1998. augusztus 29.
(X. évfolyam, 199. szám)

Mind a szövetségi, mind az ügyvezetô elnök bejelentette: nem fognak részt venni a Tôkés László tiszteletbeli elnök által kezdeményezett fórumon, amely az RMDSZ megújulására kíván életképes alternatívát kínálni. A szeptember 12-re meghirdetett rendezvény körül máris fellángolt vita napok óta a hazai, illetve a magyarországi média érdeklôdésének a középpontjában van. A Szövetségi Képviselôk Tanácsának Állandó Bizottsága — még a „székely fórum" elôtt — hirtelen ülést hívott össze. Központi témája várhatóan az RMDSZ megújulása. Bizonyos lapvélemények szerint az ülésen a szövetség egységét veszélyeztetô összecsapásokra kerül majd sor.

A Szabadság Eckstein-Kovács Péter szenátort faggatta: részt vesz-e az alsócsernátoni fórumon?

— Úgy vélem, hogy a gondok valós megoldása érdekében beszélni kell azokról — mondotta Eckstein-Kovács Péter. — Ezért minden olyan kezdeményezést, amely a felmerülô kérdések megvitatására szolgál, üdvözlendônek tartok. Ôszintén remélem, hogy annak a rendezvénynek, amelyet Tôkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke legitimizál személyével, fô célja nem a múltbanézés, hanem a jövôbeli jobbító szándék lesz. Tekintettel azonban a kezdeményezés körüli felhangokra és azokra a meghívóban szereplô minôsítésekre, amelyekkel az RMDSZ vezetôségét illetik, személy szerint nem fogok részt venni a fórumon. Ennek ellenére remélem, hogy egy pozitív kicsengésû jó rendezvény lesz, amelyhez sok sikert kívánok! — tette hozzá.

A Magyarok Világszövetségében „elégtelen együttmûködés, rossz közérzet, súlyos zaklatottság jellemzi a vezetôk, a választott testületek és a hivatal mûködését" — idézett a fôtitkári jelentésbôl Tôkés László tiszteletbeli elnök pénteken, az MVSZ háromnapos budapesti közgyûlésének nyitónapján tartott beszédében. A királyhágó- melléki református püspök, a védnöki testület tiszteletbeli vezetôje úgy fogalmazott: „a világszövetségben eluralkodott áldatlan állapotok legfôbb okát a már-már tragikus meghasonlásig terjedô, végletes mértékû bizalmatlanságban jelölhetjük meg"; a „kóros bizalmatlanság és szárnyaszegett tehetetlenség" a szövetség mûködôképességét, sôt puszta létét is veszélyezteti.

A tiszteletbeli elnök, a hírnöki testület nevében, arra kérte az MVSZ elnökségét és küldöttgyûlését, hogy ne engedjen „semmilyen széthúzó hatásnak", igyekezzen megragadni az alkalmat az összefogásra.

Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke a tanácskozás szünetében újságíróknak elmondta: a közgyûlés célja, hogy az 1996-os ülésen elfogadott, a Legfôbb Ügyészség álláspontja szerint több ponton törvénytelen alapszabályzatot megújítsa.

A hatásköri feszültségekrôl szólva utalt arra, hogy a régi alapszabályzat értelmében a szövetség elnökhelyettese ellenjegyezheti az elnök döntéseit. „Így egymást bénítottuk meg" — fogalmazott.

Patrubány Miklós elnökhelyettes az MTI-nek adott nyilatkozatában elismerte, hogy létezik a szövetségen belül egyfajta bizalmatlanság. Megítélése szerint, ezt az áttekinthetôség megteremtésével, a szabályokhoz való szigorú ragaszkodással lehet megszüntetni.

Mint elmondta: az új alapszabálynak igazodnia kell a közhasznú szervezetekrôl szóló törvényhez, az ügyészségi óváshoz, továbbá pontosítania kell a különbözô testületek és vezetô tisztségek hatásköreit.

— Ha mindez nem sikerül, veszélyeztetett helyzetbe kerül a világszövetség, kérdésessé válik költségvetési támogatottsága, és bírói úton megtámadható lesz az alapszabály. Az utóbbi esetben, rövid idôn belül, újabb közgyûlést kell összehívni, és a szövetség mûködésének útjába jelentôs akadály gördülne — tette hozzá.

A kormány csütörtöki ülésén úgy döntöttek, hogy 87 ezer lejrôl 89 ezer lejre drágítják a lakosság által fogyasztott hôenergia gigakalóriánkénti árát. Az augusztusi fogyasztást már az új áron számlázzák, amely egyaránt magába foglalja a termelôi és a szállítási árat. Kormányhatározattal módosítják a 239/1997. számú kormányhatározatot, amely a hôenergia árának felsô határát állapította meg.

Ion Iliescu, a legnagyobb ellenzéki párt, a Román Társadalmi Demokrácia Pártjának elnöke pénteken Kolozs megyébe látogatott. A nap folyamán a komoly nehézségekkel küzködô aranyosgyéresi sodronygyárnál és a felaszámolás alatt álló kolozsvári Termoromnál járt.

Az ellenzéki politikus látogatásának fô célját viszont a szociáldemokrata értékek iránt elkötelezett Román Demokrata Fórum Kolozs megyei fiókjának alakuló gyûlésén való részvétel jelentette. A péntek délután ötkor kezdôdött gyûlésen többek között jelen volt Rãzvan Theodorescu, a Forum elnöke, Grigore Zanc, az RTDP Kolozs megyei szervezetének elnöke, Dorel Visan, a Román Opera igazgatója és Raoul Sorban nyugalmazott egyetemi tanár. Rãzvan Theodorescu a helyhez és a körülményekhez igazította felszólalást. Elmondta: nem véletlen, hogy a kolozsvári nem kormányzati szervezet megalakulásának dátuma szinte egybeesik egy, a román nép számára fájdalmas eseménnyel, nevezetesen a bécsi döntéssel. Szerinte az ország ugyanolyan helyzetben van akár 1939–1940-ben, a nemzeti érdekeket eláruló hatalom a szakadék szélére sodorta az országot. Ezzel szemben az 1996 novemberéig hatalom levôk kisebb hibákkal és bányászlátogatásokkal ugyan, de eredeti demokráciát építettek.

Raoul Sorban felszólálása magyarellenes volt. Emlékeztetett, hogy a birtokában levô adatok szerint a bécsi döntést követô magyar elnyomás alatt 200 000 zsidót, 120 000 románt végeztek ki. A hallgatóság egy perc csenddel adózott emléküknek. A nyugalmazott egyetemi tanár felhívta a figyelmet, hogy a nemzeti erôknek, beleértve a Román Demokrata Fórumot, harcolniuk kell a szent-istváni hungarizmus elôretörése ellen, mely egyre jobban fenyegeti az ország területi épségét és szuveranitását. Szerinte a magyar címer annak a jele, hogy a magyarok nem adák fel Erdély visszaszerzésének gondolatát.

A gyûlés végén megválasztották a Román Demokrata Fórum Kolozs megyei szervezetének vezetôségét. Lapzártáig Ion Iliescu nem szólalt fel.

Nem hozott döntést csütörtöki ülésén a kormány az idei pótköltségvetés ügyében. A nagy vitákat kiváltó tervezet értelmében, a kiadásokat csaknem egymilliárd dollárral kellene lefaragni. Kiszivárgott információk szerint, a kabinet tagjainak két fô kérdésben nem sikerült megállapodniuk: mennyivel indexálják a nyugdíjakat, s mekkora legyen a nemzetvédelmi tárca büdzséje. Ezért a végsô döntést a kormány augusztus 31-i, rendkívüli ülésén fogják meghozni, amikor a miniszterek is kifejthetik álláspontjukat a nadrágszíjmegszorító intézkedésekkel kapcsolatban.

Csütörtöki ülésén a kormány, 500 millió lejt utalt ki a költségvetési tartalékkeretbôl, a magyar állami egyetem alapítási feltételeinek kidolgozásával megbízott paritásos bizottságnak. A Mediafaxnak nyilatkozva Markó Béla szövetségi elnök elmondta, hogy ez az összeg szerepelt a június végén elfogadott kormányhatározatban is, de csak most utalták ki. Ebbôl az összegbôl — Markó szerint — a bizottság személyzeti, kiszállási és közvéleménykutatási költségeket fedezhet. A kormánybizottságnak október 15-ig kell elkészítenie jelentését.

Fülbemászó nosztalgia-zene, óránként tombola, és kedvezményes vásárlási feltételek csalogatták tegnap 10 órától az esti zárásig a belváros járókelôit: az ország kozmetikaipari fellegvára, a Farmec megadta a módját új létesítménye megnyitójának.

A polgármesteri szalagvágást követôen, a szûk hely ellenére, ízlésesen és tetszetôs formában kiképezett benyílók tárultak az érdeklôdôk elé. A belvárosi díjszabáshoz képest lényegesen alacsonyabb árakon ugyanis, fodrászat és kozmetikai szalon teszi teljessé a Jókai utca 25. szám alatti helyiséget, melyet érdemes meglátogatni.

HOGYAN VÉDJÜK EGÉSZSÉGÜNKET A KÖRNYEZET KÁROS HATÁSAITÓL? Videovetítéses elôadás a megbetegedések okairól, a megelôzésrôl és a gyógyulás esélyeirôl a természet erejével az Apáczai Csere János Baráti Kör székházában, a Grozãvescu utca 20.szám alatt, szeptember 1-én, kedden délután 5 órakor. Bevezetôt tart és a vitát vezeti Mádly András vegyészmérnök.

A FILANTRÓP Alapítvány keretében mûködô ASZTMA KLUB következô ülését augusztus 31-én, hétfôn délután fél hatkor tartja a Györkös-Mányi Albert emlékházban (a volt Majális, majd Republicii, ma Bilascu u. 5. szám alatt). Az ülést vezeti dr. Bódizs György fôorvos, témája az allergiás bôrbetegségek felismerése és kezelése. Minden érdeklôdôt szeretettel várunk.

Hibajavítás
Közös kiutat kell találni címû, csütörtöki cikkünkben az alsócsernátoni polgári fórum dátuma tévesen jelent meg: nem április 12-én, hanem szeptember 12-én kerül rá sor. Olvasóink szíves elnézését kérjük!

• A gazdasági rendôrség nyomoz Mircea Pãlãgeannak, az Automaten-Schember Kft. 39 esztendôs pénztárosának bûnügyében. A vádirat szerint augusztus 15-én a játékteremben szolgálatot teljesítô férfi 4 millió lejnek megfelelô 400 ezer ponttal hitelezte meg az egyik játékost. A játéktermet ért kár megtérítése céljából biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, lefoglalták a pénztáros anyagi javainak egy részét.

• Csütörtökön meghalt az a kolozsvári roma, akit hétfôn éjjel elsôfokú kómában szállítottak kórházba. A jegyzôkönyv szerint az áldozat, Romai Tanca (16) és két évvel idôsebb ismerôse, Beni Bunaci kevéssel éjfél elôtt keveredett vitába. A szóváltást tettek követték: Bunaci egy lécdarabbal többször is lesújtott, több helyütt is beszakítván Tanca koponyáját.

Bunacit letartóztatták és emberölésért számíthat a törvény szigorára.

• Fejsérüléssel és combcsont-töréssel került kórházba az a 4 esztendôs bábolnai kislány, akit csütörtökön délután gázolt el a CJ-03-WVN rendszámú személygépkocsi. Utóbbit a 26 esztendôs, bálványosváraljai Orbán Ferenc vezette, aki aligha tehet róla, hogy a felügyelet nélkül hagyott kislány kiszaladt a ház udvaráról, és a kocsi kerekei alá került.

• Nem adott elsôbbséget a 7-CJ-709 rendszámú személygépkocsinak a kolozsvári tûzoltó egység tulajdonát képezô nehéz jármû, s ahogy az lenni szokott, a csütörtök délutáni balesetben a vétlen fél, a Monostori úton szabályosan közlekedô Both György (23) húzta a rövidet. A fiatalember, és jármûvének utasa, Józsa Noémi is megsérült. A balesetért Gheorghe Alexandru Somleát terheli felelôsség: a 33-B-5191 rendszámú tûzoltókocsi sofôre ugyanis a Tavasz utcai közlekedési tábla figyelmeztetését mellôzve hajtott be az útkeresztezôdésbe.

Eltelt egy év azóta, hogy eltávozott az élôk soraiból Abro Kozalian professzor. 30 évig állt a felsôfokú agronómiai képzés szolgálatában. Utolsó útjára sok örmény kísérte el, a szamosújvári örmény temetôbe. Kozalian professzor emlékére az Agronómia sport-bázisát róla nevezték el.

Tavaly, a temetésrôl hazafele jövet, megszületett az az elhatározás, hogy újra kell éleszteni a kolozsvári Örmények Szervezetét. Egy szép júniusi napon, az Egyetemiek házában kellemes hangulatban tartottuk meg elsô összejövetelünket. Megválasztottuk az új vezetôséget és elterveztük a jövôt. Arra törekedtünk és törekszünk, hogy összegyûjtsük örményül érzô társainkat.

Ôsszel létrejött egy megegyezés a budapesti II. kerületi örmény önkormányzat és a kolozsvári fiókszervezet között. Ennek keretében az örmény fiatalok részt vettek a Budapesti Ifjúsági Találkozón. Köztük volt Kirkosa Orsolya is, aki gyönyörû hangjával aratott sikert.

Garbis Martaian segítségével a kolozsváriak közel egy éve tanulhatnak örményül.

1998-as év elsô fele nagyon mozgalmasan telt el, annak ellenére hogy a fôvárosi szervezettôl, melynek fiókja vagyunk, csak soványan csordogált az anyagi támogatás. Áprilisban a budapesti II. kerületi örmény Önkormányzat meghívására a magyar fôvárosba látogattunk. Részt vettünk az 1915-ös áldozatokra emlékezô misén, másnap pedig Varduca Azaduhi akvarell kiállításának megnyitóján a Budapesti Kulturális Örmény Központ csodálatosan szép modern székhelyén. A kiállítás megszervezésében óriási szerepük volt a budapesti örményeknek és családtagjaiknak (Avanesian Alex, Karapetian Karine, Károlyi Zsaszmen, Detre Kamilla, Badaljan Edward, Avanesian Silvia, Badalján Silvia, Károlyi Ivette, Károlyi János, Zachariás Klára.

Felejthetetlen napokat töltöttünk örmény testvéreink között, melyért ez úton is hálás köszönetet mondunk.

Nyár elején, a híres kolozsvári örmény, Kirkosa Júlia aratott szép sikert Hollandiában.

A szamosújvári örmény fiók szervezésében az idén is megünnepeltük Szent Gergely napját. Itt újra találkoztunk bukaresti, Los Angeles-i, Sidney-i, budapesti és kolozsvári örmények. Új tervek születtek az 1999-es évre. A kolozsvári fiók javasolta egy nemzetközi örmény találkozó megszervezését Kolozsváron és Szamosújváron, Örmények a nagyvilágban címmel. A kolozsváriak örömére a javaslatot elfogadták. Ez azt jelenti, hogy minden örmény segítségére szükség lesz. Szeretnénk példásan megszervezni ezt a találkozót, melynek célja különbözô örmény szervezetek közötti kulturális és gazdasági kapcsolat létrehozása. Ugyanakkor szeretnénk, ha Szamosújvár felvehetné régi nevét, az Armenopolist.

A vonat hazafelé hoz. Személy. És személytelen. Mocskos, poros. Mielôtt bárki is leülne, ajánlatos az ülôhelyet alaposan letörölni. Vidám zöldjével szalad a táj, piroscserepes háztetôk kísérnek, mintegy gúnyosan oldják a szürkeséget. Inkább ezeken az erdei utakon, mezei ösvényeken gyalogolnál. Déli két óra. Az egyik megállóban vidám esküvôi társaság száll fel. A hölgyek az alkalomhoz illô kisestélyiben, a férfiak sötét öltönyben. A vidám csevegést nemsokára cifra káromkodás váltja fel. Az én farmernadrágom még elviselte a fülke szennyét, de az ünnepi öltözet már kevésbé. Az üres helyeken sáros lábnyomok éktelenkedtek az üléseken, de a folyosó falához sem volt ajánlatos nekidôlni. A lakodalmasok útja szerencséjükre nem volt hosszú, két állomással odébb már leszálltak. Tekintetemmel követtem a színes társaságot, amint a falu felé indultak az ösvényen. Az utolsó hangfoszlányok még eljutottak hozzám: „Ezek vagyunk mi, románok."

Augusztus 16-án, vasárnap, Torda mellett megemlékeztek Mihály vajda halálának 397. évfordulójáról. Az ilyen jellegû ünnepségek egyik jellemzôje, „hála" a szervezôknek, nem csupán a jelenlegi kormány-, hanem az RMDSZ-ellenes kirohanás, uszítás is. Az egyik szónok, a kolozsvári polgármester, az RMDSZ-re utalva például azt mondta, hogy „azok, akik levágták Mihály vajda fejét, most az ország kormányában vannak".

Mihály vajda halálának körülményeit a kortárs Szamosközy István történetíró részletesen lejegyezte. Ebbôl kiderül, kik voltak a fejlevágók, s az olvasó eldöntheti, hogyan minôsíthetô a fenti kijelentés. A szöveget, a korabeli írásmód jellemzô sajátosságait, pl. a külön írt igekötôket meghagyva, a ma használatos betûkkel közöljük:

„Az goroszlói harc után, mikor Báthori Zsigmond Erdély országból Moldovába szaladot volna, Basta Mihály vajdával szálla Kolozsvár mellé. Az kolozsváriakra nagy haragja volt Mihály vajdának. És nem csak ezekre, de mind az erdéliekre. Annakelôtte Bába Noákot és egy oláh papot Kolozsvárat elevenen meg süttettek volt az piacon Basta és Csáki István [...], és az város kívül fel nyássoltattak volt, az útfélén, melyen az Felekrül alá jûnek [...]. Ez Bába Noák teste, noha ott nem volt immár, de Mihály vajda az nyássolás helyre egy öreg zászlót tétett [...]. Ez Mihály cselekedeti nem kedve szerint volt Bastának, azért ezzelis offendálta meg [’sértette’] Bastát. Továbbá Mihály vajdának volt az ország el foglalása felôlis szándéka. Rácz János, ki Mihály vajdának pohárnoka volt, be jû az városba, panaszolkodni kezd egy û felebarátjának azon, hogy az városbeliek nem gazdálkodnának Mihály vajdának [...] kedve szerint, jóllehet szekerekkel külték az élést az vajdának, de Bastátul meg volt hagyva, hogy ne gondoljanak felettébb Mihállyal, hanem csak û reá legyen szemek. Bastának penig minden gazdálkodással volnának (ez panaszolkodás volt az Tanács ház elôtt Kolozsvárat), de meg látnak ez kolozsváriak, hogy hamar üdôn eszekbe vennék, hogy más urok vagyon, nem az kit ûk gondolnának. És több efféle szókkal és szitkokkal kezd az kolozsváriakra invehálni [’támadni’]. Ezt mikor Trauzner Lukács, egy kolozsvári fû ember mind halgatná, [...], más nap gondolkodva ezekrûl, szükségesnek ítili lenni, hogy Bastának ezeket meg mongya. Basta be jû Kolozsvárra [...] Trauzner hozzá megyen. Meg beszéli az dolgot. És immár annakelötte Bastának nagy sok suspiciója [’gyanúja’] volt Mihály vajda ellen az pártolás [’a császárral való szembefordulás’] felöl. Basta akkor mind el halgattya ezeket és magában dissimulállja [’rejti’] mit cselekeggyik. Ezután minden táborokkal szállanak mind ketten Torda mellé. Ot mikor volnának. Mihály vajda akarattyából vagy nem akarattyából, az rácok és oláhok kéccer is egymás után fel gyújtják az várost. Mert Tordára nagy harag volt az oláhtul, hogy az ellene való conspiratio [’összeesküvés’] az elôtt való esztendôben ot kezdetett. Basta meg izeni Mihálynak, hogy az várost ne égettesse. Mert az császárnak nem azért vötték volna meg ez országot, hogy el égessék és el puszticsák, ha az ellenséget ki verték ez országból, az országbeli nép ne vesszen el. Mihály erre azt feleli, hogy az császárnak elég országa vagyon, nem szûkölködik û Erdély nélkül, az û rajta tött boszúságot meg akarja vindicálni [’bosszul’, ’torol’]. Így izenve, Mihály vajda minden felé hajdúit ki bocsátta és égettetett, öletett, dúlatott, Fejérvárat Rácz György által és Enyedet, és minden hellyeket iszonyú pusztításokkal, ember ölésekkel deformálta [’megcsúfol’, ’meggyaláz’]. Nihil ad summam crudelitatem et inhumanitatem sibi reliqui fecit [’egyszóval semmiféle kegyetlenséget és embertelenséget nem mulasztott el’]. Mikoron látna Basta, hogy minden módon azon volna Mihály, hogy Erdélt magának foglallja, kezd az Mihály megölése felöl tanácsot tartani [’gondolkodni’]. És immár vötte volt Basta eszébe, hogy Mihálynak oly tanácsa [’gondolat’] volna, hogy ugyan ott Tordánál az németeket le vágja, és ki ûzze ez országból Bastát. Volt Mihály vajdának generálissa az hajduknak akkor Rákóczi Lajos [...]. Vötte volt vajda eszébe valami módon az û ellen való szándékot, és Rákóczival beszél volt, azon éccaka, hogy bánja, hogy az hajdúk itt nincsenek, mert ím úgy mond felesigemet, gyermekemet hozzák ide Fogarasból, és azok eleibe kellene küldenem. De más okért kévánta az vajda, hogy jelen lenne az û sok gaz népe. Azért Basta maturandum propositum arbitratus [’gyorsan döntött’]. Az vallanok hadnagyit kettôt, vagy hármat elô szólíttat, meg jelenti nekik akarattyát, hogy ha élni akarunk mi, úgymond, mindnyájan, kik császár hívei vagyunk, ez oláhot meg kell ölnünk, mert minden módon reánk szándékozott, hogy el veszessen, és az országot magának foglallja. Erre az hadnagyok mongyák, hogy készek ûk rea azt cselekedni, az mit parancsol [...] Más nap vasárnapon [Basta] meg haggya, hogy az cornetát, mely kis zászló, kit mindenkor Basta elôtt szoktak hordozni, valamikor láttyák, hogy dob és trombita nélkül lú háton fel emelik, mindgyárt minden vallonok és németek lovok hátán legyenek, mintha mingyárt az ellenséggel szembe akarnának vinni. Így nagy csendességben minden népe Bastának készen lévén, háromszáz vallont, és németeket küld Mihály vajda sátorára. Nagy hirtelenséggel az sátort körül fogják. Be az sátorba az vallonok egyik kapitánnya, kinek Iacobus de Beauri volt neve, egynehány magával, meg kapja Mihályt, mond, fogoly vagy. Mond Mihály, bá, és ez mondással eggyütt az szablyára veti az kezit, hogy ki vonnja. Egy vallon azonban az puskát hozza lövi, és az bal karját talállja lûni, mellyel az szablyát akarta ki vonni. Mert Mihály vajda bal volt. Más vallon azon nyomba az hancsárral az mellyét által üti. Az harmadik vallon az derekát puskával által lövi és így el dülvén, az û maga szablyával fejét vészik, és meg fosztván, és minden sátorbeli és küvül való marháit [’kincsét’, ’javát’] prédára osztván, az testét ki vonszák az sátorból, és mezítelen az út felén harmad napig ott hevert. Az fejét mind szakálostul, egy holt lu testére felöl tötték, mely lu csak ot közel holt volt meg, és sok ideig ott állott az feje. Az németek az vajda testébôl darabonként nagy bûröket szeldeltenek ki, meg nyúzván az hátát, oldalát, vállát és úgy [...] emlékezetre meg tartották nálok. Végre illyen undokul, hogy szinte az ebek meg ne egyék, egy kis verembe valami rácok el temették. [...] (Magyar nyelvû kortársi feljegyzések Erdély múltjából. Szamosközy István történetíró kézirata. Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bpest, 1991., 34–36.)

A vallonok, mint köztudott, Belgium francia nyelvû lakosai. Zsoldosként szép számban harcoltak Európa-szerte, így a Habsburgok seregeiben is. Basta (1544–1607) albán kisnemesi családból származott, Habsburg császári hadvezér volt. Miután 1601. augusztus 19-én megölette Mihály vajdát, Rudolf császár nevében teljhatalommal, kegyetlen rémuralommal puszította Erdélyt. A nyomor olyan méretet öltött, hogy az embereknek igásállat helyett magukat kellett hámba fogniuk. Ez volt „Basta szekere".

A fehér hajú néni, aki a tavaszias napfényt és a gyönyörû kilátást élvezô emberekkel tele Rathhaus-hídon üldögélt, megmondta, hogy ezek az óvárosi templomok mind üresek. Alle sind leer. A miénkek ott távolabb vannak — villantotta rám sokatmondóan nikotintól sárga fogsorát.

Megdöbbentem. Valóban félelmetesen üresek. Még látogatók se igen mozognak.

A svájci Zürich a templomok városa. Óvárosi templomai közül legrégebbi a Szent Péter nevét viselô több mint ezer éves. Európa legnagyobb toronyórájával büszkélkedik. Lenyûgôzô látvány, fôleg közelrôl.

A Fraumünster szentélyében lévô üvegfestményciklus, Marc Chagall munkája. Sok csodálója van.

A templom elôcsarnokában látható Hans Waldmann barokk síremléke. A 16. században lefejezett zürichi polgármester annak idején igen felbôszítette a városiakat azzal, hogy tôlük szerénységet, egyszerûséget követelt, önmaga pedig feltûnôen fényûzô életmódot folytatott. Zsarnoki módon nyomta el a népet, még a kutyáikat is kiirtatta, mert nem tartották ôket láncon. Amikor ellenfeleinek sikerült ôt kézbe keríteni, hamis váddal vérpadra küldték. Kivégzése után hívei, a céhek tagjai mártírrá nyilvánították, és a templomban pompás síremléket állítottak neki. A mai Zürich pedig egy szép lovasszobrot emelt Waldmann tiszteletére. Mert ami igaz, az igaz, sokat tett a város felvirágoztatása érdekében.

Zürich fôtemploma: a Grossmünster egykor az apátok birtokában álló, gazdagon berendezett katolikus templom volt. A 16. században Huldrych Zwingli lett a Nagymünster papja. Zwingli — Luther Márton példája alapján — szembeszegült a pápai hatalommal. Az ô követôje lett aztán a genfi reformátor, Kálvin János. A templombelsôre jellemzô a szegényesség, úgymond józanság. Vagyis teljesen üres. Csak a vaskos rideg falak, barna padsorok, dísztelen orgona van benne. A Grossmünsterbe való hivatalba lépésekor ugyanis Zwingli az oltárokat, képeket, szobrokat, a díszes orgonát, mindent, ami a templomnak külsô ragyogást kölcsönzött és Isten szavának meghallásától elvonta a figyelmet, eltávolíttatott a templomból. Prédikációi annyira forradalmiak voltak, hogy valóságos kihívássá váltak a zürichi állammal szemben.

Zwingli halálával sokan fellélegeztek, remélve, hogy az egyház visszatér a régi katolikus hithez. De nem úgy történt. Utódja, Heinrich Bullinger méginkább megszilárdította a reformátori újításokat, és biztos alapokra helyezte az egyházat.

A zürichieket a reformátorok arra buzdították, hogy anyanyelvükön tanulmányozzák a Bibliát. Ehhez meg kellett tanuljanak írni-olvasni. Az írástudó lakosság hozzájárult Zürich gyors gazdasági és szellemi fejlôdéséhez.

A templom alatti kriptában ott áll Nagy Károlynak a 15. században készült, nem kimondottan szép, inkább ijesztô, hatalmas kôszobra. A szobor eredetileg magasan a tornyon trónolt, de mivel szétmállás fenyegette, a kriptába vitték és kint egy másolattal helyettesítették.

A 12. században épült templomhoz két legenda kapcsolódik. Az egyik Felix és Regula, a Münster és a város e két védôszentjének története. Keresztény hitük miatt a 3. században Zürichben lefejezték ôket, és a mai Münster helyén temették el.

A második legenda Nagy Károly császár nevéhez fûzôdik. 811-ben a császár egy vadászaton Aachentôl egészen Zürichig üldözött egy szarvast. Ez még légvonalban is jó 500 km. Nos, fáradt lova hirtelen térdig süllyedt a földbe. Erre a helyre a császár egy templomot építtetett, a Grossmünstert, melynek alapjait, a monda szerint, ô maga rakta le.

Eredetileg a templomnak hegyes tornyai voltak, de a 18. században beléjük csapott a villám és mindkettô leégett. A nyolcszögû újjáépített toronysisakokat „citromfacsaróknak" csúfolják a rossznyelvek. Ahogy messzirôl elnéztem, úgy láttam, valóban van valami hasonlóság...

Szívmelengetô információra figyeltem fel a Grossmünster egyik prospektusában: a templom melletti Zwinglihausban a hónap minden második és negyedik vasárnapján délután 4 órakor a protestáns istentiszteletet magyarul tartják.

A család többi tagjának heves ellenkezése ellenére, ha nem is teljes egészében, de végignéztem az ózdi nehézipari kombinát haláltusáját nyomon követô, több napon keresztül sugárzott dokumentumfilm-sorozatot a Duna tévében. Ez már több mint önkínzás — vélték a velem egy fedél alatt lakók — az ellenük éppen vakációban elkövetett terrorról nem is beszélve. De mielôtt még kenyértörésre került volna a sor, véget ért a végeláthatatlannak induló sorozat, magam pedig a focimeccsek és a mindenféle-fajta fikciós ôrületek elôl most már pisszenés nélkül sirültem ki örökös menhelyemre, a konyhába, ahol a finoman párolgó húsleves illata mellett zavartalanul elmélkedhettem azon, mint vált egyszeribôl gyökértelenné egy, még a jó békebeli nehézipar szülte, önmagában ugyan kies fekvésû, de építészetileg teljesen érdektelen, meglehetôsen egyhangú, kizárólag a funkcionalitást szolgáló munkásváros.

A véletlen úgy hozta, hogy a nyolcvanas évek közepe táján még füstölgô kéményekkel láthattam a több tízezer ózdinak kenyeret adó nagyüzemet, és beszélgethettem el az ott dolgozókkal. Hazai kiskazángyári tapasztalataim után nem repestem túlontúl a gyárlátogatásért, újdonsült ismerôseim azonban erônek erejével becipeltek. Mert bármilyen furcsán és fölöttébb idejétmúltan hangzik is, de büszkék voltak munkahelyükre. Sôt, mintha egyenesen szerették volna azt a kényelmesnek még véletlenül sem mondható munkát. Bár valószínû, hogy inkább egyfajta tisztelet motoszkált bennük a biztos megélhetést jelentô intézmény iránt.

A Petrenko-féle pünkösdi királyság után bekövetkezett az immár elodázhatatlan vég. S amikor a filmsorozatot követôen gazdasági szakemberek azt próbálták elhitetni az érintettekkel, hogy a nehéziparról át kell állniuk a vendéglátóiparra és a turizmusra, mint legalább olyan komoly munkára, felvillant elôttem egykori ismerôseim elképedt tekintete. Akiknek a munka egyvalamit jelentett: azt, amikor a formátlan anyag testet ölt, lesz belôle valami.

Ózdon a kilencvenes évek elején valami véget ért. De a változás jelei már a hetvenes, nyolcvanas években jelentkeztek, akkor, amikor az Egyesült Államokban a kohóipar termelése látványosan csökkenni kezdett.

Ha jól emlékszem, házunk táján még nagyban tartotta magát a nehézipar fejlesztésének eszméje. Utána következett a recesszió Nyugat-Európában, miközben mi sorra építettük, kemény kölcsönök felhasználásával, nehéziparunk fellegvárait, egyebek között a kolozsvárit is, amely eleinte a szégyenlôs Kiskazángyár névre hallgatott. Különbözô részlegeinek megépítésével vedlett Nehézgépgyárrá. De már amikor befejezték gyanítani lehetett: nem akad megfelelô piaca. Ceausescu Todor Zsivkovot sétáltatta meg a kombinát vadonatúj falai között, abban reménykedve, hogy ha potenciális vevôt nem is, de talán potenciális partnert lel a bulgárokban, valamilyen harmadik piacra termeléshez. De már Zsivkov sem volt hajlandó kötélnek állni. Lassan világossá vált ugyanis, hogy a kohóipar és a nehézipar jelentôs része halálra van ítélve. Piaca jelentôsen beszûkült.

Maradt a kérdés: ki megy és ki marad. A mostani kötélhúzások tétje is ez: melyek azok a nehézipari egységek, amelyek maradnak? Magyarországon Diósgyôr lett a szerencsés befutó. Minálunk még áll a verseny. Az elkeseredett utóvédharc a felszámolással. A társadalmi feszültségektôl terhes légkörben a folyamatosan kampányoló hatalmon lévô pártok vonakodnak a határozott lépésektôl. Elôdeikhez hasonlóan az idôre bízzák a döntést. A rozsdára, amely konok következetességgel rágja az egyre ritkábban és egyre kevesebbet termelô gépeket, addig, amíg saját súlyuk alatt össze nem roppannak. Velük együtt történelemmé válik egy ipari koncepció, amely a század elsô felében virágzott, és teremtett ideológiát magának.

A magyar-magyar kapcsolatok egyik alapintézményének nevezte a záróünnepségen a debreceni Ady Akadémiát Németh Zsolt, a magyar külügyminisztérium politikai államtitkára.

A politikus — Orbán Viktor magyar miniszterelnököt idézve — kijelentette: a magyar nemzet és a magyar állam határai nem esnek egybe, s ebbôl adódóan, mint mondta, a magyar külpolitika döntô kihívása az állami és a nemzeti érdekek összehangolása.

Németh Zsolt szerint a Magyar Köztársaságnak úgy kell segítenie a határon túl élô magyarokon, hogy azzal ne ártson nekik, továbbá annak elômozdításával, hogy biztosítva legyen a határon túli magyar értelmiség utánpótlása, és minél teljesebb oktatási vertikum jöjjön létre a határokon túl.

Az államtitkár a továbbiakban emlékeztett arra, hogy az új kormány programja támogatja a Bolyai Egyetem újraindítását.

Az euroatlanti integrációra utalva a külügyi államtitkár elképzelhetônek nevezte, hogy 5–10, de akár 20 év is eltelik addig, amíg Magyarország leendô EU-csatlakozása után a szomszédos országok is az unió tagjává válhatnak. Ha ez így lesz, akkor a magyar külpolitikának sürgetô feladata, hogy megtalálja az integráció és a szomszédságpolitika összhangját. Amennyiben ez nem sikerül, akkor a trianoni határok mentén újabb, „civilizációs berlini fal" emelkedhet, ha viszont megoldható, akkor széles perspektíva nyílik az együttmûködésre, amiben fontos szerepe lesz a határon túli magyar értelmiségnek.

A debreceni Ady Akadémia idei tíznapos kurzusán 180, Erdélybôl, Felvidékrôl, Kárpátaljáról és Vajdaságból érkezett pedagógus, közgazdász, illetve orvos vett rész.

A jelenlegi hazai gazdasági krízis tulajdonképpen a kormánykoalíció újabb politikai válságát rejti magában — jelentette ki csütörtökön Petre Roman, a szenátus és a Demokrata Párt elnöke. Roman a kormány tevékenységét kemény szavakkal bírálta. Úgy vélte, a gazdasági reform „túlságosan lassú", és hiányzik a privatizáció megvalósításának „határozott kezdeményezése". A politikus szerint a jelenlegi krízist a gyors magánosítás, a költségvetési bevételek és a pénzügyi fegyelem növelése, illetve a veszteséges termelés rejtett finanszírozásának leállítása oldhatná meg.

A DP-elnök nem fejtette ki, hogy emiatt a kormány tagjait hibáztatja vagy pedig a kidolgozott privatizálási rendszert. Radu Vasile kormányfônek nem lenne szabad megrekednie olyan megállapításoknál, hogy „a privatizáció nem halad", hanem határozottan fel kellene hagynia „az akadályok megkerülésével" — mondotta. Roman elmondta: bármilyen magánosítási módszer szóba jöhet, beleértve a gyárak „egydolláros privatizálását" is, de a folyamatnak gyorsnak és átlátszónak kell lennie, hogy az ország mielôbb talpra állhasson. A szenátus elnöke hangsúlyozta, hogy megfogalmazott bírálataival távolról sem kíván újabb koalíciós vitákat elôidézni.

A koalícióban körvonalazódó újabb válságról nyilatkozott csütörtökön Sergiu Cunescu is, a kormányban résztvevô Román Szociáldemokrata Párt elnöke. Cunescu rámutatott, hogy mindazok a politikusok, akik a jelenlegi helyzetben kisstílûen szûk pártérdekeknek vetnék alá a koalíciót, óriási felelôsséget vállalnának magukra és pártjukra, mert gyakorlatilag szakadékba taszítanák az országot.

Az ellenzéki pártok vezetôi szerint a kormány mûködésképtelen, és Romániában mindenképpen elôrehozott választásokat kell tartani.

A koalíció körvonalazódó válságának fô okait azonban a gazdasági helyzet súlyos tényei képezik: az idei költségvetési kiadások csaknem egymilliárd dolláros csökkentésének elkerülhetetlensége, a gazdaságot lebénító, mintegy nyolcmilliárd dolláros állami vállalati körbetartozás, illetve „az egydolláros magánosítás" hívei és ellenzôi közötti terméketlen viták.

Azok a kevésbé szerencsések, akiket a nyár elején nem vettek fel a IX. osztályba, szakiskolákba, most újra próbálkozhatnak bejutni a fennmaradó helyekre.

Három szak esetében már véget értek a beiratkozások, s tegnap zajlottak a kizáró jellegû vizsgák: A Brassai-líceum intenzív angol nyelvû reál szakán fennmaradt 14 helyre 2 jelentkezô felvételizett, a zenelíceumban 6 helyre hárman jelentkeztek, míg az Apáczai-líceum pedagógia osztályába négyen iratkoztak 3 helyre. A Református Kollégiumban fennmaradó 8 helyre szintén nyolcan pályáztak. Itt ma folyik a kizáró jellegû vizsga.

Ma és holnap még be lehet iratkozni az említetteken kívül fennmaradó helyekre. A beiratkozások a Báthory-líceumban folynak, naponta 9–13 óra között. Tegnap, délben egy órakor, a következô helyzetet jelezték a Báthory-líceumból:

Báthory-líceum: matematika-fizika — 8 hely, 7 jelentkezô; humán — 5 hely, 7 jelentkezô; Római Katolikus Szeminárium — 21 hely, 13 jelentkezô. Brassai-líceum: humán — 1 hely, 3 jelentkezô; kémia-biológia — 1 hely, 3 jelentkezô; esti osztály — 25 hely, 3 jelentkezô. Apáczai-líceum: humán — 2 hely, 1 jelentkezô. Onisifor Ghibu (Természettudományi) Líceum: kémia-biológia — 25 hely, 3 jelentkezô. Elektrotechnikai Iskolaközpont: tévé- és rádiójavító szak — 23 hely, 15 jelentkezô. Könnyûipari Iskolaközpont: ruhakonfekció szak — 24 hely, 4 jelentkezô.

A felvételi vizsgák kedden kezdôdnek, a Báthory-líceum termeiben.

Az Energetikai Iskolaközpont magyar szakiskolai osztályába, karbantartó-villanyszerelô szakra is be lehet még iratkozni szombaton és vasárnap, 9–14 óra között, a Traian Vuia Iskolaközpont 1989 Dec. 21. sugárút 128–130. szám alatti épületében.

Nincs minden elveszve azok számára, akik ezúttal sem vizsgáznak sikerrel. Eredményhirdetés után még mindig beiratkozhatnak valamelyik magyar nyelvû inasiskolába az alábbiak közül:

Körösfô — famegmunkálási szak, 25 hely; Szék — építészeti és szabászati szak, 50 hely; Magyarfenes — faipari szak, 25 hely; Harasztos — mezôgépész szak, 25 hely.

az 1998–99-es tanévre a következô szakokra:

A felvételi vizsga választás szerint román vagy magyar nyelven zajlik.

Szesszió: szeptember 20–25. vagy október 8–12. között.

Beiratkozás és tájékoztatás

a Dózsa György u. 16/6. szám alatti székhelyen, (a Central üzletház mellett), illetve a 192-875 és 190-857 telefonokon.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]