1999. február 13.
(XI. évfolyam, 36. szám)

Február elsejei keltezéssel dr. Ioan Piso, a Történelmi Múzeum igazgatója a fôtéri és a Karolina (Muzeului) téri ásatásokról, valamint a Traianus szobrának esetleges felállításáról terjedelmes levelet intézett a kolozsvári városi tanácsnak, amelyet a testület csütörtöki ülésén hozta nyilvánosságra. Kifejti: a régészeti ásatások kérdését a Történelmi Múzeum és a polgármesteri hivatal között folytatott párbeszéd útján kell megoldani.

Az igazgató levelében arról tájékoztatja a városatyákat, hogy a Ferencrendiek (Deleu) utcai ásatások során értékes római maradványokat találtak, ezért minden feltétel megvan arra, hogy ez turisztikai attrakciót jelentsen. Ennek az alapvetô feltétele, írja az igazgató, a restaurálás folytatása és a három évvel ezelôtt rosszul elkezdett munkálatok kiigazítása. A második feltétel a felszínre hozott római maradványok védelmének a biztosítása. Az igazgató a tanács anyagi támogatását kéri a munkálatok kivitelezésére.

Ioan Piso sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tanács érvénytelenítette azt az 1995. július 13-án hozott döntését, amely a Posta utca 17. és a Bástya (C. Daicoviciu) utca 4. szám alatti ingatlanok lebontásáról szólt, meghiúsítva ezáltal a múzeum kibôvítését és újabb, nagy terjedelmû régészeti ásatások megkezdését.

A Történelmi Múzeum igazgatója kifejti, hogy a Karolina téri ásatásokat még 1998 folyamán befejezték. Ezek veszélybe helyezik a két környezô épület és a téren levô emlékoszlop biztonságát. Emellett fennáll a baleset veszélye is, a járókelôket figyelmeztetetô táblákat ugyanis sorozatosan eltüntetik. „Az egyetlen megoldás az ásatás betömése" — vonja le a következtetést az igazgató.

A négy évvel ezelôtt elkezdett fôtéri ásatásokat 1998 végén befejezték. A romok nem eléggé látványosak ahhoz, hogy restaurálják és kiállítsák ôket. Kivétel az Egyetemi Könyvesbolt elôtti rész. Ezt restaurálni kellene és — nyugati példára — átlátszó anyaggal le kellene fedni. A romok többi részét azonban nem lehet a mostoha idôjárás viszontagságainak és a polgárok felelôtlenségének kiszolgáltatni, ezért a jelenlegi helyzetben az egyetlen megôrzési forma az ásatások mihamarabbi földdel való betömése lenne. Ekképp tiszteletben tartanák a mûemlékvédô bizottság azon, 1997. június 4-i határozatát, amely az ásatások befejezésérôl és betömésérôl rendelkezett" — áll a levélben. Piso nappali és éjjeli ôrség létrehozását javasolja, ugyanis több darab is eltûnt a feltárt római leletekbôl.

Ioan Piso arra kéri a városi tanácsot, hogy bírálja felül a Traianus oszlopa másának felépítésére vonatkozó tervét, a talapzat ugyanis tönkretenné a római leleteket. „Akármennyire is ragaszkodunk Traianus oszlopához, bele kell nyugodnunk abba, hogy azt Rómában és nem Kolozsváron építették. (...) 1997-ben nem azért döntöttem az ásatások folytatása mellet, hogy valakinek a kedvébe járjak, és most sem azért kérem ezek betömését, hogy valaki másnak a kedve szerint cselekedjem" — fejezi be levelét Ioan Piso.

Annak ellenére, hogy a múzeumigazgató pénteken folyamatosan az irodájában tartózkodott, Ioan Pisót a Szabadságnak nem sikerült szóra bírni.

Boros János városi tanácsos kérdésünkre elmondta: a fôtéri gödrök betömése a Történelmi Múzeum feladata, az egykori városi tanács csupán anyagilag és erkölcsileg támogatta a volt múzeumigazgató, Nicolae Lazarovici „nagyszabású" tervét. Ha a múzeumnak a költségvetésébôl nem futná a gödör betömésére, akkor erre kérheti a tanács segítségét. Ismerek azonban olyan építkezéssel foglalkozó cégeket, amelyek, ha kell, ingyen és bérmentve biztosítanák a földet a gödrök betömésére.

Jelentôs változtatásokra van szükség a Romániai Magyar Demokrata Szövetségben, s a májusban sorra kerülô VI. kongresszus egyik fô feladatát abban látom, hogy újragondoljuk az alapszabályzatot és a szövetség egész struktúráját — jelentette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában.

A szövetségi elnök a közelmúltban tartott megyei tisztújító közgyûlések tapasztalatait összegezte. A Maros megyei RMDSZ-szervezet élére Kincses Elôdöt, a Kolozs megyei szervezet elnökének — mint ismeretes — pedig Kónya Hamar Sándort választották. A román sajtó szerint az RMDSZ „szélsôségesei" közé tartoznak, megválasztásukkal „a Tôkés püspök nevével fémjelzett radikális szárny nyert teret".

— A román sajtó az ismert klisét alkalmazza: a mérsékeltek és radikálisok harcává igyekszik tenni azt az RMDSZ-en belül valóban állandóan jelen lévô dilemmát, ami része az RMDSZ életének — mondta Markó Béla. A szövetségi elnök szerint az RMDSZ számára a legfontosabb tapasztalat az, hogy egyes megyei és helyi szervezetekben nagyon erôs volt a változás utáni igény. „Sajnos területi szervezeteink egy részében befagyott a mozgás, minôségileg is rendkívül nagyot zuhant ezeknek a szervezeteknek az élete. Szükség volt a változásra."

A tisztújító közgyûlések fô tanulsága Markó Béla számára az volt, hogy bár néhány hónappal ezelôtt még úgy vélte: a májusi kongresszusnak nem kell feltétlenül foglalkoznia az alapszabály módosításával, „most magam látom, hogy az RMDSZ alapszabályzatát és egész struktúráját újra kell gondolnunk".

Az RMDSZ elnöke szerint az elmúlt hat évben néhány elképzelés kudarcot vallott. Így az, hogy a civil társadalom, az értelmiség, az egyházak képviselôit külön testületekben gyûjtötték egybe, országos szinten a Szövetségi Egyeztetô Tanácsban. Ez oda vezetett, hogy egyfajta „cselédszobába" zárták ôket.

„Ez alapvetô szerkezeti hibája az RMDSZ-nek. Vissza kell hozni a döntéshozatalba az értelmiséget, a civil társadalom, a szakmai szervezetek és az egyházak képviselôit. Számos más probléma is adódik az RMDSZ struktúrájával. Van akkora tapasztalatunk, hogy a demagógiát félretéve nagyon józanul tudjunk változtatni. A változtatásoknak nem a szövetség jellegét kell érinteniük, éppen ellenkezôleg, az önkormányzati modell és az érdekképviseleti jelleg kiteljesítése érdekében van rájuk szükség" — hangsúlyozta Markó.

Az ország nyugati részén az országutakat pénteken reggel hó, jég és jégborda fedte — tájékoztatta a Mediafaxot a Téli Központi Felügyelôség. Az országos útfenntartó vállalat már elkezdte az utak tisztítását. A hó elsôsorban a hegyi utakat tette járhatatlanná, de közel négycentiméteres vastagságú hótakaró lepte el Hunyad, Temes, Arad, Kolozs, Szatmár, Szilágy, Beszterce-Naszód, Máramaros, Bihar, Fehér, Kovászna és Hargita megye úthálózatát is.

A megyei rendôrségen tegnap estig nem jelentettek különösebb közúti baleseteket.

A vasútigazgatóság úgy értesített: a csütörtöki nappal ellentétben pénteken mind a két Kolozsváron áthaladó nemzetközi járat, a Claudiopolis és az Ady Endre is közlekedett, de legkevesebb kétórás késésre kell számítani.

Fehér megyében már 14 százalékra emelkedett a munkanélküliek száma. A statisztikai adatok szerint az állami segítséget igénylô munkanélküliek száma 26 489 személy, 1363 személlyel több, mint két héttel ezelôtt. Ebbôl 13 159 nô, az összlétszám 40 százaléka. A munkanélküliek többsége szakmunkás (1130 személy), a többiek (170) felsôfokú végzettséggel rendelkeznek.

A kormány információs hivatalának vezetôje, Rãzvan Popescu államtitkár arról értesítette a Mediafaxot, hogy a Vasile-kabinet egymilliárd lejjel szándékszik támogatni a Hargita és Kovászna megyei román nyelvû kiadványokat ebben az évben. Popescu szerint ugyanis a román nyelven kiadott napilapok, folyóiratok képtelenek fenntartani magukat a szigorú piacgazdasági viszonyok közt egy olyan vidéken, ahol a lakosság többsége magyar.

Rãsvan Popescu ugyanakkor kijelentette: a határon túli románokkal foglalkozó fôosztály új államtitkára Viorel Badea lesz, aki Mugur Vasiliu helyét veszi át. RMDSZ-források szerint a rossz emlékû Mugur Vasiliu lényegében nem a határon túli románok, hanem a romániai magyarok sorsával volt mindenekelôtt elfoglalva, és szándékosan elferdített információival, a kormányfônél és az államelnöknél tett feljelentgetéseivel mindent megtett a román–magyar viszony megmérgezésére. Fôvárosi román lapoknak adott nyilatkozatában legutóbb azzal vádolta a magyarországi Határon Túli Magyarok Hivatalát, hogy az a román állam integritása elleni tevékenységet folytat.

A parlament ugyanakkor jóváhagyott tízmilliárd lejt a határon túli románokkal foglalkozó ügyosztály projektjeire, ebbôl — mondotta az államtitkár — 4,3 milliárdot a határon túli román sajtó támogatására fordítanak.

Az RMDSZ tudomása szerint február 20-án kerül sor a magyar–magyar csúcsra — közölte az MTI kérdésére pénteken Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke.

Markó Béla nagyon fontosnak nevezte, hogy a magyar kormány és a magyar politikai pártok képviselôi idôrôl idôre találkozzanak a határon túli magyar közösségek vezetôivel. „Számunkra ez a fontos, nem pedig az, hogy minek nevezik a találkozót, hivatalosnak vagy informálisnak tekintik azt" — hangsúlyozta.

Az RMDSZ elnöke egyben azt a véleményét is megfogalmazta, hogy az újabb magyar–magyar csúcsot „rendkívüli eseményként kezdik kezelni, ami egyáltalán nem jó". Mint mondta, a magyar–magyar csúccsal kapcsolatban korábban megfogalmazódott egyes negatív nemzetközi visszhangot éppen az váltotta ki, hogy a találkozót rendkívüli színben tüntették fel.

Hámori József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztere (NKÖM) csütörtökön hivatalában fogadta és megbeszélést folytatott Tôkés László királyhágómelléki református püspökkel.

A tárgyalás fô témája a temesvári Új Ezredév református ökumenikus központ felépítése volt, amely a millennium egyik kiemelt határon túli eseménye.

A kultuszminiszter a megbeszélésen elmondta: a román–magyar miniszterelnöki találkozón a felek nagy figyelmet szenteltek a határon túli történelmi egyházak ügyének, és szóba került az egyházi ingatlanok és a mûemlék jellegû egyházi épületek ügye is.

A REMEDIUM ORVOSI KÖZPONT, Bálint-nap alkalmából, mely köztudottan a szeretet ünnepe világszerte, ingyenes szívvizsgálatot, családtervezési tanácsadást és nôgyógyászati vizsgálatot tart vasárnap, február 14-én 10–18 óra között az Unió (Memorandumului) utca 18. szám alatt. Telefonon érdeklôdni a 064/190-161-es számon.

SZERELMESEK NAPJÁT rendezi meg vasárnap délelôtt 11 órai kezdettel a Diákmûvelôdési Ház elôtt a Vitrina Felix és a kolozsvári Pro tv.

AZ EMT TÁJÉKOZTATÓJÁNAK idei 1–2. száma beszámol a január 15–16-án Kolozsváron lezajlott Civil szféra az ezredfordulón címû tanácskozásról, a nemrég megjelent Ötnyelvû Kémia Szótár bemutatójáról, ismerteti a Civil szervezetek adattárát, és közli az EMT 1999-es évi rendezvénynaptárát.

MÁRK ATTILA brassói daltulajdonos gitárestet tart magyar költôk megzenésített verseibôl február 13-án, szombaton du. 6 órakor a Brassai Sámuel Elméleti Líceum dísztermében. A koncert után az elôadó kazettái megvásárolhatók. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

ORVOSI TANÁCSADÁSSAL szolgál dr. Szilágyi Sándor hétfôn du. 4 órától az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyedi körzetének székházában(Ariesului utca 55.). A rászorulóknak ingyenes gyógyszert is juttatnak a székház készletébôl.

— Mi volt a román küldöttség magyarországi látogatásának legnagyobb sikere?

— Az, hogy még a havazás elôtt hazaértek.

1930. december 20-án Budapesten a Magyar Királyi Operaházban operettpremier volt: a komponista Lehár Ferenc, az operett címe A mosoly országa.

A premier elôtt Lehár így nyilatkozott a rádióban: „Tavaly elôvettem egy régi operettemet, melyet a közönség már el is felejtett, hiszen annak idején nem részesült kedvezô fogadtatásban, fôként a szövegkönyve miatt. Pesten a Király Színház mutatta be Sárga kabát címmel. Összehívtam librettistáimat, Victor Leont, Ludwig Herzert és Fritz Löhnert, ôk átírták a szövegkönyvet, én a zenét. Így született meg A mosoly országa, amely mostani formájában már sokkal izgalmasabb és drámaibb, mint eredetileg volt. A mai kor embere izgalmakra vágyik még az operettszínházakban is, és ez elôtt meg kell hajolni. A mosoly országának tavaly volt a premierje a berlini Metropol Theaterben, és igen megtisztelô számomra, hogy idehaza az Operaház színpadán csendülnek fel újjászületett operettem melódiái."

December 20-án Budapest színe-java ott ült az Operaházban és hatalmas tapssal köszöntötte a nyitányt vezénylô Lehár Ferencet. A bemutató megvalósítói Márkus László rendezô és Oláh Gusztáv díszlet- és jelmeztervezô, a magyar operatörténet legendássá vált mûvészegyéniségei. A rangos szereposztásnak köszönhetôen A mosoly országa hosszú éveken át az Operaház mûsorán maradt.

Kolozsváron az operett ôsváltozatát, a Sárga kabátot Janovics Jenô társulata mutatta be 1925. május 31-én. Az újrakomponált változatát, A mosoly országát pedig 1941. december 12-én. A kolozsvári Állami Magyar Opera repertoárján 1973. december 16-i bemutatója óta szerepel.

1999. február 14-én, vasárnap 17 órától újból felcsendülnek a romantikus operett melódiái. A felújítás-értékû elôadás új szereplôit Gy. Tatár Éva rendezte be. Kiss B. Attila elsô fellépésének tapsolhatnak Szu-Csong szerepében, de elsô alkalommal énekli Hary Judit is Liza szólamát. Új szereplô Szakács Levente Hatfaludy jelmezében, Szeibert István mint Lichtenfels és Herdlicska Éva mint Hardegg bárónô. Rajtuk kívül fellépnek Székely Zsejke, Bancsov Károly, Ádám János, Sipos László, Sinai Tibor, Salamon Ildikó, Ádám Éva, Pataki Enikô és Németi Hilda. Az elôadást Hary Béla vezényli.

Zanetto, a kissé ütôdött bergamói fiatalember Veronába érkezik háztûznézôbe: menyasszonyjelöltje Rosaura, Dottore Balanzoni lánya. A vôlegény azonban arcátlanul viselkedik, és ráadásul ellenjelöltje is akad: saját ikertestvére, Tonino... Az ikrek egymást folyamatosan elkerülve bolondítják meg a világot, egymás kedveseit, szolgáit és ismerôseit. Sikerül-e a gonosz Pancrazio terve, hogy elválassza egymástól a szerelmeseket? Férjet talál-e Rosaura? És egyáltalán: találkoznak-e az ikertestvérek?...

Carlo Goldoni A velencei ikrek címû darabja ötvenedik elôadását ünnepli a kolozsvári Állami Magyar Színházban február 15-én este 7 órától. Az év legjobb elôadásaként 1997-ben UNITER-díjjal jutalmazott Vlad Mugur-munkát mind a kritikusok, mind a közönség elismeréssel fogadta. Az elôadás díszleteit és jelmezeit Viora Bara, a maszkokat Venczel Attila tervezte, a fôbb szerepekben Nagy Dezsôt, Dehel Gábort, Panek Katit, Bács Miklóst, Bogdán Zsoltot, B. Fülöp Erzsébetet, Hadházi Andrást, Madarász Lorándot, Lázár Gabriellát és Orbán Attilát láthatja a közönség.

• Legtöbb 20 év börtönbüntetés vár a csütörtök délelôtti, tordai gyilkosság még aznap letartóztatott tettesére. Constantin Oprea (24), a kolozsvári teológia negyedéves hallgatója de. fél 11-kor látogatta meg barátnôjét, akivel rövid idôn belül összeszólalkozott. A vita hevében a fiatalember egy késsel többször lesújtott, és a lány szinte azonnali halálát okozta.

• Csütörtök este gázrobbanás színhelyére riasztották a szamosújvári rendôrséget. A Rózsa utca 3. szám alatt, a 24-es lakásban Daniela Dãnuta Tãmas (32) lakott. Délután 5 órakor érkezett haza, begyújtott az aragázkályhába, és ledôlt pihenni. Este 9 óra tájt erôs gázszagra ébredt, és amikor megpróbálta fölgyújtani a villanyt, az azonnal bekövetkezett robbanás kivetette a lakásból: bejárati ajtóstól együtt a lépcsôházban találta magát!

A detonáció után tûz ütött ki. A függönyöket nyaldosó lángokat a szamosújvári Teodor Pavel oltotta el, aki az aragázkályhát is eloltotta.

Az elvált asszonyként két kiskorú gyermekét maga nevelô nônek nem esett bántódása, és a 2 millióra becsült anyagi kár mellett a szomszédos lakások is szerencsére épen maradtak. A rendôrség helyszínelô csoportján kívül a baleset színhelyén a szamosújvári Romgaz kirendeltség szakemberei is megjelentek.

• Adócsalásért indult bûnvádi eljárás Laura Sãlcudean (27), a nagykárolyi Laura Comexim Kft. tulajdonosa ellen. Az 1-es számú körzet nyomozói által felgöngyölített bûneset iratcsomójában az áll, hogy az ideiglenes kolozsvári lakhelyû hölgy cége tavaly több ház szigetelését végezte el, a szolgáltatásokért járó összegeknek azonban csak egy részét vezette be a könyvelésbe. Az államkasszát ért kár közel 10 millió lej, Sãlcudean szabadlábon védekezhet az adócsalás vádja ellen.

• Csak egy szerszámkészletet talált a keddrôl szerdára virradó éjjel a Baba Novac utcában parkoló személygépkocsiban Szöllôsi János kolozsvári lakos. Az Aurelian F. CJ–73–FAM rendszámú 1300-as Daciája csomagtartóját fölfeszítô férfi róvott múltú és foglalkozás nélküli.

Bár a szerszámkészletet már vissza is szolgáltatták jogos tulajdonosának, az ügyészség 30 napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot állított ki az 57 esztendôs férfi nevére.

Gyûjtôszenvedély — az emberben ôsidôk óta megôrzött, de napjainkra alaposan átalakult reflex. Mert, ugye, kezdetben vala a természet nyújtotta eleség keresése iránti kényszerû passzió, míg mai felebarátaink inkább olyasvalamit halmozgatnak csillapíthatatlan étvággyal, mint amilyen a pénz, a kaland, a gyarlóság megannyi megnyilvánulása... Vagy mégsem? A fentieket olvasva manapság szerencsére egyre többen vonhatják össze rosszallóan a szemöldöküket. Ôk a modern emberiség hobbirétegét alkotják, ôk azok, akik valamilyen érdekesnek, szépnek vagy csak ritkaságnak talált tárgy gyûjtésébe kezdtek. Minden lakásban akad olyan lim-lomos zúg, amelyben látszólag fölösleges holmik kallódnak. Ezek az „aranybányák" kiindulópontjai lehetnek bármilyen eredeti gyûjtôötlet megvalósításának.

Csütörtök este a kolozsvári belvárosi unitárius egyházközség tanácstermében (Brassai utca 6.) megnyitották a Hobbiklub második kiállítását. A látványos rendezvény kezdete egyben az éves múltra visszatekintô egylet születésnapjául is szolgált. Tagjai a következô tárlattal rukkoltak elô: Telegdi László kártyanaptárral és tealógatóval, Dobordán Mária kártyanaptárral, Grünwald Ernô sportzászlóval és gyufásdobozzal, Assmann József feliratos pohárral és golyóstollal, Assmann Levente sörös és üdítôs bádoggal, Erdei János képeslappal és dobókockával, Sztranyiczki Mihály csengettyûvel és képeslappal. Rajtuk kívül még három tizenöt éves diák képviseli a hobbisokat. Opris Ágnes a tavalyi kiállítás hatására kapcsolódott be komolyan a kártyanaptárak gyûjtésébe, mert „azok szépek, felvidítják az embert". Kedvenc témája az állatok, hiszen tömbházlakásban csak így élhet velük együtt. Hogy meddig folytatja a gyûjtést? Mindaddig, amíg lesz mit gyûjteni. Hasonlóképpen nyilatkozott Mikó Ferenc (kártyanaptár és kindertojás-figura „szakos") és Bács Biális László (kártyanaptár és lehúzóskép). A tavalyi elsô kiállítás óta cserekapcsolataik, készleteik megtöbbszörözôdtek. Korosztályukból sokan segítik ôket, környezetükben egyre kevesebb a hobbijukra vonatkoztatott negatív visszajelzés.

A rendhagyó tárlat házigazdája, Bálint-Benczédi Ferenc tiszteletes úr szerint is a gyûjtés legôsibb emberi tulajdonságunk, és a kedvenc tárgyakban észre kell venni azokat a finom, lelki rezdüléseket, amelyekkel készültek. Így elviselhetôbbé válik a felebarátainkkal való együttélés. A Hobbiklub kiállítása február 19-ig naponta 12–17 óra között látogatható, de a tagok azután is minden pénteken délután fél 5 és fél 6 között ugyanott találkoznak megbeszélésre, valamint új tagok fogadására.

Az expó elsô napján a vendégnaplóba, többek között, a következô bejegyzés került: „Gyermek vagyok, gyermek lettem újra! Emberek, tanuljatok meg újra játszani, hogy szebb és könnyebb legyen életetek!" Szépérzék mûvelése és különféle ismeretek halmozása — egy nemes szenvedélybe foglalva. Valamiképpen csak el kell már kezdeni a Nyugathoz való felzárkózást!

(Folytatjuk tegnapi lapszámunkban megjelent írásunkat, az adókedvezményben részesülô jövedelmeknek, személyeknek a további felsorolásával.)

Az 1997/85. sürgôsségi kormányrendeletet a magánszemélyek jövedelmeinek a megadóztatásáról az 1998. évi jóváhagyó (246. számú) törvénnyel módosították. A rendeletben szabályozott adókötelezettség nem vonatkozik a következôkre: az állami és egyéb kötvények kamata, ide értve a látra szóló és határidôs bankbetéteket, szövetkezeti és egyéb kölcsönpénztárak, pénzintézetek betétei utáni kamat; segély, ajándékozás, hagyaték, szponzorálás összege (pénzben vagy javakban kifejezve); kegytárgyak készítésébôl és értékesítésébôl származó jövedelem; a javak és személyek biztosításából származó összegek; nyugdíjak és a társadalombiztosításból járó egyéb segítségek, állami gyermekpénz és családi pótlék; ösztöndíjak; a törvényesen fizetett eltartás; az országos lottó által a játékrendszer keretében fizetett bármilyen nyeremény; a turisztikai ügynökségek vidéki szolgáltatásból származó jövedelme, a mûködési engedély megszerzésétôl számított 10 évig; az ingó és ingatlan javak eladásából származó jövedelem (azok kivételével, akik bizományi alapon kereskednek); az értékpapír-közvetítéssel szerzett jövedelem; a saját termésbôl származó, mezôgazdasági élelmiszeripari nyersanyag eladásából származó jövedelem; azok a jövedelmek, amelyeket 65 évnél idôsebb nôk, 70 évnél idôsebb férfiak, I. fokú rokkantak (ezzel egyenértékû fogyatékosok) önállóan végzett mesterség, szakma gyakorlásából szereznek (kivételt képez ez esetben a kizárólagosan kereskedelmi tevékenység).

„Magyarországnak igen erôteljes jelzéseket kell adnia arról, hogy támogatja Romániát törekvéseiben. A magyar üzenet mostanáig is ez volt, de mostantól az üzenetnek világosabbnak kell lennie" — jelentette ki Radu Vasile román miniszterelnök az Otopeni-i reptéren, Budapestre indulása elôtt. „Nocsak" — szokta az ilyen esetekben mondani Alfréd úr, régi kedves ismerôsöm. „Nocsak" — mondom én is, nem értvén és nem tudván, hogy mióta lett diplomáciai úzus, hogy X ország miniszterelnöke szabja meg Y ország vezetôinek, mi nekik a legfontosabb soros feladatuk. Na, jó, mondom, nem szokás, de hát meg kell értenünk miniszterelnökünket: szeretné, ha Magyarország ezután is — már NATO-tagként, tehát „befolyásosabb" helyzetében is — határozottan támogatná Románia NATO-ba igyekezetét. A vágy, az óhaj „bocsánatos bûn", mégha kissé furcsa és szokatlan megfogalmazásban is jut kifejezésre. No, meg aztán számítsuk be azt is, mentô körülménynek, hogy itt mifelénk, Balkánon egy kissé nehezen hihetô el, hogy ha ma valaki azt mondja: bû, az akkor holnap is, holnapután is bû, s nem hol bû, hol bá. Itt nem ez a szokás, még magas szinteken sem. Gondolom, például, az RMDSZ-nek is ezért kellene (miután már 1990 óta legalább százszor kijelentette, leszögezte, deklarálta stb., hogy nem akarja Romániát szétdarabolni) minden második nap újra és újra megismételnie ezt a fogadalmát.

De hogyan értelmezzem azt, amit tisztelt miniszterelnökünk így „szögez le": miután az Észak-atlanti Szövetség tagja lesz, „Magyarország számára (...) kötelezôvé válik — függetlenül attól, milyen kormány van hatalmon —, hogy a NATO-tagság elnyerésének pillanatától kezdve állandó pozitív jelzéseket adjon és határozottan támogassa Romániát. Ez a jövô szempontjából alapvetô."

Na lám, na lám, elôbb óhaj, kérés, aztán parancs: betartása kötelezô!

Még ezt is lenyelném valahogy (akár rágatlanul is, vállalva a hascsikarást), ha miniszterelnökünk hasonlóan kiadná a parancsot Romániának, a mindenkori román vezetésnek is, hogy kötelezôen milyen pozitív üzeneteket kell folyton küldenie Magyarország és a magyar nemzet, no meg a magyar nemzetrész: a romániai magyarság felé. De kedves miniszterelnökünk is nagyvonalúan megfeledkezik arról, hogy egy kicsit már egyhangú és unalmas, hogy folyton csak Magyarországnak, a magyarságnak kötelezô pozitív üzeneteket küldeni Romániának is. Alighanem elérkezett az ideje, hogy nyolcvan év után Románia, a románság, a román vezetés is „megeresszen" egy-egy pozitív üzenetet, fôleg, ha elvárja, hogy a lényegesen jobb helyzetben lévô és Európában Romániánál ugyancsak hitelképesebb Magyarország ezután is támogassa Romániát Európa felé való — eléggé nyimnyám — igyekezetében. Persze nemcsak „kötelezôség" létezik, de — legyünk igazságosak — vannak „üzenetek" is — Romániából Magyarországra. Például a magyar mezôgazdasági és élelmiszeripari termékekre önkényesen kiszabott hatalmas védôvámok, amelyeket éppen most — újabb romániai „pozitív" üzenetként — igyekeznek feljebb srófolni. És van „üzenet" a romániai magyarság felé is: pl. az, hogy a Bolyai Egyetem szeparálódás, de még a bikulturális Petôfi–Schiller is az; hogy a kulturális autonómia szegregációs törekvés; hogy anyanyelvünk szabad használata (ott, ahol 20 százaléknál többen vagyunk), no meg a kétnyelvû feliratok stb. sértik a román nép érzékenységét, önérzetét. És „üzenet" az is, hogy a „nagy trió", amelybôl kettônek még parlamenti védettsége sincs, Kolozsváron, engedélyezett népgyûlésen nyugodtan uszíthat a magyarság ellen, fasisztamód fenyegetôzhet, anélkül, hogy a hajuk szála is görbülne, s legalább az államfô vagy a kormányfô rájuk szólna, hogy „na, na, kedveskéink, azért mégse vigyük ilyen nyíltan túlzásba a nemzeti érzést! mert mit szól hozzá a nagyvilág (ha már mi hallgattunk)..."

Kijelenti miniszterelnökünk, hogy ô a párbeszéd híve. Ez nagyon szép kijelentés. Azt hiszem, ezzel mindannyian boldogan egyetértünk. A párbeszéd fogalma viszont képzeletünkben úgy él, hogy az két, egymást egyenrangúnak minôsítô fél ôszinte, nyílt, jó szándéktól vezérelt eszmecseréje vagy akár vitája, amelyben nincs helye a sunyiságnak, a fölényeskedésnek, a kölcsönös kötelezettségvállalás helyetti követelôzésnek, a fenyegetôzésnek, sem pedig a zsarolásízû célzásoknak. Mert minek minôsíthetném, ha nem zsarolásnak miniszterelnökünk azon „figyelmeztetéseit", hogy tudniillik Magyarország, a (mindenkori) magyar vezetés ne feledje, de ne ám!, hogy itt vagyunk mi, Romániában élô magyarok! Márpedig, ha Magyarország nem folytatja ezután is a pozitív üzenetek, jelzések sorát, a román közvélemény ezt azonnal érzékeli és fölöttébb zokon veszi, ami, ugyebár, károkat tenne a hazai román és magyar lakosság viszonyában is. Aminek levét, teszem hozzá én, a romániai magyarság inná meg ezután is.

Az efféle sejtelmesen célirányos kijelentésektôl kis hideg fut végig a hátamon, merthogy túszként kezdem érezni magamat ismét, miként a kommunista érában is. S van ebben a „sejtetésben" még egyéb „üzenet" is számomra. Az, hogy romániai magyar állampolgárként és emberként ha netán visszakapok néhányat elorzott alapvetô emberi és állampolgári jogaimból, hát azokat nem azért kapom vissza, mert azok engem mint embert s mint értékeket teremtô, adófizetô, lojális állampolgárt megilletnek, hanem csakis azért, mert „anyaországom", lakóhely szerinti országom kedvére, szája íze, elvárásai és követelései szerint viselkedem. Persze, ez a nyakatekert, sajátos „európéer" balkáni logika nem lep meg; nyolcvan év alatt hozzá lehetett szokni. Meg is szokták többségi honfitársaink, mégpedig olyannyira, hogy midôn megkövetelik Magyarországtól, hogy mindennap tegye le a hûségesküt Románia jövôje mellett, meggyôzôdéssel, hittel kijelentik azt is, hogy alapvetôen Magyarországnak az érdeke, hogy Romániának minden álma beteljesedjék. (Nyolcvan év nagy idô, sok mindent hitté lehet változtatni!)

Én is ôszintén és szívbôl — s mert itt élek, önzô módon is! — szeretném, ha Románia NATO-tag lenne, bekerülne az EU-ba. Szeretném, mert ez azt is jelentené, hogy jogállammá lett az ország, töretlen a demokratikus fejlôdés, kiindult a gazdaság is a gödörbôl, tehát „kisebbségként" is jobb, nyugodtabb években reménykedhetünk, amelyek elhozzák jogsérelmeink orvoslását is. Egy gazdaságilag lerobbant, egyre lennebb csúszó országban, belpolitikai zûrzavarban, a minden területen elburjánzó korrupció közepette csak a szélsôségesség, a fajgyûlölet burjánozhatik vígan az én káromra. Tehát kell a párbeszéd a szomszédokkal, de — nem „magas lóról", nem a partner kötelessége alapon, miközben saját kötelezettségeinkrôl, adott szavunkról teljesen megfeledkezünk. Ezt azért már ideje volna tudomásul vennie a mindenkori román politikai vezetésnek is. Európában mostanában másfajta szelek fújdogálnak, mint egy évtizeddel ezelôtt, s már a tettek a döntôek, s nem az ígérgetések nem az önimádó nemzeti önteltség, a követelôzés. Tetszik, nem tetszik, de ma már nem az Antant „diktál" Európának, hanem a mindannyiunk közös Európája — még Romániának is!

Nem szeretnék a Hargita megyei tanács elnökének a bôrében lenni. Kolumbán Gábort nemrég rágalmazásért 20 millió lej büntetésre ítélte elsô fokon a Vaslui-i bíróság. Ezen túlmenôen a népszerû székelyföldi tanácselnököt egymilliárd lej kártérítés kifizetésére kötelezte a bíróság erkölcsi hitelrontás címen, továbbá 10 millió lej perköltség megtérítésére.

Normális, a jogállam kialakulásában reménykedô ember el sem hinné, hogy a Cserehát-ügynek ez lett a vége. Pedig valahol itt tartunk.

A Hargita megyei önkormányzat elnökének a csereháti üggyel kapcsolatos közleménye miatt kellett bíróság elé állnia. A csereháti ingatlant kivitelezô cég igazgatója, Aristide Roibu indított pert ellene. Hogy miért? Nem árt felfrissíteni emlékezetünkben a történteket. 1997 júniusában a székelyudvarhelyi Csereháton épülô iskola ügyében a vitázó felek (a kezdeményezô és anyagi támogató svájci Basel Hilft, továbbá az eleinte kivitelezôként, ám késôbb már tulajdonosként és a görög katolikus apácarend felé adományozóként megjelenô bukaresti Aris Industry, amelynek Aristide Roibu az igazgatója, illetve az udvarhelyi városvezetés képviselôi) Székelyudvarhelyen tárgyalóasztalhoz ültek. A megyei önkormányzat elnökeként ebben a vitában Kolumbán Gábor a közvetítô szerepét vállalta.

Kolumbán komolyan vette a dolgát. Svájcban utánanézett az ügynek, és annak vitatható jogi vonatkozásait feltárta. Mivel azonban a tárgyalás veszekedéssé fajult, a megyei elnök közleményben ismertette a csereháti ügyrôl kialakult véleményét. Ebben rámutatott arra, hogy az Aris Industry és a Basel Hilft képviselôjének, Cyrill Brügelnek — aki a svájci Willinvest cég képviselôje is — gazdasági érdekei fûzôdtek az Aris Industry céghez. Mégpedig azáltal, hogy a két fél társtulajdonosa az Omega Prodinvest nevû cégnek. Kolumbán az ügynek olyan ellentmondásait is a nyilvánosság elé tárta, mint például azt, hogy az építô az ingatlan értékét 4,8 millió dollárra tette, holott a svájci dokumentumokban csak 4 millió dollár szerepelt 1996-ban. Aztán a svájci érték is rohamos növekedésnek indult, s 1997 tavaszán már 5 millió dollár, 1997 májusában pedig 6 millió dollár szerepelt a nyilvántartásokban. Holott — és ezt mindenki tudta — idôközben az építkezési munkálatok szüneteltek.

Ezeket az ellentmondásokat azóta sem magyarázta meg senki. Az is furcsa, hogy romániai hatóság sohasem látta tulajdonképpen sem a Basel Hilft Egyesület és az Aris Industry közötti megbízási szerzôdést, sem pedig azt a dokumentumot, amelynek alapján a bukaresti cég az épületet az apácáknak ajándékozta. A közlemény ebben a szövegösszefüggésben jelentette ki, hogy: „Az Aris Industry cég tulajdonosának és igazgatójának, Aristide Roibunak alattomos ténykedése révén ez az épület egy görög katolikus gyermekotthonná változott. Önként adódik tehát a kérdés, vajon a humanitárius beruházás nem egyéni üzleti érdekeket rejt-e?"

Kolumbán szerencsétlenségére az „alattomos" jelzô a közlemény román változatában — amelyet a Hargita megyei román napilap mellett furcsa módon a Vaslui-i és a Câmpina-i napilap közölt — „subversiv"-ként jelent meg. Ezért a szóért indított pert Aristide Roibu 1997 ôszén Kolumbán Gábor ellen, rágalmazás vádjával. A per párhuzamosan indult a Kárpátokon túl, Câmpinán és Vasluiban. Kezdeti szakaszában Kolumbán azt kérte, hogy ezeket helyezzék át Hargita megyébe vagy pedig valamelyik szomszédos erdélyi megyébe, ám ehelyett mindkét pert megszüntették, és a Vaslui-i bíróság elé utalták.

Az 1997 szeptemberétôl 1999 januárjáig elhúzódó perben 1999. január 18-án hirdettek ítéletet. A vád szerint a „subversiv" jelzô az értelmezô szótárak szerint „az állam rendjét felforgató" jelentéssel bír. Aristide Roibu azt állította, hogy emiatt a minôsítés miatt egyik francia üzletkötése meghiúsult. Ezért kért tehát egymillió dolláros (10 milliárd lejes) anyagi kártérítést. Hiába érvelt Kolumbán védôügyvédje azzal, hogy a kérdéses vád nem meríti ki a BTK rágalmazásra vonatkozó cikkelyének elôírásait, és hogy tulajdonképpen nem képez bûncselekményt. A per során a román lapok által Kolumbán Gábor ellen folytatott kampányának másik eredménye is volt: a bíróság azt sem vette figyelembe, hogy a kifogásolt jelzô pontosan a párbeszédkészség hiányára utalt, amint ez a közlemény szövegkörnyezetébôl is egyértelmûen kiderül. A bíróság megtette a kötelességét, „igazságot" szolgáltatott: Kolumbánnak a kért összegnek „csak" tizedét kell kifizetnie Roibunak. „Csak" egymilliárd lejt. A többi, a 20 millió meg a 10 millió, az már aprópénz...

Nem fogok abba a tévedésbe esni, hogy a romániai bíróságok pártatlanságát és a bírói testületek megvesztegethetetlenségét értékeljem. Megtették már mások helyettem, s bizonyára az olvasók is tudják, hogy ezek a dolgok itt minálunk hogyan zajlanak. Amit viszont semmiképpen sem hallgathatok el az, hogy itt nem büntetôjogi, hanem politikai perrel állunk szemben. A csereháti ügy kezdettôl fogva politikai ügy volt. A legmagasabb román állampolitika ügye. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy teljesen jogellenesen, bírósági eljárás közepette jelent meg Székelyudvarhelyen a kormány akkori fôtitkára, Remus Opris, aki az apácákat erôszakkal beköltöztette a vitatott tulajdonjogú épületbe. S érdekes módon ezért Oprisnak sehol sem kellett felelnie. Annál inkább kell Kolumbánnak.

Azt is el kell mondanunk, hogy az önkormányzati gondolatot jól értô és kihasználó Kolumbán Gábor már rég szálka volt egyes bukaresti politikai körök szemében. Fájt nekik, hogy megyéje halad, gyarapszik. Ezért indították ellene a peres hajtóvadászatot is. Ugyanazok, akiknek az apácák Székelyudvarhelyre költöztetése volt az érdekük. Akik tudják, hogy amennyiben a bíróság büntetôjogilag elítéli, nem létezô pénze mellett még a megyei elnöki tisztségérôl is le kell mondania.

Kolumbán egyedül maradt. Sajnos — és ezt is világosan kell látnunk — az RMDSZ sem állt mellé. Ez hatalmas hiba volt. Az RMDSZ-nek oda kell állnia Kolumbán mellé, ügyét a legmagasabb fórumok elé kell vinnie. Nem lehet, hogy ezt a szövetségben senki sem látja! Vagy talán ott is örülnének, ha a kevés, roppant kevés, valóban hozzáértôk egyikétôl megszabadulnának?

Alexandru Herlea európai integrációs miniszter úgy véli, az Európa Parlament javaslata, hogy Romániát töröljék a vízumköteles országok „feketelistájáról", haladást jelent a normalitás irányába.

A miniszter kijelentette, hogy a Cahtherine Day-jel, a közép-európai országokkal fenntartott kapcsolatok megbízottja kérte, hogy az Európa Unió (EU) a Romániának kiutalt alapokat gyorsabban utalja át.

Ugyanakkor aláhúzta, hogy a PHARE-program révén Romániának nyújtott EU-s pénzügyi támogatás, amelyet ez évre mintegy 157 millió euróra becsülnek, nem függ a Nemzetközi Valutaalappal és a Világbankkal való új egyezmény megkötésétôl. E feltétel csupán a makro-pénzügyi támogatás esetében szükséges, amely kölcsön formájában történik. A PHARE révén kiutalt alapok egy részét, mintegy 100 millió eurót a társadalmi segélyekre vonatkozó programokra fordítják.

A parlament 220 milliárd lejjel pótolta meg a költségvetésbôl a kis- és közepvállalkozók támogatására kiutalt alapot, elfogadva ezáltal Vida Gyula RMDSZ-es képviselô, a gazdasági szakbizottság elnöke módosító javaslatát. Vida azt kérte, hogy a privatizációs beszolgáltatásokból létrehozott alapból 300 milliárd lejt utaljanak ki a kis- és közepes vállalatoknak, hiszen az eredetileg erre szánt 80 milliárdos összeg elenyészôen kevés.

Miron Cozma bányászvezér nyilatkozata szerint a február

15-re tervezett Zsil-völgyi bányászsztrájkot elhalasztották egy késôbbi idôpontra, amelyrôl a Zsil-völgyi bányászszakszervezeti liga vezetô tanácsa dönt. Ennek képviselôi Radu Berceanu ipari miniszter meghívására felutaztak Bukarestbe. A találkozás célja lezárni a kôszénkifejtô társaság 1999–2000 kollektív munkaszerzôdésérôl folyó tárgyalásokat.

Nônek az alkalmazotti bérek azt követôen, hogy csütörtöki ülésén a kormány csökkentette a béreket terhelô adókat. A kabinet által elfogadott kormányrendelet értelmében 303 000 lejrôl 372 000 lejre nô a bruttó kereset adómentes összege. Az elsô adósáv 0–744 000 lej közötti, erre az adó 21 százalék, persze, csak a 372 000 lejt meghaladó összegre számítva. A második adósáv 744 001-tôl 2 231 000 lejig terjed, erre az adó 156 240 lej, plusz a 744 000 lej fölötti összeg 30 százaléka. A harmadik adósáv 2 231 001-tôl 3 718 000 lejig terjedô keresetekre vonatkozik, amelyekre az adó 602 340 lej, plusz a 2 231 000 lejen felüli összeg 38 százaléka. A 3 718 000 lejes összeget meghaladó bruttó keresetek után fizetendô adó 1 167 400 lej, plusz a 3 718 000 lejt meghaladó összeg 45 százaléka.

A kormányrendelet visszamenôleg, 1999. január 1-jétôl fejti ki hatását.

A polgármester javaslatára a kolozsvári városi tanács január 28-án úgy határozott, hogy kihágásnak számít, és félmilliótól egymillió lejig terjedô pénzbírsággal sújthatók az obszcén jellegû, közerkölcsöt sértô kiadványokat kiállító és forgalmazó lapterjesztôk. Ha a városháza felügyelôi azt tapasztalják, hogy a büntetés kifizetése után a lapárusok tovább népszerûsítik az inkriminált kiadványokat, a polgármesteri hivatal köz- és magánterületekért felelôs igazgatósága visszavonhatja mûködési engedélyüket. A városháza levélben értesítette a központi napilapokat a tanács határozatáról, és felszólította ôket, hogy ne közöljenek meztelen nôi fotókat a lapjukban.

Anca Nicolaetól, a Vitrina Press igazgatójától megtudtuk: a lap- és könyvterjesztôk 13 magáncéget magába foglaló alapítványa beperelte a kolozsvári városi tanácsot a közigazgatási bíróságon. Szerinte a városi tanács intézkedése sérti a sajtószabadságot és a magáncégek kereskedelemhez való jogát. A cég már kifizetett egy félmilliós büntetést, és egyelôre visszavonta a meztelen nôket ábrázoló kiadványokat a standokról. — Egy szép nôi testet mutatni semmiképp sem obszcén. Párizsban, Bécsben is vannak hasonló kiadványok a standokon és senkit sem zavart. Miért épp Kolozsváron indítottak háborút ellenük? Szerintem semmi különbség nincs a România Mare hetilap és a szexlapok között, ugyanis mindkettô fedôlapján vannak meztelen nôk — mondta.

A bukaresti napilapok fôszerkesztôi, igazgatói nevetségesnek találják a polgármester által javasolt intézkedést. Az egyik kolozsvári napilapnak nyilatkozva Cornel Nistorescu, az Evenimentul zilei igazgatója úgy hangsúlyozta, hogy a román társadalom megtisztítását magával Funarral és nem a szexlapok forgalmazásának betiltásával kellene kezdeni. Marius Tucã, a Jurnalul National igazgatója nem érti, hogy Gheorghe Funar eddig miért egyezett bele abba, hogy nyilatkozatai esetenként épp aktfotók mellett jelenjenek meg az újságokban. Gheorghe Voicu, a National napilap fôszerkesztôje nem veszi komolyan a Funar által küldött levelet. — Ha a polgármester akadályozza a lap terjesztését, pert indítunk ellene — mondta.

Bányai József ügyvéd elmondta, hogy a büntetô törvénykönyv értelmében az obszcén, közerkölcsöt sértô anyagok, rajzok, tárgyak, írások terjesztését 6 hónaptól 4 évig terjedô börtönbüntetéssel sújthatják vagy pénzbírságot szabnak ki. — Szem elôtt tartva a fent említett büntetô törvénykönyvi rendelkezést, nincs sok esélyük a lap- és könyvterjesztôk alapítványának. Mindaddig, amíg ezt hatályon kívül nem helyezik, nemigen lehet eredményesen óvást emelni. Azon cégek, amelyek már kifizették a büntetést, gyakorlatilag elismerték, hogy szabálysértést követtek el. Különben a bíró dönti el, hogy egy adott kiadvány obszcén, közerkölcsöt sértô vagy sem — mondta. Bányai úgy tudja, hogy a Btk. ezen rendelkezésének 1990 óta nemigen szereztek érvényt. Úgy véli, hogy az obszcén jelzô inkább a kimondottan pornográf jellegû kiadványokra vonatkozik, amelyek valóban sértik a közerkölcsöt. — Amennyiben nem pornólapokról van szó, a városi tanács határozata sérti a sajtószabadságot — véli.

Veres Valér, a szociológia tanszék egyetemi gyakornoka szerint a városi tanács intézkedése fölösleges, ugyanis az alkotmány és a büntetô törvényköny már rendelkezik az obszcén jellegû kiadványokról. — Nem látom értelmét egy külön szabályozásnak — mondta. — A tanácsi határozat gyakorlati végrehajtása sérti a szabadságjogokat. Nem kizárt, hogy az intézkedést a polgármester a neki nem tetszô lapok zaklatására is felhasználhatja. Jómagam kimondottan obszcén lapokat nem láttam a kolozsvári standokon. Nem abban kellene elöl járjunk, hogy ami Budapesten elfér a standokon, azt Kolozsváron betiltsák. A kemény pornólapok terjesztését máshol sem nézik jó szemmel, de ezek végül is léteznek és hivatalosan mûködnek. Az intézkedés egyértelmûen a múlt rendszerre emlékeztet — mondta Veres Valér.

A harc a polgármesteri hivatal és a kolozsvári lapterjesztô cégek között a közigazgatási bíróságon folytatódik. A joggyakorlat szerint a végleges bírósági döntés meghozataláig a tanácsi határozatot hivatalból felfüggesztik. Ennek ellenére nem látni több meztelen nôi testet ábrázoló kiadványt a központi standokon. (Annál többet viszont a pultok alatt.)

Valeriu Stoica igazságügy-miniszter megkondította a vészharangot a börtönök túlzsúfoltsága miatt.

A büntetésvégrehajtás országos vezetésének bukaresti tanácskozásán megállapította, hogy a helyzet válságosra fordult e tekintetben. Az ország 33 börtönében az összesen 33 ezer, 353 ágyra 52 150 rab jut, 30 fogoly osztozik egy zuhanyozón, és 20 egy WC-n.

A túlzsúfoltság, a rabtartás rossz körülményei és a feltételes szabadlábra helyezésrôl szóló törvény szigorítása miatt 1997 februárjában az ország 17 börtönében lázadás tört ki, amelyet a hatóságok — az emberi jogi szervezetek szerint — kíméletlenül levertek.

A szenátus jogi bizottsága csütörtökön elfogadta azt a javaslatot, hogy a szenátorok mentelmi jogának megvonásához a kétharmados többség helyett elegendô legyen az egyszerû többség.

A módosító javaslat azután született, hogy az igazságügy-miniszter már hónapok óta több ízben indítványozta Corneliu Vadim Tudor szenátor mentelmi jogának felfüggesztését, de az ellenzéki szenátorok minden esetben lehetetlenné tették, hogy a szélsôséges Nagy-Románia Párt elnökével szemben eljárás indulhasson.

A házszabály módosításához viszont elegendô a szenátus egyszerû többséggel meghozott határozata.

A jogi bizottság ülésén az ellenzéki pártok szenátorai nem vettek részt.

Puskás Bálint, a szenátus egyik titkára, a jogi bizottság tagja az MTI kérdésére válaszolva közölte, hogy egyelôre nincs semmilyen hivatalos magyarázat a bizottság ellenzéki tagjainak távolmaradását illetôen. Véleménye szerint az ellenzék bizottsági tagjai valószínûleg távolmaradásukkal akartak tiltakozni a határozat ellen, amelynek meghozatalát nem tudták volna megakadályozni.

Parlamenti források szerint nem várható, hogy Tudor védelmében az ellenzék újabb parlamenti bojkottba kezd. Tavaly késô ôsszel a három legjelentôsebb ellenzéki párt „sztrájkja" nem érte el célját, sôt, visszafelé sült el, mivel a törvényhozás megbénítása helyett a törvénykezési munka felgyorsulását eredményezte.

Az ellenzéki honatyák egyébként a saját zsebükön is érzik a sztrájk következményeit: a képviselôház állandó bizottsága korábban úgy határozott, hogy a bojkottban részt vett képviselôk távollétük idejére semmilyen díjazást nem kaphatnak. A Nagy-Románia Párt és a Román Nemzeti Egységpárt képviselôházi csoportja azóta már kétszer próbálta „igazolni a hiányzást", de ezt a ház állandó bizottsága rendre elutasította.

Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke pénteken a Mediafaxnak kijelentette, hogy törvénytelennek tekinti a szenátus jogi bizottságának csütörtöki határozatát, mivel a tanácskozásra az ellenzék jelenlétének hiányában került sor. A szélsôséges politikus szerint a jogi bizottság ülése azért is illegális volt, mert korábban a parlamenti képviselôk között olyan egyezség született, miszerint ebben az idôszakban csak a költségvetés megvitatásával foglalkoznak. „Emil Constantinescu államfô személyes utasítása, hogy minél hamarabb és minden áron az igazságszolgáltatás elé állítsanak azért, hogy megakadályozzák az államelnöki választásokon való részvételemet" — mondta Vadim.

Az utcai pénzváltóknál a forint 50/55, a márka 7050/7150, a dollár pedig 12 200/12 350 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]