1999. április 3.
(XI. évfolyam, 78. szám)

Újra itt van húsvét, a halált legyôzô, a megújuló, a diadalmas élet, vagy ahogyan a hívô ember vallja: az örök élet ünnepe. Jézus üzenete teszi ezt bizonysággá számunkra: „Én élek s ti is élni fogtok". Ezért a kereszténység az örök élet iskolája. Az örök életet az emberi ész lehetségesnek tartja, a szív megköveteli és Isten szeretete megerôsíti.

Ha az örök élet az emberi megismerés tárgya lehetne, akkor megszûnne reánk nézve hatalom lenni. Isten azonban az érzékelhetô világból kivette és áttette az érzék feletti világba, mégpedig azért, hogy ne csak tudomásul vegyük, hanem az életünket tegyük reá. Életünk tulajdonképpen nem egyéb, mint fejlôdés, növekedés ebbe a világba: az ismeret világából a hit világába. A gyermek kezdetben csak a hegyet s a völgyet, a falut, a várost s a járókelôket látja, s csak késôre tárul fel elôtte annak rejtelmes nagysága, igazi értelme: ez az én szülôföldem, az én hazám.

Így vagyunk a mi világunkkal is. A látható világ felett van egy láthatatlan lelki világ — térhez és idôhöz nem kötött. Arról van szó: belenövünk-e ebbe a láthatatlan világba, s tárul-e fel napról napra egy új titok belôle, vagy pedig ott ülünk egy egész életen át annak kapujában s filléreket koldulunk, holott odabenn az élet teljességét, szépségét és gazdagságát kínálják felénk.

Az örök életet a szív megköveteli. Nincsen olyan vallás, amely az örök életet így vagy úgy ne vallaná. Sôt, mindenki, aki egyik szavával tagadta, a másikkal pótlékokat keresett elveszett hite helyébe. Beszéltek az erô fennmaradásáról, az anyag állandóságáról. És beszélünk arról, hogy kultúrában van a halhatatlanság: az ember fennmarad alkotásaiban. De mit ér ez? A szív nem elégszik meg álpótlékokkal, a szív a személyes örök életet reméli. Olyan életet, amelyik az „idelenn" tapasztaltnak a teljessége, tökéletessége legyen. Tükör és homályos beszéd által látunk csak, kívánjuk ott a színrôl színre látást.

Minden kijelentés, minden igazság csak visszavert fény, maga Jézus is csak kép, hogy meglássuk: kicsoda az Isten. Nos, egyszer megállunk elôtte és meglátjuk Ôt úgy, amint van, ez a színrôl színre látás. És itt kapcsolódik be a viszontlátás reménysége is. Aki nem Istent akarja meglátni, az nem találja fel szeretteit, de aki Istent megtalálja, az megérzi benne az ô elveszett, elsiratott kedveseit is, mert azok mind ott vannak Isten szeretetében.

Így teszi Isten szeretete bizonyossá az örök életet. Mi Istent szeretônek, hûségesnek ismerjük és tapasztaljuk. Erre Jézus tanított meg minket, s életében bizonyossággá tette a vele való Atya–gyermek közösséget. Isten helyet biztosított számunkra az ô végtelen életében, s részesei vagyunk az ô örökkévaló szeretetének is. Ezért nem lehet közömbös sem Isten, sem az ember számára, hogy miként éljük életünket, hogyan töltjük be helyünket itt és most, az örök élet folyamatában.

Húsvét figyelmeztetése Madách Imre megfogalmazásában mindig idôszerû: „Ha látnád, a földön múlékonyan / Pihen csak lelked s túl örök idô vár: / Erény nem volna itt szenvedni többé! / Ha látnád, a por lelkedet felissza: / Mi sarkantyúzna nagy eszmék miatt, / hogy a múló perc élvérôl lemondj? / Míg most, jövôd ködön csillogva át, / Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz, / Emel majd a végtelen érzete."

Ebben a hitben, az örök élet bizonyosságában kívánok minden kedves olvasónak unitárius egyházunk nevében Istentôl áldott boldog húsvétot!

Eine feste Burg ist unser Gott
Boldog húsvéti ünnepeket!
Sãrbãtori fericite!
Fröhliche Ostern!
Happy Eastern!

REMÉNYIK SÁNDOR GALÉRIA. Soó Zöld Margit akvarelljeibôl, pasztelljeibôl és tollrajzaiból nyílik kiállítás április 4-én, vasárnap délben 12 órakor a Kossuth (1989. december 21.) utca 1. szám alatti evangélikus püspökség Reményik Sándor Galériájában (az udvaron, balra az elsô ajtó).

A HÓSTÁTI GAZDAKÖR 1999. április 6-ra, kedd délután 6 órai kezdettel, a Magyar utcai Kétágú-templom melletti egyházi tanácsterembe hívja össze közgyûlésre azokat a hóstáti földtulajdonosokat, akiknek a Gellán, a Borháncson (Palocsay-kert) és a Halászbékásban a módosított földtörvény értelmében visszaadásra kerülô gyümölcsös területeik vannak. A gazdakör vezetôsége a földvisszaigénylés tudnivalóit beszéli meg az érdekeltekkel.

AZ EVANGÉLIUMI KERESZTÉNY TESTVÉRGYÜLEKEZET április 5-tôl 11-ig minden este 7 órakor evangelizáló estet tart az Odobesti utca 2. szám alatt, az Irisz telepen. Mindenkit szeretettel várnak.

A TRANSILVANIA MOZGÁSSÉRÜLTEKÉRT ALAPÍTVÁNY tagjainak munkáiból rendeznek kiállítást április 6-án 11 és 17 óra között a Kossuth (1989. december 21.) utca 18. szám alatt (unitárius egyházközség). Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

A HORVÁTH BÉLA STÚDIÓSZÍNPAD, a fokozott érdeklôdésre való tekintettel, megismétli Rejtô Jenô és Nóti Károly bohózataiból összeállított vidám elôadását. A Rejtô–Nóti-estre április 7-én este fél héttôl a mûvelôdési házban (Fô tér 24. szám) kerül sor. Jegyek a helyszínen kaphatók.

ÉVI 65%-OS BETÉTI SZERZÔDÉST kínál 1999. április 5–9. között, két hónapra, a CEC. A betét minimális összege 1 millió lej. A határidô lejártával a betétet és a kamatot annál a CEC-egységnél fizetik ki, ahol letétbe helyezték.

A ROMÁNIAI KÖNYVVIZSGÁLÓ SZAKÉRTÔK ÉS SZAKVIZSGÁZOTT KÖNYVELÔK TESTÜLETÉNEK (CECCAR) Kolozs megyei fiókja tudatja, hogy 1999. április 7-tôl a Deák Ferenc (Eroilor) utca 2. szám alatti székhelyén (telefon: 430-373) a testület pénzügyi szakembereinek a könyvelés, pénzügy, auditálás és könyvvizsgálás terén nyújtott ingyenes tanácsadás újra megkezdôdik. A tanácsadásokra szerdánként 14 órakor a CECCAR-fióknál kifüggesztett program szerint kerül sor.

— Miért kellett állandósítani a magyar értekezletet?

— Azért, mert amíg értekeznek, nem kell cselekedni.

• Egy szó kimaradt az április 2-i lapszámunkban ismertetett elsô rendôrségi hírbôl. A második bekezdésben található mondat helyesen így szól: Egyelôre nem lehet tudni, hogy mi váltotta ki a dezméri Florin Stancu iránti haragját. A szerkesztô az áldozat elnézését kéri a sajnálatos mulasztásért, amely arra enged következtetni, hogy ô kezdeményezte az összetûzést.

• Adócsalásért indult bûnvádi eljárás a kolozsvári Székely Judit Réka ellen. A városi rendôrség gazdasági és pénzügyi bûncselekményekkel foglalkozó irodájának nyomozása arra derített fényt, hogy a Rex Conda cég alkalmazottjaként 1997-ben 24,648 millió lejt emelt el a Libella hûsítôk értékesítésébôl származó bevételekbôl.

Az anyagi kár megtérítése céljából biztonsági intézkedéseket foganatosítottak, a 28 esztendôs, középfokú végzettséggel rendelkezô és büntetlen elôéletû Székely pedig szabadlábon védekezhet a vád ellen.

• Hûtlen kezelés a vád Szász Lucica kolozsvári lakos ellen. A Nutrivit Prodcom Kft. 31 esztendôs ügyintézôjét azzal gyanúsítják, hogy a tavaly júniustól decemberig 2,273 millió lejes kárt okozott azzal, hogy igazoló iratok hiányában költekezett és nem vezetett szigorú leltári nyilvántartást sem.

A büntetlen elôéletû hajadon szabadlábon védekezhet a vád ellen.

• Még egy vízumüzér került Désen rendôrkézre. A foglalkozás nélküli, büntetlen elôéletû Flaviu Ovidiu Cristea (25) 1050 dollárt és 400 márkát kért és kapott két dési személytôl azért, hogy soron kívül munkavállalási engedéllyel kiegészített olasz vízumot intézzen nekik.

A kár megtérítése céljából biztonsági intézkedéseket hoztak, a csalás bûntényének fogalmát kimerítô ügyeskedés pedig 6 hónaptól 12 évig terjedô börtönbüntetést „hozhat" Cristeának.

• Szabálytalanul közlekedô gyalogost gázoltak el csütörtök este Magyarlónán. A menetiránnyal azonos oldalon baktató V. Istvánt (35) a Gebe Zoltán (29) vezette CJ–03–YWW rendszámú személygépkocsi ütötte el. Az áldozatot súlyos fejsérüléssel és nyílt homlokcsonttöréssel szállították az 1-es Számú Sebészeti Klinikára.

Április 22-én a Kolozs megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara a Horea út 3. szám alatti székhelyén 10 órai kezdettel a következô szlovák cégekkel tart partnertalálkozót: PPA Control (automatizálás, villamossági hálózatok, mérôberendezések), Satur (idegenforgalom), Wessel/Perry (tapétagyártás és forgalmazás), Rudex (Nobelin-termékek gyártása és forgalmazása), Racio (víztisztító technológia, felszerelés, szaktanácsadás), Amis (kazánok és bojlerek hatékonyságának növelése), Aquatech (víztisztítás, közvilágítás, háztartási szennyvíztisztítás), Hanko Piest’any (félvezetôk kivitele), Polysack ICT (mûanyagcsomagoló-technika), CA AC (fa, mûanyag és alumíniumajtók), Univerzal (élelmiszer, faáru, építôanyag), Lumix Trade (építôanyag, nemzetközi áruszállítás), Idops (üzemanyagszállítási technológia, építôipar). A rendezvényen részt venni szándékozók április 6-ig jelentkezzenek a kamara nemzetközi osztályán (tel./fax.: 432-454).

Régi hagyományt elevenít fel a Román Madarászegyesület: április elsô napját a madarak napjának nyilvánította. Ennek célja, hogy fôleg a fiatalság bevonásával felhívja a figyelmet környezetünk védelmére, a hazatérô vándormadarak megóvásának fontosságára. A középiskolások számára szervezett kirándulások és más akciók irányítói a Román Madarászegyesület önkéntesei és biológiatanárok voltak. A résztvevôk (és nem csak ôk) soraiból kerülnek majd ki az egyesület késôbbi tagjai, akik az év folyamán más rendezvényeken is jelen lehetnek, és részesülhetnek az egyesület kiadványaiból.

Amikor Egyed Tibor grafikus megkért, hogy nyissam meg ezt a kiállítást, képek és hangok intermédiájáról beszélt. Helytelenül nevezte volna szövegeit képeknek?

Még mielôtt elintéznénk a felvetôdött kérdést egy egyöntetû válasszal, azt ajánlom, hogy iktassunk be egy pár kiegészítô kérdést, és azután talán a válasz magától értetôdik.

1. Hogy kell egy ilyen típusú kiállításhoz közelednünk, mely más galéria képkiállításaihoz képest igenis egy „aszkétikus" szövegarchitektúra, melynek érzékelését talán hangulatilag befolyásolja az, amit közben akusztikailag hallunk?

2. A másik kérdés az, hogy ezeket a kiállított szövegeket — melyek a képekhez hasonlítva se nem „szépek", se nem „csúnyák" — egyáltalán csak szemantikailag lehet-e, vagy kell-e olvasni?

Azzal, hogy Egyed Tibor felbontja az eredeti szöveg lineáris sorait, gyakran a szavak, szótagok vagy akár a betûk kapcsolódásait, és egyfajta képarchitektúrát hoz létre (bizonyos elemeknek kisebb vagy nagyobb szerepet szánva), tulajdonképpen dekonstruálja az eredeti szöveg linearitását. Létrehoz egy „töredékes szöveget", mely bizonyos mértékben a képversekre hasonlít legjobban. Attól függôen, hogy a szövegkonstrukció hogyan rendezi vagy tördeli a régi szöveget, létrejön egy „hézagos" gondolatmenetû minta. Ugyanakkor a szövegelemek között asszociációs lehetôségeket is teremt, máskor egyszerûen önkényes kapcsolódásokat.

Így, ha szövegként közelítjük meg a kiállított anyagot, hozzá kell tennünk, hogy az eredeti szöveg dekonstrukciós változatáról van szó, ha meg képként próbáljuk nézni, akkor egy gondolatilag értelmezhetô képként kell jellemeznünk. Ezt a képkonstrukciót, mint már említettem, nem így kell néznünk, mint egy retinás képet. Ezeknek a képeknek valahol a belsô látás és a belsô monológ elvont képeiként kellene megjelenniök, és az optikai vagy az akkusztikai fantáziálást átfedik, kommentálják. A képek, amirôl beszélünk, nem a falon jelennek meg, hanem saját belsô látásunkban ötlenek fel.

És még annyit a szövegekkel kapcsolatban — ez az Egyed Tibor szentszövegeire is vonatkozik —, hogy értelmüket (és fôleg mûvészi értelmüket) ne az értelmezô szótárban keressük. Lehet, hogy a szentképek értelmét sem közvetlen ikonszerûségük szerint kell megítélnünk, hanem, akár játszva Egyed Tibor képletével, mondhatnánk: „A szentképek (ü)rügyei a feltámadásnak".

Temesvárról, a Bolyaira felkerült apámnak, egyetemi évei alatt, a marosvásárhelyi Cs. Zoltán volt a szobatársa egy kicsi, de kellemes albérletben.

Édesanyám akkoriban már menyasszonya volt apámnak. Ô is albérletben lakott Irma néninél, családjuk házinénijénél. Húsvétkor Zoltán soha nem felejtette el meglocsolni a jóval a nyolcvanon túl járó idôs asszonyt.

A házinéninek az égvilágon egyetlen rokona sem volt, ezért, szinte jelképes összegért, eladta a házat anyáméknak, azzal a feltétellel, hogy élete végéig ellakhat az egyik szobában. Zoltán kissé irigykedve mondogatta apámnak: Lajoskám, ahogy elnézem az öregasszonyt, öt év múlva már csak emlék lesz. Akkor aztán tiétek a világ.

Cs. Zoltán ekkorát életében nem tévedett.

Apám elvette feleségül édesanyámat, Zoltán pedig Vásárhelyen alapított családot. Azért tartották a kapcsolatot.

1974 húsvétján váratlanul beállított Zoltán. Öröm, ölelés, elôkerült a tészta, bor, pálinka. Szájtátva hallgattam fiatalkori kalandjaikat. Vendégünknek estére kissé fejébe szállt a sok duma, meg a pálinka, és elindult levegôzni. Az elôszobából hirtelen kiáltás hallatszott, és félholtra rémült barátunk rontott be a szobába. Percek múlva nyögte ki: láttam a házinéni szellemét! Esküdözött, hogy életében többet nem iszik, és egyfolytában azt hajtogatta: ez nem igaz, nem lehet igaz!

Pedig igaz volt. Szüleim, a nagy mesélésben, elfelejtették megmondani, hogy a százéves házinéni még él. Zoli, mikor meglátta a hófehér hálóinges, szobájából kilépô vékonyka öregasszonyt, azt hitte, elment az esze. Nevetô apám alig tudta rávenni, hogy végre meglocsolják Irma nénit is.

Hajnalodott, mikor a kapuban elbúcsúztunk Zolitól, de még akkor is azt motyogta: ez nem igaz, nem lehet igaz!

Játszadozzunk, oldjuk egy kicsit görcseinket, hirdessünk pályázatot tréfás húsvéti öntözôversekre — javasolják olvasóink. Egy kis vídámságot vinne életünkbe ebben az egyre szomorúbb és szomorkodóbb idôben, meg aztán valahol valaki végre összegyûjtené a politikai humornak ezt az érdekes és rendhagyó mûfaját — hangzik az indoklás. Az ötletet jónak találtuk és ezennel indul is a verseny.

Jó szórakozást, jó viccelôdést, kellemes ünnepeket kívánunk és várjuk a pályamunkákat!

Legutóbb Lôrincz Lehel képzômûvész hozta el alkotásait a Mócok útja 75. szám alá, aki grafikával kezdte tevékenységét, majd a szobrászat ejtette rabul. Olyan mesterek tanították, mint Kós András és Szervátiusz Jenô. A most kiállított „Emese álma" címû szobra legfrissebb alkotása. Nemes anyagokban dolgozik, fában, kôben, különbözô fémekben. A falakat pasztelljei díszítik. Kedvenc témája a Székelykô, amelyet többször is megfestett. Az egyik képén a legendás hírû „Óriás lány" is látható a sziklában. Téli tájképein a Farkas utcát vagy azt a szilágysági tájat örökítette meg, ahol egy kis elhanyagolt házikót vásárolt és alakított át. Mostanra ez a ház egyik „hálás" modellje lett. A mûvészt Starmüller Géza mutatta be.

(Beszélgetés dr. Veres Andrással, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárával)

Még csak a napi hírekben szerepel a pápa romániai látogatása, de máris viharokat kavar. Miután kudarcot vallott ôszentségének azon szándéka, hogy találkozzék az orosz ortodox egyház fejével, más utakat keres a keleti egyházak irányába. Ennek eredménye a meghívás a román állam és Teoctist pátriárka részérôl, melyet mindkét meghívó a saját hasznára szeretne kihasználni. Az ortodox egyház két feltételt szabott a meghívás feltételeként: a román görög katolikus egyház vonja vissza az egyházi ingatlanok visszaszerzésére vonatkozó pereit az ortodox egyházzal szemben, és a szentatya ne látogasson el Erdélybe. Az elsô a görög katolikus egyházat és híveit hozta súlyos helyzetbe, a másodikra Jakubinyi György gyulafehérvári érsek elsô megnyilvánulása volt kézenfekvô: „ha ôszentsége nem jön Erdélybe is, akkor inkább ne is jöjjön!" Ez azonban már a múlté, mert a Szentszék közbelépésére a görög katolikusok visszavonták kereseteiket a bíróságokon, és azóta Jakubinyi érsek is másképpen nyilatkozik.

Történelmünk folyamán hozzászokhattunk, hogy a Nyugat védôbástyája legyünk. Most a Vatikán szeretne az erdélyi katolikusok hátán átlépve diplomáciai sikert elérni a keleti egyház irányában. Ezt figyelembe véve kérdeztem dr. Veres András urat, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkárát, az erdélyiek számíthatnak-e a magyar püspöki kar támogatására?

— A konferencia tagjai örömmel vették a hírt, hogy a szentatya végül is megkapta mind a román állami vezetôk, mind az ortodox egyház meghívóját, és a szentatya ellátogathat egy ortodox többségû országba is. Ez a látogatás azért is öröm, mert a szentatya két magyarországi látogatása is bizonyítja, nagyon pozitív élményeket hagyott elsôsorban a hívôkben, de a nem hívôkben is. A tervezett látogatás egészen biztosan a romániai lakosságnak is nagyon pozitív élményt nyújt. Azért is örvendünk a látogatásnak, mert mi az erdélyi katolikus egyház testvéregyháza vagyunk és abban reménykedünk, hogy az ottani valóban mártír sorsú katolikus egyház megerôsítést kaphat a szentatya látogatásáról, hiszen ô nem tartotta titokban sohasem, hogy látogatásainak az is a szándéka, hogy úgy is mint Péter apostol utóda, megerôsítse testvéreit a hitükben.

— Megbocsát, de ezt a látogatást magyarellenesnek kell látnunk. A szentatya már több ízben adta jelét annak, hogy a magyarok nem tartoznak kedvelt gyermekei közé. Ezt több megnyilvánulása — amelyekkel a magyarokat hátrányos helyzetbe hozta másokkal szemben — is bizonyítja. A magyarországi fôpapok kinevezésénél sem az elvárásoknak megfelelôen cselekedett, hanem kül- és belföldi politikai erôknek járt kedvében. Szlovákiában, bár az ottani magyarok határozott ígéretet kaptak, már három éve húzódik egy magyar püspök kinevezése. Ion Robu úr érseki kinevezése Bukarestbe, Ceausescu kérésére történt. Az erdélyi római katolikus megyéspüspökök a mai napig is a bukaresti érsekség alárendeltjei, annak ellenére, hogy több ízben kérték, a gyulafehérvári érsekség alárendeltjei szeretnének lenni. A látogatás mögött most a román görög katolikusok érdekeinek a semmibevétele is felismerhetô. A görög katolikusok tíz év alatt elkobzott vagyonuknak még a tíz százalékát sem tudták visszaszerezni, most pedig arra kényszerültek, hogy visszavonják keresetüket az igazságügyi szervektôl, mert ez egyik feltétele a meghívásnak. Ez jogosan okozott felháborodást köreikben.

— Én, aki személyesen is többször találkoztam a szentatyával, nyugodtan állíthatom, hogy ezek a feltételezések alaptalanok, tehát semmiféle magyarellenesség a szentatyában nincsen. Aki csak egy kicsit is ismeri az ô lelkületét, ezt nem állíthatja komolyan. Viszont, bizonyos politikai feszültségek támadhatnak egyes döntések kapcsán egy országon belül, de hogy ez sohasem egy nemzet ellen irányul, különösen nem a magyarok ellen, azt határozottan állítom, és az Ön által mondottakat visszautasítom!

— Önnek jogában áll a visszautasítás, a tények azonban akkor is megmaradnak. Mert amennyiben a görög katolikusok most lemondanak javaik visszaszerzésérôl, akkor a római katolikusok is ugyanerre kényszeríthetôk.

— Biztosan állíthatom, hogy a szentatya ilyen feltételekhez nem köti látogatását. Minden országnak tárgyalások által kell megoldania belsô feszültségeit.

— A görög katolikusok hátrányosnak tekintik a látogatást, ezért van felháborodás körükben.

— Én csak egy nyílt levélben megfogalmazott kérésükbôl tudom, hogy szeretnék a szentatyát nemcsak Bukarestben, hanem Erdély földjén is köszönteni.

— Az erdélyi katolikusok jogosan elvárják, hogy legalább két helyen, Gyulafehérvárt és Balázsfalván találkozhassanak ôszentségével. Úgy tûnik, mindhiába.

— Nem a Szentszék, hanem a sajtó és a közvélemény alakította ki ezt a konfliktust a pápalátogatás körül.

— A sajtónak feladata a közvélemény tájékoztatása. De ne feledjük, hogy Magyarországon és Erdélyben is terjedôben vannak a szekták. Ha a pápalátogatás az erdélyi katolikusok rovására alakul, akkor ez a szekták malmára hajtja a vizet. Az egyházi vagyon visszaszerzési lehetôségének elvesztése pedig felháborítja a közvéleményt.

— Ismételten fel kell hívnom a figyelmét, hogy ezek olyan összefüggések, amelyek nincsenek kapcsolatban a pápalátogatással. Magyarországon is éppen a Szentszék támogatta és segítette a megegyezést aláírni a Vatikán és a magyar állam között az ingatlanok visszaszolgáltatásáról. Ez történik most Szlovákiában, Csehországban, tehát ez független a pápalátogatástól. Remélem, hogy Erdélyben is sikerül tisztázni ezeket a problémákat.

— Végül is azt kell megállapítanom, hogy az itteni püspöki konferencia támogatását fejezi ki e pápalátogatással kapcsolatban.

— Igen. Mi a magunk eszközeivel és csatornáinkon keresztül támogatjuk a szentatya romániai látogatását, mint azt a kérést is, hogy a szentatya Erdélyt is látogassa meg.

— Ezt szeretnénk mi is elérni. Köszönöm a beszélgetést.

A kereszt köztudomásúan kivégzô eszköz volt. A rómaiakat szokták érte felelôssé tenni, pedig Romulus és Remus még a világon sem volt, amikor Egyiptomban már ismerték. Kodolányi János írja Mózesrôl szóló Az égô csipkebokor címû regényében, hogy a Napisten legfelsô papjainak beavatásához tartozott a keresztre kötözés. Mint jelkép a föld kerek egységét hirdette, a vertikális és horizontális összetartozást.

Késôbb a karthágóiak, majd a perzsák használták minden jelképi jelentés nélkül, egyszerûen kegyetlen kivégzô eszközként. Tôlük vették át a rómaiak, hogy félelemben tartsák az óriásira nôtt birodalom provinciáit, és a mindenfelôl összehozott rabszolgákat. Római polgár-jogállású lakost nem lehetett keresztre feszíteni. Ezért kap Jézus Krisztus halálában a szenvedés mellett az alázat is jelentést: Isten eljön a világba, hogy a legkegyetlenebb és a legmegvetettebb halállal szabadítsa meg az emberi lényt. Az evangéliumi tanítás azt mondja: váltsághalál, vagyis az emberiségnek amaz elsô, Istennel szembeni lázadása óta minden emberi bûnért elszenvedett kínhalál.

Felmerülhet a kérdés, és a kereszténységgel ismerkedôkben fel is merül, miért ez az egy kereszthalál a váltság, hiszen sok ezren haltak meg az ókorban így? Mert Jézus — a szentháromság-tan szerint — „Istenember" volt, vagyis valóságos isten, de valóságos ember is, aki az emberek közül egyetlenként mentes az eredendô bûntôl, így teljesen ártatlan.

Isten jött el a világba, hogy bûnhôdjék az emberek helyett. De — kérdezhetnénk újra — miért nem bocsátja meg az Atya ilyen áldozat nélkül az ember kétségtelenül létezô, és a történelem tanúsága szerint minden korszakban megnyilvánuló bûneit? Itt következik el a kereszt mélyebb jelentése. Az isteni hatalommal bíró Krisztus — aki az evangéliumok szerint prae-existens, tehát öröktôl fogva létezô — önként jön az emberek közé, hogy megmutassa az „emberré válás" egyetlen útját: a végsôkig menô áldozatot, és a mindennél erôsebb szeretetet. Úgy is mondhatjuk: a szeretet mértékegysége az áldozat.

Szent elgondolás: volt egy Jézus,
Ki Krisztus volt és lehetett
És szerette az embereket.

Ô mondta: fegyvert a fegyverrel
Gyôzni s legyôzni nem szabad:
Jézus volt, Krisztus: legigazabb.

Az emberek úgy elrosszultak
(Hiszen nem voltak soha jók):
Most Krisztus-hitünket csúfolók.

Pedig ma is élhet. Föltámadt,
Ki Krisztus és nagyon nagy úr,
De él másképpen és igazul.

Járj köztük, drága Isten-Ember,
Tavasz van, nônek a gazok
S kevesek az igaz igazok.

Úgy látlak, ahogy kigondoltak:
Egy kicsit véres a szíved,
De én-szívem egészen tied.

„Nem fogathatom el a harminc ezüstpénzt" — mondotta Júdás a fôpapnak.

„De miért nem? — kérdezte a fôpap csodálkozva. — Talán kevesled?"

„Nem errôl van szó — válaszolta Júdás. — Hanem arról van szó, hogy ha elfogadnám, úgy tûnnék, megvásároltatok, lefizettetek. Márpedig engem nem lehet lefizetni, megvásárolni. Nekem elveim vannak! Érted, fôpap?! Elveim vannak!"

„Értem — mondotta a fôpap. — Neked elveid vannak..., akkor talán mégsem te vagy a nekünk megfelelô ember. Amikor megkerestél minket, nem szóltál az elveidrôl. Kötöttünk egy becsületes egyezséget, ha úgy tetszik, üzletet... Nem, nem te vagy a nekünk kellô ember; sajnálom..."

„Megegyeztünk, és én állom a szavam! — válaszolta Júdás önérzetesen. — Ez is az elveim közé tartozik. Mindössze annyi változott, hogy nem kell a pénz. Még ti is azt hinnétek, hogy megvásároltatok, lefizettetek. Ne higgyétek ezt — mert nem vásároltatok meg. Elvbôl teszem meg, amire vállalkoztam. Érthetô?"

„Számunkra nagyon is — mondotta a fôpap mosolyogva —, elvégre mi is az elvek emberei vagyunk. Tiszteletben tartjuk tehát a te elveidet is, és pénzrôl nincs, nem is volt, s nem is lesz szó... Mindazonáltal itt van a pénz, tedd el, és használd fel valami nemes célra. Például oszd szét leprások és bélpoklosok között. Nagyon hálásak lesznek, imába foglalják majd neved."

„Alighanem ezt fogom tenni — mondotta Júdás, és elvette a harminc csengô ezüstöt. Mielôtt elváltak volna, megkérdezte a fôpaptól: — Muszáj lesz meg is csókolnom ôt, nem elég, ha megmutatom a katonáknak, hogy melyik Ô?"

„Muszáj lesz — de csakis elvbôl" — válaszolta a fôpap mosolyogva.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]