1998. október 3.
(X. évfolyam, 229. szám)

Az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének pénteki sajtótájékoztatóján a szövetség helyi képviselôi a Petôfi–Schiller elnevezésû magyar–német multikulturális egyetem létesítésérôl fejtették ki véleményüket. Boros János megyei elnök szerint a kományhatározat kibocsátása azt tükrözi, hogy a végrehajtó hatalomban megvan a politikai akarat a magyar egyetem problémájának orvoslására vonatkozóan, de nem túlzottan optimista a kérdés pozitív végkicsengését illetôen, mivel ez idáig még nem született meg az ehhez szükséges törvényes keret.

Kónya-Hamar Sándor képviselô úgy vélekedett, hogy a kormányhatározat elfogadásának kínálat- és gesztusértéke van, pillanatnyi eredeménye pedig csak az, hogy az RMDSZ ennek köszönhetôen még nem lépett ki a kormányból. — Egyértelmû, hogy egyfajta engedékeny szövegrôl van szó, amelyet konkretizálni kellene pontosan abban, hogy valóban létrejöjjön majd az állami magyar egyetem — hangsúlyozta a képviselô. — Jelenleg Romániának nincs más kézzelfogható pozitívuma, amely arra jogosítaná, hogy európa uniós és NATO-tag legyen, mint hogy az RMDSZ kormányon van. Helyzet teremtôdött, az RMDSZ politikai kompetenciája pedig akkor bizonyul erôsnek és valódinak, ha ennek kellôképpen meg tudja kérni az árát — mondta Kónya.

Mátis Jenô képviselô kiemelte: a kormányhatározat visszalépést jelent, mivel az RMDSZ programjában világosan megfogalmazódik a kolozsvári székhelyû önálló állami magyar egyetem újraalakításának kérése. — Ezt a megoldást olyan lépésnek tartom, amely megpróbálta nagyon gyorsan a helyzetet valahogyan kezelni, és lehetôséget teremteni arra, hogy sokkal feszültségmentesebb politikai környezetben megvalósuljon az önálló magyar tannyelvû egyetem létrehozása — hangsúlyozta Mátis.

A képviselô a Szabadság kérdésére elmondta: nem ért egyet Mihai Korka tanügyi államtitkárral, aki szerint a kormányhatározat által megszabott határidô — november 15. — túlságosan rövid idô ahhoz, hogy az Országos Akkreditáló Bizottság elkészítse jelentését, mivel a bizottság rendelkezésére fogják bocsátani azokat a részeredményeket, amelyeket a magyar egyetem alapítását tanulmányozó kormányközi bizottság mostanáig elkészített.

Tegnap délutáni rendkívüli ülésén az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének képviselôtanácsa megvitatta a magyar–német egyetem létesítésére vonatkozó kormányhatározat kiváltotta új helyzetet. A jelenlevôk egyetlen ellenszavazattal határozatot fogadtak el, amelyben kifejtik: a Kolozs megyei MKT továbbra is ragaszkodik az RMDSZ programjához, valamint az 1998 májusában, illetve júniusában hozott saját határozataihoz. Ezért nem fogadja el a multikulturális egyetemet az önálló, állami magyar tannyelvû egyetem helyett. Az MKT továbbra is ragaszkodik a Kolozsvár központú magyar egyetem mielôbbi létrehozásához, és felkéri az SZKT-t, hogy tartsa tiszteletben az 1998. szeptember 5-én hozott döntését.

Két román emberjogi harcos, Smaranda Enache és Gabriel Andreescu kiegyensúlyozott, bölcs döntést kért az RMDSZ további kormányzati szerepvállalását illetôen. Felhívták a figyelmet, hogy a kormányhatározat elutasítása esetén a várható következményekért minden felelôsséget az RMDSZ-re hárítanak. Ha viszont az SZKT elfogadná a felajánlott magyar–német egyetemet — még azzal is számolva, hogy a késôbbiekben a román parlament esetleg nem erôsítené meg a kormányhatározatot —, azzal ország-világ elôtt bebizonyítaná, hogy tárgyalókészsége, racionalitása a legnehezebb próbát is kiállta, míg a koalíciós partnerekbôl végig hiányzott a jóhiszemûség. Ebben az esetben a magyar kisebbség jogosan tekinthetné a belsô önrendelkezést az egyetlen üdvözítô megoldásnak nemzeti identitásának kifejezésére, hiszen a többiekben egyáltalán nem lehet megbízni — fogalmaztak a levél aláírói.

Jóllehet a román kormánykoalícióban kialakult feszültség miatt felmerült a magyar parlamenti küldöttség romániai látogatásának az esetleges elhalasztása, a találkozóra az elmúlt napokban mégis sor került. Szent-Iványi István (SZDSZ), a magyar külügyi bizottság elnöke az MTI-nek elmondta: mindez jelzés arra, hogy Budapest stratégiai fontosságúnak tartja a magyar–román kapcsolatokat, függetlenül az RMDSZ és koalíciós partnerei vitáitól, amelyekkel szemben természetesen nem közömbösek. A küldöttség találkozóin az egyik központi téma volt a magyar–német állami egyetem, illetve a kettôs állampolgárság kérdése: — Magyarország számára fontos a román kormány stabilitása, a jó magyar–román kapcsolatok, illetve az, hogy az RMDSZ kormányzati tényezô legyen — nyilatkozta Szent-Iványi. A magyar külügyi bizottság küldöttségében részt vett Molnár Róbert (FKGP), Tabajdi Csaba (MSZP) és Posár László (Fidesz-MPP) képviselôk is.

A Szabadságnak nyilatkozva Tabajdi Csaba elmondta: a küldöttség találkozott a képviselôház és a szenátus külügyi bizottságaival, a szenátus parlamenti frakcióvezetôivel, Andrei Plesu külügyminiszterrel, Ion Diaconescuval, a képviselôház elnökével, illetve Ulm Spineanuval, a szenátus alelnökével. Megbeszéléseik során a magyar fél kifejtette: Magyarország érdekelt abban, hogy Romániában a reformok folytatódjanak, és továbbra is támogatja szomszédjának euro- és euroatlanti integrációját.

A kiélezôdô, a szerdai kormányrendelettel viszont átmenetileg megoldódni tûnô kormányválság különös idôszerûséget adott a látogatásnak: — A magyar–német egyetem tervét megfelelô kompromisszumnak tartjuk, természetesen azzal a feltétellel, hogy a kormány ezúttal végre is hajtsa ezt a kormányhatározatot — mondotta Tabajdi. — Úgy ítéljük, hogy ezzel az RMDSZ idôt nyert, a végsô döntés azonban egyértelmûen a Szövetségi Képviselôk Tanácsát illeti. Felhívtuk az RMDSZ vezetôinek a figyelmét — folytatta a leköszönt magyar kormány volt politikai államtitkára —, hogy nem csak a kétmilliós erdélyi magyarságnak tartozik felelôsséggel. Bármennyire is belsô ügye ez az RMDSZ-nek, a kormánykoalícióból való kilépésének következményei kihatnak mind a magyar–román kapcsolatokra, mind a kárpát-medencei magyarságra, különös tekintettel a szlovákiai helyzetre — mondotta a képviselô.

Mind a román fél, mind pedig az RMDSZ vezetôi élénk érdeklôdést tanúsítottak a kettôs állampolgárság kérdésével kapcsolatosan. Szent-Iványi István, a küldöttség vezetôje úgy fogalmazott: a kettôs állampolgárság kérdése jelenleg nem szerepel a magyar politika napirendjén. Megoldást mindenekelôtt az európai állampolgárság jelenthet. Az MTI-nek adott nyilatkozata szerint Magyarország legkorábban 2002–2003-ban lehet részese a schengeni egyezménynek, s ha addig Romániával fennmarad a vízumkényszer, Magyarország gondosan, pozitív értelemben fogja tanulmányozni a kérdést. „A könnyített vízumkiadás, a könnyített határátlépés lehetôsége teljesen egyértelmû. Csak az etnikai alapú diszkrimináció nem lehetséges ebben a kérdésben" — mondotta Szent-Iványi.

— Véleményem szerint nagyon sok illúzió van a kettôs állampolgársággal kapcsolatosan, amely nem csak hogy nem idôszerû, de nem is oldja meg a felvetôdô problémákat — jelentette ki lapunknak Tabajdi Csaba. Elmondta: államtitkársága idején ezzel a kérdéssel egy tárcaközi bizottság foglalkozott, amelyik azt vizsgálta, hogyan lehet ellensúlyozni egy esetleges schengeni határrendszer hátrányait. — Úgy vélem, hogy ez a valós kérdésfelvetés. A kettôs állampolgárság ötlete, mint tudjuk, a Magyarok Világszövetségének egyik rendezvénye után gyûrûzött szét a Kárpát-medencében, és hamar népszerûvé vált azt az érzést keltve a határon túli magyarság körében, mintha ez valami csodaszer lenne — véli Tabajdi. A képviselô szerint a kettôs állampolgárság nemhogy elôsegítené, hanem ellentmond a határon túli magyarok szülôföldjükön való boldogulása elvének, amelyben a magyar politikai pártok között viszont konszenzus van. — Magyarországnak, az Orbán-kormánynak elôbb-utóbb ki kell mondania, hogy nem a kettôs állampolgárság útján kell megoldani a Kárpát-medence magyarságának problémáit — mondotta a képviselô.

Kérdésünkre, hogy pontosan mi a magyar kormány hivatalos állásfoglalása ebben a kérdésben, Tabajdi elmondta: — A magyar kormánynak kétféle álláspontja van. Orbán miniszterelnök egyrészt kijelentette, hogy megvizsgálják a kettôs állampolgárságnak a kérdését, míg Martonyi János külügyminiszter már úgy fogalmazott: a kettôs állampolgárság nem megoldás, a magyar kormány nem tartja idôszerûnek a kérdés ilyetén való megközelítését. Jelenleg tehát két álláspont fogalmazódott meg a kormányban, aminek tisztázására hamarosan sor kerül — véli Tabajdi Csaba.

A parasztpárt kolozsvári fiókjának péntek reggeli sajtóértekezletén Ioan Vida Simiti képviselô elmondta, hogy szerinte nem lehet multikulturalitásról beszélni mindaddig, míg a román nyelv és kultúra nincs jelen a létrehozandó magyar–német egyetemen. „A Petôfi–Schiller multikulturális egyetemen román karoknak is létezniük kell" — véli a parasztpárti képviselô. Emlékeztetett, hogy a kormányhatározat indoklási jegyzékét a tanügyminisztérium államtitkára, Mihai Korka azzal a megjegyzéssel írta alá, hogy a magyar–német egyetemen román tannyelvû karok is létezzenek. Ioan Vida Simiti szerint a magyar egyetem létrehozatalának módozatait elemzô, a nyár folyamán létrehozott és Tokay György kisebbségi miniszter vezette bizottságnak be kellene szüntetnie munkáját. A parasztpárti képviselô úgy véli, hogy a román közvélemény, a román egyetemi tanárok, de a lakosság nagy többsége is ellenzi a magyar egyetem létrehozását. „Választási kampány esetén ezt a kérdést kihasználhatják politikai ellenfeleink" — mondta a képviselô. Szerinte a kormányprogramban foglalt, az anyanyelvû oktatás akadályait megszüntetô mondat nem jelenti egyben a magyar felsôfokú oktatási intézmény létrehozását is.

Ioan Vida Simiti nem hiszi, hogy a képviselôház tanügyi bizottsága az RMDSZ számára kedvezô formában fogadja el a 36-os sürgôsségi korményrendeletet. „Ha a 123-as cikkely a jelenlegi formában marad, akkor a magyar–német egyetem létrehozásáról szóló kormányhatározat nem alkalmazható" — hangsúlyozta a parasztpárti képviselô.

azok, akik olyan egyetem létrehozását szorgalmazzák, ahol román diákok nem tanulhatnak — nyilatkozta csütörtökön Mircea Muthu egyetemi professzor, a Babes–Bolyai Tudományegyetem ideiglenes rektora. A kolozsvári egyetem prorektora, Simion Simon szerint a kormánynak a Petôfi–Schiller egyetem felállítására vonatkozó határozata megalázó a románokra, különösképpen az erdélyiekre nézve. Az egyetem német prorektora, Wolfgang Brechner elmondta, a jelenlegi oktatási hálózat megfelel a német kisebbség igényeinek, amely egyébként nem kért saját egyetemet, mert nem óhajt szeparatizmust.

A Nemzeti Liberális Párt elnöke, Mircea Ionescu-Quintus úgy véli, magyar–német egyetem létrehozása rendkívüli törvénnyel, valamint a kisebbségek felsôfokú oktatását szabályozó cikkely módosításával lehetséges. Szerinte ehhez megelôzô intézkedésként kapcsolódik a Vasile-kormány szerdai határozata.

Petre Roman kijelentette: a magyar nyelvû felsôoktatás problémájának megoldását jelentheti akár egy magyar–német, akár egy román–magyar–német egyetem alapítása.

Valeriu Tabãrã, az RNEP elnöke kifejtette, pártja nem ért egyet a magyar–német egyetem gondolatával, mi több, az elnök szerint a kormány hamis problémákkal foglalkozik, megszegve Románia alkotmányát, rombolja országunk kapcsolatait Németországgal, kikerüli ugyanakkor a sürgôs gazdasági kérdések megoldását.

Teodor Melescanu, a Szövetség Romániáért Párt elnöke elfogadhatatlannak és alkotmányellenesnek minôsíti a magyar–német egyetem létrehozására vonatkozó kormányhatározatot. Ugyanígy vélekedik Ion Iliescu is, aki értékeléséhez még hozzáfûzi: a határozat szerencsétlen és helytelen.

Az államfôi hivatal állásfoglalása Eva Maria Barki erdélyi kijelentéseivel kapcsolatban sérti a szabad véleménynyilvánításhoz való alkotmányos jogot — szögezte le négy román emberjogi szervezet.

Az Emberi Jogokat Védelmezô Romániai Egyesület, a Pro Europa Liga, az Emberjogi Liga és a Független Román Emberjogi Társaság közös nyilatkozatban fejtette ki, hogy az államelnöki hivatal minapi közleménye — amely ügyészségi és diplomáciai lépéseket helyezett kilátásba a magyar származású bécsi jogásznô romániai kijelentései miatt — része a román hatóságok által az utóbbi idôben a véleményszabadság korlátozására indított átfogóbb akcióknak. A tiltakozó emberjogi szervezetek véleménye szerint ezt bizonyítja az is, hogy Romániában nemrégiben börtönbüntetéssel sújtottak újságírókat.

A vélemény- és szólásszabadság az olyan alapvetô emberi jogok közé tartozik, melyeket a román alkotmány is szentesít, hiszen lényeges feltétele a demokratikus államnak, ezért a tiltakozó emberjogi szervezetek nyilatkozata rámutat: Eva Maria Barki a Románia alkotmányában is garantált véleménynyilvánítási szabadság védelme alatt áll. Ezért a nyilatkozat követeli a véleményszabadság ellen irányuló megfélemlítô vagy büntetô akciók azonnali beszüntetését.

AZ APÁCZAI CSERE JÁNOS BARÁTI TÁRSASÁG vitadélutánt rendez október 6-án, kedden du. 5 órakor a Traian Grozãvescu utca 20. szám alatti székházban. Krisztus és az egyház szövetsége címmel dr. Péter Miklós professzor tart bevezetô elôadást. Alapige: „Ügyeljünk egymásra, el nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek" (zsidókhoz írott levél 10-24-25).

TÖRÖK ERNA festészeti kiállítása nyílik meg október 1-jén, hétfôn délben 12 órakor az Egyetemiek Háza Ion Sima klubtermében.

A SZOBOSZLAY ALADÁR nevével fémjelzett szervezkedésre emlékeznek Temesváron, a központi katolikus plébánián, október 5-én. Az érdeklôdôket szeretettel várják.

NT A JÖVÔ! címmel szemináriumot tart október 7-én 10 órától a Microsoft Romania és a Brinel Computers. A rendezvény célja felvilágosítani a helyi piacot a felsôfokú számítástechnikai eszközökre való áttérés elônyeirôl, a legmegfelelôbb hálózat kiválasztásáról. A szeminárium helyszíne a Brinel Computers székhelye (Kolozsvár, Pata utca 4.).

• Adócsalással bôvült az aranyosgyéresi Robert Tehei (27) bûnlajstroma. A helyi Cercom Ariesul vállalat ôrszolgálatának gondnoka havi 600 ezer lejt fizetett magáncége, a Robcil Kft. gépkocsivezetôjének, Tudor Gavril Ilca-nak. A tavaly októbertôl ez év márciusáig megszakítás nélkül, a könyvelés kikerülésével folyósított bér után természetesen nem fizetett jövedelemadót, s ezzel 3 248 404 lejjel károsította meg az államkasszát.

Tehei már ez év áprilisától „kliense" a bûnüldözô szerveknek: akkor adócsalás, okirat-hamisítás és hamisított okirat tudatos felhasználása miatt került elôzetes letartóztatásba. Az akkori vádirat szerint, bûntársával, Vasile Emil Muresannal (34) együtt magáncége nevében 1997 szeptembere és 1998 februárja köztött 62 téglaszállító fuvart bonyolíttatott le úgy, hogy az áfa és a nyereségadó befizetésének elmulasztásával 12 114 071 lejes kárt okozott az államkasszának.

• Az ügyészségen megváltoztatták a lapunk október 2-i számában „bemutatott" Ioan Adrian Budisan tettének besorolását: az Avram fivéreket késszúrásokkal megsebesítô fiatalember az eddigi súlyos testi sértés helyett most már gyilkossági kísérletért marasztalható el. Budisan nevére egyébként 5 (!) napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot állítottak ki az ügyészségen.

• Viszont 30 napig marad a rácsok mögött Józsa István. A 19 esztendôs kolozsvári fiút azért állították elô, mert kedden, a Monostor negyedi Minerva üzletközpontban kirabolt egy 22 éves fiatalembert. Ioan R.-tôl állítólag egy maroktelefont és 10 ezer lej készpénzt vitt el Józsa, akinek erôszakos bûncselekedetét csütörtökön „honorálta" elôzetes letartóztatási paranccsal az ügyszség.

• Csütörtökön elhunyt a szerda esti, bánffyhunyadi baleset áldozata: a fejsérüléssel és koponyaalapi töréssel kórházba szállított Alexandru I. (65), sajnos, csak egy nappal élte túl a balesetet.

A tragédia miatt megváltozott a gázoló gépkocsivezetô, Alexandru Tanc besorolása: gondatlanságból elkövetett emberölésért vonható felelôsségre.

— Ki az új pénzügyminiszter?

— Remes.

— És a pénzügyi helyzet?

— Rémes.

Elsô ízben rendez ilyen tanácskozást, harmincnégy hazai, amerikai, francia, lengyel, holland, szerb szakember részvételével, a Babes–Bolyai Tudományegyetem politikatudományok és közigazgatási kara.

A kétnapos konferencia tegnapi megnyitóján elhangzott az esemény kettôs célja. Egyrészt a hazai hasonló egyetemi karokon dolgozó elôadók és a nyugati tanárok által megvitatni, összehasonlítást végezni a közigazgatási szakembereket képzô karok hivatásáról, eredményes mûködésérôl. Másrészt a Közép-Kelet-Európára általánosan érvényes közigazgatási reformtörekvés mikéntjérôl értekezni, hogy az a deszcentralizációt szolgálva képes legyen a helyi szinten felmerülô problémák kezelésére. Erre kell a fiatal kolozsvári egyetemi karnak „végtermékként", olyan hajlékony szemléletû, a szociális gondokra érzékenyen reagáló szakembereket a szükséges ismeretekkel felvérteznie, akik majd kimozdítják a holtpontról az országot.

Az idei rendezvény támogatói: Victoria, Transilvania Rt., Alimentara Rt., Napopan Rt., Coca-Cola, Prodvinalco Rt., Vitrina Felix Media, KM 0 Idegenforgalmi Ügynökség, Kolozsvári Közterületfenntartó Vállalat, Kolozsvári Közszállítási Vállalat, Borszéki Ásványvízvállalat, Dalex Kft., Máramarosi Kulturális-Környezetvédelmi Alapítvány. A szervezôk remélik, hogy a jövôben ez a konferencia hagyománnyá, a témában érdekelt minden hazai egyetemi tanár és diák országos fórumává válik.

Ezzel a címmel lép fel október 4-én este fél 9 órai kezdettel a magyar színházban az alsó-normandiai Caen Nemzeti Koreográfiai Központ együttese. A modern balettet elôadó társulat produkciója Karine Saporta szerzeménye, és akár színpadon, akár nyílt téren bemutatható. Az elôadás az Orsay Múzeum tizedik évfordulójára készült, 1996-ban volt a premierje. A kolozsvári elôadás támogatója a Francia Kulturális Központ.

Az Erdélyi Népek Együttélése címmel szervez tudományos tanácskozást október 5–8. között a Mikó (Clinicilor) utca 18. szám alatt a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány és a Történelmi Intézet. Az elôadók erdélyi német, magyar és román kisebbségiek. A konferencia német nyelven zajlik, de biztosítják a magyar és román szinkrontolmácsolást.

öt Erkel-operában nyújtott kiemelkedô teljesítményéért. Gratulálunk!

Egy zeneszerzô öt mûvében fôszerepet megjeleníteni, világviszonylatban is egyedülálló!

— Hogyan értékelték, fogadták Gyulán a Névtelen hôsöket?

— Hosszú ideig tartó vastapssal ünnepeltek. Csak azt sajnáljuk, hogy a gyulai ünnepségen egy elôadást tarthattunk.

— S a díj?

— Azt Pesten adták át a Rátkai Márton mûvészklubban. Ez a díj több éves munkának az elismerése, annak, hogy évente részt veszünk a gyulai rendezvényeken.

— Az ön teljesítményét különösen kiemelte a kritika. Hogyan látja a másságában és hasonlóságában az öt nôi fôszerepet?

— Mindenkinek van valami buktatója. Stílusában Ilonka is letagadhatatlanul Erkel-szerkesztés. És mégis, a Névtelen hôsökben találunk olyan töltetet, amit csak hosszas munkával sikerült megoldani. Fontos volt, hogy a népies, átlátszó tisztaságot bele tudjam vinni a hangképzésbe, ezáltal sugallni azokat az érzéseket, melyek egy ilyen típusú nôt éltetnek. Crescimira esetében a tiszta szerelem–bosszú–gyûlölet vonalán kellett építkeznem. A két duettben sûrített az érzelemvilág, ezt a sokszínûséget kellett hangsúlyoznom. A Brankovics hangzásvilága más. Ebbôl kellett felvállalni és megteremteni Mara alakját. Itt hangi és színészi megvalósításban érzékeltetni kellett azt az óriási zuhanást, ami Mara lelkében végbemegy. Számomra a „legkönnyebb" és legegyértelmûbb volt a Hunyadi Máriája. Fiatalos lendület, egyértelmû érzésvilág. Az áriák csillogása csak segítette az alak belsô világának kivetítését. A Bánk Melindája komplex-szerep. Itt a hôsnô állandóan ütközik. Az ôröktôl a királynéig mindenki ellene van. És amikor Bánkhoz menekül, nincs lelki ereje, hogy megértesse férjével, hogy ártatlan. Beletörik abba az igazságtalanságba, amit környezetében tapasztal. Ebbe ôrül bele.

— Ha jól megnézzük az öt fôhôsnô alakját, találunk benne XX. századi „vonásokat" is. Ezt hogy sikerül megvalósítani?

— Mestereim tanácsát mindig szem elôtt tartottam; nyitott szemmel járni, felfedezni és gyümölcsöztetni mindent. Olyan életet élünk, hogy a színpadi alakítás drámai mozzanataiban, a szerepen belül is megvillan valami megélt élmény, egyeztetôdik a pillanat, és ennek a kivetülése teszi, teheti „modernné" az alakítást.

Dramma giocoso, így nevezte Mozart legnagyszerûbb operáját, a Don Giovannit. A filharmonikusok szeptember 29-i hangversenyének kezdôszámaként elôadott nyitány, Itay Talgam vezénylésével, meggyôzött, hogy ez a minôsítés nagyon is indokolt. Felváltva szólalnak meg a kontúrt ábrázoló komor hangzatok a vidám vígopera hangulatot árasztó részletekkel. Itay Talgam fiatal izraeli karmester gyakori kedves vendége a zenekarnak, és ha legutóbb egy hatalmas Mahler-szimfóniát vitt sikerre, ezúttal intimebb, a kamarazenéhez közel álló Mozart-mûvekbôl álló mûsort valósított meg.

Mozart: Esz-dúr Symphonia concertante elôadói, egy kivétellel, azok voltak, akik már 1990-ben is sikeresen adták elô e mûvet: Szövérdi Márton, Liviu Gocan, Orlando Corãbian (akkor Kovács György volt a fagottista) és Vasile Oprea. Szövérdi Márton karcsú oboahangja jól érvényesült, Liviu Gocan klarinétjának melegsége, játékának virtuozitása jelentôsen hozzájárult a sikeres elôadáshoz. A fagott kissé halványabb volt mint partnerei, viszont Vasile Oprea, e kiváló kürtmûvész az elsô tétel egyes részleteiben túl nagy hangerôvel szólaltatta meg hangszerét, hogy a késôbbiekben már szerencsésen illeszkedjen az együtthangzásba. A közönség kérésére megismételt variációs finálé tétel másodszorra még jobban sikerült, felszabadultabbnak hatott.

A Figaro házassága és a Don Giovanni komponálása közötti idôszakban írta meg Mozart D-dúr, ún. Prágai szimfóniáját, melynek bemutatója az „aranyvárosban" volt. E szimfónia csak három tételbôl áll, ezért másik elnevezése a „menüett nélküli".

Jó munkát végzett a zenekar, bár tudjuk, hogy az ilyen, látszólag egyszerû mûsor gyakran kényesebb, mint a kompaktabban hangzó romantikus vagy modern mû, mert itt bizony minden hang hallatszik. Ha volt néhány pontatlan belépés, kisebb hangolási bizonytalanság egy-egy fafúvónál, ezek nem rontották a teljesítmény egészét.

Itay Talgam plasztikusan vezényel: kézmozdulatai, karjának mozgása a zenei frázis minél meggyôzôbb kifejezésének szolgálatában áll.

A közönség hosszas tapssal értékelte a Mozart-muzsikát.

Az RMDSZ és az EMKE Arad megyei szervezetei a 13 vértanú kivégzésének 149. évfordulóján a következô rendezvényekkel várja az érdeklôdôket: Október 5-én 18 órakor az aradi Kultúrpalota nagytermében A tûz címmel emlékmûsor, melynek meghívott elôadója Kilyén Ilka marosvásárhelyi színmûvész. Közremûködik a Vox Iuventutis gyermekkórus Horváth Tünde vezetésével és a Vox Angelicus vonósnégyes. Október 6-án 11 órakor szentmise a belvárosi római katolikus teplomban. Fôcelebráns és szónok ft. Csató Béla fôesperes, pápai káplán, marosvásárhelyi plébános. Közremûködik a Vox Iuventutis gyermekkórus és Szász Tamás orgonista. 16 órakor emlékezés és koszorúzás a Vesztôhelyen. Azért, hogy a koszorúzási sorrendet idôben meghatározhassák, a szervezôk kérik mindazokat a szervezeteket, akik koszorúzni óhajtanak, jelezzék ebbéli szándékukat legkésôbb október 6-án, 13 óráig az RMDSZ Arad megyei székházában (tel./fax: 057/250-627).

A kolozsvári Szabadságban Vihar a bilibent játszanak az éljen a magyar sajtószabadság jegyében. Csoóri Sándornak a Magyar Közélet július–augusztusi számában közölt írására reagál Tibori Szabó Zoltán.

Mi van a Csoóri-publicisztikához képest a Tibori Szabó-kirohanásban. Egy egészen más magyar-helyzet-érzet; meditáció helyett méregkeverés az ügyetlen bûvészinas színvonalán. (Nyilván ma a kontárság és baromság is a „másság" menlevelével utazhat.) Egy egészen szépen erôlködô máshova-kanyarodás; sunyiság, amit harsogásba csomagol; a szokásos elpolitizálása egyszerûbben megoldható „olvasatok" helyett valaminek, aminek indítéka, szándéka semmiben nem esik egybe a kéretlen feljelentéssel, amit róla rögtönöznek. Az erôszakolt eltérítés folytán a két cikknek merôben más az „üzenete". Egyik a több évtizede következetes töprengés újabb darabja. Másik egy megbélyegzô szándékú „kikérem magunknak" gesztus. Ugrálás. Mert Tibori Szabó lehet egészében el se olvasta a megtámadott szöveget, csak gazdái sebtében cédulára vetett vagy telefonba suttogott utasításaira összpontosít. Arra, hogy mit kell „kihozni" a dologból. Tôbôl elhallgatja a legtöbbet hordozó információt, hogy az új urak a második ábeli „kézhezvétel" után a kedvenc kopó szintjéig „erdélytelenítik" a megkaparintott közeget — a „vagy mi, vagy ôk" (Maniu) értelmében. Nem lázít ô, csakis Csoóri ellen. Mindeféle régi és újabbkeletû zsarnokok, hóhérok, vadásztársaságok és kivégzôosztagok megússzák rettenthetetlen tirádáit, szurkapiszkáit. Csak Csoóri nem úszhat meg semmit. Világosan látszik: ha nem is írta volna ezt a cikket, akkor egy másik cikk miatt...

„Hát ide jutottunk, ide" — mondom most már én is, a Csoórit gúnyosan idézô Tibori Szabó-szöveg újra meg újraolvasása közben. Nem ezer esztendô, csak nyolc-kilenc summázataképpen a környezô vadságok és disznóságok, vaddisznóságok helyett a romániai magyar újságírás önjelölt üdvöskéje, inkább udvaronc mint fenegyerekségre vágyó féltehetségtelensége saját jótollú írótársára förmed. A „világmagyarok fônökére" tüzel-vizel a kicsi kopó, nem átall így hangicsálni irányába egy hokedli alól: „...Akirôl azért nem feltételeztem volna, hogy szervezete egyik fontos régiójának magyarjait kívánja mindenképp megsérteni..." Dehogy is nem feltételezted, Zolika, sôt, erôsen kívánnád, örülnél neki, hogy neked lehessen (látszólag) igazad. Csakhogy a világmagyarok fônökei, ha néha elkeseredésükben lesárkányfogveteményezik vagy cigánynépek vad sihederje...verje, csak verjézik szervezetük fontos régióinak nemzedékeit, ôk sosem a karavánt ugatják meg. S ezúttal Csoóri nem is tesz semmi ilyet. A támadó fél feledkezik meg a lendület hevében, hogy az ô cikkentyûjének megjelenésével egy idôben nem vész nyoma örökre az inkriminált szövegnek, hogy ne lehessen összevetni, ellenôrizni: az ô minden állítása róla hazugság és inszinuáció. Magánvéleménynek-közfelháborodásnak álcázva is alattomos hajtóvadászat és fúrás-sorozat picike részhadmûvelete. Bunkók, bankók, széklábak és lólábak után most már fogpiszkálóval is próbálkoznak ugyanazok, akiket agyoningerel az „echt-magyar", csakis az „echt-nem-magyar" nyugtat meg, ha térhódítása be-beindul körül a Kárpát-medencében?

Egyetlen figyelemreméltó mondata van, megszívlelésre visszadobom: „Mert erdélyi szakavatott kutyatartóktól tudom: az eb természete egy idô után a gazdiéhoz kezd hasonlítani".

Kedves Zoltán, még volna esély, még van idô. Ha nem is ezer év. Ám ahhoz, sajnos, „turul" kell megközelíteni a pincsitovábbképzôt, nem ahonnan az egyáltalán nem erdélyi kopók ugatják, jaj de régen.

A mozog ige hihetôen hangutánzó-hangfestô szó az uráli korból. Úgy tudjuk, Bajza — „a magyar kritikának Kölcsey után második úttörôje" — alkotta meg belôle (1830-ban) a mozzanat fônevet, nyilván a latin momentum mintájára, amely a movere ’mozgat, mozdít’ származéka.

Alighanem szintén hangutánzó-hangfestô eredetû a rémül ige. Ebbôl lett Vörösmartynál — 1820 tájékán — a rémes. Az utóbbi — állítólag — bizonyára függetlenül a rovást is jelentô, Erdélyben használt remes-tôl — a románba is átkerült. És (ha szabad így kezdenünk mondatot), szeptember 23-tól kezdve olyan pénzügyérünk van, aki a Traian, Decebal (és Burebista?) név mellett a Remes névre, valamint a liberális Quintusékra is hallgat. Szerencsére még nem tudja, hogy családnevének igenis rokona lehet a magyar remeg, rendül és reng, messzibbrôl a rebeg, repes és (Dãianu módjára) repül. Mellesleg vagy hátaslag: a finánc szó végsô, már-már végzetesen végsô forrása a latin finire, amely ’befejez’ jelentésû, és miniszteri pályafutásra is utalhat.

Az 1998. szeptember 24-re virilisen virradó éjjel egészen sovénre, hungarofóbiásra változtatták az 1601-ben kivégzett, szívesen gyújtogató-rabló Baba Novac szobrának a feliratát, éspedig a mind több szobrúvá „kincsesedô" Kolozsváron — fãrã un sobru sobor de pre-oti post-otiosi din obor, vagyis nélkülözve egy józan, utólag kóbor óborral unatkozó papi gyülekezet jövôtlen jelenlétét.

Bukarestben mûködik egy rádióadó, amely idônként átadja a hangot a hallgatóknak, hogy vicceket mondjanak. A mûsor valóságos oázis az ultrarövid hullámsáv monoton, dobpergetôs divatzenéjében, amelyrôl sohasem lehet tudni, mikor fûzik be fordítva a magnószalagot. Persze, jobb volna igazi zenét közvetítô rádió, mint a magyarországi Bartók vagy a Clasic M, de ne legyünk maximalisták. A kolozsvári URH-sáv színvonalához képest a bukaresti így is elôrelépés.

A viccmondók angyalian erôlködnek, hogy jópofák legyenek, nemcsak válogatott élcekkel igyekeznek elnyerni a napi helyezéseket, hanem elôadóképességüket is csillogtatják. Ez a törekvés gyakorta a vicc elnyújtásához vezet, de a mûsorvezetô nem türelmetlenkedik, nem fojtja senkibe a szót. Tapasztalata szerint a hosszú lére eresztett mesének is lehet jó poénja. Mint például annak a viccnek, amely nemrégiben dobogós helyezést ért el.

A viccmondó figyelmeztette hallgatóságát, hogy pályamûvének kerete a nemzetek közötti vetélkedés, ennek közhely szaga van, de érdemes kivárni a végét. Mint a séma elôírja, elôbb egy amerikai polgár dicsekszik az ûrkutatásban elért kiemelkedô sikerekkel, aztán jön az orosz lefitymálóan, hogy az semmi orvostudományukhoz képest, és elmondja a távoli Szibériában élô nagynénikéjének az esetét, aki rôzsegyûjtés közben elvesztette ép fél szemét, mire a frissen kihelyezett körorvos olyan üvegszemet épített be neki, amellyel kielégítôen tudja olvasni a Pravdát. Ekkor szól közbe a román és mondja, hogy az is semmi ahhoz képest, hogy Romániában olyan magas szintre emelkedett a gazdaságirányítás, hogy egy gyárat nyereséggel adtak el. Nahát, ki látott már ilyet? — hûledezik az orosz, mire a román azt mondja: — Nagynénikéd az üvegszemével.

Erre a modellre számos viccet lehetne fabrikálni. Például így: Amerikai polgár azzal dicsekszik, hogy elnöküknek van a világ legnagyobb szexbotránya, mire az orosz...

Nem jó. Az orosz elnök legapróbb szexbotránya az amerikai orvostudomány legújabb vívmánya, a Viagra nélkül is szívstoppal érne véget. Különben minek a távoli Szibériába kalandozni? Vannak vetélkedésre kész közelebbi nemzetek is.

Például mit mondana a magyar polgár? Most? Hát most kivételesen a magyar viccalany nem nagyon kelhet versenyre az amerikai szexrétes nyújtásában. (Hála a jó Istennek!) Most ugyanis, ha a magyar elnök... jobban mondva a miniszterelnök félrelépésérôl szednének elô bizonyítékokat, akkor nem folyna hónapokon át az ízléstelenkedés arról, hogy voltaképpen mi is a nemi örömszerzés, hanem minden különösebb teketória nélkül kitakarítanák a magyar közéletbôl azokat a kövületeket, akik régi titkosrendôrségi kapcsolatukat kihasználva magánügyekben vájkálnak.

És mit mondhatna a román polgár? Most? Most is, éppen úgy, mint korábban, ha itt kirobbanna egy magas szintû szexbotrány, akkor létrehoznának egy parlamenti kivizsgáló bizottságot vagy egy központi antiszex bizottságot (az antikorrupciós testület mintájára), és ezzel az ügy úgy el lenne ásva, hogy az elnök simán túlélné hivatalában második mandátumát is, és Bulának sem volna mivel dicsekednie.

Ebben a témában bizony nincs poénlehetôség.

Ha mégis viccelni van kedvünk, hát térjünk vissza a bukaresti alapötlethez. Vetélkedjen az amerikai, az orosz és a romániai magyar polgár. A vicc eleje lehetne ugyanaz. A romániai magyar alany a végén azzal szállna be, hogy a (még) kormányban lévô RMDSZ úgy rúgatta ki a kolozsvári házasságkötô tisztviselôt, akinek a füle nem képes elviselni a magyar igen-t, hogy a lába sem érte a földet, mire az orosz hüledezne: — Ugyan, ki látta azt a látványos kirúgást?

Na ki? Természetesen csak a szibériai nagynénike, az üvegszemével.

Nem a kortárs mûvészetek propagálásában már évtizedekkel ezelôtt oly számottevô szerepet játszó, valóságos mûvészi csemegéül szolgáló magyarországi folyóiratról van szó, amelynek hozzánk nagyritkán eljutó példányait kézrôl kézre adtuk annak idején és rongyosra olvastuk. Nem. Csupán egy, hasonló szellemben fogant rendezvényrôl, amelynek a Tranzit-ház nyújtott otthont csütörtök délután.

A Tranzit Alapítvány mûvészeti megnyilatkozásainak színhelye, a Szamos parti romos zsinagóga már puszta létében is szimbólum. A Timotei Nãdãsan és Antik Sándor szervezte nemzetközi video-installáció és performansz bemutató olyan szimbólumoktól terhes nem konvencionális térbe helyezett, nem konvencionális „tárlatot" eredményezett, amelynek alapja a szüntelen változás, alakulás, metamorfózis. Az enyészet kikezdte monumentális épület mintha csak a konvenciókat mindenáron levetkôzni óhajtó mûvészek számára szenvedte volna el a mozgó világ mozgalmassága okozta mindegyre mélyülô-fekélyesedô sebeket, hogy azokat lézersugárral, videotechnikával és a minden újdonság iránt fogékony fiatalsággal gyógyíttathassa. Az elmúlás kegyetlen szépsége és a modern mûvészet egyenesen a hétköznapiság apológiájáig terjedô nyers szó-képkimondása közti ellentét teremtette meg azt a feszültségteli légkört, amely minden mûvészi megnyilatkozás elengedhetetlen kísérôje. S bár a meglehetôsen akadozó szervezés nyomán szinte egy egész órát elcsúszó megnyitó elôtti beszélgetésfoszlányokból olyan megjegyzéseket is elcsíptem, hogy vajon nem ama mesebeli meztelen király jelenségével állunk-e szemben, s hogy mindebbe, amit modern mûvészetként akarnak forgalmazni forgalmazói, vajon mi is a mûvészet, annyi bizonyos, a nem konvencionális megnyilatkozásokat nem konvencionális hozzáállással kell, ha nem is mindjárt befogadni, de legalább fogadni. Mert nem rózsaszínbe fogalmazott lírát, idillikus pasztellképet csodálni léptünk be a mûvészi megnyilatkozásul szolgáló nem konvencionális térbe, hanem egy merôben más szabályokon alapuló, más kifejezési formákkal élô mûvészi kommunikációs rendszer részeivé váltunk azáltal, hogy belementünk a nagyon is komoly játékba. Amit ugyanis a Tranzit-ház szolgáltatott csütörtök délután és pénteken egész nap, az részben mûvészetnek, részben pedig mûvészi attitûdnek, egyenesen filozófiának nevezhetô. Mert ha a magyarországi Chilf Mária és Szörtsey Gábor Bebiztosított asztalának tüntetô funkcionalitására-hétköznapiságára, vagy a lengyel Lukasz Skapski a termet egyenes ívben keresztülszelô lézersugarára gondolok, amelynek hatósugarába betévedô, vagy szántszándékkal belépô egyén sötétségbe borítja a termet, a vizuális élmény a világhoz való viszonyulás módozatává alakul. Életszemlélet, filozófia. Akárcsak a Patatics Sándor installációjából, videoképeinek interakciójából áradó, a valós és imaginárius képek váltakozásán alapuló rendszer hatásmechanizmusának a befogadóra gyakorolt érzelmi töltete. Filozofikus mélységeket sejtet, de ugyanakkor a vizualitást, mint elsôrendû szempontot szem elôtt tartó alkotás az Antik Sándor és Szakáts István videoinstallációja. A németországi Active Men csoport (Michael Böhler, Franz Höfner, Harry Sachs és Micha Rohner) a szó szoros értelmében a lehetô legaktívabban vett részt a rendezvényen. Performansszal léptek fel csütörtök este a Bánffy-palota udvarán is.

Mozgó világ, mozgó mûvészet. A rendezvényt a bukaresti Nemzetközi Kortárs Mûvészeti Központ igazgatója, Irina Cios nyitotta meg és a Timotei Nãdãsan vezette, országosan is ismert és elismert Idea Design & Print cég támogatta.

A szenátus csütörtökön leszavazta Frunda György szenátor által elôterjesztett törvénytervezetet, amely módosította volna a házasságkötés procedúráját szabályozó 1996/119-es szakaszát. Eszerint a nemzeti kisebbségek nem nyilványíthatják ki anyanyelvükön akaratukat. A törvénytervezetet még a képviselôháznak is meg kell vitatnia.

Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület Kolozs megyei szervezete 1998. október 6-án megemlékezik az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc hôseirôl. Az emlékmûsorra tisztelettel meghívjuk Kolozsvár és környékének magyar polgárait, akik kegyeletüket szeretnék leróni azokért akik fiatalon életüket adták a magyar és a világszabadságért.

• 16 órakor koszorúzási ünnepség a szamosfalvi honvéd-emlékmûnél (a vasúti felüljáró elôtt);

• 18 órakor ökumenikus istentisztelet a Szentpéteri-plébániatemplomban.

Közremûködik Boér Ferenc, Sebesi Karen Attila színmûvész és Fegyveresi István EMKE-alelnök.

Végéhez közeledik a Kolozsvár környéki domboldalakon az almaszüret. A tavalyi terméseredmények töredékét kitevô idei hozam a vártnál sokkal gyengébb lett. Ez elsôsorban a részvényesek osztalékát érinti, hiszen az állami mezôgazdasági nagyüzemek jövedelmezôsége ma már senkit nem érdekel. Legkevésbé az érintett nagyvállalatokat!

A Palocsay-kertben az elmúlt évtizedek legkisebb almatermését takarították be, hozzávetôleg 1500 tonnát. A fômérnök Cadar Nicolae szerint az igen gyenge hozam a megporzás idôszakában bekövetkezett hideg idô és a júniusi tartós esô következménye. Az idei, 8 permetezés és a többi kiadás miatt a kutatóállomás idén több milliárdos veszteséget könyvelhet el. A fômérnök nem tudott egyértelmû választ adni arra, hogy idén mennyi lesz, vagy lesz-e egyáltalán osztalék a gazdáktól elvett földek bérletéért?

Az Irisz telepen székelô Agroindustriala Rt. terméshozama ellenben a vártnál jobb lett. A súlyos gondokkal, hatalmas adóssággal küszködô nagyvállalat az igazgatócsere óta látványosan fellendült, terméshozamai sokkal jobbak. 1030 állatból álló elit szarvasmarhaállománya Erdélyben a legkiválóbb tejtermelô teheneket sorakoztatja fel. A megyében legjobb almatermésük, a 420 hektárról betakarított 3500 tonna 16 intenzív permetezés eredménye!

Míg a Palocsay-kert üzleteiben hozzávetôleg 2500 lejért árulják az almát — és a forgalom nagyon kicsi — , az iriszi állami gazdaságból az elsô osztályú gyümölcsöt 3000 lejért értékesítik, kilónként. Az igazgató, Cristian Istrãsescu elmondotta: a jó minôségû, étkezési almának jó piaca van, értékesíteni lehet. Gond van azonban az ipari felhasználásra ajánlott gyümölccsel, mert erre nincs vevô!

A gazdáktól bérelt földekért hektáronként 280 000 lejt tudnak fizetni készpénzben, búzalisztben, tejtermékben, gyümölcspálinkában vagy almában. A roppant alacsony bérleti díjat az igazgató azzal indokolta, hogy idén gyakorlatilag eladhatatlanok a búzakészletek, a búza ára pedig alacsony. Noha az idevágó törvényes rendelkezés hektáronkénti bérletért 600 kg búzaegyenértéket szab meg, az állami bérlôk ezt nem tartják be.

Az Agroindustriala Rt. 1000 tonna eladatlan búzáját liszt formájában szeretné értékesíteni, kilónként 2000 lejes áron. A gabona és az alma árából fel akarja számolni az államkasszával szembeni több milliárdos adósságát. Annál is inkább, mert ennek függvényében az állattenyésztési ágazat a szakminisztérium közvetítésével 5 milliárd lejes vissza nem térítendô hitelt kaphat a közeljövôben.

A kolozsvári városi tanács csütörtök délutáni rendkívüli ülésén úgy döntött, hogy lebontják a Deák Ferenc utca 24. szám alatti ingatlant. A telket a 215-ös számú, folyó év július 2-án elfogadott határozatban az ortodox egyháznak ítélték templomépítésre. A határozat négyes cikkelye viszont úgy szólt, hogy mindaddig míg az ortodox egyház nem vonja vissza a Minorita-templom visszaszerzéséért a görög katolikus egyház ellen indított törvényszéki eljárását, a határozatot nem lehet alkalmazni. A városi tanács városgazdálkodási bizottsága ellenezte az ingatlan lebontását, az emberjogi és szociális bizottságban nem sikerült dûlôre vinni a dolgot. Gavrilã Mircea parasztpárti tanácsos felhívta a figyelmet, hogy a 215-ös határozat rendelkezéseit nem tartották be, ugyanis a görög katolikusok idézést kaptak a iasi-i törvényszékre, tehát tovább folytatódik a pereskedés. Cântã Ilie aranyos (AUR) tanácsos szerint a korábbi határozat négyes cikkelyét csupán az ingatlan lebontása után lehet életbe léptetni.

Hosszas vita után név szerinti szavazásra került sor. A városatyák úgy döntöttek: lebontják az épületet. Az RMDSZ-tanácsosok tartózkodtak.

Kolozsvár hírhedt polgármesteri hivatala csalafinta véleményezési kéréssel fordult a Megyei Mûemlékbizottsághoz, még 1998 áprilisában, amelyben a BABA NOVAC köztéri szobor megrongálódott és hiányos fémbetûs feliratát kívánta kijavítani, és hasonlóval helyettesíteni. A köztéri szobor feliratának kijavítása kedvezô elbírálást nyert, amire propagandisztikusan hivatkoznak is, elcsúsztatva azt a durva tényt, hogy nem a betûk cserélôdtek, hanem maga a szöveg változott meg. Olvasás nélkül is gondolhatjuk, hogy mennyire sértôen.

A Megyei Mûemlékbizottság 25.09.1998/3008-as átiratában értesíti az illetékes Közmunkálatokat Ellenôrzô Megyei Intézményt a szakvéleményezés törvénytelen megszegésérôl, az új módosított felirat tényérôl, kérve a megfelelô hivatalos lépések megtételét. További gondot jelenthet, ha a helyi tanács elfogadja az új feliratozás szövegét, mert annak a megítélése és minôsítése nem a mûemlékbizottság feladata. A bizottság csak az alkalmas forma megítélésében kompetens, és nem minôsíti a fogalmazásokat vagy elnevezéseket. Ha egy utcanév megállapítására szakértôi bizottság létezik, miért nem kötelezô ez bármilyen köztéri kiírásra is.

Ezen újabb provokáció mindenképpen felveti és aktualizálja a köztéri mûalkotások megvalósításának hatékony törvényes szabályozását, hisz a kolozsváriak közpénzén készülô, és a közízlést súlyosan sértô további merényletek bôségére és változatosságára számíthatunk.

Kónya-Hamar Sándor képviselô a kettôs állampolgárság kérdésével kapcsolatban a Szabadság kérdésére elmondta: a schengeni egyezmény rendkívül kellemetlen lesz Magyarország számára, ha szûrôállamként akarják felhasználni. Egyértelmû, hogy a vízumkényszer nem a magyar kormánytól függ, hanem velejárója mindannak, ami az Európa Uniós és NATO tagsággal jár. Viszont egyértelmûen meg kell oldani a határon kívül esô magyarság sorsát — hangsúlyozta a képviselô, aki szerint a kettôs állampolgárság biztosítása valóban olyan európai tényezô, amelynek lehetôségével élni lehet. — Sem a román, sem a magyar törvények nem tiltják a kettôs állampolgárság megadásának a lehetôségét, amivel egyénenként már nagyon sokan éltek — folytatta. — A leköszönô Horn-kormány az utolsó hónapokban olyan szerzôdést kötött az olasz kormánnyal, amelynek köszönhetôen a magyar és olasz állampolgárok akár személyazonosságival utazhatnak egyik országból a másikba. Horn Gyula akkor egyik sajtónyilatkozatában kijelentette: a megoldás csak a politikai akaraton és a jó szándékon múlott. Ha politikai akarat és jó szándék létezik, egyértelmûen megoldható a kérdés. Annál is inkább, mert Magyarország valóban propagandát fejt ki, hogy Románia ne kerüljön fel a vízumköteles országok listájára — vélekedett Kónya-Hamar Sándor.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]