 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1998. november 7.
(X. évfolyam, 259. szám)
Román részrôl fenntartásokkal fogadták, hogy az Európa Tanács miniszteri bizottságának soros elnöki tisztét betöltô Martonyi János magyar külügyminiszter tervei között említette: jelentôs haladásra törekszik a nemzeti kisebbségek védelmében.
Cristian Dumitrescu, az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének demokrata párti alelnöke tegnap azt kommentálta, hogy a magyar elnökség biztosítani kívánja a kisebbségvédelmi keretegyezményben, valamint a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartájában szereplô ellenôrzési mechanizmus beindítását és megfelelô mûködtetését.
Dumitrescu hangoztatta ugyan, hogy az ellenôrzô tevékenység hatékonyságának növelésére irányuló minden módosítást üdvözölni kell, de hozzátette: „nem szabad egyes érdekeknek megfelelôen, egyoldalúan csak bizonyos területekre összpontosítani". Petre Stolea, a román ET- küldöttség tagja úgy fogalmazott, hogy Martonyi szándéka „normálisnak mondható Magyarországra, de nem Romániára vonatkozóan".
— Valójában az történik, hogy Magyarország minden alkalmat megragad arra, hogy prioritássá léptesse elô a kisebbségi jogokat — mondotta.
Kételyeket ébresztett Romániában az a felvetés is, hogy — Martonyi szerint — „egyes európai országok történelemtankönyveit felül kell vizsgálni a demokratikus honpolgári nevelés javítása érdekében". Ezzel kapcsolatban Dumitrescu úgy vélekedett, hogy „a tankönyvek felülvizsgálása minden egyes ország kötelessége és alapvetô joga. Ám úgy hisszük, ez mindenekelôtt nemzeti feladat. Mi örülnénk annak, ha a magyarországi tankönyvek korrekt módon szólnának Románia történelmérôl, mert ez mindig érzékeny pontja volt a két ország közötti viszonynak". Stolea annak a félelmének adott hangot, hogy a tankönyvek felülvizsgálata tulajdonképpen „a történelmi igazság kozmetikázását szolgálná".
Román sajtókommentárok szerint a soros magyar ET- elnökség alatt „lényegesen felerôsödhetnek a nemzeti kisebbségek jogaival kapcsolatos viták". A lap szerint Martonyi elnökségével Strasbourgban „elkezdôdött a nemzeti kisebbségek jogainak hisztériája", hiszen a téma amúgy is „az Európa Tanács groteszkségig vitt hóbortja".
Radu Vasile miniszterelnök szerint Románia nehéz idôszak elôtt áll, amelyik három–hat hónapig tarthat, és amelybôl nem tud másként kievickélni, csak ha megmutatja, hogy képes radikális gazdasági döntéseket hozni. Elsôbbséget a pénzügyminisztérium olyan átalakítása élvez, amelynek következtében javulhat az adóbehajtás, és a tárca képes tehermentesíteni az ország fô privatizációs szervezetét annak érdekében, hogy gyorsuljon az állami ipar meglehetôsen lassú eladása. Ezek a lépések azért elengedhetetlenek, mert az ország máskülönben nem csatlakozhat a NATO-hoz és az EU-hoz, és nem számíthat segítségükre.
A kormányfôvel teljesen egyetért Emil Contantinescu államfô, aki azzal indokolta az ország elôtt álló nehéz korszakot, hogy súlyossá vált a helyzet a világ tôkepiacain és számos európai országban is, köztük az egykori kommunista államokban. A kormány csütörtöki ülésén Radu Vasile meghívására maga Constantinescu államfô elnökölt.
A pénzügyminisztériumnak a gazdasági reformot vezetô tárcává kell válnia — javasolta az ülésen Constantinescu elnök is, s a kormány ezt a javaslatot elfogadta. Ezért kerül sor átszervezésére, az állami tulajdonban lévô vállalatokat kezelô vagyonalappal együtt.
Az Állami Vagyonalap egy héten belül a gazdasági minisztériumok képviselôibôl álló bizottság elé terjeszti a nemzetgazdaságnak nagy veszteséget okozó vállalatok listáját, s a megfelelô vizsgálatok elvégzése után a vagyonalap tulajdonosként dönt azok bezárásáról.
Pénteki sajtónyilatkozatában a miniszterelnök máris bejelentette, hogy hozzákezdenek „egy nagyon szigorú, határozott és kemény program" végrehajtásához, melynek során megteszik a reálgazdaságban elengedhetetlenné vált korrekciókat és intézkedéseket. Vasile szerint Romániának nincs más választási lehetôsége, nincs más megoldás — bárki bármit is mondjon.
„Ha a program sikeres lesz, az elsô kedvezô jeleket a jövô év második felében lehet majd érezni" — tette hozzá. Vasile valamennyi politikai erôtôl, az egész országtól szolidaritást kért, s külön hangsúlyozta, hogy milyen fontos a kormánykoalíció parlamenti képviselôinek támogatása.
A miniszterelnök arra szólította fel a kormánytábort alkotó fô erôket, a Román Demokratikus Konvenciót, a Szociáldemokrata Uniót és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget, hogy ennek rendeljék alá érdekellentéteiket.
„Ha nem oldjuk meg a bajokat most, tevékenységünk csak látszatintézkedésekben fog kimerülni, ami Románia fejlôdésének teljes leállásához vezethet. Ezért összefogást kérek, azt, hogy tegyük félre az egyéni álláspontokat. Azok kifejtésére lesz majd lehetôség az említett idôszak után is" — fogalmazott a miniszterelnök.
Vasile elmondta, hogy a kabinet ülésén ehhez a programhoz támogatást kapott a kormány tagjaitól. Közölte, hogy a jövô hét elsô felében a gazdasági tárcák vezetôi megtárgyalják a tervezett intézkedéscsomagot, majd a jövô heti kormányülésen igyekeznek a végsô döntést meghozni.
A Munkaügyi és Társadalomvédelmi Minisztérium a héten a nemek közti esélyegyenlôségre és szexuális zaklatásra vonatkozó törvénytervezetet terjesztett a szenátus elé. Eckstein-Kovács Péter szenátor szerint a nagyon idôszerû tövénytervezet két alapvetô területet foglal magában: a nôket érintô munkajogi viszonyok és a nemek közti esélyegyenlôség, illetve magának a szexuális zaklatás intézményének a kérdését.
A szenátor a munkajogi viszonyokkal kapcsolatban elmondotta, hogy a törvénytervezet leszögezi: a munkavállalásnál nem szabad megjelölni, hogy milyen nemûnek kell lennie a jelentkezônek, és a nôk terhesség esetében nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe. A törvénytervezetnek ez a része lényeges elôírásokat tartalmaz a nemek közötti diszkrimináció elkerülésére vonatkozóan. Ezek megszegése kihágásokat képez, és magas büntetést állapít meg a törvény megszegôi számára. Eckstein elmondta, hogy a munkaügyi minisztérium olyan szakosztályt fog létrehozni, amely ellenôrzi a rendelkezések betartását, és megszabja a büntetéseket.
A törvénytervezet másik része leszögezi, hogy tiltott bármiféle szexuális téren tapasztalható visszaélés. Ez mind a nyelvezetre, mind az ajánlattevésre, erkölcstelen javaslatok megtételére és szexuális szolgáltatások követelésére vonatkozik. A törvénytervezet a törvény megszegôi számára büntetést ír elô, és lehetôséget teremt ahhoz, hogy a sértett fél bírósághoz forduljon.
Eckstein rámutatott: a szenátus emberjogi bizottsága nagyon pozitívan viszonyult a kérdéshez, hangsúlyozva, hogy az RMDSZ is támogatja a törvénytervezetet, amelynek szakaszonkénti vitája jövô héten folytatódni fog a szenátus emberjogi bizottságában.
A Tanügyminisztérium titkársága megerôsítette a hírt, miszerint Ioan Sãsãrman Kolozs megyei fôtanfelügyelô — aki ellen hónapokkal ezelôtt bûnvádi eljárás indult csúszópénz elfogadása miatt — visszanyerte teljes jogú fôtanfelügyelôi címét. Mint megtudtuk, a Kolozs megyei ügyészség értesítette a Tanügyminisztériumot, hogy a bûnvádi eljárást megszüntették, és így szabaddá vált az út a fôtanfelügyelô teljes jogaiba való visszahelyezéséhez.
A Tanügyminisztérium titkársága megerôsítette a hírt, miszerint Ioan Sãsãrman Kolozs megyei fôtanfelügyelô — aki ellen hónapokkal ezelôtt bûnvádi eljárás indult csúszópénz elfogadása miatt — visszanyerte teljes jogú fôtanfelügyelôi címét. Mint megtudtuk, a Kolozs megyei ügyészség értesítette a Tanügyminisztériumot, hogy a bûnvádi eljárást megszüntették, és így szabaddá vált az út a fôtanfelügyelô teljes jogaiba való visszahelyezéséhez.
Ismert, hogy az utóbbi idôben folyamatosan csökken a választók érdeklôdése a politikai élet, valamint választottjaik tevékenysége iránt. A polgárok kiábrándulásának egyik fô oka a honatyákkal való hiányos kommunikáció. A Pro Demokrácia Egyesület november 6–7. között választók és választottjaik közötti kommunikációs technikákról, ezek kibôvítési lehetôségeinekelemzésérôl tartott konferenciát. A programon részt vett a kolozsvári parlamenti képviselôk és szenátorok többsége, valamint amerikai és angol parlamenti képviselôk irodavezetôi, kampánymenedzserei. A péntek délután tartott sajtóértekezleten Dana Pârtog szervezô bemutatta a külföldi meghívottakat: James Cobley, a brit Konzervatív Párt egyik parlamenti képviselôjének kampánymenedzsere és John Swanson, az amerikai National Democratic Institute képviselôje. Az utóbbi szerint a romániai parlamenti képviselôk hasonló problémákkal, kihívásokkal kerülnek szembe, akár az angol vagy az amerikai honatyák. Mátis Jenô RMDSZ-képviselô pontosított: Nyugat Európában sokkal jobban körülhatárolható érdekcsoportok próbálnak érvényt szerezni ügyüknek. Különbségként említette, hogy a nagy-britanniai parlamenti képviselôk számára ingyenesek a postai szolgáltatások, így könnyebb állandó kapcsolatot fenntartani a választókkal. Az amerikai jelölteknek pedig körülbelül 15 fizetett munkatárs áll rendelkezésére egy kampány megszervezésére.
Lapunknak nyilatkozva James Cobley értetlenségének adott hangot a Romániában tapasztalt intoleranciával kapcsolatban: Minden országban vannak nemzetiségi kérdések, és természetes, hogy egy párt képviselje érdekeiket. Ami nem természetes, az a tolerancia hiánya. Amiért valaki más politikai irányvonalat képvisel, nem azt jelenti, hogy feltétlenül téved. Tiszteletben kell tartanom a másik véleményét. Errôl kellene szólnia a román demokráciának is. A magyar honatyáknak nehezebb dolguk van, mint román kollégáiknak, mivel egy kis csoportot képviselnek. A politika ugyanis nem folytonos konfrontációt, hanem egyetértést is jelent — mondotta.
60 évvel ezelôtt, 1939. november 9-én a Kristályéjszakával kezdôdött a németországi zsidóellenes pogrom. Az évforduló alkalmából a Fiatalok a Békéért Mozgalom többnapos rendezvénysorozatot szervezett Kolozsváron. A Malom (Baritiu) utcai zsinagógában péntek délután megnyitott In Memoriam Holocaust címû kiállítást egy happening elôzte meg, majd a jelenlevôk megtekintették a hazai és külföldi mûvészek munkáit. A városháza és a prefektúra nem képviseltette magát. A megnyitó után újabb happeninget tekinthettek meg a túlnyomó többségben fiatal résztvevôk.
Kalandfilmekbe illô üldözés nyomán csütörtök éjjel rendôrkézre került az Avas utcai rablótámadás három, tótházi (Mócs község) illetôségû tettese.
Beniamin Moldovan (19), Rãzvan Marinuc Marina (18) és Ilie Iosif Nãsãlean (19) 23 óra tájt rohanta le Mariana Mocant, a közszállítási vállalat munkából hazafelé tartó kasszásnôjét. Egyikük könnygázsprayt porlasztott a szerencsétlen nô szeme közé, közben a többiek kitépték kezébôl a táskáját. Megpróbáltak kereket oldani, de mert autójuk nem indult be, szétszéledtek. A városi rendôrség szolgálatos tisztjénél 23.20 órakor tett bejelentés nyomán mozgósított csoport röviddel azután, a megyei rendôrség épületéhez közeli Haiducului utcában akadt a rablók nyomára, és bekísérte ôket.
A szembesítést és helyszíni szemlét követôen a kasszásnô visszakapta az összesen 5,1 millió lej készpénzt, illetve jegyet tartalmazó táskát. A három fiatalember mérgezô anyag felhasználásával elkövetett bûntette, a rablás 5- tôl 20 évig terjedô börtönbüntetéssel sújtható!
Tegnap délelôtt az áldozat mellett a tettesek is vállalták a válaszadást az újságírók kérdéseire. Az pedig senkit sem lepett meg, hogy a két változat enyhén szólva ellentmondott egymásnak...
Maria Mocan: „Háromnegyed 11-kor szabadultam az Állomás téri jegyárusító bódéból, és szokás szerint egy megállót utazva villamossal, az Avas utcában folytattam utamat. A három fiatalemberrôl elôbb azt gondoltam, szomszédok, de mire rájöttem, hogy tévedtem, már késô volt, egyikük befújt, a többiek megpróbáltak megfosztani a táskámtól, és kétségbeesett védekezési kísérletemre a földre tepertek. Egy roma csoport láttán kiabálni kezdtem, erre megijedtek, és mert autójuk bemondta az unalmast, elszaladtak. Egy taxis vitt be a rendôrségre, ahol késôbb megismerhettem támadóimat is. Még most sem tértem magamhoz az ijedtségbôl..."
Ilie Iosif Nãsãlean: „Nem állt szándékunkban rabolni: Rãzvan csak az utcán talált könnygázsprayt akarta kipróbálni. Ezért nem vettük el a táskát sem. Az eset után egy ismerôsnél találkoztunk újra: a segítségül hívott Rãzvan P. azonban nem a kocsinkkal, hanem a rendôrökkel tért vissza. Várjuk a fejleményeket, nem érezzük hibásnak magunkat..."
Rãzvan Marinuc Marina a szemmel láthatóan a legoldottabb Nãsãlean változatából az éppen általa elkövetett gázspray-támadás részletét erôsítette meg, Beniamin Moldovan pedig a visszafordíthatatlanság miatt sajnálkozott.
Az enurézis okai és kezelése címmel dr. Kónya Zoltán gyermekgyógyász tart elôadást november 10-én, kedden du. 5 órától a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Bilascu utca 5.) Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
tartanak november 8–15. között a Kolozsvári Magyar Baptista Gyülekezetben (Gorunului utca 21.). Az istentiszteleteket hétköznapokon du. 6–8 óra között, vasárnap reggel 9–11.30 és du. 5–7 óra között tartják. Igét hirdetnek: Veress Efraim (Homoródszentmárton), Ken Swenson (Anglia), Szûcs Sándor (Erked), Budai Lajos (Székelyudvarhely), Bándi Sándor (Margitta) lelkipásztorok.
ZENÉS–TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELT rendez az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyedi körzete november 8-án, vasárnap du. 5 és este 9 óra között a székházban (Ariesului/Jobbágy utca 55. szám). A szervezô bizottság mindenkit szeretettel vár.
Ugyanitt november 9-én, hétfôn du. 4 órától dr. Szilágyi Sándor orvosi tanáccsal szolgál a betegeknek, a rászorulóknak gyógyszert is biztosítanak.
MUNKAERÔVÁSÁRT tartanak november 26–27- én az Expo Transilvania vásárcsarnokában. A rendezôk ötven munkahelyet kínáló vállalat és ötszáz–hatszáz munkát keresô személy jelentkezésére számítanak. Az órarend: az elsô napon 10–14, a másodikon 10–13 óra között.
— Hol készülhetünk fel az EU pótfelvételire?
— A multikulturális egyetemen.
• Tragikus kimenetelû baleset színhelye volt csütörtök este az Ifjúsági (volt Szopori) út. A CJ–23–RJR rendszámú személygépkocsit vezetô Bálint Sándor (27) halálra gázolta Nicolae C. (66) kolozsvári nyugdíjast. A rendôrségi jelentés szerint, az ittas áldozat nem a kijelölt helyen, figyelmetlenül próbált átkelni az úttesten.
• Súlyos közúti baleset történt csütörtök délután Kackón. A szilágysomlyói illetôségû Ioan Rosu (38) lejtôn lefelé kormányozta a SJ–01–ZGE rendszámú nehézszállítót. Egy nagyon veszélyes jobb kanyarban a túl nagy sebességgel haladó jármû utánfutója átsodródott az út tengelyén, és frontálisan ütközött a 6–MS–2523 rendszámú személygépkocsival. Utóbbit Kádár Antal (66) vezette, aki súlyos fejsérüléssel, homlokcsont-töréssel és agyrázkódással került a kolozsvári idegsebészetre. Az anyagi kár is tetemes: mint 40 millió lejre becsülik.
• A vétlen húzta a rövidebbet a csütörtök este, Körösfôn történt balesetbôl is. Leontin Horatiu Iuhas, az Atta Sport Exim román–francia vegyes vállalat tulajdonát képezô CJ–04–NCM rendszámú személygépkocsi 42 éves vezetôje nem körültekintôen kezdett egy tehergépkocsi elôzésébe, és a kockázatos manôver következtében összeütközött egy szembôl közeledô turistabusszal. A marosszentannai Ballo Trans Kft. MS–01–LWZ rendszámú jármûvét Balló Ferenc (28) vezette, aki az ütközés következtében, a busszal együtt, az útszéli árokban kötött ki. Fej- és mellkasi sérülését, valamint bal combcsont-törését a kolozsvári 1-es számú sebészeti klinikán kezelik, az anyagi kárt mintegy 15 millió lejben állapították meg.
Csütörtök hajnalban érték tetten Aurel Oltean tordai lakost: a 39 esztendôs, büntetett elôéletû, foglalkozás nélküli férfi éppen a dr. Marinescu utca 4. szám alatti ház pincéjében „mûködött". A kolozsvári Cosmiprof Kft. tulajdonát kepezô kozmetikumokból mintegy 5,5 millió lej értékben próbált meg elemelni. A kár megtérült, Olteant bekísérték, és a minôsített lopás bûncselekményét kimerítô tettének iratcsomója tegnap ügyészség elé került.
A Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara elnöke, Mircea Costin sajtótájékoztatón ismertette intézménye újdonságait.
A legidôszerûbb: hétfôtôl megnyitják a tanácsadói központot. Ilyen tevékenységet eddig is kifejtettek, mostantól azonban a megye különbözô pontjairól közremûködô szakértôik bevonásával, jól meghatározott program szerint vehetik igénybe az érdekelt üzletemberek ezt az ingyenes szolgáltatást. Naponta 10–14 óra között, bizonyos területeken csak hetente. Hogy milyen jellegû gazdasági tanácsadásról van szó? Nemzetközi szállítás és vámintézés; bankmûveletek (a Transilvania Bank közremûködésével); biztosítások (ARDAF); export-import ügyintézés (a kamara szakemberének támogatásával); üzleti terv kialakítása (fôként a kisvállalatok megsegítésére, a Menedzserfejlesztési Központ támogatásával); mûszaki szakértôi tanácsadás, PHARE finanszírozási programok, kereskedelmi és munkaügyi jog, kereskedelmi társaságok megalapítása stb.
Hamarosan megjelenik a Kolozs megyei exportálók és importálók katalógusa. Azok a cégek, amelyek szeretnének megjelenni ebben az értékes kiadványban, november 10-ig még bejelenthetik ilyen irányú igényüket a kamaránál.
Az utóbbi kilenc évben a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara, bár fejlôdéséhez egyetlen lejnyi hitelt sem vett fel, az Expo Transilvania Rt.-vel karöltve oroszlánrészt vállalt abban a folyamatban, melynek eredményeképp ma Kolozsvár az ország második vásárvárosa. Bár a versengés Bukaresttel tovább tart, és jelenleg a kolozsvári vásárok csak regionális szintet értek el, a jövôben igyekeznek tovább fejlôdni és nagyobb hangsúlyt fektetni a külföldiek részvételére. 1999-ben tizenkét nemzetközi expót, köztük három teljesen újat rendeznek a kincses városban.
A budapesti OSIRIS KIADÓ, az egyik legjelentôsebb mai magyar kiadói mûhely 1998. november 9-én, este 7 órai kezdettel bemutatkozó találkozót tart az egyetemen, a Horea út 31. sz. alatti épületben. A kiadóról, kínálatairól és terveirôl elôadást tart Horváth Géza, a fôiskolai tankönyvprogram felelôs szerkesztôje.
A kiadó választékában filozófia, irodalomtörténet és -elmélet, történettudomány, jog- és közgazdaságtudomány, lélektan, pedagógia, szociológia, vallástudomány szerepel.
címmel táncos-zenés elôadásra került sor csütörtökön este a Hadsereg Házában. Felléptek a Tisztek Körének énekesei és színészei, valamint a Mûvészetek Iskolájának Onyx ifjúsági együttese, az elôbbiek meghívottjaként.
A két társulat már hosszú ideje szervez közös elôadásokat. Az együttmûködés jegyében született meg az Ôszi hangulat is, Nazarica Moldovan, a Tisztek Körének referense, valamint Simon Júlia, az Onyx ifjúsági együttes mûvészeti vezetôje rendezésében.
Mûsoron: keringô, tengerészek tánca, könnyûzene, spanyol táncok, folkzene, a koldus gitárosok tánca, társasági tánc, vidám polka, zongoramûvek, a leláncolt érzelmek tánca, vidám jelenetek, kánkán.
Az elôadók lelkes fiatalok, akik több-kevesebb törekvéssel próbálnak minél jobb táncosok, énekesek, színészek lenni. Egyesek napi nyolc órát baletteznek, mások takarítás közben is énekelnek. Mindannyiuknak ugyanakkor más kötelezettségeik is vannak: iskola, egyetem, munkahely, család. Annál értékelendôbb, hogy kevés szabadidejüket ilyen mûvészeti tevékenységekre fordítják, önmaguk és mások gyönyörûségére.
Az Onyx ifjúsági együttes legfrissebb változásairól Simon Júliát, a csapat mûvészeti vezetôjét kérdeztük:
— Mindannyiunk örömére annyi új tag jelentkezett szeptember óta, hogy a heti két próba már nem voltelég. A három próba is kevésnek bizonyul. Bár a balettiskola Tordai úti épületének egyik terme is rendelkezésünkre áll, a gyerekek gyakran alig-alig férnek a korlát mellé. Annál kevésbé, mivel hajdani tanítványaink is csapatosan járnak vissza a próbákra és az elôadásokra.
Oly sok a kisgyerek, hogy a férjemmel, Simon Vasile koreográfussal együtt úgy döntöttünk, egy részüket jeles tanítványunk, Fülöp Csilla kezére bízzuk, aki már hathatósan bizonyította rátermettségét és kitûnô hozzáértését.
A tanoncból oktatóvá fejlôdött Csilla mellett rendkívül büszkék vagyunk arra a két tanítványunkra — Popdan Cristianról és Both Istvánról van szó —, akik már egy éve a Román Opera balettkarának tagjai. Ügyességüknek köszönhetôen az opera továbbra is kéri, igényeli növendékeinket.
Jövôre Kolozsvár látja vendégül az ország mûvészeti iskoláinak vezetôit. A minden évben más- más városban sorra kerülô találkozó alkalmából az iskola minden tagozatának legjobbjai reprezentatív elôadást mutatnak be. Ennek a díszelôadásnak a szervezésével-rendezésével bennünket bíztak meg.
Januárra, reméljük, elkészülnek legújabb táncaink: Hófehérke, Enescu elsô rapszódiájának rövidített, stilizált változata, valamint Carmina Burana-részletek. Ez utóbbit Fülöp Csilla koreografálja.
Ezúton szeretném megköszönni szponzoraink segítségét, akik nélkül nem jutna pénz ruhákra, balettcipôkre, zenekazettákra. Szerencsére, számos támogatónk van, bár belôlük soha nem elég.
Sok tanítványunk van, de ezután is mindenkit szeretettel fogadunk. Számunkra a legnagyobb elégtétel, ha gyerekeink sikereinek és örömének örülhetünk.
Kilenc gyerek, tizenhét unoka és négy dédunoka után Máriskó jobblétre szenderült. Evilági kötelességét becsülettel teljesítette, nemzetségét annak rendje és módja szerint gyarapította, megilleti hát a végsô tisztesség — vélték övéi. És mentek a paphoz, temetné el becsülettel, ahogyan a többi falubélivel is teszi. Mert Máriskóék különösebb hajlandóságot ugyan nem mutattak a vallásos élet iránt, templom helyett is inkább az egyébfajta élvezetekkel kecsegtetô, vidámabb helyeket részesítették
elônyben, az utolsó utat azonban pap nélkül nem tudták elképzelni. Csakhogy sem a tisztelendô, sem pedig a tiszteletes úr nem volt hajlandó ilyen ügyben akárcsak szóba is állni velük, hiszen soha, még véletlenül sem járultak hozzá semmivel költségeik térítéséhez. Bánatukban aztán elmentek a pópához. S az lágyabb szívûnek bizonyult. Ment is minden annak rendje s módja szerint, igaz a jajveszékelô halottas menet a faluközpontban a kocsma tájékán alaposan megcsappant, de az ortodox temetés jó hosszú, így aztán a végire be is ért mindenki. A baj azonban éppen ekkor kezdôdött. Mert a már erôsen kapatós gyászoló seregnek erôs kívánalma támadt a magyar szó iránt. S megkérték a pópát, engedné meg, hogy mondjanak pár szót ezen a nyelven is. Lágyszívûség ide meg oda, ez már a tisztességben megôszült bozontos szakállú egyházfinak is sok volt. Kerek perec megtagadta a kérést. S hogy ezután mi következett, ahhoz már több köze volt az éppen felhajtott féldecinek, mint a Máriskó elvesztése okozta bánatnak. Mert a pópának olyan fürgén kellett szednie lábait a frissen hantolt sírok között, hogy ilyen teljesítménnyel akár akadályversenyre is jelentkezhetett volna. De megúszta ép bôrrel, s azóta talán már Máriskó is töri valamennyire a román nyelvet amott fönn, az égi magaslatokban.
A Szabadságnak az 1998. október 29-i Láncreakció a megyei RMDSZ-nél? címû cikkét olvasva, a tisztelt olvasó és elsôsorban az RMDSZ Kolozs megyei tevékenységét követô tagság bizonyára aggódva gondolt arra, hogy valami nincsen rendjén az RMDSZ háza táján, amikor alelnökök sora nyújtja be lemondását.
E cikkemmel szeretném eloszlatni ezen aggodalmakat. A kezdeti fellángolási idôszakban, amikor majdnem minden magyar kötelességének érezte tagsági díjával támogatni érdekvédelmi szervezetünket, némi honoráriummal jutalmazták az alelnököket tevékenységükért. Mára már oda jutottunk, hogy szervezetünk anyagilag éppen csak, hogy fenn tudja tartani magát, annyira megcsappantak a befizetett tagdíjak. (Pedig milyen nagy szükségünk volna rá ahhoz, hogy tevékenységünkön lényegesen javíthassunk!)
Az alelnökök munkájukat mindenféle fizetség nélkül, szabad idejükben végzik, amennyire munkahelyi elfoglaltságuk megengedi. Ebbôl kifolyólag a számonkérés csak erkölcsileg lehetséges. Amennyire idejük engedi, igyekeznek tenni is a szervezetért, munkájuk eredménye nemigen kerül a nagy nyilvánosság elé, legfennebb csak akkor, ha valami nem sikerül. Szintén önkéntes munkát fejtenek ki a Kolozsvár kerületi, a megyeszékhelyen kívüli körzeti és a községi vagy települési RMDSZ-elnökök is. Ha nagyon jól, vagy ha kevésbé jól tevékenykednek, mindenképpen köszönet és hála jár nekik! Örvendünk, hogy egyáltalán még akadnak olyanok, akik magyar közösségünk érdekében tevékeny szerepet fejtenek ki, vállalva azt is, hogy munkájukat állandóan mebírálják, sokszor alaptalanul is. Aki közéleti szerepet vállal, annak vállania kell azt is, hogy ezért dicséret nem jár, arra viszont számíthat, hogy már az elsô hibáért bírálatban részesül!
Lássuk mit is tesz egy alelnök: a nap jó részét a munkahelyén tölti, és ha ezután még marad energiája, akkor havonta háromszor, négyszer (de ha a szükség úgy kívánja többször is), tanácskozásokon vesz részt, tevékenységi körének megfelelôen pedig idônként konkrét feladatokat is meg kell oldania: szervezés, terepmunka, pályázatírás, tárgyalás stb. Sokan belefáradnak, vagy pedig az idôközben megváltozott munkakörülményeik miatt egyszerûen nem marad idejük a szervezet számára, nem tudják betölteni alelnöki hivatásukat. Akárcsak Kira Miklós munkaügyi alelnök, aki a cikkben megjelent állítással ellentétben, nem mondott le, csak átmenetileg nem tud részt venni a szervezeti munkában.
A közéleti munkába beletartozik a kudarcélmény is. Az oktatás területén az RMDSZ kormányba kerülésével a megye magyar nyelvû oktatásának fellendülésében reménykedtünk, amit viszont csak részben sikerült elérni, elsôsorban rajtunk kívül álló okok miatt. A média általában szívesebben tudósít arról, hogy mi nem sikerül, mint a sok munkát igénylô, de kevésbé látványos eredményekrôl.
Megyei szevezetünket és általában az RMDSZ-t, a legtöbb bírálat a magyar oktatás kérdésével kapcsolatban érte, de arról kevésbé értesült a tisztelt olvasó, hogy az RMDSZ közremûködésének köszönhetôen mûködnek újra magyar tannyelvû óvodák, elemi oktatás Magyarfrátán, Magyarpalatkán, Mócson, Mezôkeszûn, Szépkenyerûszentmártonban, a gimnáziumi Magyarlétán, részben RMDSZ támogatással iskolabuszt üzemeltetünk Tótházáról Magyarfrátára és Magyarvistából Kisbácsba, és még sorolhatnám a számtalan intézkedést, és azt is, hogy oktatásügyi tisztségviselôinkkel együttmûködve, óvónôk, tanárok és tanulók ügyeit rendeztük.
Az igényeknek megfelelôen, újraindult a magyar szakoktatás is. Az már nem az RMDSZ-en múlott, hogy a szakmát tanulni óhajtó gyerekek, inkább a román nyelvû szakoktatást választották, és az sem, hogy amikor Magyarlétán újraindult a gimnáziumi oktatás, a létaiak úgy döntöttek, hogy inkább a 2 km-re fekvô román iskolába irányítják gyerekekeit. Az sem az RMDSZ hibája, hogy az iskolaigazgatói vagy aligazgatói versenyvizsgákra, nem mindig a legrátermettebbek jelentkeztek.
Nem az RMDSZ hibáit akarom mentegetni, de figyelembe véve azt, hogy a szervezetben tevékenykedôk legtöbb esetben csak bírálatot kaptak munkájukért, amióta csak létezik a szervezet, sokan lemorzsolódtak: belefáradtak, lemondtak, vagy egyszerûen csak elmaradtak.
Ennek ellenére Kolozs megyei szervezetünk — bár továbbra is anyagi gondokkal küszködik — mûködik, és amióta csak létezik, elnökök, alelnökök váltották egymást, azzal a különbséggel, hogy az utóbbiakról eddig még nem írt a sajtó.
Két éve, amióta tömbházba költöztünk, szemetesládáink körül minden reggel hétkor megjelent a GUBERÁLÓ. Nap mint nap, olyan pontosan, hogy az órát be lehetett állítani utána. Egy kéziszekeret és egy botot hordott magával. Kézzel soha nem turkált a szemétben, botjával keresgélt addig, míg ráakadt arra, amit keresett. Az ablakból nem láttam, hogy miket szedett össze az öreg, de biztos, hogy nem arany után kutatott.
Egyszer észrevette, hogy figyelem, és odajött az ablakomhoz kérni egy kis vizet. Adtam neki egy üveggel, és akkor kissé bánatosan elmondta, hogy legtöbbször az emberek, mikor látják közeledni, szinte reflexszerûen becsukják az ablakokat. Pedig esze ágában sem volt soha mást kérni, mint legfeljebb egy kis vizet.
Évszakok teltek el, átléptünk egyik évbôl a másikba, és az öreg továbbra is pontban hétkor megjelent a kukák körül. Az utóbbi idôben konkurencia is akadt, de ô mindig mindenkit megelôzött. Honnan indulhatott napi guberáló útjára nem tudtam, de látszott rajta, hogy a semmi felé tart.
Néhány napja hiányérzetem támadt. Aztán rájöttem, hogy a kora reggeli GUBERÁLÓ nem jelenik meg többet. Lehet elüldözte a konkurencia, lehet „gazdagabb" lelôhelyre akadt, de lehet, hogy egyszerûen meghalt.
Este a tv elôtt bámulom a ki tudja hányadik mûsort a kutyamenhelyrôl, hogy milyen jó dolguk van a kóbor ebeknek. Közben a nincsteleneket, az egyre szaporodó guberálókat a városatyák levegônek nézik. Ôk még jó ideig a szemétbôl fognak élni, mert a szegény embert nem csak az ég, hanem politikusaink nemtörôdömsége is lefele húzza.
Akkor tudatosult bennem, hogyelegendô néhány óra megkedvelni egy várost, amikor már Ljubljanát elhagyva, összegeztem élményeimet. Milyen szép neve van: Ljubljana! És milyen szépen hangzik a folyójának neve: Ljubljanica! Láttam ôt, amint még büszkén, nagylányosan, díszes medrében átsietett a városon, hogy aztán tíz kilométerrel odébb egyesüljön a Száva folyóval.
Igen emlékeztet Salzburgra. Sok köztük a közös vonás. Elsôsorban az óvárosban emelkedô hegy, tetején a középkori várral. Továbbá a várost átszelô folyó, a sok barokk templom és palota, a szabadtéri szobrok, az elegáns üzletek, a jólöltözött emberek, a csendes elôkelôség. S a kultúra, ami „benne van a levegôben", amit azonnal megérez a látogató. Hogy a szlovén fôvárosnak osztrák hasonmásával szemben még egy-két behoznivalója van, az már más kérdés.
Ôsrégi település. Keletkezését a legenda így magyarázza: A trónjáról elûzött Iaszón, az argonauták vezetôje, amint megszerezte az aranygyapjút, hazafelé hajózva vele, az Égei-tenger helyett a Ljubljanica torkolatába tévedt. Ott egy félelmetes sárkány állta útját. De a daliás görög ifjú sikerrel gyôzte le a ljubljanicai szörnyet, s azon a helyen várost alapított. Ezért van Ljubljana címerében egy zöld sárkány. Piros mezôben fehér vártorony tetején ül. Még zöld parkolócédulánkon is ott szerepel a képe.
A 276 ezer lakosú város régi, de épületei nem. Mert két földrengést szenvedett át, egyiket a 16. században, másikat száz évvel ezelôtt. Az elsô világháborúban szakadt le a széthullott Osztrák–Magyar Monarchiától s került Jugoszláviához.
A barokk városháza elôtti szép szökôkút három delfinje és három vízöntôje a Száva, Krka, Ljubljanica folyókat szimbolizálják. A város legnagyobb szobrászegyénisége, Francesco Robba készítette a múlt században.
Fiáker várakozik a Preseren téren (akárcsak Salzburgban), rajta egy kicsi tábla áll „taxi" felirattal Dr. France Preseren (1800–1849) a nagy költô bronzszobra a tér közepén kitûnô fotótéma. Barokk homlokzatú franciskánus templom és két gyönyörû szecessziós palota uralja a teret.
Egyik templom ajtaján hat püspök egész alakos dombormûve hívja magára a járókelôk figyelmét. Úgy tûnik, mintha most léptek volna ki az Isten házából. (Városnézés közben, olvasva a feliratokat, ismerôs szavakkal is találkozom: Pivnica, Koliba, Bistrica).
Az impozáns Sárkány-hídon szinte „élôben" csodálható meg a patinás bronzszörny. Immár száz éve ôrzi negyedmagában a hidat hûségesen, akárcsak a budapesti oroszlánok. Mikor elkészült, Ferenc József-hídnak keresztelték el, de az a név csak papíron szerepelt, senki nem szólította úgy. Jurij Zaninovich alkotása, aki Otto Wagnernek, a bécsi szecesszió nagy alakjának volt a tanítványa.
Utasokkal tele sétahajó közeledik a Ljubljanica folyón. Joze Plecnik sétányokat képezett ki a folyó partján, s a régi hidak helyébe újakat tervezett, különlegeseket, melyek magukra vonják a figyelmet. Ezért Ljubljanát „a hidak városának" nevezik. A part menti házak ápoltak, az üres telkeken virágok virítanak. Tovább szomorúfûzfák hajtják a folyóba fiatal hajlékony ágaikat, hadd mossa a víz a nagy hôségben.
A híres Tromostovje, a háromfelé ágazó különleges híd Ljubljana egyik jelképe. Egy építészeti kuriózum. Joze Plecnik megvalósítása. A középsô szárnyon jármûvek haladnak, a két szélsô a gyalogosoké. Sûrûn kattogtattuk fényképezôgépünket, bôven akadt megörökítenivaló.
Plecnik másik alkotása a folyó mentén húzódó Piac-csarnok. Egy monumentális, hosszú épületsor, kerek fehér oszlopokkal díszített standokkal. A világhírû építész Ljubljana fia. Tanulmányait Bécsben végezte. Otto Wagner osztályának legjobb tanulója volt. Prágában ô irányította a Hradzsin restaurálását. A ljubljanai építészeti fôiskola tanára volt, aki az egykori vidéki várost három évtizeden át Szlovénia monumentális, szép fôvárosává formálta. Parkokat, tereket, obeliszkeket, díszlépcsôket, templomokat, stadiont, iskolát, könyvtárat, temetôt, piaccsarnokot, hidakat emelt. Újakat épített, és régieket renovált, így a városban jóformán minden ôrzi keze nyomát. Jellegzetes építészeti eleme a sok-sok kerek, fehér oszlop. Engem elsôsorban az lepett meg, s nyûgözött le.
A kerek földszintes Plecnik-emlékház a kiindulópontja, azoknak a látogatásoknak, melyeknek célja a neves építész mûvészeti megvalósításainak megismerése. Mert sokan fôleg azért keresik fel a fôvárost.
Ljubljana Szlovénia szíve. A középkori fenséges vár pedig Ljubljana bölcsôje. Elsôszámú attrakciója és jelképe. Az óváros barokk magja fölött áll ôrséget egy dombon. Mai képét az 1511-es földrengés után kapta. Az idôk során többféle funkciót töltött be. Volt uralkodói székhely, katonai erôdítmény, pénznyomda, és volt börtön. A kilátótorony viszonylag új, alig 150 éves. Egy régi kápolnán át vezet az út a feljáróhoz. 164 lépcsôfokot másztunk meg azért, hogy felülrôl is megtekintsük a várost. Igaz, hogy a szívünk majd kiugrott helyébôl, de megérte. Itt-ott láthatók még az egykori római falmaradványok, melynek alapkövét állítólag maga Augustus császár rakta le Kr. u. 14-ben. S láttuk az új városrészben a már amerikai mintára épült „felhôkarcolókat".
Eleven kulturális élet zajlik a városban. A szlovén filharmonia egyike a legrégebbieknek nemcsak Európa, de világszerte is. Régen a monarchia idején tagjai közé tartozott Haydn, Beethoven, Brahms is. Egyik karmestere Gustav Mahler volt.
17 múzeum és galéria mûködik a városban, 6 színháza, operaháza és bábszínháza van. Kongresszusi központ.
Hagyományos rendezvényei közé tartozik a májusi világhírû borvásár. (Lubljanát a szôlô és bor városának tekintik.) Július–augusztusban a Nemzetközi Nyári Ünnepi Játékok keretében zene, tánc és színházi elôadásokat rendeznek.
A turistáknak szervezett rendszeres városnézések szlovén, angol és olasz nyelven folynak.
Amióta Ljubljanában jártam, van egy olyan érzésem, hogy visszavár. Visszavár, mert oly sok megmutatnivalóval maradt még adósom.
Ha eddig valakiben is kételyek voltak a román gazdaság teljesítôképességét, a kormány gazdaságpolitikáját, egyáltalán a reformokat illetôen, annak a Brüsszelbôl érkezô legutóbbi lesújtó hírek, gondolom, egyértelmûvé tették: Románia a nála Nyugatabbra fekvô, közelebbi vagy távolabbi szomszédok viszonylatában is szinte behozhatatlan hátrányba kerül. Romániát a Nyugat közérthetôen, mellébeszélés nélkül leírta! Kurtán, furcsán a tudomására hozták, hogy egyelôre fel sem merülhet az integrációs párbeszédek elkezdése.
Hogy Franciaországban ki és mit ígért, és abból a nemzeti adó miként fabrikált a megfásult itthonrekedtek számára reménykeltônek tetszô hírt, nos mindez a puszta tényeken nem javít.
A sokadszorra elhangzott verdiktum ismét kimondatott: gazdasági talpraállás nélkül bármiféle felzárkózási illúzió szertefoszlik. Románia már csak arra ébredhet, hogy az Unió nyomására rövidesen Magyarországnak is le kell húznia a rollót, meg kell szüntetnie a szabad beutazást területére. Így aztán csak keletre és délre mehet az emberfia.
Sorsunkat igazgató politikusaink szemlátomást nem lepôdtek meg, nem rezzentek össze a hírre. Mit is mondhatnának, amikor a koalíció négy pártja négyféleképpen képzeli el a reformot, és mindent, ami ebben az országban él és mozog. Az elmúlt két esztendô abból állt, hogy mindenik a maga igazát próbálta bizonygatni, a közmegegyezés különösebb reménye nélkül. Közben ámítgatták önmagukat és a népet, hogy náluknál jobb parti nem létezik, ez a totális demokrácia, amire a mai román állam képes. Közben az életszínvonal az egykori Iliescu-rezsim szintje alá süllyedt. Az emberek komolyan kezdenek töprengeni, és átkozódni: ha kulcs kellett és változás, azt bizony megkapták!
Ma már egyértelmû: a kormánykoalíció minden szempontból megbukott. Összetartása olyan, mint a haláltusában lévô nagybeteg orvosi-gépi továbbéltetése. Aminek sok értelme azért nincs, mert a halál bekövetkezte holtbiztos. Az egyik párt abból él, hogy nagy öregjei a múltról álmodoznak; a másik olyan elôdökkel dicsekedhet, akik államosítottak, és azt rekvirálták el a jónéptôl, amit most vissza kéne adni; olyan is van, amelyik liberális doktrínával akar átalakításhoz fogni, és nem veszi észre, hogy a megbonthatatlan centralizmus alapjai töretlenül állnak. A negyedik pedig várja az asztalról lekerülô csontokat, hátha húsdarabok is hullnak vele...
Ma még abban a helyzetben vagyunk, amikor a politika a bizonyítványát magyarázza. Azt mondja a miniszterelnök az országnak, hogy radikális lépésekre csak úgy kerülhet sor, ha a kormánykoalíció támogatja azokat. Kezét széttárja, mintha arra kérne fel, keljen útra a kedves választópolgár, és gyôzze meg a koalíció tagjait, hogy ugyanbiza támogassák a nagy reformot. Aminek a bôrére már annyiszor ittak, hogy ha azt az italt exportálni lehetne, a bevételbôl futná tán a költségvetési deficitre is.
A Nyugat bejelentésére csak mutogatni és egyetértôen bólogatni tudnak. A kormányzati szerepvállalásból ugyanis ennyi felelôsségre futja. A láthatatlan és megnevezhetetlen kívülálló okokra, körülményekre kenni a totális csôdöt, ez ma a megoldás.
Mi lett, mi lesz a reform sorsa? Van-e értelme a mai patthelyzetben szorongatni az országot? Lehet-e bízni a kormányzáshoz nélkülözhetetlen politikai stabilizációban, amikor az két év óta hiányzik?
E kérdésekre a kormányon lévô pártok közül valószínûleg senki nem tud válaszolni. És akkor, miért vannak kormányon?
Tisztelt Szerkesztôség, hosszas vívódás után döntöttem úgy, hogy írok önöknek. Teszem ezt azért, mert évtizedeken keresztül megrendelôje és olvasója voltam az Igazságnak, most pedig a Szabadság címû napilapnak. Bevallom, nagyon boldog voltam, amikor a régi újságot felváltotta az új lap, a mi lapunk. Minden elismerés a szerkesztôségé, amiért az új lapot a mindnyájunk lapjává változtatta. De nem szabad elfelejteni, hogy a szabadságnak, tehát a szabad sajtónak is megvannak a maga korlátai, határai. A szabad véleménynyilvánításnak meg kellene maradnia a tisztesség korlátai, az erkölcsi keretek között, oly módon, hogy egyik fél se sértse a másik személyiségét, meggyôzôdését, gondolkodásmódját. Mert amikor ezt a határt túllépik, elkezdôdik a sértegetés, rágalmazás, és vége a szabadságnak.
Önöknél és a Romániai Magyar Szónál is ott kezdôdik a baj, amikor helyt adnak annak, hogy vezetôink és választóik rágalmazzák, besározzák egymást, nevetségessé tegyék a másikat és önmagukat egyaránt. Joggal vagy alaptalanul? — ezt nem az újságolvasók dolga eldönteni. Csupán arról gyôzôdünk meg, hogy mindezt személyes érdekbôl, érvényesülésért, magasabb tisztségért, nevük ismertté tételéért teszik nagyon sokan. És természetesen az egyik rágalmazó írásra következik a válasz, hasonló hangnemben, már szinte végeláthatatlan sorrendben.
Vannak dolgok, amelyek nem tartoznak a nyilvánosságra, sôt, a nyilvánosság sokat árthat egy ügynek, egy embernek, személyiségnek. Ezért kérdem és kérdezzük sokan: miért nem intézik el ügyeiket az illetôk egymás közt? Nem elég nekünk az a sok mocskolódás, amivel szinte naponta illetnek a televízióban, rádióban, sajtóban rajtunk kívül állók? Miért segítünk nekik még mi is.
Az úgynevezett „nyílt levél" divatja is több, magától értetôdô kérdést vet fel. Íróiknak nincs telefonjuk, vagy nem ismerik a címzettek címét? Nincs elég pénzük levélre? Annak idején a szeku négyszemközt intézte el „intim" dolgait. Behívták (bekísérték) az illetôt, végrehajtották a pofozkodást, és végül „némasági egyezményt" írattak alá. Természetesen nem ajánlom az ügynek ilyen típusú elintézését, a nyilvánosság ily kizárását. Lenne mégis egy javaslatom. A nyílt levél írogatók alapítsanak egy egymást rágalmazó, mocskoló profilú lapot, abban korlátlanul kiélhetik vágyaikat anélkül, hogy másokban kiábrándultságot, szégyenkezést, sajnálatot keltenének. De minden ilyen irányú írás elôtt tartsanak önátvilágítást, s jusson eszükbe, hogy az vesse az elsô követ a másikra, aki nem hibás. Gondolom, egy ilyen lap hamar megbukna, és több lenne a közösségi problémáinkkal foglalkozó napilapok megrendelôje
Míg egészségem engedte, a Donát körzet lelkes aláírásgyûjtôje és tagsági díjbeszedôje voltam. Jelenleg azon „kedves" kolozsváriak közé tartozom, akiknek olyan könnyen sikerült még elnökünket is „megtéveszteni".
Választott vezetôink nagyobb fele erdélyi magyar emberhez nem méltó módon viselkedett azzal is, hogy az egész erdélyi magyarságot megalázó módon, az utolsó órában felajánlott „maszkpótlékot", a Petôfi–Schiller multikulturális egyetemet elfogadta tárgyalási alapnak. Szó nélkül tûrték azt, hogy a többségiek ezzel az elnevezéssel Petôfi Sándor nevét kompromittálják. Elhatároztam, hogy egyelôre a minimálisnál is minimálisabb tagsági díjat fogok fizetni.
A fentieket Buchwald Péter alprefektus Donát körzeti szereplése után írom, ahol igazolványát magyarázta. Az az érzésem, hogy éles eszével érveinek ellenkezôjét jobban ki tudta volna fejteni
A román politikusok zöme, amint az most már végképp bebizonyosodott, nyíltan és félreérthetetlenül ellenzi az önálló állami magyar egyetem újraindítását. Azok, akik mégis beleegyeznének, legfennebb egy „multikulturálisat" tudnak csak elképzelni, és még ôk sem tudják, hol lehetne megnyitni. A multikulturális megnevezéssel kapcsolatosan lenne egy észrevételem. Ez egy kimondottan román találmány, ugyanis minden egyetem multikulturális. Egyetlen helyen sem tanítják csak az illetô nemzet irodalmát, történelmét, matematikáját.
Az, hogy miért van szükségünk magyar egyetemre, már tisztázott. Bebizonyosodott, hogy a felsôfokú oktatás jelenlegi formája sem elegendô biztosíték. Az egyetemi autonómia elve alapján a minimális kedvezményekbôl bármikor lefaraghatnak, az egyetemi autonómiák elve alapján. Az erdélyi magyar kultúra fenntartásához és továbbfejlesztéséhez szükségünk van képzett, magyarul kifogástalanul beszélô egyéniségekre, szakemberekre minden téren és szakmában. Egy olyan magyar nyelvtudása, aki csak az elemi vagy éppenséggel a középiskolát végezte el anyanyelvén, meg is reked ezen a szinten. Jól emlékszem, hogy amikor a ’90-es évek elején politikusaink magyarul is megszólaltak (mert most már megszólalhattak), milyen nehézkesen és körülményesen fejezték ki magukat. Ezt ma is észrevehetjük orvosaink, jogászaink, mérnökeink beszédén. Tisztelet a kivételnek.
Fábián Zsigmond Aranyosegerbegy
Szabó András polgármester-helyettes szerint sajnos évek óta pusztán maradnak Szék legjobban termô dûlôi. Tavaly is volt, aki háromszor vetett kukoricát, de a vaddisznók kitúrták.
Az idén közel hatszáz hektár terület maradt bevetetlenül. Az emberek már a gyógynövénytermesztéstôl is vonakodnak. Többségük inkább külföldre szerzôdik napszámosmunkára. A veteménytermesztés sem sikerült a talaj szennyezettsége miatt.
Széken sok az erdô, a vadak szépen szaporodnak. A nádas övezte közel háromszáz hektárnyi tavat rezervátummá nyilvánították. A vadászok szinte kipusztították a nádas madárvilágát, de az ott megtelepedett vaddisznóknak békét hagynak. Panaszukkal a megyei vadászegyesülethez fordultak, lôjék ki a vaddisznókat. A válasz elutasító volt, a vadak jól jövedelmeznek az államnak. A szamosújvári egyesületnél fizettség ellenében elérték, hogy naponta lövésekkel ijesszék el a vadakat. A múlt évben úgy próbáltak védekezni, hogy a kukoricások közelében rossz autógumikból hatalmas tüzet gyújtottak. Az elégett gumi azonban szennyezi a levegôt.
Úgy tûnik, a föld becsületes megmûvelése nem érdeke az államnak. A vaddisznónak nagyobb a becsülete, mint a földmûvesnek.
Úgy látszik, a pitesti-i asszony esete könnyen megismétlôdhet Kolozsváron is. Az akkor összeégett asszony családjáról azóta semmi hír, nem lehet tudni, tettével sikerült-e valamit elérnie. Az évek óta tartó lakásínségnek egyre több áldozata lehet, ha az illetékesek nem próbálnak segíteni a hasonló nyomorban élô embereken. A kérdés csak az: vajon hány szörnyû jelenetet kell még végignéznünk, amíg az amúgy is teletömött zsebekbe vándorló borítékokból valami cseppen a hajléktalanoknak is?
A hattagú Doroftei család közel nyolc éve az utcán éli életét. Jelenleg a zenelíceummal szemben lévô ásatás szomszédságában, egy düledezô, pár négyzetméteres viskóban húzzák meg magukat a hideg elôl. A munkanélküli Lucian Doroftei és élettársa, Ileana Dandos többször fordult már az illetékesekhez segítségért, sikertelenül. Felkerültek a várakozási listára, de sanyarú helyzetük ellenére, egyre lejjebb csúsznak rajta. Most úgy érzik, betelt a pohár: Ileana végsô elkeseredésében fel akarja magát gyújtani a Polgármesteri Hivatalelôtt.
Átmászom az ásatás körüli kerítésen, egy megkötött kutya ugatni kezd. Hangomra egy cigányasszony jelenik meg az ajtó mögött, ölében a kilenc hónapos Emanuellel.
— Ezt már nem lehet így bírni tovább. Évek óta csak ígéreteket kapunk. Az ikrek már 8 évesek, iskolába kellene járniuk, de hogy küldhetném ôket ilyen körülmények között? Én még soha nem dolgoztam, hét gyermeket szültem. A férjem munkanélküli, most már segélyt sem kap. Most mondja meg nekem, hogy mehetne minden reggel munkába egy ilyen környezetbôl?
— Mióta élnek ezen a helyen?
— Már több mint egy éve. Mikor az ikrek kicsik voltak, egy ember ránk talált az állomáson. Egy évig az ô lakásán éltünk a Hajnal negyedben. Aztán onnan is el kellett jönnünk. Laktunk már a Sétatéren, hidak alatt, mikor hol értük. Végül ide szorultunk. Többször el akart zavarni a rendôrség, azt mondták, jogtalanul használjuk ezt a területet. Sokat zaklatnak a huligánok, az élettársamnak két bordáját is eltörték egy alkalommal, engem pedig a villamossínekre dobtak. Az iskolások állandóan hajigálnak és csúfolkodnak. Már nagyon meguntuk ezt az állandó megaláztatást. Jön a tél, nincs mivel fûteni, fôzni, a gyermekekre másznak rá a patkányok. Nem kérünk mi sokat, csak egy fûtött szobát. Ha jövô hétig nem kapunk segítséget, hát felgyújtom magam Emanuellel együtt. Higgye el, képes vagyok rá. Már vettem is egy liter benzint.
A viskóból elôvánszorog az ikrek közül a kisfiú. Másodfokú rokkant. Kíváncsi szemeket meresztget, mintha várna tôlem valamit.
— Máshonnan nem kértek segítséget? Esetlek rokonoktól vagy alapítványoktól?
— Családunk nincs, mindkettônk szülei meghaltak. Már több szervezet megígérte, hogy segít, gyûjtést is rendeztek, végül kaptunk belôle 10 ezer lejt. Az összes jövedelmünk a gyermekek után járó állami segély. Hát meg lehet abból élni? Mi már csak a Jóistenben bízunk, ha nem segít, hamarosan elpusztulunk.
Pénteken Kolozsvárra érkezett Henry Clarke, az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériumának nagyköveti rangú tanácsosa. A reggeli órákban tárgyalásokat folytatott Alexandru Fãrcas prefektussal, ahol az amerikai diplomata a kommunista hatalom által törvénytelenül elkobzott ingatlanok felôl érdeklôdött. A megbeszélés után rövid nyilatkozatokat adott a sajtónak. Elmondta: nem kíván beleszólni Románia belügyeibe, de az amerikai hatóságok támogatják a kommunisták által elkobzott ingatlanok mihamarabbi visszaadását vagy a jutányos kártalanítást. Henry Clarke értékelte a jelenlegi hatalom eme próbálkozásait. A prefektus hozzátette: mivel nincs elégséges anyagi forrás, a román állam legtöbb esetben csupán nyilatkozatok szintjén tesz eleget a javak visszaszolgáltatásának.
Ioan Gavra egységpárti képviselô pénteki sajtóértekezletének fô témája természetesen a tanügyi törvény képviselôházi vitája volt. A képviselô büszkén újságolta, hogy a többi ellenzéki párttal együtt a Valeriu Tabãrã vezette politikai alakulat ellenszegült valamennyi RMDSZ-es javaslatnak. „Még egyes demokraták és parasztpártiak is mellénk áltak. Szinte mindenki az RMDSZ ellen szavazott" — mondta Gavra. A képviselô szerint jövô csütörtökig az elôzô kormányzás idején elfogadott tanügyi törvényhez hasonlót fogad el a képviselôház.
Az RNEP-es honatya arról is beszámolt, hogy 102 képviselô kézjegyével ellátott, a nyugdíjak emelésérôl szóló egyszerû indítványt nyújt be az ellenzék. Elismerte, hogy a napokban a kormány tett valamit ez ügyben, de lépései korántsem elégségesek. Gavra nem zárja ki, hogy még a kormányátalakítás elôtt az egységpárt javaslatára az ellenzéki pártok bizalmatlansági indítványt nyújtanak be. Még ezelôtt a mezôgazdaságban tapasztalható katasztrófa miatt vonják felelôsségre a Vasile-kormányt.
Szerinte Emil Constantinescu államelnök meghívása a csütörtöki kormányülésre csupán népszerûségének növelése érdekében történt. Az európai uniós csatlakozásról szólva Ioan Gavra kifejtette: Románia fél lábbal a szakadékban van, hazánknak semmilyen esélye sincs az európai uniós tagságra. „Szinte valamennyi vonatkozásban legeslegutolsók lettünk Európában. Semmi esélyünk" — mondta Gavra.
Az Északkeleti-Kárpátok román és ukrán részén az utóbbi napokban esett nagy mennyiségû csapadék következtében a Tisza, az Iza, a Kapnik, a Visó, a Lápos és a Mara folyók kiléptek medrükbôl. Péntek reggel telefonon próbáltuk felvenni a kapcsolatot a Tisza menti települések nagy magyar községének, Tiszahosszúmezônek a polgármesterével, aki az árvízvédelmi bizottság egyik tagja. A falut szerencsés módon elkerülték ugyan a végzetes hullámok, a környékrôl azonban több falu áldozatul esett a Tisza gátat tépô haragjának. Az ukrán–román határszakaszon hömpölygô hullámok mindkét részen sorjában mosták el a településeket.
A délelôtt folyamán Romica Tomescu környezetvédelmi miniszter kormánydelegáció élén ellátogatott az árvíz sújtotta területekre, ahova a környékbeli polgármesterek is elkísérték. Az áradás mintegy 20 községet érintett. Összességében több milliárd lejnyi kár érte Pálosremete, Kápolnokmonostor, Dögmezô, Kupsafalva, Petrovabisztra, Bozinta és Barcánfalva lakóit. Több faluban az ár a házak csatornáit nyaldossa: tegnap reggel az emberek a háztetôkre menekülve várták a mentôcsónakokon érkezô katonákat.
Az árvíz sújtotta területekre irányított mentôalakulatoknak sikerült a veszélyeztetett zónából kimenekíteni a lakosságot. Eddig egyetlen halálesetrôl érkezett hír: lebénult, ágyhoz kötött idôs asszony fulladt meg.
A megyei árvízvédelmi bizottság összesített adatai szerint az árvíz okozta károk megközelítik a 12 milliárd lejt. 1500 hektár mezôgazdasági terület került víz alá, 25 híd megrongálódott és 16 km-nyi út járhatatlanná vált. A Máramarosszigetet Szatmárnémetivel összekötô mûút járhatatlan. A megyei utászati vállalat azonban mozgósította munkacsoportjait a néhány kilométeren megrongálódott útszakasz helyreállításához.
A mindenkitôl áldozatokat követelô gazdasági szigor meghirdetésével egy idôben mintegy 1,2 millió embert érintô nyugdíjkiigazítást, vagyis emelést jelentettek be. Mindez nem érvényes a rokkantnyugdíjakra, illetve az örökösödési nyugdíjakra.
Alexandru Athanasiu szociális és munkaügyi miniszter közölte, hogy a kabinet jóváhagyta a teljes szolgálati idejük letöltése után nyugdíjazottak havi nyugdíjának kiegyenlítését. Erre azért volt szükség, mert a lej rohamos inflációja miatt az eltérô idôben megállapított nyugdíjak között rendkívül nagy különbségek alakultak ki.
A nyugdíjak ügyében a parlamenti ellenzék a napokban már úgynevezett egyszerû bizalmatlansági indítványt nyújtott be.
Az intézkedés az említett kategóriába tartozó 1,97 millió nyugdíjas közül 1,2 millió embert érint, és havonta 90 milliárd lejbe kerül az állami költségvetésnek, ahonnan az összeget a társadalombiztosítás költségvetésébe utalják át. A kiigazítás költsége az elsô számítások szerint a GDP 0,4 százalékat teszi ki.
Athanasiu hangsúlyozta, hogy a nyugdíjkiigazításra a társadalombiztosítási rendszer rendkívül nehéz helyzetében kerül sor, akkor, amikor a társadalombiztosítás l500 milliárd lejes hiánnyal küszködik. „A lépés azonban kötelezôvé vált, mert túlságosan nagy volt a nyugdíjak közötti aránytalanság" — mondta a miniszter.
A kiigazított nyugdíjak összege nem haladhatja meg a jelenlegi 1,2 millió lejes (mintegy 125 dollár) átlagfizetést. A kiigazítására december elsejétôl kerül sor.
Tegnap országos szintû értekezletre gyûltek össze több megye mentôszolgálatának szakszervezeti képviselôi. Az összejövetelre Hajdú Gábor egészségügyi minisztert is meghívták, aki viszont nem tudott jelen lenni, maga helyett a minisztérium gazdasági fôigazgatóját delegálta. A napirenden elsôsorban az egészségügy anyagi támogatása, a mentôszolgálat gondjai és a szociális gondozás szerepeltek.
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |