1999. augusztus 27.
(XI. évfolyam, 199. szám)

Pászkány Árpád Zoltán személye a Kolozsvár és Szászfenes határában felépítendô Polus Center bevásárlóközpont körüli vita kapcsán került a közvélemény figyelmébe. A polgármester irredentának nevezte a céget, és mindent megtett annak érdekében, hogy a Polus Transilvania ne tudja kivitelezni terveit. Számtalan telefonhívás, egyeztetés után végre sikerült mikrofonvégre kapni a fiatal, megnyerô üzletembert, akit arról kérdeztem: hogyan lett a Polus Transilvania Befektetési Vállalat igazgatója?

— Családommal 1991 és 1994 között Németországban, Münchenben éltem. Jómagam minden héten vagy legalább havonta kétszer-háromszor itthon jártam. Édesapám egy német építkezési vállalat társtulajdonosa volt, vele együtt dolgoztam. 1993-ban Németországban ismertem meg a Polus Investment Company egyik fônökét. Ekkor még nem volt komoly szándékuk Romániával kapcsolatban. 1997 tavaszán a Polus Holding kinyilvánította azon szándékát, hogy részt vegyen a Bukarest 2000 elnevezésû újjáépítési tervben. Leadtam egy szándéknyilatkozatot, hogy amennyiben befektetéseiket ki szeretnék terjeszteni, szívesen rendelkezésükre állok. Így lettem a Polus Transilvania Befektetési Vállalat igazgatója. De nem egybôl ezzel kezdtem. Az építkezési vállalat mellett beindítottuk az autóalkatrész üzleteket, a West Auto céget. A tôkét amerikai barátunk biztosította. A WUC Invest cégnek ô a tulajdonosa, ügyvezetôje pedig jómagam voltam mindaddig, amíg a Polus igazgatója lettem.

— Hogyan jellemezné a kolozsvári és a hazai üzleti légkört?

— Kolozsváron nagyon sok tehetséges, aktív, jó eredményeket felmutató cégvezetô van. Sajnos a politika mindenre rányomja bélyegét. Rengeteget utazom az országban, s így elmondhatom: Kolozsvárnak bizonyos szempontból egészségtelen a légköre. Elsôsorban a politika az, ami megmérgezi az üzleti életet. Süketek harca zajlik, mindenki mindenkinek a fejére üt. Mondjuk nyerôként kerülsz ki a harcból, de nem tudom, mennyire tudod élvezni azt a gyôzelmet, amelyet fejed betörésének árával értél el. Jobb helyeken ez nem így van: teljesen mindegy, hogy szabadidôdben melyik pártszékházba jársz. Az üzletemberek összetartanak és nem keverik a politikát az üzlettel.

— Véleménye szerint Kolozsvárt miért kerülik el a komoly befektetôk?

— A válasz egyértelmû: Funar miatt. Mondanom sem kell, hogy Nyugaton pragmatikusak az üzletemberek. Számtalan német vállalkozót ismerek, akik Kolozsvárra is ellátogattak, de valamennyien negatív elôítélettel jöttek ide. Nem csodálkozom, hiszen „uralkodásának" elsô éveiben a Züddeutsche Zeitung hasábjain Funar fényképe gyakrabban jelent meg, mint Iliescu neve. A Coca-Cola cég sem ok nélkül kerülte el a várost. Mostanáig Kolozsvárra egyetlen komoly nyugati cég sem fektetett be. A Shell a frenchizing rendszerben mûködô hálózat, nem komoly befektetés. Ez a következôket jelenti: ha valaki bebizonyítja nekik, hogy megfelelô telekkel rendelkezik, a Shell kifizeti a befektetés körülbelül 40%-át. Ennek fejében aláírnak egy hosszútávú szerzôdést, amelyben a román fél arra vállalkozik, hogy a Shelltôl vásárolja a benzint, üzletébe pedig a csokoládét, a kulcstartót stb. A Mc Donald’s is így mûködik.

A valamirevaló befektetések magánszemélyek részérôl érkeztek. Például a Flacãra készruhagyár esetében. Magyarán: a kolozsváriaknak választaniuk kell Funar és a komoly befektetôk között. Sajnos jelen pillanatban a polgármesternek elég nagy hatalma van, ugyanis szinte valamennyi engedélyt ô kell hogy aláírjon.

— A Polus Transilvania azért vásárolta meg az elhanyagolt állapotban levô vágóhidat, hogy helyébe bank— és kereskedelmi központot építsen. Miért nem sikerült elkezdeni a munkálatokat?

— Szerintem sehol az országban nem létezik olyan városvezetés, amely ne örülne annak, hogy hasonló kóceráj helyébe, ahol patkányok és svábbogarak bújocskáznak, bank és kereskedelmi központ épüljön. A befektetés komoly összegekkel gazdagítaná a helyi költségvetést, és munkát adna. A Polus ezen befektetési tervét ugyancsak a politika zavarja. Szerintem a polgármester irigy, frusztrálva érzi magát amiatt, hogy a Nyugat elkerüli. Az egyesült Európa felé tekintô nyugatiak nem tudják lenyelni a szélsôséges elemeket. Kolozsvárnak több mint tíz testvérvárosa van. Hány polgármester vagy tanács hívta meg ôt külföldre? Hány üzletember látogatta meg? A vágóhíd helyén az eredeti általános városrendészeti terv szerint bank- és kereskedelmi központnak kellett volna lennie. A városközpont zsúfolt, nagy a szennyezôdés, nem szélesíthetô. A vágóhíd mellett több mint öt hektáros park található. Mikor megtudták, hogy a Polus megvásárolta az épületet, a városvezetés nyomására a tervezô cég megváltoztatta az általános városrendészeti tervet, s a telek helyére újabb parkot rajzolt be. Tették ezt azért, hogy meghiúsítsák elképzelésünket. Szerencsére a tervet a helyi tanács még nem fogadta el. Mi több, amikor a törvényszéki végrehajtótól megvásároltuk a vágóhidat, nyilatkozatot kértünk arra vonatkozóan, hogy a telek beépíthetô-e. A telek helyén azért sem lehet parkot létesíteni, mert a földtani vizsgálat kimutatta: a hûtôházak által használt freon 34 centiméter mélységig beszivárgott a talajba. Itt gaz sem teremne. A polgármesteri hivatalnak kötelessége lenne kibocsátania a bontási engedélyt. Ezt sem kaptuk meg.

— Amikor a polgármester megtudta, hogy a Polus Transilvania megvásárolná a Belvedere (Transilvania) szállodát, újabb kampányt indított.

— A TriGranit Fejlesztési Részvénytársaság (a Trizechahn és a Polus Transilvania Befektetési Vállalat egyesülése folytán létrejött cég) képviselôit nem annyira a szálloda, mint a Jósikafalva (Belis) környékén kialakítandó turisztikai létesítmény érdekelte. Elmondták: Jósikafalva bármely svájci luxusüdülôvel felvehetné a versenyt. Itt egy egész évben mûködô turistaközpontot lehetne kiépíteni. Nyáron a tó, télen pedig a felépítendô sípálya vonzaná a vendégeket. Ennek megvalósítása azonban európai szintû szállodákat és minôségi szolgáltatásokat igényel. Emiatt vásárolták volna meg a szállodát. Az árverezés elôtt viszont a Nagyrománia Párt fôtitkárává frissen megválasztott polgármester Marius Tucã mûsorában keményen támadta a Polust. Ezért a befektetôk lemondtak a szálloda megvásárlásáról. Úgy vélték: ha ilyen egyénnek korlátlan lehetôsége van a nacionalista diskurzus népszerûsítésére, jobb lemondani a dologról.

— Mi a helyzet a Kolozsvár és Szászfenes határában felépítendô bevásárlóközpont, a Polus Center létrehozásával? Igaz-e az, hogy a befektetés megkönnyítése érdekében a Polus cég képviselôi Budapesten szándéknyilatkozatot írtak alá Alexandru Fãrcas prefektussal és Radu Sârbuval, az Állami Vagyonalap kolozsvári fiókjának akkori vezetôjével?

— 1997 tavaszán Budapesten jártunk Alexandru Fãrcassal és Radu Sârbuval, hogy megtekintsük a Polus Centert. A Polus Befektetési Vállalat képviselôi elmondták: Bukaresten kívül az ország nyugati részére is ki szeretnék terjeszteni a hálózatot. Szerintem a prefektus és a vagyonalap vezetôjének személyében garanciát láttak. A szándéknyilatkozatot Kolozsváron és nem Budapesten írtuk alá. A dokumentum nem jelölte meg a Polus Center helyét. Négy telek között választhattunk: a repülôtér, valamint a Zilah, Torda, illetve Nagyvárad fele vezetô út menti területeken. Végül az utóbbit választottuk. Együttmûködési szerzôdést kötöttünk az Agroindustriala céggel a tulajdonában levô földterület megvásárlása érdekében. Mielôtt 4,8 milliárd lejért megvásároltuk volna a 34,7 hektáros telket, közel 7,3 milliárd lejt költöttünk a tervek elkészítésére és az engedélyek beszerzésére. A hajdani Mikes gróf tulajdonában levô telek Szászfenes belterületén található. 1945-tôl 1993-ig ez az állam tulajdonát képezte, 1993-ban pedig kormányhatározattal létrehozták az Agroindustriala céget. Tudomásom szerint a Régi Monostor Fiai — akik azt állítják, hogy nekik is volt ott földjük — telkeire tömbházakat építettek. A 34 ezer négyzetméteres üzleközpontot, bankot, lakóházakat, irodaközpontot, szállodát, játszóteret, parkot magába foglaló, elôreláthatólag négy-öt évig épülô Polus Center felépítésének összköltsége 150–160 millió dollár. Az elsô három évben körülbelül 2500–2600, az utolsó két évben pedig 1500–1600 munkást foglakoztató befektetést remélhetôleg jövô évben elkezdjük. A Polus Center mellé tervezik a Metró felépítését is. Ha ezek a befektetések megvalósulnak, Szászfenes Románia leggazdagabb községe lehet.

— Miért éppen a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártba, és nem az RMDSZ-be iratkozott be?

— Gyermekkori barátaim többsége a parasztpárt tagja. Mikor visszajöttem Németországból, leginkább velük tartottam a kapcsolatot. Németországban pedig a Helmut Kohl vezette kereszténydemokrata párt szimpatizánsa voltam. Szerintem a volt kancellár az évszázad második felének legsikeresebb, legkiemelkedôbb személyisége.

— Nemrég a parasztpárt Kolozs megyei vezetôségének tagjává választották Önt. Egyesek már azt rebesgették, hogy a parasztpárt polgármester-jelöltjeként indul a helyhatósági választásokon.

— Nem vagyok politikus alkat. Megválasztásom csupán gesztusértékû, a vezetôségi tagság nem politikai tisztség. Egyébként lemondtam a tisztségrôl, ugyanis jövô évben választások lesznek, s nekem nincs idôm ilyen dolgokkal foglalkozni. Többet vagyok külföldön és az ország más városaiban, mint itthon. Elmondhatom: nem indulok a helyi választásokon. A parasztpárton kívül az RMDSZ-tisztségviselôkkel is jók a kapcsolataim. Dr. Molnár Géza volt államtitkár fiával például osztálytárs voltam. Jól kijövök az RTDP-s Stefan Dimitriuval, a Napoca Építkezési Vállalat igazgatójával, Ioan Rus volt prefektussal is.

Nehezebb volt a pótérettségi történelem vizsgája, mint a júliusi érettségin. A Brassai pótérettségi-központban — ahol a magyar diákok zöme vizsgázik —, Szatmári Lenke és Váradi Éva tanárnôk fordították a tételeket. A nagyar nyelvre történô átültetést megnehezítette az a tény, hogy egyes román kifejezéseknek (mint például locotenenta domneascã) nincs magyar megfelelôjük. Fordítási gondokat okozott az is, hogy egyes történelmi jelenségeknek nincsen meg a magyar történelemben a megfelelôjük. Mindkét szak — a humán és a reál — legtöbb pontot (40) érô tétele egy esszé megírása volt: a két világháború közötti nacionalista pártokról illetve Kogãlniceanu és Cuza reformjairól kellett összefoglaló dolgazatot készíteniük a pótérettségizôknek. — Nem volt a legszerencsésebb ötlet társítani a Kogãlniceanuról szóló esszét a Cuza féle reformokkal — mondta Szatmári Lenke tanárnô. — A diákok sokkal nagyobb hatásfokkal tudtak volna írni, ha Kogãlniceanu személyét és a Cuza-féle reformokat különválasztották volna. Summázva a vizsgát: minden tételt meg lehet találni a tankönyvben, de a tételfogalmazók — véleményem szerint — túl nagy hangsúlyt fektettek a részletekre. Nagyon jó lett volna, ha már Bukarestbôl lefordítva érkeznek a tételek. Így számos fordítási gond — például a diplomáciai vagy archaikus szövegek magyarra ültetése — leesett volna a vállunkról. Mindezek ellenére remélem, hogy a diákok zöme meg fogja írni az átmenô jegyet.

A nyolcadikosok pótképességvizsgája egy rendkívül könnyû földrajz-történelem teszttel zárult. Ilyen kérdések voltak benne: hol gyártják az ARO-t, milyen nemzetgazdasági ágazathoz tartozik a búzatermelés, milyen folyók erednek a Nagyhagymásból?

Péntek déltájban fogják a pótérettségi-központok nagy részében kifüggeszteni az eredményeket.

720 millió lejt adományoz a Román Olimpiai Bizottság a Kolozs megyei árvízkárosultaknak. Serbán Gramian, a Kolozs Megyei Tanács alelnöke kijelentette: a pénzt Szilkerék falu iskolájának tetô-tatarozására, egy Magyarkiskapuson teljesen romba dôlt ház újjáépítésére és négy — erôsen megrongálódott ház — kijavítására fordítják.

Gramian szerint az összegbôl egy híd újjáépítésére, valamint útépítésre is futja majd. Az út az árvizek miatt teljesen elszigetelôdött település lakóit kötné össze a külvilággal.

Csütörtökön délelôtt iskolaigazgatókkal tanácskozott a szeptember elsejei tanévkezdés sajátosságairól Kolozs megye új fôtanfelügyelôje, Mariana Dragomir, aki ez alkalommal bemutatta a Megyei Tanfelügyelôség négy éves menedzselési tervét is. A Diákmûvelôdési Otthonban tartott értekezleten részt vettek, és beszédet mondtak az Egészségügyi Igazgatóság, Rendôrség, Tûzoltóság stb. képviselôi is. Az értekezleten eloszlattak minden, az iskolakezdés esetleges elhalasztásával kapcsolatos kételyt: Kolozs megyében szeptember 1-jén kezdôdik az iskola.

A védelmi bizottság csütörtökön, az államhatár védelmét szabályozó törvény módosítására beterjesztett törvénytervezet megvitatásakor eldöntötte, az illegális határátlépésre irányuló kísérlet ezután nem tekinthetô törvénysértésnek, ugyanis egy ilyen kihágást nehéz bizonyítani, ezért visszaélések történhetnek. A bizottság döntése egyezik az európai elôírásokkal. A módosító törvénytervezet ugyanakkor szabályozza a határrendôrség feladatait és hatáskörét. A tervezet jócskán megnöveli a különbözô kihágásokért kiszabott pénzbírságokat: míg az 1992-es törvényszöveg szerint a büntetések összege nem haladta meg a 25 ezer lejt, az újabb szövegezés szerint a pénzbírság összege elérheti akár a 15 millió lejt is. Ezeket a büntetéseket a határrendôrség szabja ki. A képviselôház védelmi bizottsága pénteken szavaz a módosító törvénytervezet elfogadásáról.

A pénzügyminisztériumnak szándékában áll aktualizálni a kávéra, a dohánytermékekre és a szeszesitalokra kivetett adót a lej-dollár árfolyamának alakulása alapján. Erre felhatalmazza a nemrég kibocsátott 1999/148-as sürgôsségi kormányrendelet, amely azonban nem vette figyelembe az infláció növekedését, csak a lej–euró viszonyának alakulását. A lépést szeptember folyamára tervezik.

A tulajdonjogi törvények megvitatása a szenátus bizottságaiban fog folytatódni. Csütörtökön a plénum úgy döntött, hogy a törvénytervezeteket végleges formájukban csak a rendes ülésszakon terjesztik nyilvános megvitatásra. Petre Roman, a szenátus elnöke, sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a szenátoroknak nem sikerült a rendkívüli ülésszak ideje alatt tetô alá hozni ezeket a fontos törvényeket. A csütörtökön összeült állandó bizottság a szenátus rendkívüli ülésszakának napirendi pontján szereplô négy törvénytervezet, a mezôgazdasági földek és erdôk visszaszolgáltatására, a volt állami mezôgazdasági társulások privatizációjára, a kormány átszervezésére és a román állampolgárságra vonatkozók közül csupán a két tulajdonjogi törvénytervezettel kezdett el foglalkozni.

A hazánkban terjedô agyhártyagyulladásos járvány áldozatainak száma már a 3200-at is meghaladta — tájékoztat az egészségügyi minisztérium. A szakértôk várakozását is felülmúlja ez a szám. Az utóbbi hónapban négyszer többen kapták el a betegséget, mint a tavaly nyári idényben. A legtöbb beteget továbbra is Iasi (739), Botosani (397) és Neamt (380) megyében jegyzik, Maros megyében 74, Temes megyében 70, Máramarosban pedig 68 beteget kezelnek.

A járvány könnyû lefolyású, halálos esetet nem jegyeztek. Utoljára huszonhat évvel ezelôtt volt hazánkban hasonló méretû agyhártyagyulladásos járvány. A megelôzés legjobb módja a higiéniai elôírások betartása.

A csütörtöki kormányülésen Alexandru Atanasiu munkaügyi miniszter a kormánynak és a minisztériumoknak alárendelt ügynökségek béralapjait ismertetve, arra figyelmeztetett, hogy amelyik tárca túllépte az elôírt összegeket, nem kaphat költségvetési kiegészítést. A turisztikai, a tudomány és technológiaügyi országos ügynökség szinte a dupláját költötte el a számára kiutalt összegeknek, de gondok vannak a szállítási, mezôgazdasági, egészségügyi, ipari és a mûvelôdési tárcák büdzséjével is.

A kormányülésen a helyi költségvetésnek tartozók adósságainak átütemezésérôl is döntöttek. Az adóssággal rendelkezô fizikai és jogi személyek hat hónaptól öt évig szóló halasztást, átütemezést, adócsökkentést vagy adótörlést igényelhetnek. Ha az igénylônek a helyi költségvetéssel szembeni adóssága meghaladja a 100 milliót, garanciát kell szolgáltasson az igényelhetô kedvezményekhez. Az újonan megállapított fizetési idôpontok be nem tartása a kedvezmények törléséhez vezet.

A Transilvania Állami Filharmónia pénteken, szombaton és vasárnap mutat be mûsort a fôtéri Mûvészeti Múzeumban. Péntek este fél hétkor a Cornel Groza vezette Transilvania Kórus Scandelli-, Lotti-, Monteverdi-, T. L. da Vittoria-, Rossini-, di Lasso-, Poulenc-, Widmann-, és Mendelssohn-Bartholdy-mûveket ad elô. A Transilvania vonósnégyes Mozart- és Dvorak-mûveket játszik.

Szombat este fél hétkor a filharmónia szimfonikus zenekara Mendelssohn-Bartholdy Szentivánéji álom nyitányát, Csajkovszkij Diótörô címû balettjének egy részletét, Grieg Peer Gynt I. II. szvittjét, Solveig: Angela Tiea, és Bizet-mûveket ad elô.

Vasárnap este fél hétkor kamara zenei hanverseny. Mûsoron Mozart-, Beethoven- és Schubert-mûvek a Transilvania vonósnégyes elôadásában.

Augusztus 23-án lejárt a csôdöt jelentett Albina bank betéteseinek kártalanítására kitûzött határidô. Addig a napig a Román Fejlesztési Banknak (BRD) 5903 esetben kellett volna visszafizetnie pénzét, akik az elôjegyzés alapján összesen 57 milliárd 600 millió lej jogos tulajdonosai. Mivel azonban hétfôig csupán 4264 betétes jelentkezett jussáért, a Garantáló Alap felkérte a Román Fejlesztési Bankot, hogy szeptember 15-ig hosszabbítsa meg a kártalanítás határidejét. Még több, mint 300 millió lej vár gazdájára. Eddig a kártalanítottak 43%-a választotta pénzének megôrzési helyéül a BRD-t.

A Kolozs megyei betétesek kifizetése végig rendben, bonyodalmak nélkül zajlott le.

Szenzációs régészeti leletre bukkantak a Gyulafehérvári Nemzeti Múzeum kutatói Kisompolyban, (Ampoita), amelyet az angliai Stonehenge-hez hasonlítanak.

— Miért szenzáció ez, amit találtak a régészek? — kérdeztük Bánffy Esztertôl, az MTA Régészeti Intézetének tudományos fômunkatársától.

— Számomra nem az a megdöbbentô, hogy az erdélyi lelet a Stonehenge-nél majdnem ezer évvel korábbi, hiszen ennél sokkal régebbi megalitok — magyarul nagy követ jelent — vannak másutt is. Hanem az, hogy a szárazföld belsejében mindeddig hasonló kô-körre, dolmenra (kôkapu) vagy egyenes sorban felállított kôoszlopokra nem találtak. Azt gondoltuk, hogy a megalitok, amelyeken karcolással emberalakok, spirálminták díszlenek, kizárólag az atlanti partvidékre jellemzôek. Ezek ugyanis fellelhetôk Angliában, Oroszországban, Dél-Franciaországban, Portugáliában, Németország északi részén, a Balti-tenger vidékén, Dániában, Svédországban. Az Erdélyben felszínre került lelet, amely igen hasonlatos a stonehenge-ihez, engem mégis arra késztet, hogy a kapcsolatait ne nyugaton, hanem keleten, a sztyepp-vidéken keressem, a keleti kurgánokkal (sírokkal) véljem összevetni. Ukrajnában és még távolabb is elôfordulnak halomsírok, hatalmas kôjelekkel. De még nálunk Mezôcsáton és Dél-Budapesten is ismerünk kô sírjeleket a késô rézkorból.

— Mint ismeretes, Stonehenge kôtömbjeit száz méter átmérôjû, árokkal határolt kör közepén állíthatták fel négyezer évvel ezelôtt. Mindkét kör harminc oszlopból állt, középen az oltárkôvel. Azt mondják, a kisompolyi is harminctonnás kôtömbökbôl áll. Ilyen méretû kôemlékek elôfordulnak a sztyepp-vidéken?

— Ez a most feltalált megalit mindenképpen különlegesség. A helyszíne és méretei miatt is. Ilyen méretû kôjel a szárazföld belsejében nem ismeretes. Véleményem szerint nomád jelenségrôl van szó, amely jól kapcsolható a kelet emlékeihez, azonban mindenképpen hiba volna Stonehenge-hez kapcsolódónak tartani.

Szín- és formajátékok valóságos kavalkádja fogad a fôtéri Kisgalériában. A harsogó színek, a kereteket feszegetô karakteres formák mintha az alkotás magasizzásának stációit rögzítenék. Azt a feszültségekkel teli, perzselô légkört, a vibráló hangulatok hol sejtelmes, hol pedig hatalmas erôvel feltörô festôi megjelenítését, azt a pillanatnyilag éppen kétdimenziós vallomást, amellyel Maxim Dumitras lepi meg a mûvészetére kíváncsiakat.

A figurativitás határait alig-alig érintô alkotások olyan sajátos jelbeszéd, olyan egyéni festôi nyelvezet ugyancsak gazdag „szókincsébe", nyújtanak bepillantást, amellyel érdemes megismerkedni. A kifejezésformák labirintusa egy keresô és találó mûvészegyéniségre utal, még akkor is, ha az alkotásokat a elsôsorban a spontaneitás, az ösztönösség jellemzi. A lendületes ecsetkezelés, az erôteljes, határozott vonalak, mintegy rendet teremtenek az olykor egyenesen szertelennek tûnô színes tobzódásban, a formába, színekbe öntött indulatok kavargásában. Hogy aztán valamennyit beragyogja a kettôs Nap szimbólumai. A kettôs ügyes festôi fogás, pazar látvány, sôt, ha akarom, egyenesen filozófia. A jó és a rossz, a pozitív–negatív állandó meg- és együttléte, együttes hatása, de párviadala is. Hogy a mûvészben ez mennyire tudatosult kevésbé lényeges, hiszen a munkák immár elszakadva alkotójuktól önmagukért beszélnek a Kisgaléria meghitten kellemes környezetében. A konkrét formákhoz kevésbé kötött festôi megnyilatkozások jellemzôje pedig éppen az, hogy az értelmezések vagy egyszerûen csak az érzelmi ráhangolódás fölöttébb gazdag skáláját teszik lehetôvé a nézô, a befogadó számára. Vagy éppenséggel az elutasításét. Mert a mûterembôl kihozott és a kiállítóterem falára függesztett munka bekerül a mûvészi körforgásba, megmérettetik. Maxim Dumitras nem elôször vállalja ezt a kockázatot.

A tárlat naponta 9–17 óra között tekinthetô meg a Fô tér 14. szám alatti Kisgalériában.

A júniusi szám tartalmából: Kovács András Ferenc, Sántha Attila Szonda Szabolcs, Király Zoltán és Sipos Géza versei; Váry O. Péter karcolatai; Dali Sándor: Csendes találkozás, Demény Lajos: Az 1437. évi „unio trium nationum" mítosza; Bak Áron: Kishámfától a Pányapróságig; Román Viktor feljegyzései; Oláh-Gál Elvira beszélgetése dr. Kelemen József fôorvossal; Tibori Szabó Zoltán interjúja Kolumbán Gáborral, Hargita megye Tanácsának elnökével. A szám képzômûvésze: Román Viktor.

Hányadik kijátszás? Rajtuk sajnálkozzunk? ... Inkább magunkon.

Nagy vezetô embereinknek ne járta volna meg az eszét az a tény, hogy a mindenkori román állam képviselôi, hatalmon vagy ellenzékben lévôk, egyetértenek a velünk szemben alkalmazott megkülönböztetéssel. Legfeljebb egyes pártok politikusai nyíltak kiállnak „örök" elveik mellett, mások haboznak, hitegetve, hazudozva tagadják meg magyar szövetségeseiket, akikkel úgymond megosztják a hatalmat.

Meglepetés lett volna az új törvénytervezet 8. szakaszának kitétele, miszerint a kártalanítás nem vonatkozik az egyházi ingatlanokra, illetve a kisebbségi csoportoknak visszaadott ingatlanokra? (Ez utóbbi: kemény visszalépés a már elfogadott módosító indítvány után.) Diszkriminatív megfogalmazás, ráadásul ellenkezik a nemzetközi elôírásokkal valamint a kormányprogram szellemével. Hogyan lehet ilyenkor egyáltalán részt venni a szavazásban?

Az igazságügyi miniszter ravasz javaslata a különleges törvényeket illetôen a jól ismert „forgatókönyv" folytatása. Ez nem kompromisszum, hanem „megetetés". Méghozzá nem is titkos féreg foga veszejt el, ha leállunk alkudozni. A méreg a régi.

Az Octavian Gogával kötött „csucsai paktum" is csak porhintés volt az erdélyi magyarság szemébe 1923-ban, az Anghelescu-féle oktatási törvényjavaslat évében, mely aztán úgyszintén törvényrangra emelkedett. (Különben annak is a 8. paragrafusa volt a leghírhedtebb, amely lehetôvé tette a származáskutatást.) Mire a Magyar Párt felmondta a megállapodást, Goga már belügyminiszterként mûködött. Külön rendelet jelent meg arról, hogy a Mózes-vallásúak nem vallhatják magukat magyarnak, így a zsidó gyermekeket román iskolákba kötelezték. Gróf Bethlen György már akkor figyelmeztetett az anyagi birtokállomány megôrzésének fontosságára: „Meg kell tartani és továbbadni az egyházi intézményeket, iskolákat, az anyanyelvet és a földet, ami nem egyedül magántulajdon, hanem fajunk köztulajdona." Másfél évtizeddel késôbb, amikor a román politika nehéz helyzet elôtt állott, a fôkormánybizottság rangjára emelkedett kisebbségi ügyosztály rendelkezése — az úgynevezett „statútum" — kilátásba helyezte néhány magyar intézmény (az Erdélyi Múzeum Egyesület, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum és a marosvásárhelyi Teleki-könyvtár) helyzetének méltányos rendezését. A kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesület gyûjteményeire, könyvtárára és levéltárára a román egyetem azonban igényt támasztott; a megindult tárgyalások így a bécsi döntésig sem vezettek semmi eredményre.

Hányadszor ismétlôdik meg ma az RMDSZ életében, hogy — az egyoldalú, hamis összefogás nevében — olyan kormányt támogat, mely lényünket, emberi méltóságunkat tapossa meg. Saját méltóságukra ezek a román politikusok hogyan is gondolhatnának — arra, amire elôdeik sem adtak soha.

Ha viszont megjárta kicsi-nagy eszünket a semmibe markolás végeredménye, miért csak tartózkodunk a hagyományos balkáni elodázás trükkje hallatán, egyáltalán miért tartózkodunk a teremben, amikor az ellenzék eredményesen él minden esetben a kivonulás jogával?

Másnap. A kisegér és elefánt-vicc poénja: sajnos megtörtént!

„Magtalan délmagyarországi és romániai cigányasszonyok belevágnak férjük bal kezébe a mutató- és
hüvelykujj közé: ott van a
bengreskosen, azaz az ördög
nyerge."
(Róheim Géza: Magyarnéphit és népszokások)

Második napja esett már az esô, odakinn minden vízben úszott. Amint megpattant az ablak, az ázott dolmányos varjú bezuhant a házba, éppen Barnabás ágya mellé. A fiú meghökkenve nézte az ázott madarat, és sajnálkozva sorsán kézbe akarta venni. A sunyi madár mintha csak erre várt volna: úgy belevájta csôrét Barnabás jobb mutató- és hüvelykujja közé, hogy kispriccelt a vér. — Na megállj, te semmirekellô — gurult dühbe a legény — adok én neked... Az állaton látszott, hogy nincs hozzászokva ahhoz, hogy emberekkel viaskodjon, így hát kétségbeesetten hátrált Barnabás botja elôl. A bot eltalálta jobb szárnyát; a varjú mintha megveszett volna fájdalomtól: Barnabás arcának ugrott. Barnabásnak csak az utolsó percben sikerült leütnie magáról; a lendülettôl nekiesett az ablaknak, amely szerencsére nem tört ki, csak kinyílt. A madár fájdalmasan károgva megpróbált az ágyra mászni, hogy onnan felszökkenjen az ablakpárkányra. Barnabás — aki kézfejével jól elmaszatolta arcán a vért — alig tudta nyitva tartani szemét, úgy csípte a sós folyadék. Egy darabig négykézláb mászott utána, de amikor amannak sikerült az ablakpárkányról a kertbe vergôdni, Barnabás is lábra állt. Gyorsan a lavórhoz ugrott, és néhány villámgyors mozdulattal kimosta az ujjai közti mély sebet, majd vizet öntve tenyerébôl arcára kirohant az éjszakába. A sebesült dolmányos varjú csendben vonszolta magát Sórét sötét fôutcáján. Barnabás egy darabig fülelt, majd négykézlábra ereszkedve nesztelenül indult meg nyomában.

— Élve fojtalak meg, te — vicsorgott. A varjú egyre nehezebben vonszolta magát: szemében a kétségbeesés lassan vadsággá merevedett. Amint néhány méterre megközelítette ôt Barnabás, újra támadott. Aztán újra... Barnabás felüvöltött fájdalmában: amíg ösztönszerûen szemét védte a megvadult madártól, az a bal kezének mutató és hüvelykujja közé kapott, és kétszer is belevágott a húsba. Még arra is volt ideje, hogy a kezéhez kapó Barnabás arcát is megsebezze.

A rettenetes harci zajra felgyúltak Sóréten a petróleumlámpák; Gálfarkas volt az elsô, aki Barnabás segítségére érkezett. — Egy vizes dolmányos varjú kúszik ott valahol — mutatott hunyorogva Barnabás a folyó felé. — Gálfarkas lába földbe gyökerezett, amikor meglátta barátja véres arcát. — Tiszta vér vagy — akarta mondani, de Barnabás mintha megôrült volna. — Igyekezz utána, mert megmenekül... — hörögte, és akkorát lódított Gálfarkason, hogy mindketten elestek. Mire feltápászkodtak, már körülállta ôket a tömeg. — Hol vagy, Kristófmáté? — bömbölte el magát Barnabás. — Itt — hallatszott a folyó felôl. — Nem kell félni, mert annyira meg van áradva a folyó, hogy nem fogja tudni sem átugorni, sem átrepülni. Nyomában vagyok!

A sebzett dolmányos varjú sivítva lélegzett a folyóparton. Megpróbálta felemelni szárnyait, de a lélegzetvétel is pokoli fájdalomat okozott. Bizonyára arra gondolt, hogy a folyó mentén addig bukdácsol, amíg kôrôl kôre ugorva átjuthat a túlsó partra. De annyira fájdalmas volt minden lépés, hogy oldalára dôlt. Egyetlen reménye maradt: hátha nem veszik észre pihegô testét az üldözôk. Gálfarkas és Kristófmáté szinte összeütközött a sötétben amint a sebzett madár nyomát kutatták.

A madár nem bírta tovább a gyilkos bújócskát, s imbolyogva megindult a folyó felé, majd nagy ívben bevetette magát a piszkos habok közé. A sórétiek szótlanul bámulták a csodát. Gálfarkas reszketô kézzel emelte magasra a petróleumlámpát, hogy saját szemével gyôzôdjön meg, hogy a dolmányos varjú úszik... Nehézkesen és oldalazva, de egyenletesen. Amint a holtágba jutott, hátára feküdt: a Dobos sós vize nem engedte elmerülni. Így pihent néhány pillanatig, majd újra úszni kezdett: szárnyait elôre nyújtotta, majd maga alá préselte az áradó folyó zavaros vizét. Sipító lélegzetvétele áthallatszott Gálfarkasék oldalára.

Jobb szárnya ahányszor kiemelkedett a vízbôl, ezer vízcseppet dobott az ég felé. Újra esni kezdett, s a sórétiek lassan indulni készültek.

Gálfarkas volt az utolsó, aki még különbséget tudott tenni a madárszárny visszahulló sós permete és az esô cseppjei között.

Egy ifjú lelkipásztor prédikációjának mondandóján, üzenetén töprengek jó ideje. Napjaink embere — fejtegette a fiatal pap — sokkal többet gondol, foglalkozik a holnappal, a jövôvel, mint a sorjázó mindennapokkal, annak soros, sürgetô és szorongató kihívásaival. A mai ember, mai korunk mai embere folyton azzal van elfoglalva, hogy mit akar elérni holnap, a jövôben, s azt hogyan akarja elérni, megvalósítani, és, hogy személy szerint ô milyen ember szeretne lenni holnap, a jövôben.

Nos, való igaz, ittünk és mostanunk eluralkodott, divatos szlogenje lett, egyfajta bûvös válasz minden felmerülô napi kérdésre, hogy tudniillik nekünk — különösen kisebbségieknek — gyakorlatilag egyetlen jó alternatívánk létezik: az elôre, a jövôbe való menekülés. Ezért szükséges egyénekként is, de fôleg kisebb és nagyobb közösségként, szervezetként és szervezôdésként olyan nagy, megkülönböztetett gondot fordítanunk a rövid- és hosszútávú stratégiánkra, taktikára — vagyis a holnapra.

Ezzel a már-már dogmával szállt perbe az ifjú lelkész, mondván: nem egyéb ez, mint menekülés. Menekülés a napi kihívások, próbatételek és kötelességteljesítések, az egyén vagy a kisebb-nagyobb közösség szorongató problémái — végsô soron az öntudatos, következetes, kitartó cselekvés, közösségi és közösségért is való fárasztó ténykedés elôl. Menekülés egy olyan jövô, holnapi nap tervezgetésébe, a róla való álmodozásba, amely jövô, holnapi nap milyensége — bárhogy is nem akarjuk, nem tudjuk ezt tudomásul venni, felfogni és elfogadni, de mégis: a mai, a mostani miesnapok milyenségétôl függ. Rossz cselekvésekbôl csak rossz cselekvések nôhetnek ki, rossz mai napokból pedig rossz holnapi napok — sommázhatnám a prédikáció lényegét. Az üzenet pedig: törôdjünk a mai napjainkkal is; igencsak figyeljünk oda rájuk, vállaljuk kihívásait. Végezzük el erônk és tehetségünk szerint a minden napra kijutó soros teendôinket, egyénenként és közösségi, közösséghez tartozó emberekként is, mert csakis így tudunk hasznára lenni nemzeti közösségünknek, mert csakis így, elviselhetôbbé téve a mát, bízhatunk abban, hogy jobbá, emberségesebbé tudjuk tenni a holnapi napot is.

Bevallom, e fejtegetést hallván, menten felhorkant bennem is a „nagy" tervezgetô, a „nemes és boldog" majdani holnapokról álmodozó, a miesnapokba már olyannyira belefáradt, elnyûgösödött mai-napi kisember, kérdvén nemes haraggal: „Mi ez a földhözragadtság?! Mi ez a máról mára élés?! Vesszünk bele a mindennapok apró-cseprô, kicsinyes, olykor megalázó és lealázó ügyködéseibe, a földszinti buzgólkodásokba, teendôkbe, ahelyett, hogy nemesen, bátran, megalkuvások, kompromisszumok nélkül, folytonosan a szebb és jobb jövôn dolgozzunk, azt tervezgessük, körvonalazzuk mind taktikailag, mind stratégiailag?!... Na, nem!"

Végiggondolván a hallottakat, hamar rádöbbentem: egyáltalán nem „földhözragadtságot", nem csak a mának élést propagálta Balázs Ferenc mai követôje, az ifjú lelkipásztor, amikor felemelte szavát a csak a jövôtervezgetésbe való belebódulás ellen —, de ugyancsak a jövô érdekében szólt! Annak a jövônek az érdekében, amelybôl holnap vagy holnapután szintén mai nap lesz, miként lett a tegnapi, tegnapelôtti holnapból is mostanra mai nap. Bizony úgy igaz: minden mai nap egyszer jövô volt, s egyszer múlt lesz. És az a tényvalóság, hogy kicsi életünk soha nem a múltban és soha nem a jövôben, a holnapi napon zajlik, csordogál, vánszorog, szóval: „megy végbe", hanem a mindenkori mában, a mindenkori mai napokban. Ilyetén tehát veszélyes és káros is nem törôdni ezekkel az „alacsonyröptû", „földhözragadt", „szürke" és „nyûgös" stb. mai napjainkkal is, kibújni azok folytonos kihívásai alól, megalázónak, méltatlannak stb. tartani a mindennapra kijutó apró, de idegölô, elnyûvô cselekvéseket.

Mindennek rendelt ideje van — mondja a Szentírás. Ebbôl értelemszerûen az is következik, hogy minden napunk valaminek, valamiféle soros cselekvésnek a rendelt ideje. Következésképpen: minden mai napunkon az aznapra rendelt cselekvésünket el kell végezni. (Vagyis: el kellene végeznünk!) Ez nem földhözragadtság, nem hozzánk méltatlan buzgóság, lett légyen szó bárminemû nyûgös, fárasztó, azonnali eredményekkel nem kecsegtetô ténykedésrôl is — de bizony folyamatos építés és építkezés, olyan mára rendelt cselekvés, amelynek ekként a mai és nem a holnapi nap a rendelt ideje, lévén, hogy a holnapi (és a holnaputáni) napnak szintén meglesz a maga rendelt soros teendôje.

Vélem tehát én is: aligha lehet, aligha hasznos és célra, jövôbe vezetô, egy más, a mainál emberségesebb, megnyugtatóbb jövôt ténylegesen is elômozdító „alternatíva" az, ha a rossz, kellemetlen mai napot „átugorjuk", a holnapi nap tervezgetésébe menekülve —, mert ezzel végül is egy-egy, konkrét idôhöz kötött rendelt teendônket „ugorjuk át". Márpedig építeni és építkezni ilyenszerû „átugrásokkal" nem lehet — azaz lehet, de nem érdemes.

Romániai magyar nemzeti közösségünk vonatkoztatásában minek van most a rendelt ideje, illetve: mi a rendelt cselekvés folyó mánkban? A választ számomra zilált honi társadalmi valóság, a sajátos „demokrácia" s a benne élô, létezô közösségünk morális állapota adja meg, sürgetôen és egyértelmûen. E szerint számunkra, s ezt szentül hiszem: a szívós, kitartó, tudatos és következetes építésnek és önépítésnek van most — azaz: az eddigieknél még inkább! — a rendelt ideje! Ebbôl értelemszerûen következik, hogy ebben a rendelt idôben, vagyis a mában is, minden mai napunknak megvan a maga rendelt teendôje, elvégzendô feladata, hogy építô és építkezô cselekvéseink a tegnapokból, a mán keresztül, a holnapi jövôbe átgyökerezô (kötelezô, mert szükségszerû) láncolattá válhassanak.

A mi dolgunk tehát ma is elkészíteni azt az erôs és „rendelt" láncszemet, amely múltunkat a jövônkkel szervesen összeköti. Igen, mindössze ennyi — és nem is könnyû, és nem is kevés...

A Nyárszói Református Egyházközség, a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület, Körösfô község önkormányzata és a Pro Zilah Alapítvány Ady- emlékünnepet szervez augusztus 28–29-én Nyárszón. Szombaton 16 órától Vincze Minya István helybeli lelkipásztor tart megnyitó istentiszteletet a nyárszói református templomban. 16 óra harminc perckor irodalmi-zenés elôadás kezdôdik, Emlékezés Ady Endrére címmel. Ennek keretében dr. Egyed Emese költô, irodalomkritikus tart elôadást Adyról, Tálos Simion tanár Ady és Goga barátságáról. Ezt követi Mihály Borigyuri László fuvolamûvész játéka, majd dr. Péntek János professzornak Ady és Kalotaszeg címû elôadása. Végül Rekita Rozália színmûvész vezetésével, a kolozsvári színház mûvészeinek elôadásában Ady-versek és -dalok hangzanak el. Fél hattól megkoszorúzzák Ady dédnagyapjának, Visky Dánielnek a sírját a nyárszói református temetôben. Ez alkalommal ökumenikus imádságot mond Vincze Minya István lelkipásztor. Szombaton este hét órától szeretetvendégség lesz a református parókia udvarán.

Vasárnap délelôtt 11 órától istentisztelettel folytatódik az ünnepség. Kalló Kármen orgonamûvész és Mihály Borigyuri László fuvolamûvész elôadása következik, majd Vincze Minya István lelkipásztor verseket mond. Fél egykor a református templom udvarán emlékoszlopot avatnak a nagy költô emlékére. Kovács Kuruc János kalotaszegi és szilágysági Ady-ünnepségekrôl beszél, Ady-verseket ad elô Kerekes Edit Zilahról, majd ünnepi méltatásokat követôen koszorúzásra kerül sor. A kétórai ebédszünet után, este hat órai kezdettel a kolozsvári Horváth Béla Stúdiószínpad vidám elôadással szórakoztatja az ünneplôket a nyárszói mûvelôdési házban. Mûsoron Rejtô Jenô és Nóti Károly egyfelvonásos bohózatai. A kétnapos rendezvénysorozatot vasárnap este kilenc órára meghirdetett bál zárja.

Amióta Szamosújváron kiköltöztették az ószert a város végére, egyre elégedetlenebbek a piaci árusok. A régi piacon megszokták, hogy a nagy forgalom miatt több a vásárló, míg a külnegyedben kevesebben keresik fel az elárusító helyeket. Az új vásártéren egy helyért 450 000 lejt kell fizetniük az árusoknak, ami nagy vihart keltett a közeli megyékbôl érkezô kereskedôk körében. Miközben a helybeli sátorosok „kiszemelték" maguknak a központi fekvésû helyeket, az idegeneknek csak a kerítés mellett jutott asztal. Ezért több szóváltásra is sor került a piac vezetôsége és az árusok között. A viszály már-már utcai verekedéssé fajult, de a rend ôrei idejében megelôzték a botrányt.

A Szabadság augusztus 5-i számában, a Sok bizonytalanság az Egészségügyi Biztosító Pénztárak körül címû cikkben olvassuk: „…a biztosíton keresztül megyénkben kb. 600 milliárd lej jön be. Ez a pénzösszeg még a fele sem annak, amely a második félévre maradt, mégis az embereket idônként az ártámogatás kedvezményének megvonásával riogatják".

Az adatok azért is elgondolkoztatóak, mert ennyi pénzbôl telhetne bôven gyógyszer-ártámogatásra, valójában azonban immár hónapok óta nem adtak kompenzált gyógyszereket, egy pár hete pedig ingyenes gyógyszereket sem kapunk.

Egy darabig a háborús veteránok és a volt politikai foglyok továbbra is kapták az ingyenes gyógyszereket, persze nem kevés utánajárással, sorbanállással. Ôk voltak a kivételek. A napokban, amikor elmentem a patikába a körzeti orvostól kiállított recepttel, amelyre rá volt nyomva a „gratuit" szócska, a gyógyszerésznô azzal fogadott: egyedül a cukorbetegek jogosultak továbbra is ingyenes gyógyszerekre. Teljesen elképedve álltam a pult elôtt, nem jutottam szóhoz. Kiderült, hogy más patikákban is ez a helyzet: napról napra szûkül a támogatás, s maholnap az ingyenes gyógyszer fogalma hiú ábránd marad. Nem hiszem, hogy máshol ilyesmi elôfordul: az önkényes döntésekért vajon ki vállalja a felelôsséget?

U.i. Nevemet nem írom alá, mert Kolozsváron ismét kezdünk félni.

Rendhagyó tevékenységre gyülekezett augusztus 14-én az Erdélyi Kárpát-Egyesület lelkes csapata: szemétgyûjtési akció a Plecska völgyében, az Erzsébet forrástól a Szent János kútig terjedô övezetben. A 23 EKE-tagból álló csoporthoz csatlakozott két ökológus diák, akikkel sikerült megtölteni egy teherautót és egy traktorutánfutót. Sajnos azt tapasztaltuk, hogy ezt a szép övezetet, illetve a menedékház parkolóját szemétlerakóhelynek használták (gumiabroncsok, mûanyagpalackok, textilhulladék stb.).

Szomorú, hogy a helyi médiában (Szabadság, Adevãrul, rádió) meghirdetett természetvédó tevékenységre nem jelentkeztek más szervezetek képviselôi, a kis létszám miatt ugyanis a Plecska-patak medrének kitakarítása elmaradt.

Ezúton mondunk köszönetet a Modex Kft.-nek és a Rutrans Kft.-nek, amelyek a szemét elszállítását biztosították.

Reméljük, hogy a következô ilyen irányú tevékenységünk nagyobb visszhangra talál.

A szamosfalvi sokadalomban a gabonafélét a következô árakon lehetett beszerezni: a búzát kilónként 3500–40 00 lejért, a kukoricát 3800 lejért, a zabot 3600 lejért, az árpát 3500 lejért. Az élô állatok felhozatala is gazdag volt: a disznó 9500–11 000 lej/kg, a hat–nyolc hetes malac 90 000–170 000 lej közötti áron kelt el. A 60–70 kilogrammos süldôkért 600–700 ezret kértek, a borjak pedig 500 000–1 300 ezer lejes áron cseréltek gazdát.

• 65 millióra vásárolt faanyagot a széki Szabó István (33), a Sicotrans Kft. tuljdonosa a Beszterce-Naszód negyei Forest Silva Kft.-tôl. Az árú ellenértékére csekket állított ki, de, mint utólag kiderült, annak nem volt fedezete. Tettéért 3–tól 15 évig terjedô börtöntönbüntetéssel sújtható, jelenleg szabadlábon védekezhet a csalás vádja ellen.

• 74 kihágást jegyzett fel a rendôrség a 24–25-én végzett közrendészeti ellenôrzésen. A kiszabott büntetések összértéke 12 740 000 lej, ebbôl többek között 5 888 000 lejt közúti kihágásokért, 3 200 000 lejt rendháborításért,

1100 000 lejt pedig illegális kereskedelmi tevékenység ûzése miatt szabtak ki. A 2-es számú rendôregység további 18, 2 146 000 lejre rúgó büntetést rótt ki.

• 15 évesen rabolt I. S. kolozsvári tanuló. A kiskorú egy Teleorman utcai lakásba tört be, s onnan elektronikai tárgyakat vitt el, 5 000 000 lej értékben. A tettest szabadlábon vizsgálják minôsített lopás vádjával, akár 15 év szabadságvesztésre is ítélhetik.

• Tûzifával kereskedett az erdész: a 24 éves Teodor Morar, a Fundãtura kanton felülvigyázója 1 200 000 lejre adott el tûzifát úgy, hogy arra nem állított ki nyugtát. Sikkasztás vádjával vizsgálják a szabadlábon védekezô erdészt, aki 1–15 év börtönbüntetésre számíthat.

A villanyoszlopi felirat sokat elárul korunk hangulatából. Akár egy olyan kor számára lehetne tartósítani, amikor városunk polgármestere, az egységpárt és a hozzá hasonló szélsôjobboldali erôk szomorú emlékként ötlenek majd az ember eszébe.

Aki a széki villanyoszlopra festette a szöveget, talán nem is sejtette, mekkora igazságot mond ki: annál nagyobb ítélet nem is kellene az egységpártnak, mint a soraiból kihuppantott, egykori pártelnök megtorlása. Vagy talán a kutya a kutyát még sem harapná meg?...

Nyugati mintára sebességkorlátozó fekvôrendôröket öntött két helyen is az úttestre a polgármesteri hivatal. A betonból készült „úttorlasz" a Móricz Zsigmond és a Mamaia utcákban kényszeríti arra a gépkocsivezetôket, hogy minimálisra csökkentsék a sebességet, elôbbinél az átjáró, utóbbi esetben pedig az úttorlasz miatt.

Az országban egyelôre szokatlan újdonságként próbálják ki a fekvôrendôrt, ami a magyarországi méretekhez viszonyítva kissé magasabb: ha a gépkocsivezetô nem lassít idejében, könnyen összetörheti jármûvét.

Bûnözôt nem övezett annyi érzés és ellenérzés, mint Ambrus Attilát, a whiskys rablót. Kalandos szökése a Gyorskocsi utcai fogdából több, mint hír, akadtak, akik hôsként tisztelik ezért. Már könyv is van róla, saját szöveggel, Én, a whiskys címmel. A társszerzô P. Gál Judit.

— Mint újságírót, érdekelt, hogy milyen lehet az az ember, aki arra kért fel, írjuk meg együtt a könyvet. Igent mondtam azzal a feltétellel, hogy megszólaltathatom a „másik oldalt" is. Rendôröket, sértetteket, tehát azokat, akik nem az ô oldalán állnak, hiszen az olvasó számára csak így mutatkozhat meg teljes árnyaltságában a valódi történet. Azonnal beleegyezett. Meglepôdtem, milyen színesen, olvasmányosan ír. Megkockáztatom: megélhetett volna az írásaiból is. Bár a tervezett közös munkát végül meghiúsította a szökése, a könyv elkészült. Elsô része a whiskys emlékiratait tartalmazza, megszakítva sértettek elbeszéléseivel, vagy dokumentumjellegûen adatokat ismertetve a szóban forgó bûnesetrôl. A második részben inerjúk kaptak helyet. A könyvet Ambrus Attila 74 családi fotója illusztrálja, ezeket ô bocsátotta rendelkezésemre, még a szökése elôtt.

— Kik nyilatkoznak a könyvben?

— Több mint harminc emberrel készítettem interjút. Megszólalnak rendôrök, Ambrus Attila ügyvédje, a kriminálpszichológus, aki vizsgálta, rokonok, ismerôsök, hokistársai és az ügyész, aki a szökés körülményeit vizsgálja, ugyanis a könyv részletesen ismerteti a szökés történetét. Több barátnôje leleplezi magát a könyvben.

— A szülôk is nyilatkoznak?

— Ôk nem. Ambrus Attilának nagyon rossz élményei voltak a gyerekkorából, amelyeket visszaigazoltak a rokonok, ismerôsök. Tiszteletben tartottam azt az akaratát, hogy a szülei ne szerepeljenek a könyvében.

— Milyen benyomást tett önre a whiskys?

— Ambrus Attila összetett, rendkívül érdekes egyéniség. Intelligens, önmagát jól ismerô ember. Többre hivatott annál, minthogy fegyveres rablóként tegyen szert hírnévre. A könyvben meg is írja, hogy mikor következett el az a pont az életében, amikor döntött: rablással javít az életkörülményein. Velem mindvégig nyílt volt, ôszinte, udvarias. Nem magasztalom, de nem is az én dolgom ítélkezni felette. A könyv írásakor mindvégig arra törekedtem, hogy ne a saját véleményemet kényszerítsem az olvasóra, hanem egyéni vélemény alakuljon ki Ambrus Attiláról azáltal, amiket elolvasnak róla.

— Említette, hogy Ambrus Attila belekezdett a könyv írásába. Miért? Talán így remélt felmentést a tetteire?

— Egy helyütt írja, hogy nem felmenteni és mentegetni akarja magát. Azt tartja fontosnak, hogy az emberek megismerjék ôt, és így magyarázza tetteinek okát.

— Tartott tôle a beszélgetések során? Végtére is bûnözôvel beszélt.

— Soha nem volt félelemérzetem. Semmi olyat nem tett vagy mondott, ami miatt tartanom kellett volna tôle. Udvarias volt, minden kérdésemre válaszolt, nem volt olyan téma, amirôl ne beszélt volna készségesen.

— Azt mondta, megszökött, mielôtt elkezdhették volna a közös munkát. Nem érzi úgy, hogy cserben hagyta?

— Nem. Úgy gondolom, ha valaki be van zárva, akkor természetes, hogy azon töri a fejét, hogyan szökhet el. Velem nem közölte, hogy szökést tervez. Erre egyébként módja sem volt, hiszen mindvégig rendôri felügyelet mellett beszélgettünk.

— Szeretné, ha elkapnák?

— Nincsenek bennem ilyen jellegû érzelmek. Az bizonyos, hogy borzalmas lehet üldözöttnek lenni, és ezt az állapotot épp olyan nehezen viselheti, mint amikor fogva tartották.

— Elképzelhetônek tartja, hogy föladja magát?

— Ôt ismerve biztosan nem. Ám az is igaz, hogy az ember, ha üldözötté válik, kiszámíthatatlan, hogy mikor, mi alapján dönt.

A gyulafehérvári római katolikus fôegyházmegye Caritas-szervezetének mezôgazdasági részlege Gyergyószentmiklóson mûködik.

Az Agro-Caritas Transilvania Alapítvány 1993. március 3-án alakult meg Bálint Lajos érsek kezdeményezésére. A gyulafehárvári fôpásztor a következôkkel indokolta az alapítvány szükségességét. „A jelenlegi nehéz gazdasági és szociális helyzet sürget, hogy népünket korszerû földmûvelésre neveljük, és ezáltal a jövô építését, valamint a kibontakozást elôsegítsük. E cél megvalósítása érdekében létrehoztuk az Agro-Caritas szervezetet Gyergyószentmiklós székhellyel, amely koordinálja az egyes plébániákon, illetve fôesperesi kerületekben most alakuló mezôgazdasági központok tevékenységét." (Idézi ft. Barth Ottó, a fôegyházmegyei Caritas mezôgazdasági részlegének igazgatója a Vasárnap címû katolikus hetilap 1995. július 16-i számában.)

Azóta a gazdasági helyzet tovább súlyosbodott, az elszegényedés fokozódott. Mi valósult meg hat év alatt az alapítvány céljai közül? E kérdésre vártuk a választ az illetékes szakemberektôl Gyergyószentmiklóson.

A gépkör mezôgazdasági információs és közvetítôiroda — magyarázta meg a szó jelentését György Károly állattenyésztési mérnök, a gyergyószentmiklósi gépkör alapítója és menedzsere.

— Bajor mintára próbáltunk elindulni. Bajorországban 1959 óta mûködnek gépkörök, s azóta a gépkör elve meghódította a világot. A bajor gazdák összefogással próbáltak úrrá lenni a háború utáni nehézségeken. Kis- és közepes gazdák szövetkezése a gépkör Bajorországban. Egy-egy gépkörnek ötszáz-kétezer (átlagosan ezerötszáz) tagja van. A gazdák más-más géppel rendelkeznek, a gépkör-iroda órák alatt kiközvetíti a szükséges gépet a legközelebbi tanyáról. Vásárlás esetén tanácsot ad, milyen gépre van leginkább szükség a szóban forgó körzetben. A gépek teljesítményét maximálisan ki tudják használni. A német állam alacsony kamatra ad kölcsönt a gépkör-gazdáknak. A gazdák nem fizetnek egymásnak készpénzzel, a banki átutalást a gépkör-iroda intézi. Aki a gépkörben dolgozik, az bizonyos jövedelemszintig adómentességet élvez.

Egy az egyben lemásolni a bajor mintát és alkalmazni Erdélyben nem lehet. Nálunk más az emberek mentalitása és az állam hozzáállása. Itt az emberek a kollektív után nem akarnak közösen dolgozni, minden családnak külön gép kell, amit nem tud kihasználni, a költségráfordítás pedig igen nagy. A bajor példából még semmi sem valósult meg nálunk.

Gyergyószentmiklósi gépkörünknek 238 tagja van. Amit fel tudunk mutatni: tagságunktól összegyûjtöm a mezôgazdasági jegyeket (az úgynevezett kuponokat), vetômagot, mûtrágyát, vegyszereket vásárolunk, és önköltségi áron juttatjuk azokat a gazdáknak. 1994-tôl minden télen tanfolyamokat szervezünk, szakembereket hívunk meg elôadások tartására, például a burgonyatermesztés technológiájáról, a takarmánykészítésrôl, állattenyésztésrôl. Gépkörön kívüliek is látogatják az elôadásokat. Az érdeklôdés azonban évrôl évre csökken. Az emberek elfásultak az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet miatt, amit a természeti csapások, a piachiány tovább fokoz. Az elôállítási ár magas, nem térül meg a befektetés. Hiányzik a tôke. Próbálunk a gazdáknak segíteni, igény szerint használt mezôgazdasági gépeket, pótalkatrészeket hozunk be Németországból jutányos áron. Elmozdulás a külföldi mezôgazdasági gyakorlatot végzett, fiatal gazdáknál tapasztalható, ôk a gépkör közvetítésével segítik egymást, például a tárcsás kaszálógépek körbejárnak közöttük. Cserekereskedelem-kapcsolatot építettünk ki más megyékbeli gépkörökkel. A Szatmár megyei gépköriroda kukoricát, búzát ad cserébe a burgonyánkért, a marosvásárhelyi pedig gyümölcsöt és zöldségfélét.

Említettem, hogy a bajorországi példa bejárta a világot. A gépkör-mozgalom fontosságát mutatja, hogy szeptember 1–4. között nemzetközi gépkörkongresszus lesz Keszthelyen (Magyarország).

1998 márciusában (négy évvel az elsô — gyergyószentmiklósi — gépkör hivatalos bejegyzése után) megalakult a Romániai Mezôgazdasági Gépkörszövetség — tudtuk meg Csala Zsolttól, a gépkörszövetség titkárától. 1998-ban 15 gépkör volt bejegyezve: Gyergyószentmiklóson, Gyergyóremetén, Kászonban, Karcfalván, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Balavásáron, Dicsôszentmártonban, Szászrégenben, Barcaújfaluban, Ürmösön, Besztercén, Csíkszépvizen, a Suceava megyei Rãdãseni-ben, Palatkán (Kolozs megye) — az utóbbi három PHARE-támogatás nélkül alakult. Folyamatban van a paniti, marosludasi, karácsonyfalvi (mindhárom Maros megyében) gépkör hivatalos elismertetése. A felsoroltak közül Gyergyószentmiklóson, Karcfalván, Balavásáron, Paniton, Szászrégenben, Barcaújfaluban, Ürmösön és Rãdãseni-ben valóban mûködik a gépkör. Megjegyzem, hogy a kormány anyagi támogatást ígért, de semmit sem kaptunk. A törvényhozás még nem ismerte el a gépkörmozgalmat, nincs törvény a támogatására például adókedvezmény formájában.

Gyergyószentmiklóson a fenti címen mûködnek a fôegyházmegyei Caritas mezôgazdasági részlegének központi irodái, a gyergyói gépköriroda, a gépkörszövetség (ez lényegében a gépkörök kuratóriuma — kaptuk a felvilágosítást Pintér Mária könyvelôtôl), továbbá a Fraternitas Kft. asztalosmûhelye, autószerelô mûhelye, üzlete, a központi raktár, üvegház, istállók (az utóbbiak biztosítják a tejet, húst, zöldséget a tanfolyamok résztvevôi számára). A könyvelônô arról is tájékoztatott, hogy 1997-ben megnyertek egy PHARE-programot az információs hálózat fejlesztésére — ez látszik is a korszerûen felszerelt irodákban. Tavaly 17 szállítmányban hoztak mezôgazdasági gépeket Németországból és Svájcból, továbbá 46 más jellegû (használt bútor, kerékpár, rokkantkocsik, ruhanemû stb.) segélyszállítmány érkezett. A külföldi gyakorlatról hazatérô fiatal gazdáknak is segítenek gépeket behozni.

A fôegyházmegyei Caritas mezôgazdasági részlegéhez tartozik a Szent Benedek Tanulmányi Ház. A sok hektáros Csíky-kertben lévô fôépületet 1993-ban vásárolta meg a Caritas. Tavaly kezdték el a melléképület építését, és szeptemberre befejezik a három elôadótermet, nyolc vendégszobát fürdôszobával (a tanfolyamokra meghívott bel- és külföldi elôadók elszállásolására) magába foglaló létesítményt — kezdte a megvalósításokat felsoroló beszámolóját Kastal László, a tanulmányi ház aligazgatója.

1993-ban kezdôdött a fiatal gazdák képzése — az elsô tanfolyamon heten voltak. Három hónapos intenzív német nyelvtanfolyamon vesznek részt bentlakással, a költségek egy részét fizetik, a többit a mezôgazdasági részleg fedezi. Ezzel egyidejûleg mezôgazdasági oktatás is folyik. A képzés után hat hónapra Bajorországba, illetve 4, 6, 18 hónapra Svájcba mennek mezôgazdasági gyakorlatra a fiatal gazdák. Külföldön megtanulják a nyugati technológiával mûködô mezôgazdaságot, megismerkednek a modern gépekkel, a nyugati mentalitással és mezôgazdasági oktatáson is részt vesznek. A külföldi gyakorlat idején ösztöndíjat kapnak. Bajorországban az alsó határ havi 600 márka, ha a gazda elégedett, több. Svájcban többet kapnak: havi 1000 frankot. De meg is dolgoznak érte a fiatalok!

Az elsô évben — 1993-ban — hét fiatal gazda ment Bajorországba, 1998-ban már százhúsz, két tanfolyamunk résztvevôi. 1993-tól összesen négyszáz fiatal gazda volt kint gyakorlaton. Az idén is vannak praktikánsok Svájcban és Bajorországban.

1995-ben építettünk ki kapcsolatot a svájci Agroimpuls-szal (Parasztszövetséggel), azóta sokkal több embert tudunk kiküldeni. Tizenhárommal kezdôdött, az idén már nyolcvban embert küldtünk ki. Ez részben a tanulmányi ház, részben a gazdák érdeme, jó magaviseletükkel, helytállásukkal megbecsülést vívtak ki maguknak. Bajorországban is, Svájcban is, akinél már volt erdélyi praktikáns, az ismét innen hív munkaerôt. Voltak már kint fiatalok Bihar, Szilágy, Kolozs, Brassó, Kovászna, Hargita, Szatmár, Fehér megyébôl.

A tanfolyamainkra jelentkezôknél nem vesszük figyelembe, milyen nemzetiségû, vallású az illetô (a szektákat kizárjuk). A fontos az, hogy kötôdjék a mezôgazdasághoz. A fiatal gazdát a falu lelkésze és a környékbeli gépkör menedzsere ajánlja. Rendelkeznie kell hajtási engedéllyel (autóra, traktorra) és igazolnia kell a sorkatonai szolgálat letöltését. Svájcban kötelezô a mezôgazdasági végzettség (ottani praktikánsaink között volt már agrármérnök, mezôgazdasági gépészmérnök, állattenyésztési mérnök, állatorvos). Bajorországban a mezôgazdasági tapasztalatot, az autó- és traktorvezetést igénylik.

Fiatal gazdáink hazatérve hasznosítják a külföldön tanultakat. Olyan emberek, akik azelôtt öt hektáron gazdálkodtak, most 30–40 hektáron teszik ugyanezt — eredményesen. (Saját földjük területének sokszorosát bérlik.) Például Alcsíkban hektáronként 4300 kiló búzát takarított be az idén a lázárfalvi Virág György mezôgazdasági gépészmérnök. Fóliás technológiával termesztett újkrumplit Kézdivásárhelyen Mezôsi Attila. Másoknál épp hogy kibújt a burgonya szára, nála már virágzott. Harminc áron próbálkozott ezzel a módszerrel, s a sikeren felbuzdulva jövôre már egy hektáron kíván így termeszteni korai újkrumplit. Gyergyóalfaluban Koncsag Zoltánnak nagy gépparkja van, bérmunkát vállal, több régi praktikáns-falustársa nála dolgozik. Harminc–negyven hektáron gazdálkodik továbbá Fazakas Tibor Gyergyószárhegyen, Antal Adorján Tekerôpatakon, Csata Etele Gyergyócsomafalván, Dobai Levente Gyergyóalfaluban. Az utóbbi gazda 48 fejôstehenet tart, az átlagos napi tejhozam húsz liter, az egyik tehéntôl 40 liter tejet fejnek naponta. A felsorolt gazdák többsége mezôgazdasági, állategészségügyi iskolát végzett.

A külföldi gyakorlatot végzett fiatalok ötven százaléka dolgozik a mezôgazdaságban. Ennek fele kizárólag gazdálkodásból él. Akinek volt munkahelye, az továbbra is megtartja azt, és családi segítséggel gazdálkodik.

Kevés esetben fordult elô, hogy a praktikáns nem felelt meg a nyugati gazdának, vagy fordítva, a gazdával szemben volt kifogása emberünknek. Ilyenkor a gyakorlati idô lejárta elôtt hazajött az illetô. A fordítottjára viszont annál több a példa. Olyan is volt, hogy a praktikánst maga hozta haza a külföldi gazda. Baráti, üzleti kapcsolat alakul ki a fogadó gazdával, aki — most már intézetünk közvetítése nélkül — többször is visszahívja gyakornokát. (Mi mindenkit csak egyszer küldünk, hogy minél több erdélyi fiatal megismerkedhessen a nyugati mezôgazdasági technológiával.) Olyan külföldi gazdák is vannak, akik 1993 óta mindig Romániából kérnek praktikánst. A külföldi gazdákban felébredt a kíváncsiság irántunk. Tavaly három gazda látogatott el hozzánk, az idén már egy egész csapat: 45 svájci gazda érkezett augusztus 22-én Budapestre, ott vártuk, hogy aztán Erdélyben kalauzoljuk ôket. Egy-egy napot töltenek Nagyváradon, Brassóban, Marosvásárhelyen, és persze nálunk, a tanulmányi házban.

Összegezésként elmondhatom, a külföldi gyakorlat nagy haszna, hogy fiataljaink rájönnek: szakosodni kell! Nem lehet elaprózódva, mindennel foglalkozni. A fiatalok megtanulnak együtt dolgozni, s itthon is folytatják a tanultakat. Üzleti kapcsolat is alakul ki közöttük egy-egy faluban. Gyergyóalfaluban és a csíki falvakban sok példa van erre.

Tanulmányi házunkban az idei évtôl mezôgazdasági utóképzést tartunk azoknak, akik már voltak külföldi gyakorlaton és itthon mezôgazdasággal foglalkoznak.

Az utcai pénzváltóknál a forint 64/67, a márka 8400/8600, a dollár pedig 15 600/15 900 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 8600/8700, az amerikai dollár 16 010/16 100, az olasz líra 8,61/8,80, az osztrák schilling 1127/1200 lejbe kerül.

Amennyiben nem sikerül szerzôdést kötnie a Román Televízióval és Rádióval, szeptember elsejétôl sztrájkba lép a Távközlôk Országos Szakszervezete — közölték csütörtökön a szakszervezet vezetôi. A sajtóhoz eljuttatott körlevélben a távközlôk felhívják a figyelmet arra, hogy a fent említett két intézmény eddig nem fizette ki a Távközlési Hálózatnak az évi szolgáltatási díjat. A Román Rádió és Televízió a január–július közötti idôszakra tartozásának jó részét kifizette ugyan, de az adósság megmaradt része komoly gondokat okoz a Távközlési Hálózatnak. Mindkét intézmény esetében már esedékes az augusztusi szolgáltatások kifizetése is: ez a rádió esetében 17, a televíziónál pedig 10 millió lej. A szakszervezeti vezetôk szerint sem a Román Televízió, sem a Rádió nem fogja tudni kifizetni tartozásait, hiszen kifogytak abból a pénzbôl, amit a szegényes — már eleve hiányos — országos költségvetés biztosított nekik.

Annak ellenére, hogy Hajdú Gábor egészségügyminiszter hat Kárpáton túli megyében — Iasi, Botosani, Neamt, Konstanca, Bacãu és Szucsáva — két héttel meghosszabbította a nyári vakációt, az igazgatók hagyományos tanévkezdô gyûlésén csak három megye (Iasi, Botosani és Szucsáva) tanfelügyelôsége jelentette be, hogy egy, illetve két héttel elhalasztják a tanévkezdést. A tanévkezdés elhalasztásának kettôs oka van: egyrészt nem sikerült a tanintézmények zömét rendbe tenni egészségügyi szempontból, másrészt pedig a fertôzô betegségek terjedését (agyhártya- és kötôhártya-gyulladás) sem sikerült megfékezni.

Azok a diákok, akiknek nem sikerült a pótképességvizsgájuk sem, inasiskolában folytathatják tanulmányaikat. Ez kétéves képzést biztosít, és ingyenes — hangsúlyozta a szerdai tanügyminisztériumi sajtótájékoztatón Madlen Serban minisztériumi igazgató. Azok az elsôéves inasiskolások, akik szeretnének szakiskolába, vagy szaklíceumba átiratkozni, inasiskolásként is letehetik majd a képességvizsgát, és a megfelelô különbözeti vizsgák után átiratkozhatnak ez utóbbiak 10. osztályába.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]