1998. november 12.
(X. évfolyam, 263. szám)

Egyszerû bizalmatlansági indítvány benyújtására készülnek ma a képviselôházban az ellenzéki pártok, amelyek felháborodását ezúttal a nyugdíjasok sanyarú sorsa váltotta ki: a drámai életszínvonal-zuhanás, a nyugdíjemelések indokolatlan elhalasztása, a harmadik életkorúak egészségügyi ellátásának megoldatlansága stb. Az ellenzék azzal vádolja a kormánykoalíciót, hogy szinte semmit sem tartott tiszteletben az 1996-os választási ígéretekbôl: 1998 nyarán a nyugdíjak nem nôttek a tizenötszörösükre 1997 októberéhez képest, a nyugdíjasok nélkülöznek, képtelenek anyagilag fedezni az elviselhetetlen áremelkedéseket.

Noha az egyszerû bizalmatlansági indítvány esetleges elfogadása nem vonja maga után a kormány bukását, tehát nincs különösebb jogi következménye, az illetékes miniszternek, nevezetesen a munkaügyi és társadalomvédelmi tárca vezetôjének alternatívát kell nyújtania a parlament elôtt a kifogásolt helyzetre.

Kónya-Hamar Sándor képviselô szerint az életszínvonal drámai zuhanásának oka a gazdasági reform megtorpanása. Amennyiben a kormány nem hajlandó teljesíteni a programjában megfogalmazott közép- és hosszú távú terveket, nem várható elômenetel szociális téren sem. Az RMDSZ-nek igenis szóvá kell tennie, hogy nemcsak a kisebbségi jogok vonatkozásában, hanem gazdasági téren sem tartatik be a közös kormányprogram. A szövetség nem vállalhatja annak odiumát, hogy ôt hibáztassák a román egészségügy tönkretételével csak azért, mert a költségvetés mostohán bánik ezzel az igen fontos területtel.

Megkérdeztük a képviselôtôl: igazak-e a sajtóhírek, miszerint az RMDSZ „bosszúból" szintén a bizalmatlansági indítványra szavaz azért, mert a képviselôház keddi vitáján a parasztpárti ülésvezetô elszabotálta az anyanyelvû felsôoktatási intézmények alapítását szabályozó cikkely szakbizottságba történô visszautalását? Kónya elmondta: folytatódnak az egyeztetések a demokratákkal és a parasztpárttal tanügyi kérdésekben. Amennyiben a koalíciós partnerek nem teszik lehetôvé a 36-os sürgôsségi kormányrendeletnek a számunkra kedvezô elfogadását, számíthatnak arra, hogy az RMDSZ-frakcióból többen is megszavazzák a bizalmatlansági indítványt — tette hozzá.

Szerdán délután a szemerkélô esôben a Kolozs megyei Alfa Kartell, az Országos Szakszervezeti Tömb helyi szervezetével közösen, háromezer tagot mozgósítva, tiltakozó gyûlést tartott a Béke téren. Kolozsvári szakszervezetek (Clujana, Terapia, CUG, Remarul, Armãtura, Mecanica Marius, Mucart, Február 16. stb.) mellett részt vettek besztercei, máramarosi, szilágysági, tarnicai, aranyosgyéresi tüntetôk is. Megmozdulásuk okául az ország vezetôinek a dolgozó tömegekkel szemben tanúsított közönyét, a részükrôl megnyilvánuló cinikus magatartást, az általános „rablást", a csoport- és politikai érdekeken alapuló privatizálást nevezték meg. „Mi is adófizetôk vagyunk, emberi megélhetést akarunk! A kormány, Constantinescu elnök, mindenki a változást ígérte 1996-ban, de helyette csak az életszínvonal zuhanása valósult meg. Az ország vezetôi felelnek azért, hogy törvényerôre emelkedett a rablás és tolvajlás. Amíg bennünket nem vezetnek erkölcsileg fedhetetlen személyek, hiába cserélgetjük a kormányokat! Európai népek közé ígérték nekünk a bejutást, most az afrikai törzsek sem fogadnának be!" — hallhatták a részvevôk. Vasutas fúvószenekar fújta a romániai reform gyászindulóját, miközben a tüntetôtáblák ilyen gondolatokat hirdettek: „Dolgozni akarunk, nem koldulni", „Nincs társadalom munkások nélkül", „Nyugat-európai árak, kelet-európai fizetések" stb.

A tiltakozók követelték az energiaárak reális szintre való csökkentését, a kollektív elbocsátások leállítását, a privatizációs politika felülvizsgálatát, a jövedelemadó csökkentését, a gazdasági felemelkedést. Megmozdulásukat utolsó figyelmeztetésnek szánták, ezután az Alfa Kartell általános sztrájk meghirdetését fontolgatja.

A gyûlést követôen a tüntetôk a prefektúrához vonultak átadni követeléseik jegyzékét. A megmozdulás incidensek nélkül zajlott le.

A pénteki, zilahi püspökké avatás programja a következô: 10 órakor istentisztelet, 11-kor egyházkerületi közgyûlés; 17-kor Tôkés László ünnepélyes beiktatása-eskületétele a református templomban.

Hosszú hallgatás után ismét hallatja szavát Románia diáksága. Az eredetileg a tanügyiek sztrájkját támogató egyetemisták a tanárok és a kormány kiegyezését követôen is tovább folytatták, sôt fokozták tiltakozásukat.

A keleti országrész egyetemi központjainak általános sztrájkjához lassanként csatlakoztak a többiek is. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem, az orvostanhallgatók, a gépészmérnök és kohász szakos egyetemi szervezetek elhatározták, csatlakoznak a sztrájkhoz.

Követeléseik között szerepel a gyakran lakhatatlan bentlakások általános javítása, újak építése, a tudományos kutatás támogatása, pénzügyi alapok kiutalása — a bruttó nemzeti össztermék 4 százalékát kérik a tanügy részére. Andrei Marga egyetért a követelésekkel, és ígéri, a pénzügyi korlátok keretei között teljesíti is a kéréseket. Kedden este a diákok egy Bukarestben nem engedélyezett, spontán felvonulással-sétával biztosították szimpátiájukról a minisztert.

A felsôoktatás állapotának javításáért tegnap délelôtt 11 órától a fôvárosban hatalmas felvonuláson vett részt a sztrájkoló diákság.

Takács Csaba ügyvezetô elnök péntek délelôtt 10 órára összehívta a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának bôvített ülését, amelyre hivatalosak a pártok és platformok képviselôi is. Az ülés színhelye az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének székháza. Az ülés napirendje: a belsô választások elôkészítésével kapcsolatos tennivalók, valamint a választások idôpontjának a meghatározása. Az ülésen meghívottként részt vesz Markó Béla szövetségi elnök is.

A városi tanács utcanévadásért felelôs bizottságának keddi ülésén újabb huszonegy kolozsvári utca nevének megváltoztatásáról tárgyaltak a bizottság képviselôi. Dr. Gaal György helytörténész — aki szintén tagja a bizottságnak — tájékoztatott arról, hogy többek között két magyar utca neve is szerepel a listán: a Bem és a Gaál Gábor utcáké.

A tervek szerint a Bem utcát Bogdan Vodãnak, míg a Gaál Gábor utcát Petre Tuteának neveznék el. Dr. Gaal György tiltakozott a Bem utca nevének átkeresztelése ellen, és hangsúlyozta: Bem tábornok volt annyira jelentôs személyiség, hogy Kolozsváron utcát nevezzenek el róla. Camil Muresan történész szintén annak a véleményének adott hangot, hogy a tábornok nemzetközi szinten elismert személyiség, és pontosan ismertette a jelenlévôkkel, ki is volt Bem apó.

A Gaál Gábor elnevezésû utca esetében Gaal György javasolta, hogy egy másik magyar kolozsvári személyiségrôl nevezzék el. A bizottság tagjai azzal érveltek, hogy a marxista és kommunista Gaál Gábor nevét nem lehet tovább a város térképén hagyni. Végül elfogadták a helytörténész javaslatát, hogy mielôbb összeállítja néhány olyan magyar személyiség névsorát, akikrôl el lehetne nevezni az utcát.

Jól értesült források már néhány nappal ezelôtt biztosan tudták, hogy Sabin Gherman meg kell kezdje kálváriáját a PRO TRANSILVANIA miatt. Arra azért senki nem gondolt, hogy magyarázat nélkül fosztják meg osztályvezetôi tisztségétôl.

— Leváltásomat nem Kolozsvárról kérték: ezzel, gondolom, mindent elmondtam... — közölte sokatmondóan Sabin Gherman, aki ily módon csak egyszerû fômunkatársa (realizator) maradt a Román Televízió Kolozsvári Stúdiójának. — Természetesen meg fogom kérni a televízió vezetôségét, hogy mégis, közöljék velem, miért váltottak le. Mert ha az Elegem van Romániából! elôtt történik ez, hát istenem... De utána... Nyilvánvaló, hogy valami nem stimmel. Szó sincs arról, hogy Ioan Muslea vezérigazgatót hibáztatnám valamiért. Ô csak engedett a külsô nyomásnak...

— Kapcsolatban van-e leváltásod azzal, hogy „negatív népszerûséged" Kolozsváron egyre jobban enyhül?

— Nem hiszem. Mindenesetre az NCN-tévéadó által szervezett talk-show során — amelynek egyik meghívottja én voltam — a nyolc „pro-Gherman" betelefonáló közül hét román volt! Az egyik egyetemi diáklap népszerûséglistáján pedig a második helyen voltam Andrei Marga után és Andrei Plesu elôtt...

***

— Sabin Gherman leváltását nem a Kolozsvári Televízió igazgatósága (amelynek aligazgatóként én is tagja vagyok), hanem Ioan Muslea vezérigazgató határozta el — mondta Csép Sándor, a Kolozsvári Televízió magyar szerkesztôségének vezetôje. — Hogy mi a véleményem Sabin Ghermanról? Hogy bátor, szókimondó kolléga. Jó szakember...

Érdeklôdésünkre Ioan Muslea vezérigazgató közölte a Szabadsággal: egy- két napon belül választ kap a sajtó arra, miért fosztották meg Sabin Ghermant osztályvezetôi funkciójától.

Több mint 2500 Györgyfalvi negyedi Romtelecom-elôfizetô maradt tónus nélkül az elmúlt napokban. Ismeretlen tettesek hétfôrôl keddre virradó éjszaka 3 méter kábelt loptak el, és megrongáltak egy többméteres szakaszt. A tolvajokat eddig még nem sikerült lefülelni.

— Hogyan lehetséges ez a lopás, hisz a telefonkábelek a föld alatt húzódnak?

— A lopás az Unirii utcában épülô templom alagsorában történt — mondta Cristea Vasile, a vállalat igazgatója. — Mikor elkezdték az építkezést, figyelmeztettük az építôket, hogy ott húzódnak a telefonkábeleink, a munkálatok alatt ne sértsék meg azokat, és ne hagyják fedetlenül, ôrizetlenül. Figyelmeztetésünket nem vették figyelembe.

— Mennyire becsülik a kárt?

— Ezt pillanatnyilag nem tudnám megmondani, de nemcsak vállalatunk a kárvallott, hanem a telefon nélkül maradt intézmények, köztük az egyik legfontosabb, a vám, melynek munkáját ez az eset teljesen lebénította, de ott van még a Kataszteri Hivatal, a Napotrans, az Ifjúsági Ház stb. Ugyanakkor a többi elôfizetô is olyan helyzetbe került, hogy betegség vagy halál esetén a környéken sehol nem tud telefonhoz jutni.

— Meddig tart a javítás, és az elôfizetôk a bérleti díjat erre az idôszakra is fizetik?

— Elôreláthatóan egy hétig tart a munkálat. Ezt az idôszakot azelôfizetôk természetesen nem fizetik. Határozat szabja meg, hogy amennyiben a telefonhiba meghaladja a 48 órát, a meghibásodás idôtartama alatt felfüggesztik a bérleti díjat.

Takács Csaba ügyvezetô elnök péntek délelôtt 10 órára összehívta a Területi Elnökök Konzultatív Tanácsának bôvített ülését, amelyre hivatalosak a pártok és platformok képviselôi is. Az ülés színhelye az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének székháza. Az ülés napirendje: a belsô választások elôkészítésével kapcsolatos tennivalók, valamint a választások idôpontjának a meghatározása. Az ülésen meghívottként részt vesz Markó Béla szövetségi elnök is.

Sokszólamú, gondolatgazdag üzenetet hordozó grafikai életmûbôl kínál igényes válogatást a november 13-án, pénteken 13 órakor, a Korunk szerkesztôsége Nagy-Szamos (Iasilor) utca 14. szám alatti galériájában megnyíló kiállítás, amelyen zömében tokajhegyaljai tájélményekbôl ihletôdött színpompás szitanyomatokat, rézkarcokat mutat be a mûvész. Tartalmas mûélvezetet ígérô kompozícióiból hadd emeljünk ki néhány címet a mintegy háromtucatnyi mûalkotásból: Rivaldafényben; Nimphák; Családi kör; Concerto grosso; Tállyai szüreti napok; Reflex stb. Bevezetôt mond Gábor Dénes, a Mûvelôdés fôszerkesztô- helyettese, verseibôl olvas fel Egyed Emese egyetemi docens. Tarta Cristina Bach- és Paganini-mûveket ad elô.

• Középfokú francia nyelvkurzus (heti négy óra, összesen 20 óra), érettségire való felkészítô tanfolyam (20 óra). Feliratkozás a Király/Brãtianu utca 22. szám alatti székhelyen, 9–17 óra között, felvilágosítás a 198-551 és 193- 854-es telefonokon.

• Kiáltani a világ végéig címmel Benjamin Fondane költô 100. születésnapjára emlékezô versösszeállítást ad elô Ève Griliquez (közremûködnek Yves-Jacques Bouin, Jacques Grober és Misha Nisimov) november 14-én, szombaton, este 7 órakor, a filharmónia termében.

AZ ERDÉLYI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET ÉS A DIASZPÓRA ALAPÍTVÁNY a Kolozsvár-kerekdombi gyülekezet templomában november 14-én, szombaton 11 órától tartja az idei Czelder Márton és Földes Károly szórványdíjátadó ünnepségét. Díjazottak: Dobai László, a székelyudvarhelyi Református Diákotthon igazgatója, és Terebesi László magyarköblösi gondnok.

Mindenkit szeretettel várunk!

— Miért csökkentik a minisztériumok számát?

— Mert ha valami rosszul mûködik, minél kisebb, annál kevesebbet árt

• Holttest a sofôrülésen. Keddrôl szerdára virradóra egy szamosújvári járôrcsapat a Kolozsvár utcán, a benzinkút közelében egy Dacia 1300-as gépkocsit észlelt, amelynek sofôrülésén egy férfi holtteste volt. Azonosították: a buzai Dumitru Pasca (40) — külsérelmi nyomokat nem találtak rajta, az autó sem volt megrongálódva. Felboncolják.

• Szemeteskocsin csempészett Ioan Boariu: a Terapia Rt. hegesztôje a cég területén mûködô építôtelepekrôl, valamint kollégáitól tulajdonított el különbözô anyagokat mintegy kétmillió lej értékben. A 33 éves mikesi férfi nôs, két kiskorú gyermek apja, büntetett elôéletû, minôsített lopás alapos gyanúja miatt várhat a törvény szigorára.

• Nagyszabású rendészeti ellenôrzés Désen: 17 kereskedelmi társaságot, 65 magántermelôt és 72 gépkocsit ellenôriztek; 40 pénzbírságot (összesen 7 millió 177 ezer lej értékben) róttak ki, 5,5 millió értékû árut elkoboztak, 3–3 hajtási jogosítványt és forgalmi engedélyt vontak be.

• Ellenôrzés Kolozsvárott is: 173 gépkocsit, 19 gazdasági egységet, 32 termelôt ellenôriztek, 70 pénzbírságot róttak ki (3 millió 180 ezer lej értékben), 3 hajtási jogosítványt és 5 forgalmi engedélyt bevontak.

Széken a fiatalok szórakozni a helyi mûvelôdési házba járnak. Egy este a 15 éves Zsoldos Mihály, eddig még tisztázatlan körülmények között, kiesett az ablakon, és súlyos sérüléseket szenvedett. Mentô szállította Kolozsvárra, de már nem tudtak rajta segíteni, belehalt sérüléseibe.

Idén nem ez az elsô, amikor Széken fiatalt kísérnek ki a temetôbe.

• Villanyoszlopot döntött ki kedden délután az Aurel Vlaicu úton Benkô Zoltán (26) magyar állampolgár: vezetés közben elszunyókált gépkocsija kormánya mellett. Az anyagi kár mintegy 30 millió lej, a sofôr kórházi kezelést nem igénylô sérülést szenvedett.

• Figyelmetlen ittas gyalogos szenvedett balesetet tegnap a Piersicului utcában: Victor Câmpian (75) saját otthona közelében nem a zebrán vágott át az úttesten, amikor a Transsilva Rt. egyik teherszállító jármûje elé került. A nyugdíjas férfit a sebészetre szállították.

Az utcai pénzváltóknál a forint 45/47, a márka 5900/5970, a dollár pedig 9900/9980 lejbe került.

Az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet 1998. november 6-án, illetve7-én elsô ízben rendezte meg az Egyház- és Nemzettörténelmi Vetélkedô országos döntôjét Kolozsváron, a Dávid Ferenc Emlékzarándoklatot Déván.

A Kolozsváron tartott történelmi vetélkedôn tizennyolc versenyzô mérte össze egyház- és nemzettörténeti jártasságát. Az egyéni vetélkedô nyertesei: Máthé Csongor (Vargyas), Tôkés Lóránt (Barót), Sándor Krisztina (Sepsiszentgyörgy), Körösfôi Zsolt (Székelykeresztúr), Rácz Norbert (Kolozsvár), Fogarasi Alpár (Kolozsvár) és Nagy Csilla (Magyarsáros). A csapatversenyben a székelyudvarhelyi és székelykeresztúri egyházkörök képviselôinek összevont csoportja bizonyult a legjobbnak, a háromszék- felsôfehériek, valamint a kolozs-tordai és maros- küküllôi egyházköri csapatok elôtt.

A Dávid Ferenc egyházalapító püspök emlékére szervezett dévai emlékzarándoklat több mint százötven résztvevôje a vár börtöncella fölött kitûzött ODFIE-zászló alatt énekelte el az unitárius ifjúsági indulót. Zsigmond Kinga lelkésznô tartott alkalmi istentiszteletet, amit az 1508. évi tordai országgyûlés vallásügyi határozatának felolvasásával és idôszerû értelmezésével egészített ki. Fáklya- és gyertyagyújtás mellett koszorúzták meg az emléktáblát. A református templomban folytatódott az ünnepi mûsor, ahol Kovács Sándor teológiai tanár tartott elôadást Dávid Ferencrôl és az unitárius reformációról, a kolozsvári Mínium-együttes pedig korabeli vallásos zenét játszott. Az emlékzarándoklat a helybeli római katolikus plébánia étkezdében közös estebéddel zárult.

A Magyar Kultúra Alapítvány a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében ismét megrendezi a Karikatúra Mûvészeti Fesztivált, a hazai és a határon túl élô magyar, hivatásos és amatôr karikaturisták, illetve szatirikus mûvészek részvételével. Ezen a fesztiválon a kortárs magyar szatirikus és groteszk képzômûvészet valamennyi mûfaja és irányzata bemutatkozik. Szeretnénk ezt a rendezvényt a magyar vizuális humor kiemelkedô ünnepévé tenni.

A III. Magyar Karikatúra Mûvészeti Fesztivál 1999. március 13–31-ig a budai Várban, a Magyar Kultúra Alapítvány Szentháromság téri épületében kerül megrendezésre. A pályázat jellegû kiállításra a következô kategóriákban várjuk a legjobb munkákat:

Sajtókarikatúrák: maximum

50 x 70 cm-es humoros szatirikus publicisztikai rajzok, színes vagy fekete- fehér grafikák. Portrékarikatúrák: maximum 35 x 50 cm-es közismert személyiségekrôl készített szatirikus képmások. Fotókarikatúrák: maximum 35 x 52 cm-es humoros fotógráfiák. Tárgykarikatúrák: bármilyen technikával készült plasztikák, tárgykollázsok. Humoros-szatirikus képzômûvészeti alkotások: Itt csak a méret korlátozott: maximum 50 x 70 cm. Magyarország és az EU témában: a technika és a mûfaj határtalan. Junior kategória: 16 éven aluli tehetségek pályázatait várjuk. Humoros gyermekrajzok legfeljebb 25 x 35 cm-es méretben. Számító-Kép: ebben az új kategóriában a rajzokat és az egyéb produkciókat a JPG vagy TIFF formátumban e-mail-csatolásként, hajlékony lemezen vagy kinyomtatva várjuk. Számítunk továbbá GIF animációkra és humoros web oldalakra, melyeket az Interneten is bemutatunk.

A pályázat témája kötetlen. Valamennyi kategóriában legfeljebb 3 db eredeti, kiállításon még nem szerepelt és nem publikált pályázati mû küldhetô. A rajzokat, grafikákat, fotókat paszpartu nélkül kérjük. Az egyes mûvek alján vagy hátoldalán nyomtatott betûkkel szerepeljen az alkotó neve és címe, továbbá a mû címe.

A beküldött munkákat szakzsûri válogatja. A kiállításra javasolt, illetve díjazott mûvek elsô közlési jogával a fesztivál rendelkezik. A kiállítás március 13-tól március 31-ig tart nyitva, a mûsoros díjátadásra március 13-án kerül sor. Március 14-én szakmai vitafórumra várjuk az érdeklôdôket.

A pályamûvek beküldési határideje: 1999. február 25.

A beadás helye: Magyar Kultúra Alapítvány H-1014 Budapest, Szentháromság tér 6.

Mire a gyanútlan vásárló felébred, a spanyolosan forró vérû Don Basil, egy kecses kis szalvéta kíséretében, már vörösre is csókolta ajakát. Méghozzá tükör elôtt. S ha a kedves vevô elégedetlen a színnel vagy a minôséggel, Don Basil, kérésre, készségesen megismétli az aktust. Akár többször is.

De ha most a kedves olvasó egy olyanszerû intézmény egyik, különleges változatára gondolna, amelynek szükségességérôl már a parlamentben is vitáztak, nagyot téved. Egyszerûen városunk legpazarabb Deák Ferenc utcai, nemrég megnyílt, latinosan elegáns, neonfényben pompázó illatszerboltjáról van szó, a Don Basilról, ahol a különféle minôségi hajfestékek, illatszerek, piperecikkek mellett egy egész kis szeparé kínálja a szivárvány valamennyi színében pompázó ajakrúzsok megannyi változatát. A gazdag választék mellett az újdonság, hogy a vásárló ki is próbálhatja a terméket. A kedves kiszolgálónô ugyanis erre biztatja, mert, ugyebár, ilyen terméknél sok függ az árnyalatoktól, a minôségtôl.

Készségesen ráálltam a próbára, s csak miután már új színben rám tekintô saját magamat nézegettem az ovális tükörben, villant fel bennem, hogy elôttem hányan is használták már a próbarúzst. Na, meg az is, hogy egy kis influenza a legkevesebb, amivel Don Basil különleges csókja megajándékozhat.

Jogos felháborodást keltett Mircea Muthunak, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorának azon döntése, hogy november 7-én sem a Petôfi–Schiller-egyetem létrehozását vizsgáló bizottságnak, sem magának az intézmény prorektorának nem engedte meg aznapi belépését az egyetem épületébe.

A lépés mindenképpen udvariatlan a bizottság tagjaival szemben, fôként, hogy annak egy miniszter, két államtitkár, több egyetemi tanár tagja van. Ugyanakkor viszont kétségbeesett lépésnek is tûnhet a Marga-párti csapat részérôl, hogy ilyesmivel próbálja megakadályozni a bizottság mûködését. Az utóbbi fejleményeket látva viszont egy jól kidolgozott stratégiáról lehet szó.

A BBTE szenátusi bizottsága „kommunikációs zavarra" hivatkozva próbálta eltussolni az ügyet, az ominózus kommunkációban érintett felek megnevezése és a „zavar" kimagyarázása nélkül. Meglepôdéssel tapasztaltam, hogy Szilágyi Pál rektorhelyettes, miután szombaton még rendkívül sértettnek érezte magát — jogosan —, és komolyan foglalkozott a lemondás gondolatával, nemcsak hogy meggondolta magát, de még alá is írta a szenátus elnézést kérô nyilatkozatát.

Az esetnek több fontos tanulsága van. Az egyik az, hogy az egyetemi autonómia fogalmának igencsak tág értelmezése is létezik, amikor is egy rektor, még ha ideiglenes is, úgy gondolja, hogy saját kénye-kedve szerint rendelkezhet az egyetem és összes alkalmazottja fölött. Engem viszont arról gyôzött meg, hogy igenis jogos a külön egyetemre vonatkozó kérésünk — ellenkezô esetben a — ugye — többségi nemzethez tartozó rektor bármikor úgy dönthet, például, hogy a magyar diákok csak a páros heteken, a magyar tanárok pedig csak a páratlanokon járjanak az egyetemre.

A másik tanulság pedig, sajnos, az, hogy bebizonyosodott, a BBTE magyar prorektorának valójában semmilyen hatalma sincs az intézményben: kirakatbábu, aki csak arra jó, hogy szükség esetén hivatkozni lehessen arra, lám, a magyarok igenis ott vannak a híres-hírhedt „multikulturális" egyetem vezetôségében, igenis részt vesznek a legfelsô döntések meghozatalában. És aki által a magyarságot is érintô döntések „konszenzusos" alapon történhetnek meg.

Szilágyi rektorhelyettes sértett becsületének jóvátételére egyetlen — bár kissé késô — megoldás maradt: a lemondás. Ez ellen még csak az a „nemes" ok sem lehet kifogás, hogy a magyarságnak kell egy prorektori tisztség a BBTE-n.

A BBTE-n tanuló diákoknak és tanároknak — de nem csak nekik — valóban szükségük van egy olyan képviselôre, aki akkor is be tud menni hivatalába, ha kulcsát a kapus nem adja ki neki, akit nem tudnak „kommunikációs zavarra" hivatkozva román kollégái meggyôzni arról, hogy a sértés nem sértés, és olyanra, aki keményen meg tud harcolni azért, hogy az egyetemen valóban minden szakon legyen magyar nyelvû tanítás.

A Budapest székhelyû Európa Akadémia, a Konrad Adenauer Stiftung, valamint az Európa Házak Nemzetközi Szövetségével (FIME) november 5–8. között, Az Európai Unió keleti bôvítése, a középosztály megerôsödésének jelentôsége hazánkban és a közép-kelet- európai országokban címmel nemzetközi konferenciát rendezett Dobogókôn. A magyarországi, romániai, ukrajnai, szlovéniai mintegy 70 résztvevô, Pál Tibor, az Európa Akadémia budapesti fôtitkára és Josef Duhac volt német tartományi miniszterelnök, a Konrad Adenauer Alapítvány magyarországi kirendeltsége vezetôjének megnyitója után, olyan elôadásokat hallgathattak meg, mint a: „Külföldi, mind keleti; mind nyugati irányú pénzügyi és gazdasági kapcsolatok erôsítése, kiépítése" (Varga Mihály pénzügyminisztériumi politikai államtitkár); „A középosztály politikai tapasztalatai Thüringiában, egy »új« német tartományban" (Egon Klopfleisch, a CDU Thüringiai Gazdasági Tanácsának elnöke), „Az Európai Unió a keleti bôvítés és az euró bevezetésének elôestéjén. Egy jövôorientált közposztály politika elemei" (Burkhardt Siebert, a Bad Marienberg-i Európa Ház vezetôje).

Az elôadásokból kitûnt, hogy a középosztály kialakulása és megerôsödése a gazdasági-társadalmi fellendülés elôfeltétele. Ennek legjelentôsebb útja Európa közép-keleti országaiban a kis- és középvállalatok növekedése, térhódítása. (Nagy megelégedést váltott ki Pécsi Ferenc képviselô bejelentése, miszerint az RMDSZ kezdeményezésére rövidesen a román parlament elé kerül a kis- és középvállalkozók támogatásáról szóló törvénytervezet szerepel.) Ez nagymértékben elôsegíti a régiók közötti együttmûködést, amelyet minden országnak saját érdekében maradéktalanul ki kell használnia. Ezért el kell hárítani az ezen a téren még fennálló, létezô jogi és más természetû akadályokat. Egyébként ez egyik elôfeltétele az Európai Unióhoz való csatlakozásnak. Amint azt Burkhardt Siebert nagyon kategorikusan kihangsúlyozta, az Európai Unió semmit sem tud ajándékba adni: mindenkinek magának kell megkeresnie annak a lehetôségét, hogy az öldöklô versenyben meg tudja állni helyét. A nemzetközi tôke ugyanis szükségszerûen oda vonzódik, ahol a befektetések a legjobb hasznot biztosítják. Példa erre Magyarország. Nem véletlen, hogy az Audi gépkocsik gyártásához szükséges 850 000 motort Gyôrben gyártják, hogy a General Electrik Magyarországra helyezte át kutató-központját. Központi kérdés a minôség biztosítása. A termékek elôállításánál szigorúan be kell tartani az ISO minôségi szabványokban foglalt elôírásokat. Rövidesen sor kerül a tizennégyezres szabvány bevezetésére, amely környezetvédelmi elôírásokat is tartalmaz, sôt a tizenhetesre is, mely az emberi minôséget is magába foglalja. Az Európai Unióba való felvételre csak az az ország számíthat, amelyik a rendkívül szigorú feltételeket teljesíti. Az elôadók véleménye szerint e tekintetben Magyarország igen elôkelô helyet foglal el. Az Európai Unióba való belépése ma már nem képezi vita tárgyát. A belépés idôpontja tekintetében azonban megoszlottak a vélemények. Egyesek ezt 2001–2002-ben, mások 2006-ban jelölték meg.

A vita során felmerült, hogyan alakul a határátlépés kérdése Magyarország Európai Unióba való belépése után. Általános vélemény volt, hogy különösebb nehézségre nem kell számítani. Példa rá az ausztriai Burgenland és Magyarország nyugati részei közötti jelenlegi helyzet, a vegyes vállalatok határon átnyúló tevékenysége. Említették a több évre érvényes vízumok bevezetésének lehetôségét is, amely, például, 1989 elôtt Németország és Magyarország között eredményesen mûködött.

A konferencia vállalkozást fejlesztô központok tevékenységét elemzô beszámolókkal ért véget.

(Folytatás tegnapi lapszámunkból)

A munka

Miután leszereltem, nagyon sokan megkérdezték, hogy ásóval és csákánnyal ástuk a kanálist? Aki nem volt ott, elképzelni sem tudja, hogy ez milyen mamut munkatelep volt, emberek tízezreivel, megszámlálhatatlan gépekkel. Egyes helyeken ráakadtunk az ötvenes években elkezdett, akkorra már gazzal benôtt csatorna maradványaira, és idôsebb falusiak elmondták, hogy látták, amint talicskákkal hordták el itt a kiásott földet. A politikai foglyok kiszabadulása után a munkálatokat abbahagyták, míg Ceausescu újra elô nem vette a tervet. Az egész ország üzemanyaghiányban szenvedett, de a kanálisnál patakokban folyt a benzin meg a motorina.

Sofôreink egy üveg borért akár négy–öt veder motorinát is adtak a falusiaknak.

A munka nehéz volt és kimerítô. Kilenc hónap alatt annyi mindent végeztünk, hogy lehetetlen felsorolni. Amikor 25–30 kilós betonelemekkel kellett kiraknunk a csatorna partját, ezt a munkát szórakozva végeztük a többihez képest. Napi 12–14 órát dolgoztunk, de elôfordult, hogy addig tartottak a munkahelyen, míg befejeztük az aznapra kijelölt munkát, bármilyen lehetetlen feladat is volt az. Estére alig maradt erônk megmosakodni, sokszor ruhástól dôltünk az ágyba, hogy pár órás álomtalan alvás után minden kezdôdjék elölrôl. Lassan olyan reflexeink alakultak ki, amit elképzelni sem tudtam azelôtt. Ilyen volt például az, hogy délben, a munkahelyen öt perc alatt megebédeltünk, és utána ki hol volt, ott aludt el egy pillanat alatt. Aludtam lapos kövön, de szundikáltam tízméteres szikla tetején, bokáig érô sárban, fél méterre a tolató mozdonyoktól, cementes zsákokon, és még ki tudja hol. Ezek a félórás alvások mindennél többet értek. Egy másik dolog, amire hamar rászoktunk: reggel teletömtük a zsebünket kenyérmaradékkal, és ezt majszoltuk egész nap.

A körülményekhez képest pár hétig fejedelmi munkát végeztem. Bekerültem azok közé, akik a rakott teherkocsik fordulóit tartották nyilván. Minden este (vagy reggel, mert két váltásban dolgoztunk) jelentést kellett írnunk, hogy melyik kocsi hányszor vitt földet egy kijelölt helyre. Leginkább éjjel szerettem dolgozni, mivel nappal a tábor üres volt, így nyugodtan tudtam tisztálkodni és fôleg pihenni. A sofôrökkel hamar összebarátkoztunk, és miután rájöttünk, hogy jelentéseinket szinte soha nem ellenôrzik, este beültünk valamelyik kocsiba, és reggel hasból beírtuk a fordulók számát. Késôbb az is világossá vált, hogy kicsitôl a nagy fejesig itt mindenki hasból írta a jelentéseket. Csak az számított, hogy a számok minél nagyobbak, lenyûgözôbbek legyenek.

Augusztus 17. akkori naptáramban feketével van bekarikázva. Kisebb-nagyobb balesetek addig is elôfordultak, de aznap halt meg a szemem láttára az egyik katonasofôr. Miközben hátrafelé manôverezett, a tíztonnás kocsi megbillent, és olyan szerencsétlenül borult fel, hogy kollégánk a halántékát beverte egy kiálló kôbe. Mire bevitték a kórházba, már rég halott volt. Az eset után, bár jól tudtam, hogy sokkal nehezebb munka vár rám, kértem, helyezzenek vissza a csoportomba.

Tisztjeinket elég gyakran váltogatták, de kevés kivételtôl eltekintve, egyik nagyobb gazember volt, mint a másik. Általában fegyelmi úton kerültek oda, és ezért is rajtunk akartak bosszút állni. Jellemzô, hogy az egységben szolgálatot teljesítô tiszten kívül, a többieknél soha nem volt fegyver, éppen ezért minket sem nagyon érdekelt, ha üvöltöztek velünk. Megütni nem mertek senkit, mert ehhez túl sokan voltunk. És általában a kezünkben is volt egy ásó vagy lapát. Az olyasmi pedig, hogy fekvôtámaszokat kellett végeznünk, már meg sem kottyant.

Augusztusban kellett volna leszerelnünk, de mivel a csatorna átadásának ideje vészesen közeledett, három hónapra visszatartottak.

Azt hittem, az a három hónap soha nem ér véget. Ôsszel már olyan hidegek voltak az éjszakák, hogy sapkában és kabátban aludtunk. A munka vánszorogva haladt, csak az idôt húztuk, hogy valahogy elteljenek a maradék hetek.

Szabadulás

1983 novemberének végén figyelmeztettek, hogy készülôdjünk, mert hamarosan megyünk haza. A leszerelés is egyik napról a másikra történt. Egy nappal az indulás elôtt szóltak, de ez épp elég volt ahhoz, hogy néhány moldvai kollégánk félholtra verje a hadnagyunkat. Mikor kézhez kaptuk a CEC-könyveket, amelyben minden hónapban elhelyeztek egy bizonyos összeget, az egész társaság nevetôgörcsöt kapott. Számlánkon, kilenc hónapi rabszolgamunka után, kétezer lej szerepelt.

Írásomban próbáltam kerülni a nagy szavakat, a történtek túlzott dramatizálását. Csupán néhány tényrôl emlékeztem meg, talán nem is a legfontosabbakról. Egy mozzanat életemben, mely végül szerencsésen zárult. Nem így azoknak, akik soha nem tértek haza a szocializmus munkatelepeirôl. Arról, hogy hányan haltak meg vagy váltak nyomorékká ezekben az idôkben, a mai napig nincsenek pontos adatok. Egyébként életünket tizenkétezer lejre biztosították, ennyit kaptak azok hozzátartozói, akik munkabalesetben vesztették életüket. Az senkit nem érdekelt, hogy a család egy koporsót és némi pénzt kap a gyermeke helyett. Az ôrült tervnek el kellett készülnie, és 1984-ben sikerült is felavatnia az akkor már teljesen hibbant diktátornak. Az már más lapra tartozik, hogy manapság is a semmit szolgálja.

Az esték sötétek, egyre sötétebbek, az egyetemi elôadások pedig este nyolcig vagy akár fél tízig is eltartanak. A buszon még együtt utazunk évfolyamtársak, barátok, de aztán elválunk, és ki-ki hazafelé baktat az alig kivilágított utcákon. Sietek, de a rövidítés helyett mégis a fôutcát választom. Elôttem velem egykorú fiatalok hangoskodnak, de ügyet sem vetve rájuk megelôzöm ôket. Hirtelen ütést érzek a hátamon. Nem akarok okot adni a verekedésre, ezért szapora léptekkel átsietek a túlsó oldalra. Azonban ennyivel mégsem úszom meg. Utánam jönnek, és újabb két hatalmas ütést kapok a fejemre. Megállok. Földbe gyökerezik a lábam, amikor hallom, hogy a három fiú unszolja a lányt, hogy hagyjon és menjenek! A lány azonban mint egy akciófilm hôsnôje közeledik felém, valamit elôkap a táskájából: — Akarsz még egyet kapni? Kiejtésembôl rögtön hallják, hogy magyar vagyok. Amint visszasietek a túlsó oldalra, eltûnôben még utánam kiabálja: büdös magyarok, büdös négerek!

Álmodtam? Nem. Egy lány ütött meg! Hol vagyunk? Ez már a (vad)nyugat? Ez a fiatal lány a jövô, a jövendô ifjúság nevelôanyja? Igen, hacsak nem kapcsoljuk ki a tévét, Nikita különleges akcióit meg a Melrose Place testvérgyilkosait és bosszúállóit.

Ez azonban nem a Pro tv szenzációja, melyen jól el lehet csámcsogni. Ebben — egyelôre — nincs vér, nincs halál, ezen (kivételesen) most gondolkodni kell! És beismerni: mindannyian felelôsek vagyunk. Szülôk, tanárok, barátok, diáktársak. Felelôsek vagyunk azokért is, akik körülöttünk vannak.

De mit tehetünk mi? — kérdezheti bárki jogosan. A szülô a tanártól várja el, hogy megnevelje porontyát, a tanár azonban nevelés címszó alatt legfeljebb kipenderíti a szemtelen diákot az osztályból vagy megbuktatja.

A különféle tantárgyak önmagukban valóban fontosak, de csupán egyetlen óra van a héten (végre a líceumokban is), amikor arról hallhat a tanuló, hogyan kell viszonyulnia embertársaihoz. A vallásórán találkozik a tanuló azzal az egyedi és, sajnos, ritka lehetôséggel is, hogy embertársairól ne mint vetélytársakról, ellenségekrôl, hanem mint felebarátról halljon. Hogyan szerethet, tisztelhet, becsülhet másokat egy fiatal, amikor a környezetében többnyire csak gyôlöletet, versengést, egoizmust lát? A felebaráti szeretetet is meg kell tanulni!

Nem kell elzárkózni a vallásórától. Isten igéje nem korlátokat állít fel az ember vágyai elé, hanem olyan védôfalakat emel, amelyek megóvják.

Nyilvánvaló, hogy nem az a heti egy vallásóra fogja megváltoztatni és jobb belátásra bírni támadómat vagy bárkit, akinek lelkén eluralkodott a durvaság. Azonban nem szabad megfosztanunk a fiatalokat attól a lehetôségtôl, hogy megváltoztathassák életüket. Ne felejtsük el, hogy minden elmulasztott alkalom a mi lelkünket is terheli!

Csehország, Lengyelország, Magyarország és Románia cigányszervezetei jelképes büntetôpert rendeznek februárban Nagyszebenben Adolf Hitler ellen, hogy „halálra ítéljék" a cigányság ellen elkövetett bûnei, a deportálás, az üldözés és a gyilkosságok miatt — jelentette be szerdán Bukarestben Florin Cioabã cigányvezetô.

A perben a cigányság hagyomány szerinti törvényszéke, a stabor ítélkezik majd, amely még ma is létezik. Csak olyan vitákban dönt, „ítélkezik", amelyek a cigány közösségen belül merülnek föl, és ítéletét szigorúan tiszteletben is tartják. Hitlert egy ember nagyságú bábu fogja jelképezni a „perben". A „halálos ítéletet" a város központi terén hajtják végre.

Az eseménnyel az is célja a cigányságnak, hogy felhívja a nemzetközi közvélemény figyelmét a romák néhány európai országban még ma is tapasztalható hátrányos megkülönböztetésére, az ellenük irányuló támadásokra. „A cigányok még mindig célpontjai neonáci bandák fajgyûlölô támadásainak: Csehországban, Szlovákiában és Németországban" — szögezte le Cioabã.

Októberben a havi infláció 3,9 százalékos volt, a szeptemberi 2,7 százalék után — közölte a statisztikai hivatal.

Utoljára februárban volt ekkora a havi infláció. Október végéig 35 százalékos volt az áremelkedés tavaly év végéhez, és 47,1 százalékos tavaly októberhez képest.

Októberben a leggyorsabban a szolgáltatások árai nôttek. (Az áram 25,3 százalékkal, a gáz 26,8 százalékkal, a távhô 19,4 százalékkal drágult. Az élelmiszerek ára átlagosan 1,6 százalékkal, az egyéb termékeké 5,1 százalékkal növekedett.)

Mint ismeretes, a pénzügyminiszter már bejelentette, hogy decemberben növelni kívánják a benzinre, a gázra, a kávéra és az alkoholra kivetett illetékeket. A pénzügyminisztérium illetékesei emellett úgy vélik, hogy a benzin ára — a lej árfolyamának gyengülése miatt — már a tervezett illetékemelés elôtt emelkedni fog.

Radu Vasile kormányfô és Mugur Isãrescu, a Román Nemzeti Bank kormányzója úgy véli, hogy a Világbank romániai tevékenységérôl megjelent egyes sajtóbeli állítások „rendkívül súlyosak, és veszélyeztetik a román kormány, a román állami intézmények jó együttmûködését a nemzetközi pénzintézettel" — hangsúlyozta a kormány közleménye.

A miniszterelnök és a bank kormányzója kedd esti megbeszélésének egyik témája volt az a támadássorozat, amelyet a Curentul indított Bokros Lajos, a Világbank egyik igazgatója ellen. Az újság megvádolta az igazgatót: nyomást gyakorol a román kormányra, hogy „magyar barátainak kezére játszhassa" a román külkereskedelmi bankot, a Bancorexet. A lap állítását azonnal visszautasította mind a Világbank, mind a Bancorex.

„A Világbank azért van jelen Romániában, hogy hosszú távon támogassa az ország gazdasági és társadalmi fejlôdését. Ezen a téren a román kormány és a Világbank érdekei egybeesnek" — szögezte le a kormány közleménye.

Szerdán az Expo Transilvania Rt. és a Hungexpo Rt. közös nyomtatástechnikai, csomagolási és anyagmozgatási vásárának második kiállítása nyílt meg Kolozsváron. A tavalyi „jégtörés" után határozott fejlôdés mutatkozik: hatvan cég mintegy nyolcszáz négyzetméteren mutatja be termékeit. A hazaiakon kívül 12 magyarországi, 1 olasz termelôvállalat, valamint osztrák, cseh, svájci, német, japán, brit, holland és magyar gyártók áruit forgalmazó kereskedelmi társaság van jelen. A kiállítók 33%-a nyomdatechnikai felszerelések termelésével, forgalmazásával és szervizelésével, 28%-uk csomagolóanyagokkal, 18%-uk fogyóanyagokkal, 11%-uk nyomdászati nyersanyagokkal és segédanyagokkal foglalkozik.

A megnyitón román és magyar részrôl is hangsúlyozták: már a tavalyi Pripack bebizonyította, hogy a régióban szükség van erre a nyomtatás-csomagolás területét bemutató rendezvényre, amely országhatárok ellenére képes elôsegíteni a gazdasági kapcsolatok fejlôdését. Ma 12 órakor a kiállítási csarnok konferenciatermében üzletemberek számára tart bemutatkozó fogadást a Hungexpo. A Pripack ’98 november 14-ig naponta 10–18 óra között várja látogatóit.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]