1998. február 4.
(X. évfolyam, 27. szám)

Háromnapos heves viszály után hétfô éjszaka a snagovi kormányvillában ismét felvették a tárgyalások fonalát a romániai koalíciós válságban szemben álló parasztpárt és Demokrata Párt vezetôi.

Az éjszakai megbeszélésen a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt részérôl Ion Diaconescu elnök, Gabriel Tepelea elsô alelnök, Victor Ciorbea alelnök, kormányfô, Remus Opris alelnök, a kormány fôtitkára vett részt a KDNPP közlése szerint. Mint ismeretes, a KDNPP és a többi koalíciós párt, köztük az RMDSZ, már szombaton elküldték a demokratáknak az együttmûködési megállapodás tervezetét, de a koalíciós egyeztetésre kitûzött szombati, vasárnapi és hétfôi találkozókra Petre Roman pártja nem küldte el képviselôit, hiába vártak rájuk.

Folytatódnak a tárgyalások a miniszteri posztok betöltésérôl is. A Demokratikus Konvenció keretében mûködô Nemzeti Liberális Párt és Románia Alternatíva Pártja — amely eddig nem vett részt a kormányban — kész egyes tárcák betöltésére, míg az RMDSZ nem annyira az esetleges újabb miniszteri tárcát tekinti fontosnak, hanem azt, hogy erôsítse szerepét a gazdasági reformfolyamatban, például államtitkári szinten.

A román államfô hivatala kedden közleményben vonta meg azoknak a megbeszéléseknek mérlegét, amelyet az elnök hétfôn délután és este folytatott az ellenzéki pártok küldöttségeivel. Constantinescu célja az volt, hogy lehetôvé tegye a hatalom és az ellenzék ,,építô jellegû párbeszédét" mind a parlamentben, mind a törvényhozás és a kormány kapcsolatának tekintetében. Az elnök szerint most, miután minden jelentôs párt rendelkezik mind a kormányzás, mind az ellenzéki szerep tapasztalataival, eljött az érettebb politikai kapcsolatok ideje, az elmúlt évben ugyanis magatartásuk inkább a választási idôszakokra emlékeztetett.

Az ellenzéki pártok közleményeibôl azonban kitûnt, hogy általában olyan feltételekhez kötötték a kormányzat iránti magatartásuk megváltoztatását, amely azt gyakorlatilag programjának feladására kényszerítené. Az RTDP tízpontos listáján például olyan követelések szerepelnek, mint az, hogy az elnök ne írja alá a parlament által a kormány felelôsségvállalásával elfogadott privatizálási törvényt, és a kormány semmiféle olyan rendeletet, törvényt ne hozzon, amely — az RTDP szerint — ,,sértené Románia nemzetállami jellegét", és ne engedje ,,a szuverenitás átadását a helyi közigazgatási szerveknek", ami Iliescu pártjának aggodalmai szerint lehetôvé tehetné ,,etnikai alapú autonómiák létrejöttét". Az RNEP nyíltan az RMDSZ kizárását sürgette a kormányból.

Hétfô délután megkezdte munkáját a szenátus és képviselôház tavaszi, június 30-ig tartó ülésszaka.

A szenátus és képviselôház egyaránt megválasztotta állandó büróját. A Funar-szárny kiválása nyomán csökkent a Román Nemzeti Egységpárt súlya, titkár helyett jegyzôi posztokat kaptak csupán. Elutasították Funar igényeit, aki saját embereinek követelte a képviselôházi, illetve szenátusi RNEP-frakciók vezetô posztjait. Titkári tisztségében újraválasztották a szenátusban Kozsokár Gábort, a képviselôházban pedig Kovács Csaba Tibort. A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt szenátusi frakciójának vezetôje, Radu Vasile, a párt fôtitkára helyett Ulm Spineanu lett, aki a kormány decemberi átalakításakor vesztette el reformügyi államminiszteri posztját. Az RMDSZ képviselôházi frakciójának vezetôjeként újraválasztották Varga Attila Szatmár megyei képviselôt.

Február elsején Romániában is életbe lépett a Nemzeti Kisebbségek és Regionális Nyelvek védelmérôl szóló ET-keretegyezmény. Románia az elsôk között írta alá a nemzeti kisebbségek és a többség közötti tényleges egyenlôséget, a diszkrimináció elleni fellépést, a kisebbségek kultúrájának, nemzeti identitásának, anyanyelvének, vallásának és hagyományainak megôrzését biztosító intézkedéseket szorgalmazó egyezményt. A dokumentum elôírja az anyanyelvi oktatás lehetôségének biztosítását, és tiltja a nemzeti kisebbségek erôszakos asszimilációját.

A romániai nemzetiségek számára fontos az egyezmény életbe lépése — mondotta el kérdésünkre Eckstein-Kovács Péter RMDSZ-szenátor. Az egyezményben büntetô elôírás ugyan nincs, de tájékoztatási kötelezettséget ró az aláíró államokra, amelyet a miniszterek bizottsága vizsgál meg. Eszerint a ratifikáló országoktól tájékoztatást lehet majd kérni arról, hogy milyen intézkedéseket hoztak a nemzetiségek védelme terén. A dokumentum életbe lépésétôl számítva, egy éven belül a tájékoztatás kötelezô, és attól fogva rendszeres idôközönként, a miniszterek bizottságának kérésére az aláíró államok az egyezmény végrehajtásáról tájékoztatást kell tegyenek.

Eckstein-Kovács szenátor emlékeztetett arra is, hogy annak idején Románia elsôként ratifikálta az egyezményt, és diplomáciai sikernek tartotta, hogy az ET 1201-es számú ajánlása 11. cikkelyében szereplô autónom közigazgatási szervek létrehozása nem került be a keretegyezménybe.

A szenátor szerint a keretegyezményben két elôírás is van, amely a romániai magyarok szempontjából akár aktuálpolitikai szempontok megvalósítására is felhasználható. Ezek a közigazgatásban történô anyanyelvhasználat, illetve a kétnyelvû feliratok és helységnévtáblák kérdése. Az egyezmény életbe lépésének hatása Románia számára azért is fontos, mert ha ratifikációjával a belsô jog részévé vált, életbe lépésével viszont — a román alkotmány értelmében — elsôbbséget élvez bármely elôzô, és esetleg a keretegyezmény elôírásainak ellentmondó hazai jogszabálynak.

Egyébként Románia az elmúlt napokban ratifikálta a Helyi Autonómia Európai Chartáját is, amely május 1-jén lép életbe.

(t)

A koalíciós pártok politikusai héftôn délután folytatták az egyeztetô tárgyalásokat, majd az esti órákban másodszor is tárgyalóasztalhoz ültek. Kiszivárgott információk szerint a kormánypártok megállapodtak egy koalíciós protokollum elfogadásában, amely a kormányzati és a parlamenti együttmûködést szabályozza. Eszerint létrehozzák a koalíció politikai tanácsát, amelynek tagjai a miniszterelnök és a koalíciós pártok vezetôi lesznek, illetve a parlamenti koordinációs tanácsot, amelyben a kormányfô, a két ház elnöke, a koalíciós pártok parlamenti frakcióvezetôi és a parlamenti kapcsolattartással megbízott miniszter vesznek részt.

A koalíció pártjai továbbá megegyeztek abban, hogy támogatják a reformfolyamat törvényeit, nem vesznek részt kormányellenes akciókban, és tartózkodnak olyan kijelentésektôl, amelyek a partnerek ellen irányulnak. A protokoll értelmében a demokrata prefektusok és alprefektusok hivatalban maradnak, és „végrehajtják a kormány politikáját". A tárgyalásokon az RMDSZ-t Tokay György és Niculescu Antal képviselték.

Kedd reggelre ismeretlen tettesek gumibelsôt gyújtottak meg a Kisbács Kolozsvár felôli bejáratánál elhelyezett magyar és román nyelvû helységnévtáblára. Ugyanakkor Szucságban kidöntötték a falu bejáratánál felállított helységnévtáblát, míg a kijáratnál lévôt lemázolták. Csak Mérában maradtak sértetlenek a helységnévtáblák — tájékoztatott Rozsnyai József alpolgármester.

Mint ismeretes, szombaton reggel a Kolozsvár felôli magyar és román nyelvû feliratú táblákat alig egy óra leforgása alatt bemázoltak. Kisbácsban a megtisztított táblákra szombaton éjszaka ôrök vigyáztak. Szucságban a vasárnap reggel kidöntött táblát újból visszaállították. Az incidens kedd reggelre megismétlôdött.

Rozsnyai József elmondta: a polgármester úgy vélte, hogy a táblák ôrzése nem tartozik hatáskörébe. A helyi rendôrfônök a táblákat látva megszeppent, és azt mondta, hogy ezúttal valóban intézkedni kell. Az alpolgármestertôl megtudtuk, hogy anyagi gondok miatt egyelôre még nem kerül sor a táblák felújítására.

Deák Ferenc RMDSZ-elnök megjegyezte: az RMDSZ-tanácsosok még tavaly szeptemberben írásban kérték az RTDP-s polgármestert, hogy alkalmazza a kormányrendelet elôírásait. A január 6-i tanácsülés eredményekképpen a polgármester január 15-én írásban jóváhagyta a magyar feliratú táblák elhelyezését. Megtudtuk: a község 38,4 százaléka magyar nemzetiségû, ezen belül Kisbácsban 32,6, Mérában 90,4 és Szucságban 45,1 százalék a magyar ajkú lakosok aránya.

Buchwald Péter alprefektus hangsúlyozta: a 22-es kormányrendelettel módosított közigazgatási törvény érvényben van, tehát alkalmazni kell. Szerinte a prefektúrának köteleznie kell a polgármestereket arra, hogy elhelyezzék a kétnyelvû feliratokat, és akik a táblákat megrongálják, azok ellen a törvény elôírásai szerint kell eljárni. Az alprefektus hangsúlyozta: az ügy kivizsgálása a rendôrség kötelessége.

Boros János megyei RMDSZ-elnök szerint is a rendôrség feladata a tettesek leleplezése. Az elnök elmondta, hogy a hét végén megtárgyalják az RMDSZ parlamenti képviselôivel az ügyet. Boros az incidensek ellenére felszólítja a polgármestereket, hogy a helyi közigazgatási törvény elôírásainak megfelelôen helyezzék el a kétnyelvû helységnévtáblákat.

Papp Annamária

A megapolisban és környékén elég sok az erdélyi, és nem alkotnak külön csoportokat, rendszerint együtt vesznek részt bizonyos eseményeken. Így történt volna január 27-én is, amikor a román konzul a fejedelemségek egyesülésére emlékezett, de csak családi körben, meghívókat nem küldött szét. Fôleg erdélyi magyarokat felejtett el értesíteni, mintha kényelmetlen lenne számára a társaságunk. De a konzulátus különben is a várakozás lázában él, nem lehet tudni, ki megy, ki jön és ki marad. Mi is várjuk a változást, mert ez még a régi generációból itt felejtett társaság. A követségen mûködô Román Kulturális Központ már új igazgatót kapott, az emigránsok mégsem nagyon járnak a rendezvényekre. Nehezen felejtik a régi rendszer embereitôl a követségen elszenvedett gorombaságot.

Január 27-én a magyar nagykövetségen is volt egy rendezvény: sajtótájékoztatót tartottak a tavalyi eredményekrôl és az idei tervekrôl.

Január 29-én a manhattani Magyar Házban Verestóy Attila, az RMDSZ szenátora tartott elôadást. A ritka szónoki képességgel megáldott elôadó részletesen válaszolt a kérdésekre, megelégedéssel töltve el hallgatóságát. Az USA-kongresszus meghívására tartózkodik az államokban, hogy tanulmányozza a NATO-csatlakozás lehetôségeit. Nagy hozzáértéssel adott tévé- és rádióinterjúkat.

Március 15-ét az idén is a Kossuth-szobornál, Manhattanben, a 113. utcában ünnepeljük. A rendezôk jelentôs részvételre számítanak.

A romániai eseményeket az itteni erdélyiek szorongva figyelik, de bizakodnak.

Deák Ferenc

Hétéves kora óta színpadközelben „nevelkedett". Tagja volt a Kozma Lajos irányította Stúdió-színpadnak. Majd a '80-as évek végén „eltûnt" a szemünk elôl. Most a magyar opera színpadán a Denevérben lép fel.

— Hogyan történt ez a pálfordulás a prózától a zenés mûfaj felé?

— Ez akkor kezdôdött, amikor Kozma Judit irányítása mellett zongorázni tanultam. Folytatódott azzal, hogy Demény Piroská tól jó zeneelméleti alapokat kaptam, énekelni pedig Szarvady Gyula tanított. Ô vitt fel Bukarestbe egy versenyvizsgára, és szerzôdéssel a zsebemben tértem vissza. Énekkari tagként Dessauba mentem, szólistai kötelezettséggel. Itt Marianne Kaiser kammersängerin, koluratúr díva vállalta további képzésemet. Ô volt, aki észrevette a férfi énekeseknél elég ritka koloratúrkészséget. Ebben a periódusban nagyon sok Bachot, Rossinit és Mozartot énekeltem, és két év alatt sok apró szerepet különbözô operákban.

— Most is Németországban élsz?

— Nem. '89 októberében Budapestre mentem, ahol Medveczky Ádám meghalgatott. Mert szólistának túl fiatalnak talált (19 éves voltam), énekkari tagságot ajánlott fel. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy miután Takács Paula Kossuth-díjas mûvésznô is meghallgatott, elvállalt tanítványának: „Maga az elsô növendékem, aki nincs elrontva..." Azóta is vele dolgozom. Tíz operát tanultam meg mellette. Az operabarátok támogatásával magánénekesi ösztöndíjam van.

Számomra kitûnô tanulási lehetôség, hogy meghívtak a bayreuthi énekkarba, itt a kórustagok többsége szólistákból áll. Norbert Balatsch a karigazgató. Olyan iskola ez, amibôl csak profitálhat az ember. Nagy élményem, hogy az Interoperett gálán Gregor Józseffel énekelhettem a Don Pasquale hadaró kettôsét.

— S a Denevér?

— Itthoni vendégszereplésre adódott lehetôség. Hálás vagyok Hary Bélának, aki a zenei anyagot átvette velem, és Incze Katalinnak, akivel Papageno szerepét is átveszem. Ez azért fontos számomra, mert nemzetközi gárdával egy hónapos norvégiai és svájci turnéra indulunk a Varázsfuvolával.

A Denevér azért is izgalmas, mert olyan énekesekkel — Szeibert István, Marton Melinda — léphetek fel, akiknek eddig csak tapsolhattam.

(K-dy)

A filharmonikusok tagjaiból alakult kamarazenekar január végi hangversenyének mûsorát két osztrák klasszikus: Haydn és Schubert mûveibôl állították össze.

Haydn londoni szimfónái közé tartozik a 94. ún. üstdob szimfónia, mely A meglepetés elnevezéssel is ismeretes. A címet a második tétel finom témájával ellentétes, váratlan üstdöb ütésért kapta. Bár Haydn a harmadik tételt Menüettnek titulálja, igazi ländlert komponált, tehát az est fiatal karmestere, John Yumisash gyors tempója nagyon is helyénvaló. A briliáns finálé ma sem téveszti el hatását, nemhiába egyik legkedveltebb Haydn-szimfónia.

Csak néhány évtizede került elô — ha emlékezetem nem csal — egy bécsi könyvtárból, Haydn: C-dúr csellóversenye. A D-dúr verseny, vagyis a közismert, sokat játszott versenymû autenticitását is megkérdôjelezi ugyan a szakirodalom, mindenesetre a C-dúrt hallgatva is Haydn nyelvezetére ismerünk.

A szólórészt játszó kis Mihai Marica, akinek rendkívüli teljesítményérôl már többször beszámoltunk, ezúttal sem keltett csalódást. Nemcsak szép, terjedelmes csellóhangját, elôadásának biztonságát csodáltuk meg, hanem pódium-magatartását is: Mihai Marica magától értetôdô egyszerûséggel játszik, idegen tôle a pózolás, a mûtemperamentum, ami fiatal elôadóknál bizony gyakori. Ráadásként rafinált technikai effektusokat tartalmazó kis mûvet adott elô. A kis mûvészt szívesen meghallgatjuk máskor is.

Befejezésül Schubert: III. D-dúr szimfóniája hangzott el. 1815-ben komponálta a szerzô a végig vidám, optimizmust sugalló muzsikát. Bár ritkábban kerül mûsorra, mint késôbbi szimfoniái, ez is igazi sikerdarab, ha ilyen életteli módon hangzik el, mint ahogyan John Yumisash vezényelte. A nagyon muzikális karmester, akit a város operaközönsége már jól ismer, elképzelései helytállóak, ám vezénylési módja a gyors részeknél még bizonyára javulni fog, hisz Yumisash még nagyon fiatal, szimfonikus karmesterként nem is lehet nagy gyakorlata.

A nagyrészt fiatalokból álló, a filharmónia itthon maradt tagjaiból összeállított kamarazenekar nagyon jól oldotta meg feladatát, a fúvós szólók szépen, tisztán illeszkedtek a szép vonóshangzáshoz.

Morvay István

Mi a helyzet a melegvíz-, illetve a fûtésszolgáltatással? — kérdeztük a lakónegyedi fûtôközpontok alkalmazottait.

Érdekes, ha szerkesztôként mutatkoztam be, teljesen elzárkóztak a választól. Így hát taktikát változtatva, panaszos lakóként jelentkeztem.

A Györgyfalvi negyedben, a Hajnal negyedben reggel 4-7 óra között és este 9 óra után reménykedhetnek meleg vízben. A legsúlyosabb helyzetû Monostor negyedben a fûtôközpont alkalmazottai nagyon közlékenynek bizonyultak. Közvetve maguk is érintettek, legtöbbjük ugyanis a negyedben lakik. Tehát mindent megtesznek azért, hogy ha meleg vizet nem is biztosíthatnak, de legalább a lakások hômérsékletét elfogadható szinten tartsák. Vannak fûtôházak, ahol a lehetôséghez mérten szolgáltatják a meleget, máshol utasításra várnak.

Az utasítások osztogatóit, sajnos, nem tudtuk telefonvégre kapni, mivel testületileg tanfolyamon voltak. Lehet, hogy most okítják ôket, miként lehet alacsony gáznyomás esetén a lakosokat szóval tartani. Órarendet egyik fûtôház sem garantál, így amikor van gáznyomás, akkor van meleg víz.

Úgyhogy olvasóink reménykedhetnek: ha megjön a tavasz... Tavasztól ôszig ugyanis nincs gond a gáznyomással.

H. Gy.

Mától, február 4-tôl a kolozsvári Közszállítási Vállalat 1000 lejrôl 1100 lejre drágította a jegyek árát. A 42-es vonalára, Kisbácsba a jegy 2000 lej.

A bérletek új ára: egy vonalra 30 000 lej, két vonalra 53 000 lej, az összes vonalra, a bérlet ára 88 000 lej, csoportos bérlet 122 000 lej. A heti bérlet ára: 7500, 13 500 és 22 000 lej.

Földvári Árpád, a vállalat aligazgatója elmondotta: a közelmúltben importált 10 darab cseh Tatra villamos hét végétôl állandóan közlekedik. Az új jármûvek lépcsôje alacsonyabb, az idôsebbek sokkal könyebben fölszállhatnak. A cseh villamosok melegebbek és fôleg csendesebbek.

(m)

A magyarországi Mûvészbarátok Egyesülete és a lakiteleki Népfôiskola Alapítvány az idén is megszervezte a népszerû tábort. Magyarországi mûvészek mellett, immár hagyományosan, a szomszédos országok képviselôi is jelen voltak. Városunkat a január végén nyílt és február 15-ig megtekinthetô kiállításon Forró Ágnes képviseli. A lakiteleki népfôiskola Kölcsey-házában az elôzô táborok képanyagát is kiállították.

(n)

A MARIANUMI ÖREGDIÁKOK február 5-én, csütörtökön du. 4 órakor tartják összejövetelüket, amire szeretettel várják társaikat.

DR. MOLNÁR MÁRIA tart orvosi konzultációt február 5-én, csütörtökön du. 5 órától az RMDSZ Pata-Györgyfalvi negyedi körzetének székházában (Jugoszlávia utca 13.). A rászorulóknak gyógyszert is juttatnak.

• Közúti balesetben vesztette életét dr. Stan Ioan Teodor 57 esztendôs egyetemi elôadótanár. Az Avram Iancu Társaság elnöke hétfôn este Kolozsvár felé hajtott a kulturális egylet tulajdonát képezô CJ-01-SAI rendszámú Ford Escorttal. Felvincen, a DN1 országút 423 km „ 600 m kilométerkô közelében, egy kanyarban, a gépkocsivezetô elvesztette uralmát a kormány felett, az autó átsodródott a szemközti sávra, ahol frontálisan ütközött egy utánfutós Mercedes-szel. A szinérváraljai Chimiada Trans Kft. kisteherszállítójának sofôre, a 37 éves Gheorghe Cheregi már semmit sem tehetett a tragédia elkerüléséért.

A balesetben súlyos sérülést szenvedett a Ford Escort két utasa is: az AIT alelnökét, Vasile Cristea (65) tartalékos ezredest, és Olimpia Dobrin (42) marosújvári háztartásbelit kórházban ápolják.

• Mindkét lába eltörött és súlyos fejsérülést szenvedett Á. K. (73) kolozsvári nyugdíjas, akit hétfôn reggel gázoltak el a Móricz Zsigmond (Bucuresti) úton. Az idôs férfi nem a kijelölt helyen, figyelmetlenül próbált átkelni az úttesten, amikor a Nagy István (34) vezette, s a jeges úton megperdülô személygépkocsi meglepte.

• Két holttestre leltek hétfôn délben a kolozsvári Galamb utca 11/3 szám alatti lakásban. Eddig csak azt sikerült kideríteni, hogy Savin (58) és Iuliana (45) Berindei tordai lakosokról van szó, akik törvénytelenül tartózkodtak az illetô lakcímen. A halál okának felderítéséért boncolást rendeltek el.

• Tetten érték Ioan Canta (24) és Cãlin Gheorghe Cizmasu (27) sószentmártoni lakost: lebukása pillanatában a két foglalkozás nélküli éppen a marosvásárhelyi International Transport kamionjának szállítóterében ügyködött. Ezúttal „csak" tucatnyi üdítô italos ládát igyekeztek elvinni, de a vizsgálat során kiderült: január 20-ról 21-re virradó éjjel, szintén a ponyva felhasításával, megdézsmálták a gyulafehérvári Alex Kft. tulajdonát képezô TIR-kocsi rakományát. Akkor 6 hordó és 2 láda Silva sörnek kelt lába. A TIR-kocsitolvajokat elôzetes letartóztatásban vizsgálják, a kár mintegy 6 millió lej.

• Azonosították az apahidai betöréses lopás elkövetôit. Simion Dorinel Câmpean (20) és Anghenel Daniel Beschi (26) január 16-ról 17-re virradó éjjel feszítette fel a helyi Rompan Kft. helyiségének egyik ablakát, majd kiürítette a 3,5 millió lejt tartalmazó páncélszekrényt.

• Villamos energiát lopott Cosma Rãchitã (47) és Ioan Sipos (76). Az ajtonyi rendôrôrs és a tordai RENEL-szakértôk helyszínelése arra derített fényt, hogy a két rôdi lakos mellékáramkört csatoltatott az elosztó elé, s ily módon 1996 szeptemberétôl zavartalanul, és fôleg ingyen fogyaszthatta a kilowattórákat. A berendezést Jaskó István (43) helyi lakos szerelte fel, a villanyáramtolvajok ellen minôsített lopásért indítottak bûnvádi eljárást.

( turós )

— Milyen volt az elôadás?

— Úgy elhúzták, mint a kormányválságot.

-fi

Az utcai pénzváltóknál a forint 40,5/41,5, a márka 4650/4750, a dollár pedig 8330/8450 lejbe kerül.

Újabb értékjegyakció lebonyolítására készülôdnek a postahivatalok. Két-három heten belül országszerte átvehetôk a mintegy 230 ezer lejt érô kuponok. A minisztérium elégedett: amit magától elvárt, azt megtette: a mezôgazdaság idén is kap támogatást. 2,8 billió lejt kuponok formájában és 1,2 billiót évi 40 százalékos kamatú, „támogatott" agrárhitelként.

A költségvetés mai helyzetéhez képest ez az összeg nem kevés, de nem is sok. Tulajdonképpen nem a nagyságával van gond. A baj forrása abban keresendô, hogy lényegében nem segít a mezôgazdaság mai helyzetén. Az egy-két-három hektár földön gazdálkodó, önellátó kisgazda nyilván örömmel fogadja az állam jótékonykodását, ettôl azonban továbbra is versenyképtelen marad. A tagosítatlan parcellák kis hektárhozamainak ráfizetését a kuponok értéke nem téríti meg. A társulások, agrárvállalkozók számára pedig csepp a tengerben: a tavaszi, nyári, ôszi munkálatok pénzigénye olyan nagy, hogy 10 hektár föld után kapott értékjeggyel sem lehet rendesen megdolgozni egy hektár szántót. Az állam jótékonykodása tehát igazából senkin sem segít!

Évek óta visszatérô, fogas kérdés maradt kilenc évvel a rendszerváltás után is: ki finanszírozza az idôközben 90 százalékban magánosított mezôgazdaság szerkezetváltási költségeit? Ki támogatja kedvezményes kamatú hitelekkel azokat az agrárvállalkozókat, akik 10–20–100 hektáron termelhetnének korszerû technológiával exportképes zöldséget, gyümölcsöt, gabonát?

A szakminisztérium visszakozik: a törvényhozás több mint 15 létfontosságú mezôgazdasági törvényen ül, ezek elfogadásától teszi függôvé a mezôgazdaság gyökeres átalakulását. Beismeri, hogy a legtöbb törvényt esetleg jövôre szavazzák meg a honatyák. Ami nyilván tovább viszi az agrárágazat rendszerváltás óta tartó agóniáját.

A kormány az elmúlt évben több tucat rendeletet fogadott el, éppen a törvényhozás lassú munkája miatt. Ezek között agrárérdekeltségû rendelet ritkán akadt, olyan pedig egyáltalán nem volt, amelyik meghatározó volna az immár magánkézben lévô agrárágazat rövid távú átalakulására. Ha kényszerbôl vállalta, hogy ezt a köztes megoldást választja a reform felgyorsítására, vajon miért nem tulajdonított elsôrendû fontosságot az agrárágazatnak?

A közvélemény egész évben az állami gazdaságok magánosításával volt elfoglalva, arra viszont kevesen figyeltek, mi is történik igazából a magánkézben lévô, 10 millió hektár termôföldön? A vállalkozó gazdák nagyon nehezen vagy egyáltalán nem jutottak hitelhez, aki pedig kapott kölcsönt, a mezôgazdasági termelés specifikumánál fogva nagyon nehezen tudta visszafizetni a 70–80 százalékos kamatokat. Sok tízezer ügyes kezû, jól felkészült közép- vagy felsôfokú képzettségû agrárszakember van, akik agrárvállalkozók lennének. Szaktudásukkal versenyképes termelést honosíthatnának meg falvainkban. Vajon miért nem ôk kapták idén a 2,8 billió lejt 5–10 százalékos kamatú kölcsönként? Miért nem ôket támogatja a kormány, akár sürgôsségi rendeletekkel, hogy termôföldet vásárolhassanak és termelni tudjanak? Mi értelme van az adófizetô polgárok pénzét sok millió, megszûnésre ítélt kisgazdaságra áldozni, ahol ennek a segítségnek semmi látszatja nincs. Ha a kormány a megélhetési gondokkal küszködô falusi kisgazdákon akart segíteni, miért nem társadalmi segélyt nyújt számukra?

Makkay József

— Élôlény?

— Nem.

— Tárgy?

— Nem.

— Ezek szerint fogalom.

— Igen.

— Emberekkel kapcsolatos?

— Igen.

— Gyakori?

— Nem.

— Csak február 2-ára jellemzô?

— Igen.

— Valamiféle fényjelenség fûzôdik hozzá?

— Igen!

— Kizárólag Romániában tapasztalható?

— Igen!

— Lehetnek-e a lakosságra nézve káros következményei?

— Igen!

— Akkor megvan: a román politika medvéje, amint megviselten kikecmereg barlangjából és a kormányválságából, meglátja saját árnyékát, s mivel a nehézkes reformot véli felfedezni benne, úgy megijed tôle, hogy sürgôsen visszabújik tovább aludni.

(öbé)

Áll az autó az országút szélén. Szusszanunk, végtagjainkat nyújtóztatjuk. Az országút most, kora délután rendkívül forgalmas: egymást érik az autók. Odaát, a libalegelôn falusi gyerekek rohangálnak, úgy tizenkét-tizennégy évesek. Végre sikerült átszaladni a túloldalra bámészkodni, hiszen amúgy sincs más dolgom, amíg a sofôr nem fejezi be uzsonnája majszolását. Amint átérek, sárga teniszlabda gurul lábamhoz.

— Ne Cãlinnak dobja, bácsi, hanem Mirceának — kiabálja kivörösödve egyikük. — Ô nem tud bászébálozni...

Elnevetem magam. — Azt nem bászébálnak, hanem bézbólnak ejtik, te — mondom, és számítóan játszadozni kezdek a kis sárga labdával. — Csak azt ne mondjátok, hogy nálatok az iskolában „bézbóloznak" a gyerekek tornaórán.

Körém is gyûlnek a kölykök, kíváncsian méregetnek. Nézik a kabátom, a riportermagnóm, a jegyzetfüzetet a kezemben. Egyiken jambósapka, a másikon svájcisapka, a harmadikon régi iskolás sapka. Látszik, nem gazdag a falu, melynek templomtornya mögöttük, a távolban magasodik.

— De igen, mi bászébálozunk..., azaz „bézbólozunk" tornaórán. Tavaly ingázott hozzánk városról egy tornatanár, az tanított meg bennünket baseballozni. Olyan tanár volt, aki már Amerikában is járt! Hozott nekünk „bézból"-ütôt is, de az hamar elveszett. Ellopták.

— Biztos paszulykarónak nézték — kacagok rosszmájúan. — Vagy azzal akarták megtámasztani a disznóólat...

A gyerek nem kacag, sôt komolyan néz rám.

— Azért vették el a botokat, mert haragudtak a tornatanárra... Mert hogy ilyen idegen sportokat tanított, meg azért: nem jött ki sehogy a pópával. El is ment tôlünk, most valahol városon tanít. Soha nem jött vissza megnézni, milyen jól megtanultuk a bászébált... Szeptembertôl várjuk, hogy legalább egy órára visszajöjjön, hogy lássa, mekkorákat ütünk. De nem jött. Elfelejtett bennünket. Pedig nagyon szerettük. Ô is szeretett bennünket, sírt az évzárón, amikor megmondta, hogy máshol fog tanítani...

— És nem tértetek vissza a régi tornaórák gyakorlatához? Megmaradtatok a „bézból" mellett? Ki tanítja most a tornát az iskolában?

— A pópa nôvére... Nincs semmi baj vele, engedi, hogy „bászébálozzunk", ugyanis alig jár órákra. Faragtunk magunknak fenyôfából botokat, meg kapufát is...

— Minek a baseballhoz kapufa? Tudtommal a baseballt nem kapura játsszák?

— Az igaz — mondja az egyik kölyök —, de mi egy kicsit változtattunk a szabályokon. Azért, hogy a más falvakból érkezett diákok is tudjanak velünk játszani. Így aztán mi úgy játsszuk a „bászébált", hogy miután elütjük a labdát az ütôvel, focizni kezdünk... Ez olyan foci-bászébál... Kipróbálja maga is? Ezzel az ütôvel könnyebb eltalálni a labdát, mert ezt egy kidobott karácsonyfából alakítottuk át!

***

Olyan forgalmas még mindig az országút, hogy percekig várok, míg rés nyílik a kocsisorban. Most sokkal nehezebb szívvel állok a túlsó oldalon, mint amikor unalmamban átruccantam ide kölyöknézôbe: megígértem a gyerekeknek, hogy felkutatom „városon" az egykori lelkes tornatanárt — aki, nem lehet tudni miért, a „bézból" szeretetére tanította meg ezeket a falusi gyerekeket —, és ráveszem: jöjjön el egyszer ide a libalegelô szélére, és nézze meg, hogyan „bászébáloznak" egykori tanítványai.

Hogy lássa, nem omlott le minden abból, amit ô itt valószínûleg nem kis erôfeszítéssel létrehozott. Nem minden visszatérô tanárnak adatik meg ez az élmény!

Szabó Csaba

Az évtizedek súlyába süppedt pártelnök szabadkozik: nem tudta, hogy egyenesben van, hiszen láthatta mindenki, még a nyakkendôjét sem igazította meg. Ezen elsöprô érv mellett már eltörpül az, úgymond, keresztényi szolidaritás jegyében holland akcentusban fogant óda a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt feddhetetlen politikai erkölcseirôl és reformra termettségérôl, valamint miniszterelnöki alelnökének egyedül idvezítô voltáról. Hiszen, ha csúcsidôben véletlenül tartózkodott is valaki képernyôközelben, kénytelen lett volna a fölöttébb tekintetcsalogató félrecsúszott nyakkendôt nézni. Ergo: nem a parasztpárt kavart a kormányalakítást megelôzô szélcsendbôl ismét vihart, hanem a mimózalelkû demokraták, akik még a nyakkendôtrükk mellett sem bírják elviselni, hogy ne ôket dicsérjék agyba-fôbe a központi tévé jóvoltából ország-világ nagy nyilvánossága elôtt. Parasztpárti értelmezésben mindez ilyenformán fest. A Constantinescu elnök parancsolta moratórium azonban mégis csorbát szenvedett Ciorbeával együtt, aki ismét csak az ígérni szép szóig jutott el. Amitôl aztán az államelnök olyannyira megundorodott, hogy legszívesebben haza se jött volna Davosból, ha a svájciaknak nem lett volna már egy, igaz, kevésbé ismert, de mégiscsak mûködô, s a megfelelô vezetôi tartozékokkal ellátott polgári demokráciája. Ezt persze nem mondta ki, csak a csömörre panaszkodott, de még azt is úgy kialudta, hogy egyenesen bocsánatkérôsen ébredt. És elkezdte a tárgyalást az ellenzékkel is, arra az esetre, ha a megbokrosodott demokraták mégsem támogatnák, ígéretükhöz híven a parlamentben a kormányt. Ami biztos, az biztos, a szavazatnak sincs szaga, s a jelek szerint az ellenzék pillanatnyilag még nem érdekelt az elôrehozott választások mielôbbi lebonyolításában. Ezért aztán hébe-korba még meg is szavazhatna egyet-mást. Iliescuék már nyeregben is érzik magukat, és feltételeket szabnak: szó sem lehet a restitutio in integrumról. Folyik az alku a többiekkel is, a parasztpárt fennen hangoztatja, hogy el kell kerülni az elôrehozott választásokat, miközben nagyon úgy néz ki, egyedül ô akarja, akarhatja azokat. Legutóbbi megnyilvánulásai egyértelmûen ez irányba mutatnak. Egyelôre még tart a népszerûségbôl, az ország minden részében vételezhetô központi tévé is nekik játszik. Ez fáj a demokratáknak, s van is benne valami. Ha más nem, hát a koalíciós számarány tévéstábbeli vetülete, ami fölöttébb hasznos lehet a mi sajátos hazai folytonos kampányunkban annak, aki éppen benne van abban a bizonyos többségi cukrospikszisben.

Németh Júlia

Január 15-én Horvátország keleti részeit, Dél-Baranyát és a Szerémséget elhagyták a békefenntartó csapatok. Az ENSZ-erôk kivonulását követô napon, Horvátország szuverenitása kiteljesedésének napján Szentlászlóra utaztunk.

Szentlászló a balkáni háborús pusztítás gyászszimbólumává vált: mind a 472 házát és valamennyi középületét lerombolták. A falut védô mintegy háromszáz férfi százötvenkét napig volt frontvonalban, majd ostromgyûrûbe kerültek. Nehézfegyverek torkából négy nap, négy éjszakán át zúdult rájuk a pusztító össztûz. Amikor már minden veszni látszott, az ôrzôk — halált megvetôen — kitörésre szánták el magukat. Sokan elestek, de még többen megmenekültek.

Szentlászló tragédiájának története jelenkori történelmünk alig ismert, kíméletlen kegyetlenségû szelete. A hét évvel ezelôtti rombolás túlélôi ma építésre gyülekeznek. „Falunkat felépítjük — segítséggel vagy anélkül!" — mondták Szentlászlótól Kórógyig és Harasztiig. Én azt mondom, hogy ha már tétlenül és szó nélkül kellett ezen Árpád-kori falvak pusztulását végignéznünk — akkor most, amikor eljött a szabadulásuk napja, és megadatott újjáépítésük lehetôsége —, most nem hagyhatjuk ôket újból magukra.

Felhívással fordulok tehát elsôsorban minden erdélyi magyar emberhez és köztestülethez: fogjunk össze, és építsük fel közösen Szentlászlót! Elsôdleges kötelességünk ez nekünk, erdélyieknek, mert helytörténészek tanulmányai és a helybeli emberek neve egyaránt arról árulkodik, hogy gyepûvédô székelyek e falvak lakói. Másodsorban a világ magyarjaihoz fordulok ugyanazzal a felhívással: építsük fel Szentlászlót!

Patrubány Miklós,
a Magyarok Világszövetsége
Erdélyi Társaságának elnöke

Alulírottak, az erdélyi magyar egyházak elöljárói, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága felhívását követve elhatároztuk, hogy a balkáni háborúban elpusztult Árpád-kori település, Szentlászló felépítésében tevôlegesen részt veszünk. (...)

Vállaljuk, hogy híveink között gyûjtést szervezünk Szentlászló megsegítésére, és a háborúban szétlôtt temploma újjáépítésére. Ugyanakkor felhívással fordulunk minden erdélyi magyar emberhez — bárhol éljen a világon, kövesse példánkat az adakozásban.

Dr. Jakubinyi György
római katolikus érsek
Gyulafehérvár
Tempfli József
római katolikus megyés püspök
Nagyvárad
Reizer Pál
római katolikus püspök
Szatmárnémeti
Dr. Czirják Árpád
római katolikus érseki helynök
Kolozsvár
Dr. Csiha Kálmán
erdélyi református püspök
Kolozsvár
Tôkés László
királyhágómelléki ref. püspök
Nagyvárad
Mózes Árpád
evangélikus püspök
Kolozsvár
Dr. Szabó Árpád
unitárius püspök
Kolozsvár

A munkaügyi igazgatóságnak örök gondot és állandó elfoglaltságot okoz az adós cégek „felügyelete". Dana Ioan, a munkakamara igazgatója sajtóértekezletén emlékeztetni kívánta a cégeket egyik kötelességükre: az 1997/193. kormányrendeletnek megfelelôen minden hónapban közölniük kell az állami társadalombiztosítással szembeni adósságukat. Az errôl szóló nyilatkozatot az adott hónap eltelte után, 20 napon belül kell iktatniuk a munkaügyi igazgatóságon. Mindez igazi idegpróba-tétel volt a kötelességtudó vállalatok esetében, hiszen ilyen alkalmakkor többórás sorokat kellett kivárniuk. Ezen az eljáráson egyszerûsített a munkakamara. Ezentúl a nyilatkozatokat postán is elküldhetik, amit a postai feladóvevénnyel igazolhatnak.

A január végi 9,6%-os munkanélküliségi ráta csak abban az esetben marad változatlan, ha ez idô alatt nem bontják fel a tordai Turdeana és dési Somesul vállalatok alkalmazottainak munkaszerzôdését — nyilatkozta sajtóértekezletén Adrian Tinis, a munkaügyi igazgatóság aligazgatója. Az említett két vállalat átszervezési programját ugyanis már jóváhagyta az Állami Tulajdonalap, és a tordai vállalatnál 428, a désinél pedig 371 alkalmazottnak készülnek felbontani a munkaszerzôdését. (Az adatok még csak megközelítôek, nem lehet tudni biztosan, mekkora végkielégítést számítanak ki nekik.) Az átszervezési program jóváhagyására várakozó állásban van a tordai üveggyár, ahol 600 alkalmazottat tettek fel a „jövendôbeli munkanélküliek" listájára. Az aligazgató megemlítette még a Clujana helyzetét is: ennek a vállalatnak az esetében felmerül, hogy egyáltalán teljesíti-e az 1997/9. számú kormányrendeletben megállapított átszervezési feltételeket, emiatt nem tud nyilatkozni, hogy adott esetben az Állami Tulajdonalap elfogadja vagy sem a vállalat átszervezési tervét.

A megye több, privatizálásnak, átszervezésnek vagy felszámolásnak alávetett vállalatától elbocsátott alkalmazottakat is figyelembe véve, a munkanélküliség, a január 26-i adatok alapján, a következô: 10 666-an részesülnek munkanélküli segélyben, 2994-en kapnak szakmai beilleszkedési segélyt, támogatási pótlékra (tehát arra a segélyre, amelyet a 9 hónapos munkanélküliségi segély után állapítanak meg) 5691-en jogosultak, a nyilvántartásba vett, de segélyben már nem részesülô munkanélküliek száma 15 872, az 1995/67. törvény alapján pedig 26 877-en kapnak szociális segélyt.

(-ri)

Az 1997. december 17-én elfogadott 208-as számú törvény a városi tanácsok hatáskörébe helyezi a szociális étkezdék létrehozását és mûködtetését. Kolozsváron jelen pillanatban 452 személy eszik bérmentve az étkezdében, a beadott kérvények száma viszont sokkal nagyobb: 3154. Jelen pillanatban a szegények konyhája az Emile Zola utca 5. szám alatt mûködik. Az elbírálási kritériumok a következôk: tizen-nyolc év alatti fiatalok, akik olyan család eltartásában vannak, ahol az egy fôre esô jövedelem alacsonyabb a társadalmi segély alapösszegénél; azon fiatalok, akik valamely tanintézet nappali tagozatára járnak, 25 éves korukig, illetve 26 éves korukig azok, akik öt évnél hosszabban tartó egyetemi tanulmányaikat végzik; azok, akik szociális segélyben részesülnek; a nyugdíjasok; a nyugdíjkorhatárt elért azon személyek, akiknek nincs törvényes eltartójuk és nem rendelkeznek saját jövedelemmel, rokkantak és idült betegségben szenvednek; végül nem több mint 90 napig bármely más jövedelemmel nem rendelkezô személy. A fent említett polgárok ebédet és vacsorát kapnak, a kantinban legalacsonyabb áron élelmet vásárolhatnak.

K. O.

Elsô idei ülését tartotta január 26-án az aranyosgyéresi városi tanács. A 7 napirendi pont közül 4 a város arculatának változtatását célozza. Az 1998-as költségvetés hiányában azonban a döntéshozatal nehéznek bizonyult.

Az 1997-ben be nem fejezett beruházási munkálatok folytatására szánt összeg megvitatását tartották a legfontosabbnak. A polgármesteri hivatal év elején a tavalyi beruházási pénzek 8,3%-ával gazdálkodhat. Sürgôsségi listára végül is az ivóvízellátáshoz szükséges szûrôberendezés beszerzése, két hôközpont tavaly elkezdett munkálatainak a folytatása és a szennyvíztisztító állomás kivitelezése került fel.

A Sárrét nevû új lakónegyed közmûvesítését is részletesen megtárgyalta a tanácsülés. Itt 4 új utcát létesítenek: a tavaly telekkoncesszióval 98 lakás építésére alkalmas, egyenként 300 négyzetméteres telket igényelhettek az érdeklôdôk. A munkálatok elkezdéséhez az ivóvíz-, a földgáz- és a szennyvízhálózat kiépítése szükséges. A tanácsosok egyhangúlag megszavazták a szükséges elôtanulmány megrendelését, hogy már idén el lehessen végezni a több mint 9 milliárd lejre rúgó munkálatok többségét. Az új utcák energiahálózatát a villamos mûvek (RENEL) saját költségén építi meg. A lakóknak csak a bekötést kell majd kifizetniük.

A tanácsosok hosszas, élénk vita után megszavazták 14 köztér kialakítási tervét tömbházak között. Ezek nem teljesen új létesítmények, hiszen már most is több gyermekjátszótér, garázs, parkoló, zöldövezet vagy a régi rendszerbôl örökölt zöldséges kert létezik a blokkok között. Ezek többsége városrendészeti és építkezési engedély nélkül jött létre az évek során, mindenki azt csinált, amit akart. A kivitelezésre kerülô új tervek alapján ezen az áldatlan helyzeten akar gyökeresen változtatni a helyi tanács.

A tanácsülés eredményes lebonyolításához nagyban hozzájárult a két RMDSZ-es tanácsos is, Bene András és Deák József, akit éppen az egységpárti polgármester, Giurgiu Gheorghe javasolt az ülés elnökének.

Schmidt Jenô

Nem jött be a Bukaresti Értéktôzsdén a tavalyi csodavárás. 1997 nyarán, miután a Ciorbea-kormányzat egész sor, a reform megvalósítását célzó intézkedést helyezett kilátásba, a hazai értékpapírpiacon több külföldi befektetôi alap jelent meg. Akik akkor rövid idôre kalkuláltak, szép haszonra tettek szert. Hiszen a tôzsdére abban az idôszakban frissen bevezetett részvények az elsô hetekben jóval a valós értékük alatti áron cseréltek gazdát.

Aztán a reformok hirtelen lelassultak, a koalíció pártjai között jelentkezô ellentétek pedig a befektetôket várakozó álláspontra kényszerítette. A tranzakciók volumene minimálisra csökkent a téli hónapokban, s januárra kiderült: a külföldi portfólió-beruházások is megtorpantak. Azok a befektetôk, akik hosszabb távon realizálandó nyereségre számítottak, veszítettek. Ezt bizonyítja a bukaresti tôzsde BET-dollárindexének alakulása is, amely az 1040 pontos októberi csúcs óta folyamatosan csökkent, és jelenleg 670 pont környékén mozog.

A januárban megkötött üzletek napi összértéke azt sugallja, hogy a külföldi befektetôk ugyan nem vonultak ki a román értékpapírpiacról, de nagy összegeket egyelôre nem kockáztatnak. Tehát folyik a részvények felvásárlása, de csak kis csomagokban. A portfólió-beruházások az utóbbi idôszakban fôképp hat hónapnál hosszabb idôre kalkulálnak. Ilyen körülmények között csökkent a spekulációk lehetôsége, ezzel együtt a tranzakciók száma és az átruházott részvények összértéke is.

Nem jobb a helyzet a másodlagosnak számító, elektronikus értékpapírpiacon sem. A RASDAQ rendszerben tavaly ôsszel egyetlen napon több papír cserélt gazdát, mint jelenleg egy egész hét alatt. Az elmúlt héten például a tranzakciók összege csupán 37,7 milliárd lej. Ennek az összegnek 16 százalékát viszont azok a különleges üzletek tették ki, amelyek során a ROMCIF fieni-i cementgyár részvényeit öt nagyobb csomagban megvásárolta a Holderbank. A német cég a tavaly felvásárolta a tordai cementgyár papírjait is, s ott többségi részvényessé vált. A Holderbank megjelenése miatt a piacon a ROMCIF-papírok a január 16-i 2800 lej/részvény szintrôl, három napon belül 3955 lej/részvény vételi árra emelkedtek. Ez pedig több mint 40 százalékos árnövekedést jelentett.

A RASDAQ forgalmát idônként az Állami Vagyonalap (FPS) által rendezett különleges árverések is növelik. Január 22-én került sor a harmadik ilyen tranzakció-sorozatra, amelynek keretében néhány vállalat 10 és 40 százalék közötti üzletrésze került magánkézbe. Az árverésen többek között 8600 lejes egységáron kelt el a krajovai Elpreco csaknem 400 ezer papírja, 740 lejes egységárat fizettek a temesvári Saltim Hermes cég 2,1 millió részvényéért, illetve 380 lej/részvényt a nagyváradi Simcor gyár 4,2 millió darab papírjáért.

Az utóbbi hónapokban csökkent a tôzsdére újonnan bevezetett cégek száma. Amikor azonban egy-egy ilyen cég papírjai megjelennek a tôzsdén, néhány napig az üzleti élet megélénkülni látszik. Az adatok mélyebb elemzése viszont azt mutatja, hogy ez fôképp a frissen bevezetett részvények körüli azonnali spekulációknak köszönhetô. Miután pedig néhány nap elteltével az új papírok értéke stabilizálódik, a Bukaresti Értéktôzsdén újra nyugodt napok sora következik. Ilyenkor az egész intézmény sokkal inkább váróteremhez hasonlít, mintsem izgalmas üzletkötések és drámai változások színteréhez.

(t)

Országszerte nagy sikere volt a pénzügyminisztérium által kibocsátott 75 százalékos évi kamatozású, három hónap lekötésû lakossági kincstárjegyeknek. Mind a fôvárosban, mind a vidéki központokban már hajnaltól több százan álltak sorban, s tumultuózus jelenetekre is sor került. A kincstárjegyeket csak múlt csütörtökön és e héten kedden lehetett jegyezni.

A 100 milliárd lej értékû kibocsátás célja csökkenteni a lej valutaárfolyamára nehezedô nyomást, amikor megszûnik a valutavásárlást eddig korlátozó 500 dolláros felsô határ. A kincstárjegy kamata mintegy évi 30 százalékkal haladja meg a bankkamatlábat, és vonzerejéhez hozzájárul az állami garancia biztonsága is. Így kibocsátása jelentôsen csökkenti a lakosság kezében lévô szabad lejmennyiséget, amely különben a valutavásárlásban kereshetne biztonságot és így ismét felhajthatná a dollár árfolyamát.

Daniel Dãianu pénzügyminiszter csütörtökön, a davosi világgazdasági fórumra való indulása elôtt adott nyilatkozatában cáfolta, hogy a valutabeváltás liberalizálása kockázatokat rejtene magában a lejre nézve. Hangsúlyozta, hogy a Román Nemzeti Bank megfelelô nagyságú valutatartalékkal rendelkezik. Noha nemrég spekuláció indult a lej ellen, az RNB visszaverte a rohamot, a dollár váltási árfolyama, amely a hónap közepén megközelítette a 8500 lejt, 8150 lej körül stabilizálódott az utóbbi napokban. A döntô a kormány reformprogramja, illetve annak megvalósítása lesz — mondta a miniszter —, mivel egy valuta sem lehet jobb, mint a gazdaság, amelyre támaszkodik.

Moldova és Románia árucsereforgalma 1997-ben 168,5 millió dollárt tett ki, ami az utóbbi évek legmagasabb szintjét jelenti. Errôl beszélt Ion Gutu moldovai miniszterelnök-helyettes a sajtó képviselôinek, miután a moldovai–román vegyes bizottság titkárai Kisinyovban tárgyaltak. Gutu eredményesnek nevezte a tavalyi együttmûködést, bár hozzátette, hogy moldovai részrôl 50 millió dollár negatív szaldót halmoztak fel. A mérleg romlását a moldovai húsexport visszaesésével magyarázta, miután országa exportôrei jobb piacokat találtak Oroszországban. Ugyanakkor nôtt a román kôolajtermékek importja.

Tavaly több jelentôs eredmény született: megteremtették például az optikai telekommunikációs összeköttetést Jászvásár (Iasi) és Ungheni vonalában. Megállapodtak a Jászvásár–Ungheni–Bãlti gázvezeték megépítésérôl.

Az idei együttmûködés fô célkitûzései között szerepel közös vámszolgálatok létrehozása és bevezetése, saját valuták alkalmazása a kétoldalú elszámolásokban, az ipari együttmûködés jogi kereteinek a bôvítése, megállapodás a gépjármû-biztosítások kölcsönös elismerésérôl, az al-dunai és a felsô-pruti eurorégió megteremtése, moldovai–román kereskedelmi központ nyitása.

Látra szóló takarékbetétkönyvek 15%; legkevesebb egy évre szóló lekötött betétek 50% (a határidô lejárta elôtti kivétel esetén 15%); takarékjegyek 55% (a határidô lejárta elôtt 15%); havi kamatozású betéti bizonyítványok a kamat havonkénti kifizetésével 45%; betéti bizonyítványok a kamat 3 havonkénti kifizetésével 50%; betéti bizonyítványok a kamat 6 havonkénti kifizetésével 52%; takarékkönyves betét a kamat havi kifizetésével 45%; takarékkönyvek kamattal és gépkocsinyereménnyel 15%; CEC-kötvények, nyereménnyel (új sorozat) 15%; takarékkönyves betét kamattal és nyereménnyel 15%; személyi folyószámla 15%.

Az Állami Vagyonügynökség 4,5 millió dollárért a VAE Aktiengesellschaft osztrák vasúti felszerelést gyártó cégnek adta el a hasonló profilú Apcarom tulajdonjogának 52 százalékát. Az osztrák cég még az idén további 2 millió dollárt fektet be a hazai vállalatba, hogy javítsa annak termelékenységét, és megkezdje az exportot Üzbegisztánba és Belgiumba. Az Apcarom 1400 dolgozója évente 15 ezer tonnányi vasúti felszerelést állít elô. A tulajdonjog fennmaradó része fôleg magánrészvényesek között oszlik meg.

A kormány csökkentette a hazai kôolaj- és földgáztermelést sújtó adókat, hogy vonzóbbá tegye a szektort a külföldi befektetôk elôtt.

Az intézkedés célja, hogy rávegye az állami olajfinomítókat a termelési költségek leszorítására, és így a belföldön feldolgozott kôolaj felvehesse a versenyt az importtal, amely most olcsóbb. Valentin Lazea pénzügyminiszter-helyettes szerint az a törekvés, hogy az adóterhek a kitermelésrôl egyre inkább a forgalmazásra tevôdjenek át.

A frissen átalakított kormány azt ígérte, hogy ésszerûsíti a kommunista idôkben felduzzasztott olajfinomító szektort, amelynek a hazai szükségletet háromszorosan meghaladó a kapacitása.

Oroszországot kivéve Románia az egyetlen jelentôsebb kelet- európai olajtermelô. Tavaly idehaza 6,6 millió tonna nyersolajat és 19 milliárd köbméter földgázt termeltek ki idehaza.

A belföldön kitermelt nyersolaj új adója tonnánként 4 ECU, a földgázé pedig 1000 köbméterenként 7,5 ECU. Az üzemanyagok közül a szuperbenzint tonnánként 85 ECU, az ólommentest 80, a dízelolajat pedig 45 ECU adó sújtja ezentúl.

Soros György új mechanizmust sürgetett Davosban a nemzetközi pénzpiacok ellenôrzésére, mondván, hogy a meglévô pénzügyi szervezetek nem képesek ellátni ezt a feladatot. Az AFP szerint azonban a nemzetközi pénzügyi szervezetek képviselôinek új mechanizmusok létrehozása helyett a meglévô intézményeket kellene rugalmasabbá tenni, és jobban összehangolni tevékenységüket egymás közt és a magánszektorral.

— A fejlett ipari országok kifinomult rendszereket hoztak létre a stabilitás garantálására saját pénzpiacaikon, de problémát jelent, hogy nincsenek elégséges nemzetközi garanciák — mondta Soros. Szerinte az IMF, a Világbank és a Nemzetközi Elszámolások Bankja, a BIS nélkül ez a rendszer már összeomlott volna, azonban ma már ezek az intézmények sem képesek kezelni a pénzpiacok problémáit. A magyar származású amerikai pénzember egy új Bretton Woods-i egyezményt sürgetett, arra a megállapodásra célozva, amellyel a II. világháború után életre hívták a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot.

Sven Sandstrom, a Világbank ügyvivô igazgatója azonban rámutatott, hogy „már létezik nemzetközi szervezetek teljes és költséges rendszere", s inkább azt kellene hatékonyabbá tenni. Stanley Fischer, az IMF vezérigazgató-helyettese pedig úgy vélte, hogy ha egyáltalán szükséges a nemzetközi pénzpiacok különleges felügyelete, arra nagyrészt itt van az IMF. Donald Johnston, az OECD fôtitkára is védelmébe vette a két nagy pénzügyi szervezetnek az elmúlt 50 évben végzett munkáját, és jelentékenynek nevezte szerepüket annak ellenére, hogy most bírálják ôket az ázsiai valutaválság kapcsán. Szerinte sincs szükség új nemzetközi intézményekre, elég a meglévôk hatékonyabb felhasználása, a koordináció javítása. A szervezetek jelenlévô vezetôi is egyetértettek abban, hogy nyitottabbá kellene válniuk a külvilág elôtt, és javítani kellene a kommunikációt közöttük.

Bár a japán bankok ázsiai kintlevôségei a legnagyobbak, hitelnyújtási politikájuk miatt az európai, azon belül is egyes német bankok sokkal kritikusabb helyzetbe kerülhetnek a délkelet-ázsiai országokat sújtó pénzügyi megrázkódtatások miatt. Japán bankszakemberek ezt a véleményüket arra alapozzák, hogy az Európai Unió pénzintézetei a japánoknál kevésbé voltak körültekintôek a hitelek nyújtásakor.

A japánok kölcsöneiket elsôsorban az Indonéziában, Dél-Koreában és másutt megtelepült japán vállalatoknak, nem pedig a fizetésképtelenné vált helyi pénzintézeteknek adták. Emellett a tavaly júliusban kirobbant valutaválságot megelôzô hónapokban már visszafogták hiteltevékenységüket. A Nemzetközi Fizetések Bankjának (BIS) adatai szerint a múlt év nyarán a japánok részesedése az Ázsiának nyújtott külföldi hitelekben 31,8 százalékos volt (fél évvel korábban még 32,3, három évvel korábban pedig 39 százalék), az európai bankok részaránya viszont 43,8 százalékra emelkedett a válság kirobbanásának idejére, a hat hónappal korábbi 42,2 százalékos szintrôl.

E hitelek az EU több országának bankjai között oszlanak meg, így lehet, hogy abszolút összegben, a kritikus régiónak megajánlott összesen 95,1 milliárd dolláros kölcsönnel Japán a legnagyobb egyedi hitelezô, míg a második Németország, 29,7 milliárd dollárral. E bankok márcsak a japán bankszektor likviditási gondjai miatt is jelentôs kockázati alapokat halmoztak fel — mondják a szakértôk. A japán piacon behajthatatlan tartozásaikhoz képest a kétessé vált ázsiai kintlevôségek csekélynek tûnnek — mondják a szakértôk. A Bank of Tokyo kilenc vitatott hitelképességû ázsiai országnak nyújtott hitelei az ázsiai térségnek megajánlott összes hitelnek alig 0,15 százalékát teszik ki, szemben a japán piacon behajthatatlanná vált hitelek 2,11 százalékos arányával. A Deutsche Bank, a délkelet-ázsiai országok legnagyobb német hitelezôje közel 5 milliárd dolláros kintlevôséggel rendelkezik.

A fenti adatok csupán a határidôs számlabetétekre vonatkoznak.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]