1998. május 22.
(X. évfolyam, 114. szám)

Nem értem, hogy miközben Magyarországon természetes módon zajlik a választási kampány és vita a különbözô pártok között, miért kellene nekünk is kampányvitát folytatnunk az RMDSZ-en belül — mondotta csütörtökön az MTI tudósítójának Markó Béla, az RMDSZ elnöke azzal a két nyilatkozattal kapcsolatban, amelyet Tôkés László püspök, a szövetség tiszteletbeli elnöke tett hétfôn és szerdán, többek között az ô egyik megfogalmazását is kifogásolva. „Nem hiszem, hogy a magyarországi választási kampány idején nekünk ilyen polémiába kellene bocsátkoznunk, bár természetesen nem értek egyet azokkal az érvekkel, amelyekkel a püspök úr az RMDSZ vezetôségét, a szövetségi és ügyvezetô elnököt ismételten bírálja" — mondta Markó.

A szövetségi elnök hangsúlyozta:

— Sohasem próbáltam beleszólni a magyar belpolitikai életbe, sohasem próbáltam befolyásolni a magyarországi választási kampányt, és azt gondolom, hogy az RMDSZ vezetôségének sikerült olyan álláspontot kialakítani a magyarországi politikai élettel kapcsolatban, amely az egyedüli igazán elfogadható magatartás. Most is csak ezt tudom megismételni, ahogy Takács Csaba ügyvezetô elnök is tette: ez a magyar demokratikus pártokhoz való egyenlô közelség elve.

A költségvetés tegnapi vitáján, amelyre a két ház együttes ülésén került sor, a parlament elhalasztotta a kultúra, vallás, sport és ifjúság finanszírozására vonatkozó cikkely vitáját. Petre Turlea, Kovászna megye RNEP-es képviselôje ugyanis módosító javaslatot terjesztett elô, amelynek értelmében az idei állami költségvetésbôl nem kevesebb, mint hárommilliárd lejt kellene kiutalni a Hargita és Kovászna megyei ortodox templomok restaurálására és építésére.

Amint arról korábban tudósítottunk: egy másik képviselô, Nicolae Pop, a Melescanu vezette Szövetség Romániáért Párt tagja azt javasolta, hogy 22 milliárd lejjel csökkentsék a képviselôház költségvetését, ezt az összeget pedig a Hargita és Kovászna megyei oktatás megsegítésére, illetve a régióbeli templomok javítására fordítsák.

Mátis Jenô képviselôtôl, aki tagja a költségvetési és pénzügyi szakbizottságnak, megtudtuk: a bizottság korábban már elutasította az említett javaslatokat. A házszabály értelmében azonban a javaslattevôknek módjukban áll kezdeményezésüket a képviselôház és a szenátus együttes ülésén újra felvetni. Ekkor történt az a döntés, hogy ha nem is 22-vel, de tízmilliárddal csökkentik a képviselôk számára építendô szálloda költségvetését, az összeget pedig más célokra ajánlják fel. Ezt a képviselôház állandó bizottsága szerdán — egyetlen ellenszavazattal — jóváhagyta. (Az ellenszavazó mellesleg Kovács Csaba Brassó megyei RMDSZ-képviselô volt. Mivel csak az alsóház büdzséjének csökkentésérôl szavaztak, és nem lehetett tudni, hogy a lecsípett összeg hova — vallási, kulturális intézményekhez általában vagy román ortodox egyházi célokra megy — Kovács „óvatosságból" inkább ellene szavazott.)

Mátis hangsúlyozta: a képviselôház általános mûvelôdési célokra mondott le költségvetésének 7,2 milliárdjáról, a további 3 milliárd lejt pedig valamennyi egyház tevékenységének a finanszírozására fordítják, tehát nem etnikai, földrajzi vagy vallási diszkrimináció elve alapján osztják el ezeket az összegeket, mint ahogy az a média csúsztatásaiból kiderült.

Sz. K.

Tizenhárom milliárd lejt hagyott jóvá a parlament a romániai nemzeti kisebbségek nem politikai szervezeteinek finanszírozására. Ennek elosztásáról, amelynek elsôsorban e civil szervezetek székhelyeinek fenntartását, különbözô kiadványok költségeinek a fedezését kell szolgálnia, a Kisebbségvédelmi Hivatal gondoskodik majd. Visszautasították ugyanakkor Turlea képviselô azon javaslatát, hogy ebbôl az összegbôl 10 milliárdot Románia és a románok imidzsérôl gondoskodó köztájékoztatási hivatal számára utaljanak át. Matei Boilã Kolozs megyei KDNPP-s szenátor javaslatára a hivatal költségvetést mégis megemelték 2 milliárddal, amely majd a pótköltségvetésbôl lesz fedezve.

Leminôsítette Románia szuverén adósságainak zömét a világ legnagyobb független hitelminôsítôje, az amerikai Standard and Poor’s.

A New York-i cég szerda esti bejelentése szerint a hosszú távú szuverén küladósság új osztályzata „B plusz", szemben az eddig érvényben tartott, eddig is befektetôi szint alatti „BB mínusszal". A Standard and Poor’s ugyancsak leminôsítette a helyi valutában jegyzett, hosszú lejáratú szuverén adósságkibocsátások osztályzatát, „BBB mínuszról" szintén a befektetôi fokozat alá, „BB"-re. Rosszabb osztályzatot kapott a rövid távú lejadósságállomány is: az új besorolás az eddigi „A-3" szinttel szemben „B". Mindhárom adósságkategória negatív kilátású felülvizsgálati listán volt január óta; az új besorolásokat az S and P stabil kilátással adta meg.

Az amerikai hitelminôsítô megerôsítette a rövid lejáratú, valutában kibocsátott szuverén adósságok eddigi „B" osztályzatát.

A Standard and Poor’s londoni irodájának szerdai közlése szerint a döntések tükrözik, hogy „az egymást követô romániai kormányokból egyaránt hiányzik a makrogazdasági stabilizációhoz szükséges politikai akarat", s ennek kockázati hatásait csak erôsíti a változatlanul gyenge lábakon álló hazai bankrendszer. A befektetôi rizikó a cég megállapításai szerint egyszerre politikai és gazdasági jellegû: az indoklás szerint valószínûtlen, hogy a tarka összetételû új kormányzat — még ha legalább annyira ígéretesen indul is, mint elôdje — képes lesz kitölteni mandátumát, ugyanakkor a gyakorlatilag érintetlen gazdaságszerkezet súlyos terheket ró a központi költségvetésre, s a strukturális reformok hiánya miatt a belátható jövôben nem várható a makrogazdasági stabilizáció.

A helyi valutában jegyzett adósságkibocsátások leminôsítése a tartósan magas inflációs várakozásokat tükrözi — áll a Standard and Poor’s hétfôi elemzésében. Az S and P szerint a folytatódó politikai instabilitás a román szuverén hitelminôsítés további rontását eredményezheti.

A szenátus és a képviselôház egyeztetô bizottsága úgy döntött: módosítják a földvisszaigénylést szabályozó kormányrendeletben megjelölt határidôt. Amennyiben az egyeztetett változatot tehát a két ház egyhangúlag elfogadja, a kérvényeket július 3-ig lehet majd benyújtani. Az egyeztetésre azért került sor, mert a szenátus és a képviselôház különbözô változatban fogadta el a földtörvényt módosító törvénytervezetet. Míg a szenátorok a meghosszabbítás mellett szavaztak, a képviselôk nem kívánták tovább húzni-halasztani a dolgot. A parlamenti procedúra értelmében az egyeztetô bizottság által jóváhagyott változatot ismét szavazásra bocsátják mind a képviselôházban, mind pedig a szenátusban. Ha továbbra is különbségek vannak, a két ház együttes ülésen vitatja meg a dokumentumot, amelyet vagy elfogad az egyeztetô bizottság változatában, vagy visszautal.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) nagyon elégedetlen koalíciós társukkal, a Demokrata Párttal, amely az egyeztetô bizottságban áruló módon az ellenzékkel szavazott, s amely döntés eredményeképpen tovább húzódik, bonyolódik a földterületek visszaszolgáltatásának folyamata.

Holnapi lapszámunkban a május 24-én érvénybe lépô vasúti menetrend alapján a Kolozsvárt érintô járatok jegyzéke.

A SZABADSÁG expedíciós szolgálatának tegnap délben sikerült újra kapcsolatba lépnie a II. EKE kolozsvári zarándokút azon tíz tagjával, akik gyalog vágtak neki Csíksomlyónak, hogy részt vehessenek a pünkösdi búcsún. — Az éjszakát a Maros megyei Nyárádtô katolikus templomának sekrestyéjében töltöttük — mondta Nagy Lajos túravezetô —, reggel pedig az országúton folytattuk tovább utunkat Ákosfalva felé. Ez immár a negyedik nap... Még mindig nagy a sár, kénytelenek vagyunk köves vagy aszfaltos utakat keresni. Libasorban vonulunk, nagy a vidámság. (A Kopiernicus Irodatechnika jóvoltából az expedíciósok tulajdonában levô mobiltelefonban tisztán hallatszott a bakancsok ritmusos földhöz ütôdése, valamint egy nyárádtôi kutya ugatása.) — Szeretnénk a mai nap elérni Bedét: ott alszunk éjjel, aztán reggel átlépjük Hargita megye határát.

Gyurka Elôd, szerkesztôségünk fotoriporter „zarándoka" — mint megtudtuk — jól bírja a gyaloglást. Az expedíció érkeztérôl tajékoztattuk a Hargita Népe napilapot: fogadják szeretettel a már Székelyföldön gyalogló kolozsvári zarándokokat!

Szabó Csaba

A Györkös Mányi Albert Emlékházban tegnap délután Bitay Károly kolozsvári magyar fôkonzul ünnepélyes keretek között átadta tevékenysége elismeréséül Bereczky Árpádnak, a Bereczky Alapítvány megalapítójának aMagyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet, valamint Csép Sándornak, a kolozsvári televízió magyar adása fôszerkesztôjének a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét

Május 20-ig a munkanélküliek aránya 9,2 százalékra csökkent az egy hónappal korábbi 9,5 százalékról — közölte tegnap a munkaügyi minisztérium. A minisztérium szóvivôje azt mondta, hogy május 20-án 923 ezer munkanélkülit tartottak nyilván, közel hármnegyedük csak kétkezi dolgozóként lenne foglalkoztatható. A legalacsonyabb munkanélküliségi szintet, 4,6 százalékosat Bukarestben jegyezték fel, a legmagasabbat 16,4 százalékosat pedig a moldvai Vaslui városában.

Komoly sikert értek el az ellenzéki tanácsosok a kolozsvári városi tanács csütörtök délutáni ülésén. Mint ismeretes, a polgármester és az Alimentara cég igazgatója között konfliktus alakult ki a Széchenyi (Mihai Viteazul) téri üzletközpont földszinti helyisége miatt. A polgármester szerint a cég hamis dokumentumok alapján táblázta be a McDonald’s vendéglô melletti terjedelmes helyiséget, ahol az eredeti rendeltetéssel ellentétben bevásárlócsarnokot kívánt berendezni, elûzve a termékeiket áruló gazdákat. A télen Gheorghe Funar meghívta ôket a városi tanács ülésére, és azzal vádolta az ellenzéki tanácsosokat, hogy nem támogatják a termelôket, és az Alimentara cég érdekeit védik. A városi tanács 88-as számú határozata alapján a városatyák a helyiség eredeti rendeltetésének megôrzése mellett törtek lándzsát. Az ügybôl per lett, amelyet a városháza elvesztett. A bíróság a polgármestert, a városi tanáccsal együtt 900 millió lej kártérítés kifizetésére kötelezte. Ugyanakkor felszólította a polgármestert arra, hogy bocsássa ki az Alimentara által tervezett bevásárlócsarnok megvalósításához szükséges építkezési engedélyt. A városháza urbanisztikai osztálya eleget tett a döntésnek, de ugyanazon a napon Gheorghe Funar felfüggesztette a kibocsátott engedélyt. A csütörtöki tanácsülésen Boros János RMDSZ-tanácsos 13 ellenzéki kollégájával együtt elôre megbeszélt álláspont-tervezetet nyújtott be, amelyben arra szólítja fel a polgármestert, hogy a kolozsvári törvényszék 1122/C/1997-es határozata alapján sürgôsen bocsássa ki az Alimentarának a bevásárlócsarnok felépítéséhez szükségek engedélyt. A tanácsosok hangsúlyozzák, hogy ellenszegülnek a 900 millió lejes kártérítés közpénzekbôl történô kifizetésének. Szerintük Gheorghe Funarnak és a polgármesteri hivatal vétkes alkalmazottainak kell kitenniük a pénzt. Ionel Chicinas parasztpárti tanácsos kiemelte: ha a 13-ak által elôterjesztett álláspont-tervezetet a jelenlevôk többsége megszavazza, akkor a városi tanács, és nem egyes tanácsosok véleményérôl van szó. Ezt pedig a polgármesternek kötelessége betartani. Gheorghe Funar diverziónak nevezte az ellenzékiek által elôterjeszett dokumentumot, és ironikusan megjegyezte, hogy senki és fôleg a városi tanács nem kötelezheti az építkezési engedély újbóli kibocsátására. A név szerinti szavazáskor a tanácsosok többsége hozzájárult a 13-ak állásfoglalásához. Ezáltal bebizonyosodott: ha valóban megvan a politikai akarat, sikeresek lehetnek a tanácsi ellenzék akciói.

Kiss Olivér

Szinte nap mint nap hallhatjuk a Bill Clintonról szóló pikáns (szex)sztorikat, s néha az az érzésem, hogy az amerikai államelnök már-már a kilencvenes évek új szexszimbólumává fogja kinôni magát. Ehhez, persze, az is hozzátartozik, hogy van mibôl tanuljon. A múltkori, indiai látogatásán is például az egyik pimasz újságíró a Kamasutra legújabb kiadásával próbálta meglepni Clintont. Dehát a „playboy" már valószínûleg olvasta a keleti szerelem kézikönyvét, hisz jóízû nevetéssel, nagyot legyintve visszanyújtotta... Most hirtelen azon kezdek töprengeni, hogy mi mindent lehetne ugyan-ilyen kaján vigyorral átnyújtani hazánk politikusainak. A nyelvmûvelônek román helyesírási vagy szinonimaszótárt, másoknak kétnyelvû táblákat, megint másoknak miniatûr szobrocskát, emléktáblákat vagy metrómakettet, netalán magyar zászlót, természetesen címerrel. A görög katolikus püspök miniatûr ortodox templomot kapna, a volt államfô pedig üres pénztárcát az üres államkassza szimbólumaként, s melléje a Bãsescu adó befizetését igazoló nyugtát 22 éves Dacia személygépkocsijára. A sort, azt hiszem, a végtelenségig folytathatnám, viszont nem ez a célom. Inkább azt kérdezném meg, hogy a fent említettek közül vajon ki nyújtaná vissza ajándékát egy jóízû nevetés kíséretében? Hiába, még sokat kell tanuljunk a nyugattól.

Balázs Bence

ELMARAD KÓNYA-HAMAR SÁNDOR ÉS MÁTIS JENÔ képviselôk szokásos hét végi fogadóórája, Eckstein-Kovács Péter szenátor viszont péntek

délután 2 és 4 között várja a jogi tanács iránt érdeklôdôket az RMDSZ megyei, Fürdô (Pavlov) 21. szám alatti székházában.

— Miért mondott le az indonéz elnök?

— Mert így akarta Dzsakarta.

-fi

• Csúszópénz elfogadásával és szolgálati túlkapással vádolják a 38 éves Sorin Bordeianut, a kolozsvári PECO raktárfônökét. Az a vád ellene, hogy 1995–96 között D. S.-tôl 300 német márkát, S. R.-tôl pedig 800 ezer lejt követelt és kapott azért, hogy bizonyos raktárból való termékek szállítását jóváhagyja. Ráadásul két évvel ezelôtt a Petrol Vâlcele és a Prodan bizományi kft. részére 177 millió lej értékû termék elszállítását hagyta jóvá, anélkül, hogy a szerzôdésben megállapított ellenértéket bekasszírozta volna! Szabadlábon védekezhet a vádak ellen, a Btk. szerint 3-tól 12 évig terjedô börtönbüntetésre is számíthat.

• Meglepô szállítmány bukkant elô a 47 éves aranyosgyéresi Grigor Hategan gépkocsijának ellenôrzésekor: a rendôrök 4 halászhálót, felfújható gumicsónakot, valamint 50 kg halat „halászhattak ki" a CJ–11–GEM rendszámú autó csomagtartójából. A sofôr és két utasa: a 37 éves Daniel Lazãr, továbbá 10 esztendôvel fiatalabb társa, Cãlin Giurgiu ellen minôsített lopás (mint kiderült, a hal a cegei tóból származik), valamint halászháló törvénytelen birtoklása miatt indítanak eljárást.

(pja)

1998. május 27., szerda

11.00: Érmekiállítás megnyitója az iskolakönyvtárban. Irányító tanár Révész Erzsébet.

13.00: Népmûvészeti kiállítás megnyitója a 46. számú teremben. Irányító tanár Révész Erzsébet.

13.30: Így látjuk mi... A diákfénykép-kiállítás anyagának bemutatása a díszteremben. A bemutatott anyagot értékeli Csomafáy Ferenc mûvészfotós.

16.00–17.00: A tanári tudományos ülésszak megnyitója a fizikumban. Elnököl Csortán András tanár.

17.00–20.00: Szakosztályonkénti ülések. Reáltudományok a fizikumban, humán tárgyak a 46. sz. teremben, természettudományok a biológia elôadóban, román nyelv a kabinetben. A

szakosztályok tanár-elnökei Szabó Bertalan, Málnási Ferenc, Péter Rozália, Iancu Doina.

17.00–19.00: A kisiskolások ünneplik Brassai bácsit. Az I–IV. osztályosok Brassai-ünnepélye. Vezeti Andrási Krisztina tanár.

19.00: Az esti tagozat földrajz szakkörének ünnepi ülése, a fizikumban. Jeles erdélyi földrajztudósok. Stan Alexandru tanár, igazgatóhelyettes elôadása.

1998. május 28., csütörtök

13.00–15.00: Brassai Sámuel élete és munkássága. Vetélkedô a debreceni Brassai Sámuel Szakközépiskola, a pécsi Szivárvány Gyermekház csapata, a kolozsvári Unitárius Kollégium és a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum IX. osztályos tanulói között. Játékvezetô Kovács Nemere tanár.

16.00–16.30: A diákok tudományos ülésszakának együttes ülése, a fizikumban. Vezeti Darvai Béla tanár.

17.00–20.00: Szakosztályonkénti ülések. Matematika, fizika, kémia, informatika — a fizikumban; biológia, környezetvédelem, földrajz — a természetrajzi elôadóban; nyelvek és társadalomtudományok a 46. sz. teremben. A

szakosztályonkénti ülések tanár-elnökei Darvai Béla, Jánosi Ibolya, Fazakas István.

17.00–19.00: Lányok vetélkedôje. Irányító tanár Révész Erzsébet.

18.00–19.00: Nem a fenyôk... Versmûsor magyarul és angolul, erdélyi magyar költôk verseibôl. Irányító tanár Nagy Emese.

Az utcai pénzváltóknál a forint 41/42, a márka 4800/4850, a dollár pedig 8500/8550 lejbe kerül.

G. F., Kolozsvár: Kérhet-e pihenôszabadságot mindkét helyrôl az az alkalmazott, aki egy helyt munkakönyves, más helyt pedig szolgáltatási szerzôdéses alkalmazottként dolgozik?

Válasz: Minden alkalmazott egyetlen helyrôl kérhet pihenôsza-badságot. Adott esetben ezt attól a cégtôl igényelheti, ahol munkakönyves alkalmazottként dolgozik, a másik cégtôl, pihenôszabadsága idejére, legfennebb fizetés nélküli szabadságot kérhet. Ezt azonban ez a cég nem köteles megadni. (Az 1992. évi 6. számú — pihenôszabadságot szabályozó — törvény elôírja, hogy a pihenôszabadsággal kapcsolatos feltételeket az egyéni munkakaszerzôdésben állapítják meg a felek, az álláshalmozásról szóló 1991/2. törvény értelmében pedig a fizetés melletti egyéb jogokat az alapegység köteles megadni egy alkalmazottnak.)

A jelenleg Magyarországon élô Balázs Imre festômûvész kiállítása nyílt meg szerdán, a Bánffy-palota emeleti termeiben. A jeles vendéget dr. Livia Drãgoi, a Mûvészeti Múzeum igazgatónôje köszöntötte, majd Negoitã Lãptoiu mûvészettörténész méltatta az esemény jelentôségét. Hangsúlyozta: a kolozsvári múzeum munkaközössége figyelemmel kíséri a külföldre távozott neves mûvészek pályájának alakulását, és igyekszik kiállítási lehetôséget biztosítani számukra. Radu Maier, Nicolae Maniu, Valentin Codoiu után most Balázs Imre hozta el munkáit Kolozsvárra. Végezetül Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje méltatta a mûvész munkásságát, szólt életének jelentôsebb mozzanatairól, elemezte a kiállított munkákat.

Nemrég vezetôváltás volt a kolozsvári Transilvania Filharmóniánál, az új igazgató, Emil Simon számolt be terveirôl, és vázolta eddigi tevékenységét.

A filharmónia alapító karmester-igazgatója Antonin Ciolan volt 1955-ben, amikor volt növendéke, Emil Simon asszisztenseként dolgozott, 1960 óta karmestere a zenekarnak, ez 37. évadja. Ciolant az igazgatói székben követô Sigismund Todutã zeneszerzô alapította a filharmónia kórusát, melynek sorrendben Pop Dorin, Florentin Mihãescu és a jelenlegi Cornel Groza voltak a betanító karmesterei. A filharmónia keretében mûködik még a népi zenekar, és mint külön részleg, a Transilvan vonósnégyes, mely sikeresen szerepel bel- és külföldön.

A zenekar repertoárja rendkívül széles, Monteverditôl napjainkig terjed. Emil Simon köztudottan kedvenc zeneszerzôi a francia impresszionisták, kiknek majdnem minden mûvét vezényelte, sok mû felvételen is meg van örökítve. Emil Simon a zenekar élén számos turnén vett részt, amely felölelte Európa majd minden országát, a hangversenyek mûsorába lehetôleg egy-egy hazai mûvet is beiktatott.

A jövôt illetôen, a következô évadot már megtervezték. Igyekeznek változatosabbá tenni a mûsorokat. Eddig sok szerzôt illegálisan játszottak, ezt megpróbálják kiküszöbölni, igénybe véve egyes kulturális nemzetközi fórumot. A mûsorokból ezért hiányzott Honegger, Hindemith, vagy éppen Hacsaturján, akinek Hegedûversenyét a közeljövôben Ruha István fogja hosszú idô után ismét megszólaltatni. Rövidebb bérlet-ciklusokat tervez az igazgató, pl. 3 szakrális zenehangversenyt a vallásos ünnepekre.

A tervei között szerepel olyan híres szerzôk ismeretlen mûveinek elôadása, mint Schütz: Karácsonyi oratórium, Händel: Máté-passio (nálunk csak a Bachét játszották), vagy Schiller Örömódájának Csajkovszkij által szerzett változata.

Érdekesnek ígérkezik Schubert: 8., befejezetlen szimfóniájának egy angol zenetudós készítette kiegészített formája, amelyben a menüett Schubert vázlatai alapján íródott, míg a befejezés a Rosamunda balett részlete, mely ugyanabban a hangnemben készült. Létezik Liszt 3. zongoraversenye is, valamint Enescu 5. szimfóniája.

A diktatúra kényszerítette hazai mûvek elôadása rossz irányba befolyásolta a mûsorokat, így ellenérzés keletkezett az új hazai mûvek irányában. Bemutatják Oláh Tibor Brâncusi-trilógiáját, Glodeanu: Zamolxesét, Miriam Marbé: Rekviemjét, és más értékes mûveket.

A zenekar egyik jelenlegi problémája a generációváltás, a cél, hogy ez zökkenômentes legyen, a fiatalok úgy illeszkedjenek be a zenekarba, hogy a minôség változatlan, vagy még magasabb legyen. Ugyanezt szolgálja a szerzôdtetendô karmesterek jobb megválogatása, akárcsak a szólistáké. Megengedhetetlen, hogy egy olyan kaliberû mûvészt, mint Ruha István, mellôzzenek.

A szimfonikus hangversenyeken kívül szóhoz jutnak majd a könnyû múzsa mûfajai is, filmzene, sôt, jó minôségû dzsesszhangversenyt is fognak tartani.

A filharmónia szép, formatervezett székeket, kottaállványokat, és fúvósai részére 280 000 dollár értékû új hangszereket kapott.

Végül, de nem utolsósorban: talán a filharmónia saját termének problémája is megoldódik, már megvannak a tervek a Cipariu téren építendô jövôbeli székházhoz!

Morvay István

Az évad premierjére kerül sor május 27-én, szerdán este 7 órakor a Szamos-parti színházban. Csehov Cseresznyéskert címû darabját mutatják be. Az elôadást Vlad Mugur rendezte, díszletét Helmuth Stürmer, jelmezeit Lia Mantoc tervezte. A darab kísérôzenéjét Iosif Hertea szerezte. A fôbb szerepekben Stief Magdát, Kali Andreát, Lázár Gabriellát, Csíky Andrást, Bogdán Zsoltot, Dimény Áront, Bíró Józsefet, Borbáth Júliát és Senkálszky Endrét láthatja a közönség.

Az elôadás stúdiójellegére való tekintettel — 100 férôhely — a színház vezetôsége kéri a nézôket, szíveskedjenek helyet igényelni a színház pénztáránál. A helyek elôjegyzését az igénylés sorrendjében veszik figyelembe. Az elôadások idôpontjai: május 27., 29., 30., június 1. és 17. A színház elôcsarnokában sajtóértekezletet tartanak az elôadásról május 30-án, 11 órától.

Baráti társaságban folyik a vita különbözô témákról, de fôleg a pénzrôl. Többségük üzletember, vállalkozó vagy butikos. Mindeniknek van valamije, amivel eldicsekedjen. Valaki megjegyzi, hogy egyik régi ismerôsünk bajban van, az utóbbi idôben kicsúszott lába alól a talaj, nem talál magára, talán valahogy segíthetnénk rajta. A társaság véleménye egyöntetû és elszomorító: mindenkinek megvan a maga baja, nem mi vagyunk a hibásak, ha valaki nem tudta kihasználni az új rendszer által adott lehetôségeket.

Nemrég a Fôtéren hozott össze a véletlen tíz éve nem látott volt osztálytársammal. Épp, hogy köszönt, és rohant tovább valami valutát beváltani. Öt percre nem állt meg, hogy megkérdezze, mi van veled, öregem, miként alakul sorsod.

Szomszédom, akinek jól menô üzlete van, azzal áltatja magát, hogy amióta belevágott a dologba, tiszteli és szereti polgártársait. Mikor azt firtatom, elôfizetne-e egy rászorulónak az újságra, azt feleli, hogy neki sem fizeti senki az adóját és az alkalmazottait, tehát segítsen mindenki magán és Isten is megsegíti. Miután megmondtam, mi a véleményem a nagy emberszeretetérôl, azóta nem köszön.

Néhány hete hunyt el volt osztályfônökünk. Az iskolatársak közül senki sem kísérte utolsó útjára. Való igaz, hogy nem tartozott kedvenc tanáraink közé, de a maga módján megpróbált becsületesen embereket faragni belôlünk, és már ezért megérdemelt volna egy szál virágot a sírjára.

Így éldegélünk magunkba zárkózva, a sikert és a pénzt hajszolva, lassan megfeledkezve mindenrôl és mindenkirôl. Mindenki a nagy rohanást hozza fel mentségül, pedig még a hegymászó is — akinek egyetlen célja meghódítani egy csúcsot — megáll néha pihenni, megcsodálni az ôt körülvevô gyönyörû tájat. Társaságban emlékekrôl, érzelmekrôl beszélni egyesek szemében egyszerûen nevetséges. Ebben az erôltetett menetelésben sokan anyagilag gazdagabbak lettek, de lelkük sivárabb a Szaharánál. Talán ez a magyarázat arra, hogy miért egyre üresebbek a színházak, hogy kulturális rendezvényeken alig néhányan lézengenek, hogy a könyveket nincs kinek eladni, hogy humanitárius célokra szinte senki nem áldoz egy lejt sem. Az ilyen tevékenységekbôl nem lehet hasznot húzni, és sokaknak fölösleges idôtöltés, ami nem üzlet.

Talán kissé naivnak születtem, de volt idô, amikor még elképzelni sem tudtam, hogy egyes embertársaink szívében ennyi önzés és hiúság lakozhat.

Nánó Csaba

A Transilvania jurnal Vélemény oldalán manapság igen mulatságos cikkeket közölnek; a lap egyik számában egy Alexandru Cistelecan nevú úr arról cikkez, hogy az ország történelmében vezetôként fellépô erdélyiek nemigen váltották be a hozzájuk fûzött reményeket, pontosabban, nem tudták kamatoztatni — különbözô politikai vagy személyes okok miatt — azokat az, úgymond, erdélyi erényeket, amelyek, ugye, lényegesen megkülönböztetik a Kárpáton innen és túl élô románságot. Egyszóval nem jött be nekik, mi több, ezen illusztris személyek (Alexandru Vaida-Voievod, Octavian Goga, Petru Groza) táborát méltán gyarapító Victor Ciorbeával aztán végképp becsôdölt a dolog: a cikkíró meglátásában a szerencsétlen végkimenetelû kormányzása talán már túlságosan is kompromittálta az erdélyi „virtus" életképességét a román politikában. A szerzô érdekes módon viszont — dacolva a történelem igen súlyos konklúzióival — aztán végképp nem adja fel: a megoldás Radu Vasile új miniszterelnök, ô az „utolsó erdélyi", aki végre a helyzet magaslatán lehet, aki megmentheti a halódó erdélyi mitológiát. Eltekintve attól, hogy a szerzô nemcsak az erdélyi, hanem az országos román sajtóra jellemzô fájdalmas szubjektivitással kezeli az általa felvetett problémát, az illetô urak drámai bukásának okait keresve egy igen érdekes megállapítást tesz: nem állít mást, mint azt, hogy a dicstelen szereplés legmélyén a Kárpátok által elválasztott nemzetrészek eltérô kultúrája, tehát eltérô politikája áll, amely lényegében inkompatibilis, és kölcsönösen nem alkalmazható. Ez a bár igen naivan, és csiszolatlanul megfogalmazott tényállás akár a román nemzetpolitika „titkolt és elnyomott gyerekének", a regionalizmusnak helyi meghatározása is lehetne. A Transilvania jurnal napilap megjelenését már önmagában is komoly veszélyforrásként érzékelte a regionalizmus kérdését csupán a román–magyar ellentétre szûkítô román politikum, szintúgy, mint a szédületes gyorsasággal feledésbe merülô önálló moldvai párt ötletét; mindkét kezdeményezés ugyanis, bár minden bizonnyal csupán üzletpolitikai megfontolások jegyében született, jelentôs változásokat hozna, mondhatni, egy más dimenzióba terelné a mindeddig a nemzeti egység, a nemzetállam eszméjére építkezô román politikát; a félelmek pedig jogosak. Az erdélyi vagy moldvai kultúra másságáról szóló még „szalonképes" értekezéseket ugyanis szinte természetszerûen követhetik a gazdasági, politikai érdekkülönbségeket ecsetelô érvelések; ezek pedig már komoly, nehezen elkerülhetô válaszokat igényelnek. Egy másik cikkben például Andrei Bodiu azt veti a mindenkori román kormányzat szemére, hogy az erdélyi megyék folyamatosan kevesebb központi támogatásban részesülnek, mint olténiai, moldvai társaik, miközben köztudottan nagyobb a költségvetéshez való hozzájárulásuk. A cikk szerzôje is azon a véleményen van, hogy az államapparátus ekképp próbálja fenntartani túlsúlyos hatalmát, és mellesleg a nemzeti egységet, de ennek a számlájára írja a helyi közigazgatási törvény elfogadásának halogatását is. A helyzet orvoslásában Bodiu csak egy megoldást lát: az erdélyi képviselôk politikai hovatartozástól függetlenül lobbyzzanak az „erdélyi ügyért", más esetben ugyanis tovább folyhat a központi „hibás politika". Ez lenne hát a transzszilvanizmus. Földrajzilag jól körülhatárolt élettérrel, jól meghatározott belsô jegyekkel rendelkezô szellemiség. Hogy mennyi igaz ebbôl, pontosabban mennyire is erdélyi az a szellem, amely a lap hasábjain kifejezésre jut, az — a sajtótermék igen zsenge kora miatt — még nem mérhetô, azt viszont mindenképppen meg kell jegyezni, hogy a magyar vonatkozású híradásokban nemigen fedezhetô fel az a leghalványabb erdélyi tolerancia szellem, a közös múlt azon elévülhetetlen kötelékei, ugye, amelyeket kétségtelenül bármilyen nemû és fajú transzszilvanizmus nem nélkülözhet. Mi több. A Transilvania jurnal leplezetlen örömmel, hamisíthatatlan erdélyi vállalkozókedvvel veri el a port az RMDSZ tisztségviselôin, ôszinte lelkesedéssel veti bele magát a magyar szeparatizmus ténykedéseit feltáró emberpróbáló munkájába, imád híreket torzítani, félretájékoztatni, egyszóval híven követi a központi sajtó magyar vonatkozású híreinek bevált sztereotípiáit. A koncepció nyilván beteg. Vagy — akár a nemrégiben piacra dobott Trutulescu pólók — csupán szellemes üzleti fogás lehet. Transzszilvanizmusról, erdélyi szellemiségrôl, megannyi törékeny és értékes dologról beszélni ugyanis valamivel több felelôsséggel kellene. Ez esetben a hely szellemérôl, netalán az erdélyi magyarság döntô kulturális apportjáról szólni felesleges, ugyanis egyértelmû a szándék, a cinizmus. Mert az, hogy a központi sajtó immár nyolc éve mellôz, semmibe vesz 7,1%-nyi lakosságot, ezt akár már meg is szokhattuk. Egy önmagát transzszilvánnak feltüntetett újság esetében viszont, gondolom, ez már túl nagy felelôtlenség. Valószínûleg mi nem fogunk hirdetni ebben az újságban.

Csernik-Vass Attila

Fiatal kollégám nosztalgiázik: hol vannak már azok a régi szép idôk, amikor a ropogósra sült bécsi hattyúpecsenye illatfelhôjébe burkolt Románia imázsvesztése miatt háborgott a vegetáriánus vagy egyszerûen csak a kecses víziszárnyas húsától ódzkodó, sertéshús kedvelô hazai polgár! Akkor hónapokig el lehetett ám csámcsogni, ha nem is a húson, de magán a témán. Amely egyenesen világszenzációvá nôtte ki magát, pedig lehorgonyozhatott volna osztrák állatvédôi szinten is. De túl a megbotránkoztatáson, volt benne egyfajta megmosolyogtató pikantéria. Nem beszélve arról a szó eleji dupla r betûrôl, ami a hattyúsütést követôen terjedt el a román sajtóban egy bizonyos kisebbségnek a többségi nemzettôl való egyértelmû megkülönböztethetôségét biztosítandó. Hogy azóta benépesült-e az a bizonyos tó a hosszú nyakú szépségekkel, sem magamnak, sem szárnyait bontogató kollégámnak nem volt még alkalma szemrevételezni. Mindketten hallottunk viszont egy ugyancsak német nyelvterületen, de immár egy határral odébb történt esetrôl, amelynek szereplôi, a gyermekcsempészekkel lepaktáló, nemzetiségüket egy r-rel író, vezetô beosztású követségi alkalmazottak voltak. Az itthon eleinte kétkedéssel fogadott ügy mindössze annyi port vert fel, amennyi elegendô volt a két diplomata és az ügyben ugyancsak sárosnak bizonyult krajovai rendôrfônök leváltásához. S a külföld úgy istenigazából még el sem könyvelhette az imázscsorbulást, mikor kipattant az újabb botrány, hogy füstfelhôbe burkolja az országot. Még hozzá annak is a legfontosabb szerveit: a hadsereget, a mindenféle és fajta hírszerzôket, sôt magát a dadogó igazságszolgáltatást és elnökséget. Mintegy bizonyítandó: a cigaretta nemcsak az egészségre, de az egészséges imázsra is káros. Mert ha nem így lenne, nem írta volna a neves publicista, Serban Orescu a 22 hetilap 19. számában, hogy cigarettafüst fuvatlan nem indul, azaz, talán cigarettabotrány sem lett volna, ha Emil Constantinescu elnök nem duzzasztja fel olyannyira azt a bizonyos szépépének ejtett védôôrizetet, s ha tagjait sem éppen a hadsereg sokoldalúan és még a régi szép idôkben kiképzett hírszerzôibôl válogatja. Olyanokból, mint Trutulescu ezredes, aki Ioan Suciu röptérparancsnokkal egyetemben Ceausescu különleges alakulataiban teljesített szolgálatot. S akik ’89 decemberében megtorló akciókat szerveztek Temesváron és Szebenben. A Demokratikus Konvenció vezetô embereinek tájékoztatásaira hivatkozva a cikkíró tudni véli, hogy az elnök bizonyos titkos egyezség szálaiba gabalyodott olyannyira, hogy azt a sokat hangoztatott és a román polgár számára annak idején egyenesen égi mannának tûnô Szerzôdés Romániával elnevezésû szavazathozó ígéretcsomagot sem tudta távolról sem megvalósítani. Az Emil Constantinescu vezette Demokratikus Konvenció az Iliescu kormányzás alatt fölöttébb vehemensen bírálta a Román Hírszerzô Szolgálatot, de jóval a választások elôtt, még 1995-ben elhallgatott. A román sajtó annak idején erre az aspektusra nem figyelt föl. Pedig az állítólagos változás innen eredeztethetô — véli Orescu. Ekkor kötött szövetséget a hírszerzôkkel a hatalomra törô új politikai erô, amely megnyerte a választásokat, de bizonyos vonatkozásban elvesztette függetlenségét. 1996 novembere után ugyanis a hatalom megváltozott, a titkosszolgálat összetétele viszont maradt. Sôt, az elnök minden egyes alkalmat felhasznált arra, hogy tisztára mossa az éppen a Demokratikus Konvenció által még 1995 elôtt alaposan, és tegyük hozzá joggal befeketített szervezetet. Az a tény pedig, hogy az elnökség védôôrizetébe bekerült másfélezer válogatott, kék szemû legény különleges juttatásain kívül még azzal is felhatalmaztatott, hogy lehallgassa a telefonbeszélgetéseket, kereskedelmi tevékenységet folytasson, és sajátos eszközeivel kövesse a konkurenciát, a lehetô legideálisabb feltételeket biztosította ahhoz, hogy a fiúk megteremthessék a kapcsolatot az alvilág felsô tízezrével. A nemzetbiztonságtól a dollármilliókig vezetô út pedig rövidebb, mint gondolnák. Ha nem így lenne, nem nyalták volna meg olyan sokan az ujjukat azok közül, akikrôl nem is feltételeztük volna. Hogy a Serban Orescu vázolta forgatókönyv mennyire felel meg a valóságnak, nem tudjuk. De tudunk egyebet. Azt többek között, hogy nyolc év elteltével és irattárakat megtöltô periratok és terhelô bizonyítékok birtokában sem derült fény arra: kit terhel a felelôsség a 89 decemberében kioltott emberéletek miatt. Pedig tudjuk, hogy az ilyen természetû bûnöknek nem lenne szabad elévülniük. És tudjuk, hogy valahányszor komolyan terítékre került a bûn és bûnhôdés tematikája, ott felül valakiknek nagy hirtelen mindig eszükbe jutott, és nekünk is eszünkbe juttatták a bûnbocsánatot. Amirôl, az elôbbi forgatókönyv analógiájára, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy esetleg a hadsereggel is születhettek néminemû titkos paktumok. Mert a hírszerzô szolgálatok begyûjtötte információ ugyan fölöttébb veszélyes fegyver, de a hadsereg birtokában levô élesre tölthetô lôszerszámok sem éppen lebecsülendôk. Katonáékkal sem árt hát jóban lenni. S hogy mennyire jóban voltak és vannak is velük a felsôbb hatalmak, bizonyítja többek között az a generálisdömping, ami által nyugodtan bekerülhetnénk akár a Rekordok Könyvébe is. Pedig még Dél-Amerikában sem vagyunk. Hogy a katonaság úton-útfélen hangoztatott szent és sérthetetlen voltáról ne is szóljak. Legalábbis addig, amíg a „hadsereg velünk van".

Németh Júlia

„James Bond fekete öltönyben, nyakkendôvel sétál a réten. Találkozik egy tehénnel, és bemutatkozik: — I’m Bond. James Bond. Mire a tehén: — I’m Bo. Bimbó!"

(ismerôs)

Az utcánk hosszú és széles. Fontosságának tudatában vagy negyven éve sugárútnak, azaz bulevardnak nevezték el. A forgalom sugárúthoz illôen mozgalmas. De vannak itt állandó helyek. Lassan hét és fél éve jelentek meg az újságárus bódék, asztalok, kioszkok. Bádogból készülnek, kicsit alacsonyra méretezett, csapott tetôvel. Az újságos reggel megjelenik, nyitja a szekrényrész lakatját, és kipakol. Mindig elképedek azon, mekkora a változatosság. A ’89 utáni sajtórobbanás még mindig tart, nemzeti sport lett a lapkiadás. Nem igaz, mennyien látnak benne fantáziát. Mint a focihoz, mindenki ért hozzá, legalábbis hozzá akar szólni, és ez nem is baj.

Csak a múlt héten legalább nyolcféle színes nôi magazint számoltam össze: Ioana, Femeia, Elle, Unica, Povesti adevãrate, Tina és társaik — azóta lehet, hogy kitaláltak még kettôt. Országos napilapból olvashatok kicsit közszolgálati és enyhén kormánypárti hírektôl (România liberã) szélsôbalig (Dimineata) mindent. Számítógépes szaklapból is van tízféle, magyarul, románul, franciául. És az olasz képesújságok, és a legkülönfélébb szexuális érdeklôdésûeknek készült kiadványok (fô az elegáns kifejezés). Megy az üzlet, kérem. Magyar képregénybôl is dögivel van, hozzák a maradék példányokat, mert így olcsók, és mindenki jól jár. (A Nôk Lapja viszont mindig friss.)

Mindig készséges a kiszolgálás. Az árusoknak arcizmuk sem rezdül. Az ízlések nem számítanak, ez az igazi pártatlanság. Egészséges világ ez. Ha valaki a Mein Kampfot akarja olvasni, románul megkapja. Nincs sajtótörvény, egyetlen szélsôséges lapot se tiltottak még be. Mindent le lehet írni, és minden meg is jelenhet, mert annyi lap van — az egyik csak leközli. A bódék tényleg biztos pontok. A fanatikus se támad a saját lapját árusító ellen. De idônként aztán továbbmegyek, nézelôdöm, és kicsit már motoszkál a félsz. Aztán annyi.

Sipos Géza

Amint leértem a vonatállomásra, rögtön beálltam a sorba. Mögöttem termetes növésû asszony tereferélgetett ugyancsak súlyos személyiségû barátnôjével.

— Hová megy, drága? — fordultak hozzám.

— Vásárhelyre...

— Fãlticeniek vagyunk — csicseregték barátságosan. Nehezen haladt a sor. Az asszonyságok mögé megtört arcú, fáradt, nem éppen értelmiséginek tûnô férfi állt be.

— Hová utazik?— fordultak felé barátkozó kedvû új ismerôseim.

— Bákóba...

— Hol járt?

— Magyarországon dolgoztam a társammal, csak én térek haza...

— Drága Jézus! — csapták össze a tenyerük — meghalt!...

A férfi arca sötétebb lett, szinte sírt...

— Megnôsült!

— Ha neki magyar kellett — keményedett meg az asszonyok vonása — akkor legyen.

— Kár érte.... Lejár az ottani tartózkodási engedélye, haza kell jöjjön, akkor pedig megölöm. Ekkora szégyen...

Gáspár Miklós

Aki még emlékszik a tavaly novemberi CHartA MINIMUMIA-ra, az bizonyosan meglepôdve olvassa a fenti címet. Hiszen azt a fesztivált úgy harangozták be, mint a Minimum Party Társaság utolsó nyilvánosság elé lépését. A magyarázat szerint azért az utolsó, mert utolérte ôket minden diák átka: az egyetem elvégzése. De szerencsére közbeléptek az alternatív mûvészeteket kedvelô olümposzi istenek, és idén nyárra is oltalmukba fogadták a társaságot. (És megengedték a fôszervezô Korodi Szabolcsnak, hogy beszámoljon az elôkészületekrôl.)

— Ami a legfontosabb információ a Minimum PartYról, az az, hogy július 20. és 26. között lesz. A helyszínrôl azonban még nem döntöttünk, ki kell választanunk a legmegfelelôbbet. Az azonban már bizonyosnak tûnik, hogy a tábor elkerül Kászonjakabfalváról.

— Miért választottatok új helyszínt?

— Kászonjakabfalvával az volt a gond, hogy nehezen megközelíthetô, nem volt áram, megfelelô ivóvíz. Ezenkívül magasan is feküdt, úgyhogy ha lehûlt az idô, akkor ott tényleg hideg lett, ami pedig nem kedvez a sátorban lakásnak. Lehet, hogy a helyszínváltás nem fog sokaknak tetszeni, de én bízom abban, nem okozunk senkinek csalódást. (A jakabfalvi pásztorok is a sajnálkozók közé tartoznak, mivel elmondásuk szerint a táborozás akkora nagy zajjal járt, hogy a medvék jobbnak látták ideiglenesen máshova költözni. Zs. Gy.)

— Mikor láttatok hozzá a szervezéshez?

— Valamikor télen gyûlt össze a Minimum Party Társaság, hogy megbeszéljük, belefogunk-e újból a szervezésbe. Ugyanis a szervezôk egy része már végzett, másik részük idén fog végezni, úgyhogy kevesen maradnak, akikre számítani lehet. Két lehetôség közül kellett választanunk: a kényelmesebb az, hogy hagyjuk az egészet annyiban, a másik pedig az, hogy ha folytatjuk, milyen irányba változzon a tábor. Nincs semmi értelme annak, hogy ugyanazt a végtelenségig ismételjük.

— Mi lesz eltérô az eddig megszokottól?

— Két csoportra fogjuk osztani a tábor résztvevôit. Beláttuk, hogy a mûhelymunkák akkor a legeredményesebbek, ha körülbelül azonos tudásszinttel rendelkezô emberek vesznek részt bennük. Ezért lesznek „profi" mûhelyek, amelyekben elsôsorban olyanok fognak együtt dolgozni, akik ilyen tanulmányokat folytatnak. Nevezetesen a színházmûhelyben színészek, a zenemûhelyben zenében jártasak, az építészet — design mûhelyben pedig építészettel és designnal foglalkozó diákok vesznek részt. Nekik sajátos programjuk lesz, ellenben — ezt kihangsúlyoznám —, amiért mi mégsem szaktábornak tekintjük magunkat, az az a tény, hogy nem csak ezek a profik fognak tevékenykedni a táborban. A többiek — vagyis a nem profik — részt vehetnek „könnyedebb" mûhelymunkákban. Ezeknek elsôsorban a babrálás, a kézügyesség fejlesztése a céljuk, illetve táncolni, sportolni is lehet majd. Azonban ez a felosztás nem jelenti azt, hogy a két csoport között nincs átjárás: aki akar, nyugodtan csatlakozhat a profikhoz, feltéve, ha rendelkezik olyan tudással és képességekkel, amiket az illetô csoport birtokol.

— Hogyan gyûjtitek össze azokat, akikkel érdemi munkát terveztetek?

— Az építészet és design csoport létrehozásához pályázatot írtunk ki „Építészet és design a határon" címmel. Úgy tudom, a zenemûhellyel kapcsolatban is folyamatban van egy hasonló kezdeményezés. A színisekkel más a helyzet, mivel nekik több szabadságot adunk, nincsenek ilyen kötelezettségeik.

— Ha már a színisekrôl esett szó: fellép-e idén is Élboy triója?

— Persze hogy lesznek Élboy-elôadások. Természetesen ez attól függ, mennyire tudják szabaddá tenni magukat a tagok a tábor idejére. De eddig nem merült fel egyetlen akadály sem. Aggaszt viszont, hogy túl kevés a pénzünk ahhoz, hogy kielégítsük a meghívottak igényeit. Nehezen állnak kötélnek az emberek. Több mint kétévi tevékenység után sem sikerült annyira berobbannunk a „nagyok" közé, hogy csak úgy eljöjjenek.

— Szerintetek idén hányan lesznek a táborban?

— Száz–százhúsz emberre számítunk. Valószínûleg hûek maradunk a hagyományokhoz, és nemcsak azok jöhetnek el, akik elôzôleg feliratkoztak, hanem azok is, aki idôközben hozzánk csapódtak. Szívesen fogadunk mindenkit, aki vonzódik ehhez az „altosabb" mûvészeti irányvonalhoz. Talán beiratkozási díj is lesz, de szokás szerint ez nagyon kicsi összeg. A legolcsóbb táborozási lehetôség. A mûhelyekben való tevékenykedés lehetôsége mellett hajnalig elhúzódó bulik, filmvetítések, jó hangulat, tábori újság és esetleg rádió — ezeket tudjuk kínálni. Hogy a napi egyszeri étkezés az idén összejön-e, azt nem tudom. Ez már tényleg pénz kérdése.

Zsugán Gyula

Május 16-án Dies Academicus, azaz Nyílt Nap volt a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. Áhítat nyitotta és zárta a napot. A teológiára készülôket tájékoztatták az ôket érdeklô kérdésekrôl. Teológia két nyelven és két székhelyen — magyarul Kolozsváron, németül Nagyszebenben — mûködik, három felekezeti tagozattal: református–evangélikus kar, unitárius kar, és szász evangélikus kar. Emellett mûködik a kolozsvári BBTE vallástanárképzô fakultása, hivatalos nevén didaktikai fakultás. A diáklétszám az 1997–98-as tanévben 300: 229 református, 41 szász és magyar lutheránus, 30 unitárius. A beiratkozás felvételi vizsga alapján történik, a helyek számát az egyházi testületek állapítják meg. A Nyílt Nap alkalmával elôadások és beszélgetések folytak teológia és politika kapcsolatáról, napjaink keresztény értékrendjérôl.

Dr. Geréb Zsolt, az intézet rektora, sajtótájékoztatón elmondta, a Dies Academicus alkalmat nyújt a városnak, a társadalomnak arra, hogy bepillantást nyerjen a teológia életébe. Így lassan lebontható az a zártság, amelybe az intézet 1989 elôtt kényszerült, s amely azóta is jellemzi még a teológia életét. Hogy ez nem is olyan könnyû feladat, azt bizonyítja az is, hogy a tervezett pódiumbeszélgetés teológus és nem teológus diákok között nem igazán érte el célját. A nem teológus diákoknak ugyanis alig egy-két „képviselôje" jelent meg. Dehát, ugye, szombat volt, s néhol lassan már a vizsgák is elkezdôdtek. Legközelebb talán nagyobb dobra kellene verni az egészet.

A program szüneteiben kis csoportokban az intézetet látogathatták az érdeklôdôk: könyvtár, konviktus, tantermek, de standjuk volt a Ravasz Rádiónak, az önképzôkörnek, a Quo Vadis szerkesztôségének, a könyvtári kiadványoknak. A legvonzóbbnak a Fehér Lyuk közössége bizonyult. Laikusok kedvéért: a Fehér Lyuk azon kis sarkocskák összessége, ahol egy asztal és néhány szék társaságában kávét „szolgálnak" fel, ahol beszélgetni, énekelni lehet.

kedit

Április hónap folyamán részképzésen vettünk részt Magyarországon, ami annyira jó lett, hogy május elején még nem siettünk a hazajövetellel. De most inkább a kezdeti meglepetésekrôl szeretnék írni, melyek a szegény diákokra leselkednek megérkezésük pillanataiban.

Mert ugyanis egy negyedéves újságíró társammal együtt nem Pestet, hanem Szegedet választottuk tanulásunk helyszínéül. Ez eleinte elég nagy gondnak látszott. Nemcsak azért, mert Magyarországon minden út Budapest felé vezet, hanem, mert a részképzések „szervezése" is onnan történik.

Ebbôl, meg a bürokrácia útvesztôibôl kifolyólag ott, ahova innen irányítottak minket, vajmi keveset tudtak rólunk. Szegedi barátainknak köszönhetôen azonban estére már szállásunk is lett, ugyanis ezt magunknak kellett elintéznünk. Pár napos utánajárás után még az ösztöndíjunkat is kezünkben tarthattuk. Így aztán nem jártunk úgy, mint az a diáklány, aki Debrecenbôl elkeseredetten telefonálgatott haza, mert nem tett szert kellô ismeretségi körre debreceni kiutazása elôtt...

Miután minden rendezôdött, kezdôdhetett a tanulás is. Harmadéves létemre negyedévesek szakkollégiumát látogattam, s be kellett látnom, hogy, bár az ottani újságírói egyetemet sem tartják még túl nagy számnak, a miénkhez viszonyítva ég és föld a különbség. Ezeken az órákon (public relations, vagy magyarosabban imázsmenedzsment) pl. szituációs játékok segítettek az elméleti dolgok jobb megértésében. Vitáztunk, félelmet keltettünk, megijedtünk, legyôztek és legyôztünk, meggyôztünk és meggyôztek minket. Hol vállalatvezetôk, hol egyszerû alkalmazottak, máskor diákok, vagy épp az egyetem vezetôsége voltunk... Aztán, miután kijátszottuk magunkat, mindent megbeszéltünk. S milyen furcsa, valahogy majdnem minden megmaradt a fejünkben. Sôt, az utolsó órán még azt is megtudhattuk, hogyan kell nekiállni az álláskeresésnek, ami a végzôsöknek egyik legégetôbb gondja...

Szóval, megéri részképzôdni, de ha nem Pestet választja az illetô, Szeged is megér egy estet. Sôt, többet.

Tamás Kinga

Meglopták a KMDSZ-t. Becsapták az elnököt. Kirúgtak valakit, aki benn se volt. Ennyi röviden a sztori. Kicsoda? Miért? Hogyan?

Minden csütörtökön buli a Student klubban — szokhattuk meg hosszú ideje, míg egy szép napon hol volt, hol nem volt alapon ez a buli szünetelni, változni kezdett, illetve isten tudja, mi történt vele. Aki a KMDSZ-irodában járkált, felfigyelhetett néha Kiss Szabi nevére, akit bizonyos csalásokkal kapcsolatban említettek. Egy zûrös Diáktanács is zajlott ebben a témában április 29-én, melynek során állítólag eggyel kevesebb lett a KMDSZ-tagok száma.

A dolgok pontos tisztázásáért Hajdó Csaba elnököt rohamoztam meg, hiszen ô egyezett meg a Student klub vezetôjével, Láng Istvánnal.

— Nem szerzôdést kötöttünk, hanem egy írott egyezséget, melynek lényege az volt, hogy minden csütörtökön a KMDSZ tart egy bulit, szolgáltatja a disc jockey-t, a zenét, plakátolást, közönséget, cserébe bulinként kap a Student klubtól 250 000 lejt. Alkalmaztunk egy disc jockey-t, Kiss Szabolcsot, bulinként 50 000 lejért, fénymásolhatott, használhatta az autót plakátolásra. Egy ideig jól is ment, de aztán István panaszkodott, hogy kevesen járnak a bulikra. Rákérdeztem Szabira, mi a helyzet, ô azt válaszolta, hogy éppen nem volt ideje plakátolni. Aztán megbízott másokat, hogy helyette tartsák a bulit, de nem fizetett nekik (pedig talán ezt elôzetesen megígérte), nevükben mégis felvett pénzt.

Nemrég Kiss Szabi fizetésemelést kért. Mondtam, nem tudok pénzt adni, mert a Student klub még nem fizetett. Érdeklôdtem Láng Istvánnál, aki azt mondta, hogy ôt egy hónapja felkereste Kiss Szabi azzal, hogy csinálná a bulikat, csak 150 000-ért, a KMDSZ-nek pedig nem kéne semmit fizetni. Ez így ment egy hónapig, Kiss Szabi megkapta a pénzt, közben KMDSZ-buli plakátokat tett ki KMDSZ-kocsival, káemdéeszeseket bízott meg azzal, hogy távollétében bulit tartsanak. Mikor az ügy kiderült, a Diáktanács megtárgyalta, és úgy értékelte, hogy Szabi visszaélt a KMDSZ nevével, és a KMDSZ-t legalább másfél millió lejjel megkárosította. A Diáktanácson Kiss Szabi határozottan azt mondta, hogy nem hajlandó visszatéríteni ezt az összeget, szerinte normális üzlet volt az, hogy amennyiben a Student klub nem volt megelégedve a KMDSZ-szel, vele egyezett meg. Erre a Diáktanács kizárta Szabit a KMDSZ-bôl, a kizárás oka a KMDSZ nevével való saját üzleti haszon céljából történô visszaélés.

— Mi a helyzet Kiss Szabi KMDSZ- tagságával, hiszen ekörül is voltak félreértések?

— Kiss Szabi be volt iratkozva a KMDSZ-be, csak sosem fizetett tagdíjat, így könyvet se kapott. Ennek ellenére egy adott pillanatban aláírásokat gyûjtve tagja lett a Diáktanácsnak, nem tudom, ez hogy kerülte el az akkori KMDSZ-vezetôk figyelmét. Sôt, Kiss Szabi egy közgyûlésen KMDSZ-elnökjelölt is volt Kiss Olivér ellenében.

De ennél súlyosabb pénzügyi visszaélése is volt. Ô is azok között volt, akik a március 15-i ünnepségekhez szükséges fáklyákért Budapestre mentek autóval. Ott a fáklyákat a Rákóczi Szövetség képviselôje átadta Kiss Szabinak, kisebb forintösszeg mellett, amit útiköltségre szánt. Ugyanakkor ezt az összeget a KMDSZ is kifizette, mert nem tudtunk a budapestiek szándékáról. Néhány hónap múlva kapunk egy visszajelzést, hogy azért megköszönhettük volna a fáklyák mellett a pénzt is, mert azt úgy illik. Utánajártunk, és kiderült, szemtanú van arra, hogy Kiss Szabi átvette a pénzt, amit a KMDSZ-nek soha nem adott át.

A helyettes és az útitárs

Április elején Szabi elment részképzésre, és azalatt mások tartották helyette a bulit. Az egyikük, Mezei Attila, jelenleg a KMDSZ adminisztrátora. Többek között ô volt Szabival Magyarországon a fáklyákért:

— Mielôtt elment, Szabi azt mondta, hogy bulinként 50 000 lejt kap, és megígérte, hogy ezt az összeget most nekünk adja. Két bulit rendeztünk, és mikor hazajött, kértem tôle a pénzt. A válasz az volt, hogy ez az ô bulija, ô harcolta ki, és nem köteles nekünk fizetni. Végül nem kaptunk semmit, pedig a Student klub tulajdonosa úgy tudta, hogy Szabi fizet nekünk.

— És mi történt Budapesten?

— Szabinak átadott a Rákóczi Szövetség képviselôje 10 000 forintot, amit ô eltett, és azt mondta, hogy ezt nem fogjuk a KMDSZ-nek adni.

— És te errôl nem szóltál itthon, vagy nem rendezted vele az ügyet miután hazajöttetek?

— Nem akartam beárulni, mert mi amúgy nagyon jó haverek voltunk. Csakhogy alig értünk haza, Szabi elment a részképzésre, mikor hazajött, azt mondta, elköltötte a pénzt.

A fôszerepben: Kiss Szabolcs

Nosza fogtam magam: lássuk Kiss Szabit, hisz ô itt a dolgok veleje. Isten háta mögötti kolozsvári tömbházak a Tóköz legtávolabbi részén, a hepehupás utakon néha odakoccan a kocsi feneke. Szabi a másodikon kurzusaiba mélyedve: államvizsgára készül.

— Egyáltalán nem érzem hibásnak magam, ezt már a Diáktanácsnak is elmondtam. Szerintem még most sincsenek tisztában azokkal a dolgokkal, melyek alapján kizártak, s mikor mondtam, hogy hívjuk el a Student klub fônökét, azt mondták, hogy arra nincs szükség. Szerintem ô tudta volna igazán elmagyarázni a helyzetet.

Csaba (Hajdó Csaba, az elnök — Gy.Zs.) szólt nekem, menjek Diáktanácsra, mert kiderítette, hogy Láng István nem akar fizetni. Azt válaszoltam, én tudtam, hogy az István majd nem ad pénzt, mert nem érte meg neki az üzlet. Volt néhány buli, amin kevesen voltak, mert nem én plakátoltam. Ezért egyszer azt mondta az István, neki nem éri meg, hogy fizessen minden buli után — és mivel úgysem volt szerzôdés a KMDSZ-szel, menjek én egyszerû magyar bulit csinálni. Ôt nem érdekli, hogy KMDSZ-névvel vagy sem. Azért volt annyira becsületes, hogy a KMDSZ-tagoknak fenntartotta a kedvezményt. Az István engem úgy alkalmazott mint a többi dj-t.

— De te ezután is KMDSZ-buliként hirdetted...

— Na, itt volt a félreértés. Elutazásom elôtt két ilyen bulit tartottam, ezeket nem KMDSZ-névvel futtattam. A Diáktanácson elôvették a plakátokat ellenérvként, de állítom, hogy azok régebbiek voltak. Mikor elmentem Budapestre, az az igazság, hogy nem hagytam meg a két srácnak, akik egy hónapig helyettesítettek (ezalatt két buli volt), hogy ne a KMDSZ nevén hirdessenek. Ez lehet, hogy az én hanyagságom volt.

— A plakátokat a KMDSZ kocsijával hordtad ki, és az irodában sokszorosítottad.

— Nyilvántartás van arról, hogy mennyit jártam az autóval, mennyit fénymásoltam, úgyhogy én ezt simán fizetem, ha nincs a cirkusz. Az adósságom, nem kell félni, egyenlítve lesz.

— Nem gondolod, hogy kellett volna szóljál a KMDSZ-nek, mikor megkötötted a külön megegyezést?

— Azért nem szóltam, mert semmi szerepem nem volt Csaba és István között ebben az ügyben. Az elején Hajdó felvette a 250 000 lejt a Student klubtól, de aztán két hónapig Láng István felé sem nézett. Megtörtént, hogy én vittem el a pénzt, de aztán István mondta, hogy nem a KMDSZ-nek ad, hanem nekem, de kevesebbet. Akkor én vártam, hogy vagy István szóljon, vagy Csaba érdeklôdjön — lévén, hogy ôk egyeztek meg.

— Négy olyan buli volt, ami a külön megegyezésed szerint zajlott. A KMDSZ nem tudván errôl, számított a négyszer 200 000 lejre. Vissza szándékszol-e adni ezt az összeget?

— Én csak annyiban érzem magam hibásnak, hogy hamarabb kellett volna szóljak az István szándékáról. De ô sem volt olyan határozott, elôször azt mondta, hogy most nem fizet, mert nem jött be a pénze. Figyelmeztetett, ha még egyszer nem lesz közönség, akkor megszakad az együttmûködés a KMDSZ-szel. Ez be is következett. Csaba azzal vádolt, hogy én mindezt elôre kiterveltem, pedig négy éve, mióta a KMDSZ-nél vagyok, soha nem ártottam szándékosan.

— Hogy áll a helyzet a helyettesítôid pénzével?

— Azt kéne megérteni, hogy elutazásom elôtt megbeszéltük, ôk helyettesítenek engem, én kapom meg a pénzt érte, de miután én befejezem a dj-kedést, majd ôk maradnak. (Hoppá, valahogy nem ezt mondta Attila... — Gy. Zs.) Én is mindig így helyettesítettem. Egyébként csak Mezei Attila kérte a pénzt, a másik srác, úgy látszik, megértette a helyzetet.

— A másik ügy a budapesti fáklyás út...

— Az ottaniak nekem adták a pénzt, szó se volt arról, hogy azt a KMDSZ-nek kéne átadni. Látták, hogy milyen fáradtak vagyunk, és nem útiköltséget mondtak, hanem, hogy ez kis pótlék az útra, kajára, meg ilyesmi. A KMDSZ pedig nekünk csak a benzin árát fizette.

— Mezei Attila azt állítja, te kifejezetten mondtad, hogy ezt a pénzt nem adjátok át a KMDSZ-nek.

— Nem így történt. Az úton is költöttünk a forintból, és mikor hazajöttünk, itthon is használtunk a pénzbôl. Szerintem Csaba részérôl blöff az a Rákóczi Szövetséges visszajelzés, hiszen az úriember a zsebébôl vette ki a pénzt, semmi papírt nem kért, és természetesen megköszöntük. Találtak egy bûnbakot, és most mindent arra akarnak kenni. Meg kell mondjam, ez kicsit rosszul esik nekem, miután annyit dolgoztam a KMDSZ-nek, még Nagy Ferót is én hívtam el a Diáknapokra. Szerintem a Diáktanács elhamarkodottan döntött, de nem hibáztatom ôket, mert úgy tálalták nekik a dolgot, hogy csak én tûnhettem bûnösnek. Csabát hibáztatom, nagyon ráugrott a témára, és felindultságában nem gondolta át a helyzetet, ami, szerintem, megengedhetetlen egy ilyen pozícióban levô embernél. Persze, aztán kiderült, hogy engem nem tudnak kirúgni a KMDSZ-bôl, mert nem vagyok tag.

— Be se iratkoztál?

— Nem. (Hm, Csaba nem ezt mondta. Ennek még utánanézünk. — Gy. Zs.) Csabának az elsô reakciója az volt, hogy ezek szerint én négy évig nem fizettem tagdíjat. Mondtam neki, ha kell, kifizetem azt a 10 000 lejt, amit ez jelent, de én be se voltam iratkozva, nem szerepelek sehol. Szerintem nem csak egy tag tud valamit megvalósítani a KMDSZ-ben.

— Mégis ’97 ôszén elnökjelölt voltál. Hogy vállaltad el a jelölést, ha tudtad, hogy nem vagy tag?

— Nem állt szándékomban jelöltetni magam, megjelentem a közgyûlésen és jelöltek. Ekkor furcsa módon elvállaltam, mert úgy éreztem, képes vagyok arra, hogy valamit csináljak a KMDSZ életében.

A nagy visszatérések

Ajjaj! Nagyon bûzlik a fáklyásmenet füstje. Menjünk csak vissza Mezei Attilához.

— Szabi másképp mesélte a budapesti utat...

— Az alak tényleg a zsebébôl vette ki a pénzt, de pontosan megfogalmazta, hogy üzemanyagra adja. Mindenképpen úgy lett volna fair, ha nem is arra adta, el kellett volna osztani, hiszen az egész útnak én voltam a felelôse. Az úton pedig semmit se költöttünk, hiszen még abból az 1000 forintból is, amit Csaba adott költségekre (pedig Szabi azt állította, a KMDSZ csak a benzint fizette — Gy. Zs.), hazahoztunk hét-nyolcszázat. Csak parkolási díjat fizettünk, mert alig két órát töltöttünk Budapesten. A 10 000 forintot mind hazahoztuk.

— Szabi azt állítja, elôre megmondta, hogy nem fog fizetni a bulikért.

— Szabi átadott néhány kazettát, mielôtt elment, és azt mondta, hogy a pénzt elintézzük, mikor hazajön. Erre a másik srác jelezte, hogy ô nem pénzért csinálja, de én erre semmit se válaszoltam. Szabi nem jelentette ki, hogy pénzt nem fogunk kapni.

Szépen alakulnak a dolgok. Mi is volt azzal a Rákóczi Szövetséges blöffel — kérdezem újra Hajdó Csabát.

— Egy bizonyos személy jelzett onnan vissza, hogy illett volna megköszönni a pénzt. Azt Szabi egyértelmûen útiköltségre kapta, nem zsebpénzként. Ha meg zsebpénz, akkor a többiekkel is meg kellett volna osztania, mert nem egyedül volt. Szóval, hogy is van ez?

A lecsapott telefon

Az utolsó játékos Láng István, a Student klub adminisztrátora, akit csak mobiltelefonján lehetett elérni. Elôször arról kérdeztem, mi volt ez a kavarodás ebben az ügyben.

— Én nem ismerem az ô egyezségüket, a KMDSZ-szel és avval a Szabolccsal. Szóval, én Csabával meg voltam egyezve egy dologban, és ennyi.

— Szabolcs állítása szerint ön egy idô után külön megegyezett vele, hogy csak mint saját disc jockey-t alkalmazza 150 000 lejért.

— Így volt.

— Utána pedig, mivel a KMDSZ-t nem értesítették, ôk egyszer csak jelentkeztek a pénzért...

Ekkor a vonal hirtelen megszakadt, és akárhányszor hívtam a számot, csak a Connex automatája jelentkezett, és közölte kellemes nôi hangon, hogy a hívott készüléket kikapcsolták.

Az epilógus

Érdekes pikantériája az ügynek, hogy tavaly májusban Szabi aláírásokat gyûjtött Diáktanács-tagságért. Íme, néhány név támogatói közül: Tókos Pál, a KMDSZ jelenlegi alelnöke, Hibácskó Gizella, az akkori irodavezetô, Egri István, a jelenlegi pénzügyvivô, Markó Bálint, a Perspektíva akkori szerkesztôje, Kondert Annamária, a KMDSZ tanügyise, Vass Enikô, a Campus szerkesztôje. A félrevezetés ártatlan áldozatai.

Gyenge Zsolt

Mi lesz egyetem után?

Egyetem utáni továbbtanulásról, ösztöndíj lehetôségekrôl lesz szó a ma reggel 11-kor a Romániai Magyar Közgazdász Társaság székházában (Pietroasa — Kövespad utca 12. szám). Szervezi a Közgazdász klub, meghívottak debreceni PHD-s hallgatók.

Búcsúbuli rekesz sörrel

A Mászkálók és Táborozók Klubja május 26-én, kedden este fél tizenegytôl tartja búcsúbuliját a Bianco e Neróban. A tombola fônyereménye egy rekesz sör lesz!

MÁSvilág klub

Május 29-én, pénteken este 7 órától Kôbányai János a Múlt és Jelen címû folyóirat fôszerkesztôje beszélget Heller Ágnes budapesti filozófussal. A beszélgetés témája: identitás és modernitásunk. Helyszín: Törökvágás utca 4. szám.

Babes–Bolyai Egyetemi Napok

Tegnap kezdôdött, és ma még tart a Babes–Bolyai Tudományegyetem szervezte rendezvénysorozat. A mai program: 10 órától Nemzeti Politológiai Kolokvium a Központ Egyetemi Könytár Ion Muslea Termében; 11 órától a Humanitas és a Polirom Könykiadó könyvbemutatója; 10 és 16 óra között a Babesparkban sporttevékenységek (foci-asztalitenisz-, kézilabda-, tenisz- és szkanderbajnokság), illetve harcmûvészeti bemutató; 17 és 20 óra között a Commedia dell’arte címû színdarab bemutatója a testnevelési fakultás termében, fotókiállítás, tánc- és néptáncelôadás; 20 órától a Babes-parkban a C. C. PROBAND koncertje, és utána tánc lábkopásig.

„Lábad ide, ne oda..."

A szatmárnémeti MADISZ július 18. és 27. között a II. Hadad Néptánc Tábort rendezi meg. A táborban szatmári és szilágysági népdalokat és néptáncokat fognak oktatni. A napi háromszori étkezésre és a szállásra a szervezôknek van gondjuk. Mivel legfeljebb kétszáz résztvevôt tudnak elhelyezni, részvételi szándékodat mielôbb jelezd a MADISZ címén: M. Viteazul utca 10. szám, tel.: 061/717-590, tel./fax: 061/710-810.

A prefektus külön jelentésben számolt be a megyei tanács ülésén a közintézmények 1997. évi tevékenységérôl, eredményeirôl, hasonlítási alapul véve az 1996. évi adatokat. Szûkebb pátriánk jobb megismerése céljából néhány vonatkozó adatot szeretnék bemutatni, de ezek kiértékelését inkább a tisztelt olvasókra bíznám.

A jelentés szerint a megyei ipari termelés az elôzô évhez viszonyítva 5,6%-kal csökkent. Egyes ágazatok, mint például az élelmiszeripar teljesítménye 1996-hoz képest 31,5%-kal esett vissza, ami rányomja bélyegét különbözô élelmiszerek behozatalának rohamos növekedésére, több esetben a minôség rovására is.

A textiliparban 10,9%-os a csökkenés, a természetes kaucsuk feldolgozásában 38,1%, a gépgyártásban pedig 9,6%-os a hanyatlás 1996-hoz viszonyítva.

A fafeldolgozó és bútorgyártó ipar esetében, melynek Szilágy megyében jelentôs hagyománya van, mind a városokban, mind nagyobb községekben, a termelés meghaladta az 1996-os szintet 21,1, illetve 18,4%-kal. A bútorgyártás tekintetében megállapítható, hogy a termékek exportja veszteséges. Egyes termékeknél átlagosan 20–30%-os a veszteség, de vannak olyan termékek is, melyeknél a ráfizetés eléri a 100%-ot is. Ez annak tulajdonítható, hogy az export-árbevétel nem fedezi a még mindig túl magas gyártási kiadásokat (modern technológiai felszerelések hiánya), s ezáltal a termékek zöme veszteséges.

A mezôgazdaságban, ahol a magánszektor képviseli a fajsúlyt, 1997-ben 21 841 ha búzát (magán: 20 619 ha), 31 250 ha kukoricát (magán: 29 983 ha), 6158 ha burgonyát (magán: 6146 ha), valamint 3023 ha zöldséget (3815 ha magán) vetettek. A legfontosabb mezôgazdasági termékek egy lakosra vetített mennyisége a következô megoszlást mutatja: búzából 198 kg, kukoricából 340 kg, cukorrépából 135 kg, burgonyából 286 kg, húsból 89 kg, tejbôl 509 liter, míg tojásból 229 db volt a termelés.

A fenti hozamokkal kapcsolatban a megyei mezôgazdasági felügyelôség semmilyen magyarázatot nem adott, csupán annyit, hogy intézkedéseik során 181 167 db értékjegyet osztottak ki 23.1 milliárd lej értékben, 14 792 millió lej kedvezményes állami hiteleket nyújtott, 8 milliárd lejnyi „revolving" típusú kölcsönnyújtást indítottak be, s ezenkívül mûszaki tanácsadással támogatták a gazdákat.

A megye belkereskedelmi forgalma elérte a 223 086,7 millió lejt, melybôl a magánszféra részesedése 31,6%. Kereskedelmi tevékenységet folytató, állami tôkével mûködô társaságok száma 4, a vegyes tôke tulajdonú társaságok száma 78, magántôkével 3881, míg a külföldi tôke bevonásával mûködô társaságok száma 122. Kereskedelemmel foglalkozik még 641 családi vállalkozás és 78 kisipari szövetkezet.

Állami közszolgálati intézmények tevékenységérôl:

Az állami ellenôrzôi és pénzügyi felügyelôség a költségvetés számára 231,9 milliárd lej értékû különbözô adót és illetéket vételezett be. Ugyanez az intézmény 1997-ben az adófizetôknél végzett ellenôrzés folytán mintegy 3163,6 millió lej összegû eltitkolt adóforrást fedett fel. A pénzügyi fegyelem betartását 261 gazdasági egységnél ellenôrizték, melynek során adójellegû pótjövedelmet, késedelmi bírságot és egyéb hasonló költségvetési forrást állapítottak meg 6,9 milliárd lej összegben. Bûnvádi eljárást 18 gazdasági egységnél 1038,8 millió lej értékben kezdeményeztek.

„Hatalmas növekedés" mutatkozik a megyei pénzügyôrök tevékenységében, amely 1996-hoz viszonyítva 342%-kal több adót és bírságot bevételezett az állami költségvetés javára, ahova 293%-kal nagyobb összeget utalt át. 953 ellenôrzés alkalmával 682 esetben állapítottak meg vétséget, és foganatosítottak különbözô intézkedéseket. Így az adók és illetékek körében 1119,5 millió lej be nem fizetett különbözetet állapítottak meg. Az elkobzott anyagi javak és készpénz értéke elérte a 185 millió lejt. 593 bírságolást szabtak ki 403,5 millió lej értékben.

Fenti adatokból arra lehet következtetni, hogy a magas adók miatt túlságosan sok a törvénytelen gazdasági és pénzügyi próbálkozások száma.

A területrendezési és kataszteri hivatal 1991–1997 között 70 933 földtulajdoni bizonylatot állított ki és adott át a jogosultaknak.

Az erdôgazdálkodási hivatal jelentésébôl nem minôsíthetô egyértelmûen pozitívnak a 10 200 köbméter fa kivágása és eladása, úgy mint az erdôk következetes és állandó irtása sem. Megyénkben az erdôk nagyon megritkultak, szinte át lehet látni a másik erdôszélre. Sajnos, erdôinkben a „dzsungel törvénye" érvényesül, a környezetünk nagymértékben rombolódik.

A környezetvédelmi hivatal legfontosabb ténykedései közé 1997-ben úgy tûnik, hogy a levegô és a víz minôségének mérése sorolható. De a jelentésben nem igazán lehet felfedezni konkrét környezetvédelmi intézkedéseket.

Érdekességként említhetô az Állami Vagyonalap helyzete, melynek portofóliójában 1997 végén 82 kereskedelmi társaság szerepelt, s ezek magánosítása a követekezô arányokat mutatja: 19 társaságot 100%-ban, 5 társaságot 90%-ban, 22 társaságot 50–90% között, míg 36 társaságot csak 50% alatt magánosítottak.

A társadalombiztosítás és munkaügyi hivatal figyelemre méltó adatai szerint nyilvántartott munkanélküliek száma 54 373, a csoportos elbocsátottaké 1566 és ezek együttvéve 13,1 milliárd lej értékû támogatást kaptak.

A megyei egészségügyi kirendeltség állapotáról vajmi keveset tudhatunk meg a prefektusi jelentésbôl, szerintem ismeretlen okok miatt. Semmilyen összeget, amellyel gazdálkodhattak, nem tüntettek fel, gondolom azért is, mert az elôbb említett bírságokhoz, büntetésekhez viszonyítva az egészségügy számára biztosított összegek elenyészôen kicsik. Tehát továbbra is „fô" az egészség.

Tanügyi hálózatunkban 1997-ben 222 óvoda, 267 elemi és általános iskola, 3 kisegítô iskola, 16 középiskola, 11 szakmai iskola és 6 posztliceális tanintézet mûködött. A tanügyi káderek száma év végén 3706, melybôl 517 személynek nincs szakképesítése. A beiskolázottak száma 52 746 tanuló, s ez az összlakosság 20,1%-át teszi ki.

A megye mûvelôdési életével kapcsolatban a jelentés felsorol bizonyos hagyományos ünnepségeket, megemlékezéseket (ördögkúti és ippi mártírok, vagy történelmi személyiségek, mint Simion Bãrnutiu, Iuliu Maniu, Mihai Viteazul stb.).

Sajnálatosnak tartom, hogy a magyarság kulturális rendezvényeirôl egy szó sem esett, pedig voltak szép számban ilyenek is, mint: népdalvetélkedôk, Zilahi-napok, Tövisháti-napok, Báthory István emlékünnep-sorozat, március 15-i ünnepek megyeszerte, kórustalálkozók, EMKE-rendezvények, kiállítások, alkotótáborok, hogy csak néhányat említsek.

A kultúrával ellentétben sokkal bôvebben foglalkozik a rendôrség tevékenységével. A jelentés szerint 93 rajtaütésszerû, valamint 45 770 különbözô rendôri ellenôrzést végeztek el. Ezek kapcsán összesen 55 034 törvényszegést állapítottak meg. Ellenôrzések nyomán elkoboztak 365 dollárt, 6,9 kg aranyat és 1,3 kg ezüstöt. Felfedeztek 102 megvesztegetési esetet, 9 adócsalást, 8 vámcsalást stb. Ehhez a hatalmas munkához nem ismerjük, hogy hány rendôrre volt szükség? Annyit közölhetek, hogy például Szilágycsehben jelenleg 24 rendôr vigyáz a rendre, s ez a létszám kb. 3 rendôrt jelent 1000 lakosra. Hogy ez az arány a fejlett világhoz képest kicsi-e vagy nagy, sajnos, összehasonlítási alap híján lehetetlen megállapítani.

Baksai Károly

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]