1999. április 10.
(XI. évfolyam, 82. szám)

Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter változatlan együttmûködésérôl biztosította Szájer Józsefet, a Fidesz képviselôcsoportjának vezetôjét pénteki találkozásuk alkalmával. A Fidesz mindig kitüntetett figyelemmel kísérte a szomszédos országokban, különösen az Erdélyben élô magyarok sorsának alakulását, és a párt politikusai rendszeresen találkoztak az RMDSZ vezetôivel. Románia kisebbségügyi miniszterének munkája nemcsak a romániai magyar kisebbség és a román többség, hanem Románia és Magyarország kapcsolatára is nagy hatással van — szögezi le a tanácskozást követôen kiadott nyilatkozat.

Mint ismeretes, Eckstein-Kovács Péter többnapos hivatalos budapesti látogatáson tartózkodik. Csütörtökön Németh Zsolt magyar külügyi államtitkárral találkozott, akivel a romániai magyar egyetem ügyérôl, az egyházi ingatlanok visszaadásáról, a külképviseleti rendszer bôvítésérôl, új határátkelôhelyek megnyitásáról és a pápa közelgô romániai látogatásáról értekezett.

A miniszter a pápalátogatással kapcsolatban kijelentette: nagyon keserû lesz az erdélyi római és görög katolikus hívek szája íze, ha mégsem sikerül megoldani, hogy a pápa ellátogasson Erdélybe is. Elmondta, hogy a kisebbségi hivatal egyik fô feladata, hogy közbenjárjon újabb egyházi ingatlanok visszaadásáról szóló sürgôsségi kormányrendelet megalkotásában — mondta a miniszter. Reményét fejezte ki, hogy a rendelet még a nyár elôtt hatályba léphet, a román törvényhozás várhatóan ôszi ülésszakán elfogadja azt a kerettörvényt, amely megnyugtatóan rendezi az egyházi ingatlanok ügyét — mondotta. Hozzátette azonban, hogy a közösségi ingatlanok problémájára még nem találták meg a megoldást.

Az egyetemrôl szólva a miniszter kifejtette: a román kormány kitart létrehozása mellett, a gyakorlati megvalósítás azonban késést szenved, mert ellenzéki pártok közigazgatási bíróságon megtámadták az egyetem létrehozását elôsegítô bizottságról szóló kormányhatározatot. A további lépések megtételéhez meg kell várni a jogerôs ítélet megszületését. Németh Zsolt közölte: a magyar külügyminisztérium figyelemmel kíséri a magyarországi románság oktatási helyzetét. A napirenden lévô közoktatási törvénymódosítás megfelelô jogszabályi keretet nyújt az önálló, alacsony létszámú kisebbségi iskolák zavarmentes mûködéséhez. Az államtitkár arról is tájékoztatott, hogy idén szeptemberben 400 millió forintos beruházással Gyulán új román kollégium épül, Méhkeréken pedig 40 millió forint költségvetési támogatással román iskola jön létre.

Magyarország érdekelt az önálló romániai magyar nyelvû állami egyetem létrehozásában. — Bízunk abban, hogy a román kormány elkötelezettsége, amely a Petôfi–Schiller-egyetemrôl szóló kormányhatározatban megnyilvánul, továbbra is jellemzi a kabinet álláspontját — fogalmazott az államtitkár. Megjegyezte: az, hogy Romániában megértéssel és pozitívan fogadták az intézmény megalakulását, jól jelzi, hogy jelenleg más szellemû politikai erô vezeti Romániát, mint 1996-ban.

Elôzô lapszámainkban igyekeztünk többé-kevésbé részletesen ismertetni az RMDSZ által megrendelt, és az Etnikumközi Viszonyok Kutatóközpontja (EVK) által kivitelezett közvélemény-kutatás eredményeit. Adósok maradtunk azonban azokkal az adatokkal, amely a romániai magyarságnak az RMDSZ-hez való viszonyát, a Bolyai-egyetem kérdésében vallott álláspontját, a figyelmével kitüntetett médiatermékek rangsorát tükrözik.

Az adatokból egyértelmûen kiderül: a romániai magyarok vajmi keveset tudnak az RMDSZ struktúrájáról, intézményeirôl, a tisztségviselôk tevékenységérôl. A megkérdezettek 65 százalékának például fogalma sincs az RMDSZ-ben létezô politikai pártokról, platformokról. Alig 26 százalék hallott arról, hogy ilyesmik egyáltalán léteznének, és csak 5 százaléka vallotta nyugodt lelkiismerettel azt, hogy viszonylag jól informált ezekben a kérdésekben. Szintén nagy a tájékozatlanság az RMDSZ szenátorainak, képviselôinek tevékenységérôl: az alanyok 38 százaléka semmit sem tud, 45 százaléka pedig csak nagyjából ismeri egyes RMDSZ-politikusok aktivitását. Ennek ellenére a megkérdezettek nagy aránya szükségesnek tartja, hogy közvetlen módon részt vegyen a helyi RMDSZ-vezetôségnek, a megyei vezetôségnek, az SZKT-küldötteknek, a parlamenti képviseletnek a megválasztásában. A felmérésbôl az is kiderül: a romániai magyarságnak alig 10 százaléka vesz valamilyen formában részt az RMDSZ tevékenységében. 28,62 százaléka legfennebb tagdíjat fizetett, 56,14 százalékának pedig az égvilágon semmi köze nincs a szövetséghez.

A romániai magyarok Markó Béla szövetségi elnök tevékenységével a legelégedettebbek (74%). Ôt követi Tôkés László tiszteletbeli elnök (59%), az RMDSZ parlamenti frakciója (59%), Takács Csaba ügyvezetô elnök (51%). Az alanyokat arra kérték, hogy rangsorolja azokat a politikusokat, akiknek a véleményével azonosulnak. Az így kialakult listán az elsô hely a Frunda Györgyé (56%), ôt követi Markó Béla (55%), Tôkés László (39%), Verestóy Attila (25%). A szakemberek megjegyezték: az alanyok több személyt is bejelölhettek, és az ebbôl származó párosítások azt mutatják, hogy a közvélemény nem mindig hajlandó állást foglalni az RMDSZ-en belüli elvi vitákban. Például a Tôkést választó személyek 54 százaléka bejelölte Markót is.

A Bolyai, egyetemet illetôen a megkérdezettek 79,3 százaléka ért teljes mértékben egyet azzal, hogy az önálló magyar tannyelvû egyetem létrehozásáról nem szabad lemondani. 61,6 százaléka teljes, 20,5 százaléka részben ért egyet azzal, hogy a legfontosabb az, hogy egyetemi szinten is biztosítva legyen a teljes körû magyar oktatás, függetlenül az intézményes kerettôl. Csupán 20,8 százalék látja teljes mértékben úgy, hogy az önálló magyar tannyelvû egyetem kérdése jelenleg nem a legfontosabb probléma. Azzal a kijelentéssel, miszerint a multikulturális egyetem ötlete egy olyan kompromisszum, amelyet nem szabad elfogadni, 25,7 százaléka teljes mértékben, 17,5 százaléka részben ért egyet. 9,3 százalék egyetért is meg nem is, 11,9 százalék részben elutasítja, 13,5 százalék teljes mértékben elutasítja. (A fennmaradó százalék értelemszerûen nem adott választ.)

Ami a lakosság médiafogyasztását illeti: a romániai magyarok alig 31 százaléka olvas rendszeresen helyi magyar napilapot, helyi román napilapot 5 százalék, országos magyar napilapot 5 százalék, országos román napilapot pedig 2 százalék. Az a hírforrás, amelyik a leghitelesebben tükrözi az RMDSZ, a romániai politikai életet, a megkérdezettek szerint elsôsorban a magyarországi tévéadók (29%), majd a romániai magyar nyelvû írott sajtó (20%), a romániai magyar nyelvû tévé (11%), a romániai magyar nyelvû rádió (10%). A legnézettebb a Duna tv (a megkérdezettek 32 százaléka órákig is képes követni naponta), majd a magyarországi TV2 (30%), a Pro tv (25%),

Sz. K.

Az RMDSZ és a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja részvétele nélkül nem lenne elképzelhetô stabil kormány sem Bukarestben, sem Pozsonyban — hangzott el a Friedrich Ebert Alapítvány budapesti pódiumbeszélgetésén, amelyen Markó Béla, az RMDSZ elnöke, valamint Csáky Pál szlovák miniszterelnök-helyettes volt a meghívott vendég.

Markó Béla hangsúlyozta: a romániai magyar közösség a kezdetektôl politikai eszközökkel kíván változtatni, javítani saját helyzetén. Erre a stratégiára azonban a román társadalom egésze ma sem reagál pozitívan.

A romániai magyarság ma sem élvez egyenlô jogokat, ám komoly elôrelépést jelent, hogy kormányzati szerepvállalásával az RMDSZ már részt vesz a kisebbséget érintô kérdésekrôl szóló döntések meghozatalában — fogalmazott.

Kifejtette: Románia európai integrációs esélyei egyelôre szertefoszlottak, mert gazdaságilag nem sikerült elôrelépnie az elmúlt két és fél év során. A politikus fontosnak nevezte, hogy Románia véglegesen arra az útra lépjen, mely az európai struktúrákhoz történô integrálódáshoz vezet.

Markó Béla szerint az RMDSZ sikeresen megvalósította azon célját, hogy Romániában létrejöjjenek a kisebbségi kérdés szabályozására alkalmas intézmények. Igaz, ezek hatékonyságát már nem ítélte ilyen jónak.

— Az önálló romániai magyar egyetem a magyar kisebbség egyik legfontosabb intézménye lehet, s az RMDSZ kitart amellett, hogy ezen célját megvalósítsa — hangsúlyozta Markó Béla.

Az erdélyi katolikusok nagyon örülnek, hogy II. János Pál pápa felkeresi Romániát, felveszi a kapcsolatot a román ortodox egyházzal, de a katolikus egyház papjainak és híveinek csalódás, hogy a pápa nem mehet el híveihez — jelentette ki Tempfli József nagyváradi katolikus püspök.

Tempfli püspök a Ziua címû román lap e heti magyar nyelvû mellékletének adott interjújában kifejtette, hogy nagyon nehéz megmagyarázni az erdélyi katolikus híveknek, miért nem mehet hozzájuk a szentatya.

„Nem kritizálni akarjuk az ortodox egyházat és személyesen Teoctist pátriárkát, de elvártuk volna ortodox keresztény testvéreinktôl: legyenek olyan figyelemmel irántunk, hogy hozzájáruljanak ahhoz, hogy ha már itt van a szentatya, ellátogasson Erdélybe és Moldvába. Ez egyetlen napból kitelt volna" — mondta.

A pápa erdélyi útja minden bizonnyal hozzájárult volna mind a vallási, mind a nemzetiségi közeledéshez. „Csalódásunkat az enyhítené némileg, ha a pápalátogatás után tapasztalhatnánk: nemcsak az ortodox pátriárkátusnak és a román államnak hozta azt az eredményt, hogy a külföld felé bizonyítani próbálják, itt minden rendben van, mert másképpen nem jött volna a pápa, hanem azt is láthatnánk, hogy megkezdôdik és felgyorsul az egyházi ingó és ingatlan javak visszaadása, valamint hozzájárulnak a felekezeti iskolák újraindításához, a felekezeti oktatás megkezdéséhez az óvodától az egyetemig" — hangsúlyozta a nagyváradi püspök.

Tempfli püspök közölte, hogy az erdélyi katolikus püspökök, ha meghívást kapnak, mindenképpen ott lesznek Bukarestben, hogy ezzel is kifejezzék a pápa iránti tiszteletüket, engedelmességüket és ragaszkodásukat.

— Mit ünnepelnek a szerbek ortodox húsvétkor?

— A feltámadást. Az albánellenes nacionalizmus feltámadását.

-fi

• Megvesztegetés vádjával került 5 napra elôzetes letartóztatásba a kolozsvári Victor Olenic. A 44 esztendôs férfi személygépkocsiját csütörtökön intették le egy közúti ellenôrzés során. S minthogy szemmel láthatóan ittas volt, vérvétel céljából az 1-es Számú Sebészeti Klinikára kísérték. Közben lyukat beszélt a városi rendôrség két közlekedésrendészeti altisztjének a hasába: fejenként egymillió lej csúszópénzt ígért nekik azért, hogy ügyét eltussolják.

A rendôrök jelentették a megvesztegetési kísérletet, s a tettenérés céljából csoport alakult. A megbeszélt helyen Olenic át is nyújtott 150 ezer lejt nem tudván, hogy az „ügyletrôl" fényképes bizonyíték készül.

A megvesztegetés bûnténye 6 hónaptól 5 évig terjedô börtönnel büntethetô.

• A 2-es számú (mãrãsti-i) körzet rendészei csütörtökön tetten érték azt a háromtagú bûnszövetkezetet, amely két tóközi elárusító bódét kísérelt meg kifosztani. A lebukás pillanatában Mihai Ioan Plesa (20), Constantin Aurel Astalos (20) és Liviu Magda (19) egy vasdoronggal már sikeresen fölfeszítette a lelakatolt ajtókat, a „szajrézásra" azonban már nem maradt idô.

A minôsített lopással vádolt beszterceieket 30 napra elôzetes letartóztatásba helyezték, 3-tól 15 évig terjedô börtönbüntetésre számíthatnak.

• Azonosították a március 2-i, szamosjenôi lopás tettesét. A mezôcekedi (Maros megye) Ioan Dragomir Ciucalãut (33) azzal gyanúsítják, hogy ô vitte el Ioan M. lakhelyérôl a másfél millió lejt. A kár egyelôre nem térült meg, Ciucalãu pedig szabadlábon védekezhet a lopás vádja ellen.

Turós-Jakab László

Április 15–18. között az EME székházában (I. Ghica utca 12.) szervez vállalkozói tanfolyamot a Romániai Magyar Közgazdász Társaság, a Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége, a privát Business Klub és az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének gazdasági alelnöksége. Témák: aktuális adózási technikák, vállalkozói tapasztalatok, vállalkozói fórum, vállalkozói készségek fejlesztése, döntések és következményeik, konfliktusok és megoldások, pozíciók és szerepek. Jelentkezni az RMKT székházában, Kövespad (Pietroasa) utca 12., legkésôbb április 12-ig. Tel./fax: 064/431-488, részvételi díj 150 ezer lej.

Újabb kolozsvári kamarazenekar mutatkozott be április 7-én a Szépmûvészeti Múzeum kellemes környezetében, a Musica Mundi nevet viselô együttes. A zenekarra vonatkozó garanciának mondható, hogy mûvészeti vezetôje nem más, mint Ruha István érdemes mûvész.

A zenekar, mely fôleg az Állami Magyar Opera hangszeres mûvészeibôl verbuválódott, ezen az estén elmúlt századok zenéjét, Vivaldi, Bach és Mozart mûveit adta elô.

Vivaldi: a-moll Concerto grosso és Bach: két hegedûre írott versenyének szólistái Ruha István és ifj. Barabás Sándor.

Ruha István mindenkor közvetlen sugárzó mosollyal lép a közönség elé, ám mihelyt muzsikálni kezd, megkomolyodik: a zene számára szent dolog. Csodálatos vibratója, hegedûjátékának gazdagsága ezúttal is teljes élményt nyújtott, de ifj. Barabás Sándor is jól felkészült, szép hangú, biztos technikájú partnernek bizonyult. Szerencsés lehetôség Barabás számára egy olyan formátumú mûvésszel együtt muzsikálni, mint Ruha István. Legutóbbi fellépésük óta a magyar opera fiatal koncertmestere komoly fejlôdést mutat.

Mozart: g-dúr hegedûversenyének szólistája a Zágrábból idelátogató fiatal hegedûmûvésznô, Kolompár Bianca reményteljes tehetség. Hangszere jól szól, megvan technikai adottsága, persze, teljesítményén még csiszolhat, hogy játéka könnyedebb, játékosabb Mozartot eredményezzen.

Ruha István gondos, különösen a dinamikai részletek helyes megvalósítására kiterjedô vezénylésével az új zenekari formáció Mozart: D-dúr vonószenekari Divertimentójának elôadásával meggyôzött, hogy lelkes, jól felkészült muzsikusok. Így csak további sikeres tevékenységet kívánhatok nekik, annál is inkább, mert operaházi mûködésük a jelenlegi, sajnálatosan szûk repertoár mellett, nem nyújt elegendô teret fejlôdésükhöz, márpedig egy hangszeres számára a mûvészi színvonal fenntartása, sôt, fokozása csak állandó komoly munkával lehetséges.

A Musica Mundi együttes múzeumi hangvesenye komoly sikert aratott, ami, reméljük, további szereplésekre ösztönzi az új kamarazenekar tagjait.

Morvay István

Április 16-án Kolozsváron vendégszerepel a Temesvári Csiky Gergely Állami Színház Slawomir Mrozek A nyílt tengeren és a Strip-tease címû két egyfelvonásosával. Az elôadás du. 4 és este 7 órától tekinthetô meg a színház stúdiótermében.

A kritika elismerô szavakkal méltatta a bemutatót, amelyet Florin Ionescu rendezô állított színpadra. Az elôadásban Hunyadi Lászlót, Makra Lajost, Dimény Leventét, Szilágyi Kingát és Szabó Károlyt láthatják.

A Strip-tease-ben két fiatal színész, Posta Ervin és Dimény Levente alakítja a „két urat", akik képtelenek szabadulni a „maguk csapdájából".

A színpadképet Emil Grama tervezte, aki látványt tudott teremteni. Fogarasi Ildikó zenéje hatásosan hangsúlyozza az elôadás feszültségtôl terhes pillanatait.

Január–február–márciusi összevont számmal jelentkezett az idén elôször a Kalotaszeg. A csekély ezer lejért megvásárolható havilap tizenkét oldalán gazdag a témaválaszték. A márciusi forradalmi tavasz üzenetét, értelmét méltatja Kusztos Tibor, aki Kossuth Lajos bánffyhunyadi emlékkoszorújáról is ír. Kassai Vidor múlt századi híres komikus hangulatos visszaemlékezéseit olvashatjuk a Kossuth-nóta születésérôl. Kalotaszeg 18. századi népi építészetérôl Sebestyén Kálmán érdekes kalotaszegi vonatkozású adatokkal fûszerezett részletes leírását olvashatjuk. Buzás Pál a Székely Nemzeti Múzeumról, Kós Károly egyik építészeti alkotásáról ír. Mátéfy Györkkel együtt követhetjük a török szônyegek kalotaszegi nyomait. Buzás Pál Kalotaszeg irodalma címû rovatában ezúttal Malonyay Dezsô íróval, néprajzkutatóval, mûvészettörténésszel ismerkedhetünk meg, és részleteket olvashatunk dr. ifj. Fekete Károlynak a bánffyhunyadi Ravasz László-napokon — az elmúlt év októberében — Makkai Sándor és Ravasz László kapcsolatáról elhangzott méltatásából. Kusztos Tiborné március 15-e mai jelentésérôl, az ünneplések tartalmáról elmélkedik, majd rövid összefoglaló következik az 1848-as fôbb eseményekrôl.

1999. február 22-én Bukarestben, a Nemzeti Információs és Dokumentációs Intézménynél egy rangos eseményre került sor, melynek szervezôi az országos tudománypolitikai központ valamint a bukaresti mûegyetem, a felsôoktatás tudományos életének központja (CNCSIS) és általában az exakt tudományok képviselôi, mintegy szembehelyezkedtek a politikai elit azon magatartásával, mely a tudomány jelentôségét lebecsüli, az egyetemeken és tudományos központokban folyó kutatást elhanyagolhatónak tartja, hiszen a nemzeti jövedelembôl erre a célra elkülönített összeg olyan nevetségesen alacsony, hogy ez a helyzet elôbb vagy utóbb a szellemi tôke elvesztését eredményezheti.

A kérdés roppant izgalmas, mert a tudomány társadalmi szerepét veti fel, illetve azt a kérdést fogalmazza meg, hogy a tudományos kutatás miként alkalmazható a gazdasági életben. Ezen probléma viszont nemcsak a természettudományok számára égetô szerintünk, hanem a társadalomtudományok számára is éppoly életbevágó kulcskérdés. Vagyis az a nagy kérdés, hogy melyek a legfôbb kutatási témák és ezekre miként szerezhetô anyagi forrás.

Az említett kerekasztal-megbeszélés fontos megállapítása az, hogy a folyó évben továbbra is olyan kutatási témák élveznek pénzügyi támogatottságot, melyek tudományos szempontból teljesen értéktelenek, míg valóban értékes kutatócsoportok, melyek nemzetközi elismertségnek örvendenek, itthon teljes ismeretlenségben dolgoznak.

A kérdés valóban súlyos és ennek az az oka, hogy a felsôoktatás, mely a tudományos élet bölcsôje kellene hogy legyen, ezt a szerepet távolról sem teljesíti. E helyzet magyarázata többek között az, hogy a kompetencia, a valóban értékes tudományos tevékenység nem kerül döntéshelyzetbe, vagyis hatalmi pozícióba (vagy konzultációra).

Másrészt az egyetemi ranglétra elôléptetési kritériumainak semmi köze ma a tudáshoz, a hozzáértéshez. Ez tény. Hiszen nem változtak az 1989 elôtti szempontok, nem számít a minôségi tudományos munka, a valóban érdekes, tényfeltáró kutatási eredmények. Nem érvényesül a tudományos kutatótevékenység értékelésénél az a szempont, hogy az illetô kutató bekapcsolódott-e a nemzetközi tudományos életbe, hogy közöl-e tudományos értékû nemzetközi kiadványokban, hogy nemzetközi konferenciákon jelen van-e dolgozattal, másrészt, hogy saját diákjait felkészíti-e a tudományos tevékenységre.

Az országban megjelenô könyvek, kiadványok nem kerülnek a megmérettetés, elbírálás helyzetébe. A doktori címekkel ugyanez a helyzet. Még mindig az 1989 elôtti helyzet uralkodik, a doktori címek odaítélésénél nem a valóban értékes, idôt álló és eredeti munka a perdöntô, hanem a kapcsolati tôke. Szükséges lenne ugyanakkor a doktori dolgozatvezetô tanárok névjegyzékét felülvizsgálni, hiszen az erre jogosultak döntô többsége a régi rendszerben nyerte el ezt a jogot. Nem mûködik a szakmai értékelés valóban fontos szûrôje. Ez azzal magyarázható, hogy a szakmák nem mûködtetnek (de az is lehet, hogy még nem tudnak mûködtetni) civil jellegû szakmai szervezeteket. Bár 1989 után létrejöttek ilyen jellegû szervezetek, ezek csak papíron léteznek. Nem jött össze az a szakmai civil érdeklôdés, amely valóban kirostálhatná a netscape-ományos „szemetet".

Valóban igaz az, hogy a tudománymûvelés terén számos nehézség, akadály van, hogy a technikai felszereltség és anyagi források hiányát tetézi a valóban versenyképes kutató és egyetemi tanári szakértelmiség, vagyis a humán tôke megkérdôjelezhetô minôsége.

A tudomány a nyugati fejlett demokráciákban betölti azt a szerepet, amelyre hivatott, vagyis a társadalmi jólét forrása, a fejlôdés fô elôidézôje.

Mi a szerepe a tudománynak nálunk? Ha erre a kérdésre keresünk választ igen megdöbbentô felelet adható. Minden tudományág a maga háza táján kellene „seperjen", de ehhez a szakma kemény magja kellene szervezôdjék, vagyis egy kis csoport kellene közösséget kialakítson és megállapítsa, hogy mi a tennivaló az adott területen. Természetesen nemcsak a civil szféra kell erre reagáljon, hanem a tudomány létezô intézményes szervezetei is.

Az említett kerekasztal arra hívta fel a figyelmet, hogy a Román Akadémia, valamint a tudományos élet intézményei, de az egyetemek is mély krízisben vannak, ugyanis nem történt meg a reform, a változás ezen a téren, vagyis nem történt tartalmi elemzés a tudományos élet produktumaira vonatkozóan. A tudományos teljesítményt nemcsak az egyén szintjén, hanem a tanszékek, egyetemek, tudományos kutató egységek szintjén is meg kell valósítani, és ez majd oda vezet, hogy valódi társadalmi ellenôrzés alá vonják a tudományos tevékenységet. Ezen a téren az amerikai modell mérvadó, csak fontos lenne az, hogy a tudományos élet reprezentatív magját megnyerjék ennek a tevékenységnek.

Miért fontos az alapkutatás Romániának? A természettudományok társadalmi haszna fôként a technológiai megújulás terén jelentôs.

De mit jelent az alapkutatás a társadalomtudományokban? Ezt a kérdést szeretnénk röviden elemezni, hiszen a társadalomtudományok társadalmi szerepe még nem egészen világos, fôként a politikai elit számára.

A társadalomtudományokban az elméleti és empirikus kutatás a búvárkodás két egymást kiegészítô területe. Minden kérdésnek vannak elméleti és empirikus vonatkozásai. Ezek viszont a társadalmi igények, elvárások mentén kell megfogalmazódjanak. Az események leírása, magyarázata mellett erôsödnie kell a kritikai szemléletnek, amely építô legyen. Szomorú az, hogy például a szociológia vagy gazdaságtan terén nem is igen beszélhetünk alapkutatásról. (Például a társadalom struktúrájának, gazdasági helyzetének mostani állása és az ezeket kísérô folyamatok globális, össztársadalmi vonatkozásai teljesen hiányoznak az elemzésekbôl.) Nincsenek, vagy csak elvétve történnek alapvetô tényfeltáró interdiszciplináris kutatások. Viszont például a szociológia mûvelôi körében a közvélemény-kutatások annyira elszaporodtak, hogy a gyanútlan kívülállók szemében a közvélemény-kutatás a szociológia legfôbb kutatási területével identifikálódik, tévesen. Ez azért van, mert a szociológia tudományosnak minôsíthetô „termésében" túlburjánzott ez a „végtermék". Pedig a szociológia legfôbb célja a társadalomról mint totalitásról nyújtani hiteles képet és ez a cél csak úgy érhetô el, ha tényfeltáró alapkutatások indulnak.

A tényfeltáró elemzéseknek az a célja, hogy megmondhassuk, merre tart társadalmunk, milyen típusú átalakulások mentén szervezôdik és hogy alszegmentumai (például intézményi, kisebbségi közösségi) szintjén mi történik. A társadalmi differenciálódás hol tart, a magántulajdon mennyire vált a társadalom szervezô elvévé és mekkora a társadalmi távolság az új elit és a társadalom többi rétegei között. Kik tartoznak ma a társadalmi elitbe és milyen szerepe van ennek a vezetô rétegnek a társadalom valós átalakításában. Mekkora a szegénység és hogyan kezelhetô a társadalom és a család vagy egyén szintjén. Kik vannak ma hátrányos helyzetben és miként kerültek ebbe a helyzetbe, hogyan javítható állapotuk.

Fontos lenne ma a társadalom globális kérdéseivel foglalkozni különbözô rendezvények, tudományos értekezletek alkalmával, mert ezek gyakran tisztázó jellegûek lehetnek, ami a továbblépés, a feladatok meghatározása és a társadalom átalakításának a mikéntjeire is tud/nának válaszalternatívákat szolgáltatni.

Addig is fontos feladat mindazok számára, akik tudománymûvelôk ma Romániában, hogy véleményt nyilvánítsanak, állást foglaljanak, hozzájáruljanak ahhoz, hogy a szakmai kompetencia visszanyerje társadalomformáló erejét. Ez politikai és egyben szakmai kérdés is, társadalomszervezési és döntéshozói kérdés is. Vagyis mind a politikusok, mind pedig a tudósok olyan társadalmi konszenzusra kell jussanak, hogy a tudományos eredmények gyors társadalmi alkalmazást nyerjenek. A politikai döntések ne csupán a politikai, ideológiai és párthûségi szempontokat kellene kövessék, hanem ezen túlmenô, össztársadalmi érdekek felismerésére legyenek képesek. A kérdés az, miként juthatunk el ide.

*

Szükséges lenne mindenekelôtt globális gondolkodásra mind a gazdaság, mind pedig a társadalom átalakításának mostani állásáról, reális lehetôségeirôl. Ez a globális gondolkodás a részcéloktól és stratégiáktól vihet a legfontosabb társadalmi célok pontosításához. Ezeknek a céloknak a megfogalmazása nem olyan könnyû. Szükséges a szakemberek és mindazon kis csoportok bevonása, akik érdemben tudnak ezekrôl a kérdésekrôl átfogóan gondolkodni.

Ezen elvárások kell érlelôdjenek a romániai magyarság politikai, de fôként tudományos életének háza táján is. A romániai magyarság tudományos életének intézménye az Erdélyi Múzeum-Egyesület, amely szervezetileg mint struktúra életképes, csupán tartalmilag kellene olyan problémacentrikus kutatási programot megfogalmaznia, mely nemcsak „múltcentrikus" és nem csak személycentrikus, hanem kutató kisközösségeket generál, mert a kutató közösségek, mint az erjesztô gomba, szellemi erjedést, szellemi fejlôdést hozhatnak létre. A média (sajtó, tv, rádió) e szellemi erjedésnek lehet a közvetítôje.

Dr. Neményi Ágnes
egyetemi tanár

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
(Áprily L.: Március)

A „hideg havas" a Kányfôrôl ide látszik. Errôl írt verset a Kányafô alatt, a Donát út végén kertészkedô költô. Társa és jó barátja, Reményik Sándor 77 esztendôvel ezelôtt, 1922 márciusában apja építtette Donát úti villájának tetôi kilátójából figyelte, hogy:

Benéz a havas kéken Kolozsvárra.
Öreg fején már megmozdult a hó,
Tövében vadul árad a Szamos, (Benéz a havas)

Ez a Szamos a lehullt sok hó olvadásától 1999-ben is vadul szalad és árad át a városon. Ma Létay Lajos és Szabó Gyula figyeli a víz mozgását, miközben metszi a szôlôt, tisztítja a tavalyi levelektôl a márciusi kertet.

Linczeg János kolozsvári királybírótól kezdve nagy becsülete volt ennek a város fölött karéjban elterülô Hója-gerincnek és az alatta szôlôt termelô Kômálnak, Bornyúmálnak, Túzok-málnak meg a Donát út fölött elterülô Kányamálnak. Itt termett valamikor a messze földön hírneves Vinum de Hoia, itt fôzték besztercei szilvából a legjobb kisüstit, és itt került a karácsonyi, húsvéti beigliba a déli fekvést kedvelô diófa gyümölcse. A víz az nem jó errefelé, csak a gerinc túloldalán, ezért hát a sok vízhordó szamár miatt az én kertészkedésem elején még szamarasok utcájának mondták a Kányafôi utat. Ma már kevés a szamár, de a szôlô sok helyütt ismét duzzasztja rügyeit a tavasz simogatására. Itt bibelôdött vele Franyó Sanyi, itt pucolja Szabó Gyula, Mezey Laci, Kiss István. És én is meg Németh Gyuri. A legtöbb helyütt enyedi, csombordi fajta virágzik, majd néhány hét múlva: saszla (fehér, piros meg Napóleon-saszla), Csaba-gyöngye, Királyleányka, egyes helyeken Rizling és az a sok újfajta, amelyeket Csávossy Gyurka és még elôtte Palocsay Rudi bácsi honosított meg ezeken a helyeken kíváncsiságból: lám a régi híres szôlô- és bortermelô vidéken hogyan díszlik a Cardinal, Zalagyöngye, Algiri futó meg a legújabb, a Lídia, amely Létay Lajosnál mutatkozik a legszebben.

És amióta egyre jobban drágul minden ennivaló, hát a szôlôsorok szélére, a fák mellé zöldség kerül, olyasmi, fôleg tavaszi, ami jórészt megél a hólébôl is, nem kell sokat öntözni. A legtöbb kertben már az átültetett saláta várja a fejesedési idôszakot, a hó alól kidugta szárát a hagyma, fokhagyma, vetik már a zöldborsómagot, melegágyba került a bimbóskel, a karalábé, paradicsom magja és fôleg az idôseknek jó ez a kis nyugdíjpótló zöldség. Jó a konyhára, és ha valamibôl több terem, el is lehet adni elég jó pénzen.

Reményik Sándor csak nézte és csodálta apja ültette almafáit, a mai kertész már permetezi is ezeket a kényes fákat, csak éppen nagyon sokba kerül a permetlé és az állambácsi nagyon felemlete a kertek adóját. Csoda-e hát, ha ezen a tavaszon egyre több az Eladó tábla a bejáratok fölött: másfél–négymillió lejt azért nem lehet kifizetni évente a kertekért! Így teszi tönkre az állam a kerteket, miután majdnem tönkretette a szántóföldeket. És bizony már egyre kevesebb kakas kukorékol a környéken, a nyulak nem sírnak, a malacok nem visítanak. Sokba kerül eltartásuk, és egyre több a tolvaj errefelé.

De azért csak tavasz van és március-április ebben az esztendôben is errefelé és Áprily Lajos — akinek a kertje jó 300 méternyire volt valamikor alattam — most már az én, ugyancsak öreges hangomon kiált fel Tavaszi pillanat címû versében:

Új rügy s új fû, és újra mondhatom,
és örvendezve mondhatom, hogy élek.
Kékes vihar-fekete alapon
a cseresznyefa-gömbök habfehérek.

Kovács Ferenc

Eladó 3500 négyzetméteres telek. Irányár: 30 DM/négyzetméter. Tel.: 064/192-268.

Ion Diaconescu parasztpárti és Petre Roman demokrata elnök az erdôk visszaszolgáltatásáról tárgyalt.

A DP az erdôs területek fölötti tulajdonjog visszaállítását 20 hektáron, míg a parasztpártiak 30 hektáron belül szorgalmazták.

Diaconescu reméli, hogy a két párt mielôbb közös nevezôre jut e problémában.

A két pártképviselô megállapodott abban is, hogy az erdôket a magántulajdonosoknak, valamint azon szerveknek kell visszaszolgáltatni, amelyek 1945 elôtt erdôtulajdonosok voltak.

A továbbiakban az ingatlanok tulajdonjogának visszaállításáról is tárgyaltak, s ezzel kapcsolatosan a két párt szakembereinek véglegesítenie kell az utolsó mûszaki részleteket.

Románia valuta- és aranytartaléka a megbízhatóság határán áll, tekintettel lévén a jelenlegi gazdasági körülményekre — nyilatkozta Mugur Isãrescu bankkormányzó.

Az aranytartalék 920 millió dollár, míg a Nemzeti Banknál levô valutakészlet 1,5 milliárd dollárra tehetô — mondotta Isãrescu, megemlítve, hogy a kereskedelmi bankok jelenleg 1,1–1,2 milliárd dollárral rendelkeznek.

Az év végéig a külsô hitelezôknek 2,2 milliárd dollárt kell kifizetni.

Isãrescu szerint számtanilag hazánk nemzetközi tartaléka fedezi az idén törlesztendô külsô adósságot, de a tartalék csökkenésével az ország megbízhatóságának elveszítése fenyeget.

A fô probléma az, hogy megoldást találjunk az idei adósság kifizetésére a valutakészlet csökkentése nélkül — hangsúlyozta a bankkormányzó.

Noha Borisz Jelcin orosz elnök pénteki állásfoglalásában arról biztosította a közvéleményt, hogy Oroszország katonailag nem avatkozik be a dél-szláv háborúba, Moszkvából egyre több ellentmondásos hír érkezik egy lehetséges orosz katonai beavatkozásról, abban az esetben, ha a NATO tovább „feszíti a húrt". E lehetséges katonai beavatkozás egyik elôjátéka az orosz–fehérorosz unióhoz csatlakozni kívánó Jugoszlávia kérését jóváhagyó Jelcin elnök nyilatkozata, mely szerint „Oroszország nem keveredik a konfliktusba, ha csak az amerikaiak nem rángatnak, nem taszítanak bele bennünket". E kétértelmû álláspont mögött felismerhetô az orosz ellenzék egyre nehezedô nyomása: az elnök vagy jelzést ad a katonai konfliktusra a NATO-val, vagy megszavazzák a vádemelést személye ellen.

Romániának a külpolitika terén mindenekelôtt a nemzeti érdekeket kell képviselnie, nyilatkozta pénteki sajtótájékoztatóján Iuliu Pãcurariu demokrata párti képviselô. A politikus szerint a NATO erôfölénnyel rendelkezik a jugoszláviai háborúban, és a szerbeknek szinte semmi esélyük nincs a gyôzelemre. Pãcurariu a politikai megoldás híve, és a katonai beavatkozás beszüntetését sürgeti. Úgy véli, hogy Romániának támogatnia kell a NATO-t, de nem szabad elfeledkeznie a gyengébb félrôl sem. Pãcurariu teljesen alaptalannak tartja azt a feltételezést, amely szerint a koszovói helyzet veszélyes precedenst jelenthet Románia számára.

A szakszervezetek áprilisban sorra kerülô tiltakozási akcióival kapcsolatban Pãcurariu meggyôzôdése, hogy a szakszervezetek végül lemondanak szándékukról. Értesülései szerint ugyanis a szakszervezetek célja megbizonyosodni afelôl, hogy Romániában a kormány határozott lépéseket tesz a reformfolyamat megvalósítása érdekében. A képviselô továbbá hangsúlyozta, hogy a kormány jelen pillanatban nem tudja teljesíteni a szakszervezeteknek a bérek emelésére vonatkozó követeléseit. Pãcurariu azt is kiemelte, hogy egyetért a bérek befagyasztására vonatkozó kormányrendelet kibocsátásával.

P. A. M.

Teodor Melescanu szenátor csütörtökön Kolozsváron tett látogatásakor Andrei Plesu külügyminiszternek felrótta, hogy jóllehet hetente két alkalommal is Brüsszelbe utazik, de arra viszont nem szakított idôt, hogy Belgrádot is felkeresse. Melescanu szerint ugyanis a rugalmas politizáláshoz nem csupán a NATO álláspontja, hanem mind a két fél megismerése szükséges.

A szenátor egyébként úgy véli, hogy Romániának nem kell beavatkoznia a jugoszláviai háborúba, és tiszteletben kell tartania a NATO-val szemben vállalt kötelezettségeket. Melescanu továbbá hangsúlyozta, hogy Romániának támogatnia kell minden olyan kezdeményezést, amely a konfliktus beszüntetéséhez vezet. A volt külügyminiszter szerint szóba sem jöhet Románia esetleges katonai beavatkozása a jugoszláviai háborúba, amikor az országnak még arra sincs pénze, hogy „gatyát" vásároljon a katonáknak. Melescanu meggyôzôdése, hogy a koszovói konfliktus megoldása csakis diplomáciai úton lehetséges.

Az Európai Unió elengedhetetlennek tartja a politikai stabilitás és a gazdasági jólét biztosítását a Jugoszláviával szomszédos országokban. Az EU tizenöt tagországa szilárdan kiáll az érintett államok mellett politikai és pénzügyi értelemben is — szögezték le az uniós államok külügyminiszterei csütörtökön.

A tizenöt miniszter Albánia, Macedónia, Horvátország, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Románia, Törökország és Magyarország külügyminiszterével, valamint a menekültügyi ENSZ-fôbiztosság, az EBESZ, a NATO, az Európa Tanács, a Nyugat-európai Unió, a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) és az Európai Beruházási Bank (EIB) képviselôivel találkozott, hogy felmérjék a koszovói válság politikai és pénzügyi hatásait a környezô államokra. Megállapították, hogy az elmúlt napok jelentôs elôrelépést hoztak az albán menekültek ellátásában, elsôsorban a légihidak kiépítésével.

Az EU kiemelt megbecsülését tolmácsolta a válságban leginkább érintett országoknak, Albániának, Macedóniának, illetve a Jugoszlávia részét képezô Montenegrónak. Paskal Milo albán külügyminiszter az érintettek nevében arról beszélt: nemzetközi közösség segítô elkötelezettsége garanciát jelent arra, hogy meg tudnak birkózni a Belgrád által elôidézett emberi katasztrófával. Megrótta viszont a macedón kormányt, amiért a habozás jeleit mutatja a menekültek befogadását illetôen.

Az unió soros német elnöksége javaslatot terjesztett elô arra, hogy egy hosszú távú stabilitási intézkedéscsomag kidolgozásával igyekezzenek megelôzni az újabb válságot a térségben. Joschka Fischer német külügyminiszter úgy vélekedett: meg kell alapozni azt a folyamatot, amely a térség békés és tartós fejlôdéséhez vezet. Berlin úgy képzeli el, hogy a folyamatot a koszovói katonai konfliktus befejezôdése után, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) csúcsértekezletének keretében lehetne elindítani.

Az EU a luxembourgi találkozón több ponton igyekezett olyan álláspontra helyezkedni, amely a jugoszláviai katonai beavatkozást elvetô Oroszországnak is megfelel. Ilyen jelnek tekinthetô az EBESZ szerepének kiemelése, illetve az is, hogy az unió az eddigiekkel szemben immár nem NATO-, hanem nemzetközi békefenntartó erô beengedését követeli Koszovóba Belgrádtól

Plesu: Gondolni kell
a térség háború utáni
újjáépítésére

A találkozón Andrei Plesu külügyminiszter beszámolt a román kormány ajánlatáról, miszerint befogad hétezer jugoszláviai menekültet a pénzügyi támogatás körülményei között.

Úgyszintén a dolgok tisztázását kérte a menekültek problematikájának koordinálásával, ezek eltartásával és visszatérésével járó adósságok törlesztésének konkrét idôpontjával kapcsolatosan.

Plesu a délkelet-európai államok soros elnökének minôségében egy projekt kidolgozását kérte a térség háború utáni gazdasági-társadalmi és politikai újraépítésére.

A központi lapok szerint a gazdasági, pénzügyi és bizalmi válság kérdéseirôl tartott szerdai cotroceni-i találkozó eredménytelenül zárult: a politikai pártok, a civil társadalom és a szakszervezetek képviselôi közös álláspont kialakítása nélkül távoztak.

A Szabadságnak nyilatkozva Grigore Pop, a Kartell Alfa kolozsvári szervezetének elnöke „teljes kudarcnak" minôsítette a cotroceni-i találkozót. A szakszervezeti vezetô szerint az Emil Constantinescu államfô kezdeményezte megbeszélésre a szakszervezetek nyomására került sor. Grigore Pop továbbá hangsúlyozta, hogy a Kartell Alfa nem mondott le a tiltakozó akciók szervezésérôl, és az eredeti tervnek megfelelôen április 19-én kétórás figyelmeztetô, majd április 26-án általános sztrájkot tartanak.

Megtudtuk: a szakszervezetek képviselôi jövô héten tárgyalásokat folytatnak a munkaügyi és a társadalomvédelmi minisztérium képviselôivel, és ennek megfelelôen döntenek a további lépésekrôl. Grigore Pop hangsúlyozta: „Mindaddig nem mondhatunk le a sztrájk szervezésének gondolatáról, amíg a kormány nem vállal felelôsséget, és nem teljesíti a közös megállapodásban leszögezett kéréseinket".

A CNSLR-Frãtia kolozsvári fiókszervezetének elnöke, Florentina Tont lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a kormány ez idáig semmi olyan lépést nem tett, amely a szakszervezetek döntését megváltoztathatná, és részt vesznek az április 19-i tiltakozási akcióban.

P. A. M.

Az Állami Vagyonalap rendelete szerint, az 1995/64-es törvény értelmében az elmúlt év végén megkezdôdött a dési Somes Cellulózipari Kombinát átszervezése. A január elején jóváhagyás végett elôterjesztett átszervezési terv elôírásai — legalábbis ideig-óráig — megmentik a gyárat a teljes felszámolástól.

— A törvény lehetôséget kínál

arra, hogy tevékenységünket egy megfelelô alapossággal elôkészített terv alapján átszervezzük — mondta Benea Gheorghe vezérigazgató. — Tervünk elnyerte hitelezôink és a Hitelezôk Bizottságának tetszését. Következô lépésként április folyamán bírósági határozattal a törvényszéknek is jóvá kell hagynia ezt a tervet. Amennyiben az elôkészített átszervezési programot elfogadják, és bírósági határozattal törvényesítik, a jövôben a gyár eszerint mûködik.

A terv alapján, január 5-i kezdettel, már olyan intézkedéseket kellett foganatosítanunk, amelyek a gyári termelés veszteségességét hivatottak megszüntetni, és amelyek biztosítanák a tartozások kifizetését. Január elején adósságaink összege 260 milliárd lej volt, ebbôl 100 milliárdot a különbözô késedelmi pótlékok és bírságolások tesznek ki. Az átszervezési terv értelmében adósságainknak több mint hetven százalékát fokozatosan, öt év leforgása alatt kell kifizetnünk.

A dési Somes Cellulózipari Kombinát átszervezésére kidolgozott terv ugyanakkor olyan újításokat hoz, amelyek hozzáértô szakemberek megfelelô irányításával a gyárat jövedelmezôvé tehetik, ily módon teremtve konkrét lehetôséget a gyár fennmaradására, pénzügyi alapot a tartozások visszafizetésére.

Kerekes Edit

Miclea Ioan, az Állami Vagyonalap kolozsvári területi igazgatóságának referense lapunknak elmondta: április 13-án reggel tíz órakor a dési Frulex (gyümölcs- és zöldségfeldolgozás, alaptôke 3,339 millió lej, FPS 82,25%), április 14-én a TCM Cluj (árufuvarozás, alaptôke 2,692 millió lej, FPS 92,712%), április 19-én a Samus Constructii Dej (építkezés, alaptôke 2,437 millió lej, FPS 39,97%), április 27-én az tordatúri Agromec (alaptôke 1 milliárd lej, FPS 59,254%), a dési Somtrans (személyszállítás, alaptôke 4,385 millió lej, FPS 86,25%), április 28-án a Comat Rt. (nagykereskedelem, alaptôke 16,433 millió, FPS 39,90%) eladására kerül sor.

K. O.

A kolozsvári egyetemisták Asklepyos Egészségügyi és Szociális Segélyszervezete felhívja a magán és jogi személyek figyelmét, hogy a Ion Creangã utca 2. szám alatti székhelyén élelmiszer-, és egyéb adományokat gyûjt a jugoszláviai menekültek részére naponta 10–16 óra között. Pénzadományokat a Román Kereskedelmi Bank 451021542 bankszámlán lejben és a 721610154120 bankszámlán valutában fogadnak.

Az utcai pénzváltóknál a forint 56/60, a márka 7700/8100, a dollár pedig 14 300/14 800 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]