1998. március 9.
(X. évfolyam, 55. szám)

A Félixfürdôn megrendezett VI. Partiumi Önkormányzati Konferencia résztvevôi pénteki tanácskozásukon hangsúlyozták annak fontosságát, hogy mind a pénzügyi források, mind pedig a velük való rendelkezés joga minél nagyobb mértékben kerüljön a helyi önkormányzatok, illetve polgármesterek kezébe annak érdekében, hogy képesek legyenek felelôs irányítói lenni az általuk vezetett közösségnek. Borbély László területfejlesztésért felelôs államtitkár a kormány azon intézkedéseit vázolta, amelyeket már eddig megtett, vagy a közeli jövôben szándékozik megtenni az önkormányzatok helyzetének javítása és a térségek fejlesztése érdekében.

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke rámutatott: nagy a lemaradás az önkormányzatok fejlettségében. 1923-ban Románia területi átszervezésekor igen különbözô hagyományokat örököltek Erdélyben, Moldovában és Dél-Dobrudzsában. A változások erôs központi hatalmat követeltek meg, a két világháború között mégis voltak némi jelei az önkormányzati fejlôdésnek, ezen a téren azonban hatalmas visszaesés következett be a kommunista idôszak alatt. Az 1989-es fordulat után megmaradtak a régi struktúrák. A valódi helyi önkormányzathoz hiányoznak olyan törvényi rendelkezések, amelyek tisztáznák, ki rendelkezzék a helyi vagyonnal, feloldanák a prefektusok és a megyei tanácsok közötti hatásköri átfedéseket. Helyi szinten például nem mindegy, hogy kinek a fennhatósága alá tartozik a rendôrség. Takács utalt rá: az önkormányzatiság Romániában félelmet kelt, és felvetése indulatokat vált ki. Éppen ezért általános társadalmi elfogadottság nélkül nem lehet eredményeket elérni. A hazai társadalom egészét partnernek kell tekinteni, ez vezet eredményre. A román állampolgárokkal szemben magyar részrôl esetlegesen bevezetendô vízumkényszerrôl, s az ezzel öszefüggésben a magyar nemzetiségûeknek biztosítandó esetleges kedvezôbb elbánásról szólva az ügyvezetô elnök kijelentette: nem etnikai kisebbség részeként, hanem egy európai régió polgáraiként akarunk schengeni útlevelet.

Borbély László utalt arra, hogy a jelenlegi kormány, amelynek az RMDSZ is tagja, elindult egy olyan úton, amely közelebb hozza a döntést a helyi önkormányzatokhoz, de ez a folyamat lassan halad. A kormány terveit ismertetve, felhívta a jelen lévô polgármesterek figyelmét arra, hogy 1998-ban pályázati rendszer indul, amelynek keretében regionális fejlesztési célokra fordítható pénzösszegekhez lehet jutni.

Amikor az RMDSZ vállalta a koalíciós szereplést, akkor egyrészt számíthatott a konfliktushelyzetekre, másrészt remélhette, hogy Románia integrációs szándékai komolyak. A román politikai elitnek fel kellett ismernie, hogy az országnak ez a koalíció az egyetlen alternatívája — mondotta a nagyváradi Bihari Naplónak nyilatkozva Törzsök Erika, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke.

A lap pénteki számában közölt beszélgetésben a HTMH elnöke úgy vélekedett, hogy az RMDSZ világosan megfogalmazta a romániai magyarság érdekeit, amikor belépett a koalícióba, élve az 1996-os választások nyomán hatalomra került román pártok együttmûködési szándékával. Mind Magyarország, mind a határon túli magyarok politikai elitjei arra törekszenek, hogy a magyar kisebbségek stabilizáló tényezôvé váljanak a térségben.

Törzsök Erika véleménye szerint azonban a román politikai elit egy része, függetlenül attól, hogy melyik párt színeiben politizál, sajnos, nem rendelkezik azokkal az információkkal és azzal a jogi szemlélettel, amelyek alapján befolyásolhatja az ország külföldi megítélését. A HTMH elnöke szerint annak, hogy Románia nem került be a NATO-bôvítés elsô körébe és az EU-val a csatlakozásról a tárgyalásokat elsôként megkezdô országok köré, egyik kiváltó oka a kisebbségi oktatási intézményrendszerrel kapcsolatos román felfogás. Törzsök Erika ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy az anyanyelvû oktatás intézményi garanciái a fontosak, olyan kérdésrôl van szó, amely nem múlhat a miniszterelnök szándékán vagy az államfô jóindulatán. Jelenleg a többség úgy véli, hogy a kisebbség az ô kegyelmébôl tanulhat anyanyelvén. Törzsök Erika hangsúlyozta, hogy a többség nyelvhasználata, kultúrája egyáltalán nem sérül a kisebbségi anyanyelvhasználattal.

A jelenlegi román belpolitikai válságról szólva Törzsök Erika rámutatott, hogy a mai román politikai elitnek súlyos feladattal kell megbirkóznia. A kisebbségi kérdés kijátszása nem jelentene megoldást. Ha ez a kormánykoalíció felbomlana, akkor egy olyan modell szûnne meg Romániában, amit az RMDSZ kormánytényezôvé válása miatt sokan példaértékûnek tartanak. A szövetség azonban nem tudna egy olyan koalícióban részt venni, amelynek tagjai esetleg megszegik az általuk is aláírt alapvetô egyezségeket, fejtette ki véleményét a HTMH elnöke, aki egyébként a vízumokra vonatkozó kérdésre válaszolva hangsúlyozta: Budapestnek teljesítenie kell majd az EU-csatlakozással kapcsolatos tárgyalásokon a schengeni elvárásokat, de úgy, hogy a határon túli magyar közösségek ne kerüljenek hátrányos helyzetbe.

A DP és a KDNPP küldöttségei szombaton találkoztak, hogy kísérletet tegyenek az elôzô napokban tovább élezôdött vita rendezésére, de a találkozó eredményérôl csak annyit közöltek, hogy a megbeszélést újabbak követik majd.

Magáról a légkörrôl Petre Roman DP-elnök úgy nyilatkozott, hogy ,,építô jellegû volt", és mindkét fél ,,a másik álláspontjának megértésére törekedett", míg egy parasztpárti szóvivô a találkozót ,,jónak" nevezte. Mircea Ciumara, a KDNPP alelnöke elmondta: a tárgyalás eredményét a pártvezetés fogja értékelni.

Mint ismeretes, csütörtökön a Petre Roman vezette DP ismét úgy nyilatkozott, hogy a költségvetést csak akkor támogatja, ha nem Ciorbea lesz a miniszterelnök — pénteken viszont a parasztpárt által irányított Demokratikus Konvenció foglalt állást úgy, hogy megerôsítette bizalmát a Ciorbea-kormány iránt, és leszögezte, hogy a DP ,,önmagát helyezi kívül a kormányzó koalíción, ha nem szavazza meg a költségvetést".

Petre Roman pártja és a Ion Diaconescu vezette KDNPP küldöttségei ilyen elôzmény után találkoztak szombaton Snagovban, Bukarest közelében. A megbeszélésen a parasztpárt részérôl Diaconescu mellett Nicolae Ionescu-Galbeni, Remus Opris és Mircea Ciumara alelnökök, a DP képviseletében pedig Roman oldalán Bogdan Niculescu-Duvãz, Victor Babiuc és Traian Bãsescu alelnökök voltak jelen.

A koalíció politikai egyeztetô tanácsa (amelyben a demokraták és a parasztpárt mellett a többi koalíciós párt vezetôi is részt vesznek) kedden vizsgálja meg a költségvetésnek a parlament elé terjesztendô végsô változatát, a DP képviselôi és szenátorai a tervek szerint hétfôn Emil Constantinescu államfôvel találkoznak. A parasztpárt vezetôi több alkalommal is hangot adtak annak a véleményüknek, hogy a költségvetést akkor is megszavazza a parlament, ha a demokraták nem támogatják.

Constantinescu elnök egy sajtónyilatkozatában viszont azt jelezte, hogy a költségvetési vita után, áprilisban a kormány el fogja kötelezni magát az idei gazdasági reformprogram mellett, azaz bizalmi szavazást kér. Ez egyben azt jelenti, hogy a demokratáknak nem feltétlenül a költségvetéssel kapcsolatban kell a kormány ellen szavazniok, ha mindenáron Ciorbeát akarják eltávolítani — sôt, a büdzsé ellen szavazni már csak azért sem lenne ebben az esetben a legjobb módszer, mert a kormány nem kényszerülne automatikusan lemondásra, ha a parlament elvetné a költségvetést.

Tekintettel az üzemanyagár emelésére a ploiesti-i Prola tejüzem máris bejelentette: hétfôtôl megdrágítja termékeit — jelenti a Mediafax. Ezek szerint 1 liter tej 3800 lej, a tejföl 5000 lej (250 gr.), a sajt kilója pedig 42 000 lej lesz. Noha a többi tejterméket és más, élelmiszert gyártó vállalattól még nem érkeztek hasonló „vészjelzések", csak idô kérdésének tûnik áraik elkerülhetetlen növekedése.

Sajtóértekezlet keretében ismertette a megyei RMDSZ az 1848-as szabadságharc és forradalom 150. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezô ünnepségek kolozsvári mûsorát. Az aggodó kérdésekre Eckstein-Kovács Péter szenátor vaskos törvénykönyvekbôl idézve ismételten hangsúlyozta: a rendezvénysorozat egyetlen programpontja sem olyan jellegû, hogy ahhoz polgármesteri engedélyre lenne szükség.

A román sajtó ekkor a koalíciós válságra terelte a szót. Kérdésre, hogy milyen visszhangra talált RMDSZ-körökben Ioan Vida Simiti parasztpárti képviselônek, az oktatási szakbizottság tagjának pénteki nyilatkozata, miszerint nincs értelme külön magyar felsôoktatási intézmény létrehozásának addig, amíg a magyar nemzetiségû diákok számára minden szinten biztosított az anyanyelvi oktatás, Eckstein szenátor kijelentette: ha a parasztpárti képviselô valóban az egész parasztpárt állásfoglalását képviseli, akkor ez vészjel. Az önálló magyar állami egyetem kérdése ugyanis része a kormányprogramnak, és nem képezi alku tárgyát. Az RMDSZ, amelyet maga Constantinescu elnök azért dicsért meg a minap, amiért oly higgadtan és felelôsségteljesen viselkedett a koalíciós válság során, reméli: a KDNPP idôben, még az oktatási törvényt módosító sürgôsségi kormányrendelet képviselôházi vitája elôtt összeszedi magát, és állja a szavát. Az RMDSZ tehát nem felelôtlen fenyegetésekbe bocsátkozik akkor, amikor ismételten kijelenti: amennyiben buknak a sürgôsségi kormányrendeletben megfogalmazott kitételek — a földrajz és történelem oktatási nyelvét leszámítva — kilép a kormányból. Az RMDSZ nem fenyeget, de abban a pillanatban, ahogy a koalíciós partnerek megszegik a protokollt, kénytelen lesz ennek következményeit levonni. Boros János megyei elnök emlékeztetett Emil Constantinescu kijelentésére, miszerint nem hajlandó olyan törvényt aláírni, amely akadályozza a nemzeti kisebbségek anyanyelvû oktatását. Annak eldöntése pedig, hogy mi a teendô a kormányrendelet bukása esetén — amely különben maga is kompromisszum eredménye — a Szövetségi Képviselôk Tanácsára tartozik — mondotta.

A sajtóértekezleten jelen volt Sebesi Karen Attila megyei mûvelôdési alelnök, az RMDSZ egyházügyi és mûvelôdési fôosztályának fôreferense, aki a március 15-i megemlékezések mûsorát koordinálja, valamint Hajdó Csaba KMDSZ-elnök, akinek — derültségét visszafogva — sikerült megnyugtatnia az érdeklôdô román sajtót arról, hogy a MADISZ, illetve KMDSZ néven futó ifjúsági szervezetek nem afféle titkos kiképzôosztagai, fiatal zsoldosai az RMDSZ-nek.

(A kolozsvári ünnepi rendezvények teljes mûsora a 2. oldalon)

A jászvásári Monitorul napilap jelentése szerint 1998 januárjában a nettó átlagbér 884 424 lej volt, 3,7 százalékponttal kevesebb, mint múlt év decemberében. Béremelések — mint tudjuk — csak a lakosságot árammal és távhôvel ellátó üzemekben, továbbá az oktatásban és egészségügyben voltak. A legnagyobb jövedelmek januárban is a bank-, illetve a pénzügyi szektorban voltak. Itt egy átlagos alkalmazott szûken 2,5 millió lejt keresett. Hasonlóan jó jövedelmeket könyvelhettek el a biztosításban dolgozók. Az elektromos és gázmûveknél kereken 1,5 millió lejt vittek haza, egy postahivatalnok pedig átlagosan 1,2 millió lejt.

A januári inflációs ráta a Nemzeti Statisztikai Bizottság adatai szerint 4,6 százalék volt. Ismeretes, az évkezdet egy sor drágulást hozott a legkülönbözôbb területeken. A leglátványosabb áremeléseket a posta és a Romtelecom távközlési vállalat hajtotta végre, 66,8 százalékkal. A városi tömegközlekedési díjak 0,3 százalékkal, a busz és vasút a távolsági közlekedésben 1,7 százalékkal emelkedtek.

Az élelmiszerek átlagosan 4,5 százalékkal drágultak, ezen belül a hal és halfélék 10,1 százalékkal, a zöldség (friss és konzerv egyaránt) 8,4 százalékkal, a kávé és a kakaó 8,3 százalékkal. A szeszes italok ára 6,6 százalékkal emelkedett, a tejé és tejtermékeké 6 százalékkal, a húsé és kolbászáruké 5,2 százalékkal. Csupán a tojás lett olcsóbb 1997 decemberéhez képest, 2,7 százalékkal. A ruhanemûk, cipôk, háztartási készülékek és bútorok 4–5 százalék közötti mértékben drágultak.

A kettôs adóztatás elkerülésérôl, a kereskedelmi csere ösztönzésérôl és kormányközi együttmûködésrôl írt alá megállapodást a holland és a kormány Emil Constantinescu államfô hollandiai látogatása alkalmából.

Amint arról a Rompres hírügynökség szombaton beszámolt, az Otopeni repülôtéren pénteken éjszaka, hazatérésekor tett nyilatkozatában az államfô kiemelte, hogy Hollandia megkétszerezi a román kis- és középvállalatok támogatására, illetve az európai integrációra való felkészítésre, a szakemberek képzésére szolgáló térítésmentes segélyt. Holland részrôl politikai és diplomáciai támogatást ígértek Románia NATO- és EU-integrációs törekvéseihez, illetve segítséget a hazai fegyveres erôk, fôleg a haditengerészet korszerûsítéséhez, vezérkari tisztek képzéséhez. Támogatást nyújtanak továbbá a korrupció és a szervezett bûnözés ellen küzdô román intézmények felszereléséhez és személyzetének felkészítéséhez.

A gazdasági eredmények között említette Emil Constantinescu, hogy a Shell és a Romgaz társaságok jegyzôkönyvet írtak alá egy erdélyi gázlelôhely kutatásáról és a romániai gázvezetékek korszerûsítésérôl, egy másik holland társasággal pedig a Romgaz arról jutott egyetértésre, hogy megkezdik a nyugat-romániai gázvezetékek alkalmassá tételét a nyugati rendszerrel való összeakapcsolásra: ily módon szükséghelyzetben Románia 500 millió köbméter gázt importálhatna Hollandiából. Az Állami Tulajdonalap az ABN AMRO bankkal kötött megállapodást, amelynek értelmében holland szakértôk támogatást nyújtanak a flotta privatizálásához, a csalások felderítéséhez — közölte Constantinescu.

A Soros-alapítvány Kortárs Mûvészeti Részlegének tavaly októberben Kelnek középkori várában megtartott ötödik országos seregszemléje olyan sikeres vállalkozás volt, amely fiatal kolozsvári rendezôjét, Maria Rus Bojant az ötlet tovább gondolására-fejlesztésére-kiteljesítésére ösztönözte. Az erdélyi lét, a különféle kultúrák több évszázados egymás melletisége és kölcsönhatásuk megteremtette azt a rendkívül sajátos és fölöttébb termékenynek bizonyuló miliôt, amely mára azonban, az utóbbi évtizedek tömeges kivándorlásaival, alaposan megváltozott. Kárára. Egész települések néptelenedtek el, az építészetileg egységes, rendkívül vonzó szász falvak például vagy az elhagyottság, vagy az új gazdák érdektelensége folytán váltak fokozatosan az enyészet martalékává. Ugy tûnik, a folyamat visszafordíthatatlan. Menteni, ami még menthetô, megörökíteni a még létezô, vagy már csak emlékképekben élô tárgyi dokumentumokat, emberi viszonyulásokat, a baráti kapcsolatok hangulatát — ez a kiállítás célja. De hogyan lehet lencsevégre kapni egy már csak tudati síkon létezô tárgyat vagy éppenséggel hangulatot? Fotóesszében. Úgy, ahogyan azt Feleki István, Mihai Oroveanu vagy Dorel Gãinã teszi. És valamelyest hasonló Maria Rus Bojan és Dan Curean video-installációja is. A szerzôk a mozgóképek segítségével mutatják be a mát és utalnak a múltra. A klasszikus értelemben vett dokumentumfotózáshoz a szebeni Mircea Stãnescu áll a legközelebb.

Kultúramentô, a jövônek is szóló múlt idézésével a kiállítás fontos szerepet tölt be mind az itt élô, mind pedig az eltávozott, de gyökereiktôl elszakadni nem akaró, nem tudó erdélyiek életében, hagyományápoló törekvéseikben. „Ezek a képek németül beszélnek" — maradtak meg bennem a német fél részérôl nem minden érzelmi töltet nélkül németül elhangzott szavak. Pedig a kiállított munkákat magyar és román mûvészek készítették. De a jó értelemben vett, valódi erdélyi szellemben.

A Mûvészeti Múzeum, az Artexpo Alapítvány, a bukaresti Német Kulturális Központ, a Kolozs Megyei Mûvelôdési Felügyelôség, a szebeni német konzulátus, a Duna menti Svábok Stuttgarti Mûvelôdési Alapítványa és a bonni Internationales támogatta. Péntek délután, a Bánffy-palotában megnyílt tárlatot dr. Livia Drãgoi, a múzeum igazgatónôje és Maria Rus Bojan muzeográfus ismertette. A kiállító mûvészek egyike, a bukaresti Mihai Oroveanu pedig, aki egyben az Artexpo igazgatója is, bemutatta az egy héten belül piacra kerülô tetszetôs, új, román mûvészeti folyóiratot, az Ateliert.

Kelet-Európa egyik legjelentôsebb tavaszi mûvelôdési eseménye a The British Dance Festival. Nagy-Britannia legjelesebb táncegyüttesei lépnek fel Románia nagyvárosaiban, köztük Kolozsváron is. Amint arról már hírt adtunk, a Phoenix táncegyüttes kedden este 7 órakor vendégszerepel a magyar színházban. Ezt a rendezvényt is, akárcsak az összes többit, a Romániában 120 000 elôfizetôvel rendelkezô CONNEX GSM mobiltelefon társaság támogatja. A társaság célja, a tökéletes szolgáltatás mellett, a mûvelôdési események támogatása is. Örvend, hogy ezáltal hozzájárulhat a romániai kulturális élet kiteljesítéséhez, gazdagabbá tételéhez.

EUGEN PATACHI festészeti tárlata nyílik meg március 11-én, szerdán este 6 órakor a Fôtér 30. szám alatti Mûvészeti Múzeumban. A mûvész 1968-ban végzett a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán Petre Abrudan és Aurel Ciupe tanítványaként. 1961 óta rendszeresen szerepel csoportos kiállításokon.

Február 21 és március 1 között föld alatti kutató-térképezô tábort szervezett a Sonkolyos melleti Szelek Barlangjában a Kolozsvári Amatôr Barlangász Klub — tudtuk meg Vári Lászlótól, a klub elnökétôl. A térképezô csoport által mért adatokat számítógép segítségével dolgozták fel, hogy minél pontosabb térképét készíthessék el Közép-Kelet Európa legnagyobb barlangjának. A nem mindennapi kvalitásokat követelô föld alatti munka során sikerült közel három kilométernyi járatot újramérni oly módon, hogy a tévedési hibaszázalék ne haladja meg a 0,7-et. A kutatócsoport is kitett magáért: több mint fél kilométernyi új járatot fedeztek fel! Külön örömet jelent minden természetkedvelônek a hír, hogy az egyik új járatban komoly légmozgás jelzi, hogy újabb és újabb földalatti járatokra lehet számítani. A tábor költségeinek legnagyobb részét a Megyei Sport és Idegenforgalmi Igazgatóság fedezte. A klub ezúttal is köszönetet mond az igazgatóságnak a segítségért.

Alig zárta be kapuit a VI. Ambient Instal Vásár, máris láthatáron a következô: március 12-étôl az Ambient Construct Nemzetközi Vásár hatodik kiadását látogathatjuk. Az Expo Transilvania és a Romániai Építôipari Kivitelezôk Egyesülete, a vállalatok túljelentkezésére való tekintettel, az idén elôször egymástól függetlenül rendezi meg a két fontos eseményt. A csütörtökön kezdôdô expón építôanyagokat és kellékeket, építôipari gépeket, felszereléseket, technológiákat, építészeti, kutatási, tervezési anyagot, díszítô kôzeteket, belsô és külsô díszítôelemeket, az építôiparhoz kapcsolódó szolgáltatások ajánlatait állítják ki. A vásár idején a szakemberek számára tanácskozásokat rendeznek.

Imreh István professzor Entz Géza-díjjal való kitüntetése kapcsán Benkô Samu EME-elnök az ünnepelthez fûzôdô baráti kapcsolatáról szólt. Amely, bizony, elég régen, a '40-es években kezdôdött. Amikor ô szociológus hallgatóként, Imreh István pedig közgazdász egyetemistaként, majd hamarosan tanársegédként állott pályafutása kezdetén. A bennük rejlô hajtóerô a közösségi sorskérdések tanulmányozása iránti elkötelezettségük volt. Akkoriban, falutörténeti kutatása során, Imreh Istvánt ô, a Nyárád-vidéki születésû szociológus tanítgatta arra, amiben barátja még meglehetôsen járatlan volt: a szôlô- és borismeret mûvészetére. Mint mondotta, ez jelentette részérôl a szerény, de nem egészen mellôzendô hozzájárulást a most kitüntetéssel elismert Imreh István-i életmû megvalósulásához.

Az erdélyi unitárius ifjúság keretszervezeteként mûködô Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) legutóbbi székelykeresztúri választmányi ülésén többek között az egyleti kiadványok és országos rendezvények kérdésérôl tárgyaltak, pontosították az évi kiadói terveket és a rendezvénynaptárt.

A tervezett kiadványok közül megemlítjük az ODFIE Tájékoztató két félévi számát, a faluismertetô kismonográgia-sorozat hat újabb számát (Homoródkarácsonyfalva, Székelyszentmihály, Városfalva, illetve Árkos, Bölön, Vargyas), Balázs Ferenc Mesék címû levélgyûjteményének kibôvített újrakiadását, az ifjúsági egyleti énekeskönyvet, csoportjáték- és vetélkedô-gyûjteményt, az 1848-as emlékfüzetet, az unitárius ismeretterjesztô kiadványt, valamint az 1998. január 9-10-én Csíkszeredában tartott I. ODFIE Szavaló- és Népdalverseny válogatott anyagának hangszalag formában történô megjelentetését.

Az 1998. évi nagyobb méretû rendezvények a következôk: március 15-i megemlékezô ünnepségsorozat Kolozsváron, közös szervezésben az Erdélyi Keresztyén Ifjúsági Egyesülettel és a Koloszvári Magyar Diákszövetséggel, egyletvezetôk egyházköri találkozója (a kolozs-tordai és maros-küküllôi egyházkörök egyleti elöljáróinak 1998. március 22-23-án Marosvásárhelyen, V. Magyar Unitárius Gyermek- és Ifjúsági Szórványtábor — a kettôs kisebbségben élô fiatalok nemzeti és vallási azonosságtudatának erôsítése céljából (1998. június 28-július 6. között Homoródalmáson és Oklándon), II. ODFIE Vezetôképzô (1998. július 15-19., Homoródszentmárton), XXII. Erdélyi Unitárius Ifjúsági Konferencia és az ODFIE ez évi küldöttgyûlése (1998. augusztus 20-23., Bölön), II. ODFIE Színjátszó-találkozó (1998. augusztus 28-30., Magyarsáros — Maros megye), Nemzet- és Egyházismereti Vetélkedô (több szakaszban, az országos döntôre 1998. november 13-14-én kerül sor), Dávid Ferenc-emlékzarándoklat (1998. november 15., Déva).

• A plakátokon és röpcédulákon meghirdetettel ellentétben nem a Báthory-, hanem az Apáczai-líceum dísztermében zajlik majd a cserkészcsapatok vetélkedôje holnap délután háromtól. Az Apáczai-, a Báthory-, Brassai-, a Hunyadi Mátyás és a Református Kollégium cserkészcsapatai vesznek részt a három témakörre: „A Pilvax kávéháztól a régi Vigadó nagyterméig", „A forradalomtól a szabadságharcig" és a „'48 a mûvelôdéstörténet tükrében" felosztott versenyen. A vetélkedôt látványosra terveztük, hogy a közönség is élvezhesse, várjuk a csapatok szurkolótáborát és minden érdeklôdôt.

• A holnapi nap másik rendezvénye tudományos elôadás lesz. Csetri Elek történész, az Erdélyi Múzeum (az Erdélyi Múzeum-Egyesület folyóirata) fôszerkesztôje Bem és Erdély címmel tart elôadást. Az 1848-as magyar forradalom legérdekesebb alakjai és hôsei azok, akik azt vallották: a szabadság kivívása közös ügy, nem csupán egyetlen nemzeté. Így csatlakozott a magyar szabadságharchoz Bem tábornok is, az 1830-as lengyel forradalom legendás figurája.

Az elôadás délután 5-tôl kezdôdik a Brassai Sámuel líceum imatermében.

Március 11-én, szerdán délután 5 órakor, az unitárius egyház imatermében (Brassai-líceum) Kolozsvár a forradalomban címmel Egyed Ákos tart elôadást. A március 12-i, csütörtöki mûsor a következô: délután 2 órakor film Petôfirôl, 4 órakor pedig a honfoglalásról a Protestáns Teológia dísztermében, a filmeket este 6 és 8 órai kezdettel megismétlik. Meghívott Koltay Gábor rendezô. Délután 5 órakor az unitárius egyház imatermében Petôfi Erdélyben címmel Dávid Gyula tart elôadást. Március 13-án, pénteken este 6 órakor a Báthory-líceum dísztermében a kapusi ifjúság verses-zenés megemlékezô összeállítására kerül sor. Március 14-én, szombaton 11 órakor Gaál György és Fazekas István tanárok vezetésével a Házsongárdi temetô '48-as sírjain helyezik el a kegyelet virágait. Délután fél 4-kor Emlékképek '48-ból címmel kiállításmegnyitó a magyar színházban. 4 órakor gálamûsor, ezt követôen pedig Dinnyés József gitárkoncertje a Petôfi-emléktáblánál. Este 8 órakor táncház a Monostori út 16. szám alatti mûvelôdési házban. Március 15-én, vasárnap déli 12 órakor ünnepi felekezetközi istentisztelet a Szent Mihály-templomban, majd megemlékezés és koszorúzás a Bem-és Petôfi-emléktáblánál. Délután fél 4-kor a magyar színházban bemutatják a Mária fôhadnagy címû operettet. Este fél 8-kor pedig Boér Ferenc színmûvész pódiummûsorára kerül sor. Este fél 10-kor a Hully Gully diszkótermében Takáts Tamás DBB koncert és buli.

Gyakran szöges ellentét van a kormányok kijelentései és a polgárok mindennapi tapasztalatai között. Mert míg Szegeden a magyar és román államfô konzulátust nyit meg, Kossuth–Bãlcescu-emléktáblát leplez le (emlékezve a Megbékélési Tervezetre) és áradoznak a jószomszédi kapcsolatokról, addig Erdélyben egyre-másra mázolják le a kétnyelvû helységnévtáblákat. Sôt, most már egyenesen gyújtogatással fenyegetôznek. A minap a következô román nyelvû névtelen levelet kapta az egyik kalotaszentkirály-zentelki lakos:

„Vincze úr, tisztelettel kérünk, hogy vedd ki a kertedbôl a kétnyelvû táblát, mert nincs törvényes keret az elhelyezésére. Ellenkezô esetben kockáztatod, hogy valaki felgyújtja a házadat és a kertben szalmádat."

A kétnyelvû táblát másfél hónapja helyezték el a település bejáratánál, praktikus okból tulajdon beleegyezésével az útig nyúló kertben. A kormánykoalíció csak sürgôsségi kormányrendelet formájában tudta ezt a törvényt bevezetni. Az írja elô ott, hogy ahol a lakosság 20%-át meghaladja a kisebbség, kitehetô a kétnyelvû helységnévtábla. Kalotaszentkirály-Zentelkét 90%-ban magyarok lakják. Ennek ellenére a törvényeket tiszteletben tartó békés polgárokat és községi vezetôket büntetlenül fenyegethetik és provokálhatják egyesek. Úgy egy hónapja a polgármester ablakát dobálták meg tojással, kapuját lemázolták és telefirkálták, akárcsak a mûvelôdési otthon falát, de nem büntettek meg senkit. Azt a mûvelôdési otthont csúfolták meg, melynek falai között, a diktatúra bukása óta, minden nyáron nemzetközi tánctábort rendeznek, ahova pedig Nyugat-Európától Távol-Keleten át Amerikáig érkeznek résztvevôk. Vajon ha az itt megforduló turisták a provokációk hírét elviszik a nagyvilágba, ki ad még hitelt Emil Constantinescu elnök kijelentéseinek Brüsszelben, Párizsban, Washingtonban és Strasbourgban, hogy Románia példaértékûen teljesítve a feltételeket készen áll az euroatlanti csatlakozásra?

De ne csodálkozzunk, hogy ez történik, hisz épp az államelnök és a kormány tagjai adják meg az alaphangot rá. Mert míg Budapesten megígérik a magyar egyetemet, Bukarestben már nem emlékeznek rá. Különben aligha hunynának szemet a hatóságok a sorozatos provokációk és immár a gyújtogatásos fenyegetés ténye fölött. Vagy talán ugyanúgy akarnak ôk is megemlékezni 1848-ról, mint ahogy 150 évvel ezelôtt, amikor november 7-én Kalotaszentkirály-Zentelkét kirabolták és felgyújtották? A korabeli eseményekrôl Magyarvalkó református lelkésze, id. Kilyén Ferenc az egyház anyakönyvének 44. lapján ezt jegyezte fel: „Ugyan 7-én déltájban megindult az egész haramiatábor, mely már akkor a körülfekvô oláh falukból, sôt még magyarokból is — mert ezeket felgyújtással fenyegették — igen nagyra növekedett volt. Felvonultak a bocsi hegyre, onnét este felé leszálltak a kalotaszentkirályi határra s mind közelebb-közelebb húzódtak a faluhoz. Ámbár igen számos nemzetôrök gyûltek volt össze a megye felsô kerületébôl a rablócsorda megzabolázására, mindazon által az nem sikerült, mert az ôrsereg nagyobb része aznap délután a Malomszeg felôl összesereglett, és az albákiak által megkezdendô összecsapásra várakozó oláhok eloszlatására-vissszaverésére menvén, kinek nagyobb része szétfutkosott, de a malomszegiek a falu végére összegyûlvén, az ôrsereget bevárták, fegyvereiket letették, a bujtogatókat kivallották, hogy a maroslaki pap fia és a kalotai pap fia és a kalotai falusbíró lettek volna. Itt az ôrsereg sokáig tanácskozván a teendôkrôl és a malomszegiekkel alkudozván, a havasiak ez alkalmat és távollétet felhasználva, naphaladat táján K. Sz.-Királyra rárohantak, gyújtogatni kezdettek szurkos szöszfojtással, és a kezükben levô égô szurokkal. Midôn már Szt.-Királynak nagyobb része tûzbe és a haramiák által elborítva volt, akkor érkeztek a nemzetôrök Szentkirályra. Egyfelôl a tûz, másfelôl a nyüzsgô rablók miatt nem volt akkor tanácsos ütközetet próbálni, ámbár érkezett volt azon estére 480 fegyveres honvéd Magyarországról, mindazonáltal B.-Hunyadra visszatértek s K.-Szt.-Király-Zentelkét vesztére hagyták.

A rémítô tûz, a körül-belül levô falukból odacsôdült rablók és maguk a havasiak annyira elpusztították a 2 magyar falut, hogy 3–4 házon kívül (az oláh templom, kántor és 2 oláhlakta ház) semmi épület nem maradott. Marháikat, melyeket kivertek, gúnyájukat, mit a tûzbôl kikapkodtak, a rablók elhajtották csordástól, elvitték rakásostól. Éjfél után, midôn a tûz csaknem mindent megemésztett, a tolvajok megrakodtak, a pokolszülte rablók fônökeikkel bementen a Jósika-udvarba (b. Jósika János osztrák generális birtoka), mely még épen állott, ablakait kivilágították, nagy vigassággal vacsoráltak, ettek és ittak s mi után ezt is kirabolták, a boros hordók fenekeit beütötték, az udvart is felgyújtották, elégették... A havasi vad csordák és a hozzájuk került gonosz falusiak éjszaka számos magyarokat — kivált nemeseket — öltek meg mindkét nemen, a kiket csak kézre keríthettek. Név szerint: Nagy Sándort nejével a legkegyetlenebb halállal ölték meg, a 15 éves leányát rabul vitték (e nô ma is él, most Szakács Sándorné). I. Deési Istvánnét, öreg Kiszelynét megölték, megégették és sokakat másokat.

Az albáki rablókat vezérelték: Korkis Juon és Darabont Nikolai nevû tanult gonosztevôk, kik azután is mind végig ûzték istentelen mesterségüket: a rablást és gyilkolást..."

Minden elégett, ami eléghetett. Olyan tûz volt, hogy a toronyban a harang is megolvadt.

Sok munka és verejték után a település ismét felépült. A pusztítás utolsó nyomait 1994 ôszén sikerült eltüntetni, mikor a templom restaurálása keretében a mennyezet ismét festett kazettát kapott (Illyés Alapítvány támogatásával). Az 1994. október 9-i avató ünnepségen, amelyre Magyarország mellett Németországból és Franciaországból is érkeztek, a helyi ortodox lelkész üdvözlô szavaiban épp a fenti eseményekre hivatkozva elmondta többek között, hogy a pusztítás többet soha nem ismétlôdhetik meg.

Tudjuk, hogy a lelkészeknek és a vallási vezetôknek szavuk van a híveik elôtt. Láthatjuk, mit okoztak a vallási villongások Boszniában és a világ más helyein. Reméljük, hogy a kalotaszentkirályi lelkész állja a szavát, és Constantinescu elnök is komolyan gondolta, amit budapesti látogatásán mondott. De ezt akkor bizonyítanák a legjobban, ha a törvényeket betartó polgárok ellen gyújtogatással és provokációkkal fenyegetôket felkutattatnák és Románia törvényei értelmében megbüntettetnék.

Kolozsváron szunnyad egy hatalmas erô, de csak amolyan szelíd erô, ami félve ad életjelt magáról. Ezért sokan alábecsülik, nem ismerik, vagy hajlamosak minduntalan megfeledkezni róla.

Rólunk van szó: kolozsvári magyarokról.

És a bennünk még mindig kihasználatlan erôforrásokról. Hiszen nem véletlen, hogy ez a közösség képes színházat, operát, bábszínházat, iskolákat, osztályokat, egyetemi oktatást, napilapot, más folyóiratokat, rádió- és tévéadásokat stb., stb. fenntartani, éltetni. Csakhogy képes lenne ennél sokkal többre is. Ámde vagy nem igényel, vagy fél igényelni többet. Aztán meg aki nyújthatna neki valamit, az sokszor nem hallja meg halk szavát.

A hasábjainkon, sajnos, túl keveset szereplô Szilágyi N. Sándor írta meg nem egész két éve Szegény kolozsváriak címû cikkében, hogy a helybéli magyarság mennyire nics tudatában saját erejének. Minduntalan visszariad valamitôl, mások reakciójától tart minden lépésénél elôre, azon töpreng, hogy vajon ô most már szórványban van vagy miben, mikor hivatalosan elismert 75 000 fôs nagyságrendjével az ország második legnagyobb egy helységben élô magyar közösségét teszi ki Marosvásárhely után. De utóbbitól sincs nagyon elmaradva, csak egynéhány ezerrel, és ha figyelembe vesszük Kolozsvár kulturális túlsúlyát, az egyetemeket, szerkesztôségeket, a viszonylag több értelmiségit, akkor mindenképpen megbocsátható nekünk annyi lokálpatriotizmus, hogy városunk magyarságát Erdély és Románia (egyik) legfontosabb ilyen nemzetiségû közösségének tekintsük.

Az említett Szilágyi N. Sándor-cikk tartalmazott egy érdekes észrevételt is, de nem írt a jelenség okáról. Arról volt szó, hogy a piacgazdaság minden törvényével ellenkezve, magyarországi vagy onnan szállító könyvescégek megtömik például a mintegy a 30 000-es lakosú Székelyudvarhelyt jobbnál jobb magyar könyvekkel, míg Kolozsvárra, a több mint 75 000 magyart számláló kultúr- és egyetemi városba alig juttatnak valamit. Persze, mert Székelyudvarhely lakossága majdnem kizárólag magyar, míg Kolozsváron — hivatalosan — 22,7%. A kereskedô nem vette ez esetben figyelembe a felvásárló piac nagyságát, csupán a románsághoz viszonyított számarányt. Ilyen logikával Bodrog faluba is vihetnék a temérdek könyvet, ahol alig él néhány tucat ember, igaz, mind magyarok.

Vajon miért állnak így a dolgok? Lehet, hogy magyarországinak kellemesebb a Székelyfölddel üzletelnie, annak magyarosabb környezete miatt? Lehet, de akkor miféle kereskedô az, aki nem azt nézi, hogy hol kel el több portékája? Azt hiszem, a baj valahol ott is kereshetô, hogy vajmi kevés hang jelzi az igényt például a jobb könyvellátásra Kolozsváron. Belenyugszunk a helyzetbe, inkább keressük az alkalmat, mikor megy valaki Székelyudvarhelyre, s megbízzuk könyvet vásárolni.

De nemcsak egyedül ezen a téren áll így a helyzet. Hatalmas bánata Kolozsvárnak, hogy nincs magyar nyelvû magán — milye is?, hazai magyar szakmai körökben még nem eldöntött, hogy elektronikus, audiovizuális, esetleg sugárzott sajtója vagy médiája, így hát egyszerûbben — rádió- és tévéadása. A Sonic rádió megszûnte után (arról a valamirôl, ami most van helyette, jobb nem beszélni) az Evangélium Hangja rádió heti félórás magyar nyelvû baptista istentiszteletén kívül gyakorlatilag nem hallható magyar szó helyi magánadóról. Nem pótolja ezt a CD rádió többszöri magyar zeneközvetítése sem, ez inkább csak az együttélés természetes velejárója, kedves kulturális érdeklôdés és gesztus, de nem több annál. Városunkban helyi mûsort közvetít tehát öt magán rádióadó és négy magántelevízió, de gyakorlatilag magyar nyelvû mûsort egyik sem sugároz.

Pedig nagy szükség lenne rá. Nemcsak azért, mert a helyi magyar fogyasztók megérdemelnék a színesebb választékot ilyen adásokból is, hanem egyszerûen azért, mert a város 75 000 és a megye 150 000 magyarjával piaci szempontokból is számolni kell és lehet.

Mindezt nagyon könnyen bizonyítja Marosvásárhely esete. Ott nemcsak a helyi magántévék kétnyelvûek, hanem az országos Pro tv és az Antena 1 helyi adásának is hallható, látható magyar nyelvû mûsora. Nincs másképp a rádiókkal sem. Nemrég magától értetôdôen magyarázta a Contact rádió egyik kolozsvári vezetôje, hogy „ott, ahol olyan a lakosság összetétele", mondjuk, Marosvásárhelyen, ott persze, magyarul is szól a Contact rádió.

Mi lehet az a nagy különbség Marosvásárhely és Kolozsvár között? Az, hogy Marosvásárhelyen a lakosság több mint fele magyar, s a polgármester is az? De hát számban majdnem ugyanannyi Koloszvár magyarsága is! Ezt ne tudnák a megcélzott hallgatóság, nézôk számát felmérô, figyelô, reklámok hatását elôre bemérô profi maszek rádió- és tévévezetôk? Kolozsváron a Sonic rádió is bizonyította, hogy ebben a városban nyugodtan akár több, napi huszonnégy órás magyar nyelvû rádióadó is megélne. Tévéadókkal sem lenne más a helyzet. A már nyugati iskolákban nevelkedett, csak a pénzre figyelô menedzserek ezt vajon miért tévesztik szem elôl?

Ha valaki most erre azt válaszolná, hogy nacionalizmus meg elnyomás, meg Funar városa, az az okok egy részére rávilágítana, de nem jutna messzire. Egy magyar nyelvû tévé vagy rádió mûködtetése az Országos Audiovizuális Tanácstól és a pénztôl függ.

Kolozsvárnak azért nincs magyar nyelvû magánadója, mert senki sem igényli. Itt van egy csomó ember, aki, sajnos, egyre kevesebb újságot — és általában keveset — olvas, de egyre több tévét néz, zenét hallgat rádión, és közben hallgatja a híreket románul. Nagyon jól teszi. De miért nem adatik meg neki, hogy mindezt hasonló minôségben magyarul is elérhesse? Miért nem kéri szinte senki ezt Kolozsváron?

Amíg a néma gyermek hallgat, addig „anyja", a magántévék és rádiók helyi vezetôi azt hihetik, jó úton járnak egynyelvû mûsoraikkal. Senki se tôlük várja hát a kezdeményezést.

1848. jan. 12. A Szent Szövetség és az abszolutista államrend béklyóiba kényszerített Itália területén, a Két Szicília Királysága (másnéven: nápolyi királyság) déli központjában, Palermóban kitör a forradalom. 1848- ban Európa elsô forradalma.

1848. jan. 29. A hazafias, reformista és demokratikus elemek Nápolyban kitört forradalma térdre kényszeríti a nápolyi királyt, II.Ferdinándot. A politikai foglyokat szabadon bocsátják, a király liberális kormányt nevez ki és demokratikus alkotmányt bocsát ki.

l848. febr. 22. Hosszas tüntetések után, melyek a polgári reformokra irányuló „bankettek" betiltása miatt törtek ki, a francia kormány a párizsi Kapucinusok sétányán tüntetô tömegbe lövet; több tucat ember meghal vagy megsebesül.

1848. febr. 23–24. A francia forradalom kitörése Párizsban Lajos Fülöp „polgárkirálysága" ellen; a fôvárosban l500 barikádot emelnek; a hadsereg meghátrálása, a stratégiai pontok megszállása, kaszárnyák, fegyverraktárak, királyi palota (Tuilleries) elfoglalása. A király Angliába menekül. A képviselôház által kinevezett Odilon Barrot-kormány egy napig marad uralmon (febr. 24.). Ideiglenes kormány alakul (febr. 25–máj. 4.), élén Dupont de l’Eure miniszterelnökkel: belügyminiszter: Al. Aug.Ledru Rollin, külügyminiszter: A. Lamartine, tagjai közt még: Louis Blanc.

1848. febr. 25. A tömegek nyomására a francia képviselôház kimondja a monarchia megdöntését és kikiáltja a köztársaságot („második köztársaság"). Határozat a munkához való jogról és a nemzeti mûhelyek felállításáról (febr. 26.).

1848. márc. 4. Forradalmi megmozdulás Münchenben, a bajor fôvárosban. Február végén és március elején más német államokban (Baden, Württenberg, Nassau stb.) forradalmi tömegdemonstrációk és parasztmozgalmak robbannak ki; létrejönnek a „márciusi minisztériumok" az alkotmányos monarchia és mérsékelt polgári reformok (benne a jobbágyfelszabadítás) megvalósítására.

1848. márc. 13. Bécsben kitör a forradalom. Lemond Metternich birodalmi kancellár és a magyar udvari kancellár, gróf Apponyi György. Ferdinánd császár, király alkotmányt és teljes sajtószabadságot ígér.

1848. márc. 18. Kitör a milánói forradalom. Radetzky tábornok csapatainak kiszorulása a lombard fôvárosból (a „dicsôséges öt nap"); Berlinben is forradalom robban ki.

1848. márc. 22. Kitör a velencei forradalom.

1848. márc. 23. Károly Albert szárd (piemonti) király hadat üzen az Osztrák Császárságnak (segítségnyújtás a lombardiai felkelôknek, az osztrák csapatokat kezdik kiszorítani Felsô-Itáliából).

1848. márc. 1. A pozsonyi országgyûlésre megérkezik a francia forradalom híre.

1848. márc. 3. A párizsi események hatására Kossuth a diéta kerületi ülése elé terjeszti felirati javaslatát (közteherviselés, jobbágyfelszabadítás kárpótlással, a nép politikai jogokban részesítése, a reformok biztosítéka érdekében felelôs magyar kormány kinevezése.

1848. márc. 11. Irinyi József a pesti Ellenzéki Kör megbízásából 12 pontba sûríti Kossuth márc. 3-i beszédének lényegét.

1848. márc. 14. A bécsi forradalom nyomására a magyar felsôtábla elfogadja Kossuth márc. 3-i felirati javaslatát.

1848. márc. 15. Pesten kitör és gyôz a forradalom. A „márciusi ifjak" (Petôfi Sándor, Vasvári Pál, Irányi Dániel, Irinyi József, Jókai Mór és Egressy Gábor kezdeményezésére a Landerer Nyomdában kinyomtatják a szabad sajtó két elsô termékét, a 12 pontot és Petôfi Nemzeti dalát. Délután a Nemzeti Múzeum elôtt már 10 000 ember hallgatja lelkesen a forradalmi követeléseket, a Nemzeti dalt és a szónoklatokat; a csatlakozott Nyáry Pál másodalispán és Klauzál Gábor segítségével a pesti városi tanács is elfogadja a követeléseket, a helytartótanács és hadparancsnnokság meghátrál, a tömeg pedig kiszabadítja a Budán raboskodó Tácsicsot.

1848.márc.17. V.Ferdinánd király István fôherceg nádort teljhatalommal ruházza fel és hozzájárul, hogy gr.Batthyány Lajos külön magyar kormányt alakítson.

1848.márc.18. Arra az álhírre, hogy Rákos mezején parasztsereg gyülekezik, a pozsonyi országgyûlés mindkét táblája elfoagja a közteherviselésrôl, az úrbéri szolgálatok kárpótlásos megszüntetésérôl és az egyházi tized eltörlésérôl szóló törvényjavaslatokat.

1848.márc.19. Pesten megjelenik a Márczius Tizenötödike c. radikális lap. Szerk. Pálfi Albert.

1848.márc.20. Az erdélyi liberális ellenzék kezdeményezésére Kolozsvárott megegyezés születik a konzervatívokkal, hogy Erdélynek Magyarországgal történô egyes1tése (unió) unió és reformok megszavazására kérjék az erdélyi országgyûlés azonnali összehívását.

1848.márc.21 31. Az erdélyi és partiumi városok, vármegyék és székek (Kolozsvár, Marosvásárhely, Temesvár, Déva, Nagyenyed, Fogaras, Alsó Fehér vármegye, Udvarhely szék stb.) gyûléseken üdvözlik a pesti forradalmat és a 12 pontot. A magyar és román sajtó, éppúgy mint az ellenzék irányítói és a román vezetôk (G.Barit, T.Cipariu stb.) valamennyien a magyar forradalomban az erdélyi társadalmi és nemzeti átalakulás kezdetét látják.

1848.márc.22 24.A marosvásárhelyi jurátusok tüntetést szerveznek a városban a pesti 12 pont mellett, melyhez a lakosság is csatlakozik. A két alapkövetelés: a jobbágyfelszabadítás és az unió kinyilvánítása. Al.Papiu Ilarian a nemzeti egyenjogúság és anyanyelv használata mellett áll ki.

1848.márc.24. S.Barnut nagyszebeni felhívása visszautasítja az uniót, az arról való tárgyalást a román nemzet elismerésétôl és jogokba helyezésétôl, illetve az elôzetes külön román kongresszus határozatától teszi függôvé; megszervezi a kiáltvány széleskörû terjesztését.

1848.márc.vége. Az erdélyi románok brassói kiáltványa üdvözli a 12 pontot , mert kibocsátói remélik, hogy annak nyomán Erdélyben is "széttörik a zsarnoki törvényeket".Pesti román fiatalok hasonló tartalmú felhívása (Fratilor romani).

Apponyi György gr. (1808–1899), konzervatív politikus. Pozsonyi jogi tanulmányok után gazdálkodott, majd közszolgálatba lépett. Elôbb magyar udvari alkancellár, majd kancellár (1846). A reformerek kizárása érdekében kiépítette az adminisztrátori rendszert a vármegyei életben. A ’48-as bécsi forradalom megbuktatta. Az önkényuralom idején királyi biztos, majd országbíró.

Barit, George (1812–1893), újságíró, politikus, történetíró, a Román Akadémia tagja. A balázsfalvi papneveldébôl kilépve, 1838-tól Brassóban irodalmi melléklettel ellátott napilapot szerkesztett. l848-ban a mérsékelt román politika híve, a magyarokkal való megegyezést keresi. Az ASTRA egyik alapítója, vállalkozó, a román nemzeti mozgalmak egyik vezetôje. Könyvet írt Erdély történetérôl, német–magyar, magyar— román szótárat, kalendáriumokat szerkesztett.

Batthyány Lajos (1806–1849), államférfi, miniszterelnök. Jogi tanulmányok után nyugati utazása során vizsgálta a polgári államrendet, gazdaságot. Rövidesen politikai pályára lépett, majd a reformkori liberális ellenzék részese és egyik vezetôje lett. A forradalom nyomán a ’48-as elsô felelôs magyar minisztérium elnöke. Miniszterelnöksége alatt (1848. március–szeptember) a haladás és reakció, a nemzeti és ellenforradalmi erôk kereszttüzében kellett helytállnia. Mikor a Béccsel való katonai szembenállás nyilvánvalóvá vált, lemondott tisztségérôl. Ennek ellenére az osztrák önkényuralom halálra ítéltette, és a pesti Újépület elôtt agyonlövette (1849. október 6.; emlékére: Batthyány-örökmécses).

Bãrnut, Simion (1808–1864), politikus, tanár, író. Nagykárolyban és Balázsfalván tanult, majd az ottani szemináriumi állása elvesztése után a nagyszebeni jogi akadémián tanult. 1848-ban a balázsfalvi beszédével, szélsôséges, magyarellenes román vezetôként tört az élre, következetesen a bécsi udvart támogatta. A forradalom után Iasi-ban lett tanár, több filozófiai és jogi könyvet írt.

Blanc, Louis (1812–1882), francia politikus, publicista, író. A munka megszervezése c. munkájával a tôkés termelés egyenetlenségével szemben a gyárak államosítását és szövetkezetek alakítását ajánlotta. A ’48-as párizsi forradalmi kormányban a „nemzeti mûhelyek" vezetôjeként közmunkák szervezésével igyekezett a munkáskérdést enyhíteni, de kudarcot vallott. Angliába menekült, s csak 1870- ben tért vissza hazájába.

Cipariu, Timotei (1805–1887), g. kat. kanonok, teológiai tanár. A balázsfalvi szeminárium elvégzése után ott lesz tanár, majd igazgató és a nyomda vezetôje, az Organul luminãrii c. folyóirat szerkesztôje. Lemény püspök oldalán eleinte a magyar forradalom és az unió híve, mérsékelt a balázsfalvi gyûlésen, az unió bizottság tagja, szeptembertôl azonban a Román Nemzeti Kommité tagja, majd alelnöke lesz. Értékes tudományos munkásságot fejtett ki (teológia, nyelvészet, történelem). Az ASTRA egyik vezetôje.

Deák Ferenc (1803–1876), politikus. A forradalom elôtt Zala megye követeként a magyar országgyûlések reformereinek mérsékelt szárnyához tartozik, jogászként értékes törvényszerkesztôi munkát végez. A ’48-as magyar kormányban igazságügyminiszter. A szeptemberi fordulat idején tisztségérôl lemondott, de képviselô maradt. Döntô része volt az 1867-es osztrák–magyar kiegyzés megvalósításában (a „haza bölcse"), de a magyar kormányban nem vállalt szerepet.

Egressy Gábor (1808–1866), színmûvészetünk kiemelkedô személyisége. Szülei akarata ellenére színészi pályára lépett, pesti, kassai, kolozsvári és más társulatoknál szerepelt. Kolozsvári Bánk bánja alakításával kiemelte Katona darabját az ismeretlenségbôl. Írói kapcsolatai révén március l5-e aktív résztvevôje, a Nemzeti dal elszavalója. A szabadságharc hû résztvevôje, Kossuth toborzókörútjának kísérôje. Késôbb nemzetôr, majd kormánybiztos. Emigráció után a Nemzeti Színház mûvelt, vezetô színésze, Shakespeare-darabok kiváló alakítója, színházi folyóirat alapítója.

V. Ferdinánd (1793–1875, uralk. 1835–1848), magyar király (I. Ferdinand néven osztrák császár). Az elôtte uralkodó Ferenc fiaként került trónra, de gyenge képességei miatt Metternich kancellár kormányzott helyette. A ’48-as forradalom hatására aláírta az alkotmányt, de Innsbruckba menekült. 1848. dec. 2-án Ferenc József javára lemondatták trónjáról.

Irányi Dániel (1822–1892), publicista. Eperjesi bölcsészeti és jogi tanulmányok után Pesten ügyvéd és a reformpárt tagja volt, mikor a márciusi napok egyik vezérévé vált, majd képviselô és kormánybiztos. Párizsba emigrált, 1859-ben a Magyar Nemzeti Igazgatóság titkára. 1866-ban Kossuth követe Bismarcknál. 1868-ban hazatérve a függetlenségi politika egyik vezetôje.

Irinyi József (1822–1859), politikus, mûfordító, újságíró. Nagyváradon és Debrecenben jogot tanult. Nyugati útjáról készített jegyzeteit a cenzúra miatt külföldön adta ki. 1844–1848 között a Pesti Hírlap munkatársa. Fôszerepe volt a 12 pont megszövegezésében és nagy szerepe a pesti március 15-i forradalomban. 1848-ban képviselô s Teleki László tanácsosa párizsi megbizatásában. Haynau halálra ítéltette, de amnesztiát kapott.

István fôherceg (1817–1867), nádor. 1843-ban Csehország kormányzója, majd 1847-ben Magyarország nádora. 1848. márc. l7-én ô bízta meg gr. Batthyány Lajost az önálló magyar kormány megalakításával. Késôbb a Jellaèiæ Magyarországra törô seregei élére állították, de ô tárgyalások ürügyén Bécsbe szökött és lemondott. Azután visszavonultan élt Németországban.

Jókai Mór (1825–1904), író. Pápai, pozsonyi és kecskeméti tanulmányok után, írói próbálkozásai után, 1847-tôl a pesti Életképek szerkesztôje. Mint a radikális fiatalok egyike, ’48-ban részt vett a l2 pont megszövegezésében és a márciusi mozgalmakban. A szabadságharc alatt különféle megbizatásokat teljesített. 1849-ben Debrecenben megalapította a békepárti Esti Lapokat, majd követte a délre menekülô kormányt. Menlevéllel szabadulva, a fôvárosban jórészt az irodalomnak szentelte élet&eac