1998. január 15.
(X. évfolyam, 10. szám)

A CAMPUS holnapi számában

részletesen ismertetjük a Babes–Bolyai Tudományegyetem összes karának új felvételi rendszerét.

Szerda este Petre Roman, a Demokrata Párt elnöke vázolta politikai szervezetének állásfoglalását az utóbbi hetekben kialakult belpolitikai válsággal és annak megoldásával kapcsolatban.

A Demokrata Párt vezetôsége kiáll a jelenlegi koalíció megôrzése mellett, mivel az az egyetlen reményekre feljogosító út a reformfolyamat megvalósításában. 1998 döntô fontosságú év az ország sorsának jobbra fordításában, a lakosság életszínvonalának stabilizálásában. A koalíciós partnerek között kialakult vita olyan szempontból bizonyult hasznosnak, hogy alkalmat adott az eltelt egy évben elkövetett kormányzási hibák elismerésére. Hiszen a tavalyi eredmények a lakosság jó részét kiábrándulással töltötték el. Sok volt a késlekedés, a reformtól távol álló, nem gazdasági és társadalmi kérdésekkel való meddô hadakozás. A Ciorbea-kormány keveset tett a reformprogramba foglaltak gyakorlati megvalósításáért, egy társadalmi stabilitást biztosító, széles tömegeket magába tömörítô középosztály kialakításáért. Minden tavalyi késlekedésért az idén nagyobb árat kell fizetnünk. Vonatkozik ez fôleg 1996 elsô hat hónapjára, amikor a lakosság több készséget mutatott a jobb jövô miatti áldozatvállalásra. A Demokrata Párt hisz a reformban, melyet folytatni kell, de mindezt más feltételek mellett, határozottabb lépésekkel szeretnék elérni.

Petre Roman nyilatkozatában kiemelte pártja meggyôzôdését egy modern kapitalizmus felé törekvô Románia esélyeiben, de ennek szerintük az a feltétele, hogy ezt a folyamatot a jelenleginél rátermettebb kormány vezesse. Olyan, amelyik tisztában van 1998 legégetôbb tennivalóival, és képes azokat megvalósítani.

*

Mint ismeretes, Traian Bãsescu kedden bejelentette, hogy lemondását a közlekedési miniszteri posztról visszavonhatatlannak tekinti: ezzel a Demokrata Párt szerdai tanácskozása elôtt elhárult a válság megoldása elôl a leginkább áthidalhatatlannak tûnô akadály. Maga Bãsescu elsôsorban azzal indokolta lépését, hogy ily módon a párt országos tanácskozásának nem a miniszteri poszt összefüggésében kellett kialakítania arra vonatkozó döntését, hogy maradjon a kormányban vagy lépjen ki belôle.

A kormányzás különbözô változtatásokat von maga után a Demokratikus Konvencióban is. Amint az a konvenció keddi ülésérôl kibocsátott közleménybôl kiderül: bizottságot hoznak létre az alapszabály módosítására. Egy öttagú titkárság pedig a konvenció fôosztályait és megyei szervezeteit fogja összehangolni.

A DK-ban részt vevôk meglepetten értesültek Niculae Cerveninek, a Liberális Párt vezetôjének az államfô elleni sértô kirohanásairól. Ezek utólag is igazolják, hogy helyes döntés volt a politikus eltávolítása a konvencióból. Cerveni az utóbbi idôben többször is kitámadta Emil Constantinescut, amiért beleártotta magát a monarchia-ügy kapcsán kirobbant vitába is.

A Mediafax emlékeztet: tavaly a két párt, a ’93-as Liberális Párt és a Nemzeti Liberális Párt-Demokratikus Konvenció egyesült, és új politikai formációt hoztak létre Liberális Párt néven. Cerveni akkor kijelentette, hogy nem történt más, mint az, hogy az NLP-DK beolvasztotta a ’93 LP-t, ezért természetes, hogy az új párt is tagja legyen a DK-nak. A Demokratikus Konvenció akkor azonban kikötötte: az LP, amelynek elnöke Cerveni lett, csak akkor maradhat a konvencióban, ha írásban kéri felvételét, amit azóta a pártvezetés nem tett meg.

Szerdán nyilatkozatot tett közzé a Szövetség Romániáért (APR) párt Kolozs megyei szervezete. Az utóbbi idôben kialakult belpolitikai válsággal kapcsolatban megállapítják, hogy a kormánykoalíción belüli ellentmondások valójában a reformfolyamat akadályaira vetettek fényt. Az APR sajnálattal veszi tudomásul, hogy a vita politikai fajsúlya miatt elmaradt az az ôszinte és széles körû tárgyalás, amely az utóbbi egy év kormányzásának hiányosságait lett volna hivatott a közvélemény elôtt tisztázni. A Szövetség Romániáért szerint semmiféle politikai párt vagy személyiség javára elért pozitív eredmény nem helyettesítheti a reformot, és olyan tárgyalásra szólítja fel az ország minden felelôs tényezôjét, ahol a gazdasági-társadalmi kérdéseket sem mellôzik.

A Mediafax értesülése szerint elképzelhetô, hogy a következô napokban olcsul a hús. Ennek két oka lenne: egyrészt elmúlt az ünnepi idôszak, és csökkent a kereslet, másrészt pedig csökkentek az ilyen természetû áruk behozatalára kirótt vámok. Ugyanakkor emelkedhet az üzemanyagok ára: a benzin litere 3100, a nyersolajé 2700 lejbe kerülhet, noha a Petrom igazgatója a BBC-nek nyilatkozva azt sem zárta ki, hogy maradnak a régi árak. A Petrom szerint az esetleges drágítás nem függ össze a nemzetközi piaci helyzettel, ahol az olaj árának csökkenése tapasztalható, hanem az útadónak az emelésével és a dollár–lej árfolyam változásával. Mint ismeretes, decemberben a Petrom 5%-os árcsökkentést hajtott végre. A pénzügyminisztérium nem járult hozzá ahhoz, hogy három hónappal meghosszabbítsák a kenyérgyártók tartozásának törlesztésére kiszabott idôt. Ugyanakkor a ÁFA-nak 18%-ról 22%-ra való emelése szintén a kenyér és a péksütemények áremelését vonhatja maga után.

Románia az idén várhatóan 100 millió dollár értékben exportál traktorokat és más mezôgazdasági gépeket — jelentette a Rompres hírügynökség az ipari és kereskedelmi minisztérium egyik igazgatójára hivatkozva.

A kivitel felfuttatása 60–65 millió dollárról 100 millióra azért válik lehetôvé, mert a kormány megkezdte az export finanszírozását a nemzeti fejlesztési alapból — tette hozzá.

Riasztó méreteket ölt Romániában az elszegényedés — jelentette a Rompres hírügynökség az Adevãrul címû napilapban megjelent tanulmányt ismertetve. A felmérést az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) kezdeményezte és a Román Tudományos Akadémia végezte el.

A szegénységi küszöböt havi 90 dolláros jövedelemnél húzták meg, azaz napi 3 dollárnál. 1995-ben a román lakosság egynegyede, 5,3 millió fô élt ennél is kevesebb pénzbôl.

A Rompres megjegyzi, hogy a jelenlegi román kormány becslései szerint a lakosság 36 százaléka él relatív szegénységben, 7 százaléka pedig a létminimum alatt.

A kormány 1997-ben fontos lépéseket tett a gazdasági reformok terén, idén viszont a privatizáció gyorsítására kell összpontosítania — jelentette ki a Bukarestben tárgyaló Kenneth Lay, a Világbank regionális igazgatója.

Az illetékes szerint Románia tavaly nagyon fontos eredményeket ért el, és a Világbank szeretné, ha ez idén is folytatódna, különös tekintettel arra, hogy az új kabinet a reformok gyorsítását akarja.

A magánosítás gyorsítása mellett Lay szorgalmazta a veszteséges állami cégek bezárását és más állami nagyvállalatok szerkezeti átalakításának végrehajtását.

Az amerikai gazdasági hírügynökség megjegyezte, hogy a Világbank az év elején 550 millió dolláros hitelt hagyott jóvá Romániának.

Emil Constantinescu kedden a Cotroceni-palotában fogadta a pécsi székhelyû Magyar–Román Baráti Társaságok Szövetsége vezetôit. Az elnök méltatta a civil társadalmi szervezetek kétoldalú együttmûködését. Kifejtette: nem csupán egy szerzôdésre kell alapozni a kapcsolatot, ami néha a fiókban marad, nem csupán a megbékélésre, ami a múltat érinti, nem csupán az együttmûködésre, ami a jelent illeti, hanem egy olyan építményre is, amely a két nép jövôjét érinti.

Dr. Iglói Zoltán, a tavaly létrehozott, a két ország civil társadalma közötti kapcsolatok építését szorgalmazó szövetség elnöke meghívta Emil Constantinescut a szeptemberben Aradon megrendezésre kerülô 6. román–magyar polgárfórumra, továbbá Pécsre, ahol decemberben ünneplik a helyi Magyar–Román Baráti Társaság megalapításának 10. évfordulóját. Ugyancsak meghívták a két eseményre Göncz Árpád magyar elnököt, aki december elején fogadta a szövetség küldöttségét.

A bukaresti program keretében a hét romániai és magyarországi város — Nagyenyed, Arad, Belényes, Kolozsvár és Vaslui, illetve Kaposvár és Sellye — baráti társaságainak vezetôit magában foglaló küldöttséget fogadta Tokay György kisebbségvédelmi miniszter, Andrei Gafita külügyi államtitkár, Szôcs Ferenc bukaresti magyar nagykövet pedig vacsorát adott tiszteletére.

A szövetséget tavaly hozták létre a Romániában és Magyarországon mûködô baráti társaságok összefogására és segítésére. Ezáltal új összekötô kapocs jött létre a romániai és magyarországi civil társadalom között. A székhely azért lett Pécs, mert itt alakította meg polgárok egy csoportja a Magyar–Román Baráti Társaságot 1988-ban, amikor a két ország közötti hivatalos kapcsolatok a mélyponton voltak, s ebbôl a kezdeményezésbôl fejlôdött ki a szélesebb mozgalom.

A szilágy megyei RMDSZ-ben néhány hónappal ezelôtt tisztújításra került sor. Hogyan befolyásolta ez a tény a zilahi RMDSZ életét? — kérdeztük a zilahi szervezet elnökét, Kerekes Editet.

— Számos újdonságot hozott nekünk a tisztújítás, ugyanis az új megyei elnökség kissé átrendezte a szervezeti életet, és sokkal szorosabbra fûzte kapcsolatát a zilahi RMDSZ-szel. Az új körzeti felosztás szerint sokkal többért felelünk a megyében, mint eddig: Zilahon kívül még 22 vidéki szervezetért is! Tehát a megyei RMDSZ-szervezetek 37 százaléka munkájának egybehangolását — annak ellenére, hogy „csak" városi szervezet vagyunk — magunkra vállaltuk! Mi felelünk most a zilahi közösségi életen kívül az Almás-völgyéért és Tövishát egyes falvaiért is. Ez az új körzetesítési rendszer sokkal jobb, mint az eddigi, hiszen így hatékonyabban tudjuk tartani a kapcsolatot a magyar lakossággal. Mi, a zilahi RMDSZ, a helyi szervezetek és a megyei vezetôség között a kapocs szerepét szeretnénk betölteni. Máris egy nagyon mozgalmas ôsz áll mögöttünk, hiszen az óévet falujárással zártuk, immár az új körzetesítés során jócskán megnôtt közéleti szereppel bíró zilahi RMDSZ minôségében. Falugyûléseket szerveztünk, földtörvényt ismertettünk eddig Nagydobán, Goroszlón, Szilágyballán és Szilágypaniton. Nagy élményt jelent számunkra ez a helyzetfelmérô falujárás. Tudnivaló, hogy Zilah lakosságának jó részét a faluról városra költözöttek teszik ki. Mi összekötô szerepet szánunk ezeknek a családoknak: sokszor ôk közvetítenek a falvak és a megnövekedett hatáskörû zilahi RMDSZ között. Nem egyszer még a falugyûléseket is ôk szervezik meg helyettünk. Reméljük, hogy e kapocs-rendszerrel tovább fogjuk növelni e mások által fiatalosnak mondott zilahi RMDSZ szervezô erejét. Az 1998-as év is e falujárások jegyében kezdôdött.]

— Hogyan fogadnak benneteket a falvak lkói?

— Eddig mindenütt azt mondták, hogy „de jó, hogy jöttetek"... Olyan — minden szempontból — elhanyagolt falvakba is ellátogattunk, ahol még telefon sem volt, hogy bejelentsük magunkat...

— Állnak még a kétnyelvû helységnév-táblák?

— Falujárásainak során azt tapasztaltuk, hogy minden olyan településen „állnak még" ezek a táblák, ahol a lakosság magyar számaránya meghaladja a húsz százalékot. Január 9-én például Szilágyszentkirályon voltunk: megdobbant a szívem, amikor láttam, hogy magyarul is ki van írva a falu neve. Kétségtelen: jó hatással vannak ezek a táblák a magyarság közérzetére! Sok helyen panaszkodnak, hogy semmiféle kulturális tevékenység nem zajlott már évek óta a falujukban. És szinte mindenhol igény mutatkozott a mûvelôdési életre. Természetesen ennek megszervezése elsôsorban a falu feladata, de ha igénylik, a szervezômunkába is besegítünk. Rendkívüli hiány mutatkozik viszont a falusi értelmiségben, fôleg a szervezni tudó intellektuellekben.]

— Mit tapasztaltok a szilágysági országutakat járva: nôtt-e az RMDSZ hitele azóta, hogy tagja a kormánykoalíciónak?

— Nôtt... Általában azzal búcsúznak tôlünk: „mikor jösztök még?" Ez kétségtelen a bizalom, esetenként az újraéledô bizalom jele! El kell mondanom: falun szinte mindenhol nagy a nyomor... Mi kenyeret nem tudunk adni senkinek, legfeljebb a munkalehetôségek megteremtésében segíthetnénk. „örömmel tapasztaltam, hogy sok helyen megértik ezt. Nekem mindig külön öröm, amikor egy-egy gyûlés végén odalépnek hozzám, és a földtörvényrôl, gazdasági-pénzkeresési lehetôségekrôl kérdezgetnek.

hogy több mint egyéves a kormány. Pedig csak a választások óta telt el ennyi idô! A kormány ugyanis közel két hónapig alakulgatott, mert fölöttébb nehéz volt a koalíciós helyosztó. Aztán ugyancsak eltartott jó darabig a kormányátalakítás, s lám, a koalíciós válság is elhúzódik még. S ha a kormányzásnak ezekhez a vakációihoz számítom az egymás fenekébe érô ünnepek mellett a HARKOV-i különmûsort is, akkor... Vajon a koalíció kormányzásából kitelne az a féléves idôhatár, amellyel a választási kampányban kecsegtettek, hogy utána már föltétlenül mutatkoznia kell a mindannyiunkat gyötrô reform eredményeinek?...

Zöldségfélék: hagyma 6000 lej/kg, vegyes zöldség 1500-3000 lej/kg, paszuly 4000 lej/kg, édeskáposzta 2000-2500 lej/kg, paradicsom 20 000 — 25 000 lej/kg, savanyú piroskáposzta 3000 lej/kg, savanyú káposzta 3500 lej/kg, 1 fej fokhagyma 1000 lej, 1 kg 10 000 lej, 1 fej saláta 1500-2000 lej, krumpli 2000-2500 lej/kg.

Gyümölcsök: körte 2500-4000 lej/kg, alma 1500-2000 lej/kg, szôlô 12 000 lej/kg, narancs 6000 lej/kg.

Tejtermékek: bivalytej 5000 lej litere, tehéntej 3000 lej litere, tehéntúró 11 000 lej/kg, tejföl 12 000 litere, juhsajt 18 000 — 20 000 lej/kg, juhtúró 14 000 lej/kg, telemea 18 000 lej/kg.

ÁTKÖLTÖZÖTT A CUKORBETEGEKET KISZOLGÁLÓ GYÓGYSZERTÁR: a betegeknek ezentúl nem az 1-es Számú Poliklinika épületében adják ki a felírt gyógyszereket, hanem a Mócok útja 2. szám alatti 89-es számú diákpoliklinikai patikában.

A KELETI SZERELEM TITKAIRÓL tart elôadást a sepsiszentgyörgyi Csibi István szombaton, január 17-én, 14 órától az Apáczai Csere János Líceum fizikumában. A résztvevôket beavatják a keleti szerelem misztériumába, megtudhatjuk milyen az igazi nô és az igazi férfi. Valamint azt is, hogy milyen egy harmonikus párkapcsolat.

ÖRMÉNY TÉMÁJÚ FOLKLÓRKIÁLLÍTÁS nyílik 1998. január 18-án, vasárnap fél 12 órakor a szamosújvári TÉKA Alapítvány nagytermében.

A Heltai Gáspár Alapítvány és a Városi Kultúrház közös szervezésében csütörtökön, 15-én, este 19.30 órakor újra indul a Táncház. Helyszín: Fôtér (Piata Unirii) 24. sz. Muzsikál: Fodor Netti Sándor és zenekara és a Tarisznyás Együttes.

Alaposan módosították a helyi adók és illetékek 1994-ben megjelent, 27. számú törvényét: elôször augusztusban, a 61. számú sürgôsségi kormányrendelettel, másodszor pedig decemberben, a 84. — szintén sürgôsségi — kormányrendelettel. Mindkettô elôírásai január elsejétôl léptek életbe. Az utolsó és legfrissebb változtatás a reklámtevékenységre vonatkozik, ezúttal mi is csupán erre térünk ki (kedvezôen érinti ugyanis az írott sajtót, televíziót, általában a mass médiát).

A helyi adótörvény 39. szakaszának elsô bekezdése értelmében mindeddig az újságok, az írott szerzôdés alapján közölt reklámok esetében, a szerzôdés értékének 10%-át fizették be adóként a helyi költségvetésbe. A decemberi kormányrendelet ezt a kötelezettséget eltörölte. A 39. szakasz elsô bekezdése a következôképpen módosult: mindazok az adófizetôk, akik cigaretta, dohánytermékek, szeszes italok (a 12%-os alkoholtartalmat meg nem haladó sör kivételével) reklámozását kérik külsô pannókon, közlekedési eszközökön és utcai plakátokon, írott szerzôdés alapján, a szerzôdés értékének 20%-át kötelesek a helyi költségvetésbe befizetni. (Az illeték a szerzôdés érvénybe lépésétôl válik esedékessé. Nem kötelesek fizetni a törvény szerint szponzorált tevékenységekért.)

A kedvezô módosítás azonban nem csupán a sajtót érinti, hanem a reklámozni akarókat is. A jövedelemadót szabályozó 1994/70. számú kormányrendeletet ugyanis „sürgôsen" módosították, és kiegészítették a decemberi 83. rendelettel, amely elôírja, hogy az adózandó jövedelembôl a hirdetésre, reklámozásra fordított összes költség levonható.

Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium külkereskedelmet szorgalmazó hivatala közzétette azoknak a nemzetközi vásároknak a listáját, melyeken 1998-ban román cégek állami költségvetésbôl vehetnek részt. Ezek a rendezvények a következôk: hannoveri mûszaki vásár (IV. 20-25.), oszakai általános vásár (IV. 24-29.), torontói fogyasztási javak vására (ápr.), brüsszeli mûszaki vásár (V. 12-16.), tel-avivi közfogyasztási cikkek vására (júl.), milánói lábbelivásár (IX. 3-6.), atlantai textilnemûk vására (IX. 15-18.), New Delhi-i és dzsakartai közfogyasztási és mûszaki vásár (XI. 14-27.), párizsi mûszaki vásár (nov.). Bôvebb felvilágosítás, feliratkozás a Transilvania Üzletkötô Központ (CAT) külkapcsolati osztályán: Continental Szálló, 101-es szoba, tel.: 064/195-405 és 185-406 (101-es belsô), fax: 064/196-293.

Keddi lapszámunkban az Erdélyi Gazda januári számát ismertetô cikkbe Jakab Márton helyett Jakab Márta, Gus Ferenc Guzs Ferenc, gyógynövény helyett (8. sorban) gyomnövény, a „Padot veszek, cserélek" (15. sorban) rovat helyett „Adok, veszek, cserélek" olvasandó.

Sikeres évet zárt a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. Pillich László ügyvezetô elnök szerint tavalyi tevékenységük három területen hozott intézményüknek elismerést.

Mindenekelôtt folytatódott a „kulturális diplomácia", az erdélyi magyar értékek nemzetközi képviselete. Júliusban részt vehettek a szorbok által Bautzenben rendezett nemzetközi kisebbségi fesztiválon (a Szarkaláb együttes révén), és ugyanakkor a kulturális konferencián. A FUEV novemberi elnökségi ülésén a Heltai-alapítványt levelezôi tagnak hívták meg (a végleges felvétel az idei májusi prágai FUEV-kongresszuson várható), az pedig a kisebbségi kultúrában kifejtett munkájuk elismerését jelenti, és esélyt a további kapcsolatok kiépítésére.

Létrejött a multifunkcionális dévai EMKE Közmûvelôdési Központ, a Szent Ferenc Alapítvány és az Illyés-alapítvány támogatásával és a Heltai-alapítvány részvételével. Tovább fejlesztették a dési és a zilahi könyvtárak állományát. 1998-ra, egy sepsiszentgyörgyi testvérintézménnyel, pályázat útján nyerték a Magyar Mûvelôdési Minisztérium és a HTM Fôosztályának támogatását egy közép-erdélyi hatósugarú közmûvelôdési, könyvtári és információs központ kifejlesztésének a lehetôségét. Internet-kapcsolat kiépítésére adott az infrastruktúra, és könyvtári adatbázis alakítható ki az EME, EMKE és nagyobb iskolák könyvtáranyagáról (kb. 400 ezer kötet).

A néptánc és népzene hagyományápolása tekintetében 1997-ben a hangsúlyt már az új oktatószakemberek képzésére fordították. Ezt szolgálta a szeptemberi elsô néptáncoktató tábor Torockón. Ôsszel a zenészképzés is beindult. Részszervezôi voltak a Vicei Mezôségi Találkozónak, és házigazdái a Vass Lajos Népdalversenynek, valamint erdélyi fiatalokat toboroztak a híres vistai táncos, „Mondruc", táncaiból szervezett legényes versenynek.

Kéki Éva felelôs szerint a nyelviskola eltartja önmagát. A tavaly havi átlagban százötven diák és több mint száz posztliceális hallgatója volt tanfolyamuknak. Januártól az angolt és a németet külföldi tanárok oktatják. De tanulható náluk a magyar, a román, a svéd, az olasz, a finn és a francia nyelv is. Újdonság az érettségire való felkészítés és kilenc óvodában, kérésre, az angol és a német nyelvet tanítják.

A Heltai-alapítvány lassan a „kulturális kovász" szerepét kezdi betölteni: tavaly a Gróf Mikó Imre Közkönyvtár kezdeményezésére létrejött az irodalom népszerûsítését szolgáló Erdélyi Magyar Olvasó Egyesület, decemberben pedig a Nagy Kálmán Finn Baráti Kör.

1997-ben a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány összesen mintegy 25 millió lejt fordított mûvelôdési célokra. Ennek felét a nyomdaipari eszközök forgalmazásával foglalkozó, a budapesti Grafika Rt.-t képviselô káeftéjük biztosította. A többi célirányos pályázatokból, az Illyés-alapítvány, a Magyar Mûvelôdési Minisztérium,helyi cégek és magánszemélyek, valamint az Európa Tanács romániai irodája támogatásából gyûlt össze. A haszonélvezô közönség nevében is, köszönet érte!

— Miért törôdött bele a lemondásba a közlekedési miniszter?

— Mert tengerész, és látta, hogy elment a hajó.

1998-ban a Kolozs megyei villamosmûvek hetvennégy helységben tervezi bevezetni a villamos áramot. A tavaly csupán hét helységben sikerült ezt megvalósítani. A RENEL szerint az elôzô években az akkori kormánypolitika miatt ilyen beruházásokra kénytelenek voltak piaci ár alatti tarifákat alkalmazni, komoly veszteségeket könyvelve el. A jelenlegi program kivitelezésére Kolozs megye nyolcmilliárd lejt kap, kétszer annyit, mint 1997-ben.

Egyetértünk Asztalos Lajossal (lásd: A magyar nyelv fája — tele fagyönggyel, Szabadság, 1998. január 12., hétfô, 3. oldal) abban, hogy súlyosan kifogásolja a közterületeken és az üzleti feliratok világában mindinkább elharapódzó és egyébként felesleges idegen szavakat, kifejezéseket. Magyar nyelvtörvényre tett javaslatával azonban továbbra sem tudunk egyetérteni, mégpedig a következôk miatt:

A hatályos magyar jogszabályok (egy belkereskedelmi minisztériumi rendelet) éppen egy évtizede rendelkezett arról, hogy a kereskedelmi cégek elnevezésében és felirataiban magyar kifejezéseket kell használni, és csak a legszükségesebb esetekben lehet már korábban bevett idegen szavakat (pl. espresso) alkalmazni. Ez a rendelkezés ma is érvényes, csak végre kellene hajtani.

A „nyelvtörvény" jogi és politikai fogalomként igen félelmetes és riasztó képzeteket kelt egy olyan magyar számára, aki tud a szlovák vagy a szerb nyelvtörvények igen szigorú és igazságtalan kisebbségellenes rendelkezéseirôl és következményeirôl. Idegen tôlünk az a gondolat, hogy Meèiar és Miloševiæ színvonalára züllesszük le anyanyelvünk védelmének igen fontos ügyét.

Az úgynevezett nyelvtörvényeket, amint ezt a franciaországi példa is igazolja, amúgy sem lehet tisztességes eszközökkel és hatékonyan végrehajtani. Véleményünk szerint egy olyan törvényre lenne szükség, amely a magyar nép teljes kulturális örökségét és ezen belül a magyar nyelvet is védetté nyilvánítja, és Magyarország kormányát ennek az örökségnek a fokozott gondozására kötelezi.

Meggyôzôdésünk szerint a magyar nyelv — ahogy ezt hosszú évszázadokon át mindig sikerült megtennie — most is képes lesz arra, hogy védelmezze eredetiségét és tisztaságát. Ezen fáradozik az az anyanyelvi mozgalom is, amely a cikkben idézett, tavaly októberi tanácskozást rendezte. Okos hétköznapi munkára van szükség s ennek során sok türelemre. És tegyük hozzá: némi humorérzékre is, annak érdekében, hogy a magyar közgondolkodást és közvéleményt a nyelvvédelem mellé hangoljuk, és egyben átsegítsük azon a — remélhetôleg átmeneti — idôszakon, amikor az idegen szavak használata a divatos kifejezésmód és egy téves szakszerûség jelképévé vált.

Mulatságosnak tartjuk az anyanyelvi mozgalom több mint húsz éve használatos megnevezésének kárhoztatását. Az anyanyelvi konferenciák ugyanis igen sokat tettek a magyar nyelv védelméért és a magyarul beszélôk együttmûködéséért. Mozgalmunk elnevezése 1992 óta különben is: A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága. Maga a „konferencia" szó pedig — éppen úgy, mint a „rádió" és a „telefon" — a magyar nyelv szókincsének szerves részévé vált. A Szabadságban megjelent cikk ilyen módon éppen a szerkesztôséget és az általunk imént említett humorérzéket nélkülözi.

Igaz, a humor is idegen szó...

Az utazás a homo sapiens mindennapjainak tartozékaként végigvonult az emberiség történetén. Utaztunk már gyalog, különbözô hátakon és gépeken, amint persze idônk és zsebünk engedte. Valószínû, hogy a középkorban több idôt vett igénybe mondjuk Kolozsvárról Budára utazni, ám az ember hátasa nem csapta be a gazdáját, hacsak ki nem dôlt vagy el nem csórták. Ám modern, sôt posztmodern korunkban, amikor minden terméket (és az utazás is ez lett, eladható termék) megetetnek a fogyasztóval, bizony másképpen történnek a dolgok. Ennek illusztrálásaképpen elmondok egy történetet. Ügyes-bajos dolgaimat intézendô, Budapestre szerettem volna utazni decemberben. Nosza, mondok, ennek legolcsóbb módja a mikrobusz. Emlékeztem, hogy a COMATIM TRANS cég mikrobuszával utaztam nem sokkal azelôtt, és bizony, szép emlékek voltak azok. Telefont ragadtam hát, és ismét hozzájuk fordultam, miszerint a hívásom napjától (szerda) számítandó második napon (péntek) szeretnék két jegyet váltani. A vonal másik végén búgó nôi hang biztosított, hogy ennek semmi akadálya. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, hiszen nem olyan egyszerû ám egy ilyen mikorra jegyet kapni. Az idô telt, és mit ad isten, valami közbejött. Fontos volt, hiszen másképp nem lett volna szükséges a pesti utat lemondani. Ismét felhívtam a céget, és elmagyarázván, mi a dolgok állása, feltettem a kérdést, mi a teendô. A hang (ugyanaz a búgó, nôi) erre kicsit nyersebben azt válaszolta, hogy semmi. Vagyis oda a pénzem. Mert az utazás lemondását annak idôpontja elôtt három munkanappal kell bejelenteni. Igen, mondok, de én az ominózus három napon belül jelentkeztem, a bejelentkezésem elôtti kijelentkezés ennél fogva logikai képtelenség lenne. Errôl ô nem tehet, mondta, mindennek én vagyok az oka, a pénzemet pedig felejtsem el. Még megkérdeztem tôle, mondja, kedves hölgyem, mi lenne, ha ad abszurdum, meghaltam volna ma reggel? A válasz rövid volt és velôs: Minek kellene magának meghalni?

A mai napig nem tudom, mit tegyek, hiszen egy jogállamban nem is olyan könnyû az igazamat kivívni. Gyakran gondolok arra, milyen szép is lenne, ha a Vadnyugaton élnénk, akkor három munkanapon belül lepuffanthatnám ônagyságát. Bár az is igaz, hogy a Vadnyugaton a rabló rabló volt, a postakocsis meg postakocsis. De az is megeshet, hogy én tévedek, és ez így van rendjén.

*

Salamon Erzsébet, a Comatim Trans alkalmazottja, szerkesztôségünk érdeklôdésére elmondta, hogy az utazási jegyeken románul is, magyarul is az utazó tudomására hozzák a játékszabályt: az utazás lemondása esetén a jegy ára visszaigényelhetô utazás elôtt három nappal. Ennél rövidebb idôn belül azért nem adhatják vissza a pénzt, mert nem biztos, hogy új utast tudnak keríteni, márpedig egy nyolcszemélyes mikrobusz esetében minden hely számít. Ettôl függetlenül rendkívüli esetben (halál stb.) ettôl a játékszabálytól is eltekintenek, nyilatkozta a cég alkalmazottja.

Ismét drágul a kenyér. És olcsóbb lesz a disznóhús — igyekezett megtoldani a rosszat egy jóval az újévi örömök sorozatát bejelentô híradó néhány nappal ezelôtt. Amitôl libabôrös lettem, mert éppen olyan szánalmasan hangzott, mint az exdiktátor utolsó közszereplésén meghirdetett családipótlék-emelés. S hogy jobban megbecsüljük a mondottakat, pár napig mindegyre elôszedték a hongkongi influenzás tyúkok tömegmészárlását. Bezzeg nálunk!..., gondolhattuk volna, ha a sokévi gyakorlat nem igazolná, hogy az a bizonyos olcsulás aligha tart egy hétig, s ha tart is, a húsárak akkor sem süllyednek még a múlt havi szintre sem. Különben is, vadonatúj pénzügyminiszterünk idejében megnyugtatott: idén sem fonják majd kolbászból a kerítéseket mifelénk. De, egyet se búsuljunk — jött ismét a kiegészítés —, mert a Mosoly országában sem folynak derûsebben a dolgok. Japán munkanélküliek ezrei lepték el ugyanis az aluljárókat Tokióban, kartondobozokban laknak, úgy szállítják nekik helybe az élelmiszer- és ruhasegélyeket. Mutatta is a tévé, amint az egyik hobo dühösen kitekint dobozából a tévéstáb zajára, és éktelen szitkozódásba kezd láttukra. Eddig stimmel is minden a híradásból. Nálunk is körülbelül így állhatnak a dolgok a hajléktalanok körül. Ám valami különbséget mégis felfedeztem: a japán hobo mégiscsak hobóbb a miénknél, mert az esti lefekvéskor lehúzza cipôjét, és gondosan kirakja karton-lakosztálya elé. Mármint nem fél attól, hogy valaki elemeli azt az éj leple alatt.

A kenyérrel azonban egészen más a helyzet. Minôsége és ára mindig mindennél jobban jelképezte társadalmunk állapotát. Volt fehér és habkönnyû, volt fekete és tippanós, és volt úgy is, hogy nem volt. A szocializmus 45 évében története szép kerekre sikeredett. Fejadaggal kezdtük, fejadaggal fejeztük be. Az elsô jegyrendszer azonban a proletárdiktatúra erkölcsei szerint más-más adagot szabott az értelmiségieknek, másat a nehéz testi munkát végzôknek, másat a gyermekeknek. De azért elektronikus mérômûszerek nélkül is becsületesen kimérték mindenkinek, ami járt. Aztán eljutottunk addig, hogy sokféle péksütemény között válogathattunk, és azok ára sem volt megterhelô senki számára. Majd egyre kevesebb és rosszabb minôségû lett, s az egész országon keresztülutazhattunk, akkor sem kaptunk egy szelet kenyeret. Legfennebb vendéglôben egy kötelezô füstölt hal kíséretében. 1989 decemberében a külföldrôl érkezôk kenyeret hoztak és osztogattak a népnek.

Most számtalan kenyérféleséget sütnek. Az árak is változóak. Mérvadónak mégis a volt állami, nagy sütödék kenyerét tartjuk, bár sokan fogyasztanak mást, és naponta kilométereket rónak le, hogy kedvenc sütödéjükbôl vásárolják meg a mindennapit. S hogy milyen a standard kenyér? Csalóka. Egyszer jobb, másszor gyengébb. Ára rövid idôszakonként változik, vagy ha nem, ugyanazon az áron kisebbet kapunk. Bizonytalan, mint egész létünk. De tiszteljük, megbecsüljük, mint hûséges útitársat. Amely csak olyan lehet, mint az az út, amelyet mi szabunk neki.

És úgy tudom, még mindig kergeti a teniszlabdát. 80 esztendôs korában is! Lehet, akik a Szalad-Gáll gúnynevet adták neki, tudták, hogy hosszan tartó élet-szaladgálásra rendezkezett be ez a (valamikori) nagyváradi fiatalember, aki akkor született, amikor az egykori váradi újságíró, Ady Endre még élt, és Tabéry Gézáéktól sokat hallhatott a századforduló Körös-parti Párizsának újságíróhagyományairól, Juhász Gyula, Dutka Ákos, Fehér Dezsô, Nadányi Zoltán lapcsináló ötleteirôl.

Ha ô az egykori váradi nagyoktól, hát én tôle tanultam az újságírás ábécéjét az Igazság napilapnál 1948-ban.

Gáll Ernô fôszerkesztôi minôségében egyetemi oldalt szervezett, és ezzel természetesen egyetemi diákokat hozott be a laphoz, ahol akkor még elég sok volt a faliújságíróból lett szerkesztô (Vida, Kónya, Bányász stb.). Így került a laphoz — bedolgozónak — az ifjú költô Csíky József, Márki Zoltán, késôbb Bodor Pál.

Így kezdtem én firkálni a Gáll Ernô fôszerkesztôsége idején. És 50 esztendô múltán mint elôadótárs léptem fel vele együtt egy magyar újságírókat, rádiósokat, televíziósokat képzô tanfolyamon. Ô az újságírás alapkövetelményeit ismertette, én a rádiószerkesztés titkairól beszéltem. És hazafelé menet errôl az 50 évrôl beszéltünk. Szinte hihetetlen, mennyifelé szaladgált ez idô alatt Gáll Ernô.

1949 tavaszán már a marxista filozófia tanára a Bolyai egyetemen, közben az Utunk felelôs szerkesztôje néhány évig, prorektor az egyetemen, 1957-ben pedig újraindítja Gaál Gábor folyóiratát, a Korunkot. Csak úgy mellékesen a Steaua és a Viitorul social folyóiratok szerkesztôbizott- ságainak tagja, a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájának tagja, az RSZK Akadémiájának levelezô tagja.

Marxista, és mégis értékeli Makkai Sándor, Tavaszy Sándor, Balázs Ferenc munkásságát. A Sôni Pálnak egyáltalán nem tetszô Bitay Árpádról írat velem a Korunkban. És mikor megjelenik Balázs Sándor Tavaszy-könyve, tôlem kér recenziót róla, mert tudja, én diákja voltam Tavaszynak. De mire a recenzió elkészül, az utód, Rácz Gyôzô azt nem hozza le.

Elmondhatom: szaladgálásai közben többször találkoztunk. És mindig azt mondta: jelen kell lenni mindig valahol, mert ha nem, elfelejtenek. Tôle tanultam ezt, és ezért nem felejtettem el megírni a róla szóló anekdotát.

És kívánok neki még sok eredményes szaladgálást és jelenlétet nyolcvanon túl is.

Az általános fogyasztási adó (hozzáadott értékadó, ÁFA, TVA) 18 százalékról 22 százalékra, illetve az élelmiszeripari termékek esetében 9 százalékról 11 százalékra bejelentett növelése csupán felét teszi ki annak az összegnek, amelyre a kormányfô által a hét elején beígért béremelések, szociális juttatások és adócsökkentések fedezése végett lenne szükség.

Dan Radu Rusanu pénzügyminisztériumi államtitkár szerint a fizetésekre kivetett adó csökkentése, a reklámra fordított összegek költségként történô elszámolása, a nyereségadó háromhavonként történô törlesztése és a gyorsított amortizáció bevezetése miatt a költségvetési bevételek elôreláthatóan hétezer milliárd lejjel csökkennek. Eközben az ÁFA növekedése által az állam csupán mintegy 3600 milliárd lejes többletbevételre számíthat. Rusanu úgy véli, hogy a bejelentett intézkedések arra a következtetésre vezetnek, hogy a kormány csökkenteni kívánja a közvetlen adók mértékét, és közben a közvetettekét növeli.

Az államtitkár úgy vélte, hogy az ÁFA-növekedés következtében a fogyasztói árak legfennebb 5 százalékkal növekedhetnek, de nem zárta ki annak lehetôségét sem, hogy a kereskedôk az adóemelést az árak indokolatlan mértékû emelésére kihasználják.

Rusanu elmondta, hogy a bejelentett intézkedések csupán egy részét képezik a kabinet által elôkészített csomagnak. A közeljövôben ugyanis a nyereségadó csökkentésével párhuzamosan az osztalék után fizetendô adó mértékének növelését tervezik, és ettôl az intézkedéstôl a kormány a beruházások növekedését várja. A hírek szerint a nyereségadó a jelenlegi 38 százalékról 30 százalékra mérséklôdne, az osztalékra kivetett adó pedig 10 százalékról 15 százalékra emelkedne.

Az államtitkár bejelentette, hogy 1998-ban a kormány ösztönözni kívánja az exportot, a beruházásokat, és hathatósabb támogatást szeretne nyújtani a kis- és közepes méretû vállalatoknak.

November végétôl két, egymással vetélkedô elnöke van a Román Nemzeti Egységpártnak. Az egyik Valeri Tabãrã, Temes megyei képviselô és az RNEP képviselôházi frakciójának elnöke, a másik pedig Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere. A két politikus között erôteljes, és a színfalak mögötti húzásoktól korántsem mentes harc indult meg a párt teljes vezetéséért. A különbözô dokumentumokat mindketten az elnöki pecséttel látják el, a párt nevében nyilatkoznak, hevesen bírálják egymást. Valeriu Tabãrã elônyére válik az, ami ugyanakkora hátrány is, hogy tudniillik Bukarestben tartózkodik, mivel nem tudja ellenôrzése alatt tartani erôs erdélyi fiókjait, de kezében tartja a képviselôket és egyes szenátorokat. A Kolozs megyei országgyûlési tagok közül Vasile Matei képviselô és Costicã Ciurtin szenátor mindvégig a szélsôséges Funar mellett álltak, míg Vasile Miclãusi és Ioan Gavra képviselôk a Tabãrã táborát választották. A két pártelnök az igazságszolgáltatás segítségével próbál érvényt szerezni igazának. Tény viszont, hogy a választók is két táborra szakadtak, és ez gyengíti a nacionalista politikai alakulat választási esélyeit.

Január tizenkettedikén a szatmárnémeti „Miorita" vendéglôben sajtóértekezletre hívta az újságírókat Valeriu Tabãrã az egységpárt bukaresti elnöke. A Funár-pártiak idôben értesítették Kolozsvár polgármesterét eme lépésrôl, aki a városba utazott, és negyvenedmagával várta a másik elnököt. Valószínûleg „leszámolás" végett. Végül Valeriu Tabãrã nem jelent meg, így a kolozsvári elnök azzal vádolta, hogy fél vállalni a nyílt párbeszédet.

Tabãrã tegnapelôtt elnöki pecséttel ellátott levelet intézett Ion Diaconescuhoz, a képviselôház elnökéhez, melyben az alkotmány és a képviselôház mûködési szabályzatának megszegésével vádolja, mivel nem hajlott rendkívüli parlamenti ülésszak összehívására január végén.

A Könyvvizsgáló Szakértôk és Feljogosított Könyvelôk Testületének (KSZFKT) Kolozs megyei fiókja közli, hogy a pénzügyminiszter 1997. december 22./2242. számú határozata értelmében mindazon kereskedelmi társaságok, amelyeknek tavalyi forgalma meghaladta a 100 millió lejt, és amelyeknél a könyvelést nem külön részleg vagy a törvény által erre felhatalmazott szakember végzi, az 1997-es évi mérleg elkészítését kizárólag a KSZFKT által nyilvántartott és erre felhatalmazott jogi vagy természetes személyekre bízhatják.

Ennek érdekében a szóban forgó cégeket felkérik, hogy forduljanak a KSZFKT helyi fiókjához (Deák Ferenc — Eroilor — utca 2. szám, telefon: 430-373), ahol majd javaslatokat kapnak az 1997. évre szóló mérlegek elkészítésére ajánlott személyeket illetôen.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]