1998. július 4.
(X. évfolyam, 152. szám)

Kormányhatározatot fogadott el csütörtöki ülésén a kabinet a RENEL állami gazdálkodás szerkezeti átalakításáról. Az országos villamos áram szolgáltatót elsô lépésben három nagy országos érdekeltségû kereskedelmi társaságra osztják: a Villamosmûvek Országos Kereskedelmi Társaság (SC Compania Nationalã de Electricitate SA), a Nukleáris Villamossági Országos Kereskedelmi Társaság (Societatea Nationalã Nuclearelectrica SA) és a Nehéz Víz Önálló Állami Gazdálkodás (RA Apã Grea). Ugyanakkor a RENEL-bôl kiválik és önállósodik négy energetikai kutatóintézet is.

Mint ismeretes, a kormány június 8-án küldte át a parlamentnek a RENEL átalakításáról rendelkezô törvénytervezetet. Mivel azonban a szenátus a parlamenti ülésszak végéig azt nem vitatta meg, a kabinet a tervezetet a törvényhozásból visszavonta, és a reform felgyorsítása végett kormányhatározat formájában léptette életbe.

Aureliu Leca RENEL-elnök szerint az országos áramszolgáltató szerkezeti átalakítása ebben az ágazatban is bevezeti a piacgazdaságot, s megszünteti azt a hatalmas bürokráciát, amely a monopóliumot jellemezte. Az átalakítást nem a személyzet ellen hajtják végre — mondotta az elnök —, aki szerint a fô cél nem a személyzeti létszám csökkentése volt, hanem az életképes, kifizetôdô vállalati szerkezet létrehozása.

A kormány hasonló módon feloszlatta a Román Posta Önálló Gazdálkodást, és helyette létrehozta a Román Posta Országos Társaságot. Ezzel a posta privatizációjának folyamatát kívánják elôkészíteni, amelynek elsô lépése a társaság pénzügyi átvilágítása lesz. Sorin Pantis távközlési miniszter kijelentette, hogy a posta privatizációját minden valószínûséggel stratégiai befektetô bevonásával és részvényeladással fogják elvégezni 1999 elsô felében. Ugyancsak magánosítás céljából döntött a kormány amellett, hogy a rádióreléket mûködtetô önálló gazdálkodást is országos érdekeltségû kereskedelmi társasággá alakítja át. Ennek nyomán válik majd lehetôvé az a mûszaki fejlesztés, amely a rádiózásban a nyugati frekvenciarendszer általánosításához és az állami televízió második adásának országos sugárzásához fog elvezetni.

A kabinet jóváhagyta a bányászok elmaradt bérének kifizetésére szánt összegek elkülönítését is. Erre annak következtében került sor, hogy a bányavidékeken az elmaradt kifizetések feszültségeket okoztak, s errôl Gavril Dejeu belügyminiszter a kormányülésen tájékoztatást olvasott fel. Szerdáról csütörtökre virradóan egyébként mintegy nyolcvan bányász a târgovistei prefektusi hivatal elôtt töltötte az éjszakáját.

Szintén a csütörtöki kormányülésen hagyták jóvá azt a 30 millió lejes gyorssegélyt, amelyet a kabinet hat családnak juttat. A Szatmár megyei Turcon élô családok a június 16-i hatalmas viharban egy vagy több családtagjukat veszítették el. Radu Vasile kormányfô az ülésen felhívta a kabinet tagjainak a figyelmét a kormányprogramban foglalt határidôk szigorú betartására, az ehhez szükséges intézkedések meghozatalára, illetve a tervezett jogszabályok kidolgozására.

(tibori)

A kormány csütörtökön zöld jelzést adott annak az 1,455 milliárd dolláros ügyletnek, amelyben a védelmi minisztérium 96 Dracula típusú támadó helikoptert vásárolna a vidombáki IAR helikoptergyár és az amerikai Bell Helicopter Textron közös vállalkozásától.

A kormány ülésén a miniszterek az ügyletet drágáló Daniel Dãianu pénzügyminiszter tartózkodása mellett és a szállításügyi, illetve a kereskedelmi és iparügyi tárca ellenvéleménye dacára jóváhagyta a tervet.

A döntés azt jelenti, hogy a védelmi minisztérium megkezdheti a tárgyalásokat az ügylet finanszírozásáról. Mint ismeretes, a Bell Helicopter Textron megszerezte az IAR többségét az Állami Tulajdonalaptól. A kormány még hétfôn három hónappal elhalasztotta a Brassó melletti üzem 70 százalékos részvénycsomagja átruházásának határidejét.

Mivel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a kiadást nem csupán a román küladósság növekedése miatt ellenezte, hanem úgy vélte, az ország jelenlegi gazdasági helyzetében nem engedheti meg magának a drága fegyverek beszerzését, a helikoptervásárlást a kormány a Romtehnica hadiipari vállalat útján kívánja nyélbe ütni. Ennek érdekében a védelmi minisztérium beszerzési ügynökségeként a Romtehnica kötvényeket bocsátana ki, két amerikai bank szervezésében, s a nemzetközi pénzpiacról szerzett hétéves lejáratú hitelt a kormány garantálná.

A vidombáki gyárnál úgy hiszik, hogy az amerikai tengerészgyalogságnál bevezetett Supercobra gép alapján készülô Draculából, más nevén AH-1RO harci helikopter Törökország és Horvátország is vásárolna majd. A vidombákiak szerint a Dracula gyártása már idén ôsszel megkezdôdhet. Elsô évben a román hadseregnek négy helikoptert szállítanának, a másodikban tízet, a harmadikban pedig tizenkettôt. A fennmaradó 70 gép a hét évre tervezett ügylet utolsó öt évében kerülne a haderôk birtokába.

Román gazdasági elemzôk úgy vélik, hogy az ügylet jóváhagyása egyrészt ellátja munkával a vidombáki gyárat, további két repülôgyárat és még jó néhány gépipari és elektronikai vállalatot, mintegy 5000 új munkahelyet biztosít, 240 millió dolláros bevételt hoz az állami költségvetésnek és további 26 millió dolláros jövedelmet a társadalombiztosításnak, illetve, hogy jelzésértékû lesz további nagy amerikai cégek romániai befektetési programjának beindítására. A szakértôk arra alapoznak, hogy mivel a vidombáki gyár mellett az üzletben a bukaresti Turbomecanica vállalat és a bákói AE Electronics is érdekelt, a Bell Textron mellett a romániai piacon megszilárdítja pozícióját a General Electric is. A GE ugyanis a Turbomecanica tulajdonosaként Bukarestben gyártja majd a helikopterekhez szükséges motorokat.

Miközben a kormány több minisztere is fenntartásokat hangoztatott a szerzôdéssel és a kormányhatározattal kapcsolatban, Dorin Marian államelnöki tanácsos az ország biztonsági szempontjaira hivatkozva egyértelmûen az ügylet mellett foglalt állást. Az ellenzék részérôl Vãcãroiu volt kormányfô nyilatkozott. Szerinte ehhez hasonló tisztességtelen ügylet egész Közép- és Kelet-Európában nem volt, s a kormánynak nincs joga ilyen hatalmas, „gyilkos", hét évre szóló eladósódásról a parlament nélkül dönteni. Egyébként Petre Roman szenátusi elnök is úgy vélte, hogy a parlamenti jóváhagyásra okvetlenül szükség van, hiszen az eladósodási határ megemelésérôl kizárólag a törvényhozás dönthet. Egyébként a Demokrata Párt elnöke kifejtette, hogy az ügylethez szükséges kölcsön nem terhelné a megengedhetôség határán túl a költségvetést.

A bukaresti tôzsdeszakértôk szerint a következô napokban a Turbomecanica és az IAR részvényeinek drágulására lehet számítani.

(t)

Zoe Petre asszony, Emil Constantinescu államfô politikai fôtanácsosa csütörtökön külön sajtóértekezleten hangsúlyozta, hogy az elnök július 14. és 21. között sorra kerülô amerikai látogatása hivatalos jellegû, amelyben egyes elemek még ezt a minôsítést is meghaladják. A tisztázásra az adott okot, hogy egyik lap kétségbe vonta ezt, és azt írta, hogy a látogatás „leértékelôdött". Zoe Petre azt hangsúlyozta, hogy éppen ellenkezôleg: megnôtt a látogatás jelentôsége azáltal, hogy Constantinescu elnöknek Clinton elnökkel és a kormányzat különbözô képviselôivel való találkozókon kívül lehetôsége lesz arra is, hogy az amerikai kongresszus két házának együttes ülésén is beszédet mondjon, mely utóbbira román államfônek elôször nyílik módja.

Az Egyesült Államokban tett államfôi látogatásokat Románia nemzetközi tekintélyének érzékeny barométereként figyelik Bukarestben, ahol Iliescu elnöksége idején az ellenzék — amely ma kormányon van — azt hangsúlyozta, hogy az exállamfôt amerikai útjain munkamegbeszéléseken fogadták csupán a Fehér Ház lakói.

Emil Constantinescut az amerikai utazásra elkíséri Plesu külügyminiszter, Babiuc nemzetvédelmi miniszter (aki éppen csütörtökön érte el, hogy a kormány zöld utat adjon 96 Dracula típusú amerikai licenszû harci helikopter megvásárlására és ehhez 1,4 milliárd dollár kölcsön felvételére a nemzetközi tôkepiacokon, és ezzel ahhoz is, hogy az amerikai Bell Textron cég megvegye, és a Dracula elôállítására felszerelje a Brassó melleti vidombáki IAR helikoptergyárat), Dãianu pénzügyminiszter, Bãsescu közlekedési miniszter, több parlamenti képviselô, köztük az RMDSZ egyik választottja — ismertette az egyelôre nem végleges listát Zoe Petre asszony.

Egy kérdésre válaszolva, amely arra vonatkozott, szó lesz-e az amerikai megbeszéléseken a NATO-bôvítés naptárának mostanában Romániában hevesen vitatott kérdésérôl, a politikai fôtanácsos kijelentette, hogy a látogatás nem vezethet új kötelezettségvállalásra, de érvényes Clinton elnök tavalyi bukaresti nyilatkozata: tartsatok ki ezen az úton, és akkor együtt leszünk. A mikor és hol a NATO-ra tartozik, jegyezte meg a fôtanácsos.

Zoe Petre elmondta: a jövô áprilisi washingtoni NATO-csúcson az amerikai jelzések szerint a legoptimalistább forgatókönyv az lehet, hogy egyik vagy másik ország meghívását döntik el, a legszerényebb változat szerint a szövetség azt szögezi majd le, hogy kapui továbbra is nyitottak azok elôtt, akik csatlakozni kívánnak, és teljesítik a szövetség feltételeit, de a legvalószínûbb az, hogy bejelentik: 1999 végéig határozzák meg, mely országot vagy országokat hívják meg. Zoe Petre szerint több jel mutat arra, hogy a további bôvítés nem hullámonként, hanem országonként történik majd.

Az MTI tudósítója egy román napilap közelmúltban megjelent vezércikkére utalva, amely azt sürgette, hogy Constantinescu elnök amerikai látogatásán a Fidesz magyarországi gyôzelme és az RMDSZ radikalizálódás— nyomán vesse fel a magyar kérdést— , az elnökség álláspontjára vonatkozólag tett fel kérdést.

Zoe Petre asszony hangsúlyozta: ez a téma közvetlenül nem szerepel a washingtoni megbeszéléseken, és nincs is miért szerepelnie, mivel, mint mondtotta: „Románia mint állam saját kezdeményezésébôl és konkrét akciókkal rendezte kapcsolatait minden szomszédjával és elsôsorban Magyarországgal. Mindkét részrôl igen nagy nyitottság mutatkozott az alapszerzôdés megvalósítására, és a mai román-magyar megbékélésnek nevezett folyamat fejlesztésére, és nem gondoljuk, hogy a jelenlegi pillanatban valaki másnak kellene beleszólnia a jól megszilárdult kapcsolatokba. Még kevésbé van erre szükség a belsô kapcsolatokban, mivel a jelenlegi kormányzat az elsô az ország és a térség történelmében, amely politikai együttmûködést valósított meg a többséget képviselô pártok és egy kisebbség, az RMDSZ formációja között. Senki számára sem lehet meglepô, ha ebben az együttmûködésben feszült pillanatok is vannak, de ahogy igen fontos problémák a politikai párbeszéd alapján megoldódtak, a jövôben is megoldást fogunk találni rájuk" — mondotta Zoe Petre asszony.

Az utóbbi napokban a közvélemény és a lapok figyelmét a Jansson-ügy kötötte le. Az ellentmondásos helyzet tisztázására Frunda György szenátort kértük fel.

— A múlt hét csütörtökén a strasbourgi román kirendeltségen rendezett fogadáson Gunnar Jansson sajtótájékoztatót tartott, három témával: a monitorizálás lezárása, az Amnesty Internationallel áprilisban tartott közös sajtóértekezlet (ahol a román sajtó szerint bírálta Romániát), valamint a jövô kérdése — mi lesz az Amnesty Internationallel, Románia megfigyelésével. Szó esett arról is, hogy Romániának módosítania kell a büntetô törvénykönyvet. Ezután egy román újságíró megkérdezte Gunnar Janssont, mi a véleménye a magyar egyetemrôl, amelyet az RMDSZ követel magának, ahova csak etnikai alapon lehet beiratkozni, és egyetlen szót sem fognak románul tanulni-tanítani. Gunnar Jansson azt felelte, ezzel nem tud egyetérteni, olyan egyetemet képzel el, mint a finnországi svéd egyetem, amely nyitva áll minden felvételizô elôtt, aki svéd nyelven szeretne tanulni, és ahol a technikai terminológiát finnül is megtanulják.

Hétfôn a román sajtónak erre vonatkozó cikkeit elküldtük Gunnar Janssonnak. Kedden megérkezett válasza, amelyben megismétli, Románia belügye a kisebbségi kérdés megoldása oly módon, hogy a nemzetközi normáknak megfeleljen. Sajnálatos, hogy a sajtó ahelyett, hogy elismerte volna munkatársai tévedését, azt közölte, hogy Frunda meghúzta Jansson fülét, és rávette, hogy módosítsa nyilatkozatát. Jansson mindig azt mondta, hogy legjobb a pozitív megoldás, a kisebbségek védelme, jogainak megadatása, mert akkor a kisebbség egyenrangúnak érzi magát, otthon érzi magát, és a többségnek nincs problémája a kisebbséggel.

Kerekes Edit

Az RMDSZ csúcsvezetôségét tömörítô Operatív Tanács pénteki kolozsvári ülésén Hajdú Gábor jogászt, Hargita megyei szenátort javasolta a dr. Bárányi Ferenc menesztése következtében megüresedett egészségügyi miniszteri tisztségbe. Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ jelölését pénteken este egyeztette Radu Vasile kormányfôvel, aki a javaslat ellen nem emelt kifogást.

A városi tanács szerkesztôségünkbe eljuttatott közleménye szerint a városatyák kérik, hogy az önálló magyar állami egyetem létrehozására szánt pénzösszeget az árvíz sújtotta helységek megsegítésére utalják ki. „Hivatalos források szerint a károkat 1300 milliárd lej értékre becsülték fel. Ebben a helyzetben elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a magyar nemzetiségû román állampolgárokat kiváltságban részesítsék, míg az árvízkárosultak számára még a létfenntartáshoz szükséges minimumot sem biztosítják. Ezért kérjük, hogy a kolozsvári székhelyû önálló magyar egyetem létrehozásának csalóka és képzelt tervére szánt pénzösszegeket sürgôsségi kormányrendelettel az árvíz sújtotta vidékek megsegítésére utalják ki" — áll a közleményben.

Amint azt Boros Jánostól, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökétôl megtudtuk, a polgármester kezdeményezte javaslatot a koalíciós pártokat képviselô városatyák figyelmetlenségének és felelôtlenségének köszönhetôen szavazták meg. — Olyan pénzrôl van szó — mondta Boros —, amely tulajdonképpen nem létezik, az önálló magyar egyetem újraalakításáról pedig még mindig nem született döntés. A javaslat elôterjesztése nem más, mint a polgármesterre jellemzô választási és reklámfogás, hogy a média és a közvélemény figyelme állandó jelleggel rá irányuljon — vélte Boros János.

P. A. M.

Tehetetlenül néztük csütörtökön, amint a falaknak csapta a verebeket a szél, majd sorra törte be szobáink ablakait, gyökerestôl csavart ki egy fenyôt, és a mellette álló házra dobta, amint a két vaslábon álló reklámtábla földig hajolt, s háztetôk röpködtek, mint az Oz, a nagy varázslóban.

Az erôteljes vihar és a széllökések következtében megyeszerte károsodtak a villanyvezetékek, meghibásodott a telefonhálózat, a kommunikáció több helyen néhány órára megszakadt. Máramaros megyében 12 személy szorult orvosi ellátásra, egy 27 éves fiatal férfi meghalt, egy kisfiút a sebészeten kezelnek. 300 házat, 50 tömbházat, 4 templomot, tévérelét, gázvezetékeket rongált meg a vihar. Több tíz köbméter fát döntött ki a szél. A Kolozsvár–Nagybánya, Máramarossziget–Nagybánya útvonalon néhány óráig nem lehetett közlekedni. Hasonló méretû károkról érkeztek jelentések Szatmár, Bihar és Maros megyébôl is. A viharok és a heves esôzés Moldva több megyéjében is hatalmas károkat okozott. A legnagyobb károkat talán Szilágy megyébôl jelezték. Errôl szól tudósításunk a 16. oldalon.

HAGYOMÁNYOS NYÁRI TÁBOROK

Informatika tábor (VII. 11–18.) Sepsiszentgyörgyön és fizika–kémia tábor (19–26.) Komandón, az EMT rendezésében. A 9. Bálványosi Szabadegyetem az idén is Tusnádfürdôn az Univers kempingben lesz (VII.19–26. között). Szervezôi a Pro Minoritate Alapítvány, a Fundatia pentru Pluralism, a Jakabbfy Elemér Alapítvány. Meghívott elôadók a FIDESZ és a romániai politikai elit képviselôi.

PAUL SIMA alkotásaiból nyílik tárlat július 7-én, kedden 13 órakor a a fôtéri Mûvészeti Múzeumban. Az 1991-ben elhunyt mûvész festményei mellett elôször kerül a nagyközönség elé több szénrajza, akvarellje, pasztellje.

A FÜGGETLENSÉG NAPJA alkalmából az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetsége nagyszabású, tûzijátékkal kísért ünnepséget szervez július 4-én Bukarestben, a Herãstrãu-parkban.

— Miért járja Kaukázust az elnöki küldöttség?

— Szeretné kipuhatolózni, miként lehet megcsapolni a Selyem Útjára tervezett olajvezetéket.

-fi

„Hét és fél évvel ezelôtt üres és tiszta szívvel érkeztem erre a földre, mely szülôhazám, és Bukarestbe, mely szolgálati helyem volt. Most üres és tiszta szívvel távozom. De e szív belsô falára — akárha kiállítóteremben a képek — sok-sok szép került. Egy teljes élet emlékei. Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm." Ezekkel a sorokkal búcsúzott el állomáshelyérôl, a Magyar Köztársaság Bukaresti Kulturális Központjának élérôl Járai István Csongor egyetemi tanársegéd, aki 1991 óta a központ igazgatója volt.

Járai István igazgatósága alatt a bukaresti magyar kultúrház a román fôváros egyik fontos, számon tartott mûvelôdési központjává vált. Képzômûvészeti kiállítások, színházi elôadások, koncertek és más rendezvények sora zajlott az Intercontinental Szállóhoz közeli Batistei utcai épületben, Bukarest szívében. S nem csupán a magyarországi mûvészeknek kínált Járai István alkalmat a bemutatkozásra, a romániai magyar és román alkotók is otthonra leltek az általa szakértelemmel irányított intézményben. Járai magasra állította a mércét. Amikor elbúcsúzunk tôle, és amikor sikert kívánunk neki a budapesti ELTE román bölcsészeti tanszékén kifejtendô munkájához, az általa életre keltett központnak hozzá hasonló hozzáértô-érzô vezetôt is kívánunk.

T. Sz. Z.

Keressük fiúnkat, ifj. Zsidik László 17 éves, világosbarna hajú gimnazistát, aki ez év jan. 8-án távozott el otthonról. Értesüléseink szerint Erdélyben több helyen megfordult (Kolozsvár, Szék, Magyarpalatka, Marosvécs, Déda, Ratosnya és Székelyföld). Utolsó információink szerint többen látni vélték Marosvécsén és környékén, és lehetséges, hogy szektás körökben él. Kérünk mindenkit, aki fiúnkat látta vagy hollétérôl bármit is tud, értesítsen a kolozsvári Heltai-alapítványnál (3400 Cluj, Clinicilor 18.), vagy a 064/190-096, 190-811-es telefonszámokon. Köszönettel az együttérzésért:

id. Zsidik László
Udvard, Szlovákia

Csütörtök délutánján ritka heves zivatar tört-zúzott a kolozsvári belvárosban. S az még hagyján, hogy „trópusi" dühében tán a mûholdakat is megbolygatta odafent, hiszen a kábeltévé hosszú ideig csak ujjbegynyi bolhákat mutathatott (öröm az ürömben, hogy a focivébén éppen szünnapot tartottak). De az már komoly kár, hogy a cudar idô az egyik udvaron háromba törte az ereje és virágzása teljében levô hársfát, amely kidöntötte a kerítést és a közeli utcai beton lámpaoszlopot. Az eredmény: egy behorpasztott tetejû kiskocsi és megbénított jármûforgalom. A járókelôk pedig, menteni a menthetôt, avagy minden jó, ami potya alapon, kapkodták zacskóikba az illatos hársvirágot.

Kevéssel odébb, egy családi ház udvarán, jól megtermett fenyôt csavart ki tövestôl az elemi erô. Az áldozat ráborult a szomszédos házra, tonnás tömegével nyomatékosan figyelmeztetve az embereket: a legigazibb örökzöld fa gerince akkor sem törik vagy görbül, ha történetesen szülôföldjébôl emeli ki az erôszak. Mindenképpen tanácsosabb inkább vigyázni rá...

Ö. I. B.

Parádés változatosság jellemzi textilmûvészeinknek csütörtökön, a Szentegyház utcai galériában megnyílt idei nagyobb szabású csoportos bemutatkozását. Változatosság a felhasznált anyagok, a felhasználás módozatai, de ugyanakkor a minôség vonatkozásában is. A klasszikus eljárással készült faliszônyegtôl a háromdimenziós térkonstrukciókig a színek és formák valóságos kavalkádjával találkozunk. És az alkotók egyike-másikának ama ki nem mondott, de munkáikkal egyértelmûen jelzett szándékával, hogy a funkcionalitás megkerülésével autonóm mûtárgyakat hozzanak létre. (Lásd például Elena Basso Stãnescu fantáziaruha kompozícióit.) Bár a felhasználhatóság magában még nem zárná ki a mûvészi jelleget, mint ahogy annak hiányától sem válik a kiállított munka föltétlenül mûalkotássá.

Az egymástól nagyon különbözô kiállított tárgyak közös vonása a mûfaj megkívánta díszítô szándék erôteljes jelenléte. Megnyilatkozási formáik a hagyományos folklorisztikus jegyek felhasználásától (Corina Horváth-Bugnariu) a mértani formák optikai játékára épülô tiszta beszédig (Károly Zöld Gyöngyi) a különféle anyagok kínálta lehetôségek gazdag tárházát vonultatják fel. Fô helyre kerültek, és nem is véletlenül, Csata Hermina nagyméretû, dekoratív bôrkárpitjai. (A mûvész egyébként nemrég festményeivel nyert országosan is elôkelô díjat a resicai seregszemlén.) Szabó Bokor Márta fémszálakból szôtt faliképei, Liliana Moraru, Adriana Dobra Covic, Raveca Brânzas, Mariana Gheorghiu, Dávid Ilona szôttesei, textilkompozíciói mellett örömmel fedeztük fel Vitz Tünde és Mihaela Tatulescu nem konvencionális, átlagon felüli munkáit. Vitz Tünde líraian magakelletô, sajátos fémkonstrukciója a látvány erejével hat, míg Mihaela Tatulescu gyökér-faháncs alapanyagú, gondolatébresztô szoborkompozíciója a most ötödéves fiatal mûvész nem mindennapi formateremtô készségérôl árulkodik.

Németh Júlia

Toporzékoló, bôgô-követelôzô kisfiút próbálja csitítani mamája. Kevés sikerrel. Összenézünk a barátommal. Vajon mi is ilyenek voltunk?

— Hát, így, éltem alkonyán, már nem nagyon emlékezem vissza — mondja a haver. — De azért örvendek, hogy túl vagyok rajta. Habár még lehetek majd ilyen figura, ha reinkarnálódunk.

— Hiszel benne?

— Igen! Vajon milyen szülôkhöz kerülök, ha újraszületek?

— Na látod, ez engem is izgat. Meg az is, hogy kétszáz év múlva hogyan élnek majd az emberek.

— Milyen jó volna akkor a mostani énünkre emlékezni. De tudd meg, elmegy a kedvem a reinkarnációtól, ha belegondolok, hogy megint mateket kell majd tanulni!

(dy)

Az Átalvetô, az Erdélyi Körök Országos Szövetsége és az Erdélyi Magyarok Tolna Megyei Egyesülete negyedévi lapjának legújabb, júniusi száma — többek között — exkluzív riportot közöl dr. Bárányi Ferenccel, szemelvényeket a marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem krónikájából, befejezô, elemzô részt a légionárius mozgalom történetébôl, megemlékezik a hatvan éve elhunyt Dsida Jenôrôl, s a Farkas utca egykori lakójáról, Brüll Emánuelrôl, köszönti a Reményt, az Apáczai Csere János Baráti Társaság kolozsvári lapját, beszámol Suba Árkosy Piroska marosvásárhelyi tárlatáról, és dési vonatkozásban: emlékeztet a város múltjára, közli Huber András Fehércsíkos éjszaka címû karcolatát, s részletet Marton Lilinek a dési szerzôvel készített, a Szabadságban megjelent interjújából, Szabó Csabának Kalapáti tanárnôvel a település közmûvelôdési életérôl folytatott beszélgetését, valamint Incze János helybeli festômûvész tíz festményét és grafikáját. Az Átalvetô fôszerkesztôje az erdélyi származású dr. Kövesdy Pál.

(–)

Van a világunknak egy mindent átfogó, mindent mûködtetô elve, s ezt „egyetemes harmóniaelvnek" nevezhetnénk. Minden, ami él, ennek az elvnek megfelelôen gyarapodik. Gondoljunk például a méhekre: abban, ahogyan ôk élnek és dolgoznak, ennek a harmóniaelvnek az öntudatlan érvényesülése figyelhetô meg. Biológiailag van beléjük kódolva a tökéletesség elve.

Az emberben viszont kulturálisan is kódolt ez az eszmény. Ez abban nyilvánul meg, hogy az ember nemcsak teremtett, de ugyanakkor teremtô lény is: olyan alkotó tevékenységre képes, amelynek során létrejön valami, ami azelôtt nem létezett. Az alkotás voltaképpen második teremtés, amelynek eredményeképpen a megformált anyag valami mássá („képzôdménnyé") változik át. Ez azt jelenti, hogy az alkotó tevékenység következtében hirtelen keletkezik valami, s ezáltal megismétlôdik a teremtés csodája.

Nem véletlen, hogy az embernek ez a tapasztalata — hogy saját cselekedetének erejébôl teremteni képes valamit — örömélménnyel jár. A teremtés örömét már a kisgyermek átéli, a leginkább éppen a spontán utánzótevékenységében, a játékban. A gyermek cselekvési vágya éppen ezért kielégíthetetlen; ugyanis lépten-nyomon azt tapasztalja, hogy játékai, tevékenységei nyomán átváltozik a világ: az összegyûrt papírlap síkformából testformát ölt (s ezt az ô képzelete tovább alakíthatja: élôlénnyé, jármûvé vagy bármi mássá), de a kavicsok, a faágak, a szerszámok, a konyhai eszközök, sôt, a saját teste, a mozgása, a hangja és anyanyelve is teremtôképessége beteljesedésének tapasztalatát nyújtja. Az átváltoztatóképesség spontán megnyilvánulásait csodálkozás kíséri (a gyermek ilyenkor mintegy saját alkotásainak „befogadójává" változik), majd következnek az egyre tudatosabb próbálkozások meghatározott formák kialakítására. Így tesz szert az ember az alkotáshoz szükséges technikai tudásra, a „techné"-re, amely — mint ahogyan erre századunk nagy német filozófusa, Heidegger is figyelmeztet — nem egyszerûen „gyakorlati" tudást jelent. Hiszen még a legegyszerûbb használati tárgy elkészítése is megköveteli, hogy a kézmûves tekintettel legyen nemcsak a megformálandó anyagra, nemcsak a tárgy létrehozásához szükséges technikai fogásokra, hanem a létrehozandó dolog leendô használhatóságára, annak „eszméjére" is. Más szóval: az alkotás „a még nem látottba való elôretekintés" jegyében történik; tehát megmutatkozik általa valami, ami reálisan nincsen jelen.

Amikor egy alkotás megállít, „megragad" bennünket, arra gondolunk, hogy „valóságos mûvészi munka" az, ami elôttünk áll. Látszik, hogy az ilyen alkotást a tökéletességre való elôretekintés jegyében hozták létre. Ez a legtöbb, amit az ember elérhet: az alkotásban elnyerheti a teljesség bizonyosságát. Ezért van az, hogy az ember a teremtô munkában ébred önmagára, vagy ahogyan mondani szokták, ott valósítja meg a leginkább önmagát. Az önmegvalósítás ugyanis nem jelent mást, mint azt, hogy az ember maximálisan kibontakoztatja legnemesebb adottságát: a teremtés képességét.

De ha valamiképpen megbomlik az egyensúly — a méheknél a biológiai, az embereknél a kulturális-társadalmi harmónia —, akkor sem a méhek, sem az emberek nem tudnak többé a teljesség jegyében cselekedni, valamit létrehozni. Hiányzik ugyanis a teremtôdô értékeknek az a védelme, amelyet csakis az individuumok közötti együttmûködési viszony biztosíthat. Az ilyen egyensúlymegbomlásos helyzetekben a méhek is, az emberek is egymás ellen fordulnak.

Mindannyiunknak vannak tapasztalataink arról, hogy mennyire tönkretehetik az ember teremtô adottságait a diktatorikus viszonyok. A diktatúrában éppen azoknak a partnerkapcsolatoknak nincs létjogosultságuk, amelyek megalapozhatnák a teremtôerôk szabad kibontakoztatását; ott ugyanis a „hierarchikus viszonyok" uralkodnak!

Egy adott kultúra egyensúlyállapotáról talán az oktatás helyzete tanúskodik a leginkább. Tessék csak megfigyelni, milyen elvek alapján mûködik egy ország oktatási rendszere, milyen mértékben becsülik meg ott a tanári kreativitást, milyen tankönyvekbôl tanulnak a diákok, s mindezek alapján hajszálpontos diagnózist lehet adni arról, hogy mennyire boldogok az emberek. Tessék megfigyelni, miben merül ki egy országban az ún. „tanügyi reform": „fentrôl jövô" intézkedések sokaságában, vagy pedig az „alulról jövô" értékteremtô kezdeményezések kibontakoztatásában, s meg lehet jósolni azt is, hogy mi vár ott a következô nemzedékekre.

A megyei tanfelügyelôségek ezekben a napokban szervezik meg az eddig forgalomba került alternatív tankönyvek kiállítását. Ez a tény önmagában is reménykeltô. Hogy végre nálunk is létjogosultságuk van az alternatív tankönyveknek, az nem egyszerûen annyit jelent, hogy a tanárnak jogában áll választani két vagy három változat közül. Arra nyílik lehetôsége, hogy most már nem valamely „fentrôl jövô elôírás", hanem a tankönyv használatára való elôretekintés jegyében válasszon; s ez, mint láttuk, minden teremtô munka alapfeltétele.

Ezen a kiállításon mutatják be az elsô ötödik osztályos alternatív magyar nyelv- és irodalomkönyveket is. Ha valaki meg akar gyôzôdni arról, hogy nálunk is van remény az olyan oktatás bevezetésére, amely az ember teremtô adottságainak kibontakoztatását tartja szem elôtt, akkor lapozzon bele Tulit Ilona ötödikes olvasókönyvébe. Ez a könyv nemcsak azoknak szerezhet kellemes meglepetést, akik szakmai érdeklôdésbôl tekintik meg a kiállítást. A jó tankönyv ugyanis nemcsak a tanároknak hasznos, hanem a tanulóknak is kedves, a szülôknek is élvezetes olvasmány. A tankönyvek igazi próbája ez lehetne: mennyire tudják megszólítani mindazokat, akik feléjük fordulnak.

Nézzünk elébe — ezúttal csak három szempont alapján — annak, hogy mit is tartogat az elôttünk álló tankönyv azok számára, akik ôt fogják választani.

1) Milyen irodalom- és nyelvszemléletet képvisel?

E könyv irodalmi anyagára most csak a fejezetcímekkel utalnék: Ôszi gyöngyök, Mese és valóság, Játék és valóság, Játék a nyelvvel, irodalommal. Sok szép lírai vers, nép- és mûköltészeti alkotás sorakozik a könyvben, olyanok is, amelyekkel a szülôk nem találkoztak még iskolás könyvekben. De ennek a könyvnek nem is a szövegválogatás a legnagyobb értéke. Hanem az, hogy benne a mûvek igazi olvasmányokként kínálkoznak, s nem szürkülnek egyetlen pillanatra sem leckékké.

Mi lehet ennek a titka?

Azt hiszem, a magyarázat egy mindannyiunk által ismert olvasói tapasztalatban rejtôzik. Abban tudniillik, hogy a mûvek gyöngyörködô-elmélyülô olvasást képesek kiváltani bennünk, s hogy ez a hatás a mû újraolvasására s a róla való beszélgetésre serkenthet. E tankönyv szerzôje erre a felismerésre építette az olvasmányok bemutatását. Ezért mellôzi a „szakállas magyarázatokat", ehelyett azonban rendkívül vonzó, beszélgetô nyelven rákérdez a tetszésre, majd tovább vezeti a természetesen mûködô gyermeki kíváncsiságot, rácsodálkoztat a szövegek szépségére, valamint arra, hogy milyen csodákra képes a nyelv. Egyszóval, e tankönyv a gyermekek esztétikai érdekeltségébôl indul ki, s egy percre sem helyezi ennek elébe a leckefelmond(at)ás didaktikai kényszerét. Mégis több és elmélyültebb az a tudás, amelyet ily módon nyújt, mert a gyönyörködés igényének megfelelô ismereteket és képességeket tudja aktivizálni és továbbfejleszteni.

Ebben a könyvben a nyelvi ismeretek nem válnak le az irodalomolvasásról, hanem harmonikusan kiegészítik az olvasmányokkal való alkotó találkozást. Itt a nyelv nem „tiltások" és „szabályok" riasztó tömkelege, hanem: játszótárs, aki minden találkozáskor így szól hozzánk: „Figyeld csak, mit tudok! Lássuk, mire megyünk ketten!"

2) Milyen módszertani elvet érvényesít?

A könyv egyik leglényegesebb újítása az, hogy a gyermeket nem tekinti az oktatás „tárgyának", hanem ôt is bevonja az ismeretek és képességek megteremtésének folyamatába. A hagyományos tankönyvek elôíró, számonkérô jellegével szemben ez a könyv értô, gondolkodó embertársként viszonyul a tanulókhoz azáltal, hogy állandó dialógusra, együttmûködésre szólít. A feladatok és a közlô szövegek elmélyült, bölcs együtt gondolkodásra késztetnek.

A könyv egyik legvonzóbb sajátossága a játékosság állandó jelenléte. Ez nem egyszerûen csak azt jelenti, hogy sok játékos feladat van benne, hanem azt, hogy a szöveg alaphangja az együtt játszásra szólítás, és ezt nem lehet rögtön meg nem hallani mindazoknak, akik fellapozzák.

E játékosság egyik következménye az a könnyed elegancia, ahogyan az ismeretek — szinte észrevétlenül — egymásból kibomlanak, s egy koherens, szinte „történetnek" nevezhetô problémafelvezetéssé állnak össze. E „történet" megalkotásában a tankönyv igényli a tanár és fôként a tanulók alkotó közremûködését. Így az általában „nehéznek" vélt ismeretek (narrációelméleti, poétikai, irodalomelméleti, szemiotikai stb.) a játékos tanórai együttmûködés eredményeként beépülnek a tanulók ismeretrendszerébe. Itt hivatkoznék a fejezetvégi emlékeztetôkre valamint a könyvet záró összefoglaló fejezetre is, amelyek új, érdekes szempontokat adnak a már elsajátított ismeretek új alkalmazásához. Ez a tankönyvírási technika tette lehetôvé az irodalmi és a nyelvi ismeretek mind ez idáig páratlanul harmonikus integrálását is.

3) Milyen nyelven szólal meg? Tulit Ilona tankönyve, mint minden kiváló alkotás, a teljességre való elôretekintés jegyében formálódott, s ez — többek között — a könyv nyelvhasználatában is megmutatkozik. Aki olvassa, meghallja benne a felhívást a teremtô együttmûködésre.

Ezt a felhívást egy sajátos, „beszélgetô" nyelv testesíti meg, amely önmagában is újítást jelent a hagyományos tankönyvekhez képest. (A dialogikus nyelv igen hatásos nevelôeszköznek bizonyulhat; ugyanis az igazi beszélgetés mindig a másik emberre való tekintettel formálódik.) Ez a könyv nem kell hogy „felhívja a figyelmet" anyanyelvünk szépségére, tudniillik maga is ezt a szépséget képviseli; maga is világos, szép, tiszta beszéd, s ilyen értelemben is példaértékû.

„Elôretekintésünk" végén nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az eredményt, amelyet e tankönyv használatának távlati hatásaként elôrejelezhetünk. Ez a könyv nemcsak taneszközként lesz az eddigieknél használhatóbb, hanem minden bizonnyal gazdagítani fogja azoknak az embereknek az életét, akik a vele való teremtô együttmûködésben tanulnak meg bánni az irodalommal és az anyanyelvvel.

Orbán Gyöngyi

Még meg sem száradt a tinta az elôzô természeti csapások okozta károk statisztikáján, máris újabb felhôszakadás és jégesô áztatta el Szilágy megyét. Víz alá került Zilahon a Kraszna utca elején jó néhány gazdaság; a központi piac még a mai nap sem használható, az iszapot immár sokadik napja takarítják. A megyeháza elôtti „márványtéren" térden felül ért a víz: az ár a fôúton hömpölygött Cigányi felé. A vasútállomáson méteres víz állt, a vele szemben levô cégek udvarán kétméteres vízszintet mértek. A Mice patak okozta áradás itt 200 munkást rekesztett a Cibella cég épületeibe. Ôket kétéltû katonai jármûvekkel mentették ki. A prefektúra azonnal értesítette a szilágyballaiakat és a sarmaságiakat a veszélyrôl, azaz arról, hogy rövid idôn belül náluk fog tetôzni az ár. A katasztrófaelhárító csoportok öt útvonalon kezdték járni a megyét: elsô hírként csak annyit tudtak mondani, hogy nincs a megyének olyan települése, amely ne szenvedte volna meg az ítéletidôt. Szilágysomlyó sem úszta meg szárazon: víz alá került a bútorgyár, a tejgyár meg a benzinkút környéke. A levonuló nagy sodrású ár emberéletet is követelt: egy merész, három alkalmi utast is fuvarozó gépkocsitulajdonos nekihajtott az utat elöntô víznek Szilágysomlyó és Szilágyperecsen között, az ár viszont besodorta az autót az árok mély vizébe. A gépkocsi vezetôje és két utasa valahogy kimenekült, de a kiskatonát nem találták meg még az ár levonulása után sem. Sarmaságon két utcát öntött el a víz, Zsibón elmosta az ár az elôzô „nagy vizet" túlélô cigányházakat. Kárásztelken 50 fûzfát döntött az útra a vihar, Krasznahorváton földcsuszamlás volt, Kémer áram nélkül maradt. Általános jelenség Szilágy megyében: a telefonvonalak felmondták a szolgálatot, Zilahon még a prefektúra telefonjai is süketek maradtak. A kutak is egészségtelenek: a beszivárgások miatt jó sokáig csak ellenôrzött vízforrásokból kell majd szinte egész Szilágy megye területén meríteni.

Józsa László

A kaukázusi körúton tartózkodó Emil Constantinescu szorgalmazta grúziai látogatásán, hogy építsék meg azt az olajvezetéket, amely az azerbajdzsáni olajat Konstanca kikötôbe juttatná, grúz területen is áthaladva.

Ez az olajvezeték lenne a legolcsóbb megoldás a Kaszpi-tengerbôl kitermelt olaj Európába szállítására — hangsúlyozta az államfô.

Számos ország szeretne részt vállalni a kaszpi-tengeri olaj továbbításában, illetve részesedni annak hasznából. Románia elônyben van más pályázókkal szemben, mert Konstanca kikötôje a legfontosabb a Fekete-tenger partján, és már most össze van kötve számos országgal –- mondotta Constantinescu.

Más útvonalak is szóba jöttek már a kaszpi-tengeri olaj szállítására vonatkozóan. Szó van egy olyan változatról, hogy Novorosszijszk fekete-tengeri orosz kikötô felé vezetne egy csôvezeték. Egy másik verzió szerint Törökországon át húzódna a Földközi-tenger felé, egy harmadik elképzelés szerint pedig Iránon át a Perzsa-öbölhöz.

Csütörtökön befejezôdött a román hadsereg lélektani hadviselési osztályának és a katonai adások szerkesztôségének Hargita és Kovászna megyékben megrendezett tíznapos hadgyakorlata, a Havasi Gyopár ’98.

A hadgyakorlat során rádióadót állítottak fel Csíkszereda környékén és újságot adtak ki „Ôrszemek a csúcsokon" címmel: ez négyezer példányban jelent meg, román és magyar nyelven.

A helyi hatóságok, sôt még a kormányt képviselô prefektus, Dézsi Zoltán is meglepetéssel fogadták, hogy a hadsereg a váratlanul bejelentett lélektani gyakorlatot éppen a két magyar többségû megyében rendezte meg, aminek „lélektani" hatását még fokozta, hogy az egyes lapokban közzétett forgatókönyv szerint a gyakorlat pszichológiai témája az, hogy miként lehet megváltoztatni a lakosság magatartását, miután az az elôzô gyakorlatokon okozott károk miatt nem látja szívesen a katonaságot.

A hadgyakorlat szervezôinek így nem csupán magán a gyakorlaton, hanem azon kívül is sajtóértekezleteken kellett kifejteniük a helyi hatóságok és közvélemény, illetve a külföld számára, hogy a hadgyakorlat rutinjellegû, más években más megyékben rendezték meg, nem áll összefüggésben a koszovói eseményekkel, mint egyes kommentárokban elhangzott, és az sem rendkívüli dolog, hogy a helyi hatóságokat és sajtót jó elôre nem értesítették, mert ez megfelel a hadsereg általános gyakorlatának hasonló esetekben.

Az ítélôtábla csütörtökön visszautasította Király István, az Ipari Minisztérium volt államtitkár helyettesének börtönbüntetése megszakítására vonatkozó kérését. Király Istvánt 1995 februárjában tartóztatták le. Azzal vádolták, hogy jogtalanul beszerzett titkos iratokat tárolt otthonában, azzal a céllal, hogy külföldre juttassa azokat. A Legfelsôbb Bíróság 1997 októberében árulásért 16 évi börtönbüntetésre ítélte. A helyzet jelenlegi állásáról Frunda György nyilatkozott lapunknak.

— Az RMDSZ lépett már és tovább is lép azért, hogy Király Istvánnak igazságot szolgáltassanak. Elsôsorban ügyvédként mondom, hogy Király István nem követte el azt a bûncselekményt, amiért most börtönben van. Mivel a döntés végleges, csak kegyelmi kéréssel vagy rendkívüli fellebbezéssel tudjuk megoldani a kérdést. Az RMDSZ jogászai mindkét lehetôséggel foglalkoznak, és a legjobb megoldást próbáljuk elérni.

K. E.

A kormánykoalícióban újabb vitát váltott ki a Demokrata Párt különös, a kisebbségek jogait csorbító kezdeményezése az állami televízió fölötti felügyeletet gyakorló kuratórium összetételét illetôen. A kuratórium évek óta húzódó ügyében a parlament két házának tömegkommunikációs bizottsága csütörtökön már befejezte a meghallgatásokat, amikor a DP azt sürgette: képviseletét növeljék oly módon, hogy a nem magyar kisebbségeknek járó posztot szüntessék meg, és az RMDSZ képviselôje reprezentálja az elôbbieket is a 13 tagú testületben.

A többi koalíciós párt elképedve fogadta az indítványt. Gabriel Tepelea, a bizottság elnöke leszögezte, hogy a testület befejezte munkáját, a liberálisok képviselôje is hangsúlyozta, hogy már nincs helye változtatásnak. Az RMDSZ és a nemzeti kisebbségek képviselôi szintén tiltakoztak, Madalin Voicu kisebbségi képviselô kilátásba helyezte, hogy az Európa Tanácshoz fordul. A demokaták követelésérôl hétfôn kell döntést hoznia a két ház állandó bizottságának.

Az üggyel kapcsolatban Gálfalvi Zsolt, a „A Hét" címû bukaresti hetilap fôszerkesztôje, akit az RMDSZ a TV-kuratóriumba javasolt, elmondta, hogy a kuratóriumra vonatkozó törvényt négy éve hozták, azóta is húzódik azonban a testület felállítása, mert a parlamentben sorra megvétózták a testület valamelyik tagját.

Ezért a törvény elfogadását követôen is ideiglenes, kinevezett igazgatók irányították az állami televíziót. A televízió személyzete a héten Gabriel Liiceanu filozófus és Dumitru Iuga szakszervezeti vezetô személyében választotta meg küldötteit. Az elôzetes megállapodás szerint a parasztpárt és az RTDP 2-2, a DP, a Nemzeti Liberális Párt, az RMDSZ, a Nagy-Románia Párt és a nem magyar kisebbségek parlamenti csoportja 1-1 képviselôt jelöltek volna a tévékuratóriumba.

Gálfalvi, akit szerdán hallgatott meg a két ház együttes bizottsága, a sajátos javaslatról csak utólag értesült. Azt egyrészt törvényellenesnek tartja, másrészt úgy értékeli, hogy a kisebbségek között kívánna ellentéteket szítani, ezért nemigen tudná elképzelni részvételét a testületben, ha ez a kezdeményezés megvalósulna.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]