1998. szeptember 8.
(X. évfolyam, 207. szám)

A kormánykoalíció pártvezérei aggódnak az RMDSZ kolozsvári döntése nyomán elôállt helyzet miatt, de továbbra is reménykednek egy mindenki számára elfogadható megoldásban. Bíznak abban, hogy az RMDSZ tagja marad a kormánykoalíciónak, és megelégszik egy, a kisebbségek számára létrehozandó multikulturális egyetem alapításával.

Ion Diaconescu, a KDNPP elnöke hétfôn a Mediafaxnak nyilatkozva kijelentette: az RMDSZ-nek a kormánykoalícióból való kilépése csak megnehezítené egy magyar egyetem létrehozását. Szerinte az RMDSZ-nek meg kell értenie, hogy a kormányban való részvétele elônyös mind Románia, mind a szövetség számára. „A KDNPP bízik a magyarok bölcsességében", mondotta Diaconescu, rámutatva, hogy az elôálló helyzet orvoslásának legbiztosabb útja a koalíción belüli egyeztetés.

„A koalíciós pártok vezetôi és a parlament által elfogadható legfelsô határ egy multikulturális egyetem létrehozása" — hangsúlyozta Diaconescu, hozzátéve: így eltûnne a szegregációnak az a látszata, hogy a kisebbségek számára külön egyetemet létesítenének. A KDNPP elnöke elfogadna bármilyen, a parlament által megszavazott változatot, a törvényhozó testület azonban jelenleg határozottan visszautasítja egy önálló magyar egyetem létesítésének gondolatát, mivel ez a revizionizmus kezdetét jelentené. Diaconescu bízik abban, hogy az RMDSZ végül jobb belátásra tér, és nem távozik a kormányból. „Mi síkra szállunk azért, hogy ez ne következzen be" — mondta Diaconescu.

Matei Boilã Kolozs megyei parasztpárti szenátor szokásához híven élesen bírálta az RMDSZ-t, „zsarolásnak" minôsítve a kormánykoalícióból való kilépésre vonatkozó határozatát. A szenátor szerint ez a döntés elôbb-utóbb az RMDSZ ellen fordul, mivel a koalíción kívül a szövetség nem lesz képes megvalósítani elképzeléseit. Boilã nincs meggyôzôdve arról, hogy az RMDSZ valóban valóra fogja váltani ígéretét, de szerinte, ha ez mégis bekövetkezne, ennek nem lenne bomlasztó hatása a parlamenti egyensúlyra nézve, mivel az RMDSZ a továbbiakban sem fog az ellenzékkel szavazni.

Ioan Vida-Simiti Kolozs megyei parasztpárti képviselô (KDNPP) nem tartja elképzelhetetlennek a kisebbségi kormányzás lehetôségét, de nincs meggyôzôdve arról, hogy az RMDSZ ki fog lépni a kormánykoalícióból. Szerinte az RMDSZ távozása nem befolyásolja majd a kormányzás hatékonyságát, mivel ez a továbbiakban is támogatni fog minden olyan törvénykezdeményezést, amely elôsegíti a reformfolyamatot. „Az RMDSZ magatartása a parlamentben kifogástalan, ami azonban nem mondható el a Demokrata Pártról, amely nem egy alkalommal az ellenzéket támogatta" — vélte a képviselô.

A koalíciónak nem szabad engednie az RMDSZ zsarolásának, nyilatkozta hétfôn Varujan Vosganian, a Románia Alternatívája Párt elnöke is. Szerinte az RMDSZ teljesíthetetlen feltételeket állított koalíciós partenerei elé, mivel hónap végéig a parlamentnek lehetetlen elfogadnia a tanügyi törvényt. Vosganian is egy multikulturális egyetem létrehozását javasolta, amelyen magyar és német karok mûködjenek.

Mircea Ionescu-Quintust, a Nemzeti Liberális Párt elnökét aggodalommal töltötte el az RMDSZ határozata. Meglepôdve tapasztalta, hogy miután a múlt péntek esti koalíciós csúcson a partnerek ésszerû érvekkel bizonygatták Markó Béla szövetségi elnöknek egy magyar–német nyelvû multikulturális egyetem létrehozásának gondolatát —, bár Markó ezzel nem értett egyet — úgy tûnt, hogy esetleg mégis elfogadná azt. Quintus szerint a kolozsvári döntés „aggasztó mind a koalíció, mind a magyar kisebbség számára", de még reménykedik a kompromisszumban.

Ugyancsak a kompromisszumos megoldás lehetôségét és szükségességét hangoztatta az RMDSZ koalíciós szereplését nagyra értékelô demokrata párti Cristian Dumitrescu is. Reményét fejezte ki abban, hogy az általa „erôs politikai alakulatnak" nevezett RMDSZ ez alkalommal is politikai érettségrôl tesz tanúságot, és biztosítja a koalíció folyamatosságát, amelyre Románia stabilitásának megôrzéséhez feltétlenül szükség van — mondotta.

A kormány szombati rendkívüli ülésén elfogadta a költségvetés kiigazításának nevezett pótköltségvetést.

Eszerint az egészségügyi minisztérium költségvetését 127 milliárd lejjel, az oktatási büdzsét 1043 miliárd lejjel, a nemzetvédelmi tárcáét 250 milliárd lejjel csökkentik. A tárcák elsôsorban a beruházások kárára lesznek kénytelenek takarékoskodni.

Háromszázalékos, pótlólagos vámilletéket vetnek ki a román importra, miközben a dohányilletéket 4 ECU-rôl 8 ECU-re emelik, szeszesitalok esetében viszont a vámilleték növekedése elérheti a hektoliterenkénti 220 ECU-t is. A tankönyvek kivételével megszüntetik a könyvek és újságok áfamentességét. Tervezik a nagy kapacitású gépkocsikra és ingatlanokra kivetett adók és illetékek növelését is. A cigaretta és dohányáruk illetékei 20 százalékkal lesznek magasabbak.

A pótköltségvetés kormánybeli vitája a várt kiegészítések helyett drasztikus pénzelvonással végzôdött. A stratégiai fontosságú minisztériumoktól — tanügy, egészségügy, nemzetvédelem, tudományos kutatás és a kultúra — a pénzügyminiszter által betervezett elvonások helyett valamivel kevesebbet vettek el. Az egészségügy 367 milliárd helyett megúszta 127 milliárddal, a közoktatás 1, 043 bilió helyett 1,223 billióval, a nemzetvédelem 300 milliárd helyett 250 milliárddal, a kutatási ágazat 126 helyett 116 milliárdot, míg a kultúra 74 milliárd lej helyett 44 milliárdot veszített. A közigazgatási és területrendezési minisztériumtól is 10 milliárddal kevesebbet vontak el, ugyanis a 112 milliárd a lakásépítésre igényelhetô takarékpénztári kölcsönök számára nélkülözhetetlen. A földmûvelésügyi szaktárca szegényes büdzséjét elvonás után kiegészíti a búzaátvétel szubvencionálására kiutalt 330 milliárd lej. A szállítás, a kereskedelmi és ipari tárca, a külügy és a társadalomvédelem semmiféle kedvezményt nem kapott. Az összelvonás, Dãianu szerint, 7,5 billió lej — a 8 billió lejig történô különbözetet az adók és illetékek növelésébôl fedezik.

A pénzügyminiszter úgy vélekedett: az idei költségvetési deficit reális szintje 4 százalékos! Az igen kemény megszorítások eredményeként idén nem lesz semmiféle fizetésemelés a költségvetési alkalmazottak számára, sôt a tizenharmadik fizetést sem fogják kiosztani! Egyedül a nyugdíjakat emelik az utolsó évnegyedben, a már betervezett szintig.

A kormányülésen bejelentett cigaretta-, ital- és szerencsejáték-illetékek emelésén túl a pénzügyminiszter a luxusvillák és a nagy kapacitású, külföldi személygépkocsik külön adózását is bevezeti, habár errôl még nem született döntés.

Dãianu szerint a többféle rossz változat közül a mostani a legjobb, annak ellenére, hogy sokak számára fájdalmas megszorításokat tartalmaz! Ha nem fogunk össze és nem tûrünk, az ország könnyen ellenôrizhetetlenné válhat, mondotta a pénzügyminiszter!

A kolozsvári egyetem történetében elôször jegyeznek oly nagy érdeklôdést egy szak iránt, mint ebben az évben a politikatudomány esetében. A negyven meghirdetett helyre 2424 jelentkezô iratkozott, ez azt jelenti, hogy egy helyre 60-an pályáztak. Az egyetemen azzal magyarázzák ezt a fokozott érdeklôdést, hogy a politikatudomány szakra csupán az érettségi vizsga eredménye alapján lehet bejutni. Így alakult ki az a szinte hihetetlen helyzet, hogy az utolsó bejutó 9,95-ös (!) általánossal került a negyven szerencsés (?) közé, míg a feketelista elsôje szintén ezzel az érettségi jeggyel, ám gyengébb líceumi általánossal esett ki.

A hosszú listákat böngészôket kérdeztük választásukról.

— Én a jogra is beiratkoztam, elsôsorban az lenne a célom, hogy oda bejussak — vallja az egyik lány. — A politikatudomány csak tartalék számomra. Ha sikerül felvételi vizsgám a jogra, nem valószínû, hogy ide is eljárok majd.

— Sajnálom, hogy idecsôdült a színtízes társaság, mert nem biztos, hogy magolóképességre van fôként szükség egy ilyen szakon, bár egy adott pillanatban ez sem elhanyagolható — mondja az egyik kárvallott.

— Én ugyan nem értem el 9,95-ös átlagot az érettségin, de erre a szakra iratkoztam, mert érdekel a politika, s célom nem elsôsorban és feltétlenül az, hogy egyetemista legyek. Akkor is ezt a szakot választom, ha történetesen nehéz felvételi vizsgán kellett volna helytállnom. Talán még van esélyem diáknak lenni a politikatudományon, amennyiben a többiek lemondanak, mert bejutnak más szakra.

— Nem tudtam választani a gazdaság és politika között — vallja magáról egy másik a negyven kiválasztott közül. — Egyébként is az a véleményem, hogy a kettô nagyon összetartozik. Szeretném a két egyetemet párhuzamosan végezni. Hogy ez menni fog-e, az a jövô titka.

— Én a földrajzra felvételizek, földrajz–idegen nyelvre — mondja valaki. — A biztonság kedvéért a politikatudományra is jelentkeztem. Ha véletlenül nem sikerül bejutni a földrajzra, akkor még mindig marad a politika. Így nem kell egy évig otthon töltenem az idôt, s nem esek ki a tanulásból. Aztán jövôre ismét próbálkozom.

Nem mindegy és nem is mellékes, hogy ki milyen eredményt ér el az érettségi vizsgán. Talán egyre kevésbé az, hiszen évrôl évre szigorodnak a követelmények. Az sem mindegy, hogy egy felsôoktatási intézmény pénzhalmokat költ a felvételi vizsgákra vagy másra fordítja azt az összeget. A politikatudományi és közigazgatási kar alig néhány éve mûködik önálló intézményként, jóformán még saját tantermei sincsenek, így világos, hogy nagyon sok helye van annak a kevés pénznek, ami jut neki. Józan megfontolás eredményének tûnik az érettségi általános alapján való felvétel a politikatudományok elsô évére. Reméljük, ez a megoldás a szak javára, nem pedig hátrányára válik.

Kerekes Edit

A tanügyi költségvetés 1043 milliárd lejjel való csökkentése igencsak felkavarta a tanügyi vizeket. A fôleg fôvárosi pedagógusokat és tanügyi alkalmazottakat tömörítô Országos Oktatási Szövetség (FEN) elnöke, Cãtãlin Croitoru azt nyilatkozta a fôvárosi napilapoknak, hogy tart attól: e csökkentés során mûködésképtelenné válhat a romániai oktatás. — Nem tudjuk, mibôl fogják az iskolák kifizetni a fûtést, a villanyt, a javításokat. Bukarestben már több helyrôl is jelezték, hogy a szolgáltató építkezési cégek visszahívták munkásaikat az épülô vagy felújítás alatt álló iskolákból, mivel nem fizette ki ezeket a minisztérium. Spóroljon a kormány másképpen, ne úgy, hogy megnyomorítja az egészségügyet és az oktatást! — mondta.

A Kolozs megyei pedagógusokat tömörítô szakszervezet — az Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezete — is aggódva figyeli az eseményeket. — Mi már érezzük is a büdzsécsökkentés hatását — mondta a szakszervezeti elnök, Stanca Constantinescu tanárnô —, ugyanis az augusztusi fizetéskiegészítés, amely szombaton kellett volna megérkezzen Kolozsvárra — nem jött meg. Szerdáig tehát biztos nincs pénz... A vasárnap este kibocsátott kormányrendeletnek köszönhetôen még a 2,5 százalékos indexálást sem kapjuk meg. Nem fogjuk megkapni a „zónapénzt" sem, nem fogják elszámolni az ingázók bérletét... Akkor teszi ezt meg velünk a kormány, amikor mindenfelôl arra buzdítanak bennünket: emeljük az oktatás szintjét a lehetô legmagasabbra! Történik ez a tanügyi reform azon évében, amikor a legfontosabb átalakulások, újítások lépnek érvénybe. Felháborító! Annak a szakszervezeti tömörülésnek a képviselôi, amelybe mi, kolozsvári tanügyisek is tartozunk, pénteken fognak találkozni a többi tanügyi szakszervezet küldötteivel, hogy közös tiltakozási stratégiát dolgozzanak ki. Errôl bôvebben csak a hét végén tudok nyilatkozni.

— Addig hogyan tiltakozik a kolozsvári tanügyisek szakszervezete?

— Most szerkesztjük tiltakozó lapocskánkat, amelyet ma vagy holnap kezdünk el osztogatni pedagógusoknak és egyszerû járókelôknek egyaránt. Ennek ironikus szövegével szeretnénk jelezni a kormánynak és lakosságnak, milyen helyzetbe került a tanügy azáltal, hogy az amúgy is katasztrofális tanügyi költségvetésbôl ekkora összeget faragtak le.

Szabó Csaba

Mindeddig példa nélküli rendezvényre kerül sor szeptember 19-én a marosvásárhelyi Kultúrpalota nagytermében. Budapesti, kolozsvári, sepsiszentgyörgyi, szatmárnémeti, marosvásárhelyi mûvészek közös fellépést vállaltak az erdélyi árvízkárosultak megsegítésére. Olyan neves mûvészek vállalták ellenszolgáltatás nélkül a szereplést, akik még nem léptek fel erdélyi színpadokon, mint Bodrogi Gyula, Kulka János, Mácsai Pál, valamint régi ismerôsök, mint Vikidál Gyula, Homonyik Sándor, Sebô Ferenc, Selmeczi György, Boér Ferenc, Bíró József, ifj. Csíky Boldizsár, Panek Kati, Sebesi Karen Attila, Nemes Levente, Váta Loránd, Lôrincz Ágnes, Illyés Kinga, Gyôrffy András, Kilyén Ilka, Márton Gyöngyi, Béres G. Attila, Molnár Tünde, Koszorús Kálmán és együttese, Bôr Hunyadi Csilla, Nagy István vegyes kar. A gálaest védnökei Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke és Sára Sándor, a Duna Televízió Rt. elnöke. Az est házigazdái, Lukács Bea és Gáspárik Attila, szeretettel várják a közönséget, a segíteni vágyókat, szeptember 19-én, a marosvásárhelyi Kultúrpalotába.

Bankszámláink a következôk: UDMR, Cont lei: 2511009.96069404 BANCA ROMÂNÃ PENTRU DEZVOLTARE, Sucurs. Cluj; UDMR, Prezidiu Cluj, Cont DEM: 25110.4796008500.301 BANCA AGRICOLÃ, Sucurs. Jud. Cluj. Belépôjegyek elôvételben Marosvásárhelyen, a Bernády-házban, Horea utca 6. sz. alatt, naponta 10.00 és 18.00 óra között.

— Hogyan értendô a hazai politikusok külföldi kijelentése?

— (A határon) átvitt értelemben.

fi

• Tragikus kimenetelû közlekedési baleset történt pénteken 13 órakor a Horea úton. A Pompei Grigore Mãrginean (29), a kolozsvári közszállítási vállalat vezette 038-as villamos a mentôállomás melletti gyalogátjárón gázolta halálra a 79 esztendôs Elisabeta Iulia P.-t.

• Halálos közúti baleset színhelye volt péntek reggel Várfalva. A kolozsvári Marius Sebastian Moldovan (25) figyelmetlen vezetésének következtében a 6–CJ–5960 rendszámú személygépkocsi kisodródott, és frontálisan ütközött a szembôl szabályosan közlekedô jármûvel. Utóbbit a járavizei Petru Potinteu (41) vezette, aki döbbenten tapasztalta, hogy a szörnyû ütés az Aranyos medrébe röpítette 3–CJ–4712 rendszámú autóját. A balesetben életét vesztette Elena Potinteu, a vétlen gépkocsivezetô 63 éves édesanyja, az anyagi kárt mintegy 8 millió lejre becsülték fel.

• A gyalogosnak némi szerencséje volt: a péntek este, Járavize közelében történt baleset szenvedô alanya, Nadia Lãcãtus (18) kórházi ápolásra nem szoruló könnyebb sérülésekkel úszott meg egy motorkerékpárral való „találkozást". A Voshodról kiderült, hogy 70–73–MAT rendszáma hamis, vezetôjérôl, Vasile Busról (43) pedig, hogy ittas és hajtási jogosítványa sincs!

• Hatvanötmillió lejes anyagi kár keletkezett a péntek esti balesetben. Valer Pop (65) dezméri lakos Kolozsvár felé hajtott lovasszekerével, és Szamosszentmiklós határában — minden óvatosságot félretéve — hirtelen balra kanyarodott. A kolozsvári útigazgatóság CJ–13–SPP rendszámú Daewoojának vezetôje, Ioan Daniel Astilean (25) már semmit sem tehetett az ütközés megelôzése érdekében, s a személygépkocsi belerohant a szekérbe. A Daewoo javítása 60 millió lejbe kerül, a szekér tulajdonosa pedig a baleset nyomán kiszenvedett lova nélkül maradt.

(turós)

Ö. I. B.

Az utcai pénzváltóknál a forint 40,5/41,5, a márka 5100/5200, a dollár pedig 9100/9150 lejbe kerül.

Szeptember 4-én, mindössze néhány nappal a Zenei Ôsz fesztivál megnyitása elôtt, máris színvonalas hangversennyel jelentkezett a Transilvania Filharmónia szimfonikus zenekara Stefan Hofkes fiatal hollandiai karmester vezényletével.

Mozart: Figaro házassága nyitánya, amely a meghirdetett Wagenaar: Cyrano de Bergerac-bemutató helyett hangzott el, élettelien szólalt meg a zenekar nyári pihenôje után. Gondos dinamikai árnyalatok, a vígopera hangulatát híven visszaadó fürge muzsika jó értelmezésével kedvezôen mutatkozott be Stefan Hofkes.

Gabriel Croitoru hegedûmûvész legutóbb ez év tavaszán Lalo: Spanyol szimfóniáját játszotta a kolozsvári zenekarral, most Bruch: I. g-moll hegedûversenyének volt a szólistája. A német utóromantika jegyeit viselô, dallambô versenymûvet Max Bruch 1866-ban fiatalon, 28 éves korában írta, és akárcsak Brahms, kora nagy hegedûmûvészének, Joachim Józsefnek ajánlotta. Meleg, nagy volumenû Gabriel Croitoru hegedûhangja, emellett stílushû elôadás jellemzi játékát. Mindig szívesen hallgatjuk ezt a tehetséges fiatal mûvészt. A közönség tapsait nehéz Bach szólószonáta-tétellel köszönte meg, melyben jól érzékeltette a mû többszólamúságában a témát és a kísérôhangokat.

Dvorak: VIII. szimfóniáját a múlt század végén, 1890-ben, már elismert, neves zeneszerzôként mutatta be. A szimfóniából pasztorális, természetfestô hangulat mellett nem hiányoznak a hôsies részletek sem, hangszerelése a nagy cseh mester jellegzetes jegyeit viseli magán, különösen a második tételben érezzük, hogy Smetana útjának egyenes folytatója.

Mindez szép elôadásban valósult meg Stefan Hofkes jó ízlésû irányításával. A zenekar jó teljesítményét a második tétel néhány kisebb fafúvós bizonytalansága sem tudta beárnyékolni, viszont csillogóan vezette be az ünnepélyes zárótételt a trombita szépen csengô szólója. Bravó, filharmónia, több év után végre ismét nyolc nagybôgôt láttunk és hallottunk, a basszus így kellô súllyal támasztja alá a zenekar hangzását.

Morvay István

Szeptember 5–6-án második alkalommal rendezték meg a Kémeri Napokat, melyet falutalálkozóval kötöttek össze. Hazalátogattak úgy a szomszédos településekrôl, városokból, mind a messzi idegenbôl. Az ünnepélyt Szoboszlai Attila kémeri polgármester nyitotta meg, majd ezt követôen a református templomban Kádár Béla püspöki tanácsos hirdetett igét, és felolvasta Tôkés László püspök üdvözlô levelét. Lukács József esperes megáldotta Kémer címeres zászlaját, melyet Pécsi L. Dániel tervezett, több más kalotaszegi településhez hasonlóan. Ezek után leleplezték Petrás Mária csángó szobrászmûvész templomban elhelyezett kerámia dombormûvét, melyen Kémer címere fölött a reformátusok jelképe, Isten báránya látható. Több magyarországi település mellett, ez a negyedik erdélyi helység, ahol a Pécsi L. Dániel tervezte címereket Petrás Mária kerámiában örökíti meg. Elmondhatjuk tehát, hogy lassan új hagyomány teremtôdik meg a magyar egyházi mûvészetben, hiszen nincs egy hete, hogy a magyarországi Epöl községben Paskai László bíboros felszentelt és megáldott egy hasonló mûvészeti alkotást.

Major Miklós tanár bemutatta a településrôl írt monográfiáját, amely ez alkalomból jelent meg. A helyi pópa és a baptista gyülekezet lelkésze felszólalását követôen felvonták a román, magyar, az Európai Unió és Soponya testvértelepülés zászlói mellé Kémer címeres zászlóját is. Dr. Csontos Sándor, a Védnök Kft. ügyvezetô elnöke, mely a rendezvény fô támogatója volt, zászlót adott át a helyi polgármesternek, a lelkésznek, az iskolaigazgatónak és Soponya alpolgármesterének. Végül az iskolások elôadását tekinthették meg. A kulturális programot reggelig tartó bál zárta.

Okos Márton

Értesülvén arról, hogy a nyár közepén felkeresték Antal Jánost, Körösfô polgármesterét, és felszólították, hogy a román–magyar megbékélés és jó viszony érdekében bontassa le a körösfôi templomdomb alatt levô VASVÁRI-kopjafát; hogy július elsején a megyei építészeti hivatal ellenôre augusztus 30-ig adott határidôt a kopjafa lerombolására; valamint arról az 10 756/I. számú, 1998. augusztus 21-én keltezett, Alexandru Fãrcas által írt felszólító levél kötelezi Antal János polgármestert, hogy szeptember 1-jéig adjon hivatalos választ a kopjafa lebontásával kapcsolatban, ellenkezô esetben erôszakos végrehajtáshoz folyamodnak — a következôket szeretném az Önök és az olvasók tudomására hozni:

— A Körösfôi Tanács 1995. június 30-i 8-as számú határozata értelmében a körösfôi RMDSZ kopjafát állított az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hôseinek emlékére, köztük Vasvári (Fejér) Pál ôrnagynak, a Rákóczi-szabadcsapat vezérének, akit több mint 400 bajtársával együtt 1849. július 6-án a Havasnagyfalu melletti funtineli határrészben Avram Iancu lázadó csapatai mészároltak le. Az ultranacionalista sovén román körök, a körösfôi, úgymond „magyar" csatlósok együttmûködésével és nyomására a Kolozs megyei tanács a kolozsvári törvényszéken megtámadta a Körösfôi Tanács határozatát, amelyet 1995. október 13-i ülésén a 4800-as számú határozatával meg is semmisített. Ezen határozat alapján szeretnék egyesek a kopjafát lerombolni. Ez a per példa arra, hogyan lehet a bíróságot rászedni, félrevezetni, és abba az irányba terelni, hogy nem az

igazságnak megfelelô határozatot hozzon. Ugyanis Kovács János akkori polgármester gondosan eltitkolta a helyi tanács tagjai elôtt, hogy a megyei tanács beperelte ôket. Ugyancsak titokban tartva a tárgyalás idôpontját, amelyen ô bárki tudta nélkül részt vett, és beleegyezett a helyi tanács nevében a kopjafa lebontásába, valamint a tanács 1995. június 30-i 8-as számú határozatának megsemmisítésébe. A Körösfôi Tanácsnak lehetôsége sem volt a védekezésre, ügyvéd fogadására. Miután rájöttek az árulásra, írásban tiltakoztak a törvényszéken, de az nem vette figyelembe kérésüket. Kovács úr és csapata arcátlanul folytatta „áldásos" tevékenységét, ugyanis az 1995. augusztus 10-én kelt 627-es számú levelében, amelyet ugyancsak a helyi tanács nevében és tudta nélkül írt, felszólítja a helyi RMDSZ vezetôségét a kopjafa lebontására. Mivel az RMDSZ nem tett eleget a felszólításnak, ugyancsak a tanács nevében és annak tudta nélkül, 1995. augusztus 22-én a 648-as számú feljelentésével a kolozsvári bíróság elé idézte az RMDSZ helyi vezetôit. (Annak a szervezetnek a vezetôit, akik ôt a hatalomba juttatták.) Mivel itt már nem lehetett csalni, és a körösfôiek védelmét olyan nagyszerû ügyvéd biztosította, mint Eckstein-Kovács Péter, a kolozsvári bíróság 1996. március 15-én (sicc) a 3608-as határozatával véglegesen felmentette a körösfôi RMDSZ-t a vád alól, és megerôsítette a kopjafa állításának törvényes voltát.

A fentiek függvényében javaslatom a következô: hagyjuk egymás hôseit békében, hiszen Vasvárinak és bajtársainak még egy közös sír sem jutott, ruháiktól megfosztva, egymásra dobálva porladtak szét a funtineli szorosban. Korabeli dokumentumokkal tanúsítható, hogy egyes, a „hazafias" román történészek tanításaival ellentétben, Vasvári Pál nem volt a román nép ellensége, román tiszt- és képviselôbarátai voltak. Havasnagyfaluba (Mãrisel) vele tartott egy több mint 100 fônyi román utászszázad, akik közül sokan a román lázadók fegyverétôl estek el. Ôk Vasvárival együtt küzdöttek a szabadságért, egyenlôségért, a zsarnokság megszüntetéséért. A havasra Vasvári Pál a Rákóczi-szabadcsapattal együtt Bem tábornok parancsára vonult fel, hogy tárgyalások útján, vagy ha kell, erôvel fegyverezze le Avram Iancu lázadó csapatát, amely átpártolva az osztrák császárhoz és az orosz cárhoz, elárulta és hátba támadta a ’48-as szabadságharcosokat. Kihasználva azt a helyzetet, hogy a Nyugati Érchegység lábainál fekvô magyar települések védtelenül, hadra fogható férfiak nélkül maradtak, lerohanták, kifosztották, legyilkolták ezen települések ártatlan lakóit.

Ezen dicsô tettéért az osztrákok kitüntetésben részesítették a „Havasok királyát". Mindezek ellenére én fejet hajtok Avram Iancu elôtt, mivel a román nép hôsként tiszteli, de ugyanezt elvárom Önöktôl is uraim, hogy ne földgyaluval, hanem virággal tisztelegjenek Vasvári Pál emléke elôtt.

Tisztelettel Péntek László,
a körösfôi RMDSZ elnöke.

Pillich László „Csapdahelyzetben, avagy egy önbénító »párt-RMDSZ« végórái" címû cikkében (Szabadság, 1998. szept. 5.) a háttérbe szorult „valaki" haragjával (dühével?) ostorozza érdekvédelmi szervezetünk vezetôit. Írása nem bírálat, hanem vádaskodás; „érvei" elegendôek a többségi szélsôségeseknek ahhoz, hogy lejárattassák a hazai magyar politikusokat a külföld szemében. Pedig csak az a célja, hogy hitelüket, tekintélyüket veszítsék a tagság körében. Kinek a malmára hajtja a vizet az a „megállapítás", hogy „A szervezet egyre vízfejûbbé válik"? (Vízfejû: I/1. Az agyban felszaporodott folyadéktól kórosan nagy fej. 2. Buta, hülye. 3. Aránytalanul naggyá duzzasztott — írja a Magyar Értelmezô Késziszótár —, tehát eléggé becsmérlô kifejezés.) Ennél súlyosabb azonban az, amivel a „vezetô oligarchiát" vádolja (tehát oligarchiákból, vagyis hatalmaskodó fôurakból, kiskirályokból álló vezetô csoportot). Szerinte „karrierpolitikusok szûk körébôl álló", „nagypolitikai ambícióktól fûtött" tagok, akik „A magyar közösség intézmény-autonómiájának megerôsítése helyett az önszervezôdésünket támogatandó pénznek jó részét — nyíltan vagy burkoltan — saját politikai törekvései finanszírozására emészti fel". Na meg: „...rontja az RMDSZ hitelképességét vezetô elitjének azon gyakorlata, mely szerint politikai befolyását helyi (ti. romániai) pénzes állások megszerzésére, családtagjaiknak Magyarországra mentésére használja fel".

Így, általánosítva, minden konkrétum vagy legalább „tisztelet a kivételnek" nélkül. Az ilyen kijelentések amolyan övön aluli ütések, amelyek nem vallanak „szellemi középszer" fölöttiségre; az ilyen vádaskodás a széthúzás szításának egyik módszere, tudva, hogy vádolni könnyebb, mint cáfolni, s az ilyen ellenszenv-hangulat keltése semmiképp sem válik a magyarság hasznára. Mi más célja lehetne ezzel, mint siettetni szervezetünk végóráinak lejártát? A pénzügyek, a „támogatás-leosztások" piszkálása nagyon emlékeztet a Szôcs Géza-gate-re, amelyen sokat csámcsogtak a többségi szélsôségesek, és nem csak ôk.

A „párt-RMDSZ" P. L. saját szócsinálmánya, ami irreális, szervezetünk nem az „egypártrendszer megtestesítôje", nem párt, mivel több, más-más világnézetû platformból áll, és tudomásunk szerint még egyik sem lépett ki a szervezetbôl. Vagy... P. L. többet tud, mint a szervezet átlagtagjai, akik jobb, ha befogják a szájukat — a véleménynyilvánítást hagyják a „szellemi középszer" felettiekre, többek között rá?

P. L. a szapulást a „Nem megyek Csernátonba!" címû cikkel kezdi (Szabadság, 1998. szept. 1.), kiragadva abból egyetlen szempontot, a részvételi lehetôség anyagi hátterét, ami számára smafu. Lehet, ô tehetôs ember (hogy ne mondjam újgazdag), ilyen költekezés meg se kottyan neki, de másképp beszélne olyanok helyzetében, akiknek a részvétel fél havi fizetésükbe vagy nyugdíjukba kerül. Ezért ésszerûbbnek és hozzáférhetôbbnek mutatkozik megyei népgyûlések szervezése, amelyek tanulságait a „hatalmi" és „ellenzéki" elit elemezhetné egyetértésben és megértésben, levonva a szükséges tanulságokat. Országos népgyûlés szervezése sokak számára távoli és nehezen hozzáférhetô, kis helységben a részvétel aránytalanságához vezet, fôleg a szórványban elô magyarság hátrányára. Ezzel kapcsolatban P. L.-nek nincs véleménye, sem azzal, hogy a „székelyföldi" jelzô az elhatárolódás gondolatát keltette más vidékek lakóiban (lásd az RMSZ 1998. szept. 4-i vezércikkét). Arról is hallgat, hogy ha a népgyûlésen hoznak is valami határozatot, programot fogadnak el, az közjogilag semmisnek tekinthetô, a „vezetô oligarchia" lecserélése tekintetében is, amirôl egyes „radikálisok" már hangoztatták véleményüket, s amirôl csak a szervezet kongresszusa dönthet, küldöttek arányos részvételével. Arról is megfeledkezik, hogy nemcsak a „szellemi középszer" kétkedik a népgyûlés hasznosságában, hanem olyan személyiségek is, akik e „réteg" fölött állnak, kijelentve, hogy nem látják értelmét Csernátonba menni, mint Eckstein-Kovács Péter szenátorunk. Epésen megjegyzi, hogy a cikk „mások helyett és mások nevében beszélés", ellenben már a bevezetôben kijelenti, hogy „barátaim kérésének teszek eleget". Tehát neki szabad mások nevében beszélni, a plebsznek kuss?

P. L. a „vezetô oligarchia" hibáit és gyenge eredményeit ostorozva megfeledkezik arról, hogy céljainkból nem sokat valósítottak meg („A domokosi néppárti álmokat" — idézet a cikkébôl), amikor ô is képviselô volt, mert a célok megoldása nemcsak az óhajainktól függ, hanem a többség beleegyezésétôl is. E tekintetben pedig nem szabad megfeledkezni arról, hogy balkáni légkörben élünk, etnikai konfliktusok zónájában, erôsödô többségi sovinizmus közepette. Ha nem jó a diplomácia meggyôzésre, érvekre alapozott módszere, mit ajánlanak P. L. és elvbarátai helyette? Verjék az asztalt, fenyegetôzzenek az autonómia egyoldalú kikiáltásával, fejedelmet választva Katona Ádám (vagy másvalaki) személyében? Lenne eredménye vérontás, tömegmészárlás nélkül? Ez nem „a pánikhangulat fenntartása", hanem a lehetôségek józan (és nem forrófejû) megítélése. Bizonyos, hogy kívülrôl senki sem avatkozna be, akár a koszovói harcokba. A túlerô gyôzne most is, mint 1848-ban és 1956-ban Magyarországon. Egy ilyen, a koszovóihoz hasonló incidens elsôsorban a szórványban élô magyarokat veszélyeztetné, de megtizedelné a Székelyföld lakosságát is. Ez már nem önszervezés lenne, hanem öngyilkossági kísérlet. P. L. elôre látja az RMDSZ ketté- vagy többfelé szakadását, a szervezet „végóráiról" ír, ami csak gyengíteni fogja a romániai magyarságot. Ha elcsépelt is a mondás, mégis igaz: egységben az erô. A szervezet szétbomlására a többségi szélsôségesek már belopták a „trójai falovat", az önálló magyar egyetem létesítésének leszavazásával. Ne dôljünk be nekik!

Ehhez pedig belsô toleranciára van szükség, nem a széthúzás gerjesztésére és... a „család" vélt (pénzügyi) szennyesének teregetésére.

Veres József

A jelenlegi román közhangulat ismeretében mi sem természetesebb, mint hogy az RMDSZ jó másfél éves türelmi idô utáni határozott fellépését egyetemügyben valamennyi párt — hatalmon levôk és ellenzékiek — részérôl nem csekély felzúdulás kövesse. Hiszen jó ideje folyik már az a magyar felsôfokú oktatás elleni sajtókampány, amely mellé, politikai beállítottságtól függetlenül, minden jelentôsebb romániai napilap felzárkózott, az ilyen tekintetben valamikor még mérsékeltebbnek számító România liberãt is beleértve. A román politikusok pedig nemhogy ellenezték volna a médiák nacionalista hangvételét, hanem egyenesen gerjesztették azt. Hogy ösztönösen vagy szándékosan, az most kevésbé lényeges. Az eredmény mindenképpen kedvezônek bizonyult ahhoz, hogy mint az ország történelmében már annyiszor, most is levezesse, ha csak ideig-óráig is, a romló gazdasági helyzet okozta feszültségeket, más irányba terelje a cselekvésképtelen kormány tehetetlensége miatti elégedetlenséget. Mert az már egyenesen közhelynek számít, hogy Romániában a sajtó nagyhatalom. Olyan erô, amely, ha gyakorlatilag nem is kormányozza az országot, de irányítja a kormányzást. És befolyásolja annak sorsát. Ilyen összefüggésben pedig eléggé egyértelmû, hogy a magyar egyetem sorsa már a nacionalista sajtókampány kezdetekor eldôlt. A képviselôházi elutasító döntés mindössze egy folyamat lezárását jelentette.

S most, hogy az RMDSZ a lehetô leghatározottabban kijelentette: kilép a kormányból, mert a partnerek nem tartják be a koalíciós megegyezéseket, mert konkrétumok helyett csupán ígérgetésekkel szeretnék elodázni a magyar egyetem újraindításának az ügyét, megindult a nyilatkozatáradat. Az elôrehozott választások elôszelében valamennyi politikai erô felhúzta, kifeszítette vitorláit. S egymást múlják felül a sajtó által alaposan megdolgozott polgárok, potenciális választóik tetszésének elnyerése érdekében.

Valljuk be ôszintén: ilyen közhangulatban egyenesen politikai öngyilkosság lenne bármely párt részérôl, amelyik továbbra is hatalmon akar maradni, egyértelmûen letenni a garast az RMDSZ mellett. Ugyanakkor viszont mennyire megbízható egy olyan kormány, akár a külföld szemében is, amely megszegi ígéretét, nem tartja be vállalt kötelezettségeit?

A hatalmi harc azonban az országhatárokon belül folyik, a tét nagy s a felek nem különösebben finnyásak. Így aztán a legnagyobb darabért való küzdelemben már régóta jeleskedô, eszközeiben csöppet sem válogatós demokrata pártvezér, Petre Roman elsôként igyekezett kijelenteni: nem ért egyet a magyar egyetem létesítésével. De a parasztpárti Ion Diaconescu is csak a multikulturalitásig jut el. A liberális Qintus pedig egyenesen fenyegetôzik: ha az RMDSZ kilép a kormányból, azt is elveszti, amit az anyanyelvi oktatás terén eddig sikerült elérnie.

De vajon miért kell érdekképviseleti szervezetünknek késhegyre menô harcot folytatnia mindazért, ami jog szerint megilleti? Miért ne lehetne Romániában is természetes, hogy a kisebbség az óvodától az egyetemig anyanyelvén tanulhasson? Miért ne lehetne az ötven román állami egyetem mellett egy magyar is, ha az illetô kisebbség ráadásul ezt még igényli is, s ha adófizetôként legalább úgy hozzájárul az államkassza bevételeihez?

Meg kellene adni a magyaroknak az egyetemet, hiszen úgysem lenne mit kezdeniük vele. Hadd lássák meg ôk maguk, hogy fölöslegesen követelôztek — jegyezte meg cinikusan az egykori parasztpárti miniszter, Mircea Ciumara. S a kijelentés veszélyesebb, mint amilyennek elsô pillanatban tûnik. A kormány hirtelen jött nagylelkûségi rohamának, az adakozásnak a veszélyétôl azonban, a jelek szerint, nem kell tartanunk. Még a kísérlet kedvéért sem.

Németh Júlia

***

Az egyháztörténeti fontosságú 1989-es változások óta egyházkerületünkben harmadízben kerül sor általános tisztújításra.

Az alapfokú — egyházközségi, presbiteri — választásokat tavaly ôsszel tartottuk. Az egyházunk hierarchikus szervezeti felépítésének megfelelô egyházmegyei, egyházkerületi és zsinati választások ezen az ôszön következnek sorra.

Választási rendszerünk 1989 után jelentôs átalakuláson ment át. Demokratikus nyugati minta szerint 1990-ben a zsinat az egyházkerületi tisztségviselôk lehetséges szolgálati idôtartamát 2 x 4 évre korlátozta. Az 1996. augusztus 1-jei hatállyal életbe lépett kánon ezt a szabályozást olyan értelemben módosította, hogy a szolgálati ciklus idôtartamát 6 évre növelte, és — a korhatár függvényében — lehetôvé tette az egyes tisztségviselôk akárhányszori újraválasztását.

1995-ben a zsinat — jogszerûtlen módon — azt is elhatározta, hogy a folyamatban lévô ciklus (1994–1998) lejárási határidejét két évvel kitolja. Emiatt a Királyhágómelléki és az Erdélyi Egyházkerület között éles elvi ellentét alakult ki, melyet számos törvényes közbenjárásunk ellenére sem sikerült feloldani. Dr. Csiha Kálmán püspök és a zsinat erdélyi tagjainak többsége ragaszkodott ahhoz, hogy a jelen szolgálati ciklus idôtartamát — visszamenôleges hatállyal — hat évre hosszabbítsák meg. Ennek következtében az idén sorra kerülô királyhágómelléki választásokkal szemben az Erdélyi Egyházkerületben csak 2000-ben tartanak tisztújítást.

A kialakuló törvényességi válságot egyházkerületünk igazgatótanácsa és közgyûlése a következô — áthidaló — határozati formulával oldotta fel: a két testület „egyhangúlag úgy döntött, hogy a választók megkérdezése nélkül nem kíván élni a folyamatban lévô szolgálati ciklus két évvel való meghosszabbításának zsinat által felajánlott lehetôségével. Magára nézve kötelezô érvényûnek tartja a választók 1994-ben kifejezett, négy évre szóló akaratnyilvánítását" (lásd az igazgatótanács 1997/68-as és a közgyûlés 1997/37. határozatait).

Ennek megfelelôen az egyházkerületi közgyûlés az augusztus 30-i egyházközségi szintû jelölésekkel kezdôdôen elrendelte az általános tisztújítást; módosította az 1994-es Választási Szabályzatot és megválasztotta, illetve megerôsítette és kiegészítette a — 29 tagú — Egyházkerületi Választási Bizottságot (EVB).

Tekintettel arra, hogy a közgyûlés döntése értelmében a — volt — Temesvári Egyházmegye két missziói egyházmegyére oszlott, az elsô szakaszban a választást kilenc egyházmegyében fogják megejteni.

A tisztújítás törvényes keretét az egyházmegyei és egyházkerületi választói közgyûlések képezik.

A választások menetrendjét kötelezô ütemterv szabályozza.

Az idei tisztújítás újdonságának számít az igazgatótanács július 3-i ülésének a választások jelöltjeire vonatkozó átvilágítási határozata, melynek értelmében elkészült egyházkerületünk politikai átvilágítási szabályzata. Az EVB-nek szigorúan figyelembe kell vennie az illetékes átvilágítási bizottság által emelt — esetleges — óvásokat.

***

A törvényes szabályozáson és a tisztújítás rendjén túlmenôen néhány gyakorlati, erkölcsi, a végrehajtás szintjén érvényesítendô követelményt szükséges megfogalmaznunk:

1. 1989 elôtt az államival összefonódó klerikális önkény nem tette lehetôvé szabályszerû, törvényes és — valóban — demokratikus zsinati-presbiteri rendszerû választások tartását. Ennek következtében az erkölcsi értékek és a rátermettség szerinti kiválasztás elve alig, vagy csak részlegesen jutott érvényre. Másfelôl a tudatos közösségi felelôsségvállalás szelleme is elsorvadt.

Szakítanunk kell a múltból örökölt rossz reflexekkel, a kontraszelekciónak kedvezô régi beidegzôdésekkel. A vezetôi tisztségre legalkalmasabb személyek kiválasztására kell törekednünk. Másfelôl a jelöltek személyes felelôsségvállalására van szükség.

2. Noha ebben a tekintetben egyházkerületünk az élén jár — az eddigieknél is következetesebben kell arra törekednünk, hogy a társadalommal párhuzamosan, az egyházban is maradéktalanul végbemenjen a rendszerváltozás.

Ennek megfelelôen igen üdvös volna, hogyha azok az egyházi vezetôk, akik Papp László néhai püspöknek bizalmi emberei, vagy az állami egyházügyi hatóságoknak a kegyeltjei voltak, a választásokon nem indulnának, illetve nem kapnának jelölést.

3. A törvényesség és a szabályszerûség mellett igen fontos a tisztújítás emberi, erkölcsi tisztaságának a megôrzése, a nemtelen buktatási kísérletek vagy az erkölcstelen elônyszerzés elkerülése. Ebben a tekintetben, a személyes és csoportérdekek mentén, tisztátalan politikai, illetve egyházpolitikai indításból, sôt — alaposan feltételezhetô —, titkosszolgálati manipulációk révén mind négy évvel ezelôtt, mind az idei évben sajnálatos visszaélések történtek. A zavar- és botránykeltô mesterkedéseknek csak határozott összefogással, az egészséges egyházi közvélemény éberségével, a nyilvánosság hathatós igénybevételével és — esetenkénti — becsületes erkölcsi kiállással vehetjük elejét. Mindenekfelett azonban Anyaszentegyházunk és népünk személyi érdekeken, emberi gyarlóságokon és visszahúzó passzivitáson felülemelkedô egyetemes érdekeit, hitbeli, erkölcsi és közösségi javát kell szem elôtt tartanunk.

„Én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket — mondja Jézus —, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon..." (Jn. 15,16).

Tôkés László püspök

Százéves a hidelvi templom. Ebbôl az alkalomból kértük a jelenleg itt szolgáló Sógor Sándor lelkipásztort, hogy mutassa be a százéves templomot.

— A lélekszám növekedése és a nagy távolság tette szükségessé, hogy itt, Hidelvén építsék fel a harmadik református templomot. Alapkövét 1897. június 13-án tették le. Az alapkôbe helyezett szöveget Kenessey Béla, a teológia igazgatója fogalmazta. Az épületet Szallay Ferenc építész tervezte. Czakó Lajos építette, az építést Debreczeni Balázs, Kolozsvár városi fômérnök ellenôrizte.

A templom 44 551, a parókia 40 800 koronába került. Az összeget az egyházkerület, a város tanácsa (10 000 korona értékû téglával) és a városban lakó református hívek adták össze.

A templom hossza 22, szélessége pedig 13 méter. A karzattal együtt 500–600 ember befogadására alkalmas.

A belsô építkezés egyik érdekessége, hogy a szószéket és a torony lépcsôit, valamint a karzatok mellvédjét öntöttvasból készítették. Kolozsvár–Hídelvi templomunkat 1898. április 3-án, virágvasárnapján szentelték fel. A felszentelô imát és áldást Szemerjai Szász Domokos, a nagy templomépítô püspök mondta el. Igét Molnár Albert, a kolozsvári Református Teológia tanára hirdetett.

— S az orgona?

— Csak 1907-ben készült el, s még abban az évben, november 24-én avatták fel. Igét Kenessey Béla hirdetett.

A felszentelés után tizenhat évvel, 1914-ben a templom négy harangja közül hármat elvittek hadi célokra.

— Avatás után mekkora körzetet ölelt fel a hidelvi egyházközösség?

— A Szamos hídjától az állomás felé, magába foglalva az iriszi és kerekdombi városrészeket is. Az 1950-es években az iriszi és kerekdombi körzetekben önálló gyülekezet alakult. Az iriszi gyülekezetben 1957 decemberében Vásárhelyi János erdélyi püspök felszenteli az új templomot. Kerekdombon 1980-ban készül el az új templom.

— Hidelvén kik szolgáltak a száz esztendô alatt?

— Eredményes szolgálatot végeztek a hidelvi lelkipásztorok: Molnár Lôrinc (1898–1905), Benedek Árpád (1905–1931), Bíró Mózes (1931–1971), Nagy István (1971–1986) és Sógor Sándor (1987–1998).

— Hány lelket számlál jelenleg a

hidelvi gyülekezet?

— A lélekszem most 2323. Ebbôl 75–80-ra tehetô a fiatalok száma. A fiatalokkal Péter Csaba segédlelkész foglalkozik.

— Hogyan készülnek az évforduló megünneplésére?

— A templom felszentelésének századik évfordulójára fontos feladataink elvégzésével készültünk. 1997-ben az egész templomban új padlózat készült, és megjavították az orgona fújtató rendszerét. Ebben az évben építômestereink a templom fedelének általános javítását végzik, de volna még javítanivaló bôven. Sajnos, anyagi helyzetünkbôl többre nem telik.

— A gyülekezetnek énekkara is van. Többször szerepelt kórustalákozókon és külföldön is felléptek...

— A kórust Sógor Sándorné vezeti. A tagság összetétele változó, legtöbbjük a közép- és az idôsebb korosztályból kerül ki. Sajnos, a fiatalok nem érzik ennek a jelentôségét.

— ’89 után a változó helyzet kitágította a lehetôséget, új kapcsolatok jöhettek létre különbözô gyülekezetek között. Éltek ezzel a lehetôséggel?

— Számunkra fontos volt a testvérgyülekezeti kapcsolatok ápolása. Mi a békési (Magyarország) és a kisbácsi (Erdély) református egyházzal vagyunk olyan baráti viszonyban, hogy egymás ünnepein is jelen vagyunk. Ezenkívül a franciaországi Toulouse városából minden év októberében meglátogatnak minket.

Ezek a gyülekezeti találkozások jó alkalmat jelentenek az egymás hite által való lelki gyarapodáshoz, és a távol élô testvérek megismeréséhez.

Máskülönben erre az ünnepélyre, amit szeptember 20-án tartunk, ôket is meghívtuk, mint ahogy szeretettel várunk minden érdeklôdôt.

Kérdezett:
Kóródy E.

Bangha Imre magyarországi indológus öt éve járt Kolozsváron, hogy elôadást tartson a középkori indiai vallásos mozgalmakról. Azóta megjárta Indiát. Öt éven keresztül ismerkedett az ottani kultúrával, a hindi nyelvvel és annak irodalmával.

Az idén Kolozsváron újra megrendezésre kerülô India Napok alkalmával újra talákozhatnak az érdeklôdök Bangha Imrével, hogy öt év tapasztalatával gazdagodva beszéljen újra Indiáról.

— Hogyan és mikor jutott el ön Indiába?

— Mivel Budapesten az indológia szakon végeztem, érdekelve voltam, hogy közelebbrôl, úgymond, a helyszínen bôvítsem ismereteimet. 1993-ba mentem Indiába egyrészt doktorálni, másrészt irodalmi kutatásokat végezni. Elsôsorban a szanszkrit és hindi nyelv érdekelt. Tudni kell azt, hogy a szanszkrit a hinduizmus szent nyelve, de nem annyira holt nyelv, mint a latin. Viszonylag sokan beszélik és tanítják az iskolában. Ezen a nyelven születtek a hinduizmus legszentebb vallási iratai. A több évezredes védáktól kezdve egész napjainkig él a szanszkrit irodalom, és a mai napig jelentetnek meg versesköteteket ezen a nyelven.

— Melyik a legelterjedtebb nyelv a mai Indiában?

— A hindi nyelv. Körülbelül 600 millióan beszélik, de pontos felmérés nincs.

— Mi az ön szakterülete?

— Én a hindi nyelv XV–XVIII. századát felölelô irodalommal foglalkozom. Érdekes módon, nem hindi nyelvterületen doktoráltam, hanem nyugat-bengáli területen, ahol viszont beszélik ezt a nyelvet, és itt mûködik, Sántinikétanban, a Rabindranáth Tagore költô által alapított egyetem, ahol nagyon sok külföldi diák tanul.

— Mit nyújtott szakmai szempontból az Indiában töltött öt év?

— Meg kell hogy mondjam, nem az egyetem volt az, ami a legtöbbet nyújtott, hanem azok a tanítók, akikre rátaláltam Szántimikétantól 1500 km-re, Delhi környékén. Az itt megismert két tanító vezetett be a régi hindi költészet rejtelmeibe. A régi hindi irodalmi nyelvjárás különbözik a ma beszélt hinditôl. Ezt kellett nekem megtanulnom.

— Hogyan ment ez a tanulás?

— Régi verseket vittem tanítóimhoz, és mindig rákérdeztem a számomra homályos pontokra. Kezdetben nehéz munka volt, egyrészt mert nyelvtanilag nehézségekbe ütköztem, másrészt a szókinccsel is baj volt. Itt nem alany–állítmány szerint elemzik a mondatokat, hanem minden nyelvi alakzatnak pontos átértelmezése van. Az európai irodalomban, ha a fecskék jövetelét említik, egyértelmû, hogy a tavasz beköszöntésérôl van szó. A hindi költészetben az indiai kakukk említése az esôs évszak, egyben a szerelem évszakának az érkeztét jelenti.

— Az ott eltöltött öt évnek milyen konkrét eredményei voltak?

— Déri Balázs mûfordítóval közösen két magyar nyelvû kötetünk jelent meg. Az elsô Míra Báí — XVI. századi költônô misztikus verseinek magyar fordítása és kommentárja, mely egyben bevezetés is a Krisna–Bhakti vallás világába, melynek lényege, hogy az ember a legmélyebb érzelmét, a szerelmet állítja a vallás szolgálatába.

— Egy keresztény európai mennyire tudja átélni ezt a világot?

— Vallásilag európai ember számára idegennek tûnik. Viszont az ószövetségi Énekek éneke éppen a szerelmi képrendszert használja ember és Isten viszonyára. Ezt találhatjuk meg a Krisna–Bhakti vallásban is. Noha eredetében különbözik az európai elképzelésektôl, mégis hasonló képrendszerekkel találkozunk. Ez alatt az öt év alatt megtanultam még jobban és közelebbrôl tisztelni a hindu vallást. Egy másfajta kultúra megértése közelebb vezet önmagunk megértéséhez.

— Mennyire befolyásolja a keleti kultúra a XX. század végén az európai kultúrát?

— A 60-as évek végén a nyugati országokban tapasztalható volt nagyfokú érdeklôdés a keleti kultúra iránt. Ez most már nyugaton hanyatlóban van, a keleti országok viszont most kezdik behatóbban tanulmányozni, megismerni, értékelni.

Én ez alatt az öt év alatt megtanultam, hogy lehet tisztelni olyan embereket, akik tôlünk alapvetôen különböznek kultúrájukban — óriási élmény az ekkora szellemi távolságokat legyôzve felfedezni az embert, az emberit. Az öreg, nyugdíjas mesterek közelségében, kik mélyen, komolyan veszik hitüket, nem éreztem a távolságot annyira sem, mint egy más nyelvet beszélô európaival.

Horváth Gyöngyvér

Hivatalosan szeptember 15-én kezdôdnek a beiratkozások a líceum utáni képzést biztosító oktatási intézményekben. A valóságban sok helyen akár ma is be lehet iratkozni. A felvételi vizsgák szeptember 20–27. között zajlanak. Kolozsváron 17 posztlíceum ajánlatairól tájékoztattak a tanfelügyelôségen.

Az alábbi szakokra azok is jelentkezhetnek, akik nem rendelkeznek érettségi bizonyítvánnyal.

Mihai Eminescu Elméleti Líceum (1989. December 21. út 94–96. sz.): titkárképzô, gyors- és gépírás, kereskedelmi levelezés 1 osztály, hangsúlyt fektetnek a francia nyelvre (második idegen nyelvként angolt vagy németet lehet majd választani). George Baritiu Elméleti Líceum (Emil Isac u. 10. sz.): titkárképzô, gyors- és gépírás, kereskedelmi levelezés, az olasz nyelvre fektetnek hangsúlyt. Traian Vuia Iskolaközpont (1989. December 21. út 128–130. sz.): belsô formatervezô 1 osztály, építészeti topográfus 1 osztály. Posta és Távközlési Iskolaközpont (Mócok útja 78–80. sz.): távközlési elektronista 1 osztály. Terapia Iskolaközpont (Horea u. 56. sz.): fizikai–kémiai tehnológus 1 osztály. Tiberiu Popoviciu Informatikai Líceum (Tordai út 140–142. sz.): számítógépkezelô–programozó asszisztens 1 osztály. Energetikai Iskolaközpont (Nicolae Pascaly u. 2–4. sz.): villamosságtervezô technikus 1 osztály. Maranata Szeminárium (Electrotechnikai Iskolaközpont — Mezô u. II/2. sz.): társadalmi gondozó 1 osztály. Gazdasági, Adminisztratív és Szolgáltatási Iskolaközpont (Emil Isac u. 19. sz.): könyvelés–pénzügy 1 osztály. Könnyûipari Iskolaközpont (Taberei u. 3. sz.): ruhatervezô 1 osztály, lábbelitervezô 1 osztály. Nicolae Bãlcescu Elméleti Líceum (Constanta u. 6. sz.): számítógép-programozó asszisztens 1 osztály. Gheorghe Sincai Elméleti Líceum (Avram Iancu u. 33. sz.): titkárképzô, gyors- és gépírás, kereskedelmi levelezés 1 osztály, hangsúlyt fektetnek az angol nyelvre.

Az alábbi szakok esetében kötelezô követelmény az érettségi bizonyítvány.

Gheorghe Lazãr Líceum (Tineretului u. 55. sz.): iskolai nevelô 1 osztály, óvónô–tanítóképzô 1 osztály. Református Egészségügyi Iskola (Bethlen Kata Diakóniai Központ — Ponorului u. 1–3. sz.): általános orvosi asszisztens — diakonisszaképzô 1 osztály. Victor Babes Iskolaközpont (1989. December 21. út 7. sz.): általános orvosi asszisztens 3 osztály, laboratóriumi asszisztens 1 osztály. A higiéniai asszisztens szakon csak kétévenként indul osztály, az idén éppen nem. Baptista Posztliceális Egészségügyi Iskola (jelentkezés és vizsgák a Victor Babes Iskolaközpontnál): általános orvosi asszisztens 1 osztály. Inochentie Micu Egyesült Román Líceumi-Teológiai Szeminárium (Mócok útja 26. sz.): általános orvosi asszisztens 1 osztály.

Az itt felsorolt intézmények közül csak az egészségügyi szakok esetében ingyenes a képzés, valamint a PHARE-program keretében támogatott Traian Vuia Iskolaközpontban, a Posta és Távközlési Iskolaközpontban és a Könnyûipari Iskolaközpontban.

K. E.

Dinu Gavrilescu mezôgazdasági miniszter szerint a hazai gabonatermelés védelme és támogatása érdekében kívánatos lenne a jövô év július 31-ig meghosszabbítani a magyar gabonára egyelôre csak 1998 végéig kivetett, megnövelt vámilletékek fenntartását.

A földmûvelésügyi tárca vezetôje azzal indokolta elképzelését, hogy a román gabonaimportôrök megfelelô készletek felhalmozásával könnyen kivárják és kijátsszák a többletvám alkalmazásának szerinte túl rövid idôszakát.

A hírügynökségek által ismertetett Gavrilescu-nyilatkozatból kiderült, hogy Románia költségvetési gondokkal küzd a hazai gabonatermesztôk tervezett szubvencionálását illetôen.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]