1998. november 10.
(X. évfolyam, 261. szám)

A Babeº–Bolyai Tudományegyetem rektorátusa sajnálatát fejezi ki, amiért a magyar állami egyetem létrehozásának körülményeit tanulmányozó kormánybizottságnak szombaton, Kolozsváron akadályozták munkáját, és reméli, hogy a jövõben nem kerül sor ehhez hasonló, a kölcsönös tiszteletet és együttmûködést veszélyeztetõ kellemetlen esetekre. A Mircea Muthu rektor, Simion Simon, Nicolae Bocºan, Szilágyi Pál, Wolfgang Breckner rektorhelyettesek, ªerban Agachi fõkancellár, illetve Petre Friciu ügyvezetõ igazgató névjegyével ellátott sajtóközlemény szerint az incidens kiváltó oka egyszerû félreértés volt.

Tegnapi lapszámunkban jeleztük: Mircea Muthu utasítására hivatkozva az egyetem portása nem engedte be saját irodájába Szilágyi Pál prorektort, így a magyar egyetem létrehozására felállított bizottság szombatra tervezett ülését máshol kellett megtartani. Kötõ József oktatásügyi államtitkár tiltakozó nyilatkozatban ítélte el Muthu rektor "alkotmányellenes, mind a hatályos jogszabályokat, mind az elemi viselkedési szabályokat egyaránt semmibe vevõ" utasítását.

Mint ismeretes, szeptemberben kormánybizottságot hoztak létre, amely a magyar állami egyetem létrehozásának körülményeit volt hivatott tanulmányozni. Tekintettel azonban arra, hogy a kormánykoalícióban nem sikerült egyetértésre jutni a magyar egyetem újralétesítésének az ügyében, s a koalíciós partnerek csupán multikulturális felsõoktatási intézmény keretében tudják elképzelni az anyanyelvû egyetemi oktatás megvalósulását, a magyar–német egyetem létrehozására vonatkozó kormányhatározat értelmében az említett bizottságot kiegészítették többek közt a német kisebbség képviselõjével is.

Radu Vasile szerint bizonyos értelemben várható volt, hogy az amerikai Moody’s hitelminõsítõ intézet rontani fog Románia megítélésén, de a miniszterelnök úgy vélte, ez a figyelmeztetés nem a román gazdaság reális helyzetének, hanem a román politikusoknak szól. A kormánykoalíciót alkotó pártok többsége ugyanakkor összeesküvést emlegetett, egyes román lapok pedig meghatározott budapesti üzleti köröket vádoltak piszkos játékkal.

A Moody’s a román kormány és a Román Nemzeti Bank által külföldi fizetõeszközben kibocsátott kötvényeket, valamint eurokötvényeket B1-es kategóriából B3-as kategóriába sorolta vissza. A hitelminõsítõ rontott négy bank — a Bancorex, a Mezõgazdasági Bank, a Román Kereskedelmi Bank és a Román Fejlesztési Bank — devizabetéteinek kockázati minõsítésén is, B2 osztályból Caa1 osztályba sorolva azokat.

A Moody’s döntése alig három héttel azután történt, hogy a Standard and Poor’s nemzetközi hitelminõsítõ intézet szintén rosszabb osztályzatot adott Romániának. Bár a román kormány nyíltan elismerte, hogy az ország súlyos gazdasági válságban van, és hogy az Európai Tanács országértékelésében megalapozottan bírálta az ország gazdasági teljesítményét, Radu Vasile miniszterelnök úgy vélte: a romló hitelminõsítés a politikusoknak szóló figyelmeztetés, nem az ország reális gazdasági helyzetét tükrözi.

A miniszterelnök óvatos formában hátsó szándékokra is utalt. Mint mondta, még nem fordult elõ, hogy rövid idõn belül többször is rontottak volna a minõsítésen, s ráadásul ez akkor történik, amikor a kormány a privatizáció felgyorsítását ígéri. Mindez "egy olyan játéknak a része, hogy tudatosan befolyásolják az árakat" — vélekedett.

A kormánykoalíciót alkotó pártok nyíltan összeesküvést emlegettek. A parasztpárt szerint a jelzés egyáltalán nem korrekt, a liberálisok túlzásról beszéltek, a Demokrata Párt pedig úgy látta, hogy "Románia nem érdemli meg ezt". A pártok szerint a külföld egyértelmûen arra játszik, hogy alacsony áron lehet majd megszerezni a privatizálásra szánt román cégeket, mindenekelõtt a bankokat.

A Romanian Economic Daily címû angol nyelvû gazdasági lap is úgy fogalmazott, hogy "megalapozott gyanúra adnak okot az új hitelminõsítések". A lap szerint ezt a visszaminõsítés sietsége indokolja egyrészt — az új besorolásokat januárra várták —, másrészt pedig az, hogy a rosszabb osztályzatot kapott bankok között van a fejlesztési bank is, melynek privatizációja épp most került napirendre.

A Curentul címû lap hétfõi számában arról írt, hogy piszkos játék folyik Románia ellen, s ennek irányítói között van Bokros Lajos, a Világbank egyik igazgatója. A lap szerint Bokros már többször sürgette a román kormányt, hogy privatizálják a Bancorex nevû bankot.

— "Bokros úr barátainak közvetíti az üzletet, budapesti üzletembereknek. Hogy a dolog ne legyen szembetûnõ, az ügyletet egy német bankon, a Bayerische Landsbankon keresztül akarják lebonyolítani. A Világbank tisztségviselõjének arcátlansága nem állt meg itt, Budapestrõl már Bukarestbe érkezett egy küldöttség, hogy a bank helyzetérõl érdeklõdjön" — írta a Curentul.

A román gazdasági sajtó ugyanakkor elismeri, hogy Románia pénzügyi helyzete nem rózsás. A külföldi valutatartalékok csökkentek, annak nagysága csak másfél hónapi import és adósságszolgálat fedezésére elegendõ. A külföldi adósság az exporthoz viszonyítva 110 százalék körül várható az év végére, míg két évvel ezelõtt ez az arány 81 százalék volt. Az adósságszolgálat jövõre várhatólag az export 25 százalékát teszi majd ki.

Tegnapról mára halasztották a koalíciós pártok vezetõinek újabb tanácskozását, amelyen jelen lesz Radu Vasile kormányfõ is. Napirenden: a tervezett kormányátalakítás, valamint a képviselõházban vitára bocsátott tanügyi törvényt módosító sürgõsségi kormányrendelet, az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvénytervezet, illetve a földtörvény kapcsán felmerült nézetkülönbségek egyeztetése.

Mint ismeretes, a koalíciós partnerek közt elméletileg egyetértés alakult ki a minisztériumok, illetve az államtitkárok számának csökkentésérõl. A Demokrata Párt, illetve a Nemzeti Liberális Párt azonban nem veszi jó néven a kutatási, illetve a sport és ifjúsági tárcáknak a tervezett egyesítését a tanügyminisztériummal, mint ahogy várhatóan vitára ad majd okot a környezetvédelmi minisztérium keretében mûködõ erdõvédelmi fõigazgatóságnak a mezõgazdasági minisztérium hatáskörébe tervezett utalása. Nem lehet tudni azt sem, hogy mi lesz a sorsa a területfejlesztési és közmunkaügyi minisztériumnak, illetve az európai integrációért felelõs minisztériumnak sem. Lapvélemények szerint, amennyiben a "kormánykarcsúsítás" a DP által betöltött tárcák rovására menne, a demokraták ismét fontolóra vennék a kormánykoalícióból való kilépés gondolatát.

A demokratákhoz hasonlóan a nemzeti liberálisok is elvben ugyan egyetértenek a kormányátalakítással, viszont hallani sem akarnak arról, hogy lemondjanak az igazságügyi, a pénzügy-, valamint a sport és ifjúsági minisztériumokról. Legfennebb a távközlési tárcáról, amelynek léte a RomTelecom privatizációja következtében úgyis fölöslegessé vált. A liberálisok ugyanakkor ragaszkodnak ahhoz is — állítja a bukaresti Cotidianul —, hogy a "karcsúsítást" túlélõ tárcák élén ne történjenek személyi változások.

Az elmúlt napokban elkeserítõ eseményrõl értesültünk: két idõs, kiszolgáltatott hölgyet csaló személyek átvertek. Ezeknek egyike a mûtárgyakat kedvelõk és gyûjtõk körében ismert és elismert — tehát bizalomkeltõ — személy nevét használta, bizonyára elõre kigondolt szemfülességgel. A másik "helytelenkedõ kereskedõt" ugyan valamennyire ismerte az egyik áldozat, ám ez sem vezetett semmi jóra, hiszen címét, esetleg telefonszámát nem tudta. Annyi még kiderült róla, hogy bizonyos körökben a "hazug Ernõ"-ként emlegetik. Mikor már azt hittük, az ügyben minden további fejlemény a rendõrségtõl várható, újabb panaszos érkezett.

T. F. nyolcvanéves idõs úr és felesége, T. M., tavaly augusztusban ismerték meg P. E.-t. Nagyon kedves, nyájas, szolgálatkész ember benyomását keltette, akiben a házaspár igencsak megbízhat. T. F. és T. M. azonban méltatlanra pazarolt bizalmuknak áldozatai lettek.

P. E. vállalta, hogy a házaspár által rábízott régiségekre vevõt kerít. Sõt, meg is toldta ígéretét azzal, hogy átviszi a kincseket Magyarországra, mert ott jobb áron, hamarabb elkelnek. Így vándorolt a "szolgálatkész felebarát" kezébe egy 12 grammos arany karóra, 788 grammnyi ezüst evõeszköz, ezüst púderes doboz, ezüst szalvétatartó gyûrû, valamint tíz ezüstnyelû kés. A felek négymillió lejben egyeztek meg.

— Minderrõl írtunk egy kis papírt, amit P. E. aláírt — mondja T. F. —, majd hagyott egy telefonszámot, s elment. Hosszú ideig nem jelentkezett, kerestük telefonon, ott egy hölgy azt válaszolta, hogy nem tudja, hol van P. E. Késõbb állítólag Magyarországról telefonált, hogy minden rendben, eladta a dolgokat, jelentkezni fog a pénzzel. Persze, hogy nem jött el.

Közben belebetegedtem a bánatba, két hetet kórházban voltam. A szívem...

Kiutalásom után elmentem a rendõrségre, végül 1998. március végén panaszt tettem az ügyészségen. Kiderült, hogy P. E. már évek óta nem lakik a nyilvántartásban szereplõ címen.

Beindult a bírósági eljárás. Az 1998. október 10-i tárgyaláson, csodák-csodája, megjelent P. E. is, mondva, hogy nagyon restelli magát a történtek miatt. Megegyeztünk abban, hogy hárommilliót fizet, s egyezségünkrõl értesítettük a bírónõt is. Az utolsó tárgyalást november ötödikére tûzték ki.

Azzal P. E. ismét eltûnt, s csak a novemberi tárgyalás napján telefonált. Azt mondta, Iaºi-ban van, nem tud megjelenni a bíróságon, de egy harmadik személy fog a nevében jelentkezni, aki egyébként kétmillió lejt hoz nekünk. Természetesen, nem jött el senki. A törvényszéken le akarták zárni az ügyet, hiszen megegyezés jött létre a felek között, ám végül december 3-ára halasztották a tárgyalást.

*

T. F. megmutatta azt a nyilatkozatot, amelyet P. E. írt a rendõrségen. Ebben azt nyilatkozta, hogy sötétben megtámadták, és elrabolták tõle a táskát, amely az idõs házaspártól kapott tárgyakat tartalmazta. Leírja, hogy azoknak értéke korántsem négymillió lej, még kettõ sem, ám õ, P. E., hajlandó kétmillió lej kártérítést fizetni. P. E. bejelentett lakhelyén továbbra sem található. Hangját utoljára november 4-én hallották a kárvallottak. Rendõrségi átirat szerint P. E.-t csalás miatt körözik.

A december eleji bírósági tárgyalás valószínûleg az utolsó lesz ebben az ügyben. Születhetik-e a károsultakat kielégítõ megoldás?

Kerekes Edit

Vasárnap hajnalban irtózatos robbanás zaja rázta meg Dés városát: levegõbe repült a Dési Városi Kórház fûtõháza. A fûtõ, aki szörnyethalt, egyes hírforrások szerint rosszul lett, és azért nem tudta kikapcsolni a kazánszelepet: ez okozta a robbanást, mely során a kazán egy darabja közel harmincméteres repülés után ért földet, a szakértõk szerint "szerencsésen", ugyanis ráeshetett volna a közeli oxigénraktárra is. Ez esetben az egész kórház eltûnt volna a föld felszínérõl. A fûtõt sokáig keresték az épületmaradványok alatt, végül egy kazán mögött bukkantak rá. Simion Suciu 51 éves volt, a fiát katonaságban érte a tragikus hír. A dési kórház közel 400 betege közül — mivel a meleg víz, valamint a fûtõszolgálat teljesen leállt — mindenkit hazaküldtek, akit csak lehetett, azokra a napokra, amíg nem sikerül a katasztrófa következményeit eltüntetni. — Az ittmaradt ápoltakra nagyon ügyelünk — mondta Ionaº Penica gazdasági kórházigazgató —, lehetõségeinkhez képest hõsugárzókat helyezünk el a kórtermekben. Nem annyira stresszeltek betegeink, mint azt egy ilyen robbanás után gondolná az ember. Szerencsére nem voltak — vasárnap lévén — beteglátogatóink: ha késõbb történik viszont a robbanás, lehet hogy több életbe került volna. A fûtõ "rosszullétébõl" fakadó mulasztás kapcsán többet nem mondhatok addig, amíg a boncolást el nem végzik.

Lumezeanu Bebe doktor úr, a Szamosújvári Városi Kórház igazgatója a Szabadság kérdésére elmondta, hogy dési kollégáiknak mindenféle segítséget felajánltak. — Egyelõre fõleg a mosási gondjaikat vettük át teljes mértékben, de ha olyan sürgõsségi esetekre kerül sor, amelyet Désen nem tudnak a robbanás miatt megoldani, rendelkezésükre állunk!

Szabó Csaba

A Románia Alternatívája Párt a Demokratikus Konvencióból és a kormányból való kilépés utáni legfontosabb feladatnak a baloldali és a nacionalista erõk elõretörésének és kormányra jutásának megakadályozását tekinti. Hétfõi sajtóértekezletén Paul Mitroi alelnök elmondta: két fontos párttag beadta lemondását (Adrian Dumitrescu a December 21 Egyesület elnöke és Constantin Aferâriþei az egyesület alelnöke), de a többiek túlnyomó többsége támogatja és egyetért a Demokratikus Konvencióból és a kormányból való kilépéssel. "Voltak elszigetelt tiltakozások, de kilépési döntésünket szinte valamennyi párttag messzemenõen támogatja" — mondta.

Alexandru Boer, a Románia Alternatívája Párt ifjsúsági szervezetének képviselõje szerint a kormányból való kilépés után a párt iránt érdeklõdõ fiatalok száma érezhetõen növekedett. Hozzátette: az újjászervezett Jobboldaliak Klubjának egyik legfontosabb célja a fiatalok felvilágosítása arról, hogy a Románia Alternatívája Pártnak semmi köze a legionárius mozgalomhoz.

K. O.

Tegnap Brassó, Temesvár, Krajova és Kolozsvár is belépett a sztrájkoló diákság táborába. A Kolozsvári Magyar Diákszövetség továbbra sem csatlakozik a diákság megmozdulásához.

— Eddig minket nem keresett meg egyetlen kolozsvári román diákszervezet sem azzal a kéréssel, hogy vállaljuk a sztrájkot — mondja Puskás Attila, a KMDSZ elnöke. — Nem értjük, miért szerepel az egyetemisták kérései között a Petõfi–Schiller-féle multikulturális egyetem létrehozása elleni tiltakozás. Ez arra enged következtetni, hogy adott esetben önálló magyar nyelvû felsõoktatási intézmény alapításával és mûködtetésével sem értenének egyet. Az Országos Magyar Diákszövetséggel tegnap délután folytatott közös tanácskozáson eldöntöttük: távol tartjuk magunkat a sztrájktól, és tiltakozunk a sztrájkolóknak a multikulturális egyetemmel kapcsolatos kérése ellen.

A tanügyminisztérium még a sztrájk kibontakozása elõtt megtette a szükséges lépéseket több olyan — fõként társadalmi jellegû — probléma megoldásáért, amelyek most a diákok követelései között szerepelnek. Egyes kérések teljesítése már meghaladja a tanügyminisztérium hatáskörét.

Kerekes Edit

Tegnap délben az Alfa Kartell Országos Szövetség Kolozs megyei szervezete tüntetési hullámot indított el az általános elszegényedés, a társadalmi állapotok ellehetetlenedése, a gyûlölet térhódítása, az emberi lény megalázása ellen Romániában. A kolozsvári tiltakozók a szakszervezeti székhelytõl a Prefektúrához vonultak, ahol az épület elõtt sztrájkõrséget szerveztek. Követeléseik között szerepel Alexandru Fãrcaº prefektus menesztése is. Olimpiu Tescar titkár elmondta, hogy figyelemfelkeltõ akciójuk országos méretû, a társadalom minden rétegéhez szól: a munkavállalókat, munkanélkülieket, nyugdíjasokat, diákokat, tanárokat, orvosokat stb. szeretnék mozgósítani. Ma megismételik hétfõi tiltakozásukat, szerdán délben 2 órakor pedig a Béke téren tartanak tömeggyûlést, amelyre háromezer részvevõt, köztük a szomszédos megyék küldötteit is elvárják, utána pedig mindnyájan a Prefektúra elé vonulnak, átadni követeléseik okmányát. Az Alfa Kartell Kolozsváron utoljára idén április 24-én tartott hasonló megmozdulást.

Ö. I. B.

Talán soha annyi virág nem marad ellopatlan, mint halottak napja után a Házsongárdi temetõben. Minden sírkõn, kriptán annyi a virág ilyenkor, hogy a kutyának sem kell. "Szerencsésnek" bizonyult az, akit ezekben a napokban temettek: hantjáról nem tûnt el a koszorú, virág. A temetõi fosztogató maffia teljesen hoppon maradt. Tudjuk, azok, akik úgy november 5-étõl jövõ október 28-a körülig abból élnek, hogy ellopják a hozzátartozók által az elhunytaknak kihordott virágokat, s ismét eladják nekünk azokat a piacon. Azok, akik példának okáért még idén október 21-én is teljesen megfosztották koszorúitól a megboldogult Végh Ilonát nem sokkal a temetési szertartás után. Az esetet, amely, sajnos, egyáltalán nem egyedi, annak ellenére jelentették, hogy a temetõt a kolozsvári polgárok pénzén õrzõk csak a vállukat vonogatták, hogy túl kevesen vannak. Az eseteket mi is mindaddig megírjuk, amíg mûemlék sírkertünk és benne eltávozottaink háborítatlanságát végre biztosítani fogják. Legalább a halottainkét. És mert november 5-e is már rég elmúlt.

B. Á.

A taplófeldolgozás mesterségérõl és mûvészetérõl rendeznek kiállítást kedden du. 6 órától a Kriza János Néprajzi Társaság székházában (Mikes Kelemen/Croitorilor utca 15.). A kiállítást dr. Zsigmond Gyõzõ — rendezõ és szervezõ egyszemélyben — mutatja be. A kiállításon közremûködnek a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, Kakas Zoltán, Szõcs Lajos, István Lajos, Érdy Lea és Korond taplászai. A megnyitót a Fõcze Kft. támogatja.

— Miért kell kimásznunk a gödörbõl?

— Mert vár ránk a következõ.

-fi

• Tiltott határátlépési kísérletet hiúsítottak meg pénteken a dési rendõrök. Egy Franciaország felé irányuló szerelvény ellenõrzése során ugyanis négy férfi került elõ abból a vagonból, amelybe korábban a Samus-M részvénytársaság exportra szánt bútorait csomagolták. Pecsétszegrõl Ioan Moldovan (21), Vasile Peter (28) és Claudiu Florin Peter (18), Felsõkosályról pedig Vasile Goja (26) választotta az ígéret földjének a Hexagont, de a négy foglalkozás nélküli és büntetlen elõéletû "bújdosó" végül otthon maradt.

A szökés módjának ötletét, 1500 márka és Vasile Peter Dacia személygépkocsija fejében, Alexandru Rostaº, a bútorgyár felsõkosályi illetõségû, 45 esztendõs sofõre adta. A nyomozás azt is kiderítette, hogy mintegy két héttel korábban Rostaº már kamatoztatta leleményességét: 900 márkáért és egy képmagnóért három, egyelõre ismeretlen személynek tárta fel a "francia kapcsolat" búvóhelyét.

A tiltott határátlépési kísérlet az 1992/56-os törvényben szereplõ bûntettének vádja ellen mind az öten szabadlábon védekezhetnek.

• 550 tetõcserépnek kelt lába péntekrõl szombatra virradó éjjel a felsõzsuki ortodox egyház tulajdonát képezõ raktárhelyiségbõl. A mintegy 1,8 millió lej értékû építõanyag potom 400 ezer lejért cserélt gazdát, Vasile C. azonban bizonyára keveset örülhet a bagóért megszerzett anyagnak. A helybéli tettesek — Dumitru Moga (30), Marius Ioan Vereº (18) és Nicolae Andraº (34) — szabadlábon védekezhetnek a minõsített lopás vádja ellen.

(turós)

• A vétlen fél húzta a rövidebbet — írtuk szombati lapszámunkban a Körösfõ közelében történt közúti baleset kapcsán. Nos, amint azt Engi Lajos, az Atta Sport Exim ügyvezetõje elmondta, a balesetben nem az autóbusz sofõre, hanem a fent említett cég másik ügyvezetõje, a CJ–04–NCM rendszámú kocsit vezetõ Leontin Horaþiu Iuhas szenvedett súlyos sérüléseket. Az elírás miatti bosszúságunkat enyhíti, hogy a 42 esztendõs férfi állapota lassan, de biztosan javul: a magunk részérõl is mihamarabbi gyógyulást kívánunk neki!

• Figyelmetlen kis gyalogost gázolt el pénteken délután Bánffyhunyadon Alexandru Rãrãºani (50). Az Electrolux vállalat CJ–04–UXT rendszámú 1310-es Daciája elõtt, egy félrehúzott botoºani-i szállítójármû mögül hirtelen elõbukkant Mihaela N. nem a kijelölt helyen próbált meg átkelni az úttesten. A 12 esztendõs kislány súlyos fejsérüléssel és agyrázkódással került a helyi kórházba.

• Kiskorú a szombat esti, Bucium utcai gázolás súlyos fejsérüléssel és vállcsont-töréssel kórházba szállított áldozata is. A 13 éves Gelu Raul Petruº sem a kijelölt helyen kísérelt meg átjutni a túloldalra, amikor a Doru Ioan Doghi (20) vezette személygépkocsi kerekei alá került.

• A ló odaveszett, a szekér két utasának kezelése pedig az 1-es Számú Sebészeti Klinika orvosainak feladata: a szombat délutáni, feleki balesetben csak a gondviselés akadályozta meg a nagyobb tragédiát. Az FB–LP–481 rendszámú tehergépkocsi német állampolgárságú sofõrének, Albert Rochnak (22) a figyelmetlensége következtében a nehéz jármû hátulról rohant bele a lovasszekérbe, amelynek bakján Vasile Hârºa (77) és Vasile Balea (48) ült.

• Gázolásos baleset színhelye volt szombaton éjfélkor a kolozsvári Traian Vuia utca. Florin Puºcaº (24) hidalmási (Szilágy megye) fiatalember sem a kijelölt helyet választotta átkelés céljából, s a Ioan Silveºan (43) vezette 4–CJ–1243 rendszámú személygépkocsi kerekei alá került. Könnyelmûségéért fejsérüléssel, agyrázkódással és jobb lábcsont-töréssel fizetett.

(tjl)

Az utcai pénzváltóknál a forint 45/46, a márka 5980/6080, a dollár pedig 9950/10 050 lejbe került.

Az Agape Játszóház november 4-én nyitotta meg újra kapuját óvodás és kisiskolás barátainak. Megkértük László Bakk Anikót, az Agape Életvédõ Alapítvány elnökét, aki egyben programvezetõ is a nevelés- személyiségformálás területén, ismertesse a játszóház múltját és jelenét.

— A kolozsvári zeneóvoda, amelyet Kodály Zoltán neve/módszere fémjelez, 50 éves jubileumát ünnepelhetné. 1948-ban "született" Szegõ Júlia otthonában, majd Selmeczi Marcella, Terényi Lenke, Csalah Márta, Nisztorné Máthé Krisztina jóvoltából évtizedeken át megszakítás nélkül mûködött. Alapítványunk úgynevezett tücsökzene klubja e nagymúltú "zenei intézmény" jogutódja. Péntekenként du. 5 órától Nisztor Krisztina zenebonál a 3–4 éves "bolyhosokkal" és szüleikkel. Velük párhuzamosan a nagyok (6–8 évesek) Végh Éva irányításával bábokat készítenek és történeteket találnak ki hozzájuk. Kokas Klára komplex mûvészeti nevelését tartjuk példaképünknek, szeretnénk a gyermeki kreativitás szépségét minél változatosabb módon felmutatni. A Kodály-módszer alapján, pénteken este 6 órától tartunk speciális zenés foglalkozást, 5–8 éves korosztálynak, csõrfuvola és Orff-hangszerek oktatásával egybekötve. Mióta saját otthonunkra leltünk az alapítvány székházában, kibõvítettük a zeneóvodát népi kézmûves foglalkozással (irányító: Kolozsi Attila) és népi táncoktatással (irányító: Both József és Zsuzsa). Az elõbbit szerdán du. 5, az utóbbit 6 órától tartjuk. A mûvészetek formatív erejét aknázzuk ki, mert a gyermek harmonikus testi-lelki fejlõdésében fontos az élményalapú "mélyszántás". Újdonság a Ráduly Károly vezette gyógytorna (szerdánként fél négytõl). Ez a tevékenység, valamint dr. Gósy Mária (Budapest) módszerének bevezetése a dizlexia megelõzésére kapcsolja egybe a gyermekszférát az alapítvány többi, családra figyelõ programjaival (családterápia, terhességi tanácsadás, mentálhigiéné).

— Tavaly beindult a "felnõtt-óvoda".

— Nagy sikere volt és természetesen lesz az idén is. Szakembereket hívunk meg beszélgetésre, tanácsadásra, hogy a gyermekkörökkel párhuzamosan hasznosan töltsük ki a várakozó szülõk idejét is.

— Továbbra is foglalkoztok a hátrányos helyzetû gyermekekkel?

— Természetesen. A Pimpimpáré-csoport ötlete egyébként négy éve született, az Amaryllis reneszánsz táncegyüttes dévai látogatása során, Böjthe Csaba atya kolostor-kollégiumában. Lényege: zenés-játékos együttlétek hátrányos helyzetû gyermekekkel. Az idén Mátyás király születésének 555. évfordulója jegyében Sepsiszentgyörgy, Oltszakadát, Szeben, Apáca, Segesvár, Székelyudvarhely gyermekeit látogattuk meg. Rendkívüli szerencsének bizonyult, hogy a Little People Alapítvány bekapcsolódott ebbe a programunkba. Shajjad Rizvi személyében profi kolaboránsra leltünk, aki feleségével, Lehotszki Katalinnal együtt önzetlen támogatónk. A Pimpimpáré-látogatások "örömterápiája" — Dodo bohóc jóvoltából is — jótékony kovászként marad meg sok kisgyermek lelkében.

Lejegyezte:
N. J.

A temesvári orgonamûvész "emlékversenyt ad Franz Xaver Dressler születésének 100. évfordulóján" — olvasom a 2. lapon (péntek, szeptember 6.). Aki a hírt fordította, pillanatnyi zavarában összekeverte a román concert (hangverseny) és concurs (verseny) szavakat.

Emlékhangversenyt kellett volna írnia. A baki friss, eredeti. Örökzöld társa a többértelmû concert szó hangverseny és verseny(mû) jelentéseinek összekeverése, például így: Beethoven: 1. Zongorahangverseny, 1. Zongoraverseny helyett.

Tanulságosabb a 7. lapon Az ütõsegyüttesek elsõ nemzeti fesztiválja rendezvénycím Ütõsegyüttesek elsõ országos (!) fesztiválja helyett. Aki fordít, kell tudnia, hogy a naþional szó is többértelmû, esetenként nemzeti, máskor országos a magyar megfelelõje. A román nyelvnek (akárcsak a franciának) nincs is más szava arra, amit mi országosnak mondunk, így ami nálunk (meg például a németeknél) országos, az náluk csak naþional lehet. Egy megvilágító példa: az Országos Széchényi Könyvtár bukaresti analogonja a Biblioteca Naþionalã a României. Magyarul természetesen Románia Országos Könyvtárának kell neveznünk. A budapesti Országos Rabbiképzõ Intézet elnevezését pedig alighanem úgy kellene románra fordítanunk, hogy Institutul Naþional de Pregãtire a Rabinilor!

Sok félreértést szült s szül még ezután is ez a fordítási hibalehetõség, amely a nyelvi sajátosságokban két jellegzetes szemléletmód különbségére világít rá.

László V. Ferenc

Rendkívül értékes könyvvel gyarapodtunk ebben a jubileumi évben a Kriterion jóvoltából: 1848–1949 dokumentumainak szelekciójával.

Szomorú könyv. Szilágyi N. Zsuzsa szerkesztô úgy válogatta össze a forradalom és szabadságharc eseménykrónikáit, kimagasló személyiségeinek leveleit, hogy azok minden kétséget kizáróan bizonyítják: az egymásnak feszített együtt élô két nép közül a magyarnak volt nagyobb a vesztesége az erdélyi polgárháborúban, mert akkor a románság már számottevô többséget tett ki. Aki ezt a könyvet serdülôként elolvassa, felnôttként kínos csalódásoktól mentesül.

Mert mi tagadás, számos családban az iskolai hazug történelemoktatást ellensúlyozó hamis kép alakult ki az erdélyi magyar múltról és annak keretében 1848-ról. Úgy tudjuk, hogy ha a korabeli nemzetközi csendôr, az orosz cár nem kontárkodik bele dolgunkba, az európai népek hajnala nálunkfelé virágesôs diadalmenet lett volna.

Szülôk, nagyszülôk nem elsôsorban a többségi ostobaságok, történelemtudományi giccsek kiváltotta dacból táplálják utódaikban a megszépített magyar múltat. Hanem forráshiányból. Ami régebb ilyen tárgykörben megjelenhetett, az számunkra nem lehetett hiteles. A cenzúra teremtett táptalajt a legendaszövéshez. És a családban gyermekfejjel hallott legendák roppant erôsen rögzülnek. Álljon itt ennek bizonyítására egy saját élmény.

A néhai Kiss Jenô fiának baráti társasága egy alkalommal megütközve hallgatta a költô fejtegetését arról, hogy Petôfi a fehéregyházi csatában nem halt meg, csak megsebesült, és késôbb, amikor a csatazaj elült, a közelben lesben álló románok gyilkolták meg, akik összeszedték az elesett katonáknál található értékeket. Kiss Jenôre mi, a frissen érettségizett fiatalok kivétel nélkül felnéztünk, hiszen kötelezô olvasmány volt, a könyvesboltokban elôkelô helyen virított a neve, rokonaink, ismerôseink elismerôen nyilatkoztak róla. Egyszóval személyiség, tekintély volt számunkra. És mégis kételkedtünk szavában. A korábban rögzült Erdély-képbe sehogyan sem fért annyi román, hogy akár utólag is beleszóljon a fehéregyházi csata kimenetelébe.

Próbáljuk meg kiszámítani: ha mától kezdve jeles román személyiségek megkezdenék a történelmi legendák leépítését, hány évtized kellene ahhoz, hogy a román fiatalok rádöbbenjenek félrevezetettségükre? És milyen távol állunk ettôl a kezdeti lépéstôl! Hiszen egyelôre tekintélyes román személyiségek csak késô éjszakai tévévitákon merik kétségbe vonni a konjunktúra-meséket. Napközben a román fiatalokat nemcsak a család, a szûkebb környezet tartja tévhitben, hanem szinte az egész társadalom, kezdve az utcától, a nagyiparilag termelt falnyi emléktáblákkal, egészen a parlamentig, az oktatási törvénybe is belekényszerített nemzeti kizárólagossággal. Miközben az Academia Caþavencu munkatársain kívül nagyon kevesen veszik észre, hogy bizonyos történelmi ferdítések felérnek a nemzetgyalázással. Mert mi más lenne annak bizonygatása, hogy ezer évig a túlnyomó többség hagyta magát elnyomni a jelentéktelen kisebbségtôl?

Az európai integráció érdekében is hasznos lenne a Kriterion dokumentumgyûjteményének megjelentetése románul, és beiktatása a nemzeti tanrendbe. Ezt követhetné az egykori Biasini Szálloda falán éktelenkedô tábla eltávolítása, amely azt a rémhírt terjeszti, hogy a bécsi udvar által mozgósított és felfegyverzett többségi lakosság hagyta magát lemészárolni. Hiszen a tárgyilagos történelemoktatást az Európa Tanács is elvárja. No persze mi, akik itt élünk, ismerjük azt a dalt, hogy várhatsz babám, elvárhatsz.

Nits Árpád

A turista elsõsorban azért megy Isztambulba, hogy betekintést nyerjen az Ezeregyéjszaka csodálatos mesevilágába. És mi fogadja érkezésekor? Ijesztõ forgalom. Hangos autótülkölés, gépkocsik kipufogó gázainak fojtogató szaga, hihetetlenül nagy embertömeg, utcai árusok kiabálása és tolakodó közeledése, gõzhajók szirénázása, müezzin imára szólító erõs mikrofonhangja. Az álomvilág helyett sokkoló valóság.

No, azért nem éppen így van. Ez csupán az elsõ benyomás. Mindezeket hamar megszokja az ember, s a végén már egyenesen élvezi. Így történt velem is. (De, aki csendes, nyugodt vakációra, kikapcsolódásra, pihenésre vágyik, mégse keresse azt Isztambulban.)

Isztambul nem hasonlítható össze egyetlen más várossal sem. Isztambul maga a Világ — kicsiben. Olyan, mint egy mozaik. Kelet és Nyugat, Ázsia és Európa találkozása. Régi és új keveredése. Alacsony faházak közül kiemelkedõ római, bizánci és oszmán építészeti remekmûvek. Szupermodern hotelek, fényûzõ lakónegyedek és nyomortanyák. Pompa a palotákban és mostoha élet az utcákon. Kíméletlen bontások és páratlan restaurálások.

A világ egyik legizgalmasabb városa: két kontinens és két tenger találkozása, mecsetek, minaretek, aranykupolák, hastáncosnõk, bazár, törökméz, fekete mokka, vízipipa, közlekedési káosz. Van aki csak egyetlen szóval jellemzi: katasztrófa. Az, aki nem hallgat a jó tanácsra, hogy Isztambulban csak villamossal, taxival és hajóval szabad utazni, s a saját gépkocsiján próbálja megtekinteni a várost, annak csupán a negatív élmény, a közlekedési zûrzavar s az abból származó izgalom marad meg emlékezetében.

Igaz, hogy nagyon kell figyelni még a gyalogosoknak is az autókra. Akkor is, ha a zebrán a zöld lámpa szabad utat jelez. Mert a sofõrök szemrebbenés nélkül áthajtanak a pirosban. De az is igaz, hogy jómagam, ottlétem néhány napja alatt nem láttam még egy koccanásos balesetet sem.

Mint ahogy nem láttam egyetlen fürdõ embert sem. Pedig volna lehetõség, hiszen a város két tenger, a Fekete- és a Márvány-tenger találkozásánál fekszik. De hát az isztambuliak nem a tengerparton fürödnek, hanem a török fürdõkben. Külön a férfiak és külön a nõk.

A történelem során különféle neveket viselt: Bizantion, Konstantinápoly, Bizánc, Isztambul. A városban 86 bizánci császár, 6 latin császár és 31 oszmán szultán uralkodott, pompás építészeti és egyéb kulturális örökséget hagyva maga után.

Van a városban egy fekete oszlop, amit többször is láttam és "dohogtam" magamban miatta, hogy azt bizony lebonthatnák, hisz igen rontja a város képét. Csak utána tudtam meg, hogy az elégett oszlopot még I. Konstantin császár emeltette 325-ben az egykori római Fórum közepére. Most csak egy 35 méter magas üszkös csonk, de valamikor 57 méter volt s tetején közel nyolc évszázadon át a császár bronzszobra állt. Amint ledõlt, egy arany kereszttel helyettesítették. Az idõk során sokat javították, vaspántokkal erõsítgették a város eme egyik legrégebbi mûemlékét. A legenda szerint a császár az oszlop talapzatába értékes ereklyéket rejtett el. Így Athéné, a bölcsesség, tudomány és kultúra istennõjének szobrát, valamint azt a sziklát, amelybõl Mózes a vizet fakasztotta, továbbá annak a kenyérnek a maradékait, amellyel Jézus megvendégelte a tömeget.

Isztambul 1600 évig volt a római, bizánci és oszmán világbirodalmak fõvárosa. Bár most Ankara a fõváros, továbbra is Törökország szellemi, mûvelõdési, turisztikai, gazdasági és ipari centruma maradt. Jelenleg 14–16 millióra becsülik lakosságát, évente pedig félmillió (!) szerencsét próbáló bevándorlóval számolnak. Akiket vonz az a szólásmondás, hogy "Isztambulban még a pflaszter is aranyból van". A városba özönlést senki és semmi nem tudja megállítani. 30 etnikai csoport él egymás mellett, a törökök után legnagyobb számban görögök, örmények, zsidók.

Isztambul legeredetibb, legrégebbi része az ázsiai oldalon fekvõ Üsküdar negyed. Keleti jellegét a város ott õrizte meg leginkább, a kanyargó utcák, több száz éves, elõreugró erkélyû faházak között. Üsküdarban van Kelet legnagyobb temetõje. A ciprusok árnyékában a sírlapok két különbözõ nagyságú sírkövet viselnek, arab felirattal. Természetesen nem értünk semmit a szövegbõl, de hogy nõ vagy férfi nyugszik a sírban, annyit megtudunk, mert a sírkõ vagy virágot vagy turbánt visel a tetején. A félredõlt turbán azt jelenti, hogy a boldogtalant lefejezték.

Fatih városrész ápolja legjobban az iszlám tradíciókat. Minden nõ feketébe burkolva jár, vagy hosszú világos köpenyben, a hajat eltakaró nagy kendõvel. A férfiak fején turbán vagy takke (kicsi sapka), széles nadrág és vékony, félhosszú, repülõ kabát. Mikor megszólal a minaret körerkélyérõl a müezzin imára hívó, minden más zajt elnyomó hangja, a férfiak sietnek elvégezni a lábmosási rituálét. Sápadt fiatalok vallásos könyvekkel hónuk alatt igyekeznek a mecsetbe, hogy részt vegyenek a kötelezõ imán.

Ugyanekkor velük egykorúak márkás sportöltözékben a Galleriában sétálnak, nyakukban walkman lóg, amibõl holtbiztos, hogy nem vallásos éneket hallgatnak. Este pedig az elõkelõ lokálban a fiúk és lányok egymáshoz simulva táncolnak a parketten, mint bármely európai országban.

Hogy milyennek látja valaki Isztambult, az attól függ, hogy milyen szemüvegen át nézi. Ha fekete szemüveggel vizsgálja, akkor a közlekedési káoszt látja, a nagy tömeget, valamint az utcán heverõ szemetet. Ha rózsaszín szemüveget használ, akkor mindezek nem látszanak, csak a mecsetek égbe fúródó minaretjei, a parkok, a paloták, a hipermodern felhõkarcolók, a boszporuszi függõhíd. Ha váltogatja a szemüvegeket, akkor döbben rá arra, hogy Isztambul tulajdonképpen az ellentétek városa.

S ha az ember úgy búcsúzik el tõle, hogy egy Üsküdarba induló gõzhajó fedélzetére ül, estefelé, mikor a lemenõ nap utolsó sugarai beragyogják a várost és a tengert, s hagyja leülepedni felhalmozott, még zsongó élményeit, ott döbben rá arra, hogy már rég elfelejtette az ijedtséget, mely érkezésekor megszállta, s hogy amit lát, oly szép, hogy az már kimondott költészet. És hogy végül is az Ezeregyéjszaka mesevilágának néhány napig maga is egyik szereplõje volt.

Horváth Piroska

Nemrég az 1997-es évi tevékenységérõl adott ki jelentést a Román Posta

Ebbõl kiderül, hogy a vállalat összjövedelme a tavaly 107,91%-os volt, összkiadásai 102,54%-ot tettek ki és 143,09%-os bruttó nyereséget könyvelhetett el. A megvalósítások között szerepel az országos postai hálózatnak kilenc tartományra való felosztása, melyek közül a kolozsvári, a maga 352 hivatalával, 14 pénztárablakával, 410 külsõ ügynökségével és 413 vidéki postai körzetével a legtöbb alegységgel rendelkezik. A jelentés külön foglalkozik a munkaerõképzéssel, melynek célja a civilizált szolgáltatás nyújtása a lakosság számára. Alkalmazottainak egyharmada 26–35 év közötti, mindnyájan különféle anyagi kedvezményeket, juttatásokat élveznek vállalatuktól. Szó van még az állandó mûszaki fejlesztésrõl, a saját autópark bõvítésérõl, a szolgáltatások skálájának szélesítésérõl (például a gyermekpótsegély kézbesítése országos szinten 980 ezer családot érintett). És külön fejezetben írnak szolgáltatásaik minõségérõl. "A minõség a cég belsõ kultúrájának része" — hangzik a hivatalos nyomtatványban. Ami magyarul gyorsabb, udvariasabb kiszolgálást, kézbesítést jelent.

Ha "a pult másik oldalán állókat", a közönséget kérdeznénk, biztosan nem kerekedne ennyire rózsaszínûvé a kép. Õk minden bizonnyal szóba hoznák a túl gyakori küldemény-elkallódást, azt, hogy például a tavaly Kolozsvárra (és talán máshová is) Svédországból indított levelek fél év múltán sem érkeztek meg (végül elektromos postán értek célba, már akinek megadatott, hogy ilyen modern eszközökkel pótolja a Román Posta hiányosságát).

Tény, hogy ez az országos mamutvállalat a jelenlegi szûkös lehetõségekhez képest sok irányba korszerûsödik, ráadásul privatizációs örömök elé is néz. Ami remélhetõleg pontosabb, gyorsabb, civilizáltabb kiszolgálást jelent, ugyanakkor azonban borsosabb árakat is. És kérdés, mennyire képes a lakosság áldozni ezekre a nálunk hagyományosan másodlagos kérdésekként kezelt postai költekezésekre. A végsõ szót természetesen a piac törvényszerûségei mondják ki. De azért nem árt elõre megbarátkozni a gondolattal, hogy a Román Posta munkája felértékelõdik. Talán mindnyájunk elõnyére.

Ördög I. Béla

Románia a környezõ országok sorában leghátul kullog, ám úttörõ lehetne a nemzeti kisebbségek, köztük az itt élõ magyarság jogainak biztosításában. Úgy látszott, hogy a legutóbbi választások után mégis elnyeri ezt a megtisztelõ úttörõ címet. A kisebbségi jogok érvényesítésére összeállított törvénytervezetek-rendeletek azonban fiókokban feneklettek meg, de ha netalán a "türelmi" idõ leteltével a honatyák elé kerültek, a szélsõséges nacionalisták egyes többségi tisztségviselõk segítségével, akik lelkük mélyén maguk is nacionalisták, leszavazták. Azt mondják: túl sokat követelünk, hiszen Románia e jogok osztogatásában az Egyesült Államokat is megelõzte.

Jogainkért folytatott küzdelmünk eredménytelensége szervezetünk tagjait is elkedvetlenítette. Ilyen-olyan csoportosulások kormányzati tisztségviselõinket hibáztatják, támadják. Mintha nem dolgoznának lelkiismeretesen, csak fecsérelnék az idõt, pedig azért szavaztunk rájuk annak idején, mert bíztunk és bízunk bennük. A Szabadságban nemrég megjelent nyílt levelében Toró T. Tibor is lekicsinyli, semmibe veszi az RMDSZ csúcsvezetõségének, a szövetség elnökének eddigi munkáját, erõfeszítéseit. Mindentudó, öntelt, fölényes kifejezésekkel vagdalkozik. Ugyanakkor semmilyen konkrét javaslattal nem áll elõ, pedig a jóindulatú bírálat is csak úgy ér valamit, ha megvalósítható elképzeléseket tartalmaz. A "hogyan tovább" kérdésre mások is kerülgetõ, semmitmondó választ adnak. Úgy látszik, szövetségünk berkeiben meghonosodott az efféle, senkinek sem használó csepûrágás. A minduntalan fel-felizzó, vég nélküli civakodás elõbb-utóbb szervezetünk egységének gyengüléséhez, mi több, szakadásához vezethet. S ez kinek lesz jó? A szlovákiai magyar pártok vajon nem azért egyesültek, mert vezetõi belátták: szétszabdalt erõvel nem tudnának elõbbre jutni? Ha nem egyesülnek, egyáltalán helyet kaptak volna a koalícióban a magyarság képviselõi?

Az utóbbi idõben — mint tapasztalható — fõként a kormányból való kilépés vagy bentmaradás van napirenden. Ám ha kilépnõnk, Iliescuékhoz, Vádimékhoz, a Funáriótákhoz csatlakoznánk? Ha bent maradunk, még bízhatunk helyzetünk javulásában, ellenkezõ esetben még reménységünket, ezt az éltetõ erõt is elveszítenénk. Az említett levél írójának okoskodásai már csak azért sem lehetnek irányadók, mert akik nevében szól (Reform Tömörülés), még ha 250-en voltak is összejövetelükön, semmiképpen nem képviselheti tagságunk egészét, és nem döntheti el kormányban való részvételünk-kilépésünk kérdését. A legutóbbi közvélemény-kutatáson a kormányban maradás kérdésére a nyilatkozóknak majdnem a fele igennel válaszolt. Én is csatlakozom hozzájuk, s hiszem, hogy a koalícióban részt vevõ képviselõink munkakedve, munkabírása — a sikertelenségek és elégedetlenkedõk ellenére — nem csappant, hanem ezután is becsülettel végzik nem könnyû, idegölõ munkájukat! A kitartó küzdelem pedig végül meghozza, mert meg kell hoznia, a maga gyümölcsét!

Sajnos, nem csupán a kívülrõl jövõ mindenféle rosszindulat, hanem a belsõ harc, az egymás közti torzsalkodás is gyengíti sorainkat, kompromittálja szervezetünket. A turáni átok továbbra is hat és rombol?

Mihály Béla

A Mocsáry-díj átvételére a zsoboki gyülekezet tagjai is elkísérték a Molnár házaspárt Szabadkára, akiket Réti Katalin erdélyi származású lelkipásztor vezetésével a helyi református gyülekezet fogadott.

A Mocsáry Lajos Alapítvány 1996-ban, névadója születésének 170. évfordulója alkalmából alapították a díjat. E díjjal szeretné a kuratórium kifejezni elismerését mindazok iránt, akik önzetlenül szolgálják kisebbségben lévõ nemzeti közösségüket. Az alapítvány célja a határon túli magyarok szociális, egészségügyi és mentálhygiénés támogatása.

Az idei rendezvénynek a szabadkai régi városháza adott otthont. Jelen volt az ünnepségen Tóth János, Magyarország belgrádi nagykövete és Kasza József polgármester.

Siflis Zoltán városi tanácsos bevezetõje után Lakner Zoltán államtitkár-helyettes köszöntötte a megjelenteket, és Ördögh Szilveszter, az alapítvány elnöke adta át a díjat a kitüntetetteknek.

Gergely István plébános és Fikó Csaba után Erdélybõl Molnár Irma zsoboki református lelkipásztor vehette át a díjat. Tevékenységét Kreczinger István méltatta: "Mert aki tudja, hol van Zsobok, ismeri környékét, és ma meglátogatja — akár autóval is, a korábbiakkal ellentétben már megközelíthetõ! — a falu szélétõl aszfaltos úton végigsétálva, akaratlanul is felteszi a kérdést: ki az az ember, aki helyreállította a templomot, létrehozta és mûködteti az Erdélyben páratlan színvonalú árvaházat és iskolát, megteremtette a fenntartását szolgáló gazdasági feltételeket, miközben több embernek munkát adott a munkahelyekben nem bõvelkedõ faluban? Ki az az ember, aki a volt tsz-épületek teljes felújításával árvaházat és szórvány bentlakást, gyermekotthont hozott létre, ahol ma már 102 árva, szociálisan sérült gyermek talált otthonra és szeretetre? Ki az az ember, aki a hatalomnak és kiszolgálóinak tulajdoníthatóan rendkívül mozgalmas életútján mindenhol, ahová a sors vetette, alkotott valamit, létrehozott valamit a közösség javára? Ki az az ember, aki lényével szorgos mindennapjaival bárhol megfordul, teljesíti a költõ felhívását: templomot és iskolát épít, tehát a jövõt építi?

Ez az ember Molnár Jánosné Csoma Irma (...) Amit pedig Zsobokon megvalósított viszonylag, rövid idõ alatt, csakis hittel volt lehetséges. Hittel a Jóistenben és a hívõ ember kreativitásában."

Kárpátaljáról Riskó Mariann történelem szakos tanár, a Nagyszõlõsi Szociális Karitatív Központ titkára vehette volna át a díjat, ha vízumot kap. A Szovjetunió felbomlása után az elhagyott nagyszõlõsi plébánia lett a Kárpátaljai Ferences Misszió központja. Riskó Mariann a segíteni kész nagyszõlõsiek és a Magyarországról érkezett ferences testvérek irányításával felújították az addig raktárként használt gótikus templomot. A régi rendház és plébániaépület sikertelen visszaszerzési kísérlete után kénytelenek voltak ideiglenes megoldást találni az elesettek gyámolítására. Gyûjtésekbõl és támogatásokból felépült a Karitatív Központ épülete, melyben ruha- és élemiszerraktár, ingyenkonyha, menedékszállás, gyógyszertár, iroda stb. létesült. Megszervezték a rászorulók étkeztetését, és szükség esetén az élelem házhoz szállítását. Egy felújított épületben berendezték a magyar óvodát. Pékséget nyitottak és kisgazdaságokat szerveztek. Nagyszõlõs környékén cigánygyerekek gondozását vállalták.

Délvidékrõl dr. Gubás Jenõ orvos vehette át a díjat. Az az ember, aki egy személyben egy intézmény, hisz volt gyakorló orvos, nyelvmûvelõ, szak- és közíró, fontos társadalmi kezdeményezések elindítója, szociográfus. Egyszóval — mint a méltatásában elhangzott — "azon kisebbségi entellektüel, aki nem csupán passzív elszenvedõje a reá mért sorsnak, hanem teszi mindazt, amit az adott léthelyzetben belsõ indíttatásból, a köz javára tennie kell". 1995-ben egészségi állapota miatt nyugdíjazásra kényszerült, nem adta fel, hanem megírta szûkebb szülõföldje, a magyar–szerb–román hármashatár térségében fekvõ Észak-Bánság szociográfiáját "Veszendõ végeken". S ha bár mostanra tolószékbe kényszerült, de töretlen lelki és szellemi frissességgel folytatja a szellemi munkát, melyben a hûséges feleség és segítõtárs, Ágota asszony mérhetetlen odaadása és szeretete támogatja.

A fenti tevékenységekre mondta Kasza József a díjazottakat köszöntõ beszédében, hogy manapság kevés a nemzetben gondolkodó ember, de még kevesebb az ezekért cselekedõ, s még ritkább, aki mindezt szerényen teszi.

A rendezvény helyi mûvészek kulturális mûsorával ért véget.

Vasárnap délelõtt a szabadkai református gyülekezet imatermében Molnár Irma szolgált. Az igehirdetés a hetvenéves babiloni fogságról szólt, melyet a gyülekezeti tagok könnyezve hallgattak, hisz a megpróbáltatásokat õk is saját bõrükön tapasztalják. De meghallgathatták a pártás zsoboki lányok énekeit, és megcsodálhatták a kalotaszegi népviseletet. Sõt, dr. Molnár János professzor egy énekre is megtanította a szabadkai híveket. Istentisztelet után a zsobokiak elindultak vissza abba a "gödör"-be (Zsobok jelentése), melyet ma egyre többen úgy emlegetnek, mint "a kalotaszegi völgykatlan csodája".

Okos Márton

November 6-án, pénteken du. 6 órakor, polgári fórumot rendeztek Szilágysomlyón, amelynek vendégei Markó Béla RMDSZ-elnök, Seres Dénes, Szabó Károly szenátorok és Vida Gyula parlamenti képviselõ volt. A rendezvényt több közéleti személyiség, szilágysági magyar polgármester, helyi RMDSZ-szervezetek és egyházi tisztségviselõk is megtisztelték jelenlétükkel. A fórum célja: a magyar nemzeti közösséget és a román társadalmat érintõ kérdések megvitatása.

A zsúfolásig megtelt teremben elhangzott kérdések a csökkenõ életszínvonalra, a gazdasági helyzetre, az érmihályfalvi fórumra, a magyar egyetem sorsára és fõleg az RMDSZ kormányzati szerepvállalására vonatkoztak. A szövetségi elnök, a többé-kevésbé kényes kérdések valóságos össztüzében kifejtette: a koalíciós együttmûködés a mélypontra süllyedt, az önös pártérdekek kerültek elõtérbe, és gyakran az RMDSZ-t akarják felhasználni bûnbaknak akoalíció felrúgására. Az RMDSZ csak addig marad a kormányban, amíg esélyt lát céljai elérésére — mondotta Markó Béla.

A gazdasági és politikai válságért partnereink szûklátókörûsége hibáztatható, és elõfordulhat, hogy elõrehozott választásokra kerül sor — tette hozzá.

A kolozsvári magyar egyetemmel kapcsolatosan Markó Béla úgy értékelte: most már a vélemények annyira polarizálódtak egyetem-ügyben, hogy oly távol állunk az egyetem megvalósításától, mint két éve.

Markó szerint az RMDSZ belsõ élete nincs ugyan válságban, de a szövetség komoly gondokkal küzd. Tõkés László püspököt tiszteli, módszereivel azonban nem tud egyetérteni, mivel azok nem jelentenek alternatívát — mondotta az elnök, és biztosította a résztvevõket: bár néha úgy tûnik, mintha az RMDSZ-ben "felfalnánk" egymást, a szervezet, amelyet kilenc éve ütnek-vágnak, eddig még mindig megõrizte egységét.

Kerekes Gyula, (Zilah)

Ferenczy Miklós Pata utcai lelkész, esperes saját és a Kolozsvár Pata utcai gyülekezet közössége, illetve presbitériuma nevében nyilatkozatot juttatott el szerkesztõségünkbe. Eszerint a fent nevezettek megbotránkozással vették tudomásul Balogh Béla Farkas utcai lelkipásztornak a sajtóban megjelent kijelentéseit, amelyeket durváknak, lelkipásztorhoz méltatlannak, és a református közösség, illetve az erdélyi magyarság számára ártalmasnak minõsítenek. "A Kolozsvár Pata utcai gyülekezet közössége és presbitériuma lelkipásztorával elhatárolja magát az ilyen megnyilvánulásoktól" — áll a nyilatkozatban.

A kolozsvári polgármesteri hivatal hétfõi sajtóértekezletén Pálffy Károly, a városi tanács illetékes bizottságnak tagja bejelentette: az 505-ös kormányhatározat értelmében eladják az eddig bérelt állami kereskedelmi helyiségeket. Elsõ lépésként kiválasztják a felértékelõ céget vagy cégeket, ezt követi a cégekkel történõ egyezkedés. Az illetékesek szerint az állami alapból épített kereskedelmi helyiségek eladása akár több hónapig is elhúzódhat.

Mihai Mureºan, a városháza városgazdálkodási osztályának igazgatója bejelentette: a városháza eddig több száz millió lej értékben növényvédõ szert és facsemetéket bocsátott a lakóegyesületek rendelkezésére. Az akció folytatódik.

A polgármester ismét arról tájékoztatott, hogy újabb feljelentést tett Alexandru Fãrcaº prefektus ellen, aki ugyanis korábban azt nyilatkozta, hogy amennyiben a bíróság kéri, kész azonnal felmenteni Gheorghe Funar polgármestert tisztségébõl.

Kiss Olivér

Radu Vasile miniszterelnökhöz intézett levelében Gheorghe Funar polgármester, a kolozsvári polgári védelem fõnöke kifejti: a privatizálandó Transilvania (volt Belvedere) Szálloda alagsorában a polgári védelem felügyelete alatt álló különleges fontosságú óvóhelyet építettek, a szálló teraszán pedig õrhely mûködik. Ugyanitt antennákat helyeztek el a nemzetbiztonsággal foglalkozó állami intézmények, az ingatlan tehát rendkívüli fontosságú stratégiai pontot jelent a város számára. A polgármester a nemzetbiztonságot félti, ugyanis a szálló megvételére mindeddig csupán a kanadai–magyar érdekeltségû, Demján Sándor vezette Grand Polus Investment jelentkezett. Gheorghe Funar arra kéri Radu Vasilét: hasson oda, hogy egy ilyen hatalmas fontosságú polgári védelmi objektum ne kerüljön veszélybe. Ezért utasítsa az Állami Vagyonalapot és a privatizációs minisztériumot, hogy az alkalmazottaknak adják el a többségi részvényeket. "Ez egy olyan törvényes megoldás lenne, amely felszámolna bármiféle idegen beavatkozást a város polgári védelmi rendszerébe" — áll a levélben.

K. O.

Letisztult, sallangmentes elegancia, elfogadható, viselhetõ modellek. Ez jellemezte a VI. Napoca Fashion divatfesztivált, mely szombaton zajlott le városunkban. Ez alkalommal hat cég és két különmeghívott mutatta be õszi–téli kollekcióját. Az intim fehérnemûtõl az estélyi ruháig, a nappali kifinomult vonalaktól a sportos öltözetig és a luxusbundákig, egyszóval minden, ami egy nõi ruhatárt képviselhet, jelen volt. A legtöbb divattervezõ arra törekedett, hogy kreációival az örök nõi szépséget és harmóniát hangsúlyozza ki. Volt néhány modell, ami, sajnos, nem emelkedett az átlagszint fölé, a tervezõ csak néhány kiegészítõvel, mint sál, bizsu, prém próbálta feldobni valahogy kreációját. A legnagyobb sikere a meghívott vendégeknek volt. Cãtãlin Botezatu és Ingrid Vlasov már a nagyok közé nõtte ki magát. Bemutatott kollekciójuk pontosan az volt, amit a közönség elvárt, és már megszokott részükrõl. Tiszta, klasszikus vonalak, igen kifinomult elegancia. A rafinált, de jól átgondolt anyag és színkombinációk, a tökéletesen harmonizáló kiegészítõk kiforrott alkotókra vallnak. A kollekció domináns színei a szürke, fekete, ezüst volt. Hat év alatt sokat fejlõdött nemcsak a divattervezés, hanem a bemutató is. A manökenek már nem a kezdeti csetlõ-botló, a szakmát épphogy tanuló hölgyek, hanem tökéletes összhangban, jól kidolgozott koreográfiával mozgó modellek. A színpadi rendezés, a fényhatások, a zenei aláfestés mind tökéletes kiegészítõ kelléknek bizonyultak.

Attól a szomorú ténytõl eltekintve, hogy ez a felvonultatott luxus csak a "boldog kevesek" privilégiuma, gyönyörködni azért még mindenki tudott benne.

Horváth Gyöngyvér

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]