 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1997. október 31.
(IX. évfolyam, 253. szám)
Az erdélyi történelmi egyházak képviselôi elégedetlenek a román kultusztörvény késlekedése és amiatt, hogy igényeik mindeddig nem teljesültek olyan fontos területeken, mint az egyházi javak visszaszolgáltatása és az egyházi oktatás.
Errôl a román vallásügyi államtitkárságon a kultusztörvény elôkészítésével kapcsolatban valamennyi államilag elismert romániai egyház, felekezet, vallási közösség képviselôinek részvételével megtartott találkozó után Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és más egyházi méltóságok tájékoztatták a sajtót az RMDSZ bukaresti székházában.
A törvény elôkészítésében tapasztalható késedelem oka elsôsorban a görögkeletiek és a görög katolikusok közötti vita. Szerdán a 78 szakaszból álló törvénytervezet 46. cikkéig jutottak el, de még ezek esetében sincs teljes megegyezés. Néhány törvényszakasz több változatban létezik. Vitatott az a formula is, amely az ortodox — görögkeleti — egyházat nemzeti egyháznak minôsíti, mivel a legtöbb hívôvel rendelkezik Romániában. További sérelem, hogy az erdélyi történelmi egyházak csak elenyészô anyagi támogatásban részesülnek az ortodoxhoz képest.
A Gheorghe F. Anghelescu államtitkárral lezajlott találkozón a magyar történelmi egyházak részérôl részt vett Tempfli József nagyváradi római katolikus püspök, Bustya Dezsô, az erdélyi református egyház vikáriusa, Mózes Árpád evangélikus, Szabó Árpád unitárius püspök, Mikó Lôrinc, az unitárius egyház tanácsosa, Tôkés Elek, az erdélyi református egyházkerület tanácsosa, aki egyben a vallásügyi államtitkárság tanácsosa is.
Tôkés László emlékeztetett arra, hogy a vallásügyi törvény elôkészítése nyolc éve tart, és mint mondta, úgy tûnik, a folyamat a kormányváltás után sem gyorsult fel. Az a benyomás alakul ki, hogy a tavalyi választások után az egyházügy terén a legkisebb a változás, ezért a kormány elvesztheti a hívôk bizalmát, noha tavaly az akkori ellenzék és Emil Constantinescu támogatására buzdítottak a történelmi egyházak vezetôi. Tôkés elmondta: levelet írt Constantinescu államfôhöz, és ebben szóvá tette, hogy a vallásügyi államtitkárságon olyanokkal találkozik, akik 1989 elôtt is az államhatalmat képviselték, részt vettek a Temesváron vele szemben hozott intézkedésekben. A légkör, a hangnem ugyan ma más, az egyházak vonatkozásában különbözô gesztusokat tett a kormányzat, de a gyakorlati helyzet nem változott.
Példaként említette Tôkés László a nagyváradi püspöki palota ügyét: az ennek visszaszerzéséért indított pert három bírói fórumon is megnyerték, de a városi és megyei tanács (noha a kormánykoalíció pártjai vannak többségben) újra megfellebbezte az ítéletet. Anghelescu államtitkár a szerdai megbeszélés során személyesen hívta fel a nagyváradi vezetôket, hogy a püspöki palota visszaadása mellett érveljen, de ez csak gesztus, mivel a döntés nem rá tartozik.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) véleménye szerint Románia teljesítheti az 1997-re kitûzött „ambiciózus makroökonómiai célokat" — ezt tartalmazza az IMF bukaresti irodájának közleménye Poul Thomsen bukaresti tárgyalásairól. Az IMF e Romániával foglalkozó illetékese a héten fejezte be megbeszéléseit a román vezetôkkel.
Az IMF-közlemény, amelyet szerdán este tettek közzé, utal arra, hogy Romániában keményebbé vált a pénzügyi és a költségvetési politika, ami indokolt volt az infláció miatt. A valutapiac, állapítja meg, jól mûködik, és az IMF-fel kötött készenléti hitel-egyezménybe foglalt összes teljesítményfeltétel teljesült szeptember végéig.
Az IMF-misszió a hazai hatóságokkal együtt megállapította, hogy a strukturális reformok augusztusi erôsítése már fontos eredményekre vezetett. Kiemelte a közlemény a veszteséges vállalatok felszámolásának folytatását, a bányaiparban felgyorsult reformot (70 ezer bányász végkielégítéses távozását), és hangot ad annak a reménynek, hogy az elkövetkezô hónapokban életbe lépô számos törvény tovább gyorsítja a szerkezeti reformot. Az IMF-küldöttség azt ajánlotta, hogy ez a gyorsítás a közepes és a nagyvállalatokra összpontosítson, beleértve a bankokat, továbbá az állami monopóliumokra és a közszolgáltató vállalatokra is kiterjedjen.
December elején a Poul Thomsen vezette IMF-küldöttség visszatér megbeszélni az 1998-as programot, és elvégezni a készenléti hitel-egyezmény teljesítésének második elemzését. Kormányforrásból jelezték, hogy Thomsen megbeszélései nyomán az IMF folyósítani fogja az áprilisban aláírt 410 millió dolláros, 13 hónapos készenléti hitel esedékes második 86 millió dolláros részletét, ám erre az IMF bukaresti irodájának közleménye nem tért ki.
Több kolozsvári vállalatnál (Sinterom, Unirea, Termorom, és következnek majd a tordai nagyobb vállalatok is) úgynevezett átszervezési bizottságok alakultak, amelyben az arányos képviselet elve alapján vesznek részt a vállalatvezetôk (munkaadók) és szakszervezeti képviselôk, független elnököt választva maguknak — mondotta tegnapi sajtótájékoztatóján Adrian Tinis, a munkaügyi igazgatóság aligazgatója. Ezek a bizottságok az illetô gazdasági egység keretén belül mûködnek, de nem helyezkedhetnek a vezetôség vagy szakszervezet fölé. Elsôdleges céljuk segítséget nyújtani a munkanélkülivé váló alkalmazottaknak vagy már munkanélkülieknek az átképzésben, újraképesítésben, abban, hogy új munkahelyet (vagy teljesen más elfoglaltságot) találjanak maguknak, tanácsot adnak gazdasági társaság létesítéséhez, egyéb tevékenység elkezdéséhez.
A bizottságok létesítésének kezdeményezése a munkaügyi igazgatóságtól és a Világbanktól származik. Ez utóbbi képviselôjeként az egész átszervezési folyamat lebonyolításában segítô amerikai szervezet négy tagja tartózkodik az országban, akik rendre látogatják a megyéket (Kolozsvárra még nem jutottak el). A bizottságok, mondotta az aligazgató, állandó kapcsolatban állnak a munkaügyi igazgatósággal is. Távlati céljuk az, hogy a Világbanktól anyagi támogatást kapjanak programjaik és célkitûzéseik megvalósításához, a számítások szerint több mint 94 ezer ECU-ra lenne szükségük.
Romániában 1,5 milliárd schilling értékben várnak aláírásra megállapodások osztrák vállalatokkal. Egyebek között cukor- és cementipari, mezôgazdasági és közlekedési befektetésekrôl van szó — írta az APA hírügynökség, miután Hannes Farnleitner gazdasági miniszter vezetésével 31 vállalatot képviselô osztrák küldöttség utazott csütörtökön Bukarestbe.
Farnleitner pénteken találkozik Cãlin Popescu-Tãriceanu kereskedelmi és ipari miniszterrel, Traian Bãsescu szállítási miniszterrel, Nicolae Noica közmunkaügyi és területrendezési miniszterrel és Ulm Spineanu reformügyi miniszterrel.
Az osztrák közvetlen beruházások a Ceausescu-rendszer bukása óta 60 millió dollárról 240 millió dollárra emelkedtek. Ausztria a külföldi befektetôk sorában a hetedik. Osztrák cégek Romániában 1300 vegyes vállalatban érdekeltek.
A kétoldalú kereskedelem 1996-ban 30 százalékkal nôtt. Az osztrák export 3,3 milliárd schilling volt, az import Romániából pedig 1,9 milliárd schillinget ért el. 1997 elsô felében Ausztria Romániába irányuló exportja 9 százalékkal, innen származó importja 53 százalékkal emelkedett — írta az osztrák hírügynökség.
Böndi Gyöngyike RMDSZ-képviselô felhívással fordult a romániai magyar nôszövetségekhez és -egyletekhez, hogy minél többen nyílt levélben tiltakozzanak az Adrian Nãstase által vezetett, húsz ellenzéki politikusból és több újságíróból álló csoport október 24-én és 25-én Kovászna és Hargita megyében eszközölt kiszállása ellen, mert az az emberi jogokat és a gyermekek jogait sérti. Nem tûrhetjük, hogy gyermekeinket politikai kampány céljaira használják fel — hangzik a felhívás.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete, valamint a Pro Iuventute Szociokulturális Egyesület elnöksége november 2-án, vasárnap délelôtt a Házsongárdban nyugvó néhány személyiségünk elôtt rója le kegyeletét. A helyszíni fejhajtásos, irodalmi körsétán idevonatkozó vers- és prózarészletek is elhangzanak majd. Elsôsorban fiataljainkat várják, de városunk magyarságára általában is számítanak! Találkozás a temetô fôbejáratánál, vasárnap de. 10 órakor Sebesi Karen Attila színmûvésszel, mûvelôdési alelnökkel.
Október 16-17-én a franciaországi Clermont-Ferrandban az Európa Bizottság kezdeményezésére megrendezett Europartnerség elnevezésû program keretében megtartott tanácskozáson és vásáron (70 ország több mint 2000 kiállítójával), valamint a vichy-i fejlesztési ügynökség által szervezett körúton vett részt a kolozsvári székhelyû Tulajdonosok és Iparosok Szövetségének küldöttsége. A kis- és középvállalkozások támogatását célzó üzletemberi rendezvényeken tapasztaltakról Tãmas Petru fôtitkár és társai elmondták, hogy minden francia tárgyalópartnerük nyitottságot mutatott bármilyen együttmûködési elképzelés iránt. A legnagyobb gond viszont a román fél hiányosságaiban jelentkezik: nincs információs rendszer, melynek révén kapcsolatba lehetne lépni a nemzetközi üzleti élettel; nagy nehézségeket támasztanak a román hatóságok a kiutazáshoz szükséges vízum megszerzésében; még távol állunk attól a minôségi és mennyiségi színvonaltól, amit nyugaton jó munkának neveznek. Románia sokat hangoztatott jó vagy rossz imázsát nem mások, hanem mi teremtjük meg — mondták a küldöttség tagjai. A rengeteg nehézség ellenére a tárgyalásokon születtek biztató eredmények: a franciák szeretnének Kolozs megyében egy Allier tartománybeli képviseletet nyitni, máris érdeklôdnek bizonyos bútoripari termékek (székek), kész építôipari áruk (ajtók, ablakok) importja iránt, készek hôszigetelési technológiák exportjára. Decemberre elkészül egy katalógus Kolozs megye 100-200 cégével, melyet Franciaországba küldenek el. A Tulajdonosok és Iparosok Szövetsége elôtt további üzleti kapcsolatokra nyílott kilátás német, osztrák és egyesült államokbeli cégekkel.
Csütörtöki ülésén a kolozsvári városi tanács hatmillió lejt utalt ki egy fotószalon megrendezésére, 5 990 000 lejt a Kolozsvári Városi Sportklubnak egy súlyemelô versenyre, tízmilliót a „Dragos Vodã" Egyesületnek, 3,2 milliót a Puck Bábszínház mûködésére, 1,5 milliót a népi egyetemnek.
Lapzártáig nem került szóba a tanácsülésre meghívott falusi termelôk helyzete.
Szeptemberben 12 500 fôvel gyarapodott a munkanélküliek száma, és elérte a 721 ezret — jelentette az országos statisztikai bizottság csütörtökön.
Az állástalanok 42,8 százaléka kap munkanélküli segélyt, 27,2 százalékuk támogatást, a munkaügyi hivataloknál nyilvántartott munkanélküliek 30 százaléka azonban semmilyen segélyben sem részesül.
A munkanélküliségi ráta 7,2 százalékra nôtt október elejére, 0,1 százalékkal haladja meg a szeptember elejit. A nôk körében 7,7 százalékos a munkanélküliség. Bukarestben 4 százalékos a mutató, a megyék közül a legalacsonyabb a ráta Szatmárban, 2,5 százalékos, a legmagasabb Neamþban, 13,6 százalékos.
vagyunk, egyre több a szolgálatos elmebajos az utcákon, tereken, sôt, közintézményekben is. A piacon a szakállas ordibáló napi rendszerességgel figyelmeztet, hogy égszakadás, földindulás várható. Az Állomás téri hölgy hatalmas csomagokat cipel, és szabad idejében sepreget, meg szidja a villamosra várókat. Egy másik szkizofrént irtó bûz leng körül, miközben városszerte kukából összeszedett élelmet, ruhanemût hord a hátán, s ha valami bogara van, ô is ordibál. A törvényszéki kávézóban napi rendszerességgel egy bôröndös atyafi szónokol, s a nyomaték kedvéért mindegyre ráüt a pisztolytartójára...
Ezek a kevésbé veszélyes ôrültek. A közveszélyesek nyakkendôben és kényelmes íróasztal mellôl ijesztik a várost...
REFORMÁCIÓI EMLÉKÜNNEPÉLY AZ EGYETEMI FOKÚ PROTESTÁNS TEOLÓGIAI INTÉZET 1997. október 31-én, pénteken este 6 órakor reformációi emlékünnepélyt rendez az intézet dísztermében (elsô emelet). A reformáció az erdélyi magyarság történetében címmel dr. Tonk Sándor tart ünnepi elôadást.
MÛKÖDÉSI SZABÁLYZATÁT KÉSZÍTETTE el tegnap az építôk nemrégiben megalakult céhe. A sétatéri Tenko klub termében immár harmadízben összegyûlt szakemberek már 42 erdélyi — köztük kolozsvári, dési, aranyosgyéresi, nagybányai, brassói és besztercei — cég társulásáról számoltak be. Ugyanakkor elhatározták, hogy a céh tagjai minden csütörtökön, délután 6-8 között vehetik fel a kapcsolatot a vezetôséggel, amely az Erdély Építészeti Program közeli és távlati terveit kívánja pontosítani.
Díjátadás a magyar színházban
Madách: Az ember tragédiája ma esti elôadásán adják át a Bánffy Miklós-vándordíjat, valamint a Békés megyei önkormányzat Sík Ferenc nívódíját.
Pénzosztási láz jellemezte a szeptemberi dési tanácsülést. 14,17 milliárd lejes költségvetési kiegészítést kértek a megyei tanácstól, de ennek mindössze a 4,75 százalékát, nem egészen 265 millió lejt kaptak. A jelképes összeggel sikerült lyukakat betömni: a városi kórház 90 milliót, a 9 dési iskola és az óvodák együttesen további 90 milliót, a polgármesteri hivatalnak bérkiegészítésre 58,6 milliót, a közvilágításra pedig 15,8 milliót szavazott meg a tanács.
A krónikus pénzhiány a város legtöbb közintézményét sújtja. A dési kórház fizetésképtelen: költségeinek fedezésére 1 milliárd lejre volna sürgôsen szüksége, de csak az októberi költségeket tudják fedezni. Ha viszont nincs pénz, a kórház képtelen kifizetni a víz- és energiafogyasztást, hogy a többi költségekrôl ne is beszéljünk.
*
Az október 15-én megtartott rendkívüli tanácsülésre nemcsak dr. Pop Liviu, a kórház igazgatója, de a polgármester és az alpolgármester sem jött el. Ez a teljes érdektelenség felháborította a tanácsosokat, egyesek a vezetôség felelôsségre vonását kérték, mások menesztésüket követelték.
A távollétükben megtartott ülés a kórház égetô gondjaival foglalkozott. Kiderült: valójában 1,8 milliárd lej hiányzik a kórház boldogulásához. A városatyák mindent odaadtak, amijük volt: 180 millió lejt, a hivatal teljes tartalékalapját.
• Kukoricatolvajt értek tetten Szászfenesen, Magyarlóna faluban. Az Agronómiai Intézet monostori kísérleti telepéhez tartozó földek ellenôrzésekor a rendôrök éppen „munka közben" találták Daniel Abãrboaét, aki az ôrizetére bízott kombájnokat dézsmálta. A férfirôl kiderült, hogy 1953-ban született Bákóban, Magyarlónán lakik, három kiskorú gyermek édesapja. Házkutatást rendeltek el, s még félmillió lej értékû kukoricát találtak. A kár megtérült, a lopás vádja ellen a gyanúsított szabadlábon védekezhet.
• Saját pincéjében akasztotta fel magát M. C., a 48 éves tordai nô holttestén nem találtak gyilkosságra utaló nyomokat.
• Baleset történt szerdán Szamosújvár közelében, a Vasile Matei vezette ARO keresztülment egy földön fekvô férfin (!). Az áldozatot fejsérüléssel és többszörös töréssel szállították a sebészetre, azonosítása folyamatban van.
• Holtan találták a 48 éves I. M.-et. Az apahidai férfi a házához közeli patakba fulladt, a rendôrség kizárta a gyilkosságot. A holttestet felboncolják.
Tavaly januártól szeptemberig még „csak" 4365, idén viszont már 5145 személy került összetûzésbe a törvénnyel, de ami a legszomorúbb, hogy e növekedés jelentôs részét a kiskorúak (228), továbbá a foglalkozás- (1517!), illetve munkanélküliek (46) szolgáltatják.
A kiskorú bûnözés elharapózása kezd társadalmi jelleget ölteni: a szétzilált családok, a rendezetlen szülô-gyerek viszonyok, a fokozatosan romló életszínvonal s a velejáró elszegényedés, az átmeneti idôszak éppen e korosztályt elcéltalanító intézkedései — divatos szóval „elôszobái" a törvénybeütközô cselekedeteknek.
A statisztikák csak két esetben árulkodnak csökkenésrôl, mégpedig az in flagrantik (1894-rôl 1295-re) és a büntetett elôéletû tettesek (615-rôl 400-ról) esetében.
Tavalyhoz képest 51-gyel több romának gyûlt meg a baja a karhatalmi szervekkel, s 766-ról 872-re nôtt a bekísért, illetve letartóztatott törvényszegôk száma.
(Folytatjuk)
s ezt olvasom az október 14-i lapszámban: „...emléked továbbra is élni fog közöttünk. Szerettünk...". Az utóbbi szó után (kérem, ne sértôdjék meg senki, ha megjegyzem) ilyenszerû folytatást vár az olvasó: „téged nagyon...". Csakhogy ez a folytatás következik: „földi maradványait...". Vagyis a „földi maradványait" szavak elolvasása után, némi zökkenôvel, jövünk rá arra, hogy a „Szerettünk" nem ige, hanem fônév. A fennebb idézett mondatvég és mondatkezdet között tehát egy nem éppen szerencsés törés állt be: olyan mondatot, amely az elhunythoz szól, hirtelen, váratlanul olyan szöveg követ, amely a túlélôkhöz fordul. Azt hiszem, jó volna valamiképp eljutni oda, hogy a természetszerûleg fájó gyászhírek beadott textusát a beadó személy (ha történetesen nem tollforgatás a szakmája) magától értetôdôen egy szerkesztôségi stiliszta legalábbis viszonylag megbízható ízlésének vesse alá. Mert a stiláris megbicsaklás, nem éppen hibátlanság is fájhat. Az elhunyt iránti tiszteletünket is jelzi valahogyan a nekrológ megmódolása, stílusának a színvonala.
Október 28-án a Transilvania Filharmónia zenekara, azaz inkább a zenekar egy része, két svájci mûvész közremûködésével azzal a mûsorával lépett fel, mellyel a napokban Olaszországban szerepel.
A hangverseny kezdô száma, Beethoven: Egmont nyitánya, a spanyolok által elnyomott holland nép szabadságharcának állít emléket, a befejezô coda a gyôzelmet vetíti elôre. A nyitány része a Goethe Egmontjához írt kísérôzenének, melynek elsô elôadása 1810-ben volt.
Robert Sélitrenny fiatal svájci karmester túlzottan elnagyolt vezénylési módja már az elsô ütemeknél meggyôzött, hogy nem gyakorlott dirigens. A zenekar szerencsére kellô rutinnal rendelkezik ahhoz, hogy így is helytálljon. Különösen a kürtök biztos intonációjú szép hangzását emelném ki.
A továbbiakban a mûsor két rövid életû zeneszerzô mûveit tartalmazta, méghozzá mindkettô 1997-es évforduló megemlékezése is: Mendelssohn 150, Schubert 200 évvel ezelôtt született.
Maria Gloria Ferrari volt a szólistája Mendelssohn: I. g-moll zongoraversenyének. A svájci zongoramûvésznô az elsô ütemekben kissé merevnek, mechanikusnak tûnt, a késôbbiekben viszont eléggé meggyôzôen, kidolgozott technikával adta elô a szerzô 23 éves korában írott nagyon is érett kompozícióját.
1816-ban, vagyis 19 éves korában Franz Schubert már negyedik szimfóniáját írta meg. Elôzô szimfóniája megkomponálásától mindössze egy év telt el, de e mûben már érett formában jelentkezik a schuberti mondanivaló és a hangszerelés. Komoly hangzásáért a szimfónia a „tragikus" elnevezést kapta.
Mondjuk el Robert Sélitrenny karmesterrôl, hogy bár vezénylési módja nem különbözött az elején mondottaktól, a szimfónia tempói helytálóak voltak, igyekezett a dinamikai elôírásokat is betartani. Persze, ehhez a zenekar döntô módon hozzájárult, a szimfónia elôadása jó színvonalú volt.
A hallottak alapján biztosak vagyunk benne, hogy a filharmonikusok sokadik olaszországi turnéja csak öregbíteni fogja a zenekar és egyben városunk jó hírét.
— Miért gyújtotta fel magát a forradalmár?
— Azért, hogy szemléltesse: a kiváltságok megvonása tiszta leégés.
A harmónia nemcsak a mûalkotások, hanem olykor egy egész kiállítás sikeréhez is hozzájárulhat. Starmüller Katalin biblikus témájú grafikái és textilkompozíciói jól érvényesültek a Szent Mihály Római Katolikus Nôszövetség Szentegyház utcai aprócska, de annál kellemesebb, bensôséges hangulatú galériájában. A tárlat ünnepélyes megnyitójára tegnap délben nagyon sokan jöttek el. Az egybegyûlteket Losonczy Irén, a nôszövetség elnöke köszöntötte. Örömmel állapította meg, hogy a galériának alakulóban az állandó közönsége, s köztük sok a fiatal. A mûvészt és alkotásait dr. Vetró Mária mutatta be az egybegyûlteknek. Szilágyi Kinga IV. éves színinövendék Pilinszky János verseibôl szavalt, Nyakas István J. S. Bach-szonáta tételeket játszott fuvolán.
A biblia évszázadok óta örök és kimeríthetetlen ihletforrás a mûvészek száma. Ebbôl a rendkívül gazdag tárházból merített Starmüller Katalin is, megteremtve a maga sajátos mûvészi univerzumát. Szögletes, határozott vonalai, az örök témák idôszerûsítése, húszadik századi formai-tartalmi megjelenítésük-értelmezésük, a hatalmassá nôtt kereszt motívum szimbolikája a látványon túl meditációra is késztet.
A tárlat november 13-ig tekinthetô meg 10-13 óra között a Szentegyház utca 6. szám alatt.
A Makkai László szerkesztésében megjelent Bethlen Gábor emlékezete címû kiadvány adatai szerint nagy fejedelmünk születése idejét sem ismerjük pontosan. A források többsége 1580-ra, egyesek november 15. tájára teszik és Marosillyére. Harminchárom éves volt, mikor Erdély fejedelmévé választották. Testében két emigráció és harmincnégy csata nyomait, lelkében korai árvasággal sújtott, mostoha körülmények közt eltöltött gyermekkorának megaláztatásait, és két, korán elhalt gyermekének gyászát hordozta. Nem a magyar arisztokrácia csúcsáról lépett a trónra, mint elôdei, hanem egyszerû nemesi családból származott.
Makkai elemzése alapján óvatos és ravasz, sôt néha cinikus; józan, mint akinek egy nagyon hosszú élet tapasztalatai állanak mögötte, de hihetetlenül fiatal, ruganyos és rugalmas, fáradságot és csüggedést nem ismer; mindig kész a támadásra és a visszavágásra; elméje csak úgy ontja a gyakorlatias megoldásokat és a merész terveket. A diplomáciai szálak mesteri fonogatásában megnyilvánuló, szinte játékos kedve, kis és nagy gondok szinte örvendezô vállalása, minden csalódáson átsegítô természetes, száraz humora, a dolgokat és az embereket kellô értékükre megbecsülô, olykor ironikus magatartása, s mindehhez a mûvészi alkotásokban való elragadott gyönyörködési képessége – egytôl egyig megtörhetetlen, örökifjú életkedvének minden külsô látszatot meghazudtoló bizonyítékai.
Magasabb iskolákat nem járt, sem itthon, még kevésbé külföldön. Politikai koncepciója az abszolutizmus, merkantilizmus, tolerancia és fôleg demokratizmus, melyet az abszolutizmussal csodálatosan ötvözött.
A korabeli abszolutista elméleteknek ez az erdélyi változata leginkább a rendekkel szemben a széles néprétegek támogatását keresô hollandi–orániai monarchizmus propagandájára hasonlít, de nem egyszerûen külföldi eszméket tolmácsol, hanem a hazai kálvinista prédikátoroknak már Bocskai óta a népbarát királyról táplált vágyálmait is tükrözi. Ezért tudta Bethlen a templomi szószéket megnyerni az abszolutizmus hirdetésére
Ennek alapján, dr. Zsinka Ferenc szerint, Bethlen Gábor halála elôtt négy hónappal, 1629. július 13-án, címeres levelet adott ki az erdélyi prédikátorok részére. Elmondja benne, hogy mivel méltányosnak tartja, hogy azok, akik magukat a vallás ügyének szentelik, és az embereket az örök életre vezérlik, minden tisztességgel illettessenek, ezért Erdélyország és a hozzákapcsolt magyarországi részek igehirdetôinek gyermekeit s azok utódait a nemesek sorába emeli. Királyi ajándékot kívánt hátrahagyni dédelgetett gyulafehérvári iskolája számára. Ne legyen oka senkinek megbánnia, hogy a kollégiumot elvégezte, a sacra theologiát megtanulta és prédikátorrá szenteltetett, mert nemcsak maga lehet szabad emberré – ha történetesen nem annak született –, hanem szabadnak, nemesnek válthatja fiúról fiúra minden következendô nemzedékét is... Bethlen megbecsülte a rátermettség és a szellemi kiválóság értékét. Országfenntartó terveinek megvalósulását elhatározó mértékben az iskolától várta. Ezért gazdagította évek óta a kollégiumait, a gyulafehérvárit, a kolozsvárit, a kassait, a debrecenit és a többieket. Ezért gondoskodott minél több ösztönzô eszközrôl, hogy az ifjúsággal megszerettesse a tudományt. Útjába állhatott azonban egyik-másik tehetségnek jobbágy származása. Gondoskodni kellett tehát, hogy ezen a ponton ne álljon korlát a tehetség elé. Meg kell nemesíteni a papokat, hiszen ezek állanak a képzettség legmagassabb fokán, ezek használhatnak a tudásukkal a legtöbbet. Így kiválasztott személy volt szemében a diák. Ebben az elgondolásban az iskola és a nemességet adományozó címereslevél nagyon szoros kapcsolatba kerültek egymással, lévén társadalomalkotó tényezôk, és a tanulmányok befejezése végén ott vár a szent könyvvel és a palásttal együtt rendeltetésszerûen a nemesi kiváltságlevél is... Ennek alapján a református papság számára is csak akkor adatott ki a privilégium, amikor már biztosan remélni lehetett a Bethlen- kollégium eredményétôl a fejedelem által kívánt európai színvonalat (!!!).
Bethlen Gábor elhatározásának értékét csak fokozza az, hogy a papok utódait is nemesítette, akiktôl, nevelésüknél fogva, a legnagyobb hazafias öntudatot, önzetlenséget és idealizmust lehetett remélni. Bethlen reménykedésében nem tévedett, bôven térült vissza az egész magyar nemzetnek, hogy volt olyan uralkodója, aki alkalmas pillanatban elég bátor volt, és mert hitelezni a jövônek. Bethlen Gábor megtöltötte az üres kincstárat, modern hadsereget teremtett, félelmetes diplomáciát alakított ki, városokat népesített be, épületeket emelt stb., és fôleg gondoskodott az intellektuális elit kialakításáról.
Bethlen Gábornak a református papokat nemesítô oklevelét magyar fordításban Váró Ferenc közölte a „Bethlen Gábor kollégiuma" 1903-ban Nagyenyeden megjelent munkájában.
A fenti nemesítési oklevélbôl, ízelítônek, kivonatosan az alábbiakat adjuk közre:
Mi, Gábor, Isten kegyelmébôl a Római Szent Birodalom és Erdély fejedelme, Magyarország részeinek ura, a székelyek ispánja és Oppeln és Ratibor hercege stb. A fejedelmek magasztos méltóságával jár egyéb dolgaik végzése mellett különös gondot fordítaniok és törekvésüket mentôl buztóbban irányozniok arra, hogy alattvalóiknak helyzetét és állapotát szem elôtt tartva, mindegyiket megérdemelt munkája szerint, magasabb tisztségre és az elômenetelnek szerencsésebb fokára segítsék... annál nagyobb a fejedelmek méltósága, minél tekintélyesebb emberek fejének tartanak. Azért, mivel mindjárt szerencsés felavatásunk és uralkodásunk kezdete óta mitsem óhajtottunk inkább, mint azt, hogy mindenekelôtt az Isten iránt való szeretetünket minden dolgunkban megbizonyíthassuk, Istennek egyházait minden módon terebélyesíthessük s azzal Isten dicsôségét terjeszthessük és a KÉSÔ UTÓKORRA ÁTÖRÖKÍTHESSÜK: ...azokat is, akik a vallás ügyének élnek és mintegy szövétnekkel vezérlik az embereket az üdvösségre és örök életre, minden tisztséggel és jutalmazással halmozzuk. Aminthogy most is éppen ezt akarjuk tanúsítani azzal, hogy Erdély-országunk s a hozzákapcsolt magyarországi részek igehirdetôinek, vagyis lelkészeinek egyenkint és összesen – fiaikat és leányaikat s ezeknek mindkét nembeli örököseit és utódait s valamennyiöket – megékesítjük, hogy tudniillik nemcsak maguk, hanem összes utódaik is örököljék az említett egyházi szolgák érdemességének és munkásságának ezt a hasznát..., hogy most és a jövôben mindazokat a kedvezményeket, tisztségeket, engedélyeket, szabadságokat és mentességeket örök idôkre bírva, úgy használhassák és élvezhessék, amelyeket és ahogyan Erdélyországunk – s a hozzákapcsolt magyarországi részekbeli többi valóságos, született és kétségtelen nemesek jog és ôsi szokás szerint a múltban és jelenben használják és élvezik. Hozzájuk való hajlandóságunknak, kegyelmünknek és fejedelmi nagylelkûségünknek bizonyítékául és jegyéül, a valóságos és kétségtelen nemesség jelét, EZEN ALÁBBI CÍMERT, VAGYIS NEMESI JELVÉNYT a fentnevezett igehirdetôk, vagyis lelkészek fiainak és leányainak, azok MINDKÉT NEMBELI ÖRÖKÖSEINEK ÉS UTÓDAINAK, kegyesen adni és adományozni jónak láttuk.
*
Tudniillik: egyenesen álló kék színû katonai pajzsot, melynek mezejében, vagyis udvarán gomolygó felhôkbôl kiemelkedô fél oroszlán baljával az oltárról a bibliát veszi el, jobbjába pedig kardot nyújt az elsô lábai felé leszálló angyal, akinek bal oldalán arannyal felírva ezek a szavak olvashatók: ARTE ET MARTE DIMICANDUM (tudománnyal és fegyverrel kell küzdeni). A pajzson levô katonai sisakot különféle gyöngyökkel és értékes kövekkel ékesített királyi korona fedi. A sisak ormáról a pajzs mindkét szélén szépen lefutó szalagok, vagyis foszlányok azt csinosan körülfogják és díszítik, amiképpen mindezek levelünk elején, vagyis homlokzatán, a képíró kezével és mûvészetével, a saját színükkel helyesen és szabályosan lefestve szemlélhetôk.
Beleegyezvén, biztos belátással és megfontolt szándékkal, hogy ôk mostantól fogva a jövôben MINDEN IDÔBEN EZT A CÍMERT, VAGYIS NEMESI JELVÉNYT HASZNÁLJÁK; Erdélyországunk és a hozzákapcsolt magyarországi részek más nemesei módjára ugyanazon jogok, kiváltságok, engedélyek, szabadságok és mentességek alatt éljenek, mint amelyeket Erdélyországunknak és a hozzákapcsolt magyarországi részeknek többi valóságos született és kétségtelen nemesei természetüknél vagy szokásuk szerint eddigelé jogosan használtak és élveztek – örvendezzenek mindenütt: csatákban, harcokban, lándzsatörésen, lovagi tornákon, bajvívásokon, párviadalokon és minden egyéb nemesi és katonai gyakorlatokon, úgyszintén pecséteken, takarókon, kárpitokon, gyûrûkön, zászlókon, pajzsokon, sátrakon, házakon, általában pedig bárminemû tárgyakon és szerelvényeken a valóságos és tiszta nemesség címén, amelynek megkülönböztetô jeleivel, hogy ôket s mindkét nembeli összes örököseiket és utódaikat mindenki, bármily rangú és méltóságú legyen is, nevezze, címezze, illesse és becsülje – AKARJUK... Ezen dolognak emlékezetére és ÖRÖK ÉRVÉNYÉRE A JÖVENDÔ IGEHIRDETÔK, AZAZ LELKÉSZEK EMLÍTETT ÖSSZES FIAINAK ÉS LEÁNYAINAK, AZOK MINDKÉT NEMBELI ÖRÖKÖSEINEK ÉS UTÓDAINAK jelen függô és valóságos pecsétünk hitelével megerôsített levelünket kegyesen kiadattuk és megengedtük. Kelt Gyulafehérvár városunkban, július hó 13. napján, az úrnak 1629. esztendejében G Á B O R s. k., Kovacsóczy István kancellár, s. k.
*
Abban a kivételes szerencsében részesültem, hogy többször is eredetiben tanulmányozhattam Bethlen Gábor fenti, kutyabôrre írt és festett nemesítési oklevelét. Ennek a címerleírását eléggé szûkszavúan intézte el a kancellária, mert túlzás nélkül állíthatom, hogy heraldikusi tanulmányaim során ennél szebb és pazarabb címert eleddig nem láttam, pedig alkalmam volt több száz eredeti nemesi címert látnom és tanulmányoznom. A csodásan aranyozott keretben igen gazdagon arannyal damaszkinozott sötétbarna alapon ezüst színnel damaszkinozott rózsaszínû szív található, melyen a királyi korona alól kétrétegû, felsô szélein enyhén foszlányosított kék és vörös színezet alól arany és ezüst bélésû királyi palást látható, felsô sarkaik is mintha sátortartó oszlopkötésben végzôdnének. Ezt a dupla királyi palástot, tévesen a kancellária, szalagoknak, ill. foszlányoknak nevezte.
A többszörösen arannyal szegélyezett és damaszkinozott kékzománcú címerpajzs felsô harmadában, jobb felôl egy zöld ruhás angyal szájából kiinduló vörös szalagra van írva az ARTE ET MARTE DIMICANDUM, mely felirat bal felé kanyarodik. A pajzs alsó harmadában, zöld mezôbôl felgomolygó ezüst felhôkbôl kiemelkedô fél arany oroszlán, a vörösre színezett és gazdagon arannyal damaszkinozott márványlapú oltárról baljával a bibliát veszi el, míg jobbjával az angyal jobb kezében lévô kard után nyúl. A pajzs fölötti ezüst vértezet és sisak, valamint a felsô részén gazdagon ékkövekkel telerakott pántos királyi korona alól indulnak ki az enyhén cakkozott palástszélek. Külön kell hangsúlyoznom, hogy a korona kizárólagosan királyi korona, és nem a nemesek szokványos szederlevél-ötágú koronája. Ugyancsak kivételes a rószaszínû szív, mely teljesen szokatlan szín és ábrázolási mód a heraldikában, de csodásan jelképezi Bethlen Gábor fejedelmünk rajongását és szeretetét kálvinista egyháza és lelkipásztorai iránt, melynek kiváló tanújele ez a pazar díszítésû, minden képzeletet felülmúló nemesítési oklevél, melyet, szerény véleményem szerint, napjaink református lelkészei is bátran használhatnának az Erdélyi Egyházkerület Püspökségének megfontolásai és engedélyezése alapján, hiszen az oklevél világosan leszögezi, „HOGY ÔK MOSTANTÓL FOGVA A JÖVÔBEN MINDEN IDÔBEN EZT A CÍMERT, VAGYIS NEMESI JELVÉNYT HASZNÁLJÁK"!
Az Antena 1 vénkisasszony-jellegû bemondónôje tegnap reggel azt mondta be, hogy az oktatásügyi miniszter szigorúan megbünteti azokat a tanárokat, akik Magyarországon kiadott történelemkönyvbôl tanítanak a romániai magyar tannyelvû osztályokban. Majd hozzáfûzte: nagyon helyes, de miért csak a történelemkönyvekre érvényes ez a szigorúság? Mire a kotnyelességben szakképzett fiú-társszereplô azzal „csillapította" a közvéleményt és az azt formáló agitátort, hogy más tantárgyakra nem érvényes a megkötés, hogy csak románul lehet tanulni. (Miért? Már érvénybe lépett volna a Pruteanu-törvény?) Tehát például az autonómiatant nyugodtan lehet tanítani magyar tankönyvekbôl — mondotta grimaszkodva az ifjú titán.
Miután ezzel felhergelte nézôit, a kedves párocska abba is belekötött, hogy Markó Béla miért éppen a bukaresti Magyar Mûvelôdési Központban mutatja be legújabb verseskötetét.
Mit szólnának vajon ezek a bôbeszédû showmanek, ha felvetnénk, hogy meg kellene büntetni az ukrajnai, besszarábiai, magyarországi román tanárokat általában, nem csak a történelemtanárokat, mert Romániából küldött tankönyvekbôl tanítanak? Továbbá mi lenne, ha éhgyomorra mi is megkérdôjeleznénk egy magyarországi román polgár jogát ahhoz, hogy betegye a lábát a budapesti Román Mûvelôdési Központba? Ugye, feltennék a szónoki kérdést: mi közünk hozzá?! Mire azt válaszolhatnánk: ugyanannyi, mint nekik a romániai magyar oktatáshoz, vagy Markó Béla könyvbemutatójának helyszínéhez. Ezt autonómiatanból tudjuk. Pedig még bele sem néztünk az állítólag magyarországi kiadású autonómia tankönyvbe.
Hónapokkal ezelôtt hírül adtuk már az új igazolványnak, az úgynevezett családi könyvnek (livret de familie) a bevezetését. Ennek tartalmáról, kibocsátásáról, idôzítésérôl rendelkezô kormányhatározat a szeptember 19-i, 246. Hivatalos Közlönyben jelent meg, és azóta a kolozsvári anyakönyvi hivatalnál is megkezdték az irat kérésre történô kiállítását. A családi könyv megszerzése lényeges, hiszen a már meglévô (és valószínûleg még további) jogszabályokban elôírt egyes kedvezmények elôfeltétele (például a többgyerekes családok pótlékánál is szükség lesz rá). Kibocsátása ingyenes, és ahhoz az anyakönyvi hivatalhoz kell fordulni, amelynek körzetében lakik az igénylô. Az ezután alakult családok a házasság megkötésekor kapják meg a családi könyvet.)
A Városháza anyakönyvi hivatalának szerkesztôségünkhöz eljuttatott közleménye szerint, a családi könyvet a hivatal (fôtéri épületében levô) 20. szobájában kell kérni, órarendje a következô: hétfôtôl szerdáig 10.30 és 14.30 óra között lehet benyújtani a kérvényeket, a könyvet pedig kedden és csütörtökön 10 órától 15, illetve 16.30 óráig bocsátják ki. A hivatalnál 300 lejért beszerezhetô típusnyomtatvány mellé a következô iratokat kell csatolni: a házasságlevelet eredetiben és fénymásolatban, mindegyik gyermek születési anyakönyvi kivonata (ugyancsak eredetiben és fénymásolatban), be kell mutatni a házastársak személyi igazolványát, amelyben szerepeljen a személyi szám is (amennyiben ezt elmulasztották beíratni, a rendôrség lakosságnyilvántartó osztályához forduljanak). Adott esetekben még szükség lehet olyan iratokra is, mint az elhunyt házastárs vagy gyermek halotti igazolványa, a házasság felbontásáról szóló bírósági ítélet, egyéb iratok, amelyek a gyermek családba helyezésérôl, örökbefogadásáról szólnak.
Abban az esetben, amikor a családban bekövetkezik bármilyen módosulás (gyermek születik, meghal valamelyik családtag, nevet változtatnak vagy a házastársak elválnak és egyéb, ezekhez hasonló esetek), a család képviselôje köteles az anyakönyvi hivatalhoz fordulni a változások bevezetéséért. Válás esetén új családi könyvet állítanak ki annak a szülônek (vagy mindkettônek), amelyik gondozására bízták a gyermeke(ke)t. Amennyiben a könyvecskét ellopják, elvesztik vagy tönkremegy, másodpéldányt adnak ki. Kihágásnak minôsül, ha a „címzett" vagy bárki nem hivatalos személy bejegyez vagy kitöröl onnan valamit, fel nem hatalmazott személyeknek adja a könyvecskét, elmulasztja bejelenteni az elvesztését vagy megrongálódását, és 100 000-tôl 500 000 lejig terjedôen büntetik.
Emil Constantinescu és Michal Kovác szlovák elnök csütörtökön állást foglalt a két ország európai és euroatlanti törekvéseinek szorosabb összehangolása mellett. A Cotroceni-palotában lezajlott megbeszéléssel befejezôdött a pozsonyi vendég kétnapos romániai látogatásának politikai programja. Michal Kovác hazautazása elôtt Nagylakon tett látogatást az ott élô szlovák közösségnél.
Michal Kovác a közös sajtóértekezleten javasolta, hogy hívják össze az EU társult államainak csúcsértekezletét. Hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy azok az országok, amelyeket nem hívnak meg az EU bôvítésének elsô hullámába, ne veszítsék el önbizalmukat.
Emil Constantinescu köszönetet mondott Szlovákiának azért, mert támogatta Románia felvételét a CEFTA-ba. A két elnök elhatározta egy vegyes bizottság létrehozását a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére.
A látogatás során mindkét fél kevesellte az éves kétoldalú forgalmat, amely alig 51 millió dollár volt. Kovác és Victor Ciorbea találkozóján elsôsorban a gazdasági csere növekedésének útját-módját keresték.
A vizit hangneme eltért a kormányváltás elôtti román-szlovák magasszintû találkozók retorikájától, amelybôl rendszerint nem hiányoztak a kritikus utalások a közös szomszéd, Magyarország politikájának valamilyen vonatkozására — míg ezúttal a közös európai-euroatlanti integrációs törekvés volt a beszédek vezérgondolata.
A biharkeresztesi határôrizeti kirendeltség ügyeletét október 28-án, kedden éjszaka értesítette egy budapesti lakos, hogy négy román állampolgár kirabolta fôvárosi otthonát. A vélt elkövetôkrôl részletes személyleírást adott. A négy román férfibôl kettô szerdán a hajnali órákban meg is érkezett Biharkeresztesre, ahol a határforgalmi kirendeltség kamionsávjában próbált meg illegálisan román területre jutni. A többiek — megfelelô útiokmányokkal — egy általuk bérelt Mercedes kisbusszal elhagyták Magyarországot.
A két elfogott román állampolgárnál a budapesti rablásból származó tárgyakat és pénzt találtak, mintegy hárommillió forint értékben. Az elfogott két férfit a határôrök büntetôfeljelentéssel átadták a Berettyóújfalui Városi Rendôrkapitányságnak. Romániába átlépô társaikról pedig tájékoztatták a román határôrizeti szerveket.
Victor Ciorbea miniszterelnök csütörtökön azt mondta, hogy kormánya november 10-ig megszünteti a magánszemélyek keményvaluta-vásárlásának korlátait és egyszerûsíti a valutapiaci eljárási rendet.
Az errôl szóló törvényeknek, melyekkel Románia megközelítené az IMF konvertibilitás-szabályait, már ezen a héten hatályba kellett volna lépniük. Ciorbea nem trét ki a késés okára.
Jelenleg évente legfeljebb 500 dollárnak megfelelô összegû keményvalutát vásárolhatunk. Egyelôre nem tisztázott, hogy az a rendelet is megszûnik-e, melynek értelmében román állampolgár legfeljebb 1000 dollárt vihet ki az országból.
A kormánykoalíció pártjainak vezetôi — Ion Diaconescu, Mircea Ionescu Quintus, Petre Roman és Markó Béla — csütörtök délelôtti ülésükön új javaslatot dolgoztak ki az éhségsztrájkoló forradalmárok követeléseivel kapcsolatban, elfogadva többek között egy olyan bizottság létrehozását, amely ellenôrizné a forradalmárigazolványokat. A legfrissebb közlés szerint eddig kilencezer ilyen, különbözô kedvezményeket biztosító igazolványt adtak ki a hatóságok. Sok esetben olyanoknak, akik erre nem jogosultak — a kormány ezért kezdeményezte a kedvezményezettek körét szûkítô törvénymódosítást, aminek tervezete viszont kiváltotta az éhségsztrájkot.
A javaslatot, amelyet aláírtak a koalíciós pártok vezetôi, Ion Diaconescu, Mircea Ionescu Quintus, Markó Béla és Petre Roman, az utóbbi olvasta fel a szenátus épülete elôtt sátorozó éhségsztrájkolóknak. Dan Iosif, a böjt résztvevôinek vezetôje ezek után még aznap leült tárgyalni Victor Ciorbea kormányfôvel. Az itt született egyezség szerint az éhségsztrájkolók abbahagytak minden tiltakozást, a kormány pedig felfüggesztette a forradalmárok jogait szabályozó 1990/42. számú törvény vitáját mindaddig, amíg a forradalmárok ügyiratcsomóit átvizsgálják. Addig utóbbiak még élvezhetik korábbi jogaikat.
Csütörtök délután Victor Ciorbea miniszterelnök fogadta Dan Iosifot.
Remény van arra, hogy megnyíljanak a bukaresti levéltárak a magyar történészek elôtt, akik az 1956-os forradalom romániai vonatkozásait kutatják — közölte az MTI tudósítójával Hegedûs B. András, aki a budapesti 1956-os Intézet egyik vezetôjeként munkatársával, Tischler János történésszel együtt a román fôvárosban folytat megbeszéléseket a kérdésrôl.
Hegedûs B. Andrást és Tischler Jánost fogadta Zoe Petre asszony, Emil Constantinescu elnök politikai fôtanácsadója, aki maga is történész, a Bukaresti Egyetem történeti fakultásának dékánja volt. Zoe Petre asszony teljes támogatását ígérte a kutatáshoz.
Szôcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete szerdán fogadást adott az 1956-os Intézet delegációjának tiszteletére. Ezen megjelent számos román és romániai magyar történész, illetve több olyan állami intézmény — így a Román Hírszerzô Szolgálat — képviselôje, amelyek keretében a levéltári kutatási anyagot tárolják.
A Korunk folyóirat Baráti Társasága, illetve a Komp-Press kolozsvári kiadó gondozásában, a romániai Soros- és a budapesti Illyés-alapítvány támogatásával, Paul Drumaru átültetésében román nyelven is megjelentek Markó Béla versei. Az RMDSZ elnöke, mint ismeretes, politikusi pályafutásának kezdete elôtt már neves poéta volt: a bukaresti Magyar Kulturális Központban Mircea Dinescu költô és Horváth Andor egyetemi tanár, a Korunk Baráti Társaságának elnöke által csütörtökön bemutatott válogatás kilenc Markó-kötet anyagából ad keresztmetszetet.
A Timp canibal — Kannibál idô — címen megjelent versgyûjtemény bemutatóján megjelent a romániai szellemi-politikai élet több ismert személyisége, így Alexandru Paleologu szenátor, volt párizsi nagykövet, az ismert esszéista, Mircea Ionescu Quintus, a Nemzeti Liberális Párt elnöke, maga is a Romániai Írók Szövetségének tagja, Eugen Vasiliu, a szenátus kulturális bizottságának elnöke, Gálfalvi Zsolt, a ,,A Hét" fôszerkesztôje, a romániai magyar írók PEN Klubjának elnöke, Ágoston Hugó, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke, az RMDSZ parlamenti képviseletének több tagja, számos román és magyar újságíró.
Mircea Dinescu — ironikusan utalva arra, hogy az utóbbi években ô maga publicisztikai munkássága, az Academia Caþavencu címû szatirikus politikai hetilap kiadása, Markó Béla pedig politikai tevékenysége miatt gyakorlatilag felhagyott a versírással — úgy fogalmazott, hogy ,,egy volt költô mutatja be egy másik volt költô mûveit".
Markó Béla elmondta: azt tapasztalta, hogy a költészet és a politikai tevékenység összeegyeztethetetlen, mivel az irodalmárnak meg kell ôriznie mély eredetiségét, míg a politikusnak alá kell vetnie magát egy közösségnek, szervezetnek.
A résztvevôk között hosszabb beszélgetés alakult ki a költészet és a politika viszonyáról, majd Markó Béla dedikálta a kötetet a román versbarátoknak.
„Emberek, ne féljetek! Tegnap megettük az utolsó kannibált is!"
(ismeretlen)
VIII. ÉVFOLYAM, 32. SZÁM
A Kolozsvári Magyar Diákszövetség lapja.
Szerkeszti: Gyenge Zsolt, Sipos Géza, Vass Enikô, Zsugán Gyula.
Fômunkatárs: Könczey Elemér.
A KMDSZ címe: Petôfi (A. Iancu) utca 21. Telefon: 196-561, 195-700.
E-mail: KMDSZ: office@kmdsz.org.soroscj.ro vagy Campus: campus@kmdsz.org.soroscj.ro
A Campus Internet címe: http://hercule.utcluj.ro/~kmdsz
Dörömböl november, de az októberi ösztöndíj még mindig nem lapul zsebünkben. Hogy ki a hibás? Talán mi, hisz szó nélkül tûrjük, hogy a milliárdos összegek után az egyetem, a tanügyminisztérium vagy más vegye fel a kamatokat, és ne ossza ki a pénzt a diákoknak. Talán a tanügyminiszter, aki tehet róla, hogy idén az eddiginél sokkal kevesebb diák kap pénzt.
Szilágyi Pál, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese elmagyarázta a Campusnak, hogy a Virgil Petrescu vezette intézmény átultalta az ösztöndíjakra szánt összeget, azaz 1 499 530 000 lejt. A pénzt leosztották a karoknak, ezek pedig a szakoknak, évfolyamoknak, a tanulmányi vonalak és a diákok számának figyelembevételével. A közgazdasági kar jutott a legtöbb pénzhez (273 703 660 lej) ugyanis itt tanul a legtöbb diák (2 835), majd azt a bölcsészkar követi 168 373 610 lejjel (1 744 diáknak). Összesen 15 532 egyetemi hallgatót vettek fel a listára.
A prorektor számításai szerint a diákok alig egyharmada jut ösztöndíjhoz. Ebbe, természetesen, az egyetem vezetôsége nem egyezett bele, és az illetékes állami szervekhez folyamodott az összeg növelése érdekében. Az egyetem azt akarja, hogy az elôzô évhez hasonlóan az egyetemisták fele tehessen pénzt a zsebébe.
A tanulmányi ösztöndíj 275 000, az érdemi 330 000, a szociális pedig 220 000 lej lesz. A karoknak maguknak kell eldönteniük, hogy a rendelkezésükre bocsátott összegbôl hány diákot juttatnak pénzhez. Az összeg viszont nem lehet kisebb az egyetem szenátusa által meghatározottnál. A BBTE vezetôsége úgy döntött, hogy az októberi és novemberi ösztöndíjat egyszerre adja ki, éspedig valamikor november elsô hetében.
Miresan Eugen, a Mezôgazdaságtudományi Egyetem rektorhelyettese arról tájékoztatott, hogy az egyetem bankszámlájára 450 millió lej érkezett októberre, novemberre és decemberre. Az egyetemi hallgatók száma 2070. 480-an 280 000 lejes tanulmányi, 48-an 360 000 lejes érdemi és 48-an 240 000 lejes szociális ösztöndíjat kapnak. Azért emelték kissé az összeget, mert az étkezés nem kevesebb mint 198 000 lejbe kerül, a szállás pedig 40 000-be. A tanügyminisztérium rendelkezései értelmében, mondta a vezetôségi tag, a szociális ösztöndíjnak fednie kell az étkezést és szállást. Az elôzô évhez viszonyítva kevesebb hallgató kap pénzt. Tavaly több mint 800 diáknak sikerült ösztöndíjat adni, ezek száma az idén csupán 576. Az agronómia november 12-re idôzítette az ösztöndíjak kiosztását.
Szerencsésebb a helyzet a Mûszaki Egyetemen. Gheorghe Lazea rektor elmondta, hogy a felsôoktatási intézmény saját félretett pénzébôl ad majd ösztöndíjakat, hisz eddig semmi sem érkezett a minisztériumtól. A részleges ösztöndíjkiosztásra már tegnap sor került. Azért csupán részleges, mert a tartalék nem teszi ki a szükséges 350 000 millió lejt. A mûszaki egyetem 185 000 lejes tanulmányi ösztöndíjat ad, 220 000 lej az érdemi, 143 000 lej pedig a szociális ösztöndíj. A jogosultak száma körülbelül 2200 a 6300 egyetemi hallgatóból.
Nicha Ioachim, a Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémia rektora bizonytalannak mutatkozott. Szerinte az ösztöndíjrendszer egyáltalán nem látható át. „A tanügyminisztériumtól kapott átirat értelmében valamiféle egyetemistákból álló tanácsot kell létrehozni, mely újratárgyalná a kérdést. De mi ezt már az elmúlt egyetemi év folyamán megtettük, hogy ne legyen vele bajuk. Mikor megkapjuk a pénzt, meglátjuk, mit teszünk. Addig semmi biztosat nem tudok mondani" — nyilatkozta Nicha Ioachim.
Díszdoktorrá avatták dr. Moshe Carmillyt, volt kolozsvári fôrabbit és történészt. A Babes-Bolyai Tudományegyetem nagy dísztermében október 29-én déli 12 órakor kezdôdô ünnepségen számos akadémiai kiválóság jelent meg. Andrei Marga, a BBTE rektorának üdvözlô beszéde után a laudáció és a latin nyelvû proklamáció következett. A ceremóniához tartozott a láthatatlan, de hallható kórus, a tógás, szemüveges, tisztes korú, ôszhajú professzorok, a volt fôrabbi öltöztetése stb. Ünnepi beszédében az ünnepelt bevallotta, hogy régebben keményen kellett tanulnia és vizsgáznia minden titulusért. A kolozsvári Judaisztikai Tanulmányok Intézetének megalapítója hosszasan ecsetelte a zsidók történelmi fontosságát.
Nem is tudtam, milyen kényelmes kolozsvári bennszülöttnek lenni, és Kolozsváron járni egyetemre. Nem volt alkalmam megtudni mindaddig, amíg pénteki vonattal nem utaztam. Bár a céféré bájos alkalmazottja közölte velünk — a 30 perces sorban állingálás után —, hogy nincs helyjegy, mi mégis a lehetô legjobbakat reméltük. De ha a lehetô legrosszabbra is gondoltunk volna, akkor is optimisták lettünk volna. Ember ember hátán, a folyosó tele pálinkabûzzel, füstfelhôvel, a valósággal párhuzamos emberekkel, szeméttel és velünk. S hirtelen eszembe jut a németországi, hasonlóképpen zsúfolt vonat, egyik felemen a színes bôrû társasággal, másikon pedig a számomra érthetetlen nyelven (németül) hangoskodó, kissé részeg skinhead galerivel. Félórás utamat szüntelen imádkozással töltöttem el. Most pedig, a pénteki vonaton, szüntelen káromkodással. Hisz egyesek a Duna-korzón hitték magukat, annyit zavarták sétálásukkal a csomagokra kényelmesen (?) elhelyezkedett magunkat.
Szinte hihetetlen, hogy a vagon végében lévô fülkében létezik 1 db üres hely. Andris elfoglalja, a fogasra akasztom kabátom, feldobom a csomagtartóba táskámat. — Milyen idegen nyelven beszélnek ezek, nem beszélhetnek románul, hogy mindenki értse? — forgatja az egyik utas a tôrt a mély sebben. Továbbá is üres marad az a hely.
Mikor visszafelé utazunk, másfél órával a vonat indulása elôtt már a brassói jegysorban állunk. Az idôközben 8 fôre szaporodott társaságnak csak 4 helyjegy jut. Zsolt alig tudja eltenni a jegyeket, mert a visszajárt aprópénzt kéregeti egy borostás, öreg, foghíjas félkegyelmû. — A mi Erdélyünk ôsi, román föld — hangoztatja, de nevetésünk mutatja, hogy rossz szlogént vett elô, 180 fokos a fordulat. Hiába, tôlünk nem kap csak pohárnyi kólát.
Hétfôn reggel 4 órakor, jól megy a taxisoknak. Álmos egyetemistákkal telnek meg, hisz sok a nehéz csomag, hozták a meleg ruhákat, bakancsokat, finom hazai falatokat. Hiába, most azt mondom, hogy kényelmes Kolozsváron lakó kolozsvári diáknak lenni.
A miniszeterelnöki találkozó után ismét terítékre került a magyar egyetem kérdése. Lesz önálló magyar egyetem? Szét kell választani a mostani „multikulturálisat"? Hol alakuljon új egyetem? Ki alapítsa? Ezekre keresünk választ néhány tanár és diák megkérdezésével.
Horváth Andor adjunktus, bölcsészkar, a Bolyai Társaság elnöke: — A bukaresti Horn-nyilatkozat politikai hiba: baki vagy baklövés. Magyar miniszterelnök az erdélyi magyarság érdeke ellen nem nyilatkozhat, különösen nem akkor, ha — mint jelen esetben is — arra még csak magyarázatot sem nyújt a magyar államérdek. Felvetôdik a funkcióban lévô magyar politikusok (miniszterek, tanácsosok) felelôssége: ha a miniszterelnököt rosszul tájékoztatták annak ellenére, hogy megfelelô információk birtokában voltak, az arra vall, hogy a rendszer rosszul mûködik.
Valóban tennünk kell azért, hogy ez a félreértés végre szûnjék meg, és amit egyetemi értelmiségünk, illetve az RMDSZ illetékesei hivatalos többségi álláspontjának tekintünk, az akként jusson el az érdekeltekhez. Végül tanulsága a Horn-nyilatkozatnak az is, hogy sürgetôen szükséges a magyar egyetemi közösség képviselôinek közvetlen párbeszéde illetékes román politikai vezetôkkel. Csakis így érhetô el, hogy végre tisztázódjanak igényeink összefüggései. Hiszen nem egyszerûen a kolozsvári egyetemrôl van szó, hanem a romániai magyar felsôoktatásról.
— Ön személyesen mit tesz a magyar egyetemért?
— Részem van mindabban, amit tett, vagy amit nem tett a Bolyai Társaság ez ügyben az elmúlt évek során.
Dr. Kozma Dezsô, a bölcsészkar dékánhelyettese: — Számomra természetes, hogy az önálló magyar egyetem helye Kolozsvár. Ez nemcsak az én véleményem, ez természetes igény. Ismételjem el én is azt, amit mindenki tud? Mint ismeretes, most az egyetemen magyar és német részlegek mûködnek. Ez karonként más-más módon valósul meg. Nálunk magyar nyelvtudományi és irodalomtudományi tanszék mûködik.
— Ezek a magyar részlegek átalakulhatnak önálló magyar egyetemmé?
— Én erre nem tudok válaszolni. Azt tudom, hogy hónapokkal ezelôtt az egyetemen magyarul oktató tanárok zöme négy önálló magyar fakultást kért. Hogy ennek az igénynek milyen eredménye lesz, nem tudnám megmondani.
— Mi a tanár úr véleményére vagyunk kíváncsiak.
— Az önálló magyar egyetem létét úgy vélem, nem egyetemi emberek, nem a diákok, nem a tanárok döntik el, hanem a kormány. Hisz az erdélyi magyarság egészének ügyérôl van szó.
— Tehát a magyar tanárok részérôl nincs tennivaló?
— Persze hogy van. Közös ügyrôl van szó. Szakmailag hatásoson közre tudnánk mûködni.
Zsemlyei Borbála, bölcsészkar, 2. év:
— Elég hülyeség, hogy ide jutott a helyzet. Én teljesen normálisnak tartom, hogy legyen magyar egyetem. Ha a tanárok és diákok összefognának, akkor létre lehetne hozni.
— Mit szólsz a tanárok hozzáállásához?
— Hát nem is tudom, hogy álltak hozzá. Tudom, hogy állandóan összejöveteleket szerveznek, mindenképpen azt akarják, hogy legyen.
— Kinek kellene kézbe vennie a problémát?
— Mindenki vár valamire, de konkrétan senki nem csinál semmit. Kellene egy személy (esetleg egy csapat), aki kompetensen foglalkozna vele.
Ambrus Mónika Mária, bölcsészkar, 3. év:
— Amennyiben ez pénzkérdés, akkor a meglevô magyar szakokat kéne elôször támogatni. Itt a felszerelésre és a könyvtárakra gondolok. Elég megrongált állapotban vannak.
— Ez elsôbbrendû az önálló magyar egyetem létesítésénél?
— Igen. Amíg a magyar szakokon nincs megfelelô bázis, hogyan szervezni önálló egyetemet?
— Az anyagi oldalt félretéve, eszmeileg szükséges szerinted az önálló magyar egyetem?
— Biztosan szükséges, de szerintem nem megvalósítható, figyelembe véve a mostani közvéleményt.
Székedi Eszter, bölcsészkar, 4. év : — Az az igazság, hogy engem nem túlságosan érdekel az ügy, holott kéne hogy érdekeljen.
A kolozsvári orvosi egyetem idei végzôsei kísérleti nyulaknak tekinthetôk. Rajtuk próbálták ki elôször azt az új oktatási módszert, melyet „modulrendszernek" neveznek. A vélemények akkor is, most is megoszlottak róla. Az 1997-es tanév végén közvélemény-kutatást végeztek a VI. év kb. 400 diákjával, melyre legtöbb 85 visszajelzés érkezett. Ezek nagyrészt pozitívak voltak. Hogy 20% véleménye mennyire mértékadó, nyílt kérdés marad. Az 1997-1998-as tanév kezdetétôl a IV., V. és VI. éven is bevezették. Errôl kérdeztem dr. P. A. Mircea elôadótanárt, a „Iuliu Hatieganu" Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem dékánját.
— Melyek ennek az új oktatási módszernek az elônyei?
— Az úgynevezett modulrendszer csak a IV., V. és VI. évre érvényes, az elsô három év megmaradt hagyományos felépítésben. Ezzel az újítással több kérdést megoldottunk. A diákoknak óriási távolságokat kellett megtenniük, míg eljutottak egy elôadás színhelyérôl a másikra. Így rengeteg idejük elveszett. A modulrendszerben ez a nehézség elmarad. Egy-egy modul 3-tól 12 hétig tart, s egy tantárgyat egyszerre csak egyetlen csoport tanul. Így a hallgatók figyelmüket és energiájukat csak az illetô tantárgyra összpontosítják. Ezek mind klinikai tantárgyak lévén, az elôadások, illetve gyakorlati tevékenységek egyazon helyen található. Az illetô modul végén vizsgáznak, majd jön a következô tantárgy. Való igaz, hogy ez ütközik a tanárok és a diákság szokásaival, mivel nincs se félév, se szesszió. Ellenben ezzel egy év alatt sikerül hat hetet megtakarítanunk.
— Hogyan hozható be a lemaradás, fôleg a rövidebb modulok eseten?
— Ha valaki megbetegszik, akkor a leadott anyagot szakkönyvekbôl sajátíthatja el. A gyakorlati tevékenység pótolására pedig csak este vagy a kórházi éjszakai ügyeletek során van lehetôség. Hogy így betegség esetén egy tantárgyból rengeteget veszít? Ez igaz, de tegyük hozzá, hogy nagyon ritkák az igazi megbetegedések. Sokkal nagyobb azoknak az aránya, akik különféle orvosi igazolásokra tesznek szert.
— Hogyan oldják meg az ösztöndíjkérdést?
— A minisztériumi rendelet szerint azokat szemeszterenként kell szétosztani. Mivel IV., V., VI. éven nincs se félév, se vizsgaidôszak, abban állapodtunk meg, hogy kb. azonos nehézségû vizsgákat értékelünk. Így a félév meghatározása csoportonként 1-2 héttel is eltolódhat. Az ösztöndíjért folyó versengésben minden 8-as jegyáltalánost elérô diák részt vehet, de nem nyomhat ugyanannyit a latban egy kétszázórás, illetve egy harmincórás tantárgy. Emiatt minden egyes tantárgy jegyét beszorozzuk egy úgynevezett „nehézségi együtthatóval", s az így kapott átlagok függvényében dôl el az ösztöndíjra jogosultak végsô névsora.
— Hány lehetôségük van a diákoknak ugyanerre a vizsgára való megjelenésre?
— Az egyetem régebbi szabályzata szerint erre három lehetôséget kell biztosítani a diáknak. A moduláris oktatás esetében a lehetôségek bôvebbek. A diáknak jogában áll bármelyik más csoporttal vizsgáznia, ameddig az utolsó csoport is végez az illetô tantárggyal. Nehézség csak az utolsó modul esetén léphet fel. Ilyenkor az ôszi vizsgákon is megjelenhet.
A diákságnak minderrôl teljesen más a véleménye.
Luminita Schiopu, idei végzôs:
— Nekem egyáltalán nem tetszett. Csak látszat volt az, hogy idôt nyertünk, a valóságban azonban nem így volt. Voltak 6 hetes moduljaink, de akadtak 2-3 hetesek is. Hogyan lehet egy tantárgyat két hét alatt megtanulni? Naponta négy óra elôadás és ugyanannyi kórházi gyakorlatunk volt. Két hétbôl gyakorlatilag tíz oktatási napunk maradt, de ebbe a gyakorlati és elméleti vizsgának is be kellett férnie. Így az utolsó héten hosszabb elôadásokat hallgattunk. Na, most képzeld el azt, hogy milyen izgalmas lehet napi 8-12 órában ugyanazzal a tantárggyal foglalkozni. A húsvéti és a karácsonyi vakációkon kívül egy-egy tantárgy között csak a szombat és vasárnap maradt. Nem minden csoport tanulta azonos sorrendben a tantárgyakat. Így ha betegség miatt lemaradtál, akkor ugyan vizsgázhattál más csoporttal együtt, de akkor a saját tantárgyadon kívül egy másikat is tanulnod kellett. Ha nem tanultál mindennap, akkor nem volt lehetôséged a lemaradás behozására. S hiányzás esetén ez dupla teherként nehezedett rád. Elônyös volt abból a szempontból, hogy ha befejeztél egy modult, azzal a tantárggyal nem volt többé gondod. De nagyon koncentrált volt, és csak a rövid távú memóriát aktivizálta. Nem láthattál annyi esetet, és mire végeztél az évvel, sokat felejtettél az év elején tanult tantárgyakból. Egy vizsga után csak a szombati s vasárnapi pihenônap maradt. Még kikapcsolódni sem tudtunk, és a tanuláson kívül egyébbel végképp nem volt idôd foglalkozni. Egyes tanárok sem értettek egyet ezzel a módszerrel, mivel nekik is megerôltetô egyik napról a másikra négyórás kurzusokat elôkészíteniük. Kollégáim nagyrészétôl is ezt hallottam, de akadtak olyanok is, akiknek megfelelt az, hogy 5-6 héttel hamarabb végeztünk.
Laza Sorin, IV. éves orvostanhallgató, az egyetem tanácsának és szenátusának tagja:
— 1997 márciusában a szenátus megvitatta az egyetem fejlesztési stratégiáját. Itt szóba került a modulrendszer bevezetése IV. évtôl kezdve. De arról is szó volt, hogy ez csak az egyetemi tanterv módosítása után történne meg. Reformról még senki sem hallott, amikor három nappal a szesszió vége elôtt összehívták az egyetem vezetôtanácsát, amelyen bejelentették a modulrendszer 1997-1998-as tanévtôl való bevezetését. A vezetôtanácsnak 33 tanár, illetve 11 diák tagja van. A rossz idôpont miatt (a diákság nagy része vizsgázott, vagy már hazautazott) legtöbb heten vettünk részt ezen az ülésen. Az Orvostanhallgatók Szervezetének elnöke is hiányzott. Ezen a tanácson már fel sem merült a kérdés, legyen-e, vagy sem. A modul-rendszerrel lényegében semmi sem változott.
Dr. P. A. Mircea, az Orvostudományi Egyetem dékánja erre vonatkozó kérdésemre csak annyit válaszolt: ô ilyesmire nem emlékszik. Az egyetem tantervének módosítása távlati és összetett kérdés. Semmiképp sem függhetett ettôl a modulrendszer bevezetése. Ugyanakkor sajnálatát fejezte ki aziránt, hogy a diákok ennyire félreértették...
Egy kicsit összement országról elnevezett utcában (Jugoszlávia), annak is az utolsó tömbházában vagyunk (72. szám), ott is a négyes lakásban. Az ajtókon különféle használati utasítások különféle eszközökhöz: számítógép, nyomtató, fénymásoló és kávéfôzô. A hirdetôtáblán egy csomó levél, odafirkantott üzenetek. Három szoba, a fürdôszoba tele könyvekkel. — A Collegium Transsylvanicum Alapítvány diák-önszervezôdés — mondja Cs. Gyimesi Éva elnök —, és szakmai célokat, a tudományos kutatást, ha úgy tetszik, az elitképzést szolgálja. Hat szakkollégium mûködik keretein belül: az Értelmi Rehabilitációs Intézet (gyógypedagógia), a Láthatatlan Kollégium (irodalomtudomány), a Max Weber Kollégium (szociológia), a Diotima Kör (filozófia), a Kultúrakutatási Kollégium, valamint a Fizikusok Kollégiuma. Mindezeknek háttérintézménye és jogi kerete az alapítvány.
A hangulat most nyugodt. Két diák dolgozik a számítógépszobában. Öt gépet kötöttek itt hálózatba, és szabadon lehet internetezni és e-velezni (elektronikus levél, angolul e-mail). Páll Zita irodavezetô meséli, hogy bezzeg júniusban hatalmas káosz volt itt. Mivel itt megtalálhatók a lehetôségek, sok diák itt írta a diplomadolgozatát, sok olyan is, aki nem tagja egyetlen szakkollégiumnak sem. Kezdett nagyon fárasztó lenni.
Cs. Gyimesi Éva: — Mi nem azok közé tartozunk, akik elôször székházat szereznek maguknak, aztán megkezdik a mûködést. Épp fordítva. Most ezt a helyet is kinôttük, hiszen egyre több diák érdeklôdik. Ottlik Géza a kollégiumra hagyta 3000 kötetes könyvtárát, és azt muszáj volt egy másik lakásban elhelyezni (a könyvtár címe: Vlahutã utca, B pengetömb, II. lépcsôház, földszint balra). Ráadásul az anyagi helyzet se fényes. Ha így marad, januártól esetleg be kell zárni az irodát. Ez sok diáknak komoly hátrányt jelentene. Nagyon ritka az az egyetemi tanszék, ahol szabadon és önállóan tevékenykedhetnek a diákok, és megengednék nekik kötetlenül használni az infrastruktúrát. Viszont itt mindez lehetséges. Az intézményt erre találták ki.
Múlt szerdán az alapítvány székhelyén ültek össze a szakkollégiumok vezetôi (már akik megjelentek), hogy ki-ki beszámoljon a múlt év programjairól, és arról, ki mit tervez a jövôben. Dönteni kellett arról is, mennyiben és mennyivel tudják fenntartani közös hátterüket, a Collegium Transsylvanicumot.
— Az Értelmi Rehabilitációs Intézet (röviden ÉRTI) bekapcsolódott, Roth Mária tanárnô vezetésével, egy Soros-programba, még márciusban. A cél a cigány gyerekek értelmi fejlesztése — meséli Brassai László, a szakkollégium vezetôje. — Ebben a tanévben ezt a munkát kiterjeszjük a Báthory-líceum diákjaira. Problémás gyermekeken szeretnénk segíteni, akik iskolai gondokkal küszködnek. Az iskola termet is biztosít erre a tevékenységre.
A Láthatatlan Kollégium Torockón szervezett alakuló tábort az elsôéves magyar szakosok számára. Balázs Imre József programmenedzser: — A nyáron a József Attila Kör tatai táborán vettünk részt, a parajdi írótalálkozón, magunknak pedig Dálnokon szerveztünk tábort. Idén az irodalmi lapokkal (Látó, Helikon, Korunk, Elôretolt Helyôrség) együttmûködve folytatjuk a kritikaírás elméletérôl és gyakorlatáról szóló mûhelymunkánkat. Vezetôi maradnak: Selyem Zsuzsa és Láng Zsolt. A szegedi egyetemmel együttmûködve pedig az elsô Forrás-nemzedék hazai fogadtatását kutattuk. Beszélgetéseket rendezünk a nemzedék íróival, amelyet egy interjú s egy tanulmánykötet követ.
Veres Valér, Max Weber Kollégium: — A vendégtanárok szervezését a szociológia tanszékkel együtt bonyolítjuk. Az oktatásszociológia témánk marad, akárcsak az etnikumközi kapcsolatokat vizsgáló programunk is. A tanulóifjúság kutatását is folytatni szeretnénk, és bekapcsolódtunk egy olyan átfogó felmérésbe, mely a Kárpát-medencében élôk identitását kutatja. Ehhez jön még a Web nevû folyóiratunk további két száma, melyre már összeállt az anyag.
A találkozás elején szó esett arról, hogy a Collegium Transsylvanicum történetében több válsághelyzet alakult ki. A mostanin is, úgy tûnik, sikerül túllépni. A szakkollégiumok hozzájárultak a mûködési költségekhez, elkerülhetô a januári záróra. A háttér tehát biztos. Az elôtér meg nyitva áll.
lesz november 4-én, délután 4 órától a Báthory dísztermében.
Ösztöndíj rászorulóknak Romániai felsôoktatási intézményekben tanuló diákok számára szociális támogatást ajánl fel az Iskola Alapítvány és az OMDSZ. Az ösztöndíj összege félévi 350 ezer lej. A pályázati ûrlapok, az elbírálási kritériumok és a szükséges iratok jegyzéke megtalálható a KMDSZ irodájában. A benyújtás határideje már nagyon közel van: november 4.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |