1998. december 19.
(X. évfolyam, 294. szám)

Nem a kormány határozata, hanem az ítélôtábla döntése a törvényellenes

(1. old.)

A kormány csütörtöki ülésén Tokay György kisebbségvédelmi miniszter tájékoztatta a végrehajtó testületet a Petôfi–Schiller magyar–német egyetem létesítésére vonatkozó kormányrendeletnek az ítélôtábla általi megsemmisítését követôen kialakult lehetetlen jogi helyzetrôl. Hangsúlyozta: a bukaresti ítélôtábla nem a Kisebbségvédelmi Hivatal intézkedése, hanem a kormánynak az egyetemalapítás folyamatának beindítására vonatkozó határozata ellen hozott egyébként is többszörösen törvénytelen és alaptalan ítéletet. A „felperesnek", a Nemzeti Egységpártnak elôbb ugyanis a kormánynál kellett volna annak rendje és módja szerint jelezni észrevételeit. Alaptalan az ítélôtábla indoklása is, amellyel hatályon kívül helyezte a kormányhatározatot: az említett igazságszolgáltatási szerv azért tartotta törvénytelennek az egyetemalapító kormányhatározatot, mivel az diszkriminatív a román fiatalokra nézve. Tokay pontosított: a román fiatalok éppúgy tanulhatnak a magyar vagy német karokon, mint bárki, megkülönböztetésrôl tehát szó sincs.

Tokay érvei meggyôzték a kormányt, amely csütörtöki ülésén úgy határozott, hogy mégis megfellebbezi a legfelsôbb bíróságon a bukaresti ítélôtábla döntését.

December 18. — a Nemzeti Kisebbségek Napja Kolozsváron

(1. old.)

December 18., a Romániai Nemzeti Kisebbségek Napja alkalmából a Kisebbségvédelmi Hivatal kolozsvári területi irodája a Babes–Bolyai Tudományegyetem Erdélyi Etnikumközi Kapcsolatokat Kutató Központjával közösen rendezvénysorozat keretében emlékezett meg az errôl. Ezen a napon került sor a Kisebbségvédelmi Hivatal kolozsvári területi irodája új székhelyének (Bocskay/Avram Iancu tér 15. szám) a felavatására is. Tokay György kisebbségvédelmi miniszter a Nemzeti Kisebbségek Napja alkalmából a nemzeti közösségek kulturális és érdekvédelmi szervezeteihez intézett nyílt levelében kijelentette: december 18-ának a Nemzeti Kisebbségek Napjává nyilvánításával a román társadalom jelentôs lépést tesz a másság objektív valóságként való elismerése terén. A miniszter egyben sok sikert kívánt az országszerte sorra kerülô hagyományôrzô, a nemzeti identitástudat ápolását szolgáló rendezvényeknek.

Bartunek István, a Kisebbségvédelmi Hivatal igazgatója a sajtónak elmondta: december 18-ának a Nemzeti Kisebbségek Napjává nyilvánítása a Nemzeti Kisebbségek Tanácsa és a marosvásárhelyi Pro Európa Liga kezdeményezésére történt. Az igazgató emlékeztetett arra, hogy Romániában összesen tizennyolc nemzeti közösség létezik (románok, magyarok, romák, németek, ukránok, oroszok, törökök, szerbek, tatárok, szlovákok, bolgárok, zsidók, horvátok, csehek, lengyelek, görögök, örmények és egyéb nemzetiségek), amely aránya a lakosság összlétszámának 10,5 százalékát jelenti. Kolozsváron körülbelül 23–24 százalékra tehetô a magyar nemzetiségû állampolgárok száma. Az igazgató hansúlyozta, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak elismerése és szavatolása alapvetô feltétele Románia euroatlanti integrációs törekvéseinek, amint azt számos nemzetközi megállapodás is tartalmazza.

Papp Annamária

Kisebbségek elvárásai

(1. old.)

A román kormány szándékában áll egy olyan határozat kibocsátása, amely lehetôvé teszi a vallási kisebbségeknek, hogy szabadon ünnepelhessék ünnepeiket. Tokay György kisebbségügyi miniszter jelentette ezt be pénteken, az elsô ízben megtartott Kisebbségek Napján. A nem keresztény román állampolgárok természetesen szabad napokat kapnak a keresztények ünnepein is: karácsonykor, húsvétkor stb. Az ország vallási kisebbségei vezetôinek jövôbeli találkozása a miniszterelnökkel lehetôvé tehetné bizonyos ingatlanok visszaszolgáltatását. A görög, például, iskolaépületeket, klubokat, mozitermeket szeretnének visszakapni, az örmények pedig Botosani-i, jászvásári és szamosújvári templomaik restaurálását várják el az államtól. Rãzvan Popescu kormányszóvivô szerint a lipovánok azt igényelik, hogy a Duna deltában a vízfelület adminisztrálása a körzet községeinek hatáskörébe tartozzék.

Bomlik Zilahon a koalíció

(1. old.)

Egyre gyakoribbak az utóbbi idôben Szilágy megyében az RMDSZ és a Demokratikus Konvenció közötti nézeteltérések, mivel az utóbbi ismételten nem tartja be a közös kormányprogramból eredô politikai egyezségeket. Ez történt a csütörtöki Szilágy megyei tanácsülésen is, amikor az RMDSZ-jelöltjével szemben a DK ellenjelöltet állított az egészségügyi biztosítási igazgatóság tagjainak kijelölésekor. A Szilágy megyei RMDSZ-tanácsosok tiltakozásul elhagyták a termet. Ezért — mint azt a Szilágy megyei RMDSZ operatív tanácsától érkezett közleménybôl megtudtuk — a Szilágy megyei RMDSZ meghatározatlan idôre kilépett a kormánykoalíció megyei Politikai Egyeztetô Tanácsából.

Bankavatás

(1. old.)

Helyi és fôvárosi hivatalos, továbbá egyházi személyek, s számos érdeklôdô jelenlétében tegnap délután felavatták a Román Fejlesztési Bank új székhelyét.

A December 21. út 81–83. szám alatti, a merész vonalakkal párosuló külcsínt látványos belsôépítészeti megoldásokkal kiegészítô remekmû nem csak helyi viszonylatban teszi magasra az építészeti mércét, hiszen Bogdan Baltazar bankigazgató szerint is az új létesítmény a legszebb az országos BRD-láncban.

(tjl)

Mi lesz a Szabók bástyájának a sorsa?

(1. old.)

A Tordai úton a városba érkezô látogatót Kolozsvár egyik legépebben megmaradt középkori épülete, a Szabók bástyája fogadja. A Bethlen utca felôli oldalán, a bejárat fölött tábla látható Muzeul orãsenesc/Városi Múzeum felirattal. Az épületen mégis lakat lóg, senki nem látogathatja.

1956-ban a városi tanács megbízásából Starmüller Géza irányítása alatt várostörténeti múzeumot akartak nyitni a Szabók tornyában, ám a kommunista hatalom ezt megtiltotta. Az ok: a magyarság kisebbségi népcsoport Erdélyben, csak elszigetelt területeken él, ezért szó sem lehet egy ilyen múzeum létesítésérôl. Helyébe megalapították az erdélyi történeti múzeumot (a város központjában), ahol kiállították a már összegyûjtött anyagot. A megelôlegezett táblát még traktorral sem sikerült eltávolítani, ezért bevakolták. Az idô múlásával kezdett elôbukkanni a felirat, a rendszer bukása után meg is tisztították, de az eredeti elképzelések azóta sem valósultak meg.

A történeti múzeum szívén viseli a bástya sorsát, tudtuk meg Ioan Rota igazgatótól, de megfelelô anyagi háttér hiányában nem tudnak túl sokat tenni az épület megfelelô kihasználásáért. Egyelôre közel 450 millió lej értékben végeztek rajta javítási munkálatokat (tetôjavítás, belsô rendbetétel), de ennél sokkal nagyobb összegre lenne szükségük ahhoz, hogy kiállítási helyiségekhez jussanak. A bástya különleges szerkezete miatt komoly beruházást igényelne a fûtés megoldása is. A múzeum nemrég a mûvelôdésügyi minisztériumhoz fordult anyagi segítségért, de egyelôre nem lehet tudni, hogy a jövô évi költségvetés tervében helyet kap-e a kérésük. Amennyiben sikerül rendbe tenni e tornyot, középkori tárgyakat szeretnének kiállítani ott.

Boga Emese

Román csapatcsere Angolában

(1. old.)

Az ENSZ megbízásából Angolában békefentartó feladatokat ellátó román hadköteléket december 19–23. között új egységgel cserélik fel. Ezt pénteken jelentette be a nemzetvédelmi minisztérium. Ugyanakkor felfrissítik a cserealkatrész-készletet és más, közszükségleti cikkek készletét. Megvizsgálják azt is, mennyiben használt állapotú a különítmény mûszaki felszereltsége.

„Lôjétek le ôket, mert nem emberek!"
Bemutatták a kolozsvári forradalomról szóló elsô kötetet

(1., 2. old.)

A fenti címet az 1989. december 21-i kolozsvári dosszié I. kötete viseli, melynek szerzôi Victor Eugen Mihai Lungu és Tit-Liviu Domsa, támogatói pedig az 1989 Decemberi Események Történelmi Igazságát Feltáró Központ és a Polgári Akadémia Alapítvány kolozsvári fiókja. A vaskos dokumentumkönyv csütörtök esti bemutatóján szûknek bizonyult a Prefektúra ülésterme.

Victor Lungu elmondta, hogy 1990 óta gyûjtik az anyagot, és könyvük célja nem valamiféle bosszú az akkori áldozatokért, hanem vitát provokálva kívánnak hozzájárulni a teljes igazság felderítéséhez. Az utókor nem élhet elferdített igazságban az 1989. december 21-én Romániában történtekkel kapcsolatban. Domsa egykori ezredes ügyésznek volt bátorsága az események fôbûnöseit vizsgálati fogságba vétetni, de az 1990-es választások közeledtével bukaresti utasításra mindenki szabadlábra került. Olyannyira, hogy utána hosszú éveken keresztül a hatalom mindent elkövetett a hivatalos kivizsgálások gáncsolásáért.

A négy fejezetbôl álló könyvet Ioan Cãpusan tanár ismertette. Szerinte nem üzleti sikert hajhászó kísérletrôl van szó, hanem arról, hogy kilenc év után végre próbálják felgöngyölíteni azt az igazságot, amelynek megismerése az egész civil társadalom érdeke. A ’89-es forradalom valóban forradalom volt, tehát az állami intézmények is csak megerôsödve kerülhetnek ki a teljes valóság felszínre hozásából. A vérontásért a hadsereg, mint intézmény, nem okolható, de a tûzparancsot kiadó tisztek igen. Akik közül sokakat, „érdemeik elismeréseként", elôléptettek, mások a leggyanúsabb forradalmár szervezetekbe iratkozva jutottak anyagi elônyökhöz. A „Lôjétek le ôket, mert nem emberek!" (a cím a fôtéri tömegvérengzést megelôzô pillanatokban hangzott el, elsô fejezete a véres események elôtt az országban uralkodott állapotokat, a Ceausescu klánt kiszolgáló katonai és pártvezérek ténykedéseit mutatja be. A második fejezet fôleg Temesvárra, a vérengzések nyomainak eltüntetésével, katonai vonatkozású részletekkel foglalkozik. A harmadik a diverzióként Nyugatról várható veszélyhír elszórását taglalja, a negyedik pedig Kolozsvár eseményeit tárja fel. Sok, eddig ismeretlen fényképpel, vázlattal, tanúvallomással, katonai (ballisztikus) és orvosszakértôi véleménnyel. A következtetéseket a szerzôk nem zárták le, folytatás a további kötetekben. Tény, hogy 1989. december 21-ével Kolozsvár, Temesvár után, a második mártír város, amely még a diktátorpár futása elôtt fellázadt az önkény, az embertelen nyomor ellen.

Az 1996-ban végre elindított vádeljárások, a most kiadott tényfeltáró történelmi dokumentum azt bizonyítják, hogy a sok esztendei elhallgatás sem volt eléggé eredményes és a ’89-es áldozatok kérdésében egységesedô polgári társadalom elé a továbbiakban egyre több igazság kerül napvilágra. A csütörtöki könyvbemutató azt bizonyította, létezik még szolidarizálás, altruizmus ebben a súlyos hétköznapi gondokkal küszködô kolozsvári lakosságban. Az idô múlása csupán késleltetheti a gyilkosok felelôsségre vonását.

Ördög I. Béla

KRÓNIKA

KISHÍREK

(2. old.)

AZ ARANKA GYÖRGY Helyesírási Verseny — amit a III–IV. osztályosoknak december 12-én tartottak — díjazottai a következôk: III. osztályosok: I. díj: Papp Zakar Ilka (Báthory-líceum); II. díj: Antal Róbert (Brassai-líceum), Grunzó Zsófia (Báthory-líceum); III. díj: Pura Cristina Diana (Ion Creangã Isk.). IV. osztályosok: I. díj: Székely Edina (Apáczai-líceum); II. díj: Andrásy Zsuzsa (Báthory-líceum); III. díj: Varga Réka (dési 5. Sz. Isk.); Balló Botond (Ion Creangã Isk.).

A GRÓF MIKÓ IMRE KÖNYVTÁR értesíti kedves olvasóit, hogy az ünnepek alatt nyitvatartási ideje a következôképpen módosul: dec. 21–23-án: 10–18, december 28—30-án 9–17 óra között. Az új esztendôben a könyvtár január 4-én nyit. Minden kedves olvasónak kellemes ünnepeket kívánnak.

KARÁCSONYI ÜNNEPÉLYT rendez a kolozsvári Providenta–Gondviselés–Fürsorge Egyesület (Vár utca 10. szám) december 22-én, kedden déli 12 órakor. Az ünnepélyen a „nappali foglalkoztató" sérült fiataljai betlehemes jétékokat mutatnak be Kovács Ilona szociális gondozó vezetésével. A karácsonyi meglepetéseket a kolozsvári Palrom cég és a Schwero Kft. szponzorálja. Az egyesület ezúton is köszönetét fejezi ki Essig Andor cégvezetônek önzetlen támogatásáért.

A BANKCOOP KAMATAI magánszemélyek számára: 1 hónapra 55%, 3 hónapra 56%, 6 hónapra 57%, 9 hónapra 60%, 12 hónapra 61%.

Hallottuk

(2. old.)

— Miért Sivatagi Rókának nevezik az Irak elleni csapást?

— Mert valakinek a farkára szeretnének lépni.

-fi

A december 21–22-i kolozsvári megemlékezések programja

(2. old.)

Hétfôn a 9 évvel ezelôtt mártírok és sebesültek hozzátartozóiból alakult Kolozs megyei Forradalom Igazságáért Egyesület 10 órakor az Astoria útkeresztezôdésnél kezdi hagyományos koszorúzási megemlékezését. Utána a Dózsa utcán a Fô tér északi oldalára vonulnak és az Egyetemi Könyvesboltnál helyezik el virágaikat. Majd az Avram Iancu teret érintve a Tordai úton a Hôsök temetôjébe mennek, ahol 12 órakor istentiszteletet, koszorúzást tartanak. Ugyanabban az idôpontban koszorúznak a Mãrãsti téren, a Mócok útja 102. szám alatt és a Monostori temetôben. A szervezôk felhívják Kolozsvár lakosságát, hogy politikai érzelmektôl, vallási és nemzetiségi hovatartozástól függetlenül vegyenek részt ebben a menetben, és méltóképpen adózzanak a kommunizmus véres megtorlása áldozatai emlékének.

Kedden 12 órakor az egyesület Vasile Goldis utca 2. szám alatti székhelyén a forradalom mártírjainak és sebesültjeinek gyermekei karácsonyi ajándékcsomagokat vesznek át.

Olvasom,

(2. old.)

hogy a Temesváron évfordulózó államelnök ki- és bejelentette: kész utolsó grammig elveszíteni amúgy is vészesen csökkenô választási tôkéjét, de felderítteti az 1989. decemberi eseményeket. Mindenképpen megható és derék igyekezet. Éppen csak az a baja, hogy az eddigi tôkevesztés nagyrészt azért volt, mert az elôzô elnökhöz hasonlóan maga sem tüsténkedett a felderítésben. Ígérni, persze, lehet, betartani nehezebb. Fôleg akkor, ha továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a „hadsereg velünk volt", hogy a szeku csak javunkat akarta, hogy nincsenek is gyilkosok, legfönnebb olyanok, akik esküjükhöz híven teljesítették a parancsot (azt a parancsot, amelynek a körbemutogató versenyben azóta sem került meg a gazdája!), és az a rengeteg halott meg sebesült valójában önmagára emelte nem létezô fegyverét, akkor... az ígéret „utolsó grammig" része bizonyosan hiánytalanul teljesül!

(-is-)

Magyarország a leglátogatottabb

(2. old.)

Hivatalos statisztikai adatok szerint évrôl évre nô a külföldre utazó román állampolgárok száma. Az idei elsô félévben 3 324 000-en utaztunk határokon túlra. Hogy hova? Magyarország vezeti a listát 1 498 000 személlyel. Második Jugoszlávia 743 ezerrel, harmadik Törökország 303 ezerrel. Az Európai Unióban közel 247 ezer román állampolgár tett utazást. Ezen belül Németországé a pálma: 84 ezren keresték fel Romániából.

Állami Magyar Opera 50
Gálakoncert

(2. old.)

Ünnepi gálakoncerttel zárta rendezvénysorozatát a kolozsvári Állami Magyar Opera. A mûsor elôadói között több nyugdíjas vagy máshol mûködô énekes is szerepelt.

Opera-, és operettrészletek, színes mûsor szórakoztatta a közönséget. Nagy örömünkre szolgált Ruha István hegedûmûvész fellépte, aki éveken át nemcsak hogy az opera zenekarának koncertmestere volt, de még a Bánk bán híres brácsaszólóját is rendszerint ô játszotta. Ezúttal Vivaldi: Évszakokjából a Tél részletét és Barabás Sándorral, a zenekar jelenlegi koncertmesterével Händel csodálatos Passacagliáját adta elô. Ebben Ruha István a brácsaszólamot játszotta úgy, ahogy csak ô tud játszani.

Az operarészletek karmesterei, Hary Béla, Petre Sbârcea, a Román Opera igazgató-karmestere és Gh. Victor Dumãnescu, szintén a testvérintézmény nagy tehetségû dirigense. Az operettrészleteket Incze G. Katalin és Nits Péter, akit szerzôdése jelenleg Szegedhez köt, vezényelte.

Bevezetôként a Hunyadi László palotását táncolta a balettkar, Gara-áriáját pedig Mátyás Jenô énekelte. A mûsort konferáló Simon Gábor igazgató bejelentette az opera mûvészeti tanácsának határozatát: Mátyás Jenô az Operaház örökös tagja címet nyerte el. Ugyancsak örökös tag Szilágyi Ferenc tenorista is, aki a Bajazzók prológját énekelte. Habár bariton áriát énekelt, most is felcsillant hangjának szépsége, fénye és terjedelme, ami igazi unikum az ô korában.

Nedda áriáját a Bajazzókból Papp Vilma, Nedda és Silvio duettjét Antal Mária és Fülöp Márton, a Pillangókisasszonyból B. Belani Margit, és Adriana Lecouvreur áriáját egy fiatal tehetség énekelte.

A My Fair Ladybôl a csatornatisztítók jelenetét a nyugdíjas Jakab Lajos, a remekül táncoló Szabó József és Szabó László, valamint M. Kovács Lenke nemcsak énekelték, hanem játszották a jelenetet. A Lili bárónôbôl Hary Judit és Ádám János hangulatos duettet, Salat Lehel az örök slágert, a Hej cicát adta elô a Csárdáskirálynôbôl.

A közönség mindenkori kedvence a bonviván. Így volt ez most is, mikor a jelenleg Magyarországon élô Kontz Gábor igazi hódító operettrutinnal adta elô a Cirkuszhercegnôbôl Miszter X. belépôjét. Ugyancsak ebbôl az operettbôl énekelt kettôst Marton Melindával. Ováció fogadta Daróczi Tamást, aki A mosoly országa két áriáját énekelte.

Farkas Rose-Marie fellépte a Nabucco áriájában és Orth Miklóssal énekelt kettôsében az est egyik kiemelkedô fénypontja. Csak szuperlativuszokban szólhatunk énekmûvészetérôl, Orth Miklós szépen imposztált hangú megbízható bariton.

Otelló halálát Verdi operájából Molnár János énekelte, Kirkósa Júlia ismét meggyôzött rendkívüli kvalitásairól, Tosca imáját világsztárhoz méltó színvonalon énekelte, kitûnô partnere a második felvonás duettjében Alexandru Fãrcas, a zeneakadémia rektora volt.

Hary Judit és Georgescu Mária, B. Konrád Erzsébet és B. Vass Éva kettôsöket énekelt muzikalitással, szép hangon. Az André Chenier bariton áriáját Bancsov Károly, akinek a mûvészeti bizottság Az év énekese címet adományozta, átéléssel énekelte.

Eboli áriáját a Don Carlosból, az operairodalom talán legnehezebb mezzoszoprán áriáját, Simon Katalin adta elô briliánsan.

Hangulatos operettrészleteket hallhattunk Orth Évától és Szeibert Istvántól, a Bajadér tercettjét Kovács M. Lenkétôl, Jakab Lajostól és az örökifjú, remek humorú Elek Károlytól.

A Rigoletto kvartettjét Varga M. Júlia, B. Vass Éva, Kiss Domokos és Merk István, a mûsort záró Háry János fináléját a kórus és zenekar adta elô.

Az említetteken kívül örökös tag címet kapott Hary Béla karmester, aki igazi oszlopa az operának.

Sajnáljuk, hogy Hercz Péter nem énekelt az ünnepi esten, annál is inkább, mert csodálatos Petur-alakítása kimaradt a Bánk bán beszámolóból.

Reméljük, hogy a közönség továbbra is pártolja, támogatja a magyar operát. Mert közönség nélkül nincs opera!!!

Morvay István

Palczer János: Bihar-Vlegyásza

(2. old.)

A Pallas-Akadémia Könyvkiadó Erdély hegyei sorozatának 5. kötete Palczer János Bihar-Vlegyásza címû turisztikai kalauza. A Bihar-Vlegyásza hegyei ismert természeti nevezetességeket, csodálatos barlangokat, alig járt völgyszorosokat kínálnak: a világhírû Szkerisóra-jégbarlangot, a Csodavár barlangját, amelyet a szakemberek Európa leglátványosabb karsztjelenségének minôsítenek, az Elveszett világ nevû fenyvesrengeteget, a Bohodei-vízesést, a híres Szamosbazárt, a Bihar-kapu nevû vízöntôbarlangot, a Dregán-, Jád- és Aranyos-völgyek festôi kanyargós útjait.

A könyvet magyar–román, illetve román–magyar helynévmutató és térképmelléklet egészíti ki.

Ára 39 500 lej.

Befejezetlen történetek tárháza

(2. old.)

Nagy érdeklôdést keltett Mikó András: Befejezetlen történetek tárháza címû könyvének bemutatója, melyet december 16-án a Babes–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarának dísztermében rendeztek. „A jó dolgok befejezetlenek" — értékelte a könyvet Egyed Emese. A Visszhang kórus, többek között, Kodály Zoltán mûveit és John Lennon-számokat adott elô. A könyvbemutatót felolvasó est kísérte, melyen Farkas Wellman Endre, Gál Attila, Farkas Wellman Éva és Orbán János Dénes szerepelt. A megjelent könyvet Orbán János Dénes szerkesztette és az Elôretolt helyôrség adta ki. A szerkesztô vallomása, hogy Mikó András emlékét próbálja megôrizni. Nem gyászkeretben, hanem a bohó, vidám, dinamikus személyiséget tükrözve.

Balla Réka

PUBLICISZTIKA

A bonchidai kastély ura

(3. old.)

Bonchida több évszázadon át a Bánffy grófok hajléka volt. Manapság a bonchidaiaknak talán lesütött szemmel kellene állniuk, mert az egykori fôúri kastély csak rom és szemét.

Pedig milyen sokat tettek a Bánffyak a községért, kezdve a malmokkal, templomjavításokkal, hídjavítással, egyházi kegyszerek adományozásával, új iskola építésével, valamint a két világháború idején községi hadikórházak létesítésével és a gyakori adományaikkal.

A Bánffyak 1387-ben kapták meg Bonchidát Zsigmond magyar királytól, és ettôl kezdve a helység mindvégig családi birtokuk volt.

A losonci Bánffyak várkastélyt építettek, mely késôbb alakult át és vált büszkeségévé az erdélyi építészetnek és mûvészetnek. A kastély látogatói többek között: Kemény János erdélyi fejedelem 1661-ben, Apafi Mihály erdélyi fejedelem két alkalommal, késôbb pedig Jókai Mór, Majláth Gusztáv Károly és Makkai Sándor, valamint Nyírô József és Kós Károly tisztelettel és elismeréssel nyilatkoztak az épületrôl.

Bánffy Miklós Gyermekkori emlék címû írása szerint, itt érezte magát igazán otthon, bár Budapesten és Kolozsváron is volt lakása. Ide tért vissza, mikor az elsô világháború után hazaérkezett Erdélybe, itt kapcsolódott be az erdélyi irodalmi és mûvészeti életbe. Itt írta meg élete fômûvét az Erdély története címû trilógiát, és innen indult el nevezetes budapesti útjára, amikor szülôvárosát, Kolozsvárt ment megmenteni a háború rombolásaitól, míg büszke kastélyát felgyújtották ma sem tisztázódott körülmények között. A megmentett Kolozsvár pedig sohasem emlékezett meg róla, soha nem próbált tenni valamit jótevôjéért.

A bonchidaiak még a békeidôben szerették és tisztelték a Bánffyakat, kik családi hangulatot alakítottak ki a helybeliekkel való kapcsolataikban. 1901-ben a község lakossága szerenáddal tisztelte meg Bánffy Miklós grófot új országgyûlési képviselôi megválasztása alkalmából (Magyar Polgár, 1901. VII. 15., 4. old.), ô pedig ott volt a község ünnepségein, de a nehéz pillanataiban is, nevezetesen az 1911 évi nagy tüzesetkor, mikor segítôkezet nyújtott az oltásnál (Újság, 1911. V. 21., 6. old.)

A világháború után Bánffy Miklós 1946 tavaszán látogatott újra haza Bonchidára, amikor is dr. Bod Péter helyi körorvos vendége volt. Sírt, amikor kastélyát leégve és kirabolva láthatta viszont.

Nem csoda, hogy néhány év múlva úgy döntött: elhagyja szülôföldjét, hisz a körülmények teljesen megváltoztak, és egykori barátai megfeledkeztek róla.

Talán egyszer beismerik majd a bánffyak ellen elkövetett hibákat, sérelmeket, rágalmakat, és méltatják történelmi szerepüket, mindazt, amit erdélyi közösségük érdekében tettek.

Szakács János

Négy taktus — két sor

(3. old.)

Karl Böhm dirigenst tartották sokan (nem alaptalanul) Mozart zenéjének egyik legavatottabb megszólaltatójának. Az általa vezényelt Mozart Összes Szimfóniái albumnak elsô lemezén a nagy zeneszerzôvel kapcsolatos élményeirôl számol be. Ezekbôl merítem a következô anekdotát:

Egy alkalommal, Richard Strausszal utazva, az ismert zeneszerzô a következô szavakkal fordult hozzá:

— Herr Kappelmeister, bizonyára emlékszik a Don Giovanniban arra a mozzanatra, amikor az ôrgróf (Komptur) megjelenik a színen, és az addigi vidám hangulat négy taktus alatt átvált a könnyedbôl tragikusra!...

Böhm sûrûn bólogathatott erre, mert ki tudná jobban a Herr Musikdirektornál azt a bizonyos négy taktust.

— Nos — folytatta Richard Strauss —, ha azt a négy taktust én komponálhattam volna meg, odaadnám érte az én négy operámat...

*

Aki valaha megkísérelte írásba foglalni gondolatait és a szépet még szebben kifejezni, gyakran találkozik egy-egy olyan írással, melynek olvasásakor felsóhajt: Istenem, ha ezt én megírhattam volna így.

Fiatalkorom kedves és azóta méltánytalanul elfeledett szerzôje volt a mosolygó bölcs, Anatole France. Egyik kis írásában, amely bár nem a világirodalmat gazdagítja, de amely nélkül ez az irodalom szegényebb lenne talán: a Le jongleur de Notre Dame címûben, amit én a Miasszonyunk bûvészének fordítanék, bár zsonglôr az zsonglôr, nem bûvész és nem szemfényvesztô.

Nos, zsonglôrünk a kirakodó vásárok alkalmával a földre teregette kis szônyegét, hanyattfeküdt és felemelt lábain-karjain karikákat forgatott a bámuló népség gyönyörködtetésére. Mutatványa után összeszedte földretett sapkájából az odagyûlt garasokat és ebbôl tengette életét. Igen ám, de jött a nagy tél, amikor az emberek sietve igyekeznek haza, és gémberedett ujjaiknak nem akaródzik pénz után kajtatni az aprópénz után. Bûvészünket már-már az éhhalál fenyegette, mikor könyörületes szerzetesek befogadták egy kolostorba, ahol fahasogatás és mosogatás fejében ôt is megillette reggel-este a tányér forró leves. Csakhogy a szerzetesek, mindegyik a maga módján, munkájukkal dicsérték az urat. Egyik csodaszép kaligrafikus írással másolta a Bibliát, másikuk ugyanehhez festette hajszálvékony ecsettel az iniciálékat, ismét mások énekeket írtak, megzenésítették a zsoltárokat, imádkoztak és énekeltek, vagy más módon magasztalták azt, aki gondjukat viselte. Csak bûvészünk nem tett semmit, és ez sanyarúsággal töltötte el a szívét.

Egyik este, mikor a szolgálatos szerzetes belépett a kápolnába meggyújtani a gyertyákat az esti Áhitathoz, látja, hogy a zsonglôr ott fekszik az oltár elôtti, szônyegen a földön, és pörgeti-pörgeti a karikákat. Már éppen szentségtörést készül kiáltani, „mikor Istennek Anyja kilép a színes ablakkeretbôl, és lassú léptekkel indul az ô zsonglôre felé, letörölni azúrkék palástja szegélyével annak homlokáról az érte gyöngyözô cseppeket."

Dániel Károly

Évet záró hit és kételkedés

(3. old.)

Mikor egyik barátomnak megemlítettem, hogy néhány mondatban meg szeretném írni, milyen érzések, indulatok, remények kavarogtak bennünk 1989 decemberében, úgy nézett rám, mintha a Marsra utaznék. Kit érdekel ma már 1989? — kérdezte gyakorlatiasabb gondolkodású barátom. Bevallom, csak hebegtem-habogtam, míg rájöttem, hogy ez már azt sem érdekli, akivel annak idején együtt vonultunk ki az utcára.

Messze áll tôlem a szándék, hogy ki tudja hányadikként újra leírjam az akkori eseményeket. Százan kielemezték a történteket, és ezeregy következtetésre jutottak. 1996-ban az új hatalom szinte az öklével verte az asztalt, hogy ôk majd kiderítik az igazságot. Azóta a homály talán még sûrûbb lett. És minden nap, hónap, év elmúltával egyre sötétebb.

Jómagam ma már egészen máson álmélkodom. Példának okáért azon: hogyan tudták Iliescuék milliók fejét elcsavarni? Tiszteletre méltó személyiségek ujjongó lelkesedéssel beszéltek az elôttünk álló útról, a demokráciáról, egyenlôségrôl, testvériségrôl, jogállamról, és általában mindenrôl, amirôl addig hallgatni kellett. Én is napokig maceráltam a Szabadság szerkesztôit egy irományommal, melyben lelkesen újságoltam, hogy a Kolozsvári Rádióban ismét magyar dalok szólnak.

Emlékszem az alakuló RMDSZ tagokat toborzó felhívására. Aki csak mozogni tudott, mind rohant beíratkozni. Nagyon sokan, fiatalabbak, egyszerre voltunk MADISZ és RMDSZ tagok. Egy vállalat beszerzési osztályán dolgoztam, így sokat jártam az országot. Bárhova vetôdtem, mindenhol hatalmas tenniakarás fogadott. Bukarestben egy barátom azzal bolondított, hogy íratkozzam be a liberálisok közé. Udvarhelyen székelyek valami kárászéletû szervezetének lettem tagja, amirôl azt sem tudtam micsoda és mit akar. Mindezeket tiszta szívvel és meggyôzôdésbôl tettem. Mindez a háborút követô évekre hasonlított, mikor az emberek egyik napról a másikra belecsöppentek a kommunizmusba, és bár lyukas gatyájuk alig volt, éjt nappallá téve munkálkodtak a „haza felvirágoztatásán". Akkor is kevesen jöttek rá idejében, hogy a mese fôszereplôi démonok. Akik hamar ráébredtek a valóságra, és alkalmuk is adódott, ma hetedhét országon túl mosolyognak a sok millió naivon, aki tíz, esetleg húsz év múlva is úgy fog meghalni, hogy még mindig a változásban reménykedik. Márpedig a változás reményét az új jobboldali hatalom sem tudta valósággá változtatni. „Én nem voltam hitetlen, csak kételkedô" — visszhangzanak bennem Antall József, néhai magyar miniszterelnök, nemrég olvasott szavai.

Lehet, hogy mi, itthon maradt magyarok sem vagyunk hitetlenek. De már kételkedünk. Egyre jobban kételkedünk.

Nánó Csaba

NAPIRENDEN

Megérkezett a karácsonyi vakáció
Nincs bizonyítványosztás

(8. old.)

A szeptember 14-én kezdôdött reform-tanévben már nem három évharmad, hanem két félév alatt kell a diákoknak elsajátítaniuk a tananyagot. A ma életbe lépô karácsonyi vakáció január 3-áig tart. A szülôk hiába várják viszont a bizonyítványosztást, ugyanis erre csak az elsô félév végén, azaz január 25-én kerül sor. — Tanárként és tanfelügyelôként pihenésre és az ünnepekre való csendes készülôdésre biztatnám diákjainkat — mondta Török Ferenc Kolozs megyei fôtanfelügyelô-helyettes —, már csak azért is, mert január 3-ától az elsô félév utolsó, kiértékelô, tehát eléggé nehéz szakasza veszi kezdetét. Kihasználva az alkalmat: a Kolozs Megyei Tanfelügyelôség nevében a szülôknek, a diákoknak, pedagógustársaimnak kellemes ünnepeket, és boldog új évet kívánok!

Sajtódíjak az Expo Transilvaniától

(8. old.)

Csütörtök este, ünnepélyes keretek között, jutalomban részesültek az Expo Transilvania vásár- és kiállításrendezô céggel legjobb kapcsolatot tartó sajtóorgánumok képviselôi. A Mãrãsti téri kiállítóteremben megtartott díjkiosztáson elsôként a Kolozsvári Rádiótól Aurel Drutãt, Bogdan Roscát és Bódizs Editet, a Ziarul de Clujtól pedig az igazgatót, Hadrian Mateescut jutalmazták a gyümölcsözô együttmûködésért, majd oklevelet és karácsonyi csomagot kaptak a Contact és CD rádió, a TVR, NCN, Pro Tv, CBN és Europa Nova kolozsvári tévéstúdió, a Mediafax és Rompres hírügynökségek, valamint az Adevãrul de Cluj, Stirea, Ziarul de Cluj, Monitorul de Cluj, Szabadság (Turós Lucica), Transilvania Jurnal és Ziua napilap riporterei.

Szabadidôközpont idôseknek
Az ünnepélyes megnyitó ezúttal elmarad

(8. old.)

A kolozsvári munkaügyi igazgatóság a polgármesteri hivatallal közösen szabadidôközpontot létesített idôs személyek részére. Lapunkban már hírt adtunk róla, hogy a Sora üzletház mögötti (St. O. Iosif utca 1–3. szám) ingatlant, amelyet a munkaügyi igazgatóság bérelt, év elején kezdték átalakítani azzal a céllal, hogy (fôleg) a város központjában lakó idôs embereknek legyen hova menniük egy kis kikapcsolódásra, gondtalan idôtöltésre. Az épület javítási, felújítási munkálatai 80–100 millió lejbe kerültek, és leginkább nem kormányzati szervezetek, alapítványok járultak hozzá a beruházáshoz.

Hétfôn, december 21-én kezdi meg mûködését, idôsek kiszolgálását ez a szabadidôközpont, amely naponta 8–16 óra között tart nyitva, klubhelyiséggel, fogadóteremmel és orvosi rendelôvel látták el. A személyzet önkéntes alapon tevékenykedik, és a rászorultaknak ingyenesen gyógyszert biztosítanak.

A munkaügyi igazgatóság sajtóértekezletén bejelentették, hogy a hétfôi tevékenységkezdés még nem jelenti a hivatalos, ünnepélyes megnyitót. Ezt január végére, február elejére tervezik, addig ugyanis fel szeretnék mérni egyrészt az érdeklôdést, másrészt az igények kielégítésének lehetôségét.

(-ikó)

Húsz százalékkal drágulnak a telefonbeszélgetések
A Versenytanács a víz, szállítás, postaköltségek emelését is javasolja

(8. old.)

Január 1-jétôl egy önálló telefonvonal havi bérlete az eddigi 32 700 lejrôl 45 ezerre emelkedik, az ikertelefon bérlete 25 500 lej lesz. Egy impulzus 260 lej helyett 310 lejbe kerül majd. A magánszemélyeknek továbbra is jár a havi 100 ingyenes impulzus. Azok a bérlôk — magán- vagy jogi személyek —, akik meghaladják a tízezer impulzust havonta, a régi árban fizetnek. Ezután is megmarad a hat idôzóna, amikor különbözô tarifák érvényesek. A 991-es központon keresztül lebonyolított városközi beszélgetések esetében egy perc 2480 lejbe kerül. Emelkedik a telefonkészülékek telepítésének díja is.

A nemzetközi beszélgetések ára a következôképpen változik: Európába 7600 lej egy perc, II-es zóna — 10 600 lej/perc, III-as zóna — 14 ezer lej/perc, IV-es zóna — 17 600 lej/perc. Míg a nyilvános telefon kártyás hívásai esetében a helységen belüli, illetve a városközi beszélgetések tarifája egyaránt 420 lejre emelkedik — tehát olcsóbb az otthonokból bonyolított városközi beszélgetéseknél —, addig a nemzetközi hívásokkor egy impulzus átlagban 2–3000 lejjel drágább, mint a saját telefonkészüléktôl megejtett beszélgetések esetében.

1999-tôl kezdôdôen a RomTelecomnak jogában áll szolgáltatásainak árát háromhavonta változtatni.

Az utóbbi hónapok inflációs rátájának növekedése, valamint a lej leértékelôdése következtében a Versenytanács áremelkedéseket javasol, a következôképpen: a metró, a vasúti szállítások, valamint a víz díja — 6,7 százalék, a nemzetközi postai szolgáltatások — 9,4 százalék, a belügyminisztérium szolgáltatásai (útlevél, személyazonnossági igazolvány, gépkocsivezetôi jogosítvány) 10–33 százalék.

Nem jutott telekhez a vámhivatal

(8. old.)

Ünnepi hangulatban kezdôdött a kolozsvári városi tanács pénteki ülése. Kezdetben egy gitáregyüttes, majd a World Vision fiataljai, végül pedig népviseletbe öltözött kicsinyek énekeltek román nyelvû karácsonyi énekeket. Pastor Gheorghe, a Forradalom Igazságáért Egyesület kolozsvári fiókjának elnöke az 1989-es eseményekrôl szólt. Javaslatára a jelenlevôk egyperces néma csenddel áldoztak a forradalom hôseinek emlékére.

Napirendre térve a városatyák az Avram Iancu (volt Petôfi) utca 21. száma alatti ingatlan a vámhivatalnak való koncesszionálását vitatták meg. Mikó Lôrincz RMDSZ-tanácsos hangsúlyozta, hogy a vámhivatal 1500–2000 négyzetméteres területet kérvényezett a városházától, az említett telek csupán 909 négyzetméter, a talaj pedig egyáltalán nem megfelelô építkezésre. Marius Drãgan, a kolozsvári területi vámhivatal igazgatója elmondta: az itt felépítendô helyiségekben csupán adminisztratív tevékenységet folytatna a hivatal és nem vámolást. Ioan Mihai Nãstase kiemelte, hogy az említett címen több roma család lakik, a ház bármikor összeomolhat. Csupán ekkor merült fel, hogy a városháza vezetôsége eltéveszthette a címet, ugyanis a Galovics-házról, a Hóhér Házának is nevezett ingatlanról van szó, ez pedig a 23. szám alatt található. A szomszédban ugyanis, azaz a 21. szám alatt a MADISZ és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) székel. Ionel Chicinas parasztpárti tanácsos javasolta: cseréljék ki a határozat-tervezetben szereplô házszámot. Romulus Zamfir nemzeti liberális városatya figyelmeztette kollégáit, hogy az ingatlannak két tulajdonosa van. Gheorghe Funar polgármester javasolta: ne a házszámot vegyék figyelembe, hanem a helyrajzi számot. A tanácsosok végül megszavazzák, hogy 21-rôl 23-ra cserélik a határozat-tervezetben szereplô házszámot. A vámhivatal képviselôjének bosszúságára a városatyák nem járultak hozzá a telekkoncesszióhoz. Kérdés, hogy a városháza a MADISZ és a KMDSZ kilakoltatását akarta-e elérni, vagy csupán egy gépelési hibáról van szó.

Marius Drãgan, a vámhivatal kolozsvári igazgatója a sajtónak nyilatkozva elmondta: betartották volna a mûemlékvédô bizottságnak a Galovics-ház rendbehozatalára vonatkozó feltételeit, a telekre pedig egy korszerû, a vámhivatal számára rendkívülien fontos épületet építettek volna. „Évente ezermilliárd lejjel járulunk hozzá az állami költségvetéshez, számítógépeinkben a nemzetbiztonság számára fontos adatokat tárolunk, harcolunk a kábítószer- és fegyverkereskedelem ellen. Olyan fontosak vagyunk mint a rendôrség, a különbség csupán annyi, hogy senkit sem tartóztathatunk le. Mindezek ellenére több mint három éve nem sikerült telket szereznünk Kolozsváron" — mondta felháborodottan Marius Drãgan.

Lapzártakor a Német Demokrata Fórum kórusa román, német és magyar nyelvû karácsonyi éneket énekelt az üvegteremben.

Kiss Olivér

Iraki harcok

(8. old.)

Szaddám Huszein iraki elnök ellenállásra szólította fel az ország népét és az összes arabot. Elutasított minden megegyezést Washingtonnal és Londonnal, s arra buzdította híveit, hogy csapjanak le az ellenségre.

Az iraki elnök pénteken a televízióban, felvételrôl mondott beszédet.

Bagdadban pénteken este, kelet-európai idô szerint fél hétkor ismét megszólaltak a légvédelmi szirénák.

Washingtonban korábban bejelentették, hogy az Egyesült Államok pénteken végrehajtja az Irak elleni légitámadás-sorozat harmadik hullámát.

Valutaárfolyamok
(péntek, december 18.)

(8. old.)

Váltóiroda

Márka (Vétel/Eladás)

Dollár (Vétel/Eladás)

CAMBIO

6350/6470

10 600/10 780

PLATINUM

6320/6460

10 550/10 760

Gulden 4

6360/6500

10 620/10 800

Macrogroup

6350/6470

10 600/10 780

SAKER

6350/6500

10 600/10 800

Nemzeti Bank

6392

10 615

Az utcai pénzváltóknál a forint 49/50, a márka 6400/6500, a dollár pedig 10 650/10 750 lejbe került.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1998 - All rights reserved -