1998. január 31.
(X. évfolyam, 23. szám)

Petre Roman továbbra sem rajong Ciorbeáért
A demokrata párti prefektusok kormányhûek

(1. old.)

Politikai körökben nem keltett lelkesedést a koalíciós válsággal kapcsolatban csütörtökre virradóra elért rendezés.

Petre Roman, a Demokrata Párt elnöke, aki egy szenátusi küldöttség vezetôjeként Lisszabonban tartózkodik, a portugál fôvárosból úgy nyilatkozott, hogy csalódással töltené el, ha Ciorbea a kormány élén maradna. A pártelnök hozzáfûzte, hogy pártjának felül kellene vizsgálnia döntését a koalíció támogatásáról, ha az elkövetkezô hónapokban nem valósítják meg a szükséges reformokat. A Demokrata Párt prefektusai és alprefektusai csütörtök esti közös nyilatkozatukban lojalitásukról biztosították a kormányt, ugyanakkor közölték, hogy alávetik magukat pártjuk döntéseinek. A DP még nem határozott, visszavonja-e prefektusait is.

A Nemzeti Liberális Párt és az RMDSZ óvatosan foglaltak állást a megüresedett miniszteri posztokkal kapcsolatban. Mind Cãlin Popescu Tãriceanu, az NLP alelnöke, mind Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke közölte, hogy pártjaik megfontolják, igényt tartsanak-e ezekre a tisztségekre.

A parasztpárti Ioan Muresan képviselô úgy vélekedett, hogy az átalakított kormány mûködése nagyon nehéz lesz, míg a konvencióban részt vevô Románia Alternatívája Párt egy-három hónapra szóló ideiglenes megoldásnak tekinti az új felállást.

Az ellenzék vezetôi kivétel nélkül ingatagnak és átmenetinek tekintik a Ciorbea-kormány helyzetét a megállapodás nyomán, de míg a Valeriu Tabãrã vezette RNEP kizárja egy olyan kormány támogatását, amelyben részt vesz az RMDSZ, a Ion Iliescu volt államfô vezette RTDP nem veti el olyan törvénytervezetek támogatását, amelyek tartalmával pártja egyetért. Maga Iliescu úgy vélekedett: a történteknek pártja szempontjából van jó oldala is, mivel a Ciorbea-kabinet kénytelen lesz felülvizsgálni prioritásait, lemondani „restaurációs rögeszméirôl" és „az RMDSZ követeléseivel szembeni feltétel nélküli engedményeirôl".

A válságot érdekcsoportok váltották ki

(1. old.)

Nicolae Cerveni, a Liberális Párt elnöke kolozsvári látogatása alkalmával találkozott Gheorghe Funar polgármesterrel — közölte a pártelnök pénteki sajtótájékoztatójukon. Nicolae Cerveni elmondta: azért kereste fel a polgármestert, hogy támogatását kérje a ’30-as években mûködô klubokhoz hasonló kávéház létesítéséhez, ahol majd a liberális eszmékrôl lehet vitatkozni. Ezt azért is tartja fontosnak, mivel Kolozsváron a liberálisok kevésbé hallattak magukról az utóbbi idôben. A liberális párt kolozsvári fiókjához hasonlóan mozgósítani szeretnék a közeljövôben párt többi szervezetét is. Fôleg fiatalokat szeretnének bevonni a párt tevékenységébe, ösztöndíjakkal csábítanák az ifjúságot köreikbe. A polgármesterrel folytatott „politikai" eszmecserérôl nem volt hajlandó elárulni részleteket, de megjegyezte: nem zárja ki az LP, az RNEP vagy ennek bármelyik képviselôjével való együttmûködés lehetôségét.

Nicolae Cerveni hangsúlyozta a liberálisok egységének a fontosságát függetlenül a nemzetiségtôl. Példaként megemlítette a Romániai Magyar Szabaddemokrata Pártot, amellyel már régóta folytatnak tárgyalásokat, és hangsúlyozta az RMDSZ szabadelvû platformjával való együttmûködést.

A pártvezér — a belpolitikai válsággal kapcsolatosan — nem tartja a legjobb megoldásnak az elôrehozott választásokat, mivel ez ártalmas a társadalomra nézve, és csakis stagnáláshoz vezet. Ám abban az esetben, ha más megoldás nincs mint az alkudozás, akkor inkább az elôrehozott választások alternatíváját véli jobbnak. Ugyanakkor elképzelhetônek tartja egy kisebbségi kormány alakítását, amely világosan kidolgozott program szerint mûködjön. Cerveni hangsúlyozta: a politikai válságot nem az államhatalmi szervek, hanem két érdekcsoport, a KDNPP és a DP közti konfliktus váltotta ki. Az elnök rámutatott: a jelenlegi kormány „mérgezô" hatását a kezdettôl érezhették, és a Demokratikus Konvenció csakis eszközt jelentett Emil Constantinescu számára, hogy megnyerje a választásokat. Cerveni végül kijelentette: „Azt hittem, hogy azért ez a »természetellenes« koalíció mégiscsak hosszabb életû lesz".

Papp Annamária

Változatok a bársonyszékek témájára
Vegyesen is alkalmazhatók

(1. old.)

Hogyan tölthetôk meg az üresen maradó bársonyszékek a kormányban? Több változat lehetséges. Az alkotmány 106. szakasza értelmében a miniszterelnök a tisztségérôl lemondó miniszterek hatáskörét legtöbb 45 napra átruházhatja a kabinet más tagjaira. A másik változat szerint a miniszterelnök az általános munkajogi szabály szellemében megkérheti a távozókat, hogy a felmondási idôben — 30 napig — még írják alá a jelenléti naplót és lehetôleg végezzék is el napi feladataikat. Ám mivel a távozó DP-s miniszterek célja éppen a miniszterelnök kifúrása, nem tételezhetô fel róluk, hogy a „felmondási idôszakban" apait-anyait beleadnak munkájukba. A harmadik változat a gyorsított kormányátalakítás, új miniszterek kinevezése. Ez parlamenti rábólintás nélkül is megvalósítható, de az utólagos jóváhagyatásban sincs veszély, mert a jelek szerint a Demokrata Párt parlamenti tagjai nem fognak kollégáik utódai ellen szavazni. Ôk továbbra is a miniszterelnököt akarják megbuktatni és állítólag nem a kormányt.

Természetesen átmeneti és joghézagos korszakunkban további változatok is kiagyalhatók és azok vegyesen is alkalmazhatók.

Az RMDSZ nem szemez a kormányfôtitkári tisztséggel

(1. old.)

Jóllehet Ciorbea miniszterelnök alig vasárnap estére, vagy hétfô reggelre ígérte a tisztségükrôl lemondott demokrata párti miniszterek utódjainak kinevezését, javában tartanak a sajtóspekulációk. Az Antena 1 tévéadó, illetve Jurnalul national fôvárosi napilap értesülései szerint a parlamenti kapcsolattartásért felelôs minisztérium eddigi vezetôjének, Bogdan Niculescu Duvãz helyét a jelenlegi kormányfôtitkár, Remus Opris (KDNPP) tölti majd be. A megüresedett kormányfôtitkári széket pedig — az említett források szerint — az RMDSZ nézte ki magának.

A Szabadság kérdésére Niculescu Anton RMDSZ-es kormányfôtitkár-helyettes határozottan cáfolta a sajtóhírt. Niculescu szerint mindez nem több kitalációnál, hiszen az RMDSZ még egyáltalán nem döntött arról, hogy célszerû-e igényt tartani a megüresedett bársonyszékek közül valamelyikre, s ha igen, melyik lenne az. A kormányfôtitkár-helyettes különben eléggé valószínûtlennek tartja, hogy ezt a tisztséget RMDSZ-jelölt töltse be.

Sz. K.

Tiltakozások egy újabb kormányrendelet ellen

(1. old.)

A mély kormányválság közepette január 22-én újabb sürgôsségi kormányrendelettel gyarapodtunk, amely szabályozza az erkölcsi sérelem esetén követelhetô polgári kártérítést. Varujan Vosganian pártjának sajtóosztálya azonnal tiltakozó nyilatkozatot tett közzé, amelyben sérelmezi, hogy nem kérdezték meg a sajtót, a polgári szervezeteket és a parlamenti szakbizottságokat, és különben is a Románia Alternatívája Párt véleménye szerint egy ilyen jogszabályt nem szabad parlamenti vita nélkül elfogadni. A nyilatkozat hangneme arra enged következtetni, hogy még a testestôl-lelkestôl a kormánykoalícióban maradt pártok maradéktalan támogatására sem számíthat a Ciorbea-kormány.

Úgyszintén tiltakozó nyilatkozatban ítélte el az újabb kormányhatározatot a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja, amely a sajtószabadság megsértését, a cenzúra bírósági úton való alkalmazását látja megtestesülni az újabb jogszabályban. Az egykori kormánypárt eltekint attól, hogy a hét esztendô kétes kimenetelû sajtópereit — köztük a kolozsvári polgármester valóságtól elrugaszkodott kártérítési követeléseit — nem ez a kormányhatározat tette lehetôvé.

Kolozsváron járt a belügyminiszter
Robban-e a Caritas-bomba

(1. old.)

A kerek másfél órás várakozás a dermesztô hidegben nem vette el annak a két tucatnyi újságírónak a kedvét, aki reggel óta kitartóan vadászta a Kolozs megyei rendôrség évi mérlegére eljött belügyminisztert. Gavril Dejeu nagy késéssel megtartott sajtóértekezletén több „csemege-témára" vártak választ, a parasztpárt alelnöke azonban bebizonyította: a ’96-os választások óta eltelt idôszakban alaposan elsajátította a semmitmondás és a mellébeszélés tudományát, és megtanult ügyesen kitérni a kellemetlen kérdések elôl. Ennek ellenére pár, szûkebb közösségünket és a város életét érintô válasz is elhangzott.

Így például megtudhattuk, hogy a Pro tv száguldó riportereinek fürkészô tekintete elôtt lezajlott látványos „leleplezés" bûnvádi eljárás indításával folytatódott, de tekintettel a fô gyanúsított, Czirják Árpád kanonok, érseki helynök egyházi méltóságára, az iratcsomót a fôügyészség felé irányították. Az Evenimentul zilei kolozsvári tudósítója már azt is tudni véli, hogy a csúszópénzek „mosása" a határokon túl történik, és a valuta körforgása beruházás formáját öltve ér véget a határokon innen — ehhez a kijelentéshez azonban a belügyminiszter nem tudott érdemben hozzászólni.

Egy másik kérdéscsoportra válaszolva azonban kijelentette: a jelenlegi belpolitikai helyzetben idôzített bombaként hathat a fôleg a központi sajtóban megszellôztetett új Caritas-fejlemény ismertetése. Tán kevesen tudják, hogy Virgil Ardelean tábornok, a kolozsvári rendôrség volt, s a bukaresti jelenlegi parancsnoka nemrégiben bejelentette, hogy birtokában van a Caritas piramisjáték ún. „rövid listáját" tartalmazó számítógépes lemezeknek. A feltehetôen a játékban részt vett vezetô politikusok nevét tartalmazó floppyk állítólag már az országos rendôrfôkapitányságra (IGP) kerültek. A nem szokványos kislemezek leolvasása csak az IGP speciális számítógépein lehetséges, az illetô adatok pedig egészen biztosan egy új bûnügyi vizsgálat alapjait képezik. „A Caritasról az igazságot minden áron ki kell mondanunk. Még akkor is, ha tudatában vagyunk: lavinát indíthat el, és beláthatatlan következményekkel járó politikai zsaroláshoz vezethet" — szögezte le Gavril Dejeu.

„A DP kilépése után a KDNPP–NLP–RMDSZ felállásában maradt kormány egységének megbontása már csak azért sem kívánatos, mert a parasztpárt szerint akár végzetes is lehet a mostani »törékeny« politikai helyzetben" — válaszolta a belügyminiszter az RMDSZ kormányon maradásának szükségességét firtató kérdésre. „A mostani helyzet újabb »eredetiség« a román politikában, hiszen a DP kivonult ugyan a kormányból, de egy hétfôig aláírandó megállapodásban további parlamenti támogatásáról biztosította a hatalmon levô koalíciót."

A meglehetôsen oldott hangulatban lezajlott sajtótájékoztatón másról is szó esett, ezekrôl azonban a késôbbiekben számolunk be.

Turós-Jakab László

KRÓNIKA

Hírek

(2. old.)

KOLOZSVÁRI NÉPFÔISKOLA Régészeti terepkutatások a Torackai-medencében címmel dr. Ferenczi István régészprofesszor tart elôadást február 3-án, kedden du. 5 órai kezdettel a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Bilascu 5.). Közremûködnek a kolozsvári zeneiskola növendékei Tóth-Guttman Emese tanárnô vezetésével. Szeretettel várnak minden érdeklôdôt.

SOÓS LENKE AZ AMERIKAI ÉS JAPÁN OKTATÁS ÖSSZEHASONLÍTÁSA címû elôadására hívja az érdeklôdôket a Kolozs Megyei Pedagógus-szövetség. Színhely a Györkös Mányi Albert Emlékház. Idôpont: február 5., csütörtök, délután 4 óra.

Hóstáti farsangi bál

(2. old.)

Újraalakulásának második évfordulóján rendezi meg a Hóstáti Virágos Együttes a farsangi bált. Az érdekesnek és szórakoztatónak ígérkezô mulatságra a hagyományokhoz híven, természetesen, jelmezben is megjelenhetnek a résztvevôk. Mindenkit szeretettel várnak február 7-én este 7 órára az Összhang klubba.

Mikor telefonálhatunk olcsóbban?

(2. old.)

Január 1-jétôl 180-ról 210 lejre drágult a telefonimpulzus. De sokan nem tudják, hogy milyen idôközökben lehet viszonylag olcsóbban beszélni. Ezekre a részletekre emlékezteti olvasóinkat Szilágyi Zoltán , a kolozsvári távközlési hivatal hálózati fônöke.

Mindenekelôtt érdemes tudni, hogy Kolozs megyében bármely hatszámjegyû hívást helyi beszélgetésként számláznak. A 100 ingyenes impulzuson felül minden egyes impulzus 210 lejbe kerül. Egy percnyi beszélgetést egy impulzusként jegyeznek 10-16 és 19-21 óra között. Az elsô impulzus attól a pillanattól számít, hogy a hívott fél felemelte a kagylót. De 16-19, 21-23 és 7-10 óra között 2 percnyi beszélgetés = 1 impulzus , éjszaka 23-7 óra között pedig már 4 perc = 1 impulzus ! Ugyanezek az idôbeosztások érvényesek a más megyékbe irányuló beszélgetéseknél. A fentiek ismeretében sok fölösleges kiadás, bosszankodás és reklamáció kerülhetô el.

*

A fenti ismertetô a január 26-i számunkban jelent meg elôször. Azóta az olvasók idevonatkozó kérdéseket tettek fel, melyekre az alábbiakban szintén a felelôs szakembertôl kapnak választ.

Téves az a feltételezés, hogy az impulzus január elseje elôtt drágult volna. Viszont a Kolozsvár 11 automata központjában, a munkamennyiség miatt, nem lehet egyazon napon leolvasni (pontosabban lefényképezni) az impulzusszámláló készülékeket, és ezért fordulhatott elô január 1-jéhez képest 1-2 napos eltolódás, pluszban vagy mínuszban. A külföldi beszélgetéseknél, akár automata, akár kézi kapcsolásos módon történnek, nincs hét végi vagy ünnepnapi kedvezmény. Minimum három percet taksálnak, a perc tört része pedig egy percnek számít. Négy zóna van: 1-es (Európa, 6900 lej/perc), 2-es (9600 lej), 3-as (12 700 lej), 4-es (16 000 lej). 7-23 óra között a kettes tarifa, 23-7 óra között a hármas tarifa van életben (4 perc = 1 impulzus). Hogyan mérik a különbözô idôbeosztásokat, a beszélgetéseknek más-más áron történô számlázása érdekében? Teljesen megbízható módon, egy abszolút pontos svájci óra segítségével, amely kontaktmechanizmusával az impulzusokat számláló relékkel áll kapcsolatban. A szerkezet lelakatolva, senki illetéktelen nem járhat nála, a fogyasztóvédelmi hivatal emberei pedig rendszeresen ellenôrzik. Ami a garanciapénzt illeti, az a havi bérleti díj kétszerese, a telefonkészülék beszerelésekor kell kifizetni és követi a költségek változását. A készülék esetleges kikapcsolásakor ezt a pénzt az elôfizetô visszakapja. Olyan (többnyire jogi) személyeknél áll elô ilyen helyzet, akik hónapokra elutaznak vagy felfüggesztik tevékenységüket.

Játszódélután

(2. old.)

volt január 24-én, szombaton a zenelíceumban. A budapesti Zabhegyzô Gyermekanimátorok Egyesületének néhány tagja jött el, hogy a zenelíceum, az Apáczai Csere János és a Természettudományi Líceum V-VIII. osztályosainak többórás közös mulatságát megszervezze. (A program címét a vendégek javasolták: Advent a Hargitán). A kabátokra és a játékok zavartalanságára a tanáraink vigyáztak...

Jó volt a hangulat. Elôször csapatjátékokat tanultunk, aztán következett a Casino. Az iskola három termében különbözô szórakozások vártak: név-lánc, kanadai favágó, Eiffel-torony építés, rulettezés, nyomorgás a nyomorgóban... A játékokon szerzett „batkákkal" az „árverésen" könyveket, édességet, társasjátékot vásárolhattunk. A harmadik nagyszabású vetélkedôn csapatokba szervezôdve próbáltuk megszerezni azt a tárgyat, amely a leírás szerint járt is, fekete is volt, a kosárhoz és a 96/97-es évhez is volt köze (ez végül, persze, meg is került).

A rendezvényt a Zabhegyezô Gyermekanimátorok Egyesülete, a Heltai-alapítvány, a zenelíceum igazgatósága, az Apáczai-líceum igazgatósága, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Tôkés Elek tanár úr és — házigazda-szervezôként — Szakács Zoltán tanár úr támogatta.

Köszönjük a jó szórakozást, reméljük, máskor is lesz részünk benne!

Kovács Emese

A Bánffy-palota kínálata

(2. old.)

A Mûvészeti Múzeum állandó kiállítása mellett Mariana Bojan és Viorel Nimigeanu egyéni tárlatát tekinthetik meg az érdeklôdôk. Nevük jól ismert a mûvészetkedvelôk körében, hiszen munkáikkal szinte egyetlen jelentôs, átfogó jellegû csoportos rendezvényrôl sem hiányoztak. Alkotásuk legjavát adták akkor is, egy, két, legjobb esetben három munka után azonban még nem lehet igazán megismerni egy mûvészt. Erre jó az egyéni tárlat.

Mariana Bojan teljesen új oldaláról is bemutatkozott. A jól ismert mitikus-biblikus-fantasztikus, realitás-töredékekkel vegyített álomvilág mellett, megismerhettünk egy legalább annyira erôteljes, a szó legszorosabb értelmében vett földi létet is, a Föld gyümölcsei ciklus egész termet betöltô színpompás összetevôit. A variációk egy témára kantáta a földrôl, a soha ki nem apadó gazdagságok forrásáról. A fekete alapból szerteágazó színvillanások javarészt mindennapi létünk nagyon is prózai termékeit, a zöldségeket elevenítik meg. A tematikát erôteljessé, de ugyanakkor költôivé is az a festô teszi, aki egyben lírikus is, több nagysikerû verseskötet szerzôje. Jó példa arra, hogy a mûvészetek egy tôrôl fakadnak, s a szerencsésebbek több ágazatban is gyümölcsöztethetik tehetségüket. Az elsô terem színzuhatagát és tematikai egységét a bánat kékbe-szürkébe fogalmazott nôi portréja töri meg, és furcsamód tartja is egybe, akárcsak a második terem fantasztikus világától, emberszerû állataitól vagy madárszerû embereitôl élesen elütô, klasszikus eszközökkel megjelenített koldusasszony. Lehajtott fejébôl mindössze a nagy barna kendô látszik, az arc nélküli nyomor, amelyet az aránytalanul nagy kezek hangtalan beszéde nyomatékosít. Egészen más a harmadik terem hangulata. A falu távolról sem idillikus, de puszta létével is megnyugtató-pihentetô realitása. Ragyogó alkalom arra, hogy a mûvész technikailag is más oldaláról, a pillanatnyiságot tetten érô akvarellekben is megcsillogtassa tehetségét.

Nem kevesebb meglepetéssel szolgált a földszinti termekben kiállító Viorel Nimigeanu sem. Megyei tárlatokról inkább alapos technikai tudásról árulkodó, visszafogottabb hangvételû, kellemes hatást keltô tájképeit ismerjük. Ezekbôl is láthattunk jócskán a jelenlegi tárlaton. De megismerhettük a múló pillanatot, a balett, a tánc egy-egy mozzanatát „ecsetvégre" kapó mûvészt is. A mozgás festôjét. Külön csoportot képeznek a vallásos tematikájú alkotások. A különösen gazdag kínálatból csupán elvétve, de azért akad olyan munka is, amely nem üti meg az alkotójuk megszabta mércét.

Ugyancsak a földszinti termekben tekinthetô meg a Fotóklub megalakulásának 40. évfordulójára rendezett országos mûvészfotókiállítás is. Érdemes hát betérni a fôtéri Mûvészeti Múzeumba, a Bánffy-palotába. Nyitva: hétfô és kedd kivételével naponta 10-17 óra között.

Németh Júlia

Hallottuk

(2. old.)

— Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés platformja megkaphatná a védelmi tárcát?

— Nem. Katona nem lehet hadügyminiszter.

-fi

VÉLEMÉNY

Háziorvos

(3. old.)

A háziorvosról sok minden jut az eszünkbe — embere válogatja —, nekem, amikor a médiában témává lett, mindenekelôtt az Élet és Irodalomban olvasott cikk. Ez akkor jelent meg, amikor bevezették a lyukasztásos rendszert a buszokon, trolikon, a városi jármûveken. Nem az önkiszolgálói rendszert üdvözölte, hanem a régit, a jegyadó nôket búcsúztatta. Azt sugallta: most vesszük csak észre, veszteség ér bennünket, mert nemcsak jegyadó volt. Megvárta, míg az öreg néni valahogy elhelyezkedett, aztán kinézett, nem rohan-e valaki a jármû után, végül, csengetés elôtt, az ajtónál állókhoz szólt: tessék az ajtót becsukni! A „taxatornô" az utasok felvigyázója volt. A lyukasztásos rendszer nagy gazdasági érdekekre apellált. Amikor a háziorvos lesz a média tárgya, épp a jelenség fordítottja történik, de ismét a pénz kerül terítékre: növelni kell az orvosok fizetését, legalább háromszorosa kellene legyen az országos átlagnak — sztrájkolnak a mentôsök. Még sehol semmi, a ’98-as évnek amolyan bejárató jellege lenne, de tovább gyûrûzik a hullám. Máramarosban lehetetlen helyzetbe kerülnek a körzeti orvosok, mert 2500–3000 beteg jut egyre — képtelenek ellátni. Kolozsvárról — jó pont szerzendô az optimizációban! — javaslat tétetik: 2500 embert el lehet látni, sôt... Ez a sôt annak az egészségügyi adónak szól, amelyet polgármesterünk a városra kegyeskedik vetni. Ettôl lesz egészségesebb a nemzeti tudat — mert valamicske Traianus oszlopába pótolható. Aztán némi szorongás töltheti el azokat, akiktôl betegeik elpártoltak. Hoppon maradó állapotukban a költségvetésre kiabálhatnak: nincs kellô felszerelés. Arról egy vak hang se, hogy a rendelô nyitvatartási idejét nem órákkal lehetett volna jelölni, hanem egyetlen szóval: NÉHA.

Kényesek vagyunk, igényesek körzeti orvosainkkal szemben, kígyót-békát is rákiabálnunk, ha épp akkor nincs kéznél, akkor az egyszer, amikor szükségünk lenne rá. A beteg türelmetlen, szeretne fájdalmaitól mielôbb szabadulni. Miért ügyeletes éppen a kórháznál? Miért? Így viszonyul a körorvoshoz a „vaj egyszer" beteg. Vajon most háziorvosának fogadja? A gyakorta betegeskedô nem háborgott eddig se, tudta, hogy a körzet is a mi jegyszedônônk. Nem pusztán betegellátó, ô az egyetlen barátom — a barátnômön kívül —, aki hogylétünk felôl érdeklôdik. Azt feltételezzük róla, hogy konkrét bajainkon kívül neki mindent el lehet mondani. Olyan idômilliomos, akinek minden házi nyavalyánkra futja idejébôl, meg is simogat, hogy ilyen sok baj van velünk. A háziorvosra vonatkozó törvény, remélni szeretném, ezt a viszonyt akarja hivatalos keretbe foglalni.

Azt mondja Esti: „Csókolom a szûvedet, hogy te milyen szép ember vagy!" — így az ötven körül is szépséges cigányasszony Gézának. Géza bájaira céloz, hogy az nem hervad ám, mert ápolják, s alighanem karban tartatik. — „Éjjel-nappal, éjjel-nappal! Csak a lába, csak a lába... Csak úgy benézett, eszem a szûvedet". Gézához csoportosan is jöttek. Amikor kiszedôdött a gazdaságban a zöldség, ünnepséget tartottak az asszonyok. Kalácsfélét hoztak a rendelôbe, bort és pálinkát, aztán gyerünk a nótával! — Vásárhelyi Gézának ilyesmire is futotta rendelési idejébôl. Az már csak természetes volt, hogy egészségügyi elôadásokat is tartson azokon az összejöveteleken — nagyzolva népfôiskolán —, ahova jeles írókat, költôket, közéleti személyiségeket is meghívott Kövendre. Azokat a banikat-lejeket, amiket az Estiktôl kapott, rájuk költötte. Én ezeket örökre Géza-krajcároknak nevezem.

Géza már évek óta nincs. Hiánya — bár ellenkezôek az érvek — aggodalommal tölt el: bár korhadni kezdek, nem lesz többé háziorvosom.

Cserés Ferenc

Kováts József:
Kolozsvár fénykora

(3. old.)

(Folytatás elôzô számunkból)

A békeszerzôdések értelmében az erdélyi állami javak automatice román állami javakká váltak. Így került ki kezünkbôl a másik két színház is, s a magyar színtársulat, mely dr. Janovics Jenô igazgatása alatt a legelsô magyar színészgárdát nevelte és foglalkoztatta, a Sétatér elején lévô Nyári Színházat bérbe vette a várostól.

Ma két színháza van Kolozsvárnak. Egy magyar és egy román. A Nemzeti Színházban egy operatársulat is mûködik. Az egykor nagyon gyér közönséget a román operatársulat buzgalma a kisebbségi zenekedvelô látogatásokkal évrôl évre gyarapította. A Román Opera törzsvendégeit ma nagyobbrészt azok a magyarok teszik ki, akik nem tudják ki volt Schodelné Geizler Rozália, és sohasem hallottak arról, hogy a budapesti német színészet kiírtását ez a kolozsvári születésû asszony végezte el, aki világhírû énekesnô volt, s a Pesti Nemzeti Színház dobogóján magyarul énekelte az operákat éveken át. Odacsalogatta a német színház közönségét is, s a német színészet elveszett.

A kolozsvári Magyar Színházban mintegy öt éve nem tartanak operatársulatokat. A mûvészet ábécéjében baktató magyar tömegeknek operetteket játszanak, az intelligens magyar középosztály klasszikus és modern prózai darabokat hallgat.

Volt idô azonban, mikor ebben a kisvárosban egy este két operaelôadás volt. Melyik nagyváros dicsekedhetik ily programmal? Csak a két ház közönségét nem akarom felidézni magamban. A szegényedô magyar középosztálynak telt arra, hogy az erkélyt megtöltse, de a földszinten alig voltak emberek, a román opera pedig éppenséggel üres volt.

Nem is csoda, Kolozsváron az összes mûvészetek közül talán a zenét hanyagolják el leginkább. Nem zeneváros Kolozsvár. Dalárdás és cigányzenés város inkább. A muzsika primitívebb elemeit kedveli tán még az a professzor is, aki könyv nélkül ismeri Platon dialógusait, s Arisztotelészrôl bármely pillanatban képes lenne többnapos elôadást tartani. A kolozsvári magyarok Szophoklészt és Arisztophanészt, Shakespeare-t, Molière-t, Katona Józsefet és Madáchot szeretik jobban, mint Wagnert vagy Puccinit, és egyelôre hiába tûnt fel Kolozsváron egy olyanszerû jelenség Grozãvescuban, mint Pesten száz évvel ezelôtt Schodelné, a magyar színház még nem csukta be kapuit. A kellô zenekultúrával rendelkezô magyar közönség egy-egy koncerten találkozik, vagy leül a rádió elé... De ma is százával élnek itt magyarok, akik azóta, hogy beállt a román uralom, a Hunyadi téri Nemzeti Színházba nem tették be a lábukat.

Kulturális szempontból igen keveset jelent, de mégis meg kell említeni, hogy 9 mozi van Kolozsváron. Még a bennszülöttek sem igen tudják, hogy 18 múzeum, hat nyilvános könyvtár és több zártkörû szakkönyvtár várja az érdeklôdôket.

Ezek az intézmények mind hozzájárulnak ahhoz, hogy okosabbak legyünk és szeressük egymást. A nemzeti vakbuzgóságban szédelgôk azonban félnek a könyvtôl, és irtóznak a múltba nézni. Hiszen a múlt vakon és némán süllyeszti mélyre azokat, akik bölcsesség és szeretet nélkül éltek.

Én hiszem, hogy eljön még az idô, mikor a történelemkönyvekben Dzsingiszkán, Nagy Sándor, Caesar, Napóleon és társaik nevei, mint beteges tömeggyilkosok lesznek nyilvántartva, s helyüket Marco Polo — Diogenész — Seneca — Victor Hugo foglalják el.

De addig sok idô fog eltávozni.

„Szomorú vagyok, mert cigánynak születtem"

(3. old.)

„Az oktatásnak az emberi személyiség teljes kifejlôdését, az alapvetô emberi szabadságjogokat kell követnie. Elô kell segítenie az összes népek, emberi fajok vagy vallási csoportok közötti megértést, türelmességet és barátságot." (Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata)

Európa országai közül Romániában él a legtöbb roma. Becslések szerint számuk meghaladja a 2,5 milliót, míg egy olyan jóléti államban, mint Németország, alig 110 ezren vannak. Pedig köztudottan állandóan vándorolnak, szöknek abba az irányba. Mármint tôlünk, abból az országból, ahol többségük, fôleg írástudatlanságuk következtében, anakronisztikusan silány szinten tengôdik. Nyugaton már gazdasági megfontolásból sem lehet ilyen méretû analfabetizmus: tudniillik ezeknek a személyeknek az iskoláztatása a normális kiadások többszörösére rúgna, a parazita életre kárhoztatott embereket, bármilyen színvonalon is, a közösbôl származó szubvenciókkal kell eltartani. És egy gazdag állam nem tûri a pazarlást. Romániában a cigányság ittléte etikai pazarlással is jár: az írástudatlanság, ami egyes közösségekben eléri a 95%-ot, maga után vonja az ösztönökre épülô, társadalomellenes magatartásformát. Ehhez járul még nálunk a hagyományos romaellenes közhangulat, valamint az, hogy egyetlen politikai pártnak sincs e kérdésre kidolgozott stratégiája.

A Polgári Akadémia Alapítvány nemrégi kolozsvári tanácskozásán az Európa Tanács támogatta ADA-program (Asistentã Didacticã — Alfabet) eredményeirôl is szóltak, arról a kezdeményezésrôl, melynek célja roma fiatalok elôkészítése az elemi elsô osztályába, hogy késôbb a hátrányos start ne vezessen az iskolából való lemorzsolódásukhoz. Döbbenetes volt hallani egy régi tanügyi káder megfigyeléseit, aki roma származású diákjaitól ilyen panaszokat jegyzett fel: „Éhes vagyok, nem tudok figyelni." „A bôrôm színe miatt vagyok megbélyegzett."„Engem már a ruhám elárul." „Állandóan az otthoni botrányokra gondolok." A „mi boldogít téged?" kérdésre olyan válaszok gyûltek össze, mintha azok húsz évvel ezelôtt születtek volna: „a pénz", „az, hogy ne verjenek", „hogy ne bosszantsanak"... „És mi szomorít?" „Én sosem vagyok vidám, mert a vidám koldus nem kap semmit." „Én azért vagyok szomorú, mert cigánynak születtem." Van, aki, túlélési reflexbôl tagadja származását, és megpróbál beolvadni a többségbe. És egyre többen akadnak olyanok közöttük, akik tudatosan igénylik, hogy gyerekeik iskolába járhassanak, írni–olvasni tanulhassanak.

A konferencián bemutatott tévériportban maguk a roma gyerekek panaszolják el, hogy szeretik a sulit, de otthon nem engedik ôket tanulni, dolgozni kell, a szemétben turkálni. És egy kilencgyermekes cigányasszony dicséri az iskolát, a tisztaság és egészség iránti vágyát emlegeti, csak lenne mit tenni minden nap abba a tizenegy tányérba... Egy aranyosgyéresi tanítónô a roma gyerekek fizikai hátrányát hozza szóba: mennyi pluszmunkát jelent megtanítni nekik, hogyan kell fogni a ceruzát. Merthogy nincs hozzá adottságuk. És a kamera megcéloz egy kis barna kezet, amint görcsösen tartja az írószert...

Hála a külföldi anyagi támogatásnak, az óvodapótló és iskolára felkészítô tanfolyam, maroknyi lelkes szakember áldozatos munkájával, második éve halad elôre. Újdonságként be fog indulni magyar nyelven is. És hogy mikorra lehet remélni a nagyon összetett, sok ellentétes véleményen alapuló, valójában az egész romániai társadalmat érintô kérdés megoldását? Talán, amikor, például, Kolozsvár utcai koldusainak többsége már nem lesz kiskorú. Amikor a bûncselekmények elkövetôinek jó része nem az írástudatlan cigányság soraiból kerül ki. Vagy amikor az elôítéletek nem fogják távol tartani gyerekeiket a többségi iskoláktól. Amint az a tanácskozáson elhangzott, „mi segítjük ôket, ha ôk is engedik."

Ördög I. Béla

NAPIRENDEN

Az RMDSZ napi munkájának apró eredményei
Négy gyerek is tanulhasson

(4. old.)

Az impozáns templomáról híres a kisváros fôtere. A környezô utcák jellegzetesen örmény házai történelmi idôkre, az évszázadokkal ezelôtt idetelepedett örmények legendás gazdagságára emlékeztetnek. Az eredetileg Besztercére érkezett örményeket a többségében szász polgárság nem fogadta, így telepedtek le Szamosújváron. Külföldi mesterek szaktudásával Erdély egyik legszebb templomát építették fel. Gazdag tímárok, szûcsök, kereskedôk voltak, évszázadokra meghatározták a város fejlôdését. A számottevô örmény, magyar és zsidó városi polgárság mellett élô románság száma a második világháború után sokszorozódott meg. Napjainkra az egykor örmény többségbôl megközelítôleg 150 lélek maradt. Azonban senki sem ismeri ôsei anyanyelvét. Gazdagságuk is a múlté, többségük beolvadt a magyarságba, akikhez a történelem sokkal kegyesebb volt, de nem annyira, hogy a 25 ezres lélekszámú kisvárosban napjainkra beleszólásuk lehetne a helyi közéletbe. Húsz százaléknál kisebb számarányuk alapján már kétnyelvû táblára sem futja, a helyi közigazgatás vezetôi állásai közül egy sem illeti meg.

Nagykoalíciós kisemmizésünkre Erdély-szerte példákkal lehet szolgálni, Kolozs megyébôl akár tanulmányra is futná. Major Melinda helyi RMDSZ-elnök tépelôdései nem lepnek meg:

— Az országos koalíciós egyeztetô tárgyalások mintájára annak idején Szamosújváron is összeültek a kormánypártok képviselôi, hogy eldöntsék: helyi szinten milyen vezetôi állásokra jogosultak. A tárgyalások azzal végzôdtek, hogy Szamosújváron egyetlen vezetô beosztást sem pályázhattunk meg közintézményekben. Ígéretet kaptunk, de azzal is maradtunk.

Az RMDSZ Szamosújváron virágzó magyar közmûvelôdési életet támogathat, jobb idôkre készülôdve táplálhatja az emberekben a kitartást. A Téka Alapítvány, az RMDSZ és a magyar egyházak a napi foglalkozások mellett rendszeresen szerveznek rendezvényeket, fesztiválokat.

Major Melinda a falvak boldogulási esélyeirôl beszél szívesebben, az aktív RMDSZ-stáb jelenleg ezzel van elfoglalva. Búza, Szépkenyerûszentmárton, Melegföldvár, Gyeke, Feketelak, Kispulyon és Noszoly magyarságával ôk tartják a kapcsolatot, Szék önállósodott. Major Melinda szerint azért, mert a székieknek nem tetszett, hogy a szamosújváriak rendszeresen „zavarják" ôket, érdeklôdnek, hogy a tervekbôl mit sikerült megvalósítani.

A földtörvénnyel kapcsolatos kérdések tisztázása végett rendszeresített falujárás a közügyek tucatnyi gondját-baját is felszínre hozza. Élet, mozgás, gazdasági, mûvelôdési önszervezôdés igazából csak Búzán és Melegföldváron van. Melegföldváron sok kolozsvári kilincselés után sikerült kiharcolni, hogy húsz év után négy magyar gyerekkel újrainduljon az I–IV. osztály, ôsztôl azonban 7 gyerek lesz. Szépkenyerûszentmártonban a megyei tanfelügyelôség ôszire ígérte a magyar tagozat újraindítását. A napi munka apró eredményei ezek.

Szamosújvár környékén is abban a faluban van élet, ahol a helyi értelmiség tesz a közösségért. Tóbiás József melegföldvári agrárszakember vezeti a megye egyik legjobban mûködô gazdakörét, ahol évek óta tanulják a korszerû gazdálkodás lehetôségeit.

A környezô falvak magyarságának gondja-baja, a kiszállásokon tapasztaltak a szamosújvári kiértékelô RMDSZ-gyûléseken egyféle adatbankba kerülnek. A felmerülô gondokra közösen keresnek megoldást. A gazdálkodás bajainak orvoslása hosszabb, nehezebb feladat, a szórványnak számító vidék falvaiban az alapfokú magyar oktatás újraindítása, megerôsítése azonnali felelôssége helyi érdekvédelmi képviseletünknek. Elért eredményeik biztatók!

Makkay József

Mi történik, ha bordélyházzal társulnak?
Ne zaklassák a lakosságot

(4. old.)

Komoly dilemma elé kerültek a kolozsvári városi tanácsosok csütörtök délután. Mint ismeretes, az elmúlt hónapokban több kereskedelmi társasággal kötött társulási szerzôdést a helyhatóság. A helyi döntéshozó szerv a város igazgatása alatt levô területeket, helyiségeket adja a cégeknek, ezek pedig különbözô, állítólag közérdekû ellenszolgáltatásokat végeznek. A csütörtöki ülésen a városi tanács a S.C. Club ABM IMPEX S.R.L. nevezetû magáncéggel társult, odaítélve a Horea út 2. szám alatti 456 négyzetméteres helyiséget. A cég aggmenháznak és árvaháznak szállítja a kenyeret, és hálából a városi tanács összejöveteleihez péksüteményekkel járul hozzá. Ugyanakkor a vállalat havonta 2 milliót fizet a polgármesteri hivatalnak. A szerzôdés öt évre érvényes.

A DAM TRADE Rt-vel elfogadott társulás közvetlen eredménnyel is járt, ugyanis a cég pizzával és DAM sörrel örvendeztette meg a nagylelkû tanácsosokat. A kereskedelmi társaság a Memorandumului utca 13. szám alatt 368,79 négyzetméter nagyságú helyiséghez jutott. Az üzlet havonta 6,5 milliót hoz a helyi költségvetésnek, ugyanakkor a protokoll tevékenységekhez egymilliós értékig sörrel és üdítôvel járul hozzá. Cârlãnaru Mircea konvenciós tanácsos kifogásolta, hogy az említett társulások nem a köz érdekét szolgálják úgy, ahogy az a törvényben áll. Megjegyzése nem talált visszhangra.

A súlyos dilemma akkor merült fel, mikor Sorin Cocis független tanácsos feltette a kérdést: mit kapunk ajándékba abban az esetben, ha a prostitúció törvényesítése után, egy bordélyházzal társulunk? A kérdés felvillanyozta a tanácsosokat és a polgármestert egyaránt.

Felújítva korábbi ötletét, a város elsô polgára újból napirendre tûzte Ion Antonescu marsall szobrának felállítását. Eredetileg a monostori Minerva üzletház közelében levô körforgalom közepére tervezték felállítását, utólag viszont jobbnak találták az épülôfélben levô görögkeleti templom elôtti területet. A polgármester csupán a hely megváltoztatását tárta volna a tanácsosok elé, hisz korábban pályázatot írtak ki a szobor elkészítésére, a mûvésznek pedig tetemes összeget ítéltek. A tanács viszont nem járult hozzá a szoborállításhoz. A végkifejlet következô tanácsülésre marad, mikor az elsô napirendi pontok között szerepelhet a kérdés megvitatása.

Traianus oszlopa ötletbörzéje nyerteseinek díjazására mintegy hatmilliót kért volna a polgármester. A Fôtérre építendô mûemlék 39,83 méter magas lenne, nem kevesebb mint 185 lépcsô vezetne a talapzathoz. A következô tanácsülés alkalmával választottjaink remélhetôleg elvetik a megalomanisztikus ötletet.

A tanácsosok 13,6 millió lejt szavaztak meg Kolozsvár élsportolóinak. A tíz sportoló, közöttük Miklós Éva is, nettó egy-egy milliót tesznek zsebre. A határozat-tervezetet egyhangúlag szavazták meg a tanácsosok.

A polgármester újból megpróbálta ráerôszakolni a tanácsosokra az útadót. Pálffy Károly RMDSZ-tanácsos a város lakosságának pénzügyi zaklatásával vádolta Funart, Ioan Deac liberális tanácsos pedig azt javasolta, hogy azokra vessék ki az illetéket, akik szeretik a tûzijátékokat, mivel a mulatság rengetegbe kerül a városnak, azzal a pénzzel inkább utcákat javítanának. Az egységpárti „hadtest" hosszasan, érvekkel ostromolta a kételkedô parasztpártiakat, liberálisokat és RMDSZ-eseket. A határozat-tervezet nem kapta meg a szükséges szavazatszámot.

Talán bosszúból, a tanácsülés végén a polgármester az utcanév-változtatás rémképét elevenítette fel, mondván, hogy a következô ülésre ötletekkel rukkol elô.

Kiss Olivér

Ceausescu bátyja és belügyminisztere újra lakat alatt

(4. old.)

Andrutã Ceausescu, az egykori diktátor 77 esztendôs fivére visszatért a jilavai börtönbe, hogy letöltse a 15 éves büntetésébôl visszamaradt 11 évet.

Andrutã Ceausescut 1990-ben ítélték el népirtásért; 1989 decemberében, a romániai forradalom napjaiban a tüntetôk közé lövetett. 1994-ben cukorbaja és szívpanaszai miatt kiengedték a börtönbôl, de 1997 októberében egy katonai bíróság elutasította kérését, hogy szakítsák meg büntetését. Ezután börtönkórházba szállították.

Andrutã Ceausescu, aki az egykori rettegett titkosszolgálat igazgatója volt, egyike a Ceausescu család 10 tagjának, akik magas állami tisztségeket töltöttek be a diktatúra idején.

Újra letartóztatták Tudor Postelnicu volt belügyminisztert, a titkos-szolgálat egykori parancsnokát, akinek börtönbüntetését egészségi állapota miatt függesztették fel négy éve.

Postelnicut a Román Kommunista Párt vezetôinek perében 1990-ben 17 év börtönre ítélték, majd tavaly további 18 év börtönbüntetéssel sújtották az úgynevezett autóbuszperben. A volt belügyminisztert azért vonták felelôsségre, mert 1981. augusztus 23-án vérfürdôt rendeztek Temesvár közelében, amikor három terrorista hatalmába kerített egy autóbuszt. A túszok szabadon bocsátásáért 30 ezer dollárt és egy helikoptert követeltek, amellyel elhagyhatják az országot. A biztonsági erôk tüzet nyitottak a jármûre, amelynek nyolc utasa azonnal meghalt, további 11 megsebesült, majd az elfogott túszejtôket ítélet nélkül megölték.

Tudor Postelnicu 1989 decembere és 1994 februárja között volt börtönben.

Azóta a büntetés végrehajtását egészségi állapotára való tekintettel felfüggesztették, illetve a tavalyi ítélet nyomán kiszabott büntetés letöltését még nem kezdte meg.

A bukaresti bíróság pénteken dönt arról, hogy helyt ad-e Postelnicu újabb, szintén egészségi állapotára hivatkozó kérelmének, és mentesítik-e a büntetés letöltése alól.


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1997 - All rights reserved -