1998. október 16.
(X. évfolyam, 240. szám)

A csütörtöki kormányülésen sor kerül a magyar–német multikulturális egyetem alapításával kapcsolatos felmérések elkészítésével megbízott munkacsoport tagjainak kinevezésére, s így a bizottság már a jövô hét elején elkezdheti tevékenységét — nyilatkozta a Szabadság kérdésére Kötô József oktatásügyi államtitkár. Továbbá elmondotta: a szerdai kormányülésen meghosszabbították az önálló magyar állami egyetem alapításának lehetôségeit tanulmányozó korábbi bizottság tevékenységének határidejét azzal a céllal, hogy tapasztalatait átadhassa az új bizottságnak, az elkészített felméréseket pedig véglegesíthesse, és a kormányhatározat értelmében létrehozott munkacsoport rendelkezésére bocsássa. Mint ismeretes, ennek a bizottságnak október 15-ig kellett volna a kormány elé terjesztenie jelentését. Az államtitkár elmondta, hogy erre várhatóan már a jövô héten sor kerül, hangsúlyozva: a bizottság további mûködését az is szükségessé teszi, hogy ennek irányozták elô azt a félmilliárd lejt, amely biztosítaná az egyetem akkreditációs költségeinek fedezését.

Az akkreditációs bizottság részérôl olyan kijelentések hangzottak el, amelyek szerint a meghatározott határidôk nem reálisak. Kötô József rámutatott: tekintettel arra, hogy az egyetem- elôkészítô bizottság, illetve azok a munkacsoportok, amelyek az RMDSZ oktatási fôosztályának keretében dolgoznak elôrehaladtak a munkában, a bizottság be fogja tudni tartani a kormányhatározat által megjelölt idôpontokat.

— Természetesen, az akkreditációs bizottság a törvények értelmében még néhány hétig elhúzhatja az idôt, de túlzott aggodalmakat nem fogalmaznék meg ezzel kapcsolatban. Egyrészt azért, mert olyan törvényesen szabályozott eljárásról van szó, amely mérhetô és ellenôrizhetô, másrészt pedig idôben beszerezhetôk az intézmény ideiglenes mûködéséhez és a felvételiztetési joghoz szükséges jóváhagyások, amelyek feltételeket teremthetnek ahhoz, hogy már a következô iskolai évben beinduljon az új intézmény mûködése.

P. A. M.

Alig néhány hónappal ezelôtt súlyos természeti katasztrófák érintették az erdélyi településeket. Az áradások, az esôzések, az idôjárás megannyi csapásának következtében sokak házát, földjét elöntötte az ár, több száz ember sokéves munkáját tette tönkre pillanatok alatt a víz. A kormány, a kérdésben illetékes szervek segítsége elmaradt, a juttatott segélycsomagok pedig alig/szinte egyáltalán nem fedezték az árvizek okozta károkat.

Az RMDSZ még a júniusi szövetségi képviselôk tanácskozását követôen beindította az érintett települések és családok megsegítését célzó gyûjtési akciót. Nagy Zsoltot, az RMDSZ ifjúsági fôosztályának vezetôjét — akit az árvízkárosultak megsegítésére irányuló akció lebonyolításával bíztak meg — kérdeztem: milyen összeget sikerült ez ideig begyûjteni.

— Az RMDSZ Ügyvezetô Elnöksége még júniusban 10 millió lejjel megnyitotta az árvízkárosultak megsegítésére létrehozott bankszámlát. Jelentôs pénzösszeg gyûlt össze, egyrészt magánszemélyek, másrészt intézmények adományából. Ugyanakkor ezzel a céllal számos kulturális rendezvényre került sor. Egy hónappal ezelôtt az RMDSZ a Duna tv-vel közösen Marosvásárhelyen adománygyûjtô gálaestet szervezett. Ez alkalommal 95 millió lej gyûlt össze. Nagy sikernek örvendett a Duna tv-nek a gálest közvetítése, amelynek nyomán 10 millió forintnak megfelelô adományt ajánlottak fel.

— Milyen szempontok szerint történik a segélyek kiosztása?

— Közvetlenül az árvizeket követôen polgármestereink, prefektusaink, alprefektusaink és megyei tanácsosaink segítségével sikerült nagyon pontos kimutatást készítenünk arról, hogy az erdélyi településeket milyen óriási kár érte. Ennek alapján ki tudjuk választani azokat a helységeket, amelyeket a begyûlt összegek függvényében támogatásban tudunk részesíteni. Bár rengeteg felajánlásról van tudomásunk, az összegek megérkezése hosszú és lassú folyamatnak ígérkezik, ugyanis a Duna tv-nek a pénzt még át kell utalnia a mi bankszámlánkra. Az elsô igazán nagy segélyeket várhatóan október vége felé tudjuk kiosztani. Az az elképzelésünk, hogy ezeket az önkormányzatokon keresztül juttatjuk el az érintett személyekhez. Ezt elsôsorban kimondottan nagycsaládoknak szánjuk, elsôsorban építôanyagra, házak felújítására, illetve nagyobb mennyiségû vetômag felvásárlására azon községekbe, ahol az ár súlyosan érintette a mezôgazdasági területeket.

— Az RMDSZ tett-e konkrét intézkedéseket az árvizek megelôzéséért?

— Ilyen irányban is történtek lépések. Az RMDSZ szakemberei jelenleg olyan törvénytervezeten dolgoznak, amely a Maros gyûjtômedencéjébe tartozó folyók rendezésének szabályozására irányul. Ezt a Területrendezési és Munkaügyi Minisztériumon keresztül szeretnénk a kormány és a parlament elé juttatni. A Maros megyei tanács ugyanakkor költségvetési támogatást kért a hasonló jellegû kellemetlen események megelôzésére. Továbbá az RMDSZ határozattervezetet dolgozott ki a károkat szenvedett lakosság mezôgazdasági hiteltérítés határidejének elnapolására, kedvezményes hitelekben való részesítésre, a vetômagkészletek biztosítására és a szántóföldek felújítására vonatkozóan.

P. A. M.

A Turisztikai Hitelesítô Hivatal által tervezett általános felülvizsgáló akció — amelynek fô célja ellenôrizni a turisztikai egységeket, hogy csillagszámuk összhangban van-e a valóságban nyújtott szolgáltatásszintjükkel vagy sem —, valószínûleg nem lesz túl népszerû az érdekelt cégek portáján. A „csillagszámláló" akció eredményét talán a minálunk még gyerekcipôben járó ifjúsági szálló-hálózat (youth hostel = ifjúsági otthon) várja a legnagyobb érdeklôdéssel.

— A hostel-rendszer a nyugati országokban a húszas években született meg — mondta Mátyás Ildikó, az Ifjúsági Turizmusért Alapítvány elnöke. — Romániában csak 1995-ben jelent meg az elsô hostel, azaz ifjúsági szálló. Mindkét erdélyi ifjúsági otthont — a segesvárit és a Zeneakadémia Attila úti bentlakásában nyáron mûködô Doremi ifjúsági szállót — a mi alapítványunk hozta létre. A hostel tehát egy kifejezetten ifjúságnak tervezett szálló, amolyan „hotel elôtti" kategória. Komfortban viszont jóval alacsonyabb szintû, mint a szálloda. Az erdélyi hostel vagy hosztel-mozgalom — ki hogyan akarja ejteni — „szülei" tehát a mi alapítványunk.

— Milyen jellegzetességei vannak egy hostelnek?

— Emeletes ágyak (2–10 ágyas szobák), saját konyha (a vendégek fôzhetnek maguknak), fürdôszoba-tusoló a folyosó végében...Olcsóság, tisztaság... Mi az angol standardokat vettük alapul, amikor beindítottuk.

— Amolyan munkásszállóféle ez, nem?

— Nem bizony! A hostel sokkal magasabb kategóriájú, mint a munkásszálló! A hostel jellegét a szálló falait „átitató" sajátos ifjúsági szellem adja meg. Itt különféle nemzetek fiataljai szállnak meg: a hostel interkulturális szerepe tehát ezáltal is biztosított.

— Nem lenne szükség több hostelre Kolozsváron?

— Tudni kell azt, hogy a nyugati országokban is általában egyetlen ilyen szálló mûködik városonként, méghozzá rendszerint önkormányzati és állami támogatással. Persze, nekünk Erdélyben nem kell feltétlenül a nyugati szokásokhoz tartanunk magunkat: mi több hostelt is mûködtethetnénk. Ezért érdeklôdünk élénken a Turisztikai Hitelesítô Hivatal „csillagszámlálásának" eredménye iránt: azokat a „kevés csillagú" szállodákat, amelyeket csak nagyon nagy befektetések során lehetne korszerûsíteni, le kellene „fokozni" hostelnek... Mindenki jól járna így, de fôleg a turizmust kedvelô belföldi és külföldi fiatalok, akik számára egyáltalán nem fontos, hogy hány csillaga van egy szállodának... Komoly hostel-hálózatot lehetne így kialakítani Erdély-szerte.

— A Turisztikai Hitelesítô Hivatal szerint még van mit „fényezni" a kolozsvári Hostel Doremi „csillagán"... Mit kifogásoltak?

— A festést, meg ilyesmi... Különben igazuk van. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy a mi forgalmunk csak két nyári hónapra szorítkozik, és hogy még jó ideig nem leszünk nyereségesek: így nem tudunk még „korszerûsíteni", befektetni.

Szabó Csaba

A bánffyhunyadi Ravasz-házban október 18-án, vasárnap du. 5 órai kezdettel szerkesztôségünk munkatársai találkoznak a Szabadság helyi és környékbeli olvasóival. A Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület szervezésében sorra kerülô újságíró–olvasó találkozón bemutatjuk lapunkat, kérdéseikre válaszolunk. A helyszínen elô lehet fizetni a Szabadságra!

Mindenkit szeretettel várunk!

Fekete napja volt tegnap azoknak az intézményeknek és lakóközösségeknek, amelyek nem fizették ki a Vízmûveknek október 10–14-ig a vízfogyasztási díjat: mint azt Rodica Filiptôl, a Vízmûvek (RAJAC) gazdasági igazgatójától megtudtuk, a nap folyamán kikapcsolták ezeket a város vízhálózatából. — Többek között — mondta — a következô cégek, illetve lakóközösségek vizét zártuk le: Mehedinti 53. (SC Donela), Parîng 14. (SC Amical), Belgrad 6–8. (SC INTCOP), Traian Vuia 204. (SC SPIUT-Someseni), Deva 1–7. (SC Transilvania), Baciului 1–3. (SC Legume Fructe), Moldoveanu 12. — R12 (lakóközösség), Mehedinti 61–63. (lk.), Bucegi 11. (lk.), Gârbou 16. és 18. (lk.), Fenesi út 77. (lk.), Mehedinti 50–52. (lk.), Dimbovitei 43. (lk.), Muresului 56. (lk.), Duna utca 28. (lk.). Ez a lista természetesen nem teljes.

— Mi a helyzet a Nehézgépgyárral (ERS-CUG)?

— Az ERS-CUG 3 milliárd lejjel tartozik nekünk... Azért, hogy ne bénítsuk meg a vállalatot, csak néhány órára zárjuk le a vizüket. A nehézgépgyáriak viszont még mindig örvendhetnek a víz áldásainak 11–16, illetve 21–05 óra között.

— Mennyibe kerül majd a vízhálózatba való visszakapcsolás egy lakóközösség számára?

— 230 000 lejbe. Ezt az adósságokkal együtt kell majd kifizetnie a házgondnoknak.

— Szervezett már több ilyen „vizesek fekete napját" az idén a Vízmûvek?

— Igen, de ez az elsô, amely „mediatizálásnak" örvend. Szerintem különben nem rossz dolog ez, hiszen a lakosság látja ily módon: a vízfogyasztás nem gyerekjáték.

Szabó Csaba

Mifelénk nem mindennapi találékonysággal rabolt ki október 7-én egy újságíró szakos gólyát két büntetlen elôéletû fiatalember. Vasile Chiorean (24) kolozsvári foglalkozás nélküli és a hadrévi Ilie Dan Pop (26), a mûegyetem gépészmérnöki szakának harmadéves hallgatója egy újsághirdetésre „harapott rá": a firkásznövendék maroktelefonokat kínált a Piata de la A la Z-ben eladásra. A múlt szerdai találkozásra a Central áruház teraszán került sor, ahol Cosmin Ionut Mircea Gorgan (19) négy Nokia 5110-es típusú készüléket szedett elô.

Az „üzleti megbeszélés" a közeli Stefan Octavian Iosif utcában folytatódott, ahol hamis rendôri igazolványok felmutatása közepette Chiorean és Pop bilincset kattintott a meglepett fiú csuklójára! Aztán bûnügyi nyomozás megkezdésével fenyegetôztek, s miután készülékeit elvették, kiszabadították. Arra próbálták rávenni, hogy ott helyben, egy autó motorháztetején írjon személyi adataival teljes nyilatkozatot, amelyet aztán a városi rendôrség 26-os szobáján adjon le. A már korábban gyanút fogott Gorgan ezt megtagadta, mire Chiorean pisztolyt rántott elô. Így már elkészülhetett a nyilatkozat is, és a két rabló is lágyíthatott hangnemén. Azt javasolták áldozatuknak: felejtse el a kellemetlen kis közjátékot. Cserébe nagylelkûen felajánlották, hogy tartson csak meg bátran két készüléket, majd útnak eresztették.

Gorgan bejelentése nyomán a két rablót kedden bekísérték, s másnap az ügyészség 30 napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot állított ki a nevükre. Utólag kiderült, hogy a fegyver csak egy Walter típusú légpisztoly volt. Hivatali minôség jogtalan felhasználása (büntetô törvényköny 240-es cikkely) és súlyosbító körülmények közt elkövetett csalás (Btk. 215/2. cikkely) miatt Chiorean és Pop legtöbb 15 esztendôs börtönbüntetéssel sújtható.

Turós-Jakab László

HORVÁTH SZÔKE GYÖNGYVÉR grafikai tárlata nyílik meg október 17-én, szombaton délben 11 órakor a Kolozsvár-Külsô Református Egyházmegye Esperesi Hivatalának Gy. Szabó Béla Galériájában, a Fôtér 23. szám alatt. A mûvészi mûsorban közremûködik Sebesi Karen Attila és a Sotto Voce együttes. A háttérzenét a nagyenyedi Kvadrofónia szolgáltatja.

ERÔS ERZSÉBET akvarellkiállítását Losonczy Irén és dr. Wéber Mária nyitja meg október 16-án, pénteken 13 órakor a Római Katolikus Nôszövetség Szentegyház utca 6. szám alatti székházában. A mûvészi mûsorban közremûködik Bogdán István színmûvész.

AKADÉMIAI ESTET rendez a Belvárosi Református Egyházközség a Farkas utcai templomban október 18-án, vasárnap este 7 órakor. Az est programja: Nyitó áhítat (Csernák Béla püspökhelyettes, Nagyvárad); A kolozsvári egyetemi oktatás múltjáról és jelenérôl (dr. Tonk Sándor egyetemi tanár elôadása); Orgona- és trombitajáték (közremûködik Rosta Sándor és Tomasovszki László); Kórusszámok a Protestáns Teológia énekkarának elôadásában. A perselypénzt a magyar diákklub létesítésére fordítják.

HAGYOMÁNYOS SZÜRETI BÁLT rendez az RMDSZ kisbácsi választmánya október 17-én, szombaton du. 5 órakor. Muzsikál Jónás Gabi és zenekara. Zene, tánc és gazdag büfé vár minden szórakozni vágyóra. A rendezvényt az Optimus Trans támogatja. Mindenkit szeretettel várnak!

A MAGYARTANÁROK MÓDSZERTANI TEVÉKENYSÉGÉRE október 17-én, szombaton de. 10 órakor kerül sor a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében. Meghívottak: Tulit Ilona tankönyvszerzô és Gajzágó Márton könyvtárigazgató.

A KOLOZSVÁRI TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI ÉS A MAGYARORSZÁGI KÔRÖSI CSOMA SÁNDOR JÓGA EGYESÜLETEK támogatásával intenzív tanfolyam indul öngyógyítás, szellemi fejlôdése, testi és lelki harmónia tárgykörökkel október 17-én. Megnyitó elôadás ma este 6 órakor az Apáczai Csere János Líceum dísztermében.

AZ ERTEMIS KÖZPONT — az Európai Unió és a Soros-alapítvány támogatásával — megkezdte mûködését. A szexuálisan bántalmazott vagy fizikai erôszakot átélt vagy átélô nôknek és lányoknak biztosítanak pszichológiai tanácsadást. A szolgáltatás ingyenes. A központ székhelye: Sindicatelor utca 4. szám. Fogadóórák: naponta 9–14 óra között.

STRATÉGIÁK ÉS KREATIVITÁS A REKLÁMSZAKMÁBAN témakörrel rendez háromnapos tanfolyamot (összesen 9 óra) a kolozsvári Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara Szakmai Képzési és Fejlesztési Központja október 26–28. között. Részvételi díj: 180 000 lej. Beiratkozási határidô: október 22. Bôvebb felvilágosítás: tel./fax: 432-220/362, 361 vagy fax: 432-800.

— Mennyi szerencse kellett a magyar–román döntetlenhez?

— Picurka.

(-fi)

• Szerdán folytatódott a Széchenyi téri piac és környékén tartott razziák sora. A 29 gazdasági egység és 54 magántermelô ellenôrzése ezúttal 1,9 millió lej értékû pénzbírsággal és 1,509 millió lej értékû áru elkobzásával járt.

Viszonteladás céljából vásárolt fel karfiolt Radu Romeo Beschi (29), Filep József (42) és Marin Drãgoi (28). Jegyzéket azonban egyikük sem készített, így árujukat elkobozták, s pénzbírságot fizettettek velük. Két kiló szôlônél 265 grammot csalt le mérés közben Dan Adrian Parna (26), s az in flagranti nyomán bûnvádi eljárás is indult.

• Akasztott emberre lelt szerdán a Bükkben Raul T. kolozsvári lakos. Az Unirea-pályán túl, balra levô faiskola területén megtalált D. K. egy lucfenyôre húzta fel magát nadrágszíjával. A 29 esztendôs, elvált férfinak egy kiskorú gyermeke van. A helyszíni szemle kizárta az erôszakos bûncselekmény lehetôségét, boncolást írtak elô.

• Újabb 5 napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot állítottak ki Vasile Luca, a kolozsvári rádióstúdió 37 esztendôs alkalmazottja nevére. Az egyébként a közszolgálati televízió tudósítójaként ismert férfi június 18-án adásvételi szerzôdést kötött Stefan M.-mel, az Esantion Kft. tulajdonosával. Utólag azonban kiderült, hogy az eladásra kínált Rotaprint nyomdagép korántsem az övé, hanem a Vixon Kft.-é. Luca a múlt héten a lopásért került 5 napos elôzetes letartóztatásba, most pedig csalásért.

• Rövid idôn belül kétszer gázolták el szerdán este Koppándon Florin Iulian A.-t. Az erôsen ittas 22 esztendôs fiatalember elôször az AB–5–ANI rendszámú személygépkocsi kerekei alá került, miután ennek vezetôje, Ioan Luca (40) nem tudta kikerülni az úttesten szabálytalanul átkelni próbáló férfit. A halálos baleset elkövetése után a gyulafehérvári kocsi még mintegy 40 métert gurult, majd megállt. A mögötte haladó B–25–VLH rendszámú szállítójármû fôvárosi sofôre, Ioan Andrei (52) is félre húzott az úton heverô test láttán. Ezáltal azonban elôzési manôverre kényszerítette a hátulról közeledô jármû vezetôjét, a székelyudvarhelyi Sándor Sándor Ferenc Pált (62). A HR–01–AUZ rendszámú kocsi megakasztotta a bukaresti jármûvet, és a „kilengés" következtében másodszor is végigment a szerencsétlen fiatalemberen!

(turós)

Negyedévi és október havi elôfizetôink, valamint rejtvényfejtôink között összesen 55 díjat sorsolunk ki október 19-én, hétfôn, este 6 órai kezdettel az Apáczai Csere János Líceum fizikumában. Támogatóink a következô kereskedelmi társaságok és magánszemélyek: Amic, Intersat, VSA, Dalmarom Impex, Tapet Center, Hélène, Transvital Cosmetics és Cosmetic Plant, Gondola, Mucart, Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Fundy, Superpast, Kiss János, Dusa Ödön, Tar Koppány Zsolt Alapítvány.

Minden érdeklôdôt szeretettel várunk!

Az utcai pénzváltóknál a forint 43,5/45, a márka 5740/5820, a dollár pedig 9350/9450 lejbe került.

A Mûvészeti Fôiskola alapításának ötvenedik évfordulója alkalmából a Bolyai Társaság 1998. október 17-én de. 11 órakor a kolozsvári Protestáns Teológia dísztermében megemlékezést rendez. Beszédet mond: dr. Kötô József államtitkár, Major Ferenc zenemûvész, Kovács Zoltán képzômûvész, Senkálszky Endre színmûvész. Fellépnek: Georgescu Mária, a Kolozsvári Állami Magyar Opera magánénekese és a Concordia vonósnégyes: Márkos Albert — I. hegedû, Botár Gerô — II. hegedû, Olimpiu Moldovan — mélyhegedû, Török Béla — gordonka. Mûsoron: Farkas Ödön: I. vonósnégyes, Márkos Albert: Négy szerelmes dal énekhangra és vonósnégyesre.

A kétnapos rendezvény október 17-én du. 4 órakor az IPP ART ’98 képzômûvészeti tárlat megnyitójával kezdôdik az EMKE-házban, ahol a Mûvelôdés szerkesztôi is találkoznak olvasóikkal. Este 7 órakor a kolozsvári Transsylvania Barokk Együttes hangversenyezik a római katolikus templomban. Október 18-án du. 3 órától egyházi kórusok hangversenye a római katolikus templomban. Meghívott kórusok: a zilahi Szentháromság római katolikus templom Rorate vegyes kara, vezényel Kôvári László, a zilahi tanítóképzô Wesselényi

leánykara, vezényel Gáspár Enikô, a zilahi görög katolikus templom énekkara, vezényel Celestin Cherebetiu, a zilahi magyar baptista gyülekezet énekkara, vezényel Pápai Lajos és Nagy János, és a tasnádi római katolikus templom német kórusa, vezényel Schmidt Mária.

Zsúfolásig megtelt nézôtér elôtt mutatkozott be a közönségnek a hollandiai ING Baring bank vezetôsége szerda este a Román Opera színpadán. Az est díszvendége, Mariana Nicolesco ezt követôen két fiatal román elôadót, Doina Dimitriu szopránt és Cristian Rudic baritont mutatta be a lelkes közönségnek. A Transilvania Állami Filharmónia zenekarát Vlad Conta karmester vezényelte. A Figaro házassága, a Szevillai borbély, a Don Giovanni, a Traviata és a Trubadúr legkedveltebb áriái után a zenekar Ravel Bolerójából játszott részleteket. A közönség vastapsától övezett elôadás ritka mûvészi élményt nyújtott a jelenlévôk számára.

Az operaházi gálamûsor a Bocskai téren színpompás tûzijátékkal folytatódott hosszú perceken át, miközben a hatalmas hangfalakból az egész környéket elárasztó Vivaldi-zene szólt. A színházból kitódult meghívottak a lépcsôrôl nézték végig a tûzijátékot, a magyar–román futbalmeccs elôtt még az utcán lévô járókelôk a rendôrség gyûrûjében, a járdáról csodálhatták az égi tüneményt, amely a budapesti tûzijátékok szépségére emlékeztetett.

Az est a színház bejárati halljában állófogadással ért véget, amelyen kolozsvári bankok vezetôi, üzletemberek, mûvészek és újságírók vettek részt.

Az ING BARINGS holland bank vezetôsége különben számos kulturális eseményt szponzorál Európa-szerte. E sorban kiemelkedô esemény volt a kolozsvári!

(m. j.)

A kortárs argentin mûvészetbe nyerhetünk bepillantást az október 17-én, szombaton este 6 órakor a Bánffy-palotában nyíló kiállításon. A Mûvészeti Múzeum fôtéri épületében Andrea Bettina Muruzabal, Adriana Beatriz Morales, Fernando Javier Rodriguez és Monica Susana Figus mutatja be sajátos, dél-amerikai szellemben fogant, de külön-külön is érdekes munkáit. A kiállítás november elsejéig látogatható, hétfô és kedd kivételével, naponta 10–17 óra között.

Ötezer családnál végzett felmérés eredményeként megállapítást nyert, hogy az Amerikai Egyesült Államokban azokban a családokban, ahol bekapcsolták a Világhálót, tizenöt százalékkal kevesebbet tévéznek, mint ott, ahol nincs lehetôség Internetet használni. Ugyanakkor kiderült, hogy a világhálós családok anyagilag jobb körülmények között élnek. Az internetezôk 29,4%-a kapcsolódik be szívesen interaktív játékokba. Ezek a személyek kevesebbet leveleznek az elektromos posta segítségével. A tizenéves fiúk közül sokan inkább kevesebbet alusznak a Világhálózás kedvéért, a lányok nagy része pedig a tanulni és ismerkedni vágyást látja benne.

Európában viszont Svédországban terjed a legdinamikusabban a Világháló, amely csak az idén márciusban 28 százalékkal bôvült, és amelyre jelenleg kétmillió négyszázezren kapcsolódtak rá. A szakemberek szerint 1999-re ebben az országban több lesz az egy fôre esô számítógépek száma mint Amerikában.

Minden nincstelenség ellenére Romániában is hódit az internetezés. Egy felmérés szerint a sorskegyelt otthoni fogyasztók átlagban napi négy órán keresztül lesik a nagyvilág információit, míg ennek a „hivatali" szenvedélyüknek a munkahelyükön hódolók naponta hat órát töltenek a képernyô elôtt. Lassú a fejlôdés. Lassú, de biztos.

Székely nagygyûlés tartásának a gondolata már 1848 tavaszán felvetôdött, de akkor elmaradt. Azonban ôsszel, a polgárháborús hangulat kialakulása miatt a tanácskozás halaszthatatlan volt. A történeti Erdély magyarságának mintegy felét kitevô székelységnek sorsdöntô kérdésekben kellett állást foglalnia: meg kellett határoznia a székelység helyét a magyar forradalom és a Habsburg-hatalom által irányított ellenforradalom viszonyában, dönteni kellett a részvételrôl a kibontakozó szabadságharcban, s kifejezésre kellett juttatnia az erdélyi társnépek iránti békés szándékát.

A nagygyûlést Berzenczey László marosszéki országgyûlési képviselô, kormánybiztos hívta össze Agyagfalvára 1848. október 15-re. A székelység nagy többsége hatalmas lelkesedéssel fogadta a hírt, s készülôdni kezdett Agyagfalvára, de rövidesen kiderült, hogy a gyûlés megtartása elé nem várt akadályok gördültek.

Elôször a Nagyszebenben székelô császári katonai fôparancsnokság, a General Commando tiltotta meg a székely határôrkatonaság részvételét, aztán a még mindig mûködô erdélyi Kormányszék, a Gubernium adott tiltó rendelkezést. A Kormányszék arra hivatkozott, hogy az amúgy is polgárháborús hangulatot tovább fokozná a székelység nagygyûlése. Ez az érv azonban nem gyôzte meg sem a székelységet, sem Kolozsvár társadalmát. Az történt, hogy a General Commando rendelkezését Sepsiszentgyörgyön, a Kormányszékét pedig Kolozsvárt a forradalmárok lefoglalták. A közhangulatot figyelembe véve a Fôkormányszék ideiglenes elnöke, gróf Mikó Imre Marosvásárhelyre utazott, s ott Berzenczeyvel egyezséget kötött a székely tanácskozás programjával s lefolyásával kapcsolatban. Errôl tudósították a városokat és vármegyéket, és meghívták az erdélyi magyarság képviselôit Agyagfalvára.

Kolozsvár város közgyûlése 1848. október 2-án foglalkozott a meghívásra adandó válasszal, s elfogadta a székelység gyûléséhez intézett üdvözletét. Az üdvözlet részletesen foglalkozik Ausztria és a magyarság, különösen a székelység történelmi viszonyaival, s megállapítja, hogy a székelység helyzete az Ausztriával való „szövetkezés" óta sokat rosszabbodott, s az egész magyarság szolgai helyzetbe került. De 1848-ban „végre a népek üdvére fordult a kocka, a szabadságra törekvés ösztöne átvillanyozta a népeket, Bécs falai között megdôlt az abszolutizmus, a királyi esküvel szentesített ez évi áprilisi törvények hazánk minden ajkú és vallású népe számára biztosították a jogegyenlôséget, s közös szabadságot és testvériséget". A bécsi politika azonban késôbb szövetséget hozott létre a magyar szabadság ellen, s „most az ármányos szövetség által ellenünk felkorbácsolt idegen népfajok dühös kitörése közepette és elnyeléssel fenyegetô vészteljes perceiben szükséges, hogy minden magyar szívben, lélekben, erôben egyesüljön. Mi úgy tekintjük a nemes székely nemzet teljes gyûlését, mint az egyesülés nagy napját."

Érdekes az üdvözletnek az a része is, amely a székelység és az erdélyi magyarság viszonyával foglalkozik. „Az elszórt magyarságnak szemei a tisztelt nemzeti gyûlésre függesztvék, onnan várja üdvét, megmentését, szabadságát". A Királyhágón inneni magyarság bízik abban, hogy „vele kezet fogva a dicsô székely nemzet megmenti a hazát a közös szabadság ellen fellázadt reactio" táborától. Aztán Kolozs, Torda, Doboka, Belsô-Szolnok megyék „szomorú helyzetére" hívja fel a székelyek figyelmét. Rendes katonaság kevés van ezekben, s ami van, „bízni benne nem lehet". Ezért „segíteni ezen megyékben lakó rokonainkon" csak úgy lehetne, ha székely katonaság jône Kolozsvárra vagy valamelyik szomszéd magyar városba, s onnan „nemzetôrökkel vegyesen apróbb csapatok azon helységekbe, hol szükség mutatkozik, kiküldetnének". Mindezt a szórványban élôk „végpusztulástóli megmentése szempontjából" ajánlja Kolozsvár az agyagfalvi gyûlés figyelmébe atyafiságos buzgalommal.

A városi közgyûlés Simon Elek és Minorics Károly polgárokat bízta meg az üdvözlet átadásával, vagyis ôket küldte Kolozsvár Agyagfalvára. Csakhogy, amint az október 14-i közgyûlés jegyzôkönyvében olvassuk, nevezettek „jelen körülmények közt a városból nem távozhatván", a székely nagygyûlésre induló gróf Mikó Imrének adták át az üdvözlet szövegét arra kérve, hogy tolmácsolja azt a székely nagygyûlésnek.

A Székely Nemzeti Gyûlés 1848. október 16-án nyílt meg a Nagy-Küküllô melletti tágas agyagfalvi téren, ahol századokkal korábban tartottak székely nemzetgyûlést. A helyszín megválasztása tehát nem volt véletlen. Az ott jelen levô Jakab Elek szerint mintegy 60 000-en gyûltek össze tanácskozni. Elnöknek gróf Mikó Imrét választották meg. A gyûlést megnyitó beszédében Mikó felelôssége tudatában jelölte meg a tanácskozás irányát, amikor felhívta a székelységet a haza megvédésének a szükségességére oly módon, hogy „a különbözô fajú és nyelvû testvérnemzetiségek jogai, és alkotmányos szabadság alkalmazásával egyesek elnyomásai is hatályosan megvédessenek". Aztán a megjelentek hûségesküt tettek a királyra és a magyar alkotmányra. Bátor tett volt, hogy a nagygyûlés kimondta a székelység elszakadását a magyarellenes politikát folytató General Commandótól s a székely gyûlést betiltó Kormányszéktôl, egyedüli felettes szervnek a forradalomban született s a király által jóváhagyott magyar kormányt ismerve el.

Nagy jelentôségû határozata volt az agyagfalvi gyûlésnek az is, amely kimondta, hogy a Székelyföld minden lakója egyenlô jogban és kötelességben. Ez voltaképpen a székely rendi nemzet megszûnését jelentette. Ezután különálló székely natióról, rendi nemzetrôl csak történeti értelemben beszélhetünk. Az agyagfalvi határozatokkal a székelymagyarság az egységes magyar polgári nemzet része lett. Ezért volt az agyagfalvi Székely Nemzeti Gyûlés történelmi jelentôségû esemény.

Egyed Ákos

„A szem a lélek tükre", „Úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére" — szokták mondani köznyelven az értékes dolgokra, személyekre.

Úgyszintén, mikor valaki útra kel, egy lábbelit dobnak utána, ezzel kívánva szerencsés kimenetelt és bejövetelt.

Hogy kerültünk mi nagyapámmal a szomszéd állam fôvárosának „Széna" terére? Ennek a következô elôzményei vannak:

Esztétikai mûtétre volt szükség a jobb szememnél. Nagyon féltem a beavatkozástól. Helyi szinten a zsúfoltság miatt ez nem volt lehetséges, de a távoli rokonok felajánlották segítségüket, ígérve, ha nem félek, jutalmul árulhatok nagyapámmal a város legszebb és legforgalmasabb pontján, a „Széna" téren.

Álltunk tehát ott, körülöttünk zenére forgó toronyóra, reklámok, autózümmögés, villamoscsengetés, villogó neonok (kissé korán sötétedett).

Áruink jó minôségû porcelán használati és dísztárgyak, írásosok, mûbôr tárgyak, piperecikkek, zoknik voltak. Én két nyelven ajánlgattam az arra menôknek: „Have it, please", „Tessék választani!"

Egy adott pillanatban, mikor már ezredszer néztem rá a porcelán galambra és már fáradt szemeimmel úgy láttam, hogy kitárja szárnyait és elrepül, egy kreol, napszemüveges arab férfi érdeklôdött angolul a zoknik ára felôl. Mondtam egy közepes árat, mosolyogva nemet intett, és tört magyarsággal hozzátette:

— Ha te jönnél velem, többet megérne, mint ez — és rámutatott a fuszeklire.

— All right — feleltem mókásan. Elhaladt.

A következô vevôm egy középkorú kedves asszony — az írásosok érdekelték. 200-at kértem tôle.

Fizetett, hálásan köszönt, kérdve, mi célból árulok. Megemlítettem az okot, és hogy hamarosan bemegyek a klinikára.

Elbúcsúztunk. Késô délután, hazafelé tartva észrevettem, hogy a pénz 2000-es és nem 200-as. Biztosan tévedett, és örömmel visszaadnám neki, de soha nem fogunk találkozni — gondoltam. Szomorú, hogy nem költhetem el akaratom szerint ezt az összeget.

Három nappal késôbb a vendéglátó rokonoknál bejelentkezett hozzám két hölgy. Ô volt az egyik, és dühös iróniával utalt a kísérôjére.

— Szerencsére, kisanyám, megtaláltalak. A barátnôm a minisztériumban dolgozik. Ha nem adod vissza, vagy elköltötted a pénzem, nem mész a klinikára, hanem egyenest a dutyiba.

Átadtam a pénzt, elégedetten és gyôzelmesen távoztak. Ilyen hangnemben idegen még nem beszélt velem.

Csakugyan megtette volna? — töprengtem. Képes lett volna egy téves bankó miatt átgázolni a lelkemen?

Úgy tûnik, a szabadkereskedelem mezején minden lehetséges.

Moldován Rokk Melinda

Erdély-szerte megpezsdült az egyházi oktatás. Történelmi egyházaink egyre több helyen vállalják fel iskolák, bentlakások, szociális otthonok mûködtetését a két világháború közötti, illetve az azt megelôzô évszázadok hagyományai szerint. A mai Romániában ugyanis az egyház rendelkezik az egyetlen olyan autonóm, az állam által legkevésbé befolyásolható intézményrendszerrel, amelyik életképes alternatívát jelenthet az állami oktatásra. Az államinál jobb feltételeket teremtve és nívósabb képzést biztosítva felzárkózik az Európa-szerte hagyományos, közkedvelt egyházi oktatási rendszerhez.

A fôleg külföldi támogatásokból felépített vagy rendbe tett épületeket a kor követelményei szerint sikerült berendezni. A református egyház iskoláiban például a számítógép-ellátottság messze meghaladja az állami iskolák szintjét. Miután kiharcolták azt, hogy az egyházi iskolában tanító pedagógusnak állami fizetése legyen, saját forrásból idônként fizetéskiegészítést juttatnak az itt tanító tanároknak, tanítóknak. Ezzel sikerül a legjobb oktatókat megnyerni, jól felkészült fiatal tanárokat alkalmazni.

Az egyházi önszervezôdés rendszerváltás utáni látványos térhódítása, növekvô közéleti szerepe, jelentôsége sokak számára okozott kellemetlen meglepetést, fôleg olyanok számára, akik ateista neveltetésüknél fogva kezdettôl fogva ellenezték az egyház túlzott befolyását a romániai magyarság életében. Nem véletlen, ha az egyházi önszervezôdést az RMDSZ-vezetôk egy része nem fogadja kitörô lelkesedéssel. Fôleg mostanában nem, amikor történelmi egyházaink vezetôinek többsége állást foglalt, és ez az állásfoglalás kedvezôtlen azok számára, akik változatlanul a kormányzati szerepvállalás mellett kardoskodnak. Az egyház–RMDSZ mai kapcsolatának érzékeltetésére elegendô egyetlen frázis, amely Markó Béla szájából hangzott el: az egyház foglalkozzon csak a lelkek üdvözülésével, és az oktatást bízza az RMDSZ-re!

Ezt a kapcsolatot nyilván nem csak egy ember vagy bizonyos emberek véleménye határozza meg. Egyházi rendezvényeink többségén RMDSZ-képviselôk, megyei elnökök, érdekvédelmi szervezetünk számos tisztségviselôje jelen van, hiszen egyértelmû: a romániai magyarság leghitelesebb képviselôi a történelmi egyházak. Elöljáróinak szava közvélemény-formáló. Egyházaiból a magyarság nem ábrándult ki, ami az RMDSZ-rôl nem mondható el... Nyolc évtizedes kisebbségi létünk legnagyobb erôssége, megtartója az egyházi intézmény volt, még akkor is, ha néha kényszerû megalkuvásokba kergette évszázadunk legembertelenebb rendszere, a kommunizmus. Az egyház azonban mindannyiszor újjá tudott születni, lelket öntött az emberekbe, utat mutatott a magyarságnak. Nem véletlen, hogy Trianon utáni történelmünk legkritikusabb korszakaiban az egyházi méltóságok hallatták leghatározottabban szavukat, kerestek közösen kiutat a ránk szakadt nehézségekbôl.

Ma is kritikus korszakot élünk, és világi méltóságaink erre nem találnak megbízható orvoslást. Ezért is jó volna jobban odafigyelni az egyházi kezdeményezésekre.

Makkay József

„Akkor van pechük az albánoknak, ha ki lesznek Rugova."

(ismerôs)

Elsodor. Vonaton, autóbuszon, kábelen, papíron keresztül okádja a környezet. Lerágott csont, azt mondják. Azaz már nem is mondják, legyintenek csak, hisz a többséget úgysem érdekli mindez. Elsiklunk a téma fölött, a multikulturalitás címszava már kényszeredett gyomorrángásokat „provokál" — csak úgy. Idegesen átlapozunk az újságban a témát tárgyaló cikkek fölött és gyorsan másra tereljük a szót, ha társalgás közben szóba jön. Pedig nem is idegesség ez, csak amolyan furcsa szájíz, az „úgysemleszbelôlesemmi" kényszerû belenyugvása, kis türelmetlen kíváncsisággal keverve: „mikor lesz ebbôl már valami végre?"

Az egész kezd egyfajta Clinton-botrány jelleget ölteni — már ami az ügy politikáját (stratégiáját?) és végkifejletét illeti. De hol van még a végkifejlet? Az érintett (szemben álló) felek azért csak tudják, amit tudnak... Egyfelôl húzzák-nyúzzák, halasztgatják, agyonbeszélik, agyonhaladékolják az ügyet; a másik oldal viszont céltudatos fellépéssel „forrón" tartja a témát. Ugyanakkor mindkét fél arra számít, hogy a másik fog idejekorán beleunni és beadni derekát.

Arra vagyok kíváncsi, mikor jelenti már be egy külföldi (netán hazai) lapkiadó, esetleg hírügynökség, hogy nem hajlandó többet közölni ez ügyben, mint azt már megtette egy-két ország az évszázad fentemlített szexgate-ügyében...

Azt hiszem, „unjuk a banánt", ahogy a Nyuszika mondaná, ugyanakkor már a buszon is megüti fülem az a „mu" betûvel kezdôdô szó. Elôszeretettel használgatjuk, hisz körbevesz, illik tudni róla, és illik szakértelmünket fitogtatni legalább az idegen szavak és kifejezések terén, ha már a viták során úgy sem kíváncsiak rá. Még véleményünkre sem... Az ultik és multik világát éljük, ugyebár, a kultuszokról sem panaszkodhatunk (láttuk mi is a Titanicot, sôt...) — úgyhogy az álkultúra-áradat lassan érthetô. De ne feledkezzünk meg a Multifilterrôl sem: Csak könnyedén!

Sok a szöveg, mindjárt átlapoztok, mert ezt már úgyis tudtátok.

Ugye mondtam, hogy lerágott csont?

Szakács Zsuzsa

Az új egyetemi év kezdetén óhatatlanul felvetôdik az a kérdés az emberkék fejecskéjében, hogy a régi dolgokból mi az, ami megmarad, és mi az, amit könyörtelenül lecserélnek. Mi a KMDSZ portáján érdeklôdtünk a legújabb változások után:

— Amint az irodába betévedsz, észre lehet venni, a KMDSZ információs iroda átrendezkedett, lakályosabb lett. A tavaly megnôtt az érdeklôdés a KMDSZ iránt, és már nem fért az irodába az a sok diák, aki itt megfordult. Úgy kellett berendezkednünk, hogy a KMDSZ bírja az emberfluxust, a káosz pedig minél kisebb legyen. Azonkívül megpróbálunk új munkatársakat beszervezni, akik különbözô új dolgokat csináljanak. Úgy néz ki, hogy idén több aktív diákra számíthatunk, mint tavaly. Ami elôrelátható, az a nagy összevisszaság, ami a tavaly is megvolt: sokan bejönnek, sok ötletük van, de csak a legügyesebbjének sikerül ôket megvalósítani. A hagyományos programokat is szeretnénk továbbfuttatni: jön a gólyabál, lesz egy nagyobb rendezvényünk, a Kárpát-medencei Diákkonferencia...

— Elnökválasztó KMDSZ-közgyûlés mikor lesz?

— Szeretném, ha október utolsó elôtti hetében tartanánk meg, de errôl holnap (október 8-án) fog dönteni a Diáktanács.

— Tudomásom szerint te nem fogod jelöltetni magad...

— Igen, kicsit már kiöregedtem a dologból, másfél évig lenni ebben a tisztségben eléggé idegfeszítô.

— Kit képzelsz el utódodként?

— Neveket nem mondhatok, mert demokratikus, egyenlô esélyekkel kell indulni. Viszont van két-három ember, aki alkalmas lenne a feladatra, s úgy érzem, a velük való beszélgetés után, hogy van közöttük olyan, aki vállalná a KMDSZ elnöki tisztségét. Szeretném, ha a választás elôtt bizonyos idôvel jelöltetnék magukat, így a Campusban, Perspektívában megjelenhetne a fényképük, választási programjuk, adott esetben kis kampányt tudnának maguknak szervezni. Túl hirtelen történt eddig, hogy hopp! a közgyûlésen valaki megnevez egy másik kollégát, s akkor ô az elnökjelölt, megkérdik tôle, na, mit akarsz csinálni stb. Az ilyen esetek veszélyesek lehetnek, lásd Kiss Szabi esetét. Ô elnöknek jelöltette magát, anélkül, hogy egyáltalán KMDSZ-tag lett volna, tehát a kontroll-rendszer nem mûködött.

Ha rossz a KMDSZ-elnök, tehát külsô képviseletünk nem megfelelô, akkor a finanszírozók, támogatók nem adnak pénzt, s a KMDSZ megszûnik létezni. Kolozsváron majdnem ötezer magyar diák van, és nehezen hiszem, hogy ne kerüljön ki belôle az a néhány ember, aki megfelelôképpen tudná a szekeret elôre tolni. Én attól nem félek, hogy nem lesz vevô erre a tisztségre.

— A KMDSZ köreiben sokan emlegetik Tókos Pál jelenlegi alelnököt utódodként...

— Másfél éve együtt dolgozunk. Mikor elkezdtük, neki gyakorlatilag semmi tapasztalata nem volt, de nekem az a személyes benyomásom, hogy másfél év alatt rengeteget fejlôdött, tudja, hogyan mûködnek a dolgok. Ô olyan jelölt a lehetségesek közül, aki ha megnyeri a választásokat, nem aggódom a KMDSZ sorsa miatt. Szerintem vele folytatódna az a vonal, az a típusú gondolkodásmód, ami eddig a KMDSZ-t jellemzi. De tudok még egy-két embert, akik pályáznak, s az ô kezükben is biztosnak látom a KMDSZ sorsát.

— Vannak gondok a KMDSZ székházának bérlésével?

— Vége felé közeledik a KMDSZ és a polgármesteri hivatal közötti bérleti szerzôdés. A hosszabbításra van lehetôség, de Kolozsváron mindig meglepetésekre számíthat az ember, s fel szeretnénk készülni, hogy adott esetben a meglepetés ne érjen váratlanul. Komolyan gondolkozunk azon, hogy fontos lenne Kolozsváron egy ingatlant megvásárolni, ahol egyetemi-ifjúsági központot alakítanánk ki. Így a saját székházban sohasem lóg az emberek feje fölött Damoklész kardja: hogyha nem viselkedtek jól, akkor elvesszük a házacskátokat. Ennek megvásárlása nagyon nagy összeget igényel, ezért kell megkeresni azt a közeget, azt az alapítványt, azt a kormányt, amely úgy gondolja, hogy az erdélyi magyar értelmiség születésében ez egy fontos mozzanat. A székház kérdését különbözô hivatalos találkozásaink alkalmával már felvetettük. Haladjunk legalább annyira, hogy az emberek agyában — RMDSZ, EMKE, új magyar kormány — elültessük azt a gondolatot, hogy kell egy egyetemi-ifjúsági központ. Az a cél, hogy kolozsvári magyar diákközpont jöjjön létre, aminek vezetését a kolozsvári magyar ifjúság látná el. Számítunk az egyházak, fôleg az egyházi ifjúsági szervezetek segítségére.

Vass Enikô

Beszélgetésünk óta a KMDSZ diáktanácsa döntött: közgyûlés október 20-án lesz. Az elnökjelöltek jelentkezését erre az alkalomra várják önéletrajzzal és egy írott elképzeléssel az elnökségrôl, illetve majdani tevékenységérôl.

*

A KMDSZ pályázatot hirdet adminisztrátori állás betöltésére. Ha nincs hajtásid, akkor lapozz nyugodtan tovább. Ha van, íme, a kritériumok: jó román nyelvismeret, mûszaki érzék, találékonyság, minimális számítógép-kezelôi ismeret. Jelentkezni önéletrajzzal okt. 24-ig a KMDSZ-irodában lehet. Érdeklôdj az irodavezetônél!

*

...sziszegtem, persze, csak úgy alig hallhatóan, amikor kevéssel az évkezdés elôtt egykori tanárom harsányan nevetve megjegyezte, hogy: „Nyugodjék meg, magára is csak 2050 után lesz szükség!" Az igaz, hogy nem lehet elég korán kezdeni a valósággal való barátkozást. Mert az sem lehet kellemes, hogy annyi évig fölöslegesen ringassuk bele magunkat abba, hogy kellünk valakinek. Neveljük a fiatalságot reális gondolkodásra! Miután rohamosan eltûntek a Föld színérôl azok az álmodozó tinik, akik hittek abban, hogy megválthatják a világot, a második lépés: tudatosítani a gólyákban, hogy az egyetemi tanulás többnyire amolyan l’art pour l’art szórakozás. Mert pillanatnyilag nem úgy néz ki a helyzet, hogy a négy évnek sokunk számára kézzelfogható (értsd: pénzbeli) eredménye is lesz. Most sem hittem el feltétlenül ezt a lehangoló tényt. Szociológiára bejutva a sokadik ilyen típusú gratuláció hallatán aztán betelt a pohár: — Hova vettek föl? — Szociológiára. — ?! — néhány másodpercnyi habozás jelzi, hogy a kis lámpa csak nem gyúl fel, de a tájékozatlanságot palástolni kell: — Na hagyd csak, az is jó... — Még ha nem is jog vagy közgáz — folytatnám legszívesebben, de helyette inkább megragadom a riportermagnót, s kivonulok vele az utcára.

Egyetlen választ sem hagytam ki s ezek sorrendjét is megôriztem. A megkérdezettek csoportja heterogén a társadalmi réteg szempontjából. A Mit tud a szociológiáról, mit juttat ez a szó Önnek eszébe? kérdésre íme, a feleletek:

* Nem haragszik, ha nem válaszolok... nem tudom, nincs kedvem. * A társadalommal foglalkozó tudomány: az emberek közötti kapcsolatról és az emberek életérôl. * Inkább nem válaszolok. * Hát... vannak szociológia szakos barátaim. Ja! Eszembe jut errôl Max Weber. * A szociológia: közvélemény-érzékelô gyurma. * Számomra életkörülményt, életvitelt, életstílust jelent. * Társadalommal kapcsolatos szó. Társadalomtudomány. Az emberi közösség problémáival, a kapcsolatokkal foglalkozik. * Társadalmi gondoskodás: szegényekkel, árva gyerekekkel. Nem? * Segítség a szegényeknek? Tudom, hogy mi, s mégsem tudom megmondani, édesem. Szociáldemokrácia? * Az emberek ügyeivel foglalkozik, ugye? * A szociológia a néppel való foglalkozás. Ne haragudjék, sietek. * Társadalomtudomány. Tulajdonképpen mire megy ez a kérdezôsködés? * Foglalkozik általában minden társadalmi rétegnek az elfoglaltságával, beosztásával. Közvélemény-kutatásokat is készíthet, így tanácsokkal szolgálhat, esetleg politikai pártoknak. * Hölgyem, mibôl gondolta, hogy magyar vagyok? Társadalomvédelem? * Aranyom, hét osztályom van, honnan tudhatnám? * Társadalmi felméréseket végez, bizonyos népcsoportok vagy közösségek különbözô megnyilvánulásait figyeli. * Nagyon foglalt vagyok, elnézést. Nem is tudok gondolkodni.

A helyzetet felmértem. Ha értenék hozzá, talán egy következtetést is megfogalmazhatnék. És hümmöghetnék kedvemre. Akárcsak az a kevés szociológus, aki ma a szakmájában dolgozik.

Geambasu Réka

Mármint az Ambasador-féle, a Mãrãsti Cityben rendezett „buli" szervezôi.

Alig szálltak le Kolozsváron a gólyák, bulit ajánlott nekik szombat este a David@Co a Mãrãsti téri Ambasadorban. A tavalyi Hully Gully és a sétatéri magyarveréses elôzmények miatt jómagam is komoly kételyekkel fogadtam a város egyik magas fokú civilizáltságáról híres külnegyedében rendezendô Nagy Kollektív Összeröffenést. Elôérzetem nem csalt. Az épület elôtt ott sorakoztak a drága ruhákba öltözött, magas fokú mûveltséggel rendelkezô, bunkofonos, varázslatos nemzetállami zsigimelek és zsigimicák (szakszó). Két óra sem kellett ahhoz, hogy kiderüljön: megismétlôdik a történelmi példa. A vröbojok és vröbiucák (szakszó) számbelileg fölülkerekedtek, az Attila-ajkúak pedig megszámláltattak és igen kevésnek találtattak. Ilyen helyzetben nem maradt más hátra, mint a díszes lelépés. Szerencsére kabáttal. Egyesek, sajnos, nem voltak ilyen szerencsések. De visszavárásolhatják az ószeren. Maga a KMDSZ mondja az elnökválasztásos plakáton: „ez az a KMDSZ, amelynek semmi köze a múltkori balul sikerült, KMDSZ által szervezett Ambasador-féle bulihoz".

Ezzel szemben kellemes hangulatú, magyar, azaz valós KMDSZ-bulit szervezett az MTK kedden, a Biankóban. Vagyis a Maffia Tömörülés Kolozsvár. A jegyeket a KMDSZ-nél árulták, leginkább KMDSZ-tagok számára, így minimálisra csökkentve a fent említett antropomorf élôlények elôbukkanását. Volt ott Republic, Ossian, román rap, Modern Talking, ésatöbbi. Ja igen, bent füst volt és üvegdarabok. Meg helyszûke, kint hideg. A mérleg nyelve viszont egyértelmûen a pozitív oldalra billent el.

Il Siciliano
(polgári néven Kiss Olivér)

(Folytatás a Campus október 9-i számából)

(30.) Már jártak ösztöndíjjal külföldön 31-en (27,9%)

Negyedik rész. Diákság.

(31.) Van-e olyan szeminárium, hogy elôre tudod, nem fogsz hozzászólni?

(32.) Hogy ítéled meg, mennyire befolyásolhatod az egyetem tanügyi döntéseit?

(33.) Ha volna diákönkormányzat, vállalnál-e benne valamilyen szerepet?

Ötödik rész. Tanárok.

(34.) Hogyan látod, tanáraid anyagi helyzete befolyásolja-e szakmai teljesítményüket?

* Megjegyzés: Ezt a kérdést tanári javaslatra vettük fel a kérdôívbe. 111-bôl 105-en válaszoltak rá. Hárman azt jelezték, a kérdést értelmetlennek tartják.

(35.) A legkedveltebb tanárok*

* Megjegyzések: 1. A kérdôívben a három legkedveltebb tanár megjelölését kértük, a fenti eredmény a voksok summázata. 2. Egyszerû összeadásról lévén szó, azok a tanárok, akik nagyon népszerûek, de csak kisebb csoportokat vagy csak felsô éveseket tanítanak, törvényszerûen kevesebb voksot kaphattak.

(36.) A legkevésbé kedvelt tanárok

A tanárokkal úgy állapodtunk meg, az eredmény nem nyilvános. Voltak, persze, diákok, akik az engedményt túl nagyvonalúnak találták, a nyílt válaszok részben, 11-en (10%) jelezték, hogy ennek az adatnak akkor volna igazán gyakorlati értéke, ha a többihez hasonlóan, ezt is nyilvánossá tennénk. Minket azonban egy elôzetes megállapodás köt. Igaz, a partner-tanárokkal megállapodtunk abban, hogy az eredménynek lesz belsô nyilvánossága, de hogy valóban volt-e/lesz-e, nem tudjuk.

(37 — 44.) A tanárok részletes minôsítései

Arra kértük a diákokat, minôsítsék nyolc szempont szerint, 1-tôl 5-ig (ahol az 1-es a legkisebb, az 5-ös a legnagyobb) azokat a tanárokat, akik már tanították ôket. A szempontok a következôk: elôadásmód, szeminárium-vezetési technika, szakmai tájékozottság, általános tájékozottság, igazságosság, milyen gyakorisággal tartja meg az óráit, milyen teret biztosít az önálló, kreatív tevékenységnek. Az utolsó kérdés arra vonatkozott, milyen gyakorisággal látogatja a kitöltô az illetô tanár óráit. Minthogy itt is fennáll a személyes érintettség, a tanáronkénti adatok ez esetben sem nyilvánosak. Az összesített átlagok azonban igen. Ezek a következôképpen alakultak:

Hatodik rész. Közérzet, jövôkép.

(45.) Milyen elvárásaid voltak, mikor ide [magyar szakra] jelentkeztél?

(46.) — (47) A magyar szakon milyennek ítéled meg az egyetemi hangulatot, közérzetet? Milyennek ítéled meg ezt a másik (fô- vagy mellék)szakodon?

(48.) Szeretnél végzettséged szerint elhelyezkedni?

(49.) Látsz esélyt, hogy szándékaid szerint helyezkedj el?

Hetedik rész. Nyitott kérdések.

A legkedveltebb nemzedéktársakra vonatkozó kérdéshez hasonlóan itt sem határoztunk meg válaszalternatívákat.

(50.) Eddig mi a legnagyobb nyereséged abból, hogy diák vagy?

(51.) Mi hiányzik az egyetemen a leginkább?

Fordulatok (A jellegzetesnek tûnô, lényegre törô, érdekesebb fordulatokat próbáltam kiválasztani. Egy ilyen összeállítás, persze, egyben interpretációs játék is, bizonyos kereteken belül, a fenti válogatás alakulhatott volna máshogy is.):

§ ’átgondoltság’, ’képzési koncepció’, ’szervezettebb anyagismertetés (...) a könyvészeti anyagot nem lehet megkapni’, ’belsô koherencia épületen, kapun, csoportokon, órákon belül’, ’rend a nyelvben, irodalomban’

§ ’irodalmár nevelés’, ’komoly felkészítés’

§ ’nevelôi modellek a leendô pedagógusok számára’

§ ’kommunikáció, diák–diák, tanár–diák, tanár–tanár között’

§ ’fôleg a nagy mennyiségû anyag átadására törekednek, nem a minôségi a mérvadó’

§ ’Cosbuc-tábla a Goga-tábla mellé’

§ ’dolgozni, dolgozni, de a megírt dolgozatokhoz max. annyi megjegyzést fûz a tanár, hogy nem pontos a bibliográfiája’, ’visszajelzés a munkánkról’

§ ’hiányoznak a valódi szemináriumok’

§ ’a diák is ember’, ’emberként kezeljenek tanáraink és ne valami fellegek feletti magaslatokból adjanak értékes utasításokat’, ’a nyári vizsgák idôpontjait a tanárok ittlétéhez kell igazítani’

§ ’Cs. Gyímesi Éva miért tanít a szegedi egyetemen, mikor idehaza szükség lenne rá?’

Javaslatok:

§ a szemináriumi csoportok maximum 10 fôsek legyenek

§ legyen év eleji programfüzet a vizsgákról, kötelezô órákról, választható szemináriumokról

§ legyen több magyar könyvtáros

Összegzés (a megfogalmazások kivétel nélkül a megkérdezettektôl származnak) :

(52.) Észrevételek a kérdôívvel kapcsolatban

Egy újabb nyílt kérdés, amiben arra kértük a kitöltôt, reflektáljon magára a kérdôívre. A válaszok többsége kiegészítés, pontosítás volt, többen kérték, legyen több válaszalternatíva, néhányan új kérdéseket is javasoltak (Milyen tantárgyak hiányoznak a tantervbôl? Miért nem látogatod az órákat?). Voltak, akik szerint minden adatnak nyilvánosnak kellene lennie. Ugyanitt kaptunk néhány biztatást, dicséretet is.

IV. Rövid értelmezés

Nem vagyok szociológus, ezért csak azokat a vonatkozásokat emelem ki, amelyek a számok alapján egy be nem avatott számára is egyértelmûek.

(1.) A magyar szakosok képzése koncepciótlan, improvizált.

§ A diákok több mint fele nem látja eldöntöttnek, melyik a stratégiai irány, a pedagógus- vagy inkább az ’irodalmi munkás’ képzés.

• A könyvtárokban nemcsak a kurens megjelenések, de még a kötelezô, vizsgákon számon kért irodalom egy része sem hozzáférhetô. A diákok szerint a könyv- és folyóirathiány nehezíti meg a legjobban a munkájukat.

• A nem átgondoltan összeállított órarend miatt a diákok állandó idôkrízisben vannak, többen jelezték, hogy az órák közötti, racionálisan nem befektethetô holtidô miatt nincs elég idejük elmélyülni, könyvtározni.

(2.) A szakmai kérdések nem rangjukhoz méltóan vannak felvetve.

• A képzés nem összehangolt, a különbözô szakproblematikák a diákok számára nem konvergálnak egységes egésszé. Gyakran az alapkérdések, alapproblematikák tisztázására sem kerül sor, a diákok nem értik meg, hogy valójában mi a tétje egy-egy oktatott tudománynak. 10 magyar szakosból 1 szerint nagyrészt felesleges tantárgyakból kell vizsgáznia, további 8 szerint a tantervbe felesleges tantárgyakat is felvesznek.

• A tanárok nem dolgoznak együtt a diákokkal. Az órák nagy része abból áll, hogy lediktálják a többnyire összekomplikált jegyzeteiket. A kért dolgozatokra érdemi megjegyzést nem tesznek. Kevés az igazi szeminárium is. A diákok 64,9 százaléka elôre tudja, bizonyos szemináriumokon nem fog hozzászólni. Ez, persze, a tanárok munkáját is jelentôsen megnehezíti, és passzívnak, merevnek könyvelik el a diákokat. Kérdés, hogy a tanárok valóban értékelik-e a kezdeményezést, szabad gondolkozást, kreativitást. Ide tartozik, hogy a tanárok szemináriumvezetési technikából és a kreativitás-értékelésbôl kapták a legalacsonyabb minôsítéseket.

• A diákok szerint a magyarországi, fôleg irodalmár vendégtanárok meghívása esetén a szakmai szempontok gyakran másodlagosak.

• A megkérdezettek közül csak egy diák tartja a tanszék–diákok információáramlást jónak, 41,4 százalék közepesnek, 55 százalék rossznak. A képet a nyitott kérdésekre adott válaszok is megerôsítik.

(3.) Az ország közérzete az egyetem közérzete.

• Sok diák panaszkodik arra, hogy az egyetemen nagyon rossz a munkalégkör. Az erre vonatkozó kimutatás alapján (45-ös és 46-os kérdések) a diákok nagy része nem érzi magát jól az egyetemen, de jobban érzi magát a másik szakán, mint a magyar szakon. Ennek egyik oka az lehet, hogy kevés a magyar szakos program. Egy diák megjegyezte, hogy maguk a tanárok sem kommunikálnak egymással, ami nyilván közérzeti és közérzetfestô tényezô.

(4.) Vannak kimagasló tanári teljesítmények is.

• A hiátusok és fellebbezhetô tartalmak mellett és ellenére a középszerbôl kiemelkedik néhány figyelemre méltó tanári teljesítmény. Ôk nemcsak jó szakemberek, hanem pedagógusok, a szellem emberei, akik nyitottak a párbeszédre, egyeztetésre. Nekik köszönhetô, hogy 10 diákból csak 1 meri határozottan kijelenteni, hogy nem óhajt a szakmában elhelyezkedni, és az is, hogy ez a felmérés létrejöhetett.

V. Néhány javaslat

A következô javaslatok közül egyik sem igényel pénzt vagy politikai döntést.

1. Meglepôen sok diák jelezte, hogy részt venne a diákönkormányzati munkákban (32-es kérdés). Ha az ez irányú vállalásoknak csak fele lenne aktuális, máris elégséges feltétele egy reális diákönkormányzat mûködtetéséhez. A diákönkormányzati választások vagy jelölések viszonylag egyszerûen megszervezhetôk, elônyei egyértelmûek, érdekegyeztetô intézménnyel a diákok bizonyos fokig kimozdulhatnak a rájuk ruházott másodlagosság szerepébôl.

2. Az órarend menetének optimizálása olyan technikai apróság, amivel a diákoknak nagyon sok idôt meg lehetne takarítani. Meg kell adni a tanárnak is az esélyt, hogy alkalmazkodjon a diáksokasághoz.

A könyvészetek és vizsgáztatás módja és szempontjai már a félév elején legyenek kifüggesztve. A bibliográfiai jegyzékben szerepeljen a könyvek elérhetôsége is.

3. A nem, vagy csak kevés példányban hozzáférhetô tanulmányok és könyvek legyenek a kari könyvtár számára lefénymásolva. A költségek, vagy az infrastruktúra-használat megpályázhatók például az Iskola Alapítványtól.

4. Kérés esetén, a legtöbb szerkesztôség hajlana arra, hogy a kari könyvtár számára tiszteletpéldányt küldjön. Hasonló a helyzet a komolyabb könyvkiadókkal is.

5. Meg lehetne keresni azt a vállalkozót, aki a könyvtár folyosóján felállítana egy fénymásolót, és helybérfizetés helyett vállalná, hogy a fénymásolási díj ne legyen magasabb, mint a legalacsonyabb városi.

Kelemen Attila,
oedipus@kmdsz.soroscj.ro

A Nagyrománia Párt Kovászna megyei elnöke az Evenimentul zilei címû lap csütörtöki számában megjelent nyilatkozatában kijelentette, hogy a megyében már létrehozták azt a helyi Nemzeti Gárdát, amely szükség esetén összeállított listák alapján „begyûjti a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetôit, akiket egy ad hoc bíróság ítélete alapján kivégeznek".

A párt szóvivôje az MTI érdeklôdésére „elképzelhetetlennek" nevezte, hogy a párt tagjai közül bárki is ilyen nyilatkozatot adott volna.

A lap szerint Gicã Agrigoroae beszámolt arról, hogy a helyi Nemzeti Gárda 127 tagból áll. Van köztük „Jugoszláviát megjárt hét zsoldos", és a gárda soraiban megtalálhatók „a védelmi minisztérium és a Román Hírszerzô Szolgálat (SRI)" tagjai is. A gárda 11 fôs csoportokra oszlik, s ezek már „elfoglalták állásaikat" a városokban, Sepsiszentgyörgyön és Kovászna megyében. Állandó kapcsolatban állnak Brassó és Bacãu megyei harcostársaikkal, készen a „gerillaharcra".

A párt Kovászna megyei elnöke a lap szerint kifejtette: ha hozzákezdenek az RMDSZ autonómiatörekvéseinek megvalósításához, a magyar szövetség vezetôit „a már elkészített listák alapján begyûjtik otthonaikból, rögtönítélô bíróság elé állítják ôket, és annak ítélete alapján kivégzik: fôbe lövik, felakasztják vagy karóba húzzák ôket. Ha megpróbálnak elmenekülni, a Vasgárda volt tagjai, akik most Kanadában és az Egyesült Államokban vannak, felkutatják ôket."

A Kovászna megyei elnök nyilatkozatát az Evenimentul zilei csak a vidékre menô, elsô kiadásában közölte. Az MTI bukaresti irodájának érdeklôdésére Romulus Ioan Budura, a Nagyrománia Párt szóvivôje úgy nyilatkozott, hogy „nincs tudomása a hírrôl. A lapok egyébként is annyi mindent közölnek". Egyben kétségbe vonta annak lehetôségét, hogy a párt bármely tagja is ilyen nyilatkozatot adott volna.

A Román Hírszerzô Szolgálat sajtóirodájának egyik munkatársa az újságcikk kapcsán kijelentette az MTI-nek: kizárt, hogy a SRI alkalmazottai tagjai lennének egy ilyen szervezetnek.

Román folyó fizetési mérlegének hiánya 1998. január–júliusban 1,32 milliárd dollárra emelkedett a elsô félévi 1,075 milliárd és az 1997. január–júliusi 1,1 milliárdról.

Mugur Isãrescu jegybanki elnök közölte: az elmúlt hónapban nagy figyelmet szentelt a fizetési mérleghiány alakulásának, amely mind a helyi elemzôket, mind a nemzetközi hitelezôket aggasztja.

Isãrescu szerint a hiány az év egészében várhatóan nem haladja meg a 3 milliárd dollárt, valószínûleg 2,5 milliárd dollár körül alakul.

1997 egészében a folyó fizetési mérleg deficitje 2,489 milliárd dollár volt, ami némileg alatta maradt az elôzô évi 2,571 milliárd dollárnak.

A Dow Jones jelentése szerint Románia közép- és hosszú lejáratú adósságai 1998 júliusában 8,314 milliárd dollárt tettek ki, ami 6 millió dolláros növekedést jelent az elôzô hónaphoz képest. A kormány adóssága 4,5 milliárd dollár, az állami vállalatoké pedig 2 milliárd dollár — közölte a román jegybank. A fennmaradó rész a magánszektor adóssága.

Románia 3,295 milliárd dollárral tartozik nemzetközi pénzintézeteknek, ebbôl mintegy 1,5 milliárd dollárral a Világbanknak. Külföldi banknak 1,5 milliárd dollárral tartozik Bukarest, ebbôl 404 millióval brit, 284 millióval francia és 229 millióval német pénzintézeteknek.

Pénteken Bukarestbe érkezik ötnapos látogatásra a Világbank Romániáért felelôs igazgatója, hogy kapcsolatba lépjen a román vezetôkkel és felmérje az üzleti légkört — jelentette a Reuters a nemzetközi pénzintézetre hivatkozva. A Világbank bukaresti irodája által kiadott közlemény szerint Andrew Vorkingot, aki elsô ízben látogat a Világbank igazgatójaként Bukarestbe, bemutatkozó látogatáson fogadja Emil Constanstinescu elnök és Radu Vasile kormányfô.

Megjelenésétôl számított 30 napon belül, tehát október 14-én lépett életbe a kormány 571. határozata (megjelent a szeptember 14-i, 347. Hivatalos Közlönyben), amely részletesen felsorolja mindazokat az építményeket, technológiai és egyéb berendezéseket, amelyek tûzmegelôzési és -oltási véleményezésnek és/vagy engedélyezésnek vannak alávetve. A jogszabálynak az ismerete egyaránt fontos mind az építkezô (vagy a már meglévô épületet átalakító, módosító, fejlesztô) magán és jogi személyeknek, mind a különféle engedélyeket kibocsátó intézmények alkalmazottainak.

A kormányhatározat tíz épülettípust sorol fel, amelyek esetében kötelezô a tûzmegelôzési és -oltási véleményezés/engedélyezés (ezeket csupán összevontan közöljük): 1. adminisztratív épületek (közhatósági székhelyek, irodák, függetlenül a beépített vagy összfelülettôl); 2. pénz- és banképületek (pénzintézmények, bankok, biztosítási társaságok székhelyei, ha összfelületük meghaladja az 500 négyzetmétert); 3. kereskedelmi épületek (központok, áruházak, a közönség számára árusító nagykereskedelmi lerakatok — 300 m-t meghaladó összfelület esetén —, közétkeztetési és lakosságszolgáltatási épületek, ha befogadóképességük 50 személynél több, vagy 200 m-nél nagyobb összfelületûek); 4. egyházi épületek (templomok, imaházak, felekezeti épületek, kolostorok, beépített vagy összfelületüktôl függetlenül); kulturális rendeltetésû épületek (a jogszabály ide sorolja a kiállításokat is, valamint színházakat, rádió- és tévéstúdiókat, kaszinókat, klubokat); 6–9. oktatási, egészségügyi, sportolási és turisztikai rendeltetésû épületek; 10. egyéb típusú épületek (magas — 28 métert meghaladó — polgári épületek, kereskedôcsarnokok, elôadások és összejövetelek ideiglenes építményei, amelyek 300 személynél többet fogadnak be, középületekben vagy lakóházakban mûködô, illetve ezekhez hozzáépített termelô- vagy tárolóhelyiségek, ha összfelületük meghaladja a 100 m-t).

(A beruházó, építkezô, fejlôdô és fejlesztô cégek, magánszemélyek nagyrészt járatosak a kötelezô engedélyek labirintusában. A kezdôket figyelmeztetjük, hogy a tûzmegelôzési és -oltási véleményezés/engedélyezés — amelyet a Megyei Tûzoltócsoport volt Magyar, ma December 21. úti székhelyén kell kérni — sokszor feltétele a további engedélyek kibocsátásának.)

1998. október 9–10-én rendeztük meg másodszor a mezôségi falvakból származó magyar, román és cigány adatközlô táncosok, énekesek és zenészek találkozóját. Rendezvényünk célja az, hogy a szakmai nyilvánosság elé bocsássuk azokat a népi értékeket, amelyek ezekben a falvakban, a meghívott adatközlôkön keresztül élnek és lassan feledésbe merülnek. Más szempontból közelítve, a két fesztivál tapasztalatait összegezve, úgy látjuk, hogy rendezvényünk jó alkalom arra, hogy ezek az emberek találkozzanak, bemutassák egymásnak tudásukat, és így megmaradjon a mezôségi önértéktudat.

Szamosújvárt rendezzük a fesztivált, egyrészt azért, mert könnyebben elérhetô a meghívottak számára, másrészt a lassan nyolcéves szamosújvári táncházmozgalom olyan fiatal és nagyszámú közönséget biztosít, amely értékeli és igényli az ilyen típusú rendezvényeket.

A szamosújvári Téka és a kolozsvári Archívum Alapítvány együttmûködése minden szempontból hasznos és zökkenômentes. Örülünk, hogy sikerült ötvözni a szamosújvári szervezet tagjainak lelkesedését a kolozsváriak alapos szakmai tudásával és rendezvényszervezô rutinjával.

Az idén, korlátozottabb anyagi lehetôségeink miatt, kevesebb meghívottat tudtunk fogadni, ennek ellenére esténként 30–35 adatközlô lépett fel a szamosújvári mûvelôdési ház nagytermében. Az elôadás után, minden este táncház következett, ahol már együtt szórakozott gyerek, fiatal és felnôtt, ugyanarra a zenére, ugyanazt táncolva és énekelve. Az idei meghívottjaink Feketelak, Buza, Szépkenyerûszentmárton, Erdôszombattelke, Bonchida, Szék, Magyarszovát, Magyarpalatka, Keszü, Visa adatközlôi voltak.

Távlati tervünk az, hogy jövôre ugyanitt, ugyanúgy rendezzük meg a III. mezôségi fesztivált. Köszönjük mindazoknak, akik bármilyen segítséggel hozzájárultak rendezvényünk sikeréhez.

Németh Ildikó,
Archívum Alapítvány Kolozsvár
Balázs Bécsi Attila,
Téka Alapítvány Szamosújvár

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]