1999. december 17.
(XI. évfolyam, 295. szám)

Tíz éve történt
1989. december 17. — Tűzparancs

(1. old.)

1989. december 17-re virradóra végrehajtották a kilakoltatási parancsot, Tôkés Lászlót és családját elhurcolták a temesvári papilakból. A nap folyamán került sor az elsô összecsapásokra az egyre nagyobb számban gyülekezô tömeg és a rendfenntartók között. A tüntetôk kövekkel dobálták a rendôröket, és megtámadták a Román Kommunista Párt megyei bizottságának székházát. Az idôközben Bukarestben összehívott politikai végrehajtóbizottsági ülésen Ceausescu úgy döntött: parancsot ad a temesvári tüntetés erôszakos elfojtására. Ion Comant, a központi bizottság titkárát nevezték ki a város élére, a pártvezetés, a hadsereg, és a Szekuritáté tagjai elözönlötték a várost. A Ceausescu által rendezett országos telekonferenciát követôen a temesvári „rend" visszaállításáért felelôs erôk tűzparancsot adtak. Az utcai harcok során számos tüntetôt meggyilkoltak, többen megsebesültek, a várost pedig teljesen elszigetelték.

Kinek jutna ma
eszébe a forradalomról
a gyôzelem?
Tôkés László szerint
nem történt
gyökeres változás
az elmúlt évtizedben

„Nem ünnepelni jöttünk Temesvárra, hanem folytatni azt, ami tíz évvel ezelôtt elkezdôdött. Minden évforduló egy-egy állomása a folytatódó forradalomnak. Nem egyediségükben kell nézni a tíz évvel ezelôtti eseményeket, hanem folytonosságukban."
(Interjúnk a 3. oldalon)

Mugur Isărescu a legesélyesebb jelölt
Négy államminiszter segíti a miniszterelnök munkáját

(1. old.)

A koalíciós pártok egyezségre jutottak Emil Constantinescu államfôvel az új kormány szerkezetérôl és az új miniszterelnöknek javasolt személyrôl — jelentette be csütörtökre virradóra Răsvan Popescu, az államfô szóvivôje. A kijelölt miniszterelnök nevét a szóvivô nem ismertette, mondván: az államfô csak azt követôen ismerteti döntését, hogy csütörtökön konzultált minden parlamenti párttal. Az elnöki palotában tartott tanácskozásról távozó koalíciós pártvezetôk azonban értésére adták, hogy az új kormányfô minden bizonnyal Mugur Isărescu, a Román Nemzeti Bank eddigi kormányzója lesz.

A koalíciós megállapodás értelmében az új kormányban öt államminiszter lesz miniszterelnök-helyettesi rangban. Minden koalíciós pártnak lesz államminisztere, az RMDSZ erre a tisztre Hajdú Gábor egészségügyi minisztert jelöli, a parasztpárt Mircea Ciumarát, a liberálisok Valeriu Stoica igazságügyi minisztert, a demokraták pedig Petre Romant. A kormány összetételében csak kisebb változások várhatók, némileg módosul a kormány szerkezete is.

A KDNPP igényt tart az új kormány fôtitkári tisztére is, amelyet jelenleg a Nemzeti Liberális Párt bírt. A liberálisok kárpótlásként megkapnák a szenátus elnöki tisztét, amely Petre Roman miniszterelnök-helyettesi kinevezésével felszabadulna.

A Román Nemzeti Bank kormányzójának neve a kormányválság kirobbanása óta a lehetséges jelöltek között szerepelt arra az esetre, ha a válság csak független miniszterelnök kinevezésével lenne megoldható. Isărescu 1990 óta megszakítás nélkül áll a román központi bank élén, személyét elfogadhatónak tartja a legnagyobb ellenzéki erô, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja is.

A nap folyamán bejelentették, hogy Emil Constantinescu államfô este 20 órakor közli, hogy kit nevez ki miniszterelnöknek. Nyílt titok, hogy a jelölt Mugur Isărescu de nem zárhatók ki váratlan változások sem, mivel a koalíció gerincét alkotó Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártban még mindig vannak, akik kifogásolják, hogy az új kormányfôt nem a párt adja.

A feszültségeket mutatja, hogy Ion Diaconescu, a parasztpárt elnöke a szerda éjszakai koalíciós megegyezés után csütörtökön kétszer is újra találkozott az államfôvel. Bár Remus Opris, a parasztpárt szóvivô-alelnöke azt közölte, hogy a párt vezetése elfogadta Isărescu jelöltségét, a párt egyik alelnöke, Nicolae Ionescu Galbeni közölte, hogy lemond a pártban viselt alelnöki tisztérôl.

Emil Constantinescu csütörtökön délután a koalíción kívüli parlamenti pártok képviselôivel kezdett konzultációkat. A tervek szerint ezek után jelenti be este 20 órakor az új kormányfô nevét. (További részletek a 8. oldalon.)

Az RTDP nem támogatja Isărescut

(1. old.)

Ion Iliescu, az RTDP elnöke csütörtökön kijelentette: pártja nem támogatja Mugur Isărescunak a kormányfôi tisztségre történô jelölését akkor sem, ha tisztázódik, hogy Radu Vasile menesztésére nem alkotmányellenes módon került sor. A pártelnök annak a véleményének adott hangot, hogy az RTDP független szakértôkbôl álló kormány kinevezését támogatja. Szerinte Mugur Isărescu csupán „szimbolikus személyiség" lenne az új kormány élén, az igazi vezetô szerepét tulajdonképpen Petre Roman töltené be.

Hangsúlyozta: az RTDP mindaddig nem vesz részt a parlament munkálatain és az új kormány kinevezésérôl folyó tárgyalásokon, amíg Emil Constantinescu államfô nem vonja vissza a kormányfô visszahívására vonatkozó két dekrétumot, és nem terjesztenek be bizalmatlansági indítványt. Iliescu rámutatott: amennyiben a jelenlegi hatalom nem tér vissza a törvényesség útjára, az RTDP az új kormány összes intézkedéseit alkotmányellenesnek fogja tekinteni. Az RTDP-vezetô azzal a megállapítással zárta sajtónyilatkozatát, hogy Románia politikai háború színterévé vált.

A BBTE már felkészült a nyári felvételire
Megnôtt a posztgraduális helyek száma

(1. old.)

Tízezer egyetemistát kész fogadni a 2000–2001. egyetemi tanévben a Babes–Bolyai Tudományegyetem — közölték az egyetem szenátusának ez évi utolsó sajtótájékoztatóján.

Szilágyi Pál prorektor hangsúlyozta: ebbôl mintegy 5000 hely ingyenes, szinte ugyanannyi, mint tavaly; a helyek számának növekedése fôleg a fizetéses helyekre vonatkozik. A multikulturalitás szempontjából a 102 szak a követekezôképpen oszlik meg: 94 szak a román, 41 a magyar és 13 a német oktatási vonalon. Az új szakok, amelyekkel bôvült a paletta, fôleg a kettôs képesítést érintik (beindul például a biológia-geológia szak). Lényegesen megnô ôsztôl az egyéves, valamint a másfél-kétéves idôtartamú posztgraduális helyek száma; a szakok terén a legnagyobb növekedést — 14 új szak — a mesterképzés esetében lehet tapasztalni.

A sajtóértekezleten a 2000–2001-es egyetemi év felvételijével kapcsolatos tudnivalókat is ismertették. Ezek szerint a felvételi vizsgaidôszakot július 18–26., illetve szeptember 1–10. között fogják megszervezni; minden ezzel kapcsolatos tudnivalót megkaphatnak majd az érdeklôdôk abból a kék brosúrából, amelyet nemsokára a Babes–Bolyai Tudományegyetem halljában fognak árulni. A brosúra célja: idôben és a lehetô legpontosabban tájékoztatni a leendô egyetemistákat arról, melyik tanszéken mikor és hogyan szervezik meg a vizsgaidôszakot.

A sajtó nagy érdeklôdéssel fogadta a hírt, miszerint januárban elejét veszi a két hónapig zajló vezetôségválasztási idôszak, amely a februári rektorválasztással fog tetôzni. A nagy esemény január 5-én debütál: ekkor kezdôdik el a tanszékvezetôk megválasztása. Mint kiderült, nem tudni még, kik lesznek Andrei Marga ellenjelöltjei, sôt még azt sem, hogy a pillanatnyi rektor-miniszter jelölteti-e magát.

Szabó Csaba

KRÓNIKA

KISHÍREK

(2. old.)

Az IDEA Design & Print kiadásában, a Sindan Művelôdési Központ és a Francia Művelôdési Központ támogatásával megjelenik a BALKON című kortárs művészeti folyóirat elsô román száma. A bemutatót december 18-án du. 5 órakor tartják a Sindan Művelôdési Központban (Szentegyház/Maniu u. 6/10).

A ROMÁNIAI NEMZETI KISEBBSÉGEK NAPJA alkalmával december 18-án, szombaton de. 11 órakor a kolozsvári Állami Magyar Színházban a erdélyi és bánáti nemzeti kisebbségek hagyományos népdal- és néptánc-fesztiválját rendezik meg. A fesztiválon a Wassdas Alapítvány a pataréti gyerekek karácsonyi megajándékozása érdekében gyűjtést rendez.

A CORVIN-KLUB december 18-án de. 11 órától tartja karácsonyi összejövetelét Mátyás király szülôházában. Felolvassák Jakabffy Tamás üzenetét, Victoria Câmpan a reneszánsz Madonna és a román üvegikonok párhuzamáról tart elôadást, és átadják a képzôművészeti akadémia művészetpedagógia szakos hallgatóinak, kiállított munkáik elismeréseképpen, Miklósi Dénes emlékplakettjét. A Demény Attila támogatta rendezvény meghívottai a Waldorf Iskola III. osztályos tanulói Macalik Abigél vezetésével.

MEMO — az Urmuz avantgárd társulat elôadására ma este 6 órakor kerül sor a bölcsészkar Radu Stanca stúdiótermében. Szereplôk: Miriam Cuibus és Dragos Pop. Rendezô: Mona Chirilă.

A SOTTO VOCE karácsonyi koncertjén Gáspár István helyett Tóth Csaba énekelt a basszus szólamban.

Hattyúnyakú hangszer,

(2. old.)

azaz a hárfa volt a fôszereplô szerdán este az Irish Pubban, a Boltában. A korábbi ingyenes gitárestek után ezúttal már a harmadik zenés elôadásra került sor az ódon boltívek alatt, Lili Serban művészetét csodálhattuk meg a kétrészes, több mint egyórás műsorban.

A filigrán művésznô uralta a nálánál közel fél méterrel magasabb zeneszerszámot, s egyáltalán nem látszott meg rajta, hogy elôször szerepel nagyközönség elôtt. Az elsô részben két-két Bach prelúdium és William Croft-darab hangzott el, szünet után azonban sokkal nehezebb dallamokra, Farkas Ferenc Magyar táncaira és Claude Debussy Holdfény című művére került sor — az utóbbi két alkotás különösen jó választásnak bizonyult, a szôke hölgy kitűnôen tudta elôadni mind a magyaros, mind a bársonyos francia hangzásokat.

(Az egyetlen kivetnivaló a műsorfüzetet illeti, ugyanis a magyar szerzô nevét F. Ferenczre rövidítették.)

Lili Serban elôadás után elmondta, hogy jelenleg negyedéves a zeneakadémián, 7 éve hárfázik, és eléggé izgult a szólódebüt elôtt. Az elôadásban szereplô darabokat saját maga válogatta össze, igaz, eléggé hevenyészve, hiszen mindössze két hete vált biztossá fellépése. Reményei szerint hamarosan hosszabb elôadóestet is sikerül összeállítania.

A Boltában hamarosan ismét zeneestre kerül sor, a jövô héten öttagú rézfúvós zenekar lép fel az „ír kocsmában".

Póka János András

A betlehemi láng Kolozsvárott

(2. old.)

December 18-án, pénteken ünnepélyesen fogadják Kolozsvárott a betlehemi lángot. Ezt elsônek a II. világháború után az osztrák cserkészek hozták el repülôgéppel Betlehembôl, és tôlük Európa minden irányába vitték, váltók útján. A barátságot, szeretetet, a népek közötti megértést hirdeti. Ma már nemcsak Európában, hanem a többi földrészre is eljut a láng, fénye beragyogja a földkeregséget. Cserkészcsapatok adják tovább egymásnak, nemzetiségre, felekezetre való különbség nélkül.

Kolozsvárra 1996-ban érkezett el elôször a láng, akkor a Szent Mihály-templomban fogadták ünnepélyesen a helyi cserkészek. A kialakult hagyománynak megfelelôen minden esztendô végén más és más felekezet temploma szolgál az ünnepség színhelyéül. 1997-ben a Farkas utcai református, 1998-ban pedig a Kossuth Lajos utcai lutheránus templomba érkezett a láng. Az idén a Kossuth Lajos utcai unitárius templomban lesz ünnepélyes fogadtatása, december 18-án, szombaton délután 5 órakor, valamennyi helyi cserkészcsapat jelenlétében. Akik otthonukba is akarják juttatni a szent lángot, a késôbb a Szent Mihály-templomban tovább égô gyertyáról naponta reggel 6 és este 7 óra között vihetik haza.

Itt a vége, fuss el véle...

(2. old.)

Kedves olvasók, kedves hallgatók, még mielôtt végleg „elfutna" az év, jöjjenek el a Fuss el vélünk, ’99! jeligéjű koncertünkre. Arcangelo Corelli hegedű-zongora szonátája és Karl Ditters von Dittersdorf É-dúr nagybôgôversenye, Bartók Béla magyar parasztdalai és Bárdos Lajos egyetlen vonósnégyese, Scott Joplin ragtime-ritmusai csupán ízelítôt jelentenek majd olyan alkotásokból, amelyek akár keletkezésük, akár szerzôik születésének, illetve halálának évfordulója révén az elmúlt századvégekhez, azaz „99-esekhez kapcsolódnak. Hans Peter Türk múlt idôk táncritmusait, hangulatait újraértelmezô (in stille antico) szvitje, valamint Lászlóffy Zsolt Sosztakovics-ihletésű Concerto Angelico című műve, amelyben két gordonka koncertál „angyali-módon a zongorával, már a most búcsúzó „99"-est képviselik. S mivel zajos századvégünk a rockritmusoké is, a még egészen „fiatal" Voices of Sillence együttes egyik új dalát is meghallgathatjuk.

Művészvendégeink: a Transsylvania Barokk Együttes (Nagy István, Majó Zoltán, Erich Türk, Ciprian Câmpean), a Voices of Silence (Varga András, Vincze Szabolcs, Esztergár Zoltán, Gindele Gábor, Ercsey Ferenc), Buzás Pál, Lászlóffy Réka, Ortenszky Gyula, Szabó Attila, György Róbert, György Levente elôadóművészek, valamint Kósza Ágnes, Kolumbán Lilla, Mihaela Miron, Mihai Marica, Csép Anna, Fodor Georgiana Mihaela (S. Toduta Zenelíceum), ifj. Majó Zoltán (Apáczai Líceum) és Guttman Csenge (Báthory Líceum) tanulói — valamennyien önzetlenül, csakis a muzsikális öröméért működnek közre zenés századbúcsúztatónkban.

Hamarosan „itt a vége", úgyhogy „fussunk együtt véle" — vasárnap, december 19-én, 17 órától a Donát út 160. szám alatt, a Kolozsvári Rádió hangversenytermében. Ide várják Önöket az elôadás házigazdái:

Benkô Judit és Németh Attila

Ariadné Naxos szigetén
Bemutató az Állami Magyar Operában

(2. old.)

Jelentős zenei eseményről számolhatunk be: Kolozsvár megnyitotta kapuit a Wagner utáni legnagyobb és legtermékenyebb német operaszerző Richard Strauss előtt. Az Állami Magyar Opera bemutatta Ariadné Naxos szigetén című operáját, mely inkább Ariadné Naxosban címen ismert (német címe: Ariadne auf Naxos). R. Strauss operáinak előadása rendkívül nehéz feladat, ezért hiányzik sok operaház műsorából.

Tekintsünk kicsit vissza a R. Strauss-operák romániai előadásaira: sok évtizeddel ezelőtt a bukaresti opera bemutatta a Salome címszerepében Franka Somigli New Yorki szopránnal, vígoperája, A rózsalovag szintén Bukarestben került színre, méghozzá George Georgescu vezényletével (aki életében mindössze háromszor rándult át az operaműfajra a szimfonikus zenétől), valamint az utóbbi években az Ariadné Naxosban is színre került a fővárosban, vegyes kritikákat kapott, és (tudtommal) be is fejeztük R. Strauss operáinak romániai pályafutását. Számos operája, mint az Elektra, Az árny nélküli asszony, Egyiptomi Heléna vagy az Intermezzo ismeretlen közönségünk előtt. Ezért is jelentős az első R. Strauss opera a kolozsvári színpadon!

Az Ariadné Naxosban szövegét, akárcsak legtöbb operájának, Hugo von Hoffmannstahl írta, bemutatója mai formájában 1916-ban Bécsben volt.

Az előjáték bécsi nagyúri palotájában egy fiatal zeneszerző operájának az Ariadné Naxos szigeténnek bemutatására készülnek, ám a házigazda, vendégei szórakoztatására, komédiástársulatot is leszerződtet. Azt is előírja, hogy a két ellentétes produkció egyszerre kerüljön előadásra.

A második felvonás, az opera, színház a színházban, egy commedia dell’arte, amelyben magát az előadást látjuk, ahol Ariadné szomorúságának története keveredik Zerbinetta, Harlekin és bohóctársaik komédiájával.

Turánitz J. Lajos ízlésesen összeállított műsorfüzetében nagyon helyesen jegyzi meg Batta András az Átváltozások operája című cikkében felvetődik, hogy az operaműfaj paródiája-e az Ariadne? R. Strauss és Puccini ugyanis a háromszáz éven át legelőkelőbb műfaj epilogusát komponálták. Továbbá az is igaz, hogy a XI.–XII. században a két műfajt, az opera buffat és az opera seriat gyakran együtt adták elő, előbbit gyakran az opera seria szünetében.

Az már Hoffmannstahl ötlete, hogy a két műfaj egyfajta keverékét alkotta meg, tudva azt, hogy R. Strauss az a zeneszerző, aki képes ennek az abszúrd ötletnek a megvalósítására.

Strauss az Ariadnéban megszokott nagyzenekari együttesénél jóval kisebbet használ, ám ötletes, hol érzelmes, hol sugárzó vidámságot kifejező zenéjén nem érezzük a kisebb létszámot. Ez az opera ritkán hallható, éterien finom hangzásokat követel meg énekeseltől, zenekartól egyaránt.

Bár rövid idő alatt készült el az előadás, de minden szempontból művészi.

Az előjáték szereplői, Bancsov Károly meggyőző zenetanárja, a zeneszerzőt éneklő Székely Zsejke, bár szerepe drámaibb alkatot igényel, tiszta intonálással, szépen csengő magas hangokkal, átélt játékkal oldja meg. Az énekesek mind jól megállják helyüket. Molnár János táncmesterét könnyedebbnek, játékosabbnak képzeljük. Az udvarmester prózai szerepében meggyőző Szeibert István, szövegmondása jól érthető, ami fontos tényezője a cselekménynek.

A II. felvonás, az Ariadné előadásának csúcspontja, az operairodalom egyik legvirtuózabban megírt koloratúráriája, Zerbinetta szerepében Pánti Anna m.v. briliánsan oldotta meg feladatát, könnyedén győzve a legmagasabb regisztert is. Átütő sikere megérdemelt. Három kisebb, de kényes szerep: Nayad, Dryad, Echo, Antal Mária, Molnár Mária, Pataki Enikő tiszta intonálását dicséri, de jó a bohócok együttese is Mányoki László, Böröcz László, Szilágyi János és Derecskei Zsolt tisztán éneklik együtteseiket és jóízűen komédiáznak.

A címszerepben B. Konrád Erzsébetnek sikerült magas színvonalon megoldania szerepét, hangszine tartalmas, nagyon szép pianomegoldásokat hallottunk, érezni, hogy komoly gonddal készítette el szólamát.

A tenor — Bacchus — szerepe bár inkább az opera befejező duettjére korlátozódik, rendkívül nehéz szólam, amit Kiss B. Attila nagy formátumúan valósít meg.

Az előadás rendezője az a Selmeczi György (Budapest), akit karmester, zeneszerző és zongoraművészként jól ismerünk. Sokoldalú zenei tehetség, aki rendezőként is kiválót alkotott. Színes, ötletes előadás, a jól kidolgozott mozgások a zenéből indulnak ki. Totális színház, amelyben a páholyok, a nézőtér is része a színpadnak. A rendező munkatársa: Gy. Tatár Éva.

Az Ariadné nehéz karmesteri feladatának megvalósítás Hary Bélát dicséri. Bizonyára nehéz volt ilyen rövid idő alatt színvonalasan betanítani és kidolgozni a Strauss-operát. Ehhez ilyen nagy tudású karmester szükséges és persze az ÁMO jól felkészült zenekara.

Ötletes a színpadi látvány, Selmeczi Gy. m. v., Varga Éva m. v., Jovián György m. v. és Debreczeni Ildikó m. v. munkája. Túltesz nagy hírű operaházak általam látott előadásain.

Bár kétkedve vártuk, elmondhatjuk: Richard Strauss első kolozsvári operaelőadása csatát nyert!

Morvay István

VÉLEMÉNY

Tíz éve történt
Kinek jutna eszébe ma a forradalomról a gyôzelem?
Tôkés László szerint nem történt gyökeres változás az elmúlt évtizedben

(3. old.)

— Milyen érzés volt tíz évvel a forradalom után visszatérni Temesvárra? Hogyan tekint vissza az egy évtizeddel ezelôtti eseményekre?

— Nem ünnepelni jöttünk Temesvárra, hanem tovább folytatni azt, ami tíz évvel ezelôtt elkezdôdött. Azt is mondhatnánk, minden évforduló egy-egy állomása a folytatódó forradalomnak. Nem egyediségükben kell nézni a tíz évvel ezelôtti eseményeket, hanem folytonosságukban. Őszintén bevallom: nincs kedvem ünnepelni, hiszen az egész román társadalom és benne a magyarság olyan szomorúan, rezignáltan gondol vissza az eseményekre. Kinek jutna eszébe a forradalomról a gyôzelem mint természetes képzettársítás? Sajnos, inkább azt tudjuk számba venni, mennyi mindent hittünk, reméltünk, vágytunk, és mindezekbôl milyen kevés valósult meg.

— Ön szerint tehát, az elmúlt tíz évben nem történt meg az a változás, amelyre mindannyian számítottunk, és amelyhez oly sok reményt fűztünk?

— A demokráciának kulcskérdése kell hogy legyen a kisebbségi kérdés. Különösképpen egy olyan társadalomban, ahol ilyen nagy súlya van a kisebbségeknek. Márpedig nagyon felemás mindaz, amit tíz év után nemzetiségi vonatkozásban elkönyvelhetünk. Általában elmondhatjuk, hogy a magyarságot sújtó pusztulási, illetve pusztító folyamatok nem enyhültek. Ezen a téren nem javult a helyzet. Gondoljunk a folytatódó asszimilációs törekvésekre, a kivándorlásra, a magyarság társadalmi térvesztésére. Az iparban, a mezôgazdaságban, az életbe vágó fontossággal bíró társadalmi területeken igazából nem történt gyökeres változás. Ha megkérdeznénk a magyarokat, hogy most élnek jobban, vagy pedig Ceausescu idejében, meglehetôsen zavarba jönnének a megkérdezettek. Annak is tudatában vagyok, hogy gazdasági téren ez többé-kevésbé a románokra is vonatkozik. Azonban mind az életminôség, mind a kisebbségi sajátosságok terén csak vigasznak tekinthetô az, hogy például tanügyi, kulturális vagy egyházi téren szabadabbak vagyunk. Legalább annyit veszítettünk a vámon, mint amennyit nyertünk a réven. Nem érzem tehát azt, hogy most jobban menne a sora a magyarságnak, mindamellett, hogy kisebb eredményeket fellistázhatnánk, mint például a szólásszabadságot, amely maga is rendkívül viszonylagos. Olyan pszeudódemokráciában élünk, ahol azt mondják, beszéljetek Trianonról, beszéljetek az asszimilációról, de Trianon következményei akkor is tovább tartanak, az asszimilációt akkor is tovább visszük, hogyha szabadon ugyan beszélünk róla. Legfejebb távlatilag kamatozhat ez a szólásszabadság, de csakis jó politikai vonalvezetés mellett, ami viszont a jelen pillanatban hiányzik a magyarság részérôl.

— Minek tulajdonítható, hogy nem történt meg ez az elôrelépés? Ön szerint kit, kiket terhel a felelôsség ezért a helyzetért?

— Természetesen a felelôsség elsôsorban a többségi politikát terheli. Ugyanis már csak számarányunknál fogva sem gyakorolhatunk kellô befolyást a romániai társadalmi politikai helyzet alakulására. A felelôsséget másrészt el lehet osztani egyfelôl a visszakapaszkodó kommunistákra, nómenklatúrára, valamint a román demokratikus erôkre. Az adminisztráció nagymértékben a régi, a párt, a titkosrendôrség, a katonaság és az alapvetô intézmények nem alakultak át, nem tisztultak meg személyi állományukban. Gyökeres változás nem történt. A nacionalizmus, a nacionálkommunizmus tíz éve dühöng. A román demokratikus erôk nagyon gyengék, zsengék, valamint következetlenek voltak. Egyedi kivételektôl eltekintve nem tudták végigvinni azt, amit maguknak célul tűztek ki. Megalkudtak, sôt, paktumot kötöttek a múlt rendszer erôivel. Nem tudták megvalósítani célkitűzéseiket. Most pedig, amikor már újból lejárófélben van egy kormányzati ciklus, az ellenzékben lévô nacionálkommunisták minden rossznak az ódiumát éppen a román demokratákra vetik. Sajnos, ennek az ódiumnak mi is részesei vagyunk, hiszen kormányzati tényezôként mindent, amit a kormánynak, a román demokratáknak felrónak, az a mi fejünkre is hull. Ezáltal egyfajta cinkosság árnyéka vetül reánk.

— Mit kellene tenni a továbbiakban?

— Nekünk az autonómia elvét kell követnünk, öntörvényű, érdekvédelmi jellegű, önépítkezô politikát kellene folytatnunk. Az autonomista politikának vagyok a híve. Ez teljes mértékben megfelel az RMDSZ programjának, eredeti célkitűzéseinknek, az 1992-ben elfogadott kolozsvári nyilatkozatnak. 1989 évfordulójának az összefüggéseiben pedig azt mondanám, hogy az RMDSZ-nek nem szabad elkövetnie azokat a hibákat, amelyeket a román demokratikus erôk elkövetnek. Ennyivel lehetnénk többek és jobbak. Számunkra létkérdés, hogy 1989 szellemiségét, a teljes emancipáció, a megalkuvás nélküli jogegyenlôség és érdekképviselet elveit folytassuk. Nos, lehet, a románságnak nem létfontosságú, hogy a Demokrata Párt hogyan politizál, hiszen van több tíz valamirevaló pártjuk. A magyarság számára viszont akár fatális is lehet, hogyha egyetlen érdekképviseleti szervezete átalakul monolitikus típusú párttá, és a magyarság ügye teljes mértékben ki van szolgáltatva ennek az egyetlen egyedi szervezetnek. Azt sem mondhatja a magyarság, hogy emiatt aztán más pártra voksol, mert Romániában még nem jutottunk el oda, hogy például demokratikus román pártra szavazhassunk.

— Magányos harcos volt 1989-ben?

— Az idei megemlékezésen két fontos elvi kérdés tisztázására került sor. Az egyik, hogy magányos harcos voltam-e, vagy sem. Úgy ivódott be a köztudatba, hogy akadt egy ember, aki megtörte a hallgatás falát. Ez csak részben igaz, hiszen temesvári sikerünk titka éppen a szoros közösségi összefogás mindenekelôtt a gyülekezettel, illetve családunk húsz-harminc tagjának szinte szövetségi szinten álló összetartása. Az egész család, gyülekezet vívta ezt a harcot. Ezenkívül baráti köröm nagyon fontos szerepet játszott emberi, egyházi és ellenzéki szálakon. Ennek szálai átnyúlnak Magyarországra, Kanadába. Gyülekezeti szinten százával voltak, akik ebben a küzdelemben közvetlenül kivették a részüket. Ugyanakkor ott voltak más vallású barátaink, beleértve román barátainkat is. Tehát nagyon komoly szövetkezésrôl volt szó, amely spontánul indult, majd összekovácsolódó hálózattá alakult. Csakis ez teremthette meg mindenekelôtt a nyilvánosságot, amely nélkül nem mehettünk volna semmire. Másfelôl ez adta azt az erkölcsi biztonságot, hogy nem vagyok egyedül. A másik tisztázott kérdés a „szikraelméletre" vonatkozik. A kifejezés azt a képzetet társítja, mintha ez a „szikra" véletlenszerű lett volna, és kipattanhatott volna például akár egy hússorban is, mint ahogy különben azt egy román politikus meg is fogalmazta. Ez pedig nem felel meg a valóságnak.

Papp Annamária

Egyedül

(3. old.)

Nem jó az embernek egyedül lenni — hangzik a bibliai üzenet az idő fölött, s ma is érvényes, mint sok más nagy igazság a Szentírásból. Tapasztalom szerint az asszonyok legtöbb esetben túlélik férjüket, s az én utcámban nemrég hét-nyolc özvegy is volt, közöttük olyan, aki már húsz esztendeje eltemette a férjét. Ennek több oka is lehet. Az egyik az, hogy a régi nők nem dohányoztak, alkoholt alig-alig fogyasztottak, de ami ennél is fontosabb: a szülés, szoptatás, az örökös készenlét a küzdelemre a család megvédéséért, fönnmaradásáért a férfinál szívósabbá tette őket, fizikai és biológiai értelemben egyaránt. Még az oroszlánoknál is a nőstény az, amely elsőként veti rá magát a prédára, hogy kölykei aztán bőségesen lakmározhassanak, s egészségesen fejlődhessenek. Ezt a természettudományos felvételek naponta bizonyítják.

Másrészt a nő, ha elveszíti is a férjét, megáll a talpán, el tudja gondozni magát, a férfi sok esetben megroggyan, ha élettársát eltemette; tanácstalan és gyámoltalan lesz, s nem ritka az az eset, amikor néhány éven belül követi élettársát a halálba. Erre több példát is fel tudnék hozni, de csak kettőt említek. Ilyés Sándor bácsi, a kerekdombi bádogosmester, aki gyakran megfordult a házunkban, a csapás után nem tudott nyugodni sem nappal, sem éjjel. Végül elutazott Kocsárdra, a rokonaihoz, hogy felejtsen, hogy ne legyen egyedül; de hamarosan visszatért, és tovább szenvedett, mert ahogy a görög bölcs mondja, a beteget hiába viszik körbe a világon, akár aranyágyon is, mert vele viszik a betegségét...

Egy másik magára maradt emberrel az ideggyógyászaton találkoztam. Arról ismertem fel lelki betegségét, hogy sosem találtam a szobájában, mert körbejárt a kórtermekben, s ha üres ágyat talált, minden kérdezés nélkül befeküdt oda, amíg ki nem tessékelte a többi beteg. No de ne vegyük mindjárt a szomorú, tragikus eseteket, inkább beszéljünk azokról, akik a régi kifejezés szerint nyugalomba vonultak. Van, aki még csak néhány hónapja nyugdíjas, de már észreveszem ezt a járásán, a mozdulatain, a beszédén; a farán megapadt a nadrág, egy kis trottyot kapott, és az agy, a láb, a kéz, amely eddig alkotó ritmusra dolgozott össze, most, mintha önállósulni készülne, egyre nehezebben hangolódik társai mozgásához. Áll a nyugdíjas az utcasarkon, mint a sors keresztútján, és tűnődik az életén, mert miként egyszer születik és hal meg az ember, ugyanúgy csak egyszer nyugdíjazzák. Némelyikük eleinte nem is tudja, mihez kezdjen.

De csak az első hetek okoznak efféle gondokat. Utána már bevásárlószatyorral látjuk a nyugdíjast, amint cipekedik az utcán, a zavar tétova, védekező mosolyával, máskor gyerekkocsit tol, ugyancsak váltakozó érzések között. Hiszen eddig el volt telve egyéni munkája fontosságával, esetleg emberek tucatjait irányította, és mit sem tudott a bevásárlás kínjáról, a drága piacról, a főzésről, csecsemőgondozásról, amelyet eddig női foglalkozásnak tartott. Most mindezek fontosságán és újszerűségén elálmélkodik. Azonban csodálkozhatik egyebeken is. Eddig felerészben el volt zárva előle a családi élet teljes képe, a nyugdíjaztatás után viszont mindent megvizsgálhat, mérlegelhet, de a tapasztalat szerint a túl közeli vizsgálódás nem mindig tesz jót, és kölcsönös fájdalmat okozhat, amelyet csak az unokák iránti szeretet enyhíthet...

A nyugdíjasnak tehát nemcsak az életmódja más, nemcsak abban különbözik a többi embertől, hogy neki többé nem szól a gyári duda vagy az ébresztőóra: nyugdíjasnak lenni új lelkiállapotot jelent, s hogy milyen a „nyugalmazottnak" a közérzete, néha azon is múlik, hogy a munkaadó gyárral vagy intézménnyel pusztán a munkaviszonya szűnt meg vagy a lelki viszony is. A napokban megható jelenetnek voltam a tanúja. Nyugdíjazott munkatársát búcsúztatta egy kisebb közösség. A hivatalos ügyintézés már egy éve folyt, s látszólag mindenki megszokott köznapi eseményként tekintett a dolog elé, de amikor elérkezett a pillanat, mégis valamennyi kolléga megindultan vette tudomásul, hogy barátjuk és eddigi munkatársuk, aki ott ül most sötét ruhában, frissen borotválkozva, boldogan és mégis szorongón: az az ember, aki annyi idôn át részt vállalt az életükbôl, örömükből és gyászukból is, most valóban kilép közülük. S talán mert nem akarták, hogy végképp eltűnjön a tekintetük elôl, jelképes kulcsot készítettek számára a lakatosműhelyben, s miközben odanyújtották neki, egy kolléga így szólt a közösség nevében:

— Drága barátunk! Mivel évtizedeken át te érkeztél elsônek a munkahelyre, és te távoztál utolsóként, szeretnôk, ha ezután is szabad bejárásod lenne hozzánk!

Hát ezért a néhány búcsúztató szóért írtam le a fenti sorokat. No meg azért is, mert szeretném, ha ez a jelképes kulcs minden nyugdíjas zsebében ott lehetne, hogy legalább képzeletben szabad bejárása legyen abba a második otthonba, ahol életének több mint felét eltöltötte...

Bálint Tibor

Citius, altius, fortius

(3. old.)

„Sport, az élet éltetô vize! Követe vagy a régen letűnt napoknak!" — írta az újkori olimpiák megteremtôje, Pierre de Coubertin báró. A sport egyidôs az emberiséggel. A hatalmas állatokra vadászó ôsember tevékenységét — amellett, hogy az élelemszerzés volt fô célja — nyugodtan nevezhetjük sportnak is.

A régi idôk emberei szobrászati alkotásokban örökítették meg az akkori sportok hôseit. Homérosz, Pindarosz, Seneca, Plinius, Hérodotosz írtak koruk sporteseményeirôl. Az Iliászban és az Odüsszeiában sportversenyekrôl olvashatunk. Spártában tudatosan irányított állami nevelés volt, hogy a fiúgyermeket szigorú katonai fegyelemre szoktassák. Ez is a sport egyik formája volt. Az ókori olimpiai játékokat Athéntôl 55 km-re, Olümpiában rendezték. A játékok alkalmával a „fegyverek hallgattak", szünetelt a testvérharc.

Ebben a szellemben indította útjára az újkori olimpiákat a francia báró. Talán jelképesen is, 1896-ban Athén volt a házigazdája az elsô olimpiának. Azóta csupán háromszor maradtak el a játékok. A gyönyörű gondolat, miszerint „a fegyverek hallgatnak", sajnos, idôvel érvényét vesztette. 1916-ban az elsô, 1940 és 1944-ben a második világégés miatt maradtak el a játékok.

A NOB-nak (Nemzetközi Olimpiai Bizottság) jelvénye fehér zászló, melynek öt színes karikája az öt világrészt jelképezi.

Mindezeket azért bocsátottam elôre, mert 2000 nem csak a világvégét hirdetôk, a nagy összeomlást prédikálók éve. 2000 az évezred utolsó olimpiai játékainak éve is. A „citius, altius, fortius" éve. Olyan év, amelynek fogadására egy-egy sportoló néha egy életen keresztül készülôdik. Amikor álmok valósulnak meg vagy omlanak össze. Mert a sport „olyan évezredes vívmány, mint az irodalom és a művészetek!" (René Macheu).

Az olimpiai játékok egyik alapgondolata volt a testvériség, a sportszerűség és (egyik alaptétele) az amatőrizmus. Pontosan az utóbbi hiányzik manapság pénzfaló világunkban. A sportolókat hihetetlen összegekkel fizetik. A sportszerűség sem éppenséggel jellemzôje a mai társadalmaknak. Egyre több sportoló fogyaszt ajzószereket. Egyre több orvos foglalkozik ajzószerek elôállításával, amelyeket — egyelôre — a készülékek nem tudnak kimutatni. De örvendjünk annak, hogy vannak még emberek, akik egy életet áldoznak az olimpia tüzének továbbvitelére.

Pindarosz írta egy ókori olimpiai játék alkalmából: Aki gyôz, amíg él csak, mézédes nyugalom derűjét nyerte bajnoki bérül.

Kívánjuk a világ összes sportolóinak, hogy a sydneyi olimpián, de az utána következôkön is, ezt a derűt minél többen elnyerjék.

Életünk az évek, évtizedek elteltével egyre bonyolultabbá válik. Az a kívánság, hogy az ember derűt kíván látni környezetében, természetünkbôl fakadó reménység. A citius, altius, fortius örökérvényű bármelyik korban. Talán ez a gondolat mentheti meg a jövô század, századok embereit is az enyészettôl. Mert az olimpia szelleme jelenti az igazi demokráciát.

Olümposz hegyérôl, talán ma is, istenek ôrködnek, hogy a citius, altius, fortius mindig segítse az emberiséget a jobbá, erôsebbé válás útján.

Nánó Csaba

KÖRKÉP

Privatizálták a Sinteromot

(5. old.)

A buzăui Contactoare társaság vásárolta meg a kolozsvári Sinterom vállalat részvényeinek 50,9%-át. A Sinterom eladásáról szóló szerzôdést hétfôn írták alá a bukaresti Állami Vagyonalapnál. A részvénycsomag értéke közel 8 milliárd lejt tett ki. Dorel Rotis, a Sinterom igazgatója elmondta, hogy a buzăui vállalat 1,7 millió dolláros beruházást szándékszik eszközölni.

A szerzôdés a Sinterom közgyűlése által novemberben elfogadott átszervezési tervezetet is tartalmazza. Ennek értelmében a közeljövôben 120 alkalmazottat bocsátanak el. Rotis azt is hozzátette, hogy az adás-vételi szerzôdés értelmében a buzăui vállalat a következô tíz évben nem változtathatja meg a vállalat tevékenységi területét.

Rotis hozzáfűzte, hogy a Contactoare társaság egyike a vállalat régi klienseinek, számára a Sinterom ezüstdrótötvözeteket szállított. A megvásárolt részvények árát a buz¦ui vállalat a szerzôdést követô 90 napon belül kell hogy kifizesse. A bukaresti Állami Vagyonalap már júniusban meghirdette a Sinterom részvényei 50,9%-ának eladását. Egy részvény árát 136 ezer lejben állapították meg, így a teljes részvénycsomag ára meghaladta a 78,2 milliárd lejt. A Sinterom gyújtógyertyákat, porkohászati alkatrészeket, illetve wolfram- és molibdéndrótokat állít elô. A Sinterom 28 milliárd lej alaptôkével rendelkezik, és 1020 alkalmazottat foglalkoztat.

Az év elsô nyolc hónapjában a vállalat 300 millió lejes nyereséget termelt, de tartozásai még mindig meghaladják a 20 milliárd lejt.

GAZDASÁG

Segíts magadon!

(6. old.)

December 7–11 között a Versenytanács nemzetközi szemináriumot szervezett a Buzău melletti Poiana Pinului üdülôtelepen, amelyen Bulgáriából, Moldova Köztársaságból, az Orosz Föderációból, az Amerikai Egyesült Államokból és természetesen romániai gazdasági szakértôk, jogászok vitatták meg a versenytörvényt és versenyjogot mint az átmenet egyik fontos tényezôjét, a reformfolyamat felgyorsítása és sikeres kivitelezése érdekében.

A gazdasági hatékonyságot és társadalmi felemelkedést szolgáló piaci verseny közérdek, minden piacgazdaságban. Az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállakozások ellenôrzése és jogi szabályozásának kidolgozása segíti az európai integrációt és e törvény hatálya kiterjed a gazdaság egészére és védi a fogyasztót.

A tisztességtelen verseny tilalma, a gazdasági versenyt korlátozó megállapodások, a gazdasági erôfölénnyel való visszaélés tiltása a versenyfelügyelet hatékonyságának javítása, és a vállalkozások összefonódásának állami ellenôrzése volt a megbeszélés elsôdleges feladata.

Bulgáriában, Moldovában, az Orosz Föderációban, de Romániában is a magántulajdonon alapuló gazdaság nincs még túlsúlyban, az eddigi átalakulás, a szocialista rendszer termelési-piaci viszonyainak felbomlása, leépülése miatt gyengült a koordinációs mechanizmus. A recesszió nem volt elkerülhetô és a foglalkoztatottak száma milliókkal csökkent, a szocialista iparosítás eredményei füstbe mentek, s a GDP 1989-hez viszonyítva több mint 40–45%-ot csökkent, miközben a feketegazdaság részaránya nôtt.

A kompetitív környezet megvalósítása, a tisztességtelen verseny tilalma és a gazdasági erôfölénnyel való visszaélés, olyan terület, amely nap mint nap befolyásolja az életszínvonalat, az emberi közérzetet. A gazdaság jelenlegi helyzetét elemezve a szimpózium megállapította:

1. A megtermelt nemzeti jövedelem kisebb, mint a rendszerváltás elôtt volt, a költségvetési hiány nôtt, az export csökkent, és a gazdagok és szegények közötti különbség nagyobb mint a fejlett tôkés országokban.

Kelet-Európa országai nem csak gazdasági okokból képtelenek felzárkózni, civilizációjuk sem teszi még alkalmassá ôket. Moldova példája, ahol a kommunista restauráció napirenden van, figyelmeztetô. A civilizáció évezredek alatt alakult ki, és a nagy változásokhoz idô, új intézmények és politikai akarat szükséges. A pravoszláv civilizáció másképp közelíti meg a demokrácia és piacgazdaság fogalmát, és rövid távon képtelen a sok száz éves hagyományait megváltoztatni.

2. A formálódó piacgazdaságokban kardinális kérdés, hogy a versenyszabályozás tartalmazzon-e pozitív diszkriminációt a magántulajdonon alapuló vállalkozások gyors elterjedése érdekében. A vélemények megoszlanak, a törvényben szerepel a versenysemlegesség fogalma, de Romániában, Moldovában és az Orosz Föderációban az állami tulajdon továbbra is a pozitív diszkriminációt élvezi. Nem működik a csôdtörvény, nem számolják fel a veszteséges állami üzemeket, nem fizetik a járulékokat, hitelhez jut, csôdbe kergeti a bankokat, és az állam elnézi és megtűri a korrupt menedzsereket, bankelnököket. A magántulajdon térhódítása új jogrend kiépítését követeli meg a megfelelô intézményekkel együtt. A kormányzati politikának tartalmaznia kellene a pozitív diszkriminációt legalább az induláskor, és pár évig adó- és járulékkedvezményt biztosítani.

3. A külföldi befektetôk becsalogatása s a külföldi finanszírozás általában elképzelhetetlen jelentôs adókedvezmények nélkül. Romániában 1999-ben 145 millió USD aktív tôke áramlott, ez 15%-a az Iliescu korszak legjobb évének, 1994-nek, amikor 945 millió dollár érkezett Romániába. A következtetés egyszerű: fel kell gyorsítani a reformfolyamatot külföldi tôkével. A jelentôs adókedvezményeket nem ígérni, hanem adni kell, és meg kell gátolni a reálgazdaság leépülését. A jogbiztonság és versenyjog alkalmazása lényegbevágó. A vasutassztrájk lendületét megtörték, de ismerve a romániai valóságot, a fizetésemelések, indexálások, fizetésadó- csökkenés nyomán újból beindul az infláció. Az eddigi kezelés nem a versenyhelyzetet javította, nem a piacokat fejlesztette, hanem hibás tüneti terápia volt (fogyasztáscsökkenés, az import visszafogása s a költségvetés megnyirbálása).

4. A versenyhelyzetet ki kell terjeszteni piacra, a bankokra, az értéktôzsdére, biztosítási intézményekre. A verseny tisztaságát védelmezni kell, mert a verseny fenntartása és tisztasága közérdek. A bankrendszerben az állam monopolszerepe felmérhetetlen károkat okozott, és egyetlen esély a nyugati felzárkózás. A hitelezés jelenleg nem működik, a tôkepiacon nincs igazi verseny. Napirendre került az ellenôrzés megerôsítése, szigorítása, enélkül nem alakul ki versenyhelyzet a magánbankok és állami bankok között.

*

A buzăui tanulság az, hogy óriási a szakadék a vágyak és realitás között, és a jelenlegi gazdasági tények és eredmények egyelôre nem igazolják a politikai várakozásokat, az új állami intézmények kiépülése lassú és bizonytalan, és politikai indíttatásból gyakran változnak a törvények. A pozitív diszkrimináció a magánszektort kell érintse, támogassa és erôsítse, nem az államit, amely halódik. A jogsértéseket határozottan meg kell torolni, hogy a fogyasztók jogos igényei érvényesüljenek. Ellenkezô esetben a demokrácia szabályai szerint minden kormány csúfos bukásra van ítélve.

A külföldi versenyfelügyeleti szervekkel való kapcsolat és együttműködés hasznos, mert átalakuló világunkban arra kell felhívni a figyelmet: hogy nincs átvehetô biztos gazdaságpolitika.

A mikro- és makrogazdaságtan szakadása és a recesszió általános és így a mikrogazdaság spontán és racionális döntései még váratnak magukra, így elmarad az optimális gazdasági teljesítmény. Az állam nyílt és burkolt szubvenciója gátolja a magángazdaság térhódítását, a bankpiac fejlôdését és a tisztességes versenyhelyzet kialakulását.

A lényeg: segíts magadon, mert az Isten is csak akkor segít meg. Romániának erre meg van a törvénye, csak alkalmazni kellene (bátran)!

Neményi József Nándor

Tízezer és nyolcszázezer lej között mozog a karácsonyfa ára

(6. old.)

A piacon az ünnepek közeledtével egyre nagyobb karácsonyfakészletbôl lehet válogatni. A két méter körüli ezüstfenyôk 400 000–800 000 lej közötti áron kaphatók. Az ezüstfenyô valamivel kisebb példányai már 150 000—300 000 lejért is megvásárolhatók. A kisebb, tömött fácskákat általában 40 ezer lejért vesztegetik. A közel másfél méter magas, gyengébb minôségű fák ára 25 és 50 ezer lej között mozog, de fél méternél kisebb fát már tízezer lejért is lehet vásárolni. A fenyôágak ára — nagyság függvényében — 5–10 ezer lej között mozog. A fenyôfák ára nem csak méretük és minôségük szerint változik. A fenyôn található tobozhajtások szintén növelik a fa piaci árát.

Tamás Kinga

Drágult a benzin a Petromnál

(6. old.)

A Petrom Kolozs megyei kirendeltsége szerdától 100 lejjel emelte a benzin, 50 lejjel pedig a gázolaj árát. A cég benzinkútjainál ezentúl az ólommentes Super Plus benzin

10 400 lejbe, a Premium ólommentes benzin 10 300 lejbe, a Regular benzin 9 900 lejbe, a Normál Premium benzin pedig 9 200 lejbe kerül. A motorina literét 6 950 lejért adják.

A Petrom helyi kirendeltsége november 16-án emelte utoljára az üzemanyagok árát. Az akkori drágulás 8%-os volt. Mircea Corpadea Kolozs megyei Petrom-igazgató szerint az áremelést az euró árfolyamváltozása idézte elô.

Corpadea azt is megemlítette, hogy a jelenlegi áremelés mértéke jelentéktelen, és az ipari és szállítási kiadásokat sem fedezi. Kijelentése szerint az újabb drágítás nem lesz kihatással az üzemanyag-eladásokra, amelynek mértéke Kolozs megyében meghaladja a havi 3000 tonnát. Ugyanakkor Corpadea annak a lehetôségét sem zárta ki, hogy a Kolozs megyei Petrom-benzinkutaknál az év végéig a benzin és a gázolaj árát ismét növeljék.

Osztják a gázolajkuponokat
A Kolozs megyei termelôk a kuponokat késéssel fogják megkapni

(6. old.)

A Petrom Országos Társasághoz tartozó Peco 21 területi kirendeltsége már megkapta a mezôgazdasági termelôknek szánt gázolaj-kuponokat. Az Imprimeria Natională által kinyomtatott kuponokat a következô napokban osztják ki az arra jogosultaknak — jelentette ki Gabriel Năstase, a Petrom szóvivôje.

Năstase szerint Arges, Buzău, Giurgiu, Prahova, Hunyad, Fehér, Arad, Bákó, Bihar, Beszterce-Naszód, Botosani, Brassó, Brăila, Călărasi, Kovászna, Dolj, Galac, Gorj, Ialomita és Dâmbovita megye már szerdán megkapta a kuponokat, s azokat a következô napokban eljuttatják a tényleges kiosztásukkal megbízott megyei mezôgazdasági igazgatóságokhoz.

A mezôgazdasági tárca információi szerint a kuponok kiosztása nyolc megyében meg is kezdôdött.

Az Imprimeria Nationalănak ötmillió darab 50 ezer lejes és mintegy 900 ezer darab 100 ezer lejes kupont kell nyomtatnia. A legtöbb gázolaj-kuponra Dolj, Teleorman és Konstanca megye jogosult.

Valutaárfolyamok
(december 16., csütörtök)

(6. old.)

Az utcai pénzváltóknál a forint 70/72, a márka 9000/9200, a dollár pedig 17 800/18 000 lejbe került.

NAPIRENDEN

Újból hoppon maradtak a németek
Egyelôre nem lesz nagybani piac Kolozsváron

(8. old.)

A csütörtöki kolozsvári tanácsülésen heves vita alakult ki a nagybani piac elhelyezésérôl. Mint ismeretes, a polgármester javaslatára pár hónappal ezelôtt a városi tanács részvételével vegyescég alakult a nagybani piac megvalósítása érdekében. Elmondásuk szerint a német befektetôk eddig tizenkét lehetséges telket látogattak meg és elégedetlenségüket fejezték ki, hogy a tanács mindeddig nem döntött az ügyben. A városháza vezetôsége azt javasolta, hogy a Györgyfalvi negyedi lóversenypálya helyére építsék a nagybani piacot.

Az ülés elején a környezetvédô civil szervezetek képviselôi — Erdély Ökológiai Klub, Pro Ruralis Egyesület, Madarász Társaság — tiltakoztak a polgármesteri hivatal ajánlata ellen. A polgármester felháborodott a tiltakozáson: — Szerintem Önöket egyesek azért fizetik, hogy akadályozzák a külföldi befektetéseket Kolozsváron. Eddig semmilyen, a polgármesteri hivatal által kezdeményezett környezetvédelmi programban nem vettek részt. Miért épp most ébredtek fel? — kérdezte Gheorghe Funar. Iancu Victor Doru RTDP-s tanácsos kifejtette: egyes tanácsosok azért nem akarják a külföldi befektetéseket, mert Funar a polgármester. A névszerinti szavazás során a városatyák elvetették a nagybani piac felépítését.

Bucur ldikó RMDSZ-tanácsos lapuknak elmondta: a helyet nem jól választották meg. Nem volt elôtanulmány, amely több telket megvizsgált volna. — Az általános városrendezési tervben a telek zöldövezetként szerepel. Meg sem szavaztuk a városrendezési tervet, és máris megszegjük. Megértem a környezetvédôk tiltakozását, és nehezményezem, hogy a polgármester így viselkedett velük. Kevés a zöldövezet Kolozsváron, és a városháza azt javasolja, hogy a létezôket is számoljuk fel.

A Szabadságnak adott exkluzív nyilatkozatában Hans Peter Sauer, a BWM német cég képviselôje elmondta: sajnálja, hogy a tanács nem fogadta el, hogy a Györgyfalvi negyedi telekre építsék a piacot. — Másfél évvel ezelôtt nagyon biztatónak mutatkozott a dolog. A gazdákkal, a nagybani kereskedôkkel, cégekkel, illetve a városháza képviselôivel tárgyaltunk. Itt lenne az ideje dönteni ebben a kérdésben. Hogy a tanácson belüli érdekellentétek áldozatai lennénk? Nem tudom. Vannak különbözô frakciók, ez világos. Most járok elôször itt (eddig a cég romániai képviselôje vett részt a tanácsüléseken — K. O.), így nem ismerem a nagybani piac megvalósításának helyi történetét. Annyit tudok, hogy errôl a kérdésrôl korábban is heves viták folytak. Azt hiszem, hogy a tanácsosok nem tudják, mit akarnak. A német kormány 9 millió márkát adott volna a pénzügyminisztériumnak a befektetés megvalósítására.

Kiss Olivér

A technokrata miniszterelnök-opció a parasztpárt gyengeségére vall
Takács: luxus lenne most Isărescu „függetlenségét" firtatni

(8. old.)

A többi koalíciós párthoz hasonlóan az RMDSZ is egyetértett azzal, hogy Mugur Isărescu legyen Radu Vasile utódja. Takács Csaba ügyvezetô elnök a Szabadságnak elmondta: a technokrata miniszterelnök-opciót elsôsorban a parasztpárt gyengeségének lehet felfogni. Az RMDSZ szerencsésebbnek tartotta volna, ha a parasztpárt saját körébôl állított volna jelöltet. Ilyen javaslat egyetlenegy volt a KDNPP részérôl, mégpedig Radu Sârbu személyében, akit viszont a legvehemensebben épp a parasztpárti körökbôl kérdôjeleztek meg.

Takács elmondta: az RMDSZ számára most a kormányválságnak a minél hamarabbi lezárása jelent prioritást, és ha erre csak egy technokrata miniszterelnök-jelölt a megoldás, akkor a Szövetség ezt is elfogadhatónak tartja. — Természetesen azzal a kormánystruktúra-módosítással, hogy olyan miniszterelnök-helyettesi rangú államminiszterekbôl álló csapat működjék szorosan együtt a kormányfôvel, amelyben az RMDSZ is részt vesz — mondotta Takács.

A korábbi hírügynökségi jelentések szerint az említett államminiszteri tanács csak három személybôl állt volna, koalíciós partnerek ugyanis „kifelejtették" az RMDSZ-t. Takács elmondta, az RMDSZ elfogadhatatlannak ítélte meg ezt, és kérte a koalíciós partnereket, bírálják felül döntésüket. Kialakult végül egy kényszerű konszenzus arra vonatkozóan, hogy az RMDSZ részérôl is vegyen részt egy tárcával rendelkezô miniszter a tanácsban. Tekintettel arra, hogy Eckstein-Kovács Péter tárca nélküli miniszter, a jelölt egyértelműen Hajdú Gábor, az egészségügyi tárca vezetôje lehetett.

Az RMDSZ tudatában van annak, hogy Mugur Isărescut — jóllehet egyetlen pártnak sem tagja — túlzás függetlennek minôsíteni, hiszen közismert a Demokrata Párthoz való közelsége. Takács Csaba szerint azonban a koalíció jelen pillanatban nincs abban a helyzetben, hogy más szempontokat vegyen figyelembe, mint a krízis mielôbbi megoldását. Az idôtényezô igen fontos — hangsúlyozta az ügyvezetô elnök, —, hiszen jövôre helyhatósági és általános választásokra kerül sor, mielôbb meg kell találni a megoldásokat arra a gazdasági mélyrepülésre, amely Romániát jellemzi, és vissza kell csalogatni a különbözô nemzetközi pénzintézetek képviselôit az országba, akik egyelôre felfüggesztették a tárgyalásokat, arról nem is beszélve, hogy Romániának mielôbb meg kell erôsíteni pozícióját az EU-csatlakozást illetôen is.

— Tetszik, vagy nem, ezt az országot kormányozni kell, mégpedig minél hamarabb. A kormányprogramnak még számos olyan megvalósítandó és megvalósítható pontja van, amelyet nem szabad feláldozni a különbözô politikai csatározások oltárán. Ilyen szempontból az, sajnos, csak „fakszni", hogy Isărescu valamikor közel állt az RTDP-hez vagy a DP-hez. Amikor elvállalja a miniszterelnöki tisztséget, Isărescu az RDK— SZDU–RMDSZ közös kormányprogramjának a megvalósítását vállalja. Az RMDSZ is addig támogatja ôt, amíg ennek a programnak az elkötelezettje — hangsúlyozta Takács Csaba.

Sz. K.

Kisebbségek napja a parlamentben
Vannak még megoldásra váró problémák

(8. old.)

Csütörtökön a kisebbségek napjának szenteltek összejövetelt a parlament palotájában. A rendezvényen részt vevô Markó Béla kijelentette: hazánk az elmúlt három évben jelentôs lépéseket tett a kisebbségek egyes problémáinak megoldásáért. Véleménye szerint a reális feladatkörrel felruházott kisebbségi ügyosztály létrehozatala egyértelműen tükrözi a kisebbségek iránti törôdést Romániában.

Hozzáfűzte azonban, vannak még megoldásra váró problémák a törvénykezes téren. Konkrétan az oktatási törvényre utalt. Véleménye szerint a törvényes keretet bôvíteni kellene.

El kellene kerülni az elôrehozott választásokat
Markó szerint a koalíció elôtt fontos teendôk állnak

(8. old.)

A Radu Vasile volt kormányfôt támogató csoport esetleges kiválása a parasztpártból az egész koalíció létét veszélybe sodorhatja. Nincsenek olyan sokan ebben a csoportosulásban, de vannak annyian, hogy a koalíciós többséget veszélyeztessék — jelentette ki kérdésünkre Markó Béla. Az RMDSZ elnöke abban reménykedik, hogy Vasiléék nem jutnak erre a következtetésre. Egyébként is a közvélemény a kiválást, a szakítást keményen szankcionálja. Egy ilyen lépés egyesek számára politikai öngyilkosságot jelentene — mutatott rá.

Markó elismerte, hogy a jelenlegi körülmények között jelentôs politikai csoportosulásoknak lehetôségük van arra, hogy az elôrehozott választásokat kikényszerítsék, ám az RMDSZ ezt nem tartja kívánatosnak.

— Emlékeztetni szeretnék mindenkit arra, hogy a koalíció elôtt még néhány nagyon fontos teendô áll. A restitúciót nem fejeztük be, hiszen nem fogadták még el az ingatlanok visszaadásáról szóló törvényt, a rendkívül fontos helyi közigazgatási törvény félig elfogadott állapotban van a parlamentben. A koalíciós kormánynak továbbá mielôbb meg kellene kezdenie a nemrég elfogadott földtörvény alkalmazását, és abban jelentôsen elôre kellene haladnia. Ha elôrehozott választásokra sor kerülne, ezek a kérdések megoldatlanok maradnának, vagy pedig megoldásuk veszélybe kerülne. Tehát a felelôs politikusoknak nagyon meg kell fontolniuk az elôrehozott választások kikényszerítését. De ha ez megtörténne, állunk elébe — mondta.

Markó cáfolta, hogy a Vasile menesztésének parlamenti megerôsítése napirenden volna. Az RMDSZ elnöke szerint nyilatkozatai értelmében Radu Vasile gyakorlatilag már elfogadta a kialakult helyzetet. Tehát kijelentette, hogy nem óvja meg az Alkotmánybíróságon az államfô döntését. Ez Markó értelmezésében azt jelelnti, hogy menesztését tudomásul vette, és elfogadta.

T. Sz. Z.

Határok nélkül?
Budapesti vitaest a területi revízió kérdésérôl

(8. old.)

Nem véletlen, hogy a rendszerváltás óta hivatalba lépô három kormány egyike sem vetette fel egy esetleges határmódosítás kérdését, hiszen pontosan tudták és tudják, hogy annak semmilyen realitása nincs — errôl Szent-Iványi István (SZDSZ), a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke beszélt szerda este Budapesten.

A Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorának A területi revízió, illetve az autonómia esélye című vitaestjén a politikus hangsúlyozta: egy ilyen felvetés csak a visszájára tud elsülni, hiszen egyfelôl felbátoríthatja a nacionalistákat, másfelôl pedig Európában sehol sem támogatnának ilyen követelést. Az Európai Unió ugyanis azon az eszmén alapul, hogy a határok elvesztik jelentôségüket.

Ezért nem veti fel ezt egyetlen kormány sem, hiszen úgy gondolják, hogy nem ez a problémák európai megoldása. Sokkal inkább lehet az a regionalizmus, hiszen az az unióban megoldott: erôsödik a helyi közösségek, a régiók szerepe, a nemzeti kormányok pedig folyamatosan veszítenek jelentôségükbôl — folytatta a gondolatsort a szabaddemokrata politikus.

— Magyarországtól keletre és délre teljesen „más rugókra járnak a dolgok", másfajta, veszedelmes logika érvényesül e kérdésben, amelytôl meg kell óvni Magyarországot — mondta. Azt, hogy a határok tologatásával mennyire nem oldhatók meg a problémák, pontosan a jugoszláviai események mutatják — mutatott rá.

Diószegi István diplomáciatörténész szerint — Szent-Iványi Istvánnak ellentmondva — Antall József miniszterelnöksége idején felvetette a területi revízió kérdését. Emlékezete szerint Jugoszlávia bomlásának kezdetén mint „kísérleti léggömböt" az akkori kormányfô felvetette azt a gondolatot: ha egyszer a jugoszláviai status quo megbomlik, akkor a trianoni békeszerzôdés is revízió alá vehetô. Ez azonban merev ellenállásba ütközött, és a Antall József néhány nap múlva visszakozott.

Ravasz Károly nemzetközi jogász úgy vélte: akkor is rossz vélemény alakulhat ki Magyarországról, ha nem szól egy szót sem, és állandóan azt ismételgeti, hogy a jelenlegi határokat véglegesnek tekinti. Persze ügyelni kell arra, hogy ezeket a kérdéseket hogyan veti fel, nehogy rontson a határokon túl élô magyarságnak a helyzetén — hangsúlyozta.

A vitaest hallgatósága tapssal üdvözölte a jogász azon kijelentését, miszerint abszurdnak tartja, hogy véglegesnek kell tekinteni egy 1920-ban hozott döntést, amely minden rendezôelvet nélkülöz, és amelyet kizárólag hatalmi szempontok diktáltak.

Az RTDP fellebbez a Lupu-törvény ellen

(8. old.)

A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) fellebbez az Alkotmánybíróságon a Lupu-törvény ellen — nyilatkozta Mihai Matetovici szenátor. Tájékoztatása szerint a párt szenátusi frakciója eddig huszonkilenc aláírást gyűjtött ezzel a céllal. A fellebbezéshez huszonöt szenátor, illetve ötven képviselô aláírása szükséges.

A RomTelecom befagyasztja a tarifákat

(8. old.)

A telefondíj nem nô január 1-jétôl, mivel a RomTelecom vezetôsége úgy döntött, hogy további két hónapra befagyasztja a jelenlegi díjszabásokat — közölte csütörtökön Vasziliosz Tszakoniatisz vezérigazgató. A RomTelecom vezetôsége azért határozott így, mert meggyôzôdése, hogy ebben az idôszakban sokkal többet nyom a latban a kérdés szociális vetülete, jóllehet a díjaknak a pénzhígulással és a lej devalválódásával arányos emelése továbbra is a törvényes keretek között mozog.

Kárpótlás az etnikai okokból üldözötteknek is

(8. old.)

A képviselôház munkaügyi és társadalomvédelmi bizottsága szerdán elfogadta az RMDSZ-nek azt a módosító javaslatát, hogy bôvítsék azoknak a körét, akik kárpótlást kapnak, mert etnikai okokból üldözték ôket.

A kormány idén augusztus 31-én adta ki a 105-ös számú rendeletet, amely szerint kárpótlásban részesülnek mindazok a személyek, akiket 1940. szeptember 14-e és 1944. augusztus 23-a között etnikai okokból üldöztek.

Kerekes Károly RMDSZ-képviselô, a módosító javaslat benyújtója azt javasolta, hogy a kárpótlást terjesszék ki az 1945. március 6-ig terjedô idôszakra, így a rendelet érvénye vonatkozni fog az ebben az idôben deportált erdélyi magyarokra is. A kormányrendelet eredeti szövege értelmében az Antonescu-diktatúra alatt üldözött romániai zsidók és cigányok kapnak kárpótlást.

A képviselôház illetékes bizottsága a módosító javaslatot egyhangúan fogadta el.

Nô a légúti megbetegedések száma

(8. old.)

Rohamosan nô a légúti megbetegedések száma — jelenti az egészségügyi minisztérium. A statisztikák szerint csak ezen a héten országszerte újabb 53 831 esetet észleltek. Ugyanakkor növekszik a tüdôgyulladásosok száma is: a 16 300 esetbôl 1762 személyt kórházba kellett utalni.

Az adatok ellenére az orvosok még úgy értékelik: nincs szó járványról. A jelek szerint sajnos a veszély az idén is fenyeget, hiszen Franciaországban és más európai országban javában dühöng már a gripajárvány.