1998. április 4
(X. évfolyam, 78 szám)

A válság bonyolította a dolgokat — nyilatkozta Radu Vasile kijelölt kormányfô azzal kapcsolatban, hogy miként képzeli el a tárgyalásokat az RMDSZ-szel, amely ragaszkodik a helyi közigazgatásra és az oktatásra vonatkozó sürgôsségi kormányrendeletekhez. Az elôbbi rendeletet a szenátus visszautasította, de nem a többség és kisebbség viszonyával kapcsolatos rendelkezésekkel, hanem a miniszterelnöki és fôpolgármesteri tisztség összeférhetôsége kapcsán. Most arra lesz szükség, hogy a képviselôház ,,elutasítsa az elutasítást" és aztán újra a törvényhozás elé terjesszék a szöveget, amelynek elfogadását illetôen Vasile a továbbiakban nem lát semmilyen problémát.

Ami az oktatást illeti, Vasile szerint az Európa Tanács dokumentumai elôírják, hogy a kisebbségeknek legyenek felsôfokú oktatási intézményei. A vita, mondta, mesterségesen összpontosult a különálló magyar nyelvû egyetem kérdésére. ,,Nem ez a probléma, és nem ez lesz a megoldás, hanem a multikulturális egyetemek létezése, amelyekkel mindenki egyetért, és amelyek gyakorlatilag mindenütt mûködnek Európában ott, ahol a helyzet hasonló".

Vasile úgy vélekedett: a kormányalakítást elôsegíti az az általános lélektani tényezô, hogy mindenki egyetért: el kell kerülni egy olyan válság megismétlôdését, mint amit az ország az utóbbi hónapokban élt át, és hogy a jelenlegi az utolsó esély az 1996-ban létrejött koalíció újjáépítésére. A politikus szerint a parasztpárti igények nem összeegyeztethetetlenek a Demokrata Párt elvárásaival, és hasonló értelemben nyilatkozott csütörtök este Petre Roman, a Demokrata Párt elnöke is.

A kormányalakítási tárgyalások feszített ütemben zajlanak. A rendelkezésre álló idô behatárolt, ezért a munka a hét végén is folyik majd, hiszen a kormány felépítése, összetétele egyaránt változik — nyilatkozta Markó Béla szövetségi elnök. A koalíciós pártok képviselôibôl összeállított programbizottság már dolgozik az új program kialakításán is. „Ennek alapja természetesen a régi kormányprogram, ezt azonban módosítani, konkretizálni kell, határidôkhöz kell kötni bizonyos intézkedések teljesítését" — mutatott rá Markó. A kormány felépítése, amelyrôl szintén tárgyalt egy bizottság, várhatóan két lépcsôben változik: most csak kisebb módosításokra kerül sor. Az RMDSZ elképzelése szerint is a jelenlegi 27 tárcát 15–16-ra lehet csökkenteni. Az RMDSZ szerint legalább két minisztere kell hogy legyen az új kabinetben is, parlamenti ereje szerint ennél kevesebbrôl nem lehet szó. „A kisebbségi minisztériumnak természetesen mindenképpen meg kell maradnia" fûzte hozzá.

Markó véleménye szerint a tárgyalások kimenetelét az fogja meghatározni, hogy miként sikerül feloldani az elmúlt hónap során a koalícióban — elsôsorban a parasztpárt és a Demokrata Párt között — felhalmozódott feszültségeket. Ami az RMDSZ sajátos igényeit illeti, azoknak szintén szerepelniük kell majd a kormányprogramban. A magyar egyetem kérdésében a Vasile által mondottakkal kapcsolatban a szövetségi elnök megjegyezte: „Errôl a témáról — a magyar, az önálló, a multikulturális egyetemrôl — nagyon sok nyilatkozat hangzott el, de egyelôre vajmi kevés eredménnyel".

A Demokrata Párt „teljes mértékben egyetért" Radu Vasile jelölésével a miniszterelnöki tisztségre — jelentette ki a párt csütörtöki sajtóértekezletén Bogdan Niculescu-Duvãz DP-alelnök. A demokraták szerint Vasile képes lesz arra, hogy a koalíciós partnerek elképzeléseibôl kiválogassa az életképeseket, s hogy gyors és hatékony intézkedéseket hozzon. A DP alelnöke azt is pozitívumként értékelte, hogy a kijelölt kormányfô gazdag parlamenti tapasztalattal rendelkezik, s úgy vélte, ez lényegesen megkülönbözteti ôt Victor Ciorbeától és Nicolae Vãcãroiutól.

Niculescu-Duvãz kijelentette, hogy pártja továbbra is Adrian Plesut támogatja a külügyminiszteri tárca élén. A demokraták így kívánják a román külpolitika folytonosságát biztosítani — mondotta. Petre Roman pártelnök Fogarason járt csütörtökön, hogy a DP polgármester-jelöltjét támogassa az ottani rendkívüli helyi választásokon. Ez alkalommal Roman elmondta, hogy a demokraták Victor Babiucot és Traian Bãsescut javasolják az új kormány tagjaiként. A pártelnök kifejtette, hogy mindkét miniszterjelöltjük már bizonyított Románia kormányában. Ezzel Roman azt is megerôsítette, hogy a demokraták komolyan gondolják visszatérésüket a kormányba. Rámutatott: a koalíciós partnerek csütörtökön reggel, a Controceni-palotában folytatott egyeztetésen elfogadták a demokraták által elôterjesztett alapelveket.

Petre Roman szerint a DP az új kabinetben elfogadna egy gazdasági tárcát, ám ezt nem szabja a kormányba való visszatérés feltételéül. Viszont szeretnék teljesen átszervezni a kormány fôtitkárságát, s erre egy külön javaslatcsomagot dolgoztak ki. Persze, valamennyi általuk elôterjesztett javaslat „alku alapját képezheti" a koalíciós partnerek között. Roman úgy vélte, Radu Vasile jelölése „akkor bizonyulhat jónak", ha az új kormány konkrét határidôkkel ellátott gazdasági program alapján fejti majd ki tevékenységét — jelenti a Mediafax.

Április 6-án, hétfôn kezdôdik az 1997/1998-as iskolai tanév utolsó évharmada. Ez tíz hétbôl áll, június 12-ig. A XII. és XIII. osztályok ebben az évben két héttel korábban, május 29-én zárják az évharmadot. A líceum utáni tanügyi intézmények úgyszintén június 12-én fejezik be a tanítást, kivéve a posztliceális egészségügyi iskolák harmadéves diákjait, akik esetében július 31-én ér véget a félév. Az egyházi iskolák tanulói a felekezettôl függôen egyhetes húsvéti vakációt kapnak.

Emil Constantinescu államfô ultimátumához híven tegnap Radu Vasile nyilvánosságra hozta kabinetje leendô felállását. A koalíciós partnerekkel folytatott tárgyalások nyomán a Vasile-kormánynak 21 minisztere, két, a miniszterelnök mellé rendelt tárcavezetôje és egy államtitkára lesz. A kormányfô mellé a jövôben az európai integrációért és a nemzeti kisebbségek ügyeiért felelôs minisztériumok tartoznak majd. A Ciorbea-kabinettôl eltérôen az új kormánystruktúra nem három, hanem csupán egy, a hadügyi tárcát képviselô államtitkárt tartalmaz. Újdonságnak számít az új kormányfelállást tekintve, hogy a hatalom lemondott a kormányfôtitkári, illetve a köztájékoztatásért felelôs hivatal tisztségérôl. Radu Vasile kijelölt miniszterelnök ugyancsak tegnap jelentette be: törvénytervezetet fognak kibocsátani a kormányátalakításról, amely várhatóan szeptember elsején kerül a parlament elé.

Mialatt Bukarestben arra törekednek a politikusok, hogy mihamarabb helyreállítsák a kormánykoalíciót, Iuliu Pãcurariu hadat üzen Alexandru Fãrcas prefektusnak és Radu Sârbunak, az Állami Vagyonalap kolozsvári fiókja igazgatójának. A demokrata képviselô úgy tudja, hogy az Alimentara kereskedelmi társaság menedzsere, Ioan Muresan több üzletet kötött a prefektus baráti körének számító Pászkány család különbözô kolozsvári cégeivel. Iuliu Pãcurariu szerint a városunkban mûködô érdekcsoport törvényellenes ügyletei fölött a parasztpárti adminisztráció ôrködik. Pászkány Árpád parasztpárti tagsága világosan mutatja, hogy szoros az összefüggés a törvényellenes üzletelés és a politikai szféra között.

A képviselô értesülései szerint az Alimentara árverés nélkül adott bérbe több helyiséget annak ellenére, hogy akkoriban még az Állami Vagyonalap volt a fôrészvényes. Ebbôl vonta le azt a következtetést, hogy Radu Sârbu védôszárnya alá vette a kolozsvári polgármester ellen fellépett Ioan Muresant, szemet hunyt kihágásai fölött. „Megbántam, hogy az 1996-os helyhatósági választásokon lemondtam Radu Sârbu javára" — mondta a demokrata képviselô.

Az új kormány létrejöttérôl szólva elmondta: aggodalomra ad okot a parasztpártiak ragaszkodása a „restitutio in integrum"-hoz. A kérdés folytonos emlegetése újabb zsákutcába vezetheti a koalíciót, véli Iuliu Pãcurariu.

Alig ért véget a Foresta és az Eco-Life, jövô héten ismét vásárt rendez az Expo Transilvania. Az elôbbi vásár 6000 látogatót vonzott, ezek fele volt szakember. Tavaly még a Forestát és Mûszaki Vásárt egyszerre tartották, az idén viszont különváltak. Április 7-e és 10-e között, az Aurel Vlaicu úti kiállítóterem ezúttal a mûszaki termékeknek ad otthont, eddig nem kevesebb, mint 70 cég jelezte részvételét.

Az érdeklôdôket autószalon is várja, ahol a Dacián kívül még más márkás gépkocsik tekinthetôk meg, mint például az Audi, Volkswagen, Skoda, Daewoo, Mercedes, Hyunday, Ford és KIA Motors.

A hatodszorra megrendezett mûszaki vásár korábban is nagy érdeklôdésnek örvendett. Ez az idei legnagyobb területen elhelyezkedô vásár (1200 négyzetméteren terül el), amelynek 45%-át az autószalon és különféle gépezetek foglalják le.

A többi vásárhoz hasonlóan ezen is tartanak majd szemináriumot, erre április 8-án, szerdán kerül sor.

A román cégeken kívül Ausztriából, Magyarországról, Bulgáriából érkeznek kiállítók, ezenkívül német, holland, olasz, svájci, francia, angol és amerikai társaságok jelezték részvételi szándékukat.

A szervezôk nem tudtak kapcsolatba lépni a Gépészmérnökök Országos Szövetségével és a Román Autóklubbal, ám külön érdekesség, hogy a szakegyetemistáknak ingyenes belépést biztosítottak. Meghívták a Mûszaki Egyetem diákjait, akik akár nyílt laborként használhatják a vásárral egybekötött kiállítást.

Mint emlékszünk, a Portal kábeltévés társaság karácsony közeledtével örvendeztetett meg az MTV 2 sugárzásával. Nemrég a Seltron is teljesítette végre ígéretét, s a Magyar Televízió 2-es mûsorát közkívánatra ôk is sugározzák.

Írmagnak már csak a megátalkodott TV Cablu maradt. Lenne néhány idôpontjavaslatunk számára: pünkösd, augusztus 20., — Szent István napja, november 7., október 23., december 1. Esetleg sohanapján kiskedden.

AZ ERDÉLYI MÚZEUM- EGYESÜLET MÛSZAKI TUDOMÁNYOK SZAKOSZTÁLYA 1998. április 9-én, csütörtökön este 7 órai kezdettel tartja rendes évi, egyben tisztújító közgyûlését a Ion Ghica utca 12. szám alatti székhelyén. A négyéves választási ciklus lejártával ez alkalommal a szakosztály új elnökséget választ, és felújítja a szakosztály választmányának egyharmadát. Ezért szívesen látnak minden érdeklôdôt, a szakosztály tagjainak jelenlétére viszont számítanak.

AZ RMDSZ PATA–GYÖRGYFALVI NEGYEDI KERÜLETÉNEK SZÉKHÁZÁBAN (Jugoszlávia utca 13.) folytatják a Samus M — Dej vállalat által hibásan kiállított részvényi igazolások (Certificat de actionar) összegyûjtését és kicserélését. Ezért kérik mindazokat, akik ilyen igazolvány birtokában vannak és szeretnék kicseréltetni, jelentkezzenek a székházban hétfôtôl péntekig 14–18, szombaton 9–13 óra között. Az érvényes vagyonjegy minimum 407 részvényegységet kell tartalmazzon. Ugyanitt hétfôn du. 5 órától Papp Edit vagy Somai László tart jogtanácsosi fogadóórát.

• Gyalogátjárón gázolták el csütörtök reggel Maria M. 43 éves kolozsvári lakost. A Gyár utcai balesetért Iosif Cãtinean (24) katonai fiatalembert terheli a felelôsség: a CJ-04-VCD rendszámú 1300-as Dacia vezetôje semmibe vette a zebrát jelzô forgalmi táblát.

Hasonló baleset történt ugyanaznap délután a Mócok utján, ahol Adriana M. (29) került a dési Cristina Gabriela Bãies (19) vezette CJ-01-MBR rendszámú 1300-as Dacia kerekei alá. A gyalogátjárón elütött áldozat „megúszta" fej- és mellkassérüléssel, illetve horzsolásokkal.

• Csalás, hamisítás és hamisított okirat tudatos felhasználása a vád Traian Marius Vaida, a naszódi M et F Kft. tulajdonosa ellen. A 29 esztendôs vállalkozót azzal gyanúsítják, hogy több tíz milliós kárt okozott a kisbácsi malomnak azzal, hogy a tavaly október 31-én kötött adásvételi szerzôdésben foglalt összegnek csak kis részét fizette ki készpénzben. Az 51,3 milliót érô 25 ezer kilogramm fehérlisztért lepengetett 8 millió mellé Vaida kilenc, aláírással és pecséttel ellátott utalványt mellékelt, amelyekrôl utólag kiderült, hogy nincs fedezetük. A fenti vádpontok ellen Vaida szabadlábon védekezhet.

Szemfüles kolozsvári újságírók felkapták a hírt, hogy bizonyos óceáni halféleségekben valami nyû van, amely belekapaszkodik az emberi bélcsatornába és csak mûtéti úton távolítható el onnan. Vajon ki szeretné összevágatni magát? Úgyhogy az elfekvô készlettôl városunk halasboltjai elôtt nemsokára olyan fertelmes halszag lesz, mint a Malomárok környékén.

Ezt a problémát úgy is meg lehetett volna oldani, hogy a rendszeres fogyasztóvédelmi felügyelet idejekorán felfedezi a nyüvet, a fertôzött árukészletet azonnal és feltûnésmentesen megsemmisítteti, és a lakosságot nem kergeti pánikba.

Ezért alapos a gyanú, hogy valakik be akartak tartani a halkereskedôknek.

0 zóna, 1920 lej/perc: Moldova Közt.; 1-es zóna, 6900 lej/perc: Magyarország, Bulgária, Jugoszlávia, Ukrajna, Ausztria, Albánia, Belgium, Csehország, Ciprus, Horvátország, Dánia, Svájc, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Hollandia, Lengyelország, Szlovákia, Szlovénia, Spanyolország, Svédország, Törökország; 2-es zóna, 9600 lej/perc: Algéria, Gibraltár, Izland, Líbia, Málta, Marokkó, Tunézia; 3-as zóna, 12 700 lej/perc: Ausztrália, Kanada, Jordánia, Irak, Irán, Izrael, Kuweit, Libanon, Szíria, Amerikai Egyesült Államok; 4-es zóna, 16 000 lej/perc: Dél-afrikai Közt., Szaúd-Arábia, Argentína, Brazília, Chile, Kína, Kuba, Egyiptom, Egyesült Arab Emirátusok, India, Japán, Mexikó, Peru, Zair.

0 zóna, 720 lej/perc: Moldova Közt.; 1-es zóna, 7800 lej/perc: Albánia, Algéria, Ausztria, Belgium, Bulgária, Csehország, Ciprus, Horvátország, Dánia, Svájc, Franciaország, Németország, Görögország, Olaszország, Jugoszlávia, Nagy-Britannia, Hollandia, Lengyelország, Szlovákia, Spanyolország, Törökország, Ukrajna; 2-es zóna, 14 700 lej/perc: Argentína, Brazília, Kanada, Chile, Kína, Korea, Kuba, Egyiptom, Irak, Irán, Izrael, Japán, Kuweit, Amerikai Egyesült Államok, Venezuela; 3-as zóna, 16 200 lej/perc: Kongó, Costa Rica, Guinea, Hawai, Zöldfoki-szigetek.

Mindnyájunkat érintô és érdeklô kérdésekrôl, a nálunk még csak hírbôl ismert, de a jövôben bevezetésre kerülô személyi jövedelemadóval kapcsolatos tudnivalóról hallgathatunk elôadást április 4-én, szombaton, 11 órakor az Erdélyi Múzeum-Egyesület Tamás András (Ion Ghica) utca 12. szám alatti székházában. A vendég Pitti Zoltán, a magyarországi privatizációs hivatal (APEH) volt elnöke, az Arthur Andersen Könyvszakértô, Adó- és Vezetési Tanácsadó Nemzetközi Kft. fôtanácsosa, aki a Romániai Magyar Közgazdász Társaság felkérésének tesz eleget. Minden bizonnyal sokakat vonzó, hasznos eseményre van kilátás.

A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága — Anyanyelvi Konferencia, az RMDSZ Oktatási Fôosztálya és az EMKE 1998. március 25–26-án Szatmárnémetiben tanácskozást szervezett a kárpát-medencei anyanyelvû szakoktatás kérdéseirôl. A régió magyar közösségeinek képviseletében jelen voltak magyarországi, vajdasági, felvidéki, erdélyi oktatáspolitikusok, -kutatók, pedagógusok, anyanyelvápolók.

A részvevôk megállapították, hogy az ezredvég integrációs következményeinek értelmében a munkaerô szabadpiaci áramlása közepette, a közép-kelet-európai régió versenyképességének megôrzése érdekében fel kell számolni a szakoktatás szerkezetében és szemléletében tapasztalható lemaradást, ösztönözve a térségben beindult reformfolyamatot, bekapcsolódva a nemzetközi kísérleti programokba. Alapkövetelményként fogalmazódott meg, hogy ki kell alakítanunk a teljes vertikumú szakoktatási anyanyelvû iskolaszerkezetet. Ugyanakkor a régió sajátos gondjaként jelölték meg, hogy a szakoktatás váljék az egy és oszthatatlan anyanyelvû kultúra részévé, ebben az ágazatban is a gondolkodás, a szövegformálás fogalomalkotó kulcskérdése az anyanyelvi képzés, megtalálva ugyanakkor azokat a formákat, amelyek lehetôvé teszik a világnyelvek ismeretét, a bekapcsolódást az egyetemes szellemi körforgásba. A jelenlévôk sürgetô feladatként értékelték a szakoktatói utánpótlás kinevelését, amely lépést tart a tanárképzésben a gyorsan változó gazdasággal.

Ugyanakkor hangsúlyozták a szakoktatáshoz szükséges tankönyvek hiányát, a tankönyvírásban tapasztalható fogalmi következetlenségekbôl fakadó visszásságokat, igényelték az anyanyelvi lektorálást. Kiemelték, hogy a Kárpát-medencében azonos magyar nyelvhasználatra van szükség, tankönyvfordításokból nem lehet hitelesen tanítani, minden szakjellegû munkának eredetinek kell lennie. Sürgették a szakszótár-családok megjelentetését. Számos gyakorlati projektet fogalmaztak meg a részvevôk, javasolván az iskolatípusok bôvítését az egyházi és magánszakiskolák hálózatával. A felszólalók megfogalmazták egy kreatívabb tanártársadalom kialakításának igényét, valamint rámutattak arra is, hogy az átalakuló gazdaságban mutatkozó átképzési követelmény szükségessé teszi a felnôttoktatás bekapcsolását a szakképzésbe.

A részvevôk reményüket fejezték ki, hogy a tanácskozás hozzájárult az anyanyelvû szakoktatás elméleti kérdéseinek tisztásához és a gyakorlati megoldások elindításához.

Jelen volt Honti Mária, a Magyar Közoktatási Minisztérium államtitkára és Kötô József, az RMDSZ oktatásügyi alelnöke.

Amikor kijöttem az egyetemrôl, egybôl észrevettem a parkolóban a három autót. Holmi zöld emberek másztak ki belôle, s a Béke tér felé vették útjukat. Nicsak, nicsak: zöldülünk — jegyeztem meg magamban, s azzal mentem is tovább. Nemsokára a Sétatér mellett lakó ismerôsömnél voltam, s egy óvatlan pillanatban feltettem a találós kérdést: „Kicsi zöld emberek a városban, mi az?"

Mély csend, majd néhány erôtlen próbálkozás következett. Katonaság? Nem. Rendôrök? Nem.

— Connex Go, te — vágtam rá. Jaaa!...

— Úgy hallottam, hogy ha meglátnak zöld ruhában, adnak egy maroktelefont — fûzte hozzá a húsvéti leveleit író anyuka, mire mindketten lázba jöttünk.

— Gyere, menjünk ki mi is! — vágta rá Orsi. — De nincs zöld ruhám, mert nem szeretem a zöldet — jutott eszébe hirtelen, majd lázasan rohangálni kezdett a szobákban, s hamar feltérképezte a ruhásszekrényeket.

— Nincs és nincs! — tárta szét karjait.

Tíz perc múlva mégis a Béke téren voltunk, én ugyanis tiszta véletlenül zöldben díszelegtem. Itt nincsenek, néztünk körül, úgyhogy vagy a Central elôtt, vagy a Iancu-szobornál lesznek, s gyorsan indultunk is az utóbbi felé. Habár (Murphy) egész biztos a Central elôtt lesznek.

— Ha mégis kapok egy mobilt, azt fogják mondani székelyföldi barátaim, hogy kolozsvári sznob lettem — kacagta el magát kalandtársnôm, de jó kedélye — illetve jó kedélyünk — hamar elpárolgott, amikor sehol sem találtuk a zöld bolygó még zöldebb embereit, bár már másodszorra róttuk végig a belvárost.

— Én hülye — hajtogattam magamban —, ezelôtt egy órával ott mentem el mellettük, néztem is a zacskójukban a mobiltelefonokat, de nem ugrott be semmi!

Másnap a Fôtéren mentem keresztül, amikor megpillantottam ôket. Arra tereltem lépteimet, s szóba elegyedtem az egyik zöldikével.

Maroktelefont osztottatok a tegnap? Nem, csak trikókat. S azonkívül ingyen felhívhattál valakit. Most nem lehet? Éppen szüneten vagyunk, de ha vársz tíz percig, természetesen.

Csakhogy nekem tíz perc múlva órám volt. Hiába na, aki peches, az peches.

R.: A volt szocialista láger, illetve a volt Jugoszlávia államai közül talán Szlovénia a legfejlettebb, leggazdagabb, a legpolgárosodottabb. Anyagi gondok miatt tehát nem lehet nemzeti gyûlölködésrôl beszélni. Mégis: milyen ott a szlovénok és a magyarok kapcsolata? — kérdeztük Kepe Lilitôl, a lendvai Magyar Kulturális Intézet küldöttétôl a Heltai-alapítvány rendezte kisebbségi konferencián múlt hét végén.

Kepe Lili: A szlovén állam volt az elsô, amely különvált Jugoszláviától és ezt háború nélkül úszta meg. A jugoszláv néphadsereg kivonulása okozott ugyan bizonyos gondokat, de vérengzés, hál’ istennek nem volt.

A magyarság számára ez a különválás nem jelentett lényeges változást, mert Szlovénia még 1974-ben, még mint Jugoszláviához tartozó köztársaság elfogadott egy kisebbségi törvényt, ami szerintem még az európai kisebbségi törvényeken is felülemelkedik, a jogok mércéje még az európai mércét is felülmúlja.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy nincsenek gondok, mert, sajnos, vannak.

Szlovéniában két ôshonos kisebbség él, a magyar és az olasz, mindkettô az illetô határ mentén. A magyar kisebbség létszáma az utolsó népszámlálás alapján kb. tízezer fô, de valami tizenötezren vagyunk, akik valamilyen módon kötôdünk a magyar kultúrához, a magyar nyelvhez.

R.: Úgy tudom, színmagyar falvak is vannak Szlovéniában...

K. L.: Sajnos, ilyen nagyon kevés van, akárcsak olyan, ahol a lakosság 80–90 százaléka magyar. Lendva, a szlovéniai magyarság központja ezelôtt 75 évvel 95 százalékban volt magyar, ma 23% az arányunk.

A muravidéki magyarság a magyar határ mentén él, egy tizenöt kilométeres sávban. Két nagy gonddal küzd. Az elsô a majdnem megállíthatatlan asszimiláció, a második pedig az oktatásban rejlik. Az asszimilációról: Szlovénia, ahogy említette, a legfejlettebb része volt Jugoszláviának, és ez valahogy meghatározta azt, hogy ezelôtt 20–30 évvel, amikor a volt magyar értelmiség elment, de a mostani még nem létezett, egyszerûen könnyebb volt és volt is értelme annak, hogy sokan szlovénnak vallották magukat, bizonyos okok miatt. Nagyon sok vegyes házasság jött létre, és már az elsô generációból a gyerekek 60–70 százaléka szlovénnak vallotta magát.

R.: Vagyis az általános, asszimilációs recept ott is bevált...

K. L.: Sajnos, igen. Most, az utóbbi pár évben azt tapasztalhatjuk, hogy talán valamennyire lelassult ez a folyamat.

Említette a szlovén iskolát. Ilyen a Muravidéken, ahol élünk, nem létezik. Nálunk, ’58-ban, amikor annyira kevesen iratkoztak be a magyar iskolákba, a szlovén állam egy pozitív gesztusként kétnyelvû iskolákat hozott létre.

A mai nap folyamán hallottuk a kétnyelvû iskoláknak, a kétnyelvû oktatásnak a bírálatát; sajnos, ezt a nálunk már 25–30 éves folyamat bizonyítja is. A kétnyelvû oktatás nálunk azt jelenti, hogy a gyerek, anyanyelvétôl függetlenül kétnyelvû iskolába jár. Nincs szlovén iskola, nincs magyar iskola, csak kétnyelvû van.

Van a négy általános iskolai osztály, és van a középfokú iskola. (Felsôfokú magyar nyelvû oktatás nincs. Van egy magyar tanszék a maribori egyetemen és egy ugyanilyen a ljubljanain.)

A gyerekek az általános iskolában a tanulást anyanyelvükön kezdik, az elsô osztályban. Ez 50–50 százalékban mind a két nyelven így folytatódik, az ötödik osztályig. Ez azt jelenti, hogy minden tantárgynál elmagyarázzák az anyagot mindkét nyelven, és valamilyen módon még tanulni is kéne. Na, ez teljesen megváltozik a felsôfokon, ötödiktôl a nyolcadik osztályig. Ott az történik, hogy mindegyik osztályban nagyobb százalékban már szlovén nyelven folynak az elôadások, a tanítás, és kevésbé kérik számon magyar nyelven azokat... A középiskolában már szinte csak a magyar nyelv és irodalom oktatásáról beszélhetünk, a többi tantárgynál netán a címeket, vagy a diákok számára elsô ízben jelentkezô kifejezéseket írják le zárójelben magyarul is. Ennyi!

R.: Van-e elég magyar anyanyelvû, vagy magyarul tanítani tudó pedagógus?

K. L.: Magyarul tudó, úgy hiszem, van. Csak az a gond, hogy a magyarul tudó pedagógus most már annyira elfogadta ezt a kétnyelvû oktatást, hogy számára is valószínûleg nagy odafigyelést, külön készülést jelent, igényel a magyar nyelvû oktatás. És erre nagyon kevesen készek... a pedagógusoknak tán tíz százaléka.

R.: Mennyire toleráns a szlovén értelmiség a magyarral szemben?

K. L.: Valamennyire büszkélkedhetünk azzal, hogy az állam minden szinten szinte minden joggal ellátja a magyar és az olasz kisebbséget.

R.: Papíron, vagy valóságban?

K. L.: Papíron is, valóságban is. Viszont a mindennapi együttélés a szlovénekkel nem valósul meg olyan szépen, mint ahogy azt el lehetne várni. Nálunk a gondok nem az állammal szemben merülnek fel, hanem azzal a többséggel szemben, amivel naponta együtt élünk. Ott jelennek meg olyan gondok, hogy... Lendván pl. még mindig nincsenek magyar utcanevek, nem fogadják el; a „Partizanska" utcát nem lehet „Fô" utcának kiírni.

Az ott élô szlovéneknek a Muravidéken nincsenek gyökereik. Nincsenek kulturális értékeik, olyan jellegûek, melyekre fel lehetne tekinteni. Szóval nincs történelmük. Ebbôl erednek azok a mindennapi gondok. Ezek kezelhetôk voltak, mint a többi tagországban is, amíg Szlovénia nem önállósult. Addig nem lehetett érzékelni ezeket a „kirohanásokat", mert ez egyszerûen lappangott, mint mindenütt Jugoszláviában! Ahogy a nemzetek ébredtek, úgy ébredt a szlovén nacionalizmus is.

Érdekes módon reagálnak az emberek egy-egy miniszter menesztése után. Akit addig mindenki szidott, azt elkezdik sajnálni, és hirtelen rájönnek, hogy nem is volt olyan hülye, mint azt sokan elképzelték.

Victor Ciorbea lemondását hetek óta várta — vagy inkább remélte — az egész ország. Mikor végre jobb belátásra tért, és kihuzigálta a szögeket, amivel belekalapálták a miniszterelnöki székbe, mindenki kijelenti, hogy ezzel nincs megoldva semmi. A szakszervezetek, bár még nem ismerik a következô kormány elképzeléseit, már elôre sztrájkokat helyeztek kilátásba.

A lemondott miniszterelnök búcsúbeszéde után nekem is könnyes lett a szemem. Könnyeztem a röhögéstôl. Egy ilyen beszéd után Ciorbea megérdemelné, hogy szentté avassák. Azt, hogy talpig becsületes ember, soha senki nem vonta kétségbe. Ezért nem kellett volna vagyona bevallásával foglalkoznia. Ettôl még az éhezô nyugdíjasok, a munkanélküliek szíve nem melegedett meg. Az RMDSZ a kormányzásban való részvételért kapott egy barátságos vállveregetést, ezenkívül a másfél év alatt az égvilágon semmit nem ért el.

Minden elôjel arra mutat, hogy a hatalomért folyó harc ott folytatódik, ahol most abbamaradt. A pártok

nyíltan vagy burkoltan választásokra készülôdnek. Az idei költségvetés még mindig nincs tisztázva, és ezeknek a huzavonáknak a lakosság látja kárát. Míg tartottak a politikai harcok, az árak az egekig szöktek. A fél kézzel odavetett kompenzálásokat az emberek háromszorosan fizetik vissza.

Victor Ciorbea búcsúbeszédébôl egy valami világossá vált. Becsületes ember ne foglalkozzon politikával. Ha belebukik, fél élete nem elég, hogy visszanyerje megtépázott méltóságát.

Kik hazudnak a legtöbbet? — tették fel a kérdést a közvéleménykutatók a társadalmi problémák iránt különösképpen fogékony, legôsibb demokráciába beleszületett, komolyságáról híres angol polgárnak. S ha hinni lehet a statisztikáknak, a pálmát a politikusok vitték el. Jóval utánuk, de azért biztos másodikként következtek az újságírók.

Nem sok. Eme kétes értékû képesség viszont napsütötte tájainkon, úgy tûnik, legalább akkora vehemenciával tenyészik. Amolyan sajátos, eurobalkáni stílusban. Ahol politikus és újságíró tökéletes szimbiózisából, együttlétébôl születnek, születhetnek miniszteri és miniszterelnöki tárcák, kormányok. Mert mi egyébnek, ha nem a sajtónak köszönhette például hirtelen felfelé ívelô pályáját a kinevezett miniszterelnök, Radu Vasile? Az a mindenáron bársonyszékbe kívánkozó, parasztpárti viszonylatban akár fiatalnak is mondható politikus, aki ’96 novemberében már nyeregben is érezte magát. Akkori mellôzése talán éppen rámenôsségével, túlzott ambícióival magyarázható. Emil Constantinescunak jobban megfelelhetett egy, a reformoknak szívvel-lélekkel elkötelezett, feddhetetlen, de több szempontból is irányíthatóbbnak tûnô, és az átlagpolgár rokonszenvét, mint választott bukaresti fôpolgármester, bizonyítottan élvezô Victor Ciorbea. Ez azonban akkor volt. A helyi ködökbe veszett, be nem váltott választási ígérgetések, a rohamosan romló életszínvonal és a demokrata párti taktikázások megteremtették az alapot ahhoz, hogy az egykori miniszterelnöki várományos maximálisan rákapcsolhasson. Amolyan pártján belüli ellenzékiként elôzôleg már sikerült jó kapcsolatokat kiépítenie a parasztpártot bíráló koalíciós partnerekkel, sôt, az ellenzéki pártokkal is . Mindebben nagy segítségére voltunk mi, magyarok is. Azzal, hogy vagyunk, s hogy van egy kormánypárttá elôlépett érdekvédelmi szövetségünk. Amelyik, ha szégyenlôsen is, de olykor elôrukkolt holmi igényekkel. Így aztán lehetett bírálni, elítélni, megfeddni, amit Radu Vasile alkalomadtán meg is tett, s ami által, politikai beállítottságtól függetlenül, rengeteg szimpatizánsra tett szert. Hogy az utóbbi hetek zavarosából, tömény sajtótámogatással kihalássza magának az olyannyira óhajtott legmagasabb funkciót. Egyik tévéstúdiótól a másikhoz rohant, hogy minden végtelenbe nyúló politikai shaw-mûsorban jelen lehessen. Még magát Adrian Pãunescut sem tartotta rangon alulinak megtisztelni jelenlétével. S a brassói renegát gyôzött. Pártja jelölte, és Emil Constantinescu most már érettnek látta a helyzetet ahhoz, hogy el is fogadja a jelölést. Radu Vasile pedig elsô perctôl kezdve határozottan áll a lábán. A pártok, ám tegyék meg javaslataikat, ajánljanak megfelelô embereket a kormányfunkciókba s ô majd választ közülük.

Hogy az RMDSZ milyen esélyekkel indul eme megmérettetésen, maga is tudja. Hiszen, ha a talpig becsületes és politikusra nem jellemzôen, maximálisan jóindulatú Victor Ciorbea idejében sem sikerült tanügyi és önkormányzati vonatkozásban a minimálisat sem elérnie, most hatványozottan hátrányosabb helyzettel kell szembenéznie. A Demokrata Párt már meg is kezdte a fölöttébb körmönfont hátbatámadást, hiszen az államtitkári funkciók tervezett nagyarányú csökkentése, ami ellen az új fônöknek természetesen semmi kifogása sincs, leginkább az RMDSZ-t érintené. Érdekvédelmi szervezetünk azonban kivár. Mi mást is tehetne egyebet? Sôt, a maga módján még taktikázik is. Beállt a Radu Vasilét ajnározók sorába: hátha a szigorúan szükségesen kívül is leesik valami?

Közben pedig a frissen kinevezett miniszterelnök azon frissiben meg is nyugtatja az elektronikus médiákban kíváncsiskodó honfitársait: ismeri az európai normákat, és a nyugati elvárások értelmében, természetesen tôle telhetôleg támogatja is az RMDSZ követeléseit. Egyetért azzal, hogy a kisebbségnek minden szinten biztosítani kell az anyanyelvi oktatást. Persze, nem külön egyetemen, hiszen effajta szeparatizmus a világon sehol sem létezik, hanem a már meglevô és jól mûködô multikulturálison. Ami pedig az önkormányzati igényeket illeti, nos, ezt is rendezni kell valahogy — véli —, a malôr azonban megtörtént, ezt már csak a visszautasítást visszautasító törvénnyel lehet valamilyen formában korrigálni.

A miniszterelnök fölöttébb agilis ember. Tudja, hogy a kormányalakításhoz mindössze tíz nap áll rendelkezésére, így aztán kinevezését követôen, a biztonságiak hadától kísérve, azonnal be is vágta magát a szuper protokoll-BMW-be, és elsô útja az ortodoxia fellegvárába vezetett. Saját bevallása szerint lelki támaszért, az elôtte álló nehéz feladatok sikeres megoldásához egy kis isteni sugallatért. De azt sem tagadta: cserébe ômaga is meg szeretné támogatni Románia többségi egyházát. Mert egyszer s mindenkorra véget akar vetni az ortodoxok és görög katolikusok közti nemzetgyengítô vitának. Új szín ez a parasztpárti politizálásban. Többségvédôen újhullámos.

A Román Sajtóklub képviselôháznak küldött ultimátuma szerint, amennyiben 1998. március 23-án 24 óráig nem úgy módosítják a házszabályt, hogy törvényes keretet teremtsenek az újságírók szakbizottsági ülésein biztosított jelenlétére is, az írott és elektronikus sajtó egy részének képviselôi 1998. március 24-ével kezdôdôen bojtkottálni fogják a parlament alsóházának munkálatait. Hogy hogyan? Mindenekelôtt távolmaradásukkal, és úgy is, hogy az elkövetkezô idôszakban nem tájékoztatják híranyaggal a közvéleményt a törvényhozási munkálatokról. És majd, esetleg, „megbízható, belsô forrásokra" hivatkozva röpítik hírül mindazt, amivel — megfelelô és valós híralap hiányában — amúgy is és eddig is rendszeresen félretájékoztattak, vagy kedvük és laptulajdonosaik érdekei szerint uszítottak, rágalmaztak és eltúloztak a román újságíró kollégák, a számonkérés veszélyének s az újságírás deontológiájának is fittyet hányva.

A képviselôház vezetôsége pedig nem engedett a Román Sajtóklub zsarolásának, mert nem is engedhetett. Különben is példátlan és precedens nélküli a parlamenti demokráciák intézményi életében mindaz, amit a román sajtó eddig is megengedett magának, vagy megengedtek és elnéztek neki. Lett légyen, akár a „negyedik hatalom" is. És minden tisztelet a kivételnek! Ebbéli véleményének az Európa Parlament elnöke, Jose Maria Gil-Robles is hangot adott. Szerinte is, az információk szabadságának védelmében gátat kell vetni az ártalmas befolyásnak. Mert az újságíró sem szolgálhatja úgy a demokrácia érdekeit, ha rosszabbik esetben ügynök, jobbik esetben érdekek hordozója, de mindenképpen politikai megbízott. Mert miközben azt hiszi, hogy tolmácsolja, tanulmányozza, vagy egyszerûen csak leírja az eseményeket, amelyek számára egy nem egészen értett társadalomban zajlanak, nem tesz egyebet, mint saját elfogultságait tükrözi. És ebbôl minden származhat, csak éppen a demokratikus közvélemény pontos és objektív tájékoztatása nem.

Az a kérdés viszont, hogy miért nem tud rendeltetésének megfelelôen mûködni a román parlamentarizmus, amúgy is feltehetô. És azért is talán, mert még mindig nem teremtôdött meg a plurális demokráciának az a fontos feltétele, mely az intézményes-strukturális értelemben vett sajtószabadságot és a kiegyensúlyozott politikai nyilvánosságot jelentené? És mert a véleménymonopóliumhoz közel esô állapot valósult meg? Miközben e monolit véleményhatalom már nemigen képes sem megmagyarázni, sem megmenteni a mai kormánypártok hitelvesztését (így az RMDSZ-ét sem), de a politikailag szembenállók valamelyikének mítoszát sem. Csak szétzúzni azt, s a politikai gyengeségekbôl olyan összképet szerkeszteni, vitatható kijelentésekbôl úgy botrányt kavarni, hogy az állandó lejáratásra szinte végtelen lehetôségek nyíljanak. Ám ilyen állapotra mi jellemzô még? Az, hogy az alternatívát kínáló programok egyszerûen kizáródnak a tömegmédiumból, s helyettük inkább belsô vitákra terelik a figyelmet, s egy-egy rebellisen fellépô „leleplezô" nyilatkozataira élénkítik az érdeklôdést, nem kis aggodalmat keltve így az amúgy is aggódók körében. Csoda, ha az állampolgár, a választó polgár egy idô után arra döbben rá, hogy mennyire deviáns volt akkor, amikor még hitte, hogy ilyen pártok, és ilyen politikusok alkalmasak és méltók a kormányzásra és hatalomra? De hol van az a véleményhatalommal szemben álló párt és politikus csoport, aki éppen az említettek ellenkezôjét bizonyítja? Sokáig az RMDSZ bizonyult ilyennek, míg berkeiben az említett véleményhatalom is ki nem alakult, és ez nem föltétlen kormányszerepének köszönhetôen! És hogyan történhet ez napjainkban? Úgy, hogy ma már egy kisebbség becsületét kell megóvni, akár érdekeinek feláldozása árán is. És ez a kisebbség, az erdélyi magyarság mindegyre a radikális bírálatban bízik ugyan, de ha újra szavaznia kell, akkor ismét a mérsékelt álláspontokra voksol. Mert még mindig van mit veszítenie, amirôl lemondania, miközben azzal indokol, hogy csak nyugalmat, biztonságot és békét szeretne. És, persze, azt sem tudja, hogy politikai képviseletének kormányszereplése alanyi vagy tárgyi minôségét hitelesíti-e? Pedig azt igenis tudja, hogy Romániában csak a jogállamiság formai kritériumai érvényesek, ám mögöttük még mindig a törvénytelenség szelleme érvényesül. Akkor is, amikor eldôl, hogy mi fogja eluralni a közvéleményt, és mi nem érdemli meg a legcsekélyebb figyelmet sem. Hiszen az a tény, hogy a sok-sok megoldásra váró társadalmi gond közül éppen melyiket „dramatizálják" az országos közvélemény elôtt, az egy sor szférában tevékenykedô „ügynök" hozzáállásától is függ. Az, hogy mi legyen a domináns politikai és társadalmi viták tárgya, úgyszintén. Egy megoldásra váró társadalmi gond nem súlyossági szintjén és spontán módon robban a közvélemény elôtt, hanem robbantják, mégpedig a tömegkommunikáció szintjén, és úgy, hogy az a közvéleményt is megmozgassa. De ehhez sokszor új és új figyelemkeltô akciót is kitalálnak, hiszen a közvéleményt formáló tömegmédiumok nagyon tagolt rendszerben és heveny versengéssel mûködnek. Az összehangolt akciókat viszont éppen a monolit jelleg szavatolja, és nincs az a párt, politikai erô, mely a monolit médiahatalomnak ellenállhatna. De ugyanez a médiahatalom tud teljesen visszhangtalanná tenni bármely belsô marginalizációt, vagy akár „politikai kiszorítást" is, ha azt a szükséges tisztogatás céljával, és a reklámvigyor hangulatú médiabékével is megfûszerezi. Mindez vonatkozhat egy párt belsô kiadványára is. Az 1000. számát megért RMDSZ-tájékoztató (s ez alkalomból éppen az „objektivitásáról" híres bukaresti Adevãrul köszöntötte a legnagyobb elismeréssel a román napilapok közül) címen belsô hírlapként él nemcsak az RMDSZ-tagok, de a médiakörök tudatában is. Mivelhogy az RMDSZ nem rendelkezik más kiadvánnyal és azt román nyelven is megjelenteti, egyértelmû, hogy mind a magyar, mind a román nyelvû napilapok számára az egyedüli hivatalos RMDSZ-hírforrás. És az egyszemélyes szerkesztôi akarat például, mert errôl van szó, hogyan dacolhat — az objektivitás érdekében — a központi politikai akarattal? Sehogy! Mert elvétve sem csak ô dönti el, hogy ki és mi, és hányszor kerüljön a tájékoztató révén a híráramlatba. Így eleve szkeptikusan viszonyulhatunk ahhoz a tájékoztató szándékhoz, melynek nemcsak az erdélyi magyar közvélemény formálása, de a híranyag által a társadalmi és médiavilág politikai megszerkesztettsége az egyedüli célja. Vagy talán az is, hogy az egyfajta RMDSZ-politikát egyedüli politikai identitássá változtassa? Pontosan akkor, amikor az is kiderült, hogy nem vagyunk tisztában a kormányszerep reánk vonatkozó negatív következményeivel, és ott akarunk ellenôriztetni, ahol már aligha kutakodhat valamiféle hatalom? Az ettôl való félelem fortélyait sikerült legyôzni ugyan, de a gyanakvás áttekinthetetlen szövevénye rátelepedett minden törekvésünkre. Miért? Egyrészt mert egyértelmû ma már, hogy nyolc év után az RMDSZ-nek is megvannak a mindenre alkalmas és mindenre elszánt emberei, és így kialakultak nemcsak táborai, de hálózatai is, s mindez pedig megfelelô klientúrával is jár.

Másrészt, évek hosszú során át — különösen a Neptun-gate megtörténte után — a román sajtó mindig úgy mutatta be, vagy hallgatta el az egyes RMDSZ-személyiségek körül fellobbant vitát, vagy személyüket is próbára tevô információkat, hogy egyebek hiányában „megbízható belsô RMDSZ-forrásokra" hivatkoztak. S ennek a hivatkozásnak mindmáig megvan és megmaradt a hatása az RMDSZ-szenátorok és -képviselôk és csúcspolitikusok viszonyában is. Miért? Mert az RMDSZ illetékes és érintett vezetôi, személyiségei sohasem reagálták le a sajtó utalásait — még kivételes esetekben sem —, és így a hallgatólagos tudomásulvétellel, s esetleg a kárörvendô „túloldal" heherészése közben legitimizálták is a román sajtónak mindenkori hivatkozásait. Holott, ha a tényeknek és valós eseményekrôl szóló információk birtokában, mindannyiszor cáfolva és késedelem nélkül, a közvélemény tudomására is hozták volna azokat, akkor régen másként alakultak volna belsô ügyeink, viszonyaink, és másként alakult és viszonyult volna tagságunk is. A román sajtó pedig kényszerített módon ahhoz tarthatta volna magát, ami megannyiszor elhallgatott vagy letagadott valós ténynek bizonyult, akár utólag is. Így pedig maradt a megfelelô megtévesztés vagy eredményes bemérgezése annak a hírrendszernek, melytôl szabadulni amúgy sem lehet.

És itt elegendô, ha a legfrissebb idevágó esetekre hivatkozunk. A képviselôházi titkárváltás körüli, a kongresszust megelôzô manipulációk információadagolására, vagy éppen arra a legfrissebbre, melyet a Ziua robbantott ki március elején, amikor a képviselôházi frakció bizalmas döntésérôl azon nyomban tájékoztatták az említett lap tudósítóját, és az közölte is azt. Hogy kik? Ha valaki kitartóan, vagy megfigyelô és emlékezô képességének köszönhetôen, odafigyel és emlékezik is arra, hogy ki kivel tárgyal meg azon mód napi eseményeket, ki kit keres kölcsönösen egy-egy alkalmi nyilatkozat végett, akkor olyankor sem kell meglepôdnie, ha egy-egy félreesô csigalépcsôn rövidítve és le- vagy felfelé igyekezve, a nyakába hullhat mindaz, amire közösen titoktartó fogadalmat tett. És nem az aláhulló becsület, csak a lebegô mondatfoszlányoknak és szavaknak köszönhetôen, de akkor nagyon könnyen megoldódhat minden kétségünk. Az ugyanis, hogy kit is, esetleg mit is jelent többek között a „megbízható, belsô RMDSZ-forrás". Errôl ennyit!

— A fiatalság az igazi uniós nemzedék, mire munkába áll, Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak. Ezért ennek a nemzedéknek kell kialakítani olyan integrációs szemléletet, amely a határon túli magyarokra is pozitív hatással lesz, s növeli esélyeiket — jelentette ki Tabajdi Csaba csütörtökön Szegeden. A magyar miniszterelnöki hivatal államtitkára a Baloldali Ifjúsági Társulás által szervezett Kárpát-medencei Ifjúsági Találkozó négynapos magyarországi konferenciájának megnyitóján elmondta: konkrét eredményeket vár a találkozótól a magyar–magyar kapcsolatok fejlesztésében.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy miután a Kárpát-medencében még igazából nem szervezôdtek meg a magyar ifjúsági szervezetek, a találkozónak feladata átadni a tapasztalatokat — például a romániai ifjúsági szervezôdését — a többi ország fiataljainak.

Magyarország euroatlanti integrációjával kapcsolatban hangoztatta, hogy a csatlakozás összmagyar érdek. A határon túli magyarság is támogatja, hiszen hazánk NATO- és uniós tagsága növeli Magyarország lehetôségét a kisebbségben élô magyarok érdekeinek védelmére. Hangsúlyozta: Magyarország mindent meg fog tenni a szomszédos országok integrációja, ezzel együtt az ott élô három és fél millió magyar érdekében.

A határon túl élô magyarok számára megoldást kell találni, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása után az országhatárok ne válasszák el ôket még jobban az anyaországtól: ez a megoldás a kettôs állampolgárság lehetne — mondta Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés Mozgalom elnöke.

— Ugyanakkor a kettôs állampolgárságnak is van veszélye — hangsúlyozta —, elsôsorban az, amit senki sem akar: hogy a kettôs állampolgárság felgyorsíthatja a szülôföld kiürítését. De mindenképpen szükség van erre a jogi megoldásra, mert enélkül a határon túli magyar másodrendû magyar lenne az Európai Unió bármelyik országában. Tehát nemcsak a szülôföldjén másodrendû állampolgár, hanem másodrendû magyar az Európai Unióban is a magyarországi magyarokhoz képest — mondta Duray Miklós.

— Ez az egyik kérdés, amit meg kell tudni oldani annak a kormánynak, amelyik ez év júniusában megalakul Magyarországon, ugyanis minél késôbbre halogatja a megoldását, annál nehezebb lesz — szögezte le a szlovákiai Együttélés Mozgalom elnöke.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]