1998. június 19.
(X. évfolyam, 138. szám)

Rãsvan Popescu kormányszóvivô szerda este bejelentette: Radu Vasile miniszterelnök lemondásra szólította fel dr. Bárányi Ferenc egészségügy-minisztert, aki aznap elismerte: kötelezvényt írt alá a volt Securitate tájékoztatására. A kormányszóvivô közölte: az RMDSZ-t felkérték, jelöljön ki új személyt a posztra. Mint ismeretes, Bárányi sajtóértekezleten elismerte, hogy fegyveres fenyegetéssel ilyen papírt írattak vele alá 1961-ben, de hozzáfûzte, hogy soha senkit nem adott fel, és nem tekinti magát vétkesnek. Bárányi kijelentette: amennyiben bûnösnek találja ôt az ügyben a miniszterelnök vagy az RMDSZ, benyújtja lemondását. (Arról a hírügynökségek nem tájékoztattak, hogy a miniszterelnök hasonló felszólítással fordult volna Daniel Dãianu pénzügyminiszterhez is, aki szintén beismerte kollaboránsi múltját.)

A kormányfô " becsüli dr. Bárányi Ferenc egészségügy-miniszter kései ôszinteségét és eddigi munkáját, de nem egyszerû sajtóspekulációkról van szó, hanem olyan nyilatkozatról, amelyben elismeri, hogy informátori kötelezvényt írt alá a volt Securitatenak" . " Ilyen körülmények között, összhangban a kormánykoalíció alapvetô elveivel, amelyek között a társadalom erkölcsi reformja áll az elsô helyen, Radu Vasile felkéri dr. Bárányi egészségügy-minisztert, mondjon le". Bárányi kijelentette: kész lemondani mentelmi jogáról, és bíróság elôtt vállalni a következményeket, ha bárki úgy tartja, hogy ártott neki. Arra a kérdésre, hogy tájékoztatta-e múltjának errôl az epizódjáról kinevezése elôtt az RMDSZ-t és a kormányt, azt felelte, hogy ezt nem tette meg, szinte megfeledkezett a csaknem 40 évvel ezelôtti ügyrôl.

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke az MTI-nek elmondta: vasárnap Temesváron találkozott Bárányi Ferenccel, és tôle értesült arról a sajtóban megjelent anyagról, amely szerint a Securitaténak tett kötelezettségvállalását dokumentálja. Takács megjegyezte: dr. Bárányi egész életútja tanúsítja, hogy a Securitaténak nem kollaboránsa, hanem áldozata volt, és ezt számos romániai magyar személyiség is megerôsítheti.

Az RMDSZ — mondta az ügyvezetô elnök — nem kérte fel miniszterét, hogy mondjon le, de nem zárta ki ennek lehetôségét. Dr. Bárányi már vasárnap jelezte, hogy ha vétkesnek találja az RMDSZ vagy a miniszterelnök, kész megtenni ezt a lépést, amelyet nagyon sajnálatosnak, de természetesnek tart.

Az RMDSZ ügyvezetô elnöke megjegyezte: bár nem ért egyet a szövetség vezetése azzal, hogy errôl a kérdésrôl elôzôleg nem kapott tájékoztatást Bárányitól, az ô 1989 elôtti politikai kiállását és a román egészségügyért különbözô posztokon végzett tevékenységét nagyra értékeli. Takács Csaba nem zárta ki azt a lehetôséget, hogy az ügyet azért szellôztették egyes csoportok éppen most, mert reformtterveivel dr. Bárányi veszélyeztette érdekeiket.

Péntekre Bukarestbe összehívták az RMDSZ legfôbb vezetôit tömörítô operatív tanácsot a Bárányi Ferenc szerdai sajtóbejelentését követô fejlemények elemzésére, a szükséges döntések meghozatalára.

Lapzártakor: Radu Vasile ma személyesen is áttanulmányozza Bárányi Ferenc dossziéját, amelybôl — nyilatkozta újságíróknak az egészségügyi miniszter — csak az ôt inkrimináló nyilatkozatot ragadták ki és semmit abból, hogy mit követett el ellene a Securitate. RMDSZ-képviselôk szerint: noha Vasilenak jogában áll kérni Bárányi tisztségébôl való felfüggesztését, ajánlatosabb lett volna elôbb konzultálni az RMDSZ vezetôségével, illetve alaposan megvizsgálni magát a dossziét. Mátis Jenô kolozsvári képviselô szerint érdekes módon az összes érintett közül Bárányi Ferenc " húzza a legrövidebbet".

A miniszterelnök tegnap este kijelentette: kérni fogja kormánya tagjait, hogy nyilatkozzanak szekus-kapcsolataikról.

Vasile Lupu, a párt egyik alelnöke szintén elismerte, hogy aláírt informátori kötelezvényt, de közölte, hogy nem adott fel senkit, Sorin Lepsa képviselô pedig cáfolta a rá vonatkozó hasonló tartalmú hírt.

A Mediafax csütörtöki jelentése szerint Traian Bãsescu szállításügyi miniszter kijelentette: mint hajóskapitány maga is írt jelentéseket a Navromnak, amelyek természetesen a Securitatéra kerültek. Az utóbbi napok leleplezéseivel kapcsolatban elmondta: most csak azoknak a dossziéit hozzák nyilvánosságra, akikre a titkosszolgálatoknak már nincs szükségük.

Mint ismeretes, ugyancsak elismerte a Securitaténak tett kötelezettségvállalását a Demokrata Párt képviselôje, Adrian Vilãu, aki szintén vétlenségét hangoztatta. Bár pártja megvonta tôle támogatását a külföldi hírszerzést ellenôrzô bizottság elnöki tisztségére vonatkozóan, jelezte, hogy arról nem kíván lemondani. Vasile Matei (DP) képviselô szerint Vilãu azzal zsarolja pártját, hogy további demokrata párti politikusoknak tárja a nyilvánosság elé a dossziéját, amennyiben arra kényszerítik, hogy mondjon le a képviselôháznak aSIE-t felügyelô bizottsága élérôl.

Paul Pãcuraru, a Nemzeti Liberális Párt szenátusi frakcióvezetôje a Mediafaxnak kijelentette: az NLP-s szenátorok hétfôn benyújtják a szenátus Állandó Bizottságának vallomásaikat arról, hogy voltak-e kapcsolataik, s ha igen, milyenek az egykori Securitateval. Ugyanilyen nyilatkozatot kért a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt a parlamentereitôl.

Göncz Árpád magyar köztársasági elnök az új országgyûlés csütörtöki alakuló ülését megnyitó beszédében a kisebbségek parlamenti képviseletének biztosítását, a közoktatás, az egészségügy, valamint a társadalombiztosítás ésszerûsítését és korszerûsítését nevezte a honatyák legsürgetôbb feladatának.

Az elnök arra kérte a parlamenti képviselôket, hogy egy pillanatra se feledkezzenek meg arról, hogy az országgyûlést törvényhozói feladata és felelôssége nem az ország, a társadalom fölé emeli, hanem annak szolgálatára kötelezi.

" Ne feledjék, az Önök –- kormánypártok és ellenzék — bölcsességén múlik, hogy épül-e járható út a csoportérdekek és a közérdek kusza dzsungelében" — hangoztatta Göncz Árpád. Hozzátette, hogy az ország-gyûlésnek össze kell egyeztetnie a szûken értelmezett magyarországi érdekeket, a szomszédos országok többségi nemzetei és az ott élô magyarság történelmi érdekeit, valamint az Európai Unió egyetemes érdekét.

Göncz Árpád beszéde végén azt javasolta az Országgyûlésnek, hogy a Fidesz — Magyar Polgári Párt elnökét, Orbán Viktort válassza meg a Magyar Köztársaság miniszterelnökévé.

Az új törvényhozás tagjai csütörtökön helyi idô szerint 11.40 órakor letették az esküt, és ezzel az Országgyûlés megalakult.

A magyar parlament Áder Jánost (Fidesz) választotta elnökévé. Alelnöke lett Szili Katalin (MSZP), Gyimóthy Géza (FKGP) és Wekler Ferenc (SZDSZ).

Horn Gyula miniszterelnök az ülésen bejelentette, hogy kormánya megbízatása megszûnt. A kabinet korlátozott jogkörrel, ügyvezetô kormányként mûködik az új kormány megalakulásáig.

"Biztosíthatom a Tisztelt Házat, a magunk részérôl minden tôlünk telhetôt megteszünk, hogy a kormányváltás zökkenômentes legyen" — hangsúlyozta Horn Gyula.

A leköszönô kormány vezetôje beszédében összefoglalta a kabinet négyéves tevékenységét, és számba vette eredményeit. Kiemelte, hogy Magyarországon több évre megalapozódott az erôteljes gazdasági növekedés. A kormányzat legsúlyosabb dilemmájának nevezte, hogy egyszerre kellett "a gazdaságot rendbe tenni és a lakosság emberhez méltó életfeltételeit biztosítani". "Tény, hogy a gazdaság átalakítása közben nem lehet általános jólétet teremteni" — tette hozzá.

Utalt arra, hogy az 1990 és 1994 között hivatalban lévô Antall- Boross-kabinet sokat tett a gazdasági-társadalmi átalakulásért, ugyanakkor megjegyezte: bár nem volt kétséges, hogy a jogfolytonosságot érvényesíteni kell, a szocialista-liberális kormányzás tartalmában és stílusában eltért az elôzô kabinet gyakorlatától.

Hangsúlyozta, hogy a kormány minden fontos döntésében a nemzet érdekeit tartotta szem elôtt. Leszögezte: a Magyar Köztársaság elmúlt négyévi teljesítménye nagy nemzetközi elismerést váltott ki. "Ezt fejezi ki, hogy Magyarországot felvették az OECD- be, s eljutottunk a NATO-hoz és az Európai Unióhoz történô csatlakozás küszöbéig" — mondta.

Horn Gyula különleges jelentôségûnek nevezte a "történelmi megbékélés és együttmûködés" politikáját a szomszédos államokkal. Mint elmondta, a jószomszédi kapcsolatoknak egyrészt közvetlen haszonélvezôje lehet a környezô államokban élô magyarság, másrészt pedig — fogalmazott — "számot kell vetnünk azzal, hogy a fejlett demokratikus államok közössége nem fogadja be az egymással perben-haragban álló országokat".

Orbán Viktor, a Fidesz — Magyar Polgári Párt elnöke az Országgyûlés csütörtöki alakuló ülésén elfogadta a kormányalakítási megbízást.

A Fidesz elnöke köszönetet mondott azoknak, akik szavazatukkal pártját erôsítették, és mindazoknak, akik magukénak vallják a polgári jövô programját.

"A kormány mindannyiunk kormánya lesz" — hangsúlyozta Orbán Viktor. Hozzátette: kormánya a mindennapokban is együttmûködô, tennivágyó, elképzeléseit, vágyait valóra váltani akaró emberekre épít.

Orbán elmondta: tisztában van azzal, hogy az új évezred elsô kabinetjét vezeti majd, ami különös felelôsséget jelent számára. "Igyekezetemhez híven a lehetô legrövidebb idôn belül bemutatom Önöknek a polgári jövô kormányát" — mondta beszéde végén a Fidesz elnöke.

Minden valószínûség szerint július 10. körül megalakulhat az új koalíciós kormány — közölte az MTI-vel Torgyán József csütörtökön. Az Független Kisgazdapárt elnöke, a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési tárca leendô vezetôje elmondta, hogy a jövô héten sor kerülhet a végleges koalíciós megállapodás aláírására.

A Cotidianul napilap szerdai száma röppentette fel a hírt, miszerint kedden reggel a kolozsvári bölcsészkar bejáratán egy, a románságra nézve sértô plakát jelent meg. A felirat szerint az az épület az RMDSZ-é, és a " büdös oláh" takarodjék ki onnan. A Ion Pop dékán vezette kar tanárai aggodalommal veszik tudomásul, hogy a politikai erôk összecsapásai kihatnak az egyetemi életre is, negatív következményekkel járó feszültségeket keltve — írja a lap.

Az RMDSZ ügyvezetô elnöke, Takács Csaba, közleményben ítélte el ezt a provokációt, amely a román és magyar diákok közti normális kapcsolatok megrontását célozta meg. Az RMDSZ felkér minden felelôs politikai tényezôt, valamint egyetemi tanárt, ne hagyják magukat elragadni ezen megnyilvánulásoktól, és felszólítja az illetékes hatóságokat, kezdjék meg a vétkes személyek felderítésére irányuló kivizsgálást.

A Brinel Computers cég hároméves partnerségét ünnepelte a (nem csak) számítógépes körökben jól ismert COMPAQ-kal. A nemrég lezajlott CERF ’98 kiállításon mint Erdély legmarkánsabb képviselôje vett részt a Brinel, s a standot meglátogatók között egy COMPAQ számítógépet sorsolt ki. A szerencse a jászvásári Constantin Croitorunak, a ROMFIN számítógépközpont fônökének kedvezett, aki nyereményét tegnap vehette át. A díjkiosztást megelôzôen pedig megismerkedhettünk a COMPAQ Computers, a Microsoft Certified Solution Provider és a Lucent Technologies (Bell Labs Innovations) romániai partnerével, a házigazda Net Brinellel és termékeivel.

Póka János András

• Az eredmény: egy líceumi osztály és egy gáz-vízszerelôiszakiskolai osztály

• Ha minden jól megy: egy motorszerelô–szabászat szakos osztály is indul

• Tanulság: érdemes összefogni!

Désen az idén az Andrei Muresanu Líceumon kívül még (legalább) egy olyan iskola várja a nyolcadikat végzetteket, ahol magyarul lehet továbbtanulni: a Dési Építôipari Iskolaközpontról van szó, ahol 25 magyar szakiskolai helyet (gáz-vízszerelô szak) hirdettek meg. Ily módon a dési és Dés környéki diákok számára megnyílik végre a választási lehetôség: vagy a líceumi reál szak kilencedik osztályába iratkoznak, ahol majd érettségi oklevelet lehet szerezni, vagy a szakiskolát választják, ahol három év után olyan szakbizonylatot kapnak, amivel könnyebben be lehet majd illeszkedni a piacgazdaság útján ténfergô társadalmunkba.

— Désen két iskolában végeznek nyolcadikosok — mondta Szabó Rozália, a dési 5-ös Számú Általános Iskola aligazgatója. — Nagy szükségünk van itt, a Szamosok városában legalább egy magyar nyelvû szakiskolára, ugyanis nagyon sok magyar gyerek iratkozott eddig román tagozatra azért, mert csak ott lehetett szakmát tanulni. Ezeket a román tagozatra íratott gyerekeket már nagyon nehéz összeszedni, azaz olyan kulturális tevékenységbe bevonni, amely a magyar tagozatokra jellemzô. A két dési magyar tannyelvû nyolcadik osztályban — a rózsahegyi 5-ös Számú Elméleti Líceumban és az 1-es, belvárosi iskolában — összesen kb. 37-en tanulnak. Amennyiben a Dés környéki iskolák nyolcadikat végzettjei is a dési magyar tagozatokon akarnak továbbtanulni, akkor már most biztosnak tûnik, hogy betelik a líceumi, de a szakiskolai magyar osztály is.

— Eddigi számításaink szerint — mondta Balogh Zoltán dési tanár, tanácsos — Szamosújvárról és környékérôl, Bálványosváraljáról, valamint a Beszterce–Naszód megyei Magyardécsébôl és Bethlenbôl annyi nyolcadikat végzett diákot lehetne Dés felé irányítani, hogy egy második magyar szakiskolai osztályt is be lehetne indítani, motorszerelô–ruhakonfekció (fiúknak, illetve lányoknak) profillal! Reméljük, hogy az ôsz három magyar osztályban fogja találni a Dés környéki magyar nyolcadikosokat!

Szabó Csaba

A Györgyfalvi negyedi 1-es Számú Általános Iskola 1965-ben nyílt meg. Annak idején a diákok összlétszáma elérte a 2000-et. Már az elsôtanévben két magyar osztály indult minden szinten. Voltak évek, amikor annyian jelentkeztek, hogy át kellett ôket irányítani más iskolákba. Lassan-lassan azonban a negyed kiöregedett, és most a gyerekek 80 százaléka a Tóközbôl jön. A környéken csak az 5-ös iskolában van még magyar osztály. A 18-as iskolában megszûnt a magyar tagozat, a 22-esben úgyszintén, a 24-es iskolában nem folyik magyar nyelven oktatás.

Az 1-es Számú Általános Iskolában az idei tanévben is két magyar elsô osztály indul. Dukász P. Adrienne, Török Zita tanítónôket kérdeztük: hogyan fogadják az elsôseiket.

— Iskolánkban nagyon jól felszerelt laboratóriumok vannak, amelyeket a harmadik–negyedik osztályosok is használnak — mondja Dukász P. Adrienne, az ôsszel induló egyik elsô osztály tanítónôje. — Nagy a tornatermünk, színes tévé, video áll rendelkezésünkre. A kicsikkel megnézünk egy-egy filmet, ami a tananyag megértését segíti, színesebbé, érdekesebbé teszi.

— Örülünk, ha olyan elsôsök jönnek, akik jártak óvodába — mondja Török Zita, a " kicsi" tanító néni. — Közülük sokan már jól ismerik a számokat, még a betûket is, szótagolni tudnak, ismerik a mértani alakzatokat, verseket, énekeket. Ez nagy segítség a gyereknek és a tanítónak egyaránt.

— A tanórák után bábszínházba megyünk a gyerekekkel, a nagyobbakat múzeumba visszük, városi sétákra, a botanikus kertbe. Irodalmi felolvasásokat tartunk, sportvetélkedôket szervezünk.

— Hogyan viszonyulnak a szülôk az iskolához?

— Nagyon sokat segítenek, komoly szponzoraink vannak a körükben — veszi át a szót Tonder Ilona, az iskola aligazgatója. — Majdnem ötmillió lejjel támogatott a szülôi közösség. Általában nagyon odafigyelnek az iskolai gondokra-problémákra.

Téves elôítélet, hogy a külvárosi iskolák gyengék. Kisdiákjaink nagyon jó eredményeket értek el például az Aranka György Nyelvmûvelô Versenyen, a Zrínyi Ilona Matematikaversenyen. Szavalóversenyeken is szépen szerepeltek. Ötödik osztálytól a megmérettetési lehetôségek bôvülnek a tantárgyversenyekkel. Az elmúlt évben a tantárgyolimpiák megyei szakaszán 18 díjat nyertek diákjaink.

Kerekes Edit

A FILANTRÓP ALAPÍTVÁNY ASZTMAKLUBJA június 22-én, hétfôn délután fél hatkor tartja összejövetelét a Bilascu (Majális, Republicii) utca 5. szám alatti Györkös Mányi Albert Emlékházban. Dr. Fábián András fôorvos A tüdôasztma címmel tart elôadást, amelyet videofilm vetítés és kérdés-feleletek követnek. A belépés díjtalan. Minden érdeklôdôt szívesen látnak.

A DÁVID FERENC EGYLET június 21-én, vasárnap délután 5 órai kezdettel felolvasó ülést tart az unitárius egyház dísztermében (December 21. út 9. szám). Erre az alkalomra híveinket és az érdeklôdôket tiszletettel meghívja az elnökség. A felolvasó ülés mûsora: dr. Bodor András: Történeti filozófiák és mai világunk. Zeneszám: Galanton Péter Haydn-szonátákat ad elô. Verset mond Sigmond Júlia.

A FORRADALOM IGAZSÁGÁÉRT SZÖVETSÉG kolozsvári szervezete június 22-én 16 órakor a V. Goldis utca 2. szám alatti székhelyén közgyûlést tart. Témája a december 21-i véres megtorlások bûnösei ellen indítandó per. Az 1924/21-es törvény alapján hoznak határozatokat.

TÁNCOS-ZENÉS ÖSSZEJÖVETELÉT tartja a kül- és belmonostori RMDSZ M-klubja pénteken, 18 órai kezdettel, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. A jó hangulatot az Öreg Fiúk zenekara szolgáltatja.

Az orgonaavatás, orgonaszentelés fogalma olyan eseményre utal, amely az elmúlt félszáz esztendôben elvesztette aktualitását mifelénk. Hogy manapság fokozatosan ismét visszanyeri hajdani jelentôségét, az a lassan tízéves fordulat nyomán feléledt egyházzeneigénynek tudható be. Idôközben sor került az orgonaállomány feltérképezése olyan monografikus munkákkal, mint Dávid István " Mûemlékorgonák Erdélyben" kötete és Geréd Vilmos diapozitív sorozata. A vágyak és lehetôségek közötti mindenkori eltolódást véljük viszont abban felfedezni, hogy egyelôre még nem sikerül érdemben folytatni a több mint hatszáz éves erdélyi orgonaépítészet hagyományait (az 1367-ben készült Gyulafehérvári Kódex egy iniciáléján található a legkorábbi ismert erdélyi orgonaábrázolás. Ugyancsak 1367-bôl származik az elsô orgonaépítést megörökítô kéziratok egyike).

A társadalmi és gazdasági okok miatt mindeddig orgonák restaurálásáról, átköltöztetésérôl, valamint az ez alkalomból tartott újraavatásokról számolhatunk be. Az 1989-es változások után az erdélyi német ajkú lakosság már a nehéz évek alatt megkezdôdött masszív kivándorlásával, a szász falvak és templomok elnéptelenedésével drasztikusan megváltoztak az orgonát liturgikus célokra használó közösségek erôvonalai. Így az orgonák elszállítása, megmentése az egyetlen alternatívája annak, hogy egy végérvényesen letûnt kor magas zenekultúrájának hangzó emlékei fennmaradjanak. Itt említendô, csak kolozsvári példákra szorítkozva, a Szent Mihály-templom történelmi értékû barokk orgona együttese, meg a Monostor úti templomba került szászszentiványi Hörbinger-orgona. Folyó év május 17-én Kádár István plébános kolozsmonostori egyházközségének Kálvária-templomában új orgonát szenteltek fel. A Segesvár környéki Szászdályáról származó mûemlék-orgona Samuel Joseph Maetz mûve 1792-bôl. Bár Samuel Binder 1847-ben kibôvíti ezt a hangszert (két manuál, pedál), a Maetz-orgona egysége nem bomlott meg ezáltal. 1995-ben elkezdett lebontása, korhû szellemben való restaurálása és kolozsmonostori felállítása a nagyváradi Molnár József munkáját dicséri.

A hangszert nem a nyugati bejáratnál állították fel, hanem rendhagyó módon a szentély közepén, így mintegy uralja a teret. Központi elhelyezése révén már az elsô percben magára vonja a belépô tekintetét, és hangjával akusztikailag ideálisan tölti ki a templom belterét. Amint dr. Angi István háromnyelvû köszöntô beszédében elmondta: " Az orgonaszekrény barokk stílusban épült, homlokzatán a Principál 8 lábas sípjai helyezkednek el. A homlokzat kiképzése, alakja,elemeinek belsô aránya, díszítése, faragványai egyaránt igényes mester magas színvonalú munkájára vallanak." Az orgona ikertestvére, egy 1812-ben készült másik Maetz-orgona 1994 óta a kolozsvári zeneakadémia orgonastúdiójában található. A két hangszer prospektusának hasonlósága könnyen magyarázható: mindkettô Maetz-mester jellegzetes szekrénytípusának leképzése.

Az orgonát dr. Czirják Árpád érseki helynök szentelte fel és Ursula Philippi szebeni orgonamûvésznô szólaltatta meg. A kezei alól felcsendülô fennséges bachi muzsika sajátos többletjelentést hordozott, mert a hangversenyt megelôzô szentmisén kizárólag énekelt egyházzene hangzott el. (Gregorián és reneszánsz kórusok az egyetemi lelkészség vegyes karának elôadásában, Lászlóffy Árpád, Palocsai György és Jakabffy Tamás vezetésével.) Ezzel jelképesen arra hívták fel a figyelmet, hogy ezennel egy olyan templomba került sípos orgona, ahol mindeddig az emberi hanggal dicsérték az istent.

Philippi asszony a produkcióját minôsítô tapsözön alatt nemes, beszédes gesztussal az orgonára mutatott. A frissen renovált templom legszebb ékszerére, amely az egyházközösség szertartásainak ájtatosabbá tételére hivatott és a kolozsvári egyházzenei élet felvirágoztatásának újabb záloga. Zenés áhítatok, jótékonysági koncertek színhelye a templom és az orgona javára, mindannyiunk örömére.

Németh István

— Felfedik-e magukat a volt szekus ügynök honatyák?

— A Bárány(i) már bevallotta, a farkasok még tagadnak.

-fi

László Gyula neve a kolozsváriaknak nem csupán a jeles régészprofesszort és képzômûvészt jelenti. László Gyula professzor hozzátartozott Kolozsvárhoz. Sziporkázó lénye, emberi magatartása, rendkívüli tudása és önzetlen segíteni akarása meghatározó jellegû volt. Bár mindössze kilenc évet töltött városunkban, egyetemi tanárként és kutatóként számtalan neves tanítvánnyal büszkélkedhet. Akik a maguk során továbbadták mindazt a tárgyi tudást, szemléletmódot és erkölcsi tartást, amit professzoruktól tanultak.

A nagy hírû tudós mára tervezett kolozsvári látogatása ünnepnapnak ígérkezett. Annál is inkább, hogy ma nyújtotta volna át a Barabás Miklós Céh az 1998. április 24-én tiszteletbeli tagjává választott László Gyulának a díszoklevelet, az Erdélyi Közmûvelôdési Egyesület pedig, munkája elismeréseképpen, az EMKE- díjat. Az ünnepnap azonban gyásznappá változott. A díszoklevél másolatával már csak a neves professzor emléke elôtt tiszteleghetünk.

A Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola végzettje, Traian Moldovan szobrászmûvész 1965 óta rendszeresen szerepel munkáival a nagybányai Mûvészeti Múzeum és a Képzômûvészek Szövetsége nagybányai fiókjának rendezvényein. Modern vonalú, leegyszerûsített, a többszöri elvonatkoztatás erejével ható, filozofikus mélységeket sejtetô szobrai a bukaresti közönség elôtt sem ismeretlenek. Az országos szobrászati seregszemlék állandó résztvevôje, de kiállított Magyarországon és Hollandiában is. Ugyanakkor gazdag muzeológusi tevékenységgel is büszkélkedhet. Többek között nevéhez fûzôdik a Ziffer Sándor- emlékkiállítás megrendezése is. Munkái ott láthatók Szárhegyen, valamint a nagybányai és a gyulafehérvári múzeumokban. Térszobrai pedig a hazai városokon kívül Hollandiában is megtalálhatók.

A szerda déli megnyitón dr. Livia Drãgoi, a múzeum igazgatója és Negoitã Lãptoiu mûkritikus méltatta a mûvész munkásságát.

Traian Moldovan Bánffy-palotában kiállított fa–márvány kisszobrai amellett, hogy maximálisan kihasználják e két nemes anyagban rejlô lehetôségeket, sajátos formavilágukkal, a szigorú mértani idomoktól a legbensôségesebb lírai ábrázolásmódig, a szobrászati kifejezésformák rendkívül gazdag skáláját vonultatják fel. Olyan sajátos világ tárul a nézô elé, amelyben minden elvontsága ellenére is ott lüktet az élet, a környezô világ ôsidôktôl létezô misztériuma, a Természet, a nagy csoda. Amelyet értô mívességgel fogalmazott három dimenzióba a nagybányai mûvész. De megcsodálhatjuk a szobrok kétdimenziós változatát is. Rajzai ugyanis, úgy tûnik, hasonló indíttatásúak. A két mûfaj sikeresen egészíti ki egymást a Mûvészeti Múzeum fôtéri emeleti termeiben.

A tárlat július végéig tekinthetô meg, hétfô és kedd kivételével, naponta 10–17 óra között.

(németh)

Az elmúlt napokban nagyon sokan írták meg, vagy mondták el véleményüket a magyarországi választásokról, ki-ki világnézete szerint. Voltak, akik sajnálták, hogy az anyaország letérni látszik az eddigi útról, mások éppen annak örvendtek, hogy újra " nemzeti kormány" jutott hatalomra. A határon túlról szurkoló magyarok jóval érzelmibb alapon közelítették meg a kérdést, hiszen kívülrôl talán kevésbé látszik az, hogy Magyarország euroatlanti integrációja és a határon túli magyarok védelme terén, akárcsak a gazdaság esetében, nincs olyan nagy mozgástere a mindenkori magyar kormánynak, hogy látványos változásokra kerüljön sor. Persze, hangsúlyeltolódásokról lehet szó, s mi természetesen azt reméljük, hogy a javunkra.

A magyar polgárok választottak, és mi tudomásul vesszük ezt. Mivel az RMDSZ az egyenlô közelség politikáját folytatta minden demokratikus magyar párttal kapcsolatban, az anyaországi kormányváltás várhatóan nem fog szubjektív akadályokat gördíteni a magyar kormány és a határon túliak kapcsolata elé. Annál is inkább, mert a Fidesz nagyobb érdeklôdést mutatott irántunk az elmúlt négy évben, mint a többi parlamenti párt. Sokan el is várták az RMDSZ-tôl, hogy ennek megfelelôen kiemelt kapcsolatai legyenek a fiatal demokratákkal.

De felelôs vezetô politikusaink nem engedhetik meg maguknak, hogy bekapcsolódjanak az anyaországbeli politikai csatározásokba, hiszen ôk — akárcsak a diplomaták — egy nemzeti közösséget képviselnek, és a mindenkori magyar és a mindenkori hazai kormánnyal kell hogy kialakítsanak partneri kapcsolatot, akár szimpatikus, akár nem. Helyzetük hasonló a szakszervezetekéhez, amelyek ugyanúgy nem engedhetik meg maguknak, hogy csak a velük rokonszenvezô baloldali kormányokkal tárgyaljanak. Így vezetôink csak szurkolhattak azért, hogy olyan kormány kerüljön hatalomra, amellyel minél zökkenômentesebb az együttmûködés. Mert zökkenôk lesznek, hiszen a magyar integráció elôrehaladtával és Románia további lemaradásával mind nagyobbak lesznek az anyaországi és a határon túli magyarok érdekei közötti ellentétek. Magyarország mindinkább a brüsszeli bürokraták által felállított szabályoknak kell hogy megfeleljen, és a magyar kormány — legyen az szocialista, konzervatív, vagy liberális — csak arra törekedhet, hogy enyhítse ezen elôírásoknak az Európa felé jóval lassabban haladó magyar közösségekre gyakorolt hatásait. Semmi baj, mondanák egyesek, hiszen itt van a kettôs állampolgárság lehetôsége, az majd megoldja a gondokat. Igen ám, de Brüsszelbôl nézve csak a 10 millió magyar állampolgár országa teljesíti az integráció feltételeit. De vajon készen áll-e az integrációra a másik hárommillió kárpát-medencei magyar? Nem okoz- e fenyegetést az európai munkaerôpiac számára az itthon 100 dollár átlagbérért dolgozó romániai magyar? Megengedhetik-e Magyarországnak, hogy 3 millió olyan magyart is bevigyen az unióba, akik valami okból elégedetlenek otthoni sorsukkal? Aligha. Érdekes módon ezek a kérdések és a valószínû válaszok nem aggasztják szlovákiai nemzettársainkat. Közöttük nem kavart nagy vihart a kettôs állampolgárság ötlete. Talán nem véletlen, hiszen szlovák útlevéllel nemcsak Magyarországra, hanem bárhova Európába utazhatnak az ottani magyarok. Az itthoni vita tehát nemcsak a kettôs állampolgárságról szól, mert ez csak mint a lehetô legegyszerûbb és legközérthetôbb megoldásként jött szóba gyógyírként a hazai magyarok azon félelme ellen, hogy újabb vasfüggöny épülhet köztünk és az anyaország, köztünk és a gazdaságilag mind fejlettebb Közép-Európa között. Az elmúlt egy hónap vitája nemcsak azt bizonyította, hogy mi a magyar nemzet részének tartjuk magunkat (hiszen ezt már eleget mondtuk az utóbbi nyolc évben), hanem elsôsorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyors nyugati integráció mellett a magyar kormánynak meg kellene akadályoznia azt, hogy egy idôre elszakadjunk az anyaországtól. Ennek módozataira minden párt javaslatokat tett a választási kampányban, de talán nem véletlen, hogy a kettôs állampolgárságról egyikük sem, még az elképzelést korábban lelkesen felkaroló kisgazdák sem tettek említést. Nem véletlenül. Szembe kellene már néznünk azzal, hogy román állampolgárként nem vagyunk népszerûek nyugaton, és sajnos, az anyaországunkban sem igen tesz különbséget a közvélemény köztünk, illetve a romániai románok és romák között.

De azt hiszem, az már természetes, hogy elvárjuk: a magyar kormány keresse meg a nemzetközileg is és a magyarországi közvélemény által is elfogadható megoldásokat — még ha ezek sokkal bonyolultabbnak néznek is ki, mint a kettôs állampolgárság —, annak érdekében, hogy minél kevesebb hátrányát érezzük annak, hogy kisebbségben vagyunk, és hogy országunk csak jóval Magyarország után fog belépni az Európai Unióba. Ezt várjuk most a Fidesztôl, és ezt várjuk a mindenkori magyar kormánytól.

Az egyenlô közelség politikája azonban egy esetben nem alkalmazható. Tudomásul kellett vennünk, de nem örülhetünk annak, hogy a demokrácia szabályai alapján, a jobboldali pártok gyengeségét kihasználva a Magyar Igazság és Élet Pártja bejutott az országgyûlésbe. És nemcsak azért, mert a " világ nacionalistái egyesüljetek" jelige alatt jó a kapcsolatuk az európai szélsôségesség példaképével, a francia Le Pennel, és vele együtt egy asztalhoz ültek C. V. Tudorral, hanem azért is, mert olyan elveket vallanak, melyek ellen 80 éve küzdünk itt Romániában. Az elmúlt hónap során több olyan véleménnyel találkoztam, még e lap hasábjain is, hogy a MIÉP magyar értékeket és érdekeket véd, nem kell tôle elhatárolódni, sôt az egyik Pestrôl hazalátogató honfitársunk azt is felvetette, hogy a " magyarellenes SZDSZ"-tôl kellene elhatárolódnunk. Mások úgy vélik, hogy vannak értelmes emberek is ebben a pártban, nem mind olyanok, mint Csurka. Mikor ilyeneket hallok, az az egyszeri székely bácsi jut eszembe, aki csak két dolgot utált világéletében: a sovinizmust és a románokat. Hasonló érvelést már számtalanszor hallottunk itthon az RNEP, a Nagyrománia Párt, vagy éppen az RTDP esetében is. 80 éve mondjuk, hogy nincsenek kizárólagosan román, magyar stb. értékek, és mi kolozsváriak talán azt is tudjuk, hogy az egységpártiak nem különböznek sokban Funartól. S talán az sem esik jól nekünk, hogy a nemzetüket féltô pártok állandóan tiltakoznak a " románellenes RMDSZ" kormányszereplése ellen.

Persze a MIÉP-et nem feltétlenül az RNEP-hez és az NRP-hez kell hasonlítani. Még a jelenlegi relatív demokratikus kormánypártoknak is vannak/voltak olyan parlamenti tagjaik, akik kisebbségellenességben, antiszemitizmusban vagy vallási türelmetlenségben felülmúlják a MIÉP-et (Pruteanu szenátor esete közismert, azoké, akik a pártján belül támogatták, annál kevésbé). De a fentiek miatt mégis indokolt, hogy ne szeressük a MIÉP-et annyira, mint a többi magyar pártot, de van okunk arra is, hogy határozottan elhatárolódjunk tôle.

Az RMDSZ nevébôl ugyan nem, de választási eredményeibôl mindenképpen kiderül, hogy nem csak a magyar szavazókat képviseli. A szenátusi listánkra kapott több szavazat azt mutatja, hogy mintegy harmincezer olyan szavazó bízott meg bennünk, aki a képviselôházi listán valamilyen kisebbség érdekvédelmi szervezetére szavazott. De rajtuk kívül sok német, zsidó, örmény, roma vagy éppenséggel román eredetû polgár szavazott mindkét RMDSZ-listára azért, mert magyarnak, magyar anyanyelvûnek, vagy a magyar kultúrához tartozónak vallja magát, esetleg csak az RMDSZ következetes demokratikus és nyugatbarát szereplése tetszett neki. Rájuk is kell gondolnunk akkor, amikor elmondjuk azt, hogy nem volt és remélhetôleg nem is lesz szövetségünknek kapcsolata a MIÉP-pel.

Szatmári Tibor

Nem kis meglepetéssel olvastam a Szabadság május 29-i számában a Jöttem — láttam címû írást, amely a cégemet (Vefam utazási iroda — szerk. megj.) bírálta, és csúnyán félrevezette az utazóközönséget. A cikket aláíró Sas Péter pontokba foglalt megjegyzéseire válaszom röviden a következô: a házhoz szállítás egy plusz szolgáltatás a cég részérôl, amit az utasok sem cigarettával, sem egyéb ajándékkal nem " honoráltak" soha. Ez egy megbotránkoztató állítás az ön részérôl, Sas Péter úr, amely nem felel meg a valóságnak. Ugyanígy az sem igaz, hogy levontam volna az önnek visszajáró összegbôl, miután nem igényelte a visszautazást. Egy út ára ugyanis 90 ezer lej, oda-vissza 170 ezer lej. Mivel csak egy utat tett meg (melynek ára tehát 90 ezer lej), a 170 ezer lejbôl 80 ezret kapott vissza.

Ami pedig az emberi szót illeti, ön nem sokat használta, hiszen az utazás alatt, a többiek állítása szerint, senkihez egy szót sem szólt. Arra is hivatkozott, hogy idegenként érkezett ide, bár ezt nem magyarázza meg megfelelôen. Talán nem is olyan ismeretlen önnek Kolozsvár, hiszen az anyósánál szállt meg, ami azt jelenti, hogy rokoni (közeli) szálak fûzik ide. Feltételezem tehát, hogy nem elsô útja volt az " ismeretlen városban", ahol 100–150 métert kellett gyalogolnia csomag nélkül az Erzsébet út közepéig.

Kötelességünknek évek óta panasz nélkül tettünk eleget, erre utasaink a legjobb bizonyítékok. Jelszavunk továbbra is: mindent az utazóért.

Ui.: Megbotránkoztatott, hogy a Szabadság a bíráló cikket mindkét fél meghallgatása nélkül tette közzé.

*

A Vefam cég válaszát az utasok közül többen is aláírták (Kory Tibor és neje, valamint Spáda Zsuzsa), megjegyezve, hogy " megbotránkoztak a magyarországi utas rosszindulatú és vádoló véleményén, amely nem fedi a valóságot".

Ferenczi Mária

Miközben polgármesterünk kézzel-lábbal harcol az Alimentara tulajdonában lévô kolozsvári piaccsarnok átépítése, korszerûsítése ellen, és alkalomadtán attól sem riadt vissza, hogy juhokat, kecskéket és szamarakat vonultasson fel a városon a piac felszámolása elleni harc ürügyén, ravasz húzással a még meglévô piacfelületet szeretné tanácsi beleegyezéssel kiprivatizálni, amolyan többemeletes központi kocsiparkoló formájában. Amelynek az építéséhez éppen úgy nincs közpénz, mint a szintén általa megálmodott metróra és Felek alatti alagútra.

Ha figyelmesen utánanézünk a polgármestersége idején koncesszionálásra kerülô területek új gazdáinak, hamar kiderül: a megkötött szerzôdésekbôl a városnak alig van valami haszna. Ékes példa erre a két bank által fölépített paloták esete. A koncesszionálási szerzôdésekben még az szerepel, hogy a Kereskedelmi és a Beruházási Bank cserében parkolóhelyek kialakítását vállalja, ezzel is csökkentve az utakat járhatatlanságig eltorlaszoló kocsitumultust. Szemlátomást azonban ebbôl a vállalásból sem lesz semmi. Miután a Malom utcai, eszméletlenül sokba került palotát berendezték talán a világ legdrágább bôrfoteleivel, nyugati fényûzéssel, a vezetôk úgy érzik, vállalásaiknak eleget is tettek. Ezek után csak találgatni lehet, hogyan bonyolódik le városunkban a telekkiutalás, ki mennyire veszi komolyan a polgármesteri hivatallal megkötött szerzôdéseket.

Polgármesterünk újabb nagy terve tehát a mai piac területén kialakítandó többemeletes parkoló. Lent nyilván piac lenne, körös-körül zárt kereskedelmi felülettel. Az elsô, második, harmadik, esetleg sokadik emeleten, a kocsik mellett (vagy között?) további üzlethelyiségek. És mindezt a városháza finanszírozásában képzeli el.

Tegyük fel, hogy a helyi tanács rábólint és elfogadja a tervet. A munkálatok elkezdéséhez pénz is lenne, talán felépítenék az elsô emeletet. Amikor kiderülne, hogy volt pénz, nincs pénz. És akkor akár a földbôl a gomba, elôkerülne a munkálatokat megmentô vállalkozó. Az az ember vagy emberek, akik jó elôre ismerik a forgatókönyvet, és akik révén vígan ki lehet játszani például a nyilvános nemzetközi pályázatot, ahol véletlenül tôkeerôs, magyar érdekeltségû cégek is jelentkezhetnek, mint ahogy ilyen szándék már lenne is. Miközben nincs elegendô pénz útjavításra, közterületfenntartásra, nehezen hihetô el a polgármesteri hivatal érve, hogy egy ilyen, sokmilliárdba kerülô beruházásra ô a legalkalmasabb finanszírozó. Ha történetesen fel is tudná építeni, abból a városnak éppen úgy nem volna sok haszna, mint a városháza eddigi ténykedéseibôl.

A közelmúltban befejezett útjavítás minôsége a villamossínek mentén bizonyítja, hogy polgármesterünk vállalatai éppen úgy dolgoznak, ahogyan ô. Az évi rendszerességgel megtajkolt utakat tavasszal újra kell javítani, közben a pénz elmegy. A kéz kezet mos elve alapján kiutalt munkálatokra már a város kasszája teljesen kiürült, miközben a város jobban le van rongyolódva, mint volt valaha.

Kérdés, hogy ezt polgármesterünk imádói is meddig bírják?

Makkay József

Mi lenne, ha élne Ceausescu? Bizonyára sokan végiggondolták, hogy meglehet, ô lenne az államfô, és újraválasztásában nemcsak a nép lenne a bûnös, hanem azok is, akik elszabták a fordulatban rejlô lehetôségeket.

De ennél sokkal furcsább dolgok is történnének. Például kiderülne, hogy ô az ország legtisztább, legbecsületesebb embere, akire bármilyen magas közhivatalt rá lehet bízni, mert egyik szekumaradék sem zsarolhatja. Ceausescu ugyanis nem volt a szeku bedolgozója. Arra mérget lehet venni, hogy nem írt alá fogadalmat, nem jelentette fel közeli munkatársát, feleségét, szomszédjait és nem rágalmazta meg fiát azzal, hogy nem térne vissza külföldrôl, tehát ne adjanak neki útlevelet. Nem, mert ha ilyen ismeretek birtokába jutott volna, Ceausescu nem adja át a szekunak, hogy aztán a napi jelentésekben viszontlássa azokat. Róla mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy hülye volt, vagy annak akart volna látszani.

Hasonlóképpen vegytiszta volna doktor vegyészmérnök akadémikus felesége, valamint az egész pártvezetôség. Ôk sem foglalkoztak besúgással, hanem ellenkezôleg, nekik súgta be a szeku az egész országot.

Lefelé haladva kissé bonyolódik a helyzet a koncharc miatt. A társadalmi piramis szélesedésével minden rendszerben növekedik a tömegnyomás, a lökdösôdés, a fúrás. A pozícióharcban bizonyos esetekben elegendô volt valamely " elvtársról" halkan elterjeszteni, hogy nem ismeri eléggé a pártdokumentumokat. Más esetben súlyosabb ügyekkel kellett terhelni a vetélytárs számláját, ezért érdemes volt beleszôni a nevét a titkos feljelentésekbe. Hogy ezt szekus bedolgozói munkakönyvvel mûvelték, vagy csak névtelen telefonálgatással, esetleg Eugen Barbu Sãptãmânájában megjelent álneves cikkekkel, az teljesen mellékes körülmény. A lényeg az, hogy az egykori párt- és állami nómenklatúra szekutól való függetlenségét nem bizonyíthatja szekusdosszié hiánya. A pártvezetés és klientúrája volt a szeku szülôatyja, gyámja, istápolója, megbízója, felettes hatósága, ellenôre, és egy hatalmas mese habbal az, hogy a szeku önálló, autonóm intézmény volt, a maga feje után ment, sôt a döntô pillanatban átnyergelt a forradalom oldalára. Volt valami átállás, de az szintén a pártnómenklatúra oldalán megtett ellenforradalmi lépés volt, amely több demokratikus választás alkalmával bevitte a parlamentbe és a kormányzó többségbe azt a réteget, amely ellen kipattant az 1989-es forradalmi mozgalom.

Nem tudjuk, mekkorát röhögne a világ, ha Ceausescu élne, és szekusdossziéja alapján ragyogó erkölcsi bizonyítványt kapna. De azt még kitapasztalhatjuk, mennyire válik nevetségessé az ország, ha Corneliu Vadim Tudor, Eugen Barbu tanítványa, valamint nagyon sok egykori kollégája bebizonyíthatja tisztaságát, feddhetetlenségét, azt, hogy nem volt munkaviszonya a politikai rendôrséggel.

Nits Árpád

Mivel ezelôtt két évvel, 1996 júniusában választott a lakosság polgármestert és helyi tanácsot, a Pro Democratia Egyesület elérkezettnek látta az idôt arra, hogy a lakosság szavazatai alapján felmérje, mit teljesítettek akkori ígéreteikbôl a megválasztottak, illetve a polgármesterek hogyan értékelik saját tevékenységüket — olvashatjuk a Pro Democratia szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében. A felmérést — amelyet nem tartanak hivatalos statisztikai véleménykimutatásnak — kedden 14–18 óra között végezték a Fôtéren, a Dózsa György úton és a Mãrãsti téren, a polgármesteri hivatal elmúlt kétévi tevékenységére vonatkozó kérdéseikre pedig több mint 1000 ember válaszolt.

Ami a hivatal önmegítélését illeti, Nicolae Ruja alpolgármester fontos megvalósításnak tartotta az útjavításokat és gödörbetöméseket, az Aurel Vlaicu úti hidat és útkeresztezôdést, három fiataloknak felépített tömbházat, két kórház felújítását, és egy holland céggel kötött szerzôdést egy hôközpont újraépítésére. Ami a hiányosságokat illeti, ezeket az alpolgármester kivétel nélkül a pénzalapok hiányával indokolta. Szerinte a lakosság a hivatal tevékenységét hatos osztályzattal illetné, ha nyugati városokat venne viszonyítási alapul, illetve 9-es vagy 10-es jegyet adna a hazai városok versenyében.

A megkérdezettek a két évvel ezelôtti kolozsvári viszonyokhoz hasonlítva, a következôképpen ítélik meg a jelenlegi helyzetet: az ivóvízzel való ellátást 6,64% rosszabbnak tartja, 52,28% változatlannak, 41,08% jobbnak; az utak minôségét 20,29% rosszabbnak véli, 31,60% ugyanolyannak, 48,11% jobbnak; a kivilágítással csupán 4,46%-uk elégedetlen, 68,58% elégedett, és 26,96% véli, hogy nem történt változás ezen a téren; a tisztaságot alig 15,11% kifogásolta, 50,94% jobbnak tartotta, és 33,95% nem tapasztalt változást; a közszállítást 45,60% ítélte jobbnak, 11,78% rosszabbnak, 42,62% pedig hasonlónak; a közrendet és csendet már többen, 24,17% vélték rosszabbnak, mint ezelôtt két évvel, 42,98% változatlannak, 32,85% jobbnak; a megkérdezettek 43,16%-a haragudott nagyon a kóbor kutyák teremtette helyzet miatt, 37,93% ezt ugyanolyannak tartotta, 18,91% pedig jobbnak; a polgármesteri hivatal alkalmazottainak hozzáértését 24,31% gyengébbnek ítélte meg, 44,11% változatlannak tartotta, 31,58% pedig jobbnak vélte. Megközelítôleg 770-en osztályozták is a hivatal tevékenységét, az így elért átlag 7,43 (egyest 1,70%, négyest 3,91%, tízest 14,62%, a legtöbben — 25,20% — azonban nyolcast adtak).

A Pro Democratia Egyesület hasonló felmérést végzett az ország még 13 városában (többek között Váradon, Temesváron, Jászvásáron, Bukarestben, Botosani-ban, Resicabányán), itteni eredményeiket késôbb fogják közölni. A felmérés során egy " ajándékot" is kisorsoltak: a nyertes eltölthet egy munkanapot Nicolae Ruja alpolgármester irodájában.

Ioan Deac, Sorin Cocis, Horea Vioreanu és Romulus Zamfir nemzeti liberális párti városi tanácsosok nyílt levélben fordultak Kolozsvár polgármesteréhez, amelyben értesítik, hogy nem kívánnak részt venni a városi tanács június 19-re összehívott rendkívüli ülésén, ahol az egyetlen napirendi pont a Kolozsváron alapítandó magyar nyelvû felsôoktatási intézmény ügye lesz. Mint ismeretes, ezt a témát már ezelôtt is napirendre tûzték, de a június 5-i ülés döntésképtelen volt, mert a városi tanácsban ellenzékben levô tanácsosok nem jelentek meg az ülésen.

A polgármester felkérte az NLP elnökét, Ioan Deacot, hogy rendelje el tanácsosainak, vegyenek részt a június 19-i ülésen. A nyílt levélben az érintettek tiltakozásukat fejezték ki az ilyen eljárások ellen. Az NLP nem támogatja az önálló magyar egyetem ügyét, de nem is akar bíró lenni a polgármester és az RMDSZ közötti meddô vitában. Egyébként is a liberális tanácsosoknak az a véleményük, hogy Gh. Funar megengedhetetlen mértékben és feleslegesen elpolitizálja a városi tanács üléseit. Arra emlékeztetik a polgármestert, hogy a magyar egyetem ügye nem tartozik a városi tanács hatáskörébe, és azt is eszébe juttatják, hogy még nem kezdôdött meg a választási kampány.

Újabb koalíciós konfliktus színhelye volt a szenátus: a Demokrata Párt összefogott az ellenzékkel egy, a mezôgazdasággal kapcsolatos törvényjavaslat elôterjesztésekor. A többi koalíciós párt, köztük az RMDSZ, csak úgy tudták megakadályozni annak megvitatását, hogy elhagyták az üléstermet.

A vita tárgyát az állami gazdaságokkal foglalkozó országos ügynökségrôl szóló törvényjavaslat képezte, amelyet a demokraták kezdeményeztek, és a párthoz tartozó Tritã Fãnitã elnökletével mûködô szenátusi mezôgazdasági bizottság a kormány véleményének bevárása nélkül terjesztett elô. A többi koalíciós partner elfogadhatatlannak tartja a tervezetet, amely az ügynökség hatáskörébe utalná az 1989 elôtt létezett állami gazdaságok utódszervezeteit és a gazdátlanul maradt földeket, vagyis egyfajta " újraállamosítást" hajtana végre. A kezdeményezést lelkesen támogatta az RTDP, valamint a szélsôséges nacionalista pártok szenátorai.

A demokraták tervezete többek között azt is elôírta, hogy az ügynökség hatáskörébe tartozó területek nem képezhetik privatizáció tárgyát. Az ügynökséghez mintegy 880 ezer — más becslések szerint másfél millió — hektárnyi terület tartozna, több száz korábbi állami gazdaság keretében. A szenátus ülése feszült légkörben ért véget, a vita a tervezetrôl a jövô héten folytatódik.

A bukaresti Cotidianul szerint, a nyugati politika abszurd reagálása a koszovói konfliktusra nem csupán a volt Jugoszláviában vezethet robbanáshoz, hanem egész Kelet-Európában is. Koszovói típusú felszabadító hadseregek tûnhetnek fel a (többségében magyar lakosságú) Hargita és Kovászna megyében vagy a (bolgár multú) Dobrudzsa területén.

A Ion Ratiu tulajdonában lévô, ám a közelmúltban Ion Cristoiura bízott Cotidianul a " magyar veszély" tézisének elsô számú hirdetôjévé vált a román sajtóban.

A lap hétfôi számában Nagy-Magyarország és az 1941-es, a visszacsatolt területekkel megnagyobbodott Magyarország térképével illusztrált hosszabb okfejtést közöl, amely szerint a magyar kormányok és a romániai magyarság 1990 óta dolgoznak azon, hogy elôkészítsék Erdély legalább egy részének visszaszerzését, és a romániai magyarság minden lépése identitásának megôrzésére ezt a célt szolgálja. A cikk azt fejtegeti, hogy létezik egy " Koszovó-terv" , amely szerint Székelyudvarhelyen " néhány tucat emberéletet követelô incidensre kerül sor", s ennek nyomán a magyarok a NATO beavatkozását fogják kérni. " Budapest Tiranához hasonlóan térden állva fog könyörögni a szövetségbeli partnerekhez, hogy vessenek véget az erdélyi mészárlásnak, és állítsák meg az etnikai tisztogatást". A térkép — a lapban olvasható aláírás szerint — egy 1996-os, Budapesten kiadott tankönyvben mutatja " a visszaszerzendô területeket".

A lap csütörtöki számában ilyen " forgatókönyv" nélkül, ám vezércikkben fejtegeti Ion Cristoiu, hogy amiként a Koszovói Felszabadítási Hadsereg Nagy-Albánia visszaállítását tûzi ki célul, " Nagy-Magyarország álmát sok budapesti politikus is dédelgeti, Nagy-Bulgária nosztalgiája sok forrófejû bolgár politikust kísért. Mivel mind a bolgároknak, mind a magyaroknak vannak kisebbségei országuk körül, koszovói típusú felszabadító hadseregek feltûnhetnek más keleti országokban is, elsôsorban Romániában. A nagyhatalmak egy szép napon arra ébredhetnek, hogy létrejött Kovászna–Hargita Felszabadító Hadserege vagy akár Dobrudzsáé."

A gondolatmenet alátámasztására Ion Cristoiu utal egy, a párizsi Le Figaróban megjelent írásra, amely szerint a Koszovói Felszabadítási Hadsereg vezetôinek nyilatkozatai az Albániát 1913-ban ért történelmi igazságtalanságot hangsúlyozzák. Ez, írja Cristoiu, a románokat a magyar irredentizmus tételére emlékezteti, amely olyan történelmi igazságtalanságnak tekinti Erdély elvesztését az elsô világháború nyomán, amelyet most Nagy-Magyarország újraalakításával vagy egy újabb bécsi diktátummal lehetne jóvátenni. A továbbiakban a szerzô, aki a cikkben végig a belgrádi kormány pártját fogja az " albán terroristákkal" és az " elvakult Nyugattal" szemben, hosszasan bizonygatja, hogy Koszovó " Szerbia egyfajta Székelyföldje" és viszont. Cristoiu élesen támadja a román külügy- és nemzetvédelmi miniszter nyilatkozatait arról, hogy Bukarest felkérésre kész részt venni egy koszovói NATO- mûveletben, majd a következôképpen zárja írását:

" Mennyi a távolság még addig, amíg Emil Constantinescu elnök, a nemzetvédelmi és a külügyminiszter, a román kormány kinyilvánítja készségét arra, hogy részt vegyen egy NATO-beavatkozásban Hargita és Kovászna Felszabadító Hadseregének megsegítésére? Csak egy lépés! Az új hatalom Koszovóval kapcsolatos felelôtlen politikája Románia történetének számos más olyan pillanatára emlékeztet, amikor az országnak drágán kellett megfizetnie, hogy semmirekellôk kerültek az élére. Vagy, ki tudja, talán árulók!".

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]