1998. október 17.
(X. évfolyam, 241. szám)

Mondhatni botrányba fulladt az ismert és elismert emberjogi (Liga Apãrãrii Drepturilor Omului) szervezet tegnap Kolozsváron megtartott kerekasztal-beszélgetése. A meghívón feltüntetett program értelmében a részt vevô meghívottaknak az emberi jogokról, ennek romániai tiszteletben tartásáról kellett volna beszélniük, megemlítve a nem kormányzati szervezetek és hatóságok közötti együttmûködést az emberi jogok tiszteletben tartása terén, javaslatokat téve a hazai polgári nevelésre és a jogok elômozdítására vonatkozóan. A résztvevôk közül azonban többen is, már a beszélgetések kezdetén, közbeszóltak, hogy mindenki ismeri a szép elméleteket, inkább konkrét tényeket és megoldásokat várnak. Példaként a kolozsvári kéregetôk és elhagyott gyermekek tarthatatlan helyzetét említették, hozzátéve, hogy a nem kormányzati szervezetek, szociális tevékenységû alapítványok jelentôsebb segítség híján nem sokat tehetnek értük. Több felszólaló saját szervezetének bemutatására, vagy éppenséggel öndicséretre korlátozódott, egyesek pedig politikai diskurzust tartottak, magyar egyetemellenes kirohanásokkal fûszerezve. Tény, hogy a kéregetô, tehát általában a szociális problémákkal küszködôk helyzete is egyrészt kötôdik az emberi jogokhoz (javasolták is egyébként, hogy foglalják alkotmányba a méltó életkörülményekhez való jogot), az ilyen irányban felszólalókat azonban igyekeztek rövidre „fogni". Fogadjuk el, hogy az elégedetlenség és a találkozó kudarcként való megítélése a kerekasztal témájának félreértése lehetett.

A rendezvényen a LADO elnökségén és helyi képviselôin kívül jelen volt Buchwald Péter alprefektus, Ioan Pop, a törvényszék elnöke, valamint iskolaigazgatók, nem kormányzati szervek és alapítványok képviselôi, ügyvédek, parlamenti képviselôk. Nicolae Stefãnescu Drãgãnesti, a LADO elnöke bevezetôjében kiemelte, hogy a mindenkori kormányok következetesen figyelmen kívül hagyják a szervezetet, pedig számtalan külföldi intézmény, szervezet kéri fel ôket nem egy esetben, hogy jelentést készítsenek az emberi jogok hazai tiszteletben tartásáról. „Anélkül, hogy ezt bárki zsarolásnak minôsítse, mi a hibák, tévedések vadászai vagyunk", hangsúlyozta a LADO elnöke, aki a magyar egyetem körül kialakult helyzetet is az emberi, ezen belül pedig a kisebbségi jogok megsértésének könyvelte el. A kormányt köteleznie kellene, hogy pártelnökei egyezményt írtak alá az egyetem létesítésérôl. Példának hozta fel a finnországi svédeket, hangsúlyozva, hogy a nyugati demokráciákban nincs helye ilyen jellegû nézeteltéréseknek. Rendkívül súlyosnak ítélte, hogy a koszovóihoz hasonló, esetleges erdélyi konfliktus lehetôségét minisztériumi, tehát hivatalos szinten tárgyalják, ezzel is befolyásolva az embereket és a nyugalmat.

A beszélgetésen részt vevô Ioan Vida Simiti parasztpárti szenátor elítélte, hogy Romániában továbbra is tagadják a tulajdonjogot, és általában az emberi jogokat nem értékelték újra, egyrészt gazdasági, másrészt erkölcsi értelemben. Ioan Pop törvényszéki elnök kifogásolta, hogy az állam továbbra is túlságosan beleavatkozik az emberek jogaiba, személyes dolgaiba. Több figyelmet kellene szentelni a bûncselekmények áldozatainak (a témánál maradva — jogaik érvényesítésére), hiszen ôk legtöbb esetben képtelenek az elszenvedett anyagi kárt visszaszerezni. Ehelyett az állam az elítéltek börtönbeli eltartására költ. A beszélgetés itt ráterelôdött az elítéltekre, hiszen nekik is vannak jogaik, valamint a börtönök siralmas állapotára. A túlzsúfoltságon az elôzetes letartóztatottaknak szánt külön épülettel próbálnak enyhíteni, mondotta a rendôrség képviselôje.

Javasolták, hogy az iskolákban több figyelmet és komolyságot fordítsanak a polgári nevelésre, ezen belül pedig az emberi jogokra. De mivel a diákok között is terjed az erôszak, gyakoriak a lopások, a nem kormányzati szervezeteknek kellene összefogniuk mindennek megakadályozásáért.

A szervezetek képviselôi felrótták a szervezôk erôszakosságát, amely az ôk elhallgattatásukban nyilvánult meg. A szervezôk ellenben elítélték, hogy a jelenlevôk csupán saját pecsenyéjüket akarták sütögetni. Az emiatt kialakult ellenséges-megsértôdôs légkörre a LADO elnökének az volt a véleménye, hogy a kolozsvári polgári társadalom nem érett meg ilyen jellegû beszélgetésekre. Felrótta, hogy senki nem említette a Konstancán meggyilkolt LADO-képviselô esetét, amely — teljes felelôsséggel jelenti ki — politikai gyilkosság volt.

(újvári)

Iuliu Pãcurariu demokrata párti képviselô pénteki sajtótájékoztatóján elsôsorban a parlament és a képviselôház pénzügyi szakbizottságának heti munkájáról számolt be. A képviselô a koszovói válsággal kapcsolatban rámutatott: felelôtlennek és teljesen alaptalannak tarja azokat a kijelentéseket, amelyek szerint Kovászna és Hargita megyében Koszovóhoz hasonló konfliktus bontakozhat ki, mivel Romániában rendezôdött a nemzeti kisebbségek, fôleg a magyar közösség helyzete. Emlékeztetett arra, hogy a nemzetközi szervezetek felfüggesztették az ország monitorizálására vonatkozó határozatot, amely szintén bizonyítja, hogy Románia teljesítette a kisebbségekkel szemben vállalt kötelezettségeket. Pãcurariu a Petôfi–Schiller magyar–német multikulturális egyetem létesítésérôl úgy vélekedett, hogy elôször a sürgôsségi kormányrendelettel módosított tanügyi törvény parlamenti elfogadása szükséges, s csak ezt követôen lehet vita témája az egyetem létesítésérôl rendelkezô kormányhatározat. A képviselô ugyanakkor hangsúlyozta: ha az egyetem mégis létrejönne, nem ért egyet azzal, hogy kolozsvári székhellyel mûködjön, mivel ez a Babes–Bolyai Tudományegyetem szétválásához vezethet.

P. A. M.

A kolozsvári PRODVINALCO által életbe ültetett áremelés hatását még nem érzik igazán az alkoholforgalmazásban érdekelt cégek, hiszen az erdélyi rosszabb minôségû — de összehasonlíthatatlanul olcsóbb — alkoholtermékek jó ideig elfogadható alternatívát jelentenek azok számára, akik drágának találják a Kolozsváron gyártott nedûket.

— Két okból voltunk kénytelenek 15–20 százalékkal megemelni a PRODVINALCO-termékek árát: az ECU értékének növekedése, valamint a luxusadó miatt — mondta Irimie Ioan kereskedelmi igazgató. — Mint ismeretes, kormányhatározat döntött arról, hogy a luxusadó 20 százalékkal fog megemelkedni. Sajnos, nem arról van szó, hogy csak az „olcsóbb" italaink drágulnak: minden termékünk meg fog drágulni már ezen a héten.

— Olyasmit is hallottam, hogy „tápláló alkoholos termékeket" is piacra fognak dobni. Igaz ez?

— Arról van szó, hogy nemsokára sajátos termékekkel fogunk elôrukkolni: olyan üdítôkkel, levekkel, amelyek alkoholt fognak tartalmazni. Azaz vitaminozott alkoholos termékeket is forgalmazni fogunk néhány heten belül.

— Olyanok lesznek ezek, mint egykoron a Vinisor nevû „borocskák"?

— Nem. Szó sincs errôl. Félliteres palackokban fogjuk majd ezeket piacra dobni. A gyártás már be is fejezôdött, legkésôbb decemberben vásárolható lesz majd a csak 5 százalékos alkoholtartalommal bíró Alcowilt üdítô. Árat egyelôre még nem mondhatok, de reménységeink szerint kb. 4500 lejbe fog kerülni majd egy üveg. Mi jó ötletnek tartjuk ezt az alkoholos üdítôt — amely különben nem a PRODVINALCO találmánya —, már csak azért is, mert kevesebb alkoholt tartalmaz. Mi különben tisztában vagyunk az alkohollal való visszaéléseknek a társadalomra gyakorolt hatásaival, éppen ezért a mi reklámjaink sokkal diszkrétebbek, mint például egy ugyanilyen nagy áruforgalmat lebonyolító más gyárénak.

— Mi lesz akkor „A PRODVINALCO-termékek életre keltik a képzeletedet" reklámmal? Az Alcowiltre is érvényes lesz ez?

— Igen — neveti el magát az igazgató. — Csak ezzel a termékkel „lassabban kelti majd életre"...

Szabó Csaba

Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke levélben üdvözölte az Európai Felsôoktatásban Tanulók Szervezetének (AEGEE) Magyar–román kapcsolatok 2020-ban címmel pénteken Kolozsvárott kezdett konferenciáját, amelynek Emil Constantinescu államfôvel együtt ô a fôvédnöke.

A magyar államfô méltatta a román hatóságoknak azt a szándékát, hogy létrehozzák a Petôfi–Schiller magyar és német nyelvû egyetemet. Göncz reményét fejezte ki, hogy sor kerülhet a román kormányprogram következô pontjának megvalósulására, nevezetesen egy magyar egyetem létrehozására Kolozsváron — közölte a rádió.

Ion Iliescu, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának elnöke, aki részt vett a konferencia megynyitóján, bírálta Göncz Árpád üzenetét, megengedhetetlen beavatkozásnak nevezte Románia belügyeibe. Iliescu úgy vélekedett, hogy a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem minden tanulási lehetôséget biztosít a magyar és a német kisebbség számára.

A konferencia résztvevôi ellenezték a magyar–német nyelvû Petôfi–Schiller egyetem létrehozását. Az egyik német elôadó, Ralph Boehlke azt hangoztatta: a kisebbségek nyelvén tanító felsôfokú oktatás létrehozása nagyon jó ötlet, ugyanakkor hiba lenne, ha a kisebbségeket elválasztanák a román többségtôl. Az elôadó szerint például Németországban, aki nem tudja a német nyelvet, nem érvényesülhet — jelentette a román rádió.

Az AEGEE Európa egyik legnagyobb diákszervezete, amelynek tagja lehet minden felsôoktatásban tanuló hallgató. A brüsszeli székhelyû szervezetnek mintegy 20 ezer tagja van a földrész 258 egyetemi városában. A kolozsvári tanácskozás a szervezet egyik legfontosabb idei rendezvényének számít.

— követeli Ion Iliescu Radu Vasile kormányfôtôl. Az RTDP elnöke azzal fenyegetôzik, hogy ha a miniszterelnök 30 napon belül nem vonja vissza a multikulturális egyetem létrehozására kibocsátott kormányrendeletét, azt a legnagyobb ellenzéki párt az ítélôtáblánál támadja meg. Iliescu szerint a kormányrendelet ellentmond a tanügyi törvény és a román alkotmány elôírásainak. Ha a kormány a Petôfi–Schiller multikulturális egyetemet létre akarja hozni, elôbb törvénymódosítással harcolja ki a tanügyi törvény és a felsôfokú oktatási intézmények akkreditálásáról szóló törvény idevágó cikkelyeinek módosítását, javasolja Ion Iliescu.

A román diplomácia vezetôje, Andrei Plesu a Pro tv Találkozás a sajtóval címû mûsorában bírálta az RMDSZ-t, amiért „az ország súlyos gazdasági helyzetében taktikai hibát követ el egyetem-követelésével". A külügyminiszter azt is elmondotta: Ukrajnának nem volt ellenvetése azon román javaslattal szemben, hogy Csernovicban multikulturális egyetemet hozzanak létre, amelynek a román mellett magyar és német kihelyezett fôiskolái is volnának. Románia egy ilyen egyetemben gondolkozhat: súlyos pénzügyi helyzetünk nem teszi lehetôvé egy önálló magyar egyetem létrehozását, vélekedett Andrei Plesu.

mert a tanügyminiszter ellenzi a Petôfi–Schiller multikulturális egyetemet. Beadványukban felszólították a miniszterelnököt, hogy ne támadja tanügyminiszterét annak különvéleménye miatt. Ha a minisztert leváltanák, a tanárok azonnal általános sztrájkba lépnek, szól a Mediafaxhoz eljuttatott közleményük. A meghirdetett sztrájkkal nem a miniszter ellen harcolnak, hanem a kormányt hibáztatják a súlyos pénzelvonásokért.

Október 22-én, csütörtökön, délután 5 órakor a Heltai-alapítvány székhelyén (Mikó utca 18.) nyílik a hobbiklub 2. kiállítása, melyen szombattal bezárólag, képeslapok, zsebnaptárok, gyufásdobozok, hûsítôs és sörös kupakok, poharak, golyóstollak, dobókockák, sportzászlók, papírszalvéták, tealógató, kinder-figurák gyûjteményeit láthatják az érdeklôdôk. Az expó órarendje: pénteken 11–18., szombaton 10–13 óra között.

Október 19-tôl 40%-ról 48-%ra növeli a takarékpénztár (CEC) az éves kamatot.

• Üzlettársa élettelen testét fedezte fel a szamosújvári Stefan Daniel a Bunesd és Néma közötti erdôben, mintegy 50 m-re a fôúttól felakasztva. Telefonon értesítette a rendôrséget, s a nyomozócsoport is azonosította a holttestet a 35 éves széki Lengyel Sándor személyében. A színhely közelében felfedezték L. S. fehér színû Mazdáját, az ülésen pedig a lányának szóló levelet. Erôszakos cselekedetre utaló külsérelmi nyomokat nem találtak a holttesten, felboncolják.

• Többszörös kihágásért többszörös bírságot fizetetett három felsôkosályi szekeres: Gavril Rus, Tiberiu Fãrcas és Tiberiu Lingurar. Az ellenôrzés során kiderült: a sötétség és a köd ellenére nem megfelelôen kivilágított szekereken mindhárman egy-egy köbméter tûzifát szállítottak, amelyek eredetét nem tudták igazolni. A Romsilva által 2,5 millió lejre értékelt fát elkobozták, s 260 ezer lej büntetést róttak ki. A közlekedési kihágás pedig még 450 ezer lejt „ért".

• Gyûrûjétôl fosztotta meg Vasile M. 17 éves tanulót a munkanélküli Marius Aitai (27), aki kedden este V. M.-et Dorobantilor utcai háza közelében késsel fenyegette meg és rabolta ki. A rendôrség azonosította és ôrizetbe vette Aitait, akirôl kiderült, hogy két fogházbüntetésrôl szóló rendelet is vár rá: az 1998. 09. 02/1388-as és az 1998. 06. 29/1018-as. A nôtlen, középiskolát végzett férfi azt nyilatkozta, hogy tüdôbeteg — további sorsáról a napokban döntenek.

• Csalás, közokirat hamisítás és hamisított okirat tudatos felhasználása alapos gyanújával vizsgálják Adrian Dascãl Porumbot (29) a Proimpex Coradi Kft. társtulajdonosát és ügyintézôjét. A rendôrség megállapította, hogy június 17-én kapcsolatba lépett a Sinterom céggel, és egy 1995-ös szerzôdés alapján 40 millió lej értékben gyújtógyertyát és más munkadarabokat szállított el. A fizetés részleteként 16 millió 227 ezer lejrôl szóló csekket állított ki, amelyet viszont a Bankcoop visszautasított, mert ekkora összegre nem volt fedezet.

• A legutóbbi piaci „razzia" során 19 gazdasági egységet és 54 termelôt ellenôriztek, 16 bírságot róttak ki (2,4 millió lej összértékben), 1,760 millió lej értékû árut koboztak el. Lebukott két viszonteladó: a virágosbereki (Beszterce-Naszód megye) Felica Funer (29) 140 kg paprikát és

15 kg hagymát, Ioan Moldovan pedig 35 kg uborkát és 28 kg zöldpaszulyt vett meg az oltyánoktól, és megpróbálta saját hasznára értékesíteni.

(pja)

A lap Brassai Sámuel halálának 100. évfordulóján tartott emlékülés néhány elôadását teszi közzé: Kiefer Ferenc, Brassai Sámuel és a XIX. század nyelvtudománya; É. Kiss Katalin, Brassai Sámuel és a magyar generatív mondatszerkezet; Elekfi László, „Határozó" és „jelzô" Brassainál és azóta; Varga László, Brassai Sámuel és kortársai a magyar mondat hangsúlyozásáról; Gaal György, Brassai Sámuel és a kolozsvári egyetem; Péntek János, Regionalitás és egyetemesség a kolozsvári nyelvészek munkásságában.

A Vitafórum-ban Benkô Elek, Módszer és gyakorlat a székely rovásírás kutatásában címen Ferenczi Gézának egy korábbi cikkére válaszol. Az Adattár-ban Sas Péter Kelemen Lajosnak Móricz Zsigmondhoz írt leveleit és Joó Tamás István Magyardécse helyneveit teszi közzé. A Szemle rovatot Szabó Zoltán, Zsemlyei János és Vasiliu Gabriel jegyzi.

Negyedévi és október havi elôfizetôink, valamint rejtvényfejtôink között összesen 60 díjat sorsolunk ki október 19-én, hétfôn, este 6 órai kezdettel az Apáczai Csere János Líceum fizikumában.

Negyedévi elôfizetôink közül a szerencsés nyertes az Amic ajándékával, egy Elin gôztakarító géppel gazdagodik.

Október havi Szabadság-elôfizetôink között a következô nyeremények találnak gazdára: 1. Tápegységgel ellátott tévéantenna erôsítô (Intersat), 2. táska (VSA), 3. mosópor (3 kg-os), tusfürdô, ablaktisztító, mosogatószer (Dalmarom Impex), 4. viaszosvászon asztalterítô és csempe-lehúzósképek (Tapet — Center), 5. textilöblítô, folyékony szappan, univerzális mosogatószer (Dalmarom Impex), 6. meglepetéscsomag (Hélène), 7–10. illatszercsomag (Transvital Cosmetics és Cosmetic Plant), 11–15. könyvcsomag (Erdélyi Gondolat Kiadó), 16. Egy falat egészség (természetes táplálkozás csomagja a Gondolától), 17–21. hanglemezek és könyvek (Tar Koppány Zsolt Alapítvány, Dusa Ödön, Kiss János), 22–31. papíráru és száraztészta (Mucart és Superpast), 32–34. édességcsomag (Fundy).

A Szabadságban és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazinban megjelent négy rejtvény helyes megfejtôi a következô díjakat nyerhetik: 1–3. CD lemez, 4–5. mûsoros kazetta, 6–10. hanglemez, 11–15. könyvjutalom.

A csak a Szabadságban megjelent három pályázati rejtvény beküldôi között egy-egy havi lapelôfizetést (1–2. díj) és könyveket (3–10. díj) sorsolunk ki.

Hagyományos figyelmeztetésünk: minden nyereményünk tárgy vagy szolgáltatás, tehát pénzbeli ellenértéket a nyertes semmi esetben sem igényelhet!

Hétfôi rendezvényünkre szeretettel várjuk az érdeklôdôket, és jó szórakozást kívánunk!

Az Erdélyi 56-os Bajtársi Társaság, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága (MET) és a Heltai- alapítvány 1998. október 23-án 18.00 órakor Megemlékezô Ünnepséget szervez a Heltai-alapítvány székhelyén. Ugyanakkor az ’56-os forradalom magyarországi és erdélyi eseményeit bemutató fotó- és dokumentum-kiállítás nyílik.

Tisztelettel kérjük, hogy akinek a birtokában az ’56-os forradalommal kapcsolatos dokumentum-jellegû irat, levél, korabeli sajtótermék, képanyag, mûvészi alkotás, perirat, tárgyi emlék stb. van, azt a kiállítás idejére szíveskedjék kölcsön adni a Heltai-alapítvány Mikó-könyvtárának. A dokumentumok épségéért a könyvtár felelôsséget vállal. Kívánságra, a kiállítás idején, a dokumentum mellett feltüntetjük a kölcsönadó nevét. A segítôkészségért elôre is köszönetet mondunk.

A dokumentumok végsô átadási idôpontja 1998. okt. 18., hétköznapokon 10–18 óra között a Mikó-könyvtárban (Mikó utca 18.), tel.: 190-096, 190-816.

A megemlékezés tervezett mûsora

A kiállítás megnyitása után mûvészi mûsor a Márkos-kvartett közremûködésével. Majd Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán, Páskándi Géza: Betyárrigmus ’58-ban, és Puskás Attila: Október 23. címû versei hangzanak el. Ezt követi: Gagyi Balla István elôadása és az Ötvenhatosok és politikai elítéltek erkölcsi igazságtétele — VET.

További információk a VET kolozsvári irodájában: Mócok u. 16., tel.: 199-527.

Az utóbbi hónapokban, mit hónapokban, években mi is a menô? Az egymást cikizés, idegesítés. Ha én nem tudok jól aludni, ne tudjon a másik se. Ha én bal lábbal keltem, hadd legyen a másiknak péntek 13. Nem tudtam mai napig sem rájönni, miképpen zajlik az, hogy míg 22 és fél millió nyugodtan alussza éjszakai álmát, addig a többi azon töri a fejét, hogy miképpen törjön borsot az ellenzék, a koalíció, az üzlettárs, a kolléga, a szomszéd vagy éppen az élettárs orra alá. Mi itt a cél? Figyelemelterelés? A gyermekkori mumus hiányérzete? Vagy a remény, hogy hátha egyszer csak megüt valakit a guta? Egyeseknek naprakészen vannak ilyen kis infarktusra, vérnyomás-emelkedésre javallt borsocskái, amiket törögetnek a parlamentben, a tv-mûsorok fô adásideje alatt, a munkahelyen vagy otthon. Amennyiben az én elméletem valós, és az elôkészületek az éjszaka leple alatt folynak, akkor a kiszemelt áldozatok csak abban reménykedhetnek, hogy egyszer a gaz méregkeverôk csak kidôlnek majd álmatlanság miatt a sorból. Az is, aki valamikor éjféltájt azon töri a fejét, miként ijesztgessen koszovói példára hivatkozva polgárháborúval egy új egyetem létesítése kapcsán. Na, ne tessék viccelni. Megnézném én a román szomszédasszonyomat, akivel már több évtizede élünk békés kölcsönkéregetésben, hogy egy szép nap, amikor két tojásért kopogok be hozzá, a pisztolyt rántja elô, rám üvöltve: Ezt kapsz, ni! Vagy az egy cégen belül dolgozó munkatársak furkósbottal fognak egymásnak esni, mert az egyik a másik felségterületén átgázolva, igaz, a cég javára, lebonyolított egy jövedelmezô üzletet. Vajon kihal a közös érdek? Már senki nem ismeri azt a dumas-i mondást, hogy „egy mindenkiért, mindenki egyért"? Az általános helyzet, sajnos, ezt bizonyítja. De talán még nem késô. Hogy nem fogjuk egyhamar egymást átölelni és megcsókolni az elkövetkezô tíz percben, az lehet. De legalább egy icipici összefogást meg lehetne próbálni, most a végórákban, értek ezalatt teljes gazdasági csôdöt országos, vállalkozói és háztartási szinten. A létbiztonság veszélyeztetettségét, a belsô béke felbomlásának esélyeit ne súlyosbítsa tovább az álmatlanok csapata. Mindig is kettôn állt a vásár. És ha az egyik fél töri a borsot a másik fél orra alá, akkor ne prüszköljenek, hanem próbáljanak könnyed mozdulattal békejobbot nyújtani. Hátha így elmarad a képviselôház legutóbbi cikije, és mégsem törlik el a 22-es kormányrendeletet.

Horváth Gyöngyvér

Bár eddig is elôfordult, hogy megrágalmaztak valamelyik újságban, már hosszú évek óta eszembe sem jutott, hogy éljek a replika jogával. Az az elvem ugyanis, hogy aki közszereplést vállalt, az vállalta a reflektorfényt, sôt, azt is, hogy a legnehezebb pillanatokban szándékosan a szemébe világítanak. Ezt el kell viselni!

Most viszont nem ennyirôl van szó, nem egyéni sérelemrôl, hanem ennél sokkal többrôl.

A Szabadság 1998. október 16-i számában, Makkay József tollából olyan cikk jelent meg (Egyházi misszió a magyarságért), amely engem úgy rágalmaz meg, hogy ezáltal nyilvánvalóan legmegbecsültebb intézményünket, az egyházat akarja szembefordítani az RMDSZ-szel. A sajtószabadságot én a lehetô legtágabban értelmezem, de ebbe még így sem férhet bele, amit Makkay József úr tesz. Makkay József úr ugyanis olyasmit állít, amit én sohasem mondtam az egyházról. Miért is mondtam volna azt, hogy az egyház ne foglalkozzék az oktatással, amikor ennek éppen az ellenkezôjét hirdetem — és hirdeti az RMDSZ. Az egyház legbiztosabb intézményünk, támaszkodnunk kell rá oktatásban és kultúrában is, és számos kérdésben együtt, egységesen kell fellépnünk. Mostanáig is így jártunk el, és errôl részletesen beszámolhatott volna például Kötô József, az RMDSZ mûvelôdési és egyházi fôosztályának vezetôje, ha az Önök munkatársa megkérdezte volna.

Szerencsére egyházfôink sokkal jobban ismernek minket, mint Makkay József úr, és meggyôzôdésem, hogy nem lehet szembefordítani ôket érdekvédelmi szervezetünkkel.

Markó Béla

Már írtam egyszer egy dühös fenevadról, egy láncos kutyáról, de az legalább házôrzôi feladatát teljesítette, igaz, túl nagy buzgósággal, úgy, hogy a kívül elmenôket is megharaphatta, de ennek is a gazdája volt az oka, mert valóságos „kifutópályát" épített a hörgô-vicsorgó cerberusnak. Amelyekrôl most írni akarok, nem végeznek semmilyen hasznos munkát. És nem is az egyre szaporodó gazdátlan kutyákról lesz szó, amelyek kétségkívül gondot jelentenek, tele van velük a város, nem is mindig veszélytelenek, de az én „riportalanyaimhoz" képest szelíd, aranyos teremtések. Mellesleg szólva, a kóbor ebeket újabban sterilizálják egyes helyeken, hogy ne sokasodjanak a végtelenségig (s ez rendben is van), ám az én „hûséges barátaimat" tenyésztik, gonddal szaporítják, pedigréjük, mifenéjük van. A kivert kutyákról még annyit, hogy egyesek közülük igyekeznek hasznossá tenni magukat, itt nálunkfelé, a város szélén, egy-kettô a „7 ikrának" nevezett élelmiszerboltot ôrzi önszorgalomból, talán kapnak ezért valami csontot, ételmaradékot, amiért elûzik körbelocsolt „felségterületükrôl" a többi ebet, meg éjszaka a tolvajokat. Ám az én „barátaim"... Azokat nem azért neveztem hûségeseknek, mert a kutyára ez a tulajdonság a jellemzô, bár bizonyos értelemben mégis errôl van szó, mert „hûségesen", értsd: kitartóan igyekeznek engem megharapni. Egy jó hónapja történt, hogy feleségemmel a Bükkben sétáltunk. Nem sokkal azután, hogy fölér az ember a Monostor felôl a gerincútra, van ott egy diófákból álló erdôcske, amellett vezet egy igen „kies", gyepes sétány. Alighogy rátértünk az útra, látunk ám egy hegyes orrú kutyát, úgy rémlik, pitbullnak hívják a fajtáját, de hogy így írják-e le, abban végképp nem vagyok biztos. Hát ez ott tôlünk vagy húsz méterre úgy kezdett el viselkedni, mint nemrégiben a tévében a macska a rajzfilmek bevezetô képsorain, amikor felhorgadó karmaival, meredô farkával, szeme célgömbjével betájolta az egeret. Vadászó fenevad módjára, lassú-óvatos léptekkel közeledett, majd mintha puskából lôtték volna ki, reánk rontott. Én már addig is kiáltottam egyet-kettôt a gazdája felé (meglett ember volt az illetô, nem amolyan éretlen kamasz), ott lopta a zöld diót a mindenki, tehát a senki diófáiról (ez a diós még amolyan szocialista maradvány, csak azt nem tudom, miért kell éretlenül leszedni a gyümölcsét, illetve, tudom: azért, hogy ne legyen a tiéd; igaz, hogy én se veszem hasznát — legfeljebb zölddió-dulcsácát lehet készíteni belôle, de ahhoz sok cukor kell —, de te sem sütsz diós beiglit a termésébôl!), szóval kiabáltam én, de nem hederített rám senki. Most már igazán nagyot ordítottam, magam elé kaptam a hátizsákot a vállamról, ám szegény feleségem, akinek nem volt mivel védekeznie, ugyancsak megrémült. Úgy két-három lépésnyire mégis csak oldalt ugrott a szörnyeteg és nem reánk, talán a nagy kiáltástól, talán, mert csak megjátszotta a támadást. Ugatott veszettül. Ezek után a gazdája is méltóztatott rászólni, ám amikor mondtuk neki, hogy illene jobban vigyázni, jobban féken tartani a kutyáját, még ô állt a (dió)erdô felôl, mondván, miért éppen ott kell nekünk sétálni. Igaz is, úgy kell nekem. Hogy jövök én ahhoz, hogy csak úgy sétára induljak a feleségemmel? Miért nem szaladgálok szombaton és vasárnap is kéziratokkal a kezemben, szorgalmas vigécként, miért nem próbálok ilyenkor is könyvet eladni a spíszbürgereknek? Holott én csak Kosztolányi intését igyekszem megszívlelni: „...hát te mit kerestél / ezen a földön, mily kopott regéket, / miféle ringyók rabságába estél, / mily kézirat volt fontosabb tenéked, / hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél / és annyi rest éj, / s csak most tûnik szemedbe ez az estély?" Vagyis az a pompás vendégfogás, amelyet a természet s az a „nagy ismeretlen Úr" rendez a halandó számára.

Nem sokkal utóbb, szinte ugyanott és ugyanúgy, egy másik eb támadt rám, s csak a kezemben levô vadvirágcsokorral, piros bogyós gyallyakkal tudtam megvédeni magam. Akkor egy József Attila-vers járt a fejemben: „Hát kijöttem ide, az erdôbe (...) / ez az elvaduló csahos rám támadt / s kijöttem, hogy erôm összeszedje, / mint a néni a gallyat, a bánat." És akkor itt, ugye, ez a másik csahos támad rám. Hát, kedves gazdik, nekem ebbôl elegem van! Hogy önök mit csinálnak a kutyájukkal a tömbházak szûk szobáiban, az az önök dolga. Hogy vélt fensôbbségük, hatalmuk, erejük fitogtatására ilyen kitenyésztett szörnyekre van szükségük, ez is az önök dolga. S hogy a dolgok természetébôl adódóan a kutyát sétáltatni kell, ez is rendben van. De hogy azt a pokolbéli fajzatot képtelenek „megnevelni", civilizált viselkedésre tanítani (merthogy erre önmaguk esetében is képtelenek, ezért igaz a mondás, hogy a kutya olyan mint a gazdája) — ez már engem is érint, mert úgy látszik, engem valamiért kiszemeltek. Közlöm önökkel, hogy én is kiszemeltem magamnak egy fémnyelû, jó fogású kirándulóbotot. Hatvan éven felül engem is megillet egy ilyen szerszám. Legközelebb nem virágcsokorral és versidézetekkel fogadom kedvenceiket, hanem a botommal. Lehet, hogy én húzom a rövidebbet, lehet, hogy a kutya és gazdája együtt fognak összemarni, helybenhagyni. De igyekszem betyár módra forgatni a fokosomat, jól célozni vele. Épp arra a sötét, vadállati koponyára. És akkor a rohadt dogból hótt dog, akarom mondani dög lesz. Ha ilyen nagyon kitüntetnek ugatásukkal, harapni kész magatartásukkal, az én cérnám is elszakadhat egyszer.

Jancsik Pál

Legalább öt éve foglalkoztat már annak a színmagyar Magyarlétának a titka, ahol a szülôk — évek óta rendszeresen — nem a községközpont magyar iskolájába íratták ötödikes gyereküket, hanem a tôlük két kilométernyire fekvô szomszédos román falu román tagozatára. Az évek során sokféle magyarázatot találtam arra, hogy miért menekülnek a magyar magyarlétaiak az anyanyelvükön történô oktatástól. Úgy éreztem akkoriban, hogy a két település — a „kicsi, szegény, buta" Magyarléta és a tôlük nyolc kilométerre elterülô „gazdag, büszke, mûvelt" Tordaszentlászló — közötti ilyen-olyan — nekünk, kolozsváriak számára nem egészen tisztán érthetô — sajátos ellentétek a fô okai a „Magyarléta-jelenségnek". Lélekbúvár barátom akkoriban rá is vágta: komplex kisebbségi érzésrôl van szó, amit a mai világban (a mai politikai konjunktúrában) csak aggódva lehet figyelni, de gyógyítani nem... Amikor a magyarlétaiak a saját falujukban létrehozott magyar iskolából is „visszaszöktek" a román falu iskolájába — mint arról már az egész erdélyi magyarság is megdöbbenve értesült —, rájöttem, hogy bármennyire is hihetetlen, de lényegében semmmi új „nem állt be" a magyarlétai szülôk viselkedésében: ugyanarról a kisebbségi érzésrôl van szó, amelyrôl fentebb írtam. Most csak két új elemmel gyarapodott a sajátos viselkedésüket meghatározó oksorozat: a fokozott BIZALMATLANSÁG-gal, és a BIZONYTALANSÁG-gal.

A „Magyarléta-jelenség" csomóit bogozgatva már régen felfigyeltem arra, hogy az ügyben érintettek szinte kivétel nélkül bizalmatlanok valaki vagy valami iránt. Bizalmatlanok az oktatók, bizalmatlanok a tanárok, bizalmatlanok a szülôk, bizalmatlanok a diákok, bizalmatlanok a tanfelügyelôk, bizalmatlanok az újságírók... A „Magyarléta-ügynek" különben mindig is sajátos színezetet kölcsönöztek a személyi ellentéteken, bizalmatlanságokon alapuló visszafojtott indulatok. Nem szabad ugyanis elfelejteni, hogy a községközpont, ahova a magyarlétai elemi osztályt végzettek jártak (illetve az évek folyamán egyre gyakrabban nem jártak), szinte kisvárosi hangulatú! A Tordaszentlászlói Általános Iskola nem egy falusi iskola, hanem egy komoly vidéki-kisvárosi középiskola, ahol mindig is egy messze átlagon felüli hivatás- és magyarságtudattal rendelkezô tanári gárda állt készen, hogy akár szombaton vagy vasárnap is (alkalmival, ha kellett) elinduljon Tordaszentlászlóra, ha az iskola ügye vagy jó híre megkívánta! Ebbe az iskolába a sokkal szerényebb kulturális múlttal rendelkezô — és ez nagyon fontos: tájszólásban beszélô — Magyarléta gyerekei mindig is egy kicsit idegenkedve jöttek. Amikor tavalyelôtt (vagy azelôtt?) a magyarlétai jelenséget „kutattam", többen is elmondták nekem, hogy „a szentlászlóiak gazdagok, és csúfolkodnak velünk, mert mi szegények meg buták vagyunk... Akkor miért ne menjünk a románok közé, akik ugyanolyanok mint mi, nem kell olyan sokat tanulni sem náluk, mint a magyar iskolában, Szentlászlón... Mi a románok közt otthonosabban érezzük magunkat, mint Szentlászlón, a magyarok között..."

Azzal, hogy az idén létrehozta a tanfelügyelôség a Magyarlétai Középiskolát, mindenki azt hitte — jómagam is —, hogy megoldódott az ügy! Az egyetlen dolog, amit szinte senki nem vett figyelembe, az a hosszú évek alatt kialakult fokozott magyarlétai BIZALMATLANSÁG volt. Ez pedig a „sajátosan" (hogy ne írjam: együgyûen) gondolkodó magyarlétai szülôk esetében hatványozott módon jelentkezett: elvette józan ítélôképességüket. Addig, amíg csak kérni kellett az iskolát, minden szülô benne volt a dologban. Amikor viszont az elsô kósza hír terjengni kezdett, hogy az iskola nem is fog beindulni, mert „Funar nem engedi", a magyarlétaiak pánikba estek, és már csak azt lesték, mikor tudnak annyi „bizonyítékot" összeszedni az iskola halva születésével kapcsolatban, hogy „tiszta lelkiismerettel" visszamenjenek a szomszéd román falu román tagozatára. Nem bíztak senkiben, csak magukban... (Ez különben nagyon fájdalmas igazság.) „— Nincsenek tanárok, nincsenek könyvek... — mondogatták egymásnak. — Az lesz a vége, hogy év közben kiderül: nincs engedélyezve a magyarlétai iskola, aztán már csak Tordaszentlászlóra vihetjük gyerekeinket, mert a román iskolába nem fogadnak vissza."

Amikor pedig augusztus végén elhangzott egy olyan lényegében ártatlan kijelentés egy jóindulatú oktató szájából, hogy a teljes tanári gárda megjelenésére — teljesen új iskoláról lévén szó — csak szeptember vége felé lehet számítani: a magyarlétaiak már biztosak voltak, hogy valaki be akarja csapni ôket. Nem érdekelte ôket már semmi, csak az, hogy visszameneküljenek oda, ahol minden BIZTOS, ahol minden a régi, ahol nincs semmi gond, még tanulni sem kell... Mert ha engedélyezték az iskolát, akkor azt miért nem lehet BIZTOSAN tudni? — érveltek. — Hogyhogy nem egészen BIZTOS? A tévében is látták — mondják —, hogy csak a román iskolákban lehet nyugodtan tanulni, mert a magyar tanintézményekkel mindig bajlódik valaki, ott semmi sem BIZTOS... A román iskolában minden BIZTOS, a magyarban soha nem lehet tudni semmit, mindig csak várni kell, meg „kitartani", meg „helytállni"... Nekik már nincs bizodalmuk senki fiában... Aztán a román iskolákban nem is szoktak buktatni, a magyarban viszont egy tantárggyal több is van... — így gyôzködték egymást a létaiak.

Akik majd megpróbálnak hivatalosan utánajárni a magyarlétai esetnek, elsôsorban ezt ajánlanám figyelmükbe: miért nem bíznak senki fiában a magyarlétaiak?

Történt ami történt Magyarlétán, egy biztos: a magyar szakiskola- hálózat ország-világ elôtti szégyenletes bukása után a magyarlétai eset lett az, amiért a románság elôtt — „átgondolt és a néptömegek akaratát tükrözô" oktatási politikánk miatt — újra pirulnunk kell.

És mi lesz, ha kiderül majd: nem ez a tanügyi bukásunk volt az utolsó?

Szabó Csaba

Új kisebbségpolitikára van szükség, amelyben az érzelmi helyett az észalapú politizálás kerül elôtérbe — jelentette ki Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke Gödöllôn az MTA által szervezett konferencián, amelyen a közép-európai kisebbségek múltját és jövôjét vitatták meg a résztvevôk.

Az akadémia elnöke beszédében kiemelte: a magyarság és a vele egy államban élô nemzetiségiek együttélését az utóbbi évtizedekben több érdekkülönbség is terhelte, remélhetôen a XXI. században inkább az érdekazonosságok kerülnek többségbe.

Az is jellemzô volt — mondta —, hogy a magyar–magyar viszonyt, vagyis az anyaországi és a határon túli magyarság kapcsolatát az érzelmi azonosulás, egyidejûleg esetenként a szomszédokkal szembeni ellenszenv határozta meg.

Ám az uniós tárgyalások felgyorsulásától kezdôdôen a közös érdek és az ész érvei kell hogy vezessék a politikusokat, értelmiségieket; a térség kis nemzeteinek célszerû együttesen stratégiát kidolgozni arra, hogy az Európai Unióban és a kultúra világméretû globalizálásában hogyan lehet megtartani az angol, a német, a francia és az egyéb nagykultúrák mellett az olyan kis nemzeti kultúrákat, mint amilyen a magyar, a szlovák, a horvát, a szerb és a román — hangsúlyozta a történész.

Közös érdek, hogy ezek a népek, országok együttesen vegyenek részt az államhatárokon átnyúló nagy akciókban, és annak elérése is, hogy térségüket is behálózzák a nagy kontinentális vasúti és autópálya-rendszerek, légiutak.

Ugyancsak valamennyiük érdeke, hogy a térségben háborúmentesen oldódjanak fel a nemzeti konfliktusok, márcsak azért is, mert ellenkezô esetben a nagy befektetô vállalatok elkerülik a régiót, amely így a szegények zónájába csúszik le — mondotta.

A Védelmi Minisztérium európai és euroatlanti integrációs igazgatóságának meghívására a magyar Honvédelmi Minisztérium euroatlanti integrációs és együttmûködési fôosztályának küldöttsége tesz látogatást Romániában.

A tárgyalásokon a NATO bôvítésével kapcsolatos, kölcsönös érdeklôdésre számot tartó kérdéseket vitatnak meg, áttekintik az észak-atlanti szövetség katonai struktúrájába való belépés elôkészületeit, a Partnerség a békéért programban szereplô tervezési és elemzési kérdéseket, a kétoldalú és a többoldalú akciókban való részvételt.

A magyar küldöttség emellett a román szakértôkkel együtt véglegesíti a magyar–román közös békefenntartó zászlóalj mûködésérôl szóló technikai egyezményt — közölte a védelmi minisztérium.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés, az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja köszönetet mond a kézdivásárhelyi, 1989. december 22-i rendôrlincselés ügyében indított per törvényes befejezése érdekében ez év júliusában kezdeményezett akciója eddigi pártolóinak.

Az EMK felkérte dr. Eva Maria Barki asszonyt, a Nemzetközi Erdély Bizottság elnökét, hogy személyesen kísérje figyelemmel a per menetét.

Megnyugvással vettük tudomásul, hogy e hó elején Frunda György szenátor elvállalta a lincseléssel vádolt kézdivásárhelyiek védelmét.

Az EMK egyetért az RMDSZ megújítása érdekében összehívott szeptember 12-i Alsócsernátoni Fórum valamennyi határozatával. Az EMK különösen fontosnak tartja a Székelyföld magyar lakossága belsô önrendelkezésére, etnikai jellegû területi autonómiájának megteremtésére vonatkozó fórum-állásfoglalást.

A platform magáévá teszi az RMDSZ Kolozs megyei szervezete képviselôi tanácsának október 2-i nyilatkozatát az erdélyi magyar egyetem ügyében: az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselôk Tanácsa, követve az RMDSZ érvényes programját, „kijelenti, hogy nem fogadja el a multikulturális egyetemet az önálló, állami, magyar nyelvû helyett, amelynek mielôbbi, Kolozsvár központtal való létrehozásához továbbra is ragaszkodik."

Ugyanakkor üdvözlik az utolsó székely nemzeti gyûlés 175. évfordulójának megünneplôit. Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy a magyar szabadságharc kezdetén összehívott 1848. szeptemberi agyagfalvi gyûlés kinyilvánította a székelység önrendelkezését, illetve hitet tett Erdély népeinek békés együttélése mellett.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]