1998. augusztus 22.
(X. évfolyam, 193. szám)

Minden valószínûség szerint elmarad a kormány szerkezetének átalakítása. A kabinet csütörtöki ülésén Radu Vasile miniszterelnök jelezte, hogy nem kapta meg a privatizációs és a pénzügyi tárca vezetôitôl a minisztériumaik átalakítására vonatkozó javaslatokat, s emiatt a kormányátalakításra valószínûleg csakis a pótköltségvetés elfogadását követôen kerül majd sor. Egyébként a csütörtöki kormányülésen a pótköltségvetés vitájára sem került sor.

Petrisor Peiu miniszterelnöki tanácsos kijelentette, hogy Daniel Dãianunak és Sorin Dimitriunak augusztus 15-ig kellett volna bemutatniuk az általuk irányított minisztériumok átszervezésére vonatkozó javaslatokat, ezt azonban nem tették meg. A sajtóban megjelent találgatásokkal ellentétben azonban — mutatott rá a tanácsos — a kormányfô és a két miniszter között nincs feszültség. Peiu elmondta, hogy Radu Vasile tájékoztatta a koalíciós pártok vezetôit a kormányon belül felmerült ellentétekrôl, azt azonban nem erôsítette meg, hogy a két miniszter leváltásának gondolata felmerült. Mint mondotta, egy ilyen típusú döntést csakis a koalíciós pártok vezetôi hozhatnak meg.

Szükségszerû és elodázhatatlan a kormányátalakítás — nyilatkozta a csütörtöki kormányülés elôtt a Szabadságnak Borbély László az RMDSZ ügyvezetô alelnöke. A várt döntés azonban nem született meg. A halasztás hátterérôl ezúttal is Borbély Lászlót kérdeztük.

Az RMDSZ ügyvezetô alelnöke elmondta, hogy technikai jellegû halasztásról van szó, a koalíció álláspontja nem változott. A kormányátalakítás szükségszerûsége nem vitatott, de valóban ki kell várni a költségvetési év végét. Ugyanis a tervezett kormányátalakítás egyben minisztériumok összevonását is jelenti. A jelenlegi minisztériumok mûködéséhez van egy keret, mindegyiken belül elindult a munka, amit végig kell vinni, a folyó ügyeket le kell zárni. Mindennél fontosabb viszont a kormány és a minisztériumok mûködését szabályozó törvények megalkotása és hatályba helyezése — hangsúlyozta Borbély László

Jelenleg kormányhatározatok alapján dolgoznak a minisztériumok. Ezeket a határozatokat kell törvénybe összefogni. A koalíciós partnerek a jövô hét végéig véglegesítik az új kormánystruktúrára vonatkozó álláspontjukat. Ezt követi majd egy folyamat, az esetleges ellentmondások és nézetkülönbségek egyeztetése, az álláspontok közelítése. A procedurális akadályok elhárítására csak azután kerülhet sor, miután a koalíción belüli konszenzus megszületett. A csütörtöki kormányülés, a halasztás dacára, nem változtatott azon az alapállásponton, hogy a kormányátalakítás mint politikai döntés kötelezô — tudtuk meg az RMDSZ ügyvezetô alelnökétôl.

Arra a kérdésünkre, hogy miért nem a most tervezett felállásban alakult meg a Vasile-kabinet, ha mindenki számára egyértelmû annak átalakítása, Borbély László elmondta, hogy akkor nem volt rá idô. Az RMDSZ-nek is az az álláspontja, hogy jobb lett volna, ha már az új struktúrával kezd a Vasile-kabinet, ám az idôn kívül a szükséges törvények is hiányoztak. Az ôsszel kezdôdô parlamenti ülésszakig várhatóan megszületnek ezek a törvények, amelyeket még a parlamentnek is el kell fogadnia, és csakis ezután kerülhet sor az átalakításra. A jövô hét végén az RMDSZ elnöksége és a kormányzati struktúrában résztvevô tisztségviselôi Hargitafürdôn gazdasági tanácskozást tartanak, amelynek egyik napirendi pontja a kormányátalakítás. Természetesen sor kerül majd a kormányprogram és az eddigi gazdasági teljesítmények kritikai elemzésére. Az eredmény függvényében a szövetség kidolgozza álláspontját a további kormányzati tevékenység tekintetében.

Emil Constantinescu Neptuni üdülôhelyén csütörtökön fogadta Petre Romant, a Demokrata Párt (DP) és a szenátus elnökét. A találkozóra Roman kérésére került sor. Roman elôzôleg az államfôhöz írt levelében a Legfelsô Védelmi Tanács összehívását sürgette, hogy kivizsgálják a pártja egyes vezetôi ellen a sajtónak kiszivárogtatott információkat. Mint ismeretes, sajtójelentések korrupcióval, szervezett bûnözésben való részvétellel és idegen hatalmak kiszolgálásával vádolták a DP prominens tagjait.

A megbeszéléseken elsôsorban gazdasági kérdések kerültek terítékre — közölte az elnöki hivatal. Constantinescu elnök elzárkózott az elôl, hogy Petre Roman hozzá intézett levelérôl véleményt mondjon.

A Mediafax jelentése szerint Petre Roman meglehetôsen pozitívan értékelte a Constantinescuval folytatott eszmecserét, amely különben is esedékes volt. Úgy véli: azzal, hogy az államelnök sürgeti a Legfelsôbb Védelmi Tanács összehívását, tulajdonképpen hitelt ad a DP aggodalmainak. Roman szerint megegyezésre jutottak Constantinescuval abban, hogy a reformfolyamat ebben a fázisában igenis szükséges, hogy a koalíciós partnerek egyértelmûen fejezzék ki lojalitásukat a DP miniszterek iránt, a foganatosítandó lépések sikeréért.

Vasile Lupu parasztpárti alelnök szerint ez az egész újabb DP-offenzíva nem más, mint a Demokrata Párt szolidaritásának a jele a Román Társadalmi Demokrácia Pártjával, (RTDP) illetve kétségbeesett kísérlet arra, hogy megvédelmezze korrupt politikusait. Lupu szerint a demokraták egyértelmûen keresztbe akarnak tenni a korrupció, a szervezett bûnözés ellen beindult harcnak, ugyanakkor az RTDP „kezére akarnak játszani" Iliescuéknak a Konvenció ellen indított hadjáratában. Lupu kijelentette: a DP meglehetôsen nagy bajban van, amióta a környezetvédelmi tárcának sikerült valamelyest megállítani a visszaéléseket a törvénytelen erdôirtások terén. A parasztpárti szenátor hosszú listáját sorolja fel azon DP-s képviselôknek, akik valamilyen formában érintettek az erdôk jogtalan kiirtásának ügyében.

Paul Pãcurariu, az NLP alelnöke kijelentette: pártja teljesen elégedett Daniel Dãianu pénzügyminiszter tevékenységével és nem hajlandó eleget tenni Radu Vasile kormányfô megalapozatlan elvárásának, miszerint a párt vonja meg bizalmát Dãianutól. Mint ismeretes, Radu Vasile elvárta az NLP-tôl, hogy jelentse be a párt által támogatott pénzügyminiszter tisztségébôl való felfüggesztésének szándékát, mert az nem teljesítette azokat a feladatokat a megjelölt határidôig, amelyeket a kormányprogram megjelölt. Vasile kormányfô ugyanakkor azért is neheztel miniszterére, mert Dãianu meglehetôsen elítélô álláspontot képvisel a Bell Helicopters- ügyben. Miniszterelnökünknek pedig hirtelen ismét eszébe jutott: nem tûri a fegyelmezetlenséget, az össze-vissza nyilatkozásokat kormányán belül.

Megalakulásának 20. évfordulóját ünnepli a hóstáti Virágos együttes szeptember 12-én, délután 5 órakor a Donát úti Hója-kertben. A tiszteletbeli elnök, Butyka Ferenc és az együttes minden tagja, szeretettel meghív mindenkit a nagyszabású bankettre. Közremûködik Páll Jenci és zenekara.

— Mit szólsz a kalapácsvetôk sikeréhez?

— Bezzeg nekik dicsôség, ha elvetik a sulykot.

Sikkasztásért, közokirathamisításért és hamisított okirat tudatos felhasználásáért indult bûnvádi eljárás Leontina Elena Pop, a földgáz fôvezetékek üzemeltetésével foglalkozó tartományi igazgatóság könyvelôje ellen. A kolozsvári rendôrség gazdasági és pénzügyi bûncselekményekkel foglalkozó irodájának nyomozási adataiból az derül ki, hogy a 44 esztendôs kolozsvári hölgy négy, áfás nyugta ellenében vette át az aranyosgyéresi Cimpiaser tavaly február-áprilisi idôszakban elhasznált földgázmennyiségének ellenértékét. Az összesen 20,7 millió lej azonban nem az igazgatóság kasszájába került, hanem magáncélra használódott — de csak miután a nyugtákat az asszony megsemmisítette.

A fenti vádak ellen a könyvelônô szabadlábon védekezhet, a kárt nem sikerült megtéríteni.

Villám csapott csütörtökön Viorel Safta reketói, 271. szám alatti gazdaságába. A 4 tonna széna mellett 500 kg kukorica is a lángok martalékává vált. A kárt mintegy 17 millió lejre becsülik.

Szabálytalanságok derültek ki a Bijuteria Bizant dési alegységének ellenôrzése során. Kiderült ugyanis, hogy a könyvelési kimutatások alapján, Kovács Zoltán Béla nem tudott elszámolni, feldolgozás végett átvett, 90 gramm arannyal és 50 gramm ezüsttel. Az ékszereket elkobozták, és a 1990/12-es törvény idevágó elôírásait megszegô 23 esztendôs fiatalembert 2 millió lejre büntették.

Meglepetés érte az álmosan munkába induló Rákóczi-negyedi lakosokat: ha szerencséjük volt, már utasai lehettek a közszállítási vállalat új, modern buszának. Néhányan bizalmatlanul pislogtak az új jármûre, sokan alig mertek felszállni rá, hiszen szokatlan és ismeretlen jelenség Kolozsvár utcáin. Az autóbusz a közszállítási vállalat legfrissebb szerzeménye, másfél milliárd lejes befektetés.

— U 412-es a busz neve, Euro 2-es normáknak megfelelô MAN motorral van felszerelve, automata kapcsolószekrénnyel — tudtuk meg Földvári Árpád termelési igazgatótól. — A bukaresti Rocar gyártól vásároltuk a 25 ülô- és 75 állóhelyes jármûvet. Elektronikus kijelzésû számtáblája van a megszokott fémlemez helyett, s így este is láthatóvá válik a busz száma és útvonala. Szeretnénk a villamosokat, trolikat és a többi jármûvünket is hasonló modern kommunikációs eszközökkel felszerelni. Ez alkalommal még két szerényebb buszt is vásároltunk, valamivel olcsóbban, 600 millió lejért.

Bár a kifogástalan hangminôséget produkáló hangszórók egyelôre csak zenét sugároznak, rövidesen a legközelebbi megálló elnevezését hallhatja az utazóközönség. A busz még patyolattiszta és barátságosan meleg, ami különösen kellemes ilyen esôs reggeleken. Rajtunk múlik, hogy ne szedegessük le az érdekesebb kellékeket, ne firkáljuk össze a székeket, ne kapirgáljuk le a felragasztott színes jelzéseket — hogy három hét múlva is ilyen busszal utazhassunk.

— Legalább hatvan ilyen buszt kellene vásárolnunk, de a költségvetésbôl évente 8 milliárd lej jut nekünk, ha minden lejt erre költenénk is, csak tíz év alatt lehetne azokat megvásárolni — mondta a termelési igazgató. — Közben másra is kell a pénz. Most például a villamosvonalak felújításán dolgozunk. Elkezdtük a magyar színháznál, jelenleg az állomás környékén folynak a munkálatok, de az Irisz-telepen is dolgoznak a munkások. A biztonságos utazás érdekében a tízéves hálózat javításokra szorul, fôként a kanyaroknál és a váltóknál. Ez a munka 6 milliárd lejbe kerül, felét mi fizetjük, felét meg a polgármesteri hivatal. Sajnos, késésben vagyunk, mert a bukaresti gyár nem honorálta rendeléseinket, s még most sem érkeztek meg az új váltók. Szeptember 15-ig szeretnénk az állomás környékén végzett munkáknak a végére jutni.

Péchy Blanka egykor igen népszerû mûsorának témáját igen találónak vélem mondanivalómra. Beszélni nehéz! S írni — helyesen — talán még nehezebb! Érzi, tudja ezt a nyelv önkéntes ôre — annál inkább, minél több szótárt forgat, s szépíróink mûveit lapozgatja nap mint nap. Érzi bizony a hiányt, az ûrt, azt, hogy mennyit kell még okulnunk, haladnunk, hogy biztos talajt érezzen a lábunk, amikor szabatosan, szépen szeretnénk beszélni, írni. Az állandó önképzés kötelességünk. Elnézést, ez közhely — de igaz! Egy íróasztalt el sem tudok képzelni az Értelmezô Szótár, vagy Szabó T. Attila tanulmánykötetei nélkül (ha nem is nagyon könnyen, de beszerezhetôk — elsôsorban a szakembereknek persze — Bárczi Géza, Deme László, de fôleg Lôrincze Lajos kötetei is).

Gondoljuk csak el, hány szó is van a mi nyelvünkben? Van aki 100 ezerrôl, más 800 ezerrôl is tud. Szabó T. Attila professzor egyik tanulmányában felsô határként több mint egy millió szót említ. Pontosabban: 1 065 000 szót!

Hányat használnak nagyjaink? Arany, a költô-óriás, körülbelül 23 ezer szót. (Csak! Csak??)

De mi, maiak, a mi nemzedékünk — természetesen önmagam is beleértve — vajon hogyan, s miként szólalunk meg? Nem is merek erre gondolni. E hiányérzet azonban kell — talán (vagy: biztosan?) eszméltetô is, lökést ad, hogy: tovább. Erre pedig nagy szükségem van.

Anyanyelv! Régi, szép emlékek. Eszembe jutnak már-már járni tudó gyermekeim, majd elsô szavaik kissé késôbb, nyelvi eszmélésük hajnalán. Ízlelgették, próbálgatták Arany ôsi-ódon- s mégis oly újnak tûnô s mindig érthetô! — szavát. A Családi Kör... gyermekversei. Vagy Weöres versikéi, Benedek, Móra ízes, szép nyelvi fordulatai.

Most — mintha baj lenne. Mintha? — no ne finomkodjak. Baj van! A „kulcsos" gyermekek, a tévé elé, a fotelbe parancsolva órák hosszát a képernyôt nézik. Ez pedig — bárki bármit is mond — nyelvi szegényedést jelent. Amennyire áldásos a televízió (tudományos adások, információ — öröm) — legalább oly átkos is. Hisz hányszor letesszük a könyvet (kezdôdik a sorozatfilm!) — ez talán még csak a kisebb baj. Mert szomorú a színházunk nézôterén azt a kevés embert látni — ôk még tudják, hogy az élô szót nem pótolja, mert nem pótolhatja semmi sem!

Hogyan is akarunk építkezni alapozás nélkül? Márpedig tiszta anyanyelv nélkül magyarság nincs, s ha van is, azt csak álság, vagy ami még szomorúbb: magyarkodás csupán.

Nem tudom feledni a ’92-ben elmondott Sütô-imát (Sinkovits Imre beszélt a Házsongárdban); Sütô András sorait: „Ahány szóra váró gyermek, a jövônek megannyi lámpása a meglódult idôben."

Még az egykori Kis-Scânteia kifutójához képest is ostoba mesét talált ki Ion Cristoiu, amikor a nagy Scânteia egyik leghívebb követôjében, a Cotidianulban úgymond feltárta Bárányi Ferenc kettôs-ügynöki tevékenységét. Ostoba a mi szemünkben. De érdemes lenne felmérést készíteni arról, hogy a többségi lakosság hány tized százaléka nem vette be a sajtóblöfföt.

Nem ez az elsô (és a jelek szerint nem is az utolsó) eset, amikor hivatásos hangulatkeltô a legnagyobb nyilvánosságot felhasználva büntetlenül hülyítheti a népet, tehát menetrendszerûen megjósolhatjuk, mi lesz az ügy folytatása. Az illetékesek még egy darabig félszájjal, kevés meggyôzô erôvel cáfolják a legújabb Cristoiu-blöfföt, a sajtókiadványok kevésbé feltûnô rovatkákban úgymond tisztáznak. Aztán ezt a botrányos hazugságot nemsokára lecsengetik egy fajsúlyosabb cigarettacsempészéssel, vagy politikai helikopterezéssel, esetleg egy újabb balkáni találmánnyal, és a többségi átlag marad a meggyôzôdéssel, hogy Bárányi Ferenc a románok megrögzött ellensége, az ôt leleplezô szekus pedig nemzeti hôs, akit senkinek sem szabad hivatali titokszegéssel, vagy bármilyen más aprósággal vádolni.

Ilyenszerû sajtóblöfföknek ebben az országban már voltak halálos áldozatai is, a vétkesek mégsem kerültek rács mögé. Talán az elsô súlyos eset az volt, amikor az Adevãrul (a Scânteia és a Scânteia Poporului utódja) közölte az 1990-es marosvásárhelyi pogromot elôkészítô tömeglázító sajtóanyagokat, köztük azt a hazugságot, hogy egy gyógyszertár nem szolgált ki románokat. Akkor kellett volna tûzön-vízen át lefolytatni az elsô komoly rágalmazási pert. Ehelyett az RMDSZ megelégedett egy felemás parlamenti szakbizottsági jelentéssel, amelyben mindkét félnek kiosztottak bizonyos felelôsségeket. Ennek az engedékenységnek tulajdonítható, hogy a pogrom román nemzetiségû gyilkosai a mai napig sem nyerték el méltó büntetésüket, magyarok és cigányok viszont kemény éveket töltöttek köztörvényesek között, csupán azért, mert nem hagyták magukat agyonverni.

A romániai igazságszolgáltatásnak ez a félkarúsága különben tökéletesen érthetô. Csak a világ civilizáltabb államaiban várható el a bírák részérôl olyan mértékû tárgyilagosság, hogy Popescu jószántából elítélje Ionescut azért, mert az bántalmazta Kovácsot. Kevésbé civilizált országokban Popescu ítélethozatal közben arra gondol, hogy ô is szívesen behúzna egyet Kovácsnak, tehát nem nagyon ítélheti el Ionescut. A részrehajló bírákat muszáj gyakori szakmai kudarcélményben részesíteni, hogy ne azonosuljanak olyan könnyen hasonmásaikkal. Ennek egyik módja a fellebbezés a végtelenségig. Elpolitizált pereknél a határ a csillagos ég. Ha nemzetközi bíróságok figyelmeztetése sem elég a részrehajló ítéletek megváltoztatására, maradnak a nemzetközi fórumok, amelyek lassan, de biztosan befolyásolják a ügymeneteket. Addig RMDSZ-képviselônek nemzetközi fórumon nem lett volna szabad a magyar-román viszony új típusú megoldásáról hozsannáznia, amíg a hangulatkeltôk nem nyerték el méltó büntetésüket korábbi súlyos tetteikért, mi több, háborítatlanul garázdálkodhatnak tovább, és az igazságszolgáltatás teszi magát süketnek.

Az RMDSZ csúcsvezetôségében elég sok jogász van. Kár, hogy nem találják megtisztelô feladatnak a sajtóblöffölôk megleckéztetését. Pláne most, hogy az RMDSZ a kormányban van. Hiszen elsôsorban a román kormány érdeke, hogy meg ne ismétlôdjön egy sajtóvezérelte pogrom, mert akkor Románia a Legkisebb-Jugoszláviával holtversenyezik az európai integrációért.

Cannes fô bevásárló utcáján, a hangulatos Rue Meinandier-n a járdára kitett sok áru között sétálunk. Körülöttünk hûtôpolcokon készételek, kagylók, rákok és egyéb tengeri finomságok, sütemények, édességek költôien csodálatos tálalásban. Próbababákon lenge indiai szoknyát fúj a szellô. Tovább játékok, farmernadrágok, díszlámpák, gyümölcsök, virágok, emléktárgyak, napernyôk, könyvek, szônyegek halmaza. Úgy tûnik, mintha minden árut az utcára hordtak volna, de odabent is van bôven mindenbôl. A kirakatok színesek, gazdagok, az üzletek kívül-belül gyönyörûek. De micsoda árak!

Közben belépünk egy templomba is, a Notre Dame de Bon Voyage-ba. Belenézek az egyik énekeskönyvbe. Kotta nincs benne, csak szöveg. Az oltáron Mária a gyermek Jézussal. Mellette hosszú, apróbetûs szöveg. Nem tudom elolvasni, csak az utolsó szavakat: „...Voila, notre meer". A kijáratnál imádkozó angyalok szobrai búcsúztatnak.

Leülünk a Fesztivál Palota elôtti parkba, megenni egy zsemlét. A szemközti padon kicsi bébit etetnek cucliból. Valaki még mellénk telepedik. Ô is megéhezett. Szendvicset vesz elô táskájából. Fölöttünk liliomfák nyitogatják tányér nagyságú fehér virágaikat.

A Palotában most tartják a Performance d’Acteur 16. nemzetközi fesztivált, de mi csak az elôcsarnokig jutunk. Az ôr mosolyogva inti nem, nem lehet felmenni a nagyterembe. Sebaj, annyi, de annyi más látnivaló van még Cannes-ban.

Elegáns rózsaszín üzlet, Bruno a neve. Selyemvirágok közt porcelán, kristály és ezüst étkészletek. Mellette ékszerüzlet. Siegel 1880-ból — olvasom a cégtáblán. Távirányítóra hallgató vasrácsos redô emelkedik fel, s egy vendég lép ki diszkréten az utcára. A redô újra lecsukódik. Bámulom a kirakatát. Salvador Dali órák, 995 frankért. Egy Nina Ricci óra 3800. Egy arany karkötô 6250. Gyémántköves gyûrû 4325-ért kapható. Felemelkedik megint a rács, kijön a tulajdonos, valamit mond nekem, intem, hogy nem értem. Erre egy névjegykártyát nyújt át udvariasan és mutatja, hogy fél háromkor nyit megint. Rápillantok órámra. Negyed kettô van. Merci, köszönöm meg az információt. Arról hallgatok, hogy minden vagyonom csak 220 frank, amire én az égvilágon semmit sem tudnék üzletében vásárolni.

A Hotel Gray-be kerülünk. Kétemeletes szökôkúttal ellátott luxusközpont. Egy medencébe két emelet magasságból, hosszú cérnaszálakhoz hasonlóan folyik le a víz. Szép látvány a fekete tükör-háttér elôtt leomló növényzuhatag is. Fényûzô butikok állnak egymás mellett. Bennük kevés áru. De ami van, az rettentô drága. Vajon ilyen helyen vásárolnak a milliomosok, meg a sztárok? A kirakatokat filmszínészek mûvészfotói díszítik.

Felmegyünk az óváros hangulatos, csupa lokállal szegélyezett kicsi utcájába, amely egyik este annyira elbûvölt bennünket. Akkor a gyerekek nyafogtak, hogy egy Sophia Loren pizzát szeretnének enni. Nem volt elegendô hely, tizenegyen voltunk. Akkor annyira tele volt a szûk utca, hogy alig tudtunk elôrehaladni. Most meg kihalt, csak a tulajdonosok és a pincérek ülnek az asztaloknál unottan, várva, hogy hátha betéved valaki. Az emeleti lakások zsalugáteres ablakai mind csukva, valószínûleg déli álmot alusznak odabent. A boltok is zárva. Itt este és éjjel van élet, nappal alszik ez az utca.

Kôlépcsôsor vezet fel az öreg templomhoz. Kôbôl van itt minden, a magas falak, a hangulatos kicsi házak. Minden nagyon régi, de csodálatosan renovált. Az egyik kanyarban egy szobor fogad, Mária Jézussal. A templom és a bástya között, fent az árnyas fák alatt, esténként koncerteket tartanak. Most nagy csend van és meleg. A város legmagasabb pontján állunk, fölöttük csak egy-egy sirály röpköd. Gyönyörû panoráma tárul elénk. Szemben velünk a kikötô, tele yachtokkal és fehér motorcsónakokkal. Lent, a tengerparton a Fesztviál Palotát látjuk, sok-sok zászló lengedez körülötte. Elôtte kígyóként húzódik az elegáns, luxusszállodákkal szegélyezett, pálmafás Boulevard de la Croisette.

Félkörben futó, vastag kôfalon járkálunk, melynek kilátóiról Cannes-nak minden részét szemügyre vehetjük. Közelünkben hatalmas sirály száll le a sziklafalra. Fehér fejével és nyakával, szürke szárnyaival, fekete faroktollaival igazán remek példány. Sárga, horgas csôre, mintha most mosta volna meg, fénylik. Észrevesz, felrepül.

A templom elôtt újabb szobor, Mária Jézussal. S mellette a d’Esperance múzeum. Falát sûrûn befutotta a lila virágú Bougainvillea. Buja kertjében a hatalmas hátas körpadot repkény nôtte be. Virágzó Jucca pálmát fotózunk. Fejünk fölött kettôt üt a Notre Dame d’Esperance toronyórája.

Cikk-cakkos szûk lépcsôkön ereszkedünk. A Szépmûvészetek Szövetsége kicsike udvara tele kiállított mûtárgyakkal. Felaggatott, átszúrt gyümölcsök, kipingált színes csövek, dróthálóban fennakadt halak, agyagedények. Nem valami vonzó látvány. Szebbnek találjuk a mohás, zuzmós, virágokkal befutott sziklafalat, amely mellett tovább haladunk lefelé a kôlépcsôkön.

A városháza elé kerülünk, a hôsök emlékmûvéhez. Mellettünk négy rendôrnô halad el vidáman, csevegve. Térden felüli fekete szoknyában, kifestett körmökkel, fekete félmagas sarkú szandálban, rövid ujjú fehér blúzban, fejükön fekete kalappal, vállukon fekete táskával, szépek, csinosak, mint valami manökenek. Mások is bámulják ôket.

A hôsök emlékmûve nemcsak az elsô és második világháború hollatait tünteti fel, hanem az Indokínában és Észak-Afrikában elesett katonák neve is szerepel rajta.

Távolabb, a város közepén lévô parkban rábukkanunk De Gualle tábornok emlékmûvére. Nem is emlékmû, inkább síremlék. Nem szobor, hanem kereszt. A tábornok mellszobra a Fesztivál Palota elôtt van. Egy utca is ôrzi nevét, hiszen több mint két évtizeden át volt a francia köztársaság elnöke.

Cannes központjában öreg platánok árnyékában golyóznak a férfiak. Sok csoport játszik. És még többen nézik ôket. A játékosok bal kezükben rongyot tartanak, amivel megtörlik a poros golyókat, a „boule"-okat. Murokkövekre ülve figyeljük egy hatos csoport ráérôs játékát. Koccannak a fémgolyók. Gazdáik igyekeznek minél jobban megközelíteni a kisebb fagolyót, a „malac"-ot. A porondos teret fagerenda szegélyezi, hogy a golyók ne guruljanak ki az úttestre. A gerendát karvastagságú kihúzott kötél védi az ütôdéstôl. A tér közepén állványokon a kabátok, táskák, szatyrok lógnak, az izguló és izzadó, testes játékosok holmijai.

Vajon melyik kocsmába húzódnak be játék után, hogy a vesztes által fizetett italt felhajtsák? Hiszen itt a környéken csak elôkelô vendéglôk vannak.

Augusztus 20-a az az ünnep, amely minden magyar számára fontos, bárhol is éljen a világban — hangoztatta csütörtökön Markó Béla, az RMDSZ elnöke, aki azt követôen nyilatkozott újságíróknak, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök a nemzet ünnepén határon túli magyar vezetôkkel folytatott megbeszélést a Parlamentben.

Orbán Viktor a találkozón felvetette, hogy jó lenne rendszeressé tenni a határon túli magyarság képviselôinek együttes találkozóit a magyar miniszterelnökkel, illetve a kétoldalú megbeszéléseket is — tájékoztatott Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára.

Markó Béla elmondása szerint Orbán Viktor a találkozón ismételten aláhúzta: a magyar kormány úgy kívánja elôkészíteni az ôsszel napirendre kerülô magyar–román miniszterelnöki találkozót, hogy addig már a konkrét és lehetséges megoldásokat a két fél az asztalra tehesse. A megbeszélésen szóba került az az igény, hogy a határon túli magyarok hivatalának mihamarabb alakuljon ki a pontos hatásköre — mondta az RMDSZ elnöke, aki a találkozón meggyôzôdött arról, hogy a miniszterelnök hû maradt ahhoz az ígéretéhez, miszerint a határon kívüli magyar közösségek problémáit igyekszik minél pragmatikusabban kezelni.

Németh Zsolt kijelentette: az elkövetkezô egy-két hónapban a megfelelô kormányszerv tárgyalást kezd külön-külön a határon túli magyarok szervezeteivel.

A találkozón Markó Bélán kívül jelen volt Tôkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Takács Csaba ügyvezetô elnök, a szlovákiai Magyar Koalíció részérôl Duray Miklós tiszteletbeli elnök és Bugár Béla elnök, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Józsa László, a Vajdasági Magyarok Szövetségének alelnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokratikus Néppárt elnöke, Szlovéniából Balaskó József, a Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség elnöke, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke, valamint Hámos László, az egyesült államokbeli Magyar Emberi Jogi Alapítvány elnöke.

A RENEL alkalmazottjait tömörítô szakszervezetek, az Energetica és az Univers, augusztus 24-én, hétfôn országos sztrájkra készülôdnek. Az állami nagyvállalat átszervezésével és a drasztikus személyzetleépítéssel elégedetlen szakszervezetisek Kolozsváron csak hétfôn délben kezdôdô gyûlésükön döntenek arról, hogy helyi szinten lesz-e megmozdulás? Ha a szakszervezet többségi szavazattal a sztrájk mellett dönt, az ország többi megyeszékhelyéhez hasonlóan az alkalmazottak Kolozsváron is kivonulnak a Prefektúra épülete elé tüntetni. Az áramszolgáltatás beszüntetésére nem kerülhet sor, mert a sztrájktörvény a RENEL esetében ezt tiltja. (A sztrájkolók többek között a törvény e kitételének törlését követelik.)

Csütörtöki ülésén a kormány rendelettel 1999. december 31-ig hosszabbította meg a 1991/18-as földtörvény alkalmazásának a határidejét. A kormányrendelet értelmében a tulajdonbahelyezést végzô szakemberek és a helyi földosztó bizottságok fizetését, illetve pénzbeli juttatását a Földmûvelésügyi Minisztérium erre a célra kiegészített költségvetésébôl fedezik. (Hosszabb ideje ugyanis a tulajdonbahelyezés pénzhiány miatt leállt.) A minisztériumi statisztika szerint augusztus 10-ig 7,6 millió hektár termôföldet, kaszálót és legelôt mértek ki a gazdáknak az összesen 9,393 millió hektárból, ami a mezôgazdasági terület 81,7 százalékát jelenti. A prefektusok 3,1 millió birtoklevelet írtak alá a kibocsájtásra kerülô 4,3 millióból, a tulajdonosi papírok 72,9 százalékát.

A csütörtöki kormányülésen a kabinet sürgôsségi kormányrendeletet fogadott el a határállomásokon kiadott vízumokkal kapcsolatban. Az új rendelet értelmében a turisztikai, látogatási, ideiglenes tartózkodási és tranzitvízumokat ezentúl csakis kivételes esetekben fogják a határállomásokon kiadni, és kizárólag kölcsönösségi alapon. A kivételes esetek alatt a rendelet természeti katasztrófákat, baleseteket, illetve megfelelô hivatalos dokumentumokkal bizonyított súlyos betegségeket és haláleseteket ért.

Kivételes módon kaphatnak továbbá vízumot a bajba került repülôk és hajók fedélzetén tartózkodók, akiknek gépei kénytelenek voltak román területen landolni vagy kikötni, például mûszaki hibák, idôjárási viszontagságok vagy terrorista cselekmények veszélye miatt. Nem érintik a rendelet elôírásai a nemzetközi szervezetek Romániában mûködô képviselôit, akik az országban nemzetközi megállapodások alapján hivatalos tevékenységet folytatnak.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]