1998. szeptember 5.
(X. évfolyam, 205. szám)

— Hogyan ítéli meg az RMDSZ a jelenlegi romániai gazdasági helyzetet?

— A hargitafürdôi tanácskozáson elemeztük Románia nehéz gazdasági helyzetét, ennek okait, s az elképzelhetô megoldásokra javaslatokat tettünk. Az ország gazdasági helyzete krízis elôtti állapot, az ipari termelés 20 százalékkal csökkent, a külkereskedelmi mérleg hiánya havonta növekszik, s Románia gazdasági teljesítménye egyre romlik. Ha ez ellen nem teszünk megfelelô lépéseket, krízishelyzet fog elôállni.

— Milyen konkrét lépésekre gondol a szövetség?

— A gazdasági hanyatlás fô okát abban látjuk, hogy a koalíció nem tudta meghozni a szükséges — persze, társadalmi kihatással járó — intézkedéseket, mert politikai egysége megtört. Egyes esetekben meghozták a döntéseket, de életbeléptetésüket a koalíciós partnerek nem támogatták egyértelmûen, s ez továbbra is eltolódik, késik. A megoldás elsô lépéseként a koalíció egységét kellene tehát újrateremteni. Enélkül a jelenlegi kormány valós reformot nem lesz képes véghezvinni. Ezért szorgalmaztuk a koalíciós tárgyalások mielôbbi megkezdését, és annak a gyakorlatnak a visszaállítását, hogy a partnerek fontos gazdasági kérdésekben konzultáljanak. Lehetetlen az, hogy az egyik miniszter hoz egy döntést, a másik pedig ellentmond neki, az egyik pártvezetô támogat egy gazdasági lépést, a másik ellene szól. Az is lehetetlen, hogy a gazdasági törvényalkotásban és az adminisztrációban egyik lépés ellentmond a másiknak, hogy hetente változnak az elképzelések és a stratégiák. Hargitafürdôn egyébként valamennyi gazdasági ágazat helyzetét elemeztük.

— Maradjunk a politikai szintnél. A koalíciós vezetôk szintjén ezek szerint az RMDSZ nem áll elô egy konkrét, terápiás javaslatcsomaggal?

— Elsô terápiás javaslatunk az, hogy a kormány mûködôképes legyen. Enélkül a többirôl nem érdemes beszélni. Ha azonban ez megvalósulna, sor kerülhetne a részletes javaslataink felmutatására és támogatására.

— Legyünk derûlátók, tegyük fel, hogy ez teljesül. Milyen konkrét megoldásokat javasol az RMDSZ a mostani krízishelyzet feloldására?

— Elsôsorban a privatizáció ütemének a felgyorsítását. Itt két gond van: az Állami Tulajdonalap (ÁT) egyidejûleg volt magánosító ügynök és az állami vagyon kezelôje, s ezt a kettôs feladatát nem tudta ellátni. Amíg a privatizációval törôdött, nem foglalkozott a még portfóliójában lévô vállalatok szerkezeti átalakításával. Az ÁT mûködését világosan kell szabályozni, s a két feladatkört el kell választani egymástól. Maradjon meg az ÁT a magánosítást végrehajtó ügynökségnek, s a vagyonkezelést vegyék át a szakminisztériumok, vagy azt más önálló intézmény feladatába kell vonni. Szorgalmazzuk azt is, hogy a privatizációban független tanácsadó cégek, magánvállalatok is részt vegyenek, hogy a magánosító ügynökök köre kiszélesedjék.

Véleményünk szerint a vállalatokat piaci értékükön kell értékesíteni. Szorgalmazzuk, hogy ez a tôzsdén keresztül is megtörténhessen, illetve hogy minél több vállalat papírja kerüljön a RASDAQ nevû OTC-piacra. Az egydolláros privatizációt szerintünk csak végsô esetben szabad alkalmazni, ha minden más lehetôség csôdöt mondott. De akkor is csakis tiszta jogi keretben lehet alkalmazni, átlátható folyamat eredményeképpen. Ugyanakkor a SIF-eknek nevezett pénzügyi befektetôi társaságok jogi státusát tisztázni kell, mert sok esetben éppen ezek gátolják a vállalatok privatizálását.

— Az RMDSZ a hargitafürdôi gazdasági tanácskozás után nyilatkozatot adott ki. Ha nem tévedek, ez politikai nyilatkozat volt, nagyon fontos megállapításokkal. Viszont nem találtam benne konkrét javaslatokat, amelyek a gazdasági nehézségek megoldásának kézzelfogható területére vonatkozzanak. Például nincs benne még elvi állásfoglalás sem arról a kérdésrôl, hogy mi az RMDSZ álláspontja a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) megkötendô szerzôdésrôl, illetve azoknak a kritériumoknak a betartásáról, amelyeket ez a szerzôdés feltételez: 3,6 GDP-százalékos költségvetési hiány, 45 százalék alatti infláció stb. Tehát a deklaratív politikai nyilatkozaton túlmenôen, konkrét, részletes gazdasági terve van-e az RMDSZ-nek a hazai helyzet kezelésére? Egyszerûbben: elkészítették a saját Bokros-csomagjukat?

— Igaza van, ez egy politikai nyilatkozat, szintézise az ott elhangzottaknak. Különbözô szakterületeken külön szakmai csoportok dolgoztak, ezek kidolgoztak egy-egy anyagot, s ebbôl állt össze a nyilatkozat. De térjünk át a makrogazdaságra. Úgy látjuk, hogy a kizárólag monetáris eszközökkel véghezvitt stabilizáció nem járt sikerrel, leszorította a fogyasztást és a beruházások szintjét. Ezt a politikát tovább folytatni nem lehet.

— Mi a javaslatuk?

— A költségvetésnek nônie kell. Ennek forrásait meg lehet teremteni.

— Pontosítsunk. A megengedett költségvetési hiány nôjön, vagy pedig a bevételek összege?

— Nôjön a finanszírozási oldal.

— Hogyan érti ezt? Külföldi hitelekbôl, vagy a belsô eladósodás növelésével, értékpapírok kibocsátásával?

— Tulajdonképpen négy forrása van a finanszírozásnak: az adóbevétel, a külföldi hitelek, a belsô eladósodás és az infláció. Ha egyiket sem tudjuk ezek közül felhasználni, csak csökkenô fogyasztást érünk el, ami semmiképpen nem támogatja a fellendülést.

— Melyik forrásra építene tehát az RMDSZ?

— Mivel a külföldi hitelek növekedésére nem számíthatunk, az amúgy is megszorító adóterheket nem szeretnénk növelni, lehetôségként tehát a kontrollált infláció felhasználását társítanánk a belsô eladósodás növelésével, értékpapírkibocsátás révén.

— Ez azonban ellentmond az IMF kritériumainak...

— Ellentmondhat, de a mai gazdasági helyzetben, középtávon nem igazán látunk más megoldást.

— A hargitafürdôi nyilatkozat szerint többek között az adók mértékének csökkentését sürgetik. Van-e kész, fiókban lévô, konkrét, részletes terve az RMDSZ-nek arról, hogy milyen adók csökkentését kéri, mikor csökkentsék ezeket és hány százalékkal? Hogy annak milyen kihatása lenne a költségvetésre, s hogy az abból keletkezett hiánynövekedést mibôl finanszíroznák?

— Konkrétan azt javasoltuk, hogy az áfa kifizetése a számla kifizetésekor történjék, s nem pedig számlázáskor. Szükségesnek tartjuk a könyvelési rendszer korszerûsítését, az angolszász könyvelési rendszer bevezetését. Továbbá, az adminisztratív lépéseken túl, az adók behajtása végett pénzügyi intézkedéseket is javasolunk. Egyik ilyen javaslatunk, hogy a pénzügyminisztérium vezessen be kedvezményt azok számára, akik az adójukat idô elôtt befizetik. Egy új, átfogó adózási rendszer kidolgozására nem került még sor, ez a jövendô feladatok közé tartozik.

— A személyi jövedelemadó bevezetésére gondol?

— Annak a bevezetését szükségesnek tartjuk, s nem értjük, miért tolódik ez már két éve. De az adórendszer, az adózási sávok és a jövedelemadók újragondolását az eljövendô periódusban kell majd elvégezni.

— Erre ki vannak dolgozva a konkrét, számszerû tervek?

— A számszerû tervek jelenleg munka alatt vannak.

— Az idei költségvetés bevételi oldalán várhatóan 8000 miliárd lejjel kevesebb teljesül, tehát ennyit kellene lefaragni a kiadásokból is ahhoz, hogy a meghatározott 3,6 GDP-százalékos hiányt ne lépjük túl. A hargitafürdôi nyilatkozat egyetlen ágazat, az egészségügy esetében közelíti meg ezt a kérdést. Ez politikailag érthetô. Az RMDSZ kijelenti, hogy a tervezett költséglefaragás márpedig megengedhetetlen. Mit javasolnak globálisan a csaknem egymilliárd dolláros hiány kezelésére?

— Nem támogatnánk, a jövôre nézve sem, ilyen nemû költségvetési csökkentéseket.

— Úgy vélik, ezt is a belsô eladósodás és az infláció kontrollált növelésével lehetne megoldani?

— Így van. Bizonyos rizikót kell vállalnia az országnak. Azt nem lehet, hogy megszorító költségvetések keretében tengôdjünk egyik évrôl a másikra. Ez nem fenntartható, s a tapasztalat bebizonyította, hogy azok a számítások, amelyeket a pénzügyminisztérium végzett a bevételi oldalra, nem valósultak meg. Tehát megfelelô komolysággal, megfelelô politikai konszenzussal kell errôl dönteni. A jövôre nézve a bevételi oldalon ilyen irányú megoldást tartuk hasznosnak, és ebbôl a fogyasztás finanszírozását. Elfogadhatatlan, hogy a kényszerû költségvetési megvonásokat a pénzügyminisztérium differenciáltan kezelje. Hajdú Gábor miniszter saját számításai alapján bebizonyította, hogy az egészségügyi minisztérium költségvetése nem 10 százalékkal, hanem szinte 20 százalékkal csökken. Ezen belül a befektetési költségek 70 százalékkal fognak csökkenni. Ha az egészségügyi minisztérium esetében 10 százalék helyett 20 van, máshol a 10 százalék helyett sokkal kevesebbnek kell lennie. Ami azt jelenti, hogy a pénzügyminisztérium differenciált költségvetési csökkentéseket javasolt. Mivel programjában a kormány kijelentette, hogy az egészségügyet nemzeti prioritásként kezeli, nem értjük, hogy ez miért nem tükrözôdik a költségvetés prioritásaiban is. Például a hadsereg költségvetése csak 4 százalékkal csökkent, miközben az ország Legfelsô Védelmi Tanácsa szerint az országot ma nem fenyegeti külsô veszély. Akkor pedig miért élvez a hadsereg nagyobb prioritást, mint az egészségügy? Ebbe számítsuk bele az egészségügyi ellátás katasztrofális helyzetét, romlását is.

— Ön, mint gazdasági ügyvezetô alelnök, elégedett a kormányban részt vevô gazdasági szakemberek, államtitkárok által kifejtett tevékenységgel?

— Meg vagyok elégedve a kormányban és a parlamentben tevékenykedô gazdasági szakembereinkkel. Ezek tevékenységét azonban a sajtó nem tükrözte megfelelôen.

— Ennek ön szerint mi az oka?

— A sajtó nem kíváncsi arra, hogy az RMDSZ-nek gazdaságpolitikai kérdésekben mi a véleménye. Ha Marga miniszter nyilatkozik valamit, azonnal megkeresik a vezetôinket, hogy nyilatkozzanak. Ha Dãianu vagy Berceanu miniszter tesz egy lépést, a sajtó nem igazán érdekelt az RMDSZ véleményében. Ennek a fô oka az a kialakult kép, hogy az RMDSZ kizárólag kisebbségvédelemmel foglalkozik. Nos, ez nem igaz. A parlamenti csoportunknak rendkívül erôs a tevékenysége gazdasági téren, a szakbizottságokban és a plénumokban egyaránt, államtitkáraink jól dolgoznak, komoly munkát végeznek, ennek visszhangja azonban nem jut el a közvélemény elé. Fontos, hogy ezt a tevékenységünket bemutassuk mind a román, mind pedig a romániai magyar választóknak. Nem új képet kell bemutatnunk, csak a valóságot kívánjuk ismertetni.

— Azért a média csak próbálkozott ennek a tevékenységnek a bemutatásával. Például, amikor az RMDSZ-nek telekommunikációs államtitkára volt, magam tettem fel neki azt a konkrét kérdést, ami az RMDSZ tagjait is rendkívüli módon érdekli: miért nem javasolják, hogy Magyarországra Romániából dollárban ugyanannyiért lehessen telefonálni, mint Magyarországról Romániába, s nem kétszer annyiért? Hogy, ugye, a moldovai tarifákat most ne hozzuk szóba. A válasz az volt, hogy ezt fel sem vetette a szóban forgó államtitkár. Ezek után úgy érzem, nem a médiával van baj, hanem az államtitkár tevékenységével. Tévednék? Mi errôl a véleménye?

— Megtörténik, hogy voltak olyan esetek, amikor államtitkáraink nem minden kérést támogattak megfelelôképpen.

— Mégis, fontos kérdés, hogy mennyiért lehet Magyarországra telefonálni. Gazdasági hatása hatalmas a kétoldali kereskedelmi kapcsolatokra, a vegyes vállalatokra, de még a családi-rokoni kapcsolattartásra is.

— Ez természetesen nagyon fontos kérdés. Tudnia kell azt is, hogy államtitkárainknak a hatásköre ma nem megfelelô súlyú.

— De ha egyszer fel sem veti a kérdést?

— Az hiba.

— Milyen viták várhatók a gazdasági kérdésekben az SZKT-n?

— Az SZKT egyik fô pontja az RMDSZ gazdasági stratégiája. Errôl valószínûleg tágabb vita fog majd kialakulni. Ugyanakkor, remélem, az SZKT elfogad egy álláspontot a gazdasági tevékenységünk erôsítésére, kormányzati részvételünk ilyen oldalára is. Komoly vita várható.

— Gondolja, hogy felmerülhet élesen egy olyan kérdés, miszerint a gazdasági be nem teljesedések okán az RMDSZ-nek ki kellene lépnie a kormányból?

— Érdekvédelmi feladataink közül talán a legfontosabb a gazdasági érdekvédelem. Választóink nagy mértékben számítanak a gazdasági körülmények jobbulására, arra, hogy esélyegyenlôségben tudjanak részt venni a gazdasági növekedés vagy az életszínvonal javításának a harcában. Ez a kérdés az RMDSZ-en belül is háttérbe szorult, háttérbe lett szorítva a folytonos kisebbségvédelmi kérdések miatt. Ez érthetô volt a szövetség életének elsô szakaszában, mára azonban ennek a szemléletnek meg kellett volna változnia. Ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a magyarság Romániában hosszú távon megmaradjon, megerôsödjön és itt maradjon. Tehát tevékenységünknek ezt az oldalát erôsítenünk kell. Szerencsére, ez a szemlélet kezd változni. Mind az SZKT tagjai, mind pedig szavazóink szorgalmazzák a gazdasági tevékenység megerôsítését.

Eddigi kormányzati szerepünket is csak egyetlen oldalról vizsgáltuk, és ez a kisebbségi jogok megvalósítása. Szerintem ez a megközelítés téves, káros, a belföldi többség és a külföldi közvélemény elôtt érthetetlen. Távlatból nézve, a nem teljesült kisebbségjogi elvárások nem jelentettek indokot a kormányból való kilépésre. Ezeket csakis úgy szabad felmutatni a közvéleménynek, ha egy általánosabb elégedetlenségnek az eredményei.

— Gazdasági jellegû tevékenységet a szövetség a múltban is folytatott. Például két-három éve arra biztatta a magyarságot, hogy különbözô vállalatokba fektesse be kuponját. Ezeknek a vállalatoknak a késôbbi helyzetérôl a sajtó nagyon keveset tudott meg, és harapófogóval sem volt képes több információt megtudni. Mi a helyzet ezekkel a vállalatokkal?

— Hiba volt az RMDSZ részérôl vállalkozásokat konkrétan támogatni. A nagy szervezetek, akárcsak az állam, nem jó gazdálkodók. Nem szabad összekeverni az érdekvédelmi és politikai munkát a vállalkozással vagy a gazdasági tevékenységgel. Szerintem ez hiba volt, ezt semmiképpen sem szabad folytatnia az RMDSZ-nek.

— Mi lesz azokkal, akik ilyen helyekre fektették be a kuponjaikat? Mit tudnak nekik mondani, mert ôk a valásztók?

— Azt, hogy az RMDSZ megpróbálta legjobb tudomása és információi szerint irányítani ezeket a befektetéseket, s hogyha ez nem sikerült, ez ugyanígy elôfordulhatott volna más tanácsadóval is. Mára nem is tudom biztosan azt mondani, hogy ezek jó vagy rossz befektetések voltak, hiszen a tapasztalat azt bizonyította, hogy a befektetett kuponok sehol sem hoztak különösebb hozamot, tehát ilyen szempontból a kritika a román gazdaságot kell hogy érje, s nem feltétlenül az RMDSZ-t.

— Mégis, mi a véleménye, az SZKT-n felmerülhet élesen a kormányból való kivonulás kérdése?

— Amennyiben a kormányban nem tudunk érvényt szerezni a kongresszus által jóváhagyott programunkban szereplô gazdasági célkitûzéseinknek — s ebben a most kezdôdô parlamenti ülésszak munkája és eredményei nagyon fontosak lehetnek —, akkor újra kell elemeznünk a kormányban való részvételünk hatékonyságát. Azt hiszem — az elmúlt hónapokra jellemzô volt —, amikor a koalíciós partnerek között konzultáció nem létezik, amikor a minisztériumokat egyszemélyes vezetés irányítja, akkor a gazdasági döntések felelôsségét kérdéses, hogy vállalhatjuk-e. Csak akkor vállalhatjuk ezt a felelôsséget, ha a partnerek ezekben a kérdésekben konzultálnak, s el tudjuk mondani az álláspontunkat.

— De aki hallgat, az is egyfajta felelôsséget vállal... Itt van például a Bancorex bank törzstôkéjének mintegy 1100 milliárd lejes megnövelése. Közismert, hogy a Bancorex kifosztásához szinte valamennyi hatalmon lévô párt hozzájárult, s most az eltulajdonított pénzeket a mi zsebünkbôl kívánják pótolni. Errôl a kérdésrôl már mindenki nyilatkozott. Az RMDSZ véleményét miért nem lehet hallani?

— A Bancorex esete díszes példája annak a folyamatnak, amelyen az állami bankok átmentek. Ezek konszolidációja nem történt meg, a bankok adminisztrációja sokszor öncélúan és önhatalmúan viselkedhet. Jó példa erre az a mód, ahogyan a bankok nyereségük felhasználásáról döntöttek. A nyereséget nem finanszírozásokra használták fel, nem került vissza az államháztartásba, nem is kölcsönökre használták, hogy a gazdasági életet élénkítsék, hanem legtöbb esetben székházakat építettek, és a pénzeket saját befektetéseik finanszírozására használták. A bankok igazgatótanácsai önhatalmúan döntenek ezekben a kérdésekben. Fontosnak tartjuk, hogy ennek tiszta szabályozása és kontrollja legyen.

— Az RMDSZ-nek ezt ki kellene mondania...

— Ki is mondjuk. A politikai nyilatkozat nem tartalmazza mindazokat az elemeket, amelyeket mi a koalíciós tárgyalásokon fel kívánunk vetni.

Másfél éves szakértôi munka eredményeképpen végleges formát öltött az önálló magyar felsôoktatási rendszer kiépítésének a koncepciója. A tanulmányt az egyetem létrehozásával foglalkozó kormánybizottság szeptember 15-ére összehívott ülésén tervezik vitára bocsátani. A dokumentum jelentôségérôl, illetve a képviselôház tanügyi szakbizottságának az anyanyelvû oktatás további korlátozásáról hozott döntése következtében kialakult helyzetrôl Kötô József ügyvezetô alelnököt, az RMDSZ oktatási államtitkárát kérdeztük.

— Szeptember elsején ülésezett elôször az egyetem létrehozásával foglalkozó kormánybizottság, amelyen sikerült egyértelmûen leszögezni azt, hogy nem az egyetem létrehozásának a szükségességérôl fogunk tárgyalni, hanem elkészítjük az egyetem létrehozásának a módozatairól szóló jelentést — nyilatkozta lapunknak Kötô József. — Úgy vélem, hogy ez jelentôs lépés, áttörés volt. (Pontosabban: az lett volna, ha a képviselôház oktatási bizottsága idôközben nem hozta volna meg ellentétes tartalmú határozatát.) Döntés született arról, hogy a második munkaülésen, amelyre a tervek szerint szeptember 15-én kerülne sor, az RMDSZ kész egyetem-tervet bocsát vitára.

Mintegy másfél éves munka, az RMDSZ oktatási fôosztályán, illetve az Illyés-alapítvány által támogatott pályázat keretében készült elôtanulmányok során alakult ki az a koncepció, amely az egyetem „szellemi infrastruktúráját", az egyetem mûködésének a stratégiáját megrajzolja. A dokumentum, amelyet az SZKT alkalmával külön RMDSZ-füzetként is megjelentetünk, tartalmazza azokat a konkrét felmérési adatokat, amelyek bizonyítják: a romániai magyarság rendelkezik azzal a szellemi potenciállal, amely az önálló egyetem létrehozására feljogosítja, ugyanakkor pedig kitér a megvalósítás konkrét módozataira is. A tanulmányban olyan korszerû felsôoktatási struktúra körvonalazódik, amely egy, az oktatást és kutatást összefoglaló egyetemi központ létrehozását javasolja Kolozsváron. A felmérések viszont azt bizonyítják, hogy több központban mûködô struktúrában kell gondolkodnunk. A regionális fejlesztési igények, a településszerkezetek és oktatásszerkezetek összekapcsolása — amely a korszerû oktatásstruktúrának egyik lényeges és fontos alapelve — az egyetem köré kihelyezett kollégiumi háló kiépítését követeli meg. Számoltunk ugyanakkor az olyan, csírájában már létezô regionális igényeket kielégítô egyetemekkel is, mint például a nagyváradi Sulyok István Fôiskola — fejtette ki az államtitkár.

Ami a koalíciós partnerek újabb szószegését, az anyanyelvi oktatás további korlátozására tett javaslatokat illeti, Kötô József kijelentette: az SZKT fogja eldönteni, hogy a bizottsági határozat milyen mértékben érinti az RMDSZ-politizálást. — Számunkra elfogadhatatlan ez a helyzet, hiszen kultúránk megôrzésének szavatolása elképzelhetetlen a teljes vertikumában kiépített oktatásszerkezet nélkül. Ellenkezô esetben az anyanyelvi oktatásszerkezet leépülése várható, ami végül is az asszimilációs folyamat felgyorsulásához fog vezetni — mondotta Kötô József, hozzátéve: — Eléggé borúlátó vagyok esélyeinket illetôleg. Annyi bizonyos: újra kell gondolnunk tevékenységünket, új stratégiát kell kiépítenünk céljaink elérése érdekében. Feladatunk az, hogy addig, amíg a politikai harc eredménnyel jár, meg kell találnunk azokat az anyagi forrásokat, amelyek a jelenlegi törvénykezés között kiépíthetôvé teszi az oktatásszerkezetet. A romániai magyarság mûvelôdéstörténete bizonyítja, hogy eddig mindig megtaláltuk azokat az utakat, amelyek kultúránk identitásának a megôrzését biztosítják — mondotta az államtitkár.

A Szövetségi Képviselôk Tanácsának szombati ülésén az elôzetes napirend szerint a kormánykoalíció gazdaságpolitikája lett volna a fô téma, de az elmúlt napok eseményei után könnyen olyan döntés születhet, hogy az RMDSZ kilép a kormánykoalícióból — jelentette ki Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke pénteken Kolozsvárott.

„A kormány mindeddig halogatta a népszerûtlen, de elkerülhetetlen intézkedéseket. Ebben — a koalíció tagjaként — felelôsség terheli az RMDSZ-t is, de a szövetség a további felelôsséget nem kívánta úgy vállalni, hogy nem emeli fel szavát. Jeleztük, hogy a gazdaságpolitikai kifogások fényében kívánjuk felülvizsgálni a koalíciós együttmûködést. Erre sürgôsen elôkerült a tanügyi törvény szóban forgó szakasza. A szándék egyértelmû: Az RMDSZ-t olyan etnikai kényszerpályára kívánják szorítani, amely eddig sem jellemezte tevékenységét" — hangsúlyozta Takács Csaba.

„Az RMDSZ részérôl nem volt hiba a kormányzati szerepvállalás. Betartotta a politikai játékszabályokat, de semmi nem kötelezi arra, hogy a szélsôségesen nacionalista ellenzék és a kormánytöbbség összefogását elfogadja. A kilépésrôl születô esetleges döntést a román politikai élet, a kommentárok érthetetlennek tartják. Ez az értetlenség számunkra elfogadhatatlan, hiszen az SZKT már korábban döntött: ha a parlament elutasít egy olyan törvényt, amely mind az RMDSZ, mind a kormánykoalíció programjában szerepel, kilép a kormányból. Az anyanyelvû oktatás teljes körû intézményrendszerének kérdése pedig nem képezheti vita tárgyát. Ebben a kompromisszum elfogadhatatlan" — szögezte le Takács Csaba.

A koalíciós pártok vezetôi és Radu Vasile miniszterelnök pénteken este Emil Constantinescu államfôvel találkoznak. Takács Csaba borúlátással nyilatkozott a koalíciós csúcs várható erdeményeirôl. „A találkozó természetesen hasznos, de garanciákat nehéz lenne várni, mert már bebizonyosodott, hogy Romániában nem szokás betartani a megállapodásokat. Már van három olyan írásban rögzített megállapodás, amelyet a koalíció minden pártja aláírt, de csak nagyon kevesen tartották be azokat. Semmi szükség egy negyedik ilyen megállapodásra" –- mondta az RMDSZ ügyvezetô alelnöke

Késô este még tartott az ügyvezetô elnökségi ülés, amelyen a képviselôház oktatási bizottságának döntését követôen kialakult helyzetet elemezték. Szintén késô estébe nyúlt a koalíciós pártok elnökeinek talákozója is.

Tôkés László püspök pénteki nagyváradi sajtóértekezletén egyebek között kijelentette: az RMDSZ kormányba lépése óta számára egyértelmû, hogy ôt „kidobták a hajóból". Ha nem szándékosan tették is, kiszorítása „a hatalom kedvére való volt".

A péntek este tartandó koalíciós csúcstalálkozóval kapcsolatban a püspök úgy vélte, nem történik érdemi változás a román kisebbségi politikában. Nagyon sajnálatos volna — mondotta, ha az ottani események újabb idôhúzásra adnának alkalmat az RMDSZ számára. Az a tény, hogy a hatalom gesztust sem tett, amellyel jelezte volna, hogy a tanügyi kérdést a kisebbségek számára kedvezô módon kívánja megoldani, az RMDSZ összetartását erôsíti.

Tokay György kisebbségvédelmi miniszter benyújtja lemondását, amennyiben az önálló magyar állami egyetem ügye nem talál megnyugtató megoldásra — jelenti a Mediafax. „Erkölcsi és politikai kötelességemnek érzem, hogy megtegyem ezt a lépést" — mondotta Tokay, aki szerint a képviselôház tanügyi bizottságának a döntése szélsôségesebb a szenátus által elfogadott Pruteanu-féle változatnál. A miniszter hangsúlyozta, hogy a határozat ellentmond a közös kormányprogramnak. „Az oktatási bizottság állásfoglalása arra utal, hogy a kormánykoalíció ugyan még létezik, a koalíció azonban már nem" — mondotta.

A Helsinki Bizottság Emberjogi Szervezete (APADOR-CH) erôszakosnak minôsítette a képviselôház oktatási bizottságának azon döntését, amely nem teszi lehetôvé az önálló magyar tannyelvû egyetem létrehozását. A szervezet elnöke, Gabriel Andreescu szerint e döntés súlyos erkölcsi károkat fog okozni Romániának. — Magát a tényt — nyilatkozta —, hogy egy kisebbség nyelvén mûködô egyetemet nem szabad létrehozni Romániában, csak egy rosszul értelmezett nacionalista politikával lehet magyarázni. A romániai magyar kisebbségnek — nem utolsósorban számát, hagyományait tekintve — joga van egy anyanyelven mûködô egyetemre.

Tegnap este Emil Constantinescu megszakította a koalíciós pártvezetôkkel folytatott megbeszélést, és rövid sajtónyilatkozatában közölte: tekintettel arra, hogy nemcsak Románia küzd válságos gazdasági és szociális problémákkal, hanem környezetünkben, a kelet-európai országok mindegyikében is egyre inkább mélyül a krízishelyzet, elengedhetetlen, hogy a koalíciós pártok minél hamarabb véget vessenek a köztük dúló viszálynak. Az utóbbi évek is bebizonyították, hogy nem létezik nagyobb ellensége a reformnak, mint a belviszály — mondotta az államfô, aki felszólította a Cotroceni-ben jelen levô pártvezéreket: tegyenek tanúbizonyságot politikai felelôsségtudatról, és keressék a megegyezés, a kompromisszumok útját.

George Pruteanu független szenátor, akinek párttagságát és a szenátus oktatási szakbizottságának az elnöki tisztségét az anyanyelvû oktatás elleni hadjárata miatt vonta meg a parasztpárt, abszurdnak minôsítette kirekesztését. A bukaresti Adevãrul napilapnak nyilatkozva kifejtette: érthetetlenek számára a pártból és az elnöki tisztségbôl való felfüggesztésének okai akkor, amikor volt szenátortársai és maga a tanügyminiszter egy véleményen vannak vele a magyar egyetem ügyében, sôt még keményebben utasították vissza a magyar egyetem létrehozását.

A szenátor értelmetlennek tartja a magyar egyetem létrehozásának a körülményeit vizsgáló bizottságot, és kéri, hogy a bizottság munkájának anyagi fedezésére kiutalt félmilliárd lejt fordítsák hasznosabb célokra. „A román nép döntött: megalapozatlanok a magyar egyetem létrehozására vonatkozó követelések, minden ez irányú tevékenység tehát fölösleges" — mondotta.

Az Országos Út- és Hídügyi Igazgatóság marótlaki kirendeltségének vezetôje, Olimpia Bâtu pénteken visszaadta Antal János körösfôi polgármesternek a kedden leszerelt és elidegenített körösfôi és sárvásári kétnyelvû helységnévtáblákat. Noha a polgármester ragaszkodott ahhoz, hogy a helységnévtáblákat azok állítsák vissza helyükre, akik eltávolították, a polgármesteri hivatalokra maradt ezek visszaszerelése.

A Szövetségi Képviselôk Tanácsának szombati ülésén az elôzetes napirend szerint a kormánykoalíció gazdaságpolitikája lett volna a fô téma, de az elmúlt napok eseményei után könnyen olyan döntés születhet, hogy az RMDSZ kilép a kormánykoalícióból — jelentette ki Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke pénteken Kolozsvárott.

„A kormány mindeddig halogatta a népszerûtlen, de elkerülhetetlen intézkedéseket. Ebben — a koalíció tagjaként — felelôsség terheli az RMDSZ-t is, de a szövetség a további felelôsséget nem kívánta úgy vállalni, hogy nem emeli fel szavát. Jeleztük, hogy a gazdaságpolitikai kifogások fényében kívánjuk felülvizsgálni a koalíciós együttmûködést. Erre sürgôsen elôkerült a tanügyi törvény szóban forgó szakasza. A szándék egyértelmû: Az RMDSZ-t olyan etnikai kényszerpályára kívánják szorítani, amely eddig sem jellemezte tevékenységét" — hangsúlyozta Takács Csaba.

„Az RMDSZ részérôl nem volt hiba a kormányzati szerepvállalás. Betartotta a politikai játékszabályokat, de semmi nem kötelezi arra, hogy a szélsôségesen nacionalista ellenzék és a kormánytöbbség összefogását elfogadja. A kilépésrôl születô esetleges döntést a román politikai élet, a kommentárok érthetetlennek tartják. Ez az értetlenség számunkra elfogadhatatlan, hiszen az SZKT már korábban döntött: ha a parlament elutasít egy olyan törvényt, amely mind az RMDSZ, mind a kormánykoalíció programjában szerepel, kilép a kormányból. Az anyanyelvû oktatás teljes körû intézményrendszerének kérdése pedig nem képezheti vita tárgyát. Ebben a kompromisszum elfogadhatatlan" — szögezte le Takács Csaba.

A koalíciós pártok vezetôi és Radu Vasile miniszterelnök pénteken este Emil Constantinescu államfôvel találkoznak. Takács Csaba borúlátással nyilatkozott a koalíciós csúcs várható erdeményeirôl. „A találkozó természetesen hasznos, de garanciákat nehéz lenne várni, mert már bebizonyosodott, hogy Romániában nem szokás betartani a megállapodásokat. Már van három olyan írásban rögzített megállapodás, amelyet a koalíció minden pártja aláírt, de csak nagyon kevesen tartották be azokat. Semmi szükség egy negyedik ilyen megállapodásra" –- mondta az RMDSZ ügyvezetô elnöke

Késô este még tartott az ügyvezetô elnökségi ülés, amelyen a képviselôház oktatási bizottságának döntését követôen kialakult helyzetet elemezték. Szintén késô estébe nyúlt a koalíciós pártok elnökeinek talákozója is.

Kedden, szeptember 8-án, délután 5 órai kezdettel összeül az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselôk Tanácsa, a Pro Iuventute Szociokulturális Egyesület székházában, a következô napirendi javaslattal: a megyei elnök beszámolója a megyei szervezetnek az utóbbi két hónapban kifejtett tevékenységérôl; politikai helyzetértékelés; különfélék.

Pénteken ülésezett az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének politikai tanácsadó testülete, amelynek tagjai a Megyei Képviselôk Tanácsának politikai bizottsága, az RMDSZ városi és megyei tanácsosai, illetve a helyi szervezet platformjainak képviselôi. A képviselôház oktatási szakbizottságának döntése során elôálló új helyzetet elemezve, a testület tagjainak többsége a koalícióból való kivonulást javasolta. Az alsócsernátoni fórum összehívásával kapcsolatban az a vélemény körvonalazódott, hogy egyetértenek a fórumon való részvétellel.

SZEKERNYÉS MÁRTON iparmûvész bôrbôl készült alkotásai szeptember 8-tól a fôtéri kisgalériában tekinthetôk meg.

Megalakulásánnak 20. évfordulóját ünnepli a hóstáti Virágos együttes szeptember 12-én, délután 5 órakor, a Donát úti Hója-kertben. A tiszteletbeli elnök, Butyka Ferenc és az együttes minden tagja, szeretettel meghív mindenkit a nagyszabású bankettre. Közremûködik Páll Jenci és zenekara.

A BÁTHORY ISTVÁN ALAPÍTOTTA 2-ES SZ. ELMÉLETI LÍCEUM alkalmassági vizsgát hirdet az intenzíven német nyelvet tanuló V. osztályban fennmaradt, helyekre 1998. szeptember 9-én 9 órakor.

A német nyelv ismerete nem kötelezô.

Az alkalmassági vizsgán átment tanulók átiratkozását iskolájuk hivatalból engedélyezi.

A BABES–BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM SZOCIOLÓGIA TANSZÉKE és a tokiói Tokai Egyetem Civilizáció és Kelet-Európai Tanulmányok Tanszéke közös rendezésében japán és hazai diákok, illetve tanárok találkozójára kerül sor szeptember 6-án, vasárnap fél tízkor.

A beszélgetés az egyetem központi épületének elsô emeleti Bogrea Termében. Fô témája az etnikumközi viszonyok alakulása Romániában. Minden érdeklôdôt szívesen látnak.

• Tíztôl húsz évig terjedô börtönbüntetésre számíthat Tudor Laco: a kolozsvári Belvedere Intermed Kft. 30 esztendôs, büntetlen elôéletû igazgatója ellen ugyanis rendkívül súlyos következményekkel járó csalás miatt indított bûnvádi eljárást a városi rendôrség gazdasági és pénzügyi bûncselekményekkel foglalkozó irodája.

Az iratcsomó tanúsága szerint, Laco „leleményének" következtében négy kolozsvári személy ébredt fel magántulajdonú lakása nélkül! Az ingatlanügynökség vezetôjének furfangja abban állt, hogy a cégét felkeresô igénylôknek rendkívül kedvezô, ellenállhatatlan ajánlatot tett: 10–20 millió lejes lelépés fejében nagyobb lakást kért. Azt azonban mindig elôre leszögezte: a pénzt csak az adásvételi szerzôdés közjegyzôi hitelesítése után folyósítja. S bár az ô tulajdona csak papíron létezett, a trükk mintegy 198 milliót érô 4 ingatlannal gazdagította!

A fent említett súlyos börtönbüntetés mellett a középfokú végzettséggel rendelkezô, nôtlen fiatalembernek a szabadulás után bizonyos jogai gyakorlását is megtilthatják.

• Több mint két és fél éves zavartalan mûködés után bukott le egy héttagú bûnszövetkezet: a kisbácsi Sándor Ferenc József (44), valamint a kolozsvári Sorin Fotache (44), Turcsa Olivér Gábriel (51), Adriana Pop (41), Marin Pop (45), Ioan Seiche (43) és Dumitru Ungureanu (40) közül csak utóbbi négy védekezhet szabadlábon, míg a többiek 30 napos elôzetes letartóztatásukat töltik.

A Traian utca 65. szám alatti Startrans Rt. alkalmazottjai 1996-ban léptek elôször a bûn útjára. Abban az idôben Sándor ügyintézô, Fotache cenzor, Marin Pop ügyvezetô igazgató, Adriana Pop pedig könyvelô volt, s ilyen minôségükben fiktív kiküldetési parancsokat és fizetési utalványokat állítottak ki a cég gépkocsivezetôi nevére. Az összesen 58 700 dollárt és 6500 márkát azonban ôk vették fel, s magáncélra költötték. Az elszámolás 1 hónappal késôbb történt meg, amikor a kasszába 38 ezer dollár került vissza. Ez az összeg azonban csak a korábbi ügyeskedésekbôl származó hiányokat pótolta!

1996 decemberében Fotache és Turcsa 3 számlát állított ki, az ezeken szereplô 1 172 120 forint és 23 649 dollár pedig különbözô javítások „költségeit" jelentette. Elôszámítás természetesen nem létezett, hiszen a javításokat is csak papíron végezték el. Az államkasszát elmaradt adózás fejében ért kárt 46,5 millióban határozták meg.

1997 decemberében újabb határozat született: Fotache, Sándor és Marin Pop suttyomban, az igazgatótanács összehívása nélkül döntött 3 jármû értékesítése felôl. 22-én Ungureanu és Seiche 92 343 260 lejért „megvásárolta" a jármûveket, egy héttel késôbb pedig 680 millióért „eladta" a Rutiertrans Rt-nek. Az idézôjeleket magyarázandó: az egész tranzakció csak papíron létezett. Ebben az esetben az államkassza 235 756 800 lejes bevételtôl esett el.

A bûnlajstrom elképesztô: a hét ügyeskedô adócsalásért, sikkasztásért, fizikai személyek érdekei ellen elkövetett szolgálati visszaélésért, magánokirathamisításért, alkalmazott által elkövetett közokirathamisításért, hamisításra való felbújtásért és hamisított okirat tudatos felhasználásáért vonható felelôsségre.

Az 1996/97-es tanévtôl magyar tannyelvû speciális osztályokat (elemi a Báthory-líceumban és gimnáziumi a Méhes utcai Általános Iskolában) szerveztek a szellemi fogyatékos gyermekek számára.

Az 1998/99-es tanév I. és V. osztályának beindíttatása érdekében, szeptember 7–9. között naponta 10–12 óráig azok a szülôk, akik gyermekeiket ezekbe az osztályokba szeretnék beíratni, a következô logopédiai kabineteknél jelentkezzenek: Brassai Sámuel Líceum — Teodorescu Réka pszichológus, Báthory-líceum — Zörgô Éva pszichológus.

Abban az esetben is kérjük megjelenésüket, ha gyermeküket már letesztelte a Kisegítô Iskolában (a Kakasos-templom mellett) mûködô bizottság és dossziéjuk már elkészült. Amennyiben gyermekük nem esett át a szükséges tesztelésen, kérjük, együtt jelenjenek meg a fenti pszichológusnôk valamelyikénél.

Szülôknek és érdeklôdôknek elôadást tartunk a Waldorf pedagógiáról, hétfôn este 6 órakor, a Maxim Gorkij utca 20. szám alatt.

Ismereteket szerezhetnek az iskola életformájáról, a gyermekek nevelésérôl, elsôsorban azok az új tanévkezdés elôtt álló szülôk, akik csupán a „hallottak" alapján özönlô kérdésekkel érkeznek hozzánk.

Szeretettel várunk mindenkit!

Az idei Kolozsvári Zenei Ôsz plakátjai kimagaslóan rangos mûsorral és meghívottakkal csábítják a város zenerajongóit, az immár hosszú évek óta hagyománnyá vált fesztiválra.

Emil Simont, a filharmónia igazgatóját az elôkészületekrôl faggattuk.

— Számomra ez a fesztivál az elsô nagy megmérettetés, amióta kineveztek a kolozsvári Transilvania Filharmónia igazgatójává. A májusi hónap folyamán nyújtottam be programtervemet, amely kissé különbözött az eddigiektôl. Az elôkészületek a nyár óta folynak. Ami nagyszerû és újdonság az idei fesztivál megrendezésében, hogy párhuzamosan fog zajlani a Bukarestben megrendezendô Enescu, fesztivállal. Így lehetôség adódik arra, hogy sok elôadómûvész Kolozsvárra jöjjön, itt gyakorolja be magát, fellépjen a fesztiválon, majd innen utazzon Bukarestbe.

— Milyen a filharmónia zenei közösségének a hozzáállása?

— Nagyon pozitív és optimista. Nem beszélve arról, hogy a vendégzenekarok fellépése tapasztalatcserére is alkalmat ad, és egyben ösztönzôleg hat kis zenei közösségünk számára. E könnyûnek nem mondható idôszakban nagyon komoly a társulat hozzáállása.

— Milyen meggondolás alapján állították össze a mûsort?

— Az én elvem az, hogy egy fesztivál programja minden korosztályhoz kell hogy szóljon, a tizennyolc évestôl a nyolcvanévesig. Hogy ez sikerült, bizonyítja a tény, hogy már minden jegy elkelt. Hálásak vagyunk a kolozsvári közönségnek, hogy mellettünk vannak és értékelik munkánkat. Tulajdonképpen ebbôl lehet lemérni, hogy elképzelésünk jó volt-e vagy sem. Meggyôzôdésem, hogy e rangosnak ígérkezô fesztivál hozzájárul Kolozsvár Európa-centrikusságához.

Virágok, mezô, omladozó házak, düledezô kerítések, otromba ketrecek és megint csak virágok. Álomkép a pusztuló faluról.

A sajátos szemlélet érzelmi hátterét a festmények színvilága határozza meg, melyben az uralkodó a halványsárga megannyi árnyalata, az okkertôl a citromsárgáig. Mintha a levegô alapszíne lenne ez a túláradó, mindent elöntô, mindent átjáró, beborító sárgállás, amely megtöri az itt-ott felvillanó vöröset, zöldet, kéket. Úgy tûnik, a sajátos színvilág olyannyira erôteljes, olyannyira domináns, hogy magát a témaválasztást is meghatározza: csokorba szedett találomra odavetett kalászok, kórók kavalkádja, vagy szélben lengedezô virágok sokasága tölti ki a képfelületet. Mintegy hangsúlyozandó a fátyolos színeket, a virágok helyenként laza hálóba szövôdnek, kalászokkal, kórókkal alkotnak fakó egyveleget. Természetszerûleg a mezei virág, a bazsalikom, a cickafark, aztán meg az ôszirózsa, a katalinka a képek fôszereplôje: minden, ami a falusi tájban az egyszerû, mondhatni a profán esztétikához tartozik. Semmi harsogó, semmi hivalkodó, semmi a virágcsendélet giccsbemenô szokványos rózsás-bazsarózsás-orgonás kánonjaiból. És ez vonatkozik a tájképre is, amely mindannyiszor egy-egy szegényes, toldott-foldott, esetenként roskadozó házikót, kerítést, léctákolmányt ábrázol.

Josan-Kocsis Lia úgy teremt képeivel sajátos mitológiát magának, hogy az ellentétekre épít. A nosztalgiát sugalló színvilágot szembe helyezi, vagy talán inkább ötvözi a falusi táj már-már szinte kietlen, a végletekig puritán egyszerûségével. A munkákon megjelenített, túláradó virágbôség pedig a már végletesen tompított, fakó színekkel, a virágok egyszerûségével kontrasztál. A múló idô, az enyészet varázsát a mûvész a szegényes külsejû, aprócska falusi házakban véli felfedezni, és igyekszik felfedeztetni a nézôvel is. Érzelemdúsan, de a mindegyre ott kísértô érzelgôsség legcsekélyebb megnyilvánulása nélkül. Ugyanakkor szemléletének van egy konstruktivista vonatkozása is, amely tájképen, virágkompozíción egyaránt nyomon követhetô. Ez a vonás különösen a kiállított néhány fehér-fekete grafikán fedezhetô fel. Ugyanazon a festményen egyaránt alkalmaz határozott, erôs vonalakat és finom, leheletkönnyû ecsetkezelést.

Mindent összevetve, Josan-Kocsis Lia most kiállított képeit szemlélve egy nagyon sajátos, érzékeny mûvészi alkat bontakozik ki elôttünk. Olyan festôé, aki az érzelmi töltet és a mûvészi technika ügyes ötvözésével, adagolásával különös falusi világot varázsol elénk. Amely színeiben álomszerû, de tematikájában, láttatásmódjában inkább kontemplatív, szemlélôdô mint nosztalgikus.

A tárlat a Képzômûvészek Szövetsége Szentegyház utcai galériájában (I. Maniu 2–4.) tekinthetô meg, szombat és vasárnap kivételével, naponta 10-17 óra között.

— Mi jellemzi az RMDSZ és a koalíciós partnerek kapcsolatát?

— A szeretet. Mindenik szeretett volna megvonni minden kisebbségi jogot.

Be kell ismernem, hogy nem volt szándékomban az RMDSZ körül és fôleg azon belül zajló polémiába bekapcsolódni. Talán, mert olyan e küzdelem, hogy valóban nehéz lenne kitapintani, mennyire a valódi jobbítás szándéka, avagy mennyire öncélú hatalmi viaskodás a mozgatója. Aztán meg azért sem, mert úgy tûnik, süketek párbeszédérôl van szó. Alulfejlettségünk mai szintjén még mindig inkább saját hangukra figyelnek a mikrofont vagy tollat ragadók, nem pedig arra, ami talán a mások okfejtésében figyelemre méltó lehetne. „Mondók" ezek és nem „beszélgetôk", mert a szûk anyagi-hatalmi érdek, a minden áron „elöl-lenni-akarás" ilyenné teszi ôket. Harmadsorban pedig az tartott mindeddig vissza, hogy jórészt ismételnem kell önmagam véleményem megfogalmazásakor.

Barátaim kérésének teszek eleget e néhány gondolat egybeillesztésével, elnézéssel azért, hogy innen az RMDSZ-pálya szélére sodródottan, az NGO-világból egyáltalán beleszólok annak a szervezetnek a jövôalakításába, amelyért valamikor oly sokat igyekeztem tenni. És egy kicsit, úgy érzem, azoknak is tartozom e néhány sorral, akik annak idején olyan ôszintén bíztak bennünk, s akik ma méltán csalódottak.

Három fô dologban látom azt a hiányosságot, ami az RMDSZ-t mai állapotába sodorta, ami nem utolsósorban személyeskedésig fajuló vitákhoz, belsô megosztottsághoz vezetett.

Noha nem kívánok a vitatkozás posványába süllyedni, az elsô nagy gond érzékeltetéséhez mégis egy Csernátonnal kapcsolatos sajtótermékre hívnám fel a figyelmet: Nem megyek Csernátonba!, Szabadság, 1998. szeptember 1. Ha újraolvassák e szöveget, velem együtt észre fogják venni, hogy az elsô sortól az utolsóig magán hordozza mindazokat az ismérveket, amelyek a mai „hangadó", „párt-RMDSZ-t" jellemzik. Hogy mik ezek? Szerintem: a mások helyett és mások nevében beszélés, kishitûség és kispénzûség békaperspektívája, megbélyegzés, „nyugdíjas sorsú", alkalmazotti attitûdtôl szabadulni nem tudó emberek régi illatú populizmusa, az arctalanság nyájszelleme, elôítéletekbôl táplálkozó hamis véleményalkotás, önbénítás, a polgári önbecsülés teljes hiánya. Én nagyon sajnálom azokat — az egyébként igen becsületre méltó, sorsukban kiszolgáltatott — „kisebbségi átlagpolgárokat", akik politikai farkasvakságra kárhoztatva pusztán a(z RMDSZ) postás könyöradományát lesik, várják. Akiket ez a szervezet immár szinte egy évtizede képes hamis, népszövetségi egységillúzióban és -féltésben ringatni. Anakronisztikus, hogy miközben egy karrierpolitikusok szûk körébôl álló vezetô oligarchia a maga nagyvilági tisztségekért könyöklô életét éli érdekképviselet címén, addig közösségünket — önmaga hitelesítésére — állandó politikai „harci állapotba" kényszeríti. Az embereknek önmaguk építése lenne a dolga és nem a harc. Ezzel szemben az elmúló évtized tapasztalata, hogy — tisztelet a kivételnek — inkább az elöljárók „építik önmagukat", miközben politikai konfrontációba „zsibbasztják" az egész erdélyi magyar közösséget. Legtöbbször meglehetôsen középszerû, népmozgalmi demagógiával.

A polgári öntudat, a cselekvô önbecsülés, a saját erônkbe vetett hit erôsítése, pozitív célok kijelölésében és azok elérésének segítésében való szerepvállalás helyett egy kollektív pánikhangulat fenntartása, közösségi veszteségtudat folyamatos újratáplálása a szevezet sajnálatos „harci" programja. Állunk, mint egybeterelt nyáj, s nagy összebúvásunkban már nemcsak a legelô füvét, de lassan egymást sem látjuk… Eközben az RMDSZ a világi és egyházi értelmiség egyre szélesebb körét tartja távol tényleges tevékenységétôl.

A domokosi néppárti álmokat megvalósító RMDSZ keretében — bármennyire is személyek közötti viaskodás a látszata — valójában két erôvonal viaskodik egymással. Az egyik a szövetség regionális — erdélyi — szerepét kívánja elôtérbe helyezni, a szervezetet a magyar közösség kisebbségi parlamentjeként kívánva mûködtetni, s természetesen e közösség autonóm önszervezôdését igyekszik törekvései középpontjába állítani. Ezek: az EGYSÉGBONTÓK.

A másik az elsô perctôl egyfajta Bukarest-központúság híve volt a politikai képviselet fontosságának túlhangsúlyozásával. Nagypolitikai ambícióktól fûtött tagjai a többségi hatalom közelségét (Stolojan-kormány), majd az ebbe való beépülést (Ciorbea- majd Vasile-kormány). Ezek: az EGYSÉGPLATFORM.

Ilyen körülmények között az RMDSZ az erdélyi magyar közösség belsô egypártrendszerének megtestesítôje. Sajátos függôleges pártszerû építkezése a folyamatosan alakuló magyar civil szervezetek számára csak formálisan biztosít kapcsolódási és együttmüködési lehetôséget. Az RMDSZ-apparátus helyettük is dolgozik. Egy túlszervezett országos politikai apparátus — mintegy száz fô — már-már önjáró rendszerként, bürokratikusan hajtja végre az önmaga és a politikai elit céljai által megszabott feladatokat. Az egykor szövetségi struktúrában elképzelt szervezet mára egy olyan önfejlesztô országos apparátussá vált, melynek alapjainál sorvadnak, önmagukat fenntartani alig tudják a helyi központok. Miközben egy csúcstechnikával felszerelt, évente több milliárd lejt elnyelô központi tisztviselôi had az „RMDSZ-hatalom" tényleges birtokosa és gyakorlója, addig a helyi irodák tagdíjszedéssel, hetenkénti gyûlésezéssel, nôegyleti kulturális szórakoztató és egyéb pótcselekvések felvállalásával igyekeznek hitelességüket fenntartani. Mivel azonban e területeken folyamatosan erôsödik az egyházi és világi civil szervezetek sokkal szakszerûbb jelenléte, úgy tûnik, hogy az RMDSZ „pártsejtjei" fokozatosan tényleges funkció és tagság nélkül maradnak. A szervezet egyre vízfejûbbé válik. A vezetô oligarchia választott és választható testületei egyre inkább összefonódnak a fizetett alkalmazotti sereggel, fokozatosan egy pár száz fôs csapat önképviseletévé válik. A jelek szerint a kormányzati szerepvállalás csak növelte a csúcs és a bázis közötti távolságot, még hangsúlyozottabban formalizálva a választott testületek tevékenységét, növelve a pénz és a befolyásolás szerepét a szervezet életében.

Külön anakronizmusa ennek az RMDSZ-gépezetnek, hogy miközben közösségünk autonóm önszervezôdését volna hivatott minden tekintetben segíteni, teljes anyagi függôségbe került olyan országos struktúrákkal szemben, mint a román parlament vagy a kormány. Ugyanakkor szinte a teljes helyi RMDSZ-apparátus a parlamenti frakció függvényévé vált. A helyi központokat képviselôi, illetve szenátori irodákként tartják fent, a helyi személyzet tagjai a képviselôk, illetve szenátorok fizetett alkalmazottai. A szervezet jármûparkjának döntô hányadát ugyancsak a függôség elemeként helyi és országos használatra kiutalt parlamenti és kormányzati autók alkotják.

A túlszervezett és túlpolitizált RMDSZ véleményem szerint a mindenkori anyaországi vezetô politikai körök függvényévé vált, mivel önfenntartására és közösségen belüli vezetô szerepének továbbéltetésére az erdélyi magyarság önszervezôdésének támogatására szánt pénzösszegek döntô hányadát is kénytelen felemészteni. Arról nem is szólva, hogy mennyire rontja az RMDSZ hitelképességét vezetô elitjének azon gyakorlata, mely szerint politikai befolyását helyi (ti. romániai) pénzes állások megszerzésére, családtagjaik Magyarországra mentésére használja fel.

Ennek olvastán talán hajlamosak vagyunk a több száz kisebb-nagyobb magyar civil szervezetre gondolni, amely 1990 óta Erdélyben létrejött. Ezért mindjárt le kell szögeznem, hogy véleményem szerint ezek kialakulásában az RMDSZ-nek vajmi kevés szerepe volt, az viszont, hogy gazdaságilag mai napig is alig vergôdnek, már határozottan azzal hozható összefüggésbe, hogy a „párt-RMDSZ" civil önszervezôdésünk pénzforrásainak jelentôs meghatározó részét is kénytelen felélni. Sôt, olyan fontos polgári intézményeinket is, mint például a Bölöni-alapítvány vagy az EMKE — hogy csak kettôt említsünk —, saját politikai céljainak kénytelen strómanként alárendelni. A magyar közösség intézmény-autonómiájának megerôsítése helyett az önszervezôdésünket támogatandó pénzek jó részét is — nyíltan vagy burkoltan — saját politikai törekvései finanszírozására emészti fel. De a civil szférában leosztandó pénzek fölött is igyekszik teljes kontrollt fenntartani, a részesedés lehetôségének egyik alapfeltételévé vált ugyanis a jelenlegi politikai elittel szembeni lojalitás garantálása. Ez annak veszélyét hordozza, hogy a politikai tevékenység feletti közösségi kontroll megerôsödése helyett a támogatás-leosztásokban közvetett vagy közvetlen befolyást gyakorló RMDSZ a közösségi önszervezôdést is nagymértékben saját vezetô oligarchiájának szolgálatába állítja. Ennek legnyilvánvalóbb negatív eredménye az erdélyi magyarságnak szinte teljes kiszorulása a romániai tevékenységet is folytató európai nagy leosztó alapítványok munkájából, az ezek által biztosított támogatásokból. Sajnos, mindez oda vezet, hogy az erdélyi magyar, vagy magyar szempontból is fontos regionális tevékenységet folytató civil szervezeteknek egyre kevesebb a kapcsolata a „párt-RMDSZ"-szel.

Mivel a közösségi identitás megôrzésének legfôbb elemei — a kultúra, az oktatás, a szociális biztonság — a politikain kívüli szférában realizálódnak, s a nemzetközi trend is e kérdések jogérvényesítésének kiemelése a nagypolitikai konfrontáció világából, magyarán ezek politikamentessé tétele, egyre nagyobb szerepe lesz az autonóm önképviselet elvi alapján álló, nem politikai szervezeteknek, ezek európai NGO-kban való közvetlen integrálódásának. Amennyiben az RMDSZ továbbra is politikai funkcióinak túlhangsúlyozására épít, azt kockáztatja, hogy fokozatosan teret veszít az erdélyi magyarság önszervezôdésében és belsô, valamint nemzetközi kapcsolatépítésében. Eredeti közösségépítô vállalásait rendre más hiteles polgári szervezetek vehetik át.

Megítélésem szerint közösségünknek olyan érdekképviseleti szervezetre van szüksége, akár RMDSZ-nek hívják, akár másnak, amely képes lesz az EU bôvítését követô idôszak létfontosságú önképviseleti, önálló nemzetközi kapcsolatépítési feladatainak ellátásaira, regionális érdekeink megjelenítésére, azoknak a velünk együtt élô közösségek regionális érdekeivel való eredményes egyeztetésére.

Nehéz lenne eldönteni, hogy azok, akik a fent érintett és más hiányosságokról, az RMDSZ-en belüli irányváltás szükségességérôl Csernátonban fognak találkozni, képesek lesznek-e európai összefüggésekben gondolkodni önmagukról. Az azonban mindenképp meggondolkoztató, hogy miközben az RMDSZ-vezetés továbbra is totális képviseletként igyekszik önmagát elfogadtatni, közösségünk országos rangú személyiségei és sok-sok „kisebbségi átlagpolgár" annyira elveszítette bizalmát a hivatalos szervezeti keretek iránt, hogy a mindenképp szükséges számvetésre az intézményen kívüli keretet alakít ki. Meggondolkoztató az is, hogy felelôs RMDSZ- vezetôk részérôl jelentôs mértékû az elhatárolódás, a fenntartásokkal szembesülni nem akarás. Ez tovább mélyítheti a már létezô ellentéteket, újabb jelzéseként értelmezhetô a fentebb már taglalt önképviseletnek, közösségünkben pedig fokozhatja a már amúgy is jelentôs méreteket öltött elbátortalanodást. Hogy mi fog történni Csernátonban, az nagymértékben attól függ, hogy kik veszik komolyan Csernátont…

Legutóbb szamosújvári olvasótalálkozón mondták, hogy a szerkesztôség választási kampányokban ne adjon teret a sárdobáláshoz, mocskoló-dáshoz, civakodáshoz, személyeskedéshez. Szamosújvári olvasóink azt is megmondták, miért van elegük a vagdalkozásból. Egyszerûen: undorodnak tôle.

Ez az undor nagyon erôs lehet, ha két választási kampány közötti félidôben is irtóznak a gondolattól, hogy bármikor újra elkezdôdhet a politikusok balhéja. Ezért nehéz helyzetben van az, aki megpróbálja megmagyarázni, hogy a politikusok vetélkedése a lehetô legtermészetesebb jelenség. Ha nem püfölnék egymást, nem tudnánk meg, melyik a jobbik, erôsebbik, melyikre érdemes szavazni. Ökölvívóktól sem várhatjuk el, hogy csak simogassák egymás képét. Legfennebb azt tanácsolhatjuk, hogy a gyengébb idegzetûek ne nézzenek bokszmérkôzést színes tévén. Vagy fehér-feketén sem.

Ilyen az élet demokráciában. Látványos. Diktatúrában alattomos eszközökkel billentik ki egymást egyensúlyukból a politikusok. Iliescu például húsz éven át sóvárgott Ceausescu pozíciójára, míg mások kikaparták neki a gesztenyét. Akkor bátran kijelentette, hogy kezdettôl fogva mindenben a kommunista diktatúra belsô ellenzéke volt. (Kivéve egy problémát: a Bolyai-egyetem felszámolását. Abban most is multikulturális.) Addig kuksolt az irigyelt, állítólag általa is megvetett személytôl elfogadott megyei, vízügyi, könyvkiadói kiskirályi beosztásban, a kocka fordulása után azonban bátran megmondta a magáét: elôdje bemocskolta a szocializmus szent eszméjét. És ezért kivégeztette.

Egyezzünk meg: ennél sokkal emberarcúbb a többpártrendszer nyilvános politikai balhéja.

Persze, az is elképzelhetô, hogy — miként az ökölvívásban szabályok védik az ôv alatti testrészeket — a felsôbb rendû létért folyó küzdelemben (strugle for high life) a nézôk megkövetelhetik az jóízlés elemi követelményeinek betartását. Amerikában például a közvélemény nyomására levehetnék végre napirendrôl holmi luxusledérek bugyiügyeinek teregetését, mi több, éppen azokat tilthatnák ki a politikai életbôl, akiknek a fantáziája nem jut el az ôvön felüli régiókig.

Szerencsére mi ettôl még távol állunk. RMDSZ-politikust — legalábbis ismereteink szerint — hormonális problémák alapján nem kezdtek ki. Balhé-szabályok felállítására azonban az eddigi választási kampányaink tapasztalatai alapján is szükség volna. A választótestületi undor korántsem alaptalan. Az elôzô választáskor (amely a demokratikus ellenzéket hatalomra, az RMDSZ-t pedig a kormányba segítette, tehát kiváltotta a századvég legnagyobb politikai csalódását) különös hangsúlyt kaptak a piszkos anyagiak. Kezdôdött valami elgurult forintok számonkérésével, majd a szocialista platform egyes tagjai zendítettek rá a gyanúsítgatásokra, hogy ezzel jobb pozíciót szerezzenek saját jelöltjüknek. Az eredmény Kolozsváron több ezer szavazat elvesztésében tükrözôdött, mivel sokan arra a következtetésre jutottak: ha néhányan akkora összegeket lophattak, akkor mások sem lehetnek jobbak a Deákné vásznánál, tehát nem érdemlik meg a bizalmat. A bumeráng kétszer ütött vissza. A helyhatósági választáskor a sárdobálás a nagy csinnadrattával közvetve mozgósította a magyarellenes erôket, hogy újraválasszák legotrombább megtestesítôjüket, a saját választótestület egy részét pedig távol tartotta az urnáktól, megfosztva döntô szavazatoktól a parasztpárti polgármesterjelöltet (az más kérdés, hogy tôle vajon mit kaptunk volna). Parlamenti választáskor pedig ugrott egy képviselôi mandátum.

Megérte? Még szomorúbb, hogy — mint várható volt — a választási kampány után a pénzügyi vádaskodások hirtelen lecsendesültek. Tehát vagy alaptalanok voltak, vagy hangoztatóik nem tartják kifizetôdônek a végsô tisztázást.

Ilyen pofozkodásnak valóban nem szabad teret engedni a sajtóban. A lapszerkesztô különben sem osztogathat igazságot pénzügyi kérdésekben, ehhez nincs megfelelô felkészültsége, eszköztára. Ma már a vagyoni helyzetre is érvényesek a személyiségvédelmi jogszabályok, tehát az újságíró nem juthat hozzá perdöntô információkhoz. (Esetleg csak akkor, ha valamely titkosabb szolgálat legkedveltebb sajtókiadványánál dolgozik. Akkor még az orra elé is visznek bizonyos politikusokat kompromittáló adatokat.)

Ezzel szemben politikai programvitáknak mindenkor teret kell biztosítani, akár közel, akár távol vagyunk képviselôink megmérettetésétôl. Az ellenzék hangja — legyen az külsô vagy belsô — csakis serkentôleg hathat mind a jelentôs stratégiai ügyek, mind pedig a kisebb napi gondok kezelésében. Akik napjainkban azon bosszankodnak, hogy tulajdonjegyük fabatkát sem ér, tudni szeretnék, hogy másoknak milyen befektetési elképzeléseik voltak vagy lennének egy hasonló akció lebonyolításában. A Bolyai-egyetem tavalyi újralétesítése lehetôségének elszúrását bíráló hangoknak sem kell kivárniuk a legközelebbi választást. Azt is érdemes tudni, hogy a kettôs állampolgárság ötletébôl melyik politikusunk képes valamilyen elônyt kovácsolni az erdélyi magyarság számára, azokkal szemben, akik még most is csak a levitézlett Kovács László véleményét képesek visszhangozni ebben a kérdésben.

Az SZKT valóban színtere lehetne az állandó programvitának, de, sajnos, az a sokat hangoztatott döntô többség már nagyon megközelíti a központi bizottság körüli sziklaszilárd egység látványát. A 80 százalékot meghaladó véleményazonosság, különösképpen egy korántsem sikeres politizálás esetében, nem egészséges. Az SZKT tagjai — néhány kivételtôl eltekintve — mintha túlságosan összeszoktak volna, túlzottan politikusan foglalnak állást, nehogy sértsék egymás véleményét, esetleg érdekeit. Ezért volt jogos a kolozsvári szervezet többszöri tanácskozása a Bolyai- egyetemrôl és a kettôs állampolgárságról. És ezért vált idôszerûvé az alsócsernátoni polgári fórum. A hivatalosnak, legitimnek tekintett állásponttól eltérô véleményeket a 80 százalékot meghaladó többséggel le lehet szavaztatni, el lehet ítéltetni, azoktól el lehet határolódni, de a képviseltek tömegének joga van tudni, vannak-e más elképzelések, és azokat kik jelenítik meg.

Csütörtökön az RTDP és az RNEP elnökei elhatározták, hogy véget vetnek a már évek óta tartó állandó kölcsönös vádaskodásoknak és szurkálódásoknak, és összefognak. — Zárnunk kell sorainkat, hogy bebizonyíthassuk, van más alternatíva is Románia elôtt, mint a pillanatnyi hatalom — mondta Ion Iliescu, az RTDP elnöke. Valeriu Tabãrã RNEP-vezér is örömmel néz az újjászületôben levô barátság elé. — Véget kell vetnünk a kölcsönös vádaskodásnak, hogy összefoghassunk, mielôtt „az ország összeomlik" — nyilatkozta.

A két ellenzéki párt már meg is kezdte a tárgyalásokat annak érdekében, hogy közös jelölttel rukkoljanak elô a fôvárosi polgármester-választáson.

Ion Iliescu RTDP-pártvezér csütörtökön a szenátusban a kormány azonnali lemondását követelte. Véleménye szerint sürgôsen meg kellene alakulnia végre egy szakértôkbôl álló kabinetnek, amely aztán megszervezi az elôrehozott választásokat.

A kolozsvári polgármester és az Alimentara Rt. között csütörtökre kiírt per tárgyalását szeptember 17-re halasztották, hogy az ügybe bevonják a városi tanácsot is. Az Alimentara kétmilliárd lej kártérítést követel azon a címen, hogy törvénytelenül bocsátottak ki építkezési engedélyt a központi piaccsarnok földszintjén szupermarkett berendezésére végzett munkálatokra.

A Termorom alkalmazottai visszautasítják a gyár bezárására irányuló törekvéseket. Ioan Pop szakszervezeti vezetô szerint a bukaresti Állami Vagyonalaptól faxértesítést kaptak, melyben közlik velük, hogy a felszámolási idôszakban összegyûlt veszteségek megállítása végett le fogják állítani a termelést és a direkt termelô alkalmazottakat elbocsátják. Maga a megfogalmazás zavaros és nem tartalmazza a dátumot, amelytôl ez érvénybe lépne. Pop és a Cartel Alfa Kolozs megyei vezetôsége a jövô héten tárgyalásokat folytat Sorin Dumitriu privatizációs miniszterrel. A Termorom 1997 novembere óta felszámolásban található. Jelenleg 230 alkalmazottja van.

Tévesen közölték lapunkkal kedden a történelem–filozófia kar titkárságán a beiratkozások arányát. A végleges adatok szerint a kar keretén belül meghirdetett könyvtár–levéltár szak 15 helyére nemhogy senki nem iratkozott, hanem szinte ketten pályáznak egy helyre, hiszen 27 diák jelentkezett erre a hároméves kollégiumi képzésre. A „népszerûtlenebbik" szaknak a könyvtár–történelem bizonyult, ahova valóban nem iratkozott senki.

A jelenség okát a helyes adatokat közlô titkárnô abban látja, hogy ez új szak, és bizonyára nemigen tudnak róla a diákok. A 10 elárvult hely és a könyvtár–történelem szak sorsa egyelôre találgatások tárgyát képezi. Elôfordulhat, hogy felvételi vizsgák után a könyvtár–levéltár szak kudarcosai töltik majd be ezeket a helyeket, de az is elképzelhetô, hogy újabb felvételit hirdetnek meg, egy késôbbi idôpontban. A hivatalos döntés a jövô hétre várható.

A Mediafax jelentése szerint a kormány október 1-jétôl növelné a cigaretta-, az alkohol-, a motorina- és a benzinilletéket. A cigaretta és az alkohol után fizetett illeték legtöbb 300 százalékkal, míg a benziné és a motorináé 20 százalékkal emelkedne. Hírforrások szerint ezek az összegek még nem véglegesek. Ugyanakkor növelnék a vámilletéket is egyes importált termékek esetében. A miniszterek errôl a szombati, szeptember 5-i kormányülésen fognak dönteni. Az összeget az egészségügy és a tanügy költségvetésének kiegyenlítésére fordítanák.

A megyei tanács tegnapi gyûlésén több, a megyének alárendelt önálló gazdálkodás elsô félévi költségvetési helyzetét vitatták meg. Ezenkívül napirenden szerepeltek még helyi közigazgatási problémák, olyan határozattervezetek elfogadása, amelyek különbözô bizottságok átszervezésérôl és tagjainak megválasztásáról, kölcsönök odaítélésérôl, csatornázási munkálatok jóváhagyásáról, telekkoncesszióról, bizonyos másolatok igénylésekor fizetett illetékek megállapításáról szóltak.

Mivel az önálló gazdálkodások (repülôtér, megyei utak, valamint víz- és csatornamûvek önálló gazdálkodása) jelentéseit és kimutatásait a tanács szakbizottságai már megtárgyaltak, a gyûlésen ezeknek a bizottságoknak az értékelése hangzott el, beleértve a vállalatok jelen levô képviselôihez intézett kérdéseket, észrevételeket és javaslatokat. Így például felrótták, hogy a víz- és csatornamûvek közel egymilliárd lejes hiánnyal zárta a félévet, és nehezményezték, hogy az említett gazdálkodással szemben sokan több mint egy éve tartoznak. A vállalat ugyanis nem tudja egyszerûen (és hatásosan) megszüntetni a vízszolgáltatást, hanem követnie kell a törvényes eljárást, a pereskedés és végleges ítélethozatal pedig sokszor elhúzódik. (Érdekességbôl említjük meg, hogy június végéig a víz- és csatornamûvek kinnlevôségei meghaladták a 13 milliárd lejt, ebbôl a lakossági tartozások közel 350 millió lejt, a lakóbizottságok tartozásai 3 és fél milliárd lejt tettek ki, különbözô gazdasági társaságok pedig több mint 6 milliárd lejjel voltak eladósodva a vállalattal szemben. Az egy évnél régebbi adós cégek között van az Igiena szövetkezet közel 2 millió lejjel, az Avicola 57 millióval, az ERS CUG szinte 570 millióval.)

A helyi média nyomására Grigore Blaga megyei rendôrfôfelügyelô tegnap rendkívüli sajtótájékoztatón ismertette Sabin Funar, városunk polgármestere fiának eddig gondosan elhallgatott jelenlétét a közlekedésrendészetiek jegyzôkönyveiben.

Az idei három „fellépés" közül az elsô a március 16-i dátumot viseli: aznap délután a fiatalember CJ–99–UVR rendszámú Renault 19-ese jobb elsô jelzôlámpájának tönkretételét jelezte az Albac utcai közlekedésrendészeti osztályon, ahol a CASCO-biztosítás anyagi térítésének igénylése céljából kárfelvételi jegyzôkönyv készült. A Monostor negyedi Parâng sétány H4-es tömbházának parkolójában garázdálkodó személy (személyek?) kilétére azóta sem derült fény.

Másodszor egy csak csodával határos módon szerencsés kimenetelû közúti baleset fôszereplôjeként került kihágási jegyzôkönyvbe a Funar-csemete neve. Július 6-án, éjféltájt riasztották Tordatúr községbe a helyszínelô csoportot: a már ismert CJ–99–UVR rendszámú Renault 23 óra körül röpült át az útszéli árkon, majd felborult. Az alkoholszonda tanúsága szerint teljesen józan, és a kocsi kecskebukáját szinte karcolás nélkül megúszó Sabin Funar azt nyilatkozta, hogy elvesztette uralmát a kormány felett. A gépkocsivezetôt a kevéssel éjfél után elkészült A/09509525-ös jegyzôkönyvben részesítették figyelmeztetésben, az alaposan megrongálódott jármû azonban közel negyedszáz millió lejes javításokra szorul.

Augusztus 28-án, délután negyed 4-kor a Fenesi úton karambolozott két személygépkocsi. Gheorghe Neag a „gyors", azaz a kettes sávon vezette a Palimex Kft. Fiatját. Az elôtte hirtelen lefékezett jármû kikerülése céljából fékpedálra lépett, majd figyelmetlenül jobbra vágott. A „lassú" sávon közlekedô CJ–27–DOR rendszámú Renault Clio vezetôje nem kerülhette el a koccanást, amelynek következtében a két jármû megrongálódott. Az édesanyja, Sabina Funar nevén szereplô Renault kormányánál Sabin Funar ült...

Az utóbbi hetekben bizonyára olvasóinknak is feltûnt „hírzárlat" fôleg az írott sajtó „egy részének" újságírói számára szerzett kellemetlen perceket. Nehéz volt ugyanis megmagyarázni, hogy a helyi Pro tv-hírekben zamatosan tálalt bûnesetekrôl miért csak legjobb esetben másnap, vagy egyáltalán nem értesülhettünk?! Válaszként a panaszokra, a pihenôszabadságáról csak csütörtökön visszatért Blaga ezredes elismerte, hogy a hírközlést kizárólag a megyei sajtóirodákon keresztül engedélyezô

belügyminiszteri parancs ellenére kivételt tett pár alkalmazottjával, akiknek türelmével aztán vissza is éltek a „kiválasztottak". Ugyanakkor sajnálatát fejezte ki, hogy a nyilvánvaló kedvezményezéshez, azaz megkülönböztetett bánásmódhoz vezetô módszer ennyire rossz vért szült. Ígéretet kaptunk arra, hogy a jövôben csak az egyedüli hivatalos forrásként elismert sajtóiroda ismerteti a közölhetô híreket. Az egyéb forrásból származó hírekért nem vállalnak felelôsséget. Ezek pedig bizonyára a továbbiakban is a Pro tv és kegyeltjei révén kerülnek majd a nyilvánosság elé...

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]