1998. július 11.
(X. évfolyam, 157. szám)

Értsétek meg, emberek!
Mi nem ellenetek dolgozunk

(1., 8. old.)

Néhány héttel ezelôtt sajtótájékoztatót tartottak a munkaügyi hivatalnál. Akkor közölték, hogy elfogadták a Clujana gyár átszervezésére vonatkozó tervet. Ez többek között a munkások tömeges elbocsátását jelenti. Csütörtökön elkezdôdött a terv életbeléptetése.

A cipôgyári „palota" kapujában nagy felirat fogad: Azok az elbocsátottak, akiknek adósságai vannak a szakszervezettel vagy az önsegélyzô pénztárral szemben, illetve könyvet kölcsönöztek a könyvtárból, rendezzék tartozásaikat. Kötelezô!

A szakszervezeti elnök és alelnök éppen gyûlésezett egy csoport munkással. A gyûlés végét a titkárnô irodájában vártam, ahova másodpercenként nyitottak be az elbocsátottak aláírandó papírjaikkal.

— Huszonhárom éve dolgozom itt, most meg menjek, csak úgy, egyik napról a másikra — panaszolta az egyik. — Negyvenhat éves vagyok, ki fog engem alkalmazni valahova? Az a pénz, amit adnak, gyorsan elfogy, a munkanélküli segély is lejár. Most tanuljak ki egy új szakmát, ötvenéves fejjel?

A fiataloknak nem annyira nehéz, ôk könnyebben alkalmazkodnak, fogékonyabbak is. Bár ha azt nézzük, hogy sokuknak egy otthont kell kiépíteniük — állás és pénz nélkül —, akkor már nem tûnik olyan rózsásnak az ô helyzetük sem.

— Én nem is bánom igazán, hogy így történt. Már nemsokára úgyis nyugdíjba mentem volna, most legalább egy évi fizetést is kapok, s még a munkanélküli segélyt is. A nyugdíjam sem lesz kisebb, mint ha végig dolgoztam volna.

— Bezzeg itt vacakolnak egy könyvért, de az én garanciapénzemet csak egy hónap múlva adják ide!

— Várható volt, hogy elôbb-utóbb ránk is sor kerül. Remélem, hogy ezzel az átszervezéssel sikerül helyrehozni a dolgokat. Kár lenne, ha többé nem hordhatnánk Dermata-cipôt, hiszen igazán nekünk valók, jó minôségûek. Külföldön is szeretik, a magyarországi rokonaink mindig itt vásárolnak be.

Közben véget ért a gyûlés. Mindig azt hittem, hogy a fônökök, igazgatók elegáns vendéglôkben ebédelnek, s a diákok kiváltsága a száraz kifli. Chetan Eugen, a Clujana szakszervezetének elnöke egy kilencszáz lejes perecnek a felét fogyasztotta volna, amikor titkárnôje bejelentett nála.

— A Clujana átszervezési programon esik át, amely a gyár megmentésének egyetlen módja. El akartuk kerülni azt a kellemetlen helyzetet, hogy csökkentve az elbocsátottak számát, néhány hét leforgása alatt arra kényszerüljünk, hogy megismételjük a folyamatot. Inkább vállaltuk azt a népszerûtlen megoldást, hogy egy hullámban bocsássuk el a nélkülözhetô munkaerôt. Ez maximálisan 3000 munkanélkülit jelent. Az elbocsátottakat nem alkalmazhatjuk újra, ôk — régiségük függvényében — a rendeletben elôírt hat, kilenc vagy tizenkét hónapnyi átlagfizetést kapják „bánatpénzként". Az átszervezés 60 napon belül véget ér. Az elbocsátások úgy történnek, hogy kialakuljon egy egészséges, természetes arány a közvetlen termelôerô és az adminisztrációs személyzet létszáma között.

A piacgazdaságban minôséget kell felmutatni, és elébe kell menni a keresletnek. A rossz menedzselés, a késleltetett átszervezés az oka annak, hogy ide jutottunk. Eddig szélmalomharcot vívtunk, hiszen az Állami Tulajdonalap, amely a Clujana fô tulajdonosa, soha nem avatkozott a vezetésbe. Nemsokára a gyár magánkézbe kerül — van már érdeklôdés versenyképes európai, amerikai cégek részérôl —, s akkor teljesen másképpen alakul majd a sorsa, lesz tárgyalóképes partnere a szakszervezetnek. Hiszem, hogy két hónap alatt rend lesz a gyárban, tudni fogjuk, hogy miért dolgozunk, mennyi pénzért, és problémáink megoldódnak. A Clujana helyzete irigylésre méltó lesz, amikor a gyár megfelelô kezekbe kerül.

A nyolcadik osztály végzôsei számára a Tanügyminisztérium az idén engedélyezett egy magyar nyelvû bôrfeldolgozó osztályt a Könnyûipari Iskolaközpontban. A 25 helyre egyelôre senki sem jelentkezett. Ez lenne a vége az egykori legendás Dermatának? Vagy higgyünk a bizakodóknak, és örvendezzünk, amikor ôsszel a fiatalok sorban állnak majd a pótvizsgánál, hogy bôrfeldolgozó szakmunkás legyen belôlük a hozzáértôk által feltámasztott cipôgyárban?

Kerekes Edit

Vendégünk Békés megye önkormányzata
A cél: gazdasági kapcsolatokat teremteni

(1., 8. old.)

Tavasszal a Kolozs megyei RMDSZ küldöttsége a magyarországi Békés Megyei Közgyûlés meghívására a határ menti megyébe látogatott kapcsolatépítés, barátság, tapasztalatcsere céljából. Tegnap reggel a Kolozs megyei RMDSZ meghívására viszontlátogatásra megyénkbe érkezett egy 9 tagú Békés megyei küldöttség, élén dr. Pelcsinszki Boleszlávval, a Megyei Közgyûlés alelnökével. A hivatalos magyar delegációban részt vesz Kosaras Béla, Szeghalom, Bojti János, Körösladány, dr. Szoboszlai Árpád, Ecsegfalva, Földesi György, Bucsa, Pap Tibor, Dévaványa, Szabó Miklós, Pusztaottlaka polgármestere, dr. Tóth Ferencné, a Munkaügyi Központ szeghalmi kirendeltségének vezetôje és Práth Mihály megyei képviselô Békéscsabáról.

A látogatás Kalotaszentkirály-Zentelke községben kezdôdött, ahol a községházi találkozó után a vendégek megtekintették a falu nevezetességeit. Kalotaszentkirályon gyerekek tánctábora üzemel: több mint száz kisiskolás élvezi a helyi iskola és a polgármesteri hivatal vendéglátását. Kis Jancsi József polgármester azt is elmondotta: rövidesen felnôttek tánctábora kezdôdik, ahol az elôzô évek tapasztalatai alapján sok száz érdeklôdô vesz részt. Az idei esemény a község írásos fennálásának 710. évfordulója ünnepségeivel csúcsosodik ki, amikor a falu elszármazottjait hazavárják a világ minden tájáról.

A helyi református lelkipásztor kimerítô alapossággal ismertette a község és a templom történetét, kiemelve: a községet négyszer égették fel, rabolták ki. Kétszer a tatárok és kétszer a románok. 1848-ban Avram Iancu serege porig égette a falut, s aki tehette, elmenekült. 1944-ben, a magyar csapatok kivonulásával a történelem ismét megismétlôdött, ezúttal szerencsére „békésebb" formában: a falut elözönlô csôcselék rabolt, lopott.

A szomszédos falvaktól, községektôl eltérôen Kalotaszentkirály-Zentelke fejlôdô település, önszervezôdô gazdasági élettel, több mint 30 családot foglalkoztató faluturizmussal. A szoros magyarországi kapcsolatok ellenére azonban számottevô gazdasági-kereskedelmi kapcsolat még nem jött létre. A magyarországi testvérközség, Körösladány polgármesterét Bojti Jánost errôl kérdeztem:

— Az 1989-es forradalom idején segélyeket hoztunk a faluba, kapcsolatunk azóta tart. E kapcsolatépítés eddig a mûvelôdés szintjén fejlôdött, gazdasági együttmûködés igazából nem alakult ki. Úgy érzem, ez a közös érdekeltség hiánya miatt van így. Több kezdeményezés is volt közös vállalkozások létrehozására, de, sajnos, sikertelenül.

Dr. Pelcsinszki Boleszláv, a Békés Megyei Közgyûlés alelnöke elmondotta:

— A kelet-magyarországi Békés megye a többi magyarországi megyéhez képest maga is tôkehiánnyal, gazdasági gondokkal küszködik. Romániában elsôsorban mûködô tôkére van szükség, olyan gazdasági segítségre, kollaborációra, amit kevesen tudnak vállalni. Ezeknek a találkozóknak a célja azonban a katalizátor szerep, az, hogy idôvel a két fél üzletemberei is találkozni tudjanak, közös asztalhoz ülhessenek.

A baráti látogatások legtöbbször kis eredményeket hozó gyakorlatán Boros János Kolozs megyei RMDSZ-elnök szerint az általa képviselt szervezet új gazdasági kezdeményezésével lehet majd segíteni: új vállalkozói klub bejegyzése van folyamatban, amelyhez részletes adatbank társul erdélyi és magyarországi üzletemberek számára. A Békés megyei tisztségviselôk és az RMDSZ közös elképzelése, hogy az üzletembereket tudják összehozni, ami közös vállalkozások létrejöttéhez vezethet. További lehetôség az eurórégiókat támogató nyugati programok keretében infrastrukturális beruházásokra pályázni. Az elsô ilyen kezdeményezés már meg is született a Kolozs megyei RMDSZ ügyintézésével: 7 magyar polgármester pályázik magyarországi községekkel közösen. Egyelôre a pályázatok elbírálását várják. Dr. Pelcsinszki Boleszláv szerint ezekbe az eurorégiós pályázatokba lehetôség szerint nyugati társat is be kell vonni, mert így nagyobb esélyek vannak a kitûzött célok elérésére.

A vendégek fogadására Buchwald Péter alprefektus is megérkezett a községbe. Elôbbiek délután az erdélyi-szigethegységbeli Havasnagyfalu környékére kirándultak, majd este Tordaszentlászló község vendégei voltak.

A mai nap folyamán fogadja ôket a prefektus és alprefektus, majd Tordára, a Tordai-hasadékba és onnan Várfalvára látogatnak. Vasárnap délelôtt Torockót keresik fel.

A kapcsolatépítés további tervei szerint legközelebb más magyarok lakta községeket, falvakat is felkeresnek.

Makkay József

Munkaerôvásár
Hiányzik még az egyensúly a kereslet és kínálat között

(1., 8. old.)

A Kolozs megyei munkaügyi igazgatóságnak a pénteken és szombaton megrendezett munkaerôvásár elsô ilyen jellegû próbálkozása volt. Bár a kezdeményezésnek a felértékelése, és ennek alapján sikerességének felmérése csupán a jövô hétre várható, az igazgatóság máris elégedett, és októberben újabb munkaerôvásárt szeretne szervezni. Hiszen az „akció" szükségességét semmi sem cáfolhatja.

Ami a szervezést, tehát a kezdetek kezdetét illeti, beszámoltunk már róla, hogy több mint 200 cégnek, vállalatnak küldtek jelentkezési ûrlapot. Ezek közül végül 32-en jelezték részvételi szándékukat, munkahelyet is felajánlva. Az állásajánlatok nagyon változatosak: a legkeresettebb a ruhakészítô, szabó és varró, cipôfelsôrész-összeállító, szakképzetlen munkás, esztergályos, de van cég, amelyiknek könyvelôre, közgazdászra, vegyészre, jogtanácsosra, kereskedelmi igazgatóra, titkárnôre, kutató asszisztensre, mûvészeti igazgatóra vagy éppenséggel vasalónôre van szüksége. Többen a vállalatok közül feltüntették igényeiket vagy elvárásaikat is, amelyek az életkorra (például „30 év alatt"), felkészültségre (többéves szakmai gyakorlat, felsôfokú végzettség, szakiskola, egy bizonyos idegen vagy éppenséggel a magyar nyelv alapos ismerete), nemre, sôt kinézésre („kellemes megjelenés") vonatkoztak.

Adrian Tinis aligazgató a jelenlegi gazdasági helyzetet okolta azért, hogy hiányzik a munkerôpiacon oly szükséges egyensúly a kereslet és kínálat között. Mert bár az itt felajánlott munkahelyek száma meghaladja az ötszázat is, az igények és elvárások a legtöbb esetben nem egyeznek. Szóba került még a „vásár" megkezdése elôtti sajtótájékoztatón, hogy jövô év elejétôl megkezdi tevékenységét az úgynevezett Szakmai Foglalkoztatási és Képzési Országos Ügynökség, az erre vonatkozó munkálatok jelenleg is zajlanak Déván. A munkaügyi igazgatóságok remélik, hogy ennek az ügynökségnek a segítségével jobban uralni fogják a munkaerôpiacot, és nem csupán változatosabbá, hanem hasznosabbá is tehetik majd az álláskeresésre, szakképesítésre, tanácsadásra irányuló tevékenységüket.

A meghallgatásra, vagyis a munkát keresôk kikérdezésére, a felajánlott munkahelyre vonatkozó felvilágosításra az igazgatóság székhelyének elôcsarnokában került sor tegnap délelôtt. A hely szûknek bizonyult, hiszen egyszerre körülbelül százan várták, hogy sorra kerüljenek egy-egy cég, vállalat vagy intézmény képviselôi számára fenntartott asztalkánál. Volt, ahol sorok alakultak ki, de volt cég, amelyik „üresen" várta a jelentkezôket órákon keresztül. Tizenhét éves fiatal lányok és nyugdíj elôtt álló idôs emberek jogos igénnyel és érthetô reménnyel jöttek ide: jobb vagy legalább valamilyen munkahelyet, megélhetési lehetôséget, segítséget vártak és reméltek nagy-nagy bajukban, az állástalanságban.

(A munkaerôvásár ma, szombaton is tart, 9-tôl 15 óráig.)

Újvári T. Ildikó

Ártott az iskola hírnevének
Estis katasztrófa a Brassaiban

(1., 8. old.)

Hiába keresték az iskoláink iránt érdeklôdôk a Kolozs megyei líceumok érettségi eredményei nyomán összeállított toplistán a Brassai Sámuel Elméleti Líceum nevét: Kolozsvár egyik legpatinásabb iskolája e téren ugyanis a megyében az utolsók között kullogott. A többségi lakosság, valamint a sajátos brassais szellem ellenzôi körében egyaránt nagy érdeklôdést váltott ki ez a hír.

Az iskola életének ismerôi viszont jól tudják, miért kényszerül ez az iskola „kullogásra".

— A kimutatások szerint — mondta Cucu Imola igazgató — nappalis érettségizôink jól állták a sarat: ha jól emlékszem, 76%-os sikeraránnyal vették az akadályokat. Mi nagyjából meg vagyunk elégedve velük, de, természetesen, jobbak is lehetnének eredményeink... Az, hogy ennek ellenére a Brassai Sámuel Elméleti Líceum neve mellé mégis egy jóval kisebb sikerarány-százalék került, azt az esti osztályainknak köszönhetjük. Amire sokan számítottunk — jómagam is elmondtam már interjúban a Szabadságnak —, beigazolódott: az estis osztályaink szinte testületileg elvéreztek. Az összesen 190 érettségire állt estis közül összesen kilencnek sikerült az érettségi vizsgája... Hiába kérjük feletteseinktôl, hogy csökkentsék az estis osztályaink számát (az idén 2 magyar és 5 román estis osztály próbált érettségizni), senki nem figyel gondjainkra... Sôt, ôsztôl még több estis osztályt „nyomnak ránk". Annyian leszünk már az iskolában, hogy nem fogunk beférni!

— Az estisek „eredményei" valóban ijesztôek...

— Nem csoda, hogy elbuktak. Nem járnak iskolába, mert, ugye, „dolgozgatnak". Házi feladatot nem kapnak, mert, ugye, „dolgozgatnak". Tankönyv nincs, semmi sincs. Ez a Brassai estis oktatás egy életképtelen valami...

— Nem rontja-e a Brassai hírnevét ez?

— Mi mindig külön számoljuk a nappalisok és az estisek vizsgaeredményeit. Az estisek eredményei miatt nem szabad elhamarkodott következtetéseket levonni a Brassaival kapcsolatban.

Szabó Csaba

Hétfôtôl beszerezhetôk az új személyazonossági igazolványok

(1., 8. old.)

Alexandru Fãrcas prefektus, Victor Romulus Constantinescu, a megyei tanács elnöke, Grigore Blaga megyei rendôrfelügyelô, a karhatalmi szerv Kolozs megyei osztályvezetôi, valamint a média képviselôi jelenlétében tegnap ünnepélyesen átadták a lakosság-nyilvántartó osztálynak a 105/1996-os törvény megfelelô végrehajtása érdekében átalakított Karl Marx (Decebal) utca 26. szám alatti helyiségét. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy — Bukarest és 14 megye után — megyénkben is beindul a személyazonossági igazolványok kicserélésének 5 évre tervezett folyamata.

Amint azt Ion Petcu ôrnagy, az Országos Rendôrfôfelügyelôség informatikai osztályának vezetôjétôl megtudtuk, a lakosság-nyilvántartás korszerûsítésének, azaz informatizálásának szükségszerû intézkedése 33 millió dollárjába került a román államnak: ennyibe került a több mint 1200 számítógép, a 35 millió személy adatának és fényképének tárolására képes IBM típusú „központi agy", valamint az izraeli MTIL céggel kötött szerzôdés értelmében a kivitelezéshez szükséges fogyóanyagok teljes mennyisége.

Az egy évtizedre szóló szinte elpusztíthatatlan irat tulajdonosának a 10. esztendôben esedékes születésnapjáig érvényes, 50 éven túl pedig már nem újítandó fel. A mostani irathoz képest nem tartalmazza a vércsoportot és a családi állapotot, az esetleges ideiglenes tartózkodási engedély (vizã de flotant) pedig öntapadós kiegészítôként kerül fel a mûanyagborítású lapra.

A jelentôs idômegtakarításhoz vezetô ügyintézés értelmében kétszer kell megjelenni a városi rendôrségen: elôször az ûrlapot töltetik ki és elkészül a fénykép, másodszor pedig már a kész iratot adják ki. Az új személyazonossági igazolvány (carte de identitate) ára 14 600 lej, beleértve a fotót is.

Az operatívabb ügyintézés céljából megváltozott mûsor szerint a szolgálat hétfôn és szerdán 8.30 és 12, illetve 14 és 16, kedden és csütörtökön 13 és 17, illetve 18 és 20, pénteken pedig 8.30 és 12, illetve 10.30 és 12 óra között fogadja az ügyfeleket, az elôbbi idôközökben átveszik az iratcsomót, az utóbbiakban pedig átadják az új iratot.

Turós-Jakab László

KRÓNIKA

Kapcsolatok

(2. old.)

Ezekben a sem szépnek, sem csodálatosnak nem mondható napokban, sajnos, sem a természet, sem a társadalom nem követi a békés, vakációs hangulatú kalendáriumi júliust. Nem a megbékélést mûveli, hanem a rontást. Az értelmes jövôtervezés helyett a jövôrombolást. Mert józan értelemmel felfoghatatlan és elfogadhatatlan az, ami körülöttünk történik, úgy politikai téren, mint társadalmi szinten. Zuhognak a bombák, zakatolnak a gépfegyverek, s pusztulnak — hányadszor már a történelemben? — az ártatlanok. És ha kérdezik, hogy miért van ez, nincs rá értelmes válasz. Talán századvégünk züllött politikája és politikusai állnak mindezek hátterében. Írországban vallási megkülönböztetések szedik áldozataikat. Máshol etnikumok fognak fegyvert egymás ellen. Egy focimérkôzés vadállati indulatokat vált ki az emberekbôl. Nemzetiségi problémák az ökölrázogatásoktól a hivatalos államnyelvek és megtûrt, leszázalékolt „második nyelvek" perlekedéséig. Ma az ökölrázások vonalát követem, mintha egy természetellenes rendszer körvonalai merülnének fel a balkáni térségben és a Kárpátok mentén. Valaki feltört zugpolitikusok führerkedésének nevezte a jelenséget. És miközben folyik az acsarkodás, csôdöt mondunk minden téren. Csak a maffia virágzik, ellenük nincs fegyver. Mert a fegyver náluk van. És használják. Egy volt megyei prefektus fia terror alatt tart egy várost, büntetlenül. Mert a régi kapcsolatok még megvannak, mûködnek.

Horváth Gyöngyvér

Autósok, jó lesz vigyázni!

(2. old.)

Jó ideje ismét „ásatások" folynak, ezúttal a vasútállomás környékérôl a Nehézgépgyárig. Egyszerre folynak a villamossíneket felújító, valamint az ezt követô aszfaltozási munkálatok. Együtt dolgozik a Vasútépítôk Társaságának 41-es Építôcsoportja az Út- és Hídépítôk Csoportjával. Bár tényleges munka csak két-három rövid szakaszon folyik, nagyon sok helyen kikotorták az aszfaltot az úttesten, s ez veszélyezteti a közlekedést. Egyrészt ugyanis leszûkül az utca használható része, másrészt fokozott figyelmet igényel a vezetés, hiszen az alig észrevehetô vájat komolyan beleszólhat a gépkocsi irányításába. A munkálatokat vezetô mérnök elmondta, valóban veszélyessé vált ez ez útszakasz; a jelzôtáblákat nem lehet úgy elhelyezni, hogy idôben észre lehessen venni azokat, de itt-ott azért csak vannak jelzések. Az ideális megoldás az utca lezárása lenne, de ezt nem lehet megtenni, hiszen ez az egyetlen fô útvonal a városnak ebben a részében, s itt közlekednek a közszállítás trolibuszai, a villamosok.

Marad hát a figyelmes vezetés, csökkentett sebesség, s a vigasz, hogy a tervek szerint legkésôbb november 6-ig újjáépítik az Uránia cukrászdától a Nehézgépgyárig tartó útszakaszt, s akkor akár ralizni is lehet rajta.

ke

Hallottuk

— Kiírták már a pótérettségit?

— A tanulóknak már igen, a tanügynek még nem.

(-fi)

Újságíró-tanfolyam határon túliaknak

(2. old.)

A Magyarok Világszövetsége mellett mûködô Szent László Akadémia célja olyan képzési, tájékoztatási és kulturális mûhelyek létrehozása, amelyekben az anyaország, a Kárpát-medence és a világ magyarsága tájékozódhat a nemzet közös dolgairól, érdekeirôl, törekvéseirôl. Az egyik ilyen képzési mûhely a határon túli magyar újságírók elsô nyári egyeteme volt, melynek Budapest adott otthont június 23. és július 8. között.

A József Attila Tudományegyetem „Média Intézetében" mintegy negyven határon túli magyar újságíró és leendô újságíró végezte el a kéthetes képzést, mely során az írott sajtó, a rádiózás, a televíziózás és a számítástechnika területérôl sajátított el értékes ismereteket. A Szlovákiából, Jugoszláviából, Horvátországból, Ukrajnából, Ausztriából és Erdélybôl érkezett résztvevôk anyaországbeli neves elôadók, közéleti személyiségek és újságírók elôadásait hallgathatták meg, melyekhez a délutáni gyakorlati foglalkozások társultak. Az oktatás mellett jutott idô egy-egy rövid beszélgetésre Koltai Gábor rendezôvel és Németh Zsolttal, a külügyminisztérium államtitkárával, akárcsak a Béres Rt. és az Ericsson világhírû cégek látogatására, a Magyar Rádió és a kispesti tévéstúdió megtekintésére, no, meg az elmaradhatatlan, késô éjszakába nyúló beszélgetésekre, melyek során a különbözô országokból érkezett kisebbségi újságírók megismerkedtek egymás helyzetével.

Az utolsó napon Pozsgay Imre és Franka Tibor, a Szent László Akadémia rektora, illetve nyári egyetemének vezetôje osztotta ki a megérdemelt okleveleket, majd a pezsgôspoharak koccanása után ki-ki hazafelé vette útját azzal a reménnyel, hogy jövôre ugyanitt találkozunk.

Balázs Bence

Énekeseink Budapesten

(2. old.)

Nagy sikerrel szerepeltek Budapesten a magyar opera szólistái egy gálaesten. Errôl kérdeztük Hary Béla karnagyot.

— A Hadtörténeti Múzeumban operagálán vezényeltem a Simfonietta Hungarica zenekarát. Ezen az esten operaházunk szólistái is közremûködtek. Énekelt Bancsov Károly, Hercz Péter, Kiss Domokos és B. Konrád Erzsébet. Fellépett még Prágából egy mezzoszoprán, Ivana Vlasáková.

Kicsit meglepett a nagy érdeklôdés. Mert nálunk ez a „mûfaj" nem annyira népszerû. Zsúfolt ház elôtt játszottunk.

A mûsorban elhangzott Mozart, Rossini, Donizetti, Verdi, Puccini, Bizet operáinak egy-egy népszerû részlete. Önálló zenekari számok voltak a Cosi fan tutte, A sevillai borbély, Don Pasquale, a Nabucco operák nyitányai és Intermezzo a Manon Lescautból.

Nagy siker volt. Amit nemcsak az egyes számok közötti taps igazolt, hanem az is, hogy a koncert végén tizenöt percig állva tapsolva honorálták teljesítményünket. Ez, azt hiszem, önmagáért beszél.

(K-dy)

Diákönkormányzati szabadegyetem

(2. old.)

1998. július 13–19. között hatodik alkalommal kerül megrendezésre Kirujfürdôn a Diákönkormányzati szabadegyetem. A tábort az Állampolgár Menedzser Egylet (ÁME) szervezi nyolcvan középiskolás diák és 20 szakmai vezetô részvételével.

A tábor célja a részt vevô egyének, szervezetek, intézményesülés elôtt álló csoportok képviselôi részére egy olyan információ- és tudástöbblet biztosítása, amely során a jelen levô diákönkormányzatok tagjai képesek az elkövetkezendô évi tevékenységük ésszerû megtervezésére és annak eredményes véghezvitelére. A fentiek mellett a tábori tematikában elsôrendû célként fogalmaztuk meg az egyéni vezetôi készségek fejlesztését a különbözô állampolgári technikák megismertetése és átadása által.

A tábor tematikáját három legfontosabb alkotórésze (diákönkormányzatok, vezetôi készségek, csoportanimálás) jellemzi. A napi 4–6 órás csoportmunka és négy óra elôadás mellett a tábor programját szabadidôs programok széles választéka is tûzdeli, lehetôséget adva az egyéni kezdeményezéseknek is.

Bôvebb információ az ÁME csíkszeredai címén (4100 Csíkszereda, Kôrösi Csoma Sándor 6/3.), vagy a 066/124-695-ös telefonszámon nyerhetô.

Megjelent A Hét 28. száma

(2. old.)

A tartalomból: Balázs Géza tanulmánya a nyelvpolitikáról és nyelvstratégiáról a szociálpszichológiai környezet figyelembevételével • Nagy Pál beszédének szövege, amelyet a pusztakamarási Kemény Zsigmond Sírkert felavatásakor mondott • László Ferenc írása a balatonföldvári zenefesztiválról • Fodor Sándor újabb üzenete... Lôwy Dánielnek a kolozsvári zsidók sorsáról, P. Benedek Domokosnak az erdélyi ferences szerzetesek kálváriájáról szóló könyvével kapcsolatosan • Nicolae Manolescu cikke arról, hogy hol ér véget Európa • Dan Pavel írása Románia viszonyulásáról a világpolitikához • Lászlóffy Aladár és Lászlóffy Csaba versei • Szász János naplója • Újabb részlet Ryszard Kapuscinski Lapidariumából • Ágoston Hugó jegyzetei a futball-világbajnokságról.

VÉLEMÉNY

Kolozsvár 1848–1849-ben
Képviselôválasztás Kolozsvárt 1848-ban
Széchenyi István megválasztása

(3. old.)

A Kolozsvárt tartott erdélyi országgyûlésen elfogadott II. törvénycikk alapján 1848 júniusának végén Erdélyben választásokat tartottak a pesti népképviseleti országgyûlésbe. Erdély 73, ebbôl Kolozsvár városa két képviselô küldésére volt jogosult. Érdemesnek tartjuk, hogy a választás történetérôl is megemlékezzünk.

A választás lebonyolításával sietni kellett, mert a pesti népképviseleti országgyûlés kezdetét július 2-re hirdették meg s némi késéssel 5-én meg is nyitották. Kolozsvár június végén két jelöltet állított: gróf Széchenyi István közlekedésügyi minisztert és Méhes Sámuelt, a kolozsvári Református Kollégium tanárát, az Erdélyi Híradó fôszerkesztôjét. Méhes tanár úr jelölése nem okozott meglepetést; ô a város egyik legismertebb személyisége, az 1846–47-i s az 1848-i erdélyi országgyûlés egyik kolozsvári követe, a márciusi események egyik fôszereplôje volt. Érthetô, hogy a kolozsvári választópolgárok szívesen „szózatoltak" rá. Viszont annál meglepôbb lehetett Széchenyi Istvánnak a jelölése, hiszen látszólag a „nemes gróf"-nak, ahogy akkortájt emlegették, nem sok köze volt Kolozsvárhoz. Igaz, hogy egyetlen erdélyi útja alkalmából, 1821-ben készült naplójában elismeréssel szólt Kolozsvárról, s több kolozsvári fônemes politikussal kapcsolatban állt, de ezek nem lehettek a jelölés igazi indítékai. S még az sem, hogy mûveit, országépítô politikáját ismerték, és a kolozsvári Nemzeti Társalkodóban Brassai Sámuel nagy elismeréssel írt a Hitelrôl.

Széchenyi jelölésének valódi oka az lehetett, hogy Kolozsvár segítséget remélt tôle abban, hogy a megépítendô erdélyi vasút Nagyváradról Kolozsváron át menjen tovább, ami az addigi tervek alapján eléggé kétségesnek tûnt. Márpedig a közlekedési miniszteren sok múlhatott a vasút irányának a kijelölésében.

Széchenyi István jelölése tehát megtörtént s a szavazók egyöntetûen meg is választották Kolozsvár egyik követévé a pesti népképviseleti országgyûlésbe. A Kolozsvári Híradó (az Erdélyi Híradó az unió kimondása után ezen a címen jelent meg) szerint „Kolozsvár városának több ezer szabad polgára Széchenyi István grófot (...) felkiáltás útján egy szívvel lélekkel országgyûlési követté választotta". A lap szerint Kolozsvár egész lakossága lelkesedéssel vette tudomásul a választás eredményét, s azt is hozzáfûzte, hogy értôbb és mûveltebb közönség nem hívhatta meg a nemes grófot követül, s ezért Kolozsvár bízik abban, hogy a város „egyik követi székét gróf Széchenyi István díszesendi".

A választás után bizottságot alakítottak, hogy az eredményrôl Széchenyit Pesten értesítsék. A négytagú bizottság (Gyergyai Ferenc, Krizbai Miklós, Hegedûs Sándor és Kelemen Mihály — mindnyájan tekintélyes polgárok, a városi tanács tagjai) „még a választás napja délutánján rögtön elindult". A kolozsvári küldöttség teljesítette megbízatását, felkereste Széchenyit s a küldetés eredményérôl az 1848. július 5-i közgyûlésen be is számolt. „Minister gr. Széchenyi Istvánnak e város részérôl követté lett megválasztását megvitt küldötteink részérôl jelentetik, miszerint a tisztelt gróf még a választások megkezdése elôtt Sopron megye egyik követkerülete részére nyilatkozván", azt el is fogadta, tehát Kolozsvár képviselôje nem lehet. De amint a városi jegyzôkönyvben olvassuk — „a Kolozsvár által lett megválasztását örömmel veszi (...) a város érdekébeni munkálkodását ígéri".

A városi közgyûlés sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy Sopron megye megelôzte Széchenyi jelölésében, „egyébként a ministér grófnak hajlamát tanusító nyilatkozata örömmel vétetik".

Itt jegyezzük meg, hogy Széchenyi megüresedett helyébe Kolozsvár Gyergyai Ferenc városi jegyzôt választotta képviselôjévé a pesti népképviseleti országgyûlésbe.

A város másik jelöltje, Méhes Sámuel megválasztása után 10-én megjelent a pesti népképviseleti ország- gyûlésben s rövidesen beszámolót küldött Kolozsvárra. Ebben jelenti, hogy a pénzügyminiszter, vagyis Kossuth indítványát „az ország megmentésére", a 40 millió pengô forint s 200 000 katona megajánlását ô is megszavazta. Méhes Sámuel máris találkozott Széchenyi közlekedési miniszterrel, aki „mind a Kolozsvárt felállítandó fôtörvényszék, mind a vasútnak Galacba Kolozsváron át egyenes vonalba vitele lehetsége mellett nyilatkozott". A közgyûlés a beszámolót éljenzéssel fogadta.

Késôbb Széchenyi az országgyûlés unióbizottságának kérdésére bejelentette, hogy „mihelyt idô és mód lesz, a Kolozsvárra menô vasút felôl gondoskodik". S ekkor Kossuth Lajos pénzügyminiszter azt nyilatkozta: „hogy Kolozsvár Pesttel minél rövidebb úton egybeköttessék, az arra kívántató pénzt a földbôl is kiteremti". Természetesen a sokszoros éljen ezúttal sem maradt el.

Egyed Ákos

Bôrgyári történetek
A furfangos tímármester

(3. old.)

Kolozsvár belvárosának legnagyobb ékszer és óraüzlete S. László tulajdonában volt. A fia, S. Péter nagyon kedves, simulékony, elegáns, halk szavú, szerény, mindig vidám, megnyerô modorú, csak éppen teljesen megbízhatatlan volt. Ô volt az ÍGÉRÔ-EMBER típus megtestesítôje. Szerényen, de magabiztosan mindent megígért, de soha senkiért semmit nem tett. Reá illett az évszázados német mondás: „NUR DIE LUMPE SIND BESCHEIDEN" (Csak a gézengúzok szerények). A háborús évek elején a Finombôrgyárban kinevezték tímármesternek K. Imrét. Mozgékony, törtetô, vallásos, tanulni vágyó, jámbor ember volt. Egy vasárnap délelôtt elment az URSUS sörözôbe. Annak idején EHRLICH vezette a híres sörözô-falatozót. Itt egy társaságba kerülve megismerkedett S. Péterrel, aki rögtön meglátta benne a jól keresô, kiegyensúlyozott, fôleg jámbor embert. Elmondta, halkan, meggyôzôen, hogy az apjától kapott két nagyon drága igazgyöngyöt, és ezt készül aranyfülbevalóként forgalomba hozni. Hanyagul megjegyezte, hogy pillanatnyilag adósságba keveredett és gyorsan pénzre van szüksége. Ezért hajlandó olcsón, féláron K. Imrének átengedni. Annál is inkább, mivel az elsô pillanattól nagyon rokonszenvesnek találta. Legjobb, ha pénzét a nehéz idôkben ilyenbe fekteti, és természetesen feleségének is nagy boldogságot okozhat. Két legyet egy csapásra... K. Imre itta magába a sok szépet, és jámborul már aznap este átadta spórolt pénzét. Hosszú hónapok keresetét. És ezzel megindult a három évig tartó kálvária.

S. Péter bizalmat és türelmet kért. Szép munkának idô kell. Közölte, hogy eltört az acélfúró, és azonnal hozatni kell Budapestrôl. Majd, ejnye-ejnye, az is eltört... Ezért egy megbízható ember személyesen viszi a gyöngyöket Budapestre, ahol is neki minden híres ékszerész puszipajtása. Majd idegesen közölte, hogy a gyöngyszállítót rablók kifosztották. No, de sebaj! A szemfüles detektívek már el is fogták és a gyöngyök megvannak, csak mint bûnjel, ideig-óráig ott maradnak. A nemlétezô gyöngyök meséjét K. Imre még mindig bevette és remélt. Közben megtudta, hogy S. Péter ki van tiltva az apja üzletébôl, és a segédek azonnal abbahagyják a munkát, ha oda belép. Mivel félnek egy váratlan hiánytól. Eltelt a három év. Feljelenteni nem volt tanácsos, emellett semmi papír nem volt a birtokában. Lemondott a gyöngyökrôl és veszteséglistára írta.

Közben az URSUS sörözôben néhány üzletember és egy vegyész elhatározták, hogy beindítanak egy vállalkozást. Mustból és aromás anyagokból üdítô, hûsítô, gyógyhatású italt állítanak majd elô. Óriási távlatok. Esetleg még a hadseregnek is szállítanak majd. De fôleg hordók kellenek. Tiszta, erôs hordók. S mily szerencse, hogy S. Péter éppen ott sörözött. A megbízható, elegáns, jómodorú, segíteni kész ember, aki elmondta azonnal, hogy a Bôrgyárral jó kapcsolatai vannak, a vezérigazgatóval tegezôdik, sokszor vadásztak együtt. Bátor mesterfogást készített elô. Egy bazárból vásárolt egy üvegbôl készült gyöngyutánzatot. Ezt gyönyörû dobozba téve felkereste K. Imrét a lakásán. Udvariasan bocsánatot kért a nagyon hosszú késés miatt, de nem az ô hibája volt, hangoztatta. Ugyanakkor elôadta, hogy neki sok jó hordó kell, mert óriási üzlet van kilátásban.

Ekkor csoda történt. K. Imre egy kattanást hallott a fülében, és hirtelen mindent tisztán látott. Agytekercsei megnyíltak és átlátott a terven. Rájött, hogy mivel az Élet annyit potyolta, át kell alakulnia. S azon nyomban jámbor tímárból furfangos tímár lett. Az ékszert hamisnak mondva, megmosolyogta, de beígérte mint „igaz barát", hogy most aztán segíteni fog. Az eladási osztályon elmondta az egész történetet és segítséget kért. Másnap elvitte S. Pétert az eladási osztályra, ahol közölték vele, hogy nagyon sok új hordót tudnak adni és nagyon olcsón. K. Imre, most ô is csak úgy, hanyagul megjegyezte, hogy természetesen elôbb visszafizeted nekem az adósságot. Az csak természetes, és, persze, majd ha lebonyolítjuk a hordóüzletet. Nem! Mondta határozottan a furfangossá vált K. Imre. Nem volt mit tenni. A vállalkozók összeadták a pénzt és S. Péter kifizette. (Szintén nyugta nélkül.)

Másnap közölték S. Péterrel a vállalat részérôl, hogy felsôbb utasításra a hordó-eladást és fôleg az olcsón árusítást leállították. Attól a naptól kezdve a vállalkozók üldözték és követelték pénzüket S. Pétertôl.

Akkor Kolozsváron csak egy ilyen ember volt. De azóta úgy elszaporodtak az ÍGÉRÔ-EMBEREK, hogy számukat lehetetlen megállapítani.

Renner Erwin

Gyászajándék

(H. G. nyitott sírjánál)

„...s az utolsó földi ítélkezésen,

ott állhatok majd jó társak oldalán,

könnyû ingben és könnyû kabátban"

egy fennkölten pusztító ragyogással

is szembenézve! — ezt és így remélted, Guszti!

És eljött, mert eljött, az élet merész tapintatával

újra eljött a nyár, s téged, kit önmagára már régen

nem emlékezô testtel még itt talált,

s a szenvedés gyarmataként is megcsodált,

most, miként a Házsongárdban

mindegyre megözvegyülô szél,

visszacsalható zenévé, emlékké komponál...

Június utolsó szombati estjén,

akárcsak elbôvült kabátod,

kerti székre rogyva hallgattál,

majd az egyre vastagabban ömlô sötétségben

hirtelen így kérdeztél:

Miért akarsz mindig barátaid nyitott sírjánál beszélni?!

S látod, Guszti,

ebben a zuhanó és mégis felfogható délutánban

is lehetetlen válaszolni, mert a válasz gyászajándék,

s a temetés mindig a jövô büntetése.

S hogy a kiképzett reménytelenség híve sem lehetek,

hát mást beszélek, ugyanúgy, ahogy annyiszor

állandó soros kérdésedre, hogy „Hol a vers, fiú?

Hol a jegenyemagas ének?" — mindig és ugyanúgy.

Hozzád beszélek, s a többé sehol és többé soha? –

kérdésére vallom, hogy két férfi barátsága,

akár a sínpár himnusza.

És mégis a sehol, és mégis a soha?

— te, a szavak egykori hadifoglya,

és immáron elfogyott szökevénye! — hát hogyan gondolod?

Kolozsvár melyik utcaköve fényesedhet nélküled?

És merre hussanjanak Mátyás szobra elôl

a lépted nyomát szedegetô galambok?

Arra, csak arra, hol az égbolt alján látni vélünk,

amiként Donát lefejezett szobrát cipeled a helyére éppen.

S ha kegyelettel csodálkozunk, arra, csak arra,

ahol és ahogy Erdély útjain veled találkozunk,

szándékunkat faggatva, miként a szülôföldi végekét –

Te indulatos aggodalmú!

Fogadja be hát tested ez a föld,

akár a hûség fájó énekét!

(Elhangzott 1997. július 17-én, a Házsongárdban,

Herédi Gusztáv temetésén)

Kónya Sándor

KAPOCS

Nehéz a magyar nyelv
Román tagozatra iratkozott Bethlen környéke

(8. old.)

Bethlen város általános iskolájának magyar tagozatán (I–VIII. osztályban) kb. 176 magyar diák tanul. A tagozaton átlagban 20–22 diák van osztályonként. Mivel Beszterce-Naszód megye déli részének ezen a vidékén a magyarság viszonylag tömbben él, a Beszterce- Naszód megyei Tanfelügyelôség arra gondolt, hogy itt, Bethlenben létre kellene hozni egy magyar szakiskolát is. A Bethlen környéki magyarság, sajnos, nem élt ezzel a lehetôséggel...

— Isten segítségével sikerült kiharcolnunk itt Bethlenben, hogy magyar szakiskola induljon — mondta Dénes Endre, a helyi általános iskola tanára. — Nagy reményeket fûztünk ehhez a szakiskolához, hiszen így városunk és környékének magyar nyolcadikosai helyben, anyanyelven folytathatják tanulmányaikat! Ez nekünk, Beszterce-Naszód megyeieknek, akik saját bôrünkön érezzük, mit is jelent valójában a szórványosodás — igen fontos dolog lenne! S képzeljék el, nem jelentkeztek ebbe a szakiskolába a magyar gyerekek! Alig 4 jelentkezônk volt a mezôgépész szakra...

— De hova lett a húsz bethleni magyar nyolcadikos?

— Szétszóródtak: általában Kolozsvárra mentek, de mind magyarul tanulnak tovább!

— Mi történt a Bethlen környéki magyarlakta falvak nyolcadikosaival?

— Hihetetlennek fog tûnni, amit mondok: román tagozatra iratták ôket! Képzeljék el: Felôr, Apanagyfalu, Vice, Málom... mind román tagozatra mentek a gyerekek. Méghozzá Bethlenbe, román szakiskolába!

— Mivel lehet ezt magyarázni?

— Annyira lusták vagyunk, hogy azt mondjuk: minek három tantárgyból felvételizni magyar szakiskolába, amikor lehet csak kettôbôl is — román tagozatra. Ez a helyzet, kérem! Jómagam tizenegy román tagozatra iratkozott magyar nyolcadikosnak kellett hogy magyarra fordítsam a tételt! Ebbôl nyolcan líceumi osztályba iratkoztak, három pedig mezôgépész szakra. Adjuk össze: ha ez a tizenegy gyerek is magyar tagozatra, azaz magyar szakiskolába iratkozott volna, lenne szakiskolánk... Tizenöt gyerekkel már megindultunk volna!

Úgy hírlik, több vidéki iskolában igen nehezen birkóztak meg a diákok a vizsgatételekkel, így sok román tagozatra beírt magyar gyerek fog kiesni. Ezek ôsszel talán magyar tagozatra iratkoznak. De hát ennyit ér számunkra a magyar szakiskola: csak akkor iratkozunk ide, ha már a román tagozat sem fogad be?

Szabó Csaba


[Vissza az Szabadság
honlapjához]
[Vissza a HHRF
honlapjához]


A Szabadság Internet változatát
a Hungarian Human Rights Foundation készítette

Copyright © Szabadság - 1998 - All rights reserved -