1998. május 19.
(X. évfolyam, 111 szám)

Kolozsvár RMDSZ-tagsága nincs elragadtatva Béres András, a leköszönt oktatásügyi államtitkár másfél éves tevékenységétôl — ez derült ki a Megyei Képviselôk Tanácsának legutóbbi ülésén elhangzott felszólalásokból és a volt államtitkárhoz is intézett nyílt levélbôl. Kötô József csütörtöktôl a hivatalosan kinevezett új államtitkár. A kormányülés idején Bukarestben tartózkodott, felkereste a minisztériumot. Arról faggattuk, hogy az államtitkárságon folyamatban lévô — félbehagyott vagy el sem kezdett — ügyekbôl milyen következtetésre jutott, megalapozott-e a kolozsvári közérzet?

— Az elégedetlenséget, az elvárások számonkérését különbözô fórumokon én is érzékeltem, de inkább azt mondanám, hogy kapcsolattartási, információáramoltatási hiányosságok miatt tûnt úgy, hogy nem történt elôrelépés. Az oktatásügyi minisztérium kisebbségi államtitkárságán átgondolt tevékenység folyt, de az kifelé nem látszott. Ki kellett alakítani azt a szervezési keretet, amely korábban nem létezett, hiszen nem volt kisebbségi államtitkárunk. Kidolgozták a mûködési szabályzatot, amelynek értelmében az államtitkár rendelkezhet a kisebbségi oktatás kérdéseiben, dönthet a tankönyvekrôl, tantervekrôl, a beiskolázási mutatókról. A kisebbségi államtitkárnak autonóm mozgástere lett. Ez a pozícióteremtés nem volt látványos, de ha errôl az alapozásról elôre tudunk lépni, jelentôs eredményeket valósíthatunk meg.

Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a kolozsváriak konkrét ügyekben vártak eredményeket. Például a Bolyai-egyetem dolgában. Valóban, elôdöm, amikor az Ügyvezetô Elnökség tanügyi fôosztályát vezette, az RMDSZ ellenzéki pozícióban politizált, alternatív oktatási hálózat kialakításán kellett munkálkodnia. Az 1996-os hatalomváltás után vált lehetôvé a kolozsvári állami, önálló, magyar tan- nyelvû egyetem gondolatának elfogadtatása a kormányban. 1996 ôsze elôtt számos más elképzelés alakult ki a független vagy kihelyezett tagozatoktól az alapítványi egyetemig.

De így is több gyakorlati probléma megoldást nyert ebben az idôszakban. A tanügyi fôosztály háttérmunkája nyomán beiktatták a magyar történelmet a tantervbe, meghirdették a vonatkozó tankönyvpályázatot. Megvan a szervezési elképzelés arra, hogy az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kormányszervvé váljon, és alakul annak a szervezeti kerete, hogy a kisebbségi oktatás lépést tartson a román nemzeti alaptantervben megvalósított reformmal. Ennek érdekében kolozsvári központtal magyar oktatáskutatási munkacsoport alakul, amelynek célja az anyanyelvi oktatás minôségének, versenyképességének javítása.

És ne feledjük, hogy ebben az idôszakban dolgozták ki, elfogadtatták és alkalmazták a 36-os kormányrendeletet. Ez rengeteg idôt, energiát vett igénybe, idônként megdolgoztatta az idegeket. Alkalmazási utasításai minisztériumi rendeletekben fogalmazódtak meg, így például belsô rendeletben szabályozták a nemzetiségi történelemoktatást, Románia történelmének és földrajzának anyanyelven történô tanítását, kisebbségi osztályok létrehozását minimális létszámmal stb.

— Végül is a kolozsváriakat különösképpen érdeklô konkrét kérdésekben — nemcsak a Bolyai-egyetem, hanem a zenekonzervatórium ügyében — milyen elôrelépés történt?

— A 36-os kormányrendelet tartalmazza a megoldást a zenekonzervatórium ügyében is, a két önálló tagozat létrehozását, amely a politikai döntés halogatása miatt késlekedett. Amikor az RMDSZ Operatív Tanácsa találkozott az új miniszterelnökkel, határozottan kijelentettük, hogy nem mondhatunk le az önálló intézményalakítás jogáról. Az úgynevezett multikulturálitásnak ez a formája, amely Kolozsváron kialakult, nem az esélyegyenlôséget biztosítja, hanem konzerválja a kisebbség kiszolgáltatottságát, alárendelését a többségi kultúrának. Ezzel teret engednek a kulturális imperializmusnak, ezért a multikulturalitás helyett interkulturalitást javasolunk, ennek kell megteremtenünk a szervezési kereteit. A kolozsvári önálló magyar egyetem létrehozása axióma, ezt nem vitatjuk, de addig is az interkulturális keretben meg kell teremtenünk az önálló magyar tagozatokat, amelyeknek alapsejtjei, a katedrák, megfelelô jogkörrel rendelkeznek az oktatási terv kidolgozásában és a tanszemélyzet versenyvizsgáinak meghirdetésében. A karokból alakul ki az önálló anyanyelvû tagozat, ennek képviselôi pedig az egyetemi szenátusban vétójoggal kellene hogy rendelkezzenek a rájuk vonatkozó döntésekben. Erre megvan a kormányhatározat-tervezet, a tanügyi fôosztályon készült. Reméljük, hogy május 31-ig átmegy a 36-os tanügyi kormányrendelet a parlamenten, és akkor ôsztôl beindulhatnak az önálló tagozatok a Babes–Bolyai Tudományegyetemen, a marosvásárhelyi Orvosi Intézetben, a kolozsvári Gheorghe Dima Zenemûvészeti Fôiskolán, a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán, a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színmûvészeti Fôiskolán, a marosvásárhelyi Petru Maior Mûszaki Egyetemen. Természetesen gyökeresen másként tevôdik fel a probléma, ha a 36-os kormányrendelet sorsa számunkra kedvezôtlenül alakul. Akkor felül kell vizsgálnunk részvételünket a kormánykoalícióban.

— Milyennek várható az együttmûködés a tanügyminiszterrel?

— A mostani látogatás munkaprogramja zsúfolt volt, nem került sor megbeszélésre. A miniszter úrral folytatott korábbi tárgyalásainkon az a benyomás alakult ki, hogy Andrei Marga valójában Európára nyitott, megpróbál modern oktatási szerkezetet létrehozni. Ezen belül vannak vitáink, például éppen a multikulturális egyetemrôl, de az az érzésem, hogy ha a parlamentben az európai joggyakorlatnak megfelelô törvények születnek, akkor a miniszter azokat végrehajtja. Különben is, jogaink fedezetét nem az egyes vezetô politikusok jóindulatára kell alapozni, mert az emberi megértés múlandó, hanem törvényekre.

— A Kolozs megyei szervezet másik fájdalma az 500 000 aláírással beterjesztett kisebbségi tanügyi törvénytervezet. Mi lesz annak a sorsa? Papírkosárban végzi?

— Nem fogalmaznék ilyen sarkítottan. Korábbi törvénytervezetünk tovább él a 36-os kormányrendeletben. Ha a két dokumentumot összevetjük, minden alapvetô elôírást megtalálunk. A kolozsvári egyetem tételesen nincs a kormányrendeletben, de az önálló intézményteremtés jogának parlamenti elismerése után semmi akadálya annak, hogy benyújtsuk a törvénytervezetet a Bolyai-egyetem létrehozására.

— Hogyan oldódik meg az utódlás kérdése Kolozsváron?

— Az Ügyvezetô Elnökség keretében az oktatási részleget felkérésre tovább vezetem. Beindítottunk egy sor olyan folyamatot, amely államtitkári tevékenységemben segít. Ilyen például az oktatáskutatói munkacsoport kialakítása, az anyanyelvi szakoktatási hálózat kiépítése, népiskolák létesítése 2–3–4 gyerekkel a szórványban, a csángók anyanyelvi oktatásának megszervezése, a felsôoktatási tagozatok létrehozása, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács munkájának a tervezése stb. A mûvelôdési és egyházügyi szakterületrôl nem nyilatkozhatok, van ugyan elképzelésem, de az alapszabály szerint az új ügyvezetô alelnök kinevezése az ügyvezetô elnökre tartozik, megerôsítése pedig a szövetségi elnök és az SZKT feladata.

— Ciorbea idején, avagy most jobb magyar államtitkárnak lenni a román kormányban?

— Victor Ciorbea gesztusait, emberségét, megértését nagyra becsülöm, valószínû, hogy jól éreztem volna magam a közelében. Nagyra becsülöm bátorságát is, de talán ebben a korszakban a gyakorlatiasabb szemlélet az eredményesebb.

Lejegyezte Nits Árpád

A Magyarországon zajló parlamenti választások a szó szoros — és pozitív — értelmében a magyar társadalom belügyének tekintendôk, és az ország választópolgáraira tartoznak. Mindazonáltal, utólagos kihatásaikat tekintve, kimenetelük a határon túl élô magyarság számára sem lehet közömbös. Ebben az összefüggésben érdemelnek figyelmet Horn Gyula miniszterelnök és Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök a választások május 10-i, elsô fordulója nyomán tett nyilatkozatai — áll Tôkés László püspök, az RMDSZ és az MVSZ tiszteletbeli elnökének lapunkhoz eljuttatott nyilatkozatában.

Közvetlenül az elsô választási forduló után Horn Gyula miniszterelnök kijelentette, hogy az ellenzék elôretörése veszélyt jelent Magyarország szomszédsági politikájára nézve, a megbékélés helyett gyûlölködésre vezet, s éppen ezért a határon túli magyarságra nézve káros.

Tôkés László szerint, ami az erdélyi magyarokat illet, a magyar kormányfô kijelentése nem állja meg a helyét. A — jelenlegi — magyar és román kormányok sikerpropagandája által fennen hangoztatott román–magyar „történelmi megbékélés" egészében véve csak a békesség látszatát takarja. Mindaddig, amíg a romániai — és szlovákiai — magyarság jogos követeléseit nem teljesítik, és alanyi jogon kijáró jogait nem biztosítják — igazi megbékélésrôl aligha lehet szó — véli Tôkés püspök.

Másfelôl — írja — a megbékélésnek elsôrenden nem a két ország, hanem a romániai románság és magyarság között kell megtörténnie. Ebben a vonatkozásban a helyzet végletesen egyoldalú: kisebbségi magyarságunktól távol áll a „gyûlölködés", s az kizárólag a többségi román nacionalista-soviniszta erôket jellemzi.

A magyarországi demokratikus ellenzéket illetôen a püspök kijelenti: ez véleménye szerint egyértelmûen a magyar–román megbékélés mellett kötelezte el magát — tehát a velük szembeni pártpropagandisztikus riogatásnak semmi helye nincsen — írja.

Markó Béla szövetségi elnök május 11-én közzétett, a magyarországi választásokról szóló nyilatkozatával kapcsolatban, amely szerint „ az alacsony részvétel... a demokratikus intézményrendszer fejlettségét jelzi, azt, hogy Magyarországon nincsenek igazán nagy társadalmi traumák" (Népszava), Tôkés László megjegyzi: nem osztja a szövetségi elnök álláspontját. Sôt, félrevezetônek és károsnak tartja.

„Egyébiránt mind a magyarországi koalíciós pártok, mind az ellenzék mértékadó politikusainak véleménye eltér az RMDSZ szövetségi elnökének »eszményi« álláspontjától. A magyar választópolgárok közel felének a május 10-i választásokról való távolmaradását valamennyi felelôs magyarországi politikai erô kedvezôtlenül ítéli meg, vagy legalábbis sajnálatosnak tartja. A vészes magyarországi választási abszenteizmus valójában a magyar társadalom válságának és a magyar nemzet politikai kiábrándultságának jellegzetes és aggasztó tünete. Éppen ezért valamennyi politikai párt s a magyar nemzeti érdekek iránt elkötelezett politikus a május 24-i, második választási fordulóban való fokozott részvételre buzdítja a magyar választópolgárokat" — zárja nyilatkozatát Tôkés László.

Május 18-tól a Román Posta 1,17-szeresére emelte hazai szolgáltatásai díjszabását és 1,067-szeresére a külföldiekét. Néhány fontosabb taksa:

Hazai szolgáltatások: egyszerû levél (20 grammig) helyben 800 lej, más helységbe 1050 lej; csomagküldemény zónán belül 450 lej/kg, más zónába 550 lej/kg. Egyes reklám-, és marketing-tarifák változatlanok. Szolgáltatások külföldre: egyszerû levél (20 grammig) 4150 lej, nyomtatványok (20 grammig) 1950 lej, kis csomag (100 grammig) 4400 lej.

Románia európai integrációjának programját május 22-én fogják az EU bizottságánál elhelyezni — jelentette ki Alexandru Herlea, az EU- integrációs ügyekért felelôs miniszter hétfôi kolozsvári látogatása alkalmával. A dokumentum Románia politikai és gazdasági prioritásait, ezek megvalósítási módozatát, valamint egy pontos ütemtervet tartalmaz. A miniszter mindvégig tartózkodott azonban attól, hogy Románia EU-integrációs esélyeit latolgassa az ôt faggató újságírók elôtt.

Hétfôn újabb tárgyalásra került sor az Alexandru Fãrcas megyefônöknek és Radu Sârbu, az Állami Vagyonalap kolozsvári fiókja igazgatójának a kolozsvári polgármester ellen indított rágalmazási perben. Mint ismeretes, a két parasztpárti képviselô perbe fogta a polgármestert, ugyanis a városi tanács egyik ülésén azzal vádolta ôket, hogy a Kolozsvár és Szászfenes határában felépítendô korszerû üzletközpont felépítésére vonatkozó megegyezés aláírásakor csúszópénzt fogadtak el a Polus Transilvania kanadai–magyar érdekeltségû cégtôl. A tegnapi tárgyaláson, mely immár a kilencedik, az alperes által javasolt tanú, Liviu Man újságíró elmondta, hogy szerinte a megyefônök csupán politikai tôkét kívánt kovácsolni pártja számára, és nem tudja, ha valóban csúszópénzt fogadtak el. Adott pillanatban a felperesek védôügyvédje, Liviu Lazãr vitába keveredett az alperessel, ugyanis ez utóbbi nem tárgyilagos kérdéseket tett fel a tanúnak. Funar azzal vádolta az ügyvédet, hogy nem hajlandó beismerni a per politikai voltát. Liviu Lazãr azzal fenyegetôzött, hogy bepereli a polgármestert. Mindketten a vádak jegyzôkönyvbe vételét kérték. A bírónô szó nélkül engedelmeskedett, mígnem a polgármester Radu Sârbuhoz szólva kijelentette: nem tûröm, hogy az 1996-os helyhatósági választásokon második helyezett rágalmazzon. Iulia Moldovan bírónô türelmét vesztette, és a kedélyek megnyugvásáig elrendelte a tárgyalás félórás felfüggesztését.

A szünet után minden ugyanúgy folytatódott. A polgármester kérte, hogy a bírónó által visszautasított, a tanúhoz intézett kérdéseit foglalják jegyzôkönyvbe. Iulia Moldovan eldöntötte: a következô tárgyalásra június elsején kerül sor. A polgármester ígérete szerint ezen jelen lesz Niculae Cerveni védôügyvéd is, akinek milliókat fizet, a számlát ugyanis a vesztes parasztpártiak állják.

Kiss Olivér

Az év tán legborzalmasabb bûncselekményét ismertették tegnap a megyei rendôrség szokásos sajtótájékozatóján. Egy alkoholtól elborult elmével, féltékenységi roham közepette lesújtó férfinak, ott helyben, két ártatlan ember — a 27 éves, kozárvári Adela Margareta Leuca és a szintén 27 esztendôs kolozsvári Vasile Vãcaru — esett áldozatul. A tragikus események harmadik szenvedô alanyától, a 26 esztendôs, kozárvári Mirela Marctól a szörnyûségek kívülállók számára ismeretlen részleteit kívántuk megtudni, de nem volt szerencsénk: az 1-es Számú Sebészeti Klinika sürgôsségi osztályán már csak halálhírérôl értesülhettünk! Amint az orvosok elmondták, a fiatal nôt kritikus állapotban szállították be vasárnap délután fél 5 körül: súlyos szúrt-vágott sebekbôl vérzett. Többször is elvesztette az eszméletét, s párszor még a felélesztési kísérlet is sikerrel járt. Sajnos, utólag kiderült, hogy a döfések miatt bal szívkamráján kívül a fôütôere is megsérült — a sebészek pedig már semmit sem tehettek az érdekében.

Ô lett a hivatalosan „kettôs gyilkosság" címszó alatt nyilvántartásba került (kerekdombi) Graurilor utcai borzalom harmadik áldozata.

A rendôrségi jegyzôkönyv szerint a tragédia vasárnap délután 4 óra körül következett be, amikor a 33 esztendôs Aurel Leuca az italozásból hazatért — azaz nem is haza, hanem a kerekdombi albérleti lakás alagsori helyiségébe, amelyet feleségével osztott meg. Ugyanott lakott, csak a földszinten Vasile Vãcaru és Mirela Marc is, s azon a végzetes délutánon Leucáné éppen náluk volt látogatóban. Az tán már soha nem derül ki, hogy mi váltotta ki Aurel Leuca dührohamát: a nyomozók féltékenységre gyanakodnak, de választ már csak legfeljebb a gyilkos adhat. Aki miután halált osztó szúró-vágó fegyverével többször is lesújtott, elhagyta a házat. Állítólag nem volt tudatában tette következményének. Errôl csak aznap este 10 óra körül értesült, amikor a Cristian Boja és Marcel Dulha törzsôrmesterek, valamint Nicolae Tãmas és Florin Costan ôrmesterek alkotta járôrcsapat kézre kerítette.

Miután a Mirela Marc kórházban bekövetkezett halála nyomán a vádpontok közül kikerült a testi sértés, a foglalkozás nélküli, büntetett elôéletû Aurel Leuca különösen súlyos emberölés miatt számíthat a Btk. elôírta 20–25 esztendôs börtönbüntetésre.

Turós-Jakab László

Tegnap reggel, háromnegyed 7 körül, gyilkosság történt a Pata (Titulescu) utca 31. szám alatti tömbház egyik lakásában. A helyszíni szemle megállapította, hogy a 21 esztendôs Roxana Ratiut megfojtották. A tettes nem más, mint a férj, Marius, akivel a még egyetemista nô válófélben állt. A 27 esztendôs gyilkos foglalkozás nélküli gépészmérnök, aki a számítógép zsinórjával végzett nejével, és aki tettéért 15-tôl 20 évig terjedô börtönbüntetéssel sújtható.

(tjl)

A valamikor dicsôbb napokat megélt banképület falára ragasztott papírosív azt hirdeti, hogy elveszett egy hét hónapos, Pit névre hallgató német juhászkutya, és hogy száz dollár üti megtalálója, visszaszolgáltatója markát. Ugyanakkor azt is közli a hirdetmény, hogy a szegény, elárvult pára szívbántalmai miatt mindennapos orvosi ellátásra szorul.

A nyomtatvány alatt, az aszfalton, koldus kuporog. Láthatóan fôállásban, azaz ülésben, hiszen rutinosan mormolja szövegét, kasszírozza az általa szolgáltatott látvány taksáját. Mivelhogy bal lába csonkban végzôdik. Ô legfennebb annyit ígérhet, hogy ha a közönség is úgy akarja, holnap ismét jelen lesz az utcán. Lehet, hogy ô is szívbajos, bár ilyen fényûzés nehezen engedhetô meg ebben a szakmában. Lehet, hogy el sem tudja olvasni, mit írtak oda, a feje fölé. És lehet, maholnap, nem marad pénz az ô számára. Mert, ha netán túl sok szívbajos, fiatal kis eb kallódik el ebben a mai bonyolult, kutya világban, kellenek a dolcsik azok visszaszerzésére. Pedig ô nem álmodik valutáról. Sem díszállatról. Csak a jó, híg, mindennapos tengôdéshez szükséges román oroszlánról. Amit neki csepegtet ez a kisbetûs élet. Amíg a készlet tart.

Ö. I. B.

• Törött sörösüveggel döfött vitapartnere felé Costel Petru Crisan (29 éves). A szombatról vasárnapra virradó éjjel, a magyargyerômonostori büfében történt eset szenvedô alanya, Gheorghe T. (42) helyi mezôgazdász, az arcán és a bal karján sérült meg — a bánffyhunyadi kórházban ápolják. A foglalkozás nélküli, büntetett elôéletû Crisan szabadlábon várja az orvosszakértôi véleményt — hogy ti. gyilkossági kísérlet volt-e, vagy sem —, egyelôre „csak" a testi sértés vádja áll fenn.

• Pénteken, kora délután halálra gázolták Lucian Ioan L.-t. A 10 esztendôs tordai fiúcska nem a kijelölt helyen, figyelmetlenül próbált meg átkelni az úttesten, és Vasile Moldovan (33), a CJ–12–FPL rendszámú személygépkocsi vezetôje már semmit sem tehetett a tragédia megelôzéséért.

• Ha felépül súlyos sérüléseibôl, Baranyai Árpádra a törvény szigora vár. A 23 esztendôs, kozárvári foglalkozás nélküli pénteken falubélijét, Cãlin Simion Uriant (24) kérte meg: szállítsa némai rokonaihoz. Megérkezése után a két fiatalember szeszes italt fogyasztott. Baranyai magához vette az indítókulcsot, mondván: egy zenekazettát szeretne kivenni a ház elôtt veszteglô 3–CJ–8870 rendszámú személygépkocsiból. Úgy, ittasan, a kormányhoz ült, s bár nem volt hajtási jogosítványa, sétakocsikázásba kezdett. Az egyszeri kaland egy betonkerítésben végzôdött, Baranyait pedig súlyos fejsérüléssel, elsô fokú kóma állapotában szállították a kolozsvári idegsebészetre.

• Adócsalásért indult bûnvádi eljárás Viorel Vaida ellen. Az illetôt azzal gyanúsítják, hogy az 1996 júliusa és 1997 decembere közötti idôszakban elvégzett tetôszigetelési munkák elvégzésébôl több mint 40 millió lejes jövedelemhez jutott, amiért azonban nem fizetett nyereségadót. Az államkasszát 15 208 000 lejes kár érte, Vaida szabadlábon védekezhet.

• Azonosították a buzai lótolvajt. Eszerint a csütörtökrôl péntekre virradó éjjel, Eugen B., illetve Ioan I. gazdaságából eltûnt két igásállatot egy falubéli, a 20 esztendôs Paul Gabriel Hajdu „kötötte el", aki a lopás vádja ellen szabadlábon védekezhet.

• A vétkes rendôrôrmester nem volt ittas: közölték a vasárnap kora délutáni, Pata utcai balesettel kapcsolatban tegnap a sajtóirodán. A jegyzôkönyv szerint Romeo Gabriel Chereches (27), a 3-as számú körzet ôrmestere, nem figyelt sávváltás közben, és 7–CJ–1199 rendszámú Daciája bal elsô felével megakasztott egy szabályosan közlekedô személygépkocsit. A CT–0428 rendszámú Audit Abu Raiha Akram izraeli állampolgár, a nagyszebeni egyetem jogász karának 25 esztendôs hallgatója vezette. A két gépkocsivezetônek nem esett bántódása, az anyagi kárt viszont mintegy millió lejre becsülik.

• Alig élte túl kórházba szállítását a vasárnap hajnalban, Gyaluban történt közúti baleset áldozata. Amint azt az 1-es számú sebészet illetéke-seitôl megtudtuk, T. István (37) gyalui lakos mellkasi sérülésekkel, valamint borda-, medencecsont-, jobb alkar- és jobb láb-töréssel került a mû-tôasztalra, de már nem tudtak segíteni rajta. A rendôrségi jegyzôkönyv szerint, az áldozat ittas állapotban, szabálytalanul közlekedett az országúton, s Lucian Asandi (34), az SW–696–W rendszámú Nissan ausztriai illetôségû vezetôje semmit sem tehetett a gázolás elkerüléséért.

(turós)

Az utcai pénzváltóknál a forint 41/42, a márka 4800/4840, a dollár pedig 8430/8500 lejbe kerül.

Idegen zenekarok fellépte, anyagi problémák miatt, sajnos, ritkaságszámba megy városunkban. Nemhogy külföldi, de hazai szimfonikus zenekarainkat sincs alkalmunk élôben meghallgatni. Legutóbb a Szegedi Szimfonikusok voltak vendégeink a magyar opera termében, május 14-én viszont a Pécsi Szimfonikusok az összehasonlíthatatlanul jobb akusztikájú Diákházban szerepeltek, a zenekar és a közönség szerencséjére.

Fiatalkori Bartók-mûvel kezdte mûsorát a zenekar. Bartók Béla 1910-es keltezésû Két kép: Virágzás és A falu tánca címû mûve, sajnos, hiányzik a kolozsvári zenekar mûsorából. A fiatalkori mû nemcsak szuggesztíven ábrázolja a címében foglaltakat, hanem már tartalmazza a bartóki muzsika késôbbi jegyeit is, érezzük benne a Kékszakállú, sôt, a Mandarin zeneszerzôjének egyéni hangját. Kitûnô mû, és a pécsiek jól is valósították meg.

Sok a fiatal arc a pécsi zenekarban, a fúvósok közt is sok hölgyet láttunk. Jó érzés: van utánpótlás a szomszéd országban felkészült, fegyelmezett jó muzsikusokban.

A fiatal Király Csaba volt a szólistája Beethoven: 3. c-moll zongoraversenyének. A mû bemutatóján maga Beethoven játszotta a zongoraszólamot a Theater an der Wienben. Nemhiába ugyanabban az évben, 1803-ban alkotta meg III. szimfóniáját, az Eroicát. Ebben az egyetlen moll hangnemben írott versenymûben az eddiginél drámaibb hangot üt meg, nagy szerepet kap a zenekari rész is.

Király Csaba a nagy hírû magyar zongoraiskola méltó képviselôje, érzéssel, biztonsággal játszotta a versenymûvet, amelynek harmadik tételébôl a megkívánt könnyedség sem hiányzott. A ráadásdarab Bartók: I. román tánca magával ragadó volt.

Csajkovszkij: IV. szimfóniája próbakô egy zenekar minden tagja számára. Lélegzetelállítóan robbant be a szimfónia kezdetének sorsmotívuma a kürtökön, de még inkább a trombitákon. A szimfónia sikeres elôadásából különösen kiemelném a szépen elôadott klarinét-, és fagottszólókat. Az I. oboa túl vékony nádat használ, ami árt a hang minôségének. A harmadik tételben van egy nyúlfarknyi, kétszer ismétlôdô piccolo szóló, a hangszeresek réme: nos, ilyen jól kijátszva ritkán hallani még nagy zenekaroktól is.

Howard Williams, a pécsi szimfonikusok állandó karmestere, igazi jó értelemben vett profi. Ha az elsô tétel melléktémáját kicsit gyorsabban is képzeljük el, ez már egyéni felfogás dolga. Rendkívül szimpatikus egyéniség, szuggesztív, temperamentumos, errôl meggyôzôdhettünk az est folyamán.

Két ráadást játszott a zenekar: egy angol népdalt Waughan Williams feldolgozásában, amelyben egy szépen megoldott fuvolaszólót hallottunk, a második Johann Strauss magyar motívumokat felhasználó pezsgô indulója volt, egy sikeres koncert hatásos zárószáma.

Morvay István

Újra egy nagy adósság törlesztésének voltunk tanúi az elmúlt hét végén. Páskándy Gézára emlékeztünk, akinek életmûve rendezésre, értékelésre, a róla szóló monográfia megírásra vár. Mindig büszke volt partiumi származására. A szülôföldtôl kapott érzelmi és értelmi gazdagság végigkísérte egész életében, s még akkor is táplálta szellemét, amikor nem tudott hazajönni, „feltöltôdni". Születési anyakönyvi kivonatát a Szatmárnémetitôl mindössze 20 km-re fekvô Szatmárhegyen állították ki, 1933. május 18-i dátummal. A szülôház helyén, a Cãlãrasi út 27. szám alatt ma már egy más épület emelkedik, de a benne lakók szívesen fogadták az emléktábla elhelyezését, amelynek leleplezésére a 65. születésnap küszöbén, vasárnap délután került sor. És gyorsan terjedt a hír: ezentúl ez az utca Páskándy Géza nevét viseli Szatmárhegyen.

A megyeközpont, Szatmárnémeti, az alma matert jelentette számára. A Kölcsey Ferenc Kollégium, a költô egykori iskolája, egy egész napon át nyújtott otthont az ünnepségeknek. Irodalmi tanácskozás volt a szombati nap programja, amelyen hazai és ma-gyarországi irodalmárok hozták emberközelbe a lirikus, a politikus, a dráma- és önéletrajzíró Páskándy Gézát, próbálva kijelölni helyét az összmagyar, de a világirodalomban is. Megható momentum volt a Laborcz Mónika szobrának elhelyezése az elsô emeleti folyosón, valamint a felavatáskor elhangzott vallomások, az író özvegyének, a volt iskolatársnak és a börtönévek tanújának részérôl. Bizonyára az ünnepeltnek is tetszett volna a kollégium mostani kilencedikeseinek színielôadása, a szellemes, szójátékokban bôvelkedô „Az eb olykor emeli lábát" címû játékos darabját.

A május 16-án és 17-én Szatmárnémetiben és Szatmárhegyen megtartott Páskándy Géza-ünnepséget a Szatmárnémeti Kölcsei Kör, az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület, a Szatmár Megyei Mûvelôdési Felügyelôség, a Szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Kollégium, a Páskándy-ünnepségek Szatmárhegyi Kezdeményezô Bizottsága és a Páskándy Géza Baráti Társaság szervezte. Részt vettek többek között Székelyhídi Ágoston, a Magyarok Világszövetsége Anyaországi Választmányának elnöke, író, történész, Bálint Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának fôtanácsosa, Kötô József és Kelemen Hunor államtitkárok, Tôkés László református püspök, Dávid Gyula, az EMKE elnöke, Láng Gusztáv egyetemi tanár, Szakolczay Lajos irodalomtörténész, Dobos László, a Magyarok Világszövetsége alelnöke, Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje és Gheorghe Vulturescu, Szatmár megye Mûvelôdési Felügyelôségének fôfelügyelôje. A kétnapos rendezvényt szervezte és irányította: Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke.

S. Muzsnay Magda

Dicséretesen hallgattunk az egész politikai iszapbirkózás alatt. Szépen csendesen ott lapulva az iszap felszíne alatt, és csak egy-egy fejsimogatással járó dicséret idejére emelkedtünk ki a mocsárból. Talán méltóbb lett volna — ha nem zsarolásként, de további sorsunk alakulásának az érdekében — fellépni az igényekkel, és ezek teljesítésének a függvényében határozni, hogy részt vállalunk-e a további kormányzásban. De nem ezt tettük! Újból sikernek tartjuk, hogy megmaradtunk a két miniszteri bársonyszékkel. Már a koalícióba lépés idején hiba volt elvállalni két olyan szakterület irányítását, amely már eleve kudarcra volt ítelve. Ha nyolc év után a megválasztott képviselôink nem tudták elérni, hogy társnemzeti minôsítést kapjunk, akkor elvállalták a Kisebbségügyi Minisztérium irányítását. Hogy ez milyen hatalommal jár, arról csak annyit, hogy a tárca nélküli miniszterünk tiltakozó felhívását (egy elnöki átirat kíséretével) még válaszadásra sem tartották érdemesnek a koalíciós partnerek. A másik szakterületet, a turizmust, akkor vették át, amikor lerombolva, kifosztva, mûködésképtelen volt. A másfél éves iranyítás alatt a javulás jelei mutatkoztak, tehát rögtön át kellet adni másnak, aki majd mindent megtesz azért, hogy a nemzetgazdasággal együtt újból lezüllessze.

A kormányzásba lépés után megválasztott vezetôink allítják, hogy nemcsak a két szakterületben értek el eredményeket, hanem a nemzetgazdaság minden területén, államtitkárok és szakemberek közremûködésével! Sôt, azt is kijelentették, hogy a koalíciós partnerekkel együtt az eredményekért vállalják a felelôsséget! A kormányválságot kiváltó okok miatt eszerint a mi vezetôink is felelôsek! Akkor megkérdezzük, hogy miért hallgattak végig az egész ügy végleges rendezéséig anélkül, hogy legalább a véleményüket ismertették volna? A kérdés az, hogy egyáltalán van-e véleményük az eddigi politikai és gazdasági sikertelenségrôl? Ami bizonyítható eredmény, az a következô:

— felelôsséget vállaltak és részt vettek a gazdaság és az életszínvonal romlásáért;

— betársultak a korrupciót kivizsgáló és feltáró bizottságok munkájának a fékezésére vagy megakadályozására, ami miatt a sok ezer korrupt gazdasági és politikai visszaélés mind a mai napig nem lett feltárva és közzétéve.

Ha valamit is tettek volna érdemben, akkor az olyan botrányok, mint a legújabb cigarettaügy talán már nem lett volna lehetséges. A legújabb hiba — szerintem — az Egészségügyi Minisztérium vezetésének a felvállalása volt!

Akkor, amikor egy befejezetlen korrupciós gyógyszerforgalmazási ügyet sem zártak le, és a költségvetésbôl a szükségletek egyharmadát nem fedezik le, a kórházak és a kiszolgáló intézmények adósságai ezer milliárdokra rúgnak, akkor az RMDSZ felvállalja ennek a fontos szakterületnek az irányítását.

Kérdem én és a többi erdélyi magyar nemzetiségû választópolgár, hogy muszáj mindent felvállalni, amit már startból tudunk, hogy kudarccal járhat? De ne kritizáljunk egyoldalúan! Bevallom, hogy a hosszú hallgatás után egyes vezetôinknek megjött a hangjuk és a bátorságuk. Amikor évekkel ezelôtt szóvá tettem az állampolgárság kérdését, elnémítottak. A rendkívüli kongresszuson Katona Ádám javaslatát nem engedték felolvasni!

Most, amikor a Magyarok Világszövetsége jelezte azt, amit mi — az alagsorból — már megemlítettünk, akkor a megválasztott vezetôink csendes pihenés után hangosan közlik bel- és külföldön, hogy az erdélyi magyaroknak nem jó a kettôs állampolgárság! Ôk csak tudják, hiszen minket képviselnek!

Azt is tudják, hogy az RMDSZ programjába foglalt Bolyai-egyetem ügye másképpen is megoldható. A multikulturális megoldás nem veszélyezteti a megszerzett pozíciójukat. Ahelyett, hogy görcsösen markolják a bársonyszékek karfáit, hassanak oda és tegyenek meg mindent, hogy a nyolcvanéves ígéretek és hallgatások után mint egyenrangú állampolgárokat kezeljenek! Horn Gyula a napokban a nyugdíjasok elnézését kérte, és megköszönte a türelmüket, hogy az utóbbi négy év alatt nem rendeztek társadalmi zavargásokat. Ismerve a két ország gazdasági helyzetének a különbségét, a mi vezetôink és a koalícios partnereink nem méltatták arra a mintegy ötmillió nyugdíjast, hogy bocsánatot kérjenek, amiért éhenhalásra ítéltettek! És még nem szóltam a több mint egymillió munkanélkülirôl, akiknek a helyzete még a nyugdíjasokénál is kilátástalanabb. A sokat emlegetett reformokhoz reformista emberek kellenek.

Nem lehet megalkuvókként részt venni semmilyen akcióban hozzáértés és vélemény nélkül. Vezetôink véleménye meg kell hogy feleljen a választópolgárok akaratának és érdekeinek. Senki nem nyilatkozhat a saját érdekében a többség akarata ellen. A kettôs állampolgárság nagyon sok jogi vitát és más problémát okozhat, de megvalósítása nem lehetetlen! Azt meg senki nem mondotta ki, hogy a határokat nem garantálni, lezárni vagy vízumrendszert bevezetni, hanem légiesíteni és megszüntetni kell, és akkor Európa mindenki számára átjárható lesz. Való igaz, hogy ehhez meg kell teremteni a gazdasági feltételeket, megközelítve az európai nemzetek életszínvonalát, és úgy politizálni, hogy azt Európa is elfogadja.

Balthazar Ferrariu

A tévébôl, rádióból, újságokból ugyebár naponta akár több ízben és ismételten értesülhetünk, a parlamenti és nem parlamenti pártok szócsöveibôl nemkülönben megtudhatjuk: kik és mik voltunk, vagyunk, hol vagyunk és hogy... hogy vagyunk. Azaz, egyszerûbben szólva, milyen az ország gazdasági, politikai, társadalmi közérzete. Illetve milyen volt... és milyen lesz, ha... és így tovább.

Így a fotelben ülve is — akárcsak oly sokan mások az idôk folyamán — egybôl benne érezzük magunkat a történelem sodrásában.

A mass média csatornáinak jóvoltából valósággal látjuk, halljuk, a bôrünkön érezzük a közgazdasági jellemzôket, a szakadatlanul reánk leselkedô veszélyfaktorokat, a ki- és begyûrûzéseket... Nem is beszélve a múlt, a múltnak (nem mindenkinek egyformán átkos) örökségérôl.

De gustibus non est disputandum. Hogy ki, mit és hogyan értékel, egyéni megítélésének a kérdése. Mégis ajánlanék — ha másért nem, legalább „magán" megmérettetésünk érdekében — egy kis tesztpróbát. Annyiból áll, hogy alább idézek egy már nyomtatásban nálunk is megjelent írásmûbôl. A szereplôk nevét és nemét egyelôre letagadom, önök pedig gondolkozzanak, és egy perc alatt döntsenek: 1989 szeptembere elôtt vagy után történt eseményekkel kapcsolatosak, és ki írta ezeket a sorokat? Három lehetséges szerzôt említek mindjárt, ezek közül válogathatnak a megfejtôk. És íme az idézet:

„Pártokra, táborokra hasadoztunk! — folytatta X. — A század már nem ismeri az igazi nagy érzéseket. A legnagyobb kegyetlenségeket követik el kegyetlenség nélkül.

— Annál rosszabb — vetette közbe Y. — Ha valaki bûnt követ el, legalább élvezze! Csak ez lehet a célja, csak ez mentheti valamennyire!

— Igaza van — felelte X. — Az emberek semmit sem élveznek, mindent elfelejtenek, még a bûneiket is. Talán tíz férfit is mutathatnék magának itt a bálon, mindegyiket elítélhették volna gyilkosságért. Ôk elfelejtették már, a világ is. Ha valamikor majd a fôvárosban élvezhetem a vagyonomat, meghívom ebédre, nyolc-tíz ilyen tiszteletre méltó, lelkiismeret-furdalást nem ismerô cinkossal együtt. Azon az ebéden csak maga meg én, csak mi ketten leszünk olyanok, akiket nem mocskolt be vér. De engem meg fognak vetni, sôt gyûlölni fognak, mint egy vérengzô szörnyeteget, magát pedig megvetik egyszerûen azért, mert paraszt, aki csak befurakodott a jó társaságba."

Eddig az idézet. Nyilvánvalóan múlt, vagy közelmúlt és jelen idô szembesítésébôl merített a szerzô, akit a következô három lehetségesbôl kell kijelölnie az igen tesztelt olvasónak: a) Illyés Gyula; b) Mircea Dinescu; c) Stendhal.

Egy pillantás az órára... egy percük van a megfejtésre.

----------------------------------------

Sikerült? Még nem?

Nos, nem teszem tovább próbára a nagyérdemû türelmét: az idézett írásnak semmi köze a mai Jugoszlávia vagy Albánia valóságához!

Száz-egynéhány évvel ezelôtt... Stendhal írta a „Vörös és fekete" báli jelenetében. Altamíra és Julien beszélgetett.

Ám ha valaki ebbôl, mindebbôl netán a történelem ciklikus ismétlôdésérôl vonna le valamilyen tanulságot — következtetése, enyhén szólva, elhamarkodott...

Kalinovszky Dezsô

Ha még divat volna a dísztávirat, a megyei szervezetek, valamint a tag- és társszervezetek versengve fogalmaznák messzemenô elismerésüket, kiváló nagyrabecsülésüket, sôt a hódolatig is elmehetnének, hogy a mûfajban elért kimagasló eredményeit Hajdú Gyôzô is félthetné. De minden viccen kívül: múlt hét végi erélyes fellépéséért minden dicséretet megérdemel az RMDSZ csúcsvezetôsége. Így kell ezt csinálni egy pártnak vagy szervezetnek, amely részt vesz a kormányban, így kell eljárnia a rendbontókkal szemben: utasítja a rendôrséget, hogy végezze dolgát. Vagy ha ez még nem mûködik, megkéri tekintélyesebb politikai partnereit, hogy ôk szóljanak. A végeredményen ez nem változtat.

Igaz, a rendôrség kissé határozottabb is lehetett volna. Például az ocsmánykodó táblát, mint bûntárgyat, elkobozza, átadja az ügyészségnek, kiagyalóikat beviszi a fogdába, mert olcsóbb ôket ôrizni, mint a lehetséges tettelkövetések helyszínén, bizonyos házak homlokzatánál rostokoltatni több rendôrt. Emlékeztetnénk arra, hogy a közizgatás elleni erélyes fellépésben a román rendôrségnek gazdag tapasztalata van. Marosvásárhelyen meggondolatlan duhajok 1990-ben pusztán azért kerültek rács mögé, mert fel akartak mászni egy szoborra, pedig a vád képviselôje még a szándékot sem tudta bizonyítani. Nem létezett egy tábla, amely a vádlottak célkitûzését kifejezésre juttatta volna.

Ugyanakkor a kormányszervek múlt hét végi intézkedését csak az elsô lépésnek kell tekintenünk, ha azt akarjuk, hogy szomszédaink példaként emlegessenek a szélsôségesek visszaszorítása tekintetében. A következô az lehetne, hogy a román történészek java által is vitatott másik táblát az egykori Biasini-fogadó kapuja mellôl levétetik. Azt is bûntárgyként lehetne kezelni, hiszen gondoljuk el, mit tennének a hatóságok azokkal, akik csak szándékukat fejeznék ki arra vonatkozóan, hogy uszító hangvételû táblával örökítik meg az 1848-ban Nagyenyeden, Torockószentgyörgyön, Aranyosgerenden, Magyarigenben stb., stb. lemészárolt magyar lakosság emlékét.

Aztán következhetne a fôtéri gödör sürgôs betömettetése azokkal, akik szintén csak a lakosság egy részének a hergeléséért vitették el a város történelmi kutatás szempontjából steril földjét.

Ettôl bátorságot kapnának a város jóérzésû román lakosai, akik egyre határozottabban hallatják szavukat az NCN, a helyi kábeltévé vitáin. Ôk sincsenek elragadtatva egyes helyi politikusok történelemtudományi ügyködésétôl. Az Octavian Goga emlékét bántó melléfogást sokan súlyos sértésnek tekintik. Ha román polgártársaink látják, hogy ezeket a pártpolitikai célokat követô táblákat nem kell szentírásokként kezelni, nincsenek végérvényesen odaszegezve, biztosan erélyesebben lépnek fel.

Persze, nekik jóval nehezebb a dolguk. A politikai giccsek a a román hazafiak önérzetében okoztak nagyobb kárt. A legkimagaslóbb ellen történészek, mûvészettörténészek, városrendészek stb. emelték fel szavukat, de még egyetlen olyan szakvélemény sem hangzott el, hogyan lehetne lebontani vagy legalább átformálni. Viszont, ha a „tábla-bírók" megfékezése sikeres lehet a magyar kisebbség vonatkozásában, az merészebb elgondolásokra serkenthetné azokat is, akik Kolozsvár román vonatkozásait is méltóknak és nem külmunicípiumi ízlésû kontármunkáknak akarnák látni.

Nits Árpád

Több mint egy hete, az NCN televízió egy riportere — bámulatos (?) módon elôre látva, hogy a Biasini Szálló épületét a rendôrség fogja egy újabb emléktábla felszerelésétôl megvédeni — megkérdezte egy polgármestertôl, mi a véleménye arról, hogy a helyi rendôrség a helyi polgármester hatáskörébe tartozzon, ne pedig (mint most) központilag vezessék?

A válasz: bizony a fejlett demokrácia azt kell eredményezze, hogy a helyi rendôrség a polgármesternek engedelmeskedjen. De nálunk még nem olyan fejlett a demokrácia, ezért megeshet, hogy magyar többségû helységekben a lakosság magyar polgármestert választ. (Sôt — teszem én hozzá —, megeshet, hogy román többségû város, így Bukarest vagy Kolozsvár is, valamely nem elég hazafias párt javaslatára nemzetiségi, mondjuk cigány polgármestert választ.) Az pedig megengedhetetlen, hogy a román rendôrségnek magyar nemzetiségû román parancsolgasson. Majd, ha eljutunk a demokrácia olyan fokára, hogy a magyar többségû helységek polgármesterét nem választani fogják, hanem központilag kinevezni, akkor sor kerülhet a rendôrség demokratikus átszervezésére, polgármesteri alárendelésére is.

Addig tûrni és szenvedni kell. Ki ez a polgármester-zseni?

Nagy László

A zilahi RMDSZ közgyûlésén Kerekes Editet immár másodszorra választották meg a város RMDSZ-elnökének. Tévedtek azok, akik tavaly még arra tippeltek, hogy az „asszonykezet" nem viseli igazán jól a keménykötésû Szilágyság: Kerekes Edit kitûnôen beváltotta a hozzá fûzött reményeket, sôt, az általa egyre nagyobb teret hódító pragmatikus RMDSZ-politika lassan kezdett fogalomszámba menni a Szilágyságon kívül is. Elsô mandátuma alatt újrarendezôdött és átértékelôdött a zilahi RMDSZ és a tagság közötti kapcsolat (azt tudni kell, hogy Zilahon nem ugyanaz jut eszébe az utca emberének az RMDSZ-rôl, mint Kolozsváron), valamint a városi és a megyei RMDSZ viszonya. Zilah átvállalta „a megyétôl" jó néhány vidéki település gyámolítását — van-e ennél jobb példa arra, milyen dinamikus fejlôdésnek indult a szavazótáborral való igazi együttmûködésre építkezô szervezet? Mindezek után ildomosnak tûnt megkérdezni Kerekes Editet, milyen irányba fog továbbfejlôdni az elkövetkezô két évben a fiatal(os) zilahi RMDSZ?

— Azért vállaltam el újra, mert így érzem a legmegbékéltebbnek magamat a lelkiismeretemmel — mondta. — Szívesen csinálom, kicsit megszállottan... Nem mondhatom, hogy csak sikereim voltak a két év alatt, de azt sem, hogy az egész csak egy kudarcsorozat volt. További feladataink is nyilvánvalóak: a tagsággal szorosabbra fûzni a kapcsolatot, mert ez a siker titka. Jó érzés például, hogy amíg ezt az interjút készíted, annyian vannak itt a székházban, hogy alig férünk. Egyre többen jönnek hozzánk és egyre nagyobb bizalommal. Tisztában vagyunk azzal, hogy tagságunk igen heterogén, tehát igen sokféle igényt kell kielégítenünk. Azt tudjuk, hogy gyûlésekkel nem fogjuk idecsalogatni az embereket... Ezért rendezünk állandóan olyan mûsorokat, amelyek biztosan érdeklik ôket. Fô hiányosságunk továbbra is az, hogy gazdasági téren igen keveset tudtunk tenni a zilahi magyarságért. Ezen feltétlenül javítani szeretnénk. Érdekes dolog: mintha éreznék egy kicsit az emberek, hogy gazdasági téren többet kellene tennünk: viszonylag gyakori ugyanis az olyan látogatónk, aki szakmai, szponzorálási, vagy anyagi segítséget ajánl fel nekünk. Persze, sokkal nagyobb reklámot kellene csapnunk magunk körül, hiszen a jóindulatú emberek nem nagyon tudják, hogyan segíthetnek nekünk. Például égetô szükségünk van tagdíjbegyûjtôkre, munkáskézre...

— A Szilágyság a nagyközségek megyéje. Nem nyûg számotokra a sok kiszállás, falugond, amit nagylelkûen átvállaltatok „a megyétôl"?

— Ugyan, dehogy... Már csak azért is érdemes tartani a kapcsolatot e kis szervezetekkel, mert jólesik érezni, mennyire igényt tartanak rá! Lényegében ez a falujárás az egyetlen mód arra, hogy megtudjuk, mit is várnak az RMDSZ-tôl az emberek? Erre a válasz általában ez: hogy törôdjenek velünk... Hogy ne érezzék azt: a tagság és a megválasztottak között „mobiltelefonnyira" nôtt a távolság. Persze, a leggyakoribb gondok gazdasági jellegûek, és ezeken nem nagyon tudtunk segíteni. A magyar közösség megszervezése viszont csak rajtunk múlik? Ezt pedig bizony el is várják tôlünk!

— Zilahon a megyei és a fôvárosi statisztikai adatok különbözô módon való kiértékelése során még mindig nem tisztázottak, hogy 19,94 vagy 20,02 százalék a magyarok számararánya? Nem tekinti-e amolyan vizsgának Kerekes Edit azt, hogy újabb kétéves mandátuma alatt kétnyelvû helységnévtáblája legyen Zilahnak?

— Valóban, mi itt „vitatkozgatunk" azon, hogy hányan is vagyunk... Lényegében itt nem arról van szó, hogy a

hiányzó ötven magyar miatt nem lehet kétnyelvû táblát állítani: jóindulat kérdése lenne az egész. Sajnos, a polgármesteri hivatal elzárkózik ez elôl, és az amúgy sem meleg-baráti jelleggel bíró koalíciós-partneri viszony sem segít az ügyön. Az az igazság, hogy annyi más tennivalónk van a magyarság érdekében, hogy a kétnyelvû táblát — amíg nem tisztázódnak a statisztikai adatok — nem is nagyon forszírozzuk. Mindenesetre nem a kétnyelvû helységnévtábla kifüggesztését tekintem amolyan vizsgafélének, hanem azt: mennyire sikerül a magyarság — fôleg a munkahelygondokkal küszködô ifjúság — helybenmaradását elôsegítenem azzal az RMDSZ-szel, amelyet még két évig vezetni fogok. Ezek talán sokkal nagyobb feladatok, sokkal nagyobb megmérettetést jelentenek, mint a statisztikai homályba veszô tábla-ügy.

Szabó Csaba

Május 16-án, szombaton, ünnepélyes keretek közt nyitották meg Szilágysomlyón a Báthory-alapítvány könyvtárát. A Vilniusban és Kolozsváron a XVI. század végén egyetemet alapító erdélyi fejedelem és lengyel király emlékezetéhez méltó kultúrateremtô, -mentô alapgondolat eredménye a 4600 kötetes könyvtár, amelynek létrehozásában számtalan hazai és külföldi magánember mellett a Heltai-alapítvány (Pillich László) és a magyarországi Pro Hungaria Alapítványé (Huber Ferenc) az oroszlánrész. A könyvállomány bôvítéséhez hozzájárult a testvérváros Nyirbátor, és a testvérkönyvtári szerepet is vállaló zalaegerszegi intézmény adománya.

A teljes egészében magyar könyveket magába foglaló könyvtár megnyitását az elmúlt 50 év eredményes nemzetiségromboló politikájának következményei tették szükségessé. 1945-ig a kisvárosnak minôsülô Szilágysomlyón két magyar könyvtár létezett. A homogenizáló politika következményeként a magyar könyvállományok nagy részét elszállították, de ugyanerre a sorsra jutott I. Maniu badacsonyi — nagyrészt magyar, francia és kisebbrészt román nyelvû könyvtára is. A késôbbi boszorkányüldözések tovább ritkították a magyar könyveket: sorra vonták ki könyvtárainkból az indexre tett klasszikusainkat...

Ugyancsak hiánypótlónak bizonyult a PRO KEMER Alapítványnak a községi kölcsönkönyvtár használatába adott mintegy 1500 kötete is, amelyet a magyarországi dr. Csontos Sándor és baráti köre saját pénzén vásárolt össze és hozott az eldugott szilágysági faluba.

A tévé, rádió és számítógép világában az igazi maradandó kultúrát számunkra leginkább a könyv hordozza. Jelentôségét jelzi a számos író–olvasó találkozó, a tantárgyversenyeken elért eredményeink, vers- és prózamondó versenyeink. A rendezvényeken való részvétel pedig az érdeklôdést bizonyítja.

Jósa László

Megyénkben összesen 177 820 hektár szántóterület van, amibôl 91% magán míg 9% állami tulajdonban van. A magántermelôknek 840 000 kisparcellát kellene felszántaniuk s ezt azért mondom feltételes módban, mert egyre több marad parlagon, különösen azokon a vidékeken ahol a természeti adottságok kedvezôtlenek, vagy a lakósság többsége elôrehaladott életkora miatt kénytelen lemondani a földmûvelésrôl különösen azok a területek maradnak szántatlanul, amelyek távol esnek a falutól. Ami még jobban elriasztotta ôket az nem más mint az, hogy a talajmûvelési és betakarítási gépi munkálatok díját egyesek egyszerûen nem képesek megfizetni. Nincs mibôl. De vajon mi történik akkor amikor majd adót kell fizetni a föld után? Akkor sem vetik be? Erre ma nagyon nehéz választ adni, annál is inkább, mert az alacsony hozamok távolról sem fedezik a termelési költségeket. Ús itt még nem szóltam a nadrágszíj nagyságú parcellák különösen nehéz megmûvelésérôl. Ezért aztán sokat bérbe adják birtokukat, társas formákkal próbálkoznak, vagy az értékesebb parcellákat eladják, csak hogy eggyel kevesebb gondjuk legyen. Nem nézik kinek, aki hamarabb jön és többet ad érte. Ahol a pénz beszél, a jóérzés elhallgat. Nem a testvér vagy a rokon kapja. Lehet az éppen idegen is, csak többet fizessen. Ha erre még idejében nem figyelünk oda kellôképpen, könnyen kicsúszik a föld a lábunk alól, idegen jött-mentek veszik birtokukba. Jó lenne, ha a megyei RMGE ingatlan adás-vételt közvetítô irodát nyitna falusi családi házak és föld adás-vételét lebonyolítani és idôs tulajdonosoknak, akik már végleg eldöntötték, hogy eladják vagyonukat, hogy ne prédálják el, kapjanak megfelelô árat érte. Az elôbb említett alacsony termésátlagok egyik fô oka az öntözött területek csökkenése. Megyénkben a szántóterületnek mintegy 5%-át, azaz 21 000 ha-t lehetne öntözni. Ezzel szemben manapság csupán 3 000 ha-t öntöznek. Ezt szerintem felesleges kommentálni, hisz magáért beszél.

Más terméscsökkenô tényezô a mûtrágya felhasználás visszaesése. 1990-hez viszonyítva, az elmúlt esztendôben négyszer kevesebb jutott Kolozs megye földjeire. Azonban pozitív jelenségnek könyvelhetjük el, hogy ezen a tavaszon a kuponok segítségével sokkal több mûtrágyát, gyomírtó— és növényvédô szert vásároltak a gazdák, mint az elmúlt esztendôben. Æm nehézségek merültek fel alkalmazásukkal, mivel szakismereteik hiányosak. Nem könnyû eligazódni a mai bôséges választékban, s a kiszórásuk is különös gondot okozott, Elsôsorban az idôsek számára.

Megyénkben 4640 traktor van, amibôl 3180 magántulajdonban. Ezen kívül 3518 eke, ebbôl 1332 magánkézben, 1625 tárcsa, amibôl 1152 magántulajdon, míg a szalmásgabona vetôgép összesen 651 található, amibôl 403 privát tulajdona és más mezôgazdasági géppel is rendelkeznek megyei termelôink. Az arató-cséplôgépek száma csökkent és technikai állapot általában kiöregedett rossz, ami szintén gondot okoz majd a betakarítás idején. Abban, hogy a termés messze elmaradt a lehetôségektôl, a gyenge minôségû vetômag használata is közrejátszott. A terület mintegy felébe évrôl-évre nem került ellenôrzött, magas biológiai értékû vetômag. Abban az évben itt is segített a kupon, többen vásároltak szakosított vállalattól árpa, kukorica, napraforgó és más vetômagot. De hiába kerestek a gazdák lucerna, szarvaskerep és baltacímmagot mert senki sem gondolt arra, hogy a gazdák rendelkezésére bocsájtson ilyen vetômagokat is. Különben ezek termesztését és forgalmazását az állam kellene hogy támogassa, mert biztos megtérülne magasabb terméshozamokban.

Barazsuly Emil

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]