1998. augusztus 1.
(X. évfolyam, 175. szám)

Andrei Marga oktatási miniszter csütörtökön nyilatkozatot tett közzé a romániai magyar egyetem létrehozására vonatkozó igényekrôl — amint errôl már röviden hírt adtunk —, és ebben leszögezi, hogy nem írhat alá ilyen megoldást. Ma a nemzetközi szervezetek a „multikulturalizmust" támogatják, nem a „szeparatizmust", így Marga.

A miniszter nyilatkozatának következtetése szerint senkinek a követelését nem szabad figyelmen kívül hagyni, a kisebbségek követeléseinek megoldási keretét pedig a többség bizalmának és támogatásának megnyerése jelenti. A nyomásgyakorlás — bármiféle legyen is — nem eredményezett és nem is fog eredményezni tartós megoldásokat, ellenben azzal a kockázattal jár, hogy lerombolja a folyamatos kölcsönös érintkezést és a kölcsönös bizalmat, amely nélkül semmiféle megoldás nem lehetséges.

Marga állásfoglalása, amely négy nappal azután jelent meg, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök a román hivatalos személyiségekkel találkozva felvetette a magyar egyetem kérdését, majd a román nacionalista ellenzék és sajtó támadást indított az egyetem magyar és román szorgalmazói ellen. Nem tartalmaz konkrét utalást a magyar kormányfô látogatására és az azt követô vitákra, mindamellett már a bevezetôben hangsúlyozza, hogy az egyetemalapítást a román törvény szabályozza. A döntés az akkreditálási tanácsra és a parlamentre tartozik.

Marga nyilatkozata a miniszter ismert nézeteit fejti ki. Véleménye szerint a „kizárólag magyar nyelvû egyetemre" vonatkozó vita túlságosan politikai jellegûvé vált, és manipulációkra szolgál. A Babes–Bolyai-egyetem — amelynek rektora volt miniszteri kinevezéséig — román, magyar, német nyelven oktat. Marga szerint a kolozsvári és általában romániai magyar értelmiség igényei a magyar diákok, tanárok, szakok számára, a magyarországi diplomák honosítására vonatkozólag jórészt megvalósultak. A vélemények csak a kizárólag magyar nyelvû egyetem „jelképes követelése" kérdésében oszlanak meg, ez kelt „olyan szenvedélyeket, amelyek gyakran elködösítik az elméket" — olvasható Marga nyilatkozatában.

„Kénytelen vagyok megmondani, hogy a kolozsvári Bolyai-egyetemnek a Babestôl való elválasztására, a kolozsvári konzervatóriumban a magyar zeneoktatásnak a romántól való elválasztására stb. irányuló terveket olyanok készítették, akik nyilvánvalóan nem rendelkeznek egyetemi tapasztalattal, és nem ismerik a vonatkozó törvényeket. Ezért ezeket nem lehet aláírni."

A minisztert más okok is arra késztették, hogy ezeket a terveket — amelyek közül az utóbbira vonatkozólag a koalíció pártjainak vezetôi a miniszterelnökkel együtt az ô jelenlétében hozták meg a döntést — ne írja alá. Véleménye szerint ugyanis a multikulturális megoldás egyaránt alternatívát jelent az asszimilációval, a beolvasztással és a szeparatizmussal, az elkülönüléssel szemben.

Megfogalmazása szerint a kormánykoalíció egyetlen pártja sem híve a szeparatizmusnak, és egyetlen román hivatalos személy sem foglalt állást mellette. Okfejtése szerint a reformot gyengíti, ha az etnikai tényezôt elôtérbe helyezik. Erdélyben mindig kudarcot vallottak egyetemi szinten a különválasztáson alapuló megoldások — Mária Teréziától Ceausescuig. A jelenlegi európai megközelítés sem arra épül, ami megkülönbözteti az embereket.

Szerinte a modern demokratizmus „túllépte az etnikai csoportosulásokat". Marga ezt a külön magyar irodalmi, nyelvi és néprajzi szakra, illetve a zenekonzervatórium magyar tagozatára vonatkoztatva hangsúlyozza (a június 10-i koalíciós határozat ezek létrehozását írta elô, de az érdekelt intézmények román vezetôinek tiltakozása nyomán erre eddig nem került sor. Mint Marga nyilatkozatából kitûnik, azért sem, mert a miniszter nem írja alá a vonatkozó megoldásokat).

Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI tudósítójának kérdésére csütörtökön azzal kommentálta Marga nyilatkozatát, hogy az RMDSZ a kormányprogram betartását kéri koalíciós partnereitôl.

Andrei Margának akkor, amikor vállalta a miniszteri tisztséget, tudnia kellett volna, hogy egy kormányprogram teljesítését vállalja. Mindaz ugyanis, amit nyilatkozatában mond, ellentétes azzal — mondta Markó, aki egyben kifejtette azt is, hogy a Marga által alkalmazott érveket könnyen meg lehet cáfolni. Véleménye szerint a miniszter által emlegetett multikulturális modell nem létezik sem a Babes–Bolyai-egyetemen, sem másutt, ez hamis modell.

Az RMDSZ annak a tisztázását fogja kérni a koalíciós partnerektôl, hogy hajlandó-e a miniszter tiszteletben tartani a koalíció programját — közölte az RMDSZ szövetségi elnöke.

Adrian Dobrescu mezôgazdasági államtitkár a kormány csütörtöki ülése után közölte az újságírókkal, hogy a kormány által elhatározott vámemelés csak a magyar búzára és lisztre vonatkozik.

Ezt az államtitkár azzal indokolta, hogy Romániába a CEFTA-országok közül csak Magyarország exportál búzát és lisztet.

Ezzel kapcsolatban Halász János, a bukaresti magyar kereskedelmi iroda vezetôje az MTI tudósítójának nyilatkozva több okból is barátságtalan lépésként értékelte a román kormány döntését a magyar búza és liszt importvámjának december 31-ig elhatározott ideiglenes emelésérôl.

A román kormány, mutatott rá, nem tartotta be a CEFTA-megállapodásban elôírt egyeztetési mechanizmust, egyoldalúan lépett. Másrészt az, hogy az intézkedést csak Magyarországgal szemben vezette be, minden nemzetközi kereskedelmi egyezmény logikája, szelleme és betûje szerint kimondottan diszkriminatív lépés. Ilyen lépést a nemzetközi kereskedelmi gyakorlatban nem szokás egyoldalúan bevezetni olyan országgal szemben, amellyel egyezmény létezik.

Halász János rámutatott: ilyen döntés olyankor fordul elô, amikor az adott cikkbôl az import a szóban forgó ország belföldi felhasználásának 5–10 százalékát teszi ki, azaz elárasztja a piacot — ám errôl nincs szó, mert a romániai búzafelhasználás 1 százalékát sem jelenti az ide szállított magyar búzamennyiség, amely a 40 ezer tonnát sem érte el.

Ami a lisztet illeti, mondta Halász János, a magyar szállítások jelentôsebbek voltak ugyan, de ebben nem a mennyiség vagy az olcsóbb ár volt a meghatározó, hanem az, hogy jó minôségû kenyér és rétesfélék, finomáru elôállítására használható.

Abban az értelemben is hátrányos a lépés Magyarországnak, hogy eddig az EU vonatkozásában a vámtétel 25, a CEFTA irányában 15 százalék volt. Az EU-nak ugyanakkor a 25 százalékos vámon belül van egy 125 ezer tonnás 18,8 százalékos vámú preferenciális kontingense. Ez változatlan maradt. Így nem kifejezettem a román termelôknek kedvez a döntés, mint inkább az EU-konkurenciának. A CEFTA nagyobb kedvezményét úgy szüntették meg Magyarország vonatkozásában, hogy Magyarország nem kapott kedvezményes kontingenst, tehát nem azonos, hanem rosszabb helyzetbe került, mint az EU országai — mutatott rá a magyar szakértô.

Halász János kifejtette: Magyarországon nem készült terv válaszlépésekre. Megjegyezte viszont, hogy tavaly a román élôjuh-export Magyarországra nagyobb ütemben nôtt, mint a magyar gabonaexport Romániába, a román exportôröket érintené ennek megtorpanása.

A kormánykoalíció továbbra is megosztott a Bell Helicopters amerikai céggel kialakított szerzôdés ügyében. Az amerikai cég 96 Dracula típusú helikoptert szállítana az elkövetkezô hét évben a hazai hadseregnek, és ezeket a brassói helikoptergyárban gyártanák.

Daniel Dãianu pénzügyminiszter szerdán újra megerôsítette, hogy nem hajlandó aláírni az ehhez szükséges 1,5 milliárd dolláros hitel kormánygaranciáját, és kész lemondani. Dãianu szerint a Bell Helicopters céggel kötött megállapodás még nem tekinthetô véglegesnek. A miniszter aláírásán kívül a parlament támogatására is szükség lenne. Mindez kétségessé teheti a kormány által már elfogadott üzlet megkötését.

A Nemzeti Liberális Párt vezetôi, akik a minisztert jelölték (bár Dãianu nem tagja a pártnak), tárgyaltak a pénzügyminiszterrel, majd közölték, hogy továbbra is támogatják Dãianut, ha következetesen liberális politikát folytat. A párt ragaszkodik a tárcához.

A decemberi kormányátalakításig a pénzügyminiszteri posztot parasztpárti politikus töltötte be. Hírek szerint Radu Vasile miniszterelnök más okok miatt is szeretné „visszavenni" a parasztpárt számára a tárcát az ôsszel esedékes kormányátalakításkor, azonban emiatt a kormány egész összetételét újra kellene tárgyalni.

Idôközben Bukarestbe érkezett Webb F. Joiner, a Bell Helicopters Textron cég elnöke, és több nyilatkozatban ecsetelte a cégével való együttmûködés elônyeit. Ennek keretében a Bell Helicopters megvásárolja a Brassó melletti vidombáki IAR helikoptergyár részvényeinek 70 százalékát 50 millió dollárért, majd további 20 millió dollárt ruház be. A Dracula helikopter motorját a bukaresti Turbomecanica gyártja majd amerikai licensz alapján, és a brassói gyárban elôállítandó Dracula helikoptereket korszerû amerikai technológiával szerelik fel. Joiner azt hangsúlyozta, hogy Európában csak Romániában gyártanák az amerikai helikoptert, és annak nemcsak Romániában, hanem más országokban is lesz piaca, szerinte Törökország, Horvátország és latin-amerikai országok is érdeklôdnek iránta. A 1,5 milliárd dolláros hitel visszafizetése 14 év alatt esedékes, viszont minden elköltött 3 dollárból 2 Romániában marad, Joiner szerint. Úgy vélte, hogy a Dracula-szerzôdés elsôsorban az európai konkurens, az Eurocopter érdekeit sérti. Romániában polgári helikoptereket is gyártanak majd, hangsúlyozta a Bell elnöke, és hozzátette, hogy Dãianu pénzügyminiszter álláspontja a román kormány belsô ügye.

A határ menti régiók szerepe a természetvédelem, a környezetvédelem, határvizek, turizmus és idegenforgalom terén, a határ menti települések feladatai és lehetôségei az EU elvárásokhoz igazodva címmel egész napos konferenciát tartottak a Békés megyei Dobozon.

A tanácskozáson részt vettek Sarkad és Nagyszalonta polgármesterei, valamint a két térség számos településének vezetôi, illetve érintett román és magyar területi szervezetek képviselôi.

Az említettek — élve a javuló magyar–román politikai és gazdasági kapcsolatok kínálta lehetôséggel — még tavaly együttmûködési megállapodást kötöttek. Úgy határoztak: egy olyan operatív bizottságot is létrehoznak, amelyik konkrét tartalommal tölti ki a frissen elhatározott határ menti együttmûködési szándékot.

Tóth Imre, Sarkad város polgármestere, a térség kisgazda országgyûlési képviselôje köszöntô szavaiban elmondta: a környezetvédelem, a turisztika és a vízügyi kérdések megoldása nem ismer határokat, ezért a találkozó megszervezésével azt kívánják a résztvevôk bizonyítani, hogy szemléletük nem ér véget a település, a térség és az állam határánál.

A román és a magyar szakértôk szavaiból kiderült, hogy számos területen már ma is élô a kapcsolat a települések és térségek között, hiszen idôközben több „testvértelepülési" megállapodás is született.

A környezetvédelmi elôadásokból kiderült: a szakma mindkét oldalon komoly forráshiányokkal küszködik. Dr. Forján Mihály, a Körös Vidéki Környezetvédelmi Felügyelôség igazgatója a feladat nagyságát jellemezve utalt azokra a számításokra, amelyek szerint ahhoz, hogy Magyarország környezetvédelmi szempontból elérje az EU-szintet, a jogharmonizáció mellett 12–14 milliárd dollárra van szükség. Addig kisebb lépéseknek is komoly szerepe lehet egy-egy térség ökológiájának védelmében.

Így például román partnere, Nicolae Pãcalã, a Bihar megyei Önkormányzat Környezetvédelmi Hivatalának vezetôje arról tájékoztatta hallgatóságát, hogy már elkészült Nagyvárad kommunális hulladékának modern tisztítója, amellyel már nem szennyezik a Magyarországra érkezô Sebes-Köröst.

Szóba került a Biharugrai Tájvédelmi Körzet és az ahhoz kapcsolódó romániai tóvidék közös természeti értékeinek védelme, a jövô évi környezetvédelmi világnap közös megrendezése, valamint a két térséget kiemelten érintô árvízvédelmi kérdések is.

Bak Sándor, a Körös Vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetôje szerint a két ország közös határfolyóival kapcsolatos feladatokat államközi szerzôdések szabályozzák. A kistérségek vezetôi azonban sokat tehetnek azért, hogy a hegyekbôl lefolyó kisebb erek segítségével — kiiktatva a szivattyúzás magas költségeit — ismét élôvízzel lássák el a környék csatornahálózatát. Az elôadók szóltak a Körösök nemzetközi vízi úttá nyilvánításának lehetôségérôl is.

A turizmus fejlesztéséhez szintén megvannak a közös tervek. Így olyan kerékpárút kiépítése, amelyik csatlakozik az EU fô turista útvonalaihoz, vagy a már a határ mentén létezô lovas túrák útvonalainak meghosszabbítása Románia felé.

Alber Andor, a Délalföldi Regionális Idegenforgalmi Bizottság munkaszervezetének vezetôje ajánlotta is hallgatóságának: rövidesen pályázhatnak, hiszen augusztus második felétôl 20 millió forintos alap áll erre a célra a gyulai székhelyû szervezet rendelkezésére.

A vendégek a délután folyamán ellátogattak a nagyközség melletti Szanazugba, ahol a Fekete- és a Fehér-Körös összefolyásánál az évek során komoly üdülôtelep alakult ki.

A megyei tanács június 30-án szétosztotta a költségvetést a Kolozs megyei helységeknek. Pálffy Zoltán megyei tanácsos tájékoztatott arról, hogy az összegek hiányosak, az úthálózat javítására kiutalt pénz nagyon kevés. Noha a kormánytól ígéretet kaptak, hogy különleges pénzalapokból erre a célra anyagi támogatást nyújtanak, ezt az árvíz sújtotta területekre irányították.

— A meglévô pénzekkel megkíséreltünk úgy gazdálkodni — mondta Pálffy Zoltán —, hogy a legsürgôsebb problémákat tudjuk megoldani. Ilyen a Györgyfalvába vezetô út, amelynek, sajnos, csak nagyon rövid szakaszát lehetett leaszfaltozni. Sikerült kijárnom a megyei tanácsnál és az útkarbantartó vállalatnál, hogy a felsô, le nem aszfaltozott részt apró kôvel szórják le. Erre feltétlenül szükség volt, ugyanis nem egy györgyfalvi lakos panaszkodott, hogy a távolsági buszjáratokat üzemeltetô vállalat az utóbbi idôben a jármûvek kivonásával fenyegetôzött az utak állapota miatt. Egyelôre sikerült valamelyeset orvosolni a helyzetet. Egyszerûen nevetséges, hogy Györgyfalva alig nyolc kilométerre esik Kolozsvártól, az embereknek pedig nincs mivel közlekedniük.

Ugyanez a helyzet a vajdakamarási úttal is. Immár hét éve szorgalmazzuk ennek megjavítását. Valamikor aszfaltozott út volt, de amióta megrongálódott, senki nem foglalkozott az üggyel. A költségvetés leosztásakor kimaradt a tervbôl, a pénzek Magyarakályánba folytak, noha a község lélekszámának hatvan százalékát Vajdakamarás teszi ki. Számtalan érvelés és tárgyalás során sikerült ezt a kérdést is megoldani. 1,2 kilométernyi útszakaszt leaszfaltoztak, a hátramaradt részt pedig kaviccsal fogják leszórni.

P. A. M.

— Mit bizonyít a magyar egyetem elleni hangulatkeltés?

— Azt, hogy ott, ahol a nemzet egységes, a kisebbségi jog kétséges.

-fi

A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban ôsztôl öt kilencedik osztály indul: óvó-tanítóképzô, humán, biológia–kémia, informatika, és református szemináriumi osztály, mindegyik 25 hellyel. A felvételi vizsgákra mindössze 105-ön jelentkeztek, de gyenge felkészültségük miatt 23-an kiestek. A helyzet most a következô: az informatika osztályban a helyek beteltek; az óvó-tanítóképzôbe 20-an jutottak be, tehát maradt még öt hely; a biológia–kémiára bejutottak 17-en, maradt 8 hely; a humán osztályban 13 hely maradt. A szemináriumba csupán nyolcan jutottak be, így a 17 üres hely betöltésére továbbra is várják a diákokat. Az érettségi vizsgákra 148 diák jelentkezett, melybôl 138 sikeresen vizsgázott. A többiek augusztus folyamán próbálnak szerencsét.

Bajusz Tünde

Elsô ízben tanulhattak magyarságismeretet a VI.-os tanulók. Hihetetlennek tûnik, de a belsô nehézségek meghaladták a külsô ellenállást. Igaz, még a történelemtanárok sem tanulták soha e tárgyat, hiányoznak a szakemberek, a szakkönyvek. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége ezért tartotta fontosnak, hogy a Bolyai Nyári Akadémia keretében továbbképzést szervezzen a történelem szakosoknak.

A kolozsvári tanfolyamon, sajnos, több felvidéki volt mint helybeli. Nagy kár! Érthetetlen az érdektelenség! Tonk Sándor egyetemi elôadótanár vállalta a fôvédnökséget, meghívottai: Egyed Ákos, Csetri Elek akadémikusok, dr. Ferenczi István professzor, Vekov Károly, valamint G. Etényi Nóra — a Károli Gáspár-egyetem tanára, Balogh Judit, Tóth Péter a Miskolci Tudományegyetemrôl, Ôze Sándor a Pázmány Péter Tudományegyetemrôl, Benkô Elek, az MTA Régészeti Intézetének munkatársa.

Néhány téma: • A honfoglaló magyarság és a többi nomád népek kapcsolata; a gyepük • Székelyek a Kárpát-medencében • Nemzettudati elemek a 16. századi egyházi irodalomban • Magyarország az Anjouk korában • Erdély a fejedelemség korában • Erdély a 17. századi európai politikában • A reformáció Erdélyben • A magyar reformkor • Az utolsó rendi országgyûlés Erdélyben.

A résztvevôk hasznosnak, szükségesnek és sikeresnek ítélték a továbbképzést. Helyre kerültek a történelmi ismereteik, kiváló elôadókat hallottak.

Szôcs Judit

Bagaméri Béla legendás alakja a hazai barlangásztársadalomnak. Nemrég megjelent könyve, a Lámpafényben a barlangvilág tulajdonképpen egy barlangász életmû feltérképezése. S ha ez a leltár nem is lehet teljes, a szerzô olvasmányos beszámolói az erdélyi barlangfeltárásokban való részvételeirôl, személyes hangú, saját bôrén tapasztalt kalandjainak riportgyûjteménye betekintést nyújt a laikus számára abba a titokzatos világba és szakmába, amelyet másképpen az olvasónak nincs módja megismernie. A félszáz éves föld alatti tudományos kutatómunka során szoros kapcsolat alakult ki a Kolozsvári Amatôr Barlangász Klub és a Kolozsvári Barlangkutató Intézet, ember és ember között. A könyv bevezetôjében dr. Szarka György a következôket írja: „A barlangász optimista, kitartó, száz kudarc után is újrakezdi a keresését. Tiszta erkölcsû, mert a sokszor emberfeletti erôfeszítést, tûrôképességet igénylô feladatok elvégzése során nem arra törekszik, hogy másokat maga mögé utasítson (mint például a versenysportokban), hanem hogy saját korlátai, gyengeségei, félelmei felett diadalmaskodjon. A barlangász emberszeretô, toleráns, az oly gyakran használt biztosító kötél nem elválaszt, hanem összetart... A barlangászok közt nincs drogfogyasztó, önpusztító hajlamú, a természet ölén keresik és találják meg a boldogság olyan összetevôit, mint a felfedezés öröme, a barátság összetartó ereje, az önbizalom kiteljesedése, a cseppkôcsodák látványa... Anyukák mesélik, hogy oszlik el aggodalmuk, amikor a hét végi barlangexpedícióból hazaérkezô gyermekük fáradtan, de csillogó szemmel mesél a búvópatakokról, ôskori leletekrôl, kúszodákról, a tábortüzek melegérôl..."

A könyvet Márton Ilona szerkesztette, rajzait Szabó Zelmira készítette. Bagaméri Béla kiadványát eredeti fényképfelvételek dokumentálják, és az elôforduló szakkifejezések magyarázata teszi teljesebbé. Azért nem egészen teljessé, mert a személyes átélést — ahogy a szerzô írja — semmi nem pótolhatja: „Szeretném, ha idôsebb olvasóim legalább gondolatban átélnék azt a sok szép élményt, amit e kis könyvben megpróbáltam megörökíteni. A fiatalabbaknak pedig üzenem, ha soraim felkeltették érdeklôdésüket, nyitva az út, meg lehet próbálni!"

Ö. I. B.

A Traianus-oszlop fôtéri elhelyezésének ötlete, de fôleg a bizottsági jóváhagyás vitát váltott ki. És ha végigtekintünk városunk vitathatatlan Fô Terén, nemhiába érezzük úgy, hogy továbbra is megcsúfolni igyekeznek ezt a várost, ezt a teret. Egy szakember észrevételeire szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét is.

Romulus Zamfir építész, a városi tanács Urbanisztikai Bizottságának elnöke elmondta, hogy a Traianus-oszlop fôtéri elhelyezésének ötletét végül abból a meggondolásból fogadta el a nem kimondottan szakemberekbôl álló bizottság, hogy az — a bemutatott rajzok látszata szerint — nem is olyan túlságosan magas, beleilleszkedik a tér épületei közé. A szakember szerint azonban a tervezô a rajza pontatlan, és a laikus is könnyen felismerheti, hogy tévedés vagy szándékos megtévesztés történt. Mert amit a rajz láttatni akar nem felel meg a valóságnak, a tervben feltüntetett arányoknak. Ilyen esetben pedig — mondotta Romulus Zamfir —, nem lehet a rajzolót hibáztatni, a felelôsség teljes egészében a tervezôé.

Amint a mellékelt ábrán látható (ez a Traianus-oszlop fôtéri elhelyezésének terve), az oszlop a Mátyás szoborcsoport és a Nemzeti Bank (bal oldali satírozott rajz) között helyezkedne el. A rajz szerint magassága, a bank épületével lenne egyenlô! Ez azonban lehetetlenség, hiszen a bank magassága nem haladja meg a 27 métert, míg az oszlop 43 méter magas! A Traianus-oszlop mögötti sarokház (Rhédey ház, volt menetjegyiroda) magassága mindössze 14,64 méter, ha az oszlop magasságához viszonyítjuk, akkor, a rajz szerint, a 30 méter magasságot is eléri. Mindez nem csupán véletlen tévedés, a súlyosabb, hogy a lakosság és a bíráló bizottság megtévesztése is. Egy építkezésnél ugyanis nem „körülbelül" dolgoznak, hanem a tervben szereplô méretek szerint.

Gondoljuk, a fentiekben bemutatottak világosan igazolják, hogy itt továbbra sem rendezés, hanem alattomos átrendezés készül.

(-ri)

A kilencedik osztályos felvételi vizsga magyar nyelv és irodalom tételei igen sok diákot és tanárt — „megleptek". „Nem volt benne a tantervben", „meglepô volt": ilyen és hasonló megjegyzéseket lehetett hallani mindenfelôl. Mint ismeretes, a vizsgatételeket a Murvai László helyébe kinevezett Klárik Attila minisztériumi szakfelügyelô válogatta. Célja ezekkel a tételekkel az volt — nyilatkozta lapunknak —, hogy felfedje az anyanyelvi oktatás reális gondjait, azaz — a szigorú érettségi példájára — komoly felméréssel járuljon hozzá a hazai oktatás megújulásához.

Klárik Attila július 28-i cikkében (A felmérés fel nem mért oldala) felvázolja ugyan a vizsgatételekkel kapcsolatos gondokat, de egyetlen vitatott pontra sem tér ki részletesen.

Annak reményében, hogy valamelyest hozzájárulhatunk, hogy a magyar nyelv és irodalom lekerüljön a „mumustantárgyak" listájáról, és visszanyerje sajátos jellegét, közöljük a tételeket, valamint a felmerült gondokat.

1. tétel: Nyilas Misi alakja Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig címû regényében — 2,50 pont.

2. Verselemzés: Ady Endre: Az Értôl az óceánig — 2,50 pont.

3. Milyen mássalhangzó törvények érvényesülnek a következô mondatokban... — 1 pont.

4. Adott a következô mondat: „Az emeletre kanyargó lépcsô legtetején fiatal újságírók hasaltak". Állapítsd meg a tagmondatokat (0,50 pont). Készítsd el az ágrajzot (0,50 pont). Elemezd szótani szempontból az aláhúzott szavakat... — 1 pont.

5. Fogalmazás és helyesírás — 1 pont.

(A kilencedikbe felvételizôk magyar nyelv és irodalom tételeit, valamint az ezzel kapcsolatos megjegyzéseket Tonk Mária magyar szakos tanárnô idézi fel az alábbiakban.)

— Az elsô tétel nagyon jó volt. A másodiknál viszont figyelembe kellett volna venni, hogy nyolcadikban olyan, hogy verselemzés — nincs! A gyermekeknél nyolcadikban még nincs kialakulva ez a készség! Az igaz, hogy tanult versrôl van szó — hetedikben tanulták —, de nem volt benne a felvételi tananyagban mint vers! Ez nagyon megzavarta a gyerekeket, nem tudták, mit kell tenni vele... Ergo: rossz tétel volt! A hangtani tétel sem nevezhetô egyértelmûnek: két mondatról volt szó, mindkettô 0,50 pontot ért, az egyikben négy lehetôség rejlett, a másodikban kettô... Egy ilyen megjegyzés is kísérte: „Állításodat támaszd alá példákkal!". Elôször is: itt nem állításról van szó, hanem felismerésrôl! Ha esetleg azt kérik, hogy „írjál még példákat!", akkor ez egy nyolcadikos számára érthetô... A javítók sem tudták: erre adjanak pontot, vagy ne? Azt ugyanis nem írták oda, hogy a példákért is pont jár. A mondatelemzés is félreérthetô. Ha azért adták, hogy megtévesszék a gyerekeket, akkor sikerült! A mondat ugyanis („Az emeletre kanyargó lépcsô...") egyszerû mondat! Nincsenek tagmondatai, sem ágrajza! A gyerekeknek észre kellett volna venniük, hogy ez egy „becsapós" kérdés! A nyolcadikos gyerekkel viszont nem lehet még így „játszani"! Nem hiszik el, hogy a nevelô akarattal rosszul ír le valamit, hogy megtévessze ôt. Így még jó nyelvtanos diákok is keresték, mert a tétel szerint lenniük kell! Ilyet nem szabad csinálni nyolcadikos gyerekekkel.

A nyolcadikosok jó részének elvérzéséhez a „meglepô" magyar tétel is valamelyest hozzájárult. Az sem titok már, hogy nem egy vidéki felvételizô szájából lehetett hallani: ha ilyen nehéz a magyar, miért menjek én magyar tagozatra, amikor a román közel is van, és egy tantárggyal kevesebbet is kell tanulni? Menjek azért magyar tagozatra, hogy — ha egyáltalán bejutok — kínlódjam majd ezzel a tantárggyal évekig, netalán még az érettségin is megbukjam?

Másszon fel hát más e „mumustantárggyal" iskolatáskájában az „emeletre kanyargó lépcsô legtetejére"!

Szabó Csaba

Kilenc évvel ezelôtt egy maroknyi lelkes ember, akkori politikai ellenzékiek, polgári szervezetek tisztségviselôi és elismert szaktekintélyek, azzal a céllal indították útjára a Bálványosi Nyári Szabadegyetemet, hogy fáradozásukkal hozzájáruljanak a magyar–román közeledéshez és történelmi kiegyezéshez, az európai szellemiség romániai térhódításához. Kezdetben ezeken az egyhetes szabadtéri tábori elôadásokon, rendkívül kies környezetben, nemcsak magyarországi, de amerikai, skót, német, belga, holland stb. politikusok, történészek, társadalomkutató szakemberek, civil szervezetek képviselôi mondták el véleményüket, elképzeléseiket szûkebb és tágabb térségünk felzárkózási esélyeirôl a fejlett Európához, az itt élô nemzetiségek egymásra utaltságáról. A hallgatóság pedig nagyrészt a FIDESZ és a különféle hazai szervezôk által toborzott magyar és román fiatalokból verôdött össze. Mindig megadatott a lehetôség a szabad véleménynyilvánításra és vitázásra. Az akkori román hatalom nem nézte jó szemmel ezt a bálványosi folyamatot, igyekezett akadályokat gördíteni a rendezôk útjába. Akadt olyan „véletlen egybeesés" is, hogy éppen azokban a napokban és azon az eldugott hegyvidéki székely üdülôhelyen tartottak katonai gyakorlatot. Megbékélés, ágyúk árnyékában! De a fegyverek megfélemlítést sugalló jelenléte a békekeresôk számára csak olaj a tûzre. A nyílt párbeszéd nyugati és keleti, magyar és román, tanár és diák, politikus és hétköznapi kisember, haladó egyházi és ateista szellemû, szakértô és laikus érdeklôdô között, fülhallgatós szinkrontolmácsolással, tovább folytatódott a hagyományossá vált sátorponyva alatt.

Az évek során a fideszes fiatalokból lassan érett országvezetô politikusok váltak, Romániában pedig megdöntötték a posztkommunista hegemóniát. A bálványosi infrastrukturális feltételek leromlása következtében a tavaly a tábor színhelyét Tusnádfürdôre kellett áthelyezni. Innen a nem hivatalos, ám annál szellemesebb átkeresztelkedés: Tusványosi Nyári Szabadegyetem. Hatalmi pozíciók, szempontok változtak, ám a tennivalók ugyanazok maradtak: közeledni egymáshoz és a kontinensünk civilizált felében uralkodó szemléletekhez. A részvevôk, a meghívottak nagy része vissza-vissza térô régi ismerôs ebben a viszonylag kis világban, és mintha a sajtó is nagyobb érdeklôdést kezdene mutatni az immár „tusványosi folyamat" iránt. Ami azt jelenti, hogy a kilencedik életévét betöltött szabadegyetem hazai berkekben és külföldön egyaránt rangot, tekintélyt vívott ki magának. Érdemes odafigyelni az ott lezser hangulatban, de komoly szándékkal elhangzottakra, az elôadásokon és nyilvános vitákon fel-felröppenô új gondolatokra, a nemzeti kisebbségek sorsát sarkalatosan érintô megoldási javaslatokra.

Az idei részvevôk között azonban egyfajta visszalépésnek is nevezhetô letargia uralkodott el: „az a benyomásunk, hogy mi csak mondjuk a magunkét, magunknak, és annyival maradunk". Magyarázatként az erdélyi magyarság új, tanácstalan állapotára azt a szellemes hasonlatot hozták fel, miszerint „az RMDSZ bent ül a kormányban és hallja, hogy kintrôl kopogtat — az RMDSZ". A tavaszi anyaországi választásokon gyôztes FIDESZ — Magyar Polgári Párt felelôs vezetôinek már visszafogottabbaknak kell mutatkozniuk, óvatosabban nyilatkoznak a nyilvánosság elôtt, a román politikai elit pedig egyszerûen kerüli a nyílt vitát. Ez különben az utolsó napon beigazolódni is látszott, amikor a programban szereplô Orbán Viktor és Radu Vasile közül az utóbbi távol maradt. Pedig fokozott alkalmi érdeklôdés elôzte meg ezt a beígért találkozót. Azon a szombat estén a tusnádfürdôi kemping gyepe valóságos népünnepély színterévé vedlett. Megjelent szinte a teljes RMDSZ-élvonal, sok hazai és magyarországi kiválóság, a magyarországi új politikai hatalom élenjáróinak és híveinek egy része, sôt, az anyaországon kívüli nemzetrészek képviselôinek egy-egy jelentôs alakja. Román részrôl azonban eléggé kis számban. Hacsak nem számítjuk ide a dorinsuciukat és más hivatásos sajtóuszítókat. Mert a sajtó étvágya éppen akkorra nôtt meg látványosan a szabadegyetem iránt, amikor a részvevôkben az enyhe kifulladás érzése fészkelte be magát. Az emberben félreérthetetlenül az az érzés alakul ki, hogy nekünk, kisebbségbe születetteknek és veszélyeztetetteknek, sokkal fontosabb a megbékélés, a kapcsolatok normalizálása, mint a nemzetállami kizárólagosságban dölyfösködôknek. Pedig a történelem sokszor rácáfolt erre a tévhitre. Utoljára éppen a délszláv válság kapcsán. Koszovó esete különben szerepelt a szabadegyetem témáiban. Mert nélküle, az ott történtekbôl való tanulságok leszûrése nélkül, márcsak az idei szabadegyetemi jelszó kedvéért is, hiú ábránd Közép-Kelet-Európából Európába igyekezni.

Lehet találgatni, persze, miért nem jött el a román kormányfô vagy valaki ôt helyettesítô személyiség, hogy a jelképértékû konstruktív hozzáállását a magyar–román „nemhivatalos eszmecserén" a Nagy-Sólyomkô alatti szabadtéri kirakatban is bizonyítsa. Lehet hivatkozni az ide különben is évek óta meghívottként eljáró Zoe Petre államelnöki fôtanácsos szavaira, aki szerint a jelenlegi romániai hatalom még meglehetôsen járatlan a kormányzás útvesztôiben, túlságosan érzékeny minden kritikára és igyekszik semmit sem kockáztatni. De a legtalálóbb választ az utolsó nap fôszereplôje, a hallgatóságát személyes varázsával is magával ragadó fiatal magyar miniszterelnök (és a bálványosi tábor egyik „öregje") adta meg: szerinte körülbelül harminc évnek kell eltelnie ahhoz, hogy kialakulhasson a teljes összhang, egyetértés és kölcsönös bizalom a két szomszéd ország lakossága között. Akkor pedig, nyugdíjas expolitikusokként, ennek a tusványosi szabadegyetemnek a veteránjai reszketeg, de elégedett hangon nyugtázhatják majd, hogy erôfeszítésük nem volt hiábavaló...

Ördög I. Béla

Mai lapszámunkban befejezzük a hét romániai magyar színház által körkérdéseinkre adott válaszok közlését. Ezúttal a temesvári és a nagyváradi színházak kerülnek sorra.

Az utóbbi idén még néhány alkalommal szerepelni fog Spektákulum oldalainkon. Az 1998–99-es évadban ünneplik ugyanis a nagyváradi színjátszás kezdetének kétszázadik évfordulóját. Ami egyébként Kolozsvárnak is ok az ünneplésre. Ugyanis azon a bizonyos, 1798. augusztus 26-i elôadáson Kótsi Patkó János kolozsvári direktor truppja lépett a váradi nagyérdemû közönség elé, Humnius: A siketnéma címû darabjával... Reméljük, módunk lesz arra, hogy az 1998. szeptember 20–26 közötti ünnepségrôl akkori Spektákulum oldalainkon részletesen is beszámoljunk.

Az önök kérdéseire a következô válaszokkal szolgálhatok:

A legsikeresebb elôadás:

— nagyszínpadon a Dés–Geszti–Békés szerzôtrió A dzsungel könyve címû darabja volt. A „vezérkar" teljes egészében magyarországi: koreográfia Halász G. Péter; díszlettervezô: Werner József; jelmeztervezô: Molnár Zsuzsa; rendezô: Vas-Zoltán Iván. A rendezô asszisztense Magyari Etelka.

Szereplôk: Berényi László (Magyarország), Higyed Imre, Szász Enikô, Mátray László, Makra Lajos, Dukász Péter, Mátyás Zsolt Imre, Fazakas Géza, Ráduly Katalin, Ferenczy Annamária, Fincziski Andrea, Kocsárdi Levente, Bedô Andrea, Benedekfi Katalin, valamint táncosok és gyermekszereplôk voltak.

— stúdiószínpadon Jean Paul Sartre Zárt tárgyalás címû darabja. Rendezte: Alexandra Gandi; díszlet és jelmez: Georgeta Medinschi, m. v.; mozgásmûvészeti tanácsadó: Valkay Anna, m. v.

Szereplôk: Fall Ilona, Ferenczy Annamária, Sütô Udvari András, Kocsárdi Levente, valamint Bedô Andrea és Benedekfi Katalin.

A legjobb férfialakítás nagyszínpadon: Balázs Attila — Alfred de Musset Lorenzaccio címû színmûvének címszerepében; stúdiószínpadon: Giacometto Roberto — Ferdinánd szerepében, A lepkegyûjtô címû színpadi adaptációban, amely John Fowles azonos címû regényébôl készült.

A legjobb nôi alakítás stúdióteremben: Ferenczy Annamária Estelle Rigault szerepében, J. P. Sartre Zárt tárgyalás címû színmûvében.

A legjobb rendezés: Victor Ioan Frunzã — Lorenzaccio.

A legjobb díszlet: Adriana Grand— Lorenzaccio.

A legjobb kísérôzene: Horváth Károly, m. v. (Magyarország) — Lorenzaccio.

A legnagyobb bevételünket A Dzsungel könyve hozta.

A nyári szünet alatt Nyírbátorban vendégszerepeltünk a „Szárnyas Sárkány" fesztiválon. Ugyanezt a produkciót hívták meg július 18-ra, egy zsámbéki elôadásra.

Az 1998–99-es évad folyamán hat darab bemutatását tervezzük. Ezek:

1. Mándy Iván: Régi idôk focija, nagyszínpadon. A Szegedi Nemzeti Színház és a Temesvári Csiky Gergely Színház közös produkcióját Telihay Péter rendezi. A bemutató 1998. októberében lesz.

2. Slawomir Mrožek Három egyfelvonásos (Triptichon) — stúdióban. Rendezô Marcel Tîntar, m. v.; bemutató: 1998. október.

3. W. Shakespeare: Rómeó és Júlia, nagyszínpad. Rendezô Alexandra Gandi, bemutató 1999. február.

4. Csiky Gergely: Az ellenállhatatlan címû mûve alapján készült musical, nagyszínpadon. Zeneszerzô: Horváth Károly m. v. (Magyarország); dramaturg: Darvay Nagy Adrienne m. v. (Magyarország); rendezô: Vidnyánszki Attila m. v. (Ukrajna). Bemutató: 1999. március.

5. Örkény István: Tóték. Stúdióelôadás. Rendezô: Gelu Badea m. v. Bemutató: 1999. március.

6. Jaroslaw Hašek: Svejk, nagyszínpadon. Rendezô: Árkosi Árpád. Bemutató: 1999. május.

A lista természetesen még nyitva marad. A fentieken kívül terveink között szerepel még egy Molière-kollázs, rendezô: Kántor László, m. v. (Magyarország); Kincses Elemér: Csönd, rendezi a szerzô; Alina Mungiu: Evangelisták, rendezô: Merô Béla m. v. (Magyarország); egy mesedarab; valamint Mihaela Lichiardopol rendezésében kortárs magyar drámák. A jövôben is folytatni kívánjuk a „Színház és iskola" elnevezésû programunkat.

Külföldi turnéink:

Kós Károly: Az országépítô címû darabját Esztergomban (1997. augusztus 17/18-án), illetve Bécsben (1997. november 20/21-én) mutattuk be. Kisvárdán a Lorenzaccióval, illetve A régi idôk focijával léptünk fel, 1998. június 13-án, illetve 15-én. 1998. július 3-án Nyírbátorban vendégszerepeltünk, E. Rostand: A két Pierrot címû színdarabjával.

A Határon Túli Magyar Színházak X. Jubileumi Kisvárdai Fesztiválján a fentebb említett két darabbal vettünk részt. A. de Musset Lorenzaccio címû drámája szakmai- és közönségsikert aratott a résztvevôk körében, számos meghívást kapott a jelenlevô erdélyi és magyarorszagi színházak vezetôitôl. A Duna Tévé 1998. szeptember 13-14-15-én Temesvárott szalagra veszi az elôadást.

A Fesztiválon színházunk örökös tagja, Ferenczy Annamária életmûdíjat kapott.

Demeter István András,
igazgató.

Az önök kérdéseire a következô válaszokat tudjuk adni:

1. Az 1997-98-as évadot — szerintünk — elfogadható szinten zártuk. Legsikeresebb elôadásaink: a Három dinnye egy száron és A dzsungel könyve voltak.

A legjobb rendezés: Parászka Miklós, m. v.: A vôlegény.

A legjobb férfialakítás: A vôlegényben ifj. Kovács Levente (Rudi fogász).

A legjobb nôi alakítás: a Fanni hagyományaiban Sólyom Katalin (mint Fanni).

A legjobb díszlet: Mia Hateganu (Fanni hagyományai).

A legjobb kísérôzene: Tatár Eszter (A Manderley-ház asszonya).

A legjobb kosztüm: Kelemen Kata (A vôlegény).

Legnagyobb bevételünk a Három dinnye egy száron címû kabaréelôdásból származott.

2. A nyári szünet ideje alatt egy vendégjátékot tervezünk, éspedig Miskolcra, augusztus 11-12-én, a Furcsa pár címû darabbal.

A társulat egész nyáron el van foglalva a 200. évforduló megrendezésének elôkészületeivel.

3. Változások a társulat személyzetében: Temesvárról hozzánk szerzôdik Fazakas Géza, Mátyás Zsolt és Giacomello Roberto. A marosvásárhelyi fôiskola végzettjei, Csatlós Loránd és Mihály Csaba szintén társulatunk tagjai lesznek.

4. Terveink az 1998–99-es évadra:

— Katona József: Bánk Bán, rendezô: Kincses Elemér, a fôbb szerepekben: Medgyesfalvi Sándor, Sólyom Kati, Sebesi Karen Attila, Fábián Enikô, Miske László, Dobos Imre. A bemutató 1998. szeptember 20-án lesz.

— Tomcsa Sándor: A mûtét. Rendezô: Kovács Levente. Fôbb szereplôk: ifj. Kovács Levente, Medgyesfalvi Sándor, Csíky Ibolya. Bemutató: 1998. november 27.

— Bérletcsere a szatmárnémeti színházzal: Mágnás Miska.

További terveink: Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül; Szörényi Levente–Bródy János: István a király.

5. Külföldi turnénk Magyarországon volt, Gyulán a Hegedûs a háztetôn címû musicallel.

6. Társulatunk részt vett a Kisvárdai Fesztiválon Szép Ernô: A vôlegény címû darabjával, rendezte Parászka Miklós, és elnyerte a Rendezôi díjat.

Fazakas Márton Erzsébet,
mûvészeti igazgató.

Selyem Zsuzsa egy éve tanít a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkarának teatrológiai tanszékén. Mint bevezetésképpen elmondotta, elsôsorban OLVASNI! Szöveget értelmezni.

Beszélgetésünk során a dramaturg szerepérôl, a kolozsvári szakképzés jelenérôl, jövôjérôl kérdeztem.

— Miért van szükség a dramaturgra?

S. Zs.: A dramaturgnak egyfajta közvetítô szerepe van. Egyrészt a szöveg és a rendezô, másrészt a szöveg és a színészek, és van úgy, hogy a rendezô és a színészek között is.

Ezért a dramaturgnak elsôsorban erôs szövegolvasattal kell rendelkeznie.

— Ki alkalmas dramaturgnak?

S. Zs.: Elsôsorban az, aki szereti a színházat, a színdarabokat, szeret és TUD olvasni. Ezenkívül van egyfajta tájékozódásra való igénye. De nyilván az az elsôdleges, hogy érdekelje a színház, érdekelje annak sokféle, elméletileg lehetséges megközelítése is. Kolozsvárott minden elôadásról többnyire egy színházi kritika jelenik meg — a maga elôfeltevéseivel, kultúrájával stb. Felnôtt szellemi környezetben jóval bonyolultabb a kép: több kritika ugyanarról az elôadásról, több nézôpont, különféle értékelések. És nem ez utóbbi a legfontosabb. Attól még elfogadhatok egy értelmezést, ha nem is egyezik ízlésünk, viszont abban föl van építve a maga szempontjából koherens olvasat. Noha — lehetséges — az enyémmel éppen ellentétes!

Vagyis a jó dramaturgnak türelmesnek is kell lennie...

— Hogyan vélekedik — egy évi tanítás után — az itteni dramaturgképzésrôl, a tanszékrôl?

S. Zs.: — Nagyon sok lehetôséget kínál. Természetesen szükség volna igazán jól képzett tanárokra. Akár úgy is — ami különben gyakorlat itt meg Marosvásárhelyt is —, hogy vendégtanárokat hívnak meg tanítani, Magyarországról vagy még messzebbrôl. Az a helyzet, hogy a tanszék ’89 elôtt nem mûködött. És egy tanszék kiépítése nem megy egyik napról a másikra. Pillanatnyilag jogos a bírálat, hogy nem elég sokoldalú a képzés, nem elég pontos, némelykor meg éppen átfedések vannak a tantárgyakban. De ezek gyermekbetegségek, talán kinôhetôk.

— Vagyis ez egy hosszú távú dolog, ami most még gyerekcipôben jár?

S. Zs.: — Nagyon remélem, hogy ez így van. Szükség van színházi szakemberekre. Igaz, tudott dolog, hogy hány magyar társulat létezik Romániában és hány „dramaturg-hely" van. Viszont: szükség van színházi kritikusokra, színházi szervezôkre, akiknek szintén nem árt, ha kívülrôl-belülrôl ismerik a színházat.

Fontos ez a szak. Lehet, hogy nem kell évente egy bizonyos szám fölött felvenni hallgatókat... most a negyedéven és a harmadéven egyaránt hatan-hatan vannak. Nem olyan vészesen sok ez a szám.

— Ugyanilyen szak Marosvásárhelyen is létezik. A két intézmény között nincs rivalizálás, szakmai féltékenység? Hogy csak itt legyen, vagy csak Marosvásárhelyt legyen? Nem zavarják egymás köreit?

S. Zs.: — Nem tudom, miért kellene antagonisztikusan látnunk ezt a kérdést. Végül is — ha bizonyos sebek árán is, de — megtanulunk felnôtt emberként viselkedni. És észrevenni, hogy VAN a másik is. És hál’Istennek, hogy van! Hogy van más látásmód. Egy másik tanszék, amely más megközelítésbôl képzeli el a színházat. Az egész színházi életet. Bár lenne három vagy éppen négy. Hogy legyen választási lehetôség: kinek melyik megközelítés tetszik. Melyik áll közelebb hozzá, melyik iskolát választja.

Nyilván kettônél több koherens színházi nézôpont létezik még itt is, romániai magyar szellemi környezetünkben. Az árnyalatok is nagyon fontosak! Ne fosszuk meg magunkat attól a mozgási lehetôségtôl, amit a választási helyzet nyújthat. Egymás tükrében hadd tegyük jobban a magunk dolgát.

(M. A. M.)

Az önálló magyar egyetem alapításának kérdése az RMDSZ problémája és nem Kolozsváré — nyilatkozta a sajtónak Varujan Vosganian, a Románia Alternatívája Párt elnöke, aki pénteken városunkban tartózkodott. Szerinte az önálló magyar egyetem színhelyét illetôen, csakis Kolozsvár politikai súlyának köszönhetôen esett a választás a Szamos-parti városra. Varujan Vosganian meggyôzôdése, ha az önálló állami magyar egyetem mégis megalakulna, ezt sokkal hasznosabb lenne Marosvásárhelyen létrehozni.

— Ami a magyar egyetem megalapítását illeti, csak azt tudom mondani, amit az RMDSZ válaszolt nekünk, amikor egy ortodox templom építését javasoltuk Szentegyházán. A helyi tanács levélben értesített, hogy elutasítja kérésünket, mert erre most nem megfelelô a pillanat. Én is ezt válaszolom az RMDSZ-nek. Ha az RMDSZ úgy vélte, hogy egy több mint hétezer lakosú városban a mintegy százhúsz román lakossal szemben intoleráns magatartást tanúsítson, akkor én is csak azt tudom mondani az RMDSZ-nek: nem megfelelô a pillanat — jelentette ki Vosganian.

P. A. M.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]