1998. május 26.
(X. évfolyam, 117 szám)

A Fidesz–Magyar Polgári Párt nyerte az 1998-as országgyûlési választásokat, megszerzett parlamenti helyeinek száma (148 mandátum) alapján koalíciós kormány alakításához nyílik számára lehetôség.

Az eddigi kormánykoalíció vezetô ereje, a Magyar Szocialista Párt 134 mandátumot, a Független Kisgazda Párt 48-at, a Szabad Demokraták Szövetsége 24-et, a Magyar Demokrata Fórum 17-et, a Magyar Igazság és Élet Pártja 14-et szerzett a május 10-én és 24-én megtartott választásokon. Egy független jelölt, Kupa Mihály volt pénzügyminiszter is mandátumhoz jutott.

Göncz Árpád köztársasági elnök rendkívül érdekesnek nevezte a választások kimenetelét, olyannak, amely óriási problémát vet fel a politikai elit számára. Az államfô, tekintettel a pártok elôtt álló bonyolult tárgyalásokra, ezen túlmenôen nem kívánta kommentálni az eredményt.

Horn Gyula kormányfô, az MSZP elnöke esti sajtóértekezletén gratulált a Fidesznek, és arra kérte a gyôztes pártot, mindenekelôtt az ország stabilitását tartsa szem elôtt. Az MSZP — ígérte Horn — ellenzékben is ugyanazokért a célokért fog politizálni, mint amelyekért kormánypártként küzdött.

A versenyben indult pártok közül elsôként az SZDSZ reagált konkrét lépéssel az eredményre: Kuncze Gábor pártelnök és a párt Ügyvivô Testülete az elôzetes eredmények ismeretében, vasárnap este benyújtotta lemondását. „Az SZDSZ elvesztette a választásokat" — jelentette ki Kuncze este 9 órakor tartott sajtóértekezletén, közölve, hogy pártja mostantól ellenzékben fog politizálni.

A vasárnapi választási fordulóban a részvételi arány 56,57 százalékos volt — a rendszerváltás óta elsô ízben fordult elô, hogy a második fordulóban a választói aktivitás nagyobb volt, mint az elsôben.

Nem volt mentes incidensektôl a második forduló. A szavazóhelyiségek megnyitását megelôzô hajnalon pokolgép robbant az MDF Budapest XXII. kerületi irodája elôtt, két személy könnyebben megsebesült,mindketten karcolásokat szenvetdek. A pártiroda mellett egy szórakozóhely is mûködött, ahol a robbanás idôpontjában zártkörû rendezvény zajlott. Alighanem erre alapozta véleményét a rendôrség szóvivôje, aki szerint nem utal közvetlen jel arra, hogy politikai indíttatás állt a merénylet mögött.

Vaklármának bizonyult bombariadó volt a budapesti XIV. kerület 22. számú választókörzetének három szavazókörében.

Az alkotmány értelmében az újonnan megválasztott országgyûlés alakuló ülését a választást követô egy hónapon belül a köztársasági elnök hívja össze.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke gratulációját küldi a magyarországi választásokon gyôztes Fidesznek, illetve a választáson jó eredményt elért pártoknak.

— A választásokon nyertes Fidesz — emlékeztetett — 1990-tôl fogva folyamatosan jó és rendszeres kapcsolatokat alakított ki a romániai magyarsággal és az RMDSZ-szel. Vezetôi rendszeresen jelen voltak erdélyi rendezvényeken, társszervezôi is voltak ilyen rendezvényeknek. Ezek keretében is nemcsak az RMDSZ-szel és a romániai magyarsággal, hanem román politikusokkal és román pártokkal, személyiségekkel is folyamatos kapcsolatuk volt. Ôk tehát jól ismerik a romániai viszonyokat és a romániai magyarság helyzetét — mondotta. Szerintem rendelkeznek olyan tapasztalattal, amelyet pozitívan tudnak kamatoztatni, és a kapcsolatokat tovább tudják építeni Romániával.

A szövetségi elnök megjegyezte, hogy bár ebben a pillanatban nem lehet pontosan megjósolni, hogy milyen lesz a képlet, koalíció körvonalazódik.

— Azok a pártok, amelyek koalícióképesek, amelyek megalakíthatják a jövendô magyar kormányt, eddigi politikájukat olyan elvekre alapozták, amelyek számunkra garanciát jelentenek: támogatják az európai és euroatlanti integrációt, ugyanakkor prioritásként kezelik a határon túli magyarság helyzetének megoldását.

Arra a kérdésre, hogy az RMDSZ belsô egyensúlyára kihathat-e a magyarországi politikai változás, Markó kifejtette:

— Nem lenne jó, ha a magyarországi politikai viszonyok átrendezôdése befolyásolná az RMDSZ-en belüli viszonyokat, mivel ez azt jelentené, hogy az RMDSZ nem önálló szervezet, márpedig szövetségünk az elmúlt években kialakította a maga önállóságát. Az RMDSZ kezdettôl fogva azt az elvet próbálta követni, hogy egyenlôen jó viszonyt alakítson ki a magyarországi pártokkal. Tehát a magyarországi politikai élet átrendezôdésének nincs miért megváltoztatnia az RMDSZ belsô viszonyait — mondta.

Markó szólt arról is, hogy a második fordulónak az elsônél magasabb részvételi aránya mutatja: a magyarországi választók mindenképpen érezték, döntésre van szükség, és szükség van rájuk ehhez a döntéshez. Az eredmény pedig azt mutatja, hogy amennyiben a választók úgy érzik, hogy korrekcióra van szükség, akkor természetes módon vállalják ezt, vállalják a változtatást — jelentette ki a szövetségi elnök az MTI-nek adott nyilatkozatában.

Ion Diaconescu parasztpárti elnök bejelentette: mihelyt a parlament elfogadja a — törvényhozó testületnek már benyújtott — helyi közigazgatásról szóló új törvénytervezetet, visszavonják a 22-es sürgôsségi kormányrendeletet. Mindezt megtárgyalták már a képviselôház állandó bizottságában.

Az új törvénytervezetbe belefoglalták a kormányrendelet mindazon elôírásait, amelyek nem képezik vita tárgyát a koalíció pártjai között, és amelyek elengedhetetlenül szükségesek a közigazgatás reformjához. A hírügynökség szerint fôleg az vezetett nézeteltéréshez, hogy a 22-es rendelet lehetôvé tette, hogy Victor Ciorbea egy idôben miniszterelnök és polgármester is lehessen. A Mediafax megemlíti a kormányrendeletnek a kétnyelvû táblák kifüggesztésérôl és a kisebbségek anyanyelvének a közigazgatásban történô használatáról szóló elôírásait is, arról viszont már nem tesz említést, hogy ezeket belefoglalták-e vagy sem az új önkormányzati törvénybe.

Amint arról már beszámoltunk, Vrancea megye tanácsának volt alelnöke (tisztségébôl történt elbocsátása miatt) megtámadta a 22-es kormányrendelet sürgôsségi jellegét, és alkotmányosságának kétségbevonását ezúttal az Alkotmánybíróság el is fogadta. Az Alkotmánybíróság döntése (amely csupán a Hivatalos Közlönyben történô megjelenésekor válik véglegessé és kötelezô érvényûvé) újabb vitákat váltott és vált majd ki nem csupán a 22-es sürgôsségi kormányrendelet, hanem az egész romániai jogalkotást és benne vetett bizalmat illetôen.

A parasztpárt szenátusi csoportja kérni fogja, hogy tagjai közül új elnököt válasszanak a tanügyi bizottság élére, és váltsák le George Pruteanut. A hírt bejelentô Ion Diaconescu megjegyezte, hogy döntésükre — amelyet hivatalos formában már továbbítottak is a szenátusnak — azt követôen került sor, hogy Pruteanut még márciusban kizárták a pártból. Ezzel pedig ellentmond bizottsági elnöki tisztségének eddigi megôrzése.

Május 24-én Nagyenyed római katolikus templomában ünnepi szentmise keretében emlékeztek meg azokról a katolikus lelkészekrôl, akiket hitük miatt hurcolt meg és börtönzött be a kommunista diktatúra. A szentmisén olyan idôs papok is felszólaltak, akik túlélték a börtönéveket, amelyek alatt oly módon kínozták ôket, hogy még a mai napon is megborzong az ember, amikor a túlélôket hallgatja.

A szentmise után Kónya Mária tanárnô idézte fel a kommunisták hatalomra kerülésének korszakát, amikor minden másképpen gondolkodóra meghurcoltatás, verés várt. — Márton Áron püspököt nem verték — mondta —, hiszen tudták, hogy gyomorfekélye van. Éppen ezért olyan ételeket adtak neki, amelyek biztosan ember által elviselhetetlen fájdalmakat okoztak. Ezt addig csinálták, amíg vért hányt...

Az ünnepi szentmise keretében Bajusz Katalin tanárnô irányításával nagyenyedi felnôttek, az egyházközség tagjai mutattak be Tanúim lesztek címmel színdarabot. A Bethlen- kollégium diákjai az ünnephez méltó színvonalú zenés mûsorral áldoztak az ártatlanul meghurcoltak emlékére.

Mint azt Papp László lelkésztôl megtudtuk, emlékmû is készül az elhurcolt lelkészek emlékére.

Tegnap délelôtt ünnepélyes keretek között menyílt a Brassai-hét. A zsúfolásig megtelt elôcsarnokban Szabó Árpád unitárius püspök mondott díszbeszédet, majd Kovács Nemere igazgatóhelyettes üdvözölte az egybegyûlteket. — Negyvenegy évvel ezelôtt álltunk elôször így, ünnepelve, itt az elôcsarnokban — emlékeztetett megnyitó beszédében —, amikor táblaavatóra készült az iskola: Brassai nevét készültünk akkor felvenni...

Brassai munkásságát a VI. osztályok képviselôje méltatta. A Brassai-hét megnyitójának legfelemelôbb pillanata a koszorúzás volt: virág került az iskola elôcsarnokát díszítô Brassai Sámuel, valamint Berde Mózes mellszoborra. A VII. osztályok küldöttsége a Házsongárd Brassai-sírjánál koszorúzott, ahol dr. Gaal György mondott emlékbeszédet.

A Brassai-hét elsô napja képzômûvészeti kiállításokkal, valamint kerekasztal-beszélgetésekkel folytatódott.

Elmaradt az 5-ös Számú Elméleti Líceum tanárai, diákjai és a szülôk tervezett tiltakozó tüntetése. A felvonulni készülôk már gyülekeztek, mikor George Pruteanu szenátor telefonon arra kérte ôket, halasszák el a felvonulást, ugyanis a szenátus oktatási bizottsága elsô napirendi pontként tárgyalja az oktatási intézmény helyzetének megoldását. Mint ismeretes, a tanügyminisztérium a politikatudományi és közigazgatási karnak kívánja átadni a Horea úti ingatlant. A tanerôk és a szülôk ellenzik a líceum kilakoltatását, képviselôik Sãsãrman fôtanfelügyelôhöz mentek tárgyalni.

A városi tanács határozata értelmében június elsejétôl ebédet kapnak a városháza alkalmazottai. Ana Moldovan gazdasági igazgató számításai szerint a 281-es kormányhatározat alkalmazása havonta 55 millió lejt visz el a költségvetésbôl.

„HOL VAGYTOK, TI RÉGI, SZÉP, ÉJJELI ZENÉS MÁJUS ÉJSZAKÁK?..." Sok-sok muzsikával tarkított beszélgetés báró Bánffy Istvánnal. Aki kérdez: Sebesi Imre, nyugalmazott rádióriporter. Helyszín: a Szent Mihály Nôszövetség székhelye: Szentegyház (I. Maniu) utca 6. szám, földszint, 5-ös ajtó, jobbra. Idôpont: május 28., csütörtök délelôtt 11 óra. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak (férfiakat is!).

A FARKAS UTCA 8. SZÁM ALATT MÛKÖDÔ MOZGÁSSÉRÜLTEK VÉDELMÉÉRT SZERVEZET minden gyermek tagtársát szeretettel várja a május 28-án tartandó gyermeknapi ünnepségre, melyet az Ortodox Teológia dísztermében rendeznek délután 4 órakor (Avram Iancu tér 18.). Az ünnepi mûsorban fellép a zsuki Mozgássérült Gyermekek Iskolájának egy csoportja, valamint a kolozsvári szervezet gyermekközössége. Belépéskor kérjük a tagsági igazolványt felmutatni.

„Alandala Day" Május 30-án, pénteken, 9 órai kezdettel az Avram Iancu téren gyermeknapi mûsort rendez a Gyermekpalota, a World Vision International, a Vitrina Felix Media és a kolozsvári polgármesteri hivatal. Bárki, személyazonossági igazolvánnyal nem rendelkezô, részt vehet testvérével, nagyszülejével, kutyájával, biciklijével. Lesz zene, tánc, verseny és egyéb meglepetés.

A HELTAI GÁSPÁR KÖNYVTÁRI ALAPÍTVÁNY ez évben is megszervezi immár hagyományossá vált angol, német, román és magyar nyelvtáborait, a következô helyszíneken:

Györgyfalva (Kolozs megye)

Csernáton (Kovászna megye)

Torockó (Fehér megye)

Kalotaszentkirály (Kolozs megye).

Érdeklôdni június elseje után, naponta 9–17 óra között a 064/190-811, vagy 190-096-os telefonszámon, vagy személyesen az alapítvány székhelyén: Clinicilor (Mikó) u. 18., 3400 Kolozsvár.

ZENÉS ÁHÍTATOT TARTANAK május 27-én, szerdán du. 6 órától a Farkas utcai református templomban. Teleki Miklós magyarországi orgonamûvész Lübeck-, Bachelbeel-, Bach-, Franck-, Vierne- és Reger-mûveket ad elô.

— Mi elôzi meg a kormányalakítást?

— A koalicitálás.

• Súlyos baleset történt szombat este a Móricz Zsigmond (Bukarest) u. 89. szám környékén: a CJ–94–GNA rendszámú gépkocsi figyelmetlen gyalogost gázolt el. Biji Gheorghét, az 59 éves nyugdíjas áldozatot fejsérüléssel és többszörös lábcsonttöréssel szállították a sebészetre.

• Gépkocsikarambol helyszíne volt vasárnap hajnalban az Argesului és Konstanca utca keresztezôdése: a 30 éves gyalui Vasile Salantã, a CJ–03–ZAU rendszámú gépkocsi sofôre nem adott kötelezô elsôbbséget a szabályosan közlekedô CJ–01–ZKK rendszámú gépkocsinak. Az ütközést fôleg Salantã és utasai sínylették meg, a sofôr könnyebb sérülést szenvedett, feleségét, a 25 éves Angelát csonttöréssel, a 34 esztendôs Stefan Gucurát pedig kettôs szárcsonttöréssel szállították kórházba.

• Agyrázkódással, kómában szállították kórházba a vasárnap esti válaszúti baleset figyelmetlen áldozatát. A 24 éves Rãduta Lingurar figyelmetlenül kelt át az úttesten, s a váratlanul gépkocsija elé kerülô lányt, a 38 éves G. D. M. vezette CJ–03–NDC rendszámú autó nem tudta kikerülni.

• Meggyszínû Volkswagen Golf gépkocsit loptak el ismeretlen tettesek péntekrôl szombatra virradóra a Clãbucet utcából. Az autó tulajdonosa Kafenke Vera Ágnes, német állampolgár, rendszáma BGL–TA 81.

1998. május 30-án, szombaton 10 órai kezdettel összehívom az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselôk Tanácsának (MKT) rendkívüli, bôvített ülését a Kolozs megyei Prefektúra nagytermébe a következô napirenddel:

1. Az állami finanszírozású, magyar tannyelvû, kolozsvári székhelyû tudományegyetem újraindításának kérdései, valamint az erdélyi magyar nyelvû, felsôfokú oktatás problémái (a vitaindítót Horváth Andor, a Bolyai Társaság elnöke tartja).

2. Különfélék.

A média számára zárt ülés után, a helyszínen — elôreláthatólag 13 órakor — sajtótájékoztatóra kerül sor.

A tanácskozáson jelen lesz Markó Béla szövetségi elnök. A tanácskozás meghívottai: Takács Csaba ügyvezetô elnök, Kötô József oktatásügyi államtitkár és egyben az Ügyvezetô Elnökség Oktatásügyi Fôosztályának vezetôje, Tôkés Elek, az Egyházügyi Államtitkárság fôigazgatója, történelmi egyházainak elöljárói, Szilágyi Pál prorektor, Török Ferenc helyettes fôtanfelügyelô, Tonk Sándor egyetemi tanár, a Bolyai Társaság elnöksége, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) Kolozs megyei elnöksége, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) elnöksége, az RMDSZ civil és szakmai társszervezeteinek országos elnökei, nyugalmazott egyetemi tanárok, valamint Kolozs megye magyar tannyelven oktató líceumainak képviselôi.

A tanácskozásra tisztelettel meghívom Kolozsvár felsôfokú oktatási intézményeinek valamennyi magyar nemzetiségû tanárát is.

Az utcai pénzváltóknál a forint 41/42,20, a márka 4830/4880, a dollár pedig 8550/8620 lejbe kerül.

Lázár János is elment. Ô, a kis emberek nagyszerû megformálója, a karakterszerepek szerelmese. Ezekben az alakokban érezte jól magát. Olyan jellemeket épített, amelyek típusokat képviseltek. Nagy mestere volt az újításnak. Nagy leleménnyel talált ki új gesztusokat, amit egy olyan belsô logikával épített fel, amely szépen belesimult az egészbe.

A Tosca Sekrestyése, éppen a más gesztusok kitalálásával elôadásról elôadásra megújult. Személyisége csillogott ebben a szerepben. Szinberger Sándor szerint a világ bármelyik operaszínpadán megállta volna a helyét ez az alakítás. Külsô megnyilatkozásában komikus, de a hatalommal (Scarpia) való találkozás megrendítô, a kettôs hatás iskolapéldája.

Lázár János jól tudta hozni és tartani egy szerep buffo vonásait. Nem azzal tette naggyá a figurát, hogy engedett a vásárias komédiázásnak és rálapátolt az alakításra, hanem azzal, hogy helyénvalóan viselkedik, reakciói bensôbôl fakadnak. Hagyta érvényesülni a pillanatot. Különösen operettszerepeiben volt „türelme" kivárni, a gag-ek jó idôben hangzottak el, és ezen keresztül megmutathatta önmagát.

1975-ig volt a magyar opera tagja. Szerepei: Moruccio, Silvio, Petur, Germond, Spinelloccio, Napóleon, Falke, Zsupán, Mirko, Zéta, Bazil, Miska, Stilbonides, Doolittle, Mujko emlékidézôek. A sántikálás, a riadt arc, az átszellemülés pillanata, a megalázkodás, a nemtörôdömség, egy szenvedély végigélése teljesebbé tette nem csak a figura, a nézôk életét is. Nehéz percekben erôt adó volt. Sok szerep összeforrt bennünk Lázár János alakításával, ezt ôrizzük meg, amikor búcsúzunk tôle.

Szászdályáról került a megújult Kálvária-templomba ez az orgona. A szászság nagy része kitelepedett az országból, templomaik árván maradtak, orgonáik elnémultak. Kádár István plébános kérésére az Evangélikus Egyház Országos Konzisztóriuma hozzájárult a javításra szorult orgona Kolozsvárra szállításához. A hangszert Nagyváradon restaurálták — Molnár József orgonamester vezetésével.

Így tehát, Samuel Joseph MALTZ több mint kétszáz éves orgonája ez évtôl magyar egyházi éneket kísér az Úr dicsôségére.

Gyönyörû ünnepség keretében dr. Czirják Árpád érseki helynök áldotta meg az orgonát, beszédében kihangsúlyozva a monostori egyházközség hitéhez való hûségét, majd a kolozsmonostori plébánia kórusa (Palocsai György vezetésével), valamint az „Egyetemi lelkiség" kórusa (Lászlófi Árpád vezénylésével) emelte a liturgia szépségét, végül pedig Ursula Philippi szebeni orgonamûvésznô Johann Sebastian Bach, Georg Böhm, Hermann Schellenberg és August Gottfried Ritter mûveit szólaltatta meg az öreg-új orgonán.

A filharmonikusok május 20-i hangversenyének mûsorát népszerû mûvekbôl állították össze: olasz operanyitányok és Beethoven 7. szimfóniája hangzott el.

A nyitány az a mûfaj, amelyet a diktatúra idején számûztek a mûsorokból. Hazai szerzôk mûvei képezték a mûsorok elsô részét.

A karmester Karel Marc Chichon a világ egyik legkisebb államából, Gibraltárból került hozzánk. A fiatal karmester az évad egyik meglepetése.

Két Rossini: A sevillai borbély és A tolvaj szarka, valamint Verdi nagyhatású A végzet hatalma nyitányát és Mascagni Parasztbecsületébôl az Intermezzót vezényelte rendkívülien ráérezve a mûvek karakterére. Kihasználom az alkalmat, hogy elmondjam: A tolvaj szarka, vidám hangja ellenére, nem vígopera, hanem Opera Seria. Chichon dinamikus egyéniség, manualitása rendkívül színes, nemcsak pálcája, de egy-egy újjmozdulata vagy tekintete inspirálóan hat a kívánt hatás elérésére. Még A sevillai borbély unos-untig ismert nyitánya lírai része is újnak hatott, ahogy a hegedûket „énekeltette"; a felgyorsított befejezô részek nagyhatásúak voltak.

Beethoven: 7. szimfóniája Chichon felfogásában valóban a „tánc apotheozisa" volt, ahogy azt Wagner valamikor jellemezte. A nagy tempók az elôadás javára váltak, lendületesebbé tették a két zárótételt. Nagy tehetségû fiatal mûvészt ismertünk meg Karel Marc Chichonban.

Az est folyamán nem volt szükség karmesteri pultra, a gibraltári vendég fejében volt a partitúrák minden részlete, és azt meg is tudta valósítani.

A szép hangverseny megérdemelt volna komplettebb zenekart, vagyis kisebb rotációt a tagok részérôl, valaha nyolc nagybôgôt láttunk a pódium közönség felôli jobb oldalán, most mindössze négy volt... Ám meg kell adni, a kisebb együttes jól helytállt, kedvvel valósította meg a karmester intencióit, szép fafúvós szólókat és tiszta rézfúvó akkordokat hallottunk.

Szívesen látnánk máskor is a gibraltári vendéget.

1. Áramütés

Az egész országot hetek óta lázban tartó cigarettaügy közben elterelôdött a figyelem a lakosságot sokkal inkább érintô villanyáram árának növekedésérôl. Lassan megszokjuk már, hogy a monopolhelyzetben levô RENEL akkor drágít, amikor eszébe jut. Ennek a helyzetnek a kiküszöbölésére évek óta senki sem talál megoldást.

Radu Vasile kormányfô nevetségessé tette magát, mikor egy este bejelentette, hogy támogatja a RENEL folyószámláinak zárolását, majd másnap visszavonta szavait. Állítólag, mikor tudomására hozták a pénzügyminisztérium szándékát, túl fáradt volt ahhoz, hogy világosan ítélje meg a helyzetet. Ez az eset is mutatja, milyen összevisszaság uralkodik a mostani kormányban is.

Radu Berceanu iparügyi miniszter szerint, ha az áramot importálnánk, a felébe kerülne az országnak. Így már kezd érthetôvé válni, hogyan lehetséges, hogy a RENEL-nél az átlagfizetés meghaladja a hárommillió lejt, nem beszélve a különbözô igazgatók csillagászati összegû jövedelmérôl. Ameddig nem kezdôdik el a valódi privatizáció és nem ér véget a róla szóló sok bla-bla, addig mindenki tartozik mindenkinek, és az állam nem képes bevasalni egy lejt sem adósaitól. Így a veszteségeket örökké a lakosság nyakába varrják.

Az ötven kilowattig fogyasztók havi számlája kb. 5000 lejjel növekedik. Ez valóban nem olyan sok, de gondoljuk el, hogyan lehetséges egy háztartásban ilyen keveset fogyasztani. Véleményem szerint csakis úgy, ha kikapcsolunk mindent, ami árammal mûködik, és esténként gyertyafény mellett hallgatjuk a rádiót. Általában az áramfogyasztás minden családban eléri vagy meghaladja a havi 200 kilowattot, és ez már jelentôs összeggel növeli számlánkat. Ne feledkezzünk el arról a láncreakcióról, amit bármilyen energiaforrás árának növelése okoz. Az oly sokat hangoztatott szociális védôháló ebben az esetben sem mûködik, hiszen egyformán fizet a kisnyugdíjas és a jól keresô üzletember. A furcsa példákat lehetne még sorolni, de nem a polgárok hibája, hogy ilyen lehetetlen helyzetek állnak elô.

Ha kapitalista rendszerrôl, konkurenciáról beszélünk, akkor elsôsorban a monopolhelyzetben lévô vállalatokat kellene felszámolni. Ezt mindenki tudja, mindenki beszél róla, de senki nem képes immár évek óta megtalálni a megoldást. Telik-múlik az idô, és a változás abban áll, hogy annyi a külföldi termék, mint fûszál a réten, de a lakosságot közvetlenül érintô jelentôs dolgok megoldása egyre várat magára. Meddig folytatódik ez az áldatlan helyzet? Sajnos, csak az biztos, hogy egyhamar nem ér véget.

2. Fecskék

Hideg, szeles, borús áprilisi napon gondolataimba merülve igyekeztem átkelni a Szamos hídján, mikor egy idôs hölgy szólított meg: „Mondja, uram, mert én nem hiszek öreg szemeimnek, azok ott a folyó felett fecskék?" Lenéztem a hídról, amerre a hölgy mutatott, és láss csodát, valóban fecskék serege keringôzött a víz felett, legyekre, bogarakra vadászva.

Mivel igencsak igyekeztem, nem álltam meg bámészkodni, bár fecskét évek óta nem láttam városunkban. El is feledkeztem róluk, míg egy óra múlva újra a hídhoz nem értem.

Az idôs hölgy rendületlenül ott állt, a fecskéket csodálta. Nem tudom, mire gondolhatott, de szeme sugárzott az örömtôl, a reménytôl, hogy ezek a madarak végre meghozzák a várva várt tavaszt, a meleget a mégoly elhidegült lelkekbe is. Megálltam, és a korlátra könyökölve néztem a fecskék táncát, és egy idôre megfeledkeztem a hidegrôl, a borús égrôl, a világnak minden földre köpött ocsmányságáról, arról, hogy magasabb körökben április bolondját járatják velünk manapság is.

Ahogy ott álldogáltunk a nénikével, arra gondoltam: öreg szívének milyen örömöt jelenthet, hogy megért még egy tavaszt, hogy újra eljött a megújulás ideje, talán van még esély arra, hogy ne csak az évszakok, hanem az emberek is változzanak, és tiszta köntösbe bújva új reményekkel nézzenek szembe az egyre kegyetlenebb világgal. Talán József Attila is a fecskék és a tavasz örökös visszatérésére és létünk végességére gondolt, mikor egy verstöredékében így kiáltott fel:

„én ámulok,
hogy elmúlok".

Vendégként a „püspöki várban"

A régóta vágyott fürdôzés után jót aludtunk a kényelmes, puha ágyakban. Reggel ismét megjelent a püspökség igazgatója, és közölte velünk, hogy a „püspöki vár" területén a püspök vendégeinek számítunk, onnan azonban nem távozhatunk, s a rendôrség vigyáz arra, hogy kényszerlakhelyünket ne hagyjuk el. Elmondta azt is, hogy a püspök nemsokára fogad majd bennünket, pillanatnyilag azonban nem tartózkodik Gyôrben, és adatokat közölt a 11. századi Monte-Casinóval egyidôs várról, amelyben többek között Napóleon is megszállt 1805-ben.

Kinéztünk az ablakon, és rájöttünk, hogy egy hatalmas, jól megépített, L alakú középkori várkastélyban vagyunk. Az L hajlatában bástya emelkedik, a várat pedig hatalmas középkori falak és mély árokrendszer veszi körül, amelyben három oldalról víz folyik, s csupán két oldalról lehet a várba bejönni, illetve onnan kijutni.

A kifogástalan kosztot a püspökség konyhájáról naponta három alkalommal felhozták, a fürdôvíz mindig meleg volt, a stílbútor gyönyörû. A falak legalább egy méter szélesek voltak, s így néhány napon át nagyon jól éreztük magunkat az elôzô „rezidenciákhoz" képest. A harmadik napon belépett a szobánkba a gyôri püspök, báró Apor Vilmos, egy magas, kimért, szigorú, inkább csontos, elôreszökô orrú és alacsony, hegyesedô hasú férfiú. Mai véleményem szerint az 1960 táján Franciaország elnökévé megválasztott de Gaullra hasonlított. Tökéletes mértéktartással és elôzékenységgel kezelt (persze, ez Hatieganunak szólhatott; de engem is, rendkívül korrekt módon), megkérdezte, mire van szükségünk. Egyelôre olvasnivalóként a Vigília és a katolikus Szemle néhány frissebb számát adta át, és biztosított, hogy a maga részérôl a legnagyobb figyelmességgel kezelnek majd, ám a várfalakon kívül — mivel rendôrségi felügyelet alatt állunk — nincs mozgásszabadságunk. Mély benyomással volt ránk kimértsége, önuralma és civilizált jóindulata.

A következô napon egy felügyelô jelent meg szobánk ajtaja elôtt, és attól kezdve állandó ôrizet alatt álltunk.

A látogató

Néhány további nap elteltével, 1944. október 14–15. körül, nagy meglepetésünkre valaki kopogtatott szobánk ajtaján, és benyitott: Teleki Ernô gróf volt (ma Kolozsváron él, az Alkony utca 17. szám elsô emeletén [a nyolcvanas években hunyt el — a ford. megj.]). Nagy szívélyességgel üdvözölte Hatieganut, akit sok éve ismert, és akivel ôszintén megbecsülték egymást (amint ezt maga Hatieganu mondotta nekem). Aztán velem is kezet fogott, hogy megismerkedjünk. Lelkesedéssel magyarázta, hogyan sikerült rávennie távoli rokonát, gróf Teleki Bélát, az Erdélyi Párt elnökét, hogy lépjen közbe. Rávették a Lakatos tábornok kormány Henyei nevû külügyminiszterét arra, hogy az észak-erdélyi románság képviselôjét vegye ki a németek kezébôl, nehogy máshova deportálják, és ott a nácik lemészárolják; ezt a cselekedetet ôk humanitárius és politikai kötelességnek tekintették — így mondta —, s ezért tartanak a helyzet tisztázásáig kényszerlakhelyen egy magyar intézményben.

Teleki Ernô Budapesten találkozott Apor püspökkel, és amikor ez utóbbi beleegyezett az intézményében való elhelyezésünkbe, akkor intézkedtek Gyôrbe szállításunkról. Így került Hatieganu és kíséretében jómagam Gyôrbe. (Utólag szereztem tudomást arról, hogy a Bukaresti Rádió ismételten felhívta a figyelmet a rosszabbtól való megmentésünkre.) Teleki biztosította Hatieganut, hogy nem deportálnak. Meghatott — fôképp abban a felfordulásos és zavargásos fejetlenséggel jellemezhetô idôkben — közbenjárása.

Miután elbúcsúzott, az épület bejáratánál megjelent a helyi rendôrfônök, akit arról értesítettek, hogy „egy Teleki nevû újságíró a románokkal akar beszélni, ami szigorúan tilos". Erre Teleki felvilágosította, hogy tévesen tájékoztatták, mivel ô nem újságíró, hanem Teleki Ernô gróf, a felsôház tagja, hogy különben már beszélt a „románokkal", a rendôrkapitány pedig túl késôn érkezett. Hozzátette, hogy kész errôl rövid nyilatkozatot írni, amit meg is tett.

(Folytatjuk)

Különös jelenségre figyelhettünk fel a magyarországi választások idején: nyugati hírközlô szervek, és azokon keresztül nyugati politikusok besegítettek a korábbi kormánykoalíciónak. Aki nem hiszi, gondoljon utána, hány olyan hír meg elemzés látott napvilágot tekintélyes nyugati lapokban, hogy óh, mily sikeres volt az elmúlt négy esztendô kormányzása gazdasági, ökológiai, társadalmi, szociális és minden szempontból, ezzel szemben a korábbi ellenzék minden lépését szankcionálták, például azt is, hogy Orbán Viktor felhasznált választási klipjében egy olyan képet, hogy valaki kezet fogott vele.

Külön hangsúlyt kapott a „veszély", hogy ha nem gyôz a tiszta bal és a balosabbik liberalizmus, akkor a polgári jobboldal szalonképtelen vegyes házasságra vagy legalább vadházasságra kényszerül szélsôségesnek kikiáltott párttal. Érdekes, hogy ez az aggodalom olyan nyugati közegben fogalmazódott meg, ahol terrorcselekményekre a szélsôséges politikai irányzatok kaphatók, és nem elsôsorban olyan keleti és távol-keleti bûnszövetkezetek, amelyek éppen a sikeresnek deklarált kormányzás idején ütötték fel tanyájukat Magyarországon.

Sajnálatos, hogy bizonyos RMDSZ-körökben is késedelem nélkül elhangzott az elhatárolódás az állítólag nagyon jobboldali párttól. Miért kellett annyira sietni? Miért nem lehetett kivárni, hogy a parlamentben hogyan fog viselkedni a MIÉP? Ezzel közvetlenül besegítettek a baloldalnak, erôsítve a Nyugattól érkezett ösztökéléseket, hogy tessék az elôzô parlamenti összképnél maradni, mert akkor ennél roszabb nem lesz.

Pedig mi másfél évvel korábban átestünk ugyanilyen tapasztalaton, és ha akkor a Nyugat besegítése Iliescunak pár százalékkal hatékonyabbra sikeredik, az RMDSZ most nem lenne ebben a kormányban. (Azt nem merjük állítani, hogy egyáltalán nem lenne a kormányban, ugyanis az 1996-os választási kampányban elejtettek olyan megjegyzéseket, hogy mindenképpen elegünk van már az örökös ellenzéki politizálásból.)

Tényleg, gondoljunk csak vissza arra, hogy a romániai baloldaliak is milyen komoly segítséget kaptak a Nyugattól. Csak úgy röpködtek az elismerô vélemények a gazdasági kapcsolatok bôvítésérôl, az euroatlanti közeledési hajlamról stb. Horn Gyulát is sürgették, hogy most (azaz 1996 szeptemberében, közvetlenül a választások elôtt) kell megkötni azt az alapszerzôdést, amely az Iliescu-féle román diplomácia teljes gyôzelme a térdre kényszerített magyar külügy és a kiherélt 1201-es ET-határozat fölött. A romániai baloldal megtámogatásakor bezzeg nem merült fel az aggodalom, hogy annak szövetségesei minden kétséget kizáróan szélsôségesek. A Nagyrománia Párt és a Román Nemzeti Egységpárt korábban nem az utcán, a csúcsforgalom zaját túlharsogva igyekezett felhívni magára a figyelmet, hanem a parlamentben és a kormányban ígérte — és most is ígéri — a romániai magyarok, cigányok és zsidók végleges elintézését.

Szerkesztôségünknek nincsenek olyan oknyomozati lehetôségei, mint némely fôvárosi nagymenô lapnak, ahova titokban a legtitkosabb titkosszolgálati jelentések befutnak. Így sohasem fogjuk biztosan megtudni, mi mozgathatja ilyenkor a Nyugatot. Miért szerette volna, ha Nicolae Ceausescu egykori tanítványa marad hatalmon az évezred végéig, netán további 25 fényéves évig? És most miért bizalmatlankodott olyan magyarországi politikusokkal szemben, akiknek annak idején védelmére kelt a Szabad Európa rádióban? Nemcsak az ’56-osokra gondolunk, hanem a Fidesz alapítóira is, akiket 1988-ban a szocialisták parancsára hallgató rendôrök alaposan helybenhagytak március 15-én a Petôfi-szobornál.

Titkosszolgálati apparátus hiányában csak találgatásokra és a látszólag egymáshoz nem passzoló események illesztgetésére szorítkozhatunk. Itt van például a cigeretta-kabaré. Amelyrôl kiderült az a közismert tény, hogy már Iliescu idejében is anyagilag felemelô szórakozást biztosított jobb vállalkozóknak határon innen és túl. Amíg a baloldal volt hatalmon, ez a földalatti gazdaság háborgatás nélkül, olajozottan, géppisztolyos ôrizet alatt üzemelt. A baloldaliaknak nagy tapasztalatuk van az ilyen ügyletek mûködtetésében. Megtanulták Ceausescu alatt, aki fegyverbôl és más egzotikumból olyan mesés vagyont hozott össze, hogy egykori közeli munkatársai ma is vígan „vállalkoznak" belôle. És nyugati partnereit sem buktatta le. Svájci bankszámláit és az azokból feltárható „elvtársi" kapcsolatait még ma is védi az üzleti titok. De a tapasztalatlan jobboldaliak, ugye, milyen gyorsan engedték kipattanni a szivariádát.

Persze, ez csak egyik lehetséges magyarázat. Ki tudja, hány van még arra a nyugtalanító kérdésre, hogy miért lenne jó a Nyugatnak, ha azokkal a személyekkel építené az „új világrendet", akikkel korábban hidegháborúzott.

A Fidesz-MPP lelkiismerettel készen áll, hogy vállalja a kormányalakítást — jelentette ki Orbán Viktor, a Fidesz elnöke vasárnap esti budapesti sajtótájékoztatóján.

A nagykoalíciós együttmûködésrôl nincs testületi álláspont, de személy szerint elképzelhetetlennek tartja ezt. A polgári erôk tartoznak annyival a más kormányt akaró választópolgároknak és maguknak, hogy betartsák szavukat — fogalmazott Orbán Viktor. A koalíciókötés kérdésérôl a Fidesz hamarosan összehívandó kongresszusa dönt.

A kisgazdákkal való együttmûködésre vonatkozó kérdéssel kapcsolatban elmondta: az igazi kisgazdavilág Magyarországon olyan kultúra, erôforrás, amire a következô kormánynak támaszkodnia kell.

Arra a kérdésre, hogy tízmillió vagy tizenöt millió magyar miniszterelnöke kíván-e lenni, Orbán Viktor úgy válaszolt, hogy a magyar állam és nemzet határai nem esnek egybe, és a következô kormány a magyar nemzet kormánya akar lenni.

Boros János, Kolozs megyei RMDSZ-elnök

— A magyar országgyûlési képviselôválasztás eredményei azt bizonyítják, hogy a nyugati demokráciákhoz hasonlóan Magyarországon is igazi kétpólusú politikai rendszer van kialakulóban: egyik oldalról a szociáldemokrata vonulat, másfelôl pedig a jobbközép pártjai.

Ami a külpolitikát illeti, nem hiszem, hogy lényegesebb változás következn be, hiszen a magyarországi rendszerváltás óta a magyar külpolitika egyetlen vonalat követ. Attól függetlenül, hogy épp melyik párt alakít kormányt, az az európai és euroatlanti integráció elkötelezett híve marad.

Úgy vélem azonban, hogy az új magyar kormánynak, amelyet a Fidesz-MPP alakít, a külpolitikája, úgymond, határozottabb lesz. De ez talán akkor is bekövetkezett volna, ha történetesen az MSZP nyeri meg a választásokat, hiszen egyre inkább olyan kérdések vetôdnek fel, amelyek megoldása megkerülhetetlen. Lásd csak a határon túli magyarok esetleges vízumkötelezettségének ügyét.

Dáné Tibor, a Szociáldemokrata Tömörülés tiszteletbeli elnöke

— Személyes véleményem szerint a magyarországi választásoknak két, az ország stabilitását megôrzô eredményre kellett volna vezetniök. Vagy maradt volna a régi szocialista–szabaddemokrata koalíció, vagy ezt felváltotta volna egy Fidesz–MDF-es együttmûködés. De harmadik megoldás született: hiszen míg a szilárd baloldal létezik, a konzervatív nemzeti jobboldal rendkívül tarka képet mutat, és még hosszú ideig bizonytalanná teszi a magyar politikát.

Sajnos, egyértelmû, hogy a Fidesz programja összeegyeztethetetlen a Független Kisgazdapártéval, Torgyán József kompromisszumkészsége pedig nagyon is véges. Elképzelhetetlen ugyanakkor a Fidesz–MSZP nagykoalíció is, hiszen az egész jobboldali összefogás a posztkommunistának titulált kormányzat leváltását célozta. Így tehát a Fidesz önmaga alatt vágta el a nagykoalíció lehetôségét. A jobboldali agitáció ugyanis nem valamiért, hanem valami ellen volt.

A Fidesz a szomszédos államokkal való kapcsolatoknak az új alapokra helyezését ígérte. Fennáll az a veszély, hogy Magyarországnak az, úgymond, intenzívebb, közvetlenebb beleszólása nyomán felerôsödnek a nacionalista erôk a peremállamokban, a helyi nemzetiségi politikának az érvényesülési esélyei így nagyon lecsökkennek.

Szatmári Tibor, Kereszténydemokrata Párt

— Egyrészt sajnálom, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt nem érte el az 5 százalékos küszöböt. Másrészt örvendek annak, hogy a Fidesz listáján több kereszténydemokrata politikus bejutott a parlamentbe, és hogy elsô fordulóbeli gyenge eredménye ellenére mégis frakciót alakíthat az MDF. Úgy néz ki, hogy a Fidesz már nem a keresztény-konzervatív erôk ellenzékeként definiálja magát, mint 1990 és 1994 között, hanem inkább Antall József politikai örököseként. Ez az oka annak, hogy most, 1998-ban, az Európai Kereszténydemokrata Unió is támogatta a szocialisták ellenében.

Ami minket illet, remélem, hogy a választási ígéreteknek megfelelôen az új kormány is a határon túli magyarok legitim vezetôségét fogja partnernek tekinteni. Ugyanakkor azt is remélem, hogy Magyarország sikeres euroatlanti integrálódása mellett tovább javulnak a román–magyar kapcsolatok.

Toró T. Tibor, a Reform Tömörülés elnöke

— Az RMDSZ-szel ellentétben számunkra, az RT tagjai számára nem kötelezô az egyenlô távolság elve a magyarországi politikai pártokkal szemben, így önfeledten tudunk örülni barátaink, a Fidesz csodálatos választási gyôzelmének. Azért is örülnek ennek a sikernek, mert ugyanazokban az értékekben, jövôképben gondolkodunk mi itt, Erdélyben, mint amit a Fidesz meg szeretne valósítani Magyarországon.

Biztató volt, ahogy Orbán Viktor, leendô miniszterelnök nyilatkozott a Fidesz külpolitikájáról. Az a kijelentése, hogy a leendô magyar kormány a nemzet része, megnyugtathat: az antalli politika pozitívumainak, tanulságainak lesz folytatása. Azt hiszem, hogy ezzel a kormányváltással helyére fog kerülni végre a határon túli magyarság kérdése a magyar politikában. Úgy vélem: ahogy eddig ellenzékbôl, most kormányról is oda fognak figyelni szavunkra, a konzultációk többek lesznek, mint egyszerû formalitás, és közösen tudjuk majd kialakítani a határon túli magyar közösségekre vonatkozó külpolitikát.

A Cotidianul címû napilap tudósítása szerint, amely A jobboldal és a szélsôjobboldal nyerte meg a magyarországi választásokat a részeredmények szerint címmel jelent meg, a Fidesz–Magyar Polgári Párt látványos gyôzelmet aratott.

A tudósító úgy látja, hogy Budapesten koalíció körvonalazódik a Fidesz, a kisgazdapárt és „ha szükséges lesz még, a MIÉP szélsôségesei között". A Fidesz számára ebben a helyzetben nem lesz nehéz a miniszterelnöki posztra jelölni a karizmatikus Orbán Viktort, akit a lap fiatal és megalkuvás nélküli politikusként mutat be.

A hírlapíró azt várja, hogy „a fiatal demokraták sok dolgot meg fognak változtatni Magyarországon olyan stratégiai területeken, mint a gazdaság, a szociális védelem, az adók, a külpolitika".

A szkeptikusok azzal érveltek, hogy nem lesz lehetséges az Orbán–Torgyán koalíció, mert a két politikus nem érti meg egymást. A választási programokat tanulmányozva — írja a lap — valóban sok különbséget találni közöttük, de nagyon sok közös nézetet is fontos kérdésekben. A kommentátor a külpolitikában a kisgazdák és a Fidesz álláspontját hasonlónak írja le Szlovákia és Románia tekintetében. A jövôben erre a két országra az új budapesti vezetôk külön figyelmet fordítanak — írja.

A tudósítás szerint a Fidesz magának igényli majd a külügyminiszteri tisztséget, amelyre minden valószínûség szerint Németh Zsoltot, a párt külpolitikai szakértôjét jelölik.

A nacionalista irányultságú Jurnalul national arról kívánja meggyôzni olvasóit, hogy „a kormányzáshoz a jobboldali pártoknak be kellene vonniuk az ultranacionalistákat". A lap tudósítója ezzel kapcsolatban egy korábbi Horn-idézetet ismertet, amely szerint a legaggasztóbb egy jobboldali kormány szomszédságpolitikája lenne. Ôk ugyanis — folytatódik az újság idézete — nem a megbékélést, hanem a gyûlöletet képviselik, márpedig ez fenyegetést jelentene a szomszéd országok magyar kisebbségei számára, amelyek a gyûlöletkeltés elsô áldozatai lennének. Emellett — írja ugyancsak Hornra hivatkozva a román nacionalista lap — a NATO- és az EU-csatlakozás késhet, vagy akár teljesen lemondhatnak róla.

Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke hétfôi sajtóértekezletén annak a meggyôzôdésének adott hangot, hogy a román–magyar kapcsolatok és a román állam és a romániai magyar kisebbség közötti kapcsolatok nem a politikai konjunktúra függvényei. Pártja azért dolgozik, hogy a budapesten bekövetkezô politikai változás ne érintse a román–magyar kapcsolatokat.

Az MTI kérdésére a politikus, aki egyben a képviselôház elnöke, kifejtette:

— A választási kampány idején tett nyilatkozatokból úgy tûnhetett, hogy Horn Gyula miniszterelnök szocialistái sokkal békülékenyebb magatartást tanúsítottak a magyar és a román állam, a román állam és a hazai magyar kisebbség problémáinak megoldását illetôen, s a jobboldali pártok, amelyek gyôztek, e tekintetben radikálisabbak. Én azonban azt hiszem, hogy más kérdés, amit a választási kampányban mondanak, és megint más a kötelezettségek és szükségszerûségek kérdése akkor, amikor kormányon vagy...

— A román kormány, a jelenlegi koalíció, pártunk szempontjából az emberi jogok, a kisebbségi jogok problémája, a romániai magyar kisebbséggel, Magyarországgal való kapcsolatok problémája nem a budapesti kormányváltozásokhoz kapcsolódó konjunkturális kérdés.

— A mi politikánk világos: mindenben tiszteletben tartjuk az összes nemzetközi elôírást a nemzeti kisebbségek jogait illetôen. Ebben a koalícióban a mi kezdeményezésünkre tettük meg azt a nagy, történelmi, minden szempontból helyes lépést, hogy a magyar kisebbséget bevontuk a kormánykoalícióba.

— Vannak magyar minisztereink, természetesen vannak magyar képviselôk, és minden problémájukat meg akarjuk oldani — nemzetközi egyezményeknek, mindenkori politikánk szellemének megfelelôen. Arra kérjük mindamellett RMDSZ-beli kollégáinkat, hogy a problémák megoldásának üteme legyen összeegyeztethetô a román választótestület nézeteivel.

— Ezzel azt akarom mondani, hogy sok dolgot a román lakosság egyelôre nem néz jó szemmel. Ezek nem nagyon fontos dolgok, és én mindig azt kértem az RMDSZ vezetésétôl, hogy ne ragaszkodjon mindezekhez az apróságokhoz, amelyek sokszor zavarók, hiszen maguktól meg fognak oldódni, amikor a román lakosság is rájön, hogy rendezésük nem sérti a román állam területi épségét és a román lakosság jogait.

— Szerintünk nagy türelemmel, nagy kitartással meg fognak oldódni mindezek az érdességek a román–magyar kapcsolatokban. Mi azt reméljük, és a magunk részérôl mindent meg is teszünk azért, hogy a választások nyomán Budapesten bekövetkezô politikai változás semmiképpen se érintse Románia és Magyarország kapcsolatait — hangsúlyozta Diaconescu.

— Nem tesz jót a tôzsdének a kormányalakítási huzavona, ezért kívánatos lenne gyorsan megszüntetni az instabilitást — közölte Torgyán József, az FKGP elnöke.

Torgyán elmondta: az FKGP 82 képviselôjelöltjének visszaléptetésével példát mutatott nemzeti elkötelezettségbôl a magyarországi politikai pártoknak, így a Fidesznek is.

— Most a Fidesz–Magyar Polgári Párton a sor, hogy megtegye a kormányalakításhoz szükséges lépéseket — jelentette ki.

Május 14-én az Elméleti Líceum, azaz a volt Wesselényi Kollégium dísztermében hetedik alkalommal került sor a Zilahi Kiss Károly-szavalóversenyre. A rendezvényt László Tibor tanár nyitotta meg. A versenyen egy kötelezô Kosztolányi- és egy szabadon választott költeményt kellett elszavaljanak a résztvevôk. Míg a zsûri meghozta döntését, addíg a líceum néhány diákja megzenésített Ady Endre- és József Attila-verseket adott elô. A IX–X. osztályosoknál Veres Boglárka, a Pedagógiai Líceum IX. D osztályos tanulója, míg a XI–XII.osztályosoknál Erdei Enikô XII. C osztályos tanuló lett az elsô. Másnap vette kezdetét a Pedagógiai Líceum rendezésében az iskolanapok. Elôször a tantárgyversenyeken díjazott tanulókat jutalmazták, aztán a diákok különbözô tantárgyakból elôadást tartottak. Délután került sor a sportvetélkedôkre, itt atlétikában, ügyességi versenyeken, kosár- és kézilabda-mérkôzéseken mérték össze erejüket a csapatok. A nap fénypontja a színpompás karnevál volt, ahol könnyûzene együttesek léptek fel, a diákok számára pedig jelmezversenyt rendeztek. Utóbbi gyôztese Schmidt Melinda lett, aki egy afrikai néger bôrébe bújva, tetôtôl talpig kakaóval mázolta be magát. Május 16-án iskolánk mûvészi csoportjai a Szakszervezetek Mûvelôdési Házában léptek fel, népzenei bemutatókat, verseket, modern táncokat adva elô.

Nemrég Mákófalvára ruccant ki a Bonifácz, hogy közelebbrôl is megismerkedjen az újonnan nyílt diszkóval, és az oda járó fiatalokkal.

— A hivatalos megnyitó május másodikán volt — mondta Papp Levente, a diszkó D.J.-je. — Talán azért indult, mert szükség volt rá... Itt, a Kalotaszeg e táján nem volt eddig egy olyan hely, ahova a magyar fiatalok elmehettek volna táncolni, és ahol civilizáltan tölthették szabad idejüket.

— Hogyan teremtettétek meg az anyagi feltételeket?

— Azt mondja a bölcs üzletember, hogy „csak pénzbôl lehet pénzt csinálni". A mi diszkónk esetében is valahogy így van: egy hatalmas befektetésrôl van szó. Vincze Jani — az épület tulajdonosa — „építette" több éven keresztül ezt a profi termet, mely padlóvilágítással is el van látva. A zenét és világítást egy kolozsvári srác, Dimény Robi hozta. Maga a falu nem tudná eltartani a diszkót, ugyanis Mákóból csak 40–50-en járnak ide. A társaság 70%-a a környezô falvakból jön. Szombatonként az átlag 200–250 személy. A megnyitón különben még a 300-nál is többen voltunk.

A Galaxy diszkó tulajdonosa, Dimény Robi, a szervezésrôl beszélt nekünk:

— Arra törekedtünk, hogy olcsó árakat állapítsunk meg. A belépô 3000 lej, míg a kolozsvári diszkókban egyes helyeken a 10 000-t is meghaladja. Ez, persze, reklámár, de mindig úgy fogjuk csinálni, hogy minél többen meg tudják engedni maguknak, hogy eljöjjenek. Külön autóbuszjáratot is szeretnénk indítani, ugyanis Mákónak nem a legjobb az összeköttetése sem a környékkel, sem pedig Kolozsvárral.

— Valami függöny sztoriról is hallottam...

— Ja. Nagy kínlódások közepette készítettük a diszkót, éjjel-nappal szereltünk, és amikor elkészült, épp azt beszéltük Levivel, hogy mennyire nem talál az a függöny a képbe. Erre bejön egy hölgy, és rögtön felkiált: „Jaj, de vagány ez a függöny!"

— Mákófalván divat-e az a felfogás, mi szerint: „magyar gyerek vagyok, magyar zenét nem hallgatok"?

— Biztos ti is észrevettétek, hogy a legsikeresebb számok, mint ahogy a közönség üdvrivalgása is mutatja: a magyar számok. Érdekes, hogy még a román gyermekek is bírják a magyar könnyûzenét!

A kétnapos rendezvénysorozat alkalmából az ismert szaktekintélyek részvételével megtartott péntek délelôtti, tudományos ülésszakot követôen a résztvevôk a Házsongárdi temetôben megkoszorúzták Szabédi László és testvérhúga sírját. A költôre Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke emlékezett. Az Anyanyelvi Konferencia, a Magyar Írószövetség és a Romániai Magyar PEN Klub nevében Pomogáts Béla, Kántor Lajos és Gálfalvi Zsolt, az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége és az EMKE országos elnöksége nevében Sebesi Karen Attila, a Magyar Köztársaság kolozsvári fôkonzulátusa részérôl pedig Bitay Károly és Soltész Levente helyezett koszorút Szabédi László sírjára. Majd Kántor Lajos és Sebesi Karen Attila Székely Róza sírjára helyezte el a megemlékezés virágait.

Szombaton kora délután a Szabédi-emlékháznál találkoztak a költô tisztelôi. A Magyar Írószövetség részérôl Pomogáts Béla, a Romániai Magyar PEN Klub nevében pedig Gálfalvi Zsolt mondott emlékbeszédet. Majd Pomogáts Béla, Kántor Lajos és Sebesi Karen Attila koszorút helyezett el az emlékház falára.

— írta a madarasi dombok között meghúzódó Szabédról Szabédi Székely László, ahol az idén is nagy szeretettel várták és fogadták a Szabédi-napok résztvevôit. Az ünnepi istentiszteletre abban az unitárius templomban került sor, ahol Szabédi Székely László anyai nagyapja, Abrudán Rédiger Géza is szolgált. Most Kecskés Csaba idézte a választott szülôfalu egykori fiának mához szóló üzenetét.

Tulajdonképpen Szabéd volt a Szabédi-napok elindítója, 1991-ben, most 8-adszor tettünk eleget meghívásuknak. „Számos helyen indult hasonló kezdeményezés — mondotta három évvel ezelôtt Herédi Gusztáv —, de lassan meg is szûnt. Szabéd kivétel, rá a folytonosság a jellemzô."

Jó volt látni, milyen gyorsan gazdára leltek a mûvelôdési otthonban bemutatott könyvek. Így Szabédi napjai és Szigetek a Holt-tengerben címû kiadványok. Az elôbbit Kántor Lajos, az utóbbit Nagy Pál mutatta be a közönségnek. A mezôségi antológiából Kilyén Ilka színmûvésznô olvasott fel verseket, prózarészletet.

Elsô tehergékocsiját 1926-ban állította elô, napjainkra nemzetközi konszernné nôtte ki magát, húsz országban termelô hetvenezer alkalmazottal. Tehergépkocsin kívül gyárt személygépkocsit, autóbuszt, hajómotort, építkezési felszerelést, ipari erôgépet. A szakma egyik legjelentôsebb óriása.

Ma még megtekinthetô Kolozsváron a Napoca Szálló melletti térségen a Volvo vándorkaraván kocsisora. A világhírû gépkocsigyártó cég Romániában, a maga 900 leszállított tehergépkocsijával, a piac 40%-át tartja kézben. Tegnap megkezdett látogatásuk révén azt a jelszavukat követik, hogy eredményesebb, ha a gyártó keresi fel leendô ügyfelét. Bemutatkozásuk során az érdeklôdôkhöz Petru Croitoru, a Volvo romániai képviseletének, az Autocamionul Kft.-nek vezérigazgatója, Alexandru Sântãmãrian körzeti igazgató és Olle Sölscher, a Volvo Truck Corporation marketingigazgatója szólt. Termékeik minôsége bárhol a világban biztos garanciát jelent, vonzó és nem merev áraik, pénzügyi feltételeik, valamint az a tény, hogy utólagos szolgáltatásokra kötelezik magukat jó üzletkötési lehetôségeket hordoznak. Bukarestben épülôben a Volvo Truck központ, amely minden szolgáltatást lehetôvé fog tenni, Nagyváradon korszerûsítik a Volvo mûhelyt, és más lépésekkel is könnyíteni kívánják termékeik térhódítását. 1998. április 6-tól Romániában 20 százalékos árengedményt alkalmaznak itteni ügyfeleikkel szemben. „Mindent a kliensért" — hirdeti szlogenjük. Stratégiájában a Volvo ezt az évet Románia meghódítására szánja.

A Gondola cég megnyitotta a Jókai utca 2–4. szám alatti, egészségügyi termékeket forgalmazó üzletét. Szabados Ferenctôl, a cég igazgatójától megtudtuk, hogy üzletük egyedülálló profillal rendelkezik. Az érdeklôdôk és az egészséges életmód hívei természetes alapanyagú termékeket vásárolhatnak itt. A testápoló szerek és kozmetikumok mellett francia növényi kivonatú tablettákkal, fogyókúrás készítmények, gyógyteák nagy választéka sorakozik a polcokon. A legfontosabb ajánlatuk az ortopéd és posztoperációs kisegítô termékek nagy választéka.

Az ortopéd cipôtôl tolószékig, egészségügyi harisnyáktól könnyen kezelhetô, ergonomikus ágytálakig — a beteg, illetve a lábadozó embert segítô eszközök találhatók az üzletben.

A Scudotex, a GY. S. GY., valamint a marosvásárhelyi Ortoprofil termékeit forgalmazzák

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]