 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1999. április 9.
(XI. évfolyam, 81. szám)
Tegnap Bukarestben is bemutatták annak az RMDSZ-megrendelésre készült felmérésnek az eredményeit, amelyet az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja (EVK) végzett a romániai magyarok körében az általános közhangulatról, a szövetség tevékenységének a megítélésérôl, a román–magyar viszony alakulásáról.
A szakemberek úgy értékelik: a romániai magyarok valamivel bizakodóbbak, derûlátóbbak, mint román társaik, jóllehet mind a magyarok, mind a románok döntô többsége úgy látja, hogy az ország sorsa egyáltalán nem alakul jól. Arra a kérdésre tehát, hogy jó vagy rossz irányba haladnak az ország dolgai, a romániai magyarok 67 százaléka adott negatív választ, míg a Metro Media márciusi, az össznépességre vonatkoztatott hasonló felmérésében a megkérdezettek 74 százaléka vélekedik hasonlóan. A Metro Media szerint az össznépességnek alig 18 százaléka látja úgy, hogy a dolgok esetleg jó irányba fordultak volna. Az EVK szerint a romániai magyarok „két fokkal" optimistábbak: körünkben 20 százalék ez az érték.
Nemzeti közösségünk 20 százaléka teljes mértékben, 49 százalék inkább, 28 százalék nagyrészt elégedetlen jelenlegi életkörülményeivel, s csak alig két százalék mondhatja magáról, hogy elégedett. (A többiek nem tudják, vagy nem válaszoltak.); 8 százalék szerint sokkal rosszabbul, 31 százalék szerint valamivel rosszabbul, 23 százalék szerint hozzávetôleg ugyanígy, 24 százalék szerint valamivel jobban, 1 százalék szerint pedig sokkal jobban fogunk élni egy év múlva. Múlt év februárjához viszonyítva 9 százalék sokkal rosszabbnak, 32 százalék valamivel rosszabbnak, 38 százalék hozzávetôleg ugyanolyannak, 17 százalék valamivel jobbnak, 2 százalék sokkal jobbnak ítélte meg jelenlegi életkörülményeit.
Az elmúlt évek parlamenti vagy önkormányzati választásai bebizonyították: egyre nehezebb mozgósítani a magyar közösséget. Ezt a szomorú valóságot tükrözik a következô adatok is: arra a kérdésre, hogy melyik politikai pártra szavaznának a magyarok, amennyiben a jövô vasárnap lennének a választások, a megkérdezettek 44 százaléka egyáltalán nem menne el szavazni (!), 48 százaléka az RMDSZ-re, 3 százalék a konvencióra, 4 százalék pedig más pártra szavazna. Románia magyarságának a bizalmát legnagyobb mértékben az egyházak (85%), a magyarországi tévéadók (82%), illetve az RMDSZ (77%) élvezi. Ezt követi az állam elnöke (63%), a román tévéadók (56%), a helyi önkormányzat (50%). Utolsó helyen vannak a szakszervezetek (29%), a parlament (25%), a Román Hírszerzô Szolgálat (16%), illetve más politikai pártok (13%).
A romániai magyarok szerint az ország legfontosabb problémái az infláció, a munkanélküliség, az életszínvonal esése, az adók. A megkérdezettek úgy látják, hogy az RMDSZ-t leginkább az anyanyelvi oktatás, az anyanyelv használatának a közigazgatásban való biztosítása, a kulturális és a területi autonómia, az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdése foglalkoztatja a leginkább. Véleményük szerint azonban az RMDSZ-nek — amennyiben kormányon marad — legalább ilyen mértékben kell foglalkoznia az életszínvonallal kapcsolatos kérdésekkel, a munkanélküliség megszüntetésével. A felmérést elemzôk ezzel kapcsolatban megjegyzik: a fontossági sorrendek között fennálló és jelentôsnek mondható diszkrepancia nem vezet feltétlenül elidegenedéshez, ugyanis elsôsorban az egyéni és közösségi célok között mindig is fennálló hangsúlyeltolódásról van szó. Az RMDSZ-tôl legalább ugyanúgy elvárják, hogy politikájában bizonyos közösségi célokat továbbra is elôtérbe helyezzen, de ugyanakkor azt is, hogy érzékenyebb legyen az életszínvonal alakulására.
A megkérdezettek 71 százaléka szerint amióta az RMDSZ kormányon van, nagymértékben a romániai magyarság jogaival foglalkozik, 14 százalék úgy látja, hogy kizárólag a magyarok jogait tartja szem elôtt, 7 százalék szerint alig foglalkozik a magyarság jogainak megvalósításával, 1 százalék szerint semmit sem tesz jogaink érvényesítéséért.
Az RMDSZ kormányzati tevékenységével kapcsolatban a megkérdezettek 61 százaléka úgy ítéli meg, hogy ez idô alatt voltak konkrét megvalósítások, 58 százalék szerint attól függetlenül, hogy mennyit sikerült elérni ez idô alatt, fontos volt bebizonyítani a román közvéleménynek, hogy megbízhatnak bennünk, 12 százalék szerint az egész csak arra volt jó, hogy a románságot még jobban a magyarok ellen fordítsák, 13 százalék viszont úgy látja: semmit sem sikerült megvalósítani abból, amit felvállaltak. Ami pedig a kormányból való kilépést illeti: 46 százalék szerint csak akkor sikerül véghez vinni a néhány megkezdett dolgot, ha az RMDSZ tagja marad a kormánynak. 32 százalék szerint azért nem jó kilépni, mert akkor azt fogják mondani, hogy a legnehezebb pillanatokban nem tartottunk ki, 5,4 százalék szerint semmi okunk bent maradni, 3,7 százalék szerint pedig azért nem érdemes a kormányban maradni, mert a koalíciós partnerek annyira magyarellenesekké váltak, hogy nincs mit ott keresni többet. Ennek értelmében 78,8 százalék voksol a kormányban való további részvétel mellett, és 9,1 százalék ellene. (További részletek következô lapszámainkban.)
Góger Ferencet, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének a kolozsvári körzetekkel való kapcsolattartásért felelôs új alelnökét kérdeztük: milyen konkrét tervei vannak az elkövetkezôkben?
— A menedzseri szervezést tartom alapvetô feladatomnak. A körzetekkel sikerült elég jó viszonyt kialakítanunk. Idônként találkozunk, és megbeszéljük az idôszerû kérdéseket. Sajnos, még mindig vannak fehér foltok a városban. Sokan nem szerepelnek az RMDSZ nyilvántartásában. Az elkövetkezôkben meg szeretnénk keresni ezeket a személyeket, hogy a város magyar lakossága számon tartsa egymást. Mivel az anyagi nehézségek miatt nagyon sokan nem tudják kifizetni a tagsági díjat, korábban megállapodtunk abban, hogy a tagsági díj összege egy autóbuszjegy ára legyen. Újabban úgy döntöttünk, hogy bármilyen felajánlott összeget elfogadunk, hiszen egyre több az alacsony jövedelemmel rendelkezô személyeknek a száma. Húsvét elôtt több körzetben harmincezer lejes értékû ajándékcsomagot osztottunk ki a rászorulóknak.
— Hogyan magyarázza azt, hogy az utóbbi években növekedett a szervezettel szembeni érdektelenség?
— Sajnos, sokan kiléptek az RMDSZ-bôl. Egyesek azzal magyarázzák távozásukat, hogy elveszítették a szervezetbe vetett hitüket. Mások nem voltak megelégedve az RMDSZ politizálásával, és mindenképpen változást akartak. Vannak olyanok, akik egyszerûen kijelentették, hogy nem akarnak többet RMDSZ-tagok lenni. Ismerek olyan értelmiségieket, akik azért maradtak ki az RMDSZ-bôl, mert vagy csalódtak a szervezetben vagy más elfoglaltságot találtak. Nagyon szeretnénk, ha az emberek visszanyernék az RMDSZ-be vetett hitüket, és ellensúlyozni tudnánk a csalódottságot.
A kolozsvári ügyészség írásban értesítette Sabin Ghermant, hogy nem indítanak bûnvádi eljárást ellene abban a „hazaárulás-ügyben", amelyet az RTDP, NRP és RNEP helyi szervezete próbált meg a fiatal tévészerkesztô nyakába sózni. Vasile Chis, Kolozsvár fôügyésze kiemelte, hogy az Elegem van Romániából kiáltvány és általában Sabin Gherman véleménynyilvánításai nem olyan természetûek, hogy Románia területi egységét veszélyeztetnék. — Mivel az ügyészség „ártatlannak" talált — mondta Gherman —, elhatároztam, hogy most én verem el a port a „hivatásos nemzetmentôkön": Húsvét után beperelem ôket becsületsértés, rágalmazás és zaklatás vádjával. Kíváncsi vagyok, milyen képet fognak vágni hozzá?
A Mezôgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az 1998/165-ös törvény értelmében mezôgazdasági termelôk hitelezését szolgáló pénzalapot hozott létre. Ebbôl valamennyi bank részesedett, és a kapott összegbôl saját rendszere szerint gazdálkodik.
Hitel a növénytermesztés és állattenyésztés különbözô költségeinek fedezésére igényelhetô. Magántermelôk, családi agrárvállalkozások, mezôgazdasági érdekeltségû cégek, földbérlôk részesedhetnek belôle.
A hitel igényléséhez benyújtott kérvényhez csatolni kell a földtulajdonosi igazolványt (birtoklevél), a telekkönyvi nyilvántartást igazoló iratokat, bérlôk esetében pedig a földbérleti szerzôdést. A termelônek azt is bizonyítania kell, hogy az állammal vagy bankokkal szemben nincs tartozása. A dossziénak tartalmaznia kell a hitelezendô költségek Agrárkamara által láttamoztatott számításait.
Az Agrárbank az alábbi tevékenységi területekre nyújt hitelt: gabonafélék, olajos növények, ipari növények, zöldségfélék, burgonya, szôlô és gyümölcs termesztésének költségeire. Állattenyésztésben a hús- és tejtermelésre, valamint tenyészfeljavítás céljából kialakított szarvasmarha-, sertés és juhállományok tartásának, tenyésztésének költségeire igényelhetô kölcsön. Hitelbôl lehet fedezni a fogyó anyagok beszerzését, más vállalatok által elvégzett szolgáltatások ellenértékét.
A Banc Post rövidre fogott hitelpolitikája a következô: növénymagvak és palántok, állati takarmányok, mûtrágyák, növényvédô szerek beszerzésének költségeit és az igényelt szolgáltatások ellenértékét hitelezik.
Noha a bankok többnyire ugyanazon költségtételekre adnak kedvezményes hitelt, jó lesz elôre megérdeklôdni, hogy mire igényelhetô kölcsön. Ennek alapján kell benyújtani a költségvetési tervezetet. Az Agrárbank és a Banc Post az Agrárkamara szakemberei által ellenôrzött költségvetési összegek 80 százalékáig nyújt kölcsönt. A kamat nagysága ingadozó: jelenleg évi 41%. A hitelezés idôtartama 1 év. Idejében visszafizetett agrárkölcsönök és kamatok esetében — akormányrendelet szerint — a bank elengedi a hitelkamat 70 százalékát. A hitelt ingatlangaranciával kell biztosítani.
A lej az idén reálértéken 15–20 százalékkal fog leértékelôdni — közölte szerdán a jegybank kormányzója. A központi pénzintézet korábbi elôrejelzése még 10 százalékos reálleértékelôdéssel számolt 1999-re, 32 százalékos infláció mellett.
Mugur Isãrescu szerint a román gazdaság idei finanszírozásában egyelôre több mint 4 milliárd dolláros lyuk tátong. A 2 milliárd dollárra várható folyómérleghiány finanszírozása mellett 2,6 milliárd dollárnyi külsô adósságtörlesztési kötelezettségnek is eleget kell tenni — mondta a jegybank elsô embere. A kormányzó szerint a lej 15–20 százalékosra becsült idei reálleértékelôdése lendületet adhat az exportnak, s visszafoghatja az importot, ami elôsegítheti a folyó fizetési mérleg hiányának csökkentését.
Isãrescu — részletek említése nélkül — hozzátette: Románia az idén 5,2 milliárd dollárnyi külsô pénzügyi segélyben részesülhet, „ennek feltétele azonban a következetes reformprogram véghezvitele". A jegybanki vezetô szerint Románia akkor lehet ismét része a nemzetközi pénzügyi vérkeringésnek, ha központi tartalékai 3,5–5 milliárd dollár közötti szintre emelkednek, s a külsô egyensúly hiánya a bruttó hazai termék 3–4 százalékára süllyed a mostani 7 százalékról. A központi pénzintézet devizatartalékai jelenleg nem haladják meg a 1,5 milliárd dollárt.
Korunk Galéria
Kádár Tibor festômûvész és grafikus emlékkiállítását Kántor Lajos és Jakobovits Miklós nyitja meg ma 13 órakor. A mûvészi mûsorban fellép Vitályos Ildikó színmûvésznô és a Concordia vonósnégyes (Márkos Albert, Botár Gerô, Olimpiu Moldovan, Török Béla).
CENTENÁRIUMÁT ÜNNEPLI A TORDASZENTLÁSZLÓI NÔI KÓRUS április 10-én, szombaton 12 órától a református templomban és a mûvelôdési házban. A rendezôk minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
AZ RMDSZ TORDASZENTLÁSZLÓI SZERVEZETE április 11-én 16 órára falugyûléssel egybekötött tisztújító közgyûlésre hívja tagjait és a falu lakosságát.
Multikulturális nevelés
A multikulturális nevelésrôl rendez szemináriumot április 12–17. között a Bethlen Kata Diakóniai Központban az Ifjúsági Békemozgalom a Peuples d’Ici et d’Ailleurs franciaországi székhelyû nemzetközi szervezettel karöltve. Az elôadások a kulturális, vallási és etnikai változatosság gazdag témakörét ölelik fel. A szervezôk remélik, hogy a megbeszélések során még inkább nyilvánvalóvá válik: a kultúrák sokfélesége a jelenlegi társadalmak állandó kísérôje.
A megbeszélések április 12-én reggel 9 órakor kezdôdnek. Az elsô nap a multikulturalitás fogalmát elemzik és országonkénti értelmezési módozatait tárgyalják meg. 13-án a francia oktatási rendszerben érvényesülô multikulturalitásról, 14-én a vallás szerepérôl, 15-én az állam és a nevelés kapcsolatáról, 16-án a különbözô országok vallási nevelésérôl, míg 17-én az állam és a kulturális sokféleség viszonyáról tárgyalnak.
— Miért nem akarja kikézbesíteni a posta a nyugdíjakat?
— Mert csak a nyugdíjasoktól kap borravalót, az államtól nem.
Fél évszázaddal ezelôtt, az átkos tanügyi reformot követô esztendô-ben, egyszerre felvételiztünk — igaz, más és más szakon — az egykori Bolyai- egyetemen. Mindketten a hatalmi tollvonással megszüntetett patinás Református Kollégiumból, ô a Bolyaiak iskolájából, Marosvásárhelyrôl, jómagam Apáczai Csere János hajdani scholájából, a kolozsváriból érkeztem.
Bár külön úton folytattuk tanulmányainkat, a sors kifürkészhetetlen játéka révén nem sokkal késôbb gyakran föltûnt a mi évfolyamunkon is. Végül annyi köze lett gárdánkhoz, hogy évfolyamtársnôink közül választotta hitvesét, az ôt most leánygyermekükkel, Anikóval és annak családjával gyászoló Gertrúdot.
Dr. Balogh Dezsôvel nem egészen három évvel a felvételi vizsga után az akkori Igazság napilap szerkesztôségében lettünk kollégák. Ô mint a sport iránt is élénken érdeklôdô és a kéziratokban fölbukkanó nyelvtani és stiláris helytelenségeket kijavító, de szóban is érvelô, okító szerkesztôségi titkár.
Kosztolányi Dezsôvel együtt vallotta és követendôként állította, hogy a nyelv, az újságírás nyelve is az anyanyelvnél kezdôdik és végzôdik. Csak az anyanyelv alkalmas a lélek kifejezésére. Mindig figyelmeztetett és emlékeztetett, hogy anyanyelven írni nem egyszerûen fogalmazás, hanem egyben a lélek lélegzése is.
Nemcsak nyelvészeti helytelenségek, de tárgyi hibák, logikátlanságok is gyakran kihozták sodrából. Személyes élményként ôrzöm élénk vitáját az emlékezetes londoni 6:3-as mérkôzést követôen az akkori tartományi propagandaosztály vezetôjével és a sajtó- és kiadóigazgatóság (a mindenható cenzúra) helyi fôkorifeusával, hogy a cikkem címében a magyar labdarúgás sikereként feltüntetett gyôzelmet miért tulajdonították belejavításukkal az egész szocialista sport dicsôségének?!
Balogh Dezsô hét év után nem találta elegendônek a szerkesztôségi munkát, többre vágyott, mást akart. Az egyetemen a magyar nyelvszakos ifjúság oktatójaként dolgozott tovább, közmegelégedésre, több mint három és fél évtizeden át. Alkalmam volt megtapasztalni, mekkora buzgalommal és fáradhatatlan energiával gyûjtötte össze, dolgozta föl és írta meg doktori disszertációját Horváth Imre költôi szókincsérôl (ezt szakmai körökben a hazai magyar irodalomban elôször készített teljes költôi szótárnak tekintik). Gyakran olvashattuk nyelvészeti és stilisztikai írásait, tanulmányait. Igaz szerelmese volt a jelenkori magyar nyelvnek. Itt a sors kifürkészhetetlen játéka folytán, életpályánk derekán ismét közvetlen kapcsolatba kerültünk. Kollégák lettünk újból. Már annyiban, hogy levelezô tagozatos diákként nála kellett vizsgáznom...
Dezsôke, Tanár úr! Isten nyugosztaljon! Pihenj békében!
• Adócsalásért indult bûnvádi eljárás a kolozsvári Mircea Laurentiu Costin (33) ellen. A Fler Compex Kft. tulajdonosát azzal gyanúsítják, hogy februárban Bodonkúton pénzügyminisztériumi engedély nélkül üzemeltetett két, „félkarú rabló"-ként ismert játékautomatát.
A közel 2 millió lejes bevétel nem került a cég nyilvántartásába, s a további könyvelési szabálytalanságokat gyanító pénzügyôrség tüzetes ellenôrzésbe kezdett. Costin szabadlábon védekezhet a vád ellen, a kár megtérítése céljából pedig biztosítási intézkedéseket foganatosítottak.
• Minôsített lopás vádjával vizsgálják Daniel Vasile Muresan (22) dési foglalkozás nélkülit. A vádirat szerint január 19-rôl 20-ra virradó éjjel a fiatalember betört a dési 4-es számú óvodába, ahonnan 4,75 millió lej értékben „szajrézott".
Muresan vizsgálati fogságban van, tette 3-tól 15 évig terjedô börtönbüntetéssel sújtható.
• Öttagú bûnszövetkezetet lepleztek le a tordatúri ôrsön. Az érdekes módon kivétel nélkül a Porumb családnevet viselôk februárban 118, összesen 2,8 millió lejt érô fát vágtak ki. A bányabükki Cãlin Gligor (30), valamint a tordatúri Ovidiu Mihai (21), Alexandru (28) és Silvestru (33) szabadlábon védekezhet a lopás vádja ellen, a kár megtérült.
• Deszkát és mezôgazdasági eszközöket lopott el keddrôl szerdára virradó éjjel Constantin D. magyarvistai gazdaságából az a kéttagú bûnszövetkezet, amelyet a magyargorbói ôrs rendôrei lepleztek le. A minôsített lopás vádja ellen szabadlábon védekezhetô Muresan testvérektôl, Radutól (24) és Marineltôl (27) visszaszerezték a 800 ezer lejt érô tárgyakat.
A Fogyasztóvédelmi Hivatal Kolozs megyei kirendeltsége az elmúlt hónapban 218 vállalatnál tartott ellenôrzést és 155 esetben vettek fel kihágási jegyzôkönyvet. A törvényes termelôi és szolgáltatási elôírások megszegése miatt 97 büntetést szabtak ki, összesen 80 millió 575 ezer lej értékben.
A márciusi ellenôrzések során a megyében közel kilencvenmillió lej értékben rendelték el rossz minôségû áruk kivonását a forgalomból. Néhány példa: 133 kg hús és húskészítmény (4 millió 616 ezer lej), 10 kg fagyasztott makrahal (225 ezer lej), 138 kg hússal elkészített száraztészta (3 millió 485 ezer lej), 740 kg édesipari termék (24 millió 99 ezer lej), 7426 kg narancs (44 millió 816 ezer lej), 76 különbözô kozmetikai termék (766 ezer lej).
A lakosság 75 bejelentésébôl a hónap végéig 57 elintézôdött. A szakemberek 32-öt találtak megalapozottnak, és ezeket az áru kicserélésével vagy annak ellenértéke visszaszolgáltatásával rendeztek. Kolozsváron 134 bolt ellenôrzésekor 61-ben tapasztalták, hogy a kenyér és a nem csomagolt élelmiszerek esetében nem tartják be az egészségügyi elôírásokat, ami 24 millió 300 ezer lejnyi büntetést vont maga után. Az ellenôrzést áprilisban is folytatják.
Pontosabban szólva, egész Horvátország. Csütörtökön a Bánffy-palotában nyitották meg azt a plakátkiállítást, amely a régi hagyományokra visszatekintô, fejlett horvát idegenforgalmat népszerûsíti.
Az avatóünnepségen Livia Drãgoi múzeumigazgató kifejezte reményét, hogy a rendkívül látványos rendezvény modellként szolgál majd a hazai turisztikai szakma számára, amely jelenleg eléggé szerény eredményeket képes csak felmutatni. Niko Beznalin, a Horvát Köztársaság bukaresti nagykövete szerint aki egyszer felkereste az ô országát, és felejthetetlen vakációt töltött ott, feltétlenül vissza fog térni oda. Peter Susner nagykövetségi tanácsos a kiállítást nemcsak turisztikai jellegûnek, hanem kulturálisnak is nevezte, hiszen a páratlan természeti látványon kívül az UNESCO védelmét élvezô mûemlékek plakátjai is láthatók.
Dubrovnik (Raguza), Split (Spalata), Zágráb, Eszék és a többi helység mellett, a Pola-félsziget, a Dolomitok, a plitvicei nemzeti park tizenhat tava és egyéb emberi-természeti csodák a romániaiak számára vízum nélkül is elérhetôk. A lényeg azonban az Istria-félszigetet, Dalmáciát és a horvát Riviérát magában foglaló 5790 km hosszú tengerpartra terelôdik. Ahol augusztusban az Adria vize átlagosan 25 C fokos, ahol a szigetvilág utolérhetetlenül gazdag látványosságban és napfényben (Hvar szigetén, például, évente 2718 órát süt a nap), ahol a külföldi turista világszínvonalúan kulturált kiszolgálásban részesül. És mindenekelôtt érvényesül a horvát közmondás: „Jobb valamit egyszer látni, mint százszor hallani". Legalább most, a Bánffy-palotában.
A Gyôri Padlásszínház vendégszerepel április 9-én, este 7 órakor a kolozsvári színházban. De mi lett a nôvel? — kérdezi a gyôriek stúdióelôadásának címe, melynek szövegét a rendezô Kiss Csaba írta, Csehov novellái alapján. A kerettörténet szerint valamikor a múlt század végén három csóró orosz gyalogszínész elindul a végtelen, forró országúton Bikulin bankár estélyére. Útközben egyikük, Jura, történeteket, pletykaízû sztorikat mesél az összorosz társasági élet egyik mitikus nôjérôl, Bikulin bankár unokahúgáról, Irináról. A különös dramaturgiájú elôadásban szerelmek és csalódások, kivégzések és foghúzások, öngyilkosságok és ellenvonatok kavarognak Irina Bikulina ártatlan, mégis felkavaróan buja, szenvedélyes alakja körül. A játék végén minden titokra fény derül — a legvégsôre is —, és megelevenedik a férfivágy örök tárgya, az a bizonyos legendás Nô.
Szereplôk: Gyabronka József, Horváth Lajos Ottó, Honti György.
A mûvelôdési ház színházterme szinte tejes egészében megtelt a Horváth Béla Stúdiószínpad április 7-i elôadásán. A négy bohózatból összeállított elôadás valódi jókedvet, derût lopott a közönség szívébe (ami nem mondható el a „nagy" színház elôadásairól, ahol alig 20–30 ember lézeng esténként).
Rejtô Jenô Herkules bonbonja, valamint Az erôszakos Faragója mellé igen ötletesen épült be Nóti Károly Madame Sabinja és A motorja. Mind a négy bohózat két szóval jellemezhetô: félreértések vígjátéka.
Az elôadók közül, eredeti szándékom szerint, senkit nem akartam külön kiemelni, de néhány nevet érdemes megjegyeznünk. Így, Balogh Ádámról elsô látásra nehéz eldönteni, hogy amatôr vagy hivatásos színész. Minden mozdulata, hanglejtése a helyén volt, sugárzott belôle a szellemesség. Kitûnô alakítást nyújtott Kerekes Árpád, Rejtô Herkules bonbonjában. Kovács Lajos valódi színész orgánummal rendelkezik. Kerekes Editrôl nyugodtan elmondható, hogy a színpadra született. Az erôszakos Faragó-ban szinte mindent bemutatott, amit egy fiatal színésznek tudnia kell.
Az elismerést, tapsot minden szereplô megérdemli: Benkô Izabella, Fenyák Magdolna, Balogh Zsuzsa, Kovács Enikô, Osváth János és Takács Attila.
Vitályos Ildikó mûvésznô rendezésén meglátszott, hogy nagy hangsúlyt fektetett a helyes beszédre, a mozgásra és mimikára (bohózatban a színész hajlamos túljátszani szerepét, ami ezen az estén nem fordult elô), anyanyelvünk szép kiejtésére. Tanítványai a legjobbat hozták ki magukból ezen az elôadáson.
Ha a társulatnak sikerül együtt maradnia (talán kissé kibôvülten), és megmarad bennük a lelkesedés, a színjátszás iránti szeretet és alázat, esély van arra, hogy Kolozsvárnak ismét legyen egy „harmadik" színháza. Amire igencsak szükség volna.
Nyílt levél jelent meg az Erdélyi Naplóban, melyet átvett a Romániai Magyar Szó is. A címzettek: Orbán Viktor miniszterelnök, Martonyi János külügyminiszter és Németh Zsolt, a külügyminisztérium politikai államtitkára. A szerzô, Ferenczes István csíkszeredai író, a Budapesten megrendezett magyar–magyar csúcstalálkozóra utalva leírta: hiányérzete van, mert a találkozónak volt egy nagy hiányzója, mégpedig a moldvai csángómagyarok képviselôje. A szerzô a húsz-harmincezres magyarországi románság elementáris jogának nevezte a gyulai ortodox püspökség megalakulását, ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a moldvai csángómagyarok nemcsak jogilag, politikailag, hanem fizikailag is veszélyeztetettek.
A szerzô véleménye szerint „a politika egyensúlyozó nagy mérlegén kisebb kilengése lenne ama mutatónak, ha a két serpenyôbe a magyarországi románság mellé nem a kétmillió körüli erdélyi magyarságot, hanem az ötven-hatvanezres moldvai csángómagyarságot lehetne helyezni." Nyílt levelében felveti: „az RMDSZ, amikor szervezett összromániaságát kell hangsúlyoznia, valóban hangoztatja, hogy a csángómagyarokat is képviseli, ám ez a képviselet enyhén szólva hiányos. Ismereteink szerint az egy Kötô Józsefen kívül alig foglalkozik valaki az RMDSZ nagypolitikusai közül ügyeikkel... De nem tudok egyetlen Hargita vagy Kovászna megyei szenátorról, parlamenti képviselôrôl sem, aki ’90-tôl errefelé, legalább egy kirándulás erejéig, felkereste volna ôket otthonukban."
Ferenczes István a következô megállapítással zárja nyílt levelét: „A Vatikán a moldvai csángómagyarokat mint magyarokat leírta". Végezetül pedig felteszi a kérdést: „Leírta volna a moldvai csángómagyarokat Magyarország is, a jelenlegi magyar kormány is?"
— A FIDESZ vezette magyar kormány valóban leírta a moldvai csángómagyarokat? — tette fel a kérdést az MTI-Press a nyílt levél egyik címzettjének, Németh Zsolt külügyi politikai államtitkárnak.
— A kérdés ilyen felvetése is botorság, mert a FIDESZ ellenzéki korában és kormányzati erôként is mindig támogatta a moldvai csángómagyarok ügyét. Orbán Viktor a FIDESZ elnökeként a ’90-es évek eleji nagy árvíz idején fontosnak tartotta, hogy elmenjen Szabófalvára, Lészpedre és a többi csángók által lakott településre. A FIDESZ lehetôségei szerint megteremtette a csángómagyar közösség támogatásának feltételeit. Azt sem szabad feledni, hogy minden lehetséges fórumon igyekeztünk felhívni a világ figyelmét a moldvai csángómagyarok sanyarú sorsára.
— Ezek szerint nincs ok panaszra?
— Tulajdonképpen arra a kérdésre kellene pontos választ adni, hogy kellôképpen képviseli-e a csángómagyarok ügyét az RMDSZ, a magyar kormány és a világ összmagyarsága. A magam részérôl a kormány nevében is elismerem, hogy nagyon komoly adósságaink vannak a moldvai csángómagyarsággal szemben, de az ügy az RMDSZ kompetenciájába tartozik. Nem akarok pálcát törni az RMDSZ felett, mert meggyôzôdésem, hogy számos erdélyi magyar politikus képviseli a csángómagyarok érdekeit. Kötô József mellett megemlítem Eckstein-Kovács Pétert, aki napirenden tartja az ügyet a kisebbségi minisztérium részérôl, de tudom, hogy Szilágyi Zsolt képviselô is interpellált a kérdésben.
— A budapesti magyar–magyar találkozón viszont nem voltak jelen a csángómagyarok képviselôi.
— Az Állandó Magyar Értekezlet jól átgondolt jogi struktúra szerint mûködik, amely kimondja: a találkozó ülésein a legitim parlamenti vagy tartományi képviselettel rendelkezô magyar politikai erôk vesznek részt, és véleményem szerint jogi értelemben az RMDSZ-nek a feladata képviselni a moldvai csángómagyarok érdekeit.
— Csángómagyar kérdésben mit tehet a magyar kormányzat?
— A moldvai csángómagyarok helyzete nem megnyugtató. Támogatjuk azt a törekvésüket, hogy szabadon vállalhassák identitásukat, hiszen ez a célja a Csángómagyar Szövetségnek is. Tudjuk, komoly nehézségekbe ütközik a magyar anyanyelvû oktatás. A magyar nyelvû szentmisék tartásához a katolikus egyház is ellentmondásosan viszonyul. Példák bizonyítják, amíg egy erdélyi plébános vállalja, hogy magyarul misézzen a moldvai csángómagyaroknak, addig ezt ott sokszor a saját papjaik tiltják meg.
— Az Önhöz is címzett nyílt levélben ez áll: „A húsz-harmincezres magyarországi románságnak joggal adott püspökség ellenében talán lehetett volna számukra is kérni egy-egy magyar nyelvû misét és anyanyelvük oktatását."
— Hadd kérdezzem meg: kinek kell kérni? A magyarországi románságnak azért tudtuk teljesíteni ezt az igényét, mert azt világosan megfogalmazták. Ebben a helyzetben is az az alapvetô kérdés, hogy artikulálódik-e vagy sem egy közösségnek az igénye. Nem tartom helyesnek, hogy egymáshoz méricskéljük a különbözô jogokat. Valamely közösséget nem attól függôen illet meg bármilyen jog, hogy milyen a helyzet a szomszéd országban, hanem azért jogosult bizonyos jogok gyakorlására, mert létébôl és emberi minôségébôl fakad, hogy szabadon vállalhassa önmagát. Más kérdés, hogy amennyiben egyértelmûen megfogalmazódik egy közösség igénye, az adott kormányzat igyekszik-e annak eleget tenni.
— Már tudjuk, hogy a pápa nem látogatja meg erdélyi híveit. Volt-e szándéka, eszköze a magyar külügyi tárcának, amellyel befolyásolhatta volna a pápa tervezett romániai látogatását?
— A legkülönbözôbb módon kifejezésre juttattuk a véleményünket. Fontosnak tartjuk most is, hogy a katolikus egyházfô keresse fel az egymilliónál is több erdélyi római és görög katolikust. Ez hozzájárulhatna az ortodoxia és a katolicizmus közötti együttmûködés kiteljesedéséhez, valamint a nemzetiségi választóvonalak lebontásához is.
— Tervezik-e a külképviselet bôvítését, nevezetesen is: mikor lesz magyar konzulátus Csíkszeredán?
— A kormány fontosnak tartja a külképviseleti rendszer bôvítését. Javasoltuk, hogy létesüljön konzulátus Csíkszeredán. A székelyföldi konzulátus nemcsak azért indokolt, mert oda nem terjed ki a kolozsvári konzulátusunk joghatálya, hanem azért is, mert itt él több mint félmillió magyar. Brassóban és Temesvárott is szeretnénk képviseletet nyitni, és azt már elmondhatom, hogy Konstancán napokon belül megnyílik a tiszteletbeli magyar konzulátus (ápr. 6-án megnyílt — a szerk. megj.). Felajánlottuk román kulturális intézet létesítését bármelyik magyarországi városban.
— Az utóbbi idôben gyakran került szóba a kettôs állampolgárság. Mi errôl az Ön véleménye? Egyáltalán: a kormány foglalkozik-e a kettôs állampolgárság valamilyen módon való megadásával?
— A kettôs állampolgárság mögött alapvetôen két dolog húzódik meg: az egyik a határátlépés ügye, a másik pedig a magyarországi jogi helyzet. A problémamentes határátlépés többféleképpen is megoldható, abban az esetben is, ha Magyarország tagja lesz az Európai Uniónak. A legkézenfekvôbb az lenne, ha továbbra is fennmaradna a vízummentesség az EU-tagországok irányában, mint ahogy Szlovákia esetében jelenleg is így van. Románia esetében is ezt az eredményes határôrizeti és védelmi rendszerhez kötik. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni: a vízumot nem azért találták ki, hogy megakadályozza a magyar–magyar kapcsolattartást. Már az Európai Unióban is vannak „nemzeti vízumok", ezek öt évre lehetôvé teszik a tetszôleges alkalommal történô belépést, sôt a munkavállalást is fél éven belül 90 napos idôszakra.
A kettôs állampolgárság gondolata mögött, sajnos, ott bujkál az a fájdalom is, hogy a határon túli magyarok sok esetben csak turistának érzik magukat az anyaországban. Ezen az állapoton kell változtatni! Meg kell teremteni annak a lehetôségét, hogy oktatási-kulturális és más jellegû többletjogokat kapjanak a határon túli magyarok. A frissen létrehozott Állandó Magyar Értekezletre és annak szakmai bizottságaira vár a feladat, hogy meghatározzák azokat a jogi és jogszabályi feltételeket, amelyek biztosítani fogják ezeket a többletjogokat.
II. János Pál pápa májusra tervezett romániai látogatása kapcsán Orbán Viktor miniszterelnök március közepén levelet intézett Angelo Soldano bíboroshoz, a katolikus egyházfô államtitkárához.
Az MTI kedden úgy értesült, hogy a levélben a kormányfô megpróbált közbenjárni az erdélyi magyar katolikusok érdekében, s kérte: amennyiben még alakítható II. János Pál májusra tervezett romániai programja, fontolják meg a pápai látogatás erdélyi területekre való kiterjesztésének lehetôségét is. Orbán Viktor azt is felvetette a levelében: ha a fôpásztori vizit mégsem terjed ki erdélyi területekre, a pápa szenteljen megkülönböztetett figyelmet a magyar híveknek. Gesztusként — javasolja a magyar kormányfô — négy püspökséget rendeljen látogatása alkalmával a gyulafehérvári érsekség alá.
Idôs ismerôsöm aggodalmas hangon telefonált be a szerkesztôségbe. Hihetetlenül rossz lóra tesz a kormány, ha a postások a nyugdíjakat nem fogják ezentúl a jogosultak lakására eljuttatni. Nem is annyira önmaga miatt telefonált a bácsi. Nyugdíjas györgyfalvi barátai jártak nála, inkább azokért izgult. Hiszen ô maga, bár eléggé magas a vérnyomása, s az öregség többi baja sem kerülte el, még talán el tudna menni havonta a postára, hogy azt a kis pénzt, amit azért a rengeteg munkáért manapság adnak, felvegye. De mit tegyenek majd a györgyfalvi ismerôsei? Ott ugyanis nincs postahivatal, ahová a nyugdíjért bemehetnének. Bizonyára a kormányzat arra számít, ezek majd autóbuszra szállnak, s bejönnek a pénzért Kolozsvárra. Csakhogy a buszjegy már jóval többe kerül, mint amennyi borravalót eddig a postásnak adtak.
Kétségtelen, hogy nyugdíjasok milliói kapták fel a fejüket a hírre, hogy a posta áprilistól felfüggeszti a nyugdíjak házhoz szállítását. Az intézmény azzal érvel, hogy azért a pénzért, amelyet az államtól újabban a pénz kihordásáért kap, egyszerûen nem éri meg ezzel foglalkozni. Ezt meg is mondták már januárban vagy februárban, s lám, márciusban máris több mint húszmilliárd lej veszteséget könyveltek el.
Persze, a nyugdíjasok ezt — tegyük hozzá azonnal: jogosan — kissé másképp látják. Elôször is, azért a pénzért, amely az új idôkkel immár csaknem semmivé zsugorodott, annak idején, évtizedeken át keményen megdolgoztak. Másodszor: a zömében idôs emberek közül nem mindenki örvend olyan egészségnek, hogy havonta elmenjen a postára, s ott a pénzéért esetleg órákig sorban álljon. Azt mondja erre a szaktárca, sebaj, majd kapnak fizetôkártyát, plasztik pénzt, s azzal bármelyik bankautomatánál felvehetik az ôket megilletô összeget. Így ráadásul mindaddig, amíg a kifizetésre sor nem kerül, a nyugdíj kamatozik is.
Nos, ezzel az elképzeléssel többszörösen baj van. A legnagyobb városokban is alig van néhány bankautomata, amelyek elôtt — amióta a diákság fizetôkártyán kapja az ösztöndíjat — legalább négy-öt személy áll állandóan sorban. Ha például Kolozsvár négy-öt ilyen gépe elôtt kell majd állniuk a város és a megye nyugdíjasainak is, a jelenség könnyen a nyolcvanas évek hússorának megismétlôdésévé avanzsálhat. Az idôs emberek nem ismerik ezt a technikát, tehát a feltehetôen rövid idôn belül majd erre szakosodó „jóakarók" áldozatává válhatnak.
A hírnek — érvelt idôs barátom — talán maguk a postások sem örvendhetnek túlságosan, hiszen a nyugdíjak kézbesítésekor kapott borravaló egészen csinos összeggel, a legszegényebb körzetben is legalább fizetésnyivel kerekítette ki jövedelmüket.
— Ha a koalíció ebbe belemegy, legalább négy-ötmillió szavazatot veszít a következô választásokon — mondotta ismerôsöm. Majd hozzátette: — Én biztosan nem fogok többé rájuk szavazni! Mert — magyarázta — az apjának annak idején, a második világháború utolsó hónapjaiban, amikor a front már a szomszéd utcában volt, a postás úgy hozta ki a nyugdíját, hogy átkúszta az utcát. Igen, a posta akkoriban posta volt. Mondtam neki, van nekem is erre példám. Városunk egyik néhai nagy nevû ötvösmûvészét kivezényelték a frontra. Az itthon maradt feleség pedig még hónapokon át megkapta a budapesti minisztérium által számára kiutalt ezüstöt. Amit még 1944 szeptemberében is pontosan kézbesített a posta. Persze, az is igaz, hogy szomszédunkban ismét háború dúl, de a postásnak még nem kell átkúsznia az utcát a pénzzel.
Igaza volt, amikor beszélgetésünk kezdetén azt mondta: rossz lóra tesz a kormány, ha erre az intézkedésre rábólint. Ha volt pénz új postaládák felszerelésére, új postásegyenruhákra, komputerekre, épületfelújításokra — amelyek a maguk során szintén dicséretes dolgok —, ha van pénz a hatalamas vezetôi fizetésekre és prémiumokra, akkor legyen azoknak a kis nyugdíjaknak a kézbesítésére is. Ha pedig ez nem lehetséges, egyszerûen szüntessék meg a posta ez irányú monopóliumát. Hogy ennek a posta szintén nem örülne? De akkor talán visszakapná a régi komolyságát. Amelyet, sajnos, már rég elvesztett — hogy plasztikusan és szalonképesen fejezzem ki magam.
„Nagyon hiszek a bolondokban; ezt hívják a barátaim önbizalomnak."
Rettentôen „mûvelt" Kolozsvár lakossága, fôleg zenei téren. De minek is vagy kinek is köszönhetô ez? Talán a helyi közszállítási vállalatnak, hiszen tudtával vagy tudta nélkül a kolozsvári buszokat és trolikat ellepték a mûkedvelô koldusok. Manapság már minden trolin vagy buszon találhatunk legalább egy koldust, ki „zeneszerszámmal" vagy „zeneszerszám nélkül" elhúzza a nótádat. Itt most nem az átvitt értelemben vett nótázásról beszélek, annak ellenére, hogy néha még az is elôfordul az éjszakai buszokon, hanem a szó szoros értelmében vett nótázásról.
A koldusok repertoárja rendkívül változatos: a füleket szaggató „tyúkszememre léptek" macskazenétôl a gyereknótáig, az „Ajutati-mã" koldusnótától a motyogásig minden benne van, így a hétköznapok kolozsvári embere megismerkedhet a zene mûvészetének különbözô vonatkozásaival. Manapság már mindenki énekel a buszokon, trolikon: cigányasszonytól, árvagyereken át, nyomorékig mindenki.
Valaha létezett városunkban is egy „koldusgyûjtô" szolgálat, de ez manapság, sajnos, nem igazán mûködik. Megértem, hogy gazdaságilag nehéz helyzetben van az ország és nincs pénz, amibôl fedezni a menhelyeket, de akkor honnan van pénz szobrokra és emléktáblákra? Netalántán a gólya hozza azokat? Ebben az esetben illene megkeresni a menhelyhozó gólyát is, hátha hoz a szerencsétleneknek tetôt a fejük fölé, ha nem is véglegesen, de legalább télen. Könnyû azt mondani „menjen el dolgozni" vagy „nicsak, ez is szimulál", de általánosítani ebben az esetben nem lehet, bármennyire is szeretnék ezt egyesek megtenni. Koldusok voltak, vannak és lesznek, és egyre többen, ha hiányzik az akarat segíteni rajtuk.
Az utóbbi idôben Kolozsváron és amúgy az ország többi részében is nagyon elszaporodtak a koldusok. Pénz ide, pénz oda, éppenséggel ideje tenni valamit, és ne azt számlálgatni, hány koldus jut egy négyzetméterre, s talán akkor majd nem fognak a trolikon és buszokon énekelni és a város népe sem lesz olyan „mûvelt", mint manapság népe.
a szövegkönyvet írta:
Albert István
Mikor megérkezel a pécsi vasútállomásra, ahhoz, hogy a fôépülethez eljuss, ahol a tervek szerint a téged várók tartózkodnának, jó sokat kell gyalogolnod. Szerencsére, hirtelen ötlet hatására, a tömeg sodrására hagyatkoztam, és néhány perc múlva egy étteremben találtam magam, ahol egybôl etetni kezdtek. Ily módon jól kezdôdvén a XXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományok Szekciója, hiszen ezt a hangzatos nevet viselte az a banzáj, melynek ürügyén meglátogathattam a háborúban álló szomszéd országot.
Ha már háborúról esett szó, a konferencián a szerbiaihoz hasonló barátságos állapotok uralkodtak, a harcban álló felek egymást méregették, árgus szemekkel figyelték a zsûrilistákat, hogy hol kinek a tanára, rokona, barátja, üzlettársa stb. található. Mondanom sem kell, hogy szó sem volt éjszakai kocsmáról, buliról és hasonló mulandó dolgokról: a tudomány precíz katonái éjnek idején stopperrel mérték, hogy tervezett elôadások másodpercre befér-e a megadott idôtartamba. Ugyanez a precizitásra való szinte beteges igény ellenben nem volt jellemzô a szervezôkre, akik hibát bakira halmoztak, a különbözô vetítôgépek és egyéb technikai eszközök szinte sosem voltak a megfelelô idôpontban a megfelelô helyen.
Pécs városa és békés lakossága egészen jól bírta a mintegy félezer bölcsész jelenlétét, akiknek invázóját csak tetézte a pont egy idôben zajló egyetemi színjátszó fesztivál. A teljesen virágba borult város tökéletes ellentéte volt az OTDK-nak és hangulatának, a díjkiosztás felháborodásaival, a sírvafakadó vesztesekkel. Színvonalas és kellemes hangulatú konferencia lett volna az OTDK, ha nem adtak volna akkora fontosságot neki azzal, hogy a Phd felvételiknél alapvetô feltétel az elôkelô helyezés.
Mindezek ellenére voltunk néhányan, akik nagyon jól éreztük magunkat, a Szenes klubnak nevezett kocsma csodás hangulata, a dzsesszzongorista kíséretében egészen jó estékhez biztosított keretet.
elnevezésû programját, amely olyan személyek költségeit kívánja részben fedezni, akik jelentôs külföldi rendezvényeken (kongresszusok, konferenciák), szemináriumokon, nyári egyetemeken és felsôoktatási továbbképzéseken szeretnének résztvenni.
A meghirdetett határidôk bármelyikére beadott pályázatok nyílt versenyben állnak egymással, a megítélt összeg a pályázó szakmai felkészültségétôl, valamint a tanulmányút fontosságától függ.
Az alapítvány az idén a következô szakterületeket támogatja:
— oktatás (társadalomtudományok, szociológia, politológia, pszichológia, pedagógia, történelem, idegen nyelvek, bölcsészet, média) és civil társadalom
— egészségügy (gyermekorvosi, sürgôsségi, általános orvosi ellátás)
— helyi közigazgatás
— jog (jogi reformok, európai uniós jogharmonizáció, emberi jogok, a büntetési intézmények reformja, a rendôrség reformja, jogtanácsadás)
— mûvészet és kultúra.
A pályázatnak tartalmaznia kell a kitöltött jelentkezési íven kívül szakmai önéletrajzot (curriculum vitae), két ajánlólevelet, az egyetemi diploma másolatát (diákok esetében az egyetemi anyakönyvi kivonat másolatát), valamint a meghívólevelet. A pályázatokat két példányban kell beadni (eredeti és fénymásolat) a következô határidôkig:
— 1999. május 12. — a június 7. után kezdôdô utak esetében
— 1999. július 8. — a július 30. után kezdôdô utak esetében
— 1999. október 14. — a november 8. után kezdôdô utak esetében
Jelentkezési ív és további felvilágosítás a Nyílt Társadalomért Alapítvány irodáiban igényelhetô. A kolozsvári iroda címe:
str. Tebei nr. 21.
tel.: 064/420-480
fax: 064/420-470
e-mail: info@cluj.osf.ro
A Neusiedler Szolnok Rt. és a 2 zsiráf diákújság pályázatot hirdet általános és középiskolák, ifjúsági szervezetek újságai számára.
A pályázatnak tartalmaznia kell:
— az elmúlt 12 hónapban megjelent 2–3 lapszámot
— rövid leírást (max. két A4-es oldalon), mely tartalmazza az illetô iskola adatait (név, cím, tanulók létszáma), a lap adatait (szerkesztôség, példányszám, periodicitás, terjesztés módja, felhasznált papírfajta neve, papírszükségletre vonatkozó adatok), valamint egy rövid ismertetôt az újság múltjáról, jelenérôl és jövôbeni terveirôl.
Az elbírálást szakemberek végzik a következô szempontok szerint: tartalom, szerkesztés, tördelés, design. A díjak: gyárlátogatások (ausztriai és magyarországi papírgyárak) és a nyertes újságok megjelentetéséhez szükséges, egy évre elegendô papírmennyiség (a minôség a helyezés függvényében csökken).
A pályázatokat 1999. május 10-ig kell eljuttatni a következô címre:
2 zsiráf diákújság
1036 Budapest, Lajos u. 40.
Az Országos Tudományos Diákköri Konferencia egyik „mamutszekciója" a természettudományi. A nagyméretû szekció természetesen megkívánja, hogy nagyméretû és híres egyetem rendezze meg, például a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem. Annak ellenére, hogy a rendezvény országos, mégis szép számban erdélyiek is megjelentek. A „szép szám" többet is jelenthetett volna kb. két tucat geológusnál, tucat földrajzosnál, két fizikusnál és egy ökológusnál, ha a hazai mélyen tisztelt diák érdekképviseleti szervezetek kicsivel több energiát fektettek volna bele a rendezvény népszerûsítésébe.
A Kossuth Lajos Tudományegyetem patinás épülete nemcsak egy hatalmas elôcsarnokot rejtett, ahol a konferencia végén megrendezett fogadáson pukkadásig ehette magát az ember, hanem jól felszerelt laborokat is, ahol olyan mûszerekkel, felszerelésekkel is találkozhattunk, ami az erdélyi diák számára utópia. Ez tükrözôdött a dolgozatok minôségén is, hiszen a magyarországi résztvevôk dolgozataiban csak úgy hemzsegtek a precíz mérési adatok. Éppen ezért szép teljesítmény az is, hogy legalább egy harmadik díjat sikerült az erdélyi társaságnak összehozni (Benô Éva — Kovács Szilamér — Kovács Zoltán geológusok „Mikropaleontológiai vizsgálatok a Kapusi-formációból [felsô lutéci emelet]" dolgozatukkal). Különdíjat szinte minden erdélyi elôadó kapott. Megjegyezném, hogy a konferencián elhangzott 495 dolgozatból 12-nek erdélyi szerzôje volt.
A különdíjak elosztása furamód történt, hiszen a négy tudományos tagozat közül csupán az élô természettudományok és földtudományok tagozatokon osztottak díjakat, míg a matematika és fizika tagozatokon egyet sem.
Ha bárki is azt hitte, hogy a (természet)tudós ember roppant rendezett, a konferencia alatt megtapasztalhatta az ellenkezôjét, hiszen hatalmas csúszások és bakik is voltak. A legsúlyosabb hiba talán az lenne, hogy a mûsorfüzetben a BBTE „Bólyai Tudományegyetemként" jelent meg. Ilyen egyetemrôl, sajnos, nem hallotam, esetleg Babes–Bolyairól vagy Bolyairól (úgy látszik Bolyai János neve ismeretlen a magyartanárok körében)?
A szervezôktôl elhangzott, amennyiben igény van rá, az OTDK-t minden évben megrendeznék, és a természettudományi szekció méreteit szem elôtt tartva felosztanák élô és élettelen természettudományok szekciókra (noha ennek a szervezômunka enyhítésén kívül nem sok értelme lenne).
Szép és csendes város ugyan Debrecen, de kocsma-szegény. Egyetlen pénzügyileg számunkra is elérhetô kocsmát találtunk, de az is csak este tízig volt nyitva. A többi ugyan kedves és hangulatos volt, de túl drága. De a tudós ember talpraesett (állítólag), és így egyik este sem haltunk szomjan.
invites applications from qualified teachers of English to participate in a „postgraduate refresher course" at Teignmouth, England from August 3 to August 25.
The course aims to improve the participant’s language and teaching skills and provide opportunities to collect source material for teaching.
Conditions:
a) The applicant should be under 40
b) He/She should have a university degree and at least three years (full time) teaching experience in a recognized secondary school
c) A letter of recommendation from the principal of the school with details of the applicant’s work
d) A photocopy of the degree certificate from the univesity and a brief statement of the grades attained
e) A handwritten essay (not longer than 800 words) on the statement: „Hungarians know more about Britain than Britons know about Hungary. If so, why?"
The applicant should also give information about previous visits to English speaking countries.
The Foundation will not enter into correspondence with applicants or others, and the shortlisted applicants will be invited for an interview in Budapest around June 15.
Applications will be accepted up to April 20 and should be addressed to:
The Secretary of the Endres Memorial Foundation
28 Woodside Grove
Finchley
London N12 8QU
Házinéni: ki is Ô? Honnan származik? Mit csinál? Ezen kérdések mind válaszra várnak. Talán egy állatfaj, ki meghúzza magát a barlangjában? Talán egy növény, netalántán húsevô? Nem tudni, mindez behatóbb tanulmányozást igényel. A házinéni helye és eredete a világon még mindig nem tisztázott. Gondoljunk csak bele, ha a házinénik nem lennének, a világ teljesen másként alakulna. Elvégre ôk azok, akik kordában tartják és „megnevelik" az egyetemistákat, a fiatal generációt, a jövôt (ha már nagy szavakkal dobálózunk). Gondoljuk csak el, mi lett volna nélkülük: totális káosz, mindenki azt csinálna, amit akar, nem léteznének a következô mondások: „gyere haza, mert tízkor kapuzárás", „vigyázz, nehogy valami bajod essék". A következôkben megpróbáljuk ismét részletesebben vizsgálni ezt a furcsa jelenséget, amit „házinéninek" neveznek.
A drága jó Róza néni! Mindig könnyeket csal a szemembe az emlékezés, és máig is naponta imába foglalom a nevét (…és szabadíts meg minket a gonosztól…). Megismerkedésünk után a kisszobába toppanék, melyet szemérmetlen összegért adott ki nekem, s ráadásul nem is egyedül laktam benne. No, nem mintha Róza néninek még egy bérlôje lett volna, csakhogy, mint az késôbb kiderült, a nénike igen nagy állatbarát volt. Lakásában potenciális családtagként élhetett hangya és csótány, pók és az a visszataszító, soklábú bogár, amelynek a nevére nem sikerült rájönnöm, de névtelenül is undorító. Addig még rendben volt a dolog, hogy zuhanyozás közben többnyire csatlakozott hozzám ez a népes társaság, de az ágyamból már drákói szigorral kiparancsoltam ôket. Hja, kérem, abból a csekélyke (?) lakbérbôl igazán nem futja féregirtásra!
Amúgy Róza néni szívén viselte a sorsomat. Temérdek tanáccsal és információval látott el, ha akartam, ha nem. Mindig tudta, hogy ki, mikor, hol, kivel, kivel nem, mit, hogyan és hányszor. Igen tanulságos volt. Gyakran mesélt nekem az életérôl (általában olyankor, amikor éppen tanulnom kellet volna), hírbôl ismertem valamennyi rokonát, barátját és üzletfelét, beleértve a szomszédságot és azok társadalmi kapcsolatait is.
Legszeretetreméltóbb tulajdonsága azonban a takarékosság volt. Hiába, egy nyugdíjasnak be kell osztania a pénzecskéjét! Például a hûtôszekrényt nyugodtan ki lehet húzni, úgyis csak az én otthonról hozott kajáimat tartjuk benne. Azoknak a tárolására pedig ott van az erkély, ahol alig fél nap leforgása alatt mindenem megromlott.
Ezek után nem volt mit tenni, sûrû könnyhullatások közepette búcsút vettem a drága jó Róza nénitôl, miközben (legszebb öröm a káröröm alapon) arra gondoltam, hogy már a jövô héten újra hirdetni fogja a szobát.
Remélem, ezúttal egy állatvédô kerül majd az útjába.
Remélem, hogy levelem a legjobb egészségben talál engem. Örömmel értesítelek benneteket, hogy elköltöztem a bentlakásból, és most egy házinénivel lakom a Monostoron.
Nem szép, de csúnya. Egyébként jól megvagyunk: kölcsönösen utáljuk egymást. Képzeljétek, olyan x lába van, hogy csak két lábtörlôn tudja letörölni a sáros tappancsait. Az egyik szeme sír, a másik meg üveg. Fene nagy darab a vénlány: 70 centi magas, 120 széles. Mindig alá kell tennem a hokedlit, hogy kilásson az ablakon. Mesélte, hogy egyszer megkérdezték tôle, mi volt az, amit életében elôször sikerült elérnie. Ô azt válaszolta: az ajtókilincs. Úgy füstöl, mint a gyárkémény. A múltkor négy veder vizet öntöttem rá, hogy eloltsam a cigijét. Láttátok volna, ahogy irántam érzett végtelen szeretetében valósággal lángra gyúlt. A vizeskannákat ugyanis összecseréltem a benzinessel.
Mondogatom neki sokszor: a dohányzás jót tesz az egészségnek. Az enyémnek. El is ment szegény a temetôbe, de aztán még nagyobb tragédia történt: visszajött. Múlt héten kedveskedni akart. Kimosta a zoknijaim és a kályha mellé tette száradni. Hat órán keresztül száradt, aztán mondtam neki: elég már. Elégett...
Egyik nap ordítozni kezdett, pedig én csak kritikus nôhiányomban megpróbáltam elcsavarni a fejét. Teljesen ellene van a párkapcsolatoknak. Nekem pedig van pár kapcsolatom, csak a menyasszonyom meg ne tudja.
Vasárnap vendégei voltak a boszorkánynak. A sütés-fôzésbôl én is kivettem a részem. Levágtam egy malacot, két csirkét és három menetet a szomszédunkban lakó szôke libákkal. A partin kincses városunk különösen ronda csotrogányai gyûltek össze. Én javasoltam: nyissanak szellemvasutat, erre kidobtak.
Miközben összecsomagoltam cókmókomat, azon morfondíroztam, hogy nem is volt olyan rossz nekem a bentlakásban...
Én sem értem, miért van, hogy mindent csak a negatív oldaláról mutatunk be és eltakarjuk azt, ami szép. Tetszik, nem, én most dicsérni fogom azt az „állatfajtát", melyrôl annyi panaszt, rosszallást hallhatunk úton-útfélen. És azt mondom, hogy nem is olyan veszélyesek azok a sokat emlegetett házinénik, tudnak ôk nagyon kedvesek, aranyosak is lenni (csak, persze, meg kell találni „a kulcsot a szívükhöz").
Hallottam pár embert beszélni a buszon, egy tucatot a kávéház elôtt, másik kettôt az utcasarkon, és mindahányan szidták, káromolták az „öreglányt". Aki nem hagy nekik békét, állandóan zsémbel, és belekötne az élô fába is olykor. Arra gondoltam, hogy ha ezeket egyszer valaki meghallja, a kutya sem fog többet ilyen házisárkányhoz költözni. Pedig higgyétek el, szegényeknek kevéske nyugdíjuk mellé az a pár százezres nagyon kellemetes. De hagyjuk a pénzt, vegyük a nénit! Azt, aki minden reggel hatkor kel, hogy nehogy zavarja a kedveskét, ha az netán dél elôtt kiesne az ágyból. Aztán mielôtt a szegény egyetemista elindulna, megkérdezi, hogy van-e valami különös kívánsága ebédre, vagy jó lesz a töltött káposzta is (nem blöffölök, létezik!). És mikor a csóró megjön farkaséhesen, máris repíti felé a tányért az óhajtott kajával. Az ebéd utáni mosogatás is, persze, a néni dolga: „szívecském, az esti bulira nehogy mosogatólészagú legyen a kezed". Ha valaki ezeket olvasva azt hiszi, hogy fantáziálok, téved. Van ilyen néni is, aki nem házisárkány, hanem valóságos házitündér. Csak sorolod neki három kívánságod, és máris minden a szemed elôtt ragyog. Vagy ha éppen fáradtan rogysz be az ágyba és hagyod a jó francba a már két napja ázó ruhákat, a házitündér akcióba lép. Csendesen kisomfordál a fürdôszobába és szép fehérre mossa a koszos holmikat. Te pedig csak ámulsz-bámulsz, nem tudsz hova lenni a meglepetéstôl. Ami, ugyebár, a fentebb soroltak után már egyáltalán nem számítható meglepetésnek.
Mit tesz cserében a diák? Végighallgatja türelmesen a néni panaszkodásait, a körzet pletykaözönét, és hétszer-nyolcszor a néni élettörténetét is. Hallgat, bólogat intelligensen (hisz egyetemista), és közben a holnapi nagy tál rakott palacsintára gondol, ami röpül felé, mikor belép az ajtón. És nyugtázza magában, hogy megéri.
Tehát jó dolog az ilyen házinéni. Ha nem lenne, egyenesen venni kéne egyet. Mindegy az, hogy hány százezresért, hiszen olyan mint a Delma, megéri az árát.
Mondják, ritka madár a rendes házinéni, aki nem szól bele, mit csinálnak az albérlôi. Ildi néni ezek közé tartozik. Szereti az egyetemistákat, megbízik bennük, elvégre, „ha egyetemista, nem lehet rossz lélek" — mondja. Szívesen fogadja a haverokat is, csak akkor lesz mérges, ha túl nagy zajt csapnak, mert akkor felébredhetnek a szomszédok, és azok viszont nem olyan kedvesek, mint ô. Már évek óta fogad egyetemistákat, hol egyet, hol kettôt, így könnyebben meg tudnak osztozni a költségeken. „Az idén két rendkívül rendes hallgató lakik nálam" — dicsekedik —, „nem isznak, nem jönnek haza túl késôn, és nem csapnak nagy zajt. De az sem lenne baj, hiszen egyszer vagyunk fiatalok, vagy nem?"
Az albérlôk számára Ildi néni a földre szállt angyal. Bevallásuk szerint még sehol sem voltak olyan jól, mint itt, pedig már nem egy házinéninél megfordultak. A volt házinénijük enyhén szólva mérges természetû volt, és hamar megszólta ôket, ha valami nem tetszett. Bezzeg Ildi néni! „Egyszerûen nem merünk neki rosszat tenni" — mondják az egyetemisták és elvonulnak vacsorázni. Ma este Ildi néni fôzött.
Az S. G. Calasanctius Fund pályázatot hirdet kárpát-medencei magyar egyetemisták, fiatal diplomások számára, elsôsorban graduális, esetleg posztgraduális képzésre, az Amerikai Egyesült Államok katolikus egyetemein. Az ösztöndíj magában foglalja a tandíjmentességet, a szállást és ellátást. Készpénzt vagy utazási támogatást az alapítvány azonban nem tud adni. A képzések idôtartama egy és négy szemeszter között változik, és elsôsorban a következô szakterületeket érinti: közgazdaság, menedzsment (MBA), média, kommunikáció (PR), politológia, államigazgatás, nemzetközi kapcsolatok, szociológia, angol nyelv tanítási módszertan, valamint kórházi lelkigondozás és szociális gondoskodás.
Az elbírálás szempontjai és a jelentkezési feltételek:
— kiemelkedô tanulmányi és szakmai eredmények
— közéleti és egyházi feladatvállalás
— legalább három lezárt egyetemi/fôiskolai év
— TOEFL típusú angol nyelvvizsga (500–600 pont).
Pályázati határidô nincs, az elbírálás folyamatos. Célszerû a tervezett indulás elôtt másfél évvel jelentkezni.
További információkkal Borka Balázs szolgál, címe:
1112 Budapest, Vadon utca 28.
tel.: 319-13-76
üzenetrögzítô/fax: 319-12-33
e-mail: borkab@compuserve.com
November esti sétám közben figyeltem fel egy plakátra. Barna csomagolópapíron négy hegedülô kisasszony. A plakát a Music Pub egyik koncertjére (Domnisoarele Pogany) készült. A kicsit degenerált, talán egy század eleji metszetrôl származó kisasszonyok nagyon kellemes zenés hangulattal csábítottak a koncert felé. Kiderült, hogy nem ez az egyetlen ilyen plakát. További lötyögéseim során felfedeztem még néhány barna papírra nyomtatott plakátot. Ami elsô látásra megkapott, az amúgy közönséges papír nemessége, meleg színe volt, aztán maga a kivitelezés. Egy-egy ötlet vonzott, mint a Vama Veche-koncert plakátján, ahol a lapsíkjából kiemelkedô izmos, meztelen férfitestet csak az Ádám-ruha takarja, az sem klasszikus formájában, hanem mint egy x-be tett „ragtapasz". A nézô egybôl a plakáthoz siet, hogy leellenôrizze az ujjaival, valami szemérmetes vagy poénvadász járókelô ragasztotta-e rá, vagy pedig hozzátartozik a képhez. Mindenesetre, ha sikerült odacsalni, akkor a nézô észreveszi azt is, hogy mit reklámoz, tehát funkciójának eleget tett. Ezt a plakátot foszlányokban még meg lehet találni a hirdetôhelyeken.
Ugyancsak barna papírra készült és egyszerûségében megkapó a Banca Bucuresti festménykiállításának a plakátja, amelyen csak egy festôpaletta van és néhány kellék. Ez még látható a bank ablakaiban. A Music Pubban az év vége felé rendezett dzsesszkoncert plakát kompozíciója nagyon egyszerû — a szöveg néhány ponttal és vonallal kombinálva elegendô ahhoz, hogy a zene jellemét kifejezze. Sajnos, a plakát csak pár napig tartó mû, míg rá nem ragasztják egy újabb rendezvény reklámját, le nem tépik vagy el nem ázik. Mindenesetre ezeket a barna plakátokat, amelyeket a Quiz cég tervez, a Music Pub falain, némileg összefirkált állapotban meg lehet tekinteni. Ugyanez a cég — de teljesen elütô stí1usban — készíti a zeneakadémia mûsorplakátjait is. Ezeknek az egyéniségét a hangjegyes fejléc határozza meg, ez félreismerhetetlenné teszi. A papír rendszerint fehér, szép, elegáns (fekete, kék vagy éppenséggel piros betûs), markáns írással. A decemberi koncertek plakátját sárga színû papírra nyomtatták, zöld betûkkel. Ez a színkombináció ünnepélyességet kölcsönzött a rendezvény reklámjának és bevezetett a karácsony hangulatába.
Az Indomeneo — valamint a legutóbbi régizenekoncert plakátján a klasszikus keretben kép is van, ezek ugyancsak betekintést nyújtanak a rendezvény hangulatába, elárulják jellegét. A plakátnak elsô pillantásra el kell árulnia, hogy mit reklámoz — amíg a járókelô elmegy mellette, magára kell vonnia a figyelmét. Nagyon fontos a papír, a szembeszökô jelek, és ebben rejlenek a mûfaj mûvészi lehetôségei is — hogy eleget tud tenni funkcióinak úgy, hogy szép is legyen. Ha nem mûvészi plakátokról akarunk beszélni, akkor elég szemügyre venni a tömegszámban, mindenhol látható koncert és kabaré reklámjait, amelyeknek a technikai kivitele nagyon gyenge, kompozíciójuk nincsen. Fehér-fekete fényképek vannak rajtuk, a szöveg legtöbbször fekete-piros kombináció.
A KMDSZ-gólyabál plakátjában (a Firma 9 készítette) az ötlet ragad meg. Egy elmélázó, karjaiban libát tartó fiatal nô látható rajta. Az egész fekete-fehér, csak a liba csôrére van pirossal festve egy hegyes csôr. Így gólya lett belôle. Az esetleg éppen kéznél lévô fényképbôl így lett gólyabál plakát, és aztán már elgondolkozhatunk, hogy véletlen, vagy az is poén, hogy a gólyalány tulajdonképpen liba. A fehér papír, a törékeny lányarc mindenesetre a tisztaságot juttatják eszünkbe. A Diesel Club koncertplakátjaira a technikai minôségük és az energikus színhasználat hívja fel a figyelmet. Egyéni plakát az Ibusáré, amelyet Bartha József tervezett. Két huszár alakja jelenik meg rajta. Az elôadás mûfaja „zenés-táncos huszerett". Ez a megoldás magában véve kézenfekvô lenne, könnyû leleplezés. Az ötlet viszont abban áll, hogy a kép háttere egy kilyukasztott vonatjegy. Ennek színei egyrészt társulnak a huszáregyenruháéval, másrészt a középen végigfutó két párhuzamos és függôleges piros vonal már egy elvontabb jelzôje a szereplônek és mûfajnak.
A Diesel Club plakátgyûjteményét nemrég fedeztem fel. Itt mintegy 60 kulturális rendezvény falragasza található. A dolog külön fejezetet érdemelne. Az egymás mellé helyezett plakátok rikító színeikkel, szembeszökô felirataival túlharsogják, elnyelik egymást, így nem tudnak igazán, egyénileg érvényesülni.
Ha két plakátot egymás mellé helyezünk, csak azt tudjuk eldönteni, melyik jobb, de kint az utcán, az ezernyi reklám között, vagy a nagy szürkeségben kell érvényesüljön — ott derül ki igazi értékük. A Diesel Club plakátjai mind nagyon jó nyomdai minôségû alkotások, csak az egyik utolsót, a Johnny Rãducanu-koncertét említem. Egy fotóplakátot. Nincs rajta semmi trükk, semmi poén.
A nagy, fehéren fekete lapból kiemelkedik a dzsesszzenész kalapos-szakállas fekete-fehér portréja. A szöveg csak a fontos információkat közvetíti, kék és narancssárga betûkkel, nincsen semmi félrebeszélés, mesterkéltség, az utcán pedig kétségtelen, hogy a sietô járókelô figyelmét is magára vonja.
...várom az új plakátokat.
A romániai magyar egyetem ügye, az egyházi ingatlanok visszaadása, a külképviseleti rendszer bôvítése, új határátkelôhelyek megnyitása és a pápa közelgô romániai látogatása is szóba került Németh Zsolt külügyi államtitkár és Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter csütörtöki, budapesti megbeszélésén.
A találkozót követôen Eckstein-Kovács Péter a pápalátogatással kapcsolatban újságírók elôtt kijelentette: nagyon keserû lesz az erdélyi római és görög katolikus hívek szája íze, ha mégsem sikerül megoldani, hogy a pápa ellátogasson Erdélybe is. A miniszter ugyanakkor utalt arra, hogy a pápalátogatás programját a Vatikán határozza meg. A minisztert elkísérte Markó Attila, a kisebbségvédelmi Hivatal igazgatója és Jósif Pares, a Romániai Szlovákok és Csehek Demokrata Szövetségének parlamenti képviselôje.
Németh Zsolt arról számolt be, hogy rövid, illetve középtávon, azaz egy-négy éven belül három új határátkelôhely nyílhat Románia és Magyarország között Vállajnál, Létavértesnél és Kiszombornál.
Május elsejétôl az országos havi bruttó minimálbér 100 ezer lejjel nô, és így eléri a 450 ezer lejt.
A koszovói menekülteknek nyújtott segítség lehetôségeirôl tárgyalt csütörtökön Bukarestben Knut Vollebaek norvég külügyminiszter, az EBESZ soros elnöke Andrei Plesu román külügyminiszterrel.
Az EBESZ elnöke tiranai és szkopjei tárgyalásait követôen érkezett rövid látogatásra Bukarestbe, innen pedig Moszkvába utazott tovább.
A két külügyminiszter megbeszélésének részleteirôl nem adott hivatalos tájékoztatást a román külügyminisztérium. A Mediafax hírügynökség ugyanakkor külügyminisztériumi forrásokból úgy értesült, hogy „ezekben a napokban" 1300 menekült érkezik majd Romániába.
A koszovói helyzet román megítélése szorosan összefügg Románia euroatlanti törekvéseivel, tehát ebben a kérdésben az ország nem lehet semleges — hangsúlyozta csütörtökön Zoe Petre, az államfô politikai fôtanácsadója. A rádiónak nyilatkozva kijelentette: a globális semlegesség nem lehet a román külpolitika célja, az ország számára továbbra is az euroatlanti integráció a legfontosabb.
A városi tanács elhalasztotta annak a 60 millió lejnek a kiutalását, amelyet az április 23–24-én megrendezendô történészszimpóziumra költenének. A rendezvényrôl, amelynek témája az 1880-ban elkezdôdött kolozsvári polgári életforma megvitatása, a nemzeti liberális Sorin Cocis tanácsos kijelentette, hogy addig nem illene támogatni, amíg nem rendezôdik a fôtértúrás és a Karolina téri ásatás befejezésének kérdése. 10 millió lejjel támogatta meg a városi tanács a Cosbuc-líceum fennállása nyolcvanadik évfodulójának ünnepségét. 50 millióval pedig a hajdani tûzoltótoronyban berendezendô „népi csillagvizsgáló" felszerelését. 10 millió lejjel járulnak hozzá a szívkórház szokásos (az idén május 4-én sorra kerülô) felvilágosító tömegrendezvényeire, 40 millióval pedig a Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskola Nantes-ba tervezett kirándulását. A közelgô ortodox húsvét alkalmából a polgármesteri hivatal alkalmazottai félhavi fizetésnek megfelelô prémiumban részesülnek (a tavaly különben az intézmény vezetôje 10 milliót kapott, a legalacsonyabb beosztású alkalmazottja számára pedig félmillió járt) — összegezte Pálffy Károly városi tanácsosunk a testület döntéseit.
Érdekes módon, talán éppen a polgármester hiányának köszönhetôen, nem sikerült keresztülvinni azt a prefektúra óvása miatt megismételt határozattervezetet, amely az Alimentara Rt. ellen irányulva a piac visszaállítását célozta a Széchenyi téri csarnokban. A tanácsosok közül 14-en szavaztak ellene, 2-en mellette és a többiek, meglepô módon, a nemzeti egységpártiak többsége tartózkodott. 40 millió lejt kapott viszont a tanács részérôl az a rendezvénysorozat, amelyre a kolozsvári román nyelvû felsôoktatás 80. évfordulója alkalmából kerül sor. Jóváhagyták a Közterület Fenntartó Vállalat, valamint a Napoget Rt. köztisztasági vállalat új árjegyzékét és tarifáit. Továbbá 5 és fél millió lejt utaltak ki a tisztázatlan körülmények között az egykori városháza épületében „gyökeret vert" ortodox Papok Háza mellékhelyiségének kialakítására.
A polgármesteri hivatal a közelgô ortodox húsvétra való tekintettel segélyküldeményeket indít a NATO-bombázások nyomán szenvedett szerbek megsegítésére. A humanitárius szállítmányok összege megközelíti a 60 millió lejt, és ruházatot, lábbelit, kötszert, alvószivacsot, egyszer használatos fecskendôt, száraztésztát, lisztet, kekszet, konzervet, cukrot, tartós élelmiszert tartalmaz. Ugyanakkor a tordai Bradul Szállóban 5–6 szerb család számára biztosítanak menedékhelyet a háborús konfliktus idejére.
Az év elejétôl elmaradt nyugdíjindexelések mellett, egyéb idegfeszítô helyzetet is teremtettek a lakosság idôsebbik részének. Két intézmény ugyanis összeveszett, és ezért már több hónapja bizonytalanságban tartják a járandóságukat hazavárókat. Hónap elején sosem tudják, kiviszi-e a postás a nyugdíjat, vagy hosszas sorban állásra készüljenek fel, illetve a mozgásképtelen betegeknek lesze-e alkalmuk közjegyzôileg felhatalmazni valakit nyugdíjuk átvételére? Április is bolondjáratással kezdôdött: miután a posta egyik nap határozottan megtagadta ezt az évtizedek óta megszokott szolgáltatást, másnap mégis könyörületesen bejelentette, hogy az ünnepekre való tekintettel — de most aztán utoljára — kihordják a nyugdíjakat és a többi szociális juttatást. A felmerült nézeteltérést azonban az illetékesek továbbra sem oldották meg, a nyugdíjasok pedig beleszólási jog nélkül szemlélhetik ezt a tulajdonképpen saját ügyükben zajló pingpongozást. Közben minderrôl a legilletékesebbek, miniszterek és igazgatók is nyilatkoztak a sajtónak.
Alexandru Athanasiu munkaügyi miniszter magyarázata a kialakult helyzetrôl a következô volt: az ez évi költségvetési törvényben a nyugdíjak kihordásáért megállapított korábbi 2,48% jutalékot lecsökkentették 0,9%-ra. Mivel ez az intézkedés, amely egyébként már törvényerôre emelkedett, csökkentette a Román Posta jövedelmét, a munkaügyi minisztérium javaslatára múlt hónapban elfogadtak egy kormányrendeletet, amelynek értelmében mentesítik az általános áruforgalmi adó alól a nyugdíjak, munkanélküli segély, veteránnyugdíjak, gyermekpótlék kifizetését. Pedig az elôbb említett jutalékot csupán a nyugdíjak hazavitele esetében változtatták, a többi járandóság kihordásánál nem. Emellett javasolták a pénzügyminisztériumnak, hogy a 0,9%-os jutalékot növeljék meg 1,75%-ra. Végül a hírügynökségek idézték a miniszternek azt a megjegyzését is, miszerint a postának is felelôsséget kellene vállalnia ennek a járandóságnak a jogosultakhoz történô eljuttatásában.
A Román Posta igazgatója, Dumitru Moinescu közleményben ítélte el a munkaügyi minisztériumot, azzal vádolva az intézményt, hogy többszöri felkérésük és felszólításuk ellenére sem tett semmit ennek az ügynek a megoldásáért, ajánlott javaslataik megvitatásáért és elfogadásáért. Az igazgató állítólag még februárban választás elé állította a minisztériumot: vagy módosítsák a költségvetési törvényt a jutalék növelése értelmében, vagy rendeljék el, hogy a régi és új jutalék közötti különbözetet a nyugdíjasok térítsék meg a postának. (Tudomásunk szerint a „különbözetet" már eddig is megtérítették sokan a postásnak.) Amennyiben bármelyik javaslatot elfogadják, a posta megtartja továbbra is ezt a szolgáltatását.
A kolozsvári területi posta igazgatója szerint februárban veszteségük elérte a 4 milliárd lejt az említett jutalék csökkentése miatt. A javasolt 1,75% állítólag fedezné a kiadásokat anélkül, hogy bármilyen nyereséget hozna. Ezt a változatot elfogadnák tudván, hogy a jelenlegi költségvetés nagyon szûkös, a nyugdíjasok pedig nem hibáztathatók a kialakult helyzetért.
Egyelôre áprilisra megoldódott ez a probléma. A bizonytalanság áttevôdött májusra. Az érintetteket megajándékozták egy kis felszusszanással.
A kolozsvári Mucart Papír- és Kartongyár az elmúlt napokban azzal hívta fel magára a helyi sajtó érdeklôdését, hogy a vállalat új, külföldi tulajdonosa a gyár tevékenységének átszervezése, versenyképességének növelése céljából az alkalmazottak 60 százaléka elbocsátását helyezte kilátásba. Amint azt a Szabadság a felháborodott vezetôségtôl megtudta: a helyi média sajnálatos módon sok esetben téves információkat szolgáltatott az olvasónak. Emiatt a gyár vezetôsége igencsak neheztel a sajtó képviselôire.
A helyzet tisztázása végett lapunk megkereste Eugenia Salca igazgatónôt, aki a Szabadságnak elmondta, valóban a gyár, sajnos, nem éli fénykorát, fôleg a súlyos anyaghiány miatt. Az alkalmazottaknak panaszra azért mindeddig még nem volt okuk. A két legjobban mûködô részleg a füzetrészleg és a préselt kartongyártó. A híresztelésekkel ellentétben a gyárnak nincsenek milliárdos adósságai — mondotta.
Megtudtuk: a gyárat La Ganga Giovanni szicíliai üzletember vette meg. Arra a kérdésünkre, hogy mi keltette fel az olasz befektetônek az érdeklôdését a Mucartban, Salca asszony elmondta: — La Ganga úr már korábban komoly megrendelônk volt. Munkánkkal meg volt elégedve, és mivel ô maga is a szakmában dolgozik — Szicíliában elsô a papírtermékek gyártásában —, látott fantáziát a gyár megvételében.
— Önök tudtak-e korábban errôl a szándékáról?
— Volt tudomásunk róla, de La Ganga úr nem velünk tárgyalt, hanem az Állami Vagyonalappal, és mint magánszemély, tôlük vásárolta meg a részvények 51 százalékát, így pedig értelemszerûen maga gyakorolhatja többségi tulajdonos jogait.
— A további félreértések elkerülése végett, hogyan zajlott le ez az adás-vétel?
— A felek megkötötték és aláírták a szerzôdést. La Ganga úr kifizette a törvény által megszabott elôleget, majd a következô 90 napon belül ki kell hogy fizesse a hátralevô összeget. Csak ezek után válik jogos tulajdonossá.
— Milyen pozitív ígéreteket tett a leendô tulajdonos?
— Elsô lépésként megpróbál külföldi piacot keresni termékeink számára, és amennyiben nyersanyaggodjaink lennének, ezen a téren is próbál majd segíteni. A gyár három évig megtartja a profilját. Ígéretet tett arra vonatkozólag is, hogy megróbálja fellendíteni a hullámkartonból készült termékek gyártását, illetve a préseltkarton elôállítását.
— Az elbocsátásokról keringô hírek mennyire valósak?
— A jelen pillanatban a gyárnak 564 alkalmazottja van. Ebbôl 310-et kell hogy elbocsássunk kormányrendelettel, amelynek értelmében a munka nélkül maradottaknak nemcsak a havi segélyt folyósítják, hanem számottevô végkielégítésben is részesülnek. Elégedetlenségek nem nagyon voltak, sokan értenek egyet abban, hogy ilyen formában távozzanak. A névsor összeállításakor természetesen a lehetô legjobban igyekeztünk figyelembe venni az alkalmazottak óhajait.
— Lesz-e új neve a gyárnak?
— Nem, mivel gyárunknak már „történelme" van, mint Mucart ismernek minket mind a hazai piacon, mind külföldön. — És a Mucart még név.
Hamisított 100 dollárost próbált meg „elsütni" a képünkön látható Virgil Mircea Turcã. A 41 esztendôs, foglalkozás nélküli, büntetett elôéletû férfi március 10-én tért be a Monostor negyedi Minerva üzletközpont körüli Davidia mulatóba, ahol szeszes italt fogyasztott. Fizetéskor lej-hiányra hivatkozott, de nagylelkûen felajánlotta a valutát. A csapos hölgy nem vállalta a törvénytelen pénzbeváltást, de a kliens óhajára egy bizalmi személyre bízta a kényes ügylet lebonyolítását. A megbízott dolgavégezetlenül tért vissza mondván: a bankó hamisítvány. A közben a mulatóban „teljesen véletlenül"megjelent három rendôr tanúja volt a beszélgetésnek, így következhetett az igazoltatás. Turcã még megpróbálta ugyan kijátszani a karhatalmiak éberségét, de lebukott: az illemhelyen ugyanis megtalálták azt a hat hamisított 100 dollárost, amelytôl szabadulni akart.
A tegnapi lapszámunkban bemutatott hasonló esettel egyelôre nem bizonyítható semmiféle összefüggés: a rendôrségi szakvélemény ugyanis legalább annyi megkülönböztetô jegyet fedezett fel a hamisítványok között, mint amennyi lényeges hasonlóságot. Turcã nem kívánt nyilatkozni a hamis pénz eredete felôl, így egyelôre nem tudni, hogy honnan származik. A 282-es Btk.-cikkely megsértése miatt Turcãt letartóztatták, bûnténye 3-tól 12 évig terjedô börtönnel büntethetô.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (átlagos ár) |
8050/8150 |
14 800/15 000 |
|
Bancorex |
7053/8427 |
14 450/15 000 |
|
Agrárbank |
8050/8220 |
14 600/15 020 |
|
Bankcoop |
7900/8175 |
14 400/14 900 |
|
Román Nemzeti Bank |
8078 |
14 615 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 56/60, a márka 7700/8000, a dollár pedig 14 000/15 000 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a márka 8050/8150, a dollár 14 800/15 000, az olasz líra 8,02/8,20, az osztrák schilling 1118/1170 lejbe kerül.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |