1998. március 26.
(X. évfolyam, 70. szám)

A keddi aranyosgyéresi munkások kolozsvári tüntetése után tegnap ismét tiltakozó megmozdulások színhelye volt a megyeközpont. Rendôrségi becslések szerint mintegy 750 gépjármû vett részt azon a szerdai felvonuláson, amelyet a Gépkocsivezetôk Szakszervezetének Szövetsége rendezett, tiltakozásképpen az üzemanyagárak drágulása és az útadó miatt. A szövetséghez csatlakozó számos szervezeten kívül részt vettek a megmozduláson Kolozsvár nagyobb taxistársaságai is, úgy mint a Pritax, a Terra-Fan és a Mesagerul. A Mãrãsti térrôl 14 órakor útnak indult, mintegy negyven teherautó vezette konvoj elhaladt a Prefektúra elôtt is, majd a Fôtér, Unió és Jókai utcák érintésével visszakanyarodott a Deák Ferenc utcára. Balesetre sehol sem került sor; a tülkölô, dudáló autósmenet miatt lelassuló városi forgalmat a nagyobb közúti keresztezôdéseknél rendôrök irányították. Tizenöt órakor befejezôdött a gépkocsivezetôk megmozdulása.

A szenátus mezôgazdasági szakbizottsága szerdán elutasította az 1998. évi állami költségvetés tervezetét. Mint ismeretes, most minden szakbizottságban olyan szemszögbôl elemzik a Ciorbea-kormány további létét eldöntô törvénytervezetet, hogy az illetô ágazatnak mennyiben felelnek meg a vonatkozó költségvetési tételek. Az elsô jelentések nem térnek ki a szenátusi mezôgazdasági szakbizottság kifogásaira, azt viszont jelzik, hogy a bizottság elnöke Tritã Fãnitã, aki a Demokrata Párt színeiben jutott be a szenátusba.

A parlament munkaügyi bizottsága elfogadta a társadalombiztosítási költségvetés tervezetét, míg más szakbizottságoktól az érintett minisztériumok a kiutalt pénzösszegek növelését kérték.

Nem éppen hízelgô dísztáviratot küldött a kormány címére a nyugdíjasok Kolozs megyei szövetségének elnöke, Virgil Rãcãtãianu. A szociális hálófonók szemére veti, hogy míg januárban és februárban az infláció meghaladta a 13 százalékot, azt a nyugdíjak mindössze 5 százalékos emelésével akarják kiegyensúlyozni. Kevesli a további hónapok 3 százalékos emelését is a Kolozs megyei nyugdíjasszervezet elnöke, majd azzal fejezi be nyílt levelét: elnézést, hogy a nyugdíjasok még egy kicsit életben szeretnének maradni. (A nyugdíjak márciusi és áprilisi 5%-os emelését májustól év végéig havi 3,3%-os indexelés fogja követni. Az állami gyermeksegélyt márciustól65 000 lejre növelte a kormány.)

A módosított földtörvény értelmében a föld- és erdôvisszaigénylés kérvényeinek és igazoló iratainak utolsó benyújtási határideje április 3-a. A telekkönyvi hivatalban napról napra nagyobb a zsúfoltság, ne hagyjuk tehát az utolsó napokra a telekkönyvi kivonatok beszerzését. A szántó-, legelô-, kaszáló- és erdôvisszaigénylési kérvényeket a területileg illetékes polgármesteri hivataloknál kell benyújtani.

Emil Constantinescu államfô tegnap felkérte a kormányt, hogy 24 órán belül alakítson különleges bizottságot a német ügyészség és rendôrség vádjainak kivizsgálására, amelyekben azt állítják, hogy a bonni román nagykövetség egyes tisztviselôi hamis személyi okmányokkal láttak el német területen mûködô román bûnözôket.

Premier a kolozsvári vásárok történetében: tegnap megnyílt a Foresta és az Eco Life ’98 közös rendezvénye. Az Expo Transilvania újabb sikeres kezdeményezése nyolcvanhat hazai, magyarországi, hollandiai, mémetországi, csehországi, dániai, olaszországi kiállítót vonzott, akik ezertizenhét négyzetméteren mutatják be mindazt, ami az erdô nevelésével, kitermelésével, a fa feldolgozásával kapcsolatos. A stílusosan az Erdô Hónapjának elejére idôzített vásár szervezésekor joggal merült fel a kérdés: hogyan egyeztethetô össze a látszólag egymással ellentétes témakör? Az expó megnyitásakor kiderült, hogy nincs kibékíthetetlen ellentmondás, mivel az ember csak az erdôvel együtt létezhet. Tudatosítani kell az erdôvédelem gondolatát és a felfogást, hogy csupán a feltétlenül szükséges famennyiséget szabad levágni. Ennek érdekében pedig nem elegendô az érzelmi töltetû hozzáállás, hanem gyakorlati tudományt kell alkalmazni: a Babes–Bolyai Tudományegyetemen és a Kolozsvári Mûszaki Egyetemen már ökológiában szakosodó hallgatók tanulnak. S hogy az ô hivatásuk eredményre vezessen, a mindenkori politikának is tudomásul kell vennie környezeti tényezôink létfontosságát ebben az ezred végi, nagyon bonyolult, mûszaki haladásra éhes világunkban.

A rendkívül látványos kiállítás március 28-ig naponta 10–18 óra között látogatható, miközben a szakemberek és az érdeklôdôk huszonhárom szimpóziumon cserélhetnek véleményt és tapasztalatot egymással. A rendezôk bíznak benne, hogy néhány év múlva a faipari és az erdôvédelmi expó két különálló nemzetközi vásárrá növi ki magát.

Az RMDSZ V. marosvásárhelyi kongresszusa úgy határozott: új, a kormányzási ügyekkel foglalkozó fôosztályt hoz létre az ügyvezetô elnökség keretében. Takács Csaba ügyvezetô elnök Borbély László területrendezési államtitkárt nevezte ki erre a funkcióra, akit a Szövetségi Képviselôk Tanácsa 51 szavazattal 26 ellenében múlt hét végi, csíkszeredai ülésén erôsített meg tisztségében. A Bukarestben mûködô új fôosztály elsôdleges célja: megszervezni az információáramlást és kapcsolattartást a kormányzati szerepet vállaló tisztségviselôk között, hozzájárulni a kormányzati cselekvési program megvalósításához.

— Kormányzási tevékenységünk során egyre sürgetôbbé vált egy olyan szerv létrehozása, amely biztosítja az információ összegyûjtését, áramlását az RMDSZ különbözô hivatalai között — nyilatkozta lapunknak Borbély László. — Igyekszünk összefogni a parlamenti csoport, az Ügyvezetô Elnökség, a területi szervezetek munkáját. Várjuk a civil szervezetek jelentkezését is, amelyeknek mindeddig kevesebb beleszólásuk, rálátásuk volt a kormányzási tevékenységre, és amelyek ezen a fôosztályon választ fognak kapni a továbbiakban felmerülô kérdéseikre.

A kormányzási ügyekben illetékes ügyvezetô alelnök, akit arról kérdeztünk, hogy miben látja a jelenlegi kormányválság megoldását, kijelentette: mind a kongresszuson elfogadott cselekvési program, amelynek kidolgozását az RMDSZ kormányzati tevékenységének részletes és mélyreható elemzése elôzött meg, mind a múlt hét végi SZKT-n elfogadott állásfoglalás azt bizonyítja, hogy az RMDSZ-nek igenis konkrét elképzelései vannak azzal kapcsolatban, hogy mi is a teendô kormányzási kérdésekben 1998-ban. — Jóllehet megpróbáltuk az utóbbi hónapokban ezt a koalíción belüli vita kiváltotta áldatlan állapotot megszüntetni, nem sikerült a koalíció tevékenységét mûködôképesebbé tenni. Különben az RMDSZ volt az elsô, amely tavaly megfogalmazta és elfogadtatta a koalícióval azt a mûködési szabályzatot, amely a parlamenti frakciókat próbálta koordonálni. Véleményünk továbbra is az, hogy partnereinknek mielôbb át kell lépnie ezt a nehéz helyzetet, hiszen csak ez a koalíció képes azt a parlamenti hátteret biztosítani, amely nélkül az ’98-as reformprogram nem valósítható meg. Ez viszont azt feltételezi, hogy az ismét szilárd parlamenti többséget biztosító pártszövetség egy olyan szabályzat alapján mûködjön, amely biztosítékot nyújt a koherens tevékenységre, és elejét veszi a partnerek körében keletkezô esetleges zavarok elmérgesedésének.

Kérdésünkre, hogy mennyire bizonytalanítja el az a 26 ellenszavazat, amelyet az SZKT-n kapott, az ügyvezetô alelnök emlékeztetett: az RMDSZ pluralista szervezet, az SZKT-n belül pedig többen vannak olyanok, akik ellenezték a kormányzati szerepvállalást. Nyilván, ezek nem fognak megszavazni egy olyan fôosztályt, amely kormányzati kérdésekkel foglalkozik, függetlenül attól, hogy ki legyen az élén — véli Borbély. — Államtitkári minôségem révén gyakran kerültem kapcsolatba prefektusokkal, megyei elnökökkel, alelnökökkel. Azt hiszem, hogy ügyvezetô alelnöki tevékenységem csak folytatása, szervezett keretben történô lebonyolítása annak, amit eddig is tettem — mondotta.

A Demokrata Párt több erdélyi szervezete síkraszáll a kormánypárti koalícióból való kilépésért abban az esetben, ha a kormányt nem váltják le. Iuliu Pãcurariu kolozsvári DP-képviselô legalább határozott ígéretet vár a reformfolyamat újraindítására, amelyet természetesen új kormánytól vár el. Hasonlóan nyilatkozott Viorel Hanu Szilágy megyei pártvezér, aki szerint a fiókszervezet felhatalmazta a kilépés megszavazására a párt országos értekezletén. Adrian Totos, a Demokrata Párt Máramaros megyei szervezetének szóvivôje abból indult ki, hogy pártja azért lépett be kormánykoalícióba, mert érvényre akarta juttatni a reformtörekvéseket, és ki akarta emelni az országot a válságból. Szerinte ezt a célt nem lehet elérni a jelenlegi kormánnyal, ezért más csapatot kell összeállítani. Teodor Gavrilas szatmári DP-képviselô nyilatkozata szerint pártja hajlandó átvenni több gazdasági minisztérium vezetését, bizonyítva felelôsségvállalását a reform iránt, ám leszögezte, hogy ez csak olyan pártkoalícióban lehetséges, amelyben „egyik párt nem egyenlôbb a másiknál".

A Demokrata Párt helyi szervezeteinek küldöttei pénteken országos pártértekezleten szavaznak arról, hogy maradjanak-e a jelenlegi kormánykoalícióban.

A képviselôház ipari és szolgáltatási szakbizottsága úgy módosította a közúti szállításra vonatkozó kormányrendeletet, hogy az idegen személyeket szállító gépkocsivezetôk közül csak azokat lehet megbírságolni, akik haszonszerzés céljából ajánlják fel szolgálataikat az országutakon. Mint ismeretes, tavaly nyáron Traian Bãsescu akkori közlekedési miniszter a kormánytagok tudtával olyan határozatot hozott, hogy családtagokon kívül senkit sem szabad személygépkocsiban szállítani. Ez az elôírás simán átment a szenátuson, ám a képviselôházi szakbizottság — fôleg a sajtó felhördülésének hatására — fennakadt rajta. A Bãsescu-féle tiltás felhatalmazta a közlekedési rendôröket a sofôrök zaklatására, amennyiben azok nem cipeltek magukkal teljes családi irattárat a nem azonos nevû családtagok rokoni kapcsolatainak bizonyítására. A normálisabbá szelídített rendelet is magában rejt polgárzaklatási lehetôséget, amennyiben nem tisztázzák eléggé az országúti öröm- és haszonszerzés közötti különbséget. Amennyiben elegendô lesz egyetlen tanúvallomás a sofôr eláztatására, tanácsosabb a stoposokat az országút szélén hagyni.

AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYESÜLET BÖLCSÉSZET-, NYELV- ÉS TÖRTÉNETTUDOMÁNYI SZAKOSZTÁLYA 1998. március 28-án, szombaton 10 órai kezdettel tartja évi közgyûlését az EME Ion Ghica (Tamás András) utca 12. szám alatti székházában. A közgyûlés tárgya: Beszámoló a szakosztály vezetôségének négyéves tevékenységérôl, a választmány egyharmadának és a szakosztály vezetôségének a megválasztása. Kérjük a szakosztály tagjait, hogy a közgyûlésen teljes számban jelenjenek meg.

AZ ERDÉLYI MÚZEM-EGYESÜLET TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MATEMATIKAI SZAKOSZTÁLYA március 27-én, pénteken du. 5 órakor havi felolvasó ülését az EME-házban (I. Ghica utca 12.) dr. Vodnár János egyetemi tanár Az acetiléngyártás és veszélyforrásai címû elôadása után tartják, majd a szakosztály közgyûlését. Minden érdeklôdôt és szakosztályi tagot szeretettel várnak.

A TÁLENTUM KREATÍV KÖZPONTBAN (Agapé Életvédô Alapítvány, Mócok útja 16/4.) március 27-én, pénteken délután 5 órától drámapedagógiai mûhely. A foglalkozás után találkozó Kovács Ildikó bábrendezôvel.

ZENÉS ÖSSZEJÖVETELÉT TARTJA az RMDSZ kül- és belmonostori körzetének M-klubja pénteken du. 6 órától a Pro Iuventute székházban (Mócok útja 75.) az Öreg Fiúk közremûködésével.

AGYKONTROLL KLUB TALÁLKOZÓ 27-én, pénteken du. 5 órakor az 1-es klinika fiziológia anfiteátrumában.

TÁNCHÁZ!

A Heltai Gáspár Alapítvány és a Városi Kultúrház közös táncházát március 26-án, csütörtökön este fél 8 órától tartják a Fôtér 24. szám alatt. Muzsikál: Fodor Netti Sándor és zenekara. A tánc- és énekoktatáson résztvevôk, a táncház rendszeres látogatói között — a rendezvényen kapott számozott belépôk alapján — a júniusi zárótáncházban értékes ajándékokat (hang- és videokazettát) sorsolnak ki.

TORDAIAK FIGYELMÉBE!

BARANYAI LÔRINC reklámgrafikus munkáiból nyílik kiállítás március 27-én, pénteken du. 6 órától a tordai Vásárhelyi Géza Könyvtárban. A tárlatot dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár nyitja meg. A kiállítás hétfôn, szerdán és pénteken 9-16, kedden és csütörtökön 12-19, valamint szombaton 10-14 óra között április 30-ig tekinthetô meg.

LAPÁDI BÁL ÉS TÁNCHÁZ március 27-én, pénteken este 8 órától a Monostori út 16. szám alatti mûvelôdési házban. Közremûködnek lapádi zenészek, Könczei Csongor és zenekara, tánckutatók: Könczei Csongor és Bense Erika, Turós Levente és Magyari Andrea, népdaloktatók: Kallós Zoltán és lapádi adatközlôk. Vendég: a Bartók Néptáncegyüttes Budapestrôl. Kérik, aki csak teheti, öltözzön népviseletbe.

A TUBERKULÓZIS VILÁGNAPJA VOLT MÁRCIUS 24-ÉN. Ebbôl az alkalmából a Kolozs Megyei Közegészségügyi Felügyelôség felhívást intézett a tüdôvész megelôzése érdekében. Szakorvosok megállapítása szerint a „szegénység betegségének" tartott tüdôbaj a föld lakossága életének egyharmadát veszélyezteti közvetlenül; a vészben elhunyt áldozatok nyolcvan százalékának életkora 15 és 49 év körüli.

címmel nyílik ma délután 5 órakor kiállítás a belvárosi unitárius egyházközség tanácstermében (Brassai utca 6.). Kiállítója Erdei János , akinek érdekes, színes, ritka (és aktuális témájú), mintegy százötven darabból összeállott gyûjteményét két héten keresztül naponta 9-12 óra között tekinthetik meg az érdeklôdôk. A tárlat megnyitója kapcsolódik Pozsony Ferenc egyetemi tanár Húsvéti népszokások Erdélyben címû elôadásához, amely várhatóan megfelelô beharangozójául szolgál közeledô ünnepeinknek.

hogy emelte a jegy nélkül utazókra kiszabható büntetés mértékét a kolozsvári közszállítási vállalat: jelenleg ez az összeg 80-100 ezer lej között mozog. A minimális büntetés felét (40 ezer lejt) 48 órán belül ki lehet fizetni a RATUC Magyar utca 128-130. szám alatti székhelyén (jegyellenôri iroda). Ha a lebukott vétkes már a jármûben hajlandó fizetni, 25 ezer lejes büntetéssel is megússza és tette nem kerül jegyzôkönyvbe.

Magyar mûvészek Stockholmban címû, március 24-én megjelent cikkünkben az EMKES elnökének neve Tamás György. A névcsere miatt az érintett és olvasóink szíves elnézését kérjük.

Az Anyám, fekete rózsa nemzetközi vers- és prózamondó vetélkedô magyarfenesi házigazdája a Bárdos-alapítvány.

— Mit jelent a falunak a Bárdos Péter Közmûvelôdési Egyesület megalakítása? — kérdeztem Bárdos Attila polgármestert.

— A három éve alakult alapítvány célja újra fellendíteni a kulturális tevékenységet. A százéves férfi dalárda megszûnt, az amatôr színjátszó csoport is. Szeretnénk egy kicsit felrázni a lakosságot. Az ilyen rendezvények, remélem, elviszik hírünket más vidékekre is. Mindezt ott nehéz megvalósítani, ahol még nincs kidolgozva az önkormányzati törvény, és nem szavazták meg a költségvetést sem. A mûvelôdési ház fenntartására állandó támogatókat kell keresnünk, nem beszélve a falu hozzáállásáról... Az erdôkertesi vendégekkel, reméljük, jó testvéri kapcsolat alakult ki.

Dániel Kornél, az erdôkertesi Ady Endre Mûvelôdési Ház igazgatója volt a vetélkedô értelmi szerzôje.

— Miért vonták be a határon túli magyarságot is egy ilyen megmérettetésbe?

— Sok versmondó találkozó van Magyarországon. De bátran állíthatom, hogy 1991, az alakulás óta az Anyám, fekete rózsa egyike a legtekintélyesebbeknek. Nagy örömünkre (avagy bánatunkra?) szolgál, hogy Erdélyben a tiszta magyar nyelv ôrzése kiemelkedôen jó, minden szavukból kiérzôdik az ügy szeretete. Mindez egy olyan értékét vesztett világban, ahol az önzés, a hatalmi harc az uralkodó. Éppen ezért tartom nagyon fontosnak az ilyen jellegû találkozókat, a versmondó táborokat, ahol a különbözô régiók magyarsága jobban megismerheti egymást, emberi, baráti kapcsolatok jöhetnek létre.

A zsûri másik elnöke szintén Magyarországról jött, Gonda Ágnes, A Grafológia Barátai országos egyesület elnöke.

— Mit keres egy grafológus szavalóversenyen?

— A versenyzôk jelentkezési lapja alapján elemezni próbálom a kézírást, figyelem, hogy a versmondó egyénisége hogyan cseng össze a vers mondanivalójával. Eddigi tapasztalatom szerint, aki „belül van a versen", az azonosul a vers mondanivalójával, gondjai találkoznak a vers mondanivalójával, illetve a versmondó a saját gondjait asszociálta, kimondta, szembesült vele. Ilyen módon megtörténhet a belsô feszültség levezetése.

— Mennyire befolyásol ez az értékelésben?

— Nem különösebben. De a véletlen hozta, hogy ráébredtünk arra, hogy ily módon röntgenkép készülhet a szavaló pillanatnyi helyzetérôl, fel lehet hívni rá a figyelmét. A kézírásból az okra is lehet következtetni, miért éppen ez a vers és nem más. Elôbukkannak a „gyökér"-problémák. Mindannyian tele vagyunk többlettel és hiányokkal. Egyik megoldás, hogy kimondjuk ezt vers formájában. Máté Lajos az amatôr színházak nemzetközi szövetsége magyar központjának ügyvivôje, 1991 óta a vetélkedô elnöke.

— Milyen tapasztalatokat gyûjtött össze a hét év alatt?

— A tapasztalataim jók. A versenyzôk hozzáállása a lehetô legkomolyabb. Különösebb fejlôdést a hét év alatt nem tapasztaltam, de a szintet minden régió tartja. Van mibôl válogatni. Szigeti Balázs, a Kulturális Közhasznú Alapítvány elnöke Erdôkertesen gazdasági szakemberként vett részt a vetélkedôn.

— Én vagyok a közönség. Számomra egy ilyen találkozó kedvtelés, lelki kielégülés. Emellett, természetesen, az anyagiakat is rendeznem kell. A találkozó lebonyolítása 4 millió forintba kerül. Ezt a pénzt valahonnan elô kell teremteni.

Fenyák Magdolna a kolozsvári Horváth Béla Stúdiószínpad vezetôje. Az erdôkertesiekkel ezelôtt 2 évvel vette fel a kapcsolatot.

— Most már többen jelentkeznek a vetélkedôre. Sepsiszentgyörgy, ahol eddig tartották, kissé távol van, anyagi gondok miatt sokan nem jelentkezhettek. Most Sepsiszentgyörgynek 8 megye maradt, Kolozsvárnak 11. Így sokkal több jelentkezô volt. Támogatókra természetesen itt is szükség volt. Elsôsorban a Modex Kft., a Thermopan Rt., az NC Netorg Consulting, a Larix Kft. és nem utolsósorban a Bárdos-alapítvány, valamint a Heltai-alapítvány nyújtott önzetlen segítséget.

Századvég, ezredvég. Nemzeti, nemzetközi. Nacionális, multinacionális.

„Ki akar az ezredvégen, akár Romániában is, szegény (csupán szellemiekben gazdag) maradni? Bizonyára a Korunk-olvasó sem. Akkor hát, ha nem is a meggazdagodás titkát, technikáját — legalább környezô világunkat segítsük megismerni. Például a multikról szólva." (Kántor Lajos) Milyen ez a környezô világ? McDonald's minden városban. Shell-kutak a nagyobb országutakon. Multik mindenhol, „minden mennyiségben". Globalizmus. Ábel már nem a világban keresi a helyét, hanem a „világkorban" — állítja igen találóan a Korunk egyik szerzôje (Baji Lázár Imre).

Mûvelôdési laptól talán szokatlan, hogy ilyen terjedelemben forduljon egy gazdasági jelenség felé, a multinacionális cégek jelenléte azonban a társadalom és a politika rétegeit is átrendezni, vagyis lehetetlen már nem foglalkozni e szerteágazó kérdéssel. Haza vagy haladás? A történelemben nem elôször lehet így kérdezni. Lengyel László szerint a mai helyzet a kiegyezés utánihoz hasonlít. „Az ún. nemzeti táborban sokan — azt hiszem, Romániában is — úgy fogják fel, hogy most meghódít bennünket egy külország valamilyen központja." A külföldi tôkések (akárcsak 1867-ben) új gondolkodásmódot, új munkamódszereket és szemléletet (is) meghonosítanak. Antalóczy Katalin éppen azt próbálja bemutatni, milyen szereppel rendelkeznek a multinacionális cégek a világgazdaságban, Kelet-Közép-Európában, illetve Magyarországon. E felsorolásból talán az derülhetne ki, hogy a „nemzeti" és a „multinacionális" között valamiféle ellentét létezik. A Határon Túli Magyarok Hivatalának egykori vezetôje, ma a BAT közép-európai igazgatója, Lábody László minden gyanút szétoszlat: „A nemzeti és a multinacionális szembeállítását nem érzem helyénvalónak". A multinacionális vállalatok, persze, másféle gondokat jelentenek. Milyen lesz a kutatás és a fejlesztés? Erre próbál válaszolni Torkos Matild (K „ F a multik árnyékában). A sporttevékenységek támogatása is jelentôsen megváltozik — állítja Frenkl Róbert (A sportfinanszírozás változásai, A multinacionális cégek). A romániai jellegzetes állapotokat Valentin Negoitã, a Capital igazgatója mutatja be (A vállalkozók filozófiája: a profit). Nyilvánvaló, hogy a multinacionális cégek kapcsán rengeteg kérdés merül fel. Talán John Naisbitt „receptjét" kellene követnünk: „Gondolkodj helyileg, cselekedj globálisan". Merre tart az ezredvég multinacionális cégeken alapuló világgazdasága? Melyek ezen gazdaság fejlôdésének a társadalmi, politikai és kulturális vetületei? Többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ Naisbitt. Könyvének (Global Paradox) meglehetôsen érdekes témái vannak: új törzsiség; törzsiség és egyetemes egyensúlya; az ezer országból álló világ; a politika vége; jobb- és baloldalon túl; ad hoc szabályoktól a globális standardokig.

A szám súlypontjához kapcsolódik Janox Privatizálom magam címû írása. A keserû, fanyar humorú esszé mellett említést kell tennünk Tomkiss Tamás prózájáról (A bolond posztmodern története). Moldova György regényének a hatodik része olvasható a Korunk jelen számában. Zalán Tibor és Jánosházy György verseket közöl, Zelei Miklós pedig „egyenes adásban" jelentkezik a „Papírpohár Múzeumból". Köves László a grafika világtérképét rajzolja meg. Alkalmat erre az szolgáltatott, hogy 1997 november-decemberében Kolozsvárott tartották meg a Nemzetközi Kisgrafikai Biennálét. A Korunk ízelítôt közöl Kiszely Gábor esszékötetébôl is (Mi, rómaiak).

Tegnap délben meghitt családi környezetben ünnepelte megalakulásának 7. évét Erdély egyik legaktívabb könyvkiadója, a Tinivár. A hét év alatt több mint 40 könyvet és sajtókiadványt útnak indító kiadó 1991. március 25-én alakult, és miután megjárta a kisebbségi könyvkiadói élet minden poklát, azon kevés romániai magyar könyvkiadók közé küzdötte fel magát, ahol valóban könyvkiadás folyik.

Az utcai pénzváltóknál a forint 40/41, a márka 4400/4500, a dollár pedig 8150/8200 lejbe kerül.

Traian Basescu már három hónapja nem miniszter, polgárzaklató ötletei azonban még mindig mûködôképesek. Sokan nem merik befizetni az idei útadót, mert annak idején a miniszter azzal ijesztgette a gépkocsitulajdonosokat, hogy aki elmulasztja kötelezettségét, az adó tízszeresét fogja kifizetni büntetésképpen. A tavalyi útadó befizetésekor a CEC-pénztárak, szolgaian elsajátítva az akkor még kormányhatalmon lévô Demokrata Párt vezérfigurájának megrágatlan ötletét, fontoskodva közölték a gépkocsi-tulajdonosokkal, hogy a számlát gondosan ôrizzék meg, mert csak ennek felmutatásával fogadják el a következô évi adót. Aki elveszti a számlát, azzal újra megfizettetik a tavalyi adót és értelemszerûen bevasalják az adó tízszeresét kitevô büntetést — ijesztgették a pénztárosok az adófizetôket.

Ez a fenyegetés elterjedt az autósok körében, és akik elbliccelték a tavalyi útadót, most rettegnek és messzire elkerülik a CEC-hivatalokat. Fôleg a nagy hengerûrtartalmú gépkocsik tulajdonosai inkább felkészülnek arra, hogy a március 31-i határidô lejárta után ritkán, az ellenôrzött köz-utakat elkerülve használják majd autójukat, mindaddig, amíg a „matricás" törvény érvényben marad. Mások különbözô hírforrásokból — többek között lapunkból — megtudták, hogy a Basescu-fenyegetést nem kell komolyan venni, aki a tavalyi adót nem fizette be, azt futni hagyják. Tehát ki járt jól? Aki nem tartotta be a törvényt. Ilyenek a Basescu-törvények. Akik megúszták, most arra gondolnak: tavaly következménymentesen megspóroltak félévi útadót, most hátha ugyanúgy „megkegyelmeznek" nekik a pénzügyi hatóságok, és akkor teljes évi útadót spórolnak meg.

A Basescu-találmány, a tízszeres büntetéssel való ijesztgetés egyik következménye az, hogy a határidô elôtt 5 nappal az útadó befizetését igazoló matrica csak elvétve virít a gépkocsik szélvédôjén, a gépkocsitulajdonosok zöme kivár. A költségvetési bevételekbôl pedig hiányzik a biztosra betervezett összeg. Végre a CEC-hivatalok észbe kaptak, és közölték, hogy nekik nincs is büntetéskiszabási joguk, tehát a tavalyi adót nem firtatják, csak jöjjenek az emberek befizetni legalább az ideit.

Ez most a helyzet. Hogy mit tegyenek a gépkocsi-tulajdonosok, akik eddig nem járultak a CEC asztalához? Tavaly októberben azt sugalltuk, hogy nem jó adóvégrehajtókkal kukoricázni, tehát nehogy valaki kifusson a határidôbôl, mert azt Basescu megkopasztja. Most semmit sem tanácsolunk. Mi is kivárunk a Basescu-törvények hatálytalanításáig, amikor nagyságrenddel stabilizálódik az átmeneti korszak.

A magyar színház és opera épülete természetesen beleilleszkedik, belenôtt környezetébe. Már kevesen emlékeznek arra, mi állt régen helyében.

Számomra régi emlékeket idézett a Szabadság Vélemény oldalán az „egykori színkör" képe. A színház történetéhez tartozik az épületé is. Ennek is voltak alkotói. A régi épület 1913 táján épült, és akkoriban Kelet-Európa legnagyobb vasbetonkupolája födte, de, sajnos, nem tudjuk, ki tervezte!

A mostani kibôvített épület történetét még tudjuk. 1960 novemberében a színház vezetôsége pénzügyi alapot kaphatott, ha év végéig elkészül az átalakítási terv. Napok alatt elkészítettem a vázlatokat, és eljártam Bukarestben a jóváhagyásokat. Decemberben elkészült a kivitelezési terv Cristian Paiu és Balázs Zoltán, akkor még fiatal építészek, közremûködésével. A következô évben felépült a tágas földszinti és emeleti csarnok. Azóta sok ezren sétáltak, kiállítást néztek és beszélgettek itt. Három évtizede élvezheti a közönség az új színház kellemes kényelmét. A falfestmények (grafitto) alkotására Erdôs Tibort és Andrási Zoltánt kértem fel.

1957-ben készítettem el a bábolnai emlékmû tervét, amelynek monumentális dombormûvét Kós András alkotta. 1960 és 1962 között a tervezési intézet igazgatója voltam. Ebben az idôszakban újjáépült a Horea út, valamint a Széchenyi (Mihai Viteazul) tér és az 1000 férôhelyes mozi. Megvalósult a Hasdeu diáknegyed, valamint a Grigorescu és Györgyfalvi lakónegyed elsô szakasza. Ezek is hozzátartoznak a város történetéhez.

Remélem, hogy minden jószándékom, amivel az „egykori színkör" helyére egy korszerû, jól mûködô színházat terveztem, továbbra is hasznos lesz. Elvárható, hogy egy következô évfordulón majd az épület történetét is megemlítik.

(Folytatás tegnapi lapszámunkból)

Minden nép olyan küldetést teljesít, amely arányos valós életerejével, vezetôinek történelemalakító szerepével.

A román nép ma keleten olyan harcot, egységes és közös harcot vív a szlávizmus ellen, mely egyben a német népnek is küldetése.

De a román népnek önmagával szemben is van egy kötelezettsége: Erdély.

A román nép a Dák-Kárpátokban született, Dácia geopolitikai egységében élt, amelyet az egyesítô Római Birodalom sem tudott megtörni, sôt az inváziók sem tudtak megsemmisíteni.

Századokon át elözönlésektôl és hódításoktól sújtva képes volt itt egymagában legyôzni a veszélyeket és itt is fog meghalni.

Erdély nem egy akármilyen

földdarab: a románság bölcsôje, a mi lelkünk.

Mint ahogy a Nibelungokat és Adolf Hitler harcosait nem lehet kiûzni a Rajna völgyébôl, éppúgy nem ûzhet ki minket Erdélybôl a világ egyetlen ereje se.

Ami nem sikerült a szlávoknak, törököknek és oroszoknak, az másnak sem fog sikerülni.

A román nép ma a szlávizmus és kommunizmus ellen harcol, de holnap azok ellen kell küzdenie, akik harc nélkül elorozták földjeit.

Erdély önmagunkkal szembeni kötelességünket testesíti meg, s nem él egyetlen olyan román sem, aki ne halna meg érte.

Inkább mind egy szálig elpusztulunk egy igazságos harcban, mintsem hogy századokon át a jogtalanság szégyenbélyegét viseljük.

A Führer Ôexcellenciája nemrég kijelentette: a háború jogtalan ugyan, de néha az egyetlen lehetséges út, mivel az igazság az erôsebb oldalán áll.

A román nép ugyanígy érez.

Noha az igazság az ô oldalán áll, megszerzéséhez és megôrzéséhez erôsnek kell lennie.

E jogok megszerzése érdekében a román népnek kötelessége, hogy erejét ne forgácsolja szét, hogy el tudja kerülni a magyar inváziót és a román megaláztatást; hogy ne koldulja azokat a jogokat, amelyeket tûzzel-vassal kell visszaszereznie azoktól, akik tôle elorozták és nem adják vissza ôket.

Románia királyi kormánya kötelességét teljesíti, amikor Excellenciád elé terjeszt egy olyan Memorandumot, amely rávilágít arra, hogyan gyakorolja Magyarország a román egyház megsemmisítését, a románság kiirtását, tömlöcbe vetését, hogyan rabolja el az egyház és a parasztság vagyonát, hogy sokszor nagybirtokosoknak és zsidóknak juttassa vissza azt.

Hogyan kényszerít emigrációba és hogyan utasít ki, hogyan provokál folyamatosan határ-, sajtó- és diplomáciai incidenseket.

Mindez olyan természetû, hogy nyugtalanságot és kihívást kelt, amely károsan befolyásolja keleti harci kapacitásunkat.

A birodalmi kormány a vegyes bizottságok megállapításai, a bécsi döntés roskatag volta ellenére sem intette nyugalomra a magyarokat, hogy az északnyugati feszültségek feloldásával jobban figyelhessünk keletre.

Antonescu marsall és a román királyi kormány lojális ôszinteséggel használja fel az alkalmat, hogy szomorúan megállapítsa: Magyarország megmagyarázhatatlanul kiváltságos helyzetnek örvend.

Teljes tisztelettel, de az igazság szilárd talaján állva Antonescu marsall és a román királyi kormány kötelességét teljesíti, amikor arra a valódi történelmi sorscsapásra hívja fel Adolf Hitler Führer Ôexcellenciája figyelmét, amelyet a magyar kétszínûség jelent a Duna völgyében, amely évszázadokon át, csalásokkal és elnyomással, érthetetlen módon túlzott jogokat szerzett magának.

A magyarság egész léte és hagyománya kétszínûségre épül.

A szentistváni korona — ez a furcsa, királypárti és katolikus mítosz, amellyel Magyarország egész Közép-Európát uralni akarja, noha nincs királysága, akkor amikor még a pápa sem törekszik politikai hatalomra — a kétszínûség kétségbevonhatatlan kifejezése.

A Nyugati és a Bizánci Birodalom közti egyezkedés eredményeképpen született híres korona ma történelmi és etnikai joghiányról tanúskodik — létrejöttekor ugyancsak kétszínûség munkálkodott –; a koronának nyugati felirata van, noha egy bizánci császár (VII. Dukász Mihály) ajándéka, és a szöveg is tôle származik.

E hírhedt koronával a magyarok hol a törökökhöz, hol a Habsburgokhoz pártoltak.

A híres nyugati küldetés már az elsô megmérettetéskor, a mohácsi csatavesztéskor összeomlott, két évszázados török uralom következett, amely alól a Magyarországot civilizációval, városokkal, telepesekkel és közigazgatással ellátó Habsburgok szabadítottak fel.

(Folytatjuk)

A szövetségi képviselôk egykori tanácskozásaira nem jellemzô szelíd, békés, már-már családias hangulatban telt el a hét végi csíkszeredai ülés. S ha esetleg mégis adódtak apró kötôzködésekbôl származó sértôdések, duzzogások, azok az egy nap alatt „lekevert" tanácskozás utáni sörparti mámorában maradéktalanul feloldódhattak. Hiába, a sajtópáholyban egyre gyérebben üldögélô újságírók, akik még látnak valamicske fantáziát a mélázó kormánypárttá avanzsált RMDSZ-ben, már csak nosztalgiázni járnak az ülésekre. Veterán tudósítók révedezve emlegették fel — az analógia kedvéért — a két, három évvel ezelôtti csíkszeredai tanácskozásokat, amikor a késô estébe nyúló polémiáknak még volt sava-borsa. Meg igazi tétje is. Azokat a jó öreg ellenzéki idôket, amikor az RMDSZ úgymond a saját köldöknézésével — pecsenyéjével? — volt elfoglalva, s nem a sokat emlegetett országos gondok csavarták el a fejét. De hát ezek az idôk már nem azok az idôk, így aztán ez a Csíkszereda sem többé az a Csíkszereda. Az SZKT pedig, hej!... az SZKT sem úgy néz ki, mint amelyik egykori önmaga lenne. Mint amelyik önmagára talált volna, felnôtt volna új szerepköréhez, amióta az RMDSZ kormányra lépett. Az egykori döntéshozó szerv — jól tudjuk, többször megírtuk — ma már nem határoz, legfennebb tudomásul veszi azt, amit „ügyközelben" Bukarestben eldöntenek.

Mondom, operatív, visszafogott, kis túlzással: barátságos ülésen vehettünk részt a hét végén. A határozottan civilizáltnak mondható, decens hangnem mögött azonban sokkal inkább egyfajta kivárás, bevallatlan tanácstalanság húzódott meg, és nem egyéb örvendetes változás a szövetségi képviselôk megszokott harcias vitamodorában. Hiszen ha nem is szánták napirendi pontnak, a levegôben ott lógott az egyre sürgetôbb kérdés: még meddig és milyen áron vállalható a kormányban betöltött szerep? Csapó szenátor felvetette: a másfél éves tapasztalatokból ítélve, összeegyeztethetô-e a romániai magyarság által megfogalmazott követelmények elérése az RMDSZ kormányzati szerepvállalásából adódó szüntelen alkalmazkodási kényszerrel?

Hogyan tovább? Hiszen amint az a vitából is kiderült: az RMDSZ opciói ilyen szempontból meglehetôsen szerények. Persze, akár ki is léphet a kormányból, és — ahogy azt a szenátor javasolta — egy esetleges kormányátalakítás alkalmával nem tartana többet igényt miniszteri tárcákra. Ragaszkodna viszont a kormányhivatalokban, illetve a kormánynak alárendelt intézményekben leosztott tisztségeihez, amelyekért cserében támogatná a reformintézkedéseket, hozzájárulna a kormány biztonságos mûködéséhez. Az ellenérvekbôl azonban hamarosan világossá vált: Csapó logikája sántít, az RMDSZ ugyanis nincs abban a kimondottan kényelmes alkupozícióban. „Be kell látnunk végre, nem mi vagyunk a mérleg nyelve!" — hangzott el. A mérlegnyelv a Demokrata Párt, amellyel, ha soványan is, de bármikor meglesz a parlamenti többség. Különben pontosan a Demokrata Párt példája bizonyítja a legjobban — mondották többen — a koalícióból való kilépés, a zsarolás nem egyértelmûen járható út. Azáltal pedig, hogy a kormányból való kilépésükkel egy instabil kisebbségi kormányt hagytak maguk mögött, csak megnövekedett a veszély az ország elsodródásának egy más, korántsem „európai" érdekszféra felé.

Vagy mégis inkább a hálátlan ellenzéki sors az RTDP-vel, RNEP-pel, NRP-vel egy társaságban? Egyes felszólalások szerint az a veszély, hogy ellenzékbe vonulásával az RMDSZ-t egy kalap alá vennék azokkal a pártokkal, amelyek közé keveredik, végül is alaptalan. Hiszen — mondották — RMDSZ-képviselôinket végül is egyedül szavazatuk minôsíti. Az, hogy mikor „nyújtják az ujjukat".

Kívül a koalíción, kívül az ellenzéken? Ez egyértelmûen azt jelenti: kívül a politikán. Varga Attila frakcióvezetô hívta fel a figyelmet: ez nem egy aktív cselekvési mód, s csak zavart okoz. Hiszen izoláltan, légüres térben — jól tudjuk — nem lehet politizálni. Ha pedig politikai párt vagyunk, céljainkat csakis politikai eszközökkel tudjuk elérni.

Marad tehát a koalíciós részvétel a maga dilemmáival. A szövetségi képviselôink többsége szerint a kormányban maradás még mindig a leghatékonyabb eszköz. „Legyünk a kormány belsô ellenzéke, ébrenléte" — javasolták.

Egyszóval: tanácstalan a tanács. Annyiban azonban konszenzus van, hogy ebben az átmeneti állapotban (értsd: a Ciorbea-féle kormányszezon végén), nem marad más hátra, mint a türelmes — megszeppent? — várakozás. Vagy ahogy a szövetségi elnök hangosan töprengett: egyáltalán mi ide készültünk? Világosan ki kell végül derülnie, egyáltalán ez volt-e az a kormány, amelybe beléptünk, amelybe érdemesnek tartottuk belépni?

A hét végi csíkszeredai SZKT vitáját hallgatva megkísértett a legendás Murphy szelleme: mert, ugye, itt se nyerni nem lehet, se a játszmából kiszálnunk nem lehet, a vesztesnek pedig a fejét veszik. Reális alternatívánk, íme, nem nagyon van. Úgyhogy nekünk már valóban csak a békés, nosztalgiázó sörözgetés marad.

Románia jelenleg az egyedüli kelet-európai volt szocialista ország, ahol 1998-ban is elôreláthatólag minimum 0,1–0,5%-kal csökkeni fog a bruttó hazai termék (GDP), de a CEER szerint van egy 1–3%-os visszaesési prognózis is. Félô, hogy a volt államszocialista rendszer zátonyra futhat, ha még sokáig elnapolják a reform beindítását. Az a legaggasztóbb, hogy a negatív számok mögött (gazdasági visszaesés, 67–68%-os infláció, 10–11%-os munkanélküliség, külkereskedelmi mérleghiány, krónikus költségvetési deficit) továbbra is kimutatható a pazarló, fe-lesleges termelés és a növekedô

pénzügyi zárlat, illetve a létbizonytalanság általánosodása. De a bizalomvesztés is!

1998 március végén szó sincs pozitív fordulatról, a szerkezetváltás beindításáról az energiapazarló nagy-iparban és az egyedárusságok háza táján. Az 1997-es 6,7%-os GDP-csökkenés a hibás és káros gazdaságpolitika következménye. Felszínre került a rendszerválság szindrómája. Ha elemezni próbáljuk azokat az okokat, amelyek a súlyos gazdasági vissza-esést, a fogyasztáscsökkenést fenntartják s az elszegényedést kiváltják, a következôk állapíthatók meg:

1. A gyenge kormány sziszifuszi küzdelmet folytat a rendszerváltáselôtti tôke semmivé válása ellen, nem tudván megfékezni a vagyon- és tôkevesztést. Tehát fennáll az állami szerepvállalás átalakításának nehézsége, illetve tisztázatlansága.

Az állam részben kivonult a nagyiparból és mezôgazdaságból, de mégis tovább szubvencionál, ugyanakkor politikája az állami egyedárusságok átalakítása és magánosítása tekintetében kétértelmû.

2. Válság van a strukturális kérdések megoldhatatlansága tekintetében is, mert nem merik alkalmazni a csôdtörvényt, és nem lehet kiszûrni a felesleges költségeket az intézményes és állandó áremelések miatt az olyan szolgáltatásokban, ahol nincs konkurrencia, csak állami monopólium. A szerkezeti válság a gazdasági hatékonysági mutatók romlásában is jelen van, hiszen az energiafogyasztás, melegvíz-szolgáltatás és -szállítás terén nem történt meg a modernizáció, s az intézményi válság mellett technikai és technológiai válságjelek is mutatkoznak (RENEL, ROMGAZ, ROMTELECOM, SNCFR, ROMSILVA).

3. A politika és a gazdaság viszonya és káros összefonódottsága riasztó, mert mindent elpolitizálnak, és nem mernek megbízni a piac erôiben. Ez érthetô is volna, hiszen hiányzik az erôs kormány és a pénzügyi forrás, de határos idôn belül kezelni kell e helyzetet. Különben — a költségvetés példája is bizonyítja —, hogyha a döntés hónapokig elhúzódik, a szenvedô fél a szavazópolgár és a társadalom lesz.

Ilyen elôzmények után — amelyek hat hónapra tekintenek vissza — írtunk illuzió vesztésrôl, mert konzerválódik a sok, különbözô természetû válságtünet, és ezért a kormány a vészhelyzetben visszatér az ún. bürokratikus kezelési módszerekhez, amelyek a piaci mechanizmusok ellen irányulnak.

Amikor Románia aláírta a FESAL-megállapodást a Világbankkal, kötelezte magát arra, hogy 1998. április 30-ig gyors ütemben privatizálja a RASDAQ-nál jegyzett vállalatokat. Ugyanakkor vállalta, hogy a SNCFR, RENEL, ROMGAZ tartozásai csökkenni fognak, ill. felszámolja ezek pénzügyi válságát, amely abban mutatkozik meg, hogy nem fizetik adóikat és a nyugdíj-hozzájárulást. A jelenlegi tendencia a javulásra nem ad reményt.

Nem alkalmaztak olyan szerkezetváltási programot, amely megújítaná és rentabilizálná a stratégiai állami egyedárusságokat. A törvényes keret, 1997/30-as sürgôsségi kormányrendelet, ill. a 1997/207-es törvény létezik, de az 1-es cikkelyt, hogy március 12-éig átszervezik az állami egyedárusságokat, nem alkalmazzák. Közben a pazarlás folytatódik, a veszteségforrásokat nem számolják fel, és a RENEL vagy ROMGAZ igazgatói 20 millió lej feletti fizetést kapnak hónapról hónapra. Egy másik fontos határidô, a FESAL-megállapodás szerint, három állami kereskedelmi bank magánosítása 1998. április 30-ig, ami természetesen elhalasztódik legalább 6–8 hónappal. De talán csak két állami bankot fognak privatizálni 1998 decemberéig.

Vajon a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank képviselôi milyen következtetéseket vonnak le május elsô hetében, amikor megérkeznek, látván, hogy a reform nem érte el a gyárkaput, a farmot, a villanytelepet és a bankokat, és a sok-sok ígéret és vállalás elmaradt, akárcsak a tanügyi törvény kedvezô alkalmazása és a helyhatósági törvény, amelyet az erdélyi magyarok százezrei várnak?

A tények azt igazolják, hogy a mai Romániában a gazdasági pozí-ciók megszerzése a tét. A programok papíron maradnak, a belgazdaság teljesítményei romlanak, a beruházási ráta csökken, mert a hatalmon lévô koalíció nem a gazdasági realitásokból indul ki, és nem tudja megreformálni a ceausescui örökséget. A szenátusi szavazás eredménye (március 17.) igazolja azt, hogy a Demokrata Párt csupán arra koncentrál, hogy megbuktassa Victor Ciorbeat, s ezért minden áldozatra képes, mert még a választások elôtt jelentôs gazdasági pozíciókat akar megszerezni. Ehhez kellenek neki a gazdasági tárcák és a bankok.

Úgy értékeljük, hogy ha be is következik a makrogazdasági stabilitás 1998. július–augusztusában, nincs tisztázva a reform két alapvetô koordinátája:

— a modernizációhoz és szerkezetváltáshoz szükséges források elôteremtése,

— az új menedzser gárda színre lépése, mely képes keresztülvinni azt a gazdasági reformstratégiát, mely politikailag nem elkötelezett, korrupciómentes, és beindíthatja a gazdasági fellendülést.

1998 elsô negyedévének gazdaságpolitikai történései teljes mértékben alátámasztják azt, hogy a tét az állami vagyon eladása, újraosztása, az új gazdasági pozíciók megszerzése és a nagy állami kereskedelmi bankok feletti ellenôrzés, ill. tulajdonjog megkaparintása.

A társadalmi státusok és állami vagyon gyors átrendezôdésének lehetôsége 1998-ban, úgy értékeljük, váratlanul és felkészületlenül érte nemcsak a Nemzeti Parasztpártot, de az RMDSZ-t is, és ebbôl számos feszültség keletkezett, amely megnehezíti a gazdasági környezet stabilizációját. Fel kell készülni a radikális változásokra és azon piacgazdaság-ellenes erôk átcsoportosulására, amelyek fenyegethetik a demokráciát és azokat a jogokat, amelyeket eddig kiharcoltunk. A baj nemcsak a privatizáció ütemével és hosszabbodásával van, hanem annak minôségével is. A mûködô tôke hiánya s a gyenge, instabil tulajdonosi szerkezet nem ad okot optimizmusra.

A pártpolitikai érdekek ütközése s az elôreláthatólag hosszú költségvetési vita elénk vetíti a gazdasági helyzet átláthatatlanságának veszélyét 1998 májusában. Ez rombolja a tisztességes versenyben való hitet, az állami intézmények mûködésének értékeibe vetett bizalmat, a vagyonszerzés legalitásában való reményt, és bizonyos szélsôséges politikai erôk útját egyengetheti egy diktatúra felé. Az viszont biztos, hogy a piacgazdaságba való átmenet a vártnál nagyobb áldozatokat követel a társadalom legszegényebb rétegeitôl, és a véltnél hosszabb ideig elhúzódik.

A leépülés romjain állandóan új, ellentmondásos jelenségeket fedezünk fel. A recesszió, amely tizenöt hónapja sújtja a gazdaságot, párosul a gazdasági, társadalmi és politikai destabilizációval, ami megnehezíti a válságból való kilábalást.

Bukarest, 1998. március 21.

P. S. Az utóbbi öt nap alatt a miniszterelnök három esetben tévedett:

1. Beígérte a benzinárcsökkentést, majd mind megalapozatlan visszavonta.

2. Megígérte, hogy az RTDP kívánságára módosítja a költségvetést, és közel 6000 milliárd lejt egy „új" (régi) privatizációs törvény alapján visszaad a haldokló nagyiparnak. Nem volt felhatalmazása ilyen sorsdöntô és antidemokratikus törvénymódosításra. Ezért Daniel Daianu és V. Ionescu meggátolta azt.

3. A kereskedelmi árrést maximálni és befagyasztani akarta 8 élelmiszeri cikknél. Ezt se fogadta el a versenytanács, ill. a kormány.

Tôkés László, a Királyhágómelléki Református egyházkerület püspöke és Szilágyi Aladár fôgondnok a román vallásügyi államtitkársághoz és a román parlamenthez fordult azzal kapcsolatban, hogy a temesvári pénzügyi igazgatóság 1 millió lej összegû büntetést rótt ki a városi református egyházközségre, mert az magyar nyelven vezeti könyvelését. Az egyházkerület panaszát az igazgatóság elutasította, jelezve, hogy döntése ellen a bíróságnál lehet fellebbezéssel élni.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület az MTI bukaresti irodájába szerdán eljuttatott közleményében hangsúlyozza: a pénzügyi hatóságok eljárása sérti az alkotmányt, a nyelvhasználati jogokat és megkülönböztetô jellegû. ,,Hasonló esetre — szögezi le közleményében — sem a Ceausescu-rezsim, sem az Iliescu-rendszer idején nem találunk példát,,.

Az érvényben lévô 1948 évi vallásügyi törvényrendelet 26. cikkelye értelmében a kultuszok ,,belsô gyûléseiken és mûködésük rendjén híveik anyanyelvét használhatják,,. A Temes megyei pénzügyi hatóságok szerint azonban a temesvári református egyházkerület könyvelése, illetve a szóbanforgó vallásügyi törvényrendelet ellentétes az 1991. évi számviteli törvénnyel, amely szerint a könyvelés román nyelven történik.

A kormányhoz és a parlamenthez fordulva a két református egyházi vezetô rámutat, hogy a temesvári pénzügyi hatóság eljárása a pénzbírság összegét jóval meghaladó kárt okozott a szabad nyelvhasználat és az egyház törvényes szabadsága tekintetében, és ennek jóvátételét sürgetik.

Romániában a minimálbért havi 250 ezer lejrôl (mintegy 30 dollár) 350 ezer lejre emelik április 1-tôl. Ezzel a minimálbér az átlagbér 31 százaléka lesz. A kormány további emelést ígért októberre, mivel az európai Szociális Charta, amelyet Románia aláírt és ratifikálni készül, 35-60 százalék közötti arányt tart szükségesnek. A bérek általános infláciiós kiigazítása 5 százalékos lesz. Tárgyalnak a további kiigazítások arányáról. Mindezt Victor Ciorbea román kormányfô jelentette be, találkozván a legnagyobb szakszervezetek, a CNSLR-Fratia (Testvériség), az Alfa Kartell, az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) és a CSDR vezetôivel.

Szakszervezeti megmozdulások voltak Románia több városában. Galacon, Románia egyik legnagyobb acélipari központjában 5 ezer ember vonult az utcára. Roman városában mintegy 3 ezren vettek részt a felvonuláson. Országosan több tízezerre becsülték a résztvevôk számát.

Jelentette ki Emil Constantinescu az Európa Parlament elnökével való találkozón. Megelégedéssel üdvözölte ez alkalommal az Európa Parlament azon javaslatát, amelyben kérni fögja az Európai Bizottságot, hogy járjon közbe annak érdekében, hogy töröljék az unió tagországaiba utazni akaró román és bolgár állampolgárokkal szemben alkalmazott vízumkötelezettséget.

A parlament épületében hétfôn és kedden került megrendezésre az Európa Parlament elnökének találkozója a kelet- és közép-európai társult országok parlamenti elnökeivel.

Az EP elnöke és a társult országok nemzeti parlamentjeinek elnökei évek óta folytatnak eszmecseréket arról, hogy miként járulhatnak hozzá a társult országok törvényhozásai a csatlakozási folyamathoz: ebbe a sorba illeszkedett a bukaresti találkozó — mondta az MTI bukaresti tudósítójának nyilatkozva Kóródi Mária, az magyar országgyûlés alelnöke.

A megbeszélések három kérdéskörre terjedtek ki: a luxembourgi döntés értékelése, tájékoztató az egyes országok törvényhozásainak vonatkozó munkájáról és az uniós kapcsolatok tapasztalatai. Kóródi Mária nagyon fontosnak nevezte, hogy a találkozóra Bukarestben került sor, mivel az itt elhangzottak utat mutatnak az elkövetkezô idôszakra vonatkozólag. Az országgyûlés alelnöke ebben az összefüggésben kiemelte: a magyar parlament szemében nagyon fontos, hogy Európában ne választóvonalak mentén történjen a csatlakozás. Az egyes országok egyéni teljesítményét kell figyelembe venni, és ezért szükséges, hogy az országok segítsék egymást a felkészülésben. ,,Magyar-román viszonylatban pedig nagyon fontos, hogy kölcsönösen támogassuk egymást a kétoldalú kapcsolatokban és a nemzetközi fórumokon is" — mutatott rá Kóródi Mária.

A politikus elmondta, hogy a delegációvezetôk csak röviden tértek ki a kisebbségek helyzetére, viszont a sajtóértekezleten ketten is rákérdeztek a magyarországi kisebbségek parlamenti képviseletének témájára. Kóródi Mária megjegyezte, örült, hogy így alkalma nyílt a magyarországi helyzet ismertetésére, mert arról igen sok félreértelmezés van forgalomban. Mint mondta, örömére szolgált, hogy az EP elnöke megerôsítette: az integrációnak nem feltétele egy olyan típusú képviselet, mint amilyent számon kérnek Magyarországon. Ettôl függetlenül az ország magára vállalta ezt a feladatot, és amint lehetôvé válik az olyan megoldás, amely beleillik a magyar választási és parlamenti rendszerbe, a kérdés mindenképpen rendezôdik.

A tanácskozáson mondott beszédében José Maria Gil-Robles, az EP elnöke annak fontosságát hangoztatta, hogy az unió bôvítési folyamata ne vezessen a földrész megosztásához. Az Európai Unió tagságának egyik követelménye a kisebbségi jogok biztosítása, de ezekben nem szerepel tételesen a kisebbségek parlamenti képviseletének kötelezô megoldása — mondotta a találkozót záró keddi sajtóértekezletén Gil-Robles.

Petre Roman szenátusi elnök szerint a találkozónak külön fontosságot ad, hogy a bôvítésre vonatkozó luxembourgi döntés után kerül rá sor, amikor eloszlott a bizonytalanság e folyamat dinamikáját illetôen is helyreállt az egyenlô esély elve. Az elmúlt idôszak romániai vívmányai közül Roman kiemelte az emberi és a kisebbségi jogok terén elért haladást. A szenátus elnöke többek közt kifejtette: „A legújabb romániai gyakorlat a kisebbségek anyanyelvének használatára vonatkozólag az oktatás, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás terén pozitív és hatékony példaként alkalmazható".

A résztvevôk román kezdeményezésre határozatot fogadtak el a koszovói helyzetrôl, amelyben aggodalmukat hangoztatják annak romlásával és lehetséges következményeivel kapcsolatban — nem csak az emberi jogok tekintetében, hanem a térség stabilitását és biztonságát illetôen is. Sürgetik a nemzetközi közösség és különösen az EU erôfeszítéseinek összehangolását egy békés megoldás elômozdítására, figyelembe véve a kontaktcsoport javaslatait. A parlamenti elnökök konferenciájának résztvevôit fogadta Emil Constantinescu elnök is.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]