1999. április 8.
(XI. évfolyam, 80. szám)

Tegnap Marosvásárhelyen mutatták be annak a felmérésnek az eredményeit, amelyet az RMDSZ megrendelésére az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja készített a romániai magyarság körében. A közvélemény-kutatás — amelynek részleteire következô lapszámainkban visszatérünk — a romániai magyarok közérzetét, jelenlegi életkörülményeit, politikai opcióit, az RMDSZ kormányzati szerepvállalásának megítélését, a szövetség döntéshozó és végrehajtó testületeirôl, a román-magyar viszony alakulásáról, a Bolyai-egyetem ügyérôl alkotott véleményét igyekszik felmérni.

A mélyreható elemzésre váró közvélemény-kutatásról elôzetesként annyit: a romániai magyarság 31 százaléka értékeli úgy, hogy amióta az RMDSZ belépett a kormányba, valamelyest enyhült volna a románok és magyarok közt a viszony. Arról csupán 5 százalék van meggyôzôdve, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása jelentôs mértékben javította volna a viszonyt. A megkérdezettek mintegy 36 százaléka úgy nyilatkozott: lényegében semmi sem változott a hangulaton, 18 százalék szerint feszültebb, 4 százalékuk szerint pedig sokkal feszültebb most ez a viszony.

Markó Béla szövetségi elnök április 16-ra Kolozsvárra hívta össze a Szövetségi Egyeztetô Tanácsot (SZET). Ezt követi másnap Marosvásárhelyen a Szövetségi Képviselôk Tanácsának (SZKT) ülése. Mindkét tanácskozásnak egyetlen napirendi pontja van: az RMDSZ májusi kongresszusának elôkészítése.

Szerdán a Cotroceni-palotában Emil Constantinescu elnök vezetésével, politikai pártok, szakszervezetek és a civil társadalom képviselôinek részvételével sor került arra a nyilvános vitára, amelytôl a kormány az általa javasolt válságkezelô program széles elfogadását és támogatását várja. A vitán részt vett a kormányfôt betegsége idején helyettesítô Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter, Radu Berceanu iparügyi, Alexandru Athanasiu munkaügyi, Traian Decebal Remes pénzügy-, Valeriu Stoica igazságügyi, illetve Constantin Dudu Ionescu belügyminiszter, Radu Sârbu, az Állami Tulajdonalap elnöke, a parlamenti pártok vezetôi, sikeres üzletemberek, a jelentôsebb szakszervezeti konföderációk elnökei, központi napilapok fôszerkesztôi és neves közéleti személyiségek, mint például Ana Blandiana, Horia Roman Patapievici, Silviu Brucan és Rãzvan Teodorescu. Az RMDSZ-t Markó Béla szövetségi elnök és Verestóy Attila szenátor képviselte.

Megnyitó beszédében az államfô kifejtette, hogy a résztvevôknek meg kell találniuk a jelenlegi súlyos gazdasági válságból kivezetô megoldásokat, a tulajdon kérdésének megnyugtató megoldását, illetve a magánosítás és a gazdaság szerkezeti átalakítása felgyorsításának eszközeit. Megengedhetetlen, hogy Románia megkockáztassa egy csôd szégyenét — mondotta az államfô. Hozzátette: a vita bizonyára nem fog a résztvevôk teljes egyetértésével zárulni, de azokat a pontokat is fontos megállapítani, amelyekben véleménykülönbségek mutatkoznak, hogy azokat a késôbbiekben orvosolhassák.

Petre Roman szenátusi elnök politikai paktumot javasolt a kormányprogram és Románia hosszú távú fejlôdésének támogatására. A demokrata párti elnök szerint e nélkül a paktum nélkül a reform fô célkitûzéseinek — a körbetartozás csökkentése, a gyors privatizáció, a veszteséges vállalatok felszámolása, az export hatékony növelése és az ipar korszerûsítése — valóra váltása nem lehetséges.

Ion Iliescu RTDP-elnök a kormányprogram kiegészítését javasolta a vitán elhangzottakkal. Szerinte az így átdolgozott programra a kormánynak a parlamenttôl bizalmi szavazást kell kérnie. Iliescu úgy vélte, a törvényhozásnak a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal megkötött szerzôdéseket is jóvá kellene hagynia. A volt államfô bírálta a jelenlegi koalíció által ajánlott programot, és a stratégiai fejlesztési terv kidolgozására konzultatív tanács létrehozását ajánlotta.

Valeriu Stoica liberális alelnök kijelentette, hogy a vita igazi célja a jelenleginél is mélyebb válság gyors megelôzése. Stoica az ország nehéz helyzetéért az 1992–1996 között hatalmon lévôket hibáztatta.

A Román Nemzeti Egységpárt azt szorgalmazta, hogy a kidolgozandó válságkezelô program az ellenzék javaslatait is tartalmazza, és azt bocsássák a parlament vitájára.

Varujan Vosganian, a jobboldali párt elnöke úgy vélte, a kormány által javasolt program a körbetartozás csökkentésére nem alkalmas, a szakszervezeti vezetôk pedig kijelentették, hogy gyors és konkrét intézkedések meghozatala nélkül a tervezett megmozdulások és sztrájkok elkerülésére nincs esély.

A külügyminisztérium tudomásul vette, de kénytelen igen óvatosan értékelni a Jugoszlávia által egyoldalúan bejelentett koszovói tûzszünetet — jelentette ki szerdán a külügyi szóvivô.

Simona Miculescu az óvatosságot azzal indokolta, hogy a koszovói helyzet igen bonyolult, hiszen a jelek szerint a tartomány albán lakosságának nagy része elmenekült lakóhelyérôl, Koszovóban „igen nagyfokú az elnéptelenedés". Emellett a jugoszláv bejelentés igen sajátos politikai feltételek között történt.

Elvben Románia méltányol minden hiteles lépést, amelynek célja az, hogy politikai megoldást lehessen találni a koszovói helyzetre, de a válság tartós megoldása megköveteli a nemzetközi közösség által világosan megfogalmazott valamennyi feltétel teljesítését — hangsúlyozta a szóvivô.

A védelmi minisztérium ismételten cáfolta, hogy a NATO repülôgépei igénybe vették volna Románia légterét. A cáfolat azt követôen látott napvilágot, hogy egyes román lapok szemtanúkat idéztek, akik Târgu Jiu térségében „délrôl nyugati irányba tartó repülôgépeket" figyeltek meg.

Pártfeladata miatt (a bukaresti össznemzeti nyilvános vitán vett részt) hiányzott a szerdai városi ülésrôl a polgármester, aki elôzetesen vissza is vonta a legfontosabb napirendi pontnak, a helyi tanács 1999-es költségvetésének a megvitatását.

A tanácsülés nem fogadta el a Hajnal lakótelep és a Bükk közötti rész területrendészeti tervét, sem a visszatérô „refrénként" jelentkezô Ion Antonescu-szobor monostori elhelyezésének gondolatát. Nem nyerte el a tanácsosok többségének beleegyezését az a területrendezési csomagterv sem, amelyben a bükki menedékház és az oda vezetô út felújítása, turisztikai és sportlétesítmények, lakóépületek építése szerepel. Bucur Ildikó érve gyôzött: amíg a kérdéses területen nincs csatorna- és ivóvízhálózat, nem szabad építési engedélyt kibocsátani. Elhalasztották az utcai standok és reklámpannók helyének nyilvános árverését szabályozni hivatott javaslatot. Boros János tanácsos arra hivatkozott, hogy ez több száz ember számára létkérdés: csak alapos elôkészítés után lehet dönteni.

Hogy az ülésnek mégis legyen pozitív eredménye, elfogadták azt az elôtanulmányt, amely többfunkcionális orvosi pavilon létesítését irányozza elô a Megyei Kórház Mikó utcai épületeiben. A közel 12 milliárd lejes beruházást két év alatt kellene tetô alá hozni. Egy másik eredmény: elfogadták azt a beruházási tanulmányt, amely révén Monostoron, a Negoiu utca és a Cigányok pataka közötti területen, 14 900 négyzetméteren strandot építenének. Mellette, 1280 négyzetméteren, nyáron homokos szabadidôközpont, télen pedig 61 x 21 m-es területen korcsolyapálya üzemelne. Minderre nagy szüksége van a város lakosságának. Mindenekelôtt azonban az idei költségvetésre!

Ö. I. B.

Intézménye elsô évharmadbeli eredményeirôl számolt be tegnap Grigore Blaga ezredes, a Kolozs megyei rendôrség fôfelügyelôje. Mint mondotta, a visszafordíthatatlan folyamatként számon tartott átszervezés és az alkalmazottak gondolkodásmódjának folyamatos „csiszolgatása" meghozta gyümölcsét: 1998-hoz képest 1999 elsô három hónapjában kimagasló eredménynek számító javulásról árulkodnak a számadatok. A bûncselekményeket megelôzô tevékenységek elôtérbe kerülése jelentôs súlyponteltolódást bizonyít, a statisztika pedig ennek hatékonyságát támasztja alá.

Az évbôl eltelt három hónap alatt 2147 bûncselekményt jegyeztek, 691-gyel kevesebbet, mint tavaly ilyenkor. A bûnesetek minden „vállfajában" számottevô a csökkenés: kevesebb a gazdasági és a pénzügyi, de még az igazságügyi eset is. Apad az „ismeretlen tettes" (autor necunoscut: a. n.) címszó alatt nyilvántartott bûncselekmények, fôleg a lopások, betörések és rablások száma is: március 31-ig 1084 „a. n." bukott le. A gazdasági és pénzügyi bûncselekmények célpontja egyre inkább a „megfejésre" alkalmas állami vállalat: a lapunkban nemrég ismertetett ERS-CUG-eset milliárd lejes nagyságrendû sikkasztásai mindennél beszédesebben bizonyítják ezt a „törekvést".

Hét híján 1500 személynek gyûlt meg a baja a bûnüldözô szervekkel, a félezres csökkenés pedig önmagáért beszél. A kiskorú és fiatalkorú bûnözôk száma is kisebb, több viszont a tettenérés, azaz az „in flagranti". A 9,3 milliárd lejre becsült kár 70 százalékát sikerült megtéríteni, ami a jelenlegi gazdasági helyzetben bizony jó eredménynek számít.

A bûnözési arányt a százezer lakosra esô bûncselemények száma határozza meg, s ebbôl a szempontból Kolozs megye mindenütt az élen áll. A 21 fölgöngyölített csempészés például országos második helyet jelent megyénknek.

A közlekedési szabályok alaposan megszigorított rendszere ellenére nem gyarapodtak számottevôen a pénzbírságokkal járó kihágások, 86-ról 47-re csökkent viszont a súlyos közlekedési balesetek száma. A közel 32 ezer pénzbírság egyharmadát a megengedett sebesség túllépéséért rótták ki, míg a közúti ellenôrzések során 1232 forgalmi engedélyt és 7661 vezetôi jogosítványt bevontak. Növekvô szigorról árulkodik az a tény is, hogy 3743 igénylô közül csak 1747-nek sikerült a sofôrvizsgája. Az 1999-tôl eltelt idôszakban 1215-tel növekedett a megye gépparkja, s ez a folyamat állandósulni tûnik.

A régi forgalmi engedély és vezetôi jogosítvány újra cserélése is gôzerôvel folyik, ebbôl a szempontból csak a fôváros és Konstanca megye elôz meg minket. Közel 11 ezren újították fel személyazonossági igazolványukat is, s alig kevesebb, mint 22 ezer Kolozs megyei személy folyamodott erkölcsi bizonyítványért.

Turós-Jakab László

Emlékünnepély Torockón
Emléktáblával jelölik meg Zsakó (Sako) István nemzetôr százados, 1848–49-ben Torockó bírája hajdani lakóházát. Az április 11-én, 11 órakor, istentisztelettel kezdôdô ünnepség — szolgál dr. Rezi Elek püspökhelyettes — a Szentgyörgy utcai Zsakó-ház elôtt folytatódik. Közremûködik az unitárius kollégium kórusa Majó Júlia vezetésével. Szervezôk: a torockói unitárius egyházközség, a torockói polgármesteri hivatal és az emlékünnepély kezdeményezôje, Hantz Lám Irén.

TURISZTIKAI PLAKÁTOK ÉS ÚTIKÖNYVEK HORVÁTORSZÁGRÓL címmel nyílik kiállítás április 8-án 13 órakor a Mûvészeti Múzeumban. A megnyitón részt vesz Horvátország bukaresti nagykövete is.

A BARABÁS MIKLÓS CÉH tagjai április 9-én, péntek du. 5 órakor tartják szokásos havi összejövetelüket. Találkozás a Szent György-szobor elôtt.

ÉJSZAKAI TESTVÉREK, NAPFIAK címmel szavalóestet és klasszikus gitárestet tart április 14-én, 19 órakor a zeneakadémia stúdiótermében a Francia Kulturális Központ. Bemutatja a Theâtre du Totem. A belépés díjtalan.

ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELÉT TARTJA az RMDSZ kül- és belmonostori körzete pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.

Felkészítô
A kolozsvári Református Kollégium elôkészítôt szervez a képességvizsgára, és felkészítôt a szaktantárgyakból (bibliaismeret, egyházi ének) a kollégiumba felvételizni szándékozó tanulók részére, 1999. április 9. és 10-én 9 órai kezdettel. Az elôkészítô idején szállást biztosítanak. Érdeklôdni lehet a 064/169-070 vagy 064/199-548-as telefonszámokon.

— Miért hívják kerekasztalhoz Cotroceni-be a politikai pártok és a szakszervezetek képviselôit?

— Azért, hogy megetessék velük a kormány reformprogramját.

-fi

Mindkét kolozsvári opera tagjai, akik ismerték, de Kolozsvár zeneszeretô közönsége is megrendülten fogadta városunk egyik közismert mûvésznôje, Vilkovits Kató váratlan halálát.

Sok felejthetetlen elôadás fôszereplôje ez év április 5-én tért végsô nyugalomra.

Vilkovits Kató pályája villámgyorsan alakult. A temesvári származású mûvésznô szülôvárosabeli fellépések után érkezett Kolozsvárra. Ma is elôttem van, amikor vendégként a Román Operában az Aida Amneris szerepét énekelte. Nemcsak rendkívül szép hangú mezzoszoprán mutatkozott be, de megjelenésében, mozgásában is igazi egyiptomi királylány. Nem kezdôt hallottunk, hanem fiatalsága dacára kiforrott mûvésznôt.

Az Állami Magyar Operának 1948-beli megalakulásától alapító tagja. Ô volt a megnyitó Háry János elôadásának tûzrôlpattant Örzséje, de még ugyanabban az évadban a Bánk bán Gertrudis királynôje, majd neki jutott a Carmen címszerepe. Jóízû humora is megnyilvánult Chivria, a kikapós özvegyként Muszorgszkij A szorocsinci vásár címû vígoperájában.

Átszerzôdött a Román Operához, ahol repertoárja tovább gazdagodott. A trubadúr Azucena nehéz szerepe egyike kiemelkedô alakításainak, amelyben a Carmen és Amneris mellett sok külföldi szereplésén is sikert arat. Eljátssza a Sámson és Delila Deliláját, Az álarcosbál Ulrika jósnôjét, A pikk dáma Polináját, és sok más szerepet, mindegyikben egyéni.

80 éves Vilkovits Kató, amikor a halál elragadta a 93 éves férje, Kallós József tenorista, a magyar opera volt igazgatója mellôl, akivel 50 évig éltek boldog házasságban, de nem csak tôle, mindnyájunktól, akik barátai vagy tisztelôi voltunk. Mert Katit mindnyájan szerettük. Még ott volt a magyar opera 50 éves fennállásának megünneplésén, ahol kedves szavakkal kívánt további sikereket a fiataloknak.

Nyugodjon békében Vilkovits Kató, a kolozsvári operák szeretett és megbecsült tagja, aki nemcsak nagy mûvész, de ember is tudott maradni minden idôkben!

Morvay István

A Pro Iuventute Szociokulturális Egyesület szombaton, 1999. április 10-én tartja a Polgári Fórum újabb összejövetelét. Meghívott: Eckstein-Kovács Péter szenátor, kisebbségügyi miniszter.

Helyszín: a Pro Iuventute Mócok útja 75. szám alatti székháza.

Kezdési idôpont: délután 5 órakor.

Ugyanott megtekinthetô Lôrincz Lehel képzômûvész festészeti és szobrászati kiállítása is.

Minden érdeklôdôt szeretettel meghív és elvár a:

Polgári Fórum rendezôsége

hogy elmúlt húsvét, de azt is, jön a húsvét. Örökké két húsvét között tengünk-lengünk — kétszer kiáltunk feszítsd meget, de jut-e idônk bár egy feltámadásra? Túlságosan lefoglal ugyanis, hogy gazdagon megteríthessük az asztalt és megtömhessük a bendônket, még ha közben arra is illik odafigyelnünk néha, hogy a szomszédban bombák robbannak és emberek ezrei kényszerülnek menekülésre... Hát igen, hát igen, de szerencsénkre az asztal roskadozik, dúskálhatunk és dúskálunk is a jóban. Csak a krisztusi szeretetbôl nem futja még arra az egy hétre se az ötvenkettôbôl, ami e két húsvétot összefogja.

(-is-)

április 10-én, szombaton délután 6 órakor nyílik meg a Méhes (Septimiu Albini) utca 2. szám alatti Sylvie Moreau Galériában.

Átmeneti grafikák folyamatos átalakulásban — a látogató most e folyamat egy állomásának lehet tanúja. Litográfiák, metszetek, nyomatok egy példányban, átnyomva, újra felhasználva. Ez az állapot most megtekinthetô egy új kiállítás ürügyén.

Átmentett grafikák folyamatos átalakulásban — nincsen végleges változat.

Idôvel minden metszet elrongyolódik, tönkremegy, elmálik — lassabban vagy, gyorsabban, a körülmények függvényében. A tárolás, a tárolási körülmények folyamatosan befolyásolják a munka fizikai állapotát és ezzel a küllemét is. A kiállítást megtekintve a grafikai lapok „életébe" pillanthatunk be.

Még vannak új litográfiák is. A tárlat, szombat, vasárnap és hétfô kivételével, naponta 15 óra és 18 óra között tekinthetô meg.

K. L.

A kolozsvári bábszínház magyar társulata meghívta Marcit és Szeplô Szepit, hogy mesét költsenek a gyermekeknek, és bizonyítsák be, hogy vannak még mesék. Szegény Dzsoni (aki nem egy angol!), Árnika, Östör király, a Százarcú Boszorka, a Hétfejû Tündér, kacsák, rablókból lett focisták, Rézbányai Gyôzô és a nyolc testvér az elôadás hôse.

Lázár Ervin kedves, tanulságos meséjét Láng Zsolt alkalmazta bábszínpadra, Filep Szilárd Zsolt tervezett hozzá díszletet és bábokat, Lászlóffy Zsolt szerzett hozzá zenét és Varga Ibolya rendezte. Játsszák a Kolozsvári Puck Bábszínház mûvészei.

A bemutató 1999. április 8-án 17 órától lesz az Apáczai Csere János Líceum dísztermében. Szeretettel várunk minden gyermeket, szülôt, nagyszülôt és pedagógust.

Hegyi Réka

A Duna Televízió Jókívánság mûsora forgat április 10-én, szombaton Mákófalván, a három népszerû bemondóval: Kalocsai Andreával, Barkó Judittal és Bartók Lászlóval. Délután 4 órakor a Romániai Magyar Népmûvészek Szövetsége megnyitja a kalotaszegi fafaragók, varrók-szövôk, bútorfestôk kiállítását.

Este a Kós Károly Népházban filmezik a mákófalvi iskolások (énekesek, versmondók) és a magyarnagykapusi tánccsoport mûsorát. A résztvevôk üzenhetnek jó ismerôsnek, rokonnak, barátnak, határon innen és határon túl. A népviseletben megjelenôknek a Duna Televízió tombolával kedveskedik. Ezt a mûsort a televízió április 17-én közvetíti.

Kár volna kihagyni ezt az alkalmat.

Kovács Pali Ferenc

A kutya az a háziállat, amely majdem húszezer éve szegôdött az ember mellé. Azóta is hûséges társa maradt. Az idôk folyamán kitenyésztett fajtából jelenleg 400 bejegyzettet tartanak számon, és százmilliónál több a keverék. A fajkutyatartás virágkorát éli, de, sajnos, sokan nem rendelkeznek kellô ismeretekkel ahhoz, hogy kutyájukat megfelelôen neveljék. A neveléshez nyújt segítséget a nemrég megjelent A rottweiler mint ôrzô és védô kutya címû könyv a Ceres Kiadó gondozásában. Szerzôi kolozsváriak, dr. Ioan Bud egyetemi professzor, Adrian Bud egyetemi tanár és Makó András egyetemi tanársegéd. Dr. Ioan Bud professzornak nem ez az elsô könyve, mely a kutyákról, illetve egyéb háziállattartásról szól. E könyvben minden megtalálható, amit a rottweilerrôl tudni kell: nevelés, tartás, ápolás, tenyésztés, gyakori betegségek, kiképzés, és kiállításra, illetve versenyre való felkészítés. Azt is megtudhatjuk, hogy kinek való, illetve kinek nem e fajta. Ugyanis a rottweiler ôrzô-védô kutya. Az olvasó meggyôzôdhet arról is, hogy a rottweiler nem egy fenevad, ahogy azt sokan tévesen hiszik, hanem családszeretô kutya. A könyvet rajzok és fényképek illusztrálják, bemutatva a kutyatartás elengedhetetlen kellékeit, az oktatás különbözô fázisait.

(horváth)

Nagy állatbarát vagyok! A légytôl is elnézést kérek, mielôtt agyoncsapom. Nem csoda, hogy gyermekkorom óta mindig volt kutyám. A legutóbbi egy juhászkutya-fajzat, amely igencsak szeret ugatni. Ugasson az ebadta, hisz azért házôrzô. Igen ám, de szomszédom fülét bántotta kutyám mély basszusa. Rám is szólt egyszer: hallgattassa már el azt a dögöt! Mit tegyek — kérdeztem —, talán tanítsam meg hegedülni?

A szomszéd gondolkodott néhány másodpercet, majd így válaszolt:

— A hegedülést sem szeretem. De legalább megtaníthatná zongorázni.

Most már szent a béke. Kutyám ugat, ahogy csak bírja, a szomszéd pedig egész nap zongoraversenyeket bömböltet lemezjátszóján.

N. Cs.

Polgármesterünk furcsánál furcsább ötleteit már régen megszokhattuk. Azon sem csodálkoznék, ha az ortodox katedrális tatarozás alatt levô teteje a jövôben nemzeti színekben virítana.

Az Amerika-ellenes „békegyûlés" és az ott elhangzottak sem igen váltottak ki különösebb visszhangot. Míg a szerbek csak álmukban találják el a NATO harci repülôgépeit, Funar telibe találta a szövetséget. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy Solanáék látszólag semmibe veszik az ellenük indított támadásokat. Mellesleg a magyarok, akik NATO-tagok, nem hisztiznek ennyit, mint a szövetség küszöbén térden csúszkáló román diplomácia.

Meglepett azonban két amerikai diplomata a koszovói helyzettel kapcsolatos ellentmondó nyilatkozata.

Carl Siebentritt amerikai konzul felhívta a figyelmet arra, hogy a párizsi béketárgyaláson az albánok aláírták a koszovói békeszerzôdést, míg a szerbek elutasították azt. Ugyanakkor emlékeztette Funart: Jó lett volna, ha a polgármester úr nem csupán a pápához és Solanához, hanem Milosevicshez is levelet intéz. A konzul elmondta: Kissé egyedül maradtam véleményemmel... Olyanok is voltak a teremben, akik meggyôzhetôek, mások viszont akkor sem értettek volna egyet velem, ha Koszovóba látogatnak. Ez a román elfogulatlanság — tenném hozzá én.

Ezzel szemben James Rosapepe amerikai nagykövet Bukarestben kijelentette: Románia az utóbbi években bebizonyította, hogy az emberi jogokat tiszteletben tartó (!?), szomszédokkal jó viszonyt ápoló (!?) demokratikus ország, amelyben a különféle nemzetiségek harmóniában élnek (!?). Ez vagy diplomáciai bla-bla, vagy a nagykövet úr most pottyant le a Holdról. Íme, még egy idézet a nagykövettôl: világszerte igen pozitív fogadtatásra talált a román kormány és nép attitûdje a koszovói eseményekkel kapcsolatban... A cikk mellett (Szabadság, március 31.) ott a fénykép, amelyen a tiltakozók az amerikai nagykövetség épületét dobálják. Ébredés, Rosapepe úr! Nem hiszem, hogy a dobigálók között ne lett volna jó néhány hazai „szurkoló" is, akik szerint az albánoknak semmi keresnivalójuk nincs Koszovóban. A román média egy része már beleverte az emberekbe a frászt, hogy Koszovó után Erdély következik. Sajnos, sokakkal meg is lehet etetni ezeket az agyrémeket.

Milosevics fölött a történelem fog ítélkezni. És remélhetôleg a jobbik eszükhöz tért szerbek. A történelem szemetesládája mindenki elôtt tárva nyitva áll. Ezen kellene elgondolkodnia polgármesterünknek is, mielôtt az említett „békegyûléseket" megszervezné.

Nánó Csaba

A Szabadság 1999. március 22-i, hétfôi számának 3. oldalán A Szappan utca szöveggel egy felvétel jelent meg. Nos, bárhogyan is nézi ezt az ember, a Forduló utca — mert errôl van szó — sehogy sem akar Szappany utca lenni. A Sora IV. vagy V. emeletérôl készült felvétel ugyanis ezt ábrázolja teljes hosszában — balra egy kétemeletes Bauhaus-épületi, a Vescan-ház, az utca végében, szemben álló ugyancsak kétemeletes Bauhaus-épület, földszintjén az állatgyógyszertár, a házak fölött pedig ott magasodik a Lomb.

Nagyon valószínû, arról a képaláírónak nem volt tudomása, hogy száz évvel ezelôtt, 1899-ben, március végén, ennek az utcának még Görbe-Szappany volt a neve. Igen, így kolozsváriasan, ny-vel a végén. Az évszázadok során kialakult és megôrzött, az utca valamely sajátosságával — hosszával, lakóinak foglalkozásával vagy nemzetiségével, az illetô utcában lévô valamely épülettel stb. — kapcsolatos beszélô nevekre több, nem kolozsvári születésû értelmiségi értetlenkedésére és dr. Bartha János fôorvos javaslatára ugyanis a városi közgyûlés — ma tanács — 1899. április 17-én mérte az egyik legsúlyosabb csapást. Ekkor lett a Görbe-Szappany Forduló, a Kôfalsori-Szappany Szappany, a Kurta-Szappany Dávid Ferenc, a Hosszú-Szappany pedig Brassai utca.

Nyilvánvalóan a ma is Szappanynak nevezett utcával tévesztették össze a Forduló utcát, amelyik viszont a Dózsa György utcánál, a Központi Áruháznál kezdôdik, a Kossuth Lajos utca végéig tart, és amelyre a Forduló utca merôleges.

Eddig ismert adataink szerint elsô ízben egy 1555. évi okirat említi Zappan Wcza — akkoriban az sz hangot z-vel jelölték. 1566-ban szászul Seffgass. Úgy tûnik, kezdetben ez a név a késôbbi Kôfalsori-Szappanyra vonatkozott, a többi csak azután alakult ki.

Görbe azért volt ez a Szappany utca, mert eredetileg a mai Dávid Ferenc utcánál kezdôdött, s derékszögben megtörve haladt a Kôfalsori-Szappany felé. Ezért a kanyarért lett Forduló is. Valamikor az 1920-as években a Dávid Ferenctôl a kanyarig tartó szakaszát azután a Brassaihoz csatolták, s azóta ennek a része.

Szabó T. Attila szerint a név onnét származik, hogy ebben a negyedben annak idején szappanyosok laktak. Felvinczi György 1706-ból való versébôl is erre következtethetünk. Binder Pál viszont a Malomárok egykori német nevébôl, a Seifenbôl eredezteti. Ezt azonban még bizonyítani kellene.

Asztalos Lajos

Key West felé haladva M. említette, hogy meglátogatjuk a Hemingway Múzeumot is, amit Hemingway házában rendeztek be.

Erre a hírre egészen felvillanyozódtam, nagyon szeretem az Öreg halász és a tenger címû írását, ami Key West-i ihletettségû, és nem kubai évei alatt írta, ahogy én ezt tévesen tudtam.

Key West-ben minden olyan volt, ahogy a könyv alapján elképzeltem. Az épített környezetet nem tudtam elképzelni, de a táj, a levegô szaga, a nap és a víz csillogása, a városka hangulata rabul ejt és elbûvöl.

Hamingway 1928-ban második feleségével, Pauline Pfeifferrel hajózott Key Westre. Annyira megtetszett neki a hely, hogy házat vásárolt és itt telepedett le. A telekre loggiás kiképzésû egyemeletes házat építtetett, amely mögé még egy kicsi házat is húztak, ezt függô folyosó kötötte össze az elsôvel. A kis ház emeletén volt Hemingway dolgozószobája.

Meglehetôsen furcsa idôbeosztással élt. A kora reggeli órákban írt, déltôl napnyugtáig a tengeren halászott, az éjszakát Key West kocsmáiban töltötte. Nagyon népszerû volt, a helyiek egyszerûen csak „papá"-nak nevezték. Hemingway tíz évet töltött a szigeten, 1939-ben Key Westbôl és családi életébôl kiábrándultan új asszonyával, a haditudósító Martha Gellhornnal Kubába hajózik.

A Hemingway-emlékház életem elsô múzeuma, amelyikben nem éreztem halottszagot. A gyönyörû kert tette volna, amelyiknek fáit, bokrait még Hemingway ültette? Visszagondolva rájöttem, hogy nem a fák, a virágok és a sok fény tett vidámmá, hanem a macskák, a múzeumház tulajdonképpeni örökösei és élô lakói.

Odaérkezésemkor nem tudtam errôl, és ugyancsak elcsodálkoztam, amikor a jegyváltó ablak elôtti pulton egy nagy fehér-fekete-sárga foltos macska aludt. A pénzt a macska felett nyújtottuk a jegykiadónak, aki a cicát a világért sem lökte volna odább, amikor a pénzbôl visszaadott és a jegyet átnyújtotta. Késôbb vettem észre a bejárati táblát: „Kérjük, ne háborgassák a macskákat".

A világért sem zavartuk ôket, hanem mosolyogva vettük tudomásul, hogy a kertben vagy a loggiára kitett székek közül nem mindegyikre ülhettünk le, mert egyeseken ott volt a figyelmeztetés: „csak a macska részére", és nem minden kiállított levelet vagy dokumentumot olvashattunk el, mert egy cica aludt békésen az állvány üvegén.

Hamingway személyes tárgyai, képei közül nekem a legjobban Picasso színes zománccal díszített macska-szobra tetszett. A mûvész nem járt Key West-en, Párizsban találkozott Hamingwayjel, aki említette neki, hogy nagyon szereti a macskákat. Erre ajándékozta meg Picasso barátját a szoborral.

A mûalkotás bordó-fehér-sárgabarna színkombináció, Picassóra jellemzô aszimmetriákkal. Háromszor is visszatértem abba a szobába, ahol a szekrény tetején ez a macskaszobor állt. Az emléktárgyüzletben megvehettem a szobrot ábrázoló levelezôlapot.

A Hemingway-házban megtelsz optimizmussal, annak az életfelfogásnak a bölcsességével, amit az öreg halász így foglalt össze:

„…Szamárság feladni a reményt — gondolta. — Azonkívül bûn is, azt hiszem. Most ne törd a fejed azon, hogy mi a bûn — gondolta. — Elég gondod-bajod van a bûn nélkül is. Különben sem értesz hozzá."

„Nem értek hozzá — gondolta —, nem tudom mi a bûn, és abban sem vagyok biztos, hogy hiszek-e benne egyáltalán. Lehet, hogy bûn volt megölni ezt a halat. Még ha azért öltem is meg, hogy eltartsam magam és ennivalót szerezzek egy csomó embernek, még akkor is bûn volt szerintem. De hát minden bûn, minden a világon. De most ne gondolkozz ezen. Késô van már ehhez, és nem a te dolgod. Vannak, akiket ezért fizetnek. Csak hadd törjék rajta ôk a fejüket. Te arra születtél, hogy halász légy, mint ahogy a hal arra született, hogy hal legyen."

Hantz Lám Irén

Gazdasági életünk alakulásának megfigyelôi bizonyára érthetô malíciával fogadták a hírt, miszerint a privatizálandó bankok hitelportfóliójának megtisztítására, az adósságok behajtására létrehozott intézmeny vezetôjéül egy tábornoki rangot viselô személyt neveztek ki. Ilyenkor elsôsorban nem arra gondolunk, hogy katonai rangjától függetlenül ô lenne a dolgok legjobb szakértôje széles e hazában, hanem arra, lám, a feladat végrehajtásához olyan személyt kellett igénybe venni, akinek a parancs feltétlen végrehajtását követelô és biztosító hatalmi gépezet áll a hátterében, amelyet mellesleg az állampolgárok is a szokásosnál jobban — rettegve — tisztelnek. Meg arra is, hogy a szóban forgó bankok hasonló munkakörrel felruházott tisztviselôi vagy nem elkötelezettjei az ügynek, vagy akadályoztatottak a feladat végrehajtásában. Nos, a bankok tíz éve alattomosan terjedô rákfenéje végül is fizetésképtelenségbe sodorta az országot, bekövetkezett a fatális kór legutolsó fejezete, amikor erôvel, erôszakkal végre kell hajtani a mûtétet.

Fájdalmas csupán az, hogy a betegség tüneteit sok évvel ezelôtt felismerték, a sajtó jóvoltából ennek számos megdöbbentô mozzanata a nyilvánosság elôtt zajlott, ám az alkalmazott terápia csak halmozta és nem gyógyította a bajokat. Mellesleg, ez a terápia joghézagra hivatkozva — a bankcsôdtörvény hiánya — a természetes megoldás — az adósságok végrehajtásának — útját megkerülve okozott hatalmas kárt a társadalmi viszonyokban. Mindenekelôtt azzal, hogy jogtalan vagyonszerzés által hozzájárult a társadalom polarizálásához. Egyik oldalon a bankok vezetôtanácsában részt vevô személyek és a hozzájuk közel állók megbízható garancia nélkül felvett és soha meg nem térített hitelek által tettek szert óriási vagyonra, míg a másik oldalon az állam által átvállalt adósságok szegényítették az állami költségvetés bevételeit, közvetve pedig a lakosságot. Az immár közhelynek számító valóságba azonban — legalábbis helyi szinten — disszonáns hangok is vegyültek. Mint ismeretes ugyanis, a Caritas játékba befektetett Dacia Felix Banktól felvett hitelekért garanciaként felajánlott ingatlanokat szemrebbenés nélkül dobra verték. A kisember viszonylag kis tartozását következetesen behajtották, míg a bukaresti Adevãrul szerint 540 milliárd lejjel el nem számoló Bivolaru képviselô mentelmi jogának felfüggesztését csak hosszadalmas és bonyolult parlamenti tárgyalások tették lehetôvé. És ez még nem jelenti tartozásának behajtását, csupán törvény elé állításának lehetôségét. Nem ô az egyetlen azonban, akinek törvény elôtt kell tisztáznia helyzetét. Valójában igen sokan lehetnek adóssággal terhelt magánszemélyek, intézmények és vállalatok, ha érdemes volt ezért külön bizottságot létrehozni. Ámbár, a bizottságokhoz fûzött élményeink korántsem jogosítanak fel arra, hogy túlságosan bizakodóak legyünk. Hogy ne is beszéljünk épp ez alkalommal a korupcióellenes bizottságok csúfos bukásáról. Reménykednünk azonban mégis szabad, hiszen az ország gazdasági helyzetének tarthatatlansága végül is rá kell hogy döbbentse honatyáinkat arra, hogy pénzt csak onnan lehet szerezni, ahol az van, mégpedig jogtalanul. Hiszen az átlagpolgár jó ideje minden évben megkapja a figyelmeztetést a költségvetési terv bemutatásakor: összébb kell húzni a nadrágszíjat, s egyre apadó jövedelmére újabb és újabb adókat vetnek ki a költségvetés tátongó réseinek tömködésére. Elaggott Justitiánk pedig reménytelenül fuldoklik a tyúkperek tömkelegében. Úgy tûnik, ahhoz, hogy nagy hal is akadjon horgára, tábornoki segédletre van szüksége.

Szabó Piroska

Mint ismeretes, Kolozsvár környékének legjelentôsebb turisztikai objektuma a Bükk-erdô. Természetjáró nemzedékek egész sora járta és élvezte ennek az alhavasi területnek az érdekességeit és szépségeit. Igaz, hogy ez nem a kárpáti Brassó Pojána vagy Hargita, de nekünk mégis kedves, elsôsorban a helyi természet adta jellegzetességek miatt. Itt vannak a vadvirágos tisztásokon kívül a gömbkövekkel teli csobogó patakok, a feleki plató homokba süllyedt mélyútjai, a suvadások hepéiben csillogó tavacskák, a Szénégetô karsztfennsíkjának pompás töbörsorai, s még sok minden, ami tájainkon kívül ritkán található.

A második világháború elôtti idôkbôl, a kolozsvári turisztikai irodalomban se szeri, se száma a Bükkrôl vagy egyes részeirôl szóló tudósításoknak, híreknek. Akkor az erdôk kiterjedése jóval nagyobb volt, mint ma, s az Erdélyi Kárpát-Egyesület áldásos tevékenysége folytán itt menedékházak, messzelátó tornyok, turistaösvények épültek, nem beszélve a forrásfoglalásokról, a pihenôhelyek elrendezésérôl és a turistautak lejelzésérôl. Kulturált polgári típusú turistaélet folyt itt, melyben olyan illusztris nagy elôdök vettek részt rendszeresen, mint Cholnoky Jenô, Szádeczky Lajos, majd Szádeczky-Kardoss Gyula, Merza Gyula, Páter Béla, Tavaszy Sándor, Ruzitska Béla, Ferenczi Sándor, Balogh Ernô, Tulogdi János, id. Xantus János, majd ifj. Xantus János, Brüll Emánuel, Szabó T. Attila és mások, de megfordult itt különbözô alkalmakkor Czárán Gyula is.

Az elsô jelzett turistaösvényt, melynek végpontja az Árpád-csúcs volt (833 m), 1894-ben avatták fel. Ezt br. Mannsberg Sándor készítette el. Ezt egészítette ki a csúcson felállított 15 m magas messzelátó torony, melyet 1905. május 21-én avattak fel. Merza Gyula indítványára ott határozták el, hogy a legjobb vizû forrást Majláth-kútnak nevezzék Majláth Gusztáv Károly (1897–1937) gyulafehérvári püspök tiszteletére. Addig ezt a forrást Pintye kútjának nevezték, a huszas évektôl pedig Bilascu-kútnak Gheorghe Bilascu (1863–1926) kolozsvári fogászprofesszor tiszteletére. A Bükkben lezajlott számos turistatörténeti esemény közül említsük meg a legfontosabbakat. 1909. augusztus 6-án — tehát épp 90 éve — gondos elôkészítés után építették meg és avatták fel a Szent János karsztforrást. Sokatmondó, hogy a forrás építménye ma is áll. Sajnos, a beleépített fekete márványtábla nem állta ki az idô múlását, valószínû azért, mert erre egy versike volt felvésve, városunk akkori illusztris színmûvészétôl, E. Kovács Gyulától, melyet alább közlünk:

Szent János kút

Itt a szent kút fáradt lélek
Üdüléssel kínál téged.
Csend, árny, lomb, víz, hûvös, tiszta
Önmagadnak ez ad vissza.
Itt kibékül az ôsember, önmagával s az Istennel.

Készíttetett 1909.

Az avatóünnepségen a korabeli sajtó tudósítása szerint 120-an vettek részt. Szintén 1909-ben épült fel a Bükk második turistaháza.

1922. április 18-án itt a Bükkben alakult meg a híres Lépésmérô Társaság (LMT), mely figyelemreméltó tevékenységet fejtett ki a Bükk és a város környékének népszerûsítése érdekében. A társaság tagjai egyenként, élén Merza Gyulával több mint 10 000 km-t gyalogoltak a Bükk ösvényein.

A számos turistatörténeti esemény s a Bükk turisztikai kiépítése arra késztette dr. Tulogdi János professzort, hogy 1935-ben a következôket írja: „A Bükk vonzereje folyton nôtt. Szépségével, enyhülést adó árnyas lombjaival, tiszta levegôjével, majdnem egész Erdélyt átfogó kilátópontjaival egyre több embernek a lelkébe oltotta bele a természet rajongó szeretetét, nevelte ôket turistákká."

Városunk egykori turistaparadicsoma, a természetimádás kultuszának és a turistahagyományok ápolásának színhelye ma a tudatosan garázdálkodók területévé vált. Mostani kora tavaszi kirándulásaink errôl tanúskodnak. Szomorú, hogy egy több száz ezer lakosú város szomszédságában levô erdônek nincs gazdája. Az erdôt átszelô utak mentén — de nem csak ott — hihetetlen mennyiségû szemét hever, melyet valószínû gépkocsikkal hordanak ki. A Plecska a szerpentineken alul teljesen szemetes mederben folyik (rozsdás edények, hûtôszekrény- és mosógépmaradványok, mûanyag zsákok és dobozok, olajos rongyok, kidobott autógumik, vashulladékok stb.), annyira, hogy a patak mellett a visszataszító látvány miatt nemhogy a pihenés, de a megállás is kizárt dolog. Még nagyobb baja a Bükknek a fairtás; ez olyan méreteket kezd ölteni, hogy összezsugorodik az erdô, mert a vágott részek, tisztások állandóan növekednek. A kitermelôk szakszerûen dolgoztak: a friss vágású tuskók körül az apró ágakat otthagyták, a rönköket hamar elvitték. A Pásztor-forrás felé vezetô út mentén a 10–15 éve telepített fenyôerdôben hihetetlen pusztítást végeztek. Valakik tôbôl vágták ki a fenyôket, melyek ma is egymásra dôlve várják jobb sorsukat. Felvetôdik a kérdés: miért vágták ki, ha el sem vitték? Április elsején a Monostori-erdô végében lévô akácost gyérítették az ott tanyázó roma szekeresek. Visszhangzott az erdô a fejszecsattogástól. Megértjük, hogy a karavánnak szüksége van tüzelôre. De miért nem gyûjtötték össze az erdôbôl a száraz hulladékfát, ami mindenütt nagy mennyiségben áll rendelkezésre a régebbi gyérítések miatt? Miért kell új, és tegyük hozzá, nyers fákat kivágni? S ha tovább keressük a választ a sok miértre, akkor azt is meg kellene válaszolni, hogy a pár éve itt-ott telepített 1–2 m magas, ujjvastagságú csemetéket miért kell kivágni, s egyáltalán kinek az agyában születhet meg ilyen gonosz gondolat? Sajnos, ma már nincs egyetlen pontja a Bükknek, ahol ne lehetne észlelni a pusztítást. Ezek után felvetôdik a kérdés: mit csinál az illetékes erdészeti és környezetvédelmi hivatal? Mert fákat kivágni szekér- és utánfutószámra, autókat mosni a patakokban és olajat cserélni, rossz gumikat, akkumulátorokat és olajos rongyokat büntetlenül szétdobálni ma lehet. Meddig kell eltûrni, hogy az erdôket, patakmedreket szemétlerakó helyeknek használják, hogy a fát nap mint nap lopják? Gyerekkorom óta járom a Bükköt. Húsz éve erdésszel nem találkoztam! Mindezeken az általános bajokon felül a területet jóvátehetetlen károsodások is érik. Gondolunk itt mindenekelôtt a letarolt erdôk térszínének talajeróziójára, a Malom-völgye jégkori növényfajainak (reliktumainak) a kipusztítására, a Sáros Bükk és a Malom-völgy gömbköveinek feldarabolására, vagy az 1993. szeptember 26-án felavatott EKE-forrás barbár tönkretételére. A gondtalanságot, nemtörôdömséget nemcsak a természetjárók, de a tudomány is megsínylik. Ezért, most az utolsó órában próbáljunk oda hatni, hogy álljon be változás Kolozsvár legrangosabb kirándulóhelyének a megôrzésében. Ehhez azonban nemcsak szavakra, hanem tettekre van szükség.

Ajtay Ferenc

A lakosság által devizában jegyezhetô állami kincstárjegyek értékesítésébôl az Agrárbank és a Postabank kasszáiba az utóbbi napokban jelentôs összegek folytak be. Hétfôn, az értékesítés elsô napján a két bankban a lakosság 1,8 millió dollár és 600 ezer német márka értékben jegyzett a kötvénybôl. A második napon, kedden, az Agrárbank fiókjain keresztül 2,6 millió dollár és 750 ezer német márka értékû kötvényt adtak el. Ugyancsak kedden a Banc Post a kötvények eladásából több mint kétmillió dollár és 500 ezer német márka bevételt könyvelt el. Szerdán a két bank útján összesen több mint négymillió dollárra és egymillió márkára vásároltak a papírokból.

A bankszakemberek úgy vélik, a pénz egyik részét a közelmúltban a Bancorexnél vezetett számlákról kivont összegek képezik, de jelentôs lehet az eddig egyszerûen otthon, a fiókokban tartott devizamennyiség összeg is. Az állam által garantált három, illetve hat hónapos kötvényekre, a határidô lejártát követôen 7, illetve 7,5 százalékos évi kamatot fizetnek a dollárpapírokra és 4,5, illetve 5 százalékos évi kamatot a márkában jegyzettekre. Pénzügyi szakértôk véleménye szerint a devizakötvények jegyzése a következô napokban még nagyobb összegeket mozgósíthat. A kincstárjegyeket péntekkel bezárólag Romániában élô magánszemélyek jegyezhetik.

A lakosság megtakarításainak dollárban számított értéke az elmúlt nyolc évben majdnem a felével csökkent: míg 1990 végén 7,21 milliárd dollárt tett ki, tavaly év végén 3,82 milliárd dollár volt. Szakemberek szerint Romániában jelenleg 170 dollárt tesz ki az egy fôre jutó lakossági megtakarítás. Ez huszada az európai átlagnak és ötször kisebb, mint Magyarországon.

A megtakarítások szintjének ilyen mértékû visszaesését a szakértôk elsôsorban a reálbérek csökkenésével, az elhibázott fogyasztási politikával, valamint azzal magyarázzák, hogy a lakosság elveszítette bizalmát a hivatalos megtakarítási formákban, fél attól, hogy megtakarított pénze értékét veszti.

A tavalyi adatok viszont a takarékossági kedv növekedésérôl tanúskodtak. 1998 végén a lakosság megtakarításainak teljes összege 41 865 milliárd lejt tett ki, ami megegyezik az éves hazai össztermék (GDP) 12,3 százalékával. Egy év alatt a megtakarítások összege nominálértékben 60 százalékkal, reálértéken pedig 13 százalékkal növekedett.

A teljes megtakarításon belül jelentôsen emelkedett — 32,7 százalékkal — a valutában ôrzött megtakarítások nagysága. Ennek összege 1998 végén mintegy 1 milliárd dollárt tett ki.

A valutamegtakarítások alakulására azonban felthetôleg komoly hatással volt az, hogy 1999 elején kiderült: súlyos pénzügyi helyzetbe jutott az ország második legnagyobb kereskedelmi bankja, a Bancorex. Bár a pánikot sikerült elkerülni, a megrettent betétesek néhány nap alatt mintegy 200 millió dollárt vettek ki a bankból, s ez az összeg eddig nem került vissza a bankrendszerbe.

Becslések szerint jelenleg mintegy 1,5 milliárd dollár értékû valutát ôriz a lakosság odahaza.

A bálványosváraljai gazdák is megértették, hogy elszigetelten nem tudnak megbirkózni a gazdasági gondokkal, szükségük van összefogásra és szakemberek segítségére. Fô jövedelmi forrásukat, a gyümölcstermesztést nemcsak a betegségek veszélyeztetik, de a hanyag gondozás miatt válságos helyzet alakult ki. Panaszukat — hogy gond van az értékesítéssel, hogy a ROMSUCMER még a ’97-es termést sem fizette ki és másokat — eljuttatták a megyei RMGE vezetôségéhez.

A Megyei Kataszteri és Területrendezési Hivatal támogatásával szakemberek megvizsgálták a gyümölcstelepítéseket, és megállapították, hogy a gyümölcsösökben nem végezték el idejében a szükséges kéregápolást, metszést, permetezést, és nemcsak fellépett, de terjedôben van az eddig hírbôl ismert tûzelhalás. A délutáni tanácskozáson a vendégek a gazdaköri tevékenység lehetôségeit, a tagok jogait és kötelezettségeit, majd a falufejlesztés, faluturizmus, gyógynövénytermesztés, gyümölcsaszalás, juhászat, a Tiszta udvar, rendes háztáj mozgalom lehetôségeit ismertették. Konkrét segítségként Orbán Sándor növényvédelmi felügyelô vállalta, hogy komplex programot dolgoz ki a fiatal és termô gyümölcsösök megmentésére.

A helyiek részérôl felszólalt Mocodean Sándor polgármester, Hunyadi András RMDSZ-elnök, id. Szabó László, Réti Sándor és Czira Sándor.

F. Z.

A postások áprilisban is kihordják a nyugdíjakat és a többi szociális juttatást — közölte szerdán délután Dumitru Moinescu, a Román Posta igazgatótanácsának elnöke. Az elnök kifejezte azon reményét, hogy a kormány meg fogja találni a nyugdíjak kézbesítése miatt a postát terhelô veszteségek fedezését. Az egy nappal korábban bejelentett postai határozat akkora elégedetlenséget váltott ki, hogy a helyzet megoldásának érdekében a beteg Radu Vasile kormányfô is közbelépett.

Szerdán Bukarestben megkezdôdtek a román kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértôinek tárgyalásai. Elsô lépésként a hazai gazdaság idei elsô negyedévi teljesítményét vetik össze a költségvetési törvény elôírásaival, és elemzik a jövedelmek, az adók és a közadósság helyzetét. Az IMF fôtárgyalóját, Emanuel Zervoudakiszt a hét végére várják Bukarestbe.

A munkaügyi tárca az 1997/9. számú, a felszámolt vállalatok alkalmazottainak végkielégítésérôl szóló sürgôsségi kormányrendelet módosítását szorgalmazza. Alexandru Athanasiu munkaügyi miniszter bejelentette, hogy a felszámolt állami vállalatok és önálló gazdálkodások alkalmazottai a végkielégítések kifizetését követôen csak abban az esetben lesznek jogosultak majd a munkanélküli segélyre is, ha bebizonyítják, hogy idôközben sikertelenül próbáltak új munkahelyet keresni. A miniszter szerint ez az intézkedés a sürgôsségi kormányrendelet módosítását feltételezi.

Athanasiu kijelentette: a legutóbbi tárgyalások alkalmával a Világbank képviselôi azt javasolták, hogy a végkielégítésben részesített személyek ne részesüljenek munkanélküli segélyben is. A román fél viszont úgy vélte, a két összegnek különbözô jogi alapja van: a végkielégítés tulajdonképpen kártalanítás, amelyet a munkaszerzôdés megszegéséért fizet az alkalmazó, miközben a munkanélküli segély az ideiglenesen munka nélkül maradottak megélhetését hivatott biztosítani.

A miniszter elismerte, hogy a két összeg egyidejû folyósítása alaptalan költekezés, hiszen a végkielégítés a fizetést helyettesíti, s a végkielégített alkalmazottnak lehetôsége van idôközben új munkahelyet szerezni. Athanasiu elmondta, hogy a jogszabály módosításáig mindkét összeget továbbra is a munkanélküli segélyalapból fogják kifizetni. Ha a tervezett intézkedések törvénybe foglalására sor kerül, ez lesz a szóban forgó kormányrendelet harmadik módosítása.

A jugoszláviai események során az utóbbi hetekben több tízezren kényszerültek arra, hogy elhagyják otthonukat. Megrázó felvételek számolnak be az albániai, a macedóniai, a görögországi menekülttáborokról: kétségbeesett emberekrôl, feldúlt családokról, ártatlan gyermekekrôl, akik nem értik miért szólnak körülöttük a fegyverek. Közben folyamatosan érkeznek a segélyszállítmányok a nemzetközi humanitárius szervezetek részérôl, de ezek csak ideiglenesen enyhítenek a helyzeten.

Románia is megpróbál segítséget nyújtani a jugoszláviai menekültek számára: a World Vision Romania szerdán körülbelül 20 000 dollár értékû, nagyrészt élemiszerbôl, pokrócból, ruhanemûbôl és gyógyszerekbôl álló segélyszállítmányt küldött Tiranába, az albán fôvárosba. A tehergépkocsik indulása elôtt James Rosapepe, az Amerikai Egyesült Államok romániai nagykövete sajtótájékoztatóján elégedettségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a román kormány felvállalta 6000 koszovói menekült befogadását az országba. Az amerikai nagykövet hangsúlyozta, hogy a World Vision Romania és az egyházak által nyújtott támogatás az albán menekültek számára a szolidaritás szellemében történt. Albánia romániai nagykövete, Marko Bello szintén köszönetet mondott a World Visionnak a segélyadományért. Christopher Shore, a World Vision elnöke kijelentette, hogy a romániai menekültek számára is segélyszállítmányt juttatnak el.

A World Vision Románia kolozsvári szervezete ugyanakkor felhívást intézett az egyházakhoz és a nem kormányzati szervezetekhez, hogy támogatást nyújtsanak a jugoszláviai menekültek számára. A felkérésre már válaszolt a Bethlen Kata Diakóniai Központ és az Asklepyos humanitárius szervezet. Lôrinczy Lászlótól, a diakóniai központ igazgatójától megtudtuk, hogy elsôsorban élelmiszerkészlettel járultak hozzá a menekültek megsegítéséhez. Az igazgató kifejezte elégedettségét, hogy az intézmény Romániában elsôként próbált meg segítséget nyújtani a menekültek számára.

Az alapítvány kolozsvári szervezete továbbá felkérte az egyházak képviselôit, hogy április 15-én vegyenek rész azon a megbeszélésen, amelyen a menekültek megsegítésének lehetôségeit vitatnák meg. Az alapítvány a pénzsegélyeket a következô bankszámlára várja: WVR- CITYBANK: 825 019 049 lejben vagy a 825 019 065 bankszámlán valutában.

Papp Annamária

A Humberto-cirkusz, Európa egyik leghíresebb ilyen jellegû színtársulata ötnapos elôadássorozatot szeretett volna tartani Kolozsváron, az Aurel Vlaicu úti körforgalmi útszakasz szomszédságában, egy tízemeletes tömbház tövében. A cirkusz hétfôn érkezett Kolozsvárra, tevékkel, oroszlánokkal, zebrákkal, de olyan közel sátoroztak le a szomszédos tömbházhoz, hogy pánikot keltettek. A tevék istállóját szinte az ablakok alá helyezték el, a lakók egy része fulladozott a teve-vizelet szagától. Miután a megdühödött lakók többször is felhívták a csehek figyelmét, hogy menjenek el sürgôsen onnan — kitört a cirkusz: kôvel kezdték dobálni a cirkuszi vagonokat. Mint azt a polgármesteri hivatal mûvelôdési osztályának illetékeseitôl megtudtuk, a Humberto-cirkusz és a város közötti nézeteltérések már múlt csütörtökön elkezdôdtek, ugyanis a cirkuszi plakátok kiragasztásához szükséges iratok nem voltak rendben, nem engedélyezték kiragasztását. Pénteken — ennek ellenére — tele volt a város kifizetetlen és engedélyezetlen plakátokkal. A cirkuszt képviselô személyek viselkedése — mondták a hivatal illetékesei — nem volt a legudvariasabb... Mint azt a polgármesteri hivatal sajtóreferensétôl megtudtuk, a Humberto-cirkusz arrogáns impresszáriója hiába hibáztatja a várost, meg a lakosságot azért, hogy „nem fogadták ôket szeretettel": saját maga kereste lámpással a bajt.

Ana Lãzãrean, az ügyben érintett tömbház házmestere elmondta, hogy talán elkerülhetô lett volna az incidens, ha a lakók felkészülnek lelkileg a „cirkuszlátogatásra", ugyanis senki nem hitte, hogy az a zöldövezet, ahová a cirkusz letelepedni készült, éppen az ô grundjuk. — Ha legalább néhány métert hagytak volna nekünk szabadon — mondta a házmester —, hogy mentô, tûzoltó stb. megközelíthessen bennünket! De annyira közel jöttek, hogy a ketrecek szinte a tömbház falához tapadtak! A

vadállatok szinte benéztek a földszinti, meg az elsô emeleti ablakokon. Vannak, akik félnek az ablak alatt morgó oroszlánoktól... Borzalmas volt már elsô este a teve- meg zebravizelet szaga. Képzeljék el, mi lett volna öt nap után?

***

Mivel a Humberto-cirkusz nem fogadta el a helyzetet menteni próbáló polgármesteri hivatal Grigorescu negyedi ajánlatát, felszedte sátorfáját. Ily módon a Kolozsvár hírnevének egyáltalán nem használó incidens részleteit már nagyon nehéz kideríteni. Legvalószínûbb az, hogy mindkét oldalon mulasztások történtek: a polgármesteri hivatal például csak 400 négyzetmétert engedélyezett, a cirkusz viszont 1500-at foglalt el. Tíz méter kellett volna legyen a minimális távolság az állatketrecek és a tömbház között: ezt sem tartotta be a Humberto-cirkusz. De: hogyan lehet egy afrikai vadállatokat foglalkoztató mûvészegyüttest egy rendkívül forgalmas kolozsvári útszakasz mentén, egy tömbház közvetlen közelébe, a gyanútlan — nem feltétlenül oroszlánordításhoz szokott — lakók ablakai alá letelepíteni?

Szabó Csaba

Tegnapi, tévesen megjelent sajtóhírünkkel szemben nem a részvényesek közgyûlése, hanem a Clujana igazgatótanácsa ült össze megvitatni a vállalat vezetôsége által javasolt átszervezési tervet. A javaslatot az április 14-én sorra kerülô részvényesek közgyûlésének kell elfogadnia.

Az átszervezési terv szerint 970–1200 alkalmazott kerülne elbocsátásra. Ehhez a számhoz a szakszervezetek is ragaszkodnak, ugyanis jóval több ember elbocsátása is szóba került. A tömeges munkanélküliség egymagában azonban nem oldja meg a Clujana súlyos pénzügyi helyzetét. Ez ügyben is tárgyal a mai nap folyamán a vállalat vezérigazgatója az Állami Tulajdonalap elnökével, Radu Sârbuval Bukarestben, akitôl a vezetôség azt várja el, hogy a FPS garanciavállalással juttassa hitelhez a megrendeléseit pénzhiány miatt legyártani nem tudó kolozsvári nagyvállalatot.

(m. j.)

Az Egészségügyi Világnap alkalmából tegnap Kolozsváron konferenciát tartottak. A meghívottak közt jelen voltak a kórházak vezetô professzorai, a kerületi rendelôk orvosai, a mentôs központ képviselôi, valamint az egészségügyi szakszervezetek vezetôi. A téma a háziorvos szolgálat és az egészségügyi biztosítás beindításának gondjai, azok az akadályok, amelyek miatt immár egy éve húzódik-halasztódik az új rendszer rendes mûködése. Ennek kapcsán számos ötlet és javaslat hangzott el, amelyeknek megvalósítása viszont minden esetben pénzkérdés. Javaslatot tettek arra, hogy minden orvosi rendelô számítógépes nyilvántartással legyen felszerelve, ami megkönnyítené az orvos munkáját, aki enélkül szolgálati idejének felét papírmunkával tölti el. A másik fontos téma volt a szociális gondozás, a kórházak gyógyszerellátása. A mentôsök képviselôi ezúttal nem a fizetésre panaszkodtak, mint inkább a mentôkocsik lerobbant állapotára. Néhány kocsit kivéve, az egész mentôkocsiparkot fel kellene újítani. Hogy kitôl fognak erre támogatást kapni és mikor, arra nem tudott senki válaszolni.

Egészségügyi világnapi kongresszusokon általában sikerekrôl, eredményekrôl szoktak beszámolni. Nálunk, sajnos, fôleg a gondok és kudarcok voltak napirenden.

H. Gy.

A képünkön látható Szûcs József (30) már a rácsok mögött van, felbujtóját, Vladimir Stoikovici moldovai állampolgárt azonban még mindig körözik. A bûnszövetkezet tavaly júliusban, egy Mãrãsti téri mulatóban jött össze, s az új barátságból fakadó bizalom jegyében Stoikovici át is adott 150, a késôbbi rendôrségi szakvélemény szerint meglehetôsen jól sikerült fénymásolatot Szûcsnek. A kolozsvári fiú egyszerû és nagyszerû módszert választott a hamisított 100 dollárosok forgalomba hozására: a Piata de la A la Z hirdetései nyomán személyesen jelentkezett 13 lakcímen, ahonnan különbözô tárgyakat vásárolt föl. A Sanyo, Telefunken és Nokia márkájú színes televíziókészülékekért, a két külföldi eredetû hôközpontért, a három maroktelefonért, a légkondicionáló berendezésért, az ezüstróka bundáért és a videofelvevô-készülékért természetesen a hamisított bankókkal fizetett. A külsô szemlélô számára legmosolytkeltôbb esete tavaly október 24-én volt, amikor egy Philips márkájú maroktelefon mellett, visszajáró pénzként, 40 „igazi" dollárt is kapott a hamisított százasért cserébe!

Az egyezség szerint az anyagi javak értékesítésébôl származó bevétel fele a foglalkozás nélküli, büntetett elôéletû Szûcsöt illette volna. A több mint egy hónapja tartó nyomozás eddigi állása szerint 56 bankó került szerencsére csak ideiglenesen forgalomba, az anyagi kárt pedig mintegy 50 millió lejre becsülték fel. Szûcs azt állítja, hogy a megmaradt „zöldhasúakat" elégette. De minthogy erre eddig semmilyen bizonyíték nincs, feltételezik, hogy hamisított százasok valahol még lapulnak. Ezért megkérik mindazokat, akik Szûccsel az „áldásos tevékenysége" négy hónapja, azaz 1998 novembere és 1999 februárja között kapcsolatba léptek, ellenôriztessék az eladásból származó valutát: könnyen meglehet, hogy hamis.

Turós-Jakab László

Meg nem erôsített információk szerint a közeljövôben akár tízszeresére emelkedhetik az állami ingatlanok lakói által fizetett bér. A kolozsvári polgármesteri hivatalban mûködô Állami Ingatlan Igazgatósághoz még semmiféle hivatalos okirat nem érkezett ez ügyben. Egyelôre annyi bizonyos, hogy létezik egy kormányhatározat, amely a lakbérek megemelésérôl rendelkezik.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]