 |
 |
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1998. november 27.
(X. évfolyam, 276. szám)
Tegnap bemutatták a Metro Media Transilvania által a Nyílt Társadalomért Alapítvány felkérésére 1994 óta idôszakosan végzett közvélemény-kutatás legújabb kiadását. A módszert bukaresti, kolozsvári és brassói egyetemi szakemberek dolgozták ki. Dr. Traian Rotariu, a Babes–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszéke és a munkálatokat átvevô zsûri nevében elmondta, hogy mostanában ezek a felmérések ritkábbak, ám annál igényesebbek és reálisabbak. A zsûri elsô ízben bízott meg terepen megtartandó ellenôrzéssel olyan intézményt, amely éppen konkurense a munkálatot elvállalóval. A 120 helységbôl 1253 személytôl begyûjtött adatok frissek: a november 1–8. közötti idôszakból származnak. A feltett kérdések a legszámottevôbb hazai politikai pártok és személyiségek véleményére, a kormány életszínvonalra és szociális vetületekre kiterjedô stratégiájára, a társadalom tôke- és embertartalékaira, életstílusunkra vonatkoznak. Az adatok nyilvánosak, olyannyira, hogy elsô ízben bárki érdeklôdô által a Világhálón keresztül is elérhetôk (http://www.osf.ro).
Bizonytalan, zavaros jelenünkre jellemzô két kérdés újszerû megválaszolása. 1996 óta elôször fordul elô, hogy Románia átlagpolgárainak a szemében az ország most rossz irányba halad (64% — rossz, 22% — jó, 14% — nem tudja). Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy pillanatnyilag mitôl félnek a leginkább, a megkérdezettek többsége, 42%-uk, egy, a térségünkben kirobbanható háborús konfliktus veszélyét nevezi meg.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke december 12-re összehívta a Szövetségi Képviselôk Tanácsát Marosvásárhelyre.
A napirenden egyebek között az RMDSZ ifjúsági és szociális politikájának elemzése és a kisebbségi törvénytervezet vitájának elôkészítése szerepel. A marosvásárhelyi SZKT-ülés dönt majd az RMDSZ-en belüli választások megrendezésének módjáról és idôpontjáról is.
Amint arról a lapunk is tudósított, elképzelhetô, hogy a tervbe vett kormányátszervezés során a kisebbségvédelmi miniszter posztjára Tokay György helyett a RMDSZ más személyt fog javasolni.
Megüresedett helyére — írják a magyar és a román lapok — jelöltként Borbély László államtitkár, Kónya-Hamar Sándor képviselô, Verestóy Attila szenátor, Bara Gyula államtitkár, illetve Takács Csaba ügyvezetô elnök neve került szóba.
Az értesüléseket Tokay György miniszter nem kívánta kommentálni. Takács Csaba a hírt sem megerôsíteni, sem cáfolni nem óhajtotta, az ô esetleges jelöltségét illetôen viszont leszögezte, hogy nem kíván miniszter lenni. Takács megerôsítette, hogy az RMDSZ elemezni fogja a személycserék szükségességét is.
Borbély László az MTI érdeklôdésére azt hangsúlyozta, hogy személyi kérdésekkel az RMDSZ még nem foglalkozott. Mint ismeretes, a kormány tervezett karcsúsításáról folytatott koalíciós egyeztetéseken arról már megállapodás született, hogy az RMDSZ továbbra is két minisztert küld a kormányba. Az RMDSZ államtitkárainak száma a jelenlegi 11-rôl 4-re csökken. Ugyanakkor még nincs döntés az újonnan létrejövô ügynökségekrôl, fôhivatalokról, amelyekben további 3–4 államtitkári rangú poszt jut majd a szövetségnek.
A Ziua napilap csütörtökön elsô oldalas politikai szenzációként közölte, hogy leváltják a mezôgazdasági tárca élérôl Dinu Gavrilescut. A Ziarul finaciar címû gazdasági napilap értesülése szerint Gavrilescu leváltása „ezekben a napokban várható, a kormányátalakítás során".
A mezôgazdasági minisztérium élén várható változásról már hosszabb ideje cikkez a román sajtó. A Ziua most az államfôi hivatalból származó információjára hivatkozva közölte a hírt. Eszerint „Radu Vasile kormányfô betartja szavát", és leváltja Dinu Gavrilescu parasztpárti mezôgazdasági minisztert, akinek helyére Ioan Muresan — ugyancsak parasztpárti — volt reformügyi minisztert nevezik ki. Pete István mezôgazdasági államtitkár cáfolta a hírt.
Románia számára a NATO-csatlakozásnak nincs alternatívája — jelentette ki szerdán Brüsszelben az államfô.
Emil Constantinescu Javier Solana NATO-fôtitkárral és a szövetség tagországainak nagyköveteivel találkozott. Leszögezte, azzal a határozott szándékkal érkezett Brüsszelbe, hogy elôrevigye a román tagság ügyét.
Az államfô úgy vélte, hogy Románia teljesíti a belépéshez szükséges feltételeket, beleértve a politikai és gazdasági elvárásokat is. Külön említette meg a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának romániai eredményeit. Kérdésre válaszolva leszögezte, hogy a nehéz gazdasági helyzet ellenére megvannak azok a költségvetési eszközök, amelyekkel Bukarest garantálni tudja a tagsághoz szükséges fejlôdést katonai téren. A hazai vezetés egyebek között a telefontársaság, a nagybankok és a kôolajfinomítók privatizációjából kíván félretenni a védelmi kiadásokra.
Constantinescu kijelentette, hogy mind a tizenkilenc ország elismeréssel nyugtázta a román teljesítményt. Úgy vélte, a kérdés már nem az, hogy tag lesz-e Románia a NATO-ban, hanem hogy mikor.
Javier Solana a találkozót követô sajtótájékoztatón arra helyezte a hangsúlyt, hogy a NATO a bôvítés során továbbra is a nyitott ajtók politikáját folytatja. Kifejtette: még nem született döntés arról, hogyan folytatódik a bôvítés, ez az áprilisi kormányfôi találkozó feladata. Leszögezte: a döntés a tagországok közötti konszenzussal fog létrejönni, így a közelmúltbeli egyes nyilatkozatok alapján még nem érdemes találgatni a folyamat folytatásáról.
A megyei egészségügyi felügyelôségek inspektorainak külön prémium üti majd a markát, ha az egészségügyi alapoknak tartozó vállalatokat „ráveszik" tartozásaik kifizetésére. A felügyelôk minden egyes „meggyôzött" egységért egy egészségügyi alapfizetésnek megfelelô összeget kapnak. Hajdú Gábor egészségügyi miniszter szerint ez a jutalom remélhetôleg fellendíti majd a hátralékok behajtását, s annak nyomására az egészségügy pénzügyi helyzete is könnyebbé válik. A jutalom „legalizálása" végett a miniszter határozattervezetet nyújtott be a kormánynak.
Huszonnégy óra leforgása alatt két borzalmas tragédia zavarta meg a város nyugalmát. A Terra-Fan taxisofôrének a rendôrség szerint erôszakos bûncselekmény gyanújától mentes halála után egy „crime passionelle"-rôl értesültünk.
Aurel Duma ezredesnek, a megyei rendôrség bûnügyi osztályvezetôjének tegnap elhangzott beszámolójában az Erzsébet (Racovitã) úti dráma beavatatlanok számára ismeretlen részletei elevenedtek meg.
A 47 esztendôs Bánfi A. és négy évvel fiatalabb élettársa, Valkai Albert kilencedik esztendeje lakott együtt az Erzsébet út 43. szám alatt, ahol még egy idôs hölgy és egy kolozsvári színházi rendezô is él. A nô 15 évvel ezelôtt vált el, férje pedig kisebb lányukkal Magyarországra költözött. Az idôsebbik gyerek az országban maradt, jelenleg egyetemista. Valkai is rég elvált feleségétôl, akitôl egy 18 éves lánya van.
A férfi csaposként dolgozott egy fôtéri mulatóban, és hétfôn kora reggel hazatérve nem találta otthon élettársát. Nem volt teljesen józan — állítólag egyikük sem vetette meg az italt —, mint ahogy kissé pityókos volt a végül a szomszédban megtalált A. is. Nem kizárt, hogy sosem derül ki, mi is történt valójában a lakás felé vezetô rövid, közös útjukon. A férfi azt vallotta, hogy élettársa elesett, de nem tagadta, hogy alkoholmámorból fakadó féltékenységi rohamában párszor meg is ütötte.
Az erôs hastájéki fájdalmakra panaszkodó A. lepihent, majd késôbb bevett a férfi által hozott csillapítókból. Másnap könnyû reggelit fogyasztott el, de délben ismét ágynak döntötték elviselhetetlen fájdalmai. A hosszúra nyúlt csend miatt gyanút fogott férfi fél 8-kor találta meg élettársát, akinek halálát egy korábban az egészségügyben nôvérként dolgozó szomszéd is megerôsítette. Az esetrôl 21 óra tájt értesült rendôrök Valkait bekísérték, és az ügyészség 25-én halált okozó ütések miatt állított ki 30 napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot a nevére.
Az azóta már megejtett boncolás végkövetkeztetése, hogy a nô halálát begennyesedett hashártyagyulladás és vékonybélszakadás okozta. A has tájékán egy 13 centi átmérôjû és 6 centi mély vérömlenyt is felfedeztek, ami súlyos ökölcsapástól, de akár rúgástól is származhat.
Szombaton közmûvesítési munkálatok miatt nem lesz hideg víz a Creangã, Victor Babes, Bilascu, Hatieganu és Clinicilor utcákban. Szünetelni fog a vízszolgáltatás a CFR Kórházban, a Szívkórházban és az Onkológiai Intézetben is.
Nemcsak a munkaügyi minisztériumon, hanem a cégek hanyagságán is múlt, hogy az idei alkalmazottak nagy részének nem tudtak munkakönyvet kiállítani. Az viszont igaz, hogy az ország több megyéjében hosszabb-rövidebb ideig egyszerûen nem lehetett munkakönyv-típusnyomtatványt vásárolni.
— Januárban alkalmaztak, addig soha nem volt munkakönyvem — mondja K. J. — Ideiglenes állásomat májusig foglalhattam el, amikor visszatért az, akit helyettesítettem. Bár januárban minden szükséges iratot benyújtottam, a szerzôdés lejártakor közölték velem, hogy a cég bukaresti központjánál — típusnyomtatvány hiányában — nem tudtak munkakönyvet kitölteni számomra, így csupán egy hivatalos igazolással szolgálhatnak.
— A helyzet nem újkeletû — mondja H. E. — Miután két évet dolgoztam ugyanannál a társaságnál, munkahely-változtatáskor meglepetéssel értesültem, hogy nincs munkakönyvem, mert évek óta nem lehetett típusnyomtatványt vásárolni. Legalábbis a munkaadóim szerint nem.
Munkakönyvet a cégek csak elôzetes kérvény alapján vásárolhatnak a megyei munkaügyi hivataloknál minden hét egyik jól meghatározott napján.
— Kolozs megyében július–augusztusban kifogytunk a munkakönyvekbôl — mondja Patricia Gherman, a Munkaügyi és Társadalomvédelmi Igazgatóság közönségszolgálati irodájában. — Ez az állapot azonban rövidesen megszûnik, ugyanis megtörtént már az általunk kiírt pályázatra beérkezett ajánlatok elbírálása. A munkakönyveket már ki is nyomtatták, a jövô héten vásárolni lehet belôlük, az eddigi gyakorlattól eltérôen valószínûleg nem csak egy bizonyos napon.
Bara Gyula, a Társadalombiztosítási és Munkaügyi Minisztérium államtitkára megígérte, szorgalmazni fogja a munkakönyvek mielôbbi kitöltését.
A pályázat nyertesének kiléte titok maradt számunkra: sem a kolozsvári munkaügyi hivatal, sem a bukaresti minisztérium nem tudta (?) az illetô cég nevét. Meg nem erôsített értesülésünk szerint a munkakönyveket Kolozsváron nyomtatják, így remélhetjük, hogy legalábbis Kolozs megyében ezen a téren egyelôre nem lesz hiány.
RICHARD R. ERNST Nobel-díjas zürichi professzort a Babes–Bolyai Tudományegyetem DÍSZDOKTORÁVÁ avatják november 27-én, pénteken délben 12 órakor.
SZAMOSÚJVÁRIAK FIGYELMÉBE!
A JÉZUS ÉLETE címû, magyarra szinkronizált filmet vetítik november 29-ig, du. 6 órától, a szamosújvári kultúrotthonban (Szabadság tér). Belépés díjtalan.
A SZAMOSÚJVÁRI BAPTISTA GYÜLEKEZETBEN (Dragos Vodã utca 9.) november 30-án, december 1-jén és 2-án (hétfô, kedd, szerda) du. 6 órától evangelizációs estéket rendeznek.
A MARIANUM VOLT NÖVENDÉKEI értesítik társaikat, hogy kivételesen nem december 3-án tartják összejövetelüket, hanem december 1-jén, kedden du. 4 órától.
HATÁSOS TANULÁSI MÓDSZEREKKEL ismerkedhetnek meg a diákok, egyetemisták azon az elôadáson, amelyet november 27-én, pénteken este 6 órától tartanak az Apáczai Csere János Líceum fizikumában. Belépés ingyenes.
JAPÁN KÖZÉPISKOLAI OKTATÁS címmel Hanai Yasuo, a bukaresti Japán Iskola tanára tart elôadást november 28-án, szombaton du. 6 órai kezdettel a Heltai Gáspár Alapítványnál, amire szeretettel meghív minden érdeklôdôt az Erdély–Shimane Baráti Társaság.
— Mi az, amihez minden évben idejében hozzálátnak?
— A fenyôfalopás.
• Az öngyilkosság lehetôségét támasztják alá a taxisofôr halálának körülményeit vizsgáló nyomozás elsô eredményei. A rendôrség szerint a Terra-Fan 44-es taxijának, a CJ–04–RTL rendszámú Opelnek minden ajtaja zárva, és belülrôl biztosítva volt, így csak tanúk jelenlétében feszíthették fel. A 49. életévében járó M. István József vérbe fagyott holttestét az elsô két ülésen találták meg, s — mint már közöltük — a nyakán, elöl összebogozott zsinórt és a bal csuklóján 3,5 centi szélességben felvágott ereket jegyzôkönyveztek a helyszínelôk. Az erôszakos bûncselekményre, pontosabban fojtogatásra utaló zsinórbog a hivatalos változat szerint tulajdonképpen egy scotch-ragasztószalaggal felerôsített papírfecni volt, amelyben állítólag a családjának tárta fel öngyilkossága okait.
• Halálos kimenetelû közúti baleset történt szerdán este Feleken. Rusanda Gh. 54 esztendôs helyi lakos nem a kijelölt helyen és ráadásul figyelmetlenül próbált átkelni az úttesten, amikor egy személygépkocsi halálra gázolta. Az AB–02–JFO rendszámú Daewoo Cielót Mircea Ioan Câmpean, a kolozsvári R. M. R. Grup Kft. igazgatója vezette.
Az állam kötelessége a fogyatékosoknak emberi körülményeket és olyan életet biztosítani, hogy nyugodt, boldog életet élhessenek családjukkal. A fogyatékos emberek életén keresztül tükrözôdik a társadalom fejlettsége, életszínvonala és kultúrája.
J. F. Kennedy
Sajnos, nálunk ’89 óta nem sokat változott a fogyatékos, illetve pszichés betegek, labilis idegzetûek társadalmi megítélése. Ha azelôtt nem volt szabad beszélni róluk, mintha csakis kiegyensúlyozott emberek építették volna a szocializmust, így most sem nagyon, ezekrôl a teljes kilátástalanságban lévô betegekrôl, jogaikról.
Az Emberi Jogok Általános Nyilatkozata magába foglalja a Mentálhigiéné Világszövetség meghatározását, hogy minden pszichés betegnek döntéshozatali joga van, és hogy tiszteletben tartása a társadalom feladata. Sajnos, válságos helyzetekben a legegyszerûbb megoldást választják, a betegre rázárják az ajtót, elzárják a külvilágtól, családtól, és ráhagyatkoznak a nyugtatókra, a szervezetre esetleg káros gyógyszerekre. Nem is beszélve a sokkterápia alkalmazásáról.
Valóban a mentális betegségek megelôzése elsôsorban az ezzel foglalkozó intézmények feladata. De ebben a munkában feltétlenül a társadalom és a család támogatására van szükségük. Ezek bevonása nélkül aligha lesznek eredmények.
A mentális problémákkal küzdô személyt azonos bánásmód illeti meg a társadalom többi tagjaival. Minden betegnek egyenlôk a jogai. Ôk azonban egyelôre a társadalom perifériájára szorultak. Mentálhigiéné kultúránk még nem tart ott, hogy ezeket a betegeket ugyanúgy tekintsék, mint a többi beteget. Egyelôre nem a társadalom, az állam siet segítségükre, hanem a humanitárius szervezetek.
Az idén december 4–13. között zajlik az Expo Transilvania Rt. VI. Téli Ajándékok Vására. A szezonjellegû közfogyasztási cikkeknek ezen hagyományos seregszemléjére, körülbelül 500 négyzetméterre, eddig 58 kiállító jelezte részvételét. A tavalyi hasonló eseményre több mint 12 ezren voltak kíváncsiak, és egy felmérés szerint 85%-uk vásárlási szándékkal kereste fel, a kiállító cégek 91%-a volt elégedett a forgalommal, 60%-uk pedig annak üzleti eredményével.
Az idei expó is elsôsorban a magánszemélyek érdeklôdésére számít. Konfekciót, textilnemût, játékszert, lábbelit, kozmetikai szert, élelmiszert, sportszert, ékszert, elektronikai és háztartási készülékeket, papírféleséget, más áruféléket állítanak ki, ugyanakkor játszóterem áll a gyermekek rendelkezésére, amatôr és profi színjátszóegyüttesek lépnek fel. A vásár idején, a bukaresti Helios cirkusszal együttmûködve, a csarnok melletti térségen vidámpark vár minden korosztályt. Lesz még tombolahúzás, divatbemutató, koncert stb. A Téli Ajándékok Vására az idén naponta 12–20 óra között tart nyitva. A belépés díjtalan.
Az Expo Transilvania Rt. bejelentette: szándékában áll december 18–22. között Tordán is egy hasonló vásár megrendezése. Az úttörô eseményre 25–30 cégnek 200 négyzetméteren nyílik lehetôsége a részvételre. Ha mód lesz rá, ezt az eseményt is egy gyermekváros megrendezésével kötik össze.
A Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamaránál csütörtökön építkezési, idegenforgalmi, ingatlanközvetítô, szórakoztatóipari cégek képviselôi elôtt ismertették azt a nagyszabású programot, amely a Fehér megyei Aranyosfôt és annak környékét hivatott téli–nyári turistaparadicsommá kiépíteni. A svájci befektetô a beruházások összértékét 46 millió svájci frankra becsüli. Hotel, sílift, közmûvesítés, úthálózat szerepel a tervben, melyre a szükséges engedélyek már megvannak, és az építkezést is hamarosan elkezdhetik. A találkozón részt vevô szakvállalatok érdeklôdésétôl is függ, mikor.
A düsseldorfi Anne-Marie von Sárosdy alkotásai a szó legszorosabb értelmében bejárták a világot, mielôtt városunkba érkeztek volna. Ezek a különleges mûvészi érzékenységre és technikai tudásra valló „fotószobrok" — a megjelölés különleges, aminthogy a munkák is azok — hosszas európai és amerikai megmérettetés után kerültek a kolozsvári közönség elé csütörtök délután, a Szentegyház (I. Maniu) utca 4. szám alatti K. L. Fotógalériában. A tárlatot a Foto & Model szakfolyóirat fôszerkesztôje, Paula Dan nyitotta meg, majd a népes, fôleg fiatalokból álló közönségnek az Altfel együttes mutatta be „másként muzsikáló" képességét.
A mûvészkávéház szerepét is betöltô, bensôséges hangulatú galéria falain különösen jól érvényesültek az emberi test kimeríthetetlen alakváltozatait, a fényképezés látszólag személytelen eszközeivel, mûvészi alkotássá „faragó" Anne-Marie von Sárosdy munkái. A gondosan elôkészített, valószínûleg órák, esetleg napok munkáját megelevenítô pillanat mûvészete ez, amely az avantgárd és az új reneszánsz szellemében fogant „élô szobrokat" varázsol elénk. A rendkívüli asszociációs képességgel, fantáziával megtervezett és kivitelezett kompozíciókban, minden szoborszerûség ellenére is, ott vibrál az emberi test elevensége.
A tárlat december 15-ig, naponta 9–17 óra között tekinthetô meg.
a Györkös Mányi Albert Emlékházban rendezte meg újra Sebesi Imre.
Sok kedves történet hangzott el Erzsébetekrôl, Katalinokról és Jolánokról, akik novemberben ünnepelték névnapjukat.
A találkozó díszvendége Vilkovits Katalin nyugalmazott operaénekesnô volt, aki pályafutásáról és külföldi turnéiról beszélt. Rekita Rozália színmûvésznô és Barabás Árpád fôiskolai hallgató szavalt. Beethoven Für Elise címû mûvét Sebesiné Nina Panieva adta elô zongorán.
Kazettáról Vilkovits Katalin, Honthy Hanna, Karády I. Katalin, Cseh Judit, Sass László énekét hallhattuk. Sebesi Imre igazi mûsorvezetôként történetekkel egészítette ki a hallottakat.
az alapítvány kuratóriumának döntése értelmében az idén — más díjazottak mellett — Kalapáti Ferenc, a Duna Televízió fôszerkesztôje is megkapta.
Kalapáti Ferenc író, újságíró Zentán született. 1980-tól — még egyetemi évei alatt — 1984-ig az újvidéki ÚJ SYMPOSION szerkesztôje, 1992-tôl ’94-ig a Pesti Hírlap kulturális rovatának munkatársa. 1994 óta dolgozik a Duna Televízióban.
Kalapáti Ferenc „komoly szakmai hozzáértéssel, alapossággal, körültekintô gondossággal végzett újságírói tevékenységéért" vehette át a Magyar Sajtó Házában Tôkei Ferenc akadémikustól, az alapítvány kuratóriumának elnökétôl a díjat.
— Brikleni úr mindent tud és mindent megmagyaráz. Árulja már el végre, mitôl van, hogy ebben az országban örökké váratlanul érkezik a tél és öt-tíz centis hótól már hanyatt vágódik a fél nemzetgazdaság?
— Roppant egyszerû. Ugyanazért, amiért maga is, akár a nemzetgazdaság, hanyatt vágódhat a jeges kolozsvári utcán. Mert nem takarítják el a havat, amikor kell!
— Éppen ezt nem értem. Miért?
— Ugyanazért, amiért... Mert havazáskor a polgármester éppen pártfôtitkár! Az utak és a köztisztaságért felelôs intézmények, a polgármesteri hivatal emberei is mindig mással foglalkoznak. Most kicsitôl nagyig mindenki háromszínû tulipánhagymát ültet; de padot pingálnak nemzetiszínûre, minden második-harmadik napon csasztuska mûsorra díszítenek: villanypóznák közé háromszögû zászlócskákból, villanykörtékbôl girlandot fûznek; ám leggyakrabban lelkesednek és lobogtatják vagy lopják a zászlókat, meg effélék. Csoda-e, ha a hótakarításra már nem marad sem gép, sem üzemanyag, sem ember? De miért is maradna, és miért izgulnának? Tavasszal így is, úgy is elolvad a hó!
— És a polgárok miért nem sepernek saját házuk elôtt?
— Mert ôk sem bonthatják meg az egységes nemzetállam rendjét.
Szinte naponta találkozunk különbözô fórumokon a magyar egyetem problematikájával.
Csodálkozva és megdöbbenéssel tapasztalom, hogy ha egyáltalán meghívnak valakit a mi részünkrôl is, ezek, ellentétben a többség képviselôivel, felkészületlenül, legtöbbször egyetlen jegyzetfüzet nélkül jelennek meg. Érthetô, ha érvelésük vérszegény, ötletszerû és nem a lényegre tapintó. A másik jellegzetesség, hogy nem érvelnek, cáfolnak, nem hivatkoznak nemzetközi egyezményekre és kötelezettségekre, és soha nem kérdeznek vissza még megalapozatlan érvekre sem!
Lássunk néhány jellegzetesebb érvet, amit nem hangsúlyoznak eléggé:
1. Nem magyar egyetem létesítésérôl, hanem annak helyreállításáról van szó.
2. Erdélyben a magyar fôiskolai tanításnak páratlan tradíciói vannak, hiszen Báthory István 1581-ben létesíti az elsô egyetemet, 1698-ban a jezsuiták csak folytatják, majd 1872-ben megindul a Ferenc József Tudományegyetem, mindezek jóval a mai Románia területéhez képest és sok európai országhoz képest is úttörô jellegû. Az idôközben módosított határok ellenére a magyar lakosság száma nagyjából nem módosult.
3. A kolozsvári egyetem nem egy kevés számú népcsoporté, hanem majdnem kétmilliós nemzetiségé, sok ország összlakossága sem éri el ezt az 1,7 milliót.
4. Az egyetem ellenzôi minduntalan összehasonlíthatatlannak tartják más országokkal elvárásainkat. Miért lenne a több mint 20 kisebbségi egyetem helyzete más Európában a miénknél? (Pl. Finnországban, Belgiumban, Katalániában, Baszkföldön, Galiciában, Dél-Tirolban, Észak-Írországban vagy akár Korzikában stb., amelyek nem federatív államok, de nem is „nemzetállamok".)
Az Egyesült Államok helyzete egészen más jellegû, hiszen senki se kötelezte ôket oda vándorolni és ezzel együtt lemondani nemzeti identitásukról. Egyébként Amerikában nincs hivatalos nyelv, pl. az angol, és törvény nem is kötelezi elsajátítását!
5. A mindenki számára egyenlô lehetôséget biztosító anyanyelvi oktatás állítólagos megoldásának semmi alapja sincs, hiszen se a zeneakadémián, se a jogon, se a gazdaságtudományokban, de még a mezôgazdasági és a technikai egyetemeken sem lehet anyanyelven tanulni.
6. A román–magyar alapszerzôdés kinyilvánítja, hogy: „lehetôségük legyen anyanyelvi képzésben részesülniök, az állami oktatás keretei közt, minden szinten és formában igényeik szerint". Románia miért írta alá ezt a kitételt, ha sértette a nemzeti büszkeségét?
7. Az elfogultsággal nem vádolható személyiségek is gyakran kormánykoalíciós „titkos megegyezésrôl" nyilatkoznak, holott ez egyáltalán nem volt titkos, és a parlamentben is megvitatott és elfogadott kormányprogramban is szerepel, és a kommunista diktatúra anyanyelvû oktatásra vonatkozó mindennemû megszorítását megsemmisítendônek jelöli meg. Az 1958-ban felszámolt Bolyai-egyetem vajon nem ennek számít?
8. Miként fogadható el az oktatásügyi miniszter ellenállása és szinte szabotálás számba menô intézkedéseinek sora a saját kormányának céljai ellen? Akadhatna Európában ország, ahol egy ilyen miniszter megmaradhatna? (De miért is vállalta el?)
9. Az újonnan kitalált „multikulturalitás", amely lényegében a többség akaratának érvényesülését biztosítja a kisebbség felett, miért nem vitatható? S egyáltalán, csak amolyan helyi kezdeményezésként kinyilatkoztatott fogalomként ismert, és természetesen csak nálunk.
10. Milyen átlátszó „tévhit" az, hogy a magyar egyetem csak etnikailag idetartozó egyének számára lenne nyitva! Hiszen bárki beiratkozhat ide, aki ezen a nyelven óhajt tanulni. Mintha nem állna a rendelkezésére még 48 egyetem, ahol csak románul tanulnak.
11. A közvélemény, amely 1996-ban még semleges volt ebben az ügyben (hiszen ez nem jelentené a többségiek jogainak csorbítását), kizárólag a szélsôséges pártok kezdeményezte, példa nélküli, agresszív és manipulatív akciói következtében lett annyira intoleráns idôközben. Hiszen a miniszterelnök még 1997 nyarán budapesti látogatásakor is megerôsítette az egyetem közeli létesítését.
Úgy érezzük, hogy képviseletünkben a fórumok meghívottai mindig igen tapintatosan érvelnek. Miért nem lehet bátrabban felvetni a tényeket, ha nem is a meghívottak meggyôzésére, hanem a széles hallgatóság meggondolkoztatására? Csak vérszegény védekezéssel sose lehet csatát nyerni, s ez naponta beigazolódik.
Ne féljetek, magyarok, Hajdú Gyôzô vigyáz rátok — azt hiszem, ez a sánta rímû skandálás hiányzott a román–magyar futballmérkôzésrôl. És nem csak onnan. Egyesek szerint túl sokat kesergünk, ám higgyék el csak most az egyszer, hogy ezt a történetet érdemes meghallgatni — annál is inkább, hogy elkelne bátorításként kisebbségi hétköznapjainkba.
Történt a minap, hogy az egyik (eddig politikamentesnek számító) helyi román nyelvû rádióadó reggeli ébresztômûsorában a bemondó két zeneszám között mintegy mellékesen megjegyezte, hogy végtelenül unalmas már az UDMR állandó torzsalkodása és belsô viszálykodása. Ezután felteszi azt a retorikus kérdést, hogy ki nem unja — persze tudva már a biztos választ. S aztán az az egyetemhistória is... Túlzás! BEZZEG Ô ismer azért még rendes magyarokat is, ilyen például domnul Hajdú Gyôzô, aki évek óta fáradozik azon, hogy a magyarokat és románokat békés együttélésre sarkallja. A gyengébbek kedvéért azt is elárulta, hogy a fent említett úriember az Együtt–Împreunã címû kétnyelvû kiadványt szerkeszti, ezzel az apró gesztussal áldozva a közösségi egyetértés (együttértés) oltárán széles ez országban, és teszi mindezt a legkisebb elismerés híján.
Nem tudom, errefelé ki ne hallotta volna még újdonsült „nemzeti hôsünk" nevét s a tényt, hogy mit le nem tett ô a haza asztalára, de ez már történelem. Aki hallgatta a rádiómûsort, és esetleg szükségét érzi adalékokat keresni e hatalmas életmûhöz, próbálkozhat a Romániai Magyar Ki Kicsoda lapjain, de ha mégsem sikerül, fel lehet lapozni a Romániai Magyar KI MICSODÁT... Meg sem merem kérdezni a szerkesztô urat, mint szakavatottat, hogy vajon protezsáltja-e, H. Gy. olvassa-e a Szabadságot, mint ez egy jó romániai magyarhoz illik vagy csak a Libertateára futja becses idejébôl és figyelmébôl.
Ritkán részesülhetünk, sajnos, ilyen ébresztôben — emellett még a hétfôi magyar adás Ébresztôje is elbújhat... Végre valahára nemzetünket is öntudatra ébreszti valaki, hogy: lám-lám, vannak a homályból feltámadni akaró hôseink is, akiket érdemes lenne végre kellôképpen értékelni. Már csak a szerkesztô úr azon javaslatát vártam és hiányoltam, hogy a jövô (?) multikulturális egyetemét Hajdú úrról nevezzék el, hátha ez még gyümölcsözôbbé tenné munkáját és együttélésünket. Hátha...
Amikor múlt szombaton kimentem a színház elé, hullott a hó. A nyirkos hideg a télikabátok alá is behatolt, s az ember csontjáig meg sem állt. Ennek ellenére, mintegy négyezer ember tolongott a téren. Vadimot és új kolozsvári szövetségeseit várták.
Amikor a tömeget fürkészni kezdtem, még nem is sejtettem, hogy nyílt fasiszta uszítást kell majd végighallgatnom. Voltak ugyan balsejtelmeim arról, amire egy Vadim-féle képes, de most, utólag töredelmesen be kell vallanom, magam sem voltam felkészülve arra, ami ott következett. Csak azért mentem ki, mert arra voltam kíváncsi, kik kíváncsiak Kolozsváron Vadimra és társaságára. A tömeg nagyrészt nyugalmazott katonatisztekbôl, szekusokból és egykori pártaktivistákból állt. Látszott ez minden mozdulatukon, kihallatszott a mondottaikból. Aztán sok falusiforma embert láttam. Vidékrôl csôdíthették be ôket, hogy a nagy eseménynek tanúi legyenek. Jöttek is szívvel-lélekkel ezek a félrevezetett emberek, akiknek arcáról nem volt túl nehéz leolvasnom a reménykedést: talán Vadim alatt majd jobb sorsunk lesz.
Sokkal fájdalmasabb volt azonban a fiatalság jelenléte. Inkább munkássorsúakat véltem látni, s nem pedig fôiskolásokat, de akkor is. Az ifjúság meghallotta Vadimék hívó szavát, és elment a cirkuszhoz statisztálni. Ami eléggé hangsúlyosan sejteti azt, hogy odahaza szüleik, nagyszüleik mondhattak nekik valamit, amitôl a szélsôség mellé sodródtak.
Vadim elôtt Victor Romulus Constantinescu, a Kolozs megyei tanácselnök beszélt. Már ô is a magyarok ellen uszított, de jóval burkoltabban, mint az utána felszólaló Raoul Sorban, aki nyíltan támadta Magyarországot. Sorban ismét Göncz Árpád államfôt támadta, aki szerinte azt írta, hogy Erdély nélkül nincs Magyarország, s a magyarok az utolsó leheletükig, fegyverrel kezükben harcolnak majd, hogy a területet visszaszerezzék. Hogy ezt már számtalanszor dokumentumok alapján megcáfolták, Sorbant nem érdekli túlságosan. Ô már az 1980-as években elkezdte „harcát", és leirredentázott mindenkit, aki eszébe jutott.
Constantinescu és Sorban beszédei azonban eltörpültek „nagy mesterüknek" a kirohanásai mellett. Vadim életfogytiglani börtönnel fenyegette meg Emil Constantinescut, s mindazokat, akik az RMDSZ-szel együttmûködtek, nürnbergi típusú pert ígért a szövetségnek (hogy csak vezetôinek vagy pedig az egész tagságnak, ez nem derült ki), s megesküdött, hogy amint államelnök lesz, azonnal államosítja a MOL-kutakat és a magyarországiak által megszerzett valamennyi romániai tulajdont.
A magyarok Ázsiából jöttek. Ott él, Kína mélyén egy törzs, az ujgur, láttam ôket nemrég, azok Orbán Viktor és Markó Béla ôsei — mennydörögte. A résztvevôk jóízûen kacagtak. Magyarország egy barbár ország — üvöltötte tovább Vadim —, ahol a románok élete veszélyben van. Kerüljétek el Magyarországot! Vadim szerint a magyarok veszélyesek, mert amikor egybegyûlnek, tölcsérrel töltik magukba a pálinkát, s ilyenkor Erdély visszaszerzésére készülnek. Amit, persze, ô nem fog megengedni. Magyarország Európa beteg embere, gúzsba kell kötni, és idegcsillapítókat kell belefecskendezni, mert különben vonyít... Stb., stb.
Mellettem falusi öregasszony állt. Amikor Vadim a legvadabbakat mondta, szelíd, jóságos hangon csak ilyeneket ismételgetett: — Nagyon jó! Segítsen meg az Isten! Nagyon jó! Úgy kell nekik! Árulók! Vadim! Vadim! Isten éltessen, és segítsen!
A rendre felügyelôk közül az egyik éppen velem szemben állt, háttal a szónokoknak. Szenvtelen arccal figyelt minket, talán azt, hogy ki örül, és ki nem a Vadim sületlenségeinek. Ám lehet, maga is tudta, hogy az egész csak színjáték, csupán a hatalom mielôbbi megszerzésére irányuló demagógia. Ô nem nevetett, nem üdvrivalgott, amikor a magyarokat szidták, s nem rázta az öklét, amikor „a magyar prefektusról, a magyar ügyészrôl" meg a többi „árulóról" esett szó. (Akiknek a felkoncolására Vadim szintén nyíltan felszólította a „jó románokat".) Már-már elhittem, hogy a rendfenntartók apolitikusak, amikor aztán a „történelmi szónoklat" végén emberembôl kitört a hazafi: eszét veszítve éljenezett, tapsolt és hurrázott.
Fiatalok csoportja húzott el mellettem a Vadim-beszéd vége elôtt. Mennek meginni valamit, ez unalmas, mondták egyik hátramaradó társuknak. Majd a végére, amikor nagyokat kell kiabálni, visszajönnek. Nem látszott rajtuk, hogy megértették volna a helyzet tragikumát.
Persze, nem ôk az egyedüliek. Nem értette azt meg Ionescu-Quintus liberális párti elnök sem, aki a Funar ellen indított ügyészségi vizsgálatot leállíttatta. Talán félelembôl tette: hogy a fasizálódás ne gyorsuljon fel az eddiginél is jobban, és ne fajuljon tettlegességgé. Talán számításból: hogy még egy kicsit élvezhesse a hatalom kényelmét. Vagy talán nem mérte fel a helyzet súlyosságát. Ez utóbbi okán azonban nem számíthat felmentô megértésünkre. Kezdetben Németországben Hitlernek is mindent elnéztek, Romániában pedig a Vasgárdát nem vették komolyan.
A hatalom újra falaz a fasisztáknak.
VII. évfolyam, 38. szám
„Az idô pénz! — gondolta a pincér, és hozzáadta a számlához a dátumot."
Törvényhúzogatás # — Kevés vagy, mint árvaházban a szülôi értekezlet — mondták a képviselôk a megváltozott szövegû 36-os sürgôsségi kormányrendeletre, és egyetlen ellenszavazattal elfogadták. Jó volna végre egymás mellé helyezni a különféle változatokat, mert nem lehet tudni pontosan, végül is mi lesz a vége a szenátus és a képviselôház közti egyeztetésnek. Úgy látszik, ezek a törvényhozók mindannyian a szövegkritika jeles mûvelôi; vitatkoznak is rengeteget a kifejezéseken és jelentésárnyalatokon. Mérlegre teszik választóik elvárásait, melyet nem ismernek testközelbôl, a parlamenti WC-ben hallott súgást-búgást (amely itt az angol lobby szó megfelelôje), és a tévé-politológusok elszólásait. Szavaznak egyetemrôl, 123-as cikkelyrôl és diplomaelismerésrôl, a kép nevében. A kép, az image aztán tényleg.
Ellenkezôk # — Kevés vagy ahhoz, mint mackósajtban a brummogás — mondja az ellenzék Doina Cornea asszonynak, mikor ô a szélsôséges pártok betiltását követelte. Nem átallott az alkotmányra hivatkozni, és felhívni a figyelmet Vécétudor legutóbbi kolozsvári csevejére. — Kevés vagy — mondják majd, és Cornea betiltását fogják követelni, mint alkotmányos szélsôségesét.
Olajpénz # — Kevés vagy, mint Balaton-szeletben a hullám — mondta az Egyesült Államok —, de azért Románia is szóba jöhet, ha a kaszpi-tengeri kôolaj útvonalát kijelöljük. Egy kilométernyi csôvezeték csekély 800 ezer dollárka, de a 4 milliárdos üzletbôl leeshet ide úgy 210 millió, nem gondoljátok? — De gondoljuk, elsô lépésként a bukaresti metrót fogjuk átalakítani, zötyögjön kicsit az a kôolaj.
Napi tragédia # — Kevés vagy, mint a vörösvértestek között a munkásösszefogás — mondhatta a nyolcéves A. T. édesanyja, mikor különben jó tanuló leánya rossz jeggyel érkezett haza. A kislány harmadik osztályba járt. Azért a múlt idô, mert kedden 19 órakor a szobájában találták meg; felakasztotta magát a szekrényre.
Mikor éjjel hazamegyek, már csend van. Reggelig elvagyok, mint sok-sok befôtt.
születnek valahol — szól a régi föníciai közmondás, akik Karthágó mellett a pénz intézményét is megalapították. A diák-üzletemberek Kolozsvárott vagy a közgázon, vagy a business (üzleti) karon születnek, és mindegyik azt állítja magáról, hogy náluk a leginkább. A BBTE keretében mûködô businesséket sokan gondolják magánegyetemnek, pedig dehogy. Ôk csak nyugati mintákra hasonlító menedzseriskolát szeretnének mûködtetni. A karon most alakult meg A Business Kar Diákjainak Egyesülete, mely a jövôben vitaköröket, találkozókat szervez, hasonló külföldi diákszervezetekkel mûködik majd együtt, tagjait vásárok, gazdasági kiállítások rendezésébe vonná be. Sôt, még a munkaközvetítés is szerepel terveik között.
— Kevesen ismernek minket — nyilatkozta a Campusnak Toárnitzky Andrea, az egyesület tagja —, és ezért december elején egy különlegesebb gólyabált szervezünk. A helyszín a Napoca Szálló; és nem csak a bulizás lesz a lényeg, üzletembereket, érdekes személyiségeket hívunk meg december 9-ére. Az idôpont nemrég tisztázódott, mert nonprofit szervezetként az elején mi is támogatóinktól függünk.
Ha tényleg üzlet a business, reméljük, nem sokáig.
A KMDSZ-iroda tanügyi részlegében lehetett sutyorgó alakokat látni hétfôn, köztük volt a diákszövetség kevésbé friss elnöke is. Puskás Attilától azt kérdeztük, hogy mirôl tárgyalt az OSUBB (Babes–Bolyai Tudományegyetem Diákjainak Szervezete) képviselôivel. Íme, a válasz:
— Szerzôdéstervezettel keresett meg minket az OSUBB. Ezt a szerzôdést elképzelésük szerint minden egyetemista megkötné a saját karával egyetemi tanulmányai kezdetén. Ez a dokumentum tisztázná az egyetem kötelezettségeit, a diák jogait, valójában az egész az Egyetemi Chartára alapul, a tervezet a chartát bôvítené ki. Ezt az OSUBB elhozta hozzánk, hogy véleményezzük, és azt várták, hogy a nemzeti kisebbség képviseletére vonatkozóan tegyünk javaslatokat. Mi közöltük elképzeléseinket, de nem tudom, mennyire fogják elfogadni, mert ôk ezt még át fogják dolgozni. Fontosnak tartottuk, hogy az olyan egyetemeken, ahol magyarok is tanulnak, de nincsenek magyar karok, valamilyen módon oldják meg képviseletüket a kari tanácsban. Ôk ezt nem nagyon akarták elfogadni, mert ez szerintük dupla képviseletet jelentene, hiszen egyszer reprezentálva lennének a szakot képviselô román diákok által, utána pedig a magyarok által is. De nekünk nem csak ilyen jellegû javaslataink voltak: ha egy tantárgyat több tanár is elôad, a diáknak legyen joga megválasztani tanárát, ezzel egy természetes szelekciót szeretnénk elérni; kötelezô legyen az egyetemi jegyzetek kiadása; az egyetem köteles legyen a diáknak felszerelést, berendezéseket, eszközöket biztosítani a gyakorlathoz.
— Mi a garancia arra, hogy ezt elfogadja az egyetem, és ha el is fogadja, nem lesz esetleg csak egy újabb papír?
— Semmi. Fôleg azért, mert mi ezt csak javasoltuk, ezt még az OSUBB át fogja gondolni, és csak azzal a változattal fog az egyetem vezetôségéhez fordulni.
— Végül a KMDSZ a szervezéstervezet mellé állt?
— Igen.
Mi pedig örvendezzünk, hiszen a tanév elején kötöttünk egy tanulmányi szerzôdést, amelyet egyes helyeken még az opcionális tantárgyak létrehozását illetôen sem teljesített az egyetem. Most pedig lehet, lesz egy újabb papír, amellyel tudnak foglalkozni az egyetem aktatoszogató bürokratái.
Kiküldött tudósítóinktól # Nagyon rossz nektek, kedves Campus-olvasók. Már csak azért is, mert Campust kell olvasnotok, és nem egy átlagos magyarországi diákújságot. Mert milyen a mi lapunk? Szürke, tele van sajtóhibákkal, a legrosszabb csomagolópapírra van nyomtatva, akkora, mint egy lepedô, és a tartalmáról nem is beszélek. Bezzeg az anyahonban! A diákújságok itt egyetemista Cosmopolitanre emlékeztetnek, tele színes képekkel, mélyenszántó gondolatokkal, szenzációs és kellemetlenkedô interjúkkal, intellektuális humorral és határozott céllal. Ezzel a különbséggel ezen a héten szembesült a Campus szerkesztôsége — illetve két tagja —, amikor szerdán és csütörtökön részt vettek az Egyetemi Lapok Elsô Nemzetközi Konferenciáján Budapesten. (A MÚOSZ Egyetemi Lapok Szakosztálya és a Fiatal Újságírók Tagozata, illetve a Diákinfó címû lap szervezésében.)
Bizony, szégyenkezünk nagyon, hogy a többiek milyen ügyesek. A legtöbb magyarországi lap önfenntartó: reklámoztatókat keresnek, és borsos árat kérnek oldalaikért. De olyan is elôfordul, hogy a tanintézmény támogatja az újság megjelenését, és a pénzért cserébe ritkán kéri azt, hogy néhány kényes kérdésrôl ne szóljanak. Ezenfelül a diákönkormányzatok is besegítenek a lap elôállításába.
Mivel annyira fontos ez a konferencia, hát Pokorni Zoltán oktatási miniszter is megtisztelte az egybegyûlteket jelenlétével. Miután megnyitotta (kulcs nélkül) az értekezlet munkálatait, mindenki megrökönyödésére az egyetemi lapok szerepérôl beszélt. A miniszter elismerte, hogy az egyetemi lapok el nem kötelezett, zabolázatlan véleményt mondanak ki, az értelmiségi attitûd kialakításában fontos szerepet játszanak. A délelôtti program hamar lepergett, és eljutottunk a nap legfontosabb eredményéhez: ebéd. Mivel a szervezôk reggelit és vacsorát nem biztosítanak, mindenki sietett a szükséges kalóriatartalmat minél hamarabb elfogyasztani.
A kiadós ebéd biológiai hatásai miatt a délutáni programokat kevesen figyelték. Pedig fontos dolgok hangzottak el. Szegény Campus-olvasó, jó neked, hogy nem olvasol magyarországi diáklapokat. Ha tennéd, akkor megtudnád, hogy egy belevaló újságolvasó cikkeket is ír, nem csak olvas. Pokorni Zoltán egy barátja szavait idézte: „Az ember az egyetemen nem az életre tanul, hanem él". Ezalatt a pár évnyi élet alatt olyan gondolkodásra lehet szert tenni, amit „értelmiségi"-nek neveznek mindenhol. Ezen gondolkodásmód kialakulásának pedig legjobb módja a leírt — kimondott — szavak megvédése, kiállás a saját vélemény mellett. Ennek pedig a diákújság a legjobb közege.
Kettôn áll, hogy ki fogja rosszul érezni magát.
TDK. A mûveletlenek kapcsolnak: ja, a kazettamárkáról van szó. Pedig dehogy... Lila, kék és rózsaszín plakátok hirdetik a december 12–13-án megrendezendô I. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát. A Campus Kondert Annamáriával, az OMDSZ tanügyisével beszélgetett.
— Kiknek a jelentkezését várjátok?
— Várunk minden egyetemi hallgatót, aki a választott tudományterületnek az egyetemi alapképzésnél magasabb tudományos igényességû mûvelését tartja fontosnak, és a cél megvalósításához már hozzá is kezdett.
— Mikor született a rendezvény ötlete?
— Ez év ôszén a KMDSZ kilencedik alkalommal szervezte volna meg helyi szinten a TDK-t, hasonlóan a Max Weber Társadalomtudományi Szakkollégium is másodízben szerette volna megszervezni a társadalomtudományi diákkonferenciát. A júliusi tusnádi szabadegyetemen született meg az ötlet, hogy egy közös, nagyobb méretû konferenciában gondolkozzunk. Konzultáltunk az OMDSZ vezetôségével, és sikerült országos méretûvé tenni a rendezvényt. A konferencia minden tudományos területet felölel, kivéve az orvosit és gyógyszerészetit, melynek országos konferenciáját a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség szervezi.
— És mekkora az érdeklôdés?
— A jelentkezôk száma Kolozsváron lassan meghaladja az ötvenet, a dolgozatok leadási határidejének kitolásával reméljük, hogy még sokan fognak jelentkezni. Erdély más egyetemi központjaiból még nem kaptunk adatokat.
— Hol mutatják be a dolgozatokat?
— A konferencia színhelye a BBTE fôépülete, a szekciók a megfelelô karok elôadótermeiben fognak mûködni. A dolgozatok bemutatásán bárki részt vehet; a rendezvény elôtt programfüzetet adunk ki, amely tartalmazza az egyes szekciók pontos színhelyét és a bemutatásra kerülô pályamunkák adatait. A konferencia ideje alatt a Képzômûvészeti Akadémia diákjainak lehetôségük lesz kiállítani, a zeneakadémia hallgatói pedig bemutató elôadást tartanak a díjkiosztáson.
— Mi történik a beérkezett dolgozatokkal?
— Az értekezlet talán legnagyobb eredménye egy különleges adatbázis létrehozása, amely tartalmazni fogja a résztvevôk addigi tudományos tevékenységének adatait és elérhetôségüket. Szintén nagyon fontos a díjazott pályamunkákat szakosztályonként egy-egy kiadványban megjelentetni. Különben a bíráló bizottság tagjai egyetemi tanárok lesznek.
A Campus ezennel pályázatot hirdet. Benevezhet mindenki, aki él és mozog, feltéve, ha diák, és készít egy interjút. A téma és a beszélgetôpartner kiválasztását reátok bízzuk, fô az, hogy a végeredmény
MEGHÖKKENTÔ
legyen! A határidô február 28-a, a terjedelem 3 és 5 flekk között mozoghat (egy flekk: olyan gépelt oldal, mely 30 sort tartalmaz úgy, hogy minden sorba 64 leütés kerül). Az elsô helyezett 150 ezer pénzt kap kézhez. Az interjúkat a Campus címére várjuk: 3400 Kolozsvár, Jókai (Napoca) u. 16.
Adott a gólyabál, amelyrôl tudni, hogy 2000–2500 magyar emberkét mozgat (táncoltat) meg. Egy laikus azt kérdezné, hogy lehet egy ekkora rendezvényt mûködôképesre megszervezni, milyen pénzbôl és mennyi energiával? Egy diák: mikor, hol, milyen zene lesz, és mennyibe kerül a belépô? Gólyaként érdekel, hogy milyen lesz a gólyaverseny, hány gólyapár lesz, és hogy kell-e jegyet vennem. Dukász Hanga volt a kíváncsiság célpontja.
— Hol és mikor lesz az idei KMDSZ-gólyabál?
— December 11-én, pénteken du. 6 órától kezdôdik a gálaest a Diákházban. A buli helyszínérôl még nem tudok pontosat mondani.
— Mennyi idôt igényel a szervezés, és mekkora a stáb?
— Már október közepétôl megkezdtük a pénzgyûjtést, lassan kialakult a csapat is, amely jelenleg tíz-tizenkét emberbôl áll.
— Milyen nehézségekbe ütköztök?
— A gondok egyrészt pénzügyiek, másrészt nagyon nehéz termet találni. Felvetôdött a párhuzamos bulik gondolata is, több kisebb teremben, de a gólyabál lényege az, hogy egy évben egyszer együtt legyünk mindannyian.
— A bulin milyen lesz a zene?
— Mint a KMDSZ-bulikon általában. Változatos zenét képzeltünk el, mivel ez egy össznépi megmozdulás lesz.
— Minek függvényében állapítjátok meg a jegyek árát, és mennyire kell számítani?
— Úgy gondolkoztunk, hogy ha egy akármilyen bulira 7000 lej a diákjegy, a gólyabál megbír még egy ezrest. Több típusú jegy lesz. A diákjegyek árai a következôk: csak elôadásra 10 000, csak bulira 8000, mindkettôre 15 000. Normál jegy esetében csak elôadásra 14 000, csak bulira 12 000, mindkettôre 20 000. Namostmár diákjegyet érvényes OMDSZ-tagságival lehet váltani (ide tartozik a KMDSZ is), és fontos tudni, hogy a gólyabál napján már csak normáljegy lesz kapható.
— Kell-e jegyet venniük a gólyáknak?
— Sajnos, nem engedhetjük meg magunknak, hogy gólyáknak nagyobb árengedményt vagy ingyenjegyet adjunk, így ôk is diákjeggyel jöhetnek be.
— A gólyaversenyrôl néhány szót...
— Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a verseny gólyáknak és gólyákról szól, semmi esetre sem kitolás, mint amitôl nagyon sokan félnek. A gólyák a 195-700, illetve 196-561-es telefonszámokon jelentkezhetnek. Összesen 20 gólyára vagy 10 gólyapárra számítunk.
Amit még Hanga megemlített: a vállalkozó kedvû pihés gólya mellett energiadús munkatársak és önzetlen támogatók jelentkezését is várják. Ôk az említett telefonszámokon kívül a golyabal@kmdsz.soroscj.ro e-mail- címen jelentkezhetnek (sôt!).
Tulajdonképpen ez az egész valamicsoda nem is olyan fontos. Csak egy kisded kulturális rendezvényt takar a fenti cím, melynek semmiféle mélyebb értelme sincs azonkívül, hogy a másfajta és a fesztivál szavak összevonásából született. Tulajdonképpen nem is fontos, hogy megjegyezd az idôpontot, még akkor sem, ha a gólyabál környékén zajlik majd ez a csöppet-sem-jelentôs-valamicsoda, azaz december ötödike és tizenharmadika között. Ráadásul a helyszín is oly bizonytalan! Figyeld a plakátokat.
Lehet, hogy kíváncsi lennél a francia filmmûvészetre. Ugyanis a Másféltiválon minden este ilyen filmeket vetít az Apáczai-líceumban a szervezô Oedipus Quartett Filmklub. De jobb, ha elfeledkezel arról, hogy a filmek magyar szinkronnal peregnek majd, vetítôgéprôl nagyvászonra, ahogy már megszokhattad. A filmlista is csak akkor lényeges, ha netán betévednél hozzánk: hétfôn Agnes Varda: Cleo 5-tôl 7-ig, kedden Alain Reisné: Tavaly Marienbadban, szerdán François Truffaut: Szomszéd szeretôk, csütörtökön Godard: Kifulladásig, pénteken Jean-Jacques Annaud: A szeretôk címû filmjeit láthatod. De szombaton még részt vehetsz egy filmmaratonon, ha megnézed Tarr Béla Sátántangóját.
Lesz még játszínház és Gershwin-est, a váradi KIM dzsesszkoncertje, játékdélután, nagybôgôkoncert..., de nem biztos, hogy minderrôl tudomást kell venned. Csak gyere. És figyeld a rikító piros plakátokat.
Egy héttel késôbb,
december 12–13-án szervezik meg az I. Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciát. Így eltolódik a bejelentkezési határidô is november 29-ig, a dolgozatokat meg december 3-ig kell leadni. Bôvebbet a KMDSZ-tôl.
Vezetéslélektan
címmel tart dr. Kovács János, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem professzora kétnapos elôadássorozatot a Ion Ghica utcai EME-székházban, november 27-én, pénteken 9 órától, 28-án, szombaton pedig 10-tôl.
Nem lesz december 1-jén
filmvetítés az Oedipus Quartettnél. Kárpótlásul a következô héten mindennap francia rendezésû filmeket láthattok.
Sajnos, kénytelen leszek beismerni, hogy Babits néhány fokkal talpraesettebb alliterációkat kovácsolt. Pedig nem ártana a komor hangulatot kissé oldani. Arról a viszonylag keserû szájízrôl van szó, amivel Mikó Zsófi és társai érkeztek haza a Magyar Szociológiai Társaság konferenciájáról.
A BBTE szociológia szakos diákjai közül mindössze hárman vettek részt, de valószínûleg okos döntés lett volna, ha egy tanár is elkíséri ôket. Így többet el tudtak volna mondani a kolozsvári oktatásról.
Az Áthallások — szociális evolúció és kollektív emlékezet címet viselô, viszont ennél sokkal szürkébbre és középszerûre sikeredett találkozó többnyire a tanároknak biztosított lehetôséget a kibontakozásra, kutatásaik bemutatására. Bár a címek hangzatosak voltak, a dolgozatok nem bizonyultak figyelemfelkeltôknek, többnyire a magyarországi viszonyokat ecsetelgették, s a diákok nemigen szólalhattak fel. A konferencia másik lényeges hiányossága, hogy a szervezés nem biztosított lehetôséget az ismerkedésre, a társaság összerázására.
Annak ellenére, hogy a felvetett kérdések érdekesek voltak (feminizmus, ifjúság-, vallás-, oktatásszociológia stb.), szinte kizárólag a tanárok elôjoga volt lehetséges válaszokat, megoldásokat felkínálni — állítja Mikó Zsófi. Furcsa, hogy ennyi, társadalomtudományokban jártas szakember nem hiányolta a résztvevôk közötti kommunikációt.
Azért lehetett belôle jócskán is tanulni. A KMDSZ szociológia-szakosztálya továbbra is fenntartja a kapcsolatot a szervezôk egyikével, aki anyagokat, kiadványokat küld majd. Mifelénk is gondolni kellene különbözô konferenciák szervezésére. S ha nem is önállóan szociológusok számára, egy közös témakör kapcsán több tudomány képviselôit is meg lehet hívni. Persze, néhány klasszissal magasabb szinten...
Gondolom, nem újdonság elmondanom, hogy tudtommal a filozófia az egyetlen kar, ahol az elsôéveseknek még mindig nincs utazási „legitimitásuk". (Rosszul tudtam: nem az egyetlen.) Mert nincs. Panaszra pedig csak ne legyen okunk, hiszen még szegény Minisztérium bácsinak sincs, azért rostokol olyan régóta a még szegényebb Bukarestben. (Titokban talán ô az inkognitó-Mikulás, és megvárja a december 6-át, hadd örüljön jobban az a szegény gyerek.)
Az, persze, tény, hogy a filozófusok mindig is a társadalom csodabogarainak számítottak, hogy enyhén fejezzem ki magam. De hadd ne vitassuk most azt, hogy melyik állatfajhoz is tartoznak... Mindenesetre felegyenesedett testtartású, gerinces, kétlábú emlôsök ôk is — vesztükre. Mert már a legzsengébb filozófuspalántáknak is tapasztalniuk kell a dolog hátulütôit. Ugyanis jön a mélyen tisztelt tanügyminisztérium, felismeri bennük a zsenit (Ôméltósága még nem fejlôdött fel a gerincesek osztályáig), s rögtön azt hiszi, hogy ez valami különös adottság, amit a faj fenntartása érdekében a legmesszebbmenôen ki kell aknázni. S a filozófus elôlép fôfoglalkozású álldogálóvá.
„Ha a dolog áll, akkor nincs baj" — vallja a minisztérium, és éppen ezért kutyakötelességünk ÁLLNI. A meditÁLLás mellett tetszés szerint lehet vÁLLogatni a mûfajban, a legajánlottabb azonban a levitÁLLÁS, ugyanis székek nincsenek az elôadótermekben (lásd: múltkori Campus), de ez még mind semmi. Az elsôévesek külön tréningben részesülnek, mint már láttuk, mely elsôsorban a lábizmok fejlesztését szolgálja: GYALOGOLJON csak hazáig az a gyerkôc, akinek pénze ugyan nincs egy EGÉSZ vonatjegyre, de mennie azért muszáj. Mensz szána in korporé szánó — mensz haza? In korporé szánunk!
A gyermök kénytelen-kelletlen gyalogol, ha nem is egész hazáig, legalábbis a titkárságra, naponta, ahonnan már nem is egy, hanem két lábbal rúgják ki. Merthogy „legitimitás" nincs. A nem alaptalan magyarázkodást, sajnos, tôlünk nem fogadja el a szívtelen kalauz bácsi — a T. Minisztérium pedig nem fogja ezt helyettünk megtenni.
Történetünk, hôseink egyáltalán NEM kitalált személyek, és bármiféle hasonlóságuk a valósággal SEM pusztán a véletlen mûve.
Az pedig, aki még ezek után is meg szeretné írni „Szegény CFR" vagy „Szegény Tanügyminisztérium" címû védôbeszédét, ítéltessék arra, hogy az összes EGÉSZ vonatjegyünket kifizesse. Ezenkívül pedig nem Platón Szókratész védôbeszédét ajánlom figyelmébe, hanem magát a filozófusok istenét. És ô nem gyalog fog érkezni, netán félárú diákjeggyel, hanem egyenesen tüzes istennyilával.
Utazási igazolványod ódon, rongyos, összefércelt, vagy még nem létezô? Ha kell, ha nem, kénytelen leszel vadonatújat kézhez kapni, errôl maga a kedves tanügyminisztérium gondoskodik. Cserébe le kell pengetned a régi rosszat, plusz 1830 lejt, és ha nincs szerencséd, egy új, színes fényképet is. Az illetékes hatóságoknak pedig kutya kötelességük december 1-jéig elôteremteni számodra az új igazolványt, ugyanis akkortól teljesen érvénytelenné válnak a régiek.
A minisztérium nem árulta el, miért volt szükség az új lapocskákra, tény viszont, hogy nagyon szép kékek. Frissen, üdén és kívánatosan várnak. Most melegiben rohanj, és követeld a titkárságon, már osztják.
Elnökségi programmal rukkolt elô Puskás Attila, az elnök, miszerint értelmet kapnak a különbözô munkakörök és Internet-honlapot a szakosztályok, s utóbbiakat, ha nem mûködnek, vagy újjászerveznek, vagy felszámolnak, miközben természetesen az iroda is átszervezôdik, és minden belekerül a KMDSZ történelmébe, amirôl lepallják a port, na, persze, ha Muci néni, a takarítónô nem terrorizálja a KMDSZ-t fizetésemelési kérelmeivel, vészesen emlékeztetve a telefonszámlára, amit szintén ki kell fizetni, no, nem Muci néninek, hanem a RomTelecom-nak, aki másodszor is meg fog jelenni a történetben, éspedig egy kártyás telefonnal, amit a KMDSZ udvarán fog elhelyezni, hogy a tagok ne az irodából intézzék személyes problémáikat, hanem tegyék meg az utat a lépcsôn lefelé a telefonig, amint a KMDSZ is meg fogja tenni ezután a tagság felé; vagy futólépésben, ha sikerül talpra állítani a sportszakosztályt, vagy lólépésben, hiszen egy sakkverseny gondolata is felvetôdött, miközben a DT a takarítónô fizetésének indexelési programját dolgozta ki, melynek során kiderült, hogy bármely egyetemista (ideértve az elnöki tanácsost is) szívesen takarítana a KMDSZ-nél Muci néni fizetéséért, ezért az egyetemista tényezôn bukott meg Muci néni karrierisztikus törekvése; pont úgy, mint azoké a naiv egyetemistáké, akik a Mikulástól várnak számítógépet, és ezután is bejárnak majd a KMDSZ-hez, hogy megnézzék, kaptak-e íméjlt, már csak azért is, mert az elektronikus postás egyszer sem csenget, na ,és, persze, hogy nagyobb legyen a gyúródás a számítógépek elôtt, és kérje már fel a DT a rendszergazdát, hogy nyújtson be egy órarend-tervezetet.
— errôl tartottak elôadást 1998. november 16–18. között Szegeden. A címben szereplô Európa Tanácsnak Magyarország 1990 novemberétôl tagja. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) és a szegedi József Attila Tudományegyetem Hallgatói Külügyi Bizottsága (JATE HKB) szervezte diákkonferencia nemcsak az ismerethiányt pótolta, hanem ráirányította a figyelmet a magyarországi soros ET-elnökség jelentôségére.
— Az 1991. óta mûködô JATE HKB az egyik legrégebben mûködô külügyekkel foglalkozó egyetemista szervezet — mondja Baneth András, a JATE HKB elnöke. — Alapvetôen három dologgal foglalkozunk: külföldi ösztöndíjak, pályázatok, konferenciák terjesztése az ifjúság körében, hallgatói mobilitási programok, például diákcserék lebonyolítása, konferenciaszervezés európai témában. Tavaly a közép- és kelet- európai országok csatlakozási lehetôségeit vitattuk meg, mintegy 80 külföldi egyetemista részvételével.
Szegedi társaink 400 Ft fejében, mi pedig 2600, illetve 3300 Ft fejében hallgathattuk az elôadásokat. Árengedmény nem volt, a „tetszik tudni, kérem szépen"-elv ez egyszer nem érvényesült. Hiába mutogattuk Campus-igazolványainkat — a kapus bácsik hajthatatlanok maradtak. A részvételi díj azért sem volt haszontalan, mert ennek fejében két, illetve három éjszakára szállást, kaját, „ingyenes" helyi közlekedést biztosítottak, korlátlan részvételi lehetôséget az elôadásokon.
Szokatlannak tûnt, hogy az elôadások pontosan kezdôdtek, a tanárok a dumán kívül szemléltetôeszközöket is használtak (azt hiszem, nem is hallottak a diktálásról mint didaktikai eszközrôl). A 210 résztvevô (közöttük 30 határon túli magyar) workshop, vetélkedôk mellett elôadásokat hallgathatott a Külügyminisztérium államtitkárától, fôosztályvezetôitôl, magyar parlamenti képviselôktôl, a JATE és a miskolci egyetem nemzetközi jogi tanszékének professzoraitól, az Európai Ifjúsági Központ igazgatójától. Az Európa Tanács központjából külön a rendezvényre érkezett Claudia Luciani, az ET páneurópai együttmûködési programok vezetôje, ô az európai integráció jövôbeni irányairól beszélt. És csak úgy tágult a fejünk.
A Ceausescu-diktatúra bukásának közelgô 9. évfordulója alkalmából újabb kötettel gyarapszik az 1989 decemberének eseményeit taglaló romániai „szakirodalom": ezúttal Radu Tinu, a Szekuritáté volt Temes megyei parancsnokhelyettese igyekszik meggyôzni leendô olvasóit arról, hogy a diktátort külföldi erôk és az egymással versenyt futó titkosszolgálatok távolították el az útból.
A Timisoara... no comment (Temesvár... kommentár nélkül) címû könyv december elejére kerül a boltokba. Szerdán a Cotidianul napilap közölt belôle oldalas elôzetest azzal a címmel, hogy „Nicolae Ceausescu nem hagyta jóvá Tôkés László letartóztatását", akkoriban „a Szekuritáté birtokába került egy nyugta és két oldalnyi titkos információ, amelyet a lelkipásztor külföldi titkosszolgálatoknak továbbított".
„Valóságos versenyfutás volt a román Szekuritáté és a külföldi hírszerzô szolgálatok között, amelyek részt vettek az »utolsó mohikán, Nicolae Ceausescu« eltávolításában" — idézte a szerzôt a lap. A könyv szerint ez bizonyítja, hogy „Tôkés Lászlónak a vasárnaponként a Mária téri templomban bemutatott istentiszteletein nemcsak sok hívô, de számos kíváncsiskodó és a külföldi irredenta szervezetek küldöttei, valamint a magyar hírszerzés emberei is részt vettek".
„Felelôsségel állítom, hogy nem Tôkés László volt »a román forradalom kezdeményezôje«, ô csak nagyon jó ürügy volt, akit kihasználtak a Nicolae Ceausescu megdöntésében érdekelt külföldi, ismétlem: külföldi erôk" — írta a Szekuritáté volt Temes megyei parancsnokhelyettese. Radu Tinut egyébként a temesvári forradalmárok elleni bûntettei miatt börtönre ítélték, majd számos társával egyetemben hamarosan visszanyerte szabadságát.
A magyar nemzet elismeréseként példamutató helytállásáért 1956-os emlékérmet adományozott Göncz Árpád magyar köztársasági elnök Bajkó Márton magyar nemzetiségû román állampolgárnak.
A gyergyószentmiklósi Bajkó Mártont 1958-ban ítélték börtönbüntetésre, mert éltette az 1956-os magyar forradalmat. A börtönbôl négy év után szabadult ki súlyos betegen.
Az emlékérmet szerdán, bensôséges hangulatú ünnepség keretében adta át Magyarország bukaresti nagykövetségén Szabó Béla ügyvivô. Az eseményen megjelentek az RMDSZ vezetôi, parlamenti képviselôi, szenátorai.
Rövid köszöntô beszédében Szabó Béla úgy fogalmazott, hogy a kitüntetés történelmi adósság törlesztése. 1956-ot követôen a román kommunista vezetés rendkívül keményen torolta meg a magyar forradalom melletti kiállást, s csak két-három éve kezdôdött meg annak feltárása, hogy Romániában hányan és személy szerint kik szenvedtek börtönt, kényszermunkát, kitelepítést ezért a magatartásukért.
Egy római bíróság 22 évi szabadságvesztésre ítélte kedden Paul Badea román fiatalembert, aki meggyilkolta Enrico Sini Luzi della Torre olasz nemesembert, pápai ceremóniamestert.
Egy antik kandeláberrel verték agyon a 67 éves áldozatot január 4-én a Prati negyedben — a „római Rózsadombon" — lévô fényûzô lakásán.
A bíróság nem találta enyhítô körülménynek, hogy az áldozat homoszexuális kapcsolat létesítése céljából invitálta lakására a tettest, akivel a Vatikánhoz közeli Ottaviano metróállomáson ismerkedett meg.
A Máltai Lovagrend szüzességi fogadalmat tett tagjára kompromittáló körülmények között bukkantak: a pucér férfi egy szadomazochista szeánsz nyomait viselte magán, videomagnójában pornókazettát találtak.
A vádlott szerint maga az áldozat kérte, hogy kötözzék meg ragasztószalaggal, mert szerette, ha ütlegelték. A rendôrséget az vezette nyomra, hogy a tettes használta az áldozat mobiltelefonját.
A 36 éves román prostituált védôje arra az érvelésre épített, hogy védencébôl akarnak bûnbakot csinálni, elterelendô a figyelmet a pápa mellett dolgozó homoszexuális nemesember botrányáról. A pápai ceremóniamester feladata volt fogadni és kalauzolni a Vatikánban a katolikus egyházfôhöz érkezô magas méltóságokat.
A gyilkosság után az olasz lapok közölték az áldozat fényképét a homoszexualitást elítélô pápa társaságában.
A bíróság rablógyilkosságban találta bûnösnek a román férfit, aki saját bevallása szerint pénzért többször is szexuális kapcsolatot létesített áldozatával a bûncselekmény elôtt.
A római homoszexuálisokat évek óta rettegésben tartja egy rejtélyes gyilkosságsorozat, amelynek ügyében többek közt egy „háromujjú Marianként" emlegetett, megcsonkított kezû román férfit köröz a rendôrség. 1990 óta 34 gyilkosság történt, a legtöbb — hét — 1991-ben. A bûnelkövetôk többnyire külföldi bevándorlók, akik pénzért bocsátják áruba a testüket.
Az áldozatok között van egy Navona téri mágus, egy neves színikritikus és több más ismert személy.
A Romgaz országos gázszolgáltató képviselôi a napokban az orosz Gazprom céggel tárgyalnak a Románia által importálandó földgáz mennyiségérôl, illetve arról, hogy az oroszok által Törökországnak eladott földgáz milyen feltételek mellett mehet át Románián. Az orosz cég elnöke, Rem Viahirev szerdán Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszterrel folytatott megbeszélést.
A Romgaz 1999-ben is mintegy 1,5 milliárd köbméter földgázt kíván Oroszországtól vásárolni — jelentette ki Nicolae Pavlovschi, a cég vezérigazgató-helyettese. Románia évi földgázfogyasztása 18 milliárd köbmétert tesz ki, ebbôl mintegy 25–30 százalékot importból biztosítanak. Ennek a mennyiségnek körülbelül egyharmadát a Romgaz hozza be az országba.
A romániai vezetékrendszeren keresztül más országok számára áthaladó gázmennyiség 2000-ig eléri a 2 milliárd köbmétert. Errôl még 1996 decemberében megállapodott a két ország kormánya — jelentette ki Viahirev, aki most ennek az egyezménynek a mielôbbi gyakorlatba léptetését szorgalmazza Bukarestben.
A két fél között még nem született megegyezés a gázszállítmányokért fizetendô díj tekintetében, s egyelôre az sincs tisztázva, hogy a szükséges vezetékek megépítését milyen forrásból fogják majd finanszírozni. Legsürgôsebben az Isacceát Negru Vodával összekötô vezetéket kellene megépíteni. A saját fogyasztásra vásárolt földgázért Románia élelmiszerrel fizetne.
A parlament pénzügyi és költségvetési bizottsága szerdán ismét elhalasztotta a nemzeti bank igazgatótanácsának kinevezését. A kvórum hiányával magyarázott elnapolás valós oka az volt, hogy az ellenzéki honatyák nem jelentek meg a bizottság ülésén, és a koalíciós pártok képviselôi közül sem volt jelen mindenki. A Mediafax hírügynökség értesülése szerint a voks tulajdonképpen azért maradt el, mert az RMDSZ-es honatyák kivonultak a bizottsági ülésrôl. A szövetség képviselôi állítólag attól tartottak, hogy az általuk javasolt személyt, Nagy Ágnest — bankügyi tapasztalatlanságára hivatkozva — a koalíciós partnerek nem kívánták elfogadni.
További nézetkülönbségre adott okot az, hogy a liberálisok Gheorghe Manolescu helyett Dan Radu Rusanut szeretnék látni a nemzeti bank elnökhelyettesi posztján.
A két ház állandó bizottságának döntése értelmében a nemzeti bank igazgatótanácsát legkésôbb keddig kellett volna kinevezni, mivel december elsején a jelenlegi testület megbízása lejár. Csütörtökön a bizottság december 23-ig meghosszabbította a jelenlegi igazgatótanács mandátumát.
A törvényhozás szerdán jóváhagyta a külföldi befektetésekre vonatkozó törvény módosításait, amelyek egyebek között a beruházásokba visszaforgatott nyereségre különbözô adókedvezményeket ad.
A pénzügyi tárca erôs ellenérzéssel fogadta a törvénymódosítást, mivel a kedvezmények a kritikus helyzetben lévô költségvetés bevételi lehetôségeit gyengítik. Traian Decebal Remes pénzügyminiszter abban reménykedhet, hogy az államelnök esetleg visszautalja a parlamentnek a módosítást. A költségvetésnek ugyanis jövôre komoly külföldi adósságtörlesztést kell fedeznie, miközben a hitelezôk nem részesítik éppen kegyeikben az országot, mert reformcélkitûzéseinek teljesítésével adós maradt.
A képviselôház költségvetésének 15,1 milliárd lejjel való csökkentésével felszabadult milliárdokból 12 a tanügyi és egészségügyi költségvetés kipótolását, 2 az áradások által sújtott területek megsegítését fogja szolgálni. A fennmaradt összegek a kormány külön költségvetésébe fognak beömleni.
December elseje, a román nemzeti ünnep alkalmával november 30-án, hétfôn szünetel a tanítás. Iskolánkénti döntés szerint az elmaradó órákat a diákok a szabadnapot megelôzôen vagy azt követôen pótolják majd be.
Az ôsszel milliárdokkal megcsonkított tanügyi költségvetés nem vetette annyira vissza a tanügyi építkezéseket, mint azt gondolni lehetett volna. A Tóközben épülô, emeletes iskola például olyan iramban magasodik, mintha tavaszra terveznék megnyitását.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
CAMBIO |
6080/6230 |
10 250/10 500 |
|
PLATINUM |
6060/6180 |
10 160/10 420 |
|
Gulden 4 |
6050/6200 |
10 160/10 400 |
|
Macrogroup |
6100/6250 |
10 250/10 420 |
|
SAKER |
6100/6180 |
10 250/10 500 |
|
Nemzeti Bank |
5900 |
10 053 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 46,50/48,50, a márka 6030/6200, a dollár pedig 10 200/10 400 lejbe került.
P. nagyapja nem volt túlságosan gazdag ember, de az átlaghoz képest jómódú családból származott. A tôsgyökeres kolozsvári értelmiségi család sarja szintén kimondottan jól szituált örménymagyar család lányát vette feleségül. Az ifjú párnak — mármint P. nagyszüleinek — két ház volt a tulajdonában, amikor 1948-ban Romániában elkezdôdött az államosítás. A nagymama sosem dolgozott, a nagypapa banktisztviselôként helyezkedett el.
Annak ellenére, hogy az öregek közül egyik sem tartozott az 1950-ben életbe lépett román törvény értelmében a „kizsákmányolók" kategóriájába, mindkét házukat államosították. A nagypapa már a hetvenes évek elejéig egyszemélyes szélmalomharcot folytatott azért, hogy legalább azt a két szoba összkomfortot, amelyben a család lakott, nos, legalább azt adják vissza.
Az 1989. decemberi romániai változásokat már csak P. nagymamája érte meg. A kilencvenes éveiben járó idôs asszony továbbra is lakbért fizetett az államnak egykori saját tulajdonáért. A fia, P. apja, azt remélte, hogy az új hatalom igazságot szolgáltat, s majd legalább azoknak, akik most is egykori tulajdonukban laknak, visszaszolgáltatja ingatlanjaikat. Ezért úgy döntött, bejelentkezik anyja lakásába, aki állami tulajdonú ingatlanba a román törvények értelmében csakis saját szülôjét vagy gyermekét fogadhatta be.
A sors úgy hozta, hogy P. apja a nagymama elôtt halt meg. Hirtelen. A nagymama pedig unokáját már nem fogadhatta be az egykori családi házba. Aztán a nagymama is meghalt, csupán néhány hónappal azelôtt, hogy 1995 januárjában az akkor hatalmon lévô Iliescu-kormányzat törvényt fogadott el a kérdés „rendezésére". Ennek értelmében mindazok, akik 1989. december 21-én (a Ceausescu-diktatúra utolsó napján) lakbérleti szerzôdéssel benne laktak 1945 elôtt birtokolt ingatlanjaikban, visszakapják egykori tulajdonukat. A jogszabály szerint azokat is megillette volna a „természetbeni kárpótlás", akik bebizonyítják, hogy 1989. december 22-én az egykoron tulajdonukat képezô ingatlan üresen állott. A többi esetben a jelenlegi bérlô vásárolhatta meg az ingatlant, persze, aprópénzért, ahogyan ez szinte valamennyi volt kommunista országban történt.
P. 1995-ben kezdte el a harcot igazáért, ôsei tulajdonának visszaszerzéséért. Az egyik lakásban nagyanyja lakott bérleti szerzôdéssel 1989. december 21-én, tehát az természetben megillette volna, a másik pedig „üresen állott" 1989. december 22-én. Hogy is ne állott volna üresen, amikor abban államosítás után a Szekuritáté egyik kolozsvári belvárosi központja mûködött, amelyik a népfelkelés hevében úgy elmenekült, hogy az oda december 22-én betörô „forradalmárok" már csupán a kiürített ingatlant találták. Amelyik telekkönyvileg ma is a nem létezô Szekuritátéé, ám gyakorlatilag a város használja. Funar polgármester adta ki az öt szoba összkomfortos ingatlant különbözô, szívéhez közel álló káeftéknek.
A Kolozs megyei kárpótlási bizottság a két ingatlan reális piaci értékének mintegy öt százalékát ajánlotta fel P.-nek. Aki, természetesen, az ajánlatot visszautasította, és a bírósághoz fordult. Pereinek se szeri, se száma azóta. Természetbeni kárpótlás iránti keresetét immár sokadik alkalommal utasították el nemrég a kolozsvári Ítélôtáblánál. Pedig csak azt kéri, amihez még az Iliescu-féle törvény szerint is joga lenne...
P. lakjon az utcán, mert az állam által számára kiszámított kárpótlás akár egy külvárosi garzonra sem lenne elegendô. S törvény ide vagy oda, a kolozsvári bíróság úgy döntött, hogy az ôseinek munkájából felépített lakásokból egyiket sem kaphatja meg, egyikre sem tarthat igényt. Így tartja tiszteletben Románia a tulajdonjogot...
Az elmúlt hetekben P.-nek újabb reménye támadt. A bukaresti kormány újabb törvénytervezetet fogadott el az 1945 után elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásáról. Ennek értelmében az egykori tulajdonosok nem csupán az államosított lakásaikat kapnák vissza, hanem az elvett üzlethelyiségeket és ipari épületeket is. Az új jogszabály ugyanakkor a jelenlegi bérlôk jogait is védelmezi, akik a törvény hatályba lépését követôen öt évig az ingatlanokban maradhatnak. Ha a bérlô 65. életévét betöltötte, az élete hátralevô részére szóló bérleti jog megilleti. Nem szolgáltatják azonban vissza azokat az ingatlanokat, amelyeket az Iliescu-rezsim által 1995-ben hozott törvény alapján a bérlôk megvásároltak. A legszebb bukaresti és vidéki villákat, a legkényelmesebb, csendes helyen épült családi házakat — amelyekre magas beosztású pártaktivisták tették rá kezüket a hetvenes vagy a nyolcvanas években — a tulajdonosaik már sosem fogják visszakapni.
Csak P. reménykedik. Amikor utoljára kérdeztem az ügyrôl, azt mondta, jussáért Strasbourgig szándékszik menni. Ki tudja, talán ott megértik, hogy az a két ház az övéké volt.
Tibori Szabó Zoltán
|
|
|
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |