1999. december 15.
(XI. évfolyam, 293. szám)
LAPSZÁMUNKBÓL
(1. old.)
NAPIRENDEN
A IX. Mozart-fesztivál epilógusa
Beszélgetés László Ferenccel, a Mozart Társaság elnökével
(2. oldal)
VÉLEMÉNY
Európai belépô?
Bálint Tibor: Mitől pirulnak az olvasók?
(3. oldal)
KÖRKÉP
A Román Társadalmi Fejlesztési Alap Kolozs megyei programjának mérlege
Emlékmű a hősöknek és áldozatoknak
(6. oldal)
Újra trichinosis-veszély
(8. oldal)
SPORT
(6. oldal)
Kormányülés kormányfô
nélkül
Karácsonyra ígérik az új kabinettet
(1. old.)
Alexandru Athanasiu ideiglenes miniszterelnök vezetésével kedden délelôtt tanácskozást kezdett a kormány az ország vezetésében kialakult súlyos válság megoldásáról. A tisztükrôl lemondott, de az államfô kérésére feladatukat átmeneti jelleggel ellátó miniszterek a kormányülések szokásos színhelyén tanácskoztak. Az ülésen nem jelent meg Radu Vasile felmentett miniszterelnök, aki mellesleg továbbra is az ország kormányfôjének tekinti magát. Az ülésen objektív okokból nem vett részt Hajdú Gábor egészségügyi miniszter, aki még nem érkezett vissza külföldrôl Bukarestbe, Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter pedig Temesváron a forradalmat elindító temesvári események 10. évfordulóján tartott rendezvénysorozaton vett részt.
Radu Vasile alkotmányellenesnek tartja az államfô eljárását, és továbbra sem hajlandó tudomásul venni a tisztségéből való visszahívást. Saját kormányt akar létrehozni, amelynek összetételét a tervek szerint lapzártánk után jelenti be. Véleménye szerint leváltásának egyedüli törvényes módja az, ha a parlament elfogad egy, a kabinet ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt. Lapunknak nyilatkozva Eckstein-Kovács Péter azonban cáfolta a volt miniszterelnök aggályait. Hasonlóan nyilatkozott az Emberi Jogok Védelmének Ligája (LADO) képviselője is. A Mediafax idézi Nicolae Ştefănescu Drăgăneşti-et, aki szintén törvényesnek tartja Emil Constantinescu államfő döntését Vasile tisztségéből történő visszavonását illetően. A LADO-elnök ugyanakkor jogosnak tartja Vasile azon szándékát is, hogy megóvja az államfő döntését, még akkor is, ha — véli — semmi esélye sincs a győzelemre..
Tegnap délután ülésezett az RMDSZ Operatív Tanácsa is. Markó Béla a Szabadságnak úgy nyilatkozott: nem kellene a kormány összetételét megváltoztatni.
Lapzártakor még tartott a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt vezető testületének rendkívüli ülése. A délelőtt folyamán a legnagyobb kormánypárt vezetői találkoztak Emil Constantinescu államfővel. A megbeszélés témája Radu Vasile utódjának kijelölése volt. Ezt követően a parasztpárti vezetők folytatták tanácskozásukat, és megvonták a kegyvesztett Radu Vasilétól valamennyi pártfunkcióját is.
A KDNPP Vasilét támogató szárnyának, az úgynevezett Brassói-csoportnak a szószólója, Sorin Lepşa képviselő a Mediafaxnak kijelentette: jóllehet most nem áll szándékukban kilépni a pártból, a pártszakadás veszélye mindazonáltal nem zárható ki.
(Részletek a 8. oldalon)
Tegnapi ülésén a kormány folytatta munkáját
(1. old.)
Alexandru Athanasiu ideiglenes miniszterelnök vezetésével keddi ülésén a kormány több határozatot is elfogadott: felhatalmazták a pénzügyminisztériumot egy 259 milliárd lejes ideiglenes kölcsön átadására a tanügyminisztériumnak, amelynek visszafizetési határideje december 30. Ebbôl a pénzösszegbôl az egyetem elôtti és a felsôoktatásban dolgozók bérét fogják fedezni, továbbá a diákotthonok és étkezdék költségeit is. A karácsonyi és újévi ünnepek alkalmából segélycsomagokat adnak az árvaházaknak és aggmenházaknak, és a novemberi törökországi földrengés áldozatainak egy humanitárius segélyt állapítottak meg.
A prefektus kezdeményezésére
Összeült a megyei közigazgatási tanács
(1. old.)
Kedden Vasile Sălcudean kezdeményezésére összeült a közigazgatási tanács, amelynek tagja a prefektus, a megyei tanács elnöke, illetve a megyeszékhely polgármestere. Ezenkívül az ülésen részt vett a Megyei Rendôrség, a Pénzügyôrség, a Megyei Egészségügyi, az Erdôgazdálkodási, a Fogyasztóvédelmi, a Területi Vámhivatal, illetve a Megyei Állategészségügyi Hivatal képviselôje.
Az ülés utáni rögtönzött sajtóértekezleten a prefektus elmondta: a hivatalok igazgatói a téli idôszakra való elôkészületekrôl számoltak be. Dan Marius Drăgan, a Területi Vámhivatal vezetôje arról tájékoztatott, hogy kormányhatározat-tervezetet készítenek elô annak érdekében, hogy a kolozsvári röptéren levámolhassák a nemzetközi cargo-szállítmányokat.
Újságírói kérdésre válaszolva a polgármester kifejtette: mivel megtámadták az alkotmánybíróságon, a köztisztviselôk jogállásáról szóló, a Hivatalos Közlönyben ugyan már megjelent törvényt egyelôre nem lehet alkalmazni. — Hosszú folyamat elôtt állunk. Elôbb le kell tesztelnünk a városháza közalkalmazottait, majd fordítókat kell kiképeznünk azon románok számára, akik nem ismerik az ország hivatalos nyelvét. Ugyanakkor ingyen tanfolyamokat szervezünk azok számára, akik képtelenek elsajátítani a román nyelvet — szurkálódott Gheorghe Funar. Válaszként Vasile Sălcudean elmondta: a szóban forgó törvényt kihirdették a Hivatalos Közlönyben, és nem adták meg a lehetôséget arra, hogy megtámadják az alkotmánybíróságon. — A törvényt sietve, a Helsinki-csúcs elôtt fogadták el. Figyelembe kell vennünk az európai országok által a kisebbségek számára biztosított jogokat. Az alkotmánybíróság végleges döntése után, tetszik, nem tetszik, be kell tartanunk a törvényt — mondta a prefektus.
Évkönyvünk megvásárolható
(1. old.)
Tordán, Szamosújváron, Désen, Zilahon az RMDSZ székházaiban, Szilágycsehben a református lelkészi hivatalban, Bánffyhunyadon a Ravasz-házban, Körösfôn és Kalotaszentkirályon a polgármesteri hivatalokban. Kolozsváron az Apex Lap- és Könyvterjesztô Vállalat üzletei és standjai forgalmazzák a Szabadság 2000 évkönyvet.
Temesvári megemlékezés
Kitüntetik Tôkés Lászlót
Göncz Árpád a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Nagykeresztjét adományozza
a püspöknek
(1. old.)
A forradalom kitörésének 10. évfordulója alkalmából a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Nagykeresztjével tüntetik ki Tôkés László református püspököt.
Balogh Zoltán, a magyar miniszterelnök személyes tanácsadója megerôsítette, hogy Orbán Viktor kormányfô elôterjesztésére Göncz Árpád köztársasági elnök ebben a magas kitüntetésben részesíti Tôkés Lászlót, akinek tíz évvel ezelôtti bátor kiállása indította el azt a temesvári népi tiltakozást, amely hamarosan egész Romániára kiterjedô forradalommá változott.
Sajtóértesülések szerint a kitüntetést december 20-án, az Országház Vadásztermében adja át Göncz Árpád. Laudációt mond Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára és Nicolae Corneanu, Temesvár ortodox érsek-metropolitája. A kitüntetés átadása után Göncz Árpád és Orbán Viktor is részt vesz azon az istentiszteleten, amelyet a Szilágyi Dezsô téri református templomban tartanak majd a temesvári forradalom emlékére.
Kedden Temesvárra érkezett Németh Zsolt, aki részt vesz a 10. évforduló alkalmából tartott rendezvénysorozat záróeseményein, így kedd este a rendszerváltások elôzményeirôl és körülményeirôl rendezendô kerekasztal-beszélgetésen, majd szerda délelôtt a Szabadság, igazság, hűség címmel tartandó ünnepi fórumon.
Magyar Bálint Aradon
(1. old.)
A magyar és a román nép közötti bizalom szempontjából kivételes pillanat volt 1989 decemberének romániai forradalma — hangsúlyozta hétfôn Aradon Magyar Bálint, a Szabad Demokraták Szövetségének elnöke, aki pártja nevében jelképes ajándékot adott át az Arad megyei kórháznak.
Az orvosi eszközökbôl álló ajándék átadására annak emlékére került sor, hogy 1989. december 22-én az SZDSZ volt az elsô magyar párt, amely orvosi és humanitárius segélyt szállított az aradiaknak.
A tíz évvel ezelôtti eseményeket felidézve Magyar Bálint elmondta, hogy december 22-én még harcok folytak Aradon. Egy nappal késôbb Temesvárra vittek segélyt, majd december 24-én ismét Aradra szállítottak vérkészítményeket, orvosi segédeszközöket.
Az SZDSZ elnöke elmondta, hogy pártja nem kapott meghívást a Temesváron most rendezett ünnepi megemlékezésekre.
Kishírek
(2. old.)
EMLÉKEZZÜNK címmel tartanak értelmiség találkozót december 16-án, du. 5 órakor a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. 1989 decemberének kolozsvári eseményeit a szemtanúk, többek között Balázs Sándor, Balogh Ferenc, Buchwald Péter, Csép Sándor, Csetri Elek, Gál Ernô, Kányádi Sándor idézik fel. A beszélgetést az ugyancsak emlékezô Kántor Lajos irányítja. Minden érdeklôdôt, emlékezôt szeretettel vár a Pro Iuventute Szociokulturális Egyesület.
AJÁNDÉKKÉSZÍTŐ MŰHELYÉBE várja a Fôiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület december 15-én, szerdán du. 3 és fél 7 között a Fôtér 23. szám alatti Esperesi Hivatal termébe (a magyar konzulátus épülete) mindazokat, akik szeretnek rajzolni, ragasztani vagy barkácsolni. Kis, falusi és szórványgyülekezetek részére készítenek karácsonyi meglepetésként ige-feliratos könyvjelzôket, üdvözlôkártyákat. Hozzávalókat kapnak, és lesz tea és kalács is.
KARÁCSONYI ÜNNEPÉLYT rendez a Protestáns Teológiai Intézet teológus ifjúsága december 16-án, csütörtökön este 6 órától az intézet dísztermében. Minden érdeklôdôt sok szeretettel várnak.
HAGYOMÁNYOS KARÁCSONYI ELŐADÁSÁT tartja a Brassai Sámuel Elméleti Líceum Bogáncs és a Brassais Véndiák Alapítvány Zurboló néptáncegyüttese december 16-án, csütörtökön du. 5 órától a Brassai-líceum dísztermében. Az elôadáson a Bogáncs és a Zurboló mellett fellép a Kisbogáncs, illetve a Zurboló Utánpótlás csoportja is. A műsorban a néptáncokon kívül nagyszalontai betlehemes játékot, mogyoródi háromkirály járást, tatrangi borica táncot, bodonkúti István-köszöntôt és gyimesközéploki újesztendei hejegetést is láthatnak.
KARÁCSONYFA-ÜNNEPÉLYT rendez az RMDSZ alsóvárosi körzete december 16-án, csütörtökön du. 4 órától a Párizs utca 17. szám alatti székházában. Az ünnepélyen Kovács Kelemen Erzsébet lelkész tart elôadást a karácsony jelentôségérôl, majd Albert Orsolya, Nagy Csilla, Tóth Szende, Péter Márta és Maneszes Loránd műkedvelôk elôadása következik. Szeretettel várják az ünnepélyre a tagságot.
NYILVÁNOS DIAVETÍTÉSSEL EGYBEKÖTÖTT FÉNYKÉPKIÁLLÍTÁST rendez december 16-án, csütörtökön este fél 7 órától a Napoca Fotóklub a Művelôdési Ház (Fôtér 24.) Excelsior Termében. A diavetítésen Danilo Zoltán, Sarzsinszky Ferenc, Doru Selişcan, dr. Farkas György, Fazakas Ferenc és Vas Géza egy-egy művét mutatják be.
JEDERMAN — Erkölcsösség 1450-ben. Elôadják: Szabó Jenô, Szilágyi-Palkó Csaba, Blénessy Enikô, Szabadi Ernô, Kindis Andrea, Flórián Róbert Szabolcs, Maneszes István, Molnár Levente, Tyukodi Szabolcs, Sinkó Ferenc, Ambrus Katalin, Boros Attila, Borsos Levente. Zene: Venczel Péter. Rendezô: Vadas László Károly. Az elôadásra december 16-án este 6 órakor kerül sor a piarista templomban.
AZ IFJÚSÁGI BÉKEMOZGALOM (YAP) közgyűlésre hívja tagjait december 16-án, csütörtökön du. 4 órai kezdettel, melyet a Fôtér 24. szám alatti Filmforgalmazó Vállalat vetítôtermében tartanak.
VASILE SEBASTIAN DANCU Comunicarea simbolică, arhitectura discursului publicitar című kötetét mutatják be december 16-án, du. 4 órakor, a Sindan Művelôdési Központban (Szentegyház/Maniu u. 6/10.).
VASILE POP kolozsvári festôművész kiállítása nyílik meg december 16-án du. 5 órakor, a fôtéri Művészeti Múzeumban.
BEMUTATÓT TART A PUCK BÁBSZÍNHÁZ román tagozata. December 15-én, szerdán déli 1 órakor a Művelôdési Házban (Fôtér 24.) a Stanpăţitul bábjátékot adják elô.
AGYKONTROLKLUB-TALÁLKOZÓ december 17-én, pénteken du. 5 órakor az 1-es klinika fiziológiai amfiteátrumában.
ÖRMÉNYÓRÁT TARTANAK KEZDŐKNEK szerdán, december 15-én 17 órai kezdettel az Unió/Memorandumului utca 8. szám alatt, a Német Demokrata Fórum székházában.
ÉszLelô
(2. old.)
— Miért mondtak fel Radu Vasilénak?
— Mert nem akart lemondani.
Várak, templomok
(2. old.)
Vannak művészek, akik a művészeti alkotótevékenység mellett szívesen vállalják a művészeti táborok, kiállítások szervezését, rendezését. Ilyen művész a marosvásárhelyi Molnár Dénes grafikus-festô.
A Tordán kiállított grafikái csak egy szeletét mutatják be munkásságának. Azonban ez a néhány munka is sokat mond a művészrôl. Erdélyi templomokat, néhol várakat, vártemplomokat látunk. Az egységes nézet, technika, valamint stílus arra utal, hogy az alkotó egy tudatosan vállalt célt követ. Felhívja figyelmünket kulturális és történelmi értékeinkre. Már azzal, hogy művészeti eszközeivel elénk tár olyan műemlékeket, amikrôl sosem hallottunk.
Az alkalmazott technika, a nyomdai eljárás ôse, a fametszet. Kifejezôeszköze a fekete–fehér ellentét, amit Molnár Dénes itt mesterien kihasznál.
Kiemelném a felületkezelésben a kidolgozott részletek és nagy széles vonásokkal kezelt felületek ellentétét. Sok munkán a szöveg is szerepet kap a kompozícióban.
Molnár szívesen nevezi magát grotreál művésznek, azaz munkáiban groteszk elemek is jelentkeznek realista módon. Bár az itt kiállított anyag nem szükségszerűen feltételezi a groteszket, de jelenléte észrevehetô ott például, ahol a templom külsô ábrázolása mellett megjelenik a templombelsô egy-egy részlete.
A művész nem a fotografikus hűségre törekszik, sokkal inkább a templom hangulatát, a templom és a táj együttlétét szemléli. Molnár Dénes tudatos művész és gondolkodó. A művészet eszközeivel régi történelmünkbe akar visszavezetni.
Alkimista a parókián
(2. old.)
A tordai Baranyai Lôrinc reklámgrafikus festményeibôl nyílt kiállítás múlt héten a Donát úti református parókián.
A tárlatot dr. Keszeg Vilmos egyetemi tanár nyitotta meg, aki értékelte a festô munkáit. „Én alkimistának mondanám Baranyait, mert olyan nagy hozzáértéssel, szeretettel kezeli a színeket, formákat" — mondta. Ezután a művész beszélt képeirôl, az alkotás folyamatáról.
Baranyai tizenkilenc képét hozta el elsô kolozsvári kiállítására, ezeket az elmúlt húsz év alkotásaiból válogatta össze. A festô nem elkötelezett híve egyik technikának sem, dolgozik akvarellel, pasztellel, akrillal és olajjal is. A képek tematikája is igen változatos: tájkép, csendélet, portré és szürrealisztikus kompozíció egyaránt található a festmények között.
IX. Mozart-fesztivál
Epilógus
Beszélgetés László Ferenccel, a Mozart Társaság elnökével
(2. old.)
A Romániai Mozart Társaság szervezésében az idén a IX. Mozart-fesztivál rangos rendezvényeinek lehettünk állandó látogatói, hallgatói. A fesztivál társrendezői a kolozsvári Transilvania Filharmónia, a Gh. Dima Zeneakadémia, a Kolozs Megyei Művelődési Felügyelőség, valamint a müncheni Internationale Stiftung zur Foerderung von Kultur und Zivilization.
László Ferencnek, a Romániai Mozart Társaság elnökének a szervezési munka oroszlánrésze jutott.
— Miben nyilvánult meg ez a szervezési munka, és kik voltak a segítségére a fesztivál létrehozásában?
— Először is felelnem kell a műsor minőségéért, hogy legyen, aki magas színvonalon megszólaltassa, és hogy meglegyen az anyagi alap rá. Az idén 165–170 millió lej megy keresztül a mi költségvetésünkön, de ebbe nem tartozik bele a luxembourgiak fellépése. Azt luxembourgiak fizették, mi csak keretet adtunk a fellépésükhöz. A mi bevételünk a tagdíjakból jön össze, ami talán 2,5 millió évente, a többi előteremtése az én feladatom. Én ezt a felelősséget viszont boldogan vállalom. Adrian Pop, mint a Mozart Társaság alelnöke és a filharmónia művészeti tanácsosa, sokat segített. Remekül beszél nyelveket, de nemcsak protokollban segít, hanem a szervezés lépéseinek nagy részét vele megbeszélem, az anyagiak kivételével.
Hans Ĺstrand svéd zenekutató nélkül sem lehetett volna létrehozni a fesztivált, aki a műsor összeállításában, a kiállítás megszervezésében és Krausról szóló előadásával segített.
— Hogyan értékeli az együttműködést a különböző zenei intézményekkel?
— Nem élhetne meg a Mozart Társaság az állami intézmények közreműködése nélkül, viszont ez a közreműködés számukra is előnyös, mert jó fényt vet rájuk. A filharmóniának egy óriási ajándék, hogy az évad két koncertjének költségét a fesztivál keretén belül a Mozart Társaság fedezi.
— Milyen előnyökkel járt a svéd nagykövetség védnöksége?
— Először is dokumentációval látott el az eddig ismeretlen Kraus zeneszerzőről, és nagy érdeme, hogy összehozott olyan szponzorokkal, akik anyagilag nagymértékben támogatták a fesztivált. A svéd nagykövet személyesen is megjelent néhány rendezvényen. Ő maga anyagilag nem segített ugyan, de személyzete nagymértékben részt vett a fesztivál előkészítésében, így pl. Marina Sandu követségi titkárnő. Az akadémia képkiállítását is ő rendezte.
— Az idei fesztivál egyik jellegzetessége, hogy fiatal tehetségeket vonultatott fel. Ez eredetileg is szándéka volt a fesztivál rendezőjének, vagy a puszta véletlen folytán alakult ki az ifjú művészgárda?
— Ez állandó célkitűzés, hogy a fiatalokat felkaroljuk. Mindig van verseny is számukra, és ez alkalommal két megelőző versenyünknek díjazottja önálló estén lépett fel. Mi Mozart-előadókat is állítunk elő, akik megmaradnak a Mozart-interpretáció mellett.
— Hogyan értékeli a Mozart-rajongó muzikológus László Ferenc az idei fesztivál művészi színvonalát?
— Nekem, mint műsorigazgatónak, egyformán kell szeretnem minden művészi teljesítményt, és egyiket sem szabad a másik rovására kiemelnem. Egységesen azonban a legnagyobb mértékben elégedett vagyok.
— Mi a véleménye az egyhetes rendezvénysorozat közönségéről?
— Nagy fájdalmat okozott, hogy a közönség a tavalyhoz képest megcsappant. A szegénység és a politikai zűrzavar közvetlenül és közvetve is éreztette a hatását. Egyrészt voltak olyanok, akik eljöttek a hangversenyterem bejáratáig, és amikor megtudták, hogy a Lysell kvartett meghallgatása 16 000 lejbe kerül, visszafordultak. Másrészt pedig tudom, hogy hangversenyidőben a lakosság egyre nagyobb része ül a tv-készülékek előtt, nézi a híreket, és várja, hátha valami jót is hall arról, ami velünk ebben az országban a közeljövőben történni fog. Én azt hittem, a Don Giovanninál, amelyet külföldi szereposztásban adunk, nemcsak a terem telik meg, hanem a mennyezetről is lógni fognak a hallgatók. Ebben a reményemben csalódtam.
— A nagyszabású rendezvény csak ma ért véget, de gondolom, a következő fesztivál szervezése már a tegnap elkezdődött. Mit ígér a 2000-ben megtartandó X. Mozart-fesztivál?
— Előadóművészeinket fogjuk ünnepelni, azokat, akik a legmerészebb repertoárjukat is minden alkalommal készséggel tanulták meg és vitték közönség elé. Tízedszerre őket kérjük meg, hogy a nekik legjobban tetsző Mozart-műsorral jelentkezzenek, és az összműsor, javaslataik alapján, fog összeállni. Neveket nem mondok még, de remélem, lesznek világnagyságok is.
— Az idei Mozart-fesztiválhoz gratulálva, és a jövő fesztivál szervezéséhez sok sikert kívánva, köszönöm a beszélgetést.
A várakozás ünnepe
(2. old.)
A karácsony elôtti várakozás ideje ez, de nem a tétlen várakozásé: annyi mindent kellene olcsón vásárolni, annyira nehéz olyan ajándékot venni valakinek, aminek valóban örülni fog. Ilyenkor látszik, mennyire idegen számunkra a környezetünkben élôk ízlése, életfelfogása.
Lehajtott fejjel igyekszem át az úton, itt a templom elôtt. A templomszigeten szinte nekiütközök valakinek. Koldus. Nem számított rám, így nincs ideje arra, hogy felvegye a kolduló pózt, hogy arcára kényszerítse azt a sajátos kifejezést, amelyet a koldusok arcán látni. Furcsa helyzet. Lenne ideje felém nyújtani kezét, de nem teszi. Vajon miért: tôlem nem akar kérni?
A túlsó oldalon megállok, és kíváncsian visszanézek rá. Milyen nyugodtan áll ott! Mennyire bízik a jövôben! Nem kell rohannia napestig, nem kell azért aggódnia, mit hoz a holnap. Azt is tudja: szegényebb már úgysem lehet.
Autó jön ki egy kapuból; meg kell várnom, míg sikerül kikanyarodnia. A koldus is figyeli a dolgot. Tekintetünk találkozik; várunk mindketten valamire. Ő a túloldalt, én az innensôn. Ő már lecsúszott a nincstelenség meredek lejtôjén, én még kapaszkodom — ki tudja, meddig.
Várakozunk. De valahogy valami másra.
Én és a koldus a templom oldalán.
A tizenharmadikai vírus
(3. old.)
Érdekes jelenség történt december tizenharmadikán. Több kolozsvári cég, civil szervezet egy-egy számítógépe, netán egész hálózata beadta a kulcsot. Meghalt az internetes kapcsolat, megszűnt a drótposta. Az egyesek által „december tizenhárom"-nak keresztelt vírus válogatás nélkül törölt ki vagy írt át dokumentumokat, netán program file-okat vagy a számítógépnek adandó alapvetô utasításokat tartalmazó autoexec.bat-ot, config.sys-t vagy command.com-ot támadott meg. Magyarán sasítás és altatás nélküli agyműtétet végzett a számítógépen.
Sok külföldi és hazai ismerôsöm nevetett, amikor azt állítottam, nálunk sosem lehet tudni, mi történik: egyik percrôl a másikra lezárják a határokat, ismeretelen vírustámadás indul el, az államelnök rossz ízű fogpasztát tesz a fogkefére s feloszlatja a parlamentet stb. Lám-lám, beigazolódott, hogy valami van a dologban.
A hétfô esti órákban hirtelen az az érzésem támadt, hogy valamilyen csoda folytán „december tizenhárom" a szerkesztôség televíziós készülékébe is befészkelte magát. A „megfertôzött" készülék kábító híreket áraszott magából: hétfôn délelôtt Ion Diaconescu látogatást tett a házon kívül levô kormányfônél, de mivel délután epekrízis környékezte (valami vírus lenne a ludas?), lemondott a miniszterelnök-keresésrôl, és pár órára hazament, közben sorra lemondtak a parasztpárti miniszterek, de Radu Vasilének esze ágában sem volt megválni tisztségétôl.
A szennyes, eredeti és hamisítatlan dâmbovicai show tovább folytatódott: a kormányfô makacsságát látván a parasztpárt vezetôsége megvonta a politikai támogatást Radu Vasilétôl, a Cotroceni-palotában összeült koalíciós vezetôk megegyeztek abban, hogy Alexandru Athanasiu munkaügyi minisztert nevezik ki ideiglenes kormányfônek. Az államfô dekrétumban szentesítette a megállapodást. Erre az éjjeli órákban a volt-és-van miniszterelnök bejelentette: továbbra is ô vezeti a kormányt!
Az államelnök és a kormánykoalíciós pártok vezetôi nem tartották be az alkotmányt — hangsúlyozta Antonie Iorgovan, az alaptörvény egyik atyja és Ion Iliescu, a legnagyobb ellenzéki párt vezetôje is, aki egy „szolgálati kormány" gondolatát is felvetette.
Kiderült: egészen más a helyzet, mint Victor Ciorbea távozásakor, ugyanis ezt a válságot nem valamelyik kormánykoalíciós partner (elôbbi esetben a Demokrata Párt) váltotta ki, hanem a parasztpárton belüli kiengesztelhetetlen ellentétek sajnálatos eredménye. Félreértés ne essék: nem a rafinált (szakszóval élve „băiat de băiat") gondolkodásmódú Radu Vasilét kellene védeni, hanem a „vírusos" eljárást kifogásolni.
Szüksége volt az országnak erre a mesterségesen gyártott válságra? Nem lehetett volna más módszerekkel távozásra bírni Radu Vasilét? Válságra vagy stabilitásra van szükségünk az uniós csatlakozást megelôzô tárgyalások megkezdése elôtt?
A „december tizenhárom" típusú eljárással nem tettünk mást, mint okot adtunk a Nyugatnak, hogy újból jót nevessen rajtunk. Igen, valamennyiünkön, hisz érdekvédelmi szervezetünk is a kormánykoalíció tagja.
A Cotroceni- és Victoria-palotában, de a Herăstrău utcában sem ártana gyakrabban frissíteni a víruskeresô és -irtó programokat, hisz lám, a váratlanul jelentkezô digitális és szürkeállományi kártevôk milyen helyzetbe hozhatnak. „December tizenhárom" megtette alkotója által megszabott feladatát: lefagyasztotta az országot.
Két esztelenség
(3. old.)
Az elsőt még a nyáron szóvá kellett volna tegye valaki, de nem tette. A másodiknak most van az ideje, amikor kiderül, hogy „a tandíjköteles helyekre bejutott diákok nem kerülhetnek át tandíjmentes helyre". Illik az elsővel kezdeni, mielőtt elévülne, s az alternatív tankönyvek valamelyikét máglyára nem vetik a történelem okán.
Az első esztelenségre röviden annyit lehet mondani: a zsaruk ezt jobban tudják. Igen érdekes pletykák terjengtek azzal a bizonyos teszteléses vizsgáztatással kapcsolatban. Alpári a tanító néni esete. Ő, minthogy nem matematikatanár, felügyelővé ütődik az egyik teremben. Megszánja a vizsgázó tanulókat, ne izzadjanak annyira, megoldja a számtanpéldát. Természetesen, rosszul. Fogja magát az egyik szülő, hogy bizony ő a minisztériumig szóvá teszi a dolgot, mert az ő gyermeke látta, hogy helytelenül oldotta meg a felvigyázó a példát, csak a vizsgaláz miatt hallgatott a sugallatra. Amint sejthető, a folyamodvány sose jut el a minisztériumba — mundér is van a világon! Igaz, ha a tanító néniből butikos elárusító lesz, attól még a számonkérés mikéntje meg nem változik. Az anomália gyöngye nem is ez. Évekkel ezelőtt magyar olvasásból ezt írták a felvételizők táblájára: „Az ebeckidélutánok". Ez Mikszáthnak rövidke emlékezése a fogalmivá lett hályogkovács előtt. Igen jól bebizonyosodott általa, mennyi hülye gyerek van a magyar tagozaton. Javítani igen gyorsan lehetett: áldassanak a kényelemben gondolkozók!
A zsarukkal kezdtem, azt akartam mondani, hogy ők jobban értenek a számonkéréshez a tanügyiseknél. Ha valaki náluk akar sofőrvizsgázni, veszi az ő könyvüket, a forgalmi szabályokkal, megtanulja, és kész. Az anyagot tesztszerűen építették fel, a számonkérés ugyanígy történik. Melyik alternatív tankönyv vesz ilyesmit figyelembe? Melyik tankönyvben találhatók a tesztelések lehetséges kérdései, feladatai? Hol az ellentmondás? A tanítás hogyanja s a számonkérés mikéntje között.
A második esztelenség még logikusnak is mondható, de a szociológia karon, úgy látszik, megpróbálnak a ferdeségen igazítani. A felvételi, akárhogy számolom, egyetlen vizsgaidőszakban zajlik. Ha a felvételizőt jól fölpumpálták magánórákkal, igen esélyes arra, hogy tandíjmentes helyre kerüljön. A tandíjmentesség valóságos diáknyugdíj, amit az egyetemistának a felvételi okán folyósítanak éveken át. Lehet, a másik egyetemista kiváló, fizetnie kell. A rendszer alapvető hibája: teljességgel kizárja a konkurenciát. Az ösztöndíjkeretet úgy kellene felfogni, mint évenként, félévenként megpályázható összeget. Alighanem egészséges szelekcióhoz vezetne, a felsőfokú oktatás minőségileg nyerne.
Európai belépô?
(3. old.)
Amikor a nyáron kipattant a botrány, és nyilvánvalóvá vált, hogy a köztársasági elnök is azok táborát gyarapítja, akik Vasile leváltását szorgalmazzák, akkor még azt mondtam: Vasile gyôztesnek született, Constantinescu nem elég erôs ahhoz, hogy leváltását véghezvigye. Hétfô délelôtt is még hittem, hogy nem sikerül a kormányfôellenes puccs. Nos, tévedtem. Úgy látszik, az alkotmányos jogkörök pontosan körülhatárolják a politikusok erejét, s a háttérben feszülô gazdasági érdek valóban meghatározza a politikai érdekeket is.
A modortalan Vasile régen szálka azok szemében, akik a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártot a múlt kövületeként szeretnék átmenteni a harmadik évezredbe. Nem véletlen, hogy a történész-közgazdász kormányfô utolsó támogatói a fiatal parasztpártiak maradtak, akik a kereszténydemokrata nemzeti ideológiát sokkal tágasabban értelmezték, mint a múltba tekintô, s abból táplálkozó nagy öregek. Túl szép lenne azonban azt hinni, hogy a parasztpárton belüli szakadás ideológiai vonalak mentén történt. Túl szép lenne elhitetni magunkkal, hogy a Balkán és Kelet-Közép-Európa Romániának nevezett találkozási pontján nem érdekek, hanem eszmék határozzák meg a jövôt. A gyűlölettôl és személyes sértettségtôl elvakult ifjú „öreg" Remus Oprişnak és társainak másfél év elegendô volt ahhoz, hogy ha pártjukon belül nem is, de a Cotroceni-palotában abszolút támogatást szerezzenek. És a szeretet ünnepe elôtt, a Vasile-kabinet diadalaként ünnepelt helsinki döntés másnapján visszaadták Vasilénak azt, amit a brassói összeesküvés eredményeként 1998 tavaszán nekik is le kellett nyelniük.
„Kardtól vész, ki karddal él" — bölcsesség igazát ezúttal Vasile is megtapasztalhatta, annak ellenére, hogy maga is eléggé jól forgatta a kardot. A történelmi igazságszolgáltatásnak tűnô hétfôi eseménysorozat számomra azonban mégiscsak puccs marad. Értelmetlen, céltalan bosszú, amely azt igazolja, hogy a román politikai elit, bármely irányzathoz tartozzon is, még mindig képtelen túllépni saját árnyékán. Sôt, azt is jelzi, hogy ez a koalíció már a jövô évi választások bűvöletében kapkod, önös érdekei mögé utalva az ország érdekeit.
Vasile valóban nem volt tökéletes politikus és kormányfô. Emberként is akad bôven csiszolnivaló rajta. Az is tagadhatatlan, hogy szintén puccsal került a kabinet élére. Csakhogy valamivel elegánsabban végrehajtott puccsal. Az sem kétséges, hogy a választópolgárok szemében ô az elsô számú mumus. Félreállításától valószínűleg a koalíció és a kormány, illetve a parasztpárt népszerűségének növekedését is remélik azok, akik úgy döntöttek, hogy az utolsó száz métert más kormányfôvel teszik meg. Kétlem, hogy ily módon még meg lehetne menteni a mundér becsületét. Azok, akik nap mint nap sztrájkolnak, épp a kabinet eredményeinek tekinthetô intézkedések ellen vonulnak utcára. Népszerűségnövekedést csak akkor remélhetnek az új kormányfôtôl és kabinettôl, ha sorozatos — megengedhetetlen — engedményekhez folyamodik. És valami azt súgja nekem, hogy meg is teszik, fütyülve az EU-integráció követelményrendszerére.
Egy nappal a történtek után még találgatni is nehéz, mi késztette Európa-orientált politikusainkat arra, hogy lábbal tiporják mindazt, amit keserves három év alatt elértek. Helsinkiben még azt a benyomást keltettük, hogy minden gazdasági nehézség ellenére a román belpolitika stabil, a kontinuitás biztosított, ez a koalíció képes áldozatokat hozni az integrációért. Nem tudni, mit szól majd ehhez a belépôhöz a jóhiszemű EU, az viszont gyanítható, hogy több biankó csekket nem állítanak ki Románia számára.
Ugyanúgy nem értem a történteket, mint a kedves olvasó. De egyre gyakrabban jutnak eszembe az exminiszterelnök Victor Ciorbea múlt heti szavai: Romániában a maffia elképesztôen megerôsödött. Olyannyira, hogy képes minisztereket lecserélni. Sôt, talán magát a kormányfôt is.
Mitôl pirulnak az olvasók?
(3. old.)
Egyébfajta szerény sikereim mellett azt is el tudtam érni, hogy egy-két nyárspolgári család kézikönyvtárában indexre kerüljek. Errôl az ismerôseim hoztak hírt, s mindjárt közölték is a megindoklást: gyakran vaskos dolgokat mondok ki, és próbára teszem az „egészséges szemérmetességet".
Ez amiatt lepett meg, mert én magam is utálok mindenfajta lemeztelenítést, amelynek nincs művészi szerepe, minden olyan rikító szót, amely vörös nyílként mutat ösztönéletünk természetére, szeretkezéseink mozzanataira és szemérmünkre, csak hogy kíváncsiságot ébresszen a mű és a szerzô iránt.
Vannak dolgok, melyeknek a nevét sosem írtam le, és nem is írnám semmi pénzért. Nem azért, mintha szabadszájúságom vádja alól most szemérmetességem bizonygatásával igyekeznék kibújni. A finomkodás, az álszemérmetesség, a kipontozott jelentés éppoly ingerlô, éppoly ostoba dolog, mint a szándékos malackodás a kifejezésekkel. A szentimentális színpadon például még a zsebkendô nevét sem volt szabad kiejteni, nemhogy célozni lehetett volna a test egészséges gerjedelmeire...
Én magam azért tartózkodom az útszéli kifejezésektôl, bizonyos szavak szótári használatától, mert azokkal értek egyet, akik úgy vélik, hogy nagyobb művészi feszültséget ad az, amire csupán utalunk, amit csak sejtetünk, aminek a szemérmetességét épp azért őrizzük meg, hogy emberi mivoltunk magasabb fokán értékelhessük önmagunkat.
És ha már itt tartunk, arról is szólni illik, hogy a stílus korszakonként változik, s némelykor maga az irodalom válogatja meg a kifejezéseit a pillanattól, a körülménytôl és a céltól függôen. És tudjuk, hogy például még a népköltészetnek is van egy olyan mezeje, ahol külön tenyésznek azok a szavak, amelyek zavarba hoznak bennünket, ha például egy-egy regény sorai között látjuk kifesleni ôket. S ha már a nép a maga tréfás-gúnyoros-pajzán ôszintesége szerint alkalomadtán nem restelli az életet testközelbôl szemlélni, s nevükön nevezni a dolgokat, miért restellné a nyelvi realitás hatására törekvô író? Rabelais például épp a fableu-k mintájára bugyborékoló nevetéssel nyúl minden fogalomhoz, amikor a Gargantua és Pantagruelben a középkori Sorbonne álszent teológusait támadja. Közben a szemével felénk int:
Jó barátaim, akik ezt olvassátok,
harag lelke ne szálljon reátok.
Botránkozás bennetek ne légyen,
nincs e könyvben fertezet se szégyen.
Nem voltak zavarban a szent emberek sem, ha ellenfeleik támadására kellett válaszolniok, és például a hitvitázók szavai szikladarabokként zúgnak egymás felé. Trócsány Zoltán útszéli kocsmai hangnak, a kocsisok, teherhordók, nehéz testi munkát végzô emberek stílusának mondja a hitvitázók stílusát, és a nyelvi realizmus szemléltetésére általában azt a prédikációt idézik nyelvtörténészeink, amelyet advent III. vasárnapján mondott el híveinek Pázmány Péter, ez a hatalmas szónok, akinek oly sokat köszönhetünk nyelvünk ôserejének és lehetôségeinek a felismerésében:
Ha fát gyümölcsérôl ismerünk: nézzed mennyi rútság származik orrodból, szájadból, egyéb részeidbôl. Aranyszájú Sz. János a mi testünket szarzsáknak és büdös kamaraszéknek nevezi... Nézzed mennyi büdös ganéj, takony, nyál, vizelet takarózik testünkbôl! Mennyi szenny, serke, tetű származik ebbôl! És eszedbe veheted, ki-ki vagy, ha az eget is éred fejeddel, hogy olyan vagy, mint egy büdös perváta: mert a te tested büdösségek műhelye...
De ha nem néznôk is történeti oldaláról a magyar stílus fejlôdését és változásait, be kell látnunk, hogy az irodalomnak vannak határhelyzetei, amikor hagynia kell, hogy a tárgyak, dolgok, fogalmak a maguk eredeti nyelvén nyilatkozzanak meg. Vagy talán elképzelhetô, hogy például a fegyencek biedermeier stílusban társalogjanak?...
Persze, mindig akadtak és a jövôben is lesznek széplelkek, akik fintorognak az élet nyers szagaitól. A buzgó kritikusok már a Toldiból is
elôszámolták a trágárnak vélt kifejezéseket. Arany János erre válaszolt a Bolond Istók II. énekében, amikor így jellemezte saját költészetét:
Mindig marad — ha a fejére áll is — Őnála valami vaskos, reális.
No és a gyerekek, a gyerekek??! Ez az utolsó érvük az álszenteknek: a veszély, amelyet a néhány feslett szóval megtüzdelt könyv jelent. Mit felelhetünk erre? Azt, hogy kést, ollót, marószódát, patkánymérget sem helyezünk a kiskorúak keze ügyébe. Ami nem azt jelenti, hogy a kés, az olló, a patkányméreg nem hasznos a maga helyén...
Karácsonyra
(4–5. old.)
Foszlik a fény, fogy a hő,
közeledik az idő,
meg kell már születned!
Gyűlnek is a pásztorok,
igazodik száz torok
édes énekednek.
Nem tudjuk, hogy merre fog
jót jelentő csillagod
rőt egünkre kelni.
De a jászol barma vár,
s három keleti király
készül útrakelni.
Az alázott s a szegény
sorsa sűrű éjjelén
jöttöd után reszket.
Nem lehet, hogy annyi test
s lélek vágyát félrevesd,
és hogy ne szüless meg!
Vérben, vasban nevedet
rebegik a nemzetek,
suttogják a népek.
Vedd le róluk a sötét
égető vasvesszejét,
ahogy megígérted!
Kezük még tán fegyveres,
de a szemük jelt keres,
jelt, ami segítsen.
Ó, ne hadd csalódniok,
szállj közéjük, szép titok,
gyermekarcú Isten!
S mentsd meg, akit szeretünk,
gyermekünk és kedvesünk,
barátunk és vérünk –
S ha majd Krisztus született,
áldd meg, ősi szeretet,
minden ellenségünk!
Kívánjunk
(4–5. old.)
most, egy újabb esztendő múltával, egy újabb év küszöbén magunknak bort, búzát, békességet.
Legalább kívánjunk; kívánjuk, óhajtsuk ezt az új, másabb: emberségesebb, emberhez méltóbb jövendőt — ha már egyre gyakortább bicsaklik meg az akarás, ha már egyre inkább belénk ivódik a közöny, a csüggedés, a levertség és céltalanság, kilátástalanság.
Ez a most már végére járó esztendő nekünk, romániai magyaroknak milyen esztendő volt? Akin erőt vett már az apátia, a feladás — annak rossz volt; de mégis jobb, türhetőbb, elviselhetőbb annál, mint ami következik.
Kiben él a remény, avagy ki még tud, mindig tud bizakodó optimista lenni — annak ez is egy jó esztendőnk volt, amidőn egy s más „dolgokban" ismét „történtünk".
Ki csak élte a mindennapokat, ki nem volt sem fölöttébb lelkesedő, sem pedig fölöttébb elcsüggedő — nos, annak egy esztendő volt ez is a sok közül. Próbára tevő nyilván — de mást nem is várt tőle. Ami nem jelenti azt is: nem akarta, hogy másmilyen legyen. Mert hát ki ne akarná, hogy jobb, gondtalanabb, boldogabb legyen a mai, holnapi sorsa, mint volt a tegnapi?! De aki ezt akarja — az tesz is érte, nem csak panaszkodik és kesereg egyvégtiben, nem csak a csüggedésben leli — egyféle mazochizmus, önkínzás folytán — örömét. Ki vállalja sorsát és a cselekvő akarást, az — a költővel szólván –:
„Nem lelkesedik, nem rajong,
nem hajtja feszülő féktelenség,
nem fűti forró fanatizmus.
Hírnév, dicsőség, győzelem
hármas-igéjét
nem lengeti rőt lobogón.
Egyszerű, józan és kérlelhetetlen,
mint a kenyér,
mint a zárszámadás,
mint a kötelesség."
Múlásán az esztendőnek, mielőtt elkoccintanók a „búcsúpoharat" s felhajtanók a bort, jó lenne tán, ha feltennők önmagunknak a kérdést, s válaszolnánk is rá őszintén, hogy tudniillik: Egyszerűek, józanok és kérlelhetetlenek voltunk-é közös dolgainkban? Egyszerűek, józanok, kérlelhetetlenek s következetesen szívósak-e, mint a kenyér, mint a zárszámadás, mint a kötelesség?!
Ki-ki válaszoljon magának. S ha őszinte a válaszunk, talán remélhetjük: építkezőkké leszünk az újabb esztendőben is. Nem lelkendezők, nem rajongók, nem forró fanatikusok, nem hitevesztettek, nem elcsüggedtek, sorsunkat feladók, beletörődők, de: mint a kenyér, mint a zárszámadás, mint a kötelesség!
Ehhez adjon erőt végre mindannyiunknak az Isten az eljövendő új esztendőben; a búza és a bor mellé lelkiismeretünk békességét!
Tíz esztendeje,
(4–5. old.)
hogy Temesvár után — másodikként az országban — Kolozsvár is azt mondta: „Elég volt!" –;
a diktátor még a helyén trónolt, ugattak a fegyverek, halottak és sebesültek vére csordult a kolozsvári utcákra, a központban, az Astoriánál, a sörgyárnál, tankok szállták meg a várost...
Eltelt tíz esztendő; a halottakat a társadalom szép lassan elfelejtette; ki kolozsvári tudná ma megmondani, hányan haltak meg, hány embert öltek meg városunkban azokban a napokban, s hogy hívták őket? És az is „elfelejtődött", hogy kik a gyilkosok; lassan kiderül: tűzparancsot senki nem adott, senki nem is lőtt a tüntetőkre; neveket elfelejtettünk, más nevek pedig tíz év múltán sem „jutnak eszünkbe"; tömény amnézia — és választási propagandafogás-ígérgetések, s a társadalom folyamatos hiszékenysége, manipuláltsága, s nagynemzeti narcizmus újra;
és a zűrzavar, mind gazdaságilag, mind politikailag; lám, ezt a tízéves évfordulót is csak kormányválsággal, belpolitikai fejetlenséggel képes „megünnepelni" az „új" hatalom, amely ahelyett, hogy megpróbálná menteni a még menthetőt, önmagát rágja, saját kormánya, illetve miniszterelnöke megbuktatásával foglalkozik — no, persze, a nép nevében, de kit érdekel itt és most is a nép, az istenadta, amely nyomorog, apátiába süllyed; jó ok arra, hogy ne termeljen, csak ügyeskedjék ki, ahogy tud; sefteljen, lopjon, sikkasszon, nyilván a nép „darabosai", mert az „apróságnak" csak a kuncogó garasok osztása-szorzása marad ezutánra is, a tengődés újra fizetéstől fizetésig (ha van), nyugdíjtól nyugdíjig, munkanélküli segélytől munkanélküli segélyig;
szép, kedves, lelkesítő tízéves évforduló, azt meg kell adni!
Bizony, kár volt a kiomlott vérért, a megölt életekért, a tudatosan vállalt halálért, ha csak ennyire tudtunk menni tíz év alatt, kipróbálván mindenféle hatalmi kurzust, kormányt!...
*
Tízéves megsárgult újságokat, újságkivágásokat böngészek. Az emberbe belenyilallik valamiféle fájás; a lelkébe, az agyába: Istenem, mennyi hit és bizakodás, áradó remény minden szóban! S kik átéltük azokat az 1989-es december végi napokat, jól tudjuk — hiszen mi sem voltunk másként, más érzelmekkel telten –: minden szó őszinte volt, mert őszinte volt a felcsillanó hit, az elővirágzó remény, hiszen nagyon szomjaztunk már négy és fél évtizednyi szikkasztó kommunizmus után a hitre s a reményre is. Akartunk hinni, remélni — s akkor még tudtunk is.
Nem, nem az a megbocsáthatatlan bűne az elmúlt tíz esztendő politikusainak, hatalmi kurzusainak, ilyen vagy amolyan „színű" vezetőinek, kormányainak, hogy nem varázsoltak paradicsomi létet az országban (ilyen „csodatevést" nem is várt senki tőlük) — hanem az a bűnük, hogy azt a hatalmas energiákat hordozó tíz évvel ezelőtti hitet, reményt, akarást folyamatosan és felelőtlenül elpocsékolták, kiszikkasztották –
Ezért volt kár minden életért, minden csepp vérért...
...hányan haltak meg Kolozsváron? Hogy hívták őket?... Ki tudja, kit érdekel ma már... Persze, lesznek koszorúzások, katonabanda, szónoklatok — elvégre kerek az évforduló... Legalább „kerek", ha már nem is olyan, amilyennek ezt tíz évvel ezelőtt elképzeltük... Ha bár csak egy picinyke szégyen vegyülne az ünnepi hangulatba, egy kiskanálnyi szégyen; de nem fog, mert lám, városunkban is évek óta rágja-marja egymást a számtalan „forradalmárok szövetsége és egyesülete", hogy melyik az igazi, a valódi...
Talán Călin Nemeş megsejtette ezt is, ezt az idáig fajulást, s ezért is lett öngyilkos...
Egymást megleljük, s közben elveszünk...
(4–5. old.)
„Csillag csillagra nem talál az éjben, s férfi nôvel nem találkozik, látják, hallják egymást, de bent a mélyben egy sérthetetlen gyémánt lakozik..." Egy 1988 májusában, a marosvásárhelyi Igaz Szóban publikált szerelmes szonettkoszorú elsô tizennégy sorosának kezdô szakaszát idéztem. Merô véletlenségbôl került kezembe a minap ez a tíz évvel ezelôtt minden bizonnyal célzatosan dobozolt folyóiratszám, s benne a tizenöt, formailag tökéletesnek mondható, poétikailag magasan szárnyaló, áthallásaiban az énlírán messze túlmutató, kozmoszbeli egzisztenciánkat, humán mivoltunkat, társas létünket mélyrétegeiben szondázó, férfi és nô bonyolult (vagy túlbonyolított?) viszonyrendszerét a költészet sajátos eszközeivel föltáró szonettkoszorúba fonva, anyanyelvünk páratlan lehetôségeivel gazdagon illusztrálva...
Tizenvalahány éves történet ötlött fel emlékeimben a verssorok újraolvastán. Boldogult országjáró legénykoromban Székelyudvarhelyen szerelmesített meg egy nyárutón a jó sors. A tétován teljesedô távkapcsolatot erôsítendô, az ügyben telefonoztam-leveleztem év vége közeledtével, hogy a kissé bizalmatlan kedves vélem töltse el a soros szilvesztert, váradi legénylakásomon.
Bele is lovaltam magam rendesen a várakozó elôkészületbe — akkortájt a vendégfogadás nem kis terhet rótt a nélkülözésben önmagáért kitenni akarónak —, noha családi és egyéb körülmények miatt még csak félbiztosra sem állt az ifjú hölgy idevonatkozásának esélye. Szakmája miatt sem tudott volna elszabadulni az év legutolsó napjánál hamarabb. Talán, ha valami csodás telepátiával, misztikus erôátvitellel föltuszkolhattam volna arra a vonatra, aminek az éjféli évválasztó elôtt alig egy órával volt érkezése, talán, ha csak a szerelmes férfi hiú vágyakozásán múlt volna, a dolgok szerencsés alakulásán, az ôszintébb kommunikációs hajlamon, a fogcsikorgatva üldözött sorson...
Szorongva mentem ki az állomásra, amikor már mindenki vígan múlatta magát terített asztalhoz elvonulva. Máiglan kísért az önhitt elszánás kudarcos emléke: nem teheti meg, hogy nem jön el — mondogattam csak úgy magamnak. Megtette. Amikor a szinte üres szerelvény idôre befutott s a néptelen maradt peronon végigslattyogtam, akkor kezdtem csak fölfögni, hogy foszlik az ábránd, eliramlik a sansz. Már hozzáfogtak kitolni a szerelvényt a pályaudvarról, s látni véltem: „én állok minden fülkefényben, én könyöklök és hallgatok".
A döbbenetbéli ocsúdáskor egy le-föl tipegô, majd szipogva magába roskadó leányra lettem figyelmes, akirôl lerítt a kétségbeesés: nem várta senki. Most mi lesz véle a rosszul kivilágított, riasztóan rideg, koszos, ünneptelen szilveszteri állomáson? Talán nem is helybéli, úgy hitegették ide, s most magára hagyták?
De túlságosan is elvoltam a magam csalódásával. Holott talán csak egy jó szó, egy vigasztaló mozdulat kellett volna, s még az sem kizárt, hogy nem kullogtam volna egyedül haza a petárdák durrogásában, borgôzös kurjongatásban. Akár még föl is ajánlhattam volna: tegyük össze magunkra maradásunkat, vonjunk gyököt együttes keserűségünkbôl, s bontsuk meg azt a behűtött pezsgôbort nálam. Az újévi jókívánság elkel annak is, ki szinte vadidegen, csupán csak sorstárs e sártekén...
Mindezt már csak órák, napok, évek múltán gondoltam el magamnak, átkozva morc önzésemet. Én mást vártam, azt a lányt más hagyta cserben, mi közünk egymáshoz? — mentegetôzöm talán még ma is. S újra és újra megfogalmazom: nem tudunk élni önmagunkért sem, másokért még kevésbé. De mindig másra, másokra, más dolgokra vágyunk, helyünket nem lelve, keresve-kutatva, égre-földre mutatva, körbe-körbe. „Csillag csillagra nem talál az éjben, s ha törvényüket mégis megszegik, közel jutván egymást elégetik, s szétszóródnak a véghetetlen térben, inkább csak vágyakoznak hát idôtlen, s szabott pályájuk járják konokul, de sorsukból az ember nem tanul, nehéz magányomból én is kitörtem, és könnyű szívvel hagytam elsodorni testem-lelkem: idétlen, ócska holmi, mert többet ér, hogy együtt lehetünk, hogy új lélekben éljünk és új testben, annak testében, akit szeretünk, míg szállnak fent a csillagok hitetlen..."
(A mesterszonett végén ott a tíz év elôtti dátum, s a szerzô nevével is adós vagyok. Markó Béla a versciklus auktora. Nem más. És nem is mellékes.)
Kiben Máriát dicséri
(4–5. old.)
Mária gondos jó anya
Gabona ringó aranya
Zengjen a zápor kara ma
Mennyei felhôk méhese
Zuhogó fényes mély zene
Fájdalom zengô méze te
Kegyelem édes liljoma
Keserű tenger temploma
Isten tüköre rend hona
Szomorú szemem bársonya
Gyöngyös bötűre váltson a
Lélek örök karácsonya
Csillagok alá szórt alom
Köntösöd pajzsos oltalom
Árvai zsoltár cimbalom
Ardeli dallam hajlata
Szavaim lengô hajzata
Szívem éneklô karzata
Mária el se bír dalom
Mosolyod gyôztes siralom
Ne legyen többé irgalom
Megszületett
(4–5. old.)
Megszületett.
Éjszaka volt, és ragyogtak fenn a csillagok.
Én hiszem a szép csodát,
Hogy kedvéért kigyúlt egy égi lámpa,
És jötte szűzen érte Máriát.
Megszületett.
És élt harminchárom évet.
Én hiszem a bús csodát,
Hogy kereszten halt, feltámadott,
És elevenen a mennybe szállt.
Megszületett.
Amit szabad Jupiternek...
(4–5. old.)
Csicsás kis élelmiszerboltban totyogok, amolyan nonstop-ABC-extra-árakon helyiségben. És azért totyogok óvatoskodva, mint azokon a bizonyos hímes tojásokon, mert félek a szabadeséstôl... vakítóan fényes a csempe a talpam alatt, és ôrjítôen magasak az árak a fényárban úszó árcédulákon.
Nem is értem, miért tért be az imént ez a töpörödött öreg nénike, ki mohón falja szemével a sokféle árut, majd elôkotorászva zsebkendôjét, remegô kézzel számolni kezdi a belecsomózott pénzt.
A fehér fityulás kis eladótündér látja rajtunk, hogy nem számítunk potenciális vevôknek, ezért nyugodt lélekkel trécsel kedves ismerôsével a hűtôpult mellett, egekig magasztalva az imént érkezett új szalámiféleséget. Mondandója igazolása végett lenyes egy szeletkét a megkezdett rúdból, és kényeskedve átnyújtja ismerôsének, kóstolásra biztatva ôt.
A nénike csillogó szemmel nézi a felvágott útját a szalámivégtôl a megsemmisülésig, majd felbátorodva ô is a fityulás tündér elé járul. Pár deka sós túrót kér, s feszengve érdeklôdik az áru frissessége felôl. A múltkor ugyanitt nagyon ízletes sós túrót vásárolt, megkóstolná talán, mert, ha ugyanaz...
— Hogy képzeli a néni, nem piac ez, hogy nyalakodjanak a kedves vevôk, jól is néznénk ki! — tágul kerekre a tündérke szeme.
A nénike összeszedi megtépázott önérzetét, és erôtlen célzást tesz az elôbbi szalámikóstolóra, majd a tôle telhetô legfeszesebb tartással távozik. Én pedig utána...
(Pár)beszéljük meg!
(4–5. old.)
1996-ban a helyhatósági választások után „beszéltük meg" — a Szabadság hasábjain is —, hogy miként volt, hogy volt, milyen volt a kampány, milyenek voltak a döntések, hogyan kellett volna, még mi kellett volna ahhoz, hogy eredményesebben szerepeljünk. Kétségtelen, hogy az „utána való" véleménycserének, vitának is megvan a maga haszna: aki kellően fogékony, le tudja vonni a megfelelő tanulságokat, okulni tud saját hibájából.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete is gyakorlatilag már hozzákezdett a 2000-es évi helyhatósági választások előkészítéséhez, lényegében már el is kezdődött egyfajta „csendes" kampányolás. Teendő akad ez alkalommal is bőven, lesznek viták, születnek majd döntések is. Az volna a jó és egészséges, ha választóink közül minél többen „beleszólnának" ezekbe a vitákba, részt vennének a döntések előkészítésében: ötleteikkel, javaslataikkal, észrevételeikkel; s így elősegítenék a „hivatalos" kampánystáb munkájának a hatékonyságát. Javasolom evégett: kezdjük el már most a „beszélgetést", a véleménycserét, ha úgy tetszik, hozzunk létre egy ötletbörzét. Tíz év megannyi választása áll a hátunk mögött, ezek tapasztalatait megosztani egymással, és újabb meg újabb ötletekkel, javaslatokkal, észrevételekkel segíteni a kampányunk eredményességét, úgy vélem, mindannyiunk hasznára válik. Egy ilyen széles körű párbeszédnek, véleménycserének talán sikerül majd megmozgatni városunk magyarságának azt a mintegy 20%-át is, amely 1990 óta (!) következetesen nem vesz részt a választásokon. Meglehet azért, mert még mindig nem érti: milyen nagy is a tétje közösségünk életében annak, hogy itt vagy amott ki a polgármester, alpolgármester, hogy hány képviselőnk van a helyi, illetve a megyei tanácsban. Egy ilyen párbeszéd talán azt is egyértelművé teheti, hogy amikor voksolni megyünk, azt elsősorban nem az RMDSZ-ért, hanem önmagunkért tesszük. Az elkövetkezőkben tehát folyamatosan várjuk Tisztelt Választóink javaslatait, észrevételeit. Ezeket folyamatosan közzé tesszük a sajtóban. A levélborítékra kérjük ráírni „Helyhatósági választások — 2000". Hasznos, eredményes párbeszédet kívánva, kiváló tisztelettel várja leveleiket:
Fűevő ragadozók
(4–5. old.)
Annyi felől szólítják meg manapság az embert. Megszólít a kisfiad, a házi gond- és gondolatsor. De megszólít másodpercenként a munkahely és munkaalkalom, a hivatás megannyi kihívása, az ambíció és a letelő határidők, a múlt, a vallás, a lelki élet, a világfenyegető erkölcsi és valóságos ózonlyukak, és a reklám, mely még a kikapcsolódás perceiben sem hagy nyugton, megszólít a Nátó, az esély, a becsvágy, a szerelem, a kitörni készülő vulkán s a maga módján biztos megszólít (csak észre sem veszed) a betörni készülő rabló is. Ennek a sokszoros és iszonyatos erejű hangzavarnak, kihívásnak — úgy néz ki — az az igazi eredménye, hogy az ember elfásul. Először is idő és mód sincs rangsorolni, fontossági sorrendbe venni a „megkérdezőket" s kiutalni az átgondolt válaszokat. Persze, hogy önvédelmi reflexből leginkább a hivatal megszólításaira válaszolsz: gyorsan kifizeted a számlákat, s lehetőleg a békesség meg az illendőség határsáncai mögött igyekszel maradni azon a téren is, hogy nem késel fontos emberek, de talán saját mamád és Babuka néni szülinapi felköszöntésével sem. Az egész tü-netcsoport átlagos és általános. Én mégis kiemelem, hogy a nagy zavaros, mint valami senkire tekintettel nem lévő árvíz, nemcsak azt a bizonyos kisembert, hanem a dörzsöltebb, edzettebb rétegeket, bizony az értelmiséget is elsodorja. Nehezen bár, de mint a hirdetett Unicum-reklámon a fejét a hullámokból fel-felemelő fuldokló, az értelmiséginek legalább még eszébe juthat egy magyarázat, egy mentőtétel, régi jó igazság arról, hogy mit is művelnek velünk? Hogy az igazi, a mesteri manipuláció, a tökéletes társadalmi bűntény mindig azon alapszik: — tedd pokollá az életet, hogy minden ember földre szegzett tekintettel csak az orra elé figyeljen, a következő élet-halál lépésre, a legkisebb tétre, mert akkor majd nem lesz idejük s kedvük a nagyobb tétekkel foglalkozni, nem beszélnek hülyeségeket, nem kritizálják a rendszert, a kormányokat; adj nekik annyi robotot, hogy szürkeállományuk csikorogva őrölje meg a mindennapi rántás-liszt adagot, majd nem sütnek ki egyebet...
Nos, úgy néz ki, hogy ilyen közegben élünk. Nem tudom: még mindig túl ráérős vagy paranoiás vagy lelőnivalóan józan, aki ezek után még azt is szóba hozza, hogy ezt a helyzetet mesterségesen hozza létre és szabályozza egy folyton erre szakosodó valami. Tetszik tudni, azok a bizonyos „körök", hatalmak, hivatalok. Ugyancsak emberek. Ember embernek széttépője — csak így társadalmilag, közéletileg, persze. Mert azt hinné a mívelt elme, hogy a fűevők, úgymint szamarak, nyulak, ökrök nem ontanak vért, hogy a disznó nem ordas. Sajnos, álcázott ragadozók ők is. Úgy lerohannak, mint a farkascsordák. Egyszerre-csaholással, elbizonytalanítással szakítják szét áldozatukat, tépik darabokra egy bizonyos ponton az addig szilárdnak hitt képed, véleményed, tudomásod a dolgokról, az életről, a világról. Egyszerűen azzal, hogy belerángatnak ebbe a halálos, mert értelmetlen és vég nélküli tangóba, keringőbe, körtáncba. Hogy szimultán válaszolj, a kifulladásig, az összehangoltan reád törő kihívásokra, fejedre kiürített szemétládájára a jelennek, múltnak, jövőnek, hazugságnak, inszinuációnak, igazságnak, vegyesen, mígnem egyszer csak már nem akarsz semmit, csak szabadulni, csak lélegzethez jutni. Attól kezdve ideális alattvalója vagy. Bárminek, bárkinek... Hát mindössze ezt kellene valahogy elkerülni, ugyebár. Én például (mindezek tudatában, felkészülten és harcra készen) először is kifizetem a villanyszámlám. Aztán felköszöntöm a főnökék Juci nénijét. Jöhet az önálló egyetem... Én nem vagyok már önálló, sajnos...
A Román Társadalmi Fejlesztési Alap Kolozs megyei programjának mérlege
(6. old.)
1999-ben a Román Társadalmi Fejlesztési Alap (FRDS) a Világbank és a román kormány által támogatott, a szegény falusi közösségek megsegítésére irányuló program megvalósításába kezdett. Azok a közösségek, amelyek az 1998. június 24/129-es törvény értelmében jogi személyiséget kaptak, és amelyek legalább négy feltételnek tesznek eleget a szegénységet meghatározó tíz közül (nincs biztos ivóvízforrás, a lakóházak legalább 60%-ának nincs ellátva villamos árammal, hiányzik a vasúti vagy közúti összeköttetés a várossal, a településen nincs telefon stb.), részesednek ebből a program nyújtotta támogatásból.
A FRDS a szegénységnek helyi szinten való visszaszorítása céljából többféle közösséget mozgósító kezdeményezést szorgalmaz.
1. Kis infrastruktúrájú falusi projektek: maximum 75 000 dollár értékben ivóvízhálózat kiépítésére, községi föld- vagy kövezett utak korszerűsítésére, javítására stb. A közösség hozzájárulása a kért összeg 10 százaléka, amit készpénz befizetésével, közmunkával vagy építőanyagok beszerzésével kell teljesíteni.
2. A szociális közösségi szolgáltatási projekteket főként a hátrányos helyzetű gyermekek támogatására járatják. Maximális segélyösszeg:
20 000 dollár. A közösség hozzájárulása a kért összeg 5%-át teszi ki.
3. Jövedelmező tevékenységek projektjei (leromlott gazdasági infrastruktúra helyreállítása, a környék nyersanyagának kitermelése és feldolgozása, szakmai tovább- és átképző tanfolyamok, műszaki és jogi tanácsadás, piackutatás, kereskedelem) — a maximális támogatási összeg 20 000 dollár. A közösség hozzájárulása 15%.
A kérvények benyújtásának határideje november elseje volt, ezt a programot húsz fős szakemberi bizottság irányítja. Kolozs megyében 43 szegény falusi közösség (Palatka, Alparét, Récekeresztúr stb.) felel meg a finanszírozási előírásoknak, amelyek 42 községi útkorszerűsítési és egy csatornahálózati munkálatra kértek támogatást.
Huszonöt éves a zilahi Szakszervezeti Művelődési Ház
(6. old.)
November 29. és 30-án ünnepelte fennállásának negyedszázados évfordulóját a zilahi Szakszervezeti Művelődési Ház. Az évforduló alkalmából márványtáblát helyeztek el az intézmény falán. Sokan megfordultak a ház színpadán ebben az időben. A mostani-régi vezetők igyekeztek minden zilahit meghívni az ünnepségre. Az ünnepségeket az intézmény igazgatónője, Ştefan Elena nyitotta meg, aki megemlékezett az egykori — azóta eltávozott — munkatársakról, majd a vendégek kaptak szót. Délután az előcsarnokban Ciobanca Teodora festészeti kiállítását nyitotta meg Szabó Vilmos festőművész, a kiállító művészpalánta zilahi mestere, aki elindította a kolozsvári Ion Andreescu Főiskola felé. Ezután egy premier következett, amelyen Contraş Cristian, a Szilágy megyei Népi Alkotások Házának igazgatója dokumentumfilm-rendezőként mutatkozott be. A művelődési házról, erre az alkalomra, Babih Raduval készített rövid filmösszefoglalójukat mutatták be. Este a népi táncegyüttes ünnepi műsorával szórakoztatta a közönséget.
Másnap kerekasztal-megbeszélésen találkoztak azok, akiket a szilágysági művelődési élet jövőjének sorsa érdekel, majd délután a Silvania Irodalmi Kör ünnepi ülését tartották, amelyre minden régi, innen elindult alkotót meghívtak. Itt mutatta be az ünnepi alkalomra megjelentetett Válaszúton — În răscruci c. verses kötetét Ion Pitoiu-Dragomir, az irodalmi kör alapító tagja. A fotókiállítás a legjellegzetesebb előadásokat, az itt megfordult személyiségeket, előadókat, rendezvényeket örökítette meg.
Emlékmű a hősöknek és
áldozatoknak
Hagyományőrző tájház és modern orvosi rendelő készül
(6. old.)
A megyétől a pótköltségvetés során kiosztott 100 millió lejről, valamint a helyi adókból befolyó, még fel nem használt pénzösszeg elosztásáról tárgyalt a széki tanács az elmúlt héten. Amint azt Sallai Márton polgármester elmondta, régi terveiket készülnek megvalósítani a rendelkezésükre álló pénzalapokból. Két-három éve szándékoznak egy emlékművet emelni a községben az 1717-es Bertalan-napi tatárjárás áldozatai, valamint a második világháború hősei emlékének. Az emlékmű tervrajza Károly Hosszú Sándor munkája. A végleges engedélyt nem sikerült megkapniuk, így az azóta már lejárt különféle engedélyeket fel kell újítani. Eldöntötték, hogy megvásárolják az emlékmű felállításához szükséges építőanyagot, ami legalább 30 millió lejt igényel.
Másik régi tervük egy tájház, falumúzeum kialakítása. A templommal szemben elhelyezkedő régi épület tatarozásához, múzeummá alakításához szükséges építőanyagok beszerzésére is különítettek el pénzt a tanácsosok. Az emlékművet és a tájházat szeretnék március végéig befejezni.
A sok esőzés a székieknek is gondot okozott. Emiatt — és a jövőbeli esőzésekkor, a tavaszi olvadáskor előfordulható áradások veszélyének csökkentésére — rendkívül fontossá vált a sáncok kitakarítása. Két eszkavátort bérelt a falu, egyet Szamosújvárról, egyet meg Kolozsvárról, 100 ezer, illetve 180 ezer lejes órabérért.
Az orvosi rendelő épületének feljavítására 25 ezer lejt áldoztak személyenként a székiek. Szerencsére, most már került orvosa a falunak, a — legalábbis egyelőre — Kolozsvárról ingázó Leb Zsuzsa doktornő személyében.
A rendelő és a hozzá tartozó lakás belső kijavítására — kályha, parketta stb. —, valamint a már eddig felsorolt célkitűzések teljes megvalósítására nem futja a meglévő pénzből, így családonként további 50 ezer lej pótadót kell fizetniük a falubelieknek.
— A mellékutak feljavítására, sajnos, már nem jut pénz, ám, szerencsére, sikerült találni egy olyan céget, amely hitelbe szállítaná nekünk a sódert. A kifizetésre a jövő év folyamán kerülne sor — mondta a polgármester, akinek eltökélt szándéka teljesíteni a megválasztásakor tett ígéreteket. — Megoldatlan marad egyelőre két utcának a közvilágítása, ehhez ugyanis — a 70 darab kis fogyasztású villanyégő megvásárlásához — 70–100 millió lejre volna szükség. Két főúton viszont sikerült elhelyezni és bekapcsolni 30–40 égőt.
A helybeli lakosság eddig 80 százalékban fizette ki az idei adóját.
Télapó-járás az Egyetemi Könyvtárban
(8. old.)
Az Egyetemi Könyvtárban két cég, az Opticris és a Lenscris rendezett télifaünnepélyt, ahova meghívták a vakok intézetének tanulóit, a PRO TV alkalmazottainak, valamint a szervezô cégek dolgozóinak gyermekeit.
Az Opticrisnek igazgatónôje elmondotta: összesen 150 gyereket hívtak meg az ajándékozással egybekötött művészi programra. Elena Cristescu hozzátette: a 150 ajándékcsomag mintegy húszmillió lejbe került, de ennél sokkal fontosabb, hogy a gyerekek életébe egy kis örömöt tudtak lopni. Egy-egy csomag 30 féle édességet tartalmazott. A vakok intézetének gyerekeit Maria Pleşa készítette fel az elôadásra. A Télapó megérkezéséig kolindák, versek hangzottak el.
Megjelent az ÁMV-k magánosításáról szóló kormányrendelet
(8. old.)
A kormány hétfôn közölte a Hivatalos Közlönyben az állami mezôgazdasági vállalatok privatizációjáról szóló sürgôsségi kormányrendeletet, annak ellenére, hogy a parlamenti kapcsolattartás államtikára kijelentette: a jogszabály mindaddig nem lép érvénybe, ameddig a szenátus állandó bizottsága el nem dönti az errôl szóló törvénytervezet visszavonását. A szenátus állandó bizottsága ma dönt ebben a kérdésben, de mezôgazdasági szakbizottsága már az elmúlt héten véglegesítette a szintén az állami mezôgazdaságokról szóló törvényt. A kormány a maga során a gazdaságok privatizációjának jogszabályát múlt heti ülésén fogadta el, Radu Vasilénak pedig a hasonló témájú törvény visszavonásáról szóló kérése késve érkezett a szenátushoz.
Felfüggesztették tiltakozásukat a tanügyi szakszervezetek
(8. old.)
A kormányválságra való tekintettel a tanügyi szakszervezetek felfüggesztették tiltakozásukat, de kilátásba helyezték annak folytatását, amennyiben követeléseiket a kormány nem teljesíti. Az Alma Mater szakszervezethez csatlakozott kolozsvári egyetemi tanárok úgy értékelték, hogy megszűnt a párbeszéd lehetôsége köztük és a kormány között. A kolozsváriak követelésében szerepelt a tanárok fizetésének tisztázása, ugyanis a keresetek egyetemenként eltérôek.
Athanasiu nem pályázik a miniszterelnöki tisztségre
(8. old.)
A kormányülés elôtt az ideiglenes miniszterelnök kijelentette, hogy megbízatása csak a folyó ügyek intézésére szól, ez a kabinet sem törvényjavaslatokat, sem kormányrendeleteket nem fogadhat el. Hozzátette, hogy ô nem pályázik a miniszterelnöki székre.
Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke kedden kijelentette, hogy a koalíciós pártok megállapodása értelmében ezúttal is a parasztpárt állít új kormányfôjelöltet. Radu Vasile leváltását azzal indokolta, hogy a miniszterelnök kapcsolata megromlott pártjával, a koalícióval és az államfôvel egyaránt.
A KDNPP elnöke annak a reményének adott hangot, hogy nem robban ki súlyos politikai válság, az új kormány rövid idôn belül, legkésôbb karácsonyig megalakul.
Ülésezett az Operatív
Tanács
Markó: nem kellene a kormány összetételét megváltoztatni
(8. old.)
Az RMDSZ is szolidaritást vállalt a KDNPP-vel, a kialakult helyzetben a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt politikai vezetésének a döntését tartják mérvadónak, az RMDSZ-miniszterek nem maradhatnak olyan miniszterelnök mellett, akitôl saját pártja megvonta a politikai bizalmat. Markó Béla, az RMDSZ elnöke szerint a kormány összetétele nem változik majd. Nem zárta ki annak lehetôségét, hogy egyes pártok késztetést éreznek majd a kormány átalakítására is, de ez — véleménye szerint — csak a válság elhúzódását eredményezné.
Tegnap délben ülésezett az RMDSZ legfelsôbb vezetôit tömörítô Operatív Tanács. Az értekezletet követôen Markó Béla a Szabadságnak elmondta: elemezték a kialakult helyzetet a koalíciós vezetôkkel és Constantinescu elnökkel, még az éjszaka folyamán tartott tanácskozáson elhangzottakat, a létezô alternatívákat, mindaddig azonban semmilyen döntést nem hoznak, amíg a parasztpárt nem határoz arról, hogy végül is kit javasolnak miniszterelnöknek. Markó Béla hangsúlyozta: az OT-ban konszenzus volt abban, hogy az RMDSZ most nem fogadhat el hosszúra nyúló válságot, hiszen ez rendkívül nagy kárt okozna az országnak, koalíciónak, és felszólítják a koalíciós partnereket, elsôsorban pedig a parasztpártot, hogy mielôbb zárják le e vitákat arról, hogy ki legyen a Vasile utódja, most nem az a kérdés, hogy a KDNPP-n belül melyik érdekcsoport jelölheti a miniszterelnök személyét.
A szövetségi elnök lapunk kérdésére is megerôsítette: eredetileg sem a kormány összetételének a megváltoztatásáról volt szó, ezért nem hiszi, hogy sorra kerül a tárcák újraelosztása, és megkérdôjelezik a tárcavezetôk, így az RMDSZ-miniszterek pozícióját.
Alkotmányellenes Vasile visszahívása?
(8. old.)
Radu Vasile hétfôn este bejelentette, hogy nem nyújtja be lemondását, annak ellenére, hogy kormánya 10 minisztere megvonta tôle a támogatást. Vasile szerint felmentésérôl a parlamentnek kell döntenie. A köztársasági elnök azonban úgy döntött, hogy a miniszterelnök képtelenné vált feladatai ellátására a kormány többségének lemondása következtében, és élve államfôi jogkörével ideiglenes ügyvivô kormányfôt nevezett ki.
Vasile alkotmányellenesnek tartja az államfô eljárását. Kitart azon véleménye mellett, hogy csak a parlament határozhat lemondatásáról. Közölte, hogy nem tekinti érvényesnek a rendeletet. Kijelentette: jogászok segítségével fogja eldönteni, hogy megtámadja-e bírói úton az államfô visszahívó rendelkezését.
A Szabadság Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi minisztertôl érdeklôdött az eljárás jogszerűségérôl. Eckstein elmondta, hogy az államfô lépése teljes mértékben alkotmányos és törvényszerű. Ugyanis az a rendhagyó helyzet alakult ki, hogy a kormányfô támogatás nélkül maradt, s így valóban akadályozva volt feladatköre ellátásában. Az államelnöknek a rendkívüli helyzet következtében joga és kötelessége volt lépni.
A miniszterelnök menesztése a koalíciós pártok döntése volt, amelynek egyetlen üzenete az integráció elkötelezettség — nyilatkozta a kisebbségügyi miniszter. A koalíciós pártok ily módon jelét akarták adni annak, hogy az integrációt gyorsabban és hatékonyabban szeretnék végrehajtani. Ezért kellett azonnal lépni — mondotta Eckstein.
Ellenzéki vélemények
RTDP: az egyedüli megoldás az elôrehozott választások
(8. old.)
Adrian Năstase, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának elsô alelnöke a kormányválságot kommentálva kijelentette: precedens nélküli helyzet állt elô. Véleménye szerint a dolgok rosszul állnak, Romániának rohamosan csökken mind bel-, mind külpolitikai megítélése, ez különösen most veszélyes, amikor az országnak az 1997-hez hasonló hatalmas esély adatott meg. — Szerintem az egész ország elôrehozott választásokat kíván, csakis ez nyújthatna megoldást a válságból való kilábalásra — mondotta. Szerinte igazságtalanul bántak el Vasile kormányfôvel, akire olyan politikai nyomást gyakoroltak, amelynek a szálai „máshova vezetnek."
Miron Mitrea RTDP-képviselô szerint Vasile menesztésének a procedúrája alkotmány- és nemzetellenes, ellentmond a jogállam szabályainak. Az RTDP-vélekedésekkel ellentétben Valeriu Tabără, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke szerint Constantinescu döntése, pontosabban Radu Vasilénak tisztségébôl való visszahívása alkotmányos. Tabără úgy látja: nem elég a miniszterelnök leváltása ahhoz, hogy a kormány úgy működjön, ahogy kell.
A megyei rendôrség sajtótájékoztatóján értesültünk
(8. old.)
• Gázmérgezésben vesztette életét két fiatal. A rendôrség egysége, amely a mentôk hívására érkezett a helyszínre, a következôket állapította meg: a magyarfrátai Marcel Vincze (29) barátnôjével és barátaival ment haza tegnap este Kolozsváron bérelt lakásába, majd a húgának az esküvôjén készült videofelvételeket tekintették meg mindannyian, italozás közben. A megrészegedett pár egy adott pillanatban a másik szobába húzódott vissza. Egy idô elteltével egyik barátjuk benyitott hozzájuk, de mindkettôjük öntudatlanul feküdt. A kihívott mentô már csak a halált állapíthatta meg: a nyitva felejtett gázcsapból kisugárzó gáz mind Vinczével, mind egy évvel fiatalabb barátnôjével, az apahidai Victoria Lăcătuşsal (28) végzett.
• Alkohollal kereskedett feketén Ioan Giura, a kolozsvári CK Casa Import-Export Kft. megbízottja, Cristian Constantin Duca, a besztercei Thalis Kft. patronja és Elisabeta Lup, a nagybányai Contex Maou tulajdonosa. Mint kiderült, 1997 júniusában több alkalommal finomított alkohollal kereskedtek: Lup volt a közvetítô, a másik két személy pedig az adó, illetve a vevô. A könyvelésekben viszont nem tüntették fel az illetô alkoholmennyiségeket, és ugyanakkor hamis iratokat állítottak ki, amelyek segítségével mentesültek a járulékok, illetve a különbözô adók befizetésétôl. Így összesen 417,6 millió lejes kárt okoztak az államnak. Ducát és Giurát adócsalással, Lupot pedig adócsalás-bűnrészességgel vádolják.
• Útlevélhamisító bukott le Aranyosegerbegyen. Ő még 1996-ban követte el tettét, majd az útlevéllel Lengyelországba utazott. A személyazonosság meghamisításával, hivatalos okmány meghamisításával, hamis irat felhasználásával és illegális határátlépéssel vádolják, 3 hónaptól 3 évig terjedô börtönbüntetést kaphat.
• Tűz ütött ki Aranyosivánfalván, Vasile Boca gazdaságában. Az istálló 90%-ban leégett, az oltási munkálatokban — amelyeket a tordai tűzoltókatonák végeztek a házigazda részvételével — Boca égési sebeket szenvedett, ezért kórházba kellett szállítani. A kár becslések szerint mintegy 20 millió, a tüzet, úgy tűnik, egy találomra eldobott cigarettacsikk okozta.
• Feltört egy lakást, egy autót, és ellopott egy biciklit az a 39 éves Vasile Tămaş, akit a szamosújvári rendôrség fogott el tegnapi ellenôrzô akciója nyomán. Az ördöngösfüzesi férfi ez év június–augusztusábvan követte el a három bűncselekményt, amellyel 1 300 000 lejes kárt okozott, amiért elôzetes letartóztatásba helyezték. Ugyanazon az ellenôrzésen bukott le a szamosújvári Vasile Chiforişan is, aki petárdákat árusított. A még nála levô 180 darab petárdát elkobozták.
Ünnepek közeledtével
Újra fenyeget a trichinosis
(8. old.)
Az ünnepek közeledtével egyre többen vágnak disznót. A legtöbb esetben kényelmességbôl vagy hozzá nem értésbôl elhanyagolják a hús egészségügyi ellenôriztetését, jóllehet a vizsgálat ingyenes. Dr. Nicolae Deleanu, a Közegészségügyi Igazgatóság vezetôje elmondta: az elmúlt hetekben négy esetet fedeztek fel Aranyosgyéresen és Szamosújváron. A fertőzô gócok Apahidán, Mócson és Aranyosgyéresen vannak, ahol az állattartás legelemibb higiéniai feltételeit sem tartják be.
Bôvebb információkért felhívtuk a tordai járványkórházat, ahol dr. Juga Valeria elmondta: a városban, de fôleg Aranyosgyéresen egyre nô a megbetegedések száma. Tegnap reggel egy négytagú családot szállítottak be súlyos állapotban, ôk egy héttel azelôtt fogyasztottak frissen vágott disznóhúst. További öt személy evett ugyanabból a húsból, de ôk még nem jelentkeztek. Juga orvosnô azt is elmondta: amennyiben a betegek az elsô tünetek jelentkezésekor már orvoshoz fordulnának, sokkal könnyebb lenne a kezelés. Legtöbb esetben azonban csak az utolsó percekben jelentkeznek, amikor már a mentôszolgálathoz kell folyamodni.
Megtudtuk: az elsô tünetek emésztési zavarok, alhasi fájdalom, hányinger, esetenként hasmenés. A második szakaszban fellép az erôs izomfájdalom és a fejfájás. A trichinosis parazitaként az izomba fészkeli be magát és a fertôzött disznóhús fogyasztásával kerül a szervezetbe, ahol nagyon gyorsan terjed. Kezelése hosszas.
Egymilliárd lej a Transurbnak
(8. old.)
December 10-én rendkívüli tanácsülésre került sor Désen. A tanácsosok 50 millió lejt utaltak ki karácsonyi segélycsomagokra. A szociális konyhán és az iskolákban összeállított listák alapján a költségvetés különleges alapjából a külföldi ruhacsomagok mellé 1 kiló cukor, 1 kg liszt, 1 kg rizs, 1 liter olaj is kerül.
A második napirendi pontot a költségvetés kiigazítása képezte. Eszerint a Transurb vállalat 1 milliárd lejt kapott támogatásként — 560 milliót az állami alapból, 440 milliót a dési tanácstól. Ennek alapján a közszállításnak nem kell növelnie utazási tarifáit.
A 3-as Számú Iskola el nem számolt munkálatok kifizetésére kapott 950 millió lejt. Ezt a döntést a gazdasági bizottságnak mind az öt tagja ellenezte, ám a tanácsban felolvasásra került a 140-es törvény, amelynek értelmében ezt az összeget célirányosan kapta a város.
A továbbiakban a Termia vállalat kérte, hogy a jövô évi költségvetés kidolgozásánál 1,4 milliárd lejt szánjanak a második negyedévben a csôrendszerek kicserélési munkálatainak folytatására. Désen a jövô évi költségvetés tervét december 27-én tárgyalják meg, a rendes tanácsülésen.
Valutaárfolyamok
(december 14., kedd)
(8. old.)
| Váltóiroda | Márka (Vétel/Eladás) | Dollár (Vétel/Eladás) |
| Agrárbank | 9200/9400 | 17 840/18 080 |
| Dacia Felix Bank | 9150/9300 | 17 850/18 000 |
| Román Nemzeti Bank | 9226 | 17 944 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 72/74, a márka 9100/9300, a dollár pedig 17 800/18 000 lejbe került.