1998. október 23.
(X. évfolyam, 246. szám)

A képviselôház oktatási szakbizottsága, a vallási oktatásra vonatkozó 9-es szakasz véglegesítésével, szerdán befejezte az immár több hónapja zajló 36-os sürgôsségi kormányrendelettel módosított tanügyi törvény vitáját. Asztalos Ferenc képviselô, az oktatási bizottság alelnöke a Szabadság kérdésére elmondta: a 9-es szakasz értelmében az elemi és a középiskolai oktatás kerettanterveinek kötelezô módon tartalmazniuk kell a vallásórákat, de a tanulók szülei, illetve gyámjai írásos jóváhagyása alapján eldönthetik, hogy választják-e vagy sem ezt a tantárgyat. Ez esetben a félévi vagy éves általános eredmény nem fogja tartalmazni a vallásórákon elért jegyeket. Hasonló eljárást alkalmaznak azoknak a tanulóknak az esetében is, akik számára objektív okok miatt nem lehetett biztosítani e tantárgy oktatását.

A teológiai oktatással kapcsolatban a szakasz elôírja, hogy az állam által elismert felekezetek kérhetik a tanügyminisztériumtól a teológiai oktatás megszervezését, hogy a számukra szükséges vallásos, illetve szociális és misszionárius személyzetet kiképezhessék. A képviselô szerint azonban a magyar közösség számára elfogadhatatlan a következô bekezdés, amely elôírja, hogy ez a hivatalos népszámlálás adataival, a hívek számával arányosan lehetséges, tehát nem a szükségleteknek megfelelôen, ahogyan azt a törvény eredeti szövege leszögezte.

A bizottság többsége visszautasította, hogy az oktatási rendszeren belül részben állami támogatással a felekezeteknek joguk legyen laikus, világi oktatási intézmények mûködtetésére. A képviselô kijelentette: végül az a döntés született, hogy a törvény értelmében ennek jogát átutalják a magánoktatás szférájába, tehát az állam által hivatalosan elismert felekezetek jogosultak saját magán oktatási egységeket, intézményeket létrehozni és fenntartani.

Megtudtuk: a 9-es szakasz megszavazását követôen Anghel Stanciu, a bizottság nagyromániás elnöke a multikulturális egyetem fogalmát meghatározó módosító indítvánnyal állt elô, amelyet a tanügyi törvény Záró és átmeneti rendelkezések címû fejezetének végére iktassanak be. Eszerint a törvény értelmében multikulturális felsôfokú oktatási intézmény alatt olyan intézményt kell érteni, ahol az oktatás a román nyelv, és esetleg valamelyik világnyelv mellett a nemzeti kisebbségek nyelvén is folyik. Az RMDSZ-es képviselôk vehemens tiltakozása ellenére sem sikerült a kérdést napirendrôl levenni. A liberális, illetve a demokrata párti képviselôk támogatásával megszavazták a javaslatot. — Ha a plénumbeli vita során nem sikerül majd törölni a nagyromániás elnök javaslatát, akkor a Petôfi–Schiller magyar–német egyetemre vonatkozó kormányhatározat a levegôben marad — mondotta Asztalos Ferenc.

Papp Annamária

A képviselôház külügyi bizottsága szerdán levélben felszólította a külügyminisztériumot, hogy kérje a magyar kormánytól és a magyar országgyûlés külügyi bizottságától a magyar–román válogatott labdarúgó mérkôzést követô incidensek kivizsgálását.

A Romániai Társadalmi Demokráciai Pártjához tartozó képviselô javaslatára született levélben a testület tagjai aggodalmukat fogalmazták meg amiatt, hogy a mérkôzést követô garázda cselekmények káros hatással lehetnek a két ország közvéleményére. Egyben felkérték a Román Labdarúgó Szövetséget és a román belügyminisztériumot, hogy tegyenek meg minden lehetségest a bukaresti visszavágó megfelelô feltételeinek biztosításáért.

Mint ismeretes, a magyar külügyminisztérium közleményben elítélte mind a huligáncselekedeteket, mind pedig azokat a politikusokat, akik magyarellenes kampányra, uszításra használják fel a történteket.

A Nemzeti Kisebbségek Tanácsa szerdai ülésén végleg jóváhagyta a kisebbségi törvény tervezetét. Az ülésen nyilatkozatban hívták fel a fôügyész figyelmét a kisebbségek elleni nyilatkozatok, megnyilvánulások veszélyére is.

Bartunek István, a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal igazgatója az MTI-nek elmondta, hogy a hivatal által készített tervezetet a tanács jogi szakbizottságában már megvitatták. A mostani ülésen született döntéssel a kisebbségi törvény elôterjesztésének elsô lépcsôfoka lezárult. A következô lépésben a többi érintett minisztériumnak kell véleményeznie a tervezetet, amely ezt követôen a kormány asztalára kerül, s végül az terjeszti a parlament elé.

A 17 romániai nemzeti kisebbséget képviselô tanács felhívással fordult a Legfôbb Ügyészséghez, amelyen aggodalmukat fejezték ki a nemzeti kisebbségek elleni nyilatkozatok, megnyilvánulások miatt. Ezek türelmetlenséget gerjesztenek, és az etnikumok közti gyûlöletre szítnak. Felkérték az ügyészséget, hogy hivatalból kezdjen eljárást az ilyen esetekben, és vizsgálja meg, hogy ezek a megnyilvánulások nem ütköznek-e a büntetô törvénykönyv megfelelô pontjaiba.

„Úgy véljük, egy jogállamban minden állampolgárnak — függetlenül nemzeti hovatartozásától — hátrányos megkülönböztetés nélkül élveznie kell a törvény védelmét, amikor támadások érik olyan alkotmányos jogait, mint az önazonosság szabad kifejezésére, a munkához, a szabad lakhelyválasztáshoz való jog" — fogalmazott a felhívás.

Mint ismeretes, a Nagyrománia Párt egyes helyi szervezetei bejelentették, hogy magyarellenes nemzeti gárdát állítottak fel, s ennek tagjai készen állnak arra, hogy az RMDSZ vezetôit elôre összeállított listák alapján lefogják, rögtönítélô bíróság elé állítsák és kivégezzék.

Családias hangulatban zajlott a kolozsvári városi tanács csütörtöki ülése, ugyanis Ioan Pop szociáldemokrata és Romulus Zamfir nemzeti liberális tanácsoson kívül csupán a polgármesterhû városatyák vettek részt. Volt kvórum, de a kétharmados többséget ígénylô határozattervezeteket az ellenzékiek hiányában nem lehetett megvitatni. Mint ismeretes, az ellenzékiek rendkívüli tanácsülés összehívását kezdeményezték Alimentara-ügyben, de aláíráshamisítás ürügyén Gheorghe Funar nem tett eleget törvényes kérésüknek. Annak ellenére, hogy hétfôre csupán eme kérdés megvitatására az ellenzékiek újabb rendkívüli tanácsülést kezdeményeztek, Sarachie Ionel ülésvezetô szóba hozta a tizenegy ellenzéki határozattervezetének napirendre tûzését, amely a polgármester perbe fogásáról szólt. A polgármester diverziója viszont nem vált be. A két jelen lévô ellenzéki városatyán múlott tehát valamennyi határozattervezet elfogadása. Többek között 200 millió lejt szavaztak meg december 1. megünneplésére, de ellenszegültek olyan határozattervezeteknek, amelyek a polgármesterhez közel álló csoportok érdekeit szolgálják.

Kiss Olivér

Az Egészségügyi Minisztérium, a Közegészségügyi és Tisztasági Intézet kérésére, megtiltotta a tejnek tejporból való készítését. Ezt a döntését a minisztérium azzal indokolta, hogy a tejpor felhasználásával készített termék hamisítvány, s fogyasztása igencsak megnöveli az ételmérgezés veszélyét.

— Nyilvánvaló, hogy nyáron, amikor egyébként a kereslet valamelyest csökken, sokkal nagyobb a tejfelhozatal, mint az év hideg hónapjaiban, amikor ellenben megnô a fogyasztás — nyilatkozta lapunknak Fodor Liviu, a Napolact kereskedelmi igazgatója. — A nyári tejtöbbletet a gyárak feldolgozzák: sajtot, vajat, tejport készítenek belôle. Ez a mi esetünkben is így áll. Télen aztán egyes termelôk a nyáron tejbôl elôállított tejporból készítik a tejet. Ezt tiltja meg most a minisztérium döntése. A nyáron, kevés költséggel nyert tejpor a nyersanyaga tehát a téli tejnek, így — lévén, hogy az elôállítási költségek alacsonyak — érthetô, hogy miért nem drágul meg duplájára télen a tej. Az új döntés azonban arra kényszerít egyes gyártókat, hogy megvásárolják a termelôktôl télen — drágán — a tejet. Erdélyben nincsenek ilyen gondok, mert az állatállomány télen is biztosítja a szükséges tejmennyiséget. Ez a rendelkezés inkább a déli országrészeket érinti, ott valóban bizonyára kénytelenek lesznek komolyan megemelni a tej árát. Bennünket ez a minisztériumi határozat annyiban érint, hogy a nyáron elôállított tejport nem tudjuk egyszerre, nagy tételben eladni azoknak a gyáraknak, amelyek eddig ilyen eljárással termelték télen a tejet, és tôlünk vásárolták a nyersanyagot. Mi, a Napolact, nem tejporból nyerjük, hanem télen is vásároljuk a tejet a termelôktôl, így a tejhozam csökkenése okozta szokásos minimális áremelkedésen kívül — amely november–decemberben esedékes — egyéb, drasztikus drágítás részünkrôl nem lesz.

Megkönnyebbülten fellélegezhetnek tehát az erdélyi tejfogyasztók. A jelek szerint nem kell attól tartaniuk, hogy a tehéntej drágább lesz az ... anyatejnél.

Kerekes Edit

•Bãsescu bedobta a mély vízbe a vasutat

•Jönnek a magánvonatok, magánkalauzzal

•Bátorításként: 26 százalékos fizetésemelés

Október 1-jétôl az Országos Román Vasúti Társaság (SNCFR) az újjászervezés során hat különálló intézményre vált szét: az Országos Vasúti Személyszállító Társaságra (Societatea Nationalã de Transport Feroviar Cãlãtori), Országos Vasúti Teherszállító Társaságra (Societatea Nationalã de Transport Feroviar Marfã), Országos Infrastruktúra Társaságra (Societatea Nationalã de Infrastructurã), Országos Pénzügyi Menedzsment Társaságra (Societatea Nationalã de Management Financiar, Országos Vagyonkezelô Társaságra (Societatea Nationalã de Administrare al Activelor Fixe), valamint a Román Államvasutakra (Cãile Ferate Române).

— Az újjászervezést-felosztást kereskedelmi szempontoktól vezéreltetve vitte véghez a Szállítási és Közlekedésügyi Minisztérium — mondta Suciu Grigore, az Országos Vasúti Személyszállítási Társaság területi igazgatója. — A CFR-bôl létrejött hat új intézmény közül az ötödik és a hatodik tûnik olyan jellegûnek, hogy magyarázatot kelljen fûzni hozzájuk. A vasúti vagyonkezelô társaság igazgatása alá mentek át az egykori CFR mindazon gördülôanyagai és ingatlanai, amelyeket egyik társaság sem vett át. Ide tartozik a régi vagonok parkja, a kiszuperált mozdonyok, lakókocsik, csarnokok... Ide tartozik például a Torda–Abrudbánya keskeny nyomtávú vasútvonal is, minden tartozékával. Ennek a vasúti intézménynek lesz az a szerepe, hogy négy-öt év alatt értékesítse az egykori CFR vagyonát. Ez nem azt jelenti persze, hogy ôk fogják ócskavasnak eladni a régi mozdonyokat. Gördülôanyagainkat például kiadhatják majd bérbe, vagy lízinggel értékesíthetik. Ez a vasúti intézmény tehát az, amelynek a „pénzcsinálás" a fô feladata. Nyilvánvaló, ennek élethossza attól függ, hogy mennyi idô alatt tudja majd értékesíteni az említett vasúti vagyont. A hatodik intézmény, a Román Államvasutak csak nyolc emberrel és egy igazgatóval mûködik. Feladatuk: az egykori CFR adósságainak menedzselése. Hogy mibôl fogja majd kifizetni? Valószínûleg az elôbb említett „nagyobbik testvér", az Országos Vagyonkezelô Társaság által szerzett anyagiakból.

— Jobb így, hogy hat intézményre esett szét „a jó öreg CFR"?

— Szerintem jobb... Legalábbis a mi intézményünknek, azaz személyszállításnak. Így jobban ki tudjuk használni majd a személyszállító vonatjainkat. Mit értek az alatt, hogy jobban ki fogjuk használni? Elsôsorban hatékonyságot... A nem kifizetôdô vasúti szakaszokon például — természetesen csak akkor, ha valóban nincs más megoldás — megszüntethetjük a közlekedést. Nem kell fizetnünk ily módon az egész vonatszerelvény alkalmazott-seregét: kalauzokat, vonatkezelôket, takarítónôket. Nem kell szem elôl veszíteni az egykori CFR és a kormány között kötött szerzôdést, amelynek lényege az, hogy a helyi hatóságoknak támogatniuk kell avasutat, ha az utóbbitól „elvárják", hogy ingázóikat, diákjaikat szállítsuk annak ellenére, hogy ez nem kifizetôdô a vasútnak. Vegyünk egy konkrét példát, a Szatmárnémeti és a Bükkszádfürdô közötti vasúti szakaszt. A személyvonatot munkások, diákok, talán még egyetemisták is szép számmal igénybe veszik, de számunkra szállításuk nemcsak hogy nem hoz profitot, de veszteséget termelô tevékenység. Mi nem emelhetjük a vonatjegyek árát a csillagos égig! A megoldás az, hogy a vasúti szállítás költségeinek 40 százalékát állja a vasút, 60%-át viszont az állam, méghozzá a helyi hatóságok „vasútadója" révén. Így a Szatmár megyei prefektúrán vagy az említett vasútvonal mentén levô települések polgármesteri hivatalában félre kell hogy tegyenek egy bizonyos összeget ingázóik támogatására, azaz a „vasútadóra". Ezt a politikát az egykori CFR — többek között — azért nem folytatta, mert nem kényszerült rá. Minket viszont bedobtak a mély vízbe. Nincs más lehetôség, úsznunk kell! Szóval: már tervezzük az elsô veszteséges vasútvonalak felszámolását.

— Bãsescu vaskezérôl van szó?

— Nem... Nyugaton is így mûködik a vasút. Nem mi találtuk ezt ki: mi csak olyan nyugati modelleket vettünk át, amelyek mûködôképesek lehetnek Romániában. De: most, az elején, amikor lényegében még „pecsétfázisban" van a hat új intézmény — még nem szoktuk meg azt sem, hogy hatféle pecsétje lett az egykori CFR-nek —, nem megy minden úgy, mint a karikacsapás. Angliában például 24 magáncég kezében van a vasút. Mondanom sem kell: mindegyik nyereséges vállalkozás.

— Nálunk mikor jelennek meg a magánvonatok?

— Lényegében már holnap megjöhetnek azok a vállalkozók, akik magánvonatokat akarnak mûködtetni! Nem kell feltétlenül tôlünk vásárolniuk hozzá mozdonyt, meg vagonokat: hozhatnak maguknak vonatszerelvényt bárhonnan külföldrôl is. Az Európai Unió 404-es ajánlata értelmében Románia sínhálózata megszûnt a CFR „magántulajdona" lenni: mások, magáncégek is használhatják profittermelés céljából. Eljönnek hozzánk — azaz a „testvérintézményhez", a vasúti Országos Infrastruktúra Társasághoz —, ahol megbeszélik a szerzôdés aláírásához szükséges dolgokat.

— Nem fél a vasúti Országos Személyszállító Társaság a magánvonatok konkurenciájától?

— Megmondom ôszintén: kicsit félek... De hát: ahol nincs konkurencia, ott minôségi javulás sincs, nemde?

— Mi lesz a sorsa a Torda–Abrudbánya közötti vasútvonalnak? Felszedik a síneket?

— Szó sincs róla! Tudomásom szerint a másik „testvérintézmény", a vasúti Országos Vagyonkezelô Társaság turisztikai célokra fogja majd felhasználni a kisvonatot. Kár, hogy nem reklámoztuk jobban a mocãnitát... Ha szállodák meg éttermek is lennének a környéken, hamarabb pénzt lehetne csinálni a kisvonatból.

A Szállítási és Közlekedésügyi Minisztérium nem mindennapi bátorsággal fogott hozzá e mamutintézmény — „a jó öreg CFR" — újjászervezés-felosztásához. Ezt talán azok is érzik, akik a kolozsvári vasútigazgatóság emeleteinek labirintusaiban döbbentek rá elôször: mekkora nagy intézmény a vasút!

Mindenesetre a minisztérium tudta, hogy bátorításra van szükség ahhoz, hogy a sok ezer vasúti alkalmazott ne essen pánikba a nagy átalakulásokat, átrendezôdéseket, elkerülhetetlen fejetlenségeket látva: október elsejétôl mind a hat vasúti intézmény — a „hat gyermek" — alkalmazottainak 26 százalékkal megemelték a fizetését.

Szabó Csaba

A Kolozs megyei RMDSZ képviselôinek tanácsa (MKT) tegnap délutánra összehívott rendkívüli ülésén úgy döntött: az alsócsernátoni rendezvényhez hasonlóan a testület ezúttal is hivatalosan képviselteti magát a Partiumi Fórumon, amelyre hét végén Érmihályfalván kerül sor. A háromtagú küldöttség tagjai: Balázs Sándor, Molnos Lajos és Somogyi Gyula.

A megyei képviselôk elsöprô többsége támogatta a fórumon való részvétel ötletét, ezúttal is hangot adva elégedetlenségüknek a marosvásárhelyi SZKT-n hozott döntés miatt, amely — mint ismeretes — elfogadta a magyar–német multikulturális egyetem létesítésére vonatkozó kormány-javaslatot. Mert hogy ez a Petôfi–Schiller egyetemterv sem több szemfényvesztésnél, bizonyítja a képviselôházi szakbizottság szerdai döntése, amely nem volt hajlandó ismét vitára bocsátani a 36-os sürgôsségi kormányrendeletnek a nemzeti kisebbségek nyelvén mûködô felsôoktatási intézmények létesítését szavatoló cikkelyét — hangoztatták.

Az RMDSZ csúcsvezetôségét ért kemény bírálatokra Buchwald Péter reagált, aki szerint semmi konkrét bizonyítéka annak, hogy az RMDSZ jelenlegi országos vezetôsége nem képviselte volna hûségesen a magyarság érdekeit. Az alprefektus egyedül maradt abbéli véleményével is, miszerint a Partiumi Fórumra mindenki saját lelkiismerete szerint menjen el, illetve hogy az említett rendezvény hangulatkeltô, különbözô frusztrált, az RMDSZ-bôl kiszorult egyének kezdeményezése.

Többen megkérdôjelezték a magyar–német egyetem mûködését kidolgozni hivatott vegyes bizottság személyi összetételetét, elsôsorban Horváth István egyetemi adjunktus, és Hollanda Dénes marosvásárhelyi professzor jelenlétét kifogásolva, akik — mondották — eddigi nyilatkozataik alapján nem a legmegfelelôbbek a kolozsvári önálló magyar egyetem ügyének a képviseletére.

Sz. K.

— A Nagyenyedi Mezôgazdasági Népfôiskola — mondta Bajusz Tünde, a népfôiskola egyik oktatója — kétéves szakoktatásban részesíti az Áprily-házban azokat a 16–32 éves fiatalokat, akik el akarják sajátítani a mezôgazdasági tudományok alapjait. A tél folyamán elméleti oktatás folyik, márciustól nyárig viszont minden hallgató odahaza, gazdaságán gyakorol. A tanárok a gyakorlat végén vizsgalátogatásokat tesznek, így osztályoznak. Jelentkezni még mindig lehet, 9–14 óra között, a református parókián. Szükséges iratok: születési anyakönyvi kivonat, iskolai bizonyítvány (legalább 8 osztályról), vagyoni bizonyítvány, lelkészi ajánlás. Az oktatás különben ingyenes, csak a bentlakást (Svájci Ház) kell fizetni. Beiratkozási díj: 15 000 lej.

Szabó Csaba

Az utcai pénzváltóknál a forint 44,5/45,5, a márka 5820/5880, a dollár pedig 9480/9550 lejbe került.

Szûcs Ildikó budapesti elôadómûvész verspódium-elôadásaira hétfôn, 26-án, 12 órakor a Báthory-líceumban (Ha én felnôtt volnék —kisiskolásoknak), kedden, 27-én, 14 órakor a Báthory-líceumban majd, 18 órakor az Apáczai-líceumban (Arany János balladái), szerdán, 28-án, 14 órakor a Báthory-líceumban (A szebeni fiúk 1848–49 — gimnazistáknak), szerdán, 28-án, 18 órakor a Brassai-líceumban (Istenes versek) kerül sor. Mindenkit szeretettel várnak.

Tegnap megnyílt az Országos Könyvszalon, immár nyolcadik alkalommal. A Bánffy-palotában otthonra lelt könyvkiállításon közel 100 hazai, magyarországi, franciaországi, moldova köztársaságbeli kiadó standja látogatható. Tankönyvek, szótárak, regények, szakkönyvek, verseskötetek, lexikonok kavalkádja várja október 22-tôl 25-ig a könyvbarátokat, naponta 10–18 óra között. A könyvkiállítással párhuzamosan könyvbemutatókra, kerekasztal-beszélgetésre, különféle évfordulók megünneplésére, külföldi írókkal, költôkkel való találkozásokra, más programokra kerül sor. A könyvekbôl vásárolni is lehet, sok esetben kedvezményes áron.

A Kolozsvári Állami Magyar Opera önálló létezésének 50. évfordulóját készül megünnepelni 1998. december 14–17. között. Az évforduló alkalmával kiállítást szervezünk, monográfia-kötetet adunk ki az opera 50 évérôl, és találkozóra hívjuk meg a mindenkori munkatársakat egy ünnepi fogadáson és egy gálakoncerten. Erkel Ferenc Bánk bán címû operáját rendkívüli szereposztásban adjuk elô.

Az állami támogatás csak részben fedezi a tervezett rendezvények költségeit.

Felhívással fordulunk minden tehetôsebb operaszeretô magán- és jogi személyhez, támogassák lehetôségük szerint ezt az ünnepet. A támogatásra szánt összeget kérjük az alábbi elkülönített számlaszámokra küldeni: lej adományok esetén Trezoreria Cluj 50 07 42 88 357, dollár adományok esetén Banca Comercialã Românã Filiala Cluj 47 212 16 64 240. Támogatóink nevét feltüntetjük a kiadványainkban. Segítségét elôre is köszönjük,

A Kolozsvári
Állami Magyar Opera
igazgatósága

Ha élne, október 26-án 67. születésnapján köszöntenénk Cseresnyés Gyula színmûvészt és rendezôt. Középiskoláit a székelyudvarhelyi Református Fiúgimnáziumban végezte, majd színiakadémista lett Kolozsváron. Ô is tagja volt annak a már-már legendás hírû évfolyamnak, amely 1953-ban színházat alapított Nagybányán. Majd — 42 évvel ezelôtt — az ’56-os eseményeket megelôzô lázas napokban átköltözött Szatmárra. Emlékezetes szerepei voltak itt: Kányai fogadós a Liliomfiban, Balga a Csongor és Tündében, Narrátor a Háború és békében, Sírásó a Hamletben, Laji a Tékozló szerelemben. 1961-tôl kezd el rendezni. Szatmári évei alatt vitte színpadra Sarkadi Imre Elveszett paradicsom, Gorkij Kispolgárok, B. Shaw Sosem lehet tudni, Heltai A néma levente címû darabjait. 1969-ben Temesvárra szerzôdik. A Csiky Gergely Színháznál dolgozik rendezôként — korai nyugdíjazásáig. Elsô rendezése Németh László Villámfénynél címû színmûve, az utolsó, 1990-ben Kányádi Sándor kétszemélyes darabja volt. Cseresnyés Gyula egyforma tehetséggel és sikerrel rendezett drámát és vígjátékot.

A szülôfaluban, a Hargita megyei Alsósófalván emléktáblát terveztek Cseresnyés Gyula szülôházának falára. Ennek leleplezésére október

24-én, szombaton kerül sor.

A Cseresnyés Gyulára emlékezôk között lesz: az iskolatárs és jó barát Kányádi Sándor, Ablonczy László, a Budapesti Nemzeti Színház és Demeter András, a temesvári Csiky Gergely Színház igazgatója.

S. Muzsnay Magda

Október elsô hetében az RMPSZ Kolozs megyei szervezete tanácskozásra hívta a megye történelemtanárait. A megbeszélésen általában az új tanévben jelentkezô gondokat vitatták meg az oktatók.

A tanácskozás résztvevôi megállapították, hogy míg nemzeti közösségünk az oktatás terén újabb jussokat próbál kicsikarni a mindenkori hatalomtól, addig lassan a már megszerzett, „kegyesen" megadott jogaink veszélybe kerülnek, így megyénk számos iskolájában is.

Románia történelmét és földrajzát még mindig román nyelven oktatják, annak ellenére, hogy a tavaly nyáron kiadott kormányrendelet — amely szerint ezeket a tantárgyakat magyar nyelven taníthatjuk — még érvényben van.

Több iskolában — az V. osztályban —, ahol már a múlt tanévben új alternatív tankönyv jelent meg, a magyar gyerekek még az idei tanévben sem kapták meg a tankönyvet, bár két változatát lefordították, és a tankönyvkiadó ki is nyomtatta ezeket Bukarestben. Azt, amit minden romániai általános iskolásnak alanyi jogon ingyen kellene kapnia az iskolában, a kereskedelemben 55 000 lejért vesztegetik! Az idén a VI. osztályban is alternatív tankönyveket kellene használni történelembôl, de az új román tankönyvet még nem sikerült lefordítani, mert az nemzetiségünkre sértô kitételeket tartalmaz. Olyan tankönyvek jelentek meg, melyeknek a két világháború közti idôkre jellemzô soviniszta uszító hangvétele megengedhetetlen egy magát demokratikusnak nevezô társadalomban.

A következô tanévtôl a romániai magyarság történelme és hagyományai tantárgy az alaptanterv szerves része, tehát kötelezô lesz, az 1998/99. tanévre a tavaly elfogadott minisztériumi rendelet hatására lép érvénybe. Így tehát még az idén a VI. és VII. osztályban heti egy órában oktatjuk mint választott tantárgyat, a szülôi közösségek írásos kérésére. Sajnálatos, hogy még mindig vannak olyan iskolák, ahol ezt a tantárgyat nem vezették be.

Deák Árpád történelemtanár

Visszaemlékezésünk a magyar forradalom 42. évfordulójára egyben történelmi lecke is azoknak, akik úgy vélik, a História „olvasgatása" a XX. század embere számára már csak pótcselekvés két Internet-programlehívás között.

Rövid történelmi leckénk során kísérletet teszünk arra, hogy visszaidézzünk néhányat azokból az eseményekbôl, amelyek forradalmunkat méltán helyezték a világ figyelmének a középpontjába. Az alig tízmilliós ország népe a történelem adta pillanatban — maroknyi érdekcsoportot leszámítva — egy emberként vállalta a harcot a világot félelemben tartó Szovjetunió és magyarországi csatlósai ellen.

Vegyük sorra. Az 50-es években minden „népi demokratikus" ország belpolitikája a Szovjetunió külpolitikájának a függvénye. Moszkva nemcsak ellenôriz, számon tart, de esetenként sugalmaz vagy szemet huny. A „generalisszimusz" halála után új szelek nyögették az ôsi orosz fákat is. A szovjet hatalom új urai pozícióik megszilárdítása érdekében célszerûnek látták a sztalinizmussal való leszámolást. A hruscsovi vezetés — a sztalintalanítás következményeként — megnyitotta azokat a szelepeket, amelyek lehetôvé tették a sztalini korszak rémtetteinek a nyilvánosságra hozását.

A szatellit-országok népei — így mi is — hüledezve, ámulva s kétkedve olvasták Szolzsenyicin Iván Gyeniszovics egy napját. Rémes volt...

A szovjet pártkongresszus tézisei — amelyek kötelezô erejûek a táboron belüliek számára — lehetôvé tették a hazai viszonyokkal való szembesülést.

Magyarország szellemi frontja e tekintetben az élen járt. Egy évnek sem kellett eltelnie ahhoz, hogy a magyar népet meggyôzzék a (Rákosi) rendszer tarthatatlanságáról. E pontnál a Szovjetunió szemet hunyt. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a rákosista rendszer elleni ideológia szintén marxista alapon állt....a forradalom kitöréséig csak (itt a csak-nak nagy hangsúlya van) a rendszer gyökeres megreformálása, a dogmatizmustól való megszabadulás volt a cél. Ebbôl a szellemi küzdelembôl kaptunk mi, romániai magyarok némi ízelítôt a hozzánk eljutó híradásokból, sajtótermékekbôl. Mivel azonban a román, magyar, szláv bánat akkor is közös volt, az új eszmék hatni kezdtek itt a délkelet-európai tájakon. Ezért fontos számunkra a iasi-i, bukaresti, fôleg pedig a temesvári egyetemi ifjúság forradalommal való szolidarizálása. Ezen városokban az egyetemisták ráéreztek arra, hogy ami Budapesten történik, az az ô népük gondjainak a kifejezôdése is...

Budapest egyetemi ifjúsága felelôsségének és elhivatottságának tudatában indult el arra az okt. 23-i demonstrációra, amely a rendszer végórájának a közeledtét jelezte. A hatalom azonban (legalábbis a diktatúrára épülô) nemigen tanul. Elnyomó ereje tudatában (ÁVH) kezelhetônek véli a válságot.

Az okt. 23-i rádió körüli fegyveres provokáció azonban megyôzte a reformokért és vezetôségváltozásért küzdô fôvárosi lakosságot arról, hogy a hatalom tárgyalni sem akar, de még egy „petíció" nyilvánosságra hozásától is elzárkózik.

A következô napok polarizálják a magyar társadalmat. A politikai elit hibás helyzetfelmérésére mi sem jellemzôbb, mint az a körülmény, hogy a hadseregre nem számíthatott. Mi több, az a „felkelôk" oldalára állt! Nem áll szándékunkban a forradalom eseményeinek a részletezése — bár tudatában vagyunk annak, hogy ’56 távolról sem olyan ismert, mint az 1848-as forradalom —, jóllehet az elmúlt 40 év alatt könyvtárnyi könyvet írtak róla. Különösen ’89 után szinte „ömlesztve" kapjuk az újabb és újabb információkat a forradalom részeseményeirôl. Érdekes azonban, hogy a forradalmat „leíró" munkák mondhatni döntô többsége a Nagy Imre köré tömörülô csoport „forradalmas" történetére koncentrál. Ez nem lehet véletlen. Nagy Imre miniszterelnök a forradalomban olyan utat járt be rövid idô alatt, amely addigi politikai ellenfeleiben, halála után pedig a világ magyarságának többségében tiszteletet váltott ki.

Mi ez az út? Az a bizonyos damaszkuszi, amelynek a végigjárása egy Nagy Imre formátumú politikusnak az élete végét is jelentette, szemben azokkal, akik ezt az utat nem vállalták, de eljátszották. A különbség óriási, mert amíg Nagy Imrékbôl egy születik ezer évben, addig az „eljátszók"-ból évente ezer!

Úgy véljük, ebben áll Nagy Imre erkölcsi, emberi nagysága. De van a Nagy Imre körüli kultusznak egy másik vetülete is. Az ô útja a magyar nép kommunizmusból való kiábrándulásának a kifejezése is. A magyarságot — függetlenül a szovjet diktatúrától, de attól is befolyásoltan — nyitottá tették a marxista ideológia ún. szociális tézisei. Az a magyar társadalom, amelyet egy rendi társadalom igazságtalanságai, egy vesztes világháború következményei véges defetizmusba sodort, hinni akarta (!), hogy az „új világ" megold nagy történelmi igazságtalanságokat.

Tíz év — s ’56 ! — kellett ahhoz, hogy Magyarország népe rádöbbenjen arra: a „tézisek" részben történô megvalósítása mellett — azzal párhuzamosan — egy olyan politikai osztály s annak holdudvara alakult ki, amely beláthatatlan ideig hatalmi érdekeinek megfelelôen uralja az országot. ’56-ban kiderült (erre voltak már jelek az NDK-ban, Lengyelországban), az „új világ" voltaképpen diktatúrára épülô társadalmat jelent. A magyar társadalom szellemi elitjének érdeme, hogy a népet eljuttatta erre a felismerésre, s ezzel hozzájárult a cselekvés mikéntjének a végiggondolásához. A forradalom ideológiai elôkészítése azonban még nem forradalom!

Kezdhetnénk itt eszmefuttatást arról, hol kezdôdött a forradalom, sôt arról is: forradalom vagy ellenforradalom? A nagyvilág csodálatát az váltotta ki, hogy a budapesti ifjúság — bár ismerte a hatalom elnyomó gépezetének a nagyságát, — magára vállalta a konfrontációt. A fegyveres harc minden idôkben: élet vagy halál kérdése. Mindazok, akik a fenti alternatívából ez utóbbit választották — megítélésünk szerint — a magyar forradalom hôsei. És nem áldozatai !

Nekünk elsôsorban ezekre a hôsökre kell emlékeznünk! Tetteik, életük feláldozása nélkül nincs ’56. Ôk voltak — mondjuk némi pátosszal — a forradalom fáklyavivôi. Azok , akik nem egy késôbbi kitüntetés reményében álltak ki az ÁVO, késôbb a szovjet tankok elé, hanem abból a — kívülálló számára érthetetlen — meggyôzôdésbôl, hogy az ÜGY, amiért bôrüket vásárra vitték, a magyar nép számára élet vagy halál kérdése.

Áldozatok? Sajnos, ezeknek a száma nem kevés. A mai magyar társadalmi vezetés morális kötelessége a forradalomban (a forradalom céljaiért!) vétlenül elesett, elhurcolt, szenvedett áldozatoknak (is) valamilyen erkölcsi elégtételt adni.

A forradalom a magyar nemzet egészét megrázta. Ennek a méreteit kevésbé ismerjük. Vannak már adataink arról, hogy a határokon túli területek magyarsága miképpen élte meg a forradalmat. Az MVSZ két évvel ezelôtt egy kiadványban — „Magyar 56" —megpróbálta összefoglalni az akkor ismert ’56-os határon túli eseményeket. Romániai magyar vonatkozásban elsôsorban a publicisztikára hivatkozhatunk, amely — talán — a legtöbbet tett a hazai magyar vonatkozású események megismertetéséért. Csak ’56-ra koncentrált kiadványaink nincsenek. Annak ellenére, hogy már igen sok publikálásra való anyag összegyûlt. Ami ebbôl a „nyersanyagból" kiolvasható, azt a következôkben foglalhatjuk össze: a magyar forradalom Erdély magyar lakosságát mélyen megrázta. A nagyfokú érzelmi ráhangolódást az indokolta, hogy — a háború után — most érezte a magyarság elôször a világ megbecsülését és csodálatát. A forradalom napjaiban mozgósító költemények születtek, amelyek kifejezték a harcolók iránti megbecsülést. Ezek az írások — több csatornán — hozzánk is eljutottak, a hazai magyar ifjúságot valóságos eufóriára sarkallták. Ez az eufória hatalmába kerítette az erdélyi magyar társadalom minden rétegét (leszámítva persze egy számottevô érdekcsoportot). Megkezdôdött Erdély-szerte spontánul, de tudatosan is egy bizonyos aktivizálódás. Az erdélyi tájakon szervezôdô csoportok tagjai a konkrét tennivaló lehetôségein gondolkoztak. Több szervezôdés megállt ezen a ponton. Más csoportosulások konkrét terveket dolgoztak ki arra az eshetôségre számítva, hogy a magyar forradalom eseményei a román ellenállás tagjait is mozgásba lendítik.

Ez nem következett be.

A magyar forradalomtól megrémült hazai hatalmi elit „rászabadította" teljes elnyomó gépezetét azokra — nem csak magyarokra —, akik ’56-ban bármilyen formában úgymond megnyilvánultak. A prekoncepciókra épülô kirakatperek azt akarták bizonyítani, hogy a rendszer biztonsága megrendült.Valamint azt is, hogy a legnagyobb felelôsség a hazai magyarságot terheli. A KGB-s módszerekkel kikényszerített s a vádlott-társak egymás elleni, kényszerbôl tett vallomásai elegendôek voltak arra, hogy Romániában néhány száz (és nem 30–40!) magyar nemzetiségû állampolgárt súlyos börtönre ítéljenek, néhányukat ki is végezzék. ’56 romániai történetének a megírása el sem kezdôdött. A jelek szerint a román történészcsapat nemigen siet a történelem eme szeletének a feltárására. Nekünk, erdélyi írástudóknak kellene sokkal többet tennünk közelmúltunk történetének jobb megismertetéséért.

Gagyi Balla István

1996-ban — amikor a magyar forradalom 40. évfordulójára emlékeztünk — kellett volna e soroknak megjelenniök. Akkoriban felkértem a Szabadság szerkesztôségét, recenzáljon egy könyvet, amelynek a címe: „Magyar ’56" (I–II.kötet, kiadta az MVSZ ’56-os Bizottsága, 1996-ban). Az ismertetés — elôttem ismeretlen okból — nem készült el. Most ismét októberi napokat élünk. Talán idôszerû néhány szót szólni a kiadványról:

A kötetek szerkesztôjének az volt a szándéka, hogy egy általános áttekintést adjon mindarról, ami ’56-ban az egész magyar nemzetben végbement. — Így elsôsorban a forradalom legfontosabb magyarországi eseményeirôl. Emellett azonban lehetôvé tették a határon túli területek magyarlakta vidékein végbemenô ’56-os események bemutatását is.

Mindkét kötetben „megjelenik" tehát romániai beszámoló arról, hogy a hazai magyarság hogyan fogadta a forradalom hírét, milyen spontán szervezôdések jöttek létre az erdélyi tájakon, hogyan reagált a hatalom a forradalomra...stb.

Nemkülönben olvasható a kötetekben Kárpátalja magyarságának a forradalommal kapcsolatos megnyilatkozásairól, a helyi szovjet brutális intézkedéseirôl.

A második kötet végén részletes — a magyar forradalom eseményeit bemutató — forrás-jegyzék található.

A „Magyar ’56" köteteinek a szerkesztôje Székelyhidi Ágoston, szerzôi: Borbándi Gyula, Dupka György, Filep Tibor, Gagyi Balla István, Horváth Sándor, Lipcsey Ildikó, valamint Tófalvi Zoltán.

A könyv hazai könyvesboltokban nem került árusításra. Csak a magyarországi könyvpiacon kapható.

G. B. I.

1956 annak a nemzedéknek a számára, amelyik a magyar forradalmat átélte, a történelmi számonkérés nagyszerû pillanata volt.

Egy nemzet — ama számos nemzetek közül, amelyeket a szocializmus hatalmába kerített, amelyeknek Kánaánt ígérve az emberiség történelmének egyik legszörnyûbb zsarnokságát hozta el — számon kérte vezetôitôl azt, amit akkor még csak egy évtizednyi idô alatt el kellett szenvednie: egyénként, társadalomként, nemzetként.

Egy nemzet fölemelte fejét „a szocialista népek nagy családjában" — a szocialista lágerben —, s odakiáltotta a Hatalomnak: elég volt!

Egy nemzet, egy elnyomott, bilincsbe vert, kényszermunkatáborokba hurcolt, börtönbe vetett, kiszipolyozott, megalázott, hazugsággal etetett nemzet azt mondta: ne tovább!

Ismerjük a történelmet. Tudjuk, mi következett. Tankokkal tiporták el, ágyúval, gépfegyverrel lôtték szét a szabad, méltó emberi élet reménységét. Tankok, ágyúk, akasztófák erejével ültették vissza a hatalomba a rabság rendszerének további kiszolgálására vállalkozókat. S bár a forradalmat megtorló terror idôvel enyhült, s a véreskezû hatalom a „legvidámabb barakk" bölcs ôrseregévé szelídült, bár mindent elkövetett, hogy elfeledtesse a pesti utcán kiömlött vért, a megtorlásul halálba küldött ezreket, a meghurcolt tíz- és tízezreket, hogy elhallgattassa a megtorlás elôl elmenekült, a világban szétszóródott százezrek hangját — természetén, a rendszer lényegén ez nem változtatott.

Harmincnégy évnek kellett eltelnie, míg a történelmi elszámoltatás világméretekben bekövetkezett. Ötvenhat nélkül ki tudja, mikor következett volna be?

Ötvenhat értelme mindenekelôtt ez volt és ez marad: figyelmeztetés minden hatalom számára a történelmi elszámoltatásról.

Akkor, negyvenkét évvel ezelôtt a „nem"-et oly tisztán kimondó nemzet elôtt még nem volt világos az „igen" — az, hogy mit is akar kezdeni a kivívott szabadsággal. Nem is volt rá idô — szerencsére, mondhatnók, hisz attól is ragyog olyan tisztán ötvenhat csillaga. Nem volt rá idô, hogy a politikusok hajba kapjanak ennek az „igen"-nek a tartalma fölött. Akkor egy volt a nemzet a tagadásban, s nem derülhetett ki, hogy egy volt-e vajon az „igenlésben" is.

Akkor mindenki tudta, hogy a nemzeti lét alapkérdésérôl van szó, s ehhez képest háttérben tudta tartani a maga külön „igen"-ét.

Talán ez az, amit a legkevésbé volna szabad elfelejteni ötvenhatból: a nemzeti lét alapkérdésének felismerését, és azt, hogy a magunk külön „igen"-jeit alá kell rendelnünk annak.

Pontosabban nem is alárendelnünk — erre fél évszázad diktatúráinak tapasztalatával a zsigereinkben túlontúl érzékenyek vagyunk —, hanem beleépítenünk. Megértve azt — amire a kommunista rendszerek világméretû összeomlása óta eltelt években, sajnos, oly kevés példa akadt —, hogy a magunk külön „igen"-jei csak a nemzeti megmaradás, felvirágzás alapkérdéseinek viszonylatában életképesek. Hogy mi, a magunk külön „igen"-jeivel csak akkor maradhatunk meg, ha felvirágzik a nagy közösség: a nemzet. Anélkül, attól elválasztva, vagy pláné azzal szembeállítva, a mi „igen"-ünk is esélytelen.

1956-ban az utcára kellett menni, fegyvert fogni ezért az igazságért.

Ma dolgoznunk kell érette.

Hétköznapi munkával, amely egyáltalán nem látványos (sôt, kerüli a látványosságot), de életet, jövôt teremt.

Az „igen" ideje 1956-ban nem jöhetett el, esélyét akkor tankok tiporták bele az ôszi sárba. De a nagy „igen"-be beleépített kis „igen"-jeink igazsága, a nemzet javára figyelô cselekvés soha nem vált idôszerûtlenné.

Dávid Gyula

A helyszínen fotó- és dokumentumkiállítás nyílik az ’56-os forradalom magyarországi és erdélyi eseményeirôl. A rendezvény színhelye: a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány székháza, Mikó (Clinicilor) u. 18. sz.

Szeretettel várjuk!

A kiállítás október 26–27–28-án 10–18 óra között tekinthetô meg.

hogy elmondjam, mi bántott tegnap hazafelé menet?... Parafrazálva: ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott tegnap könyvtárból jövet? Mert nagyon bántott tegnap, tegnapelôtt és már nagyon régóta.

Miután egész napomat arra áldoztam, hogy beiratkozás nemes célja érdekében kilométereket gyalogoltam le egyik könyvtártól a másikig, jó pár ûrlapot kitöltöttem, és csinos kis summákat lefizettem — nos, ezek után talán joggal reménykedhettem abban, hogy egy virágzó könyvtár-kultúra részese lehetek.

Büszkén, de zöldfülûen és naivan indultam ezután „könyvportyámra", ahogy ez elsô alkalommal lenni szokott. Amatôr módon átkínlódtam magam a szükséges formaságokon, de ez még semmi ahhoz képest, ami a sok mindent megélt könyvtáros néni részérôl várt. Dühében, mert képtelen voltam helyesen kitölteni a „formulárt" (elfelejtettem a dátumot), jól hallhatóan elmormogta, hogy elsôosztályos módjára viselkedem, és majdhogynem visszakergetett hibámat helyrehozni.

Ahány ház, annyi szokás. A következô könyvtárban egészen más típusú ûrlap meg szúrós tekintetû alkalmazott uralkodott. Éreznem kellett mély megvetését, amiért jelenlétemmel félbeszakítottam érdekfeszítô csevegését gyermekkora élményeirôl és a mindenkori pénztelenségrôl. Fölényes mozdulatokkal kezelve belépômet, szemüvege fölött odavetett egy „nem így kellett volna, de mindegy" mondatot, s máris mehettem a zsúfolt, kultúrsznobokkal teli olvasóterembe. Mert van ilyen is.

A következô állomáson már csak egy befizetett európai körút beszámolóját kellett végighallgatnom, mielôtt bebocsáttatást nyerhettem a „szellemi szentélybe".

Sajnos, az ilyenfajta rossz példákat sorolhatnám tovább, és nem vagyok egyedül ezzel. Mutatóban talán ennyielég is lesz, mert azért léteznek még kivételek (dicséretükre legyen mondva). Vajon kin, min múlik ez: bürokrata alkalmazottakon, könyvtárba „özönlô" magamfajta olvasókon, vagy valami egészen máson?

Epilógus: a szegény kisgyermek panaszai meghallgatásra találnak egy újság hasábjain, csak éppen az illetékesek fülébe nem jutnak el. Pedig nem is tolakszik, csak olvasni szeretne. De ez mit sem változtat azon, hogy tegnapután és holnapután ugyanígy kell majd átverekednie magát a bürokrácia megkövült bugyrain.

Szakács Zsuzsánna

Kolozsvár ad otthont az Ifjúsági Házban október 22–24. között a IX. Nemzetközi DAAAM Szimpózium rendezvénysorozatnak, mellyel együtt a Kolozsvári Mûszaki Egyetem 50 éves-, illetve az Osztrák Mérnökök és Építészek Egyesülete 150 éves fennállásának évfordulóját ünneplik egyúttal. A DAAAM rövidítés (magyarul: Duna–Adria Egyesület az Automatizálás és Manufaktúráért) egy neves nemzetközi egyesületet takar, mely a fent említett Duna–Adria régióban fejti ki tevékenységét. Idôszakos ülései a legrangosabbnak számítanak e szakterületen, melynek résztvevôi cseh, horvát, szlovén, magyar, német, román, szlovák stb. egyetemekrôl érkeznek a konferenciára.

Célkitûzésükként az automatizálás és a gépgyártás ésszerû összehangolása szerepel, továbbá annak elérése, hogy a korszerû tudományos technológia szerves részként épüljön bele az egyetemi oktatásba. Fontos szempont azonban, hogy ezzel ne szorítsák ki a hagyományos (és értékes) oktatási módozatokat, és el szeretnék kerülni azt, hogy válaszút elé állítsák az illetékes „közönséget".

A szerdán kezdôdött rendezvénysorozat egy, elôadással is egybekötött kiállítással nyílt meg, melynek vizuálisan fogyasztható anyaga a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola diákjainak köszönhetô. A kiállítás csütörtök délben még megtekinthetô volt az Ifjúsági Ház elôcsarnokában, bár, mint azt egy szervezô elejtett szavából megtudtam, félô, hogy nyomuk vész egy éjszaka alatt... A csütörtöki díszmegnyitón úgyszólván egész Közép- és Kelet-Európa képviseltette magát. Különlegességnek számított a Japánból érkezett professzor. A köszöntô beszédek szünetében kultúrmûsor szórakoztatta a szép számban megjelent résztvevôket. A felszólalások javarészt (a román mellett) angolul hangzottak el, a rendezôk gondoskodásának köszönhetôen, természetesen, tolmácsolva.

A látogatókat érdekességek, igazi „ínyencségek" várják: a virtuális realitástól kezdve az információs rendszerig, logisztikáig, robotikáig, mesterséges intelligenciáig, hardver és softveren keresztül majdmindent megkap az érdeklôdô szaki. Dr. Gyenge Csaba, a DAAAM romániai fiókjának elnöke nagy megtiszteltetésnek nevezte a tényt, hogy Kolozsváron kerülhetett sor erre a rendezvényre — nagyon reméljük, nem utoljára.

Minden érdeklôdôt szeretettel várnak (a belépés ingyenes). Nemcsak szakmai megbeszélésekrôl van szó, hanem mélyebb, baráti viszonyok kialakításáról is.

Sz. Zs.

Selyem Zsuzsának

...elsô, antropológiai szekvenc

A cinikus embernek vagy igaza van, vagy igaza lesz.

A cinikus ember Dávid kezébe bumerángot, Pál kezébe tolvajkulcsot, Ádám kezébe termálkristályt ad.

A cinikus ember a legélesebben látó vak.

A cinikus embernek nincs ellenvetése. Hallgatása arra válasz, hogy kérdés nélkül nincs válasz. A kérdések is csak kérdések, az ördög tudja ezt, ezért az ô kérdései a legrövidebbek.

A cinikus ember emlékezet óta.

...második, romániai magyar szekvenc

A cinikus ember ott kezdôdik, ahol más középen van.

A cinikus ember nem magyar. A cinikus ember berber.

A cinikus ember nem azt figyeli, ki mit mond elôször, hanem azt, ki mit mond ki utoljára.

A cinikus ember tudtával nem párttag. Szíve helyén egy pészméker helyét hordja.

A cinikus embernek nincs hazája, így mindig csak külföldi szerzôktôl olvas.

...harmadik, metafizikai szekvenc

A cinikus ember nem ismer olyat, aki gyûrûjében mérget tart, történetet, amelyik nem tartalmazza végét.

A cinikus ember soha nem egy, hanem két szenvedélyt érez, és mindig a másik az erôsebb.

A cinikus ember alapfélelme, hogy ha leveti inkognitóját, senki nem ismeri majd fel.

A cinikus ember tudja, hogy az ördög gyalog jár. Ha ez néha eszébe jut, megszaporázza, majd lelassítja lépteit.

Kelemen Attila

Politikával foglalkozni nem könnyû, hát még, ha az ember kezdô a szakmában. Sokaknak még az is gondot okoz, hogy például a házinénivel megegyezzen a hazatérés idôpontját illetôen, hát még képviselônek lenni. A házinéni erre azt mondaná, hogy azt is kell valakinek csinálni.

Ebben segít a tanulás. Egy holland református párt, a GPV, illetve az RMDSZ Ifjúsági Fôosztálya és az Ifjúsági Keresztyén Egyesület szemináriumsorozatot szervezett Keresztyén politikai képzés névvel. Az elôadássorozat egyik részét múlt hét végén (október 15. és 18. között) tartották Torockón. Errôl beszélgettünk Nagy Zsolt ügyvezetô alelnökkel.

— Ezt a képzést elôször 1996-ban rendezte meg Erdélyben a GPV és az Ifjúsági Keresztyén Egyesület. Akkor mint meghívott elôadó vettem részt az elôadásokon. A következô évben már az RMDSZ is besegített a szervezésbe, amit a GPV szívesen látott, ugyanis szeretnének pártpolitikával szorosabb kapcsolatban álló fiatalokhoz is eljutni. Idén már az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének Ifjúsági Fôosztálya — vagyis mi — lettünk a képzéssorozat fôszervezôi. Így elérhetjük a fiatal — 35 év alatti — polgármestereket, alpolgármestereket, helyi tanácsosokat, illetve az ifjúsági szervezetek SZKT-képviseletét, vagyis a MIT-frakció tagjait. Ide tartozik az OMDSZ, a MISZSZ, a MAKOSZ, az ODFIE. Ezenkívül a képzést az IKE hirdette meg a saját tagjai számára. A képzés célja kettôs: egyfelôl a politikához valamiképpen kapcsolódó fiataloknak adjunk egy szakértôi szintû ismerethátteret, másfelôl pedig bemutassuk, mi is a keresztény politika, hogyan lehet egyszerre kereszténynek lenni és politizálni, vagyis hogyan lehet a keresztény értékeket a politikában megjeleníteni.

— Mivel foglalkoztok ezen a három hétvégen?

— Tulajdonképpen csak két hét végérôl van szó, mivel az elsô alkalom a bemutatkozásé volt. Ekkor az RMDSZ ismertette felépítését, míg a külföldi elôadók a holland politikai életrôl, azon belül a kereszténydemokrata irányvonalról beszéltek, illetve bemutatták pártjukat. A második rész múlt héten zajlott, csütörtöktôl vasárnap délig, és témája a politikai szakértelem volt. A három napon három fogalmat jártunk körül. E három fogalom a Bemutatás, az Együttmûködés és a Konfliktusmegoldás volt. Ezek kapcsán elsôsorban gyakorlati feladatokat kellett megoldaniuk a résztvevôknek: olyan elképzelt helyzeteket teremtettünk számukra, amelyekbe naponta kerülhetnek a valóságban mint gyakorló politikusok. Például helyi tanácsosként hogyan készülnének fel egy vitára a kolozsvári polgármesterrel.

— Ehhez azonban elôzetes ismeretek szükségesek.

— Mindenképpen. Ezért toboroztuk a hallgatókat az RMDSZ már tevékenykedô fiatal politikusai körébôl.

— Alkalmazhatják-e majd a résztvevôk a képzés során elsajátítottakat a kisebbségi politizálásban?

— A képzés során elsôsorban a konfliktusmegoldás témájára helyeztük a hangsúlyt, ami szerintem nagymértékben elôsegíti a kisebbségi politizálást. Hiszen mi egyébrôl szól a kisebbségi politikus tevékenysége, mint konfrontálódásról a többségi politikussal, és az adodó helyzeteket valamilyen módon meg kell oldani. Azonban az itt szerzett ismeretanyag nemcsak a kisebbség-, hanem általában a politikai gyakorlatban hasznosítható.

— Elsajátítható a politizálás tudománya Romániában máshol is egy romániai magyar számára?

— Az Ifjúsági Fôosztály szokott szervezni találkozókat aktív politikusokkal, ahol az ismerkedésen kívül akár a napi politikával kapcsolatos kérdéseire is kaphat választ az érdeklôdô. Folyamatban van egy bizonyos magyarországi képzési formának Erdélybe történô telepítése, de errôl nem mondanék többet, mivel még bizonytalan. Azontúl pedig egyre több erdélyi magyar fiatal vesz részt a budapesti Századvég politikai iskola képzésein, ahol külön helyeket tartanak fenn a határon túliaknak.

— Mi a véleményed a Babes— Bolyain beindult magyar nyelvû politológia szakról?

— Ez teljesen más eset. Szerintem egy képzés nem elég ahhoz, hogy valaki aktív politikussá váljon. Kezdem azzal, ki tudja akkor, amikor felvételizik erre a szakra, hogy mi szeretne lenni. Nagyon széles az álláslehetôségek skálája ezeknek a fiataloknak, és egyáltalán nem biztos, hogy éppen politikus akar lenni. Amit mi csinálunk, az semmiképpen nem versenyezhet azzal, amit az egyetem nyújthat. Mi ahhoz a réteghez szólunk, amelyik valamilyen fokon már politizál. És ezeknek a mi képzésünk egyfajta elméleti hátteret akar adni.

— Konfliktuskezelés terén tapasztaltál valamilyen különbséget e fiatalok és az RMDSZ jelenlegi vezetôinek hozzáállásában vagy lehetséges lépéseikben?

— Ahogy észrevettem, ezek a fiatalok hajlamosak arra, hogy a „felnôtt" RMDSZ egyes politikai irányvonalait képviseljék. Ezzel a képzéssel el szeretnénk érni, hogy megtanítsuk ôket saját elképzelésük kialakítására és képviseletére kinek-kinek a saját környezetében. A kisebbségi politikusnak amellett, hogy elsôsorban a kisebbséget kell képviselnie, minden más kérdéssel, ami a politikában megjelenik, tudnia kell foglalkozni.

— Jövôre is lesz keresztyén politikai képzés?

— Ez évente megrendezett program. Lehet, hogy kicsit átgondoljuk, más réteget is megpróbálunk bevonni — például középiskolásokat vagy a fiatal parlamenti képviselôket —, ennek értelmében több jellegû csoportot indítunk haladók és kezdôk számára.

Kérdezett: Zsugán Gyula

A megyei tanács tegnapi ülésének egyik fô, és ugyanakkor legkellemetlenebb napirendi pontja a költségvetés kiigazítása volt. Miután a központilag kiutalt és megyei szinten szétosztott pénzösszegek sosem elegendôek, a tanácsosok, jobb választás híján, mégis elfogadták, hogy megyei szinten 6 milliárd lejt levonjanak a beruházásokból. A szakbizottságok elôzetes tárgyalásain több változat merült fel ennek kapcsán. Elhangzott, hogy egyforma százalékban alkalmazzák a megvonást mindegyik helyi tanács esetében. Végül mégis egy úgynevezett szelektív eljárást fogadtak el, és több tényezôt vettek figyelembe. Így például sokat számított, hogy a már megkezdett munkálatokkal mennyire haladtak, adottak-e a lehetôségek ezek befejezésére. Mivel sok községben az alkalmazott levonás a földgáz bevezetését halogatja, felvetették azt az ötletet, hogy éppenséggel a Romgaz kölcsönözze a még hiányzó pénzt a munkálatok elvégzéséhez. A levonást kevésbé alkalmazták a természeti katasztrófa sújtotta helységek esetében. A költségvetés kiigazítása még egy olyan helyzetet is teremtett, hogy egyes befejezett beruházásokat képtelenek kifizetni: ez az összeg 2 milliárd lejre emelkedik.

A megyei tanács elnöke, Victor Romulus Constantinescu egyébként megnyugtatta a tanácsot, hogy ez az elsô év, amikor a kiigazítás valóban az, ami — kiigazítás. Ennek pedig, mint mindenki tisztában van vele, az országosan súlyos gazdasági helyzet az oka, amely végsô soron megköveteli a beruházások csökkentését. Jobb kilátásokban bizakodva reményét fejezte ki, hogy amennyiben tiszteletben fogják tartani a helyi pénzügyi törvényt, mindegyik megye jobban és a saját érdekében gazdálkodhatik.

(ú. i.)

A lakáskrízis nem csupán köztudott, de általános szintre emelkedett (nem csupán) Kolozsváron. A polgármesteri hivatal ennek megoldására egy új és egyben szokatlan tervet hozott nyilvánosságra tegnapi sajtóértekezletén. Megtudhattuk, hogy több külföldi cég (köztük egy ciprusi, valamint egy görög és angol érdekeltségû vegyes vállalat) tíz év leforgása alatt 25 ezer lakást építene városunkban, évente tehát körülbelül 2000–2500-at. Több lakástípus terv létezik, a különálló házaktól kezdve a legtöbb négyszintes, szintenként négy lakrészes épületekig. A négyszobás lakások ára 22–24 ezer dollár között lesz, körülbelül 300 dollár négyzetméterenként. A megvásárláshoz 30%-os elôleget kell majd befizetni, a többit 10 évtôl 30 évig terjedô részletekben lehet törleszteni. Pillanatnyilag 25–40 hektár területet tudna a városi tanács az építtetôk rendelkezésére bocsátani, akik ezen a területen legkevesebb 500 lakást építenének. Ha ez a terv sikerülne, további területeket keresnének a helyi hatóságok mind Kolozsváron, mind a szomszédos helységekben, legtöbb 20 km-es körzetben.

Amennyiben a beruházó szándékú külföldi küldöttség megnyeri tervének (és helyi szokás szerint természetesen társának) a városi tanácsot, jövô év márciusától már el is kezdenék az építkezést. Ez számtalan elônnyel járna, hiszen (egy nyersanyag kivételével) kimondottan belföldi anyagokból építkeznének és emellett belföldi munkaerôt alkalmaznának. Számításaik szerint a kezdetre tervezett 100 lakás felépítéséhez 250–300 munkást foglalkoztathatnának. Nem kérnének részükrôl különösebb szakértelmet mindamellett, hogy alkalmazott építési technológiájuk új, korszerû, külföldön már jól kipróbált. A bizalmatlan újságírók megnyerésére a beruházók elmondták ugyanis, hogy hasonló lakásokat építettek Hollandiában, Belgiumban, Németországban, Mexikóban, a Közel- és Távol-Keleten, valamint természetesen az Egyesült Államokban. Az építkezések elkezdéséhez 100 millió dollárral rendelkeznek, a tervezett összberuházás értéke pedig 900 millió dollár. És bármilyen furcsán hangzik — tekintettel a fentebb ismertetett árakra —, a polgármesteri hivatalnál már százan jelezték és írásban iktatták is lakásvásárlási szándékukat.

Hogy miért pont és legelôször éppenséggel Kolozsvárt választották lakásépítésre? Mert lakossága nyitott az újra, tele van szépérzékkel, vágyódik szép házak iránt, a város fejlett, a népesség növekedôben, és a polgármester is kedvezôen fogadta ezt a tervet. Hogy ezekkel az adottságokkal más erdélyi városok is rendelkeznek? Lehet, de a választás máris Kolozsvárra esett. Ezek az újságírói kérdésekre adott válaszok továbbra sem gyôzték meg a sajtót arról, hogy a lakásokat valóban a létszükséglet alatt élô, hajléktalan vagy csupán lakásgondokkal küszködô kolozsvári átlagpolgár számára építenék fel.

(újvári)

Újraválasztották tisztségébe Tôkés Lászlót, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökét. A csütörtökön Nagyváradon ülésezô egyházkerületi közgyûlés hosszas eljárási vita után, titkos szavazással választotta újra nyolcévi püspökség után Tôkés Lászlót, akinek a püspökválasztáson ellenjelöltje Csernák Béla egyházkerületi fôjegyzô volt. A szavazáson Tôkés László 118 szavazatot, Csernák Béla pedig 98 voksot kapott.

Az új zsinati szabályozás értelmében Tôkés László további hat évig lesz a partiumi reformátusok püspöke.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]