1998. május 7.
(X. évfolyam, 101. szám)

Tegnap Bukarestben ülésezett az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége. A testület elemezte az RMDSZ államtitkárainak eddigi tevékenységét, illetve az új államtitkári tisztségekre beérkezett jelöléseket. Az elemzés nyomán az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége megtette javaslatait az Operatív Tanácsnak az államtitkári tisztségek betöltésére.

Ugyancsak május 6-án ülésezett Bukarestben az RMDSZ Operatív Tanácsa, amely a következô javaslatokat véglegesítette:

Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium: Bara Gyula; Szállításügyi Minisztérium: Birtalan József; Területrendezési Minisztérium: Borbély László; Privatizációs Minisztérium: Erôs Viktor; Mûvelôdési Minisztérium: Kelemen Hunor; Ipari és Kereskedelmi Minisztérium: Lányi Szabolcs.

A további négy államtitkári tisztséggel kapcsolatos javaslatok véglegesítésére lapzártáig még nem került sor — tudtuk meg az RMDSZ-tájékoztatóból.

Több száz magyarországi és külföldi magyar egyetemi elôadó, professzor részvételével került sor a Magyar Professzorok I. Világtalálkozójára Budapesten. Köztük volt Hollanda Dénes professzor, a Marosvásárhelyi Mûszaki Egyetem dékánja, aki az MTI hírügynökségnek elmondta: Marosvásárhelyen már eldöntött dolog egy önálló magyar nyelvû egyetem felépítése, amelyben megkezdôdik a mûszaki és az orvosi oktatás. A professzor szerint a tanári gárda is megvan mind a két szakon. — Nagyon nehéz volna a román államtól egy egyetemet szerezni, ahol megindulna ez az oktatás, tehát saját erônkbôl kell létrehoznunk az egyetemet. Már bejegyezték a törvényszéken az alapítványi kuratóriumot. Ezen a alapítványon keresztül próbáljuk a pénzt összegyûjteni az építkezéshez — mondotta.

Mint kiderült, ha meglesz az 5 millió dollár, 2000-ben már indulhat az egyetem ezen a két szakon. A döntés, a nagyszabású terv pedig a marosvásárhelyi tanári karnak egy részétôl származik. — Nincs idônk nagyon sokat várni, mert a tanári kar, az elit kar kiöregszik, ezért még 4–5 év alatt utánpótlást kellene nevelni — tette hozzá a dékán. Hollanda, az alapító szerint, aki zsebébôl fizette ki az alapítvány létrehozásához szükséges 10 millió lejt, nem fér kétség ahhoz, hogy az itt szerzett diplomát hivatalosan is elismerik. A kuratórium tagjai: Dávid László elôadótanár, a kuratórium alelnöke, a titkára Sánta Tibor jogász, Kiss Elemér professzor a pénztárnok, Máté Márton adjunktus pedig az adminisztrátor

A parlament két házának keddi együttes ülése úgy döntött, hogy az étkezési jegyekrôl szóló törvény a Hivatalos Közlönyben történô megjelenését követôen azonnal lépjen életbe. A jogszabályt egyébként Emil Constantinescu elnöknek ki kell hirdetnie, s azt követôen a közlönyben való publikálásának már nincs akadálya.

A törvény értelmében az állami, a magán vagy a költségvetési szektor alkalmazottai egyaránt kaphatnak munkáltatóiktól napi 18 ezer lej értékû étkezési jegyeket. Az étkezési jegyeket kiadó cégek és intézmények ezek ellenértékével növelhetik költségeiket, ami egyben azt is jelenti, hogy annyival csökken adóalapjuk. Azonnal érthetôvé válik a pénzügyminisztérium ódzkodása, hiszen amennyiben az ország valamennyi alkalmazottja kapna munkáltatójától ilyen jegyeket, az állami költségvetés adóbevétele számottevôen csökkenne. Mégpedig olyan mértékben, hogy a költségvetési hiány azonnal 1,1 százalékkal megnône. Amit, mint tudjuk, a Nemzetközi Valutaalap határozottan ellenzett.

Mivel a honatyák elvetették a jövô évi, illetve az idei decemberi életbe lépésrôl szóló javaslatokat, Andrei Chiliman nemzeti liberális képviselô, a képviselôház alelnöke azt kérte, hogy az errôl szóló szakaszt ismét bocsássák szavazásra a soron következô együttes ülésen. Az alelnök formai okokra és precedensre is hivatkozott javaslata alátámasztása végett.

A parlamenti szakbizottságok kedden végre zöld utat adtak az idei állami költségvetési törvény tervezetének. Az ülésrôl a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának képviselôi kivonultak, mivel javaslataikat a bizottságok nem vették figyelembe.

A Ciorbea-kabinet által kidolgozott költségvetés alig módosult a szakbizottságokban. Annak ellenére, hogy a Demokrata Párt egyik fô kifogása éppen a büdzsé „kiegyensúlyozatlansága" volt. Mint tudjuk, Radu Vasile kormányfô kinevezése elôtt úgy nyilatkozott, hogy a költségvetést a parlamentbôl visszavonja, ám késôbb elállt ettôl a szándékától.

Elôreláthatóan a jövô hétnél hamarabb azonban a tervezet nem kerül majd a plénum elé. Pedig a késés így is óriási. S annak hatását talán nem annyira a központi intézmények, mint inkább a vidéki önkormányzatok érzik. De elfogadásáig nem kerülhet sor semmilyen állami beruházás beindítására, s emiatt az is elképzelhetô, hogy a több hónapos késés a nemzetgazdaságnak is hatalmas károkat okoz. Az ellenzék a késésért a kormánykoalíciót hibáztatja, a koalíciós pártok pedig az idei koalíciós válságot kirobbantókra mutogatnak. Az azonban kétségtelen, hogy végül a parlament azt a büdzsét fogja megszavazni, amelyért Victor Ciorbeának távoznia kellett.

T. Sz. Z.

A parlament két házának keddi együttes ülésén ötórás vita után sem született döntés az RTDP arra vonatkozó javaslatáról, hogy alakuljon parlamenti vizsgálóbizottság a cigarettaügy kivizsgálására. A testület ugyanis számos honatya távozása miatt estére határozatképtelenné vált, így a vita folytatását jövô keddre halasztották.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt szónokai ellenezték, hogy a parlament az illetékes állami joghatóságokkal párhuzamos vizsgálatot folytasson, ezt a véleményt osztotta az RMDSZ is, míg a Demokrata Párt, amely az elôzôekhez hasonlóan szintén tagja a kormánykoalíciónak, egy olyan bizottság felállítását tartotta megoldásnak, amely az állami hatóságok eljárásának lezárulása után vizsgálja majd annak szabályosságát.

A katonai törvényszék egyébként kedd este visszautasította a cigarettaügyben letartóztatott több személy — köztük Ioan Suciu repülôtér-parancsnok — ügyvédeinek kérelmét ügyfeleik szabadon bocsátására. Így tegnap a katonai ügyészségen már sor került az elsô szembesítésekre.

Két hete veszélyben az I-es Számú Poliklinika. Részletes felvilágosításért dr. Dan Zologhoz, a poliklinika fôorvosához fordultunk.

— Mik az elégedetlenség kiváltó okai?

— A Megyei Egészségügyi Igazgatóság döntése szerint ebbe az épületbe szándékoznak elhelyezni az Egészségügyi Biztosítót. Ha az elképzelés megvalósul, ennek súlyos következményei lesznek a lakosságra.

— És mennyire érinti az alkalmazottakat?

— Nem maradnak munka nélkül. A poliklinika, személyzettel együtt, átköltözne a Mócok úti II-es Számú Poliklinika épületébe, amely most is szûkösnek bizonyul. Elsôsorban azért, mert nem rendelkezik olyan tágas várótermekkel, mint mi, másodsorban míg ôk naponta 1000–1200 beteget vizsgálnak, addig nálunk több mint 2000 páciens megfordul.

— Ellenvetéseikre milyen választ kaptak?

— Dr. Serban Rãdulescu igazgatónak csak annyi megjegyzése volt, hogy nem változik semmi, legfennebb a Mãrãsti negyedben lakó páciensek egy megállóval többet utaznak. Véleményem szerint, ez teljesen felelôtlen hozzáállás. Fôleg amikor a munkavédelmi törvény 425-ös szakasza világosan kimondja: A váróteremben egy beteg számára 1,5 m²-t kell biztosítani. Ha megtörténik az összevonás, akkor a lépcsôket is számításba kell venni. Ez viszont újra a beteggel való kitolást jelentené. Egészségügyi reformról beszélünk, de ahogy látom, egyelôre csak visszafejlôdés történik.

— Mostanában az egészségügyi ellátás megkönnyítését hangoztatják. Úgy látom, inkább nehezítésrôl van szó.

— Valóban így van. És sokan nem értik meg egy poliklinika fontosságát. Ioana Udrea, az Egészségügyi Igazgatóság aligazgatója például szovjet találmánynak kiáltotta ki a poliklinikai rendszert. Ugyanakkor Amerikában most kezdik kialakítani, mert rájöttek, hogy sokkal jobb, ha a beteg egy épületen belül elvégezhet minden szükséges vizsgálatot, és nem kell heteken keresztül klinikáról klinikára, laboratóriumból laboratóriumba járnia. Nem beszélve arról, hogy egy járóbeteg sokkal kevesebbe kerül, mint a kórházi beteg.

— A költözés, milyen anyagi következményekkel jár?

— A röntgenfelszerelés mûködtetése különlegesen kiképzett, ólomfalas kabinetet igényel. Ha költöznünk kell, ez a 2 milliárd lej értékû felszerelés elveszett. A laboratóriumok költöztetése szintén 2–3 milliárdba kerül, és még fel se merült az átalakítás költsége.

— Mit szándékoznak tenni a továbbiakban?

— A végsôkig próbáljuk védeni érdekeinket, illetve a lakosság érdekeit. Ha kell, törvényre megyünk, de távozni nem fogunk.

(horváth)

Aranyosgyéresen a legutóbbi tanácsülést már a felújított, modern bútorzattal felszerelt polgármesteri hivatal gyûléstermében tartották meg.

A tanácsosok elsôként a Közterületfenntartó Vállalat igazgatójának, Asafti Corneliunak a beszámolóját hallgatták meg, aki a polgármesteri hivatal hatáskörébe tartozó állami cég tavalyi könyvelési mérlegét és az 1998-ban elvégzett munkálatokat ismertette. Kiderült: a tavalyi év a vártnál jobb volt. A Sodronyipari Mûvek a vállalattal szembeni tartozásait barterben, termékekben egyenlítette ki, amit sikerült értékesíteni. A pozitív könyvelési mérleg, a jó pénzügyi év mögött azonban lakossági „hozzájárulás" is van: az emberek tavaly a kelleténél sokkal több hôenergiát fizettek ki. Gyakorlatilag a vállalat pazarlását fizettették ki a lakossággal. A tanácsosokat különösen az a tavaly modernizált két hôközpont esete érdekelte, ahova új berendezést szereltek be. A tervezôk és a gyártók vásárláskor azt ígérték a polgármesteri hivatalnak, hogy az új kazánok 35 százalékkal kevesebb gázt fogyasztanak. A valóságban a fogyasztásuk a régi, elavult kazánokénál nagyobb volt! A lakók elégedetlenek a magas számlák miatt. Több tanácsos is javasolta, hogy a lakóbizottságok a hôenergiát szállító csövek tömbházbeli bemenetelénél szereltessenek fel új külföldi órákat. Az 1990–2000 márkás ár rövid idô alatt megtérülne, így a vállalat jobb gazdálkodásra kényszerülne, magának kellene fedeznie eddigi vesztességeit.

Második napirendi pontként a városatyák egyhangúlag beleegyeztek a város új tisztasági szabályzatába, ami Aranyosgyéres takarítását, tisztántartását szavatolja.

A helyi tanács elfogadta a Sodronyipari Mûvek kérését, hogy az elsô negyedévre szóló 324 millió lejes épületadójának kifizetését halasszák el május 31-ig, és töröljék a 34 millió lej késedelmi kamatot. Az egyhangú határozat mögött az áll, hogy Aranyosgyéres legnagyobb vállalata — ha jelenleg anyagi gondokkal is küszködik — mindig sokat segített a városon.

A 3 napirendi pont után — a negyediket dokumentáció hiányában nem tárgyalták — következtek a felszólalások. Ahol többek között kiderült, hogy a kisvárosban ötvenhat ’89-es forradalmár a 42-es törvény értelmében garázsépítésre igényel területeket. A tanács válaszként kilátásba helyezte a forradalmárok kilétének ellenôrzését, ugyanis Aranyosgyéresen csak egyetlen hôsrôl tudnak.

A polgármester elmondotta: kolozsvári gyermekvédelmi szervezettel karöltve gyermekvédelmi központot alakítanak ki az egyik óvodában, ahol az egyedülálló, fiatal anyákat is támogatni fogják. A jogtalanul kialakított zöldségeskertekrôl is szó esett, amelyeket ellenôrzés után a polgármesteri hivatal felszámol.

Schmidt Jenô

MATEI LÁSZLÓ, a Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémia diákjának alkotásaiból nyílik kiállítás május 8-án, este 6 órakor a Korunk szerkesztôségében. Bevezetôt mond Ioan Sbarciu és Heim András. Ferenczi Attila verseibôl olvas fel. Közremûködik a Sotto Voce kórus.

TÁJAK, TEMPLOMOK címmel Suba László festészeti tárlata nyílik meg május 9-én 12 órakor a Kolozsvár-Külsô Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának Gy. Szabó Béla Galériájában. (Fôtér 23. szám.)

KALOTASZEGI ÉLETKÉPEK címmel Bokor Ernô mutatja be miniatûrjeit a Kolozsvári Római Katolikus Nôszövetség Szentegyház utca 6. szám alatti székhelyén. A május 8-án 13 órakor kezdôdô megnyitó vendégeit Balogh Gizella köszönti. Bevezetôt Gábor Dénes mond. Boldizsár Zeyk Imre Kalotaszegrôl tart elôadást, Török Kis Erika énekel. Az elôzô kiállítás záróünnepélyének sorshúzásán a karitatív célra adományozott Essig Klára-festményt a 16-os szám tulajdonosa nyerte meg. A nyeremény 10–12 óra között vehetô át.

A IV. IFJÚSÁGI NÉPTÁNC-TALÁLKOZÓ rendezvényeinek keretében május 8-án 15 órakor néptáncelôadás a Brassai Sámuel Elméleti Líceum dísztermében. Fellépnek a szentlászlói Zajongó néptáncegyüttes, a pécsi Mecsek Táncegyüttes, az Irisz-telepi Bóbita gyermek-néptáncegyüttes, a Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló és Zurboló Utánpótlás néptáncegyüttesei, a Báthory István Elméleti Líceum néptánccsoportja, az Apáczai Csere János Líceum Szarkaláb néptáncegyüttese, illetve a Brassai-líceum Kisbogáncs és Bogáncs néptáncegyüttesei.

AZ ERDÉLYI MÚZEUMEGYESÜLET rendezésében május 8-án, pénteken du. 4 órakor a Központi Egyetemi Könyvtár Muslea-termében Antal Árpád professzor bemutatja MONOKI ISTVÁN: ROMÁNIAI MAGYAR KÖNYVTERMELÉS 1919–1940 címû könyvét. A bemutatót bevezeti Doru Radosav, az Egyetemi Könyvtár igazgatója, az Erdélyi Múzeum-Egyesület könyvkiadásának eredményeirôl és terveirôl beszél Sipos Gábor, az EME titkára.

Minden érdeklôdôt szeretettel várunk.

KULCSÁR GABRIELLA Zene és játék címû kötetét, a Tinivár Könyvkiadó legfrissebb termését mutatják be május 9-én, szombaton, délután 4 órakor a Gy. Szabó Béla Galériában (Fôtér 23., I. emelet). A mûvet dr. Szenik Ilona és dr. Angi István, a Gheorghe Dima Zeneakadémia tanárai méltatják. Fellépnek a Sotto Voce kórus és a 16-os Általános Iskola néhány diákja. A szervezôk zenét, játékot kedvelô fiatalokat és felnôtteket egyaránt szeretettel várnak.

TÁNCOS ÖSSZEJÔVETELÉT tartja az RMDSZ kül- és belmonostori körzetének M-klubja pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. A zenét az Öreg Fiúk zenekara szolgáltatja.

TÁNCHÁZ csütörtökön este 8 órától a Heltai Gáspár Alapítvány és a Városi Kultúrház közös szervezésében a Fôtér 24. szám alatt. Muzsikál ifj. Fodor Sándor és a Tarisznyás Együttes. A tánc- és énekoktatáson résztvevôk, a táncház rendszeres látogatói között — a rendezvényen kapott számozott belépôk alapján — a júniusi zárótáncházban értékes ajándékokat sorsolnak ki.

Több mint hatvan esztendôt fényképezett a marosvásárhelyi Marx József, aki 1958-tól korábbi polgári foglalkozását is odahagyva hivatás-szerûen csak a fotómûvészetnek szentelte életét, Sütô András meghívására az Új Élet fotóriportere, örökmozgó fényképésze lett.

Nemcsak riportképekre futotta energiájából, de remek néprajzos, mûvészeti dokumentum- és tájképeket, mûvészi értékû akt- és tárgyfotókat, valamint sok-sok ezer mûemlékes felvételt készített. Számon tartotta ôt nem csak a szûkebb szakma — a Fényképészek Nemzetközi Szövetsége (AFIAP) tagjai közé választotta —, a hazai szövetség választmányi tagja, majd tiszteletbeli elnöke is volt.

A hagyatékban mintegy kétszáz-ezer negatívot ôriznek, s amikor mûemlékes felvételeibôl nyújtunk egy kis ízelítôt, akkor mindössze arra szeretnôk felhívni a figyelmet, hogy micsoda kincsesbánya van kezünk ügyében, hiszen ezeknek a képeknek mûvészi és dokumentumértéke vitathatatlan. Köszönjük Darabont Lilinek, a tanítványnak, hogy rendelkezésünkre bocsátotta ôket. Fáradozása és szervezôkészsége lehetôvé tette a tusnádi regionális mûemlékes konferencia kamarakiállításán a mintegy száz fényképbôl válogatott ízelítôt. Reményeink szerint sikerül majd felhívni rá a figyelmet a vándorkiállításon idehaza és a határokon túl is, mert van közöttük már nem egy olyan, amit csak a Marx-fénykép ôriz meg az utókor számára. Jobban oda kellene hát figyelnünk kallódó értékeinkre, hiszen önmagunknak tartozunk azzal, hogy megbecsüljük az elôttünk járók munkásságát.

Társadalmi összefogás nélkül, a gyarapodó magyar vállalkozói réteg anyagi támogatása nélkül mindez legfennebb néhány álmodozó vágya marad. Rajtunk is múlik, hogy ez a hagyaték elfoglalja méltó helyét tudatunkban, bekerüljön szellemi kincsesházunkba.

Szabó Zsolt

Újabb jelentôs zenei esemény színhelye városunk: az elsô Kolozsvári Kamarazene Fesztivál keretében nyolc estén át, május 3–10. között, mindennap hangversenyt tartanak.

A fesztiválra érkezett külföldi mûvészek közül többen már játszottak Kolozsváron, mellettük bukaresti és helyi elôadók is fellépnek, köztük a Transilvan vonósnégyes.

A fesztivál nyitóhangversenyén, május 3-án, egy Mozart- és két Schubert-szerzemény hangzott el.

Mozart: Kegelstatt triója igaz, mindössze négy nappal ezelôtt volt mûsoron a Diákházban, de e szép mûvet így is szívesen hallgattuk. Az elôadók: Jeremy Menuhin — zongora, Johannes Erkes — brácsa és Dejan Lazic — klarinét, magas színvonalon adták elô a triót. A fiatal Dejan Lazic klarinetje meleg muzikalitással szól, Johannes Erkes brácsájának nemes, tömör hangja van. Az est mindhárom darabjának zongoraszólamát Jeremy Menuhin játszotta igen jó színvonalon.

Ezután lépett a dobogóra az izraeli Sharon Bezaly nagyon fiatal fuvolamûvésznô, aki tavalyi hangversenyein már megnyerte szívünket. Schubert: Hervadt virágok címû hosszú és nehéz variációs mûvét játszotta Jeremy Menuhinnal, kinek megcsodáltuk remek balkéz-technikáját. Sharon Bezaly különleges tehetség. Briliáns technika, muzikalitás. A finom pianók mellett nagy érdeme, hogy nem is érezzük, hogy fúvóshangszeren játszik, annyira jól tudja beosztani légzését. Elôadása mindenkor élmény!

A mûsort záró Schubert: Pisztráng-ötös a kamarazene egyik remeke, harmadik tételét a szerzô ismert dala, A pisztráng képezi. A különbözô országokat képviselô elôadók — Luz Leskowitz (hegedû), Johannes Erkes (brácsa), Marian Cazacu (cselló) és a helyi filharmónia tagja, Adrian Filipescu (bôgô) mellett a zongoránál ezúttal is Jeremy Menuhin — együttmûködése példa értékû: a zene az a terület, ahol a nemes cél érdekében nincs ellentétes felfogás. A mûvészek e nemzetközi nyelven tökéletesen megértik egymást.

A tapsokat az elôadók a Pisztráng-tétel ismétlésével köszönték meg.

Morvay István

Az utcai pénzváltóknál a forint 40/41, a márka 4650/4700, a dollár pedig 8320/8400 lejbe kerül.

Bár Radu Vasile miniszterelnök Hargita és Kovászna megyei látogatása korántsem kapott akkora sajtófigyelmet, amennyire a gesztus politikai töltete ezt indokolta volna, az eseményrôl szóló híradások, tudósítások egyértelmûen bizonyították: nem tisztázott a látogatás célja, üzenete, nincs konkrét elképzelés, ki is a „haszonélvezôje" a kormányfô ezzel útnak indított kisebbségpolitikájának. A mai román és magyar sajtó láthatóan nem tud megbirkózni ezzel a feladattal: a szokásos elsô oldalas értékelések szembeszökô hiánya, a tudósítások rövidsége, „felszínes" jó- vagy rosszindulata kétségtelenül arra enged következtetni, hogy a kisebbségi kérdésben egy esetleges „új korszakot" sejtetô miniszterelnöki látogatás értékelésére az eddig nagy elôszeretettel használt sztereotípiák, a már elôzetesen kiformált vélemények nem alkalmazhatók. A sajtó és a politikum pedig jelenleg ennél többre nem képes. Anélkül természetesen, hogy irreálisan felértékelnénk e politikai lépés súlyát, annyit mindenképpen meg kell állapítanunk, hogy az új kormány által felvázolt kisebbségpolitika — szerencsés vagy szerencsétlen végkifejletétôl függetlenül — már a kormányalakító többpárti egyeztetések folyamán tett kijelentések, majd a Hargita és Kovászna megyei látogatás üzenete (és nemkülönben Kolumbán Gábor Hargita megyei tanácselnök államtanácsossá való kinevezése) lényegi változásokat mutatnak a kisebbségi kérdés, pontosabban a „magyar kérdés" hivatalos megközelítésében. Mint jeleztük, a sajtó, a politikum pedig igen megosztottan vélekedett a miniszterelnök üzenetérôl; a nacionalista újságok a térségben élô „kisebbségi" románok irányába küldött egyértelmû jelzést véltek felfedezni Radu Vasile nyilatkozataiban, mely meglátásukban az asszimiláció, a magyar elnyomás elleni fellépést vetítette elôre, míg a magyar médiumok, különösen a helyiek a kétnyelvûség, az együtt-élés „modellértékét" ecsetelô nyilatkozatoknak tulajdonítottak nagyobb jelentôséget. Ami közös pontként kezelhetô, az csupán egy alig mérhetô, félszeg bizalmatlanság, amely bár különbözô meggondolásból, de vélhetôen ugyanarra a dologra vonatkozott: félô volt, hogy a némiképp mediátori szerepet felvállaló Radu Vasile csupán a strassbourgi beszédét „vezette fel" a látogatással. Ebben a kontextusban a meglepôen eltérô beállítások, megközelítések minden bizonnyal nem csupán a helyi magyarok túlzott optimizmusából, vagy pedig a román nacionalista sajtó szokásos ferdítéseibôl erednek; a kettôsségért kétségtelenül az üzenet — mindeddig tisztázatlan célzatú — minôségi változása, újszerû jellege okolható, amely — ahogyan leszûrhetjük az igen óvatos lapvéleményekbôl — meglehetôs zavart keltett. Ez a kettôsség pedig egy jó és egy rossz hírrel szolgál számunkra: jó az, hogy az új miniszterelnök és kormánya — legalábbis elvi szinten — megértette, hogy egy komoly és felelôs kisebbségpolitika mindkét fél számára nyereséget jelent, hogy a kisebbségi kérdés európai módú rendezése nem jelenthet a többségi fél számára megengedhetetlen kompromisszumot, és nem utolsósorban azt, hogy az illetô két megyében és általában a román–magyar vonatkozásban nem igazságot kell szolgáltatni egyik vagy másik félnek, hanem jobb körülményeket, kedvezôbb politikát kell biztosítani az együttélés „modellértékének" megvalósításában. A rossz hír pedig az, hogy épp ezt nem érzékelte a román sajtó, a politikum.

A mindkét féllel való „látványos" egyetértés, azaz az állítólagos magyar elnyomás, a magyarországi tôke masszív jelenlétét megcáfoló kijelentések egyfelôl, a helyi románság nemzeti identitásának megôrzését, támogatását célzó ígéretek másfelôl pedig nem bizonyítanak mást, mint azt, hogy az új kormányzat — legalábbis szándéka szerint — kötelezettségei szellemében új fejezetet nyit a kisebbségekkel szemben alkalmazott politikájában, mi több, felszámolni szándékszik azokat a román közéletben igen kedvelt, úgymond „virtuális" feszültségforrásokat, melyek mindeddig meglehetôsen megnehezítették a kisebbségi kérdés megoldására irányuló törekvéseket. Hogy mennyire takar igazi, politikai akaratot, és ha igen, akkor mennyire „jön be" a miniszterelnöknek ez a Tony Blair típusú történelmi „békítgetés", még nem tudni, bár az kétségtelen, hogy az „együttélési modell" megvalósításának eszközeit nem Hargita és Kovászna megyében, hanem Bukarestben kell keresni, ugyanis ott léptetik, léptetnék életbe azt a kormányprogramot, amely többek között az említett megyék számára is számos kérdésben megnyugtató megoldásokat biztosítana.

Csernik-Vass Attila

Számtalan olyan épület létezik a világban (fôleg a hagyománytisztelô briteknél), amelyben szellemek kísértenek. Legyen az lakóház vagy színház, palota vagy polgári ház, a benne lakók, az odalátogatók néha félelemmel ugyan, de büszkén hirdetik, hogy az épületben hajdanvolt személyek kísértenek. „Élményüket" a legteljesebb meggyôzôdésrôl tanúskodó módon adják elô, hisznek abban, hogy csakugyan reálisan láttak „valakit".

A dolog nemcsak pszichológusok (páciens- és pénzszerzô) figyelmét keltette fel. Más szakterületek tudósai is foglalkozni kezdtek a kísértetjárással. Kutatásaikról, gyakorlati bizonyítékokkal alátámasztott elméletükrôl nemrég érdekes dokumentumfilmben számolt be a Discovery Channel mûholdas tévéállomás.

A tudósok egyike, Radin professzor (Nevadai Egyetem) roppant egyszerû és „földi" magyarázattal szolgál a kísértetjárásra, illetve az észlelésekre. Fizikai mérésekkel bizonyította be, hogy az illetô épületekben olyan helyek vannak, melyekben az elektromágneses tér erôssége sokkal magasabb értékû, mint a normálisan megszokott, akár két-háromszoros is lehet az érték növekedése. Ezt magasfeszültségû távvezetékek közelsége, de akár egy ház belsô villanyvezeték-hálózata is okozhatja. (Egy bemutatott esetben a mérômûszer mutatója a ház teljes áramtalanítása után a nullára esett vissza a 170–180-as értékrôl.) A professzor szerint az erôs elektromágneses tér hatására az elektromos-kémiai ingerületek által mûködtetett agykéregben rendkívüli, bolygó áramok keletkeznek, s ezek mintegy be- és összekapcsolják az érzékelési központok idegsejtjeit. Az illetô emberek belülrôl, teljesen valósághûen, fiziológiai értelemben normálisan „látnak". Csak éppen nem reális, külsô inger váltja ki az észlelést, hanem hamis módon gerjesztett áram. (Az indukció révén létrejövô ún. „bolygó áramokat" egyébként az elektromosságtan már régóta ismeri.)

Az — éppen egyszerûségével megkapó — elmélet természetesen további kutatásokat igényel. Mindenesetre az elmélet révén a „szellemjárás" közönséges fiziológiai problémává válik, olyanná, melyben semmi természetfölötti nincs.

Metz A. Márton

Mottó:
Fontos telefonbeszélgetés.
— Halló?
— Halló!
— 11-11-11?
— Nem, kérem. 111-111.
— Elnézést a zavarásért.
— Nem tesz semmit. Úgyis csengett a telefon.

— Ne, az istenért, ezen ne múljon. Ne ezen múljon. Ne tiltsák be a hordozható telefonok használatát, ne bírságolják azok igénybevételét sem Kolozsvár Városi Tanácsában, sem sehol. Elvégre a csodálatos technika azért van, hogy használják.

Hogy tudom bámulni és csodálni azokat a fontos állampolgárokat, akik valamiféle alig használt nyugati kocsiban ülnek, és miközben türelmesen várják, hogy zöldre váltson a villanyrendôr, gondba süllyedt tekintettel suttognak bele a markukba simuló finom mûvû kis készülékbe. Vagy milyen könnyed-nagyvonalúsággal tárgyal Széchenyi téri pénzváltó barátom a Fôtéren méltóságteljesen kliensre várakozó pénzbeváltó kollégájával...

Terjed a civilizáció, felgyorsul az információcsere. Nézem ámulva-bámulva a tv- híradót: parlamenterek lépnek ki elegánsan kocsijukból, fülükhöz szorítva a hordozható távbeszélôt, semmibe véve az ôket filmezô vagy áhítattal szemlélô közönséges halandókat. Hát persze, talán éppen ebben a történelmi pillanatban oldják meg azokat a gazdasági-politikai kérdéseket, amit eddig nem sikerült megoldani — maroktelefon híjával.

...És a zsebtelefon fontossága a mûvészetben!...

Hogy is tudta megírni Roger Martin du Gard a Thibault családot, vagy Jókai a hatalmas élemûvét hogyan teremthette meg mobiltelefon nélkül? Mit produkálhatott volna Mikszáth, ha a Tisztelt Ház üléseirôl be-becsöröghetett volna idôben és percre készen a szerkesztôségbe...

Hogyan is létezhetett eddig az, ami létezett e csodálatos találmány nélkül? Amit ma már minden kulcs-ember használ — ahogy pesti barátom mondta nekem félszájjal, miközben a berlini barátnôjével beszélgetett a helyi zöldségárakról! — Kolozsvár fôterérôl, ahol éppen sétáltunk...

Ne tiltsák hát be sehol a hordozható telefon használatot: sem a tanácsban, sem a toiletten, sem szerelmi aktus közben. Parlamentben sem. Sehol.

— Hogy ezen ne múljon — állapítom meg.

— Hol a televízió távirányítója — riaszt fel tûnôdésembôl feleségem.

— A zsebemben — válaszoltam és nyeltem egy nagyot.

— A zsebedben? — csodálkozott. — Miért hordod a távirányítót a zsebedben?

— Tudod — kezdem pirosra gyúlt fülekkel —, én sem akarok lemaradni a civilizációtól..., amikor a piacra megyek esténként fonnyadt zöldséget és maradék salátát vásárolni, idônként elôveszem a zsebembôl a táv-irányítót és a fülemhez szorítom. És fontos arccal és önmagammal rém elégedetten bólogatok és hümmögök nagyokat — majdnem úgy, mint egy igazi politikus, vagy mint egy piros zakós üzletember.

— De mire jó ez? — értetlenkedett feleségem.

— Az illúzióért, tudod — hajtottam le szégyenlôsen a fejem. — Mert ilyenkor azt hiszem, vagyok valaki. Hogy vittem valamire én is. Ilyenkor boldog és büszke vagyok. Meg aztán...

— Meg aztán?...

— Így sokkal olcsóbb telefonálni — mondtam. — Ebben a fene nagy elidegenedésben és önadminisztrálásban teljesen mindegy: mobiltelefonon keresztül értekezem barátaimmal, sorstársaimmal, vagy csak a televízió távirányítójába mondom a magamét bánatosan és magamra hagyatottan.

Jancsó MIklós

Össznemzeti vitát javasol az MVSZ Erdélyi Társaságának elnöke. Az össznemzeti vita szép is, jó is, csak éppen... De mi tekintsünk el attól, hogy kivihetetlen — nem is csak ezért beszélném le sürgôsen róla az MVSZ Erdélyi Társaságát, meg mindenki mást, akinek ilyen és ehhez hasonló, pótcselekvést jelentô, valós gondjainkat megkerülô és a megoldásokat közben mellékvágányra terelô „zseniális" ötletük támadna. Mert még ha az MVSZ kifutópályájáról is emelkedett magasba a kettôs állampolgárság látványos röppentyûje, aligha hihetô, hogy akad valaki, aki nem tudja, hogy ez is a magyarországi választási kampány ígéret-sziporkáinak (a semmi sem drága!) szüleménye. De ha ezt az összefüggést nem is fedezné fel mindenki, attól csak gyanút kellene fogni, hogy kik is harapnak-haraptak nyomba rá mifelénk az ötletre! Mindenekelôtt a hazai parlamentben békés szundikálásukból fölserkent politikusok, platformok és plattformájukat ôrzô, különben eredményt produkálni képtelen, a munkát nyílt levéllel, felhívással, közleménnyel (bejáratott funári módszerekkel) letudni vágyó, választások közeledtét érzô és jó elôre helyezkedô akarnokok. Olvasóink, a romániai magyarság döntô többsége azonban nem szundikálhat se békésen, se másképp a Ceausescu megálmodta parlament vagy a megyei székházak kényelmesre formált székein, s így nyilván tudja azt, amit a szundibundiból riadó, s a kettôs állampolgárság mézesmadzagját szopogató urak minduntalan elfelednek jó dolgukban, hogy az egyszerû népeknek összehasonlíthatatlanul prózaibb dolgokat kellene megoldaniuk! Így tehát ôk azt is észreveszik, hogy a választások nem ITT, hanem OTT lesznek! Még ha lehettek volna itt is, de amíg ezek az országtévesztô urak szundiztak, ez a veszély — legalább ez! — elmúlt a fejünk fölül. Egyelôre. Csak éppen a létbizonytalanság, a kiszolgáltatottság nem múlt el.

Mert mire is jó a kettôs állampolgárság?

Olyan útlevelünk lehetne — harsogják az okosok —, amellyel szabadon utazhatnánk Európába! Nem kell vízum, nem kell meghívó, nem kell megalázkodva besurranni követségre, konzulátusra... Gyönyörû álom: Párizs, Róma, London a lábunk elôtt hever, s a svájci Alpok csalogatóan integet...

A kettôs állampolgárság lelkes vigécei azt már „elfelejtik" hozzátenni, hogy egy európai utazáshoz nem is annyira útlevél kell, sokkal inkább és mindenekelôtt: PÉNZ! Ugyanis, akinek pénze van, ma is oda utazhat, ahova akar! Pénzért — jól tudjuk — útlevél is, vízum is, meg bármi más beszerezhetô. Valahogy úgy, ahogy a gazdag amerikai Móricka tette annak idején moszkvai látogatásán (akitôl hazaérkeztekor megkérdezték: És láttad Lenint? Persze. Végigálltad azt a hosszú sort a mauzóleum elôtt? Ugyan! Hát akkor hogyan láttad? Egy dollárért kihozták).

Hadd kérdem meg tehát: a romániai magyarság, de az ország nagy-nagy többsége, jelenlegi nyomorában mihez kezdene egy világútlevéllel?

A romániai magyarság döntô többségének egyelôre azt kell kitalálnia, hogy mivel veszi meg a mai kenyeret, meg a holnapit? Egyelôre az is gondot jelent, hogy határon belül a 2–300 kilométerre élô gyermekeit, szüleit, rokonait meglátogassa. S emiatti töprengésében aligha vigasztalja ôt az a tudat, hogy az érdekünkben szundikáló urak zsebében viszont máris ott a világutazásra jogosító diplomataútlevél! Mint ahogy az sem, hogy ezeknek bôségesen telne repülôre vagy vonatjegyre, szállodára és egyébre is — költségeiket amúgy is megtéríti a... a kenyérgondokkal küszködôk zsebébôl kiemelt garasokból gavalléroskodó hivatal.

Persze, persze, ha bejáratosak lennénk Európába, elmehetnénk oda dolgozni. Az ám! Dugig kereshetnénk magunkat... lehetne pénzünk!

De milyen áron?

És vajon megszámolták-e az urak, hogy azok közül, akik így-úgy mégis kijutottak és pénzre tettek szert, jól megy nekik, hányan jöttek vissza?

Vagy hulljon a férgese?

Kettôs állampolgárság, szabad út Európába — mi tagadás, bárki szívét megdobogtatná. Lám, még választási csörgôórának is alkalmas. Mindössze az a picurka hibája, hogy a választás nem itt van. És ez sem rajtunk múlik. Meg aztán a vízumkényszerig, a kettôs állampolgárságig — egyes választottjainkat utánozva — mi is aludhatunk még rá vagy kettôt... Most még csak választási léggömb az egész — tény, színes, sziporkázó, vonzó. De össznemzeti vita róla? Ugyan. Egy gombostû is megteszi.

Kiss János

Fôpróbának nevezte Balázs Sándor azt az összejövetelt, amelyet a két monostori RMDSZ-szervezet tartott kedden a Pro Iuventute székházban. A mostani Polgári Fórum a korábbi értelmiségi fórumok folytatása, jelezve az érdekeltek és érdeklôdôk körének szélesítését. Fôpróbára azért volt szükség, hogy majd a Markó Bélával hamarosan sorra kerülô találkozón ne hömpölyögjön parttalanul a kényes kérdések vitája.

Vitaindítóként Neményi Ágnes a Babes–Bolyai-egyetem magyar tanszékein folyó oktatás és kutatás aggasztó minôségét ismertette. Lecsökkent az igényszint, a tanárok zöme nem tartja meg rendszeresen az elôadásokat, a társadalomkutatás megrekedt a felméréseknél, tényfeltárás, elmélyültebb kutatás nem létezik. Az egyetem irányítása olyanok kezében van, akiknek nem érdeke az oktatási és kutatási színvonal emelése.

Mindez alátámasztja az önálló magyar egyetem létrehozásának szükségességét, hogy minôségi elvárásokra lehessen építeni.

Balázs Sándor mindezt megerôsítette azzal, hogy a cigányok népszámlálásra készülnek, ettôl a mi társadalomkutatóink messze állnak. Majd elindult a vita, amelyet kivonatosan ismertetünk.

• Schwartz Róbert: Középiskoláinkban is baj van a színvonallal, és ezért nem csak a tanügyi törvény okolható. Mintha tudatos is lenne a lezüllesztés. Mi lett a sorsa az RMDSZ saját kisebbségi tanügyi törvénytervezetének, amelyet 500 000 aláírással nyújtottak be? • Moldován Béla: Le kell szögezni a kormányban való további részvétel feltételeit, amelyek között szerepeljen a Bolyai újralétesítése. • Molnos Lajos: Meg kell találni a módját, hogy a saját oktatási törvénytervezetet a parlament újra napirendre tûzze. És egyáltalán hol akadt el annak idején? • Buchwald Péter: A szenátus napirendre sem tûzte, mert éppen szintén tanügyi témájú törvényt fogadott el. Késôbb az RMDSZ törvénytervezetébôl vonták ki a módosító javaslatokat, amelyek most a 36-os kormányhatározat részei. • András Imre: A módosító javaslatok belefoglalása egy másik törvénybe nem indokolja a félmillió aláírással ellátott polgári kezdeményezés elsüllyesztését. • Nagy Ernô: Cs. Gyímesi Éva éppen az önálló magyar egyetem létrehozásától féltette az oktatási színvonalat. Ennek cáfolatára nem kellene összeállítani egy névjegyzéket a Bolyai lehetséges tanári karáról? • Balázs Sándor: Van ilyen lista, Tonk Sándor készítette. • Szász Csaba: A villamosmérnöki karon vagyok adjunktus, már többször részt vettem ilyen összejöveteleken, és mindegyikrôl keserû szájízzel távoztam. Meg kellene haladni a szûk körû megbeszélések korlátait, össze kellene hívni egy értekezletet Erdély magyar egyetemi tanárai és hallgatói számára, Temesvárról, Brassóból, Nagybányáról, Marosvásárhelyrôl, mindenhonnan, ahol tanítanak vagy tanulnak. Ilyen polgári szervezôdés nyomására az RMDSZ-nek lépnie kellene. • Wanek Ferenc: A kormányzati szerepvállalás olyan, mint egy rossz házasság, amelyben a partnerek megjátsszák magukat. Az RMDSZ megjátssza azt a szerepet, hogy felvállalja az egész ország minden gondját, és közben mellôzi a kisebbségi érdekvédelmet, a koalíciós partnerek pedig megjátsszák a nagylelkût az államtitkári tisztségek osztogatásával.

A kettôs állampolgárságról elhangzott nyilatkozatokkal kapcsolatban a vitavezetô felkérésére András Imre, a Magyarok Világszövetségének elnökségi tagja elmondta, hogy az ötlet nem újkeletû, az MVSZ-ben most csak azért került ismét napirendre, mert feltûnôen sokan fordultak hozzá, segítséget kérve a magyar állampolgárság megszerzéséhez. Az MVSZ nem támogatja a kitelepülést, ezért az össznemzeti vitával megoldást próbál keresni, hogy a Magyarországon kívül élô magyarok szülôföldjükön maradjanak, de az anyaországtól mégse szakadjanak el a schengeni határ keletebbre tolódása nyomán. Ez a probléma hasonlatos a Bolyai-egyetem ügyéhez: a civil társadalom nyomást gyakorolhat a politikumra a megoldás sürgetéséért, és ha elvárása válasz nélkül marad, a polgár levonja a tanulságokat a politikusi megbízatást illetôen.

Buchwald Péter politikai öngyilkosságnak nevezte azt a kijelentést, hogy a kisebbségben élô magyaroknak nem kell magyar állampolgárság. De hogyan lehet megállapítani, hogy ki a magyar? Balázs Sándor ismertetett három kritériumot. Az egyik a származás, amely veszélyes, a másik az, hogy ki vallja magát magyarnak, ami szintén tartalmaz veszélyt, a harmadik a jogosítvánnyal rendelkezô kisebbségi szervezet igazolása. András Imre kipróbált példákra emlékeztetett. Az erdélyi németek hazatelepítésénél figyelembe vették, hogy a kérvényezô német iskolába járt-e, de Szatmár megyében ettôl eltekintettek, mert ott nem voltak német iskolák. A romániai horvát férfiak esetében nemzetiségi igazolvány lehet a katonakönyv, az egyedüli személyi dokumentum, amelyben feltüntetik a nemzeti hovatartozást. Olyan kérdés is felvetôdött, hogy mit nyerne Magyarország a kettôs állampolgárság megadásából. Valamit biztosan nyerne — hangzott a lakonikus válasz, amelyet talán az is indokolt, hogy a vita ekkor már késô estébe nyúlt. Wanek Ferenc kétségét fejezte ki, hogy a kettôs állampolgárság nem vezet-e ugyanoda, ahova a német áttelepülés, vagyis az egyik erdélyi kultúra elsorvasztásához. Vitazáróként Balázs Sándor leszögezte: a kettôs állampolgárságról semmiképpen sem dönthet két állam, hanem csakis a magyar állam és az illetékes nemzetrész.

Nits Árpád

Kedden utcai tüntetést szerveztek az 5-ös számú líceum diákjai és a szülôk. Az intézmény épülete elôtt tüntetôk az iskola kilakoltatására vonatkozó terv visszavonását kérték. Mint ismeretes, Andrei Marga tanügyminiszter a Babes–Bolyai Tudományegyetem politikatudományi és közigazgatási karának kívánja adni az ingatlant. A történtekre reagálva, a városi tanács napirendjére tûzte a kérdés megvitatását. A városatyák döntése szerint „az 5-ös Számú Elméleti Líceumra a Horea u. 52. szám alatti ingatlanban van szükség, rendeltetésének megváltoztatására a városi tanács beleegyezésére van szükség".

Kolozsvár polgármestere levelet intézett a tanügyminiszterhez, amelyben kifejti: „az Erdély szívében élô románok készek megakadályozni a román líceum felszámolását, melynek romjain, 1998 ôszén, az RMDSZ-vezetôk a Bolyai-egyetemet akarják visszaállítani". Figyelmezteti a minisztert, hogy a szülôbizottság kérvényt nyújott be — melyet a városháza el is fogadott — egy utcai tüntetés megszervezésére. Idôközben kiderült, hogy csütörtökön George Pruteanu parasztpárti szenátor is részt vesz a megmozduláson.

Kiss Olivér

Amint arról lapunkban már beszámoltunk, Bucur Ildikó tanácsos feljelentése nyomán, magánlaksértés vádjával letartóztatták (még március 31-én) Kun Károly magyarországi állampolgárt. A keddi, április 5-i tárgyaláson, védôügyvédje kérése ellenére, Kun Károly letartóztatási parancsát meghosszabbították.

A Bucur család 10 millió lej kártérítést, valamint a polgárôrök 40 millió lejt összegezô tevékenységének a kifizetését követeli. A tárgyalás május 26-án, a tanúk kihallgatásával folytatódik.

Tisztelt Elnök Úr!

Kedves Béla!

Az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselôk Tanácsának (MKT) 1998. április 25-i ülésén többek között vita folyt egy, a megyei elnökhöz tizenöt képviselô által benyújtott interpelláció kapcsán. Az interpelláció lényege az, hogy a Kolozs megyei szervezet nem kapott választ az 1997. február 15-i MKT határozata értelmében megfogalmazott 1997. február 18-i 6-os iktatószámú levélre, melynek címzettjei Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezetô elnök és Béres András oktatásügyi államtitkár. Mivel a vita folyamán aggodalmak merültek fel arról, hogy — különbözô információk, nyilatkozatok szerint — az újraindítandó állami, magyar tannyelvû egyetem központja Kolozsváron kívül más erdélyi város is lehetséges, az MKT úgy határozott, hogy szükségesnek látja az egyetem sorsának megvitatását egy rendkívüli ülésen. E határozatnak megfelelôen, tisztelettel meghívom az Elnök Urat Kolozsvárra, egy szombati napon rendezendô MKT-ülésre, melynek idôpontját Elnök Úr szíveskedjék megállapítani. Az idôpont ismeretében e tanácskozásra meg szeretnénk hívni a következô urakat is: Takács Csaba ügyvezetô elnököt, Kötô József oktatásügyi alelnököt, Horváth Andort, a Bolyai Társaság elnökét, Szilágyi Pál prorektort, valamint a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanárait. Az MKT határozata szerint e levelet a mellékelt 6/1997. február 18-i levéllel együtt, Elnök Úr általi tudomásul vétele után, közzétesszük a romániai magyar médiában.

K-vár, 1998. április 28.

Tisztelettel,

Boros János
megyei RMDSZ-elnök

A Bécsi Egyetem dísztermében szerdán hét közép- és kelet-európai mûvésznek, illetve tudósnak ünnepélyesen átadták a hamburgi Alfred Toepfer Alapítvány Herder-díját. A Bécsi Egyetem kuratóriuma 1964 óta adja ki ezt a személyenként 30 ezer márkával járó kitüntetést olyan személyiségeknek, akik sokat tesznek a közép- és kelet-európai, valamint a nyugat-európai országok közötti kapcsolatok fejlesztéséért, illetve gazdagítják az európai kultúrát.

Az idén Herder-díjat kapott Andrei Corbea-Hoisie romániai nyelvész, Bak Imre magyar festômûvész, Eliska Fucikova cseh mûvészettörténész, Ismail Kadare albán író, Justina Marcinkevicius litván költônô, Dorota Simonides lengyel néprajzkutató és Elena Tonceva bolgár zenetudós.

A hamburgi alapítványtól ezenkívül az idén is hét közép- és kelet- európai fiatal kutató kapott egyéves ösztöndíjat a Bécsi Egyetemre, akik fejenként 2000 márka havi ösztöndíjjal képezhetik tovább magukat az osztrák fôvárosban.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]