1997. szeptember 17.
(IX. évfolyam, 215. szám)

A román diaszpóra képviselôi kérik a román hatóságokat, hogy tegyék hozzáférhetôvé a vezetôk, tisztségviselôk Securitatén ôrzött dossziéit. A román államfôhöz, a miniszterelnökhöz és a két házelnökhöz intézett nyílt levelükben kifejtik, hogy a szeku-dossziék hozzáférhetôsége nyomán végre megkezdôdhetne a román társadalom erkölcsi tisztulásának folyamata. A diaszpóra képviselôi kijelentik: nem fogadhatják el a Gabriel Liiceanu, Ticu Dumitrescu és Nicolae Cerveni által tett kezdeményezés elnapolását, írja nyílt levelében 60 román értelmiségi, aki az Egyesült Államokban, Kanadában, Franciaországban, Belgiumban, Németországban, Nagybritanniában és Svájcban élô román közösségeket képviseli.

A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Sajtóetika kisebbségi sorban címû szimpóziumán, Árkoson, megtárgyalta a bírósági feljelentést, amit Corneliu Vadim Tudor, a Nagy Románia Párt elnöke a neves újságíró, Andrei Cornea ellen tett. Az esetet elemezve, a szimpózium résztvevôi kifejezték meggyôzôdésüket, hogy Andrei Cornea nem sértette meg a Nemzetközi Újságíró Szövetségi etikai kódexét, amikor érvényesítette a szabad vélemény-nyilvánításhoz való jogát, amit az Emberi Jogok Chartájának XIX. cikkelye biztosít.

Andrei Cornea újságíró esetleges büntetôjogi elmarasztalása a Charta XIX. cikkelyének és a szabad vélemény-nyilvánítás Románia Alkotmánya által is biztosított jogának megsértését jelentené.

Úgy véljük, erkölcsi kötelességünk kifejezni szolidarizásunkat Andrei Corneával, a kiváló közíróval és politikai elemzôvel, aki Egyesületünk 1996-os Pro Amicitia díjának kitüntetettje.

Ágoston Hugó,
a MÚRE elnöke

Kisebb kivételektôl eltekintve a romániai magyar média tárgyilagosan tükrözi az RMDSZ koalíciós tevékenységét és közéletünk helyzetének alakulását — hangsúlyozta Markó Béla szövetségi elnök hétfôn délelôtt, a magyar sajtó képviselôivel folytatott megbeszélésen. Ugyanakor elismerte, indokoltnak tartja a kritikai hangvétel erôsödését, mivel a madridi értekezlet hatása nem csupán a román közéletben és sajtóban, hanem a kormánykoalíció mûködésében is érezhetô. Óriási ideológiai feszültségek zavarják a koalíciós együttmûködést, de jelenleg az összetartó erôk erôsebbek, más kormányzási lehetôség pedig nem mutatkozik. Az RMDSZ a koalícióban jobbközép álláspontot képvisel, amely a kereszténydemokrata párthoz helyezi közelebb, nemzetpolitikai szempontból azonban a demokrata és a liberális párt támogatására számíthat leginkább. A szövetségi elnök elítélôen szólt Király Károly írásáról, amely a kormányzati részvételt kifogásolta annak ellenére, hogy 1990-ben éppen a szerzô javasolta, hogy az RMDSZ lépjen koalícióra Iliescu pártjával. Rámutatott arra, hogy a közelgô RMDSZ-kongresszuson is bizonyára felvetôdnek bírálatok az érdekvédelmi szervezet koalíciós munkájával kapcsolatosan, de úgy értékeli, az ellenzékben lévôk száma sokkal kevesebb, mint a támogatóké.

Az RMDSZ-nek jó kapcsolatot kell fenntartania a mindenkori magyar kormánnyal — jelentette ki Markó Béla —, ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyarországi választási kampányban bármely politikai párt érdekében részt vállaljon. Az RMDSZ platformosodása idején egyes platformok közelebbi viszonyt alakítottak ki a szemléletükhöz közelebb álló magyarországi pártokkal, ma azonban a platformok sokat vesztettek fontosságukból, nem valószínû, hogy felkarolják egyes pártok korteshadjáratait. Ám helytelen, hogy Tôkés László tiszteletbeli elnök ilyen akciókba bonyolódik — utalt az Orbán Viktorral és Lezsák Sándorral tett erdélyi körútra —, amikor tisztségénél fogva köteles lenne egyenlô távolságot tartania valamennyi platformmal szemben.

A találkozón az a már többször elhangzott kifogás merült fel, hogy az RMDSZ nem alakított ki gyors tájékoztatási kapcsolatot a magyar sajtóval. Az értesülések megkésve, különbözô tisztségviselôk szájíze szerint jutnak a sajtó tudomására. Ezért elkerülhetetlen a nyilvánossággal való kapcsolat intézményesítése, azaz szóvivôi iroda létrehozása.

Szabó Piroska

Ezt a kérdést többen felteszik mostanában. Sokan úgy is fogalmaznak, hogy tulajdonképpen miért van szükség kongresszusra? Az igaz, hogy a kolozsvári kongresszus úgy döntött: két éven belül sor kerül a tanácskozásra. A valós indokot azonban mégsem a korábbi határozat tiszteletben tartása jelenti, hanem az, hogy az eltelt idô alatt az RMDSZ nagyon fontos munkát végzett. Ugyanakkor a szövetség életébe jelentôs és elôzménytelen fordulat következett be, amikor arra vállalkoztunk, hogy részt veszünk a kormánykoalícióban. A választásra való felkészülés ugyancsak változásokat hozott az RMDSZ cselekvési programjában, amelyet a kongresszusnak kell megfogalmaznia.

A kongresszustól elsôsorban elvárom az elmúlt idôszak alapos elemzését, valamint az azzal való számvetést, hiszen nem értünk az út végére. Még mindig csak a kezdetnél tartunk, de az egyéves kormányzási tapasztalatokból már levonhatunk bizonyos konklúziókat. Habár az RMDSZ programja nem szorul módosításokra — hiszen minden jelentôs célunkat tartalmazza, és ezért megfelelô keretprogram —, a kormányzási tapasztalatokból az is kiderült, hogy sokkal konkrétabb cselekvési terv szükséges. A kongresszusnak a tavalyi választási programhoz hasonló konkrét cselekvési tervet kellene kidolgoznia, amely az elkövetkezendô idôszak teendôit tartalmazza — egyrészt kisebbségpolitikai szempontból, másrészt pedig minden általános érdekû — gazdasági, szociális és ifjúságpolitikai — területen.

Mindenképpen támogatom az alapszabályzat néhány pontjának a módosítását. Véleményem szerint az RMDSZ jelenlegi szerkezete és felépítése, mint keret, megfelelô. Az elmúlt hónapokban azonban az is kiderült, hogy az operatív politikai döntések terén nehézkesen mozgunk. Az alapszabályzat segítségével szeretném ösztönözni a politikai operativitást, hiszen a kormánykoalícióban és egyébként is nagy szükségünk van erre. Az operatív tanácsot tartom az erre alkalmas testületnek, amely ez ideig csak rendkívüli helyzetekben mûködött. Ugyanígy kellene gondolkoznunk a Szövetségi Képviselôk Tanácsának jellegén és összetételén is.

Ezek az elvárásaim a kongresszussal szemben. Sokak számára valószínû, hogy ez kevésnek tûnik. De csak azoknak, akik esetleg fordulatot (!) várnak ettôl a kongresszustól. Véleményem szerint azonban nem vagyunk egy fordulat elôtti állapotban. Tavaly ôsszel történt fordulat a szervezet életében. A kongresszusnak ezt a fordulatot kell elemeznie, illetve a további teendôket kell meghatároznia. Ebben a pillanatban nem kell utat és irányt váltanunk.

Papp Annamária

Eckstein-Kovács Péter szenátor hétfôn a szenátus elé terjesztett nyilatkozatában elítélte az Avram Iancu halálának 125. évfordulója alkalmával szervezett kolozsvári megemlékezô ünnepséget. Eckstein-Kovács Péter kérdésünkre elmondotta, hogy felszólalásában három fontos tényezôre hívta fel a kormány figyelmét. — Egyrészt arra, hogy Gheorghe Funar a polgármesteri hivatal égisze alatt zajló rendezvényekkel az adófizetôk pénzén választási kampányt folytat, másrészt pedig arra kértem az egyházakat, és mindenekelôtt a hadsereget, hogy ne vegyenek részt azokon a ünnepségeken, amelyeket a polgármester propaganda céljával szervez. A polgármester a város pénzébôl önös célokra költekezik, a kolozsvári magyar fôkonzulátus székhelyére kitûzött zászló ellopására buzdít... — mindez pedig kimeríti a helyi közigazgatási törvény azon szakaszait, amelyek a polgármester felfüggesztésérôl és ennek menesztésérôl rendelkeznek. A négyszázezer magyar kitelepítésének a szorgalmazása, az RMDSZ feloszlatásának, illetve a szövetség helyi és országos vezetôinek bíróság elé állításának a kezdeményezése pedig a közösség elleni izgatás bûncselekményét képezik — vélekedett a szenátor.

Eckstein-Kovács Péter itt francia példára hivatkozott: az egyik francia helység szélsôjobboldali nemzeti frontot képviselô polgármesternôjét éppen etnikai uszítás miatt ítélték el. — Azt ajánlottam a román bûnügyi hatóságoknak, hogy kövessék ebben is a francia példát.

Konkrét feljelentést nem tettem, mivel a közösség elleni izgatást az ügyészségnek hivatalból kell üldöznie. Az ügyészséget kértem fel, hogy indítson bûnvádi eljárást a polgármester ellen — mondotta Eckstein-Kovács Péter.

P. A. M.

A Kolozs megyei Kereskedelmi, Mezôgazdasági és Iparkamara elnöke, Mircea Costin fogadta kedden azt a 20 üzletembert, akik Kolozs megyébe látogatták ausztriai iparkamarák képviseletében. Az osztrák cégek vezetôi kolozsvári gazdasági együttmûködés lehetôségei felôl érdeklôdtek, a befektetések lehetôségeit jöttek a helyszínen tanulmányozni.

Ma a prefektus és a megyei tanács elnöke fogadja ôket.

Tolvaj teológushallgatót lepleztek le az ördöngösfüzesi rendôrök: a dévai Cristian Jula, negyedéves egyetemista két füzesmikolai szerzetest fosztott ki vasárnap. A 22 éves fiatalember 770 ezer lejt vitt el Viorel Suciu és Rareº Pop cellájából. A kár megtérült, a gyanúsított szabadlábon védekezhet a minôsített lopás vádja ellen.

( pja )

Haza akarok telefonálni. Három százas az utcai telefonba. „Mami, te vagy?" „Téves kapcsolás." Újabb három százas. Kicseng, de amikor a vonal végén fölveszik a kagylót, egy százas visszaesik, kettôt elnyel, a vonal megszakad. Ismétlés. Most is kicsenget, és most is mellékapcsol...

És így megy ez jó darabig — amíg futja százasaimból.

Számolok: lejben ez 1500:0 a telefon javára!

És én még mindig nem tudom, vegyek paradicsomot, vagy ne?...

Kóródy Elek

címmel tart elôadást a Kolozsvár nagyjai sorozat keretében 1997. szeptember 18-án, csütörtökön du. 4 órától, az RMDSZ alsóvárosi körzetének székházában (Párizs utca 17.).

az RMDSZ kül- és belmonostori körzetének tagjai szeptember 18-án, csütörtökön du. 6 órakor, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Az összejövetelen a kongresszussal szembeni elvárásokat vitatják meg. A gyûlés meghívott küldöttei: Schwartz Róbert, Gyémánt Mihály, Rollinger Ágnes, Bitai Levente, Vekov Károly, Bitay Csaba. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

fogadja a betegeket, s a rászorulóknak gyógyszert is juttatnak csütörtökön du. 5 órától az RMDSZ Pata-Györgyfalvi negyedi kerületének székházában (Jugoszlávia utca 13. szám).

A Romániai Nyugdíjasok Egyesületének (UGPR) kolozsvári fiókja ingyenes orvosi ellátást és gyógyszereket biztosít tagjainak. A szolgáltatást azok vehetik igénybe, akiknek érvényes (lepecsételt) igazolványuk van.

A rendelôben 18 önkéntes orvos várja a betegeket, hetente megközelítôleg 60-70 vizsgálatot bonyolítanak le. Az ingyenes gyógyszerek a kolozsvári Terápia cég, valamint a franciaországi „Egészség" jótékonysági egyesület adományai. Ha a szükséges gyógyszer nincs meg a rendelô patikájában, 75%-ban kompenzált vényt bocsátanak ki.

Az egyesületbe a személyi igazolvány és a nyugdíjszelvény alapján lehet beiratkozni. A tagkönyv és az évi tagdíj 4200 lej.

Jövô hónap elsejétôl az állami alkalmazottak bérét átlag 14%-al emelik, a 467/1997-es kormányhatározat alapján. Az indexálással egyidôben módosítják az adórácsot is úgy, hogy ez utóbbi ne befolyásolja a béremeléseket. Október 1-tôl 15%-al emelik többek között a földmûvelôk nyugdíját, a rokkantak, veteránok, hadiözvegyek járadékát és az 51/1993-as törvényben elôírt pótlékot.

— Miben egyeztek meg a földtörvényrôl?

— Abban, hogy mindent visszaadnak, amit elvettek, de nem annak, akitôl elvették.

-fi

Úgy látszik, a három napig tartó esôzés megint megugrasztotta az árakat a kolozsvári nagypiacon. A krumpli kilója 1000-1500, paradicsom 4000-7000, húsos paprika 3000-5000, ugorka 3000-5000, káposzta 700, zöldpaszuly 1000-1500, vinetta 3500-4500, tök 500-1200, barack 4000-5000, görögdinnye 1000-1500, sárgadinnye 2000 lej.

Szeptember 16-tól a Román Posta átlagosan 7,45%-kal emelte belföldi tarifáját. Az inflációval megindokolt rendelkezés szerint a legfôbb szolgáltatások új árai: egyszerû helyi levél 300 lej, egyszerû levél más helységbe 500 lej, képeslap 400 lej, ajánlott levél 550 lej, kézbesítés visszaigazolással 700 lej.

Szeptember 15-tôl kivették a forgalomból az 535/538., valamint az 537/536. Intercity vonatot, amely a Temesvár-Arad-Kolozsvár, illetve Kolozsvár-Arad-Temesvár útvonalon közlekedett. A központi napilapban (Adevãrul) megjelent hír szerint (amely egyébként a Közlekedésügyi Minisztérium közleményére hivatkozik), a járat felfüggesztése meg nem nevezett idôszakra szól.

Mire e sorok az olvasó elé kerülnek, bizonyára már piacon a Baróton megjelenô legújabb hetilap, az Erdôvidék tizedik száma. Lap, amelyet lehetetlent nem ismerô, a dolgok elébe menni akaró, maroknyi, és a jelek szerint, tehetséges fiatal hívott életre — természetesen egy közösség biztatására és támogatásával. Mi csak eredményes munkát kívánhatunk laptársunknak, amelynek beajánló vezércikkében így mutatják be vidéküket, amelytôl lapjuk nevét kölcsönözték: „Erdôvidék: valaha közigazgatásilag megosztott, településtörténetileg mindig is egységes kisrégió, földrajzilag a Dél-Hargita, a Baróti- és Persányi-hegység, valamint az Olt folyása között elterülô tizennyolc falu és egy kisváros határa. S ami számunkra a legfontosabb: az itt élô néhány tízezer ember." Míg négyoldalas, kisformátumú lapjukról, szándékaikról, többek között ezeket írják: „ Erdôvidék: kísérlet annak megválaszolására, hogy a világ négy sarkából özönlô hírek korában van-e esélye a helyi információknak arra, hogy a vidék lakói érdeklôdésének elôterébe kerüljenek". S aztán tovább: „Mert nincs új a nap alatt, hetilapunk sem elôzmény nélküli. A század elsô éveiben, majd a két világháború között már létezett egy-egy évtizedig az Erdôvidék, illetve az Erdôvidéki Hírlap. Mivel igény volt rá, létezhetett." És a fogadkozás, amely az eddig megjelent és hozzánk eljutott kilenc számból megvalósulni is látszik: „Tág teret kívánunk biztosítani mindannak, ami a kisrégió lakóinak életvitelét közvetlenül érinti. Hetilap lévén, nem reagálhat percnyi pontossággal a napi eseményekre, de mindent megtesz annak érdekében, hogy a vidék minden településérôl minden településére eljussanak az információk." Az elôdöt pedig így mutatja be Benedek H. János: „Az elsô Erdôvidék 1903. január 17-én jelent meg. Egyes számai 20 fillérbe kerültek, elôfizetési díja egész évre 8 korona. Felelôs szerkesztôje dr. Ferenczy Géza nagyajtai ügyvéd. A lapot Rozsondai János könyvnyomdája adta ki és nyomta. Fejléce alatt ez állt: Társadalmi, szépirodalmi és közgazdasági hetilap." Az Újrakezdôkhöz címû levelében dr. Egyed Ákos neves történész köszönti a lapot és szerkesztôit: „Örömmel s nem kis meghatódottsággal vettem kézbe az Erdôvidék címû hetilap új folyamának elsô számát. Mindig örülök annak, ha jó hagyományaink egyike vagy másika hirtelen felbukkan tetszhalotti álmából és újra élni kezd. Sokszor lapoztam fel kutatómunkám során a régi Erdôvidéket és az Erdôvidéki Hírlapot, s mindig találtam bennük felhasználható adatokat múltunkról. Bízom benne, hogy ugyanígy járnak majd a jövô történészei, amikor az új Erdôvidéket fellapozzák."

Természetesen bennünk is fölmerülhet a kérdés: „egy kis vidéki társadalomnak szüksége van-e írott sajtóra napjaink egységesülô s a modern technikai eszközöket felhasználó világban?" A választ a történész helyettünk is megadja: „Meggyôzôdésem, hogy szükséges egy olyan lap, amely reális tükörképet mutat fel hétrôl hétre a kis közösségek életérôl". Ám az eddigi számokat lapozgatva azt is hozzátehetjük, hogy olyan lelkes és bátor fiatalokra is szükség van, mint az Erdôvidék szerkesztôi: Benedek H. János (fôszerkesztô), Demeter János, Imre Árpád, Benedek H. Erika, Nagy Barna Imre, Farkas Vilmos, Varga Béla, Petô Lajos. Szerkesztôségi igazgató: Antal István, a lapot az Image Design Kft. adja ki.

Sok sikert, jó lapot, Erdôvidék!

K. J.

A Kriza János Néprajzi és a Kelemen Lajos Mûemlékvédô Társaság szervezésében szeptember 12-14. között Zabolán találkoztak az erdélyi magyar néprajzi gyûjtemények kezelôi, a néprajzosok, muzeológusok és mûemlékvédôk, hogy megbeszéléseket folytassanak a vidéki néprajzi tájházak és múzeumi gyûjtemények helyzetérôl és fejlesztési lehetôségeirôl. A szakmai elôadások, bemutató dolgozatok és a szakmai viták mellett a jelenlévôk, Pozsony Ferenc — a KJNT, valamint Balogh Ferenc — a KLMT elnökének vezetésével kataszteri nyilvántartásba vették a bemutatott létezô állami, iskolai, önkormányzati és magángyûjteményeket. A rendezvényen jelen volt az RMDSZ Ügyvezetô Elnökség mûvelôdés- és egyházügyi fôosztályának, valamint az Illyés Közalapítvány mûvelôdési szaktestületének képviseletében Balogh Ferenc, az ÜE fôelôadója.

Lármafát avatunk. Hiszem, hogy a leleplezett szobornak küldetése van, s az itt, ma felhangzó figyelmeztetés Európa népei és politikusai számára úgy fog hatni, mint Illyés prófétálása: kiáltó szó lesz a pusztában. Bizony nagy szükség van erre, hisz a világmindenség valamennyi tragédiájának forrására utal ez a mû: a másságtûrés elvetésének bûnére. Államalapító királyunk nemzetének tagjaként, a történelem okításából és a magam tapasztalatából gyôzôdhettem meg az intelmek tanításának mélységes igazáról: milyen pusztító az egynemûségre törés. De erdélyiként, annak a földnek a szülöttjeként, ahol a világon elsôként hirdették meg a gondolat és a lelkiismeret szabadságának eszméjét, különösen érzékenyen élem meg, ha rontó szándék tör népekre.

Az önálló erdélyi fejedelemség 185 éve a mohácsi tragédiától a kuruc kor küzdelmeiig azért tudta „tündérkertté" varázsolni a magyar nemzet eme részének létét, mert minden egyén, minden közösség számára biztosította a szabadságot önsorsának irányítására. Nem véletlen, hogy e földön a XVIII. század második feléig, a Habsburg település-politika elveinek bevezetéséig, a polgári önkormányzat virágzott. De ugyanennek a nemzetrésznek a történelme szolgáltatja az egynemûsítés szörnyû példáit is. Mikor 1762-ben Mária Terézia a határôrvidéki rendszer átszervezésekor a székelyek polgári igazgatását erôszakosan felváltatja a katonaival, a szabadsághoz szokott közösség inkább vállalja a madéfalvi veszedelemként számon tartott gyilkos terrort, tagjai tömegesen szöknek át Moldvába, de autonómiáját önként fel nem adja. És megindult nemzetrészünk történelmi korokon átnyúló vesszôfutása. Moldvából Bukovinába vitte ôket jóreménységük. Egyik falujukat is így nevezték el: Istensegíts. Sokatmondó névadás. Aztán mintegy 14 000 fô Bukovinából a Bácskába települ a második világégés kezdetén, s az egynemûsítô szándék egyszerû rádióparanccsal 6 órás határt szabva ûzi ôket innen is tovább, a Dunántúlra. Nem hiába kesereg minden daluk és balladájuk az „idegen földön lakás" kínjairól és gyötrelmeirôl, betemetetlen temetôk víziójáról. De Erdély földje és lakói nemcsak a kitelepítés tragédiájának sebeit hordozzák, nemcsak a genocídium-számba menô kiûzetések emlékét idézik, hanem a betelepítés veszélyeirôl is szólnak. Hogyan lehet demográfiai övezetek népességi összetételét úgy átrajzolni, hogy etnikumok felszívódjanak, és eltûnjenek a mesterségesen felgyorsított asszimilációs folyamatban — errôl is vallhatnak Erdély hegyei és völgyei. Sajnos, az egynemûsítés nem csupán Erdélyt sújtó jelenség volt. A XX. század Európájának totalitarista ideológiái más nemzetrészeket, más nemzeteket is sújtottak, s mily szörnyû, a minap is kitelepítési rontó szándékokról szóló híreket röpített szét az éterbe a rádió. Ma is kísérthet az „ein Volk, ein Reich" rémálma, a benesi dekrétumok nosztalgiája? Ma, a ráció világában sem lehet megzabolázni az irracionalizmust? Bizonyára vannak rá eszközeink. Például az egységesülô Európában a demokrácia valós uralmának megteremtése. Ahol nem a nemzetállam kóros eszméje a rendezôelv, hanem a nemzeti közösségek önkormányzata, az identitásukat szavatoló különbözô autonómiaformák. Ahol nem a mindenáron való stabilitás megteremtése a cél, hanem a stabilitást veszélyeztetô helyzetek méltányos megoldása. Ahol nem az olcsó beruházás és olcsó bérmunka lehetôsége ösztönöz integrálódásra senkit, hanem a kreativitás és cselekvô készség ébresztése, egy olyan földrész megteremtésének szándéka, amely Európát a nemzetek Európájává teszi. Mi odahaza, a történelmünkbôl okulva, és történelmünk által okítva új kisebbségi létmodell kimunkálásáért küzdünk. Megpróbálunk a saját lábunkra állni, megpróbáljuk erônket összeszedni, megpróbálunk partnerként fellépni, megpróbálunk kezdeményezni, megpróbáljuk felszámolni nemcsak a jogi, hanem érzelmi kisebbrendûségünket is — megkísérelve, hogy a nemzeti kérdés a demokrácia szakítópróbájává váljék.

Íme, miért lehet e szobor kiáltó szó, hisz megtestesül benne e térség létproblémája. A megoldást, mint mindenkor, a költô kínálja. Illyés Gyula: Haza, a magasban címû versében mondja:

„Mint Noé a bárkába egykor,

hozz fajtát, minden gondolatból,

ábrándok árvult szerepét is,

álmaid állatseregét is."

Kötô József

*

Elhangzott Bácsalmáson 1997. szeptember 13-án a szülôföldjükrôl elûzött népek emlékmûvének avatásakor.

Valamikor, egyszer, egy szép nyári napon csak úgy, mintha véletlenszerûen, összeverôdtek az állatok az erdô melletti tágas, virágos mezôben. Nem tudni, melyikük, szóla emígyen: „Ha már ilyen szépen összeverôdtünk eme virágos, tágas réten, s mert hogy dolgunk most úgysincsen egyéb, játszhatnánk valami érdekes, izgalmas játékot. Például azt, hogy kint a farkas, bent a bárány." Nagy lelkesedés fogadta a javaslatot, s nyomban elkezdték a játékot: szépen körbe álltak, a farkas a körön kívül maradt, a bárány pedig bent a körben, a játék szabályai szerint. Jókedvûen indult a játék; valamennyien a kört alkotók, torkuk szakadtából, harsány kórusban énekelték, miközben körbe-körbe forogtak, sebesen, boldogan: „Kinn a farkas, benn a bárány, Kinn a farkas, benn a bárány; Szegény farkas, mi lesz véled, Kit eszel meg; kit eszel meg?!"...

Így ment ez jó darabig, majd amikor a farkas már nagyon dühös lett, és ôk is elunták a „koma" hiábavaló próbálkozásait, hogy bejusson a bárányhoz a körbe, változtattak a helyzeten: a farkas került a körön belül, a bárány meg kívülre. (Az igazság kedvéért itt meg kell jegyeznünk: ez a változtatás teljes mértékben önkényes volt, szabálytalan, ugyanis az ôsrégi gyermekjáték szigorú, pontos és egyértelmû szabályai szerint mindig a védtelen, a kedvesen bégetô báránynak kell a körön belül lennie, a jól védett helyen, a farkasnak pedig mindig is a körön kívül van a helye. De hát, ôk nem gyermekek voltak, csak állatok, s így ezt a látszólag picinyke szabálysértést vidáman megengedték maguknak; talán azt remélve, hogy ettôl érdekesebb lesz a játék.) Szóval: kívül a bárány, belül a farkas — és folyt a játék tovább, harsányan, vígan. Most már azt kiabálták, torkuk szakadtából mindahányan: „Kinn a bárány, benn a farkas, Kinn a bárány, benn a farkas, Szegény bárány, mi lesz véled, Ki esz meg, ki esz meg?!"

...És tartott a játék három napon és éjen át egyvégtiben. Mivelhogy a farkas nem tudott a körbôl kitörni, szép lassan göndör gyapjat eresztett, és félénken bégetô báránnyá változott. A bárány pedig, mivelhogy a farkas a körbôl nem tudott kitörni, egyre unotabban és magabiztos-hanyagul rótta a köröket (a körön kívül), miközben szép lassan göndör gyapja durva szôrré változott, és félelmetesen éles fogai s hatalmas mancsai nôttek, s néha már olyan retteneteseket üvöltött, hogy a fák is dideregni kezdtek a borzadálytól.

Utóirat:

Egyes szemtanúk szerint a játék vége az lett, hogy a szép lassan farkassá változott bárány végül is — felrúgva minden játékszabályt — betört a körbe, és pillanatok alatt cafatokká tépte szét a félénken bégetô báránnyá változott farkast. Mások, ugyancsak szemtanúk, azt állítják, hogy miután a farkassá lett bárány nem tudott a körbe betörni, rettenetes dühében elôbb jól összemarta a kört formáló állatokat, majd darabokra tépte szét önmagát.

Véleményem szerint (ha ez egyáltalán érdekes), elképzelhetô mind a két végkifejlet — feltéve, persze, ha elfogadjuk, miszerint a farkasból valaha bárány is lehet, függetlenül attól, hogy kívül, avagy belül van-é a körön... Ami a bárányt illeti — nos, a bárány az egészen más; miként az köztudott (?!).

Molnos Lajos

Nem kell szeretnünk egymást, de egy irányba kell haladnunk — véli a véleményét vezércikkben fölöttébb gyakran hangoztató jó tollú publicista, Octavian Paler. És igaza van. A kormánykoalíciónak valóban egységesnek kellene lennie. Persze, nem a koalíción belül. Mert az régen rossz lenne, ha odabenn csak bólogatójánosok lennének, és egyetlenegy valakinek bólogatnának. Na, de ilyen veszély távolról sem fenyegeti az egymásnak feszülô, heves indulatoktól fûtött, ugyancsak felforrósodott triászt. Ám forrongjanak — mondhatnók — hisz a bor is csak akkor iható, ha kiforrta magát. S ha az indulatokat érvekkel sikerül alátámasztaniuk az indulatoskodóknak, a vitából, a távoli közös cél érdekében, akár mintakormány is születhetne. Amolyan minôségi fajbor mintájú. Az idén viszont a szôlô sem érik úgy, ahogyan kellene. S ha savanyú marad, a belôle készülô bor sem ígérkezhet éppen a legjobbnak. Hát valahogy így állunk mi most ezzel a kormánykoalíciónkkal is. Már régóta forr ugyan, de sehogyan sem akarja kiforrni magát. S ha földügyben a parasztpártiak hosszas bakalódás után meg is egyeztek a demokratákkal egy kétlépcsôs újraelosztásban, most egy, a koalíciós vizeket és kedélyeket már régóta borzoló téma kavart vihart. A közigazgatási és tanügyi örökzöld. De annak is a legörökzöldebb vetülete, a kisebbségi. Mert, jól-rosszul, végsô soron mindenben meg tudnak egyezni az egyetlen többségi nyelvet beszélôk, csak abban az egyben nem, amit a más nyelvet is beszélôknek kellene, az európai normák megkívánta feltételek alapján, biztosítaniuk. Mert mindhiába hozzák a sürgôsségi kormányrendeleteket, ha azok kicsorbulnak a parlamenti ellenzék — s eddig még minden rendben is lenne — na meg a sajátjaik hatékony közbenjárására. Nem is kell a közismert George Pruteanunál tovább mennünk, aki sem több, sem kevesebb, mint a szenátus tanügyi bizottságának az elnöke. Ion Diaconescu parasztpárti elnök azonban mégsem ôt feddi meg a koalíciós egyezkedések be nem tartása miatt, azaz, úgy feddi meg, hogy véletlenül meg ne sértôdjön. De egyenesen tüzet okád akkor, amikor a legkisebb koalíciós partnert, az RMDSZ-t képviselô Frunda György szenátor merészel véleményt nyilvánítani az Európa Tanácsban arról, hogy bár az elôzô kormányzathoz képest a kisebbségek megítélése lényegesen jobb, a konkrét intézkedések továbbra is váratnak magukra. És úgy vonja felelôsségre a Strassburgba menesztett levél miatt, mintha a koalíción belüli egyenlôséget is a számarány határozná meg. S mintha külön parasztpárti engedély szükségeltetett volna ahhoz, hogy Frunda szenátor az Európa Tanács-i határozatok romániai alkalmazásának elodázására figyelmeztethesse az illetékeseket. Annak a bizonyos nemrég megszüntetett monitorizálásnak az esetleges újra bevezetésére. A koalíciós partnereket fölöttébb felborzolta a Frunda-ügy. Igaz, Constantinescu elnök épp most, erdélyi tanévnyitó körútja alkalmával nyilatkozott úgy, hogy eme kies vidék a nemzetiségi együttélés európai példája. Tette pedig mindezt akkor, amikor nemcsak a magyar nyelvû oktatás és a kétnyelvû helységnévtáblák ügye húzódik-halasztódik, hanem a kies vidék központjában vádimfunárpaunescuék túláradó hazafiságukban még a füvet is kékre festik a piros és sárga virágok szomszédságában, a fehéreket pedig gondosan kihuzigálják. Ahogyan kihuzigálnák otthonaikból, és átültetnék-telepítenék amúgy mecsiárosan a magyarokat is. És ezt beleüvöltik a mikrofonba, a többezres tömeg pedig ôrjöng gyönyörûségében, Kolozsvár központjában. Hát ha valami, akkor éppen ez kellene idegesítse a parasztpárti elnököt. Ez kellene elsôsorban kihozza a sodrából. És mindezen nem ártana elgondolkodnia Constantinescu elnöknek sem. Addig, amíg nem késô. Persze, nem ôt fütyülték ki Tebeán a funárfiúk, hanem azt a Victor Ciorbeát, akinek nemcsak reprezentálnia, hanem miniszterelnökként konkrétan lépnie is kell a legkényesebb ügyekben is. S akirôl, majdhogynem egyetlenként a jelenlegi vezetésbôl, az is elmondható, hogy eddig még, nagyjából, állta a szavát. Mindezek után pedig, visszatérve Octavian Palerre, a koalíciónak valóban egy irányba kellene haladnia, annál is inkább, mert alakulóban egy másik triász, még ha egyelôre nem is annyira népszerû, amennyire zajos. Most már csak az a kérdés: az iránymegszabók mennyire jól szabnak, hol és kivel húzzák meg a határt?

Németh Júlia

A helyhatósági törvényt módosító 22. sürgôsségi kormányrendeletnek a helységnévtáblákra vonatkozó elôírásait eddig kétféleképpen igyekeztek át- és újraértelmezni: elôször (és egyesek) azt várták, hogy a lakosság 20%-a nyújtson be, egytôl egyig, a kisebbségek nyelvén történô tábla elhelyezésére vonatkozó igénylést, utána pedig azt magyarázgatták, hogy az elnevezéseket magyar kiejtéssel ugyan, de román betûkkel és helyesírással kell kiírni, és akkor minden a legnagyobb rendben van. Tokay György kisebbségügyi miniszter egy átiratot küldött a megyeházára, amelyben — hivatkozva a kisebbségügyi hivatalnak azon kötelességére, hogy ellenôrizze a kisebbségekre vonatkozó törvények betartását — felhívja Alexandru Fãrcaº prefektus figyelmét a kormányrendelet helyes értelmezésére, emlékeztet Remus Opriº miniszternek a helységnévtáblák ügyében hozott értékelésére (vagyis, hogy azokban a helységekben, ahol valamely kisebbség létszáma meghaladja a lakosság 20%-át, az illetô kisebbség anyanyelvén is ki kell függeszteni a helység elnevezését). Figyelmeztet továbbá a nemzeti kisebbségek védelmérôl szóló keretegyezményre, amelyet Románia is aláírt és 1995-ben ratifikált, és amely szintén elôírja a kisebbségek anyanyelvének használatát a helységnevek kiírásában. Az átirat mellékletében 85 helységet sorolnak fel Kolozs megyében, amelyben kötelezô (lenne) magyarul is kiírni a helységnevet. (A hagyományos elnevezéseket a Román Akadémia gondozásában megjelent, Erdély helységeinek történelmi szótára alapján határozták meg, tanácskozva a Kisebbségvédelmi Hivatal tagjaiként szereplô 17 kisebbségi szervezettel is.)

Hogyan viszonyult erre a „figyelmeztetésre" a megyeháza? (A román sajtóban megjelent ugyanis a prefektúra fôtitkárának a véleménye, mely szerint nem fognak sietni a kormányrendelet alkalmazásával, hanem megvárják, ameddig a parlament újratárgyalja az ügyet és utasításokat küld.) Kérdésünkre Buchwald Péter alprefektus elmondta, hogy mindehhez annyit fûzne hozzá — és egyébként örvend, hogy errôl megkérdezték —, hogy a kormányrendelet végrehajtásával nem a megyeháza, hanem a polgármesterek foglalkoznak. A '69-es törvény érvényben van, elôírásait nyugodtan végre lehet hajtani, a prefektus nem diszponálhat sem ellene, sem mellette. A táblát ki kell tenni, de ha történik valami (például lefestik vagy eltávolítják), akkor már fordulhatnak segítségért a prefektushoz is. Ez utóbbi legfôképpen a törvény végre nem hajtását tudja számon kérni. Mint tudjuk, a prefektusnak a helységnévtáblák ügyében különálló véleménye van, ez azonban magánvélemény, amely nem érinti, nem befolyásolja a törvény polgármesterek általi alkalmazását. Ahol tehát nem függesztik ki a kétnyelvû táblákat, hiányzik a kezdeményezés és a bátorság, mivel a prefektusnak erre nem kell utasítást adnia.

És végül mi történik abban az esetben, ha valamelyik (...) polgármester mégsem alkalmazza a törvényt, és természetesen a kormányrendeletet? A '69-es törvénynek egyik hiányossága, hogy az elôírás végre nem hajtását nem bünteti, de még határidôt sem szab meg, mondotta Buchwald Péter. A nem alkalmazást már a prefektusnak kellene számon kérnie, de itt közbeékelôdik a prefektus véleménye, mely szerint ha nincs határidô, akkor megvárja, ameddig a parlament határoz. Ezt a helyzetet az alprefektus ismertette már az RMDSZ vezetôségével, és azt is kérte, hogy a Remus Opriº vezette minisztérium (amely a kormány fôtitkársága és a helyi közigazgatási osztály irányításával foglalkozik) minél hamarabb intézkedjen.

A következô településeken kell — a kormányrendelet értelmében — magyar nyelvû helységnévtáblát is kitenni (a magyar lakosság részarányát százalékban tüntetjük fel):

Az alábbi helységek neve roma nyelven lesz kiírva, a lakosság részarányának megfelelôen.

(A felsorolt helységnevek közül egyesek elnevezése másképpen jelenik meg a különbözô helységnévszótárakban. Így például Egeres-Gyártelep Egeresi-Gipszgyárként, Nádasdarolc Nádasdarócként, Mákó Mákófalvaként, Damos pedig Kalotadámosként szerepel.)

(újvári)

Valeriu Tabãrã, a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) elnöke, Gheorghe Funar egyéni akciójának minôsítette és elutasította azt a Kolozsváron a hét végén bejelentett tervet, hogy a Nagyrománia Párt (NRP), a parlamenten kívüli Szocialista Munkapárt (SZMP) és az RNEP pártszövetséget hoz létre. Az Avram Iancu-évfordulóra összegyûlt tömeg elôtt Corneliu Vadim Tudor által bejelentett tervet, mint Tabãrã közölte, Funar meg sem említette pártja vezetô szerveinek, márpedig bármiféle szövetségre vagy fúzióra csak a párt országos tanácsának jóváhagyásával kerülhet sor.

Tabãrã egyenesen „politikai kalandnak" nevezte C. V. Tudor, Funar és Adrian Pãunescu tervét. Mint ismeretes, ezt azzal jelentette be a Nagyrománia Párt vezetôje, hogy gyôzelmük esetén — amire szerinte elôrehozott választások, vagy „a népfelháborodás hulláma" nyomán kerül majd sor jövôre — ô lesz az államelnök, Funar a miniszterelnök és az SZMP részérôl Pãunescu a belügyminiszter.

Tabãrã a Cotidianul által idézett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy pártja nem kíván egy másik formáció csatlósa lenni, és egy olyan fontos problémát, mint a nemzeti kérdés, nem szabad viccként kezelni, mint a három, Kolozsváron szerepelt politikus tette. Funar akciója árt a pártnak, és ezért meg fogja vitatni az RNEP vezetôsége — közölte a pártelnök.

Ugyanakkor C. V. Tudor a Jurnalul national hasábjain kedden közölt interjújában kijelentette, szó sincs tréfáról, a terv komoly, s ha nem kerül sor elôrehozott választásokra, „fennáll az a veszély, hogy egy népi robbanás maga alá temeti a demokrácia alapvetô intézményeit is". A Nagyrománia Párt elnöke egyben „barátilag figyelmeztette" Tabãrãt, hogy „ne próbálja tovább akadályozni az NRP és az RNEP összefogását".

Az Adevãrul keddi vezércikkében Cristian Tudor Popescu rámutat, hogy a hét végén Tebeában, a hagyományos mócvidéki ünnepségeken kifütyülték a miniszterelnököt, és amikor a demokrácia megóvására figyelmeztetett, egy csoport azt kiabálta be: „Jöjjön a diktatúra!" Cristian Tudor Popescu szerint a román nép nem szélsôségesen nacionalista, és a kolozsvári megmozdulásig Erdélyben C. V. Tudornak nem volt komolyabb befolyása — ám most, vélekedik az Adevãrul publicistája, legfôbb támogatója a jelenlegi kormányzat, amely „egész gazdasági, politikai és morális magatartásával Vadim zsebébe söpri a szavazatokat".

A lap felsorolja az új kormányzatnak tulajdonított gazdasági és politikai balfogásokat, a reform különbözô kudarcait, az RMDSZ-t pedig azzal vádolja, hogy „meggyôzôdve a jelenlegi kormányformula kérészéletérôl, minél többet akar elérni minél rövidebb idô alatt" — sikerrel —, és így a Király Károly által követelt „állam az államban hamarosan nem lesz puszta fikció".

Cornel Nistorescu az Evenimentul zilei hasábjain úgy vélekedik, hogy a kolozsvári hármak megnyilvánulásai, az Avram Iancu-ünnepségek alkalmából, már nem intézhetôk el azzal, hogy nevetségesek vagy öklendeztetôek. Számításba kell venni ôket, mivel sikerüket a többi fél gyengesége vagy naivitása magyarázza. Ezek az erôk fenyegetôekké váltak, és a kolozsvári cirkuszt ezúttal nem orvosi esetként kell értékelni, hanem a jelenlegi hatalom sikertelensége jeleként — vélekedik az újságíró.

A két nagy bukaresti napilap ily módon mintegy az ellenzéki RTDP alelnökének, Adrian Nãstasénak a nyilatkozatát támogatja meg kommentárjával.

Több keddi bukaresti lap a kormány vezetô pártjához, a KDNPP-hez tartozó, ám meg nem nevezett forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy két héten belül kormányátalakítás várható.

Az Evenimentul zilei tudni véli, hogy változás lesz a reformügyi minisztériumban, mivel a Nemzetközi Valutaalap elégedetlen a reformok ütemével, továbbá csere lehet az ipari és kereskedelmi minisztérium élén, amelynek felróják, hogy melléfogások történtek egy — 17 magánosítandó nagyvállalatot felsoroló — privatizációs lista összeállításánál. Az ügyben egy államtitkár már lemondott.

A két tárcát államminiszterek (miniszterelnök-helyettesek) vezetik, a parasztpárti Ulm Spineanu és a Nemzeti Liberális Párthoz tartozó Cãlin Popescu Tãriceanu személyében. Az Adevãrul utal arra, hogy Spineanunak nézeteltérései voltak az Állami Vagyonügynökség elnökével, Sorin Dimitriuval, aki a lap szerint maga is esélyes a tárcára.

Az Adevãrul tudni véli, hogy az ifjúsági és sportminiszter személye is változik. Ezt a tárcát a Nemzeti Liberális Párt-Demokrata Konvenció egyik képviselôje, Sorin Stãnescu tölti be, ám a párt zöme idôközben egyesült a Nemzeti Liberális Párt '93 formációjával és az így létrejött Liberális Pártot már nem tekinti tagjának a Demokratikus Konvenció, a koalíció vezetô pártszövetsége.

A rendezvény második napján, szombaton a „fáradtság" jelei egyre több résztvevôn jelentkeznek: holtrészeg alakokat, törött üvegeket kerülgetnek az éberek. A bárokban unottan szolgálják ki a kuncsaftokat, amerikai turisták a lerobbant telefonfülkéket fényképezik, fúvószenekar ébreszti a földön alvókat. Teljesen hiányzik a fesztiválos hangulat. A mititei és a sült kolbász füstje ellepi a teret, megtelepszik a templom és a polgármesteri hivatal között. A Silva sörgyár sátránál tolongás: valamennyien a barna sörre pályáznak, de szinte mindenhonnan elfogy. Legtöbb fiatal a templom és a torony körül üldögél, és iszik.

A reggeli mûsor régi könyv- és századeleji fényképkiállítást, Egészségügy a középkorban címmel elôadást, valamint a bukaresti diákszínház fellépését ígéri. Délutánra változik a stílus: a rendezôk a legtöbb hamburgert felfaló résztvevôt díjazzák. Estére újból érezni lehet, hogy valóban fesztivál zajlik a városban. A Masca színház Bohócok címmel nagy közönségsikernek örvendô utcai bemutatót tart. A jelenlevôket olyannyira érdekli a színészek fellépése, hogy a tévéseknek fenntartott állványra kapaszkodnak, míg az fel nem mondja a szolgálatot. Kisebb pánik lesz úrrá a téren: mi történt, hány embert kell kórházba vinni? Pár másodperc erejéig a színészek leállnak az utcai színpad rendezésével. Aztán minden megy tovább.

Nem kell nagy erôfeszítést tenniük a résztvevôknek: az utcai bemutató végén csak hátat kell fordítaniuk, és máris kezdôdik a kolozsvári Adrian Berinde vezette együttes pop-folk koncertje. A Weinberger Blues Machine-nek viszont nagyobb sikere van. Elôkerülnek az öngyújtók, énekel a tömeg. A show jóval éjfél utánig tart.

Tekintettel arra, hogy a szervezés augusztus elsô napjaiban kezdôdött, a szervezô pedig nem volt több mint tíz, a háromnapos rendezvényt sikeresnek lehet elkönyvelni. Az esti koncertek kivételével, melyek megmozgatták a tömeget, hangulatot teremtettek, mondhatni, hogy a város szinte hétköznapjait élte. Talán a jövôben sikerül majd idôben elkezdeni a szervezést, elegendô pénzforrást felkutatni, szakértô szervezôgárdát összehozni úgy, ahogy ez nyugaton szokás...

Kiss Olivér

Eugen Serbãnescu kormányszóvivô a sajtónak nyilatkozva elmondotta, hogy az 1996/114-es számú törvény értelmében az államelnök, a képviselôház és a szenátus elnöke, illetve a miniszterelnök számára mandátumuk ideje alatt hivatalosan protokoll lakást biztosítanak. Victor Ciorbea miniszterelnök ennek megfelelôen hamarosan új lakásba költözik, amely korábban egy diplomata otthona volt.

Románia közép- és hosszú távú külföldi adóssága az elsô félév végén 7,944 milliárd dollár volt, 11,29 százalékkal több, mint az év elején — mondták pénteken a Román Nemzeti Bankban.

A kereskedelmi bankok 3,428 milliárd dollárt hiteleztek. E pénz 28,39 százaléka lonndoni székhelyû bankoktól, 20,92 százaléka japán, 18,28 százaléka német, 9,89 százaléka francia pénzintézetektôl származik.

A nemzetközi pénzintézetek és szervezetek 2,805 miliárd dollárt adtak a félév végéig Romániának, Ebbôl a Világbank 40,05 százalékkal, az IMF 22,46 százalékkal, az EU 20,50 százalékkal, az EBRD 11,54 százalékkal részesedett.

A különbözô forrású adósságokból 4,567 milliárd dollárral közvetlenül a román kormány tartozott a félév végén, 2,176 milliárd dollár volt az állami garanciával támogatott adósság, a többi pedig magánadósság.

Szakképzetlen munkás (50 hely), villanyszerelô (6), taxisofôr (50), ruhakészítô (10), olasz-német fordító (1), elárusító (8), lapárus (2), asztalos (45), építômunkás (2), ôr (10), rakodómunkás (1), bôrdíszmûves (nô, 5), hegesztô (1), tekercselô (1), esztergályos (22), lyukasztó (10), marós (15), köszörûs (2), kômûves (2), mûanyagkészítô (2), száraztésztakészítô (3), fûtô (1), lakatos (3), könyvkötô (1), acélolvasztár (6), áruházi felügyelô (1), csomagoló (5), gépkocsivezetô (1), raktáros (1), kereskedelmi ügynök (saját autóval, 1), mozgóárus (2), szerelô (7), parókakészítô (1), titkár (1), kezdô közgazdász (1), kezdô jogtanácsos (1), berendezésmérnök (4), kezdô színész (3), mûvészeti rendezô (1), díszletmozgató (2).

Bôvebb felvilágosítás hétfôn, kedden és szerdán, 8-12 óra között, a munkaközvetítô irodában (Bem — ma Cosbuc — utca 2.).

Mediafax, a Román Nemzeti Bank illetékesét idézve, hírül adja, hogy román állampolgárok, feltehetôen a jövô hónaptól kezdve, megszorítás nélkül válthatnak be lejt valutára. Ez az intézkedés összhangban áll a Nemzetközi Valutaalap alapszabályzatának 8. szakaszával, és erôsíti a külföldi befektetôk bizalmát a romániai befektetési feltételekkel szemben.

Mint ismeretes, jelenleg a lej konvertibilitása a külkereskedelmi mûveletekre és import-export szolgáltatásokra korlátozódik. Magánszemélyek egy évben hivatalosan csak ötszáz dollárt vásárolhatnak. Szakértôk szerint a korlátlan valutavásárlási lehetôség bevezetésével eltûnik a feketepiac és csökken a valutabeváltó pénztárak száma.

A Nemzeti Bank 40 százalékos hitelkamatának feléért, évi 20 százalékra ad rövid lejáratú termelési, és hosszú lejáratú, beruházási kölcsönt a Banc Post olyan cégeknek, akik munkanélkülieket alkalmaznak munkakönyves állásba. Egy munkanélküli alkalmazására legtöbb 20 millió lej bankkölcsön igényelhetô. A cég kötelessége, hogy a munkaszerzôdéssel alkalmazott személy legalább három évet dolgozzon a kölcsönt igénylô cégnél.

A postaigazgatóság megerôsítette azt a hírt, hogy szeptember 17-tôl, szerdától a városi és községi postahivatalokban átvehetôk a kormányhatározattal kibocsátott értékjegyek a földmûvesek számára. Ahol késés tapasztalható, ott a helyi polgármesteri hivatalok nem adták le idejében a megyei központokba a névsorokat a földtulajdonnal rendelkezô termelôkrôl.

Mint arról már részletesen tájékoztattuk a Szabadság olvasóit, a földtulajdonosok hektáronként 1 értékjegyre jogosultak, 5 hektár fölött maximum 6 értékjegyet kaphat a gazda. A kuponokat november 15-ig lehet átvenni a postahivatalokban.

A Mezôgazdasági és Élelmiszerügyi Minisztérium az értékjegy végleges értékét 127 360 lejben határozta meg. A termelô az értékjeggyel vetômagot, mûtrágyát, növényvédô szereket vásárolhat ezek forgalmazására engedélyezett cégektôl. Szintén kuponnal lehet fizetni minden mezôgépészeti munkát. A szolgáltató cég a gazda számára számlát állít ki. Ha a számla értéke nagyobb, mint amennyi kuponnal a termelô fizetni tud, a különbözetet pénzben kell törleszteni.

A szakminisztérium és a bankok között jelenleg folynak a tárgyalások az értékjegyek beváltásáról. Eddig hat bank vállalkozott a kuponok beváltására: Agrárbank, Beruházási Bank, Kereskedelmi Bank, Banc Post, Vallások Nemzetközi Bankja, Albina Bank és a Bankcoop.

Összesen 10 653 000 értékjegy kerül forgalomba, amelyeket legkésôbb december 5-ig lehet értékesíteni. Ezt követôen értéküket elvesztik, többé nem használhatók fizetôeszközként.

(m. j.)

Régóta foglalkoztat néhány kérdés: 1. miért nem kaszálják le a füvet a kaszálókról; 2. miért nem vágják le a kukoricakórét; 3. miért égetik el a szalmát, amit feletethetnének háziállatokkal? Erre egyértelmû a válasz: ezekre a takarmányokra nincs szükség. Hogy miért? 1990-tôl fokozatosan csökkent a háziállatok száma. 1988-ban Kolozs megyében összesen 258 800 szarvasmarha volt, és az elmúlt év végére 126 200-ra csökkent. A mínusz tehát több mint 100 000 fô. Ezen belül a törzsállomány (tehén és vemhesüszô) 72 ezerre esett vissza. Idén augusztus végére valamelyest javult a helyzet: a szarvasmarhák száma 137 000 fôre gyarapodott. Nem jobb a helyzet a juhoknál sem: 1988-ban 571 ezer juhot tartottak állami és magángazdaságban. Idén augusztus 11-én közel 400 ezer juh szerepelt a statisztikában, vagyis 150 ezer fôvel kevesebb, mint a változások elôtt. A sertések száma is csökkent a megyében: 400 ezerrôl 300 ezerre. Ugyancsak nagymértékben csökkent a baromfiak száma. Ez a folyamat tovább tart, mivel az állami tôkével mûködô egységek lassan beszüntetik tevékenységüket. Ami viszont örvendetes, az a tehenenkénti tejtermelési átlag növekedése: 1867 literrôl szinte kétszeresére, 3443 literre nôtt az elmúlt esztendôben.

Barazsuly Emil

A Kolozs megyei Kereskedelmi, Mezôgazdasági és Iparkamara elnöke, Mircea Costin fogadta kedden azt a 20 üzletembert, akik Kolozs megyébe látogatták ausztriai iparkamarák képviseletében. Az osztrák cégek vezetôi kolozsvári gazdasági együttmûködés lehetôségei felôl érdeklôdtek, a befektetések lehetôségeit jöttek a helyszínen tanulmányozni.

Ma a prefektus és a megyei tanács elnöke fogadja ôket.

Virgil Popescu oktatásügyi miniszter ezekben a napokban a parlament oktatásügyi bizottságával közösen elemzi azt a lehetôséget, hogy a jövôben a tanév szeptember 1-jén kezdôdjön. A miniszter elmondotta, hogy nálunk a tanév jelenleg 34 hetes, illetve 162 napból áll, a legrövidebb Európában. Ha szeptember 1-jén kezdenénk, megközelítenénk a normális 36 hetes tanévet — mondotta a miniszter. A tanév szemeszterenkénti megszervezése — és nem mint eddig, negyedévenkénti — nem vezetne a vakációk megszüntetéséhez. Eszerint a tanulók 3 hetes vakációt kapnának karácsonykor, egy hetet húsvétkor, egyet a két szemeszter között, és végül a nyári szünidôt.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]