1998. január 9.
(X. évfolyam, 5. szám)

Koalíciós dilemma Bãsescu utódlása körül

(1. old)

Nehéz döntés elé állította a bukaresti koalíciós pártok vezetôit a Demokrata Párt vezetô testületének szerdai döntése, amelynek értelmében Traian Bãsescu, az elmúlt év végén tisztségérôl lemondott közlekedési miniszter helyébe ismét Bãsescut javasolta.

Mint ismeretes, a kormány december 29-i ülésén Ciorbea miniszterelnök — aki a kormány december elején történt átalakításakor bejelentette, hogy ezentúl nagyobb fegyelmet követel meg a kabinet tagjaitól — egy aznap közölt Bãsescu-interjú tartalmát kifogásolta, és az abban foglaltak visszavonására szólította fel a minisztert. Bãsescu erre nem volt hajlandó, inkább benyújtotta lemondását, amelyet a kormányfô azonnal el is fogadott.

Bãsescu a reformok késlekedését, a kormány határozatlanságát rótta fel, és a nyilatkozatában foglaltak sokak szerint reális gondokra hívták fel a figyelmet. Markó Béla, az RMDSZ elnöke is úgy vélekedett, hogy Bãsescu „néhány tényleges problémát" vetett fel, azzal viszont szerinte hibát követett el, hogy bírálatait nyilvánosan fejtette ki.

Bãsescu mellett nemcsak a Demokrata Párt több ismert vezetôje állt ki, hanem meglepô módon több olyan közlekedési szakszervezet is, amely korábban bírálta a miniszter kemény fellépéseit. A közvélemény a kormány egyik legsikeresebb tagjának tekintette a közlekedési minisztert. A koalíció gyakorlatában az egyes tárcákra való jelölés joga konkrét pártokat illet meg, így a közlekedési minisztert a Demokrata Párt adja, amelyhez Bãsescu is tartozik. A Demokrata Párt vezetése arról, hogy Bãsescu megtartását kívánja miniszteri tisztségében, levélben tájékoztatta a kormányfôt és a koalíciós pártok vezetôit és — közölték — válaszukat várja.

A Demokrata Párt közleményében bírálta azt a „nyomást és sietséget", amellyel a miniszterelnök Bãsescutól nyilatkozata visszavonását vagy a lemondást sürgette. Cristian Rãdulescu, a Demokrata Párt titkára elmondta: megvitatták egy kisebbségi kormány támogatásának lehetôségét is, arra az esetre, ha „a többségi kormány nem lenne képes jól mûködni".

Adrian Severin, a párt alelnöke úgy fogalmazott, hogy a kormányszövetség nem mûködhet jól, ha a Demokrata Párt „túl toleráns" a kormány többi tagjai iránt.

A miniszterelnök és a partnerek nemet mondanak

(1, 6. old)

Victor Ciorbea kormányfô szerda este a bukaresti televízió híradójának nyilatkozva bejelentette, hogy a koalíciós vezetôkkel megtárgyalta a Demokrata Párt javaslatát, amely szerint a kormánynak meg kellene tartania tisztében a lemondott Traian Bãsescu közlekedési minisztert, de mind ô, mind a parasztpárt, a Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ vezetôi leszögezték, hogy ez nem lehetséges.

A kormányfô szerint sem jogi, sem politikai és erkölcsi szempontból nem valósítható meg a Demokrata Párt javaslata, jogilag azért, mert a lemondást nem lehet visszavonni, politikailag pedig azért, mert ô maga elôzôleg több nyilatkozatban hívta fel a figyelmet a kormányzati fegyelem kötelezô mivoltára. Ezért a Demokrata Párt vezetôségének, mondotta a miniszterelnök, más személyt kell kijelölnie a közlekedési tárca élére. Ciorbea hozzáfûzte, hogy egyetlen minisztert sem „szögeztek székéhez" — sôt ôt magát sem.

A miniszterelnök ugyanakkor egyetértését hangoztatta a Demokrata Párt nyilatkozatában a reform gyorsításának szükségességérôl megfogalmazottakkal, s arra utalva, hogy ezt sürgeti a szakszervezeti világ és a közvélemény is, bizonyosnak nevezte, hogy „példátlanul felgyorsul a makroökonómiai stabilizáció és a strukturális reform".

A Demokrata Párt „újra elemzi a helyzetet"

(1. old)

A kormánykoalíció szerdai tanácskozása után Petre Roman, a Demokrata Párt elnöke közölte, hogy mivel a koalíciós partnerek nem értettek egyet pártjának ama javaslatával, hogy Traian Bãsescut tartsák meg közlekedési miniszteri funkciójában, pártja „újra fogja elemezni a helyzetet". Petre Roman elmondta: hiába megpróbálta meggyôzni a koalíciós partnereket arról, hogy a demokrata javaslat keresztülvihetô. Elôzôleg Ciorbea miniszterelnök azt mondta, a Demokrata Párton a sor, hogy új jelöltet nevezzen meg a posztra.

Markó Béla
Rossz koalíciós mûködés következménye a jelenlegi válság

(1. old)

— Egyesztendôs rossz koalíciós mûködésnek a következménye az a helyzet, ami jelenleg elôállt, és ami koalíciós válsággal, a koalíció szétbomlásával fenyeget, bár nem hiszem, hogy erre sor kerülne. Az elmúlt évre ugyanis általában az volt a jellemzô, hogy sorozatosan egymásnak teljesen ellentmondó nyilatkozatok kerültek a nyilvánosságra a miniszterek és más kormánytagok részérôl — nyilatkozta Markó Béla szövetségi elnök a Szabadságnak a Demokrata Párt és Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt közti összekülönbözésrôl.

— A Demokrata Párt felháborodását abból a szempontból meg lehet érteni — tette hozzá az RMDSZ-elnök –, hogy két markáns politikusa vált meg napok alatt a miniszteri tisztségtôl. Az éremnek ugyanakkor van egy másik oldala is: nem lehet megengedni, hogy a kormány bármely minisztere a sajtóban nagyon súlyos bírálattal illesse miniszterelnökét és kormányát. Még akkor sem, ha a kormány mûködésével szemben támasztott kifogásai nagyon is megalapozottak. Ezeket a kérdéseket a koalíciós egyeztetô tanácsban, a kormányüléseken kellett volna megtárgyalni, megoldani. Arról nem is beszélve, hogy miután a kormányfô elfogadta a közlekedésügyi miniszter lemondását, a Demokrata Párt ugyancsak Traian Bãsescut javasolta az üresen maradt tisztségre. Ennek a változatnak az elfogadása egyenértékû lett volna Victor Ciorbea meghazudtolásával, lejáratásával. Vagy azt akarjuk, hogy a kormánynak olyan miniszterelnöke legyen, akinek van tekintélye, vagy akkor tekintsünk el ettôl a miniszterelnöktôl. Bármennyire is sajnáljuk, hogy mind Severinnek, mind Bãsescunak meg kellett válnia tisztségétôl — az RMDSZ mindkettôjük munkájával igen meg volt elégedve –, nem a nyilvánosság elôtt fordulhatnak szembe saját kormányukkal — véli a szövetségi elnök.

Arra a kérdésre, hogy történt-e komoly kísérlet a parasztpártban arra, hogy George Pruteanut eltávolítsák a szenátus oktatási bizottságának élérôl, Markó Béla reményét fejezte ki, hogy ez elôbb-utóbb meg is történik. A parasztpártnak ezt a kérdést különben rég meg kellett volna oldania. Ha Bãsescunak távoznia kellett a kormányt támadó nyilatkozataiért, ezen az alapon Pruteanut is már rég el kellett volna távolítani a szakbizottság élérôl.

Sz. K.

Ultimátum a Kolozs megyei helységnévtáblák ügyében

(1. old)

Kolozsvár polgármestere felhívást intézett minden „jó román" polgártárshoz, tanácsoshoz, pártelnökhöz és párthoz, hogy figyeljenek fel az újabb, magyarok szervezte kihágásra, miszerint törvénytelen módon tették ki a legtöbb Kolozs megyei községben a kétnyelvû helységnévtáblákat. Victor R. Constantinescu, az RTDP Kolozs megyei elnöke és a megyei tanács elnöke ultimátumot adott Alexandru Fãrcas Kolozs megyei prefektusnak, hogy 24 órán belül intézkedjen az ügyben. Alexandru Fãrcas kijelentette, hogy nem enged semmiféle nyomásnak, és nem ad ki semmiféle rendeletet a táblák elhelyezése ellen addig, amíg az 1997/22-es sürgôsségi kormányrendelet érvényben van.

Családi orvos rendszer bevezetését tervezik

(1. old)

Az Egészségügyi Minisztérium a családi orvos rendszer bevezetését tervezi. A családi orvos nemcsak gyógyít, hanem szoros kapcsolatot tart fenn a családdal.

A családi orvos és páciense (nem kell feltétlenül betegnek lenniük) között közvetlen kapcsolat kell kialakuljon. Így az orvos ismeri a család minden tagjának egészségi állapotát, sôt a családi, munkahelyi, társadalmi viszonyát, anyagi helyzetét.

Egy családi orvosnak mintegy 1000–2500 páciense lehet. A részleteken még dolgoznak, de több mint valószínû, hogy 1999-re sikerül bevezetni a rendszert. Az orvosnak még ebben az évben el kell juttatnia a megyei Egészségügyi Igazgatósághoz páciensei névsorát. Mert 1999-ben megalakul az Egészségügyi Biztosító, a családi orvosnak ezzel kell szerzôdést kötnie, mert pácienesei száma és egészségi állapota arányában határozzák meg jövedelmét.

Az egészségügyi minisztérium szerint elegendô általános orvos van ahhoz, hogy lefedezhessék ezt a területet. Csak elosztásuk egyenlôtlen. 1998 még az elôkészületi év csak, jövôig pedig még sok van.

Év végéig sem rendezôdött a tizenhét közösségi ingatlan ügye
A pénzügyminisztériumnak harminc napon belül válaszolnia kell

(1. old)

Mint ismeretes, a Kisebbségvédelmi Hivatal még tavaly felszólította a hazai etnikai kisebbségek szervezeteinek képviselôit, hogy az általuk visszaigényelt reprezentatív jellegû és kisebbségi értékeket képviselô államosított ingatlanok listáját juttassák el a hivatalhoz, amelyek, a kormány jóváhagyásával, visszakerülnek jogos tulajdonosaikhoz. A felhívásnak eleget tettek a német, a lengyel, az örmény, a szerb, a bolgár és magyar kisebbség képviselôi. A tizenhét ingatlan közül nyolc a magyar kisebbség egykori tulajdona: a bukaresti Petôfi Ház, a temesvári Magyar Ház, a gyulafehérvári Batthyaneum Múzeum, az Erdélyi Múzeum-Egyesület kolozsvári székhelye, az unitárius egyház nyugdíjpénztárának otthont adó épület, a nagyváradi református és a római katolikus püspöki hivatal és a szecselevárosi evangélikus olvasóház.

Tokay György kisebbségvédelmi miniszter tavaly novemberben lapunknak nyilatkozva elmondotta: a határozattervezet megvitatására csakis az igazságügyi, illetve a pénzügyminisztérium véleményezése után kerülhet sor. Az igazságügyi minisztérium észrevételei alapján a hivatal már a tavaly módosította a tervezetet. Ám a folyamat elakadt a pénzügyminisztériumban, ahol „szakmai" jellegû kifogásokat emeltek. A miniszter úgy vélte, hogy az észrevételek nem helytállóak, és abban az esetben, ha a két tárca közti nézeteltérések tárgyalás útján nem oldhatók meg év végéig, a miniszterelnök támogatását fogják kérni.

Markó Attila, a Kisebbségvédelmi Hivatal jogi fôosztályának a vezetôje lapunknak az ügy fejleményeirôl elmondotta: a kisebbségi tanács tavalyi plenáris ülésén eldöntötték, hogy nyomást gyakorolnak a vonatkozó minisztériumra a láttamozás mielôbbi elkészülése végett. A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa év végéig kérte az ügy rendezését, Tokay György miniszter ígérete ennek szellemében születetett. Idôközben azonban bekövetkezett a kormányátalakítás, és a tárca élére új pézügyminisztert neveztek ki, ami ugyancsak hozzájárult a kérdés további halogatásához. Markó Attila tájékoztatott arról, hogy még az új év elsô napjaiban ismét megkeresték a pénzügyminisztériumot, és az ígéretek szerint az ügy mielôbb megoldódik.

A törvény szerint új beadvány esetében egy állami intézménynek harminc napon belül válaszolnia kell — ezt most újra ki kell várni –, mondta Markó Attila.

Tokay György miniszterrel — annak ellenére, hogy már napok óta próbálkozunk — nem sikerült felvennünk a kapcsolatot.

A Demokrata Párt a kormány amolyan függelékévé zsugorodott
Továbbra sincs jelölt Bãsescu helyébe

(1. old)

A Demokrata Párt vezetôségének csütörtöki ülése után Petre Roman bejelentette, hogy a Bãsescu-ügyben összehívják a párt országos tanácsát, és ezen megvizsgálják a kormányzás általános eredményeit, illetve „a Demokrata Párt kormányzati szerepét, felelôsségvállalásának értelmét". A jövô héten sorra kerülô tanácskozásig a Demokrata Párt nem jelöl új személyt a lemondott Traian Bãsescu közlekedési miniszter helyébe, akinek megtartását e funkcióban továbbra is a legjobb megoldásnak tartaná.

A Demokrata Párt elnöke élesen bírálta mind Victor Ciorbea miniszterelnök eljárását Bãsescuval kapcsolatban, mind általában a kormány mûködését. Mindezzel csak megerôsítette azt a gyanút, miszerint pártja a koalícióban betöltött helyének és a kormányprogramnak az újratárgyalását szeretné elérni.

Petre Roman szerint a miniszterelnökkel való vitánál fontosabb a Bãsescu által elért kitûnô eredmények. A közvélemény, mondta Roman, támogatta Bãsescu miniszteri megbízatásának fenntartását. Ami pedig a kormányzati szolidaritást illeti, a pártelnök szerint együttesen kell vállalni mind a jót, mind a rosszat. A Demokrata Párt elnöke kijelentette, hogy a pártja által jelzett sikertelenségeket, a reform elakadását, a kormány tétovázását, habozását, a szilárdság hiányát sem a kormányátalakítás hosszú idôszaka alatt, sem azóta nem elemezte a kabinet. Vitatta azt az érvet is, hogy Bãsescu megbízatásának fenntartása a kormány hitelét veszélyeztetné, mivel, jegyezte meg, nem jártak el ugyanilyen szigorral a monarchista nyilatkozatokat tett három kormánytaggal, vagy a szerdán ugyancsak igen kritikusan nyilatkozó új pénzügyminiszterrel szemben.

Petre Roman szerint a Demokrata Pártot a kormányzat egyfajta függelékének tekintik, és nem kezelik igazi partnerként. Azzal vádolják, hogy „zsarol". A Bãsescu-ügyre, illetve Adrian Severin kényszerû lemondására utalva Roman kifejtette: az országból „sok ezer" olyan jelzés érkezett, hogy a párt tagjai és szimpatizánsai nem fogadják el ezt a helyzetet.

P. A. M.

Az egykori erdélyi szellemi fôváros, az új Kincses Kolozsvár teljes közönye mellett lassan ledôl Gróf Mikó Imre mellszobra. Gyurka Elôd felvétele a volt botanikus, ma Mikó-kertben még álló szobrot örökítette meg.

KRÓNIKA

Rendôrségi hírek

(2. old.)

• Befolyással való üzérkedés miatt indítanak eljárást a 38 éves Rodica Burca, a Miora Impex Kft. tulajdonosa ellen. Tavaly, április-június között 5 részletben, összesen egymillió lejt kért és kapott M. P.-tôl. Azt állította, hogy befolyásos kapcsolata van a Napopan cég vezetôségében, s nagy mennyiségû lisztet tud szerezni. Szabadlábon vizsgálják, a kár nem térült meg.

• Tíz kg disznóhúst emelt el január 6-ról 7-re virradóra falubelije füstölôjébôl a 28 éves Szász Ferko Andrei. A bogártelki férfi így mintegy 250 ezer lejes kárt okozott. A vád ellen szabadlábon védekezhet.

• Dési otthonában akasztotta fel magát szerdán Gheorghe Bota, a 76 éves férfi holttestét a kórház halottasházába szállították. Felboncolják.

( pja )

Események

(2. old.)

A MENTÁLHIGIÉNÉ PEDAGÓGUSOKNAK az AGAPE Életvédô Alapítvány a magyarországi Mocsáry Lajos Alapítvánnyal karöltve 30 órás képzési programot tart január 17-18. és február 21-22. között. Három témakör keretében több kérdést is feldolgoznak: Mentálhigiéné általában (A mentálhigiéné fogalma), az óvodai-iskolai mentálhigiéné (A pedagógus mentálhigiénés eszközei: ismeretek vagy készségek; Pedagógus — gyermek — szülô; Teljesítmény és szorongás; Kommunikáció; Konfliktuskezelés); Önsegítô csoport (A pályakezdôk nehézségei; A pedagógus közérzetét meghatározó tényezôk). A képzési programra a Mócok útja 16/4 szám alatti AGAPE Életvédô Alapítvány székhelyén kerül sor. Az érdeklôdôk jelentkezhetnek naponta 12-15 óra között az alapítvány székhelyén vagy a (064)/430-382 és (064)/188-404-es telefonszámon.

A HORVÁTH BÉLA STÚDIÓSZÍNPAD ÚJ TAGOKAT TOBOROZ. Felvételi vizsga 1998. január 17-én, szombaton de. 10 órakor a Heltai-alapítvány székházában (Mikó/Clinicilor utca 18.). Kötelezô egy vers és egy rövid prózai darab elôadása (max. 5 perc).

Olvasom,

(2. old.)

hogy az adóhivatalban a hét öt napján fél nyolc és 12 között fizethetô be az adó, sôt, két nap még délután 5-7 között is. Ami, ugyebár, heti 16 és fél óra kemény munkát jelent. Mindezt összeadva már érthetôvé válik külföldi ismerôsöm látszólag értelmetlen kérdése („Itt nem tartanak igényt az adófizetôk pénzére?"), miután tisztáztuk, hogy miért torlódik a tömeg a szegény, egekbe emelt Avram Iancu szomszédságában. Határon túlról mindez valóban így tûnhetne, hiszen náluk, ha ennyi idôt kellene vesztegetni ezért is... Megnézhetné magát a hivatal! Tény, ott is, ha késel a befizetéssel — nem a sztrájk, hanem magad miatt —, nincs mese, fizetsz, mint egy katonatiszt. De aligha néznék el a polgárok, ha ilyen késleltetôsztrájk trükkel próbálna könnyíteni zsebükön az adóhivatal... Ugyanis, ha heti negyven órát — amennyi belefér a munkaidôbe — tartana nyitva a pénztár, mi öröme maradna az adófizetônek? Semmi. Mert egy nyugati, ha megfeszül, akkor sem fújhat akkora megkönnyebbüléssel és olyan kábult örömmel, mint mi, amikor ellaposodott zsebbel kitántorgunk a hivatali gôzfürdôbôl: na, ezen is túl vagyunk!

(-is-)

Heltai-hírek

(2. old.)

A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány a múlt év decemberében 3 millió lej értékben csomagot ajándokozott a kézdivásárhelyi gyerekotthonnak (iskolástáskák, felszerelések, könyvek, játékok, édességek). Ezúttal szeretnénk köszönetet mondani azoknak a cégeknek: Dunapack Rambox SRL, „Ecce Homo" Keresztény Egyesület, Mild Press SRL, Fundy România SRL, Atta SRL, „Terra Fan" Taxi, Palrom SRL, amelyek adományaikkal segítettek.

Külön köszönet azoknak az olvasóinknak: Szilveszter Éva, Kulcsár János, Szôke István, Orbán Edit, Szentágotai Ilona, Imecs Zoltán, Pákay Klára, Györffy Ildikó, Vetró Bodoni András, Illyés Erzsébet, Butyka Katalin, Harasztosi Erzsébet, Szabó Klára, Tóth Ilona, akik könyv- és játékadományaikkal gazdagították a karácsonyi ajándékcsomagot. Ígéretünkhöz híven az adományozók között könyvcsomagot sorsultunk ki, amelynek nyertese Györffy Ildikó. Kérjük, jöjjön be az alapítvány székhelyére, hogy átvehesse a jutalmat.

Finn-erdélyi kulturális kapcsolatok

(2. old.)

1997. dec. 7-én Finnország függetlenségének 80. évfordulójáról megemlékezve a Heltai Gáspár Könyvári Alapítvány Nagy Kálmán-emlékkiállítást rendezett. Ez alkalommal a neves erdélyi nyelvész és Kalevala-fordító iránti kegyeletbôl bejelentette megalakulását a Nagy Kálmán Finn Baráti Társaság. Kezdeményezôi: Ritva Onnella, Riikka Vartiainen, Krista Kaipanen, Kirsi Luukkanen, Sanna Patkonen, Sanna Lahde, Bodrogi Enikô, Ábrahám Iza, Nagy Kinga, Cseke Zsuzsa, Daczó Tünde, Kinizsi Zoltán, Nagy Mária, Kányádi Sándor, K. Tihy Magdolna, Murádin László, Murádin Jenô, J. Nagy Mária, Podhrádszky László, Palkó Attila, Lászlóffy Aladár, Pillich Katalin, Pillich László.

A társaság a finn-erdélyi kulturális kapcsolatok ápolásáért és fejlesztéséért tényleges tevékenységét 1998 januárjától kezdi meg.

Pontosítás hôkupon ügyben

(2. old.)

A polgármesteri hivatal nem esik mindenkinek naponta útjába, így sokan még mindig nem tudják, hogyan kell eljárni hôkupon ügyben. Az illetékes hivatal vezetôjétôl, Runcan Traiantól kértünk felvilágosítást.

Az igénylôk, a típuskérvényt minden hónap 5. és 25-e között adhatják le a polgármesteri hivatalban. A kérvény harmadik oldaláról nem hiányozhat az aláírás és a lakóközösség (asociatia de locatari) pecsétje. Ajánlatos — tömbházak esetében — csoportosan leadni a kérvényeket (ilyenkor a gondnok intézi az egész ügyet, csak egy helyet foglal a sorban, következésképpen gyorsabb az ügyintézés.

Jelenleg a novemberi kérvényezôknek osztják a kuponokat, és várhatóan a 2728 igénylésnek január 9-ig eleget tesznek. Fellebbezést, reklamációt nem fogadnak el.

Tekintettel a hét végi munkaszünetre, az e havi kérvényeket január 23-ig lehet leadni.

Antal Orsolya

Corneliu Baba emlékére

(2. old.)

December utolsó napjaiban, 91 éves korában elhunyt a kortárs román festészet doyenje, Corneliu Baba. A krajovai születésû mûvész a bukaresti egyetem bölcsészkarán és a jászvásári mûvészeti akadémián szerzett oklevelet. A negyvenes évektôl munkái egyetlen jelentôsebb hazai tárlatról sem hiányoztak. De 1970-ben kiállított New-Yorkban, 1979-ben Moszkvában és Leningrádban, 1981-ben Budapesten és Drezdában. És sorolhatnánk tovább a rangos tárlatok jegyzékét. Legutóbbi, Bukarestben, a Román Nemzeti Múzeumban 1997. október 15-én rendezett életmû-kiállításának megnyitóján súlyos betegsége miatt már nem vehetett részt. A tárlat, amelynek ezidáig 30 000 látogatója volt, most is megtekinthetô, s a mûvész iránti kegyeletbôl nyitvatartási idejét február elsejéig meghosszabbították.

A festôvirtuóz Corneliu Baba egyben a zene szerelmese is volt, maga is muzsikált. Nem egyedi eset ez a mûvészettörténetben. Az viszont már csak Baba mesterre jellemzô, ahogyan mindezt a festôvásznon megjelenítette. Ahogyan képes volt szinte megszólaltatni a muzsikát. Még ma is fülemben csengenek az ördöngösen bravúros Paganini-szólamok, amelyeket kolozsvári kiállításán megcsodált hegedûse idézett fel bennem annak idején, a Bánffy-palota elegánsan meghitt csöndjében. Mert a mester valóságos csodákra volt képes.

A spanyol mestereket, leginkább talán Goyát idézô klasszicizmusa, a formák olykor egyenesen aszketikus szigora jól megfér a kitûnô rajzkészséggel megáldott mûvész játékos bravúrjaival, könnyed cikázásaival. Klasszikus hangvételû munkái egyben modernek is. Úgy alkotta meg sajátosan egyéni, mûvészi világát, hogy az egyetemes és a román festészet színe-javát átlényegítve teremtett merôben újat, korszerût. Többen bírálták amiatt, hogy annak idején az úgynevezett divatos témákat, többek között a kollektivizálást is megörökítette vásznain. Sôt, mostani életmû-kiállításán is helyet biztosított az ilyen jellegû alkotásoknak is. De Corneliu Baba elég nagy mûvész volt ahhoz, hogy esetleges hibáit sem kellett takargatnia. Mert az is ô volt.

(németh)

Történt a buszon

(2. old.)

Mi az anyja kínját tökölôdik ott annyit, szálljon már fel egyszer, vagy süket? Nem hallja? — ordít a fehér hajú feketeszemüvegesre a szintén fehér hajú buszsofôr. Pechére, a nyolcvan körüli öregember nem süket. Igyekezetében össze-vissza hadonászik fehér botjával, hogy rátaláljon az utolsó lépcsôre is. Mire a busz teljhatalmú ura rálép a gázpedálra s a vak ember elvágódik. Szerencsére befelé esik. Az utasok felsegítik, leültetik, szidják a sofôrt. És megy minden tovább, mintha mi sem történt volna.

N. J.

Jó tudni, mi kell (II.)

(2. old.)

Új személyazonossági igazolvány igénylésekor:

— az elvesztés bejelentését igazoló, lopás esetén a nyomozó szervek által kiadott bizonyító irat;

— születési bizonyítvány és házasságlevél (eredeti, nem másolat);

— bizonylat arról, hogy az igénylônek van lakhelye;

— két 3 x 4-es, fehér szélû fénykép;

— egy másik fényképes igazolvány (munkahelyi, diák stb.) bemutatása.

Utcanév változtatáskor :

— személyazonossági igazolvány.

— születési bizonyítvány és házasságlevél (eredeti, nem másolat);

— bizonylat arról, hogy az igénylônek van lakhelye.

Ideiglenes lakhely (flotant) :

— személyazonossági igazolvány;

— az igénylô által kitöltött és a házigazda által a rendôrség hivatali dolgozó elôtt aláírt típusnyomtatvány;

— bizonylat arról, hogy az igénylônek van lakhelye;

— 50 lejes okmánybélyeg.

Az iratokat naponta 8-10 óra között lehet benyújtani, a személyazonossági kiadása 14-15 óra közt történik a rendôrségen (kedden és csütörtökön 16-18 óra között is fogadják az ügyfeleket).

Hallottuk

(2. old.)

A DP szerint mi a különbség a vasutas bakancs és Bãsescu között?

— A bakancsnál van bal és jobb. Bãsescunál jobb nincs.

-fi

Újévi Szuper Plusz '98

(2. old.)

címmel zenés-szórakoztató mûsort rendez vasárnap, január 11-én, 16 óra 30 perctôl a Kolozsvári Rádió a Stúdió hangversenytermében, a Donát út 160. szám alatt.

Közremûködik a Sotto voce énekegyüttes, a Tordaszentlászlói Nôi Kórus (karvezetô Guttmann Mihály), Buzás Pál, Monica Noveanu, Márkos Albert, Rónai Ádám, Fegyveresi István, Juhász István Géza és a S. Todutã Zenelíceum triója.

Mûsoron: Franz Schubert-, Liszt Ferenc-, Benjamin Britten-, Bartók Béla-, Kodály Zoltán-, Vermesy Péter-, Jagamas János- és Hans Peter Türk-mûvek, népdalok és énekelt versek.

Szünetben a Puck Bábszínház kiállítását Varga Bori nyitja meg az elôcsarnokban.

VÉLEMÉNY

A kontárkodás veszélye

(3. old.)

„Minden nép csak a saját

nyelvén mûvelhetô. A nép-

mûvelés alapja az anya-

nyelv kell hogy legyen."

Dr. Vasile Lucaciu

Nem az anyanyelvi oktatás jogát kívánom firtatni, a Gyulafehérvári Kiáltványtól az alkotmányon keresztül számos nemzetközi egyezményig minden megerôsíti. Csupán azzal az aberrációval foglalkozom, mellyel számos jóhiszemû román értelmiségit is sikerült megtéveszteni.

A román parlament fontos és sürgôs (gazdasági, társadalombiztosítási stb.) törvények megvitatása és megalkotása helyett meddô, olykor komikus küzdelembe bonyolódik a kisebbségi jogok, a nyelvhasználat és az oktatás körül. Pszichológiai, pedagógiai és logikai kérdésben dilettáns urak szólnak hozzá és szavaznak. Nem mérik fel, mennyire nevetséges azt állítani, hogy szövegek értelmetlen biflázálásával elsajátítható vagy fejleszthetô akár az anyanyelv is. Annyi hatásos módszer és modern eszközlehetôség van egy idegen nyelv alapos megtanulására, de mint minden ismeret elsajátítása, ez is az anyanyelv alapos ismeretére épül. Kivételek itt is vannak, de ezek a szabályt erôsítik. Ha a román nyelv tanítását szaktanár helyett más szakos, tehát dilettáns pedagógusra bízzák, annak súlyos következményei lehetnek. Lehet ez esetben nyelvvédelemrôl beszélni?

Egy ambíciózus, már rögeszmés propagandista befolyásolni tudja a túlzott nacionalizmustól elvakultakat, és olyan döntést erôszakolhat ki, amely nemcsak érvényes jogi, szakmai normákkal, de az ésszerûség alapvetô követelményeivel és a logikus gondolkozással is ellenkezik. Az egyik román történész írja, aki nem tud eltekinteni a múlt egyoldalú szemlélésétôl: „a jelenlegi helyzetben a történelemnek és földrajznak a román nyelven való tanítása (a magyar nyelvû iskolákban) nem a tanulók nemzeti hovatartozásának, öntudatának megtörését célozza (amint az a beolvasztási törekvést illetôen az osztrák–magyar dualizmus idejére jellemzô volt, tehát még a retorzió is jogos volna, holott a demográfiai adatok a fenti állítást nem igazolják), viszont e két tantárgy ilyetén való tanítása a románellenes nevelés kizárását szolgálja". Márpedig ha ez az aberráció megvalósulna, éppen az ellenkezôjét váltaná ki a lelkekbôl. Mert aligha lenne ebbôl tudás vagy vonzalom.

Dr. Vasile Lucaciu a magyar parlamentben a következôket mondotta századunk elején: „Mi mint románok törvényben is biztosított jogok szerint akarunk élni: román nyelvünkkel, hagyományainkkal, melyektôl nem válunk meg, és senkinek se engedjük meg, hogy ezekhez ellenséges szívvel és meggondolásból nyúljon. Így akarunk élni mindezek birtokában, a magyarokkal csak testvérek akarunk lenni." Vajon: ránk vonatkoztatva ezek az igények nem érvényesíthetôk? Szeretném elmondani a tanár úrnak, hogy a beolvasztás csak szeretettel lehetséges, és etnikai tisztogatás sem kimondottan ajánlott ma már Európában.

Az említett pedagógiai attrakció pedig, még ha végigviszik is, nem árt ha tudják, hogy a román népet is megszégyenítô tragikomédia.

Nagy Ernô

Ügyelet
Évek asszonya: MÁMI

(3. old.)

Szusszant, sóhajtozik

„Jó uram, szegényke,

jaj, csak szállhatnék már

hozzád föl az égbe!"

(Juhász Ferenc: Nagymama)

Mámi úgy marad meg emlékezetemben: lépdel gumicsizmáival, egy nagy bot a kezében, kissé meghajolva. Mámi nem mindennapos látogatónk, de tudjuk, amikor megjelenik, valami segítségre van szüksége. Mámi két parcellát mûvel, de ránk vár a szántás, a boronálás, a gépkapázás. Rég nyugdíjas, kárpótlásos, megátalkodott gazdálkodó. Mámi szabadkozón húzódozik a konyha közepe felé, bocsánatkérôn, mintha a puszta megjelenésével is árthatna valakinek. Ott él benne, amit a szilágysági néni mondott volt nekem: az öreget csak a légy szereti, mert nem ûzi el. Mi nem ûzzük, jóformán meg se áll, mert üres a vödör, nincs hasított fa a ládában, nincs víz a majorságnak. Ha mindez másként lenne, törökbúzát fejt. Mámi valami felhúzott óraféleség, csak a szaporájával van baj. Megjelenik az ôszi kampányban, szabadkozik: csak egy fél napot segíthet hagymát takarítani, neki is van még takarítatlan, szedetlen a fuszulyka. Sirámaiból nem lehet kivigasztalni, kioktatni se hagyja magát, hogy ne vesse a paszulyt a törökbúza közé. Spórolni akar a területtel, mint hajdanában, meg azt mondja, a kórén lesz igazán szép a szemje, ott esôs ôszökön se rothad. Hogy szaporátlan a kapálás? De vajon miért hosszú a nyári nap? Tudja ô jól, sose lesz a mezei munkának vége, csak ha lehull a hó, de ô addig le kell hogy vágja a kórét, a parcella se maradhat szántatlan. Addig, ajaj, eladatlan a hagyma, a murok. Mindez nem lenne olyan nagy baj, ha Lajos ôt cserben nem hagyja, de „Jó uram, szegényke, / jaj, csak szállhatnék már / hozzád föl az égbe". Ilyesmiket mond, persze rím nélkül. Segít ô krumplit válogatni, miért nem szóltunk? Az egyik disznót el kellene vinni a tordai piacra vagy a mészárosnak... Pedig micsoda étkes állat! A rucák is. Az egyik nem jött haza — befogta valaki! Mind hazajáró az, ha jól ad nekik. Kap ô segítséget, akik a disznót a szekérre tegyék.

Üljön le, mielôtt valamihez fognánk, faljon valamit. Azért se jöhet ô hozzánk, mert mindig enni kell. Hásze neki tojogatnak a tyúkjai, még Julinak is adott négy tojást kölcsön. Jóformán most kezdte meg a lesütött kolbászt. Nem azért kell nálunk enni: ha egyedül van az ember, nem áll le fôzni, csak úgy kutyafuttában fal, a munkák idején éppeg csak. Igaz, igaz, de mirefel traktáljuk ôt állandóan? Leülni nem jó, akkor érzi, fáj a háta, ott, ott a két lapocka közt, a tegnap szédült is. Na, ez mindjárt eszébe jut, ha leül, mert azt hihetnôk, enni jár hozzánk. Nem ártana beíratni a kamatot, oda is el kéne menni, de ô belátja, nincs idônk Tordát járni. Csak úgy véletlenül, ha utunk lenne, nem lehet tudni... Egy cipô se ártana, mert a csupagörcs lábujjai nem bírják csak a két számmal nagyobb gumicsizmát — abban meg izzad a lába. Jó lenne neki egy harmincnyolcas tenisz az oroszoktól, inkább kilences — úgy jó az, ha nem pászent. Más alkalommal elmondja, hogy milyen aranyos kismacskái lettek, nincs lelke eldobni — majd csak kerül azoknak gazda. Nálunk a ház elôtti virágoknak lelkendezik, hogy azok milyen gyönyörûek! Jövôre neki is kellene néhány mag. Míg fal, meg a murkot válogatja, lesorjáznak a falu eseményei — nekem ô volt a falurádió.

Már olyan kórévágó idô volt, mikor jön a szomszédasszony. Menjünk a határra, ott van Mámi a földön, nem tud felállni. Futunk vele Tordára, megkeresni a körorvosunkat, mert ô ismeri a Mámi képzelt vagy valós betegségeit. Azt mondja, míg mosdatják, menjünk a kaszárnyák felé, hátha ott meglátná a katona unokáját. Lehet, ott tartózkodik az ura. Aztán csak úgy ráborul az orvosnôre, mintha az lenne a versben emlegetett férfi.

Kövend, Boldogasszony hava

Cserés Ferenc

Belügyek

(3. old.)

A belügyminiszter háborog: baj van az információáramlással. Minisztériumán belül meg azon kívül is. Merthogy a Ziua azt találta írni: négy órán keresztül beszélt Remus Opris kormányfôtitkárral holmi rendôrparancsnoki kinevezésrôl, holott mindössze tizenöt percig tárgyaltak, és akkor is egészen másról. Ennyire megbízhatók az információk Romániában — summáz Dejeu. S ha már az egyik legolvasottabb lap is félretájékoztat, lehet-e csodálkozni azon, hogy a belügyek belvizei is zavarosak? Olyannyira, hogy a miniszter, tanácsadói javaslatára, jóváhagyja annak a hírhedt rendôrparancsnoknak az újbóli kinevezését, aki három éven keresztül terrorizálta a Dolj megyeieket, „vetette" meg gondosan nap mint nap a korrupció melegágyát. S akinek nevéhez fûzôdik, többek között, a Rãducãnoiu-ügy, a volt prefektus-csemeték garázdálkodásainak az eltussolása. Hogy kerülhet ilyen ember ismét kenyérbe? — tette föl a kellemetlen kérdést a belügyminiszternek a tévéhíradó különkiadásában N. C. Munteanu. Minisztériumon belül is rossz az információáramlás — így a megkérdezett. Meg aztán az a bizonyos Negoitã ezredes, akiról szó van, olyannyira megfelelt a szakmai követelményeknek — ezeket holmi elôregyártott paraméterek alapján határozzák meg –, hogy országos viszonylatban a második helyre került. Ergo: jó rendôr. Hogy emellett korrupt is? Így igaz, de erre már nem vonatkoztak azok a bizonyos paraméterek. S egy miniszter sem tudhat mindent, ha nem tájékoztatják. Amikor az egész ország felszisszent, s a parlamentben is nagy port kavart az ügy, egyszeribôl megszûnt a belügyminiszteri memóriakiesés. Beugrottak a dolgok, és kiugrasztották a korrupt fôrendôrt. Sôt, még másokat is.

A külügyek belügyei ennél is kavarosabbak, s akár tovább is kavarodhatnak, ha hinni lehet a volt külügyminiszternek. Akit eltakarítottak, mert takarítani akart, csak éppen rosszul fogta meg a seprût. Ám Severin nem adja olcsón a bôrét, na meg aztán információhiányban sem szenved, s nem is amnéziás. Hogy az a bizonyos lista volt-e téves, vagy a belügynek a külügyhöz, esetleg a parasztpártnak a demokratákhoz való viszonya, vagy megtudjuk vagy nem. Egy bizonyos: sajtótájékoztatóján a demokrata Severin erôsen kitámadta a parasztpárti Ciorbeát.

De az igazi sortûz csak ezután következett. Petre Roman alakulatával egyetemben Traian Bãsescu közlekedésügyi miniszter helyett Traian Bãsescut ajánlotta. Szó sincs itt az egy héttel ezelôtt még egészen másképpen nyilatkozó ôszülô halántékú szépfiú memóriakiesésérôl, vagy a zömében még ugyancsak virulens demokrata pártbeliek feledékenységérôl. Az országos közhangulat kedvezôen alakult, meg a szakszervezetek is nyíltan kiálltak az egykori hajóskapitány mellett. Merthogy jól kormányozta a maga kis hajóját. A nagy hajó, a Ciorbeaé pedig mindegyre zátonyra futott — vélik a demokratát. Akadozik a reformfolyamat, nem volt még igazi szerkezetváltás. Ciorbea pedig ért a szóból: csak semmi Bãsescu, ha már egyszer lemondott, mennie kell, ám ajánljanak helyette mást a demokraták, de a reformfolyamatot valóban meg kell gyorsítani. Ez a lényeg. Nem a miniszterek vagy a miniszterelnök személye — nyilatkozta.

Ciorbea lépett. Most a demokratákon a sor. Akik talán nem is annyira Bãsescut, mint a miniszterelnök menesztését óhajtják.

Németh Júlia

Ha szûk, tágítok!
Ha bô, szûkítek!

(3. old.)

Kolozsváron jó 40 esztendôvel ezelôtt (de lehet, még késôbb is), a Kis-Szamoson túl, az egykori Rudolf út elején egy Fekete névre hallgató cipészünknek ez állt a cégtábláján. És mert véletlenül kissé szûkre készített nekem Gráver Jancsi egy ünnepi cipôt, hát hozzá vittem el — tágítani.

Milyen jó is lenne, ha pénzháztartásunkban is lenne ma egy ilyen ezermester. Mert valahogy az államháztartásban a szûk bevételt tágíthatná, a bô kiadást szûkíthetné.

Azt mondják, Nyugaton az ilyen ezermestereket már feltalálták. Sôt, gyakorlatban mûködnek is. Egy eljárogat néha Romániába is. A televízióban Poul Thomsen néven népszerûsítik. Valamelyik nagy nemzetközi gazdaság- és pénzügyi hivatalnak a képviselôje, és nagyon megnézi, nálunk mire ad hitelt. És azt is rebesgetik, az új, adventi pénzügyminiszter is ért ehhez a csízióhoz, bár ô nem a csillagászati tudományok szolgáló leánya.

Mondják, ez az új romániai pénzügyminiszter több Poul Thomsen-szerû egyéniséggel is találkozott, amikor még a bankszakmában dolgozott, és móc csillagnézô miniszterelnökünk reméli, megfékezi és megreformálja a hazai pénzügyeket. Vajon ô lesz a Fekete nevezetû kolozsvári tajkoló csipészmester utóda? Adná Isten, hogy úgy lenne az új esztendôben. Csak egy baj van: Fekete úr egy sámfán egy dikiccsel is el tudta végezni a dolgát. Ehhez az országos mûvelethez minden embernek kellene lennie egy képzeletbeli dikicse meg sámfája. Ami nem lenne más, mint a szorgalom és a hozzáértés. És így már lehetne boldogulni. Valami ilyesmit hangoztatott Markó Béla is az új esztendôre vonatkozóan. Igaz, ô eredeti mestersége szerint tollforgató, de gondolattermelô is volt versfaragás közben. Meg aztán a Victor Ciorbea mócvidéki nemzetsége is ért a szegény környezetben való viszonylagos jóléthez. Hátha valamit csak összetajkolnak, és jobb lesz nekünk 1998-ban. Vessük mi is a vállunkat és az eszünket oda!

Kovács Ferenc

CAMPUS
(DIÁKLAP)

Meggyilkolt tündér

(4. old.)

Nos, teljes mértékben egyetértek azokkal, akik a koppenhágai kikötôben lefûrészelték a kis hableányt ábrázoló szobor fejrészét. Elsô hallásra engem is felháborított a tett, és elmerengtem a lehetséges indító okokon. Több magyarázat is felötlött, mint például az, hogy a dánokhoz most jutott el a jakobinus diktatúra híre, vagy túlságosan teret hódított az „egy nô vagy legyen szép, vagy legyen okos" nézet az északi államokban, de az is meglehet, hogy valamelyik kishivatalnoknak magával kellett vinnie meglehetôsen csúnyácska feleségét a fônök partijára, és amit a smink nem takar el rajta, majd a szende bronzábrázat megteszi (ráadásul a hangot is tompítja). Ki másnak is állhatott volna érdekében?

De most leleplezem a tettest, abban a reményben, hogy a dán rendôrök nem tudnak magyarul, sôt részletesen ismertetem indítékát.

Jens négyéves. Mamája az éjjelilámpa szûrt fényénél felüti a H. Ch. Andersen úr írta meséskönyvet, és halkan elkezdi olvasni a kis hableány történetét. Jens boldogan pislog, csillog a szeme, és magában a legjobb barátjává avatja a kicsi teremtést.

Jens hétéves. Papájával kézenfogva sétálnak a ködös tengerparton. Fázik, csöpög az orra. Papa rámutat egy kerek kôre szerelt szoborra: „Nézd, a kis hableány" Jens megriad, még jobban fázik, és már nem olyan jó barátja a kis hableány, mivel túl hideg, bronzszínû. Jens tizennégy éves. Osztálytársai hazafelé menet meghógolyózzák a szobrot. Jens is elvegyül közöttük, a fejet kapja telibe a lucskos hódarabbal.

Jens húszéves. Az új év tele van eldobott karácsonyfákkal, szaloncukorpapírokkal, olyan kényelmetlen, mint a szorosra húzott nyakkendô. Jens egy szappanoperahôs elnagyolt mozdulataival kutat a szerszámosládában fûrész után.

Mert Jens nem bírja elviselni, hogy amirôl álmodott, íme, megtestesült. És valaki más is álmodta. Hogy alattomosan, szende, gyenge nôalakba csomagolta, láthatóvá teszi — ráadásul milyen finom vonásokkal — meztelenségét, kiszolgáltatottságát. Jens skandinávul hallgat, és gyûlik benne az epe. És gyûlik a karácsonyi télapók özöne, amikor is a rénszarvasok hétköznapokon 84.5-ször rohannak végig a képernyôn, húzva az ajándékokkal megrakott szánt/repülôt/automobilt/konflist, mindig más arcú télapó issza az üdítôt (ami koffeint tartalmaz, hogy a gyerekek fennmaradhassanak meglesni az ajándékhozót), maroktelefonál, C-vitaminos pezsgôtablettával gyûjt erôt (egész amfiteátrumnyi), és végül a legkevésbé sem gyermeki környezetben átvedlik kövér kalózzá. Jens, persze, azt is tudja, hogy nincs Télapó, és láncfûrésszel vágják a fát. Jens barátnôje pedig tévében látott érzelmekkel viseltetik Jens iránt. A következmény pedig: Jens a megállapított kritériumok alapján boldog kellene hogy legyen.

Vagy pedig a szobor fej nélkül támaszkodik jobb kezére a kerek kövön. És bele lehet látni: tök üres.

Zsugán Gyula

A dolgozat e-mailon érkezik
Fiatal Mûszakiak Tudományos Ülésszaka, Kolozsvár, 1998. március 20–22.

(4. old.)

Fiatal Mûszakiak Tudományos Ülésszaka (FMTÜ) — a név már ismert a tudományos körökben. Hisz idén immár harmadik alkalommal kerül megszervezésre. S hogy még miért, azt Égly János, a szervezôbizottság tagja mondja el:

— Amint az elôzô két ülésszakon bebizonyosodott, az FMTÜ nagymértékben hozzájárul az erdélyi magyar mûszaki értelmiség szakmai színvonalának emeléséhez, a kutatási munka ösztönzéséhez, a tudományos kapcsolatok kialakításához, valamint a magyar mûszaki nyelv mûveléséhez. A szervezôk az elözô két alkalomhoz képest nem változtak: az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság, valamint a Bolyai Társaság.

— Mennyibe kerül egy ilyen tudományos ülésszak megszervezése?

— A költségek 3–5 millió lej körül forognak, de pontos összeget a dolgozatok beküldése és azok elbírálása után tudunk mondani. Mostanáig 25-en jelezték részvételi szándékukat, 30 százalékuk hazai, 70 százalékuk pedig magyarországi résztvevô. El kell mondanom, hogy nemcsak diákok, hanem fiatal mérnökök is lehetôséget kaphatnak ezen az ülésszakon kutatási eredményeik bemutatására. Annak ellenére, hogy a bejelentkezési határidô már lejárt (1997. december 1. volt), a gyakorlat azt mutatja, hogy dolgozatot olyan is beküld (ezt február 1-jéig lehet megtenni), aki nem jelentkezett be. Nos, mi ezeket a dolgozatokat is elfogadjuk. Az idén jelentkeztek be a legtöbben, a szám pedig növekvô tendenciát mutat. Ha ez a tendencia az elkövetkezô években is meg fog mutatkozni, akkor majd lemondunk a bejelentkezés nélküli dolgozatok elfogadásáról.

— Említetted, hogy a dolgozatokat szakértôk bírálni fogják...

— Igen. Amiután megkapjuk a dolgozatot, azt elolvassa a tudományos bizottság, véleményezi, és ha megüti a színvonalat, akkor bemutatható. Kiadványt jelentetünk meg a bemutatott dolgozatokból. Mostanáig nekünk kellett áttördelnünk a beérkezett munkákat, mi egységesítettük azokat. Most pedig megköveteltük, hogy a dolgozat az általunk kért formában készüljön. Megváltozott a bejelentkezések, illetve a dolgozatok leadásának módja is. Mindent számítógépes hálózaton szeretnénk lebonyolítani. Így e-mail-en küldik el a formai követelményeknek eleget tevô dolgozatokat, s így biztos, hogy nem tévednek el a postai szolgáltatások rossz minôsége miatt, nem rongálódva érkeznek meg, nem hiányosan. S nem kell nekünk betördelni.

— A pénzt honnan kerítitek elô?

— A részvételi díjakból fedezzük a költségeket. Hazaiaknak 165 ezer lej, míg külföldieknek 65 dollár. A magyarországi egyetemek általában állják a tudományos ülésszakokra utazók költségeit. A hazai résztvevôk az Erdélyi Múzeum-Egyesülettôl kérhetnek anyagi támogatást. Februárban cégeket is megkeresünk szponzorálási kérelmekkel. Tavaly öt vagy hat cég támogatott.

— Milyen szakosztályokban mutatják be a dolgozatokat?

— Gépészet, villamosságtan és építészet a három állandó szakosztályunk. De a benevezett dolgozatok témájának függvényében újabbakat is létesítünk. A legtöbb diák a gépészetrôl jelentkezett. A tudományos bizottság is túlnyomórészt gépészeti: 9 tanár a 15-bôl ezen a szakon tanít.

— És a szervezôk?

— Kilencen vagyunk. És megosztjuk a munkát.

Kérdezett:
Vass Enikô

Tavaszi részképzés

(4. old.)

Az Országos Magyar Diákszövetség, a Magyar Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium Határon Túli Magyarok Fôosztálya 1998 tavaszára is meghirdeti a részképzést. A részképzés lehetôséget nyújt az erdélyi magyar egyetemi hallgatóknak, hogy szakdolgozat elkészítése vagy tudományos kutatás céljából magyarországi felsôoktatási intézményekben ösztöndíjas tanulmányúton vegyenek részt.

Az idén március–április–május hónapokra hirdetnek pályázati lehetôséget 1–3 hónapos magyarországi tanulmányútra. Pályázhat minden olyan utolsó éves diák, aki még nem volt részképzésen. Indokolt esetben elfogadnak utolsó elôtti éves pályázókat is. Pályázati ûrlap a KMDSZ-irodában igényelhetô. A helyek száma szakokként lebontva a jelentkezôk számától függ, három fô csoportra osztva: tudományegyetem, mûszaki és orvosi.

A további kritériumok csak a tudományegyetemre és mûszaki csoportra érvényesek. Jelentkezési határidô: 1998. január 29., du. 3 óra. Pályázati díj: 15 ezer lej. A sikertelen pályázóknak 10 ezer lejt visszafizetnek. A pályázati ûrlaphoz a következô iratokat kell csatolni:

1. Fogadólevél valamely magyarországi felsôoktatási intézmény részérôl. Tartalmaznia kell a konzulens tanár egyetértését, hogy vállalja a jelzett idôtartamra a pályázó szakmai irányítását, valamint az illetô tanár elérhetôségét.

2. Hiteles igazolvány a pályázó utóbbi kétévi tanulmányi átlagáról.

Elbírálási kritériumok:

1. A pályázó tanulmányi átlaga;

2. Saját publikációk, szakmai versenyeken elért eredmények, tudományos dolgozatok;

3. Pontok szerezhetôk a pályázó diákszövetségi tevékenységéért, a diákszövetség vezetôségének ajánlása alapján.

Az elbírálást az OMDSZ elbíráló bizottsága végzi a pontozási rendszer alapján, amely megtekinthetô a KMDSZ-irodában.

Az orvosi, fogorvosi részképzésért a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség felelôs. Ezeken a részképzéseken csak az vehet részt, aki legalább két éve tagja a diákszövetségnek. Adott esetben elônyt élvezhetnek azok, akik rendszeresen fizették a tagsági díjat. A jelentkezési lapok elbírálásakor a tanulmányi átlagokat csupán egyenlô pontszám esetében veszik figyelembe. A pályázó csatolja a jelentkezési ívhez az éves átlagokat bizonyító egyetemi igazolást.

Az elbírálásnál a következô pontokat lehet összegyûjteni:

1. Minden bemutatott tudományos dolgozat 4 pont.

2. Készülô diplomamunka 3 pont.

3. Ha nem vett még részt kinti fejtágítón, 6 pont, ha egyszer vett részt, 2 pont.

4. Diákszövetségi tevékenység 0–4 pont (a diákszövetségek pontozzák, a megfelelô indoklással, pecséttel ellátva). Ûrlap a KMDSZ-irodában igényelhetô. Jelentkezési díj 5000 lej. Beküldési határidô: január 16.

HUMOR

(4. old.)

Rendôr görget egy hordót a Bem rakparton. Találkozik a kollégájaval, aki kérdezi:

— Hova görgeted azt a hordót?

— Az orvos azt mondta, hogy félévenként vigyem be a vizeletemet!

***

Két diszjunkt halmaz galériát nyit. Bejön egy vevô.

— Jó napot kívánok. Dürer-képet szeretnék vásárolni.

— Sajnáljuk, de metszetekkel nem foglalkozunk.

***

Megfáradt egyetemista hazaérkezik szülôfalujába, s jóanyja egy kérdéssel fogadja:

— Kedves fiam, levágtam két csirkét. Mit fôzzek belôle? Mire a fiú:

— Pálinkát, édesanyám!!

***

Patkánymama és a kispatkány sétálnak a csatornában. Arra száll egy denevér. Így szól a kispatkány:

— Nézd, mama, egy tündér!

***

Házibulin: Gyerekek, ne igyatok annyit, mert már kezd duplázódni a fejetek!

DIÁKLAP

Piroska és a farkas
(lányregány)

(5. old.)

Miként a Nyolcadik utas a halálnak folytatásai nyomába sem érnek az eredetinek, úgy a számtalan alternatív Piroska-történet sem ér fel a Grimm testvérek tömör, világos epikájával. Rendszerint már az elsô bekezdésbe egy szexuális kalandot helyeznek a farkas és Piroska között, s ez annyira félrevezeti a dolgokat, hogy rendszerint el sem jutnak a nagymamához, és a mese olyan messzire sodródik az eredetitôl, mint a kolozsvári színház feldolgozásai a Shakespeare-daraboktól. A következôkben tehát a történetet pontosan és hûségesen fogjuk elmesélni a századvég olvasója számára.

Volt egyszer, hol nem volt

egy erôsen rövidlátó kislány, akinek piros volt a szája, a szeme, a haja, na meg volt egy piros sapkája is, és ezért szülei Piroska névre keresztelték. Piroskának egy szép napon megbetegedett a nagymamája. Anyukája kosárba fehér kenyeret, sonkát, bort és vitaminokat rakott neki, s miután utoljára még lelkére kötötte, hogy óvakodjék az úti veszedelmektôl, elküldte a nagymamához.

Piroska útnak indult, szapora léptekkel haladt a nagymama erdei háza felé, amikor az út mentén gyönyörû virágokat pillantott meg. Mivel tanító nénije oda s vissza volt a természetes gyógymódokért, Piroska kidobta a vitaminokat, s hozzálátott gyógynövényeket szedni helyettük. Persze, egyet sem tudott felismerni a sok gaz közül, ezért amikor végre az egyik növényt (a lóherét) felismerte, annyira elkerekedett tôle a szeme, hogy mindkét kontaktlencséje kiesett.

Arrafelé jött a farkas, éhesen és dühösen. Nem tudom, igaz-e, de egyesek azt mesélik, hogy ugyanaz a farkas, mely az orosz rajzfilmben azt kiabálta, hogy „Nu, Zajec!" Nagyon dühös volt, és nyomban el is határozta, hogy felfalja Piroskát. De, éppen amikor nagyra tátotta a száját, Piroska felnézett, és sírásra görbült szájjal panaszolta a szemlátomást barátságos szürke foltnak:

— Elvesztettem kontaktlencséimet — s szinte hozzátette: megver anyám érte.

A farkas becsukta a száját. Nyilván, most már nem ehette meg. Sôt, az lett a vége a dolognak, hogy két órán keresztül keresték a kontaktlencséket, s ezalatt Piroskának folyton járt a szája, mindent elmondott a családjáról, a suliról, megadta a telefonszámát, az e-mail címét, és többek között a nagymama címét is. A kontaktlencséket, persze, nem találták meg, mert azokra Piroska már az elsô pillanatban rálépett, a Farkas pedig egyre idegesebb lett a sok dumától, ezért az elsô adandó pillanatban elszelelt. Piroska még egy ideig mondta, de aztán rájött, hogy az idegen lelépett.

— Micsoda udvariatlan pofa volt ez is — állapította meg, aztán leült a fûre, és csendesen sírni kezdett.

Idôközben a nagymama

egyre jobban nyugtalankodott.

Már többször telefonált a Piroska anyukájának, de onnan csak azt tudták mondani, hogy már órák óta elindult, s valószínûleg elcsámborgott valahova, nagymama ne nyugtalankodjon, biztos megkerül, s aztán majd adnak ôk neki. De az öreg hölgy továbbra is aggódott, s ezért amikor kopogást hallott, nagy örömmel nyitott ajtót.

— Jézus Mária, egy far...!

Ezek voltak a szavai, s ezzel a nagymama egy idôre távozik a történetünkbôl. Nem tudom, a farkas hogyan viszonyult a dolgokhoz. Az egyszerûség kedvéért fogadjuk el, hogy a nagyi ízlett neki.

Az éhsége ekként csillapodván, a farkas elhatározta, hogy körülnéz még egy kicsit a házban, hátha talál valami hasznavehetôt. Belekukkintott a szekrényekbe, de a szép rendben tartott, levendulaillatú ruhanemûn kívül semmi mást nem talált. Viszont valami megmoccant a szíve mélyén, egy olyan dolog, ami meglepne minket, ha nem tudnánk, hogy pontosan az ilyen túlságosan is macho egyéneknél szokott megesni. A farkasnak ugyanis volt egy gyengesége: szeretett

nôi ruhákba öltözni.

S hiába mondta a jobbik esze neki, hogy az idô és a hely nem alkalmas: addig-addig töprengett, amíg a kopogtatás az ajtón a nagymama tartalék hálóingében és csipkés fôkötôben találta. S ki tudja, talán a ruha hatására történt az is, hogy ahelyett, hogy farkas módjára viselkedett volna a szoros helyzetben, zsupsz, beugrott az ágyba, és orráig húzta a takarót.

Piroskával az erdô mélyén találkoztunk utoljára. Akkor még csak a kontaktlencséjét vesztette el, de meg kell mondanunk, hogy azóta a bort is megitta. Természetesen ilyen esetekben a világ sok meglepetést tartogat, amire nem kell túl sok szót vesztegetni.

— Nyitva van — hallatszott, egy mély, rekedt hang belülrôl.

Piroskának becsületére legyen mondva, hogy már az elsô pillanatban érezte, hogy valami nincs rendben. De valljuk be, nem könnyû az ilyen helyzeteket kezelni, amikor valaki négy dioptriával mínuszban van, és a padló is olyan furcsa, hirtelen mozdulatokat tesz. Ilyenkor legjobb úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Végül is egészen közel kellett hajolnia a farkashoz, hogy rájöjjön, hogy azért nem lehet MINDEN rendben.

— Miért olyan nagy a szemed, nagymama? — tette fel az elsô kérdést, ami eszébe ötlött, és fel sem merült benne, hogy ez esetleg illetlenség lenne.

— Hogy jobban lássalak — vágta rá a farkas, és közben magában: „Hülye ez?"

— Hát a füleid... izé... miért olyan nagyok? — kérdezte Piroska, idejében észbekapva, mert elôször arra akart rákérdezni, hogy

mitôl olyan szôrösek.

— ...Hogy jobban halljalak — mondta a farkas, egy kicsit meglepôdve, ugyanis farkas-mércével nem voltak nagy fülei. És nagyon erôsen gondolkozott, hogy miképp szabadulhat ki ebbôl a csávából. Hanem Piroskának a következô kérdése már nagyon tapintatlan volt, és csak azért szaladt ki a száján, mert neki is fogszabályozója volt:

— És miért olyan nagyok a fogaid?

— Hogy jobban bekaphassalak! — mondta a farkas, csak a poén kedvéért, de félúton rájött, hogy most már muszáj bekapnia Piroskát, pedig pillanatnyilag semmi kedve nem volt hozzá, mert már a nagymama is megfeküdte a gyomrát. De mit volt mit tenni, legyûrte nagy nehezen. Hanem most már annyira elnehezült a gonosz állat, hogy azt határozta, hogy még néhány órácskára ledôl ide az ágyra. Úgy is lett.

Egy új szereplô közeleg,

vidáman fütyörészve az erdô szélén. A vadôr jött a zöld sapkájában, vállán puska, övében kés, jobb kezében a yoyó nevû társasjáték. El kell mondanunk a vadôrrôl, hogy nemcsak hogy ügyesen yoyózott, de ugyanakkor mûkedvelô nôgyógyász is volt. Életének nagy álma az lett volna, hogy egyszer egymagában végezzen el egy császármetszést, a hosszú erdei séták alatt állandóan gyakorolta is a mozdulatot a nagy vadászkésével, de erre eddig még valahogy sohasem került sor. Képzelhetjük a vadôr örömét, amikor az ablakon bekukkintva meglátta a nehéz álmában nyugtalanul motyogó farkast, a felpüffedt hasával.

— Ez az én napom! — kiáltott a vadász, és a farkas hasára fektette a fülét, hallgatózott.

— Ikrei lesznek — állapította meg. A további vizsgálat során egyes anatómiai részletek egyrészt zavarba ejtették, másrészt meg kétségtelenné tették számára, hogy nehéz szülés lesz. Elôvette hát vadászkését, és hozzálátott.

Elsônek a szegény nagymama bukkant elô, akit a farkas bendôjének körülményei, valamint az a tény, hogy Piroska egész idô alatt a nagyi fején állt, eléggé megviseltek. Aztán elôbukkant Piroska is, eléggé viharvert állapotban, mert a farkas hasában eltöltött félóra alatt sem találta meg a kontaktlencséit, na meg a bor hatása sem múlt el.

Szóval így lassanként kialakul az ismert happy end. A szereplôk boldogan éltek, míg meg nem haltak, már ha eltekintünk Piroska és a vadôr házasságától, majd késôbbi válásától. A farkas még számtalan történet negatív szereplôje lett, de itt most már nincs hely és idô arra, hogy elmeséljük azokat. Lehetséges, hogy ez a történet is túlságosan fantáziátlan és konzervatív. A farkasról például meg lehet említeni, hogy mutáns és nindzsa és tinédzser. Piroska nem a bortól rúgott be, hanem ragasztót szívott. Azt hiszem, egyedül a nagymama javíthatatlan: amint kimászik a farkas bendôjébôl, szinte látom, amint magában dünnyög valamit arról, hogy milyen észvesztô marhaságba cseppent bele.

Bölöni László

Szótárnapló

(5. old.)

Baklövés (98. 01. 01.)

A hazai médiák összeállították 1997 baklövési toplistáját, derült ki valamelyik este a CD Rádió mûsorából. Amit viszont a Duna tv szilveszteri mûsorában láttam, tekinthetô ’98 elsô bakijának. Két film és Blaha Lujza téri kapcsolás közt épp Kupa Mihály a stúdió vendége, akit a fiatal és dinamikus mûsorvezetô lazán exbelügyminiszterként mutat be, Kupa rutinosan mosolyogva helyesbít: nem bel-, hanem pénzügy-! Mûsorvezetô hülyén mosolyog, a mûsor meg marad a pácban. (sg)

Hideg (98. 01. 07.)

Hidegen hagyott a novemberi hideghullám idején a hideg miatt panaszkodó középiskolás diákok panasza. Na, és ha megfagynak, mi a gond? A kórházakban hamar feloldódhatnak, kikapcsolódhatnak, s ott nem is kell naprakész házi feladatot felmutatni. Most viszont együtt érzek velük. Hisz az ünnepi szünidô alatt kihûlt százados falak belémfagyasztottak minden ellenvetést. S nekem csak két órát kellett ott ülni. (ven)

Kalózkodni tilos (98. 01. 06.)

Igen fontos hír lehet, gondolja az egyszerû halandó, ha a Szabadság elsô oldalon bekeretezve közli: ezután komolyan veszik a lopott számítógép-programok ellenôrzését. Aki kalóz, és ártatlan programírókat lop meg az illegális másolgatással, nem akasztják ugyan fel, de hétmilliós büntetést is nyakába akaszthatnak. Sôt, már szoftverkalóz-ellenes ügyosztály is alakult a rendôrségen. Kezdek megijedni. Nyugodtan sikkaszthatok milliárdokat, de ha illegális szoftvereket használok ehhez, a bácsik akár meg is büntethetnek. (sg)

Kolbász (97. 12. 11.)

A kolbász ennivaló, ez a legrelevánsabb tulajdonsága. A nagymérvû külalakbeli hasonlóságok miatt azonban csak az határozható meg, hogy mi nem tartozik halmazába, és ez hogyan ismerhetô fel. Tehát nem kolbász, amibôl van a kerítés, nem szükséges hozzá különleges formájú és minôségû papír, nem folyik benne a tévéadók égbôl jött mûsora, nem csóválja egy kutya, nem lehet vele gépkocsit irányítani, nem karfa, nem leeresztett lufi és legfôképp nem olcsó. (zsgy)

Por (97. 10. 23.)

Azt hiszem, ha a CIA-nak dolgoznék, sürgôsen kifejleszteném a poralakú ügynök prototípusát. E kém minden akciója rendkívül sikeres lenne bármilyen körülmény között, éspedig azért, mert bárhova be tudna hatolni. Mondjuk Szaddam Husszein atombomba-tervrajzokba csomagolja a tízóraiját (azért teszi ezt ô maga, nehogy az amerikai ügynökök megmérgezzék). Porügynök az iraki határnál porrá válik, elvitorláz a titkos bunkerig, és behussan az ajtórésen. Szaddam meg utólag tépi a haját, és elmegy a kedve a tízóraitól. (sg)

Szesszió (98. 01. 07.)

Kezd rámtörni a szessziós pánikhangulat. Kezdem felkutatni az elmulasztott kurzusokat, megírom az utolsó dolgozatokat, elolvasom az utolsó könyveket. S fôleg ígérem, hogy jövôre másképp lesz. (ven)

Székek (97. 12. 20.)

Nem Ionesco darabjáról van szó, ez nem abszurd, csak komédia. Aki a BBTE fôépületében jár, azt hiszi, ezek a nonkomformista diákok vázának és virágnak képzelik magukat, az asztalokon meg a szekrényeken ülnek. Az ok: egyszerûen nincs szék. Kárpótlásul minden óra elején indul a székvadászat. (sg)

GYILKOS VAGYOK!?

(5. old.)

Itt van a lehetôségem: írhatok, engem mégis foglalkoztat egy gondolat. S ez a kósza, derült égbôl nyári zápor ötlet elindítja további gondolatok egész lavináját bennem.

Eszembe jutott, hogy amikor egy írásom megjelenik, az kiszorít valamilyen — azon a helyen megjelenni akaró — költeményt, írást. Ez a kiszorított írásmû megjelenhet a lap egy késôbbi számában, ahonnan (természetesen) az is kiszorít valamit, amit elôzôleg én szorítottam ki. Ám ez is megjelenhet esetlegesen egy másik folyóiratban, napilapban, vagy tudomisén, hol — de innen is kiszorul valami. Ez így menne, míg a világ s még két nap, ha a napi- és havilapok terjedelme — mint minden ezen a világon — nem lenne véges. Ennek egyenes ági következménye, hogy a sor végén valami mégiscsak kiszorul.

A folyamat elindítója az én írásom volt, személy szerint én magam. Tehát minden megjelenô írásommal erkölcsileg, de anyagilag is megkárosítok egy ismeretlen mûvészt, hogy a mûvésznôket ne is említsem. Pedig lehet, hogy az általam bezsebelt pénzen a kiszorított hölgy vagy úriember a bakancsát tudta volna megreparáltatni. A meg nem jelent írásmûvekért sehol sem jár semmilyen összeg, így az illetôt kitettem ebben a pocsolyás decemberi idôben a tüdôgyulladásnak. S a mûvészlelkek gyengék, bele is halhatnak. Tulajdonképpen gondatlanságból elkövetett emberölés, amit mûvelek.

Kiszorítom a többieket, elveszem elôlük a lehetôséget, elszívom az életet ismeretlen emberek elôl, az „én nem tudhattam" zászlaja alatt.

Az illetô nem sejti, hogy én voltam az, aki ebbe a (ki)szorult helyzetbe juttatta, hiszen az én írásom megjelenésének következményekélnt még annyian — ugyancsak tudatlanul — kiszorítottak Másokat. S fordított esetben ôk is megteszik velem ugyanezt. Itt a gyilkolások köre bezárul. A cél szentesíti az erkölcsi halottakat.

Ôri-Pákay Franciska

Van-e valaki, aki nem ismeri?

(5. old.)

Ma déli 12 órakor mutatkoznak be a Babes–Bolyai Tudományegyetem új vezetôi a szenátus üléstermében tartott sajtótájékoztatón.

MÁSvilág klub

(5. old.)

Január 14-én, szerdán a MÁSvilág klub vendége Péterffy Miklós, aki a XX. századi erdélyi építészet címmel tart elôadást. Cím: Törökvágás (Tãietura turcului) 4. szám, tel.: 187-044. Megközelíthetô a 26-os, 27-es, 28-as, 41-es buszokkal, leszállás a magyar színháztól számított harmadik megállónál.

Táncoljunk együtt

(5. old.)

Január 15-én, csütörtökön, este fél hétkor a magyar operában az Onyx ifjúsági együttes Ifjúság, szerelem címû legújabb elôadását mutatja be. Fellépnek a Mûvészeti Népi Iskola növendékei. Mûsoron: népek táncai (spanyol tánc, valcer, perzsa vásár, polka), modern táncok, kánkán, szatírikus próza, énekszámok.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1997 - All rights reserved -