1998. július 7.
(X. évfolyam, 154. szám)

Megdöbbenést és országos felzúdulást keltett, hogy mintegy 70 ezer diák, az érintetteknek körülbelül egyharmada nem ment át az érettségi vizsgán és pótérettségire kényszerül — ez a legmagasabb szám az utóbbi években.

Andrei Marga oktatási miniszter egy vasárnapi nyilatkozatában a jelenséget annak tulajdonította, hogy az iskolarendszer nem mûködik megfelelôen. Nagyon sok diákot, aki a kilencedik osztályba való felvételin megbukott, olyan iskolákba, szakokra osztottak le, amelyek teljesen eltértek attól, ahova az illetô diák felvételizett. Ebben az évben ugyanakkor szigorúbbak is voltak a vizsgafeltételek, nem volt lehetséges a másolás, nem szivárogtak ki a tételek (amelyeket — ezúttal elôször — televízión közöltek az érettségi idôpontjában).

Emellett a sajtó számos melléfogásról, rossz vagy a tantervben nem szereplô anyagból vett matematikai tételekrôl és más incidensekrôl is beszámolt. Andrei Marga miniszter elmondta, nem bizonyult valósnak egyes diákok és szülôk állítása, miszerint a matematika- és fizikavizsgán hibás, illetve tanterven kívüli feladat is szerepelt, hiszen voltak diákok, akik maximális jegyet, azaz tízest kaptak ezekbôl a tantárgyakból. A helyzet oly feszültté vált, hogy az RNEP elnöke, Valeriu Tabãrã az oktatási miniszter lemondását követelte.

Egyes területeken az érettségi egyenesen katasztrofálisan alakult: Gorj megyében 3430 érettségizô közül 1913 megbukott, Târgu Jiuban, Aradon és Gorj megyében olyan középiskolák is akadtak, ahol senki sem érte el minden tantárgyból a kötelezô ötöst, illetve nem tudott hatos átlagot produkálni. Bukarestben a jelentkezôk 71 százaléka volt sikeres, a mellette lévô Ilfov körzetben volt a legjobb az eredmény, a diákok 89 százaléka kap majd érettségi bizonyítványt.

Olyan diák is volt, aki kilenc-tízest kapott azokból a tantárgyakból, amelyekbôl az egyetemre is kell felvételiznie, viszont a többibôl alig érte el az egyest-kettest. Az oktatási miniszter elismerte az egyetemi felvételi fontosságát, de nem tartotta helyesnek, hogy a diákok elfelejtsék: elôször van az érettségi, amely legalább olyan fontos. Andrei Marga felhívta a figyelmet arra is, mennyire gyenge eredményekrôl számoltak be a mezôgazdasági profilú iskolák. Mindezek azt mutatják, hogy egy pillanatig sem kell késleltetni a tanügyi reformot.

A szabadságukat töltô pedagógusoktól függ, hogy lesz-e pótérettségi augusztus végén, a felvételi vizsgák elôtt. Amennyiben a tanárok nem tartják megfelelônek ezt az idôpontot, a pótérettségire csak majd októberben kerül sor.

Ma több miniszterbôl és számos üzletemberbôl álló küldöttség élén Rómába utazik Radu Vasile kormányfô, aki Emil Constantinescu elnöktôl meghívólevelet visz magával II. János Pál pápa számára is egy jövô évi romániai látogatásra.

A megbeszélés egyik témája a kommunista rendszer idején elkobzott katolikus egyházi javak visszaszolgáltatásának kérdése lehet. E tekintetben a kormány fontos lépését jelentette a napokban elfogadott rendelet tizenhét, kisebbségi egyházak és közösségek tulajdonát képezô ingatlan visszaszolgáltatásáról, amelynek végrehajtása azonban nem problémamentes.

Radu Vasile ugyanakkor tárgyalásokat folytat Romano Prodi miniszterelnökkel és fogadja ôt Scalfaro elnök is, találkozik az ENI és az IMI ipari, illetve bankcsoportok vezetôivel, Torinóban pedig látogatása utolsó napján román–olasz gazdasági fórumon vesz részt.

Nehezen tudom elképzelni, hogy a Magyarok Világszövetségének juttatandó költségvetési támogatás bármiféle megszorítást szenvedjen az elkövetkezô idôszakban — jelentette ki Németh Zsolt, a Fidesz alelnöke az MTI munkatársának.

A magyar külügyminisztérium politikai államtitkárjelöltje elmondta: a kormányzati pozícióba került Fidesz-Magyar Polgári Párt jó együttmûködésre törekszik a Magyarok Világszövetségével.

Németh Zsolt hangsúlyozta, hogy a Fidesz rendkívül fontos intézménynek tartja az MVSZ-t, s eddig is folyamatos volt a kapcsolattartás a két szervezet között.

A politikus kifejtette azt is, hogy a Magyarok Világszövetsége érdemtelenül került politikai támadások kereszttüzébe az elmúlt években.

— Az MVSZ mozgástere a belpolitikában, a nemzetközi kapcsolatokban és a nemzetpolitikában jól megkülönböztethetô a kormányétól. Az ebben rejlô lehetôségeket ki kell használnia a kormányzatnak — szögezte le Németh Zsolt.

A helyi munkaügyi igazgatóság szokatlan — mert náluk elôzmények nélküli — vállalkozásba fogott, amikor meghirdette a péntekre és szombatra tervezett munkaerôvásárt. A szándék — állást találni az állástalanoknak — azonban nem csupán szép és nemes, hanem egyenesen szükségszerû, ha figyelembe vesszük a megye (jelenleg) 14 817 munkanélküliét, akik közül 7300 már nem részesül munkanélküli segélyben sem.

Hétfôi sajtóértekezletén az igazgatóság felvázolta, hogyan szervezték meg a munkaerôvásárt, és a jelenlegi helyzet alapján mire, milyen sikerre és eredményességre számítanak pénteken és szombaton? A vásár egyik fô szervezôje, a szakmai tanácsadó iroda, több mint 200 vállalatnak, cégnek küldött részvételi típusnyomtatványt, ezek közül azonban tegnapig 22-en iratkoztak fel a vásárra, és körülbelül 500 munkahelyet ajánlottak fel. A szóbeli ígéretek alapján az igazgatóság megközelítôleg 35 cég jelenlétére számít, ennek alapján pedig valamivel több felajánlott állásra is. Mivel városunkban most elôször szerveznek ilyen jellegû vásárt (az országban sem igen volt rá példa, Bukarestet kivéve), a szervezôk nem is számítottak többre. Kénytelenek voltak figyelembe venni azt is, mondotta Adrian Tinis aligazgató, hogy sok vállalat átszervezési vagy éppenséggel felszámolási idôszakban van. A nagyobb cégek, vállalatok közül a Napomar, Feleacul, Somesul, Solidaritatea és ERS CUG ajánlott fel munkahelyet.

A munkanélkülieknek kiállított jelentkezési és részvételi nyomtatványt 400 kolozsvári töltötte ki, ezek közül megközelítôleg százan felsôfokú végzettséggel rendelkeznek. Legtöbben közgazdászok, mérnökök, vegyészek, és 12-en jogászok. A felajánlott állások alapján jelenleg 35-40 "diplomásra" tartanak igényt. A legtöbb, szám szerint 180 munkahely a ruhakészítéshez kapcsolódik.

Itt is, mint általában a vásárban, lesz kínálat és kereslet. A kettôt oly módon összehangolni, hogy mindkét fél, tehát a keresô és felajánló is elégedett legyen, igencsak nehéz lesz egy ilyen szokatlan vásárban, ahol a munkaerôt, vagyis magát az embert "adják-veszik". Az igazgatóság azonban bízik, ha nem is a sikerben, de a kezdeményezés hasznosságában. Októberre újabb munkaerôvásárt szeretnének szervezni Désen, Tordán és esetleg újból Kolozsváron is.

Emlékeztetünk, hogy a munkaerôvásár pénteken 10-17, szombaton pedig 9-15 óra között zajlik a munkaügyi igazgatóság székhelyén (Bem — Cosbuc — utca 2. szám). A helyiség megfelelô berendezéséért cégek jelentekzését legkésôbb szerdáig fogadják el, munkanélküliek azonban a vásár napján is tovább jelentkezhetnek.

(újvári)

Az árvízkárosultak megsegítésérôl szóló SZKT-határozat alapján az RMDSZ ügyvezetô elnöksége számlát nyitott a Román Fejlesztési Bankban (számlaszám BRD 40729 96069404) az adományok begyûjtése érdekében. Nyitóakcióként az RMDSZ 10 millió lejjel járult hozzá az alaphoz. Az Ügyvezetô Elnökség megbízottja tíznaponként nyilvánosságra fogja hozni a beérkezett összegeket.

Ezúton ismét felhívást intézünk mindenkihez, hogy járuljon hozzá az alaphoz, amelynek haszonélvezôi a legkárosultabb helységek önkormányzatai lesznek. Ugyanakkor felhívjuk területi szervezeteinket, hogy csatlakozzanak a már beindított gyûjtési akciókhoz.

Realista optimizmussal azt lehet mondani, hogy a kaukázusi országokban tett egyhetes látogatás megfelelt a várakozásoknak s sok tekintetben meg is haladta azokat — jelentette ki Azerbajdzsánban, Grúziában és Örményországban népes üzletember-küldöttség kíséretében tett egyhetes körútja után Emil Constantinescu államfô, aki szombaton este érkezett vissza a fôvárosba.

Az azerbajdzsáni, grúz és örmény vezetôkkel folytatott tárgyalások központjában Románia és a három ország együttmûködése állt az európai közlekedési folyosók összekapcsolásában, ami szélesebb összefüggésben lehetôvé tenné a jövô évezredben a Japán és Kína felôl Közép-Ázsián és a kaukázusi országokon, Dél- és Közép-Európán át Nyugat-Európáig vezetô hajdani „selyemút" feltámasztását — fejtette ki az államfô. Ez Constantinescu szerint a jövô évezred kezdetének legnagyobb terve, ami nem korlátozódhat csak a szállításra, hanem kiterjed a kultúrára és a politikára is, és békét hozhat az egész térségbe.

Az utazás során szállítási, együttmûködési egyezményeket kötöttek, kormányközi vegyes bizottságokat hoztak létre. Ezek ôsszel kezdik meg mûködésüket, és felügyelik majd a közösen kidolgozott tervek végrehajtását, amelyek elsôsorban a kôolaj és a gáz Románián keresztül való szállításához kívánják megteremteni a kedvezôbb szerzôdéses és mûszaki feltételeket.

Bukarest, mutatnak rá a román sajtókommentárok, az elkövetkezô évtizedek nagy esélyét látja abban, hogy Románia váljék a Kaszpi-tenger kôolajának egyik fô tranzitországává. Románia Konstancában a bukaresti sajtó szerint Rotterdam után a második legnagyobb európai kôolajfogadó és -tároló kapacitásával rendelkezik. Az innen a Duna-Fekete tengeri csatornán elérhetô dunai víziút, írják, a legolcsóbb Nyugat-Európa felé. Az olajszállítási útvonalakért ugyanakkor kemény verseny bontakozott ki a térség országai között, Oroszország, Ukrajna is a maga területén kívánná eljuttatni az energiahordozókat Nyugatra.

Ebbôl a szempontból az Evenimentul zilei szerint Romániában úgy tartják, hogy az amerikai cégek támogatását és közremûködését kell elsôsorban megszerezni. Eddig csak az elsôsorban orosz érdekeltségû Lukoil vásárolt meg egy jelentôs olajfinomítót, az Amoco kôolajtársaság pedig kivonult Romániából. Bukarest szeretné bevonni a térségben már jelenlévô amerikai társaságokat, így a Chevron, Exxon, Amoco, ARCO, Penzoil és Unocal cégeket, illetve közülük egyet vagy többet a kôolajipar magánosításába, ami növelné a "Romániai útkeresztezôdés" néven ismert, a Cotroceni palotában, az elnökségen külön elnöki tanácsos által gondozott, erre vonatkozó tervezet megvalósításának lehetôségeit. Ez Constantinescu elnök július 14-én kezdôdô amerikai útján is fontos téma lehet.

A Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület, az RMDSZ körösfôi szervezete és a Magyarvalkói Református Egyházközség az idén immár negyedik alkalommal szervezte meg a Vasvári-napokat. Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójának ünnepén Kalotaszeg a szabadságharc egyik legnemesebb áldozatára, Vasvári Pálra és a mintegy négyszáz tagú Rákóczi szabadcsapatra emlékezett. A történészek szerint Vasvári Pál, miután megszervezte csapatát, a Bánffyhunyad környéki falvakba húzódott vissza. 1849. július 6-án a Fîntînele nevû határrészen, Havasnagyfalu (Mãrisel) mellett szenvedett vértanú halált. „Kis Kossuthnak is nevezik. Petôfi mellett benne látta az ellenség a legveszélyesebb izgatót. Ugyanúgy, ahogy Petôfi nemcsak beszél és ír a forradalomról, hanem tesz is hazája szabadságáért" — írja róla a Vasvári Hírmondóban Kerekesné Lévai Erika történész.

A magyarvalkói református templomban szombaton ünnepi istentisztelet keretében dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke méltatta az esemény jelentôségét, kiemelve az anyanyelv, a hagyományok és a református hit megôrzésének szükségességét. Dr. Katona Tamás történész, Budapest elsô kerületének polgármestere a márciusi forradalom napjait elevenítette fel, míg dr. Egyed Ákos történész az erdélyi jobbágyfelszabadításról tartott elôadást. Ezt követôen megáldották Magyarvalkó címerét, amelyet Pécsi L. Dániel magyarországi heraldikus készített el, majd leleplezték a Vasvári Pált és a magyarvalkói címert ábrázoló emléktáblát. A református templomkertben felállított Vasvári Pál kopjafánál Sulyok József, Tiszavasvár polgármestere mondott ünnepi beszédet.

Vasárnap a körösfôi református templomban tartott ünnepélyen dr. Csiha Kálmán fôtiszteletû püspök hangsúlyozta: akárcsak Jónás, Vasvári Pál is vállalta a szenvedés és a halál hajóját–, nem akart kitérni a veszély elôl. Az erdélyi magyarságnak bátran be kell vallania, hogy honnan jött és hogy merre tart; Isten oltalmazza Erdélyt, Kalotaszeget és Körösfôt — mondotta a püspök, majd megáldotta Körösfô címeres zászlaját és a templomban elhelyezett emlékplakettet.

Kovács Kurucz János történész a magyarországi, felvidéki és kárpátaljai vendégek számára ismertette Körösfô történetét. Ezt követôen Pécsi L. Dániel bemutatta az általa elkészített címert, kiemelve, hogy nemcsak nyelvében, hanem hagyományaiban és jelképeiben is él a nemzet. Dr. Katona Tamás elôadásában felhívta a figyelmet, hogy a magyar és román nemzetnek együtt kell küzdenie a megmaradásért, Románia gazdasági életének fejlôdnie kell, hogy beilleszkedhessen az európai struktúrákba. Ebbôl kimaradni nem szabad, ellenkezô esetben Romániára az Európától való elszigetelôdés vár — vélte dr. Katona Tamás. Kalotaszeg katolikus híveinek nevében Trucza Sándor plébános köszöntötte az ünneplô gyülekezetet.

A körösfôi Rákóczi Balladacsoport Vasvári Pál kopjafája elôtt rövid mûsorral emlékezett a márciusi ifjakra, majd Péntek László, az RMDSZ körösfôi szervezetének elnöke díjat osztott ki azoknak a személyiségeknek, akik támogatták a Vasvári kopjafa felállítását. Az idén a kopjafa kicsinyített mását Kónya-Hamar Sándor képviselô, Molnos Lajos költô, a Magyar Közélet fôszerkesztôje, Antal János körösfôi polgármester, dr. Egyed Ákos történész, dr. Kreczinger István, a Bocskay Szövetség elnöke, Zika Klára, a Magyarok Világszövetségének képviselôje és a miskolci Avas Nyugdíjasklub tagjai vehették át. Ezt követôen Pécsi L. Dániel dr. Csiha Kálmán püspöknek, Ferencz László esperesnek, Antal János polgármesternek, dr. Katona Tamás történésznek, Péntek László RMDSZ-elnöknek és Okos Mártonnak emlékplakettet nyújtott át. A miskolci Avas Nyugdíjasklub és Sebesi Karen Attila elôadása után az ünnepség koszorúzással zárult.

P. A. M.

A Szabadság és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin háromfordulós májusi versenyének szamosújvári résztvevôi megfejtéseiket nemcsak a Napoca (Jókai) utca 16. szám alatti postaládánkba és a 340-es postafiókba küldhetik, hanem — kivételesen — Major Melinda címére is: Szamosújvár, Gelu utca 4. szám.

— Mi az, hogy Ho-Ho?

— A világbajnokság meglepetése: Ho mint Horvátország, és Ho mint Hollandia.

-fi

Június utolsó napjaiban nyitották meg a Majális utca 23. alatti Gyermekpalota épületében a Ion Aluas nevét viselô dokumentációs központot, amely a multikulturális kapcsolatok kutatását hivatott szolgálni. Elôzmény: 1992-ben megalakult az Erdélyi Interetnikus Kapcsolatok Kutatóközpontja, melynek célkitûzése a nemzetiségek közti normális hangulatteremtés elmélyítése, az e téren mûködô nem kormányzati szervezetek támogatása, a politika számára a nemzeti kisebbségek társadalmi integrációját megfelelôen elôsegítô reflektáló közeg kialakítása.

A nemrég szociológusok, egyetemi hallgatók, de a témában érdekelt jogi személyek számára létrehozott központ adatbázissal, világhálós kapcsolattal, román, magyar és angol nyelvû szakkönyvekkel és folyóiratokkal áll az érdeklôdôk rendelkezésére. Órarendje: hétfôn, kedden, csütörtökön és pénteken 9–12 és 14–17, szerdán 11–17 óra között (augusztusban zárva). Tel./fax: 064/197-860. A központ egy délkelet-európai nemzetközi program része, melynek támogatói a belgiumi flamand közösség kormánya, a Soros-alapítvány, az Európai Közösség. Fennállásának elsô tíz napjában meglehetôsen kevesen keresték fel ezt a dokumentációs forrást. E sorok után talán majd megnövekszik az érdeklôdôk száma.

Ö. I. B.

Jelen Gábor kolozsvári olvasónk (tel.: 156-444) szokatlan javaslattal rukkolt elô. Többedmagával (mindnyájan magánszemélyek) azt szeretné elérni, hogy a viharos múltú SAFI (Üzletemberek Kölcsönalapja) számlájára betett pénzét árvízkárosultaknak juttassák el. Szerinte a jó példa ragadós lenne, sokan követnék, nem is elhanyagolandó összegekkel. De mi az eljárás?

A SAFI-betétesek összegeit adminisztráló Bankcoop Rt. vezetôsége elmondta, hogy bárki az érdekeltek közül rendelkezhet pénzével, a beruházási bizonylatok visszavásárlási mûveleteire jogosult, de ehhez szükséges a személyesen a bukaresti központhoz benyújtott kérés. Bôvebb felvilágosítás végett íme, a SAFI címe: B-dul Cãpitan Aviator Serbãnescu 50., sect. 1, Bucuresti; tel.: 01-232-2088.

F. J., Kolozsvár: A szülési szabadság ideje alatt fizetésem hány százalékára vagyok jogosult?

Válasz: A 112 napos szülési szabadság idejére járó pénzsegély (fizetés) összege függ a ledolgozott idôtôl. Eszerint a 12 hónapot meghaladó szolgálati idôvel rendelkezôk az alapfizetés és pótlékok összegének 85%-át, a 6–12 hónap közötti szolgálati idôvel rendelkezôk az alapfizetés és pótlékok összegének 65%-át, míg azok, akik 6 hónapnál kevesebbet dolgoztak, az említett összegnek csupán 50%-át kaphatják meg. A harmadik gyermek születésétôl, a szolgálati idôtôl függetlenül az alapfizetés és pótlékok 94%-ára jogosultak az alkalmazottak. (A gyermeknevelési szabadság idejére, amely a szülési szabadság után a gyermek kétéves koráig jár, a fizetés 85%-a jár a szülônek.)

Az utcai pénzváltóknál a forint 40/40,3, a márka 4800/4830, a dollár pedig 8650/8750 lejbe kerül.

Idegen nyelvû táboraiba várja a gyerekek-fiatalok jelentkezését a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány. Györgyfalván 8–13 év közötti gyerekeknek angol (aug. 9–5.), Magyarvalkón 16 éven felülieknek angol (júl. 19–25.) és 8–16 év közöttieknek német (aug. 9–15.), Torockón 14–16 éveseknek angol (aug. 30–szept. 5.), Csernátonban 14–18 év közöttieknek angol (júl. 26–aug. 1.), 14–18 év közöttieknek angol (aug. 9–15.), Magyarfenesen 8–13 éveseknek angol (júl. 12–18.) nyelvtárbort szerveznek. Bôvebb felvilágosítást az alapítvány székhelyén (Mikó/Clinicilor utca 18.) kaphatnak az érdeklôdôk.

Ezzel a mottóval nyílt országos képzômûvészeti kiállítás a múlt héten, a Bánffy-palotában a végzôs diákok munkáiból. Az Irina Cios vezette bukaresti Nemzetközi Kortárs Mûvészeti Központ és a kolozsvári Mûvészeti Múzeum támogatta rendezvény tág teret biztosított a különbözô mûfajokban tevékenykedô diákoknak a bemutatkozásra. A táblaképtôl a bonyolult térkonstrukciókig és használati tárgyakig követhettük nyomon a nagyobb képzômûvészeti központok, Temesvár, Jászvásár és természetesen Kolozsvár fiatal mûvészeinek kísérletezô kedvét. Persze akadtak jócskán a próbálkozáson túlmutató alkotások is, mint a temesvári Bakos András grafikái vagy Sîrbu Alexandru festményei, a jászvásári Bezem Olivian triptichonja, a kolozsvári Dem Istrate fémszobrai vagy Valeriu Teodorescu Ablakai.

Egészen sajátos mûvészi élményt jelentett viszont Ciupe-Bartha Ernô több termet betöltô szobrászati kiállítása. A hatalmas, forgó talapzaton elhelyezett széna-szalma konstrukciók különleges korunk különleges üzenetének hordozói. A mûvész rendkívüli érzékenységgel fonja-szövi-ragasztja-mintázza térbe létünk líraian groteszk és/vagy groteszkül lírai megnyilvánulásait, alakjait, alakzatait. A múlt és a jövô találkozását a jelenben. Ha nem is csupán a pillanatnak, de mindenképpen a jelennek szóló alkotások nem csekély önfeláldozást is követelnek a mûvésztôl. Hiszen ott, abban a múzeum kínálta környezetben és véges idôben élnek teljes életet: létükhöz hozzátartozik a sajátos megvilágítás, a mozgás és az illat. Igen, a finom, jó szénaillat, amely az egész rendezvényt belengi. Egyfajta idôben elnyúló, hosszan tartó performansz zajlik le elôttünk. Rendkívül eredeti totális mûvészet.

A tárlat július 16-ig tekinthetô meg, hétfô és kedd kivételével, naponta 10–17 óra között a Mûvészeti Múzeum földszinti termeiben.

Németh Júlia

1998. június 23–30. között harmadik alkalommal rendezték meg Budapesten a Határon Túli Magyar Fiatalok Találkozóját. „Vendégségben Budapesten" voltak a szamosújvári Téka Alapítvány Kaláka néptáncegyüttesének tagjai is, akik egy balánbányai és bukaresti csoporttal közösen képviselték a romániai magyar fiatalokat. Az egyhetes rendezvény szervezôje a fôvárosi fôpolgármesteri hivatal, fôvédnöke pedig Göncz Árpádné volt. Tizenhárom országból több mint 450 fiatal vett részt e nagyszabású rendezvényen, amely a Petôfi Csarnokban megrendezett gálamûsorral kezdôdött. Utána városnézés, múzeumlátogatások, éjszakai sétahajózás a Dunán, koncertek, rockopera, cirkusz, a Parlament meglátogatása stb. tették értékessé és hasznossá budapesti tartózkodásunkat. A Kaláka, a gálamûsoron, kezdô együttesként, mezôségi táncrendet mutatott be, majd alkalmunk nyílt a teljes mûsor bemutatására. Háromszor léptünk fel a pesti rakparton, a Lánchíd tövében felállított szabadtéri színpadon mezôségi, kalotaszegi, székelyföldi táncokkal. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a szamosújvári fiatalok méltó módon képviselték városunkat és az erdélyi magyar fiatalokat. Utolsó nap sikerült közelebb kerülni egymáshoz a különbözô országból érkezett fiataloknak: történelmi, sport és ügyességi versenyek, táncház, Dinnyés-koncert, ökörsütés és tûzijáték fejezte be a harmadik budapesti vendégeskedést. Köszönet a rendezôknek és elsôsorban Goldschmied József úrnak, aki fôszervezôként fáradhatatlanul dolgozott, hogy minden meghívott jól érezze magát.

Harangozó Annamária

Ötvenöt hallgató szerzett az idén diplomát a nagyváradi Ady Endre Sajtókollégium végzôsei közül. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete keretén belül mûködô tanodában a nappali negyedik, míg a látogatás nélküli tagozat második évfolyamának tanévzáróját tartották július 5-én, szombaton. A neves hazai és magyarországi személyiségekbôl álló vizsgáztató bizottság tagjai úgy értékelték: ha nem is lesz mindegyik végzôsbôl újságíró, jó sajtófigyelô, újságolvasó valamennyiükbôl válhat.

A tavalyihoz viszonyítva a kollégium idei évfolyama jelentôs fejlôdést mutatott, ami nemcsak a vizsgajegyekben, hanem a dolgozatok színvonalában is megmutatkozott — válaszolta a Szabadság kérdésére Ágoston Hugó, a MÚRE, valamint a vizsgáztató bizottság elnöke. A nappali tagozat negyedik és a levelezôi szak elsô évfolyamának hallgatói közül hatvanan záróvizsgáztak a szessziót követô három nap során, ebbôl öt diák esetében döntött úgy a kilenctagú bizottság, hogy csak elismervényt kap a kollégium elvégzésérôl. Tripolszky László, a két éve az intézmény patrónusaként fellépô Népszabadság napilap szerkesztôje elmondta: Budapesten is fontos mûhelynek tartják a nagyváradi iskolát, amelynek feladata a romániai magyar újságírás színvonalának emelése. Felmérések szerint Magyarországon 73 helyen folyik újságíróképzés; a legrangosabb intézménynek mégis a budapesti Bálint György Újságíró Akadémiát tartják, amellyel a nagyváradiak gyümölcsözô kapcsolatot tartanak fenn. Bernáth László, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége oktatási bizottságának elnöke, az AESK elôadótanára úgy véli, az általános ismeretanyag és rutin az, amelyet az iskolák megadhatnak a kezdô, tehetséges újságírónak. A sajtókollégium idei évfolyamán nagy hangsúlyt fektettek az idegen nyelv és a számítógép képzésére, az intézmény fennállása óta pedig elôször fotó- és autóvezetôi tanfolyam elvégzésérôl is elismervényt kaptak a végzôsök, akiknek túl kellett haladniuk a hetes osztályzatot ahhoz, hogy záróvizsgázhassanak. Stanik István, a sajtókollégium tanulmányi igazgatója hasznosnak tartja, hogy a MÚRE és a MÚOSZ pecsétjével ellátott diploma mellett olyan képzésben részesülnek a diákok, amelyet az élet egyéb területén, más szakmákban is felhasználhatnak. A szombati tanévzárón három évfolyamelsô kapott Népszabadság-ajándékcsomagot. Az eminensek közül Komoróczy Zsolt tovább kívánja folytatni tanulmányait, míg Gui Angéla a szatmári Friss Újság, Bajna György pedig a Hargita Népe munkatársa. A Média MGR Alapítvány nevében Boros Zoltán, a Bukaresti Televízió magyar adásának fôszerkesztôje egymillió lejes támogatást nyújtott át Lôrincz Csillának, aki Egy országos hatósugarú magyar televízió funkciói és szerkesztési koncepciója címmel írt vizsgadolgozatot. Úgy tûnik, ôk mindenképpen foglyai annak a mókuskeréknek, amelyhez Kapy István nagyváradi alpolgármester hasonlította az újságírást.

A tanévzárót megelôzôen folyt Nagyváradon a MÚRE igazgató tanácsának ülése, amelyen a sajtókollégium ügyérôl tárgyaltak. Információnk szerint Kinde Annamária és Stanik István igazgatói mandátumát meghosszabbították, a munkaügyi minisztériummal folytatott tárgyalások nyomán pedig folyamatban van egy, a végzôsök szakmájukon belüli elhelyezkedésére feljogosító engedély megszerzése. Ennek kijárása esetén a sajtókollégiumban diplomát szerzett, ám álláshoz nem jutott pályakezdôk munkanélküli segélyben részesülnek.

Rostás Szabolcs

Keresem gyümölcsfáim nemzôit, az ôsgyümölcsöket. Nem kell messze mennem. Kinyitom a hátsó kiskaput, és kilépek a gerincrôl az erdôbe. De még ki sem kell lépnem, hiszen a madárcseresznyét már évek óta megtelepítették nálam az erdô madarai. Én most csak segítek elterjedésüknek. Itt fent, a tetôterasz alatti meredek déli oldalon semmi más nem marad meg, csak a madárcseresznye és a kökényszilva. (Az általam ültetett málna, szeder, feketeribizli néhány év alatt kipusztult innen.) Ez az erdei cseresznye szereti itt. Terem is. Július elejére érnek be a kesernyés, fanyar apró gyümölcsök. Kevés amarillisz, cigánymeggylé hozzáadásával kitûnô aperitív röviditalt lehet csinálni belôle!

Meggy is van valami. Ez a cigánymeggy. Én nem ültettem. Itt találtam. És szaporodik: vagy magról vagy sarjról. Nem tudom. És van egy vackorfám is. A gyümölcse élvezhetetlen, köves. Vajon hogyan nemesítették ki belôle a Vilmos körtét, a Bosch kobakját, a muskotályos ízû nyári körtét vagy a vajkörtét? Tisztelet és elismerés a nemesítôknek!

Érdekes, hogy az embert már régebben nemesítik, mint a körtét, de sokkal kevesebb eredménnyel.

Van egy almafám is, amely lehet, vadalmaszármazék. Majdnem a kert közepében. Be volt futva iszalaggal. Az virágzott rajta tavasszal. Megszabadítottam tôle, megmetszettem és... lassan növekedni kezdett. És az ötödik esztendôben vagy öt bingyóalmát termett. De a következô évben az újonnan nôtt ágakon tizenkét darab elég szép almát hozott. A gyümölcsök október közepére beértek. A színûk zöldessárga, a húsuk fehér, puha, de farély, majdnem lé nélküli. Megnemesedett, visszanemesedett vagy a közeli Jonatán virágpora áldotta meg? Nem tudom.

Úgy látszik, az almával az elsô emberpár óta baj van. A Biblia szerint: „A jó és gonosz tudásának fája ez". Dehát én meg vagyok elégedve azzal a kevés tudással, amit eddig megszereztem. Nem akarok többet tudni. De tudásom segítségével szeretném megérteni, ha nem is a nagyvilágot, de legalább ezt a kerti kis világot. Hiszen ez is egy darabja a nagyvilágnak. Ádám és Éva paradicsomjának, amelyrôl legújabban azt mondják a tudósok, lehet, nem is ott volt, ahol hittük, hanem valahol Afrikában. És lehet, az éden is csak álma volt ôsszüleinknek. És mi is folyton keressük Eldorádót! Meg a tudás fáját. Dehát a tudás bûn? A kígyó azt mondta Évának (a Biblia szerint): „Amely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói".

Nekem a kígyó is megmutatta magát. A kalyibám elôtti öreg diófa egyik lehajló ágáról ereszkedett felém. Légpuskámmal lepuffintottam. Mielôtt megszólalhatott volna. Pedig, lehet, akart valamit mondani nekem. Vagy csak támadni akart? Engem? A diófán fészkelô madarat?... Harminc-negyven centi hosszú lehetett. Nem láttam keresztet a fején. Szomszédom, Vajda Gyula azt mondta: sikló.

Kígyó is tanyázik hát kertemben. És tiltott fa is pompázik itt. De miért a tudás és bûn fája az almafa? Miért ad Hófehérkének a boszorkány-királyné mérgezett félalmát? És miért lövi le Tell Vilmos nyilával a gyermek fejérôl éppen az almát? És miért vannak tele a mesék aranyalmával, királyok almájával?

Az alma az élet szimbóluma?

Lám-lám, máris túl sokat kérdezek. Túl sokat akarok tudni. Ingerel a tudás fája, amióta tudok róla. Pedig, ellentétben a múlt századdal, a mi századunk nem a gondolatok és a gondolkodók százada. Vajon milyen lesz a nemsokára bekövetkezô új század?

És baj, hogy gondolkozom? Hiszen majdnem minden kertész (és suszter!) filozófus. Én pedig már ötéves korom óta kertész és magültetô vagyok. Azóta, amióta elcsentem anyám konyhaasztaláról a paszulyszemet és bedugtam a földbe. Lám, mi lesz belôle? Dr. Bálint György: Gyümölcsöskert címû könyvében ezt írja: „A kert az a hely, ahonnan a gyermek elindul, és ahova a munkában megfáradt ember öregségére pihenni tér". És ugyancsak ô írja: „Aki gyümölcsfát ültet, az hisz a jövôben". Én annyira hiszek, hogy már alig várom, teremjen az a néhány tô Zalagyöngye, Lídia, amit Csávossy Gyurkától kaptam.

Erdei gyümölcsökrôl beszéltem, pedig még ki sem mentem kertembôl az erdôre. Igaz, bejött az hozzám. És visszahódított, beültetett egy jó részt. És megtanultam, az ôsgyümölcsök erôsebbek, szívósabbak, mint a kitenyésztett gyümölcsök. Az uborka néha kipusztul, de az uborka közti gyom, az nem. Lehet, Isten jobban „húz" az általa teremtettekhez?!

Lehet. Én hagyom, hogy elszaporodjon nálam az erdôrôl bejött, Istenkenyérnek is mondott galagonya, csipkerózsa és az általam meghonosított szôlôtô. És én megiszom a szürkebarátot éppúgy, mint a csipkebogyó + galagonya fôzetét is. Viszont az nem sikerült nekem, hogy a Jára-völgyébôl, Biharfüredrôl hozott erdei málna meg a szamóca meghonosodjon kertemben. Pedig a galagonyát, erdei málnát, gondolom, Ádám, Éva is ízlelte a paradicsomban, és az onnan való kiûzetés után is. Mert azt mégsem hiszem, hogy nemesalmával kísértette ôt meg a kígyó. Bár, ki tudja?

Íme, az erdei gyümölcsök keresése, a vadalma megtalálása így visz vissza az édenbe. Vajon még mi lehetett abban a kertben? Nem az elsô emberpár ôsgyümölcsösében, hanem az édenkertben? Hisz a Tigris és Eufrátesz vidékén már az ókorban is szép kertek voltak. Bizonyára ezek a kertek ihlették az édenkert bibliai megörökítôit. De ez már nem volt vadon. Szemirámisz függôkertje sem. Igaz, közben körülötte megmaradt a vadon is. A kultúrtájjal együtt. És ez így szép. Ez így érdekes. A kettô egymás mellett. Én pedig megiszom a szôlô levét erjesztett formában — szürkebarátnak és a galagonya teáját. Jó a szívidegesség ellen, és gátolja az érelmeszesedést. Azt is bevallom ôszintén, az utóbbi idôben több galagonyateát iszom, mint szürkebarát bort! Pedig már az ógörögök azt mondták: a bor az öregek gyógyszere!

Kovács Ferenc

Galac környéki falvakról regélt a minap a televízió híradása. Az ott élô roma közösségek ugyanis látványosan érvényre juttatták demokratikus elképzeléseiket. Történetesen azt, hogy amit a törvény a többségnek megenged, azt a kisebbségek is joguknak vallhatják. Vagyis, hogyha az állami vállalatok villanyáram-fogyasztását éveken át senki sem kéri számon, akkor miért fizetne villanyszámlát néhány roma falvacska, amelynek tartozása lényegében alig rúg másfél milliárd lejre, míg az állami vállalatoké több ezer milliárd lejt is meghalad. Mindezt pusztán az elvszerûség kedvéért, hiszen, amint a mellékelt felvételeken is láthattuk, igen tehetôs közösségekrôl van szó, ahol vadonatúj, emeletes házakkal és több személygépkocsival büszkélkedhetnek a gazdák. Igaz, hogy érvelésük csupán a szokásjogra hivatkozhat, amely széles ez országban mindenki számára közismert, és amely által akár tetszik, akár nem, oda jutott a hazai polgár, hogy a világpiaci villanyár kétszeresével kell honorálnia háromhavonta kézbesített villanyszámláját.

Fentnevezett állampolgár pedig rezignáltan nyúl kopott pénztárcájához és verejtékezve fizet. Évek óta rendületlenül, mert még mindig hiszi, hogy a privatizációt és a felgyorsított privatizációt hirdetô programokat egyszer mégiscsak végrehajtják, és akkor történik végre valami, ami fellendüléshez vezethet. Ám amíg egyre laposodó pénztárcájából keservesen leszurkolja a mind jobban növekedô taksákat, az idegen szemeknek szánt privatizációs programok mögött még mindig csak a társadalmi összvagyon kíméletlen újraosztása folyik. Amely réges-régen elkezdôdött, s folytatódik véresen, kegyetlenül az ország és a nép sorsa fölötti mély aggodalom retorikájának palástja alatt. A társadalmi vagyon elosztásának ugyanis ez az igazi nagy tétje. Mert amit lehetett primitívebb módszerekkel — piramisjátékok, befektetési társaságok és bankcsôdök —, azt már régen, felelôsségrevonás nélkül eltulajdonították, de az igazán nagy falat, az most következik.

A Városi és Regionális Kutatási Központ legutóbbi felmérése alapján bizton állíthatjuk, hogy a lakosság tisztában van a privatizáció mikéntjével, hiszen a megkérdezettek 66 százaléka szerint tisztességtelen eszközökkel hajtják azt végre, haszonélvezôinek pedig elsôsorban a külföldi befektetôket, a politikusokat és a vállalatok vezetôit tartja. Ám a Galac környéki romák magatartásából ítélve mégis reméli, hogy a magánosítás által levetheti válláról azokat az anyagi terheket, amelyek az állami vállalatok mesterséges életbentartásának velejárói. Nem csupán a kétszeresére dagadt villanyár három havi örömeit, hanem az államháztartás fenntartásának egyéb gondjait is. Legalábbis részben, mert egyelôre e román állampolgár távolról sem álmodozhat az adók jelentôs csökkenésérôl.

Ami azonban az egyre gyakrabban hangoztatott elôrehozott választásokat illeti, nehéz döntés elé kerültek a választópolgárok. A nyolc évig hatalmon lévô baloldali pártok hosszasan ígérgették a magánosítást, majd egy félresikerült tömegprivatizáció után elvesztették a választók bizalmát. Az ôket követô demokratikus hatalom viszont egyáltalán nem tudta beváltani azokat az ígéreteket, amelyeket a Szövetség Romániával nevû igen rövid lejáratú programban meghirdetett, az elôrehozott választások igazi okozói, a Demokrata Párt pedig hitszegésével vált népszerûtlenné. Az idôközben alakult, magukat középpártoknak nevezô alakulatoknak nincs elegendô támogatottsága.

Ilyen körülmények között elképzelni is lehetetlen, hogy vajon a jelenleg sötétben ücsörgô, ám tökéletesen tájékozott Galac környékiek kire is fognak szavazni.

Szabó Piroska

Szervezôk: Pro Minoritate Alapítvány (Budapest), Fundatia Pentru Pluralism (Bukarest) és Jakabffy Elemér Alapítvány (Kolozsvár) — a FIDELITAS (Budapest), Democracy After Communism — DAC Alapítvány (Budapest), Fiatalok a Demokráciáért — FIAD Alapítvány (Csíkszereda), EASY Alapívány (Kolozsvár) és Participatio Alapítvány (Nagyvárad) támogatásával.

1998. július 19–26. között, immár kilencedik alkalommal kerül sor Tusnádfürdôn a Bálványosi Nyári Szabadegyetem megrendezésére.

A nemzetközi nyári szabadegyetem ötlete akkor született, amikor 1990 januárjában elsô alkalommal találkoztak a Fidesz, Európa legfiatalabb, a magyarországi tárgyalásos rendszerváltás szülte „csodagyermek" politikai pártjának vezetôi, és a frissen alakult erdélyi magyar ifjúsági szervezetek szövetségeként létrejött MISZSZ képviselôi. Célja az volt, hogy fórumot biztosítson azok számára, akiket a rendszerváltás társadalmi-politikai kihívásai foglalkoztattak, és ötleteiket, elképzeléseiket, tapasztalataikat szerették volna megosztani mindazokkal, akik a Kárpát-medencében hasonlóan gondolkoztak.

A tábor az évek során példaszerûen járult hozzá a román–magyar viszony normalizálásához, szellemi mûhelyt teremtve azon romániai és magyarországi fiatalok számára, akiknek célja a posztkommunista társadalmak jelenségeinek megértése és a problémák kezelése, nem riadva vissza attól a lehetôségtôl, hogy a totalitarizmusból a demokráciába való átmenetben aktív szerepet vállaljanak.

A szabadegyetem hangulatát az a bátorság jellemezte és jellemzi, amellyel a résztvevôk rátapintottak a mindig aktuális vagy éppen a hivatalos diskurzusban tabuként kezelt témákra. Szakmai igényességre és az érdeklôdés komolyságára utal az elôadók névsora és a két ország politikai elitjének rendszeres jelenléte.

A bálványosi folyamat sikere azoknak a politikai eszméknek és értékrendnek a meghonosodásában rejlik, amelyeket a kezdeményezôknek sikerült az évek során a tágabb társadalom felé közvetítenie. Mi sem bizonyítja mindezt jobban, mint az a tény, hogy míg ezelôtt 7–8 évvel Bálványos a két ország ellenzékében mûködô értelmiségi és politikai elitjének találkozóhelye volt, mára ezeknek az embereknek sikerült vezetô politikusokká válniuk. Ebben az évben az a feladat hárul a szervezôkre, hogy az új helyzetben a két kormányt képviselô közéleti személyiségek magas szintû találkozójának legyenek házigazdái.

A rendezvény színhelye az UNIVERS Camping. Jelentkezni Barta Margitnál lehet hétfôtôl péntekig 9.30–15.30 óra között a következô számokon: tel./fax: 064/192-217, 192-364.

PROGRAMTERVEZET

JÚLIUS 20., HÉTFÔ: A román–magyar „stratégiai" partnerség. Meghívott elôadók: Németh Zsolt (képviselô, Fidesz-MPP alelnök, külügyminisztériumi államtitkár, Magyarország), Adrian Severin (képviselô, exkülügyminiszter, Románia), Szilágyi Zsolt (a képviselôház külügyi bizottságának tagja, Románia). Vitavezetô: Smaranda Enache (a Pro Europa Liga társelnöke, Románia).

JÚLIUS 21., KEDD: A román és magyar kultúra Európában. Meghívott elôadók: Granasztói György (igazgató, Közép-Kelet-Európa Intézet, Magyarország), Gabriel Liiceanu (filozófus, a HUMANITAS Könyvkiadó igazgatója, Románia), Szôcs Géza (költô, Románia). Vitavezetô: Gyurgyák János (OSIRIS Könyvkiadó igazgatója, Magyarország).

JÚLIUS 22., SZERDA: Multikulturalitás és nemzeti kultúra — a Bolyai-egyetem jövôje. Meghívott elôadók: Pokorni Zoltán (képviselô, magyar oktatási miniszter), Andrei Marga (román oktatási miniszter), Kötô József (román oktatásügyi államtitkár). Vitavezetô: Kónya-Hamar Sándor (a képviselôház emberjogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának tagja, Románia).

JÚLIUS 23., CSÜTÖRTÖK: Privatizáció és reform — magyar tanulságok, román alternatívák. Meghívott elôadók: Gansperger Gyula (az ÁPV Rt. elnöke, Magyarország), Ioan Muresan (képviselô, román reformügyi miniszter), Birtalan Ákos (képviselô, román exturisztikai miniszter), Pete István (román mezôgazdasági államtitkár). Vitavezetô: Mátis Jenô (a képviselôház költségvetési, pénzügyi és bankügyi bizottságának tagja, Románia).

JÚLIUS 24., PÉNTEK: Nemzetállam, politikai nemzet, nemzetpolitika. Meghívott elôadók: Bíró Gáspár (politológus, Közép-Európai Intézet, Magyarország), Zoe Petre (egyetemi tanár, elnöki tanácsos, Románia), Tôkés László (püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Románia). Vitavezetô: Toró T. Tibor (a Reform Tömörülés elnöke, Románia).

JÚLIUS 25., SZOMBAT: Érdekazonosságok — politikai fórum Románia és Magyarország euroatlanti integrációjáról. Meghívott elôadók: Orbán Viktor (magyar miniszterelnök), Radu Vasile (román miniszterelnök), Markó Béla (RMDSZ szövetségi elnök). Vitavezetô: Oplatka András (újságíró, Svájc).

Amint arról már írtunk, múlt hét szerdán, a kora reggeli órákban hatalmas felhôszakadás volt Zilahon. A Meszesrôl és a dombokról lezúduló víztömeg patakként folyt az utcákon, akadályozta a forgalmat. A kanálisok kiöntöttek, s a máskülönben jelentéktelen Zilah-patak rövid idô alatt megduzzadt és kiöntött, akárcsak 1970-ben a nagy árvíz idején.

A városi zöldségpiacot elöntötte a víz, a betonasztalokat teljesen ellepte, káposzták, ládák úszkáltak mindenfelé, s végül a hordalékot kisodorta a nemzeti és agrárbank elé. A vasútállomással szembeni Cibela (volt ILF) vállalat udvarán kétméter magasságig nôtt a víz, a katonaság segítségére volt szükség a dolgozók mentésében.

Emberéletet is követelt a kegyetlen idôjárás. Dumitru Vedinas kiskatona Szilágysomlyóról Zilahra utazott autóstoppal. A mûút melletti sánc megtelt vízzel, és kiöntött Somlyó és Szilágyperecseny között. Az autó hídfônek ütközött és felborult, három utas kimenekült, de az eszméletét vesztett kiskatonát elsodorta a víz. Holttestére csak másnap bukkantak rá.

A helybeli Transilvania rádió nagy jégesô közeledtérôl adott hírt, ami valósággal pánikhangulatot keltett. Pokrócok, szônyegek kerültek az utcán parkoló autókra, de szerencsére egy kiadós esôn kívül más nem volt.

Szilágy megyében a károkat több milliárdra becsülik, szinte minden faluban és a városokban is volt árvíz, szélvihar vagy földcsuszamlás.

A zilahi zöldségpiacon két napon belül kitakarították az iszapot, a butikosok kelméi, méteráruk a múzeum udvarán száradtak. Zöldségbôl, gyümölcsbôl nincs hiány, csak az árak emelkedtek valamelyest.

Bekô N. Ildikó

Zalaegerszeg önkormányzata segélyakciót indított, és egymillió forintot ajánlott fel a romániai árvizektôl leginkább sújtott Maros megye károsultjainak — tájékoztatta az MTI-t Kárászné Rácz Lídia alpolgármester.

A Vöröskereszt megyei vezetôsége is csatlakozott a humanitárius kezdeményezéshez: segélyszámlát nyitott, irodáik — július 6. és 16. között — a megye egész területén fogadják az adományokat.

Az alpolgármester asszony elmondta, hogy erdélyi testvérvárosukban — Marosvásárhelyen — éppen az árvíz idején járt hivatalos küldöttségük drámai helyzetet tapasztalt. Több városkörnyéki községben egyetlen ép ház sem maradt, fennáll a járványveszély lehetôsége, és élelmiszerhiány fenyeget. Ezért a segélyakció keretében fôként gyógyszerekre, fertôtlenítô- és tisztítószerekre, továbbá tartós élelmiszerekre számítanak, illetve ezeket vásárolnak a hónap közepéig összegyûlt pénzadományokból.

Baracskai Józsefné, a Vöröskereszt megyei titkára elmondta, hogy a szükséges gyógyszerkiviteli engedélyek beszerzése után — a tervek szerint július 22-én — indítják útnak Maros megyébe a zalai segélyszállítmányokat.

A szenátus jogügyi bizottsága tegnap elfogadta az RMDSZ és a DP javaslatát, így az alkotmánybíróságon megüresedett helyre Kozsokár Gábor és Cristian Ionescu számít jelöltnek. Eckstein-Kovács Péter szerint a szenátus valószínûleg ma dönt az új alkotmánybíró személyének ügyében.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]