1999. augusztus 2.
(XI. évfolyam, 177. szám)

Többezren gyûltek össze szombaton Fehéregyházán, hogy Petôfi Sándorra és a fehéregyházi csatatéren elesett névtelen hôsökre emlékezzenek. A költô halálának 150. évfordulójára rendezett háromnapos ünnepségen jelen volt Dr. Martonyi János magyar külügyminiszter, Dr. Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség minisztériumának vezetôje, Szôcs Ferenc, Magyarország bukaresti nagykövete, Markó Béla, az RMDSZ elnöke, Takács Csaba ügyvezetô elnök, Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszter, Hajdú Gábor egészségügyi miniszter, Kelemen Hunor mûvelôdési államtitkár, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságnak elnöke, Sütô András író, Kányádi Sándor költô, Hubay Miklós, a Magyar PEN Klub elnöke, Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke, az erdélyi és magyarországi közélet számos képviselôje.

Ökumenikus istentisztelet

A reggeli órákban ökumenikus istentisztelettel kezdôdött a rendezvény a fehéregyházi református templomban. Igét hirdetett Benefi Sándor fehéregyházi református lelkész, Dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Dr. Jakubinyi György, római katolikus érsek, Mózes Árpád evangélikus püspök, Nagy László, marosvásárhelyi unitárius esperes, Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke és Harai János, segesvári római katolikus plébános.

A magyar történelmi egyházak képviselôi Petôfi jelentôségét méltatták, és a forradalmár költô mához szóló üzenetét tolmácsolták. Tôkés László Petôfi radikalizmusára hívta fel a figyelmet, és hangsúlyozta, hogy mindaddig nem remélhetünk jelentôs változásokat, amíg nem leszünk Petôfihez hasonlóan meg nem alkuvók. „Talán be se vennék Petôfi Sándort a mai RMDSZ vezetôségébe, de ô sem iratkozna be a Petôfi–Schiller egyetemre, ha felajánlanák neki" — mondta a püspök.

Ünnepi megemlékezés a Múzeumkertben

Az istentiszteletet követôen a többezer ember a Múzeumkertbe vonult. A százkét éves emlékmûnél Gábos Dezsô, a Fehéregyházi Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesület elnöke mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy ne legyünk megalkuvók, mert Petôfi sem alkudott meg, és merjük kimondani azt, amit ki kell mondani. Ugyanakkor kiemelte, hogy szükség van az önvizsgálatra, elemeznünk kell magunkban, hogy fel tudtunk-e emelkedni Petôfi és 1848 szelleméhez.

Ficsor József, Kiskunfélegyháza polgármestere beszédében Petôfi és Móra városának, Kiskunfélegyházának, a magyar alföld és a Kiskunság üdvözletét tolmácsolta. A kiskunfélegyházi önkormányzat erre az alkalomra új Petôfi-szobrot adományozott a fehéregyházi önkormányzatnak és a helyi Petôfi Sándor Mûvelôdési Egyesületnek, amelynek leleplezésére ugyancsak szombaton került sor.

A polgármester elmondta: az ünnepség fôvédnökének Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság elnökét kérték fel, aki üdvözletét küldi a jelenlévôknek. Továbbá hangsúlyozta, hogy a történelmi, kulturális értékeket a helyszínen kell ápolni, ôrizni, és tiszteletben kell tartani minden nemzet kulturális örökségét, mert a népek manapság csak így foghatnak össze. Emlékeztetett: amikor július 20-án a szobrot Erdélybe, Fehéregyházára hozták, a helyszínen román és magyar fiatalok együtt tapsoltak Petôfi érkezésének. Ficsor József azzal zárta beszédét, hogy a fehéregyházi Múzeumkert nemcsak emlékhely, hanem az erdélyi magyarság zarándokhelye is, ahonnan erôt meríthetünk a további küzdelemre.

„Ô a mi jobbik énünk"

— Biztos vagyok benne, hogyha valaki összeszámolná, rögtön kiderülne, hogy Magyarországon és más magyarlakta vidékeken a legtöbb utcát vagy teret a magyar történelem nagy alakjai közül Petôfi Sándorról nevezték el, és a legtöbb szobrot neki állították a Kárpát-medencében. Olyan ez, mint egy embléma, mint egy márkajegy a magyar nemzet számára, errôl ismernek ránk, errôl a védjegyrôl, amely egyszerû, érthetô és egyúttal tökéletes — kezdte ünnepi beszédét Markó Béla szövetségi elnök.

Markó rámutatott: Petôfi lett mindaz, ami a legjobb a magyar nemzetben, ô a mi jobbik énünk, ô a mi bátrabb testvérünk, ô a mi meg nem alkuvó harcostársunk. Róla nem vitázunk, róla mindannyian egyet gondolunk, akár a nemzeti lobogóról vagy a nemzeti himnuszról. Ez a nemzeti márkajegy, ez a nemzeti szimbólum ugyanazt mondja más nemzeteknek is: a szabadságot, a világszabadságot üzeni mindenkinek, amely nem osztható fel a népek között, mert vagy mindenki szabad lesz, vagy mindenki rab marad.

— E véres 150 esztendô annyi meg annyi koszovója után nyelvük, vallásuk különbözôsége miatt egymást öldöklô nemzetek annyi ostobasága után végre hajlandók leszünk-e tanulni ettôl a 26 éves költôtôl? Európa hajlandó-e meghallgatni az ifjú, okos, bátor és ártatlan Petôfi Sándort, a magyarok Petôfi Sándorát, aki tudta, hogy nem egymás ellen, hanem csak együtt, egymás mellett, egymás nyelvét, nemzeti hagyományait megbecsülve lehetünk igazán szabadok? Hányan voltak, és hányan vannak nagyhangúak, szóban bátrak, tettben gyávák, egymást közt vakmerôk, ellenféllel megjuhászkodók? — tette fel a kérdést Markó Béla.

— Petôfi úgy élt, ahogyan írt. Nincs jogom azt mondani, hogy jól választott, de vigyázzatok, hogy beszéltek, mert végül élnetek is úgy kell. Petôfi hihetetlenül magasra emelte mindannyiunk számára a mércét, és hihetetlenül nehéz példát adott nekünk erköcsi tisztaságból. Mivel nem lehet tudni, hogy hol nyugszik, az egész Erdély az ô nyugvóhelye lett. Reánk bízta magát, erdélyi magyarokra. Ô a mi jobbik énünk. A magyar szabadság szimbóluma. Ô a világ jobbik énje. A világszabadság szimbóluma. Ennyi az ô végrendelete: magyar szabadság, világszabadság. Népek, nemzetek szabadsága. Jó lenne legalább itt a Kárpát-medencében végre meghallani mindenkinek ezt a végrendeletet — mondta az RMDSZ elnöke.

Petôfi a magyarság összetartozásának a jelképe

Dr. Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség minisztériumának vezetôje az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeit, a Petôfi halálával kapcsolatos szibériai legendákat elevenítette fel. Sokan úgy vélték, hogy Petôfi nem esett el a fehéregyházi csatatéren, hanem Szibériába hurcolták, és orosz fogságba került. Hámori szerint a legendáknak van egy pozitív vonása is. Azt bizonyítják, hogy a kollektív emlékezet Petôfiben ugyanolyan misztikus hôst lát, mint Csaba királyfiban, Mátyásban, Rákócziban vagy Kossuthban.

— Miért van az, hogy minden magyar ember, amikor Petôfi nevét hallja, meleget érez a szívében? Mert: Petôfi Sándor nemcsak a bátorság, az emberi nagyság, a hôsiesség, az igaz élet, a szabadság, hanem a magyarság összetartozásának is a jelképe — jelentette ki dr. Martonyi János magyar külügyminiszter ünnepi beszédében.

Petôfi valóban a mi jobbik énünk, bennünk él, nem tudjuk letagadni, nélküle sivárabbak, kevesebbek lennénk. Petôfi a szabadságért, a világszabadságért adta az életét, és elôre látta, hogy nemcsak úgy kell élnie, ahogyan megírta, hanem úgy is kell meghalnia. És úgyis halt meg. Nekünk nem kell meghalnunk a világszabadságért, hanem csak egyszerûen tennünk kell az egyéni szabadságért, a nemzet szabadságáért, felemelkedéséért, önbizalmáért és derûlátásáért, mert egyik nép sem lehet szabad, amíg minden nemzet nem szabad. Ez Petôfi Sándor üzente a XXI. századnak — hangsúlyozta a magyar külügyminiszter.

A szabadságért ma is meg kell küzdenünk

Kelemen Hunor mûvelôdési államtitkár elôször Ion Caramitru mûvelôdési miniszter üzenetét adta át, aki, bár megígérte, objektív okok miatt nem tudott eljönni az ünnepségre. Majd az „emlékezô" közönséghez szólva meggyôzôdését fejezte ki, hogy az ünnepségen részt vevôk mindannyian a szabadságra gondolva gyûltek össze. Petôfit elfelejteni nem lehet, már csak azért sem, mivel a szabadságért, szabadságunkért most is naponta meg kell küzdenünk. Ennek a régiónak ez az állandó harc adatott meg. Petôfitôl tanultuk meg leginkább a szabadság szeretetét, az érte való kitartást, továbbá azt is, hogy egymás iránt felelôsséggel tartozunk. A tanultakat pedig kötelességünk továbbadni. Régiónkban azért veszik el vagy korlátozzák valakinek a szabadságát, mert egy kisebbséghez tartozik. Ezt meg kell haladnunk, el kell érnünk, hogy ebben a régióban, Európában többé ne korlátozzák senki szabadságát csupán azért, mert egy bizonyos kisebbséghez, közösséghez tartozik. A következô években is ezért kell harcolnunk a „csatamezôkön".

Csóori Sándor, a Magyarok Világszövetsége elnökének megbízásából Patrubány Miklós szólt az egybegyûltekhez, tolmácsolva mind Csóri Sándor, mind Dávid Ibolya magyar igazságügyminiszter üdvözletét.

— A világ magyarjai ezen a napon mind Fehéregyháza felé fordítják tekintetüket és gondolataikat. Ezen a napon, miként a költôk mindig, csak az igazat kell mondanunk, csak az igazságról szabad beszélnünk. Vajon méltók vagyunk-e Petôfi áldozatához, vajon kivívtuk-e azt a szabadságot, amelyért ô életét áldozta, megteremtettük-e azt az egységet, amelyet ô megtestesített? Bár a kommunizmust magunk után hagytuk, nem sokat haladtunk szabadság tárgyában, folytatta beszédét Patrubány Miklós. Semmiképpen sem teljes a szabadságunk, sem a miénk, sem a világ szabadsága. Hiszen a kínai egyetemisták is 1989-ben, amikor a harckocsik rájuk törtek, ajkukon „szabadság, szerelem, e kettô kell nekem" Petôfi Sándor-vers kínai fordításával mentek a halálba. Miránk visszatérve, nem lehet szó szabadságról ott, ahol intézményesen akadályozzák, hogy gyermekeink magyarul tanulhassák annak a tájnak a történelmét és településeinek nevét, ahol több mint ezer éve élünk. Mindez nem ünneprontás, hanem az igazság kimondása, hiszen Petôfinek az igazsággal tartozunk.

A román kormány nevében Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter beszélt. Petôfinek nem adatott meg, mondotta a miniszter, hogy írótársak, költôtársak között nyugodjék.

— Itt, a székelyföld kapujában, német–szász környezetben, román falvak közelében érte utol a sors. Mégsem idegenben, mégis nagyon itthon van. Annak, hogy itthon volt és itthon van Erdélyben és itt Fehéregyházán, a legnagyobb bizonyítéka az önök jelenléte. Az is bizonyos, hogy Petôfi Sándor úgy tudott nagyon magyar lenni, hogy kivívta a többi hozzánk közel álló nép bizalmát. Ô igazi világforradalmár volt, nem csak a saját népének, hanem környezetének is szabadságot akart. Versei között nem találtak és nem találhattak másra sértô kijelentéseket. Ezért minden idôkben támadhatatlan volt. És ezért Petôfit nem csak mi ünnepeljük, hanem mások is, mindenki, aki tiszteli.

Virágkoszorú borította el az emlékmûvet

A meghívottak ünnepi felszólalásai után következett a koszorúzás. Szinte megszámlálhatatlan virágkoszorú fonta körbe a fehéregyházi ütközet honvéd hôsi halottainak emlékmûvét, mintegy bizonyítékaként a költô iránti szeretetnek, tiszteletnek, megbecsülésnek. Csupán példaként soroljuk fel a külföldi koszorúzókat: magyarországi külügy- és igazságügyminisztérium, miniszterelnöki hivatal, Magyarok Világszövetsége, Határon Túli Magyarok Hivatala, Svédországi Magyarok Országos Szövetsége, Ukrajnai Magyarok Szövetsége, Berekszász városa, magyarországi önkormányzatok — Dunavecse, Szeged, Kiskunfélegyháza, budapesti Lipótváros, Fót, Csongrád, Karcag, Dömsöd, Zalaegerszeg, Vác, Makó —, Szalkszentmárton, Budapest és Feháregyháza Petôfi Társasága, a Felvidéki Magyarok Szövetsége, Nógrád megyei Független Kisgazdapárt, Budapesti Református Gimnázium.

A 150. évfordulóra Kiskunfélegyháza egészalakos Petôfi szobrot adományozott a fehéregyházi Petôfi Múzeumnak. Máté István csongrádi szobrászmûvész alkotását Ficsor József polgármester adta át Gábos Dezsônek. Az új szobor gondolata 1997-ben született meg, és tulajdonképpen „cserébe" adták egy 1897-ben Segesváron felállított Petôfi-szoborért: Köllô Miklós teljes alakos bronzszobrát az elsô világháború idején Magyarországra szállították, majd végül 1922-ben került a költô szülôföldjére.

A szobor ünnepélyes leleplezése után megnyitották a felújított múzeumot, amely a reformkort, Petôfi Sándor 1848. március 15-ig kiterjedô költészetét mutatja be, továbbá festmények másolatát és a fehéregyházi csata makettjét állították ki.

Papp Annamária
Újvári T. Ildikó

Radu Vasile kormányfônek arról szóló, politikai vihart támasztó csütörtöki bejelentése nyomán, hogy a következô választásokon a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) elnökeként hajlandó csak indulni, és komoly lehetôséget lát a kormányszövetségre a jelenlegi ellenzékben lévô baloldali erôkkel, pénteken Neptun-fürdôn tisztázó találkozóra került sor a KDNPP elnöke, Ion Diaconescu és a miniszterelnök között.

A KDNPP sajtóirodája szombaton közleményt tett közzé, és ebben ismertette a találkozón született megállapodást, amelynek értelmében a Parasztpárt következô elnökének megválasztására csak a parlamenti választások után kerül sor, és a jövôbeli kormánykoalícióról csak a választási eredmények ismeretében döntenek majd.

A közleményben a következô olvasható: „Figyelembe véve Radu Vasile pártelnöki tisztségre való jelölésének szándékát, és tekintettel arra, hogy egy választási esztendôben történô vezetôségcsere feszültségeket kelthetne a pártban, a megbeszélésen a két fél megegyezett abban: javasolni fogják, hogy a 2000-ben megtartandó kongresszuson hosszabbítsák meg egy évvel a jelenlegi, az elnökbôl, az elsô alelnökbôl és a titkárból álló csúcsvezetés mandátumát, és csak a parlamenti választások után, 2001 januárjában válasszák meg az új vezetôtestület e három tagját egy rendkívüli kongresszuson."

A jövôben esedékes kormányzati koalícióról csak a választási eredmények ismeretében lehet majd dönteni, de a Parasztpárt csak olyan, megbízható partnerekkel köt koalíciót, melyek programja összeegyeztethetô a saját programjával — tartalmazza a közlemény.

A két politikus találkozóján azt is kifejtették, hogy a Reuters hírügynökségnek adott terjedelmes Vasile-nyilatkozatból csak kivonatokat közölt a sajtó, és ezek nem adták vissza „kellô tisztasággal" a kormányfô által elmondottakat.

Bukaresti tárgyalásait követôen Martonyi János külügyminiszter és felesége Markó Béla RMDSZ-elnöknek és feleségének meghívására kétnapos erdélyi körúton vett részt. A Brassó–Sepsiszentgyörgy–Csíkszereda–Székelyudvarhely–Agyagfalva–Székelykeresztúr–Fehéregyháza–Székelyderzs–Farkaslaka–Korond–Marosvásárhely–Kolozsvár–Nagyvárad útvonalon, amelyen a magyar külügyminiszter és kísérete végighaladt, az emberek kivonultak portáik elé, barátságosan integettek, mosolyogtak. Sepsiszentgyörgyön és Marosvásárhelyen a miniszter az RMDSZ által szervezett fórumokon vett részt. A marosvásárhelyi Kultúrpalota Tükörtermében szombaton este megtartott fórumot követôen, Martonyi János magyar újságíróknak nyilatkozott.

— Ön többször beszélt arról, hogy a megoldásra váró kérdésekben türelemre, kitartásra van szükség. Itteni tapasztalatai alapján, hogyan látja: a romániai magyar közösségben megvan ez a türelem, a kitartási készség?

— Nem hiszem, hogy egyetlen nap tapasztalatai alapján ilyen alapvetô kérdésekben biztos véleményt szabadna mondani. Amellett, hogy vannak nyilvánvaló véleményeltérések, például éppen a tanügyi törvénnyel kapcsolatban, mégis úgy érzem, hogy óriási erô rejlik abban, hogy az RMDSZ egységes, és követi azt a politikát, amelyet követ.

— Amióta a magyar kormány bejelentette, hogy támogatja a vajdasági magyarság autonómia-elképzeléseit, azóta a román közvéleményben és a román politikai elitben is érzékelhetô az ellenállás, az aggodalom ezzel kapcsolatban. A román fél részérôl érzékelhetô volt-e a tárgyalások során ez? Mit tud kezdeni a magyar külügyi kormányzat azzal a helyzettel, amikor a román államfô is a nemzetállam védelmében aggódik?

— A tárgyalásokon ez a kérdés nem merült fel. A bukaresti sajtótájékoztatón elhangzott kérdésre válaszolva részletesen szóltam a vajdasági autonómiáról is. Azt hiszem, ez régi téma. A vajdasági autonómia koncepcióját már a kilencvenes évek elején is támogattuk. Ebben nincs semmi új. S ez a vajdasági magyarság autonómiakoncepciója, amely nem azonos a Vajdaság autonómiájával. Ezt legalább nekünk kell jól tudnunk. Egyszerûen arról van szó, hogy létezik egy személyi és kulturális autonómiaigény, illetve egy területi-önkormányzati szempont, ami amellett szól, hogy az önkormányzati hatásköröket növelni kell. És van egy esetleges igény — ami persze nem alapvetôen a vajdasági magyarságtól függ, hanem a vajdasági lakosság nagy többségétôl —, hogy úgymond helyreállítsák-e — bár ez sem pontos kifejezés — az 1989 elôtti autonómiáját a tartománynak. Ez egy vajdasági kérdés. Ez nem szlovákiai, nem erdélyi kérdés. Azt hiszem, elég világos voltam a tekintetben, hogy a magyar kormánynak nem az a dolga, hogy iránymutatást adjon, megmondja, milyen politikát folytassanak a határon túli magyarság politikai szervezetei. A magyar kormánynak az a dolga — s ez a kormányprogramban is szerepel —, hogy ezeknek a politikai szervezeteknek s a mögöttük álló határon túli magyarságnak az elképzeléseit, politikáját támogassa. Úgyhogy nem teremtenék kapcsolatot a különbözô helyzetek, a különbözô politikák között. Nem a mi dolgunk, hogy ezt meghatározzuk.

— Ön az ún. nemzeti preferenciarendszer bevezetésérôl beszélt. Ez oda vezet, hogy meg kell majd határozniuk: ki a magyar? Ezt hogyan képzelik el?

— Kétségtelen, ezzel sok más ország küszködik. Nagyon sok országban vannak olyan törvények, amelyek a kulturális nemzethez tartozó személyeket ilyen vagy olyan szempontból kedvezôbben kezelik. Korábban is többször beszéltünk errôl. Nem feltétlenül a nemzeti preferenciáról van szó, általánosan, hanem arról, hogy melyek azok a konkrét területek, ahol a magyarsághoz tartozó személyek helyzetét valóban könnyíteni tudjuk. Ide tartozhat a munkavállalás, a tartózkodás, az egészségügyi és a szociális ellátás, az oktatás. Ez valóban felveti azt a kérdést, hogy tudjuk-e definiálni a magyart vagy sem, de nem hiszem, hogy ezt feltétlenül meg kell tennünk. Ezek a preferenciák adott esetben — mondjuk a vízum esetében — másra is kiterjedhetnek. Mert például ha annak adok hosszú lejáratú, többszöri, azaz korlátlan beutazásra feljogosító vízumot, akinek a rokoni, családi, baráti kapcsolatai ezt indokolttá teszik, akkor nem biztos, hogy ez nemzeti preferencia lesz, hanem egyfajta viszonyt akar majd honorálni. Miközben valószínûleg nagyon fontos szerepe lesz a nemzethez tartozásnak, de lehet, hogy nem lesz ez kizárólagos szempont.

— A vegyes bizottsági ülések alkalmával emlékeztetô készül a megoldatlan problémákról. Ezek közül szemmel láthatóan nagyon kevés valósul meg. Hogyan lehetne felgyorsítani a végrehajtást?

— Nem így van. A szakbizottságok készítenek ilyen listákat. Ilyen lista most is készült. A felgyorsítás a feladatunk. Természetesen, a vegyes bizottságnak és a szakbizottságoknak az a dolga, hogy ezeknek az elképzeléseknek, javaslatoknak a megvalósításán munkálkodjanak.

— Jövôre Romániában választásokra kerül sor. S a mostani kilátások szerint van esély arra, hogy Iliescuék ismét hatalomra kerüljenek. Ön hogyan látja ilyen helyzetben a magyar-román viszony alakulását?

— Teljesen felesleges, sôt káros is most azzal foglalkozni, hogy egy közel másfél év múlva esedékes választásnak mi lesz az eredménye, milyen koalíció kerül kormányra, milyen lesz annak a koalíciónak a politikája, mi lesz annak a politikának a következménye, és mi hogyan fogunk majd arra a politikára reagálni. Ezt korainak tartom, s indokolatlannak tartom magát a kérdésfölvetést is. Fölhívnám arra a figyelmet, hogy teljesen fölösleges és ártalmas most egyfajta hisztérikus gondolkodással azzal foglalkozni, hogy vajon akkor milyen bajok fognak majd fenyegetni. Sokkal inkább azon kell gondolkodni, hogy hogyan lehet a jelenlegi helyzetet jobbá tenni, a kormány politikáját sikeresebbé tenni, hogyan lehet a gazdaság helyzetét javítani, s hogyan lehetne olyan feltételeket teremteni, hogy semmi olyan fordulat ne következzék be Romániában, ami Romániát a szomszédaitól, netán Európától távolítja. S ezt semmi esetre sem kötném politikai pártokhoz, hiszen nem tisztem, hogy a romániai belpolitikába beleszóljak.

Lejegyezte:
T. Sz. Z.

A magyar kormány az idén több mint 1 milliárd forinttal támogatja a határon túli magyarságot a nemzeti szellemi kulturális örökség ápolásában, fejlesztésében — jelentette ki Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere szombaton Marosvásárhelyen, ahol fórumbeszélgetés keretében találkozott a marosvásárhelyi magyar közösség politikai, gazdasági és kulturális életének kiemelkedô személyiségeivel.

A fórumon Hámori József tételesen szólt arról, hogy a magyar kormány költségvetési forrásokból az idén milyen összegekkel támogatja a határon túli magyarságot az egységes nemzeti kultúra örökségének megtartásában, fejlesztésében.

Az Illyés Közalapítvány az idén már több mint 800 millió forinttal rendelkezik erre a célra. A kulturális tárca saját „határon túli" kerete a tavalyi 152 millió forintról 200 millió forintra nôtt. Fontos új forrást jelent a milleneumi pályázatok rendszere, amelyen belül 1999-ben 40-50 millió forintot fordíthatnak a határon túlról érkezett sikeres pályázatokra — mondta a Nemzeti Kulturális Örökség minisztere.

Hámori külön kiemelte, hogy az építészeti örökség a nemzeti kulturális örökség szerves része, s ennek a súlynak megfelelôen kell foglalkozni a mûemlékvédelemmel. Emlékeztetett arra, hogy a néhány hónappal ezelôtt aláírt magyar-román kulturális együttmûködési munkatervhez mûemlékvédelmi megállapodás is csatlakozik.

Ennek alapján megkezdôdik az Erdélyben található magyar mûemlékek felmérése, lehetôség szerinti helyreállítása. Az idén 13 erdélyi mûemlék restaurálásának megkezdéséhez 50 millió forintot különítettek el.

A miniszter a határon túli magyarság kulturális életének konkrét támogatására példaként említette egyebek között azt, hogy az idén 70 millió forinttal segítik a határon túli magyar színházi társulatok magyarországi fellépését, a 15 külföldi magyar kulturális intézet pedig a határon túli magyarság kultúrájának nemzetközi bemutatását segítheti.

Szerkesztôségünkben eljuttatott közleményükben Kincses Elôd, az RMDSZ Maros megyei elnöke és Virág György, a Maros megyei tanács alelnöke az ellen tiltakozik, hogy a koalíciós protokollum és a törvényes rendelkezések ellenére egyre több olyan tisztséget, amelyek közintézmények vezetôi beosztásában magyarokat illetnének meg, románoknak, esetenként szélsôséges nacionalistáknak ítélnek meg. Példaként a Filharmóniát említik egyetlen olyan marosvásárhelyi közintézményként, amelynek élén eddig magyar szakember állt. A megyei tanács végül is román nemzetiségût nevezett ki az igazgatói székbe. Úgyszintén a megyei tanács állandó bürójába Tatár Béla, a MADISZ képviselôje helyett Adrian Moisoiu, a szélsôségesen nacionalista Nagyrománia Párt támogatottja került.

„Diszkrimináló határozataikkal a többségi tanácsosok kimutatták igazi arcukat: ôk továbbra is másodrendû állampolgárokként akarnak minket kezelni. Mivel a romániai, a Maros megyei magyarok nem fogadják el ezt a helyzetet, kénytelenek leszünk törvényes érdekeink és a jogállamiság védelmében ezentúl új politikai és jogi eszközöket felhasználni."

Hamarosan fény derül a kolozsvári ufo-rejtélyre, amelyrôl a június 23-i számunkban tudósítottunk. Lapunk valószínûleg már hétfôn információkhoz jut a kérdéssel kapcsolatban.

A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület napjaink magyar zsidó világa ihlette rövidpróza-pályázatot hirdet. Olyan, eddig publikálatlan írásokat várunk, melyek terjedelme nem haladja meg a dupla sorközzel gépelt 20 oldalt. Egy pályázó egyszerre több pályamûvel is jelentkezhet. A pályázat jeligés. A pályázó nevét, címét (telefonszámát) zárt borítékban kell a pályázati anyaghoz mellékelni. A pályázatokat irodalmi életünk neves személyiségeibôl álló bírálóbizottság értékeli. A három legjobbnak ítélt mû szerzôje pénzjutalomban részesül. I. díj: 40 000 Ft., II. díj: 30 000 Ft., III. díj: 20 000 Ft. A díjazott mûveket a kiíró megjelenteti az egyesület folyóiratában, a Szombatban, valamint a díjkiosztáson felolvasóestet rendez. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület fenntartja a jogot a pályázatra beküldött és közlésre méltónak talált további írások megjelentetésére. Beküldési határidô: 1999. szeptember 15. (postai bélyegzô dátuma). Postacím: Szombat szerkesztôsége, 1065 Budapest, Révay u. 16. A pályázat elbírálásának határideje november 1.

Hogy hány embert emelt ki a hétköznapok nyomasztó szürkeségébôl Sebesi Imre, hány embernek simította el ráncait a homlokán, s hány elkeseredett ember elôtt sikerült felvillantania azt az ici-pici reménysugarat, amely elviselhetôvé tette a kilátástalannak tûnô jövôt, nehéz lenne megmondani. Hiszen a moszkvai Lomonoszov Állami Tudományegyetem újságíró szakának végzôseként 1958 óta, az ötéves kényszerszünetet leszámítva, 1995-ös nyugdíjba vonulásáig a kolozsvári rádió legnépszerûbb munkatársának számított. S bár a legsötétebb években kellett helytállnia, embersége és szaktudása megvédte attól, hogy, mint oly sokan mások, behódoljon a hatalomnak. Vezetô pozícióra sohasem tört, s mégis vezetett. Önmagát és azokat a fiatalabb kollégáit, akik, akárcsak jómagam is, méltán tekintették példaképüknek. Sikerült megteremtenie a maga külön világát, azt a bizonyos Sebesi-osztályt, amelyet a kéményseprôtôl Rónay Antal érdemes mûvészig az igaz emberek népesítettek be. Nem szenvedett cím- és rangkórságban, tudtommal nem is kapott semmilyen díjat vagy külön elismerést, zengzetes kitüntetést. De biztos vagyok benne, hogy ennek ellenére boldog ember volt. Hiszen sokkal többet jelentett számára a rádióhallgatók ezreinek kitüntetett figyelme, elismerése, önzetlen szeretete.

Kellemesen simogató hangjával Sebesi Imre nap mint nap boldogságot osztogatott mindazoknak, akik meghallgatták. S vajon létezik-e ennél szebb és nemesebb feladat? De boldoggá tette azokat is, akiket megszólaltatott: riportalanyait. Kitûnô emberismerôként és kitûnô társalgóként pillanatok alatt rátalált arra az azonos hullámhosszra, amelyen aztán egyaránt kellemesen elbeszélgetett a kisemberrel vagy mûvelôdési életünk nagyjaival. Hiszen a középpontban mindig az olyan nagyon is emberi témák álltak, amilyen a család, a munka, a kikapcsolódás. Még most is elôttem van amint vállán az akkor divatos hét-nyolc kilós riportermagnóval nap mint nap „bevetésre" indult. Sohasem az akkor divatos, elôre bejelentkezôs és az éppen szolgálatos kiskirályoktól engedélyt kérôs módszerrel. Mert „azok" az emberek Sebesi Imrét nem érdekelték. De annál inkább érdekelte például, hány lépést tett meg napjában a Sétatéren Rónay mester ahhoz, hogy jól érezze magát és este az operában olyan csodálatosan vezényelhessen, vagy hogy milyen meglepetéseket tartogathat egy postás munkája, az utcaseprôé vagy az unokájára vigyázó nyugdíjas nagymamáé.

S aztán nyugdíjba vonult ômaga is. De egy vérbeli riporter nyugdíjasként is azt tette, amit egész életében. Boldogságot osztogatott: családjának, életét bearanyozó unokájának, akire oly büszke volt, és nyugdíjas társainak, akiket havonta egyszer megörvendeztetett a Györkös Mányi Albert Emlékházban tartott, mûvelôdési életünk rangos személyiségeit megszólaltató, népszerû Nyugdíjas matinéivel.

És most mindörökre eltávozott. De hangját többezer méternyi hangszalag ôrzi — remélhetôleg az aranyszalagtárba is kerül belôlük —, emlékét pedig hallgatóinak, barátainak és ismerôseinek többezres tömege. És kollégái, akiket személyes példája tanított a munka és az ember iránti tiszteletre.

Németh Júlia

Az Emberjogvédô Liga (LADO) a nyári hónapokban is az állampolgárok rendelkezésére áll, ingyenes jogi tanácsadással szolgálva az alapvetô emberi jogok megsértése esetén. A panaszosok által benyújtott dokumentumok alján a LADO értesíti az állam intézményeit, és megfigyelése alá vonja az érintett kérdéseket. Ide sorolandó: a hatóságokkal való konfliktus, a munkakonfliktus, a tulajdonjogi vita vagy bármilyen megkülönböztetés, visszaélés (családon belüli erôszak, gyermekek jogainak megsértése). A LADO kolozsvári fiókja (Deák Ferenc /Eroilor utca 16., 14-es szoba) kedden és csütörtökön 14–16 óra között várja a hozzá forduló személyeket, akik általában az emberi jogok vagy az alkotmány megsértésérôl kívánják tájékoztatni.

A függöny legördült: a kolozsvári Állami Magyar Opera lezárta 1998–1999-es színi évadját. Ilyenkor rendszerint elnéptelenedik a Ház, sôt még a környék is. Nem ez történt ezen a nyáron; a nyüzsgés nagyobb, mint valaha. A színpadon a zenekar, a szólisták, a kórus és számos mikrofon és felvevôgép. A karmesteri dobogón Selmeczi György, akit arra kérek, mondja el, mi történik itt.

— Valóban nagy a nyüzsgés. Tulajdonképpen arról van szó, hogy egy három évvel ezelôtt készült tervünk valósul meg végre. Ezt a gyönyörû munkát hosszú tervezés elôzte meg. Egy 12 + 1 részes tévéfilmsorozatnak a készítését vettük tervbe, ami mindent egybevetve Kolozsvár apológiája szeretne lenni. Olyan operatörténeti sorozat, amelyben Kolozsvár áll a történések középpontjában. Egy picit Kolozsvár tükrén keresztül vizsgálja az öt évszázados európai operatörténetet. A mûvészeti ágak közül az opera keletkezéstörténetét jól ismerjük, napjainkig követhetjük alakulását. Ráadásul ez az a mûfaj, amelyben az egész európai motivika tisztán, plasztikusan, világosan megjelenik. Az európai magatartásformák, európai típusok, európai archetípusok úgy vannak jelen, ahogy századról századra öröklôdnek és összeáll ez a varázslatos európai gondolat. Az opera mélységesen európai mûfaj. Más földrészeken ehhez csak távolról hasonlíthatók születtek, tehát szellemi létünk, általános mûveltségünk valamiféle tükre.

Én kolozsvári — hálás kolozsvári — lévén, úgy gondoltam, hogy itt az ideje ezt a csodálatos várost valamilyen módon a nemzetközi érdeklôdés középpontjába állítani. Mi volna erre alkalmasabb, mint a mûvészet, az operamûvészet, amely nemzetközi mûfaj. Valamikor a Monarchiában Kolozsvár nagyon jelentôs szellemi központ volt. Itt az ideje, hogy ez a város európai szellemi központként visszaszerezze rangját. Külön öröm számomra, hogy szép összefogás eredménye lesz a produkció. A mûvészi infrastruktúrát teljes egészében a kolozsvári Magyar Opera — a szólisták egyharmadát is — adja, de a terv megvalósíthatatlan lenne, ha a Román Opera nem segítene: hogy csak két kiváló mûvészre utaljak, Carmen Gurban és Serban Bãcilã magánénekesekre; de itt vannak a kitûnô hangszeresek a Román Opera zenekarából, a kórus tagjai. Játszanak itt mûvészek a Filharmónia zenekarából, sôt néhányan a Zeneakadémia növendékei közül is. Egy kicsit Kolozsvár zenei intézményeinek az összefogása is ez a produkció, abban a történelmi tradícióban, ami az itteni értelmiséget, a mûvészeket mindig is jellemezte. Azt hiszem, ez alkalomból sikerül szembesülni azzal a szakmai követelményrendszerrel — hiszen itt magas színvonalú felvételek készülnek —, ami a világban jellemzô. Mindent egybevetve, nagyon igényes szakmai, nagyon erôs érzelmi szempontok mûködnek együtt azért, hogy ez a város úgy rögzüljön újra a köztudatban, mint az európai szellem, gondolkodás, a mûvészi érték központja.

— Ki a támogatója, a mentora ennek a vállalkozásnak?

— A Magyar Televízió felkérésére készül, a NOVOFILM vállalkozása, és Sándor Pál producerrendezô, a forgatás és a gyártás irányítója. A 2000. évben a Magyar Televízió a gazdája a filmsorozatnak, de ahogy lement a sorozat, szabad adás-vétel tárgya, és elképzelésünk szerint a továbbiakban az európai televíziókkal fogunk együttmûködni. Ilyen irányú kapcsolatfelvétel és tárgyalás már meg is indult. Mindent eredeti nyelven veszünk fel, ezzel is megteremtve a lehetôségét annak, hogy a nemzetközi piacon is kelendô áru legyen.

Hozzátenném, hogy nagyszerû komplett stúdiót telepítettünk be a Magyar Operába. Eddig csak hangfelvételeket készítettünk, és Osváth Zoltán zenei rendezôvel ámulunk azon, hogy milyen nagyszerû, felkészült társaság fogad itt bennünket. Külön kell szólanom az énekkarról és a zenekarról. Mindkét testület, számomra felfoghatatlan módon, világszínvonalat képvisel.

— Ennek én is nagyon örülök. De beszéljünk talán még egy kicsit a sorozatról!

— Külön érdekességként említem, hogy ez nem kronológiai megközelítése az operatörténetnek, hanem tematikus összeállítású, és akár egyetlen rész alatt (50 perces filmekrôl van szó) a nézô végigszáguldhat majd az operatörténeten. Ha például azt vesszük, hogy a vígopera nápolyi öröksége hogyan jut el századunkig, és ha belegondolunk abba, hogy milyen egyenes szálú a fejlôdés Pergolesi Úrhatnám szolgálójától, mondjuk Richard Strauss Rózsalovagjáig, akkor szinte beleborzongunk abba a gondolatba, hogy micsoda „idôutazásra" képes ez a mûfaj, milyen különleges érzés, szellemi kihívás, szellemi kaland áttekinteni azt, hogy egy-egy téma, figura hogyan fejlôdött az évszázadok során, és hogy mennyire állandók ezek a témák. Pontosan az benne az érdekes, hogy a nápolyi piactéren megszületett vándorkomédiásokat viszontlátjuk Freud és Hoffmanstahl korában, a XX. században. Ez különösen aktuális most, az ezredvégen, mikor mindenki egy picit akarva-akaratlan, kampányszerûen is, de magánemberként is valahogy számot ad önmagával, mûveltségével, felkészültségével, európai mivoltával. Teljesen egyértelmû, hogy az új kihívás nem a hidegháború kihívása, hanem különleges szellemi harc, amelyik egy nagyon felületes fogyasztói társadalom és egy értékcentrikus európai hagyomány közt fog zajlani a következô évtizedekben. Hogyha kicsit is rendet tudunk teremteni nézôink lelkében, ha érzékeltetni tudjuk azt, hogy nem szabad, mint egy ócska, elhasznált ruhát levetni magunkról az európai hagyományokat, valamilyen Coca-Colás, McDonald’s-os világért, akkor már nyertünk, akkor már megtettük, amit tennünk lehetett. Nekünk mûvészeknek az a dolgunk, hogy a fogyasztás oldaláról próbáljuk visszacsalogatni az embereket az igazi értékekhez, megmutatni nekik, hogy az életben a boldogulás nemcsak kizárólag az anyagi és tárgyi javakon múlik, hanem a csodálatos szellemi munícióval is, amivel nem élni hihetetlen ostobaság. Ennek az ostobaságnak a tömegméretûvé válását mindenképpen el kell kerülni.

— Köszönöm a beszélgetést és sok sikert kívánok a nemes elképzelés megvalósításához.

Lejegyezte:
Laskay Adrienne

A koszovói események kapcsán markánsan tevôdik fel a fenti kérdés, és a válasz lehet határozott, igenis lehetséges, mert a demokrácia légkörében feloldódnak, megszûnnek a nemzetek és nemzetiségek közötti konfliktusok. Erre bizonyítékként számos példa van. Habár ránk nem nagyon alkalmazható, meg kell említeni, hogy az USA-ban több tucat nemzetiség él konfliktus nélkül (már a néger problémát is megoldották). De említhetjük Kanadát, ahol az angolszász, francia, magyar és egyéb népek szintén békességben élnek. Méginkább említhetjük példaként az európai demokráciákat.

A több mint 200 éves francia–német gyûlölködés, a hitleri imperializmus tombolásának éveiben érte el tetôfokát, de ez a sátáni örökség a II. világháború után szinte egy csapásra megszûnt. Hogyan volt ez lehetséges? Úgy, hogy mindkét ország demokratikus államrendet épített ki. Említhetnénk Belgiumot, ahol a vallon és a flamand nemzetiség békességben él egymással. De ugyanaz mondható Svájcról is, ahol németek, franciák, olaszok élnek együtt, és ezt nem árnyékolja be az sem, hogy a németek nyelvhasználata dominál. Az egynéhány példaként felsorolt államban két vagy több nyelven jelenik meg a sajtó és mûködnek a tömegkommunikációs eszközök. Két vagy több nyelven láthatók a feliratok a közterületeken, az árucikkeken stb. Ezekkel az országokkal kapcsolatban még csak szóváltásokról sem hallunk évtizedek óta.

Az 1989 végén Közép- és Kelet-Európa országain végigsöprô demokratikus forradalmak szinte egy csapásra fejtették ki jótékony hatásukat a nemzetiségi problémák területén. Így a demokratikus fejlôdés útjára lépett Bulgáriában visszaállították annak a török kisebbségnek a nemzetiségi jogait, melynek néhány hónappal azelôtt a zsivkovi diktatúrában még üldöztetés és menekülés jutott. De azért felmerül a kérdés, hogy vajon az említett államokat demokratizálódott országoknak tekinthetjük. Szó sincs róla! Ezek még csak a demokrácia iskolájába iratkoztak be. Csak magas színvonalú, kulturált demokrácia hozza magával a nemzetiségi jogok és igények kölcsönös tiszteletben tartását, a nemzetiségek közötti konfliktusok végleges megszûnését, amelyre a szocializmus soha nem volt képes, fôként, mert létrehozta a fasizmus legiszonyatosabb formáját, a „vörös fasizmust"...

A jóléti demokráciának a megteremtéséhez még hosszú, rögös út vezet, még a magasabb kulturális színvonalú népeknél is évekig, de az ázsiai despotizmus sötétségében tartott népeknél évtizedekig is eltarthat...

Nagy Ernô

Közhely, de így van: a bolondok mondják ki a legnagyobb igazságokat.

Jóska barátom, akirôl most írok... hogyan is fogalmazzak tapintatosan, hogy ne bántsam meg ôt meggondolatlan jelzômmel, ha netán valaki felolvassa neki írásomat, melynek ô a fôszereplôje?

Sokféle betegség létezik: vesebaj, májbaj, gyomorbaj, tüdôbaj stb. Jóskának a feje volt beteg — ahogy ô fogalmazta meg egy alkalommal baráti beszélgetés közben.

Ennek ellenére Jóska hasznos polgára társadalmunknak. Megtalálta a nekivaló munkakört, nem voltak soha különösebb ambíciói, szerényen azt csinálja, amihez ért és amit szeret: utcát seper, no meg amolyan mindenes az intézménynél, ahol én is gyakran megfordulok.

Szorgalmas, vidám, szolgálatkész ember Jóska. Jóllehet már nem fiatal, soha nem panaszkodik semmire és senkire. Meleg bölcsesség csillan fel tekintetében, ha mosolyog, ilyenkor csak rongyos ruhája különbözteti meg ôt egy tisztességes, bölcs polgárembertôl.

Szabad idejét is hasznosan tölti. Egy alkalommal tetten értem, amint egy fából készült színházi kelléklátcsôvel bámulta az eget. Hosszan, kitartóan nézte az eget Józsi, görcsösen szorítva szeméhez a tömör fából készült kelléket.

Én is — engedve a kíváncsiságomnak, vajon mit is néz olyan érdeklôdéssel Jóska? — bámulni kezdtem az eget. Meresztettem a szemem, kék volt az ég, vakította szememet a nap, csorogtak a könnyeim —, de nem láttam az égvilágon semmit. És ekkor belém nyillalt valami: Jóskának van igaza. Az eget (és sok minden mást, aminek titkát úgysem tudjuk kikémlelni) csak úgy érdemes nézni, ahogy azt Jóska teszi: szemet védô fa látcsôvel. Az eredmény ugyanis mindkettônk esetében a nagy semmi. Viszont én a nagy semminézés után pislogok és hunyorgok egy jó fél órát, nedvesre áztatom zsebkendômet a könnyeimmel, míg Jóska, ha kell, reggeltôl estig folyamatosan tudja tanulmányozni a sütô napot, a felhôket — egyszóval mindent, ami fejünk felett történik, vagy nem történik.

Egy alkalommal megkérdeztem Jóskától:

— Mondja, Jóska, hogy áll szerelem dolgában?

— Nem foglalkozom effélével — nevetett —, azt mondta az orvos, ne szerelmeskedjem, mert árt a fejemnek.

Nem tudtam hirtelen, mit is válaszoljak. Csak arra gondoltam, hogy engem soha nem figyelmeztetett sem barát, sem orvos, hogy a szerelem ártalmas, árt a fejnek, a szívnek, az idegrendszernek. Talán másképpen alakulnak szerelmeim is, ha háziorvosunk, a már megboldogult jó öreg Cseke doktor úr, emigyen szól hozzám kamasz koromban:

— Fiam, vigyázz a szerelmi életedre! Az alkohol tönkreteszi a májat, a cigaretta árt a tüdônek, a füstölt szalonna nem tesz jót az emésztésnek. De a szerelem, ha rosszul alakul — és hol van az a szerelem, amelyik csak jól alakulhat? — minden szervét tönkreteszi az embernek: szívét, idegeit, lelkét, agyát. A férfiaknál be nem teljesült szerelem étvágytalanságot okoz, a beteljesült szerelem következménye a pocak. De amíg szegény férfi belehízik a boldogtalanságba, de sok átunatkozott esztendônek kell eltelnie. Vigyázz hát, öcsém, kerüld, amennyire lehet az érzelmeket. Kíméld a szívedet — amennyire lehet. Amennyire lehet...

Bizony, nem figyelmeztetett engem senki — most már mindegy, figyelmeztetnek engem a múló évek: vigyázni kell a szerelemre, azazhogy szép lassan már nincs is mire vigyázni...

No de beszéljek Jóskáról: amikor is éppen egy kukából szedte ki az ásványvizes üvegeket, mûanyag tasakokat, megszólítottam:

— Mire gondol most, Jóska?

— Nem szoktam gondolkozni — nevetett rám.

— Miért?

— Gondolkozzon az, akinek van esze — válaszolta és elsietett. Tisztelettel néztem utána: végre valaki megfogalmazta a mindenkori jól felépített társadalmi rendszerek elengedhetetlen alapkövetelményét: gondolkozzék az, akinek van esze. Vagyis csak eszes emberek gondolkozzanak, pontosabban: ôk legyenek ott, ahol gondolkozni kell. Csak az irányítson pártot, gyárat, embereket — akinek van esze. És tud gondolkodni is vele. Mert a gondolkodáslátszat nem elég. Nem mondom, mutatós rövid távon az okosemberlátszat, de hosszú menetben kiderül a hülyeség. Igaz, van úgy, hogy valakirôl csak post mortem derítik ki, hogy hülye volt. Ahhoz viszont nagy ember kell legyen az illetô életében: akadémikus, politikus, hadvezér stb. Mert a sok baj közül a legnagyobb baj az ésszel van — tessék elhinni. Az ésszel, aminek hiányát senki sem akarja beismerni. Olvastam valahol, hogy az emberek gyakran panaszkodnak arról, hogy nincs házam, nincs feleségem, nincs pénzem, nincs ezem meg azom. De még senki sem ment át a szomszédjához, szólván emigyen:

— Édes szomszéd, nekem mindenem van otthon, csak sajnos eszem nincs. De kár, hogy buta vagyok. Nem adna kölcsön egy kis intelligenciát holnapig? Akkor jön a barátom, ô megadja majd kamatostul.

Mindenki okosnak tartja magát. Ez nem volna baj, az emberek joga, hogy képzelôdjenek. A baj akkor kezdôdik, amikor ezek a képzelt okosok mások bôrén és pénzén okosok.

Gondolkozzon az, akinek esze van — ismételtem Jóska bölcs mondását. Ôröljön búzát az, akinek van búzája, tanítson az, akinek van tanítnivalója — és gondolkozzék az, akinek esze van hozzá.

A bolondok mondják ki a legnagyobb igazságokat. Sietve lejegyzem Jóska bölcsességét (ne menjen kárba), megkockáztatva azt, hogy azért, mert kiírom ezt az okosságot — az olvasók engem is bolondnak tartanak.

Jancsó Miklós

Csúcsforgalom. Hazafelé tartok. Egyetemisták szállnak fel a zsúfolt autóbuszra. Egy férfi szólal meg mögöttem. Felfigyelek a magyar szóra. Nem érti, mondja, hogy a fiatalok miért nem mennek el, miért nem próbálnak szerencsét, amikor nálunk ilyen kilátástalan a helyzet, és a fiataloknak szinte semmi jövôjük nincs. Kíváncsian megfordulok. Középkorú férfi áll mögöttem. Miközben sajnálkozó pillantásokat vet a fiatalok felé, a mellette álló hölgynek tovább fejtegeti véleményét. Szívesen hallgatnám még az eszmecseréjüket, de feltûnik a Szentpéteri templom tornya és le kell szállnom.

Hazafelé menet gyerekkori barátnôm jut eszembe, aki nemrég férjével és két gyerekével kivándorolt Magyarországra. Amikor hazalátogattak, és felkerestek, elégedetten számoltak be új életükrôl. Kolozsvári házukat eladták, és annak árából Magyarországon szép kis lakást vásároltak. Férje, aki jó szakember, könnyen állást talált. Jóllehet barátnôm még nem dolgozik, mivel a kicsinyekre kell vigyáznia, férje keresetébôl nagyjából fedezni tudják a költségeket. Amikor megkérdeztem, hogy miért mentek el, hiszen itt is jól megvoltak, azt válaszolták, hogy a gyerekekért, akiknek sokkal könnyebb lesz majd, ha ott kezdik el az iskolát, és anyanyelvükön tanulhatnak. Nem tagadták, hogy nehéz volt itthagyniuk a szülôket, a nagyit, a barátokat, de nem bánták meg, hogy így döntöttek.

Nem ôk az egyedüliek, akik ezt a megoldást választották. Az sem elhanyagolható, hogy az utóbbi idôben egyre többen latolgatják a kivándorlás gondolatát, mert úgy vélik, hogy külföldön sokkal jobbak a megélhetési lehetôségek, és legalább az ember munkáját tisztességesen megfizetik. A kivándorlás méretét illetôen, sajnos, részletes és pontos statisztikai adatokról nem tudok beszámolni, mivel a megkeresett hivatalos szervek erre vonatkozóan nem voltak hajlandók felvilágosítással szolgálni. A hírügynökségi jelentések szerint azonban az év elsô felében 2059 személy kapott magyar állampolgárságot. Ezek közül a legtöbb kérést (1445) romániaiak, jugoszláviaiak (444) és ukrajnaiak (299) nyújtották be.

Vajon minek tulajdonítható az újabb kivándorlási hullám? Elég, ha csak arra gondolunk, hogy a rendszerváltást követôen mindenki azt remélte, hogy valamivel jobbra fordul a helyzet. Ismerek olyan családokat, akik útra készen álltak, de a rendszerváltás után mégis meggondolták magukat, mert az otthon biztonságát nem szívesen cserélték fel az ismeretlennel, és mert nem akarták, hogy másoknak, betolakodóknak nézzék ôket éppen az anyaországban. Utólag nemcsak nekik, hanem mindannyiunknak csalódnunk kellett, hiszen az elmúlt kilenc év alatt a kezdeti nagy reményekbôl és álmokból nem minden sikerült éppen úgy, mint ahogyan azt mi elképzeltük és szerettük volna.

Bár történtek bizonyos elôrelépések a kisebbségi jogok biztosítása terén, de a véget nem érô politikai alkudozások során még a koalíciós partnereinket sem sikerült igazán jobb belátásra bírnunk, és így a számunkra fontos kérdésekben még mindig nem születhettek meg a várt eredmények. Erre jó példa a nemrég elfogadott tanügyi törvény, amely nem szavatolja az önálló magyar állami egyetem létesítését, és nem biztosítja a történelem és a földrajz magyar nyelven történô oktatását. A kisebbségi kérdéseken túl pedig ott vannak még a mindennapos gondok: az anyagi nehézségek, a munkhelyek hiánya, gyárakat zárnak be (lásd a kolozsvári cipôgyár helyzetét), amelynek következtében több ezer ember marad állás nélkül. Nem beszélve ugyanakkor azokról a felsôfokú végzettséggel, alapos szakmai tudással rendelkezô fiatalokról, akik tanulmányaik befejezése után nem tudnak elhelyezkedni szakmájukban. Idén tíz fiatal újságíró-hallgató végzett a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen, de mostanáig egyikük sem kapott állást. Ezért vagy tovább szeretnének tanulni, vagy külföldön kísérelnek meg munkához jutni.

Továbbá ott vannak azok a fiatalok, akik családot szeretnének alapítani, de lakásgondokkal küszködnek, hiszen a hatszáz–hétszázezer lejes fizetésbôl nem tudnak annyi pénzt félretenni, hogy lakást vásároljanak maguknak. Nem lehet csodálkozni tehát azon, hogyha a határokon túl próbálnak szerencsét. Itt legalább megbecsülik és értékelik munkájukat. Az utóbbi idôben egyre több olyan hirdetés került kezembe, amelyek jó munkalehetôségekkel kecsegtetnek, például házvezetônôket keresnek Izraelbe idôs hölgyek mellé, vagy varrónôket az Egyesült Államokba, Kanadába. Értesüléseim szerint elég sok a jelentkezô, hiszen így, még ha két-három évig is távol vannak az otthonuktól, sokkal könnyebben fenn tudják tartani családjukat, mintha itthon aprópénzért dolgoznának.

Teljesen meg lehet érteni azokat, akik úgy döntenek, hogy külföldre mennek szerencsét próbálni. Azonban mégis felmerül bennem a kérdés: vajon tényleg ez lenne az igazi megoldás? Mi lesz akkor, ha egy adott pillanatban a kivándorlás tömeges lesz, és az erdélyi ifjúság komolyan fontolóra veszi sajnálkozó útitársam tanácsát?

Papp Annamária

… ha olyan oldalakra vezet, melyek szerzôi jogot sértô anyagokat tartalmaznak. Ez a június 9-én született hágai ítélet — mely egyelôre csak Hollandiában bír kötelezô erôvel — a netjog kialakult szerkezetét alapjaiban rendíti meg. Abban idáig szinte minden ország törvényei egységesek voltak (s ezt az irányvonalat követte a bírói jog is), hogy a szerzôi oltalomban részesülô anyagok jogosulatlan webes közzététele a szerzôi jogok megsértését jelenti, ám most mondták ki elsô ízben, hogy az ilyen oldalakra mutató hiperhivatkozások is alkalmasak a szerzôi jogok csorbítására.

A konkrét ügy — mely a hágai Megyei Bíróság elôtt folyt le — felperese, az amerikai Szcientológia Egyház (Chruch of Scientology) a szerzôi jogok (elsôsorban persze az egyházalapító és sci-fi író Ron L. Hubbard írásai) egyik leghajthatatlanabb webes védelmezôje. Egy ízben már sikerült jogtörténetet csinálniuk, mikor — még 1996-ban — egy amerikai bíróság elôtt precedens értékû perben (Religious Technology Center v. Lerma) a törvényszék kimondta: a webes közzététel nem számít szabad felhasználásnak.

Az ügy hátterébôl: az Amerikából ily módon „kiûzött", az egyház szerzôi jogait sértô anyagok holland szerveren találtak menedékre (a bíróság ezeknek az oldalaknak törlésére egyébként kötelezte a szolgáltatót). Ron L. Hubbard hívei azonban most tovább mentek keresetükben, s a bíróság nekik adott igazat. Az ítélet elôtt értetlenül állnak a web jogászai. A hiperhivatkozásokkal kapcsolatosan már több ítélet is született, melyek kimondták, hogy bizonyos — jelentôs — bûncselekmények esetében (tiltott pornográfia, faji gyûlöletkeltés) a linkelhelyezése megalapozhat büntetôjogi felelôsséget („hozzáférhetôvé tétel"). A legismertebb eset a német Radikal c. szélsôséges újság oldalaihoz való linkeléshez kapcsolódott.

Az, hogy a hyperlink önmagában alkalmas-e a szerzôi jogok megsértésére, legalábbis erôsen vitatható, s ha a holland ítéletbôl általánosan elfogadott gyakorlat válik (amire remélhetôleg nem kerül sor), a következményei beláthatatlanok lesznek. A felelôsség olyan szintû „túlterjesztésével" állnánk szemben, ami sem ésszerûnek, sem jogszerûnek nem mondható. Ha ehhez hozzávesszük, hogy sok országban — így Magyarországon is — az internetes szolgáltató többé-kevésbé felelôs az ügyfelei weboldalainak tartalmáért, kiderül, hogy a jog ilyen értelmezése az ISP-k ellen irányul, hisz polgári jogi értelemben a szolgáltatónak már egy jogsértô linket tartalmazó weboldal közzétételéért éppúgy helytállási (kártérítési) kötelezettsége keletkezhet, mint annak, aki a jogellenes anyagot elhelyezte.

Az ügyben a másodfokú ítélet még hátravan, így adott az esély, hogy a holland bírák belássák döntésük mély ésszerûtlenségét.

VEREBICS JÁNOS

A HHRF (Hungarian Human Rights Foundation) portálja [www.hhrf.org] alighanem a leglátogatottabb romániai magyar vonatkozású hely. 1997 decembere óta mûködik, 1998 januárjától több mint 54000-szer látogatták. A legtöbb belépést az analóg kiadványok on-line verziói szolgáltatják, elsô helyen a Szabadság (mellékelve), majd az Új Szó, Romániai Magyar Szó, Népújság és az Erdélyi Napló. A HHRF saját fejlesztésû on-line lapja az Élô Erdély [http://www.hhrf.org/erdely/] két hónapi szünetelés után a napokban ismét beindult — kaptuk lapzártakor a hírt. De a HHRF portálja nem csak a romániai magyar vonatkozások miatt fontos, mert különféle felvidéki és vajdasági intézmények hostingját is ellátja.

1.0-ás felhasználó A kezdô felhasználó, a programozó szemszögébôl. Nem a programot, hanem a felhasználót kell csiszolni.

beloggol Kezdetben a hálózatba való belépést jelentette, tágabb értelemben az elfoglal szinonimája. Rátelepszünk a környék egyetlen printerére, és így fogadjuk az utánunk érkezôket: „Bocs, én már beloggoltam!"

bitkolbász A Norton/ Volkov/ Star Commander fáljmásolást jelzô ablaka mutatja, hogy hol tart a folyamat idôben. Kulináris indíttatású bitbuherátorok ezt nevezik bitkolbásznak. Nagy állomány esetén nyugodtan summázhatjuk a lámuló skacoknak: „Lassan kúszik a bitkolbász, hozhattok még egy kólát."

fáradnak a mókusok Szakértôk szerint, ha hangosan zakatol a gép és minden lelassul, annak az az oka, hogy a belsejében lévô mókuskerék hajtói kifulladtak.

hálórágó A könyvmoly utódja. Szintén éjszakai életet él, tornából fel volt mentve, és az inge hátul kilóg a nadrágjából.

Alt-Ctrl-Del A szentháromság. Kezdô felhasználók (lásd 1.0-ás felhasználó) elsô reakciója: — Kontrol…alt…eszkép…na menj a francba…

alkalmazásbarát felhasználó Magától is rájön, hogy egyetlen logikus lépés az Alt-Ctrl-F12. És nem zaklatja a fejlesztôket az ingyenes forródróton, hanem elôveszi a kézikönyvet és kibányássza a megoldást.

Hardver cnet Augusztus 9-én hozzák nyilvánosságra az AMD új processzorának, a korábban K7 néven ismert Athlonnak az elsô teszteredményeit. A méréseket várhatóan kiemelt figyelem fogja kísérni mind a sajtó, mind a konkurencia részérôl, ugyanis az AMD várakozásai szerint az Athlon teljesítménye felülmúlja majd az Intel Pentium III-at. Az AMD így betörhet a drágább high-end személyi számítógépek jobban jövedelmezô piacára is, ami eddig az Intel kizárólagos vadászterülete, és fô jövedelemforrása volt. Az elsô Athlonos számítógépek augusztus közepétôl lesznek kaphatóak, és még idén megjelenik a chip 650 illetve 700 MHz-es változata, illetve megkezdik az átállást a 0,18 mikronos gyártási technológiára. A tervek szerint 2000 elején jelenhetnek majd meg az Athlonra épülô két- illetve négyprocesszoros munkaállomások, és ekkorra szeretnének átállni a réz alapú gyártásra is.

Mobil Wired News A PayPal nevû program segítségével mobiltelefonok, személyhívók vagy Palm Pilotok pénzt küldhetnek egymásnak. A felhasználóknak regisztráltatniuk kell egy bankkártyaszámot a PayPal weblapján, letöltik a PayPal programot, kapnak egy PIN-kódot, és máris fizethetnek mobilkészülékükön keresztül. Az sem gond, ha a címzett nem rendelkezik a PayPal programmal, az átküldendô összeg mellett ilyenkor a programot is átküldik. Az amerikaiak eddig nem lelkesedtek különösebben a különféle elektronikus pénztárcák iránt, de a PayPalt kidolgozó Confinity cég optimista, mivel az alkalmazással már nemcsak üzletekben lehet fizetni, hanem bárki küldhet a másiknak pénzt. A pénzügyi tranzakciókat egyébként a Merrill Lynch kezeli, az adatforgalom biztonsága érdekében pedig a Stanford Egyetem két kriptográfiai szakértô professzora, Dan Boneh és Martin Hellman segítségét is igénybe vették a fejlesztésnél. A PayPal szolgáltatás várhatóan idén szeptemberben debütál.

Szórakozás Reuters Mindössze 800 dollárért megrendelhetô a Probotics cég Cye nevû háztartási robotja, amely külsôre leginkább egy kerekeken guruló kukára emlékeztet. A szerkezetet drótnélküli kapcsolat köti össze az irányító PC-vel, és a gyártó szerint a lakás feltérképezése után képes önállóan elintézni a porszívózást vagy a koszos edények elmosogatását. A Probotics a Carnegie Mellon Egyetem kutatóival együtt dolgozik a hangvezérelt Cye kifejlesztésén, illetve önállóságának fokozásán, és remélik, hogy hamarosan már nem fog állandóan belegabalyodni a porszívó zsinórjába.

Hardver Reuters Új, nagy kapacitású memórialemezt fejlesztett ki a Sanyo, az Olympus és a Hitachi, amelyet elsôsorban a digitális fényképezôgépek és kamerák következô generációjában lehet majd hasznosítani. Az újraírható magneto-optikai lemezen 730 MB adatot lehet tárolni, vagyis a jelenlegi digitális fényképezôgépekben lévô adattárolók kapacitásának hússzorosát.

Internet CNet A jelek szerint korántsem zökkenômentes a legfelsô domainnév-regisztrációs jogok monopóliumának megszüntetésére irányuló kezdeményezés. Washingtoni képviselôk komoly kritikákkal illették a két legnagyobb domainnév-regisztráló szervezetet. A vádak szerint a jogokért kibontakozó harcban az NSI, az eddig monopóliumot élvezô szervezet megpróbálja visszatartani a regisztrációs adatbázist az ICANN-tól, attól a non-profit szervezettôl, melynek 2000 szeptemberétôl joga lenne a .com, .net és .org végzôdésû domain-nevek kiosztására. Az ICANN-t is érték támadások hatáskörének állítólagos átlépése miatt, elsôsorban annak a tervnek köszönhetôen, mely szerint a szervezet 1 dollárt kérne minden egyes .com, .net és .org-ra végzôdô domain-név bejegyzése után. A cég a héten bejelentette, hogy a regisztrációs díj szedését egyelôre felfüggeszti. SUN, NSI és mások: növekvô bevételek.

Business Reuters Számos cég tette közzé a második negyedév pénzügyi eredményeit. A Network Solutions, az internet címek legnagyobb kiosztójának nettó bevétele 5.8 millió dollár volt, szemben a tavalyi 2.46 millióval. A Silicon Graphics részvényenként 12 centes nyereséget könyvelhetett el, szemben az egy évvel ezelôtti 1.17 dolláros veszteséggel. Az elsô negyedévi 96 százalékos növekedés után a Nokia adózás elôtti profitja most 61 százalékkal emelkedett. A nagy átszervezések miatt a Cirrus Logic 127.7 millió dolláros veszteséggel zárta a negyedévet, szemben az egy évvel ezelôtti 516 millió dolláros nyereséggel. A Gateway részvények értéke 55 centtel emelkedett, ez 45 százalékos növekedést jelent az elôzô évhez képest. A Sun Microsystems 48 centes bevételt ért el részvényenként, egy évvel ezelôtt 37 centet, míg az AOL most 13 centet, egy évvel ezelôtt pedig 5 centet. A Yahoo a tavalyi egy részvényre esô 51 centes veszteségét ebben a negyedévben 7 centes veszteségre javította. A Western Digital bevételei az elôzô évihez képest 9 százalékkal emelkedtek, de így is csak 90 centes veszteséget tudtak részvényenként elérni, ez az érték egy éve 1.84 dolláros veszteség volt. A Philips bevételei 28 százalékkal, 288 millió dollárra csökkentek, de a részvények értéke még így is több mint 50 százalékkal magasabb a tavaly decemberi szintnél. Az Adaptec a tavalyi egy részvényre esô 51 centes veszteséget megfordítva, ebben a negyedévben részvényenként 46 centes nyereséget eszközölt.

Szórakozás CNN A héten mutatta be az Apple a QuickTime internetes tévéhálózatot. A napi 24 órában üzemelô szolgáltatást többek között az ABC News, a RollingStone.com, a Bloomberg, a Fox, a Disney és a HBO fogja tartalommal ellátni. Némely mûsor interaktív elemekkel lesz ellátva, lehetôvé téve a feliratozást, 3D grafikát, elektronikus kereskedelmet és egyéb felhasználói igények kielégítését. Lehetôség lesz a saját otthonból sugárzott mûsorokra is, ehhez azonban elôbb be kell szerezni a QuickTime Streaming Server programot, melyet az utóbbi 90 napban 25 ezren töltöttek le az internetrôl. A megfelelô sávszélességet 1000, a világ különbözô pontjain elhelyezett szerver biztosítja. A QuickTime fôbb konkurenciáját a RealNetworks és a Microsoft jelenti. >> Apple Quicktime Japán minirobot.

Hardver CNN 10 milliméter hosszú, fél gramm súlyú robotot fejlesztettek ki tokiói tudósok. A tervek szerint a kis robotokat erômûvek javítására alkalmaznák, hiszen az apró szerkezetek a legnehezebben hozzáférhetô részeket is elérhetik, miközben az erômûvek leállás nélkül üzemelhetnek tovább. Tervezik problémaészlelô egységek felszerelését is a robotokra. A minirobotok fejlesztésének ötlete 10 évvel ezelôtt merült fel, a japán kormány, a Mitsubishi, a Sumitomo és a Matsushita közös projektje 206 millió dollárt emésztett fel. Fejlesztések máshol is folynak, az U.S.A. kormányának mérnökei helyben lebegésre képes, miniatûr felderítô robotokat kísérleteztek ki, a NASA-nál pedig „chipbe integrált ûrhajón" dolgoznak. Bár a tervek nagyratörôek, a mikrogépek elterjedéséhez még évekre van szükség.

Internet CNN A Microsoft javítást volt kénytelen kiadni Messenger nevû üzenôprogramjához, mivel az America Online (AOL) megváltoztatta saját üzenôprogramját, így a Messenger felhasználói nem tudtak az AOL Instant Messenger (AIM) felhasználóival kommunikálni. Az AOL hackeléssel vádolja a Microsoftot, mivel a Messenger az AIM felhasználói adatbázisának adatait használja. A Microsoft szerint a Messenger megoldja a korábbi kompatibilitási problémákat. A program kritikusai szerint a Messenger megsérti az AIM-felhasználók magánélethez való jogát. Mindeközben a Yahoo kiadott Yahoo Messenger felhasználóinak egy programkiegészítést, amellyel a Yahoo Messenger felhasználói tudnak az AIM felhasználóival kommunikálni.

Hatalmas öröm, ujjongás

Elôttünk az új évezred, az újkor. Tolongás az interneten, a céges hálózatokon, a számítógépek elôtt. Duruzsolnak a telefonvonalak, mindenki hálózatba tömörül. Billentyûzetek, mágneslemezek, CD-k, operációs rendszerek, környezetszennyezés, UV-sugárzás, ózonlyuk…

És most is, mint ahogy már tavaly és 1995-ben is, itt van a „megváltó", a legújabb technológia maga. Az Operációs Rendszer. Igaz, még csak béta 3, de már viheti és próbálhatja mindenki.

Az elôzetes hírek arról szóltak, hogy Billy bácsi és lelkes csapata keresztezi nekünk a már jól bevált Windows NT 4.0-ot a Windows 98-cal, és ebbôl fog kijönni valami, ami ötvözi mindkettô jó tulajdonságait, persze a két szülô minden rossz tulajdonságának kiszûrésével.

Ennél azonban sokkal több lett az új rendszer. Forradalmi változtatások, Active Directory, titkosított fájlrendszer (EFS), quota támogatás, DNA, stabilabb rendszer, skálázhatóság stb. Ezen „újdonságok" nagy része azonban más, konkurens operációs rendszerekben (Novell, Unix, stb.) már régóta meglévô funkciók. Szokásos install procedúra (szép magyarosan) a kedvenc installátori kabátban. Többféle lehetôségünk van a megváltásra.

Egyrészrôl frissíthetjük a már meglévô Win 95, 98, NT-ket, valamint akár teljesen új rendszert is telepíthetünk. Ez utóbbi egyébként valamivel több idôt vesz igénybe. Telepítés után — már az új Windowst bootolva — a legfeltûnôbb dolog az újszerû dizájn, valamint hogy felbukkanó ablakaink ezentúl nem csak úgy egyszerûen megjelennek vagy begördülnek, hanem befadelnek (áttûnéssel jelennek meg). Ezenkívül néhol az egyes funkciók, mappák más nevet kaptak, esetleg átkerültek más helyekre. Mind-mind a könnyebb és logikusabb áttekinthetôség kedvéért.

A rendszer készítôi igyekeztek mindent a legmegfelelôbb helyre tenni, és egy olyan logikus és szenzitív felületet építeni, hogy még egy kezdô felhasználó is könnyen eligazodhassék, ugyanakkor a profikat se akadályozza. Érdekes újítás, hogy a rendszer folyamatosan figyeli — úgymond megtanulja —, hogy a menübôl mely programokat használtunk a legtöbbet, és azokat teszi elôre. Továbbfejlesztették a keresést is, így a megszokott módozatokon kívül kereshetünk webes stílusban is. Keresési feltételnek szavakat, mondatokat, és az azok közötti logikai összefüggéseket megadva. Ezt a fajta keresést a Microsoft Index Server biztosítja, amely dokumentumainkat folyamatosan — pl. amikor használjuk ôket — indexeli fel egy adatbázisba, így a keresés sokkal gyorsabb.

Játék

Itt néha kicsit zûrös a helyzet. A régi DOS-os játékok hol futnak, hol furcsán futnak, hol nem futnak. A Windowsos játékokkal jobb a helyzet. Mivel a rendszer alapvetôen NT-re épül, így azok a játékok, amelyekben OS-ellenôrzés van, nem indulnak el, ehelyett kiírják, hogy ez egy Windows NT, és hát, hogy Ôk nem hajlandóak akkor elindulni. Ezek a problémák azonban az új játékok piacra kerülésével ugyanúgy el fognak tûnni, mint anno a DOS-os játékokról Windows-osra váltás idején. A Direct X 6 helyett 7-est használhatunk, ami néhány játéknál problémát okozhat.

Amit az elôzô Windows verziókban Plug&Play névvel illettek, még valószínûleg eléggé béta fázisban lehetett. Ahhoz képest az új rendszer szinte minden eszközt felismer. A probléma egyelôre még csak az, hogy nem minden eszközhöz készült el a W2000-es driver és a win98, NT-s driverek pedig néha nem mûködnek. (Index Törzsasztal: Windows 2000 — További információk és tapasztalatok Windows fórum.)

Komolyság

Sokak szerint nagyon stabil a rendszer, annak ellenére, hogy béta fázisban vagyunk. Ez többek között annak tudható be, hogy jócskán átfaragták a kernelt. Végre nem kell minden egyes beállításmódosítás után újraindítani a gépet. Így pl. hálókártya installkor az IP-címek beállítása, módosítása után a megfelelô eszközvezérlô programrész (modul) bekerül a memóriába, és onnantól kezdve mûködik is. Ügyeltek a „kék halál" néven közismert természeti jelenség elôfordulásának csökkentésére is. Ezentúl a rendszer gondosabban ôrködik a kernelnek lefoglalt memóriaterület felett, nehogy véletlen valamely kóbor alkalmazás oda próbálja meg adatait rejteni, ami ugye „végzetes kivétel"-lel szokott végzôdni.

A Microsoft végre definiált egy szabványos installációs interfészt (API), amelynek használatával elkerülhetôk a programok fel-le telepítgetésébôl fakadó hibák. Természetesen ez a régebbi programokra nincs hatással, hiszen azokat még nem az új API felhasználásával írták.

Továbbfejlesztették a fájlrendszert (NTFS) is, amely most már támogatja a kvótázhatóságot is, azaz végre megadhatjuk, hogy egy-egy felhasználó maximálisan mekkora merevlemez-kapacitást használhasson. Biztonsági szempontból fejlôdés az EFS (Encrypted File System — Titkosított Fájlrendszer), mellyel megadott mappáinkat, merevlemezeinket titkosíthatjuk, így illetéktelenek nehezebben olvashatják ôket. Védettek a rendszer DLL-ek (programkönyvtárak) is, ezzel megakadályozható, hogy különbözô programok felülírva azokat mûködésképtelenné tegyenek más programokat. A felhasználók azonosítása (authentication) is megváltozott. Az eddigi metódus helyett Kerberos-azonosítást használ bejelentkezéskor. Ez sokkal biztonságosabb metódus, hiszen azonosítónk nem megy át a hálózaton, hanem mindenki kap egy egyedi kulcsot, amelyrôl a KeyServer (KDC) gondoskodik, és ezzel a kulccsal azonosítja magát. A KDC nyolcóránként új kulcsokat oszt ki a klienseknek.

Active Directory

A rendszer igazi újítása azonban az Active Directory, amely szintén nem számít újdonságnak, hiszen a Novell NDS (Network Directory Server) is lényegében ugyanezt tudja. Az Active Directory az LDAP (Lightweight Directory Protocoll) technológiára épül, gépcím (ip cím) — gépnévfeloldásra pedig DNS-t (Domain Name Server) használ. Ezzel lényegében tovább nem szükséges a Wins kiszolgálók használata, amire a NetBIOS cím — gépnév feloldáshoz volt szükség. Ugyancsak szükségtelenné válik a Domain Controller-ek (PDC, SDC) használata, mivel a DNS kiváltja az összes szolgáltatásukat.

Az Active Directory lényegében egy olyan elosztott adatbázis, amely az erôforrások és felhasználók adatait, beállításait, információit, az egyes rendszerkomponensek összefüggéseit — valamint mindazon adatokat, amit a rendszeradminisztrátor fontosnak tart — tárolja. Használatával hálózatunk sokkal összefogottabb és könnyebben menedzselhetô. Ha vannak például olyan felhasználóink, akiknek nincs saját számítógépük, hanem egyszer egyik, máskor másik munkatársuk gépét használják, akkor ezeket a felhasználókat beállíthatjuk úgy, hogy teljesen mindegy, hogy melyik gépen jelentkeznek be, mindig visszakapják ugyanazokat a beállításokat, desktopot, ikonokat, programokat, dokumentumokat, hálózati kapcsolatokat, amelyeket elôzôleg használtak. Mindig úgy érezhetik, mintha a saját gépük elôtt ülnének. Nagy könnyedség lehet még — fôleg rendszergazdánknak —, hogy az egyes kliens számítógépek installálásához elég egy boot lemez, amirôl elindítjuk a gépet, majd megadjuk az Active Directory Servert. Ezek után a rendszer minden felhasználója beavatkozás nélkül felkerül a kliens gépre.

Látni kell, hogy a rendszer bonyolultsága, konfigurálhatósága, kombinálhatósága túlnyúlik az eddigi Windowsos, PC-s hálózatok tudásán.

Nem akarok tovább magasztalni, de ha a végleges verzióból eltûnnek még azok a hibafoltok, amik maradtak, akkor úgy néz ki, hogy egy teljesen használható operációs rendszert kapunk, amely hálózatos munkavégzésre biztosan nagyon jól használható lesz. Ez fôleg annak a kezelhetôségnek, stabilitásnak és felhasználó barátságnak lesz köszönhetô, amely egyre inkább jelen van a termékben.

El kell mondani még azt is, hogy egy rendszer igazi értéke, a használhatóság mellett a megbízhatóság, valamint a stabilitás, ami azonban igazán csak valós problémák és valós terhelés mellett jön ki. Ennek a tesztelésére igazából nem volt lehetôségem, de szívesen várjuk mindazok levelét, akiknek vannak komolyabb tapasztalataik is.

Az ismertetôbôl kimaradtak még változtatások, módosítások és újítások, amelyek igazi használat közben jönnek csak ki, és nagyon megkönnyíthetik nagyobb hálózatok rendszergazdáinak munkáját. Ilyenek például a QoS (Quality of Service) funkció, a profi Hálózatfigyelô (Network Monitor), a továbbfejlesztett diagnosztizációs eszközök, az automatikus rendszer helyreállító (ASR), VPN (Virtual Private Network), NAT (Network Address Translator), az ún. Fail Safe Boot, valamint a távoli elérést biztosító szolgáltatások (Terminal Services).

A Windows 2000 négy változatban — professional, server, advanced server és datacenter — jelenik meg. A professionalváltozat az NT 4.0 workstation utódja, amely egy processzort támogat, és tartalmaz egy korlátozott tudású webszervert (IIS5) is. A serverváltozattól kezdôdôen található meg az Active Directory Controller, valamint a vadonatúj IIS 5 teljes változata. A serverváltozat 2 processzort, az advanced szerver 4 processzort és 64 Gbyte kezelését támogatja. A Datacenter-vátozat pedig akár 16 CPU-t is munkára bír fogni egyszerre.

ske

Az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke, Kapi József pénteki sajtótájékoztatóján kijelentette: új magyar tannyelvû karok létrehozását fogja javasolni a nagyváradi egyetem vezetôségének. Az RMDSZ elnök azt nyilatkozta, hogy egyelôre még nem határozták meg, hány kart szeretnének létrehozni. Amennyiben a nagyváradi egyetem szenátusa elfogadja az RMDSZ javaslatát, az új karok a 2000/2001-es tanévben beindulnak. Teodor Maghiar rektor kijelentette, hogy csak bizonyos karok létesítésével ért egyet.

A Kolozs megyei tanács pénteken elfogadott egy határozatot, amelynek értelmében 20 milliárd lejes pénzügyi segítség jóváhagyását kérik a kormánytól az árvízsújtotta települések megsegítésére. Amennyiben Alexandru Fãrcas prefektus ellenjegyzi a határozatot, és a kormány jóváhagyja a kérést, a pénzt a megrongált házak megjavítására fordítják. A természeti katasztrófák Kolozs megyében 116 milliárd lejes kárt okoztak.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]