1998. augusztus 26.
(X. évfolyam, 196. szám)

— A kormánypártok közül az RMDSZ-nek van az egyik legmerészebb reformprogramja, amelynek nagy részét bele foglalták a kormányprogramba — nyilatkozta Péter Pál ügyvezetô alelnök, az RMDSZ gazdasági fôosztályának vezetôje a Mediafaxnak Bogdan Niculescu-Duvãz, a Demokrata Párt alelnökének hétvégi kijelentését cáfolva. Duvãz azzal vádolta az RMDSZ-t, hogy kormánypártként nem veszi ki részét a csapatmunkából, hanem csakis a kisebbségpolitikában érdekelt. Az RMDSZ-nek gazdasági téren kifejtett tevékenységét azonban a média rendszerint elhanyagolja — mondotta az ügyvezetô alelnök. A szövetség eddig is számos közérdekû törvény kezdeményezôje: a következô parlamenti ülésszakon vitatják meg például a kis- és középvállalkozások támogatását célzó törvénytervezet, illetve a gazdasági reformmal, valamint a jelenlegi adózási rendszer módosításával kapcsolatos tervezetet. Más példa: az RMDSZ szakemberei már dolgoznak a Maros folyó árvízvédelmi rendezésére vonatkozó terven — mondotta Péter Pál.

Az ügyvezetô alelnök ugyanakkor kijelentette: ha valakinek valóban kifogásai lehetnek a gazdasági reformmal kapcsolatban, az maga az RMDSZ. A szövetség ugyanis elégedetlen a privatizációs folyamat ütemével, a gazdasági egyedáruságok átstruktúrálásával. Ez utóbbiak megvitatását a parlament következetesen húzza-halasztja.

Péter Pál elmondta: hétvégén Hargita-fürdôn gazdasági konferenciát rendez a szövetség, ahol a kormány gazdasági reformprogramja, a reformfolyamat felgyorsítására vonatkozó javaslatok kerülnek a szakemberek részvételével megrendezendô vitafórum napirendjére. A Hargita-fürdôi tanácskozáson kristályosodik ki az RMDSZ álláspontja a kormány szerkezeti átalakítását illetôen is.

A kormány hétfô esti rendkívüli ülésén több gazdasági törvénytervezet és intézkedés került megvitatásra. Daniel Dãianu pénzügyminiszter elôterjesztette a pótköltségvetés tervezetét —, amelyet a kormány csütörtöki rendes ülésén vitat meg. A miniszter közlése szerint mintegy 8 ezer milliárd lejt (csaknem egymilliárd dollárt) kell lefaragni a kiadásokból, ami a GDP 2 százalékának, a költségvetés mintegy 6 százalékának felel meg.

Erre azért van szükség, mert a termelés visszaesése miatt csökkentek az adóbevételek, és a privatizálási jövedelem is elmaradt a tervezettôl. Dãianu azt hangoztatta a kormány ülése elôtt, hogy a kiadások csökkentése jobb megoldás, mint az adók emelése lenne — ha viszont nem történik kiigazítás, akkor a makrostabilizáció kerül veszélybe, és a pénzromlás gyorsul fel. Az infláció 40 százalékos szintre csökkentése a kormány legfontosabb idei gazdasági sikere volt. Dãianu a lakosság áldozatvállalását kérte, annak elfogadását, hogy nem kerül sor béremelésekre, inflációs kiegészítésre.

Andrei Marga közoktatási miniszter a kormány ülése elôtt elfogadhatatlannak nevezte, hogy a pótköltségvetésben tárcájának kiadásait 1000 milliárd lejjel kívánják csökkenteni. Szerinte ez súlyosan befolyásolná az egész oktatási rendszer mûködését. Marga úgy véli, hogy az oktatásnak az idén 800 milliárd lejes kiadástöbbletre lenne szüksége, tehát elképzelhetetlen a jelenlegi szûkös keret további csökkentése. Romániában valós tanügyi reform indult — tette hozzá a miniszter —, amelyeket a pénzügyminisztérium által kilátásba helyezett intézkedések leállítanának, s ez a beindult folyamatoknak „hatalmas károkat okozna". Emiatt Andrei Marga hevesen ellenzi az oktatásra szánt költségvetési összegek csökkentését.

Az egészségügyi minisztérium, amelynek élén Hajdú Gábor áll, szóvivôje útján jelezte, hogy az amúgy sem kielégítô büdzséjének további lefaragása nem kívánatos: ha mégis sor kerülne erre, az új személyzet felvételérôl és a beruházásokról lenne kénytelen lemondani a minisztérium. A kilátásba helyezett költségvetési lefaragások ellen emelt szót a Sanitas Szakszervezeti Föderáció is. Marius Petcu, a föderáció elnöke úgy véli, a tervezett 130 milliárd lejes költségvetési csökkentés körülményei között az egészségügyi ellátás mûködésképtelen lenne. A lefaragások szerinte elsôsorban a krónikus betegek (AIDS, TBC, cukorbetegség, rák stb.) kezelésére fordított kiadásokat érintenék érzékenyen, akiket gyakorlatilag halálra ítélnének.

Az augusztus 20-i kormányülésen elfogadott kormányrendelet szerint négy, a nemzeti kisebbségektôl elkobzott ingatlan kerül vissza jogos tulajdonosához. Három épület a zsidó, egy pedig az Erdélyi Református Egyházkerület ingatlana. A kolozsvári teológia szomszédságában lévô, az Avram Iancu tér 15 szám alatti épület tulajdonjogi helyzetérôl dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke nyilatkozott lapunknak.

Dr. Csiha Kálmán püspök elmondta, hogy a jelenleg négy intézménynek otthont adó épület soha nem volt az állam tulajdonában. A diktatúra idején egyszerûen elkobozták az ingatlant, a telekkönyvi átírás pedig nem történt meg. Megtudtuk: az egyházkerület két évvel ezelôtt pert indított az épület visszaszolgáltatásáért, amelyet az egyház kérésére Brassóba helyeztek át. A bíróság az épület tulajdonjogát az Erdélyi Református Egyházkerületnek ítélte, ugyanis a telekkönyv egyértelmûen bizonyítja az egyházkerület tulajdonosi jogát, hangsúlyozta a püspök.

Reméljük, hogy az adminisztratív eljárás is hamarosan elkezdôdik. Az épület átvétele nem azt jelenti, hogy azonnal kilakoltatjuk az ebben mûködô intézményeket. Igyekszünk jogi megoldást találni, hogy mielôbb használatba vehessünk az ingatlant. Egyetértünk azzal, hogy a mezôgazdasági fôigazgatóság mindaddig ott maradhasson, természetsen az egyháznak fizetvén a lakbért, amíg számukra megfelelô helyet nem találnak. Ez a feltétel benne volt a mezôgazdasági minisztérium különkikötésében is, mondta a püspök.

Nagy szükségünk van az épületre, de igyekszünk minél méltányosabban eljárni az ügyben. Az épület valamikor a teológia használatában volt, ezért a vallástanárképzô fôiskolának szánjuk, amelynek nincsenek se tantermei, se bentlakása. Remélem, hogy ez a gesztusértékû lépés azt jelzi, hogy hamarosan bekövetkezik az ingatlanügy valóságos megoldása is. Nemcsak reménykedünk, hanem követeljük a református egyháztól elvett több mint ötszáz épület visszaadását. Ez az Európa Tanács követelménye is, véli Csiha Kálmán püspök.

P. A. M.

A kenyai és tanganyikai amerikai nagykövetségek ellen elkövetett merényletekre válaszul világszerte megerôsítették az amerikai követségek ôrzését. Ugyanez történt Romániában is, ahol James Rosapepe nagykövet utasítására különleges rendszabályokat léptettek életbe. Megszigorították a követségi épületek ôrzését, az országunkban tartózkodó amerikai állampolgárokat fokozott éberségre szólították fel — saját érdekükben.

A kolozsvári USA-tájékoztatási hivatal vezetôjét, Carl Siebentritt konzult az itteni rendszabályokról kérdeztük.

— Milyen biztonsági intézkedések meghozatalára volt szükség Kolozsvárott?

C.S.: Ugyanolyan biztonsági intézkedéseket kellett hogy foganatosítsunk, mint a világ minden országában létezô amerikai nagykövetségek esetében.

— Veszélyben érzik-e magukat a Kolozsvárott tartózkodó amerikai állampolgárok? Önt is beleértve.

C.S.: Véleményem szerint minden, Kolozsváron illetve Romániában tartózkodó amerikai állampolgárnak további biztonsági rendszabályokat kell betartani, saját személyes biztonsága érdekében. Sokkal figyelmesebbnek kell lennie. E kérdéssel kapcsolatban a bukaresti amerikai nagykövet, J. Rosapepe körlevelet intézett minden amerikai állampolgárhoz. Konzuli feladatom, hogy mindegyik polgártársamhoz eljuttassam ezt a levelet, tudomásulvétel végett.

— A terrorista támadások esetleges veszélye miatt szólítottak-e fel valakit az Amerikába való hazautazásra?

C.S.: Az amerikai állampolgárokat nem lehet hazautazásra felszólítani, a világ egyetlen országából sem. Magánszemélyként viszont lehet nekik azt ajánlani, hogy saját biztonságuk érdekében távozzanak a veszélyesnek ítélt országból.

— Román lapok jelentései szerint Romániában jelen vannak a Kurd Munkapárt és a Hamasz arab terroristái. Érez-e részükrôl itt, Kolozsvárt, valamilyen fenyegetettséget?

C.S.: Errôl a kérdésrôl nem rendelkezem semmilyen információval, és nem is kívánom kommentálni.

Metz A. Márton

Aratás végén, a nyárvégi betakarítás dandárjában kelünk útra Kolozsra és Kolozskarába, megtudakolni a gazdálkodás helyzetét, a gazdák véleményét az idei termésrôl, átvételrôl-eladásról, illetve mi marad idén is a tárolók, a pincék mélyén?

Munkaidôben mindig bizonytalan a riportút, mert aki teheti, ilyenkor a mezôn van. Annak ôrül, ha az ismét esôsre fordult idô dolgozni engedi. A hosszú tavaszi, kora nyári esôs, záporos idôszak mindent hátráltatott: a legtöbb mezei munkát nem lehet idejében elvégezni, s mire beköszöntött a forró nyár a nagy szárazsággal, a gyomnövények elnyomták a kapálatlan kukoricát, cukorrépát, zöldségféléket... Kevés helyen sikerült idejében és jól gyomirtózni, így a határ siralmas, lerongyolódott, alig van valamicske termés. Legtöbb helyen a befektetett pénz és munka sem térült meg, a gazdák elkeseredettek.

Kolozson Debreczeni József gazdamérnök s szüleinél közös telkén kopogtatunk. Több ízben is bemutatott agrárvállalkozó nem kis erôfeszítéssel próbálja immár évek óta a rokonság és néhány falutársának a földjeit bérben megdolgozni. Az idei megfeszített, kemény munka után, aratás végeztével elutaztak nyaralni a tengerpartra, így az édesanyjával sikerül néhány szót váltanunk, aki elpanaszolja, hogy a termés gyengére sikeredett, és a learatott gabonára nincs igény. Az árpát a bonchidai állami gabonaátvevônél 600 lejben akarták kilónként kifizetni — azt is egy-két hónap múlva! —, viszont amikor utánfutóval bevitték az árut, már csak 500 lejt ígértek... Visszahozták tehát a gabonát, s elraktározták odahaza, mert ez több, mint csúfság — a gazda átverése! — panaszolja vendéglátónk. Ilyen körülmények között nem sok értelme van ezt a szélmalomharcot folytatni. További földekrôl mondanak le, a visszakapott területeivel pedig mindenki azt kezd majd, amit akar! A termés után kapott 20 százalékos bérleti díj sok gazda számára olyan tiszta haszon, amit önálló gazdálkodással nem tudna földjébôl kitermelni.

Kassai Géza református lelkész szerint a kolozsi gazdálkodás kilátástalan. Egyértelmû, hogy a földbôl megélni nem lehet, vagy nagyon nehéz. A gazdák sokszor tôle kérdik, mihez kezdjenek, mit termeljenek, mit tudnának eladni? A lelkész szerint szövetkezni, társulni senki nem akar, mert bármiféle közösködéstôl félnek, az egyéni, kisparcellás próbálkozás pedig egyre kilátástalanabb, a földek parlagon maradnak. Az öregek kisebb-nagyobb nyugdíjukból tengetik életüket. A fiatalok Kolozsvárra vándoroltak, s a városi munkahelyek megszûnésével sem térnek haza. Sokan inkább városon kínlódnak, nyomorognak, egyik hónapról a másikra tengetik életüket, de nem térnek vissza az otthon hagyott, szülôi birtokra, legalább az élelmet megtermelni.

A lelkészasszony optimistább: szerinte legalább 10 olyan fiatal család van, akikbôl jó gazdák válhatnak, sikerük lehet, ha némiképp változik a mai helyzet. Eddig évrôl évre sikerült az iskolában elsô osztály is beindítani, s a következô években sem lesz ez másként. Van tehát életerô a helyi magyarságban. A helyi állatorvos, Lengyel László a gazdálkodás lehetetlen helyzetét elsôsorban a gazdák hozzá nem értésében keresi. A szomszédos román falvaktól eltérôen, például, Kolozson zúgbikákkal termékenyítik meg az amúgy is teljesen leromlott szarvasmarhaállományt, amit különben törvényes rendelkezés is tilt: ezt az állatorvos kemény büntetésekkel kellene megakadályozza! Mivel az állattenyésztésben a mennyiség és nem a minôség a fontos, az alacsony tejhozamokból nem tudnak megélni a gazdák, a juhtartás ráfizetéses, a sertést pedig újból nem lehet eladni. A disznóállomány, az elôzô évek hiánya után, nagyon elszaporodott, így ismét túltermelés van, miközben a kolozsvári magánvágóhídak immár több hete Lengyelországból importálják az olcsóbb, és jobb minôségû hasított és mélyfagyasztott félsertést, marhát. Ahelyett, hogy borjúhízlalással próbálkoznának, az emberek hamar levágják a fiatal állatokat, így a viszonylag jó pénzt hozó, hízott borjak eladása sem válhat biztos pénzkereseti lehetôséggé.

Lengyel László azt is elmondotta: hírek szerint még három hónapig kapnak állami fizetést az állatorvosok: azután mindenki privatizálhatja magát. Miután a terepjáró lófogatot is lefaragták a költségvetésükbôl, az állatorvos saját kocsijával és benzinjével rója a sokszor járhatatlan utakat. Kérdés, hogy korszerû magánrendelô szolgáltatásait ki fogja megfizetni? Egyáltalán lesz-e magánrendelô?

Pár kilométerrel odébb, a szomszédos Kolozskara 30 családnyi, megmaradt magyarságát próbáljuk keresni. A kihelyezett, frissen végzett református lelkész még nem lakik a faluban, de hamarosan odaköltözik, ugyanis holland segítséggel sikerült lakhatóvá tenni a papilakot, s talán a nagyon tönkrement templom rendbetételére is sor kerül. Az általánosan megszokott helyzetkép itt sem más különbözik. A termelôszövetkezet egykori birtokán és az emberektôl bérelt földeken két román agrármérnök próbál gazdálkodni, egyre nehezebben, ugyanis az idei év számukra is végzetes lett: alig maradt valami a hosszas esôzések és az azt követô szárazság után. Ôsztôl aligha tudják újrakezdeni.

Van azonban egy jól szituált magyar gazdacsalád is a faluban, pontosabban kettô: Szabó István, a helyi gépállomás egykori mezôgépésze és veje, Gábos Lajos, aki vezetôje volt az állomásnak. Közösen kb. 25 hektár földet mûvelnek az egykori SMA-tól viszonylag olcsón megvásárolt gépparkkal. A gazdálkodáshoz adott a teljes mezôgépészeti felszerelés, ekétôl kombájnig. Ôk az 1990 utáni gazdasági átmenet szerencsésebb falusi emberei, akik maradtak valamivel a régi mezôgazdasági üzemek felszámolása után. A gazdálkodás eredményességével azonban ôk sem elégedettek.

Szabó Istvánt és feleségét találjuk otthon. Két mezôgépész, az erôgépeket javítják egy újabb hajrá elôtt. Éppen a gabona-betakarítással végeztek, a termés gyenge lett, alig 1800 kg hektáronként. Utánaszámoltak a kiadásoknak, de az eredményt igyekeznek elfelejteni: a mezôgazdasági év ráfizetéses! A gabonát nem lehet eladni. Igaz ugyan, hogy malmok 1000 lej körüli áron vettek át belôle, de elôbb géppel kitisztítják a búzát, s a megmaradt gabonát mérik le. Ez bizony az idei, gazos évben nagy veszteség a gazda számára. Hiába gyomirtoztak, mert sok parcellán szinte meg sem látszott.

Az istállóban frissen malacozott kocák dörzsölik a fejüket a kutrica kerítését tartó kezemhez: gyönyörû, szép állatok! 30 malac van, 6 koca és legalább 10 átadásra váró, 100 kiló fölötti hízó. Ami pillanatnyilag nem kell senkinek! Szamosfalván van egy felvásárló, aki még átveszi tôlük, az is ismerettség, családi barátság okán, de elôre feliratkozva. Élôsúly-kilogrammonként 10 500 lejnél ô sem ajánl többet... Ami a tavalyi árhoz képest visszalépést jelent!

Az udvaron Németországból hozott kistraktor kaszagéppel és utána kapcsolható trágyaszóróval: fiuk bukaresti utasszállító vállalat buszsofôreként hetente megfordul Nyugaton, onnan szerzi be a használt gépeket. Ami szintén nagy segítség a Kolozskarában gazdálkodásból megélni akaró rokonság számára.

A gazdálkodás azonban, vendéglátóink szerint, gépi ellátottság mellett sem jó üzlet nálunk. Anélkül pedig végképp nem az!

Makkay József

Megállunk az útjelzônél, a villanyrendôr még nem vált. A gyengén öltözött, nyeszlett tizenéves érthetetlen szavakat motyorog, és elém tol egy fenyôfa autóillatosítót.

Hatezer — mondja valamivel érthetôbben. Többet adok. A plusszal is el kell számolni vajon? Jó volna tudni, melyik vállalat alkalmaz mozgóárusnak ilyen szellemileg sérült, zsenge gyermekeket akiknek speciális nevelôintézetben vagy legalábbis egy békés gyermekotthonban lenne a helyük? Megértem, hogy a piac és a profitorientált gondolkodás hozzánk is eljutott, de úgy látszik, az áldozathozatal nem kifizetôdô.

Pedig ezek a gyermekek is a mieink, s azt hiszem, jobban éheznek egy felhôtlen gyermekkor, a mesék és játékok után, mint szerencsésebb társaik...

Szôcs Andrea Enikô

— Miért módosítják a költségvetést?

— Mert túl sok a költség és kevés a vetés.

-fi

• Könyvelési szabálytalanságokat találtak a Remur Instalatii Kft. ellenôrzése során. A városi rendôrség gazdasági és pénzügyi bûncselekményekkel foglalkozó irodájának jegyzôkönyve szerint, Nicusor Marius Muresan (41) nem könyvelte el a dési kisegítô iskola tavalyi tatarozásából származó bevételeket, s így 3 371 760 lejjel károsította meg az államkasszát. A nyereségadó és Áfa befizetésének „elmulasztása" mellett azonban más törvénytelenséget is elkövetett: meghamisított egy 1997 decemberében kiállított, 9 571 594 lejes számlát. Ilyen összegben vásárolt különbözô tárgyakat a cégvezetô, aki aztán gépalkatrészekre módosította a számla tárgyát képezô felsorolást, s ezáltal cége költségeit terhelte meg.

A dési illetôségû, büntetlen elôéletû cégtulajdonos ellen adócsalás, hivatalos okirat meghamisítása és hamisított okirat tudatos felhasználása miatt indult bûnvádi eljárás.

• Különös közúti baleset történt hétfôn délben Széplakon. A besztercei Ioan Giurgi (32), a B-44-BPT rendszámú kisteherszállító vezetôje egy elôzési manôver végeztével hirtelen balra vágott, a hátsó ütközôjével megakasztotta a vele egyirányban haladó jármûvet. Az A-22203 rendszámú tehergépkocsi vezetôje, Anton Hangan (51) elvesztette uralmát a kormány felett, s az árokba fordult.

A baleset következtében a kisteherszállító utasa, a 30 éves besztercei Floarea Bugnar súlyos fejsérüléssel és homloktájéki zúzódásokkal került kórházba.

• Súlyos arcsérüléseket szenvedett hétfôn, az Aranyosgyéresen történt közúti baleset egyik szereplôje. Carmen Oancea (24) CJ-03-ZFJ rendszámú 1310-es Daciáját egy útkeresztezôdésnél találta telibe egy 1300-as Dacia. Utóbbit a 19 esztendôs Grigore Sârbu vezette, aki semmibe vette az elônyadásra utasító közlekedési táblát.

(turós)

A Babes-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészkara Színházi Tanszékének színész évfolyamára felvételizôk számára a beiratkozások

augusztus 28–szeptember 1 között lesznek.

Augusztus 31-tôl kezdve a jelentkezôk felvételi elôkészítôn vehetnek részt, ennek idôpontjait az Állami Magyar Színháznál függesztik ki.

Az utcai pénzváltóknál a forint 40/41, a márka 4880/4920, a dollár pedig 8780/8860 lejbe kerül.

Harai Pál medgyesi esperes-plébános szerint, a város mintegy 65 ezer lakosából, körülbelül tízezer magyar és ugyanannyi cigány nemzetiségû. A magyarok reformátusok, katolikusok és unitáriusok. Tizenhárom évvel ezelôtt, amikor Medgyesre került, a lutheránus szászok még tízezren voltak, ma már alig akad hírmondó közülük. Az óvárosban álló, a 15. században épült erôdtemplomuk már csak turisztikai látványosság. A város hagyományos magyar elnevezése — Szászmedgyes — ôrzi a 13. századi szász telepesek és a települést évszázadokon át fejlesztô-csinosító utódaik emlékét. Az óváros hangulatos, középkori utcáinak házsorai mai elhanyagolt, lepusztult állapotukban is régi lakóik okos-takarékos gazdaszellemérôl, rend- és tisztaságszeretetérôl vallanak.

Szászmedgyes magyar közösségébôl kétezernyolcszáz-háromezren katolikusok. Római katolikus plébániatemplom a belvárosban van, a gyárnegyedi lakótelepen élô több mint ötszáz katolikus számára meglehetôsen nagytávolságra. Ezért harcolt Harai Pál plébános a Vitro negyedi templom építéséért. Az 1989-es változás után területet kért a várostól templomépítésre. A városi tanács három évig még csak nem is válaszolt kérésére, miközben az ortodoxok két negyedben is területet kaptak. Végül is 1995-ben — többször megismételt kérvényezésre — a városi tanács 2200 négyzetmétert jelölt ki a Vitro negyedben templomépítésre. (Szomszédságában görög katolikus templom épül majd.) A templom alapját 1996-ban rakták le, két év alatt felépült, 1998. augusztus 23-án szentelte fel dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az országalapító, népét keresztény hitre térítô és ezzel a magyarságnak Európában helyet biztosító elsô királyunk, Szent István nevére. A fôpásztor hangsúlyozta, hogy a templomépítés a reménység jele. Szórványban élô kis közösségnek különösen nagy szüksége van arra, hogy bízzék a megmaradásában. A testvéregyházak üdvözletét tolmácsoló helybeli református és unitárius lelkipásztor a medgyesi szórványmagyarság közös örömét fejezte ki a Szent István nevét, örökségét hordozó templom felépülte kapcsán.

(sch)

Kilencedik éve, folyik a felszámolt Bolyai újraindításáért a küzdelem. Az 1990-tôl hatalmon levôk — a magyar egyetemrôl hallani sem akaró egykori kommunisták és szélsôségesek — ellenzékbe vonulása 1997 elején új reményt keltett. Csakhogy hamarosan kiderült, a hatalom új birtokosai sem tudják túltenni magukat a kommunista-nacionalista beidegzôdéseken. Ekkor bukkant föl például az ún. multikulturális egyetem fölöttébb furfangos elterelô terve, amelyik, sajnálatos módon, néhány magyar egyetemi tanárnak is elködösítette az agyát.

Román részrôl pedig, mondhatni, szervezett kampány folyik a Bolyai ellen. A sajtó nap mint nap egyetemi tanárok, akadémikusok, ilyen-olyan csoportok tiltakozásától visszhangzik. A nagy lendületben elôfordult, hogy egy egyetemi tanár nevében „véletlenül" valaki más tiltakozott, mire a cáfolatot, sôt, Bolyait támogató nyilatkozatot is közölnie kellett az „igazság" nevét oly fennen viselô lapnak. De ez csupán kivétel. Nem említve a szélsôségeseket, akik rögtönítélô bírósággal, szükség- vagy ostromállapot bevezetésével fenyegetôznek.

És mit teszünk mi? Jobbnál jobb érveket hozunk föl, magyarázkodunk, bizonygatjuk az önálló magyar egyetem szükségességét. De hol? A magyar nyelvû sajtóban. Megbeszéléseket, gyûléseket tartunk. De kinek? Saját magunknak. Egymást gyôzködjük tehát, és türelmetlenek vagyunk, hogy bár az RMDSZ is a kormányszövetség tagja, az egyetem ügye — egyébb jogos elvárásainkkal egyetemben — tapodtat sem jut elôbbre, és keményen bíráljuk a vezetést, hogy mit sem tesz.

Persze, a magyar sajtóban közöltek is feltétlen szükségesek. De elégségesek-e? Így elôbbre jutunk-e? Lesz-e így Bolyai? Meg tudjuk-e gyôzni ily módon a tiltakozóknak a tájékozatlan vagy éppenséggel félretájékoztatott, de jóhiszemû részét? Nyilvánvalóan nem. Ha legalább egy román nyelvû lappal rendelkeznénk, amelyiket nem mi magunk gáncsolnánk úton-útfélen, mint annak idején a Punteát! A semminél ez is több lenne.

Az egyetem szükségességét bizonyítandó, vajon valóban kimerítettünk minden lehetôséget?

Úgy tûnik, nem. Egy ismerôsöm például fölvetette:

Miért nem rendez az RMDSZ Kolozs megyei szervezete — Politikai Tanácskozó Testülete, mondanám én — megbeszélést a kormányszövetség többi tagjának, a Paraszt-, a Liberális- és a Demokrata Pártnak a Kolozs megyei vezetôségével, parlamenti képviselôivel? Külön-külön vagy együtt. Mert egy vagy akár több ilyen alkalommal kölcsönösen tisztázhatnánk az álláspontokat, közvetlenül tudomásukra hozhatnók érveinket. Így könnyebb lenne megcáfolni az egyetem ellen a sajtóban elhangzó rengeteg badarságot is.

Ezzel párhuzamosan a Bolyai Társaság is meghívhatná a Babes-Bolyai román tanárait egy hasonló, nézettisztázó megbeszélés-sorozatra. De ugyanilyen találkozót rendezhetne más városbeli egyetemek tanáraival is. Nemkülönben a román sajtó képviselôivel.

Ugyanakkor hasonló megbeszéléseket kezdeményezhetnének a más megyebeli RMDSZ-szervezetek az ottani Bolyai-ellenzôkkel, parlamenti képviselôkkel, egyetemi tanárokkal stb. Mindennek úgy lenne értelme, ha a meghívók megfelelô érvekkel bizonyítanák igazukat, a megbeszélések után pedig sajtóértekezletet tartanának.

És ezt a módszert talán minden más, nehezen megoldható kérdés esetében is alkalmazni lehetne.

Asztalos Lajos

Ezek a fiatalok már nem azok a fiatalok. Maholnap nem tudom összeszedni ôket még enni-inni sem! Táti belefáradt, nyugdíjba vonul — hallgatom a hóstáti hagyományok jó pásztorai közül is a legjobbiknak, Butyka Ferinek az ôszinte kifakadását, mégsem hiszek neki. Mert valójában maga sem gondolta, gondolhatta komolyan a dolgot. Nem megy éppen úgy a tánccsoporttal minden, ahogyan azt szeretné, s amint ahhoz húsz évvel ezelôtt, az alakuláskor szoktatták. Innen az elkeseredés. — Bezzeg mikor tiltották, mikor nem volt szabad csinálni, amikor egyfolytában azt leste a szeku, hogy mikor csaphat le ránk, úgy jöttek a próbákra, hogy nem lehetett kirakni ôket, most meg, hogy megváltozott a világ, hogy megszûnt a tiltás, mintha megváltoztak volna az emberek is: a cigarettaszünetrôl még véletlenül sem feledkeznek meg, a próbákról annál inkább — dohog majdhogynem magában, s mielôtt még közbevághatnék, meg is válaszolja ki nem mondott ellenvetésemet. Mert maga is tudja, hogy nem lustaságból, nem hányavetiségbôl maradoznak el az emberek, hanem, mert tényleg megváltozott a világ, felgyorsult a tempó, kevesebb idô jut a nem pénzes foglalatosságra, a kultúrára, hagyományápolásra. Majd felelevenítjük az egykori szüreti bálok, Sándor napi mulatságok hangulatát s az ismerkedését, amikor riportermagnómat majdnem földhöz vágták a sokmindent megért és megélt derék hóstátiak, mígnem tisztázódott, hogy mûsorkészítés céljából jöttem, s nem is ismeretlenül, hanem egy nekik nagyon is kedves Sándor ajánlására. S akkor megeredtek a nyelvek, s még afféle is szalagra került, hogy néked két hazát adott a végzeted, mármint a gólyának, nekünk csak egy volt, s az is elveszett! Történt pedig mindez ’78-ban, húsz évvel ezelôtt, a Virágos együttes megalapításának évében.

Táti belefáradt — mondja magáról hatvanadik születésnapja után pár nappal Butyka Feri. Az Isten éltesse még ugyanennyit! Belefáradt, mert csöppet sem volt könnyû az a húsz esztendô. Pláne az elsô fele, mégis a második miatt aggódik. Hogy lanyhulhat az érdeklôdés a népdal, a néptánc, a hóstáti hagyományok, tehát mindaz iránt, amit fontosnak tart, amit szeretne, ha száz, kétszáz év múlva is ismernének. Táti nyugdíjba vonul, hangoztatja mindegyre, de Táti továbbra is azt fogja csinálni, amit eddig, kacsint hozzá huncutkásan.

’69-ben, amikor megvette a Kölesföld utcai portát, nem csak gazdálkodott, még hozzá példásan, hanem telkére édesgette elôbb az utca, majd az egész kerület gyermekeit. Neki is volt négy. Cicázás, marokkó, kártya, römi, film — a kedvenc az Egri csillagok — éneklés, színdarabok, a Jancsi és Juliska meg effélék. Aztán jöttek a házibulik. Majd amikor 1976-ban Csép Sándor elhatározta, hogy meg kéne filmesíteni Kolozsvárt, elkezdtünk rendszeresen próbálni a tánc-csoporttal — pergeti vissza látható élvezettel emlékezete filmjét Butyka Feri. Hetente kétszer próbáltunk, vasárnaponként pedig nálam volt a buli. Így ment ez ’78 tavaszáig, amikor is elhívtuk Dombi mestert, meg jött Pintér is, bentrôl a gangról figyelték, amíg a táncosok lejárták a rendbélit, de úgy meg voltak elégedve, hogy azt mondták, nekik nincs mit csinálni itt, mert ezek úgy járják, olyan tökéletesen, mintha madzagon húznák. Akkor aztán nevet kellett adni a csoportnak. Hát ezek úgy néznek ki szálanként mint egy-egy virág, hívjuk ôket Virágos együttesnek — mondta Sándor. S azóta vagyunk mi virágosok, immár húsz esztendeje. A dalárda, az már sokkal régebbi. 1882-tôl 1886-ig alakult a Bethlen Gábor dalkör. De úgy, hogy az emberek a zsebükbe nyúltak. Mert annak idején áldoztak ám az ilyesmire. És dicsôség volt tagja lenni a dalárdának. Az én idômben kedden és pénteken este volt dalárda-óra, onnan pedig egyenesen a színházba jöttünk. A hóstát összenôtt a színházzal. El is rikkantotta magát Márton Jancsi: Úgy néz ki az erkély, mint egy virágkosár. Gyerekek, ma a Hóstátnak játszunk, mindent bele! S milyen jó volt hallani! Annak idején, amikor a színház épült, bizony a Hóstát hordta a földet, meg a sódert, téglát. Ki hordhatta volna más? Hiszen másnak nem volt fogatja. Az akkori elnök, Tárkányi Feri ki is jelentette: akinek téglája van, vigye a színházhoz, ne sajnálja! Hát így épült fel a mi színházunk! De fel is léptünk a Falu rosszában akkora sikerrel, hogy a környékrôl csak úgy özönlött a nép. Désrôl két busszal is jöttek. Csak éppen üres helyet nem lehetett találni soha. Nagy cukorhiány volt akkoriban, a pénztárosnô mégis azt mondta: egy kiló cukrot könnyebben tudna adni, mint jegyet az elôadásra. S amikor megkérdezték, hogy meddig fog ez így tartani, azt válaszolta: ameddig a Hóstátiak elkezdik ültetni a salátát.

Hát bizony szép volt! Szép volt, de igaz is volt. S Táti szemeiben felcsillant az a bizonyos tûz, amit olyannyira jól ismernek mifelénk, s aminek lángja mindegyre fellobban és futótûzként terjed az egész hóstáton. Még akkor is, ha egyesek úgy érzik, most már nincs akkora tétje a dolognak, mint volt húsz évvel ezelôtt.

Németh Júlia

A háromszéki Alsócsernátonba, szeptember 12-ére összehívott Székelyföldi Fórum az RMDSZ Megújulásáért — tanácskozásai felôl Makkay József rövid beszélgetést folytatott Tôkés László Fôtiszteletû Úrral, az RMDSZ tiszteletbeli elnökével. Az interjút a Szabadság augusztus 21-i számában közölte.

Kétségkívül szükséges az RMDSZ megújulása — amit a Fôtiszteletû Úr hangsúlyoz. Nem tudom azonban, hogy az RMDSZ politikai kudarca — amennyiben mindmostanáig nem tudta követeléseink maradéktalan teljesítését elérni a koalíciós kormányban —, valóban csak érdekvédelmi szervezetünk vezetôin múlt-e. Lehet ugyan, hogy tévedek, de meglátásom szerint ez döntô módon a koalíciós kormány egyébként is elégtelen, más célkitûzéseit is felemás módon, vagy egyáltalán el nem érô mûködésének a róvására írható. A mi esetünkben azzal a nacionalista nyomással magyarázható, amelyik már a Ciorbea-idôszakban bénította a kormány ilyenirányú munkáját — mégpedig nem is csupán ellenzéki erôk részérôl. A kérdés taglalására azonban nem vállalkozhatom, hiszen nem tudom voltak-e és valójában melyek voltak azok a lehetôségek, amelyeket az RMDSZ vezetôsége elszalasztott. Az alsócsernátoni Fórum majd minden bizonnyal rávilágít ezekre — és fôképpen felvázolja az ezután követendô politikai utat.

Azzal a tisztelettel azonban, amellyel minden magyar tartozik Tôkés László Fôtiszteletû Úrnak, úgy vélem, meg kell kérdezôjeleznem egy állítását. A jelzett beszélgetés egyetlen mondatát: „Az RMDSZ vezetôi az elmúlt négy évben köztudottan MSZP-SZDSZ pártiak voltak, és az elmúlt hatalom bukásának elôestéjén is hozzá ragaszkodtak."

Nos, ha ez így lett volna, ha az RMDSZ vezetôi bármelyik magyarországi politikai párt mellett vagy ellen elkötelezték volna magukat — ez súlyos hiba lett volna. Az ilyen állásfoglalás ellen akár többen is szót emeltünk volna, akiket foglalkoztat nemzeti közösségünk sorsa. A magyarországi választások ügyében ugyanis nem nekünk, romániai magyaroknak kell korteskednünk. Magyarország kormányát — Magyarország népe választja, legjobb belátása szerint. Ugyanakkor a mindenkori magyar kormánytól elvárjuk, hogy felvállalja az ország határain kívül elô magyarság erkölcsi-politikai támogatását is. Erre a maga idejében a Horn kormány is vállalkozott, bár egyik-másik — kivált SZDSZ-es — politikusa az önálló magyar egyetem létesítése kérdésében a mi tájainkon, igencsak „multikulturális" álláspontra helyezkedett, amit a maga idejében — mások mellett — jómagam is szóvátettem, a Szabadság hasábjain.

Az Orbán-kormány viszonyulása kérdéseinkhez igencsak örvendetes, bizalom- és reménytkeltô. Arra talán mégsem alkalom, hogy az RMDSZ-en belüli elvi vitáinkat személyeskedô, pontosabban megbélyegzô kijelentésekre egyszerûsítsék a magyarországi kormányváltás ürügyén. A Fôtiszteletû Úrnak az idézett mondatát pedig — ennek érzem. Megbélyegzônek. Minôsít, anélkül, hogy ezt bármilyen ténnyel-kijelentéssel, megnyilvánulással igazolná.

Nagyon bízom abban — és erre utal a Fórumra való, sajtóban közölt nyilvános meghívó hangvétele is —, hogy az alsócsernátoni megbeszélés tényleg elvi viták fóruma lesz, ahol politikai nézetek csapnak össze, ahol a vitákból kikristályosodik az út, amelyet a jövôben kell követnie érdekvédelmi szervezetünknek, és nem válik személyeskedô, jelzôket egymás fejéhez vagdosó civódássá, ami megoszthatná érdekvédelmi szervezetünket, hiszen ezt — mármint az RMDSZ-en belüli szakadást — nem egy ízben éppen Tôkés László Fôtiszteletû Úr politikai bölcsessége akadályozta meg, megôrizve és megtartva a szervezet egységét, amelyen belül lehetnek személyi ellentétek, taktikai nézetkülönbségek is — de amelyben a stratégiai, az általános célkitûzések tekintetében tudomásom szerint nem volt és nincs nézetkülönbség.

Fodor Sándor

A hazai kereskedelmi társaságok az elmúlt mérlegidôszakban hatalmas veszteségeket könyveltek el. A

379 366, mérlegét határidôre bemutató vállalat nettó összvesztesége 28 447,6 milliárd lejt tett ki, a nettó nyereség pedig 20 130,3 milliárdot. A Románia és Bukarest Kereskedelmi és Iparkamarája által közreadott adatok szerint a nyereséggel záró vállalatok száma kétszer nagyobb a veszteségesekénél.

A legmagasabb nyereségre a kitermelô ipar tett szert (5 562,5 milliárd lej), ám ez csupán annak újabb bizonyítéka, hogy a feldolgozó ipar milyen kis mértékben járul hozzá a nemzeti össztermék elôállításához. A rangsorban a kitermelô ágazatot a kereskedelem követi 5172,8 milliárd lej nyereséggel, a másik végletben pedig a turizmust találjuk 207,8 milliárdos, illetve a mezôgazdaságot 555,5 milliárdos veszteséggel.

Az eredmények egyik lehetséges magyarázata az, hogy az elsô két szektorban dolgozik a legtöbb alkalmazott: a kitermelô ipar 1 516 795, a kereskedelem pedig 809 675 dolgozót foglalkoztat. Persze, az igazi ok az, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények a kereskedelemnek kedveznek, miközben a turisztika és a mezôgazdaság — amelyeket prioritáris ágazatoknak mondanak — a leggyengébb eredményeket mutatják fel. E két utóbbi ágazat egyébként krónikus beruházási hiánnyal számol, s emiatt fejlesztése évrôl évre elmaradt.

A tavaly bejegyzett cégek közül 70 588-nak semmilyen tevékenysége nem volt. Ugyanakkor csupán 933 cégnek (a bejegyzett cégek 0,2 százalékának) volt 10 milliárd lejt meghaladó forgalma, 35 373 cégnek (a bejegyzett cégek 9 százalékának) forgalma pedig 1 és 10 milliárd lej között mozgott. A tavalyi mérleget határidôre bemutató cégek közül mintegy 100 ezernek a forgalma 50 millió lej alatti volt.

Az Állami Tulajdonalap (Fondul Proprietãtii de Stat — FPS) ismét kénytelen volt meghosszabbítani a Vega olajfinomító vételárának kifizetési határidejét. A legújabb fizetési határidô augusztus 31. — jelentették be Bukarestben.

A Vega olajfinomítót tavaly augusztusban vették fel a felszámolandó vállalatok listájára, s nem sokkal késôbb bezárták. Az üzem kilenc hónapon át nem mûködött, eközben a bíróság úgy döntött, hogy a bezárás elrendelése törvényellenes volt, s emiatt az Állami Tulajdonalap kénytelen volt a finomítót ismét üzembe helyezni.

Idén márciusban a Holster & Harelock orosz-ciprusi konszern megnyerte az olajfinomító privatizációjára kiírt tendert, és arra kötelezte magát, hogy záros határidôn belül az üzemért 8,6 millió dollárt fizet az Állami Tulajdonalapnak. Az összeget azonban a mai napig nem utalták át, s az ÁT az eredeti szerzôdésben szereplô fizetési határidôt már eddig is több alkalommal kényszerült meghosszabbítani. Most, öt hónap elteltével a határidô újabb kitolására volt szükség, ám az ÁT illetékesei azzal érveltek: a vásárló biztosította ôket, hogy ez alkalommal határidôre kiegyenlíti tartozását.

Információink szerint a Vega esete nem egyedülálló. Az ÁT több olyan magánosítási szerzôdést kötött már különféle objektumokra, amelyek kifizetése a megállapított határidôn belül nem történt meg. Az új privatizációs törvény értelmében az ÁT az állami tulajdont képezô vállalatokat piaci áron értékesítheti, a kialkudott összegeknek azonban a szerzôdésekbe foglalt határidôre be kellene érkezniük. Ha ez nem történik meg, a megkötött szerzôdéseket az ÁT-nak jogában áll felbontani.

Az ország különbözô bányavidékein mintegy 60 ezer bányász lépett hétfôn 24 órás sztrájkba — Motru, Rovinari és Mãtãsari bányavárosokban pedig tiltakozó gyûléseket rendeztek. A sztrájkolók a kormány bányászati és energiapolitikája, az (olcsóbb) külföldi energiahordozók behozatala, a szerintük magas energiaárak, a hazai bányák bezárása ellen tiltakoznak, s azért is, mert nem biztosítottak új munkahelyet a távozóknak, akik egyébként 20–30 havi fizetésüknek megfelelô végkielégítést vehettek fel tavaly. Az ország északi vidékein a bányászok nem csatlakoztak a tiltakozó megmozduláshoz.

Erre a hétfôre hirdettek általános sztrájkot az elmúlt hetekben a vasutasok és a bukaresti metró dolgozói is, ez a megmozdulás azonban végül meglehetôsen vitatott körülmények között elmaradt. A vasutasok korábbi kétórás figyelmeztetô sztrájkjában résztvevô mintegy 360 mozdonyvezetô ellen Traian Bãsescu közlekedési miniszter utasítására az utazóközönség biztonságának veszélyeztetése címén eljárás indult, szankcióként egy évre eltiltották ôket mozdonyaiktól. Ez ellen, és az inflációs bérkiegészítés elmaradása miatt hirdettek a szakszervezetek általános munkabeszüntetést. Bãsescu szerint a veszteséges államvasút nem növelhet bért.

Pénteken Radu Vasile miniszterelnök hatórás tárgyalás után megállapodást írt alá a szakszervezetekkel, a fegyelmit visszavonták, és augusztus 1-tôl 10 százalékos inflációs bérkiegészítést ígért a kormány, a munkabeszüntetást pedig lefújta a szakszervezet. Szombaton újabb fordulat következett: a miniszterelnökség közölte, „alaposabb elemzés után kitûnt", hogy a 10 százalékos bérkiegészítésre nincs fedezet augusztustól, csak októbertôl. A bejelentést felháborodással fogadták a szakszervezetek, de a lefújt akcióra már nem mozgósítottak újra, viszont kilátásba helyezték, hogy újra összeülnek a megfelelô döntések meghozatalára.

A történteket terjedelmesen kommentálták a lapok és a politikusok, kiemelve, hogy mindez alaposan megtépázta a kormány tekintélyét és szavahihetôségét. Utaltak arra, hogy a Vasile-kormány nem elôször vont vissza friss döntést vagy mondott le egy régebbi teljesítésérôl.

Az országos bányászszakszervezetek konföderációja központjának (CNCSMR) vezetôsége hétfôn bejelentette, hogy akciójuk folytatásaként egy hét múlva lezárják a bányavidéken az országutakat. Ezt Marin Condescu szakszervezeti elnök Motrun, ötezer bányász elôtt mondott beszédében helyezte kilátásba. Szerinte az útlezárás válasz „a jelenlegi kormányzat furcsa viselkedésére, amely már egyetlen törvényt sem tart tiszteletben".

Az útlezásárok ötlete tulajdonképpen Bogdan Hossutól, a Cartel Alfa szakszervezeti tömb elnökétôl származik, aki Rovinarion, kétezer bányász elôtt „a jelenlegi politikai osztályt felelôtlensége okán" bírálta. Hossu azzal fenyegetôzött, hogy amennyiben a sztrájkolók követeléseit a hatalom nem oldja meg, a tiltakozást sokkal drasztikusabb eszközökkel folytatják, hiszen szerinte az útlezárásokkal a szakszervezeti vezetôket ért hatalmi fenyegetésekre kívánnak válaszolni. Bogdan Hossu szerint a kormányzat bírósági eljárást indított a tiltakozó megmozdulásokat szervezô szakszervezeti vezetôk ellen. A Cartel Alfa elnöke rámutatott, hogy a szakszervezetiek készen állnak a bíróságok elôtti felelôsségre vonásra, ám úgy vélte, tetteikért a kormányzat tagjainak is felelniük kell majd a választópolgárok elôtt. Hiszen — tette hozzá — a politikusok állandóan áldozathozatalt sürgetnek, miközben saját fizetéseiket a korábbiakhoz képest tízszeresére emelték.

Rovinarion a tiltakozó gyûlés résztvevôi keményen bírálták a jelenlegi kormányt és az államfôt. Constantin Cretan, a helyi szakszervezeti föderáció alelnöke a tiltakozók elôtt tépte szét Emil Constantinescu elnöknek „a bányászokkal kötött szerzôdését" valamint a Demokrata Párt és a CNCSMR között az 1996-os választási kampány során létrejött „együttmûködési protokollumot". Miután a fenti dokumentumokat „vécépapírnak" nyilvánította, a szakszervezeti vezetô kijelentette, hogy a bányászok tévedtek, amikor két évvel ezelôtt a változásra szavaztak.

A rovinari-i bányászok ugyanakkor Marin Condescu jelenlegi szakszervezeti elnöküket is kifütyölték, és Miron Cosmát éltették. Az olténiai bányászok nevében Nicolae Gegãu szakszervezeti vezetô mondott beszédet. Gegãu az olténiai és a Zsil völgyi bányászok összefogását sürgette, kijelentette, hogy a tárgyalások ideje befejezôdött, s bejelentette, hogy a következô napokban a bányászok eldöntik: általános sztrájkba lépnek-e augusztus 27-tôl meghatározatlan idôre vagy sem.

Hétfô délután Radu Vasile kormányfô találkozott Ioan Rãdoi-jal, a szállításban dolgozók szakszervezetének vezetôjével, akinek részletes magyarázattal szolgált a múlt hét végén tett ígérete visszavonásának körülményeirôl. Mint ismeretes, pénteken Radu Vasile írásos dokumentumban ígérte meg a szállításban dolgozóknak a 10,64 százalékos fizetésemelést, amit aztán — az anyagi lehetôségek mélyrehatóbb tanulmányozása, és nem utolsó sorban Traian Bãsescu szállításügyi miniszter határozott véleményérvényesítése következtében — szombaton visszavont. A Mediafaxnak Rãdoi elmondta: mentegetôzésen kívül semmi konkrét megállapodást nem ajánlott fel a kormányfô.

Nicolae Vãcãroiu volt kormányfô úgy véli, hogy Sorin Dimitriu privatizációs miniszter javaslata, miszerint a legnagyobb adósságokkal küszködô, ráfizetéses állami kereskedelmi társaságok nagyon alacsony áron, gyakorlatilag egy dollárért vagy egy lejért történô magánosítása a számításokhoz képest éppen ellenkezô hatást váltana ki. Vãcãroiu szerint ez a megoldás a hazai és külföldi befektetôk fokozott óvatosságához vezetne, s szemükben a román gazdaság irányvesztettnek tûnne. Ebbôl pedig azt következtetnék, hogy a román gazdaság a valóságosnál sokkal kilátástalanabb helyzetbe került. Az Iliescu-párti politikus kifejtette, hogy az egydolláros privatizációt csakis a magánosítás legutolsó szakaszában kellene bevezetni, amikor a vállalatok zöme már elkelt, s csak a legérdektelenebbek maradtak állami tulajdonban. Az egykori kormányfô úgy véli, hogy a hazai gazdaság mûködésképtelen állapotba jutott, s ez az állapot a kormányra is jellemzô.

Szemben Vãcãroiuval, Varujan Vosganian, a szenátus költségvetési-pénzügyi bizottságának az elnöke úgy véli, hogy a jelenlegi jogszabályok megengedik az egydolláros és a tôzsde útján történô privatizációt, s ehhez nincs szükség külön politikai döntés meghozatalára. Vosganian emlékeztetett arra, hogy idén januárban a parlament jóváhagyta a privatizációs törvényt, amelyért a kormány a törvényhozás elôtt felelôsséget vállalt, az pedig egy politikai döntésen alapult. Egyébként is — mondotta a politikus — az egydolláros ár csupán a vásárló és az Állami Tulajdonalap közti tranzakció árát jelenti, miközben egy ilyen vállalat megvásárlása az adósságok kiegyenlítését és a szükséges fejlesztések elvégzését is jelenti.

Sorin Dimitriu miniszter javaslatát támogatásáról biztosította a Nemzeti Liberális Párt is. Paul Pãcurariu, a párt szóvivôje kifejtette, hogy a NLP a javasolt eljárást „normálisnak" tekinti, s úgy véli, hogy annak gyakorlatba léptetése felgyorsítaná a privtaizációt. A szóvivô szerint hasonló megoldásokat már alkalmaztak Csehországban, Magyarországon és Németországban is. Nem az eladási ár a fontos — mondotta Pãcurariu —, hanem egy jó menedzser megtalálása, aki képes a berendezéseket nyereségesen üzemeltetni.

Bogdan Niculescu-Duvãz, a Demokrata Párt alelnöke ezzel szemben úgy értékelte, hogy az egydolláros magánosítás bevezetéséhez a privatizációs minisztériumnak széles politkai támogatásra van szüksége, beleértve az ellenzéki pártokat is. Duvãz szerint a DP azzal a feltétellel támogatja a megoldást, hogy a megkötött szerzôdések teljesen átlátszóak legyenek.

Az RMDSZ gazdasági alelnöke, Péter Pál úgy véli, az egydolláros privatizáció nem gyorsítaná fel a gazdasági reformot. Péter Pál szerint a hazai gazdaságnak külföldi tôkeinfúzióra van szüksége, s ha az állami vagyont alacsony áron adnák el, ez az infúzió minimális lenne. Ezért az RMDSZ-vezetô a Sorin Dimitriu javaslatával ellentétben azt a megoldást látja megfelelônek, hogy az állami vállalatokat piaci értékükön privatizálják.

Andrei Marga tanügyminiszter hétfôn a Mediafax hírügynökségnek nyilatkozva elmondta, hogy felszólította a szakembereket a történelem tankönyveknek és a programtervezetnek a felülvizsgálatára, mivel ezeket az utóbbi években egy sereg kritika érte elavultságuk miatt. A miniszter rámutatott, hogy számos szakember, diák, hallgató felhívta a minisztérium figyelmét a tankönyvek hiányosságára: nem tartalmazzák a jelenkori kutatások legújabb eredményeit, például a diktatúra tragikus eseményeit, illetve hiányolják Románia, Európa és a világtörténelem megfelelô módon való tálalását.

A Mediafax jelentése szerint Marga felhatalmazta Doru Dumitrescut, a tanügyminisztérium történelem szakos fôtanfelügyelôjét, hogy január 15-ig folytasson tárgyalásokat a kérdésben illetékes szakemberekkel a történelem könyvek felülvizsgálatának ügyében. A miniszter ugyanakkor kijelölte azt a szakemberekbôl álló bizottságot is, amelynek javaslata alapján „átgondolják" a történelem tankönyvek szerkezetét.

A bizottság tagjai: Dan Berindei akadémikus, Serban Pacostea, Camil Muresan, Pompiliu Teodor, Alexandru Zub, Gheorghe Platon, az akadémia levelezô tagjai, illetve Andrei Pippidi, Gyémánt László és Constantin Buse.

A programtervezet megállapítását követôen, 1999 januárjában Doru Dumitrescu történelem szakos fôtanfelügyelô versenyvizsgát szervez az új történelem tankönyvek kiadására. A zsüri a szakemberekbôl álló bizottság lesz.

Dr. Elek Barna Maros megyei képviselô — aki a múlt héten lovaglás közben súlyos balesetet szenvedett — egészségi állapota valamelyest javult — jelentette a Mediafax hírügynökség. Kezelôorvosának hétfôi nyilatkozata szerint: noha a beteg magához tért a mély kómából, még nem tudja megállapítani a képviselô túlélési esélyeit. Rámutatott, hogy a Maros megyei kórház intenzív osztályán fekvô beteg állapota továbbra is veszélyes.

Az 1965–1978 között született, eddig különbözô okokból sorkatonai kötelezettséget nem teljesített férfiak október 28–29-re katonai sorozásra kapnak behívót a területileg illetékes katonai központba. A Honvédelmi Minisztériumnak a Mediafaxhoz eljuttatott közleménye szerint a besorozásra nem jelentkezô sorköteles férfiak 500 ezer lejtôl 3 millió lejes pénzbírsággal büntethetôk.

Az általános mozgosításnak is beillô akcióban a katonai intézmények mellett részt vesz a rendôrség, a polgármesteri hivatalok, illetve a cégek képviselôi, akik a hozzájuk eljuttatott meghívókat kötelesek alkalmazottjaiknak átadni. A kötelességüket elmulasztó intézmények képviselôi 200 ezer lejtôl 1,5 milliólejes pénzbírsággal sújthatók.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]