1998. április 28.
(X. évfolyam, 94. szám)

Radu Vasile kormányfô újabb két államtanácsost nevezett ki tegnap: a 33 éves parasztpárti Costin Borc, aki egykor Corneliu Coposu politikai és gazdasági konzulense volt, a politikai kérdésekben, illetve a miniszterelnöki munkacsoport tevékenységének a koordonálásában illetékes tanácsosi tisztséget fogja betölteni. A helyi közigazgatási kérdésekért felelôs államtanácsosi minôségbe az RMDSZ-es Kolumbán Gábort, Hargita megyei tanácselnököt nevezte ki a kormányfô.

Kolumbán Gábor a Szabadságnak elmondta: elsôsorban a helyi közigazgatási kérdésekben mûködne Radu Vasile mellett mint tanácsadó, ezen belül pedig a regionális fejlesztési kérdésekkel bízta meg ôt a miniszterelnök, tekintettel a kormányprogramnak a regionális fejlesztési törvény elôkészítésére, a folyamat felgyorsítására vonatkozó elôírásaira. A miniszterelnök — tudtuk meg — készségesen elfogadta, hogy államtanácsosi tisztsége mellett Kolumbán megôrizze a Hargita megyei tanácsosi, illetve az Európa Tanácsban betöltött tisztségeit is. Noha jogi összeférhetetlenség nem lép fel, a megyei tanácsi elnökségtôl minden bizonnyal meg kell válnia.

Kolumbán Gábor 39 éves mérnök, a bukaresti egyetem fizika szakos végzettje.

— 1996-ban, az akkori demokratikus ellenzék hatalomra kerülésekor, újból aktuális lett a Bolyai egyetem kérdése. 1997 januárjában a Szabadelvû Kör a multikulturális egyetem mellett foglalt állást. A Bolyai kerekasztal után, 1997. április végére elmúlt a Bolyai-láz. Mit gondol, miért került felszínre újból a Bolyai egyetem kérdése az MKT szombati ülésén?

— A Bolyai egyetem körüli vita elsô hulláma valóban tavaly ilyenkor zárult le. Horn Gyula látogatása után újból fellángolt a vita. A magyar miniszterelnök kijelentette, hogy nem Kolozsváron kell létrehozni a magyar egyetemi központot. A vita az RMDSZ-kongresszuson folytatódott. A kolozsvári küldöttség azt az álláspontot képviselte, hogy meg kell teremteni a törvényes keretet, és a Bolyai egyetemet mindenképpen a Szamos menti városban kell újraindítani. A javaslat átkerült a prioritási listára, itt viszont már csak kolozsvári egyetemi központról és székelyföldi intézmények létrehozásáról volt szó. Béres András oktatási államtitkár olyan törvény elfogadását szorgalmazta, amely más erdélyi várost jelölne magyar egyetemnek. A képviselôház a múlt héten fogadta el a krajovai Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem létrehozásáról szóló törvényt. A parlamenti vitában a minisztériumot Béres András képviselte. Ne feledjük, hogy a jelenlegi tanügyminiszter a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektora, aki a multikulturális felsôoktatási rendszer híve. A parasztpárt rendkívül ihletett volt kiválasztásakor, hiszen minden jel arra mutat, hogy neki sikerül véglegesen megtorpedóznia egyetemi ügyünket. Meggondolták magukat azok is, akik a magyarság körében a multikulturalitás elvét támogatták. A gond az, hogy megbukott a tanügyi törvényt módosító sürgôsségi kormányrendelet. Kiszivárgott, hogy a parasztpárt szerint nem a földrajz és a történelem anyanyelvû oktatása, hanem a magyar egyetem jelenti a román nemzetállam ellen a nagy veszélyt. Mindez felveti a kérdést: érdemes a kormányban maradnunk? Két héttel ezelôtt a nagyváradi RMDSZ- szervezet rendkívüli SZKT-ülés összehívását kérte. A kormány rövid távú programja kisebbségi ügyben nem utal konkrétumokra és nem köti feltételekhez a koalíciós kormányban való szereplést. Nekünk kellett volna feltételként szabni a helyi közigazgatás és a tanügyi törvény módosítását.

— A 36-os kormányrendelet esetleges elfogadása utáni helyzetre elôkészítették a Bolyai egyetem visszaállításáról szóló törvénytervezetet?

— Béres András precedens értékûnek tartotta a krajovai egyetem létrehozását, de tudok törvénytervezetrôl, állítólag dolgoznak rajta.

— Felmerült az is, hogy a Bolyai egyetem nem Kolozsváron, hanem Marosvásárhelyen vagy másutt indul újra...

— Béres András, de más, fôleg marosvásárhelyi tisztségviselôk Bernády városában szeretnék megnyitni a magyar egyetemi központot. Egy Aranka György elnevezésû egyetem beindításáról is hallottam. Az RMDSZ-dokumentumokban viszont Kolozsvár szerepel egyetemi központként. De meglehetôsen borúlátó vagyok ebben a kérdésben. A Bolyai egyetemnek már meg kellett volna nyílnia. Véleményem szerint, ha az ügy nem oldódik meg, nem lesz egyetemünk, veszélyben látom a magyarságot.

Frunda György szenátort, aki maga is tagja az Európa Tanács romániai küldöttségének, és a hét végén érkezett vissza Strasbourgból, arról faggattuk, hogy az Amnesty Internationalnak a múlt héten bemutatott, és Romániát az emberi jogok tiszteletben tartásának terén meglehetôsen elmarasztaló jelentése mennyire befolyásolta az ország külföldi megítélését. Kérdésünkre, hogy milyen esélyét látja Románia monitorizálásának visszaállítására, a szenátor elmondta: részben indokoltak az észrevételek, elég csak a bebörtönzöttekkel vagy a homoszexuálisokkal való bánásmódra gondolni. — Az RMDSZ is többször felhívta a figyelmet: mielôbb módosítani kell a rendôrségi törvényt, törölni a homoszexualitást mint bûncselekményt, javítani a börtönbe zárt rabok helyzetét. Ez viszont nem indokolja az Amnesty International (AI) kérését Románia monitorizálásának újraindítására — mondotta Frunda szenátor hozzátéve: az emberjogi szervezet jelentéskészítôi valószínûleg nem voltak eléggé pontos adatok birtokában. Megítélése szerint az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlésének sem az emberjogi, sem a monitorizálási bizottságát nem fogják érdemben befolyásolni az AI megállapításai akkor, amikor Románia teljes monitorizálásának a felfüggesztésérôl döntenek.

Azzal kapcsolatban, hogy a sokat vitatott kettôs állampolgárság kérdése hogyan jelenik meg az európai gyakorlatban, a szenátor elmondta: Európában meglehetôsen ritka a kettôs állampolgárság. Vannak olyan államok, mint például Németország, amelyek teljes mértékben elutasítják a kettôs állampolgárságot. A horvátok esetében a helyzet más: a kettôs állampolgárság egyféle védelmet jelentett számukra a háború fenyegetettségei elôl.

Frunda szerint a kettôs állampolgárság kérdése jogilag bonyolult, és igen sok problémát vetne fel. Amennyiben például az erdélyi magyarság megkapná a magyar állampolgárságot is, ez közel egymillió szavazati joggal felruházott állampolgárt jelentene Magyarország számára, ami az ország össz-szavazóinak 20 százalékát tenné ki, és alkalomadtán könnyen a mérleg nyelve lehet a sorsdöntô parlamenti választásokon. Egyszóval el tudnánk dönteni Magyarország sorsát anélkül, hogy megfelelô helyzetismerettel rendelkeznénk — mondotta a szenátor, aki szerint ehhez sem erkölcsi, sem politikai jogunk nincs, hiszen épp így elfogadhatatlan lenne az is, hogy magyarországi politikusok határozzák meg például az RMDSZ politikai irányvonalát vagy vezetô szerveinek személyi összetételét.

Hasonlóképpen felvetôdne az adózás, a sorkötelezettség, a társadalombiztosítás kérdése is. Ezeknek tükrében tehát a kettôs állampolgárság semmilyen hatékony megoldáshoz nem vezetne — véli Frunda.

Radu Vasile miniszterelnök hétfô délelôtt fogadta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Románia-felelôsét, Poul Thomsent, aki vasárnap érkezett háromnapos tájékozódó látogatásra Bukarestbe. Az IMF az év eleje óta visszatartja a tavaly Romániának jóváhagyott 430 millió dolláros készenléti hitel esedékes negyedik, 86 millió dolláros részletét. A megállapodás májusban lejár.

Daniel Dãianu pénzügyminiszter a megbeszélés után újságíróknak nyilatkozva hangsúlyozta, hogy nem volt ez hivatalos tárgyalás, csupán kötetlen eszmecsere. Ha a dolgok jól mennének, az országnak nem lenne szüksége az IMF készenléti hitelére. Jelenleg azonban Romániának azért is szüksége van ilyen megállapodásra, hogy nagyobb fegyelmet érvényesítsen a gazdaságpolitika alakításában — mondotta a pénzügyminiszter.

Hétfôi sajtóértekezletén Varujan Vosganian, a Románia Alternatívája Párt elnöke kijelentette, hogy a legderûlátóbb vélemények szerint is a központi költségvetés elfogadása csupán május közepére várható. „Ha a vita így halad tovább, utolérjük a Vãcãroiu-kormány 1994-es teljesítményét, és csupán május végén lesz költségvetés" — mondta. A helyzet megismétlését elkerülendô, a szenátus költségvetési bizottságának elnöke levelet intéz a pénzügyminiszterhez, melyben kéri, hogy az 1999-es büdzsé tervezetét legkésôbb szeptember 15-ig juttassák el a szenátusi szakbizottsághoz. A szenátor megismételte véleményét, mely szerint a nagy adóssággal rendelkezô kôolajfinomítókat a hitelt adó Bancorex kellene hogy átvegye.

Elmondta: már februárban látható volt, hogy Románia nem kapja meg a Nemzetközi Valutaalappal kötött egyezményben leszögezett harmadik hitelkeretet. Véleménye szerint ebben a kérdésben lényegesen más stratégiára van szükség.

A kettôs állampolgárság felôl érdeklôdô újságírónak kérdéssel válaszolt: az Örmények Szövetsége is hasonló igénnyel fordult Örményország felé, annak ellenére, hogy nem szomszédos ország. A romániai magyarok miért ne ígényelhetnék ugyanezt?

A hétfô délutáni kolozsvári városi tanácsülésen újból bevált a polgármester diverziós taktikája. Mint ismeretes, Andrei Marga tanügyminiszter a politikatudományi és közigazgatási karnak kívánja adni a Horea úti 5-ös Számú Elméleti Líceumot. A polgármester szerint ehhez a helyhatóság jóváhagyására is szükség van, ugyanis egy helyi érdekeltségû közintézmény zökkenômentes mûködésérôl van szó. Ez pedig a városi tanács hatáskörébe tartozik. Stefan Dimitriu RTDP-s tanácsos azt javasolta, hogy a tanács valóban tegyen valamit az ügyben, de anélkül hogy beleavatkozna a két intézmény között létrejött vitába. A nagy számban megjelent szülôk elôtt Pop Eugen egységpárti tanácsos kalandornak nevezte a minisztert, az iskolában tanúló diákokról pedig elmondta, hogy rettegnek a kiköltözés gondolatától. Felszólalását vastaps követte. Ionel Chicinas parasztpárti tanácsos hangsúlyozta, hogy a kérdés nem a helyhatóság hatáskörébe tartozik, éppen azért ejteni kéne a napirendi pontot. Szerinte a polgármester, mint megannyi esetben, elhitette a szülôkkel, hogy problémáikra megoldást találnak a helyi tanácsban, holott nem illetékesek az ügyben. A vita végül politikai síkra terelôdött. Az ellenzéki tanácsosok választási propagandával vádolták a polgármestert, ez pedig a választópolgárok érdekeinek e semmibe vételt olvasta fejükre. Dan Mircea Cârl¦naru parasztpárti tanácsos elmodta, hogy ha valóban szükség lett volna beleegyezésükbe, a miniszter minden bizonnyal kérte volna ezt. A polgármester kissé ideges hangon válaszolt: az ügy mögött egy titkos egyezmény áll a tanügyminiszter és RMDSZ vezetôk között a Bolyai egyetem beindulásához szükséges ingatlan biztosításához. A tanárok pedig azért nem jöttek el, mert megzsarolták ôket. Szerinte Alexandru Fãrcas prefektus utasítást adott a megyei rendôrparancsnoknak az oktatóknak a polgármesterrel folytatott telefonbeszélgetéseik lehallgatására.

Heves vita alakult ki afelôl, ha létezik-e vagy sem írásos dokumentum a tanintézet kilakoltatására. A polgármester azt állította, hogy nincs, mígnem a jelenlevô szülôk egyike elôvette a miniszter által aláírt papírt. Stefan Dimitriu javasolta, hogy a a városi tanács és a polgármesteri hivatal közvetítsen az ügyben Andrei Marga tanügyminiszternél. A tárgyalások eredményétôl függôen a tanács kellô helyiséget biztosít a tanügyminisztériumnak a politika- tudományi kar beköltözésére vagy ingatlan után néz az iskolának. Az RMDSZ tanácsosok pozitív szavazatának hiányában a mérsékeltnek számító javaslat elesett. Képviselôink, Pálffy Károly kivételével, aki a névszerinti szavazáson tartózkodott, jobbnak találták a Ilie Caen egységpárti tanácsos javaslatát támogatni. Ez a polgármester által eredetileg elôterjesztett határozat-tervezet szellemében fogalmazódott, és kimondja, hogy a városi tanács megítélése szerint a jelenlegi épületben kell mûködnie az iskolának, és kiköltöztetésére a helyi tanács beleegyezésére van szükség.

Április folyamán Kolozs megyében is megszervezték az alternatív tankönyvek iskolai kiállítások formájában való bemutatását. A tanfelügyelôség már jó pár héttel ezelôtt összeállította a kiállításoknak otthont adó iskolák névsorát, meghatározva a kiállítások idôpontját is. A szaktanároknak azért volt ajánlatos számba venni a „felhozatalt", mert a háromféle, a hatodik osztályosoknak írt tankönyvbôl nekik kell kiválasztani a legjobbnak, legcélszerûbbnek tûnô változatokat, amelyeket majd fordításra javasolnak. A héten lezárul a tankönyvkiállítás Kolozs megyei szakasza.

— Sajnos, nem igazolódtak be teljesen mindazok a remények, amelyeket e kiállításokon való pedagógusi részvétel arányához fûztünk — mondta Székely Géza, a Romániai Magyar Pedagógus-

szövetség Kolozs megyei elnöke. — Nem volt olyan nagy a szaktanári érdeklôdés az alternatív tankönyvek iránt, mint sokan reméltük. A tankönyveket több helyen is meg lehetett tekinteni, de a magyar nemzetiségû tanárok általában a Brassai-líceumban meghirdetett kiállításra összpontosítottak. Reméljük, hogy ezekben az utolsó napokban minden tankönyvügyben érintett szaktanár elmegy majd választani. Különben az idô nagyon sürget már: május 4-ére ugyanis Murvai László tanügyminisztériumi igazgató asztalán kell legyenek az összesítések. Sajnos, még most sem eléggé nyilvánvaló sok iskola számára: ha nem választanak az alternatív tankönyvek közül, ôsszel arra ébrednek, hogy nincs mibôl tanítani!

— Nálunk, a Brassai Sámuel Líceumban — mondta Cucu Imola igazgató — múlt kedden nyílt meg a kiállítás. A könyvtárban állítottuk ki a könyveket, hogy nyugodtan lehessen tanulmányozni azokat. Megpróbáltuk értesíteni a magyar tagozatos iskolákat is.

Ternei Péter, a kiállítás tanügyi biztosa szerint is sokkal kisebb volt az érdeklôdés, mint amilyenre számítottak a szervezôk.

Szabó Gábor, a választható tankönyvügyért felelôs tanfelügyelô kérdésünkre elmondta, hogy a Brassaiban megrendezett kiállítást egész héten meg lehet tekinteni. A tanfelügyelô felkéri mindazokat a pedagógusokat, akiknek „választani kell", hogy erkölcsi kötelezettségeiknek tegyenek mihamarabb eleget.

Az erdélyi mûemlékek védelme elsôsorban magyar múltunk ápolását jelenti. A restaurátorok munkáját hosszadalmas kutatói-felmérô akciók elôzik meg. Az idén, például, negyvenhat faluban tanulmányozzák a templomok állapotát, térképezik fel a tennivalókat. Ebbe anyaországbeli szakemberek kapcsolódnak be: az Országos Mûemlékvédelmi Hivatal és az Állami Mûemlékrestaurátorok Központja. Miért?

Találóan jegyezte meg nemrég egy hazai építész-restaurátor: „Senkinek sem jutna eszébe, hogy ha Ady jelenlegi romániai területen született, akkor az ô életmûvének a kutatása a román állam feladata lenne". Mert az ilyen hatásköröket nem az országhatárokkal együtt szabják meg.

A SAMUS-M DEJ VÁLLALAT által hibásan kiállított részvény-igazolványok (Certificat de acþionar) összegyûjtését és kicserélését folytatják az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyedi kerületének székházában (Jugoszlávia utca 13.). Az érdekeltek hétfôtôl péntekig, 14–18, szombaton 9–13 óra között jelentkezhetnek. Az érvényes vagyonjegy minimum 407 részvényegységet kell tartalmazzon. Ugyanitt csütörtök délután 4 órától idôs magányosokat és nem magányosokat vár társalgásra szociális gondozó szakos diák.

A KOLOZSVÁRI ÁLLATVONTATÁSÚ JÁRMÛVEK TULAJDONOSAI április 30-ig jelentkezzenek a Mócok útja 3. szám alatti városházán a rendszámtábla beiktatása végett.

FELVÉTELI ELÔKÉSZÍTÔT tartanak május 2-án és június 6-án a Kolozsvári Református Kollégiumban. A román, magyar, vallás és matematika felkészítôket 8 órakor kezdik a Horticultorilor utca 1. szám alatti 16-os Számú Általános Iskolában (Györgyfalvi út, Palocsai-kertészet mellett). Érdeklôdni a 142-396 és a 199-548-as telefonon lehet.

ÁPRILIS 30-IG lehet feliratkozni a Napovet klubnál (Monostori út 1–3., állatorvosi kar) a május 16-án, a Iuliu Haþeganu Sportparkban megrendezendô országos (CAC) kutyaversenyre, melyet a Napoca Ebtenyésztô Egyesület rendez.

— Igaz, hogy lejárt a hitelképességünk?

— Alaposan. Nemzetközi Valuta Alaposan.

Most éppen Kolozsvár környéke és Brüsszel között. Errôl tárgyalt tegnap a prefektúrán Pierre Reniers, Brüsszel Tartomány Külkereskedelmi Minisztériumának attaséja. 280 ezer ECU-s PHARE-programról lehetne szó, mely a kis- és középvállalatok együttmûködését segítené. A terv szerint 18 hónap alatt 15–20 belga szakemberi küldöttség látogatna hozzánk felmérni az itteni igényeket, a két régió közötti különbségeket. A programot a több mint kétezer tagot számláló brüsszeli Vállalkozók Uniója kezelné. Elsôsorban az élelmiszeripar, a turizmus és a szolgáltatások terén várható közös cégek megalakítása. Szám szerint hány? Korai errôl még beszélni, annál is inkább, mert a program pályázatát csak ezután nyújtják be az illetékes fórumhoz. Ha elfogadják, 6–8 hónapra rá régiónkban számítani lehet belga tôkeberuházásokra is. Brüsszel tartománynak már van gazdasági-kereskedelmi együttmûködése Romániában Galaccal. Most pedig Kolozsvár mellett a magyarországi Zala megyével alakítanak ki hasonló szálakat. Reniers úr bizakodó, és szeretné eloszlatni az Európai Unióval kapcsolatban meg-megnyilvánuló gyanút, hogy túlságosan gyenge hatásfokkal költekezik Kelet-Közép-Európában.

A „Segítsd a gyermeket!" Alapítvány 1994 óta minden évben nagy érdeklôdés mellett szervezi határainkon túli 9–18 éves magyar származású gyerekeknek nyári táborait. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy táboraink kiváló lehetôséget biztosítanak a szünidô egy részének hasznos és kellemes eltöltésére.

A táborok színhelyei:

Debrecen Magyarország második legnagyobb városa, Kelet-Magyarország gazdasági és kulturális központja. A tábor a város zöldövezetében fekszik, ahol kiváló sportolási és természetjáró lehetôségek várják a gyerekeket.

Püspökladány a 4. sz. fôút, illetve a Budapest–Debrecen vasútvonal mellett fekszik, elôbbitôl 180, utóbbitól 50 km-re. A tábor területén található új lovaspálya, a strandfürdô és uszoda, az evezésre és horgászatra alkalmas tó, a másfél hektáros arborétum eszményi környezetet biztosít egy feledhetetlen táborozáshoz.

A tábor tematikája:

1. Magyar, angol és német nyelvi foglalkozások anyanyelvi tanárokkal. Célunk a magyar, az angol és a német nyelv gyakorlása, a nyelvi jártasság és beszédkézség fejlesztése.

2. Magyarság ôstörténeti, nyelvi-irodalmi és történelmi-honismereti foglalkozások.

3. Kiemelt sportágak, lovaglás, ijászat, úszás, Debrecenben tenisz és görkorcsolya, Püspökladányban kajak és kenu (oktatás és gyakorlás). Célunk a sportos, egészséges életvitelre nevelés.

4. Szabadidôs és kulturális programok: erdei kirándulás, tánc- és daltanulás, ôsi magyar kézmûvességek: fazekasság, bôrözés, nemezelés, versenyek és vetélkedôk.

Jelentkezési feltételek:

1998. július 1-jéig folyamatosan várjuk a jelentkezéseket az alábbi címen:

Juhász Rozália, Oltului utca 43. szám, 7-es tömbház, 6-os ajtó. 4000 Szentgyörgy, Románia, telefon: 067/326-894, telefon/fax: 067/323-134.

Szállás: A debreceni táborban zuhanyzóval és WC-vel felszerelt kôházakban, a püspökladányi táborban zuhanyzóval és WC-vel felszerelt faházakban.

Ellátás: Napi háromszori meleg étkezés és uzsonna.

Választható turnusok: Debrecen: július 11–20., július 21–30., július 31–augusztus 9., augusztus 10–19. Püspökladány: augusztus 24–30.

Részvételi költség:

• Debreceni tábor (10 nap): 21 600 Ft/fô (útiköltség nélkül);

• Püspökladányi tábor (7 nap): 14 800 Ft/fô (útiköltség nélkül).

A hagyományostól eltérô mûsorral jelentkezett a filharmónia április 24-i hangversenyén Nicolae Moldoveanu, az angliai Bornemouth szimfonikusainak karnagya, aki rendszeres vendége a kolozsvári zenekarnak. Ha eddig mûsorait Sztravinszkij, Prokofjev vagy Ravel mûveibôl állította össze, ezúttal Adrian Pop kolozsvári kortárs zeneszerzô mûve mellett Bartók századunk közepén szerzett zongoraversenye, valamint Szkrjabin századeleji mûve, Az extázis poémája hangzott el, ezeket kiegészítve Wagner: Lohengrinjének elôjátékával.

Adrian Pop: Napforduló címû mûvét egy bihari kolinda ihlette, mely a pogány idôkbôl mentôdött át a mába, és ma is néha elhangzik templomokban. Persze, a kolindának teljesen „mai" a feldolgozása. A mû, mely érdekes hanghatások kavalkádja, az a fajta kortárs zene, amelyet szívesen, érdeklôdéssel hallgatunk, nem ellensége fülünknek, érezzük benne a mesterségbeli tudást.

Bartók Béla: 3., utolsó zongoraversenyét 1945-ben, élete utolsó évében komponálta Amerikában. Örvendtünk mûsorra tûzésének, mert Bartók mûvei elég ritkán szólalnak meg nálunk. Így a század egyik remekmûve, a Zene vonósokra, ütôhangszerekre és celesztára bizony hiányzik a repertoárból, míg A csodálatos mandarin szvit elôadása is a iasi-i filharmóniához fûzôdik, amely akkor olyan sikert eredményezett, hogy a mûvet meg kellett ismételni.

A 3. zongoraverseny e mûfajban a legmelodikusabb Bartók mûvei közül, érett, leszûrt munka. A szólista: Naoko Anzai, a zenekar évente visszatérô kedves vendége, ezt éreztette a kitörô taps, mely megjelenését fogadta. A fiatal japán mûvésznô tudása legjavával szolgálta Bartók mûvét. A szélsô tételek erôteljes hangvétele, fölényes technikája mellett egyformán „otthon volt" a második tétel koráljának érzésteli elôadásában.

A második rész bevezetôjeként Wagner: Lohengrinjének csodálatos hangulatú elôjátékát vezényelte Nicolae Moldoveanu. Szép megoldás a vónosok leheletfinom divisi-je, nagyhatású a hatalmas crescendo, mely a Grál-kehely tisztaságát, világosságát jelképezi, és útját követi a földön túli szféráktól a földig.

Alexander Szkrjabin: Az extázis poémája címû szimfonikus költeményét századunk elején, 1905–1907-ben írta. A korának megfelelô hangzású mûben a szerzô hatalmas zenekari apparátust használ. A zenekar jó teljesítménye Nicolae Moldoveanu kifejezô vezénylésének is köszönhetô, aki a címnek megfelelô extázist igyekezett visszaadni, ami a szerzônek a mû kromatikus, több, egymással rokon témát feldolgozó anyagában nem mindig sikerült. A közönség tapsai ezúttal talán inkább az elôadók igyekezetének, mint magának a mûnek szóltak.

Kalotaszeg egyetlen színkatolikus településén nagy ünnepre készülünk: 1998. május 2–3-án a falu neves szülöttjére, Kájoni Jánosra, a tudósra, íróra, költôre, zeneszerzôre, az erdélyi ferences szerzetesek legkiválóbbikára emlékezünk, aki a 17. századi Erdély mûvelôdési életének kiemelkedô személyisége volt.

A Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület és a jegenyei római katolikus plébánia szervezte kétnapos emlékünnepség május 2-án, délután fél 4-kor ökumenikus istentisztelettel kezdôdik. Az istentiszteletre római katolikus és református egyházi méltóságokat várunk: dr. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi fôapátot (Magyarország), dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érseket, Tempfli József váradi megyéspüspököt és Csiha Kálmán erdélyi református püspököt. Részt vesznek továbbá a kalotaszegi református lelkipásztorok és a kolozsvári római katolikus papok.

Ezen ünnepi alkalommal kerül sor Jegenye címerének (a budapesti Pécsi L. Dániel alkotása) megáldására, majd a templom elôtti téren Kájoni János emléktáblájának felavatására.

Rövid hangversenyt tart a Kecskés együttes (Budapest), Kuncz László budapesti operaénekes és Petrás Mária csángó népdalénekes.

Vasárnap, május 3-án ünnepi szentmise elôzi meg — délelôtt 10 órakor — a Kájoni-emlékünnepséget. Tizenegy órakor a rendezvény résztvevôit Trucza Sándor jegenyei plébános köszönti. A Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület nevében Okos Márton (Budapest), az egyesület vezetôségi tagja üdvözli a vendégeket. A Kájoni-ünnepséget Pécsi L. Dániel nyitja meg.

Az erdélyi ferencesek képviseletében P. Benedek Domokos, a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány elöljárója Kájoni Jánost, az egyházi embert és tudóst mutatja be elôadásában. László Ferenc zenekritikus a zenész Kájoni Jánosról beszél.

Az elôadásokat Kájoni mûveibôl összeállított zenemûsor követi Fuchs Ferenc kolozsvári zenetanár rendezésében, valamint a Kecskés együttes és Petrás Mária fellépésével.

A kétnapos ünnepség Petrás Mária csángó keramikus iparmûvész (és népdalénekes) alkotásának leleplezésével zárul. A templomban elhelyezett kerámiatáblán Jegenye címere és Kájoni János képmása látható.

Múltunk e három évszázaddal ezelôtt élt jelentôs alakját felidézô ünnepségre mindenkit szeretettel várunk Jegenyére. (Kolozsvártól Bánffyhunyad felé közel 50 kilométer távolságra fekszik.)

II. János Pál pápa 1994. november 10-én levelet intézett a katolikus egyház püspökeihez, papjaihoz és híveihez a címben szereplô „jubileumi év" lelki elôkészítése érdekében. A hagyományosan latinul megfogalmazott legfôbb pásztori levél az elsô három szó alapján Tertio millenio adveniente néven lett közismert. Mivel nem „moralizáló" jellegû a benne foglalt pápai üzenet, hanem visszatekintés a Krisztus óta eltelt 2000 évre, és bizakodó elôretekintés a nemsokára kezdôdô harmadik évezredre (tertio millenio), igényt tarthat talán — mindenekelôtt — a keresztények érdeklôdésére.

Teológiai igazságokat és összefüggéseket hoz emberközelbe a pápa levele. Errôl tanúskodik már a legelsô fejezet címe: JÉZUS KRISZTUS UGYANAZ TEGNAP, MA ÉS MINDÖRÖKRE (Zsid 13,8). Aztán a kereken 20 éves pontifikátusának kezdete óta nyomon követhetô ama fantáziadús törekvése is, hogy a kereszténység és a világ vallásai, az Istent keresô emberek és népek között az életszerû kapcsolatteremtést valami módon elôsegítse.

Miután a jubileumi év gondolatának sokakat sikerült megnyernie, a közvetlen elôkészület idôszakául 3 évet határozott meg, a szentháromságos egy Isten személyeirôl nevezve el az egyes éveket.

Az elsô év, az eltelt 1997-es: „A FIÚ (vagyis: JÉZUS) ÉVE". A Biblia figyelmes olvasására buzdított, és ökumenikus szempontokat is szem elôtt tartva, keresztény mivoltunk fundamentumára, a közös alapot jelentô keresztségre emlékeztette az összes keresztényeket. Ezzel egyidejûleg a hitigazságok újraátgondolásának a szükségességét is sürgette. Jézus anyját pedig, Máriát, mint a hitelesen átélt hit modelljét állította követendô példaképül mindenki elé.

Az 1998-as év: „A SZENTLÉLEK ÉVE". A hatékony evangelizációnak és az újat teremteni tudó törekvéseknek ma is a Szentlélek a legfôbb mozgatója és irányítója. A különféle karizmatikus mozgalmak megszületése például az utóbbi évtizedekben, és azok eredményes mûködése lelkileg egyre tompultabbá váló világunkban az Ô mûködése nélkül elképzelhetetlen, sôt lehetetlen és kivitelezhetetlen. A tudományban, technikában és gyógyászatban tapasztalható roppant nagy fejlôdés, az egyre szennyezettebbé váló környezet iránt fölébredt nagyfokú felelôsség, az igazság és béke irányában tett megannyi erôfeszítés, az emberek és népek közötti részleges kiengesztelôdés, a caritas-munka néven megismert sokoldalú testvéri szolidaritás és együttmûködés mind-mind a Lélek ötleteként született meg („ott fúj, ahol akar" Jn. 3,8) és munkájának a kézzelfogható gyümölcse.

Az 1999-es esztendô: „AZ ATYA ÉVE" lesz. Erre az idôre megvalósítandó lelki programként a pápa az egyes személyek és népek közötti általános kiengesztelôdést jelölte meg. Ezért aztán a Jézus Krisztusba vetett HIT és a Szentlélek által táplált REMÉNY megelôzôen két egész éven át tartó élesztgetése után, ’99-ben a harmadik teológiai erénynek a fölszítására, a SZERETET gyakorlására buzdít valamennyiünket, ami a gyakorlatban elsôsorban a szegények, a jogfosztottak és kirekesztettek tényleges felkarolását kell(ene), hogy jelentse. Az elszegényedett népek esetében pedig az „Atya éve" a sokmilliárdos nagyságrendû államadósságok és tartozások elengedésének a „jubileumi éve" kell- (ene) hogy legyen, mégpedig a Leviticus 25,8–28-ban leírtak értelmében.

Nos, hogy mindez sikerülhessen, szekularizálódott világunkban nekünk, mai „tékozló fiúknak",

elôzôleg meg kell(ene) találnunk egyenként a visszavezetô utat közös Atyánkhoz, az Istenhez, s valamennyi felebarátunkhoz is, tehát egymáshoz, elhagyott testvéreinkhez, felszámolva ezáltal belsô egyensúlyvesztettségünket és megszüntetve lelki szegénységünket. Vagyis: a „szeretet civilizációjával" kell(ene) válaszolni a gôg és konfliktusok szülte gyûlöletre/szeretetlenségekre. Ezért a vallások kapcsolatrendszerében a keresztényeket egymáshoz közelebb hozó ökumenizmuson jóval túllépve, nagyobb távlatokat kell(ene) megnyitnunk a pápa szándéka szerint, és találkoznunk kell(ene) a nagy világvallások tagjaival is: buddhistákkal, zsidókkal és muzulmánokkal.

Ilyen jellegû találkozóink megrendezésre kerülhetnének akár egy idôben is a pápa elképzelése szerint: a Szentföldön, Rómában, kisebb méretekben pedig a különféle helyi egyházakban. A 2000. évet mindenképpen jellemeznie kell(ene) aztán két nagy, igazándiból még körültekintô megszervezésre váró eseménynek: egy eukarisztikus világkongresszusnak a katolikusok számára, akik hisznek a megváltó Krisztus oltáriszentségi jelenvalóságában, és egy pánkeresztény találkozónak az összes Krisztusban hivô keresztények számára.

A nagyszabású közösségi rendezvények, persze, nem teszik fölöslegessé az egyéni munkát, a személyes fölkészülést. A külsô struktúrák ugyanis csak úgy változnak meg, ha elôzôleg belül magunk is megváltozunk. Erre utalt szerényen a nemrég meghalt Nobel-díjas Teréz anya egy francia újságírónak adott interjújában. Arra a kérdésre ugyanis, hogy kiknek kellene megváltozniuk, hogy jobb irányulást vehessen jelenlegi világunk? — rövid gondolkodás után találóan ezt a választ adta: „Nézze, kedves, nekem kell megváltoznom és magának!" A személyes megváltozásnak viszont elôfeltétele életünk hitelességének, szavaink és cselekedeteink egymást fedésének vagy vagymást-nem-fedésének az ellenôrzése, tehát az ôszinte „önkritika", s nem utolsósorban távlatilag annak a megvizsgálása, hogy nyugodt lélekkel át merjük-e adni évezred végi keresztény hit- és világszemléletünket az utánunk következô generációknak, és hogy ôk hajlandók-e a mi mostani kétes értékû (képmutató?) tanúságtételünk nyomán annak az el- és befogadására. Ezért Pál apostol jól ismert bibliai megállapítását követôen, miszerint „az igaz a hitbôl él (Rom. 1,17)", nyomban föl kell tennünk a lelkiismeret vizsgáló és számon is kérô, önmagunknak címzett egyszemélyes kérdést: vajon az én életem a gyakorlatban a páli megállapítást igazolja-e?! (Itt említek meg egy újkeletû, rendkívül fontos és példamutató eseményt: néhány napja a pápa a holocaustról [Shoah] kiadott vatikáni dokumentumban a katolikus egyház nevében „gyermekei bármely korban elkövetett bûneiért" nyilvánosan is bocsánatot kért.)

Közhely, hogy a jövô minden vonatkozásban az ifjúság kezében van. A pápai levél erre is utal. Krisztus a jövôt hordozó mai fiatalokat éppúgy várja szabadító igazságának evangéliumával, mint azt a bizonyos gazdag ifjút hajdanában, aki megkérdezte tôle: Mester, mit kell tennem? (Mt 19, 16) Hála Isten, felfordult értékrendû világunkban nemcsak az érdektelenséget, a közönyt és esetenként a látványos távolmaradást, de örvendetesen azt is látjuk és tapasztaljuk fiataljainknál, hogy életük értelme felôl komolyan érdeklôdnek, fölkeresik és meghitt csendben „megkérdezik a Mestert". (Egy nemrég közzétett vizsgálat szerint a Kolozsvárt, Marosvásárhelyt és Brassóban tanuló egyetemi hallgatók 94%-a [!] valamilyen módon imádkozik.) Kihívást jelent ez természetesen a Krisztust képviselô, jubileumi évre készülô egyház számára, amely egyháznak „segítô tolmácsként" kell részt vennie az Isten és a legkülönbözôbb életkorú emberek között zajló dialógusban.

A 2000. év nemcsak történelmileg, de lélektanilag is rendkívüli alkalom mindannyiunk számára, hogy eszmék, kultúrák, vallások és civilizációk kavarodásában föltegyük a Lélekben és a Lélek által az emberiséget foglalkoztató egzisztenciális kérdéseket: Istennek, egyháznak, társadalomnak, egymásnak, önmagunknak, és beleérzô szívvel, közös jövônk iránti felelôsséggel odafigyeljünk kortársaink miénktôl csöppet sem különbözô, gondokkal teli küzdelmes életének a további alakulására. Lám, mindennek végiggondolására késztet és ösztönöz bennünket vázlatosan ismertetett levelében a karizmatikus római pápa.

Majdnem kenyértörésre jutott az ismerôsöm. A vita hevében odáig jutottak a férjével, hogy az a fejéhez vágta: válasszon, vagy ô vagy a kutya. E meggondolatlan felszólításnak pedig az lett a következménye, hogy a férj veszített. A feleség a kutyust választotta. A nej ezt késôbb a kutya mérhetetlen hûségével magyarázta. Itt kerültem bele jómagam is a komédiába, mert a paprikás asszonyka rögtön eldöntötte, hogy az ebet, szegénykét, végrendeletileg reám testálja. Jól megleszünk együtt — gyôzködött. Merthogy — tette hozzá — a kutya is eléggé öreg már, illünk egymáshoz.

Nagy dolog a hûség. Pláne manapság. Meg amióta világ a világ. S itt nem csupán a hitvestársi hûségre gondolok, mert azt az idôk sok tekintetben átértelmezték. Itt van például a bukaresti koalíció esete. A demokraták hûségfogalma annyira laza, hogy akár a kabinet szétrobbantására is vállalkozhattak. S akkor is, amikor a nagy békülés megtörtént, a háttérben már az újabb mézeshetek elején, ott húzódott a hûtlenség megismétlôdésének a lehetôsége. Olyan helyzet alakult ki, mint a kicsapongó feleség esetében: csak újabb alkalom kell ahhoz, hogy minden korábbi fogadalmat egyszeribôl elfelejtsen.

Pillanatnyilag tart a partneri boldogság, hiszen a gazdasági pozíciók elosztása még nem ért véget. De ha majd befejezôdik, amikor a konc elkerül a neki elôre elrendelt helyére, s a nagy vagyonokat a kormányzati transzparencia mögé bebújtak úgy eltüntetik zsebükben, hogy azt a legügyesebb bûvész is megirigyelhetné, nos, akkor majd ismét kezdetét veheti a csalfaság. Csak idô kérdése. Erre mérget vehetünk.

Persze, a hûtlenségnek is vannak fokozatai. Az ember fia nem válhat el naponta a férjétôl vagy a feleségétôl egy kis kaland kedvéért, s a világ arrafelé halad, hogy ezt már-már bocsánatos bûnnek tekintse. Szeretônek, barátnak vagy barátnônek a magcsalását azonban a leglazább erkölcsûek is megvetendônek tartják. Hiszen annak bármikor meg lehet mondani becsületesen: eddig tartott, vége.

S a koalíció sem egész életre szóló házasság, csak egy ország-világ elôtt ideig-óráig vállalt viszony. Éppen ezért kellene hogy könnyebb legyen a hûség vállalása. Mert ott van a lehetôség, hogy az ilyen kapcsolat bármikor megszüntethetô. Ami azonban nem a Demokrata Párt esete. Romanék elvárják a feltétel nélküli házastársi hûséget, a teljes ôszinteséget, azt, hogy minden családi határozatban döntô szavuk legyen, s aztán az elsô adódó alkalommal éppen ôk viselkednek úgy, mint a titokban hûtlen szeretô. Miközben éppen ôk azok, akiknek állandóan csak azon jár az eszük, hogy hogyan lehetne a társat átverni, lehetôleg anélkül, hogy az rájönne. Nyugodt lélekkel megjósolhatjuk, hogy a legújabb békülést újabb és újabb hûtlenségek fogják majd követni. Hiszen az, aki egyik szeretôjével ezt megtette már, nem esik túl nehezére a másikkal is hasonló módon elbánni.

Ismerôsöm gyôzköd. Vállaljam el a kutyáját, mert rendkívül hûséges állat. Múltkor például a férje jól megverte valamiért, s az eb ennek ellenére annyira szereti, s úgy ragaszkodik hozzá, mintha mi sem történt volna.

De vajon meddig lehet visszaélni a kutya hûségével?

Markó Béla, az RMDSZ elnöke a bukaresti rádió magyar adásának nyilatkozva jogosnak nevezte az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének szombati tanácskozásán elhangzott igényt, hogy a szövetség vezetôsége konzultáljon a területi szervezetekkel a kettôs állampolgárság kérdésérôl. Ugyanakkor fenntartotta azt a véleményét, hogy ha egyénenként nem is kifogásolható, ha valaki ilyen helyzetre törekszik, kollektív megoldásként ez nem képezhet kiutat a kétmilliós romániai magyarság számára.

Azt a beállítást azonban félrevezetônek nevezte a szövetség elnöke, mintha létezne valamilyen hivatalos javaslat a két millió romániai magyarnak szóló kettôs állampolgárság megadására, és csak az RMDSZ-en múlna, hogy ezt elfogadja vagy visszautasítsa. Ilyen javaslat a magyar kormány, a magyar politikusok részérôl nem volt, a Magyarok Világszövetsége részérôl történt ilyen felvetés.

Arra a kérdésre, hogy mit tesz az RMDSZ vezetése, amely eddig ellenezte a kettôs állampolgárság gondolatát, ha több megyei szervezet is támogatja azt, Markó azt felelte: a szövetség nem tud kettôs állampolgárságot adni, ez nem az RMDSZ-en, hanem ha egyáltalán felvetôdne, Magyarországon és a magyar kormányon múlna. Annak azonban, aki ilyen javaslattal él, nagyon alaposan elemeznie kell a következményeket, azt, hogy ez milyen jogokat és kötelezettségeket jelent, lehet-e egyáltalán kollektíven kérni és javasolni két millió ember számára.

A Román Nemzeti Bankban (RNB) hétfôn bemutatták a június 1-jén forgalomba kerülô új 100 ezer lejes bankjegyet, amely Nicolae Grigorescu festô képmását viseli. (Mint ismeretes, az elôzô legmagasabb címletet, az 50 ezer lejes bankjegyet 1996-ban hozták forgalomba, George Enescu zeneszerzô portréjával.)

Adrian Vasilescu, az RNB szóvivôje és Mircea Dan Florescu, a pénzkibocsátási osztály vezetôje hangsúlyozta, hogy az új címlet nem megelôlegezi, hanem követi a már bekövetkezett inflációt, és egyedüli célja a pénzforgalom könnyítése. Ugyancsak bemutatták az 1991-ben és 1993-ban kibocsátott 1000 lejes, illetve az 1992-ben és 1993-ban forgalomba hozott 5000 lejes bankjegy új változatát, amely párhuzamosan lesz forgalomban az elrongyolódott régi bankjegyekkel, amelyeket majd fokozatosan kivonják a forgalomból.

Eddig az 1992-es 5000 lejest próbálták csak szakszerûen nyomdában hamisítani, Olaszországban. A két ország rendôrségének együttmûködésével sikerült az elôállított hamis bankók 90 százalékát — mintegy 66 986 darabot — még felhasználás elôtt lefoglalni. A forgalomból 3337 hamis 5000 lejes került a rendôrség kezére. Ezenkívül 702 esetben foglaltak le hamis 10 ezer lejest és 115 esetben hamis 50 ezer lejest, de ezek minôsége gyatra volt — mondta el Dan Florescu.

A román pénzforgalmi alap 13 ezer milliárd lej, ennek 60 százaléka vesz részt ténylegesen a készpénzforgalomban — mondták az RNB illetékesei. A fizetések oroszlánrésze készpénzzel történik, és a bankjegyek 70 százaléka a bankrendszeren kívül mozog. Még a vállalati kifizetések nagyrésze is készpénzes, a gazdasági egységek így kivánják elkerülni különbözô fizetési kötelezettségek (késedelmi kamatok, társadalombiztosítási járulékok stb.) teljesítését. A korszerûbb fizetôeszközök, a hitelkártyák terjedéséhez nincs még megfelelô infrastruktúra: például a fôvárosban is csak hat kereskedelmi egységben lehet fizetni velük. (Még a Dacia gépkocsikért is készpénzzel kell fizetni ma a pitesti-i gyárnak.)

Magyarország a vízumkényszer eltörlését kéri a román állampolgárok számára az EU országaiban — nyilatkozta tegnap Kovács László külügyminiszter az MTV 1-es mûsorában. A magyar kormány visszautasította az osztrák hivatalosságok kérését a vízumkényszer bevezetésére a román állampolgárokkal szemben. Kovács elmondotta: az Európa Parlament szakbizottsága már javasolta a román és bolgár állampolgárok számára a vízummentességet. Reményét fejezte ki, hogy 2002-ig — amikor tervek szerint Magyarország teljes jogú tagja lesz az Európai Uniónak — megszûnik a román állampolgárokkal szemben fenntartott vízumkényszer. Ha erre mégsem kerülne sor, Magyarország köztes megoldást próbál találni, amivel áthídalható lenne az elszigetelôdés. Többszöri beutazásra és hosszabb idôszakokra kiállítható vízumok bevezetését tervezné, az Egyesült Államok által bizonyos esetekben alkalmazott, bevált rendszer szerint — mondotta Kovács László.

Három évre szóló kisebbségkutatási programot indít májustól a Magyar Tudományos Akadémia. Szarka László, a program egyik vezetôje hétfôn, a Kisebbségkutató Mûhely budapesti megnyitóján elmondta: a társadalomtudományi intézetek közös programja összegzô jellegû munkák létrejöttét, országok közötti projektek megvalósítását segíti elô három nagy területen: a határon túli magyarok, a Magyarországon élô kisebbségek, valamint a cigánykutatás témakörében.

Szarka László reményei szerint az idénre elkülönített tízmillió forintos kutatási alap más forrásokból további öt–tízmillió forinttal egészülhet ki.

A legtöbb ellenzéki párt azonnali parlamenti kivizsgálást követel az idei legnagyobb csempészeti botrány tisztázása végett. Az RTDP szenátora, Radu Timofte tudni véli, hogy a cigarettacsempészeten túl a jól szervezett, maffiózó típusú hálózat Bulgáriából CD-ket, Moldovából pedig fegyvereket hozott be az országba.

Valeriu Stoica igazságügyminiszter megpróbálta csillapítani a kedélyeket: az állami intézmények nem vettek részt testületileg a bûncselekményekben. Ugyanakkor megígérte: a közvéleményt részletesen tájékoztatják a nyomozás lefolyásáról.

Tegnap ejtettük meg szerkesztôségünkben az áprilisi kertészeti versenyre bejött helyes válaszok nyereménysorsolását. A Magro és Bronto Kft. nagydíját, a spanyol gyártmányú háti permetezôt Turi Terézia (Kolozsvár, S. Todutã u. 16. sz.) nyerte!

II. díj: Jankó András (Bogártelke 90. sz.) — kerti szerszámkészlet, a MECANICA MARIUS ajándéka.

III. díj: Kômíves Árpád (Kolozsvár, Törökvágás u. 8. sz.) — növényvédôszer-csomag, a Poliam Kft. ajándéka. Mindhárom nyertesünk mezôgazdasági szakkönyvcsomagot kap ajándékba.

Történik az minden alkalommal, hogy a két fô bohonifácz, azaz Bence és jómagam lebôgünk a szerkesztôségben. Ilyenkor irulva-pirulva próbálunk távozni a helyszínrôl, elvegyülni a városi forgatagban, hogy mihamarabb elfelejtsük a történteket. Most felesleges részletekbe merülni és leírni, mennyi munka van egy lap szerkesztésével, ugyanis hosszú mese lenne. Másrészt kulisszatitok (mellesleg te is bekukkanthatnál a függöny mögé, ha szeretnél bonifáczkodni köztünk, velünk. Tudniillik „bonifácz lenni egy érzés".) Szóval, miután a korrektorok átjavítják bölcs írásainkat, MI, a tisztafejek (Benczorsolya) ketten egy széken ülve még egyszer átnézzük a lapot, nehogy egy-két név mégis tévesen jelenjen meg. A baj csak az volt, hogy nem tudtuk, hogy is hívják azt a „bácsit", aki az átjavított lapot kézbesíti. A szerkesztôségben a Kiss János nevet hangoztatták, tehát akkor úgy hívják. El is ment Bence a lapért, de leforrázva jött vissza: — Mondtam én, hogy Márton bácsinak hívják! Következô alkalommal én mentem el a tördelômûhelybe a Bonifáczért, s Márton bácsi után érdeklôdtem. Mondanom sem kell, mekkora hahotázás tört ki a teremben, s én tanácstalanul álltam. — Hallottad? Marcit keresi, a sofôrünket! Nem csoda hát, hogy megelégeltük a kínos helyzeteket, s megkérdeztük az éppen „semmittevô" Szabolcsot, a szerkesztôség boRostás tagját, hogyan is hívják a korrektort? Ô azonnal rávágta: Dózsa Sanyi bácsi. Különben Molnár Árpád a neve, és köszönjük megértését!

Elôzô lapszámunkban Fábián Róbert karikatúrája Májköl Zsáksont ábrázolta. Vették a heccelést és nyertek: Pöllnitz Ünige (Rovine út 8.) és Szabó Attila (Parâng 21.). A nyereményekért május 4. után jelentkezzetek a szerkesztôségben.

„Hogyan írjunk verset? Persze-persze-persze-persze, hogy jó legyen, hogy jó legyen, de érthetô, de érthetô. A betyár nemjóját! Máma is mint régen! Csöng a hold az égen."

(Szilágyi Domokos)

Mert ha nem érthetô, akkor nem értékelhetô, ugye? Hallatlan! Nem érthetô: hogy képzeli egy „csak" diák azt, hogy egy ilyen rangos, megyeközi tantárgyversenyen csak úgy kénye-kedve szerint eltér a tankönyv szövegétôl (és szövegstílusától)? Nem érthetô, hogyan merészeli egy középiskolás diák megtörni a hagyományos (hogy ne nevezzük konzervatívnak) irodalomszemléletet, irodalomértést és -értelmezést — ugye? A lényeg a konkrét tárgyi tudás, aki pedig ennél többetnyújt (ana), más módon, más megközelítéssel, más formátumban értelmezi az irodalmi alkotásokat, az nem illeszkedik be egy tantárgyverseny értékelô rendszerébe, oda, ahol a „bibliográfia a tankönyv" — ugye? Igaz is, miért kellene a XXI. század irodalomszemlélete, -kritikája új formában, új eszmerendszeren alapuljon, amikor megfelelhetne a régi is? Ilyen alapon az „eredetieskedô" diákok eszmefuttatásának értelmetlen teret adni, sôt, le kell nyirbálni a szárnyait, mert minek neki, amikor amúgy is gondolkoznak helyettük. Okos nénik és okos bácsik szép tankönyveket írnak nekünk, ennél többet pedig nem érdemes tudni, úgyis csak ennyit kérnek vissza, és lám, lám, így megkímélik a jámbor jószágot a kimerítô gondolkozástól. Nem általános mûveltségre, egyéni felismerésekre, ésszerû asszociációkra, valódi iroda-lomértésre van itt szükség, csupán passzív memóriára — így van? Az különben tényleg nem érthetô, hogy a huszonnyolcadik magyar olimpiának még, vagy már nincs alapkoncepciója, nem szögezik le elôre a témaköröket, nem fogalmazzák meg a megadott címekre vonatkozó követelményeket, elvárásokat!

* Ezt mondta Ambrus Ágnes Kovászna megyei tanfelügyelônô, a XII. osztályos dolgozatok kiértékelôjén.

Mátyás Tünde a Református Kollégium tizenkettedikese, és egyben az Aranka György Nyelv- és Beszédmûvelô Verseny (egyik) második helyezettje.

— Milyennek találtad a verseny hangulatát ?

— Nekem nagyon tetszett a verseny, és úgy tûnt, hogy inkább baráti viszony alakult ki a versenyzôk között, mintsem versengés. Sokat lehetett tanulni egymástól, ezért úgy érzem, nem is a verseny volt a lényeg, hanem az, hogy részt vettünk rajta. Jó volt összemérni az erônket, látni, hogy mások mire képesek. Nem igazán számítottam a második helyre, de azért reméltem, hogy az elsôk között leszek. A mondatok jelölése tûnt a legnehezebbnek, de hát ez egyénenként változik. Mások sokkal jobban izgultak a szövegek felolvasásánál.

— Mivel foglalkozol szabad idôdben?

— Nagyon kevés szabad idôm van. Általában olvasok, vagy csak pihenek. Sokszor még a szabadidômben is tanulok. Különben szeretek kirándulni és úszni.

— Tovább jutottál a gyôri Kazinczyversenyre. Milyen reményeket fûzöl hozzá?

— A tavaly már voltam Gyôrben, és sikerült egy Kazinczy-díjat nyernem, úgyhogy a verseny szabályai értelmében az idén már nem indulhatok. Kazinczy-díjas lenni? Különleges érzés... Úgy érzem, hogy nem semmi, amit elértem, de a lehetôség mindenkinek megadati. Ugyanúgy megszerezhetik mások is, ha dolgoznak, és ha komolyan veszik a nyelvmûvelô mozgalmat. Az anyanyelv? Sajnos, a magyar nyelvet kevesen beszélik a maga szépségében, sok helyen más nyelvekkel keverik. Nagyon hiányolom a szép magyar beszédet, a magyaros kifejezéseket, és szeretném, ha mindennapi beszélgetéseinket is ez töltené ki. Fontos lenne ápolnunk...

A BUHU színjátszócsoport elsô díjat nyert Csíkszeredában, az Országos Diákszínjátszó Fesztiválon. Errôl kérdeztük Tôkes Erika magyartanárnôt, a csoport vezetôjét:

— A BUHU 1991-ben alakult az akkori IX–X. osztályos diákok, Diószegi Attila, Fodor Réka, Lázár Alpár, Kötô Áron és Magó Anna részvételével — mondta. — Azért választottuk ezt a nevet, mert talált a csoport vidámságához. Általában minden évben történnek vicces félrelépések: például most Csíkszeredában a színjátékhoz szükségünk volt egy tolókocsira. A fiúk addig mind rendezkedtek, míg a végére már kettôt is odaszállítottak egyet, többek között, a kórházból. Egyszer egy szekrényre is szükség volt, de csak egy lisztesládát találtunk, így a végén kénytelenek voltunk oldalára fordítani és szekrénynek álcázni.

Próbáink két és fél órát tartanak általában, nagyjából hét végén, amikor mindenki ráér. Improvizációs játékokkal, mozgáspróbával kezdjük és utána fogunk csak neki az igazi próbának. Az országos diákszínjátszó fórum megalakítása után legelsô alkalommal „A helység kalapács"-át adtuk elô, most Mrozek „Károly" címû egyfelvonásosával nyertünk, s ezzel azt a sikert folytattuk, melyben csoportunknak már két éve része van.

(Folytatás elôzô számunkból)

Atlantisz az Özönvíz jóvoltából süllyedt el? Azt a lehetôséget sem szabad kizárnunk, hogy Noé apu esetleg atlantiszi lett volna. Azt tudjuk, hogy Enokh, Noé egy távoli ôse, nem volt földi, amit mi sem bizonyít jobban, mint tüzes szekéren való égbemenetele.

Quetzalcoatl is a távozásnak ezt a formáját választotta, s ami a tüzes szekeret illeti, Illésnek és még ki tudja hányuknak volt jogsija efféle szerkentyûkhöz. Az atlantisziak tudása azonban szivárgott erre-arra, másképp mivel magyaráznánk a maya, a sumér és más népek hihetetlenül fejlett csillagászati ismereteit. A sumérok például tudták, hogy a Föld kék, a Mars vörös, sôt, tudtak a Plutóról, a Szaturnusz gyûrûirôl, holott a tudomány csak a húszadik század vége felé tudott meg többet ezekrôl. Nem furcsa, hogy több ezer évvel ezelôtt már mindazt tudták, amit mi csak most fedeztünk fel? A tudásszivárgás magyarázza az ún. Nazca-rajzokat is, amelyeknek érdekessége, hogy csak repülôbôl látszanak. Mi szükségük lehetett a mayáknak, inkáknak olyan rajzokra, amelyeket ráadásul nem is láthattak? Hacsak nem repültek volna, s nem a tüzes szekerekrôl szemlélték azokat... Csak érdekességként említem meg, hogy az angliai rejtélyes kôhalmaz, a Stonehenge tengelye is Atlantisz felé mutat. Mennyire volt fejlett Atlantisz? Azt már tudjuk, hogy repültek (valószínûleg a Naprendszerben is, másképp honnan lett volna a suméroknak olyan alapos csillagászati ismerete), de vajon háborúztak is? S ha igen, milyen fegyverekkel?

(Folytatjuk)

Ezzel a gondolattal léptük át a Román Opera küszöbét az április 22-i Koncz Zsuzsa-koncerten. Mint „nagy újságírók", igazolvánnyal mentünk be. Így megspóroltuk a belépô árát, viszont nem volt ülôhelyünk. Állni persze nem akartunk, így hamar felrohantunk és letelepedtünk egy páholyban. Hátha... Szerencsénkre mindössze egyszer háborgattak bennünket, de akkor is megmagyaráztam a négygyerekes néninek, hogy az ô helye egy „emelettel" feljebb van (tényleg nem a mi páholyunkba szólt a jegyük!). Úgyhogy ülve nézhettük végig a koncertet, s még az alattunk levô népes seregben is gyönyörködhettünk. Egy szó mint száz: rengetegen voltak, kétévestôl hetvenévesig, nyakkendôstôl bôrdzsekisig. Hiába, egy Koncz Zsuzsa-koncert eseménynek számít, még akkor is, ha a mai fiatalság zöme kevésbé kedveli a Liszt-díjas mûvésznôt. Valószínûleg ezek meghódítására törekedett Zsuzsa néni (aki mellesleg nem is néz ki Zsuzsa néninek...), mivel az új lemeze egy kicsit másképp szól — legalábbis mi így éreztük. Mellesleg az új lemez címe Ég és föld között, és potom 50 000 lajcsiért a koncerten is kapható volt. De nemcsak a lemez új, hanem Zsuzsa frizurája is: a hosszú haj már a múlté. Persze, a koncertrôl nem hiányoztak a régi, közismert számok sem, melyeket a közönség teli torokból énekelt. Egyszóval jó volt.

Ebben az évben talán elôszôr sikerült a diákság körében is ünnepi rangra emelni a Báthory-napok rendezvénysorozatát. A hihetetlenül gazdag tudományos, nevelô, szórakoztató mûsorokon úgy tanár, mind diák jól érezhette magát. A diákságot a tudományos elôadások, valamint az érdekes „Amerika" címû földrajzversenyen kívül az idén elsô alkalommal megrendezett különleges vetélkedôk is vonzották. Ilyen volt a BDT (Báthory Diáktanács) rendezte Alternatív kreativitás verseny, melynek már a plakátja is hirdette, hogy ezen kézzel-lábbal mindent lehet. Érdekes pályamûvek érkeztek, mint például az Analfabétaóra, melynek nem l2, hanem 24 beosztása volt. (A jobb idôbeosztás érdekében mellékesen megjegyezhetô, hogy az óra hajóvitorlái a Matek-lapok címlapjai voltak.) A verseny lehetôséget nyújtott ismeretlen fizikatudósok bemutatkozására is, így megtekinthettük a Perpetuum NON Mobile-t, mely természetesen meg sem nyekkent. A plakátverseny kiértékelése sem volt könnyû feladat, hiszen sok érdekes és ugyanakkor hasznos megvilágításban láthattuk a környezetvédelmet. A versenyeken nemcsak egyéni alkotást, hanem csapatmunkát is láthattunk. A legtöbb diák a sportvetélkedôkön vett részt. Általában 5–l0 diák küzdött a pályán és tízszer annyian a nézôtéren.

A Báthory-napok sportvetélkedôin bármilyen korosztály részt vehetett. Az asztalitenisz-bajnokságot a lányoknál Sorosán Kinga nyerte, második Székely Zsuzsa, harmadik Majdik Petra; a fiúknál a sorrend: Nagy Attila, Tellmann Jenô (az iskola nyugdíjas fizikatanára) és Grauer Botond. A kosárlabdában a végzôsökre alaposan rájárt a rúd, ugyanis mind a lányok, mind a fiúk utolsók lettek. A lányoknál nyertes a IX., a fiúknál a XI. osztályok válogatottja. A fociban viszont a XII. uralta a tornát. Röplabdában a „kicsik" (V–VII. osztály) megbosszulták a „nagyok" vereségét (utolsók lettek az Energetikai, a Sincai- és a Brassai-líceum mögött), mivel mind a lány-, mind a fiúcsapat legyôzte a Sincait. Az elemista, illetve a középiskolás sakkversenyt Pócsai András és Benczédi József nyerte, míg a IX–XII-eseknél az elsô három helyezett : Antal István, Antal Zoltán és Katona Pálma.

(Leveleitekre Vincze Kata Zsófia válaszol. Levélcím: VKZS, str. Plopilor nr. 14/29., 3400 Cluj.)

17 éves srác vagyok, bevallom, elég ritkán kapom meg a Bonifáczot, de amikor lehetôségem van rá, mindig elolvasom. Az én gondom a következô: van egy szép, kedves, megértô, rendes barátnôm, akinek unokatestvére, fogalmam sincs, miért, nagyon tetszik. A barátnômet tisztelem, tehát itt nem arról van szó, hogy váltogatom ôket, de a másik lányt ôszintén szeretem. Azért írtam, mert vele nem szeretnék semmit elrontani; a következôket szeretném kérdezni: hogyan mondjam el mindezt a barátnômnek, és mikor kezdeményezhetek a másik lánnyal (egy hónapja találkozgatunk)?

Mi lenne, ha egy pillanatra nemcsak és kizárólagosan racionális akarnál lenni, és nem terveznél meg mindent, hanem néha hagynád, hogy alakuljon minden a maga természetes útján? Például a jelenlegi barátnôd minden kritériumnak megfelel..., de valami mégis hiányzik, és ez az a valami, amit nem az ésszerûség tud maghatározni.

Ami a kérdés elsô részét illeti, ha tényleg tiszteled, akkor ôszintén, és ha lehet, kíméletesen mondd el. Ami pedig a második részét: gondolod, hogy ezt „profán" fizikai idô kereteibe lehet szorítani? Szerintem e téren nem mûködik sem a matek, sem az elôre kidolgozott terv. Válaszom: akkor, amikor te úgy érzed.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]