 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1999. december 22.
(XI. évfolyam, 299. szám)
Bukarest
December 22.-én, Bukarestben a munkások már reggel elfoglalták az Egyetem teret. Nem sokkal 10 óra elôtt Ceausescu összehívta a Román Kommunista Párt végrehajtó bizottság utolsó ülését. Elmondta: tekintettel az országban uralkodó rendkívül súlyos helyzetre, átvette a hadsereg vezetését, és szükségállapotot rendel el az ország egész területén. Vasile Milea tábornokról, aki néhány perccel azelôtt lett öngyilkos, Ceausescu kijelentette: áruló volt. A rádió 10 óra után néhány perccel be is jelentette a szükségállapot bevezetését. Ceausescu még egyszer megpróbált szólni a tömeghez a Központi Bizottság erkélyérôl, a morajló tömeg láttán azonban jobbnak látta elvonulni. A tüntetôknek sikerült végre behatolni az épületbe, mire a Ceausescu-házaspár Emil Bobu és Manea Mãnescu társaságában helikopteren elrepült. Nemsokára azonban mindannyiukat kézre kerítették. Néhány perccel késôbb Ion Caramitru a Román Televízió 4-es stúdiójában bejelentette a diktátor szökését.
Hamarosan létre jött a Nemzeti Megmentési Front, amelynek a 39 tagú vezetô tanácsában olyan személyiségek vettek részt, mint Doina Cornea, Ana Blandiana, Mircea Dinescu, Tôkés László, Dumitru Mazilu, Stefan Gusã tábornok, Victor Stãnculescu tábornok, Aurel Dragos Munteanu, Alexandru Bârlãdeanu, Silviu Brucan, Petre Roman, Ion Caramitru, Sergiu Nicolaescu, Gelu Voican Voiculescu, Dan Martian, Mihail Lupoi kapitány, Bogdan Teodoriu, Vladimir Ionescu, Adrian Sârbu, Domokos Géza, Constantin Ivanovici, Ion Iliescu. Iliescu felolvasta az országhoz intézett üzenetet, amely pluralista és demokratikus rendszer meghonosításáról, áprilisi szabad választásokról, a hatalmi ágak szétválasztásáról beszélt.
Kolozsvár
Napilapunk, a Szabadság elsô számaiban így emlékezik „a szabadság elsô óráira": „Reggel hajnaltól búgnak a szirénák. Noha még érvényesíteni akarja lövéseivel tekintélyét a hatalom, a munkásság, a város népe újabb tüntetésre készül... Katonai alakulatok veszik körül — megfélemlítésre szánt — szirénázásokkal a megyei pártbizottság épületét, s egy szakasz — rendôri segédlettel — a városháza kapujában állingál.
A fôtéri kegyhelyeken, a vérfoltok és az agyvelômaradványok mellett koszorú, virágcsokor és égô gyertyák. Minden egy nagy várakozás. A Béke téren tömeggyûlés, a Diákmûvelôdési Ház elôtt. Nemzeti zászlók lengenek — címer nélkül — s a lejáratott embléma helyett két fiatal lány kezében fehér vászonpannó, rajta az elôzô napi vért jelképezô vörös felirattal: Erôszak nélkül. És a tömeg elindul a Fôtér fele, hogy a már ott tüntetô társakkal egyesüljön. Teljes a mámor, rendôr, katonai alakulat sehol. Cornea asszony — aki tegnap óta, véráldozatok árán újra szabad — beszél a néphez... Románok és magyarok együtt hallgatják, éljenzik. Végre — fasiszta uszítások nyomaitól mentesen — együtt vagyunk mind, és egyazon ügy, történelmi pillanat részesei. A pártházhoz érve kenyeret nyújt valaki a tömegbôl az elcsigázott katonáknak. Az egyik harckocsira Le Ceausescuval plakát kerül. Mindenki boldog, mindenki remél." (Szabadság, 1990. december 23.)
Hamar szertefoszlatták illúzióimat
Doina Cornea, az ismert kolozsvári disszidens a Ceausescu-diktatúra elleni harc, az 1989-es decemberi események azon szimbólumai közé tartozik, akik tíz évvel ezelôtt az elsôk között figyelmeztettek: Ion Iliescu és klikkje kisajátítják a forradalmat, igazi rendszerváltás helyett a posztkommunista erôk hatalomátvételének vagyunk a szenvedôi. (Interjúnk a 3. oldalon)
Alig ötvenen vettek részt tegnap Kolozsváron az 1989-es forradalmi események tizedik évfordulója alkalmából szervezett megemlékezésen. Az emlékezôk a volt Astoria szálló elôtt gyülekeztek, ahol a December 22. Egyesület, a Forradalmi Igazságokért Egyesület Kolozsvári Szervezete, valamint a Polgármesteri Hivatal képviselôi koszorút helyeztek el az itt meggyilkolt három áldozat tiszteletére.
Innen a menet a Fôtérre vonult, és megkoszorúzták a Szent Mihály templommal szemben, a Jókai (Napoca) utca sarkán felállított emlékmûvet. Az ortodox egyházi vezetôk beszédükben az 1989-es eseményeket méltatták, és a város központjában, valamint a sörgyárnál lelôtt tizenkét, illetve kilenc személy emléke elôtt rótták le kegyeletüket.
A zarándokút a Hôsök Temetôjében ért véget, ahol ünnepség keretében koszorút helyeztek el a tíz évvel ezelôtt ártatlanul meggyilkoltak emlékére.
Keddi sajtóértekezletén, Vasile Sãlcudean prefektus eddigi tevékenységérôl számolt be. Elmondta: hivatalba iktatása óta látogatást tett Meregyón, Királykôn, Iklódon, illetve Egeresen. — A legfôbb gondot az erdôk visszaszolgáltatása jelenti, ugyanis az évek során Romsilva Erdôgazdálkodási Vállalat több hektárt elfoglalt — mondta a prefektus. Hozzátette: összeállították a szükséges dokumentációt annak érdekében, hogy Egerest hátrányos helyzetû településnek nyilvánítsák, ugyanis az utóbbi hónapokban 1500 személyt bocsátottak el. A prefektus szerint a nehéz helyzet ellenére van remény arra, hogy Egeres és térsége fellendüljön.
A köztisztviselôk jogállásáról szóló törvényrôl szólva Sãlcudean elmondta: az Alkotmánybíróság elutasította Román Nemzeti Egységpárt óvását, így a törvényt a határozat közlése után alkalmazni kell. — Ha a polgármester nem tartja be a törvény rendelkezéseit, a közigazgatási bírósághoz fordulok — mondta Vasile Sãlcudean. Hozzátette: a törvényt még akkor is be kell tartani, ha a polgármester helyi népszavazást szervez, és ennek eredménye negatív.
(A törvény ismertetése a 6. oldalon)
A Kolozs megyei Építkezési, Városrendészeti és Tájépítészeti Hivatal keddi sajtótájékoztatóján, a hitelre vásárolható lakások ügyének fejleményeit ismertette. Viorel Lazãr mérnök, a hivatal vezetôségi tagja elmondotta: eddig 2000 kérvény érkezett hozzájuk lakásügyben, amibôl ezret elbírálás végett átadtak a Román Kereskedelmi Banknak. Száz kérvényezô kapott pozitív választ a banktól, ôket az Országos Lakásügynökség Bukaresbe hivatja tárgyalások végett. Csak azoknak van esélyük lakáshoz jutni, akik ki tudják fizetni a minimális 20% elôleget, és garantálják, hogy maximum húsz év alatt kifizetik a részleteket. Arra a kérdésre, hogy ki dönti el a kérvényezôk fizetôképességét, Viorel Lazãr elmondotta: hivataluk a típuskérvények eladásával (egy kérvény 50 000 lejbe kerül), közvetítésével foglalkozik. A bank dönti el, hogy ki hitelképes. A lakások a következô negyedekben épülnek: Monostor, Grigorescu, valamint a Dorobantilor (volt Budai Nagy Antal) úton. A területeket a helyi tanács biztosítja. A tömbházak nyolc és tíz emeletesek lesznek. Az építkezéseket 2000 márciusában szeretnék megkezdeni, és egy év alatt befejezni. Eddig négy kivitelezô cég pályázta meg a munkálatokat. Az árak hozzávetôlegesen a következôk: garzonlakás 150 millió lej, két szobás 230 millió, három szobás 300 millió, négy szobás 360 millió.
(A bukaresti sajtótájékoztatóról részletek a 4. oldalon)
Kedden délelôtt a Román Fejlesztési Bank impozáns épületének tizedik emeletén sajtóértekezletet tartott az SunTel Telefontársaság. Diwacker Singh, a társaság elnöke elmondotta: az új telefonrendszer nagy újdonsága az, hogy az ember egészségére káros sugárzásokat minimálisra csökkenti; a LEMS (Low Emission Mobile Station) technológiával készült maroktelefonok kisebbek, mint az eddig ismertek, kényelmesek és egyszerûek.
Ez az elsô olyan mobil-telefonhálózat Romániában, amelynél 30 másodperc a számlázási egység, és nem 60 mp, mint más hasonló jellegû telefonhálózatoknál. A SunTel tervbe vette azt is, hogy 2000. közepéig a 30 mp-t 15 mp-re csökkentse. Más elônyök: a SunTel igénybevételekor egységes az árszabás; bármilyen telefontársaság elôfizetôje is legyen a hívott fél, a hívónak ugyanazzal a használati díjjal kell számolnia. Ez utóbbi a kedden Kolozsváron egyúttal áruba bocsátott új SunTel-termék, a bérlet- és számlamentes SunTel Instant csomag birtokosai esetében például 8 amerikai cent 30 másodpercenként, bármilyen belföldi hívott fél esetében. A SunTelnél így olcsóbb a városközi hívás, ha SunTel-hálózatból Romtelecomot hívunk, mintha hagyományos telefonvonalon hívnánk, mondjuk, Kolozsvárról Bukarestet. Pillanatnyilag csak Bukarestet, Brassót, Konstancát, Kolozsvárt, Nagybányát, Aradot és Nagyváradot fedi le a SunTel hatósugara.
A Kolozsvári Állami Hôszolgáltató Vállalat sajtótájékoztatóján Ioan Moldovan gazdasági igazgató elmondta, a sajtó álhírei ellenére a vállalat felkészült a tél viszontagságaira, minden lehetôségük adott a minôségi szolgáltatásokra, és már október 14-tôl zavartalan a fûtésszolgáltatás városunkban. Az árpolitikát a kormányintézkedések szabályozzák és ez az egész országra érvényes. November elsejétôl országos szinten a hô gigakalóriánként 156 500 lejrôl 230 000 lejre drágult. A 245 ezer lejes reálárat helyi tanácsok költségvetésébôl finanszírozzák. Azokban a városokban, ahol nem metángáz felhasználásával állítják elô a hôt, 600 ezer lejnél több a hô gigakalóriájának ára. Újságírói kérdésre válaszolva az igazgató elmondta, hogy Dés, Torda és más városokban azért kisebbek a hôszolgáltatási árak, mert nem számolják fel a lakosoknak az évenkénti javításokért fizetendô 19 ezer lejt. Ebben az évben városunk lakóközösségének 40%-át látták el mérôkészülékekkel, a ezekre a pénzt a hôszolgáltató vállalat 12 hónapon belül visszafizeti a lakóközösségeknek. Elenyészô azon ügyfelek száma, akik a hôszolgáltatásból való kikapcsolást igényelték.
A vállalatnak a törvény szerint a számla kézbesítése után 5 nappal ki kell fizetnie tartozását a Romgaz gáz- és a Conel-villamosmûveknek, míg a lakosságnak a számla kézbesítése után 30 napon belül kell törlesztenie a tartozásokat. A két határidô közötti eltérésért a vállalat újabb bankhitelekhez folyamodik. Ezért a vezetôség úgy döntött, hogy a tartozásukat idôben kiegyenlítô lakóközösségeknek ajándékokat juttatnak, ingyenesen elvégzik a hô- és vízvezetékek ellenôrzését, javítását, valamint sorshúzás útján 5%-os árkedvezményt nyújtanak azoknak lakóközösségeknek, amelyek havonta 20-áig befizetik a számlapénzt. Septimiu Rusu mérnök, technikai igazgató elmondta, jövôre a kolozsvári hôszolgáltató vállalat 3 éves nagy befektetési, javítási és felújítási tervbe kezd Kolozs megyében. A 7,3 milliárd euróba kerülô terv költségeinek a felét az Európai Befektetési Bank hitelezi, a pénz másik részét pedig helyi és állami költségvetésbôl, valamint saját forrásokból fedezik. 2000-ben a Széchenyi téri hôszolgáltató központ felújítását, valamint a Monostor, Donát és Hajnal negyedi hôszolgáltató pontok korszerûsítését tervezik. A 20 milliárd lejnek megfelelô összegû automatizálási munkálatok következtében azokat a kazánfûtôket, munkásokat, akik nem rendelkeznek más szakképesítéssel, elbocsátják. Rusu felhívta a figyelmünket, hogy az ünnepek idején 6–7-szeresére nô a vízfogyasztás. Próbáljunk meg takarékoskodni — kérte —, amennyire lehet, a meleg- és hidegvízzel, mert a központok nem tudnak eleget tenni a túlzott vízfogyasztásnak.
KARÁCSONYKOR GYÚJTSÁTOK MEG A GYERTYÁKAT címmel ünnepi elôadást tartanak december 26-án, vasárnap du. 4 órától a kerekdombi római katolikus templomban (Maxim Gorkij utca 40.). A mûsorban fellép a többszörösen kitüntetett, 85 esztendôs kolozsvári színmûvész, Senkálszky Endre. Olyan közismert kolozsvári muzsikusok is színre lépnek és zenélnek, mint Márkos Albert (hegedû), Botár Gerô (hegedû), Lászlóffy Zsolt (orgona). Az ünnepség teológiai fogantatású megindoklása ez lesz: az elsô karácsony óta a gyertyáknak van igazuk: a tündökletes fénynek, s nem a sötétségnek! Ha ideje engedi, legyen részese az eseménynek.
A HARMONIC BRASS KVINTETT fúvószenekar koncertezik szerdán este fél nyolckor az IRISH PUB-ban (Bolta-Deák Ferenc u. 32.).
A GR. MIKÓ IMRE KÖZKÖNYVTÁR ünnepi nyitvatartási rendje a következô: december 22–23-án és december 27–30-án 10–18 óra között. A könyvtár minden kedves olvasójának kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván!
A SAMUS-M DEJ RÉSZVÉNYESEI szerdán de. 10 órától vehetik át részesedéseiket az 1997/98-as évre, az RMDSZ Pavlov utca 21. szám alatti székházában.
AZ AMICITIA DÉS — TOKAJHEGYALJAI BARÁTI TÁRSASÁG hagyományos újév-köszöntô batyus bálját 2000. január elsején este 6 órától tartja a dési Magyar Házban.
„A modernség késôi klasszikusa, aki csupán azért nevezthetô valóban abszurdnak, mert következetesen, zártan, egységesen végigvitte azokat a képtelenségeket, amelyek régóta megvoltak a nyugati kultúrában és civilizációban, nos, ez a nyolcvanhárom éves öregember azon a napon hal meg, amikor Romániában megbukik a századvég legabszurdabb diktatúrája, amely egy erôszakos és sötét korszakot fejez ki és zár le; ráadásul az egész kelet-európai bukási folyamat csak úgy, mint az író halála a francia forradalom kitöréseinek bicentenáriumi évére esett." — írja Balassa Péter.
A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata a szerzô halálának 10 éves évfordulójára hogyan is emlékezhetne másként, mint: JÁTSZVA.
Vegyen részt ön is e közös, ünnepi gyászban 1999. december 22-én, este nyolc órakor, A játszma vége megtekintésével.
A Komp-Press Kiadó legújabb kötetét, Balogh Edgár: Számadásom címû, könyvbe gyûjtött emlékiratait mutatták be hétfôn délután, a Korunk szerkesztôségében. A mûrôl Kántor Lajos, Balogh Edgár könyvének szerkesztôje és a bevezetô írója beszélt, elmondotta: a különbözô nemzedékek valószínûleg, nem egyformán gondolkodnak a szerzôrôl. A mû szubjektív értékelés az 1956–1993-as idôszakról. A borítón Balogh Ferenc reprodukciói láthatók olyan személyiségekrôl, akik közel álltak a szerzôhöz. (Többek közt: Márton Áron, Szabédi László, Fábri Zoltán, Jordáky Lajos stb.).
Ebbôl az alkalomból Horváth Andor ismertette a Korunk 11. számát. A szám tématikája a nyolcvanas évek, amelyet az újjászületett Korunk 10. évfordulója inspirált. A számot a Képzômûvészeti Fôiskola elsô éves tanulója, Juhos Sándor illusztrálta.
A könyvbemutatót követô kötetlen beszélgetésen Gáll Ernô, Balogh Ferenc és Jakab Gábor plébános szólalt fel.
Joan Sofron tizennyolc évesen 1985-ben hagyta el szülôvárosát, Szatmárt, és telepedett le Németországban, ahol szabadfoglalkozású mûvészként tevékenykedik. Több mint nyolcvan egyéni kiállítása volt már választott hazájában. Kolozsvárra a Mûvészeti Múzeum igazgatója, dr. Livia Drãgoi kérésére hozta el érdekes színhatású, az absztrakt és a figuratív ábrázolásmód határán mozgó munkáit.
A kiállítást hétfôn délután dr. Alexandra Rus mûvészettörténész nyitotta meg. A mûvész, esetenként színkölteményeknek is nevezhetô alkotásait a költô, Aurel Rãu méltatta. A szatmári tájak üzenetét hordozó munkák a múzeum emeleti termeiben tekinthetôk meg, hétfô és kedd kivételével naponta 10-17 óra között.
Marcel Lupse, jelenleg Besztercén élô dési származású festômûvész kiállítása nyílt meg Désen a Frézia Galériában. Kolozsváron 1979-ben végezte tanulmányait Vasile Crisan osztályában, azóta több mint 60 hazai és külföldi kiállításon mutatta be alkotásait. Legutóbb Budapesten a Román Kulturális Központban megrendezett kortárs mûvészeti kiállításon szerepeltek munkái. Dési tárlatát Gheorghe Arion mûvészettörténész és Mircea Olif nyitotta meg.
A kiállított festmények, különösen az Önarckép és a Kert „örök" nagy téma, amelyet Lupse elegáns, hideg, metafizikai megfogalmazásban dolgoz fel. Az elsô kiállításán virágcsokrokat mutatott be a dési közönségnek, most annyi év után e virágok „elszáradtak" és érdekes rombuszos megoldású kompozíciókká alakultak. A mûvész most már elérkezett a festészet nagy témáihoz. Lupse megfogalmazásában az éjszaka fénye kiárad a kép mélyébôl a virágok, bokrok közé ékelôdött kövekre. A barnák minden árnyalata, a kék, fehér, a pont, vonal kavalkádjából áll össze a mûvész sajátos képi világa.
A Romániai Magyar Dalosszövetség Tanácsának évi közgyûlését tiszteletbeli elnöke, Guttman Mihály nyitotta meg. Dáné Tibor Kálmán, az EMKE titkára köszöntötte az egybegyûlteket, majd Major László, a dalosszövetség elnöke megtartotta évi beszámolóját.
A dalosszövetség 1999-ben új kórusokkal, zenei együttesekkel, pártoló tagokkal gyarapodott, így 20 vegyeskart, 6 kamarakórust, 4 férfikart, 4 gyermekkart, 3 leánykart, 2 nôikart, egy fúvószenekart, régizene együttest, népzene- és néptánc együttest, gregorián scholát, gyermekfilharmóniát, összesen 44 kórust és zenei együttest, 68 pártoló tagot tart nyilván, ami több mint 2100 tagot jelent. Az együttesek évi tevékenysége gazdag és sikeres volt. Megrendítô az a vasakarat, amellyel a szórványban élô kis együttesek harcolnak zenei anyanyelvünk, magyarságunk megôrzéséért.
A már hagyományossá vált kórustalálkozók, hangszeres fesztiválok, hangversenyek szervezésében mindenki részt vállalt, aki szívügyének tekinti a szövetség nemes célkitûzéseinek megvalósítását. Szervezô munkájukban az EMKE országos elnöksége, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Fôosztálya, a Magyar Egyházzenei Társaság, a Magyar Gregorián Társaság, a Hollósy Simon Mûvelôdési Egyesület, a Szentgyörgyi Albert Társaság, a Hargita Megye Mûvelôdési Felügyelôsége erkölcsi és anyagi támogatásukkal segítettek.
Az évi beszámolót a 2000. év esemény-naptárának összeállítása követte, melyben központi gondolat a millenniumi ünnepségek megszervezése.
Felmerült egy folyóirat beindításának szükségessége, amely értesítô, informáló célt szolgálna. Az RMD-n belül megalakult a Jagamas János Dalegylet, amely a kalotaszegi és aranyosmenti kórusmozgalom fellendítését szorgalmazza. Az elnökséget Tamás Sajtos Ilona vállalta, tiszteletbeli elnök Buzás Pál. A vezetô tanács többi tagja: Sógor Éva, Szôke Zoltánné, Mezei Csabáné, Mátyás Péter Aranka, és Balázs Gyôzô Balázs.
Ünnepi mozzanat az 1999-es díjak kiosztása. A Seprôdi-díjat az idôközben elhunyt Tárkányi Jánosnak, a Venyige együttes vezetôjének post mortem adományozták. Jagamas János-díjat kapott Klára Mária, a Brassói Magyar Dalárda vezetôje. Márkos András-díjjal tûntették ki Murár Máriát, a marosvásárhelyi alsóvárosi református gyülekezet kórusának karnagyát, Rónai Antal-díjat nyert a szentegyházi gyermekfilharmónia karmestere Haáz Sándor, és Zsizsmann Rezsô-díjjal illették Dénes Csabát, a sepsibodoki református gyülekezet lelkipásztorát és kórusvezetôjét.
Habár a négy díszoklevél és emlékplakett csak a kiemelkedô teljesítményeket jutalmazta, a dalosszövetség minden tagjának a zenei anyanyelv, de az anyanyelvi kultúránk megôrzéséért folytatott munkája felbecsülhetetlen érték. Guttman Mihály tiszteletbeli elnök szavait idézve: A mûvészet hordozza eszményeinket. Értékeink képezik méltóságunkat s ezt ôrzi felelôsségünk. Így lehetünk és leszünk erôforrás. Mi teremtjük meg kultúránkat és alakítjuk át az erkölcsi világot. Mindannyiunk munkája misszió!
Elindultam a hideg éjszakában. Az út meglehetôsen kihaltnak tûnt, csupán néhány összehúzódó ember sietett a központ felé. Többen várakoztak a piros–sárga–kék fények árnyékában. Odamentem. Ismertem néhányukat, mind fiatalok voltak. Elsô látásra elég normálisak.
Megdumáltak: úgysincs hova mennem, ôk a diszkóba indulnak, tartsak velük. Beleegyeztem. Azt mondták, nagyon menô hely. A modern kultúra fellegvára. Mondták, rám is férne egy kis mûvelôdés, mert ez még szórakoztató is, nem mint a hagyományos, amikor az ember elalszik egy könyv mellett vagy pattogatott kukoricával dobálja a színészeket, hogy valami érdekes is történjék a színpadon. Szóval, megdumáltak.
Gondoltam, baj nem lehet belôle, sokan vagyunk. Igaz, nem közeli jóbarátaim, de a hajviseletük alapján elég magabiztosaknak látszottak. Befizettünk... volt, aki csak ránézett a jegyszedôre.
Akkor támadtak, amikor beléptem. A falak remegtek, a sötétséget villózó fények szabdalták, sikoltozás röpke csend, majd újra dörömbölés, visítás. Sejtésem szerint az idegenek ûrjárgánya landolt épp a terem sarkában és — a hangokból ítélve — arra is rájöttem, hogy alighanem motorhiba okozta a katasztrófát. Az invázió elkezdôdött. Nostradamus jóslata beteljesedik. A földet megszállják az idegenek, elpusztítva minden emberit.
A vég.
Kommunikálni kellene velük, talán megúsznám. Bátorságot merítve odaléptem a helyiséget elözönlô kopasz, csillogó lények legfényesebbikéhez. Kézfelemeléssel üdvözöltem, és szaggatottan szóltam hozzá: — Bé-kés-szán-dék-kal-va-gyok-itt.
Barátságosan egy üveg sört nyújtott felém, amit a sértés elkerülése végett el is fogadtam.
— Honnan jöttél? — mutogattam felfelé.
— Túl voltam a bárban. Miért?
— Ti együtt vagytok?
— Mindig ide járunk.
— Értem, ez az emberiség legmodernebb kulturális központja, itt egész kultúránkat megismerhetitek egy helyen.
Furcsállóan néz rám, majd megvonja vállát.
— Nem jössz rázni egyet?
Indult volna a tömeg felé, de meglökték. Annyira, hogy feje társai lába elé esett.
Mosolyogva felszedte, megkereste három centis, nyílegyenes agytekervényét, visszahelyezte, majd folytatta útját rángatózó testvéreihez. Nem bántottak.
Doina Cornea, az ismert kolozsvári disszidens a Ceausescu-diktatúra elleni harc, az 1989-es decemberi események azon szimbólumai közé tartozik, akik tíz évvel ezelôtt az elsôk között figyelmeztettek: Ion Iliescu és klikkje kisajátítják a forradalmat, igazi rendszerváltás helyett a posztkommunista erôk hatalomátvételének vagyunk a szenvedôi. Az évforduló alkalmával ôt kérdeztük, hogyan néz vissza az elmúlt évtizedre, milyen reményekkel tekintett az új korszak elé, és mivé lettek ezek az illúziók.
— Sokakhoz hasonlóan én is nagy reményekkel vettem részt 1989 decemberének eseményeiben, de amikor láttam — és ez elég hamar nyilvánvalóvá vált — hogy ki tette rá a kezét a hatalomra, szertefoszlott minden illúzióm. Ennek ellenére nem tartozom azok közé, akik panaszkodnak, amikor az elmúlt tíz évre tekintenek vissza. Én elismerem, hogy az 1989 elôtti állapotokhoz képest nagyon sok minden pozitív dolog történt. Akiket hallgatásra kényszerítettek és meghurcoltak az elmúlt rendszerben, azok igazán tudják, mit jelent a vélemény- és sajtószabadság, de ide sorolnám Románia külföldi megítélésének gyökeres változását, vagy az olyan külpolitikai eredményeket, mint amilyen a Románia és Magyarország közötti viszony javulása. Ezek a pozitív folyamatok 1996 óta különösen felerôsödtek. Hiszem tehát, hogy Románia jó útra tért, még akkor is, ha a rendszerváltáshoz fûzött remények teljes mértékben nem váltak be.
— Tíz évvel a diktatúra megdöntése után a románok még mindig nem tudják, hogy mi is történt valójában 1989 decemberében...
— Személy szerint meg vagyok gyôzödve arról, hogy összeesküvésrôl, elôre kitervelt szcenárium gyakorlatba ültetésérôl volt szó. Természetesen nem a diktátor elleni összeesküvés miatt bánkódom, hanem azt tartom fájdalmasnak, becstelennek, ahogy a "második vonalbeli kommunisták" átvették a hatalmat: a Ceausescu-házaspár elkergetése után "bedobták" az úgymond terroristákról szóló forgatókönyvet, amely további emberáldozatokat követelt. Mindez csak arra volt jó, hogy létjogosultságot teremtsen az ország "csendjét és nyugalmát" megteremtô Iliescuéknak. A ’90-es években aztán több hasonló szcenáriumnak lehettünk a tanúi, gondolok itt a Roman-kormányt megbuktató bányászjárásokra. És ezek után még mindig Ion Iliescu az, aki az Alkotmány tiszteletben tartásáért aggódik.
— Mi a véleménye arról, hogy tíz év után, egy hétéves Iliescu-elnöklés tapasztalataival a románok ismét ôt tartják a legkívánatosabbnak az elnöki tisztségre. Mintha a román nép egy évtized után feltétlenül vissza akarna térni oda, ahonnan 1989-ben elindult ...
— Sajnos, az embereket ma is igen hatásosan manipulálják. Én viszont hiszek abban, hogy a román nép, mint egykor, most is felébred, és rájön, hogy nem szabad megszakítani azt a demokratizálódási folyamatot, ami 1996-ban, a demokratikus erôk hatalomra jutásával beindult. Nem lehet nem figyelembe venni, milyen eredményeket ért el az utóbbi néhány évben az ország, különösen amióta a tulajdonviszonyok rendezése is jó úton halad. Hogy egy Iliescu visszaválasztásával milyen rettentesen sokat veszítene Románia külföldi megítélése. Hiszen Iliescu nem reformálta, hanem gyakorlatilag "átkeresztelte" a különbözô intézményeket, amelyek azonban a régi kommunista struktúrák, mentalitás szerint mûködtek, ahogy mûködtek. Erre a reformra, most 1996 után került sor. Remélhetôen nemsokára a hétköznapi életben is érezhetôek lesznek azok a külföldi támogatások, amelyek olyan garancia nélkül, mint amilyen például Emil Constantinescu személye is, nem ítéltettek volna meg Románia számára.
— Hogyan ítéli meg az interetnikus kapcsolatok alakulását?
— Az az érzésem, hogy ez a kérdés végre valahára nyugvópontora jutott. Azok a patkányok, amelyek eddig mérgezték a magyar-román kapcsolatokat is itt, Erdélyben, ma már valahogy nem merik felütni fejüket. A kártékony nacionalista diskurzus lecsengett, a nép már nem "vevô" az olyanoknak, mint például Gheorghe Funarnak a provokációira. Valahogy biztonságban érzem magam, tudom, hogy ma már nem kerülhetne sor még egy Marosvásárhelyre, szoborgyalázásra. De persze azt elsôsorban önöknek, magyaroknak kell megmondani, hogy igazán mi is változott ezen a téren.
A ’89-es „forradalom" után két héttel látogattam el Temesvárra. Nagymamám, aki alig másfél éve volt özvegy, sírva fogadott. A könnyek nem értem hullottak. Azokért, akik Temesváron az alig betömött sírokból is a szabadság eszméjét hirdették. Azokért, akiket a gyilkos golyók nagymama lakásától alig ötszáz méterre, a volt városi fürdô elôtt döntöttek le. Ahol, egy régen nem használt fürdô helyén, most vérfürdôt rendezett a hadsereg.
Sétáltam a városban, hátha összefutok valamelyik barátommal. Akikkel együtt töltöttük gyermekkorunk felejthetetlen vakációit. Azokkal, akik lett légyenek magyarok, románok, svábok mind ott voltak Tôkés László parókiája elôtt. Ismertem ôket annyira, hogy tudjam: egyikük sem gondolkozott sokat azon, melyik a helyes út.
Az Opera elôtti téren még nem tudták eltüntetni a vérnyomokat. Itt megálltam gyertyát gyújtani. Az ismeretlenül is ismerôs hôsök — a valódi, és nem az ördögi szcenárium által produkált álhôsök — emlékére. Csodának tûnik, hogy minden barátom túlélte az esztelenségen jóval túlnôtt lövöldözést.
A 700-as piac felé ballagtam. Egy másik hely, ahol már csak fényképekrôl néznek ránk az életüket áldozók. A fiatalok. A nagyon-nagyon fiatalok. Közöttük egy, akit látásból ismertem. Újabb gyertyát gyújtottam. Üzenetet az égbe. Köszönjük az áldozatot — mi akik még reményekkel, álmokkal, tervekkel vagyunk feltöltôdve. Ahogyan Ti is, mikor a gépfegyverek elé álltatok, és nem hittétek, hogy lôni fognak. És lôttek. A Ti reményetek egy pillanatig tartott. De az igaz volt, és megmásíthatatlan.
Elkanyarodtam az ortodox katedrális felé. Gyerekként mindig azt kérdeztem nagyapámtól: Kolozsvár is látszik a tornyából? Hiszen az égig ért. Akkor csodáltam. Most álltam elôtte, és átkok gyûltek ajkamra. A lépcsôkön vér. Akik ott, a szent menedék lépcsôzetén álltak, járták meg a legrosszabbul. Mert bezárták a katedrális ajtajait. Csak úgy. Be-zár-ták. És hullottak az emberek, mint az ôszi falevelek. Vérük beszivárgott a lépcsôk repedéseibe. Talán ez az örök és igazi mementó. Mert azokon a lépcsôkön az emberek már másképp járnak. Óvatosan. És a fû, ami ott kinô, rozsdabarna.
Nem messze a katedrálistól, egy közönséges épületen, felirat. A szöveg románul és magyarul is ugyanaz: itt lôtték meg Csizmarik Lászlót. Laci apám osztálytársa volt. Egyike azoknak, akikkel sok-sok év múltával is tartotta a kapcsolatot. A kórházban még élt — állítják a szemtanúk. Ott lôtték agyon, majd Bukarestben elhamvasztották. Az emléktábla alatt minden áldott nap friss virág.
Fáradtnak és öregnek éreztem magam a séta után. Talán elôször életemben gondolkodtam el komolyan a lét múlandóságán. Az egyetlen esélyen, amit kapunk.
Este, nagymama ablakából, néztem a végtelen univerzumot. Kerestem azt a pontot, melyet magaménak érezhetek. A csendben halott nagyapám szavai ütöttek szíven: rosszcsont, úgy élj, hogy másnak is hasznára legyen életed...
A magyar kormány úgy döntött, hogy az önálló erdélyi magyar egyetem alapítására a magyar költségvetésbôl elkülönített kétmilliárd forintot az erdélyi magyar történelmi egyházak védnöksége alatt álló alapítványnak juttatja. Egyházaink püspökei adták a nevüket hozzá, mert mindenki számára nyilvánvaló: egyetemre nagy szükségünk lenne.
Az egyetemi tanárok közössége, a szakma tehát, néhány héttel ezelôtt Kolozsvárt és Marosvásárhelyen rendezett tanácskozásán arra a következtetésre jutott, hogy a pénzt — mivel egyetemre nem elég, s mivel máig nincs tisztázva, hogy egyszeri megsegítésrôl avagy folyamatos, évente megismétlôdô támogatásról van szó — olyan kiegészítô intézmények létrehozására kellene fordítani, amelyeket az állami és a majdani magánegyetem hallgatói egyaránt használhatnak.
Ugyancsak felkaphatták fejüket a püspökök, az egyetemi tanárok és a Bolyai Társaság is, amikor a napokban kiderült: a pénz felett nem ôk, hanem ún. egyetemszervezô programirodák rendelkeznek. Két ilyen iroda már január elsejétôl megkezdi a mûködését. Hogy ezeknek az irodáknak pontosan mi a feladata, azt egyelôre senki sem tudja. Azonnal kiderült azonban, hogy egy sor olyan embert tettek lóvá, akivel ezt nem lett volna szabad eljátszani.
Aki az utóbbi hónapok történéseit figyelemmel kísérte, annak nem kétséges, hogy a jelenlegi magyar kormány olyan akcióba kezdett, amelybe — bármennyire is volt csábító — sem az Antall-, sem a Boros-, sem a Horn-kabinet sem merészelt belevágni. Budapesten úgy vélhették, elérkezett az ideje annak, hogy egyes RMDSZ-en belüli csoportokat pénzelve, megváltoztathatják a szövetségen belüli erôk arányát. Nem titok az sem, hogy a Fidesz szívéhez nem Markóék állnak közel, hanem a velük szemben álló Reform Tömörülés, amelyet nemrég politikai pártnak kijáró protokollal fogadtak Budapesten. Markó Béla kicsit bele is sápadt ebbe a dologba, s nyilatkozatban tiltakozott a szövetség belügyeibe történô beleavatkozás miatt.
Ha a Civitas Alapítványon keresztül lebonyolított hétmilliós tranzakciót, Szôcs Géza ingerült reagálását, a magyar illetékesek hallgatását és más ehhez hasonló jelet is figyelembe veszünk, nyilvánvalóvá válik a szándék: a magyar kormány azt szeretné, ha a jövô év elsô felére tervezett szövetségen belüli választásokból a Reform Tömörülés gyôztesként kerülne ki. Ehhez pedig pénzre van szükség, s a "felelôs" magyar kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy a pénzt eljuttassa oda, ahova kell.
Hogy az "önálló" erdélyi magyar egyetem elôfutáraként miért kell Budapesten "egyetemalapító programirodának" mûködnie, az sem talány. Politikai klientúra ott is létezik, mint ahogyan az itteni programirodákat sem azért hozzák létre, hogy a Markó-szárny abból valamilyen anyagi elônyt húzzon. Éppen ellenkezôleg.
A szándék annyira nyilvánvaló, hogy az illetékesek már a látszatot sem igyekeznek megôrizni. Mert milyen egyetemszervezô szakértôi testület az, amelyikbe politikai tánciskolák végzettjei kapnak helyet? Hol van a szakértelem? S ha már erdélyi magyar egyetemrôl beszélünk, miért nem a Bolyai Társaság alakul át ilyen szakmai központtá? Hiszen a BT székházzal és infrastruktúrával rendelkezik, s nem utolsó sorban jó néhány éves tapasztalattal az egyetemi programok szervezésében. Hiszen a BT maga a szakma.
Nem nehéz mindezekre a kérdésekre válaszolni. Arról van szó tulajdonképpen, hogy a kétmilliárddal is, mint a hétmillióval s a többi általunk ismert vagy nem is ismert tranzakcióval, napjainkban a magyar kormány határon belüli és kívüli politikai klientúrájának a pénzelése folyik.
Persze, mindezt csak úgy, magamban mondom. Hiszen hogyan is jönnék én ahhoz, hogy mindezt számon kérjem. Nyugodtan vethetnék azonnal a szememre, hogy mit szólok bele, hiszen nem az én pénzemrôl van szó, a magyar adófizetô pénzéhez semmi közöm, azt csinálnak vele, amire a magyarországi szavazók felhatalmazták ôket. Nem is azért teszem szóvá. Még kevésbé azért, mert valamilyen érdekeltségem lenne a dologban: sem programirodázó kliens, sem pedig egyetemi tanár nem kívánok lenni. Továbbra is bosszant azonban a megközelítés. Az, ahogyan Budapesten azt vélik, nekünk az a jó, amit ôk gondolnak. A mi véleményünk kevésbé számít. Úgy tûnik, a püspökök is csak statiszta szerepre voltak szükségesek. Hogy erkölcsileg legyen rendben az ügy.
Régrôl foglalkoztat az a kérdés, hogy ha a magyar szellemi elitet nyugati egyetemeken készítik fel, nekünk miért ajánlják erre a célra magyarországi felsôoktatást. Tehát miért kell nekem hogy jó legyen az, ami nekik nem elég jó? Orbán Viktor Oxfordban tanult. (Igaz, ô Soros pénzén tette, és akkor még liberális volt.) Ha összmagyar stratégia kidolgozása van folyamatban, amint azt a magyar kormányfô nemrég meghirdette, ajánlom, abba az is foglaltassék bele, hogy a magyar diák, bárhonnan is származna, egyenlô eséllyel pályázhatja meg a nyugati ösztöndíjakat. Hiszen a kormányfô azt is kilátásba helyezte, hogy az új stratégiába "a magyar nemesi virtust" is bele kell foglalni. Micsoda virtus lenne, ha az erdélyi magyar elit is Oxfordban tanulhatna. Csakhogy egyelôre a szavak és a tettek között körülbelül akkora a távolság, mint az egyetemalapító programirodától Oxfordig.
Nem is tudom, miért szólok, amikor a szakma mélyen hallgat, s mindenki megelégedettnek látszik. Talán csak azért tettem szóvá az egész ügyet, mert még bízom a közelgô belsô választások tisztaságában. Hogy végre világosan lássuk, kit is akar az erdélyi magyarság érdekvédelmi szövetségének élén látni. Hogy megszûnhessenek végre az eddigi legitimizációs viták. S hogy az egyik csoport ne csupán azért akarja a másikat leváltani, mert "ôk már megszedték magukat, most rajtunk a sor".
Naiv vagyok? Lehet. De mondják, naivak híján ki tenné fel ezeket a kényelmetlen kérdéseket?
Azok a személyek, akik az Országos Lakásügynökséghez lakásvásárlási vagy -építési hitelért folyamodtak, december 24-ig kell, hogy beszerezzék fizetôképességi bizonylataikat a Román Kereskedelmi Banktól — jelentette be hétfôn Nicolae Noica területrendezési miniszter.
Noica azt is megemlítette, hogy a szerzôdések megkötését január végén kezdik el.
A miniszter szerint a következô évben az ország területén legtöbb ezer szerzôdést kötnek meg, ebbôl 400-at Bukarestben. Az építkezések áprilisban kezdôdnek és kivitelezésük körülbelül egy évet vesz igénybe. A fizetôképességi bizonylatok beszerzése után, az Országos Lakásügynökség pontozásos módszerrel dönti el, kik jutnak kölcsönhöz és mennyit kapnak. A karácsony után beérkezett kérvényeket késôbb bírálják el.
Noica szerint egy háromszobás lakrész ára 315 millió lejre tehetô. A 35. évüket be nem töltött fiatalok számára az elsô évben a havi részlet mindössze 1,2 milió lej lenne abban az esetben, ha csak a kamatot kell fizetniük. Ezt követôen 2,5 millió lejes havi részletekben kell adósságaikat törleszteniük. Ez az érték azonban az euro árfolyamváltozása függvényében növekedik. A 35. évüket betöltötteknek 20 %-os elôleget és havi 2,5 millió lejt kell fizetniük. Akinek nincs pénze elôlegre, elôszerzôdést köt az ügynökséggel, amelyben arra kötelezi magát, hogy az erre a célra megnyitott bankszámlán részletekben befizeti a kért összeget.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Agrárbank |
9150/9430 |
17 800/18 110 |
|
Bukarest Bank |
9200/9320 |
17 912/18 300 |
|
Román Nemzeti Bank |
9249 |
17 917 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 68/70, a márka 9100/9300, a dollár pedig 17 800/18 000 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9170/9300, az amerikai dollár 17 850/18 000, az olasz líra 915/930, az osztrák schilling 1290/1320 lejbe kerül.
Az 1989. December 22 Társaság szervezésében vasárnap kezdôdött Tordán az 1989-es forradalomra való emlékezés alkalmából szervezett rendezvénysorozat. Az ünnepség a színházban, Tíz éve volt a román forradalom címû szimpóziummal, ezt követôen Dan Tãrchilã A memorandisták címû darabjának elôadásával kezdôdött. Ma a forradalmárok az Elektrokerámia útkeresztezôdésnél gyülekeznek reggel nyolc órakor, majd csendes felvonulás következik a kaszárnyáig, ahol koszorúzás lesz. Ezután tovább folytatódik a felvonulás az Üveggyár, majd a polgármesteri hivatal felé. A kultúrotthon elôtt ismét koszorúkat helyeznek el, Te deumot mondanak, majd katonai felvonulás következik. Fél egytôl a temetôkben koszorúznak, két órától ünnepi ebéd lesz a városháza éttermében. Este hat órától tûzijáték.
Tordán pályázatot írtak ki egy, a 89-es hôsök emlékére állítandó emlékmû elkészítésére. Jelenleg még várják a pályamunkákat.
Hosszú csûrés-csavarás után a tordai városi tanács — két ellenszavazattal — elfogadta a Pataky József tanácsos által még áprilisban benyújtott határozattervezetet, amelyben negyvenmillió lejes támogatást kért a tordai unitárius templom javítására.
Páratlan az ilyen jellegû eljárás-hozzáállás a végrehajtó szerv és tanács részérôl, hogy csak négyszeri napirendre tûzést követô vita után sikerült átvinni a tanácsban.
A novemberi tanácsülésen az egyházak számára elkülönített százmillió lej elosztására egy tanácsos a hívek számának figyelembe vételét javasolta. A polgármester elmondta: több egyház is nyújtott be támogatási kérelmet. Ezekrôl a tanácsnak, sôt az illetékes — a kéréseket elôzetesen, napirendre tûzés elôtt véleményezni hivatott — négyes számú bizottságnak nem volt tudomása. Tehát ezek a kérvények egyszerûen nem léteznek.
A sok ellenkezés ellenére 18 szavazattal végül mégiscsak sikerült elfogadtatni a határozattervezetet, így az unitárius templom negyvenmillió lejes támogatásra jogosult.
Megfelelô adatok hiányában ismét elutasították az elavultnak ítélt általános területrendezési tervet a decemberi tordai tanácsülésen. A tanácsosok meghallgatták a Szent Dániel jótékonysági szervezet tevékenységének kiértékelését. A szervezet részére egy hektárnyi területet adott 1994-ben a városi tanács gyermekotthon, idôsek otthona, szociális konyha építésére. Sikerült a terveket elkészíteni, ám a helyszínelés során — alig 90 cm mélységben — vízre bukkantak, s emiatt komoly összegekre van szükség a gond megoldásához.
Elvi beleegyezésüket adták a tanácsosok ahhoz a tervezethez, amely az állam gondozásában lévô gyermekek szüleinek a közösség érdekében végzett munkájáról rendelkezik. Azok a szülôk, akiknek gyermeke állami gondozásban részesül, iskoláknál, kórházaknál, szegények étkezdéjében önkéntes munkára kötelezhetôk. A konkrét munkalehetôségekrôl további rendelkezések várhatóak.
Hárommilliárd lejt különítettek el a hírhedt L 105-ös tömbház tatarozására, valamint az Elektrokerámia tulajdonát képezô tömbház megvásárlására, szociális lakásokká való alakítására. Az Elektrokerámia-féle lakásokba a tél folyamán várhatóan 37 családot költöztetnek be.
Az elmúlt vasárnap délután Egeresen a gyártelepi református imaházban tisztújító közgyûlést tartottak. A megyei választmány részérôl jelen volt Bitay Levente ügyvezetô elnök és Pálfi Zoltán megyei tanácsos.
Pap Sándor leköszönô RMDSZ-elnök beszámolója után a tisztújításra került sor.
A tagság Pap Sándornak szavazott bizalmat. Jakab János és Licker László lett az alelnök, Balázs Emôke a választmány titkára és Szegedi Katalin, a pénztáros. A kilenc tagú választmány megígérte, hogy a jövôben minden tôlük telhetôt megtesz a tevékenység jobbítása érdekében.
A felszólalók sok gondot elmondtak, ami naponta gyötri az egeresi lakások jó részét. Már évek óta szenvednek az ivóvíz-ellátás zavara miatt. Baj van a csatornahálózattal, és ami közveszélyt, járványok megjelenését okozhatja. Errôl már nem egyszer a megyei illetékes szerveket is értesítették, de sajnos elôrelépés az ügy rendezésére nem történt.
Az utcák állapotára is sokan panaszkodtak. A felmerült kérdésekre Pálfi Zoltán megyei tanácsos válaszolt.
Ezzel a gyûlés elsô része véget ért. A második részben az egeresi választmány tagjai, a Bogártelki és Inaktelki RMDSZ küldöttek megválasztották a kerületi vezetôséget. Kerületi elnök Pap Sándor, alelnök Fekete Pali János és Kis Kalló István lett.
Csütörtökön jóváhagyták az általános területrendezési tervet Harasztoson is. Fô rendelkezését a község és a hozzá tartozó falvak belterületeinek kiterjesztése képezi. Mãrginean Margareta könyvtáros a könyvtár helyzetérôl tájékoztatta a tanácsosokat. Az állományt képezô 10 600 kötetbôl 500 magyar nyelvû. Az idén közel 500 ezer lej értékben kaptak könyveket a megyei könyvtártól, szintén 500 ezer lejt utalt ki a helyi tanács könyvvásárlásra. A könyvtárnak különleges gondjai nincsenek. A tanácsosok eldöntötték, hogy a nyáron megalakult, községi futballcsapatot sportfelszereléssel segítik, tudtuk meg Duma Valer polgármestertôl.
Országszerte a kisipar hanyatlóban van. Mindenütt csökkentek a szolgáltatási egységek, néhol meg is szûntek a kisipari szövetkezetek. Szamosújváron nem így történt. A „Meseriasul" szövetkezet például kivitelre is termel árut. Immár húsz éve szállítanak gyermekruhát a németországi Hummelsheim cégnek. Néhány napja egy román–német vegyestársasággal kötöttek szerzôdést a Szamos menti kisiparosok. Még a karácsonyi ünnepek elôtt 30 ezer darab készruhát szállítanak Bajorországba. Örvendetes, hogy a 2000. esztendô elsô negyedévére is kötöttek szerzôdést, így rendszeresen tudják foglalkoztatni a ruha-részleg közel kétszáz dolgozóját.
A „Meseriasul" lábbelit exportál Olaszországba. Míg megyénk más városában másodvágányra került a kisipar, Szamosújváron változatlanul eredményesen termel.
Bonyhád Város, a bonyhádi Városi Könyvtár és a Bibliocaritas Alapítvány Vörösmarty Mihály születésének 200. évfordulójára pályázatot hirdet képzômûvészeti alkotások készítésére. Téma szabadon választott (illusztráció, ex libris stb.). A pályázó a mûvekhez mellékelje adatait (név, cím).
A pályázatokat 2000. május 31-ig kell eljuttatni az elôzsûrizés helyszínére:
Geréb Ibolya — Péter Péter — Múzeum 4150 Odorheiu Secuiesc str. N. Bãlcescu nr. 5.
A mûveket nem küldjük vissza. A legjobb 25 alkotás kerül a Magyarországon (Bonyhád — 2000. szeptember 29.) megrendezendô kiállításra. E kiállításon a legjobb magyarországi és határontúli alkotások vesznek részt. Az alkotásról címlistát készítünk és a díjazottakat kiadványunkban népszerûsítjük.
A mûvekbôl további kiállításokat szervezünk.
• Megcsúszott a rakománya egy kisebb kanyarban annak a RABA teherautónak, amelyet Demeter Botond (26) vezetett a Mos Ion Roatã utcában. A 17 tonnás súly ráadásul a szembôl szabályosan közlekedô Saviem márkájú teherautó fülkéjét is megütötte, s annak vezetôje, a 39 éves Sãlãgean Vasile súlyos sérüléseket szenvedett. A rosszul rögzített szállítmány is megrongálódott, a kár összértéke 120 millió lej.
• Frontálisan ütközött a hunyadi, 26 éves Lucian Doru Vlaic Kiskalotán. Cielójával figyelmetlenül vezetett, áttért a szembejövô sávra, majd ott a szabályosan haladó, a bélesi Sârb Ioan (52) vezette Land Roverrel ütközött. A Cielo sofôrje súlyos, a Land Roveré könnyebb sérüléseket szenvedett. A két kocsiban összesen 35 milliós kár keletkezett.
• A sietség követelt balesetet Csucsa közelében. A 65 éves kolozsvári nyugdíjas, Vasile Toma CJ–34–TVL rendszámú 1310-es Daciáját vezetve egy jobb kanyarban, figyelmen kívül hagyva az elôzési tilalmat és a havas utat, megpróbált megelôzni egy tehergépkocsit, de a B–56–PGB rendszámú, szembôl szabályosan közlekedô autóval ütközött. A sietô vezetô súlyos sérülésekkel került kórházba, az anyagi kár 40 millió lej.
A jósikafalvi Lucian Abrudan (25) és a bánffyhunyadi Ioan Rezmives (23) Bánffyhunyadon, az Állomás utcai Tibata bárban italozott, amikor éjjel kicsivel kettô elôtt hirtelen összevesztek, s a fiatalabbik férfi nadrágzsebébôl egy kést rántott elô és nyakon szúrta társát. A hunyadi kórházba szállított férfi életét nem fenyegeti veszély, ezért az elkövetôt csak testi sértéssel vádolják, és ha nem sikerül kiegyeznie áldozatával, 6 hónaptól 5 évig terjedô börtönbüntetésre számíthat.
A december 17-én megtartott tanácsülésen elfogadták a Kolozs megyei tanács csatlakozását a védett területek országos közigazgatási és felügyeleti konzorciumához. Az intézkedés nyomán Kolozs megyében ilyen különleges figyelemben részesül több víztároló tó, amelyek elsôsorban Kolozsvártól a hegyvidék felé esô tájakon találhatók és amelyek minôségének megóvása megkülönböztetett figyelmet kíván. A konzorciumi tagság lehetôvé teszi tanulmányok kidolgozását és gyakorlatba ültetését. A megyei tanács alapító tag, de ez nem zárja ki a megye más, környezetvédô civil szervezeteinek csatlakozási lehetôségét.
A Kolozs Megyei Tanács a megye teljes közösségének, a helyhatósági szerveknek, közintézményeknek, gazdasági vállalatoknak, politikai pártoknak, nemkormányzati szerveknek és a sajtónak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kíván.
Földvári Árpád igazgatótól megtudtuk: 24-én, — karácsony és 31-én szilveszter estéjén a közszállítás reggel öt órakor, az utolsó járat pedig 21 órakor indul. A buszok egész nap a rendes munkarendi programmal közlekednek.
Az ünnepnapokon, 25 és 26-án, illetve 2000 január 1-én és 2-án a közszállítás reggel 6-kor kezdôdik, az utolsó járat 23 óra után indul.
— Milyen könnyebitéseket hoztak azok számára, akik távolabb mennek ünnepelni?
— Kiegészítô buszként beiktattuk a 42-es vonalat 6 és 20 óra között. Az Állomás térrôl 24 és 2-a között éjszakai járatokat állítottunk be, melyek indulási idejét a nemzetközi vonatok érkezésével egyeztettük.
A 44 N útvonala Állomás tér- Fô tér — Mócok útja — Cosbuc — Grigorescu negyed — Monostor negyed — Hajnal negyed — Állomás tér.
A 45 N útvonala Állomás tér — Szécheni tér — Cipariu — H. Coandã — Mãrãsti negyed — Magyar utca — Állomás tér. Ezeken a járatokon egy jegy ára 4000 lej.
Szilágy megye fokozatosan elszegényedik, ezt mutatják a statisztikai adatok, de ezt lehet tapasztalni lépten-nyomon.
Az újsághirdetések legnagyobb részét az eladó tömbházlakások képezik: aki teheti, vidékre költözik, menekülve a beharangozott magas fûtési költségektôl.
Szilágysomlyón a magánházak értéken alul kelnek el (ha egyáltalán akad rá vevô). Egy hatszobás házért 120 milliót kérnek, mert a Magura tövében elterülô kisvárosban már alig van munkalehetôség. Az egykoron jól menô tejgyár bezárt, a szigetelôanyag- gyár is csak részlegesen mûködik.
A megyében a munkanélküliek száma meghaladta a 17 ezret. Az elsô kilenc hónap ipari termelése 24,9%-al volt kevesebb, mint a tavaly. Sok esetben a vállalatok késve adják ki a fizetéseket s ugyanaz a helyzet a munkanélküli segélyekkel is, pedig sok családban nincs is más jövedelemforrás.
Az alapvetô higiéniai normák mellôzése vezetett a sárgaságos megbetegedések hirtelen növekedéséhez, fôleg az iskolások körében. Jelenleg negyven gyereket ápolnak a kórházban, de az orvosok szerint még nem beszélhetünk járványról.
Két szobára való, klasszikus bútoraim Budapestre szállításához segítséget keresek. Honorálom. Telefon: 185-487.
Helyenként heves szóváltásokba torkollt a román forradalom tizedik évfordulója alkalmából összehívott rendkívüli tanácsülés. Napirend elôtt a különbözô forradalmi egyesületek képviselôi szólaltak fel.
A Nemzeti Liberális Párt tanácsosai nevében Ioan Deac nemzeti liberális tanácsos javasolta: post mortem avassák díszpolgárrá a Kolozsváron 1989 decemberében elhunyt 28 forradalmárt. A tanácsos csupán tegnap délelôtt vetette papírra erre vonatkozó határozattervezetét. — Tudom, hogy késôn ébredtem fel, de ennek ellenére remélem, hogy kezdeményezésünknek nem lesznek procedurális akadályai — mondta Deac. Hangsúlyozta: nem szeretné, ha javaslata során a megemlékezô tanácsülésbôl parttalan vita kerekedne. Deac kérése ellenére Gheorghe Funar polgármester formai kifogásokat emelt: a tanács nem fogadhatja el a határozattervezetet, ugyanis késôn nyújtották be, így sem a tanács illetékes bizottsága a városháza nem adhatta hozzá beleegyezését — mondta. Hozzátette: szerintem a javaslat nevetséges és sérti az elesett forradalmárok emlékét, ugyanis semmilyen hatása sincs annak, hogy haláluk után díszpolgárrá avatjuk ôket — mondta. — Amikor a városháza javasolt díszpolgárokat, Önök mindig azt kérték, hogy az illetô személyek írásos beleegyezésüket adják. Önök mit gondolnak: ebben az esetben hogyan kérjük a szóban forgó személyek írásos beleegyezését — ironiozált a polgármester. A tanácsosok végül úgy döntöttek, hogy a legközelebbi ülésen vitatják meg a kérdést.
Annak ellenére, hogy nem létezik a területrendezési minisztérium láttamozása, a polgármester elôterjesztette az általános városrendezési terv elfogadását. Funar úgy tudja, hogy a láttamozás létezett, de a Polus Transilvania közbenjárására a tárca feltételekhez kötötte beleegyezését. A tanácsosok névszerinti szavazás során elfogadták a határozattervezetett. A polgármester hangsúlyozta: a városatyák negatív szavazatának eredménye képpen, január elejétôl a polgármesteri hivatal nem bocsáthat ki építkezési engedélyeket, a tanács pedig nem fogadhat el részletes városrendezési terveket. — Ha emiatt valaki beperel és kártérítést kér, a törvényszék által meghatározott összeget azon tanácsosok zsebébôl veszik ki, akik nem szavaztak a határozattervezet mellett — figyelmeztetett Funar.
Miután az elôzetes szakbizottsági meghallgatásokon a kijelölt miniszterek kedvezô véleményezést kaptak, tegnap délután a parlament két házának együttes ülésén került sor a kormányprogram bemutatására és a kabinet beiktatására. Az RTDP parlamenti frakciói bejelentették, hogy részt vesznek a vitában, de nem szavazzák meg az új kormányt. Lapzártakor a szavazás még nem fejezôdött be.
Mugur Isãrescu kormányfôjelöltként ismertette az új kormány gazdasági programját. A jegybank "örökös" kormányzója elmondta, hogy a rendelkezésre álló idô rövidsége következtében nem mutathat be részletes programot.
A bemutatkozó miniszterelnök nem tett különösebb ígéreteket. Azt azonban hangsúlyozta, hogy kabinetje a gazdasági nehézségekért nem fogja vádolni az elôzô kormányokat. Kijelentette: az új kabinet célja a gazdasági reform felgyorsítása és a román gazdaság visszaállítása növekedési pályára. Az új kormányfô elsôdleges feladatként jelölte meg az infláció visszaszorítását, a gazdasági növekedést, a költségvetési hiány csökkenését, az állami vállalatok privatizációjának befejezését, a külföldi finanszírozások emelését, a pénzügyi reform végigvitelét és a közszolgáltatói szféra reformjának megvalósítását. Programja költségvetési reformelemeket is tartalmaz, de ezek ismertetésére nem tért ki.
Isãrescu nagyratörônek nevezte programját, de ugyanakkor közölte: kormánya mindent megtesz az ország hitelképességének visszaszerzéséért és az EU-csatlakozási folyamat felgyorsításáért. Hosszú távra szóló stratégiát kell életbe léptetni az ország átfogó gazdasági fejlôdésére, ellenkezô esetben lekéssük Európa talán utolsó vonatját, amelyen még számunkra is lenne hely. A kormányfô hangsúlyozta, hogy tisztában van a román társadalmat terhelô politikai és társadalmi feszültségekkel, illetve azzal, hogy a soron következô választási évben számolni kell politikai és szakszervezeti nyomással. Ennek ellenére kormánya nem hajlandó populista követeléseknek engedni. Románia külföldi hitele attól függ, hogy mennyire tartja tiszteletben a kormány felvállalt kötelezettségeit. Márpedig Romániának szüksége van erre a hitelre — állította Isãrescu. „Az Európai Unió nem terít elénk rózsaszônyeget. Nagyon nehéz lesz eleget tenni a követeléseknek, de ezúttal jóval több forog kockán mint a nemzeti büszkeség. Az országnak be kell bizonyítania, hogy fokozatosan képes eleget tenni az európai követelményrendszernek. Válaszúton vagyunk. Drámai a választás, de nincs más lehetôségünk." — mondta a parlament plénuma elôtt az új kormányfô.
Sem Hajdú Gábor egészségügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes, sem Eckstein-Kovács Péter, a Kisebbségvédelmi Hivatal vezetôje ellen nem emeltek kifogást a parlamenti szakbizottsági meghallgatáson.
A Mediafax jelentése szerint Eckstein jelölése ellen csupán ketten szavaztak a képviselôház és szenátus emberi jogi, vallásügyi és kisebbségügyi szakbizottságai együttes ülésén, ez a két szavazat — amint az várható volt — Mitzura Arghezitôl (NRP), és Petre Turleatól (RNEP) származott.
Hajdú Gábor jelölését ellenszavazat nélkül fogadták el a meghallgatáson, a két ház egészségügyi szakbizottságainak ülésén nem voltak jelen a Nagyrománia Párt és a Román Társadalmi Demokrácia Pártjának képviselôi. A bizottság tagjai üdvözölték Hajdúnak miniszterelnök-helyettesi tisztségbe emelését, amely szerintük azt jelenti, hogy az Isãrescu-kormány számára az egészségügy prioritással bír.
„Nem nagy, hanem hatékony külpolitika megvalósítása— a célja Petre Romannak, a kedden a parlament elôtt bemutatkozó új kormány külügyminiszterének.
Keddi hírforrások beszámoltak arról, hogy az új külügyminiszter a parlament külpolitikai bizottságai elôtt történt meghallgatása során hangoztatta: mandátuma idején nagyon fontos feladat Románia integrációja az európai struktúrákba.
Külügyminiszteri megbízatásának legfontosabb céljairól szólva Petre Roman elsôdlegesnek mondta Románia EU-csatlakozási tárgyalásainak sikeres lefolytatását, az ország NATO-csatlakozási meghívásának, valamint az EBESZ 2001. évi elnöki mandátuma átvételének elôkészítését.
Kiemelt külpolitikai céljai között szólt az új román külügyminiszter az eurointegrációs folyamatokhoz igazodó és Románia számára elônyös feltételek megteremtésérôl.
A román állampolgárokat közvetlenül érintô külpolitikai törekvések között említette Roman „a realitásokból kiinduló külpolitika megvalósítását— a vízumkérdésben, a személyek szabad mozgásának biztosítását és a külföldi beruházások ösztönzését.
Ugyanakkor hangoztatta: a külpolitika nem fogja tudni megoldani Románia valamennyi problémáját, ehhez az ország gazdasági helyzetének is javulnia kell.
Meghallgatásakor Roman nagyra értékelte a leköszönô Andrei Plesu külügyminiszteri tevékenységét és bejelentette: a rábízott tárca vezetésének javítása céljából tanácskozni fog Románia l989 utáni külügyminisztereivel, Sergiu Celackal, Adrian Nãstaseval, Teodor Melescanuval, Adrian Severinnel és Andrei Plesuval.
A Magyar Állandó Értekezlet megalakítása miatt a Magyarok Világszövetsége céljait
újra kell hogy fogalmazza — hangzott el Budapesten a jövô évi V. MVSZ-világkongresszus elôkészületének ismertetésekor. Ugyanakkor a szervezeti megújulás sem kerülhetô el, világszerte kívánatos a magyarság szervezetének szerkezeti átalakulása.
A 2000. május 21-22-23. sorra kerülô V. Világkongresszus központi gondolata az élet szentsége, a család, a gyermek, és a magyarság jövôje lesz, jelmondata pedig Ady gondolata: „az Élet szent okokból élni akar..." A 80 millió forintba kerülô találkozóra az MVSZ saját forrásból 50 milliót különített el, a fennmaradó 30 milliót pályázati úton, egyéb alternatív forrásokból szeretnék megszerezni. A találkozó fôvédnökeinek Orbán Viktor miniszterelnököt, Áder János Országgyûlési elnököt és Göncz Árpádot, a Magyar Köztársaság Elnökét kérték fel. A találkozónak 1000 díszvendége lesz.
A Magyarok V. Világkongresszusa öt munkabizottságban végzi munkáját a nemzetstratégia, népesség- és társadalmi összhang, oktatás és nyilvánosság, tájegységek és környezetvédelem, valamint a gazdaság tárgykörében.
A kongresszuson tisztújító gyûlés is lesz, új vezérkart fognak választani a küldöttek.
Csoóri Sándor, a szövetség elnöke elmondta: a szervezet három éve tervezi a megújulást, amely akkor még csak vágynak tûnt. Most azonban mindenki azt szeretné, ha a világszövetség szervezetileg is átalakulna. Csoóri Sándor szerint erre többek között a várható új helyzet miatt van szükség. A magyarság ugyanis még tovább osztódik: lesznek olyanok, akik az Európai Közösségbe tartoznak majd, és olyanok is, akik e közösségen kívül maradnak. Az elnök hangsúlyozta: világszövetségnek az lesz a szerepe, hogy e kétféle magyarság között is összekötô kapocs legyen.
A 2000. évben a tisztújításon kívül a legnagyobb feladat a „magyarok kataszterének" megteremtése. Ebbe beletartozik a magyarországi népszámlálás, de Csoóri Sándor szerint el kell indítani egy hosszabb folyamatot, amely nyomán kiderül: ki az, aki magyarnak vallja magát. — Tudnunk kell, mennyien vagyunk — jelentette ki.
Dobos László, a kárpátmedencei régió elnöke ismertette az MVSZ elképzelését határon túli magyaroknak adandó kettôs állampolgárságot jelentô különleges státusról: szerinte ennek megadását MVSZ-tagsághoz kellene kötni.
Kurucz Gyula, a nyugati régió vezetôje azokat a programokat ismertette, melyek megvalósításához már össze is gyûjtötték a szükséges pénzt. Az egyik ilyen program a Magyar Videotéka, mely az elmúlt 60 év fontos magyar filmjét tartalmazná. A gyûjtemény 130 darab 90 perces kazettából állna és 5 kontinesen lenne elérhetô. A másik fontos terv, az identitáskötet elkészítése, mely 14 magyar esszéíró magyar történeten átvonuló szemléletét tartalmazná.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |