1998. május 23.
(X. évfolyam, 115. szám)

Kolozsvári látogatásának utolsó elôtti állomásán, a mentôszolgálat épületében tartott péntek délutáni sajtóértekezletén Bárányi Ferenc egészségügyi miniszter elmondta, hogy véleménye szerint az orvosi ellátásnak korszerûvé kell válnia, valamennyi rendelô és orvos számítógépes adatbázissal kéne rendelkezzen a betegek és a nekik felírt orvosságok pontos nyilvántartása érdekében. Ugyanakkor szükség van egy gerincvelô-átültetési központ létesítésére. Mindezt, viszont csak külföldi, tisztességes és nem a Világbank által szabott feltételekhez hasonló kölcsönök segítségével valósítható meg. Bárányi hangsúlyozta, hogy a Világbank szerzôdésben kötelezte magát egy 150 millió dolláros kölcsön folyósítására, melybôl az általa vezetett minisztérium képtelen volt elkölteni a fennmaradó 13,8 milliót, ugyanis a nemzetközi pénzintézet az ország számára elônytelen feltételekhez köti ennek átutalását. Konkrét esetet említett: a Világbank feltételként szabta, hogy az orvosságokra adott dollárokkal ne a minisztérium számára szükséges, az országban gyártott fájdalomcsillapítóból vegyenek, hanem egy holland vállalat által gyártott fogamzásgátlókat rendeljenek. Ilyen elônytelen feltételek mellett nem vagyok hajlandó újabb kölcsönt kérni az egészségügyi minisztérium számára" — mondta Bárányi Ferenc.

A mentôszolgálatok jármûveinek helyzetérôl szólva az egészségügyi tárca vezetôje elmondta: országos szinten a mentôautók több mint 85%-ának az olvasztóban a helye. Jó hírrel is szolgált: hamarosan a kormány által rendelt 165 darab Fiat márkájú mentôautó érkezik az országba, valamennyi megyeközpontnak körülbelül 5–6 jut belôlük.

A Szabadság által rendelkezésére bocsátott, a kolozsvári Máltai Szeretetszolgálat román nemzetiségû alkalmazottainak elbocsátásáról szóló újságcikkekrôl szólva Bárányi Ferenc elmondta: a németországi igazgató, Weiss úr utasítására bocsátotta el a három alkalmazottat. Hogy a dokumentumot miért küldte az RMDSZ képviselôi frakciójának irodájából? A válasz: mert onnan volt lehetôség faxolni. „A Máltai Szeretetszolgálat egyik alelnökeként, az elnökkel közösen bocsátottuk el a három alkalmazottat. Az emberek tovább maradtak a munkahelyükön, mintha semmi se történt volna. Ezt nagyfokú ízléstelenségnek tartom részükrôl. A román újságokban megjelentek szerint etnikai hovatartozásuk miatt cselekedtem így. Ez nevetséges! Olyan dolgokkal vádolnak, szítva ezáltal a nacionalista érzelmeket, melyek teljesen alaptalanok. Azért voltunk kénytelenek megszüntetni a három állást, mert a németek csökkentették az Országos Máltai Szeretetszolgálat számára évente kiutalt összegeket. Temesváron, ahol 35 alkalmazott van, és a feleségem az igazgató, 1,5 milliárd lej, a saját bevétel. Kolozsváron nulla. Itt semmi sincs, csak nagyszájú és munkakerülô alkalmazott. Temesváron létrehoztak egy öregek házát, ahol tizenhat ember lakik, és mellékgazgaság mûködik, kerttel, tehenekkel. Ezenkívül saját üzletet mûködtetnek, gépkocsikkal rendelkeznek. Legutóbb egy 140 000 német márka értékû öregek házát építettek. Ennek kétharmadát saját bevételükbôl fedezik. Itt 100 személyes szociális ebédlô mûködik. Ezt csinálja utánunk Kolozsvár!" — mondta felindultan Bárányi Ferenc.

Az állami költségvetés tegnapi vitáján a parlament módosítások nélkül hagyta jóvá a tanügyre szánt összeget. A költségvetési-pénzügyi szakbizottságok ugyanis nem értettek egyet az összeg kibôvítésével, így a tanügyre a kormány által meghatározott 11 850,3 milliárd lej jut az idén.

Andrei Marga tanügyminiszter, aki részt vesz a rektorok országos tanácskozásának nagyváradi ülésén, a Mediafaxnak adott nyilatkozatában kijelentette: annak ellenére, hogy a most elfogadott tanügyi költségvetésbôl nem lehet jelentôs fizetésemelést kezdeményezni a tanügyi dolgozók számára, nem szándékszik csökkenteni az alkalmazottak létszámát, csak azért, hogy az említett béremelést legyen mibôl fedezni. Marga véleménye szerint jelen pillanatban a tanár–diák arány ideális a román tanügyben.

Az állami költségvetés tegnapi vitáján a parlament módosítások nélkül hagyta jóvá a tanügyre szánt összeget. A költségvetési-pénzügyi szakbizottságok ugyanis nem értettek egyet az összeg kibôvítésével, így a tanügyre a kormány által meghatározott 11 850,3 milliárd lej jut az idén.

Andrei Marga tanügyminiszter, aki részt vesz a rektorok országos tanácskozásának nagyváradi ülésén, a Mediafaxnak adott nyilatkozatában kijelentette: annak ellenére, hogy a most elfogadott tanügyi költségvetésbôl nem lehet jelentôs fizetésemelést kezdeményezni a tanügyi dolgozók számára, nem szándékszik csökkenteni az alkalmazottak létszámát, csak azért, hogy az említett béremelést legyen mibôl fedezni. Marga véleménye szerint jelen pillanatban a tanár–diák arány ideális a román tanügyben.

Az amerikai Bell helikopterek romániai gyártásának finanszírozásával kapcsolatos döntés közeledtével tovább élezôdött a vita a bukaresti kormányban, amelynek miniszterei egymásnak ellentmondó nyilvános nyilatkozatokat tesznek a tervrôl — mi több, miután az érdekelt tárcák egyaránt a Demokrata Párthoz tartoznak, Petre Roman pártja maga is megoszlik a kérdésben.

Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter azzal érvelt, hogy a tervrôl három egymást követô kormány — Vãcãroiu, Ciorbea és Vasile kabinetje — tárgyalt az amerikai céggel 1994 óta, a Legfelsô Védelmi Tanács jóváhagyta, tehát a programot megvalósítják. A terv késlekedése, jelentette ki, csupán a finanszírozáson múlt. A szükséges beruházás mintegy 1,4 milliárd dollár, amit az amerikai pénzügyi terv szerint a román Romtehnica cég által 2005-ig állami garanciával kibocsátandó kötvények révén lehetne biztosítani a nemzetközi pénzpiacon. Babiuc szerint a román tankok korszerûsítése ötször annyiba kerülne, emellett az üzlet lehetôvé tenné a román repülôgépipar korszerûsítését. Az Állami Tulajdonalap már tavaly elôszerzôdést írt alá az amerikai Bell Helicopters Textronnal, amelynek értelmében az megvásárolja a brassói IAR Ghimbav helikoptergyár részvényeinek 70 százalékát, és a Cobra támadó helikopter korszerûsített Dracula változatát fogja ott gyártani, egyben a román hadsereg 96 helikopter vásárlását vállalja.

Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter viszont azt hangsúlyozza, hogy bár az elôszerzôdés létezik, a szerzôdést magát még nem kötötték meg. Mint hangsúlyozta, nem ellenzi, hogy a Bell Helicopters megvegye a brassói gyárat, és ott katonai vagy polgári helikoptereket gyártson, ám helyteleníti ennek összekapcsolását a román hadsereg nagy rendelésével.

Berceanu szerint Románia adósságterhei súlyosan nônének, a Dracula a vietnami háborúban bevetett helikopterek nemzedékébôl való típus áttervezésébôl jönne létre, még csak papíron létezik, nem próbálták ki, nem a legkorszerûbb technikát képviseli, a járulékos kiadásokkal és a szükséges fegyverzettel több mint 2 milliárd dollárba kerülne valójában a 96 gép, a hadsereget egyetlen fegyvertôl tenné függôvé, mert minden katonai technika vásárlására szolgáló keretet lekötne. Mint kifejtette, akár 1 millió dollárért darabonként is lehetne használt helikoptereket venni amerikai készletekbôl (a Dracula 12–18 millió dollárba kerül), és meg kellene vizsgálni a francia konkurens Eurocopter ajánlatát is.

A vitának külön idôszerûséget ad az, hogy Emil Constantinescu elnök amerikai látogatásra készül. A külügyminisztérium a napokban jelentést készített a tervezett amerikai beruházások állásáról, amelybôl kitûnik, hogy a nagyobb befektetési tervekbôl kevés valósul meg. Ezért hajlik elsôsorban a parasztpárt a szerzôdés mielôbbi megkötésére. A Bell Helicopters és más amerikai cégek is nagy nyomást gyakorolnak a román hatóságokra, bár ugyanakkor maga az amerikai nagykövet is tart attól, hogy a Bell Helicopters projekt veszélyezteti a román gazdaságot.

Bár a terv támogatói a román NATO-csatlakozási tervek melletti érvnek is tekintik megvalósítását, azt maga Babiuc nemzetvédelmi miniszter is elismerte, hogy a NATO-ba nem a szövetség tagjaival kötött fegyvervásárlási üzletekkel lehet belépni. Ezt Berceanu is hangsúlyozza, megjegyezve, hogy a NATO-ba meghívott három közép-európai országnak is kínáltak ilyen fegyvereket, de egyikük sem állt kötélnek.

Az idei, immár hetedik ilyen rendezvény szervezôi, az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége, az EMKE, az Anyanyelvi Konferencia, a Mûvelôdés szerkesztôsége és a Korunk Stúdió a kolozsvári Unitárius Püspökség imatermében tartották meg az összejövetelt.

Megnyitójában Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia és a Magyar Írószövetség elnöke felelevenítette a Szabédi Lászlóval kapcsolatos ünnepségek hagyományteremtô kezdeteit, amikor 1992-ben „tele voltunk nehéz tapasztalatokkal és reménnyel". Azóta a tapasztalatok valamelyest oldódtak, de a várakozásokban sokat kellett csalódnunk. A továbblépés várat magára: Magyarország az integráció kapujában, míg Románia egyelôre távol áll ettôl. A nemzeti integrációt ilyen körülmények között is tovább kell építenünk, és a Szabédi-napok, a nemzet más nagyjai emlékére hagyományszerûen intézmény jelleggel rendezett eseményekhez hasonlóan, ezt a nemes célt szolgálják.

Kántor Lajos, az anyanyelvi Konferencia társelnöke és a Korunk fôszerkesztôje szintén a Szabédi-napok intézményesedésére hívta fel a figyelmet. Az idei alkalomra kiadott Szabédi napjai címû kötetet ismertette, és egy, irodalmi örökségünk ôrzésére, kutatására hivatott, most kialakuló központról beszélt, melyben, többek között, a költô és író Szabédi László hagyatéka is helyet kap.

A tudományos ülésszakon Décsy Gyula Amerikában élô professzor a magyar ôstörténet utolsó szakaszának finnugor nyelvû vonatkozásairól, Szabó Zoltán (Magyarország) a szövegstilisztikáról, Mózes Huba (Magyarország) Szabédi verstanáról, Kassai Ilona a ritmus és a magánhangzó hosszúságáról tartott elôadást.

A Prodvinalco cég székhelyén tartott péntek délutáni sajtóértekezletén Radu Colceag, az élelmiszeripari cégek szakszervezeteit tömörítô Romániai Demokratikus Szakszervezetek Szövetségének elnöke elmondta, hogy szinte valamennyi állami tôkével mûködô élelmiszeripari vállalat komoly gondokkal küszködik. Kivételt képez a Feleacul, ahol az újonnan kinevezett menedzser fellendítette a termelést. A szakszervezeti vezetô azzal vádolta az Állami Vagyonalap fôvárosi és kolozsvári igazgatóját, hogy nem érdekeltek a kérdés megoldásában. A kolozsvári Carpimez húsipari cég helyzetérôl szólva elmondta: egy komoly befektetô kerestetik a részvények többségének megvásárlásához. Szerinte a vállalatot csôdbe viszik, hogy késôbb darabokban vásárolhassák meg az alvilág képviselôi.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában tartott tegnapi sajtóértekezleten egyház- és kánonjogi kérdések szerepeltek, különös tekintettel a kerületben, illetve a romániai magyar református egyházban jó ideje tapasztalható szektás mozgalomra, a CE Szövetségre és annak közösségromboló tevékenységére. Az egyházkerület jelen lévô képviselôi (Tôkés László püspök, Lugossy Mihály elôadótanácsos, Molnár Kálmán esperes) ismertették a „Krisztusért és Egyházért Szövetség evangéliumi társaság" nevû kegyességi mozgalom itteni nyúlványának és a „Zilahi Kálvin Szövetség" nevû titkos, illegális szervezetnek a múltját és jelenét, céljait és tevékenységét, kidomborítva, hogy a zilah-belvárosi központtal szervezkedô CE Szövetség mára, sajnos, ellentétbe került az egyetemes keresztyén anyaszentegyházzal, mivel annak érvényben lévô alaptörvényét, a Kánont nem hajlandó elismerni. A fôként Szilágy megyében szervezkedô CE Szövetség durva, agresszív, korszerû eszközöket (pl. Internet) is bevetô nemzetközi lejárató és rágalmazó kampányt indított idén februárban a Királyhágómelléki Református Egyházkerület ellen, amiért a fôhatóság következetesen követelte az egyházi törvények és szabályok betartását. Az egyházkerület igazgatótanácsa március 5-i határozata belsô adminisztratív eljárást rendelt el, az egyházkerület közgyûlése május 16-án végérvényesen elhatárolta magát a CE Szövetségtôl, ifj. Adorjáni Kálmán fôszervezôt elmozdítva zilah-belvárosi lelkészi állásából, valamint további intézkedéseket is kilátásba helyezve a jogszerûség és törvényesség helyreállítása érdekében.

Lena Vandrey, Aldona Bustas és Litsa Spathi grafikáit tekinthették meg az érdeklôdôk azon a kiállítás-megnyitón, amelyet tegnap délután tartottak a Szentegyház utcai Galéria 32-ben (I. Maniu 32.). A megnyitó alkalomból bemutatták Ewa Boura, Hilde Goett fordításában, a pitesti-i Paralela 45 Kiadónál megjelent, legújabb kötetét. A tárlat május 30-ig tekinthetô meg, naponta 8–19 óra között.

DIAKONISSZA FOGADALOMTÉTEL ÜNNEPÉLYÉRE kerül sor május 24-án, vasárnap de. 10 órakor a Farkas utcai református templomban. Igét hirdet D. dr. Csiha Kálmán református püspök. Mindenkit szeretettel várnak.

— Mit tesz az, aki nem tartja be a mûfaj szabályait?

— Mûfajtalankodik.

A Babes–Bolyai Tudományegyetem Napjai rendezvénysorozat keretében a politikatudományi és közigazgatási kar szervezésében péntek délelôtt kezdte munkálatait az Országos Politikatudományi Kollokvium. Többek között jelen volt Carl Siebentritt, az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének másodtitkára, Ioan Vida Simiti, parasztpárti képviselô. Megnyitó beszédében Vasile Boari dékán köszöntötte az egybegyûlteket, és keményen bírálta bukaresti kollégáit, mivel a meghívottak politikai hovatartozása és eszméik miatt nem tettek eleget a kolozsvári egyetem meghívásának.

Elôdásában a neves irodalmár, Adrian Marino az 1848-as román forradalom idôszerû eszméiról szólt. Elmondta: a román forradalmárok harcához nem illenek a Kolozsváron tapasztalható szélsôséges megnyilvánulások. Szerinte a polgármester által eltervelt, a magyar nemzeti költôt gyalázó emléktábla sértô gesztus a romániai magyarság számára. Kiemelte, hogy a hajdani történelemkönyvekben Mihai Eminovici neve után zárójelben szerepelt az, hogy szerb nemzetiségû. „Nekünk, románoknak sem tetszene, ha nemzeti költônket gyalázó tábla kerülne valamelyik épület homlokzatára" — mondta Adrian Marino.

Alina Mungiu Pippidi a köz-szolgálati televízió hírszolgálati részlegének igazgatója A román politikai rendszer reformja a demokratikus választásoktól az európai integrációig címmel tartott elôadást. Szerinte az európai intézmények által javasolt charták, törvényes rendelkezések parlamenti ratifikálása nem oldja meg az ország euroatlani integrációját, a román politikusok pedig egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal hiúsítják meg az államelnök integrációs törekvéseit.

A délutáni órákban a politikai doktrínákról tartottak elôadást az ország különbözô egyetemeirôl meghívott egyetemi tanárok.

A kolozsvári Homo Ludens Alapítvány Pályi János budapesti bábszínész közremûködésével bábszínészképzô tanfolyamot szervez. A tanfolyam mûvészeti vezetôje Kovács Ildikó rendezô.

A felvételi 1998. június 12–14. között lesz Kolozsváron. A felvételizôk egy mesét és egy gyermekverset fognak elmondani. A mozgáskészséget, zenei hallást, színészi adottságot, képzômûvészeti készséget is teszteljük. A jelentkezô — 17–30 év közötti — fiatalok hozzák magukkal kedvenc meséjüket, gyermekkönyvüket, valamint egy humoros önéletrajzot.

Érdeklôdni lehet június 10-ig minden hétfôn, szerdán és pénteken Vincze Lászlónál a 064/133-061-es telefonszámon, 17–19 óra között.

1998. május 29., péntek

16.00–17.00: A Brassai-hét díjainak, jutalmainak kiosztása. Irányítja Kósa Mária tanár.

18.00–20.00: Ünnepi elôadás. Fellépnek: iskolánk Kisbogáncs és Bogáncs táncegyüttese, a véndiákok Zurboló táncegyüttese, magyar népdalokat énekelnek az iskolai népdaléneklési verseny díjazottjai, verset mond Máté Adél, Soó Éva, Szabó Tímea, Kántor Hajnal, Székely Noémi. A táncegyüttes mûvészeti vezetôje Könczey Csongor egyetemi hallgató, a népdaléneklési versenyt szervezte Muresán Andrea XII. C osztályos tanuló, a verseket válogatta Máté Adél XII. C osztályos tanuló.

1997. május 30., szombat

7.30: Indulás Torockószentgyörgyre.

9.00–10.15: Torockói séta. Vezetô Szabó Zsolt irodalomtörténész, a Brassai Véndiák Alapítvány elnöke.

10.30: Koszorúzás a szülôház emléktábláinál. Beszédet mondanak: Németi Lajos, a debreceni Brassai Sámuel Szakközépiskola igazgatója, Popa Márta, az Unitárius Kollégium igazgatója, Kovács Nemere, a kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum igazgató-helyettese.

11.00–12.00: Istentisztelet a torockószentgyörgyi unitárius templomban. Ünnepi beszédet mond Koppándi Botond torockószentgyörgyi gy. s. lelkész, iskolánk volt tanulója.

12.00–19.00: Autóbuszos út Nagyenyed–Tövis–Gyulafehérvár–Kolozsvár útiránnyal. Szervezik és vezetik Szekernyés Réka, Újvárosi Tamás tanárok. A nagyenyedi templomvárat és a kollégiumot, a tövisi Hunyadi-templomot, a gyulafehérvári székesegyházat és várat bemutatja Vekov Károly tanár.

A Brassai-hét rendezvényei május 25-én, hétfôn kezdôdnek. Az elsô nap mûsorát május 21-i lapszámunkban közöltük.

A FILANTROP HUMANITÁRIUS ALAPÍTVÁNY ASZTMAKLUBJA május 25-én, hétfôn délután fél hatkor tartja összejövetelét a Bilascu (Majális, Republicii) utca 5. szám alatti Györkös Mányi Albert Emlékházban. Dr. Nagy Lajos Az allergiás rinitisz és az asztma címmel tart elôadást, amelyet videofilm vetítés és kérdés-feleletek követnek. A belépés díjtalan. Minden érdeklôdôt szívesen látnak.

A kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémia szobrászati tanszékének 19 diákja vett részt az olaszországi Ravennában megrendezett DANTESCA biennálén. Részvételüket két értékes díj koronázta, melynek átadására csütörtökön került sor. A díjakat Constantin Lucaci, a biennálé romániai fôszervezôje, az Olasz Köztársaság tiszteletbeli lovagja adta át. Az V. éves George Dan Istratét az Olasz Köztársaság elnökének díjával jutalmazták. Az akadémiát tevékenysége és részvétele méltatásaként Ravenna város prefektusa ezüstéremmel tüntette ki. A díjat Ioachim Nica, az akadémia rektora vette át, aki elmondotta, hogy büszke az elért eredményekre, hisz e rangos kiállítás, melyet a Vatikán patronál, és több mint 400 résztvevôje van, komoly megmérettetést jelent mindenki számára. Az akadémia diákjainak eredményei bizonyítják, hogy a kolozsvári szobrásziskola újból felfelé ível. A díjátadást követô ünnepséget a Gemina cég szponzorálta.

Május 28-án vendégünk lesz Heller Ágnes, a mai magyar filozófia kiemelkedô személyisége.

Ebbôl az alkalomból közöljük az alábbi összeállítást, amelyben legújabban megjelent mûveit mutatjuk be olvasóinknak.

A reneszánsz ember elôször 1968-ban jelent meg, majd egy 1981-es német kiadás nyomán angolul, franciául is, ismertté téve szerzôjét — aki a Kádár-rendszerrel szembefordulva, akkor már Franciaországban élt — az egész nyugati világban.

A reneszánsz emberhez való személyes viszonyom — vallja a mûnek a Múlt és Jövô Kiadónál megjelent újrakiadása kapcsán a szerzô — 1981 óta nem változott. Úgy érzem ma is, hogy a könyv egységes, s ha újraírnám egyes fejtegetéseit, csak ártanék neki. Így csak megrövidítettem, s legfeljebb egyes szavakat, kifejezéseket helyettesítettem értelmesebb szinonimáikkal. Így a mostani kiadás kétségtelenül jobb, mint a régi volt: megszabadítottam az ismétlésektôl, kitérésektôl, egynéhány otromba kifejezéstôl, meg a túl gyakori és a szöveg által nem indokolt Marx-hivatkozások egyikétôl-másikától.

Azóta írtam egyet és mást a reneszánsz filozófiáról. Így egy hosszú tanulmányt Ficino Symposiumáról, s egy rövidebbet Cusanus De ludo globi címû dialógusáról. Miután ezek az írások mai gondolataimat fejezik ki, kísérleteztem a gondolattal, hogy kiadom ôket ezzel a könyvvel együtt. De ez is rossz ötlet lett volna. Habent sua fata libelli. A könyveknek megvan a maguk sorsa. Legjobb, ha az ember sorsukra hagyja ôket."

Az Idegen címû esszékötete a multikulturalizmus témakörébôl írott tanulmányait foglalja össze. Errôl a könyvérôl a szerzô ezt írta:

„A multikulturalizmus akkor váltja be ígéretét, ha különbözô vallási, magas és mindennapi kultúrák képesek lesznek együtt élni, ha konfliktusaikat békés eszközökkel oldják meg. Ha ez nem következik be, a modern kor nem éli túl önmagát. A különbözô vallási és etnikai közösségek a modernitás következtében válnak egyidejûekké. Azt megelôzôen teljesen különbözô történelmekben, korokban fejlôdtek. Mivel a modernitás létrehozta a világ egységességét, a világ ebben az értelemben egy. És ezért mindenki, akarva-akaratlan, osztozik a modernitás egyidejûségében.

Olyan világban élünk, ahol nincs nagy elbeszélés, és nincsenek nagy eszmék sem. A nagy eszméket picurka eszmékké trancsírozzták szét. Egy idô múlva azonban az emberek megint kiéheznek a nagy eszmékre. Mert nem élhetünk eszmék nélkül, aprópénzre váltott pindurka eszmék szegénységében. És nincs a világon olyan Dallas, ami helyettesíti számunkra az élet értelmét."

Az elôbbihez hasonlóan szintén a Múlt és Jövô Kiadónál jelent meg Költészet és gondolkodás c. másik tanulmánykötete is, amelyben a filozófia és irodalom, filozófia és kultúra közös gyökereit elemzi, s szokásához híven etikai szempontokat is fölvet. Berzsenyi, Molière, Lukács György drámaelmélete, Hannah Arendt, Kundera és Leibniz transzcendens levelezése, az amerikai bírósági eljárás mint dráma, az ember tisztesége, Heidegger költészeti analízisei, Maimonidész és a középkori filozófia, a holokauszt történetírója: Randolph L. Braham — mind alkalmat ad Heller Ágnesnek, hogy a gondolkodás és költészet „posztmodern" fragmentumait megpróbálja összeilleszteni.

A szerzô a Babes–Bolyai-egyetem központi épületében (Kogãlniceanu — Farkas utca 1. sz.) találkozik olvasóival, délután 5 órai kezdettel.

Minden érdeklôdôt várunk. Könyvei a helyszínen megvásárolhatók és dedikáltathatók.

Miután az európai s fôként a pesti események hatására március végén Erdély-szerte mozgalmak kezdôdtek a társadalmi és politikai reformok megvalósításáért, halaszthatatlanná vált az országgyûlés összehívása. Erdély magyar politikusai azt remélték, hogy az országgyûlés olyan törvényeket hoz, amelyek lehetôvé teszik a polgári átalakítás békés — ahogy akkor mondták —, alkotmányos formáját, s elkerülhetô lesz a vérontás. Ezt a Kolozsvárt 1848. március 21-i városi közgyûlésen elmondott beszédében világosan kifejtette Méhes Sámuel (1785–1852), a Református Kollégium tanára, az Erdélyi Híradó kiadója: Európában forradalmak törtek ki, „alkotmányok és igazgatási formák változtak, nyertek egészen új alakot, s mindez nem békés, hanem vérontás útján". Erdély el szeretné kerülni a forradalomnak ezt a formáját, azért kívánatos „egy minél elôbb tartandó országgyûlés". A közgyûlés lelkesen elfogadta ezt a javaslatot s nyomban küldöttséget menesztett Erdély fôkormányzójához, gróf Teleki Józsefhez (1790–1855), kérve, hogy járjon közbe országgyûlés tartása érdekében.

A Kolozsvár közgyûlésén elfogadott határozat arról is szólt, hogy mirôl kell majd az országgyûlésnek tárgyalnia és határoznia. Kolozs megye „alázatos tisztelettel kéri" a fôkormányszéket, Erdély kormányzó hivatalát s természetesen a kormányzót, eszközölje ki, hogy „az országgyûlés legsietôbben egybe hívassék, hol felséges fejedelmünkkel a sürgetôbb teendôk felett a hon minden lakói megnyugtatására intézkedések tétessenek, ahol jelesen a törvény elôtti egyenlôség, közteherviselés törvényes alakítása a kor kívánataival és az emberiség jogaival megegyezôleg intéztessék el". S kérik továbbá, hogy törvényes úton hajtsa végre az országgyûlés „Erdélynek Magyarhonnali egyesülését". Ehhez Kolozs megye átirata mint sürgetô teendôt hozzátette az országgyûlés feladataként a jobbágyviszonyok megszûntének kimondását. Teleki József, a tudós fôkormányzó, aki maga is az átalakulás békés formáinak volt a híve, már április 3-án arról értesítette Kolozs megyét, hogy külön futár útján kérte az uralkodót: rendelje el az országos rendek képviselôinek az összeülését. Bécs azonban — a többszöri sürgetés ellenére — hallgatott, s közben az idô telt, s Erdély belsô helyzete mind súlyosabbá vált; jobbágymozgalmak robbantak ki, s élezôdôben voltak a nemzetiségi ellentétek is. Ezért Teleki fôkormányzó elhatározta, hogy az 1692-i kormányzói utasítás értelmében saját hatáskörénél fogva hirdeti meg Erdély rendi országgyûlését. Mert az 1848. április 11-i összehívó körrendelet kordokumentum, érdemesnek tartjuk egy részének idézését.

„A közelebbi napokban Európa több országaiban, különösen pedig a szomszéd nemes Magyar honban felmerült események következtében nemcsak ezen fô városban, hanem e nagy fejedelemség különbözô részeiben is ingerültség és mozgalmak mutatkozván, az ezen ingerültség- és nyughatatlanságból következhetô rosszaknak megelôzése és az általánosan aggasztólag meglepett kedélyeknek megnyugtatása végett... szükségesnek láttam az ô felsége által különben is már megígért országgyûlését ô felsége kegyelmes helybenhagyása reménye alatt kihirdetni, annak helyéül ezen szabad királyi Kolozsvár városát, napjául pedig a következô május 29-dikét határozván."

Az idézett körrendelet pontosan meghatározta tehát az országgyûlés idejét és helyét: 1848. május 29-e, Kolozsvár. Miután utólag, május 5-én az uralkodó, V. Ferdinánd jóváhagyta a felterjesztést, Kolozsvár lázasan kezdett készülôdni a várható nagy eseményre: „Alig lehet városunkra ismerni" — írta az Erdélyi Híradó — az országgyûlés megnyitását megelôzô napokról, majd részletezve a helyzetet, így folytatta: „Tömérdek nép és kardos fiatalság lepi el az utcákat s kíséri a tisztelgô követeket... a fiatalság gyûlései folynak... zaj, viták, tisztelgések, conferenciák... az országházhoz (Redut terem) közel esô utcák már korán reggel el voltak lepve. Minden ablakból kíváncsi nézôk kandikálnak, ... a nemzetôrség díszruhában foglalta el az országháza elôtti teret."

Ismeretes, hogy nemcsak a képviselôk (akkor követeknek mondták), de a királyi meghívottak s az országgyûlés királyi biztosává az uralkodó által kinevezett Puchner tábornok és kísérete is megérkezett, akárcsak a nagyszámú balázsfalvi román küldöttség is. Az elôzetes tanácskozások már napokkal korábban elkezdôdtek, majd 29-én sor került a hivatalos megnyitóra is.

Három teherautó csizmákkal megrakva robogott az ôszi vásárba. Körösfeketetó volt az irány. Több megyébôl negyven csizmadia vitte portékáját eladásra. A csoport vezetôje, a nagy gyakorlatú Sz. Aladár volt a vásári rendezvényekben. Csucsánál egy milicistaautó leállította ôket és kérték az iratokat. Az egyik teherautó tele volt szép, fényes, fekete csizmákkal. Mivel- hogy több gyárból jelentettek fekete boxbôr lopásokat, a milicisták aprólékos ellenôrzést végeztek. Az igazoló papírok helytelenül voltak kiállítva, ami csak fokozta a gyanút. Mindhárom tehergépkocsit a negyven csizmadiával együtt ôrizetbe vették. Elôbb a Milícián, késôbb az ügyészségi fogházban várták ügyük rendezését. Ügyvédet fogadtak, aki lelkesen védte ôket. Az elsô tárgyaláson az ügyész Sz. Aladárt Alinak nevezte, és hajmeresztô vádbeszédében a csoportot Ali Baba és a negyven rablónak becézte.

Teltek a napok és jött az új tárgyalás. A csizmadiák váltig erôsítették, hogy a csizmabôröket vidéki tímárok készítették, kézzel és kezdetleges gépekkel. Az ügyészség állításuk tisztázásáért leértesítette a kolozsvári, mai „Clujana" bôr- és cipôgyárat, hogy küldjön egy szakembert a tárgyalásra.

Kényelmetlen, hálátlan, felelôségteljes feladatnak ígérkezett. Engem küldtek.

A tárgyaláson sok mindent tisztázott az elnök, de két legfontosabb probléma megoldása még hátra volt. Tudni akarják, hogy a bôrök 1951 elôtt vagy után lettek kikészítve? De legfontosabb megállapítani, hogy a bôröket kis tímárok cserezték, vagy bôrgyári termék?

Behoztak nôi és férfi fekete boxcsizmákat, amelyek bôrét ott rögtön meg kellett vizsgálni. Én állítottam, hogy teljes értékû, tudományos, felelôsségteljes választ adni tapintással nem lehet. Kértem két pár csizmát és bevittem a gyári laboratóriumba kivizsgálás végett. A tárgyalást elnapolták. A csizmákat felvágtuk, és így lehetett a bôrt analizálni. Ebbôl kitûnt, hogy a bôrök túl kevés króm-oxidot tartalmaznak, és a cserzô hatást timsóval és alumínium-szulfáttal fokozták. Ez jellegzetes kistímári kényszermegoldás volt. Közben az okmányokból kiderült, hogy kaptak nyersbôrkiutalást 1951 elôtt. Ez is megoldódott.

Eljött a tárgyalás napja. A csizmadiák rokonai, feleségei, gyermekei megtöltötték a folyosót és a termet. Nem üres kézzel érkeztek. Töltött káposzta és sült hús illata terjengett. A bevonuló vádlottaknak odanyújtották kedvenc falatjukat.

A tárgyaláson felolvastam és odaadtam az analízisek eredményeit. Megkérdezték tôlem, hogy vállalom-e a felelôsséget az adatokért? Igen! — válaszoltam. Ezek után megszületett a felmentés. Az öröm határtalan volt. Sírtak és nevettek. Sz. Aladár (alias Ali Baba) közölte velem, hogy a fôtéri „Szamos" vendéglôt kibérelik reggelig, és engem is, mint „megmentôjüket", szeretettel elvárnak. Én megköszöntem és közöltem, hogy részrehajlás nélkül kötelességem teljesítettem. De a meghívást nem szabad elfogadnom, mert félremagyarázzák. A „Szamos" vendéglôben ügyvédjükkel együtt reggelig mulattak.

A komoly, meglett emberek önfeledten, gyermeki módon kacarászva táncoltak. Mert az elvesztett és visszanyert szabadságnak különleges, mámorító, édes íze van.

Aggódni nagyon jó. Aki aggódik, az nem unatkozik. Nem renyhül el. Részese, megélôje a társadalom életének. Mondhatnók úgy is: aktív polgár.

Egyébként többféle aggodalom van. Van olyan, amelyik hömpölyögve árad, „tarajos hullámaira" kap; és van olyan is, amelyik éppen csak csordogál, soványan, poshadtan, még egy papírhajót is csak nehezen tud „elragadni". Ez a fajta aggodalom unalmas, egyhangú, nincs benne semmi „tartás", „méltóság", „nemes hevület". Mert, ugyebár, miféle tartás, méltóság és nemes hevület lehet abban az aggodalomban, amely folyton folyvást arról „szól", hogy vajon holnap meglesz-e még a mai munkahely; a szûköcske fizetésbôl futja-e holnap is a cipôtalpalásra-foldoztatásra; a kenyérke mellé kijut-e (a nagycsaládban vagy a magányos nyugdíjasnak) még egy szeletke hús is — hetente legalább egyszer. Bizony unalmas ez a fajta latens aggodalom; és lehangoló is, mert nincs sok kilátás arra, hogy forrása kiapadjon, kiváltó és éltetô oka megszûnjön. Nem úgy az a másik féle-fajta aggódás, amely olykor hömpölyög, feltornyosul, méltósággal hevül, elborít, magával ragad — és érzô szív, meg nemes kebel szükségeltetik a megéléséhez. Nem is dukál ez a fajta aggodalom mindenkinek, csak azon vitézlôknek, kiknek ország, nemzet, nép, jövô, múlt (s megannyi más egyéb) telepedett a vállára. Ez a fajta aggodalom, aggódás nem száll alá a szürke, mindközönséges hétköznapok görön- gyös földjére — s ilyetén „önzetlen" és fennkölt. Tulajdonsága, hogy idôszakos, de ilyenkor aztán járványszerûen eláraszt, valóságos népbetegséggé lesz, divattá, már-már passzióvá.

Mostanság ismét e nemes aggodalom hömpölyög végig rajtunk- bennünk, hevülten, magasztosan, felelôsségteljesen. Ez idô tájt éppen a magyarországi parlamenti választások elsô fordulójának az eredményei buggyantották ki romániai közéletünk hatalmi „tényezôibôl" a nemes, az elszánt aggodalmat. S folyik az aggódás egyfolytában. Azért, amiatt, ami Magyarországon van, lesz, készül lenni. Baj van, aggódják; baj készül, mert „elôretörtek a szélsôséges jobboldali erôk. Jön a revizionizmus, gyûlölködés, rossz szomszédság stb."

„Azannyát!" — mondok én is aggódva menten, s keresem „a szélsôjobboldali erôket" — na; nem itthon, hanem „otthon". A fideszesek volnának? Netán a kisgazdák? Avagy a kereszténydemokraták meg az emdéefesek? Na ne!, mondom gondolatban az aggódóknak, etessétek meg ezeket az „erôket", pajtások, a román közvéleménnyel, de ne vélem. Azzal akarják megetetni, válaszolják, de megpróbálkoznak vélem is, mert, ugyebár, próba, szerencse. Belátom, igazuk van. Merthogy mi, romániai magyarok is eléggé mindenevôk lettünk (avagy: maradtunk?), csak nem akarjuk észrevenni. Például máris bevettük és „eszegetjük" mint „erôket" a MIÉP-et. Merthogy, mondják az aggódók, ez a baj. Az, hogy a „miépesek" is bejutottak a parlamentbe. S mondjuk már mi is. Kicsi, nagy, okos, oktalan. Mert nekünk is ezt mondják. Itthon, otthon. Mondja pl. az itthoni egyik kicsi nagyokos, hogy minden jól ment „magyarban" eleddig, csak az a baja, hogy a MIÉP is... Mondja, aggódva, Európa sorsával a vállán. Mert ezt hallotta. Mán papagájok is lettünk! De még nem eléggé. A koszovói albánokat nem „papagájuk", se kicsik, se nagyok...

Ez a folytonos román aggódás! Na, ez tényleg önzetlen. Sohasem önmagukért aggódnak aggódóink. Mindig másokért. Leginkább miattunk: magyarok miatt. Itthoniak és otthoniak okán. Mindig. Nyilván, nagyon szeretnek minket, ezért aggódnak, miattunk, értünk, helyettünk is. Én például inkább azt szeretném, ha ez a honi nemes és vitézlô aggodalom önösebb lenne. Ha önmagunkért kezdenénk már aggódni. A vadimtódorok, funárok, pãunescuk, iliescuk, pruteánuk, oprisok, dejeuk okán. No, meg a romlásba süllyedés okán. Törôdjünk már egy kicsit a saját portánkkal is, óhajtom, ne mindig a másén sepregessünk. Seperje fel mindenki a magáét. A szocialista béketábor-akol odalett. A mások portáján oly nagy szeretettel és ügybuzgalommal végzett közös kajtárkodások, közös rendcsinálások ideje is oda — illene ezt végre a felelôs román „tényezôknek", a hivatásos aggódóknak is tudomásul venni.

S mondom: kimondottan önös érdekbôl. Mert lám, tél-túl kilenc esztendeje, hogy folytonosan — és folytatva a „haladó" komcsi „hagyományokat" — mind csak aggódunk pl. „Magyarországért" — s mindezenközben Magyarország maholnap NATO-tag lesz, meg EU-tag —, nekünk pedig csak az aggodalom marad; se NATO, se EU; a portánkon is egyre nagyobb a szeméthalmaz, és még mindig nincs, aki eltakarítsa. Mert olyan önzetlenek vagyunk. Csak másokért, mások miatt aggódók. Fôleg a magyarok ezek a „mások", s Magyarország. Szerbiáért, például, soha nem aggódtunk. Most sem. Hagyományosan nem. Ha mégis igen, hát ilyen meg amolyan blokádok, embargók kijátszásával.

Aggódom én is. A sok aggódás miatt. A hivatásos aggódók fene nagy önzetlensége miatt. Romániai magyarként is aggódom. Például az önálló magyar egyetem újraindítása, az egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatása, anyanyelvünk szabad használata, a kétnyelvû helységnévtáblák, az elszegényedés, a szociális helyzetünk romlása, a korrupció, a balkáninál is balkánibbá váló állapotok miatt. Önösen aggódom. Mai és holnapi mindennapjaimért. Mert itt szeretném a még hátralevô kis idômet leélni — s lehetôleg nem folytonos és ezért rém unalmas, fárasztó, szikkasztó aggodalmak közepette. Én is „NATO-tag", meg „EU-tag" szeretnék lenni; magyar szeretnék maradni, s nem Európából maholnap csupáncsak azért kitiltott, mert román állampolgár vagyok és nem svéd, szlovén vagy magyar!

Szóval, van ok az „önös" aggodalomra. S a nagy karámban a mi kis romániai magyar portánkon belül is. Amely portán sem ártana nekünk sem egy kicsit sepregetni, ahelyett, hogy a magyarországi választások, az „elôretörô szélsôjobb erôk" miatt aggódnánk, jelenlegi „prioritásként". És kezdek már aggódni azért is, hogy meddig aggódhatok még saját belátásom szerint, azért, amiért hiszem, hogy aggódnom kell?! Vélem ugyanis, hogy el tudom dönteni, hogy mirôl hogyan vélekedem — nem kell megsúgni (nekem sem)!

A Nemzeti Kisebbségek Tanácsának Oktatási Bizottsága május 20-án tartotta soros ülését. A tanácskozásra, amelyen a nemzeti kisebbségek oktatásának legégetôbb kérdéseit, az oktatási reformot biztosító kerettantervet és az anyaországokban szerzett oklevelek romániai honosíttatását tárgyalták meg, a nemzeti kisebbségek szervezeteinek képviselôin kívül az érintett minisztériumi igazgatóságok, megyei tanfelügyelôségek és parlamenti képviselôk is részt vettek.

Miután az Oktatásügyi Minisztérium Ekvivalencia Irodájának tanácsosa ismertette a honosítás jelenlegi módját, a jelenlevôk egyöntetûen az eljárás egyszerûsítését kérték. Az erre vonatkozó javaslatot Kötô József, az RMDSZ frissen kinevezett oktatási államtitkára továbbítja Andrei Marga miniszternek. Javaslatunk az, hogy a nemzeti kisebbségek anyaországaival Románia mielôbb kösse meg a kétoldalú ekvivalencia-egyezményt, és ennek mellékleteként dolgozza ki azt a standardot, amely az intézményekre lebontott, elismerhetô szakok/képzések jegyzékét tartalmazza. Ezen túlmenôen, az egyezménynek biztosítania kell a lehetôséget azoknak a szakoknak az elismerésére is, amelyek esetében egyik vagy másik országban nincs képzés, de társadalmi fontosságuk indokolja a honosítást.

Az oktatási reform, a kerettanterv a szakmai színvonal felemelésének alapfeltétele, a kisebbségeknek ebbôl kimaradni újabb leszakadást/lemaradást jelentene. A tanácskozás résztvevôi, a kerettanterven belül, az anyanyelvi oktatás helyét és szerepét keresték és határozták meg. Erre vonatkozóan arra a következtetésre jutottak, hogy az anyanyelvi (anyanyelv és irodalom) oktatásnak a kötelezô tantárgytömbbe, megfelelô óraszámmal kell bekerülnie, még abban az esetben is (a magyartól eltérô kisebbségeknél), ha nem anyanyelvû iskolában tanul a gyermek.

Mint ismeretes, a Román Nemzeti Polgári Fórum szenátusa (tagjai egyetemi tanárok) a Curentul c. napilap 1998. május 19-i számában Az etnikai elszigetelôdés veszélye az oktatásban címmel nyilatkozatot tett közzé, a tanügyi törvény módosítására vonatkozó 36-os kormányrendelet néhány, a kisebbségek nyelvén folyó oktatás korlátozását feloldó cikkelye ellen. Az egyetemek közül a Bukaresti Egyetem, a brassói Transilvania- egyetem, a temesvári Nyugati Egyetem, a krajovai Egyetem, a konstancai Ovidiu-egyetem, a bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetem is csatlakozott a fórum nyilatkozatához.

A Kisebbségi Tanács Oktatási Bizottsága az említett fórumon elhangzottakkal kapcsolatban Nyilatkozatot fogadott el.

A dokumentum emlékeztet arra, hogy az NKT 1997. november 12-i plénuma támogatta az oktatási törvényt módosító sürgôsségi kormányrendelet eredeti változatát, és ezt az álláspontot az NKT Oktatási Bizottsága is megerôsítette 1998. február 13-i közleményében. E dokumentumokat — mutat rá a nyilatkozat — nyilvánosságra hozták, és megküldték a parlament illetékes szakbizottságainak és az Oktatási Minisztériumnak. Mivel az etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitás alkotmány által szavatolt megôrzésének, fejlesztésének és kifejezésének egyik legfôbb eszköze az oktatás, ezért egy demokratikus államban egy ilyen nagy horderejû törvénnyel kapcsolatos döntés meghozatalakor nem lehet eltekinteni az ország lakosságának 10,5 százalékát kitevô, és a kérdésben közvetlenül érintett nemzeti kisebbségek jogos elvárásaitól — hangsúlyozza az NKT Oktatási Bizottságának nyilatkozata.

Mind a kormánykoalíció, mind a román ellenzék soraiban meglepetést és rosszallást váltott ki az, hogy Sergiu Cunescu, a kormánykoalícióban részt vevô Romániai Szociáldemokrata Párt (RSZDP) elnöke és Teodor Melescanu, a Ion Iliescu pártjából kivált Szövetség Romániáért (SZRP) párt vezetôje csütörtökön parlamenti együttmûködési megállapodást írt alá — mint Melescanu hangsúlyozta — egy szociáldemokrata pólus kialakítása céljából.

Sergiu Cunescu kifejezte meggyôzôdését, hogy a megállapodás nem zavarja pártjának a Demokrata Párttal a Szociáldemokrata Unió keretében megvalósuló együttmûködését, ám Petre Roman, a Demokrata Párt elnöke csütörtöki sajtóértekezletén értetlenségét hangoztatta ezzel az összefogással kapcsolatban. Ugyancsak csodálkozásának adott hangot Vasile Lupu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt alelnöke és Adrian Nãstase, Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának (RTDP) alelnöke. Nãstase jogi szempontból érvénytelennek nevezte e megegyezést, mivel Melescanu pártjának csak független parlamenti tagjai lehetnek, külön parlamenti csoportot nem alkothatnak.

Teodor Melescanu ugyanakkor azt fejtegette, hogy pártja nyitott a különbözô pártokkal való különbözô típusú együttmûködés elôtt. A Cunescu pártjával aláírt megállapodást elsô lépésnek nevezte, amely elvezethet egy szövetséghez, viszont ugyanakkor nem tagadta meg a Valeriu Tabãrã vezette Román Nemzeti Egységpárttal (RNEP) folytatott, ugyancsak egy esetleges szövetség létrehozására irányuló megbeszéléseket sem.

Cunescu pártjának aduja az, hogy tagja a Szociáldemokrata Internacionálénak, ezért a vele kötött szövetség segíti azokat a pártokat, amelyek oda szeretnének bejutni — gondja viszont az, hogy önállóan nem számíthat a 3 százalékos választási küszöb átlépésére. Az RSZDP képviselôi a Szociáldemokrata Unió keretében jutottak be a legutóbbi választáson a parlamentbe, ám az év elején lezajlott politikai válság idején nem igazodtak a Demokrata Párthoz, amely ideiglenesen kilépett a kormányból, míg az RSZDP maradt. A Szövetség Romániáért mindeddig nem vett részt önálló pártként az eddig rendezett választásokon.

A statisztikai hivatal tájékoztatása szerint a legtöbb turista a szomszédos országokból érkezik: Moldovából (21 százalék), Magyarországról (11,7 százalék), Ukrajnából (12,1 százalék), Bulgáriából (11,7 százalék) és Törökországból (5,9 százalék) — jelentette a Rompres.

Bár tavaly a Romániába látogató külföldi turisták száma 1,1 százalékkal csökkent 1996-hoz képest, több mint felük kikapcsolódni érkezett az országba.

Tavaly a Romániába látogató külföldi turisták száma 21,1 százalékkal maradt alatta a külföldre utazó román állampolgárokénak.

A bukaresti fôügyész felkérte az Igazságügyi Minisztériumot, hogy kezdeményezze Corneliu Vadim Tudor nagyrománia párti szenátor mentelmi jogának a felfüggesztését. Valeriu Stoica miniszterhez két dossziét nyújtottak be, többrendbéli becsületsértés és rágalmazás vádjával. Mint ismeretes, a szenátor több államapparátusi köztisztviselôt, illetve újságírót rágalmazott meg sajtótájékoztatóin és saját sajtótermékeiben.

Hasonló lépést terveznek Gabriel Bivolaru (RTDP) képviselô ellen, akinek ügyében eddig a képviselôház állandó bizottsága három alkalommal utasította vissza a belsô szabályzat megváltoztatására tett javaslatot. A döntéshozatalt most is a következô ülésre halasztották.

A Kereszténydemokrata Parasztpárt parlamenti csoportja különben tervezetet dolgozott ki a mentelmi jog felfüggesztési procedurájának az egyszerûsítésére — nyilatkozta Ulm Spineanu, a szenátus alelnöke a Mediafaxnak.

Megelégedéssel nyugtázta az Európai Unió soros brit elnöksége azokat a módosító indítványokat, amelyeket a román kormány nyújtott be legutóbb a homoszexuálisokat érintô jogszabályok ügyében.

A szerda este kiadott elnökségi nyilatkozat megállapítja: ha a módosításokat a bukaresti parlament el is fogadja, azzal megszûnhetne az emberek nemi vonzalmaik alapján történô megkülönböztetése Romániában. Az unió teljes mértékben támogatja a javasolt törvényi változtatásokat, s e módosító indítványok mielôbbi elfogadására ösztönzi a román törvényhozást — áll a nyilatkozatban.

A homoszexuálisok elleni romániai hatósági fellépéseket rendszeresen bírálták a nemzetközi emberi jogi szervezetek, elsôsorban a londoni székhelyû Amnesty International, amely a Romániáról közölt jelentéseiben mindig külön fejezetet szentel e kérdésnek, s részletesen ismertet olyan jogi eljárásokat, amelyeket a hatóságok kifejezetten homoszexuálisok ellen indítottak.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]