1999. február 16.
(XI. évfolyam, 38. szám)

— Hogyan illeszkedik be a Nyárád menti Fórum a tavaly ôsszel beindított fórumok sorozatába, és milyen folytatásra lehet számítani?

— A fórumok „mennyei menetrend" szerint követték egymást. Jó érzékkel tapintottunk rá arra az alulról jövô széles körû igényre, hogy az RMDSZ, a romániai magyarság 1996 után újra egyre kérdésesebbé váló állapotában tenni kell valamit. Felül kell vizsgálni kormányzati szerepvállalásunkat, fôképp az annak nyomán kialakult helyzetet és annak következményeit. A három fórum és az azokat kísérô több tucatnyi megnyilatkozás, állásfoglalás, valamint az a médiaháttér, amely a hivatalos RMDSZ-politika eseményei mellett leginkább a fórumokkal kapcsolatos eseményeket tüntette ki, valóságos erjedést okoztak. Ezt közvetett módon gerjesztették a fórumok. Fôképp a hivatalos RMDSZ által szervezett minifórumokra, lakossági fórumokra gondolok, amelyek szemmel láthatóan megsokasodtak az alsócsernátoni fórumot követôen, mintegy nemes versenybe szállva a fórum-mozgalmunkkal a hivatalos RMDSZ-vezetés részérôl. Tagadhatatlan, hogy a fórum-mozgalom megtermékenyítette a romániai magyar politikai gondolkozást, kellô önvizsgálatra késztette az RMDSZ-t. Bevallottan vagy bevallatlanul. Sôt, ma már oda jutottunk, hogy Markó Béla szövetségi elnök úr, hivatkozva a lakossággal való találkozásaira, egy megújulás iránti határozott igényrôl beszél. Tulajdonképpen azt fogalmazta meg, amit mi az RMDSZ megújulásáért összehívott fórumokon kezdettôl fogva hirdettünk. A Nyárád menti Fórum folytatja az Alsócsernátonban elkezdett eszmélôdés-felülvizsgálat tevékenységet. S most már konkrét eredményeket próbál felmutatni. Gondolok itt a kongresszus kitûzésére, vagy a belsô választások megtartására vonatkozó SZKT-határozatra.

— Ez az utolsó fórum a májusi kongresszus elôtt?

— Nem. Sôt. A fórum-mozgalom kongresszuselôkészítô folyamattá minôsül át. A kongresszusig minden hónapban szeretnénk legalább egy fórumot rendezni. A legközelebbire a Szilágyságból és a Kolozs megyei RMDSZ részérôl mutatkozott igény. A fórum-mozgalom szervesen kötôdik tehát a kongresszushoz, a belsô választásokhoz. És még inkább kihangsúlyozzuk: ez nem RMDSZ-en kívüli kalóztevékenység, hanem szervesen beletorkollik az RMDSZ életébe.

— Sokan úgy látják, ez a fórum-sorozat azért indult, mert az RMDSZ egyik belsô vonulata arra készül, hogy a kongresszuson a másik vonulatot leváltsa. Mi errôl a véleménye?

— Hogy melyek a szándékok, és mi történik a megvalósulás szintjén, az két dolog. Tisztán és egyértelmûen megfogalmazott céljaink voltak a fórum-mozgalom beindításakor, amelyek a késôbbiek során, a megvalósulás szintjén találkoztak az RMDSZ-politizálás szempontjaival. Több lett tehát a fórum-mozgalom, mint aminek szántuk. Ugyanezt mondhatom az alternatívanyújtás vagy a személyi kérdések szempontjából. Nem feltétlenül az volt a célunk, hogy személyi alternatívákat nyújtsunk. Meghívtuk valamennyi fórumra az RMDSZ egészének a képviseleteit. A megvalósulás azonban azt mutatja, hogy a fórum által fémjelzett törekvés és a hivatalos RMDSZ elvált egymástól. Célunk, hogy a kettôt közelítsük, és az RMDSZ polarizálódását elkerüljük. Az egység szentség számomra — ezt már többször kifejtettem. Az RMDSZ-t, mint köz- és érdekképviseleti szervezetet, a romániai magyarság egészére igényt tartó és annak pluralitását egységesen vállaló szövetséget rendkívül fontosnak tartom. A fórummozgalomnak nincs szándékában kifejezetten a politikai leváltás kategóriájában gondolkozni. Amennyire lehet, szeretnénk együtt haladni. Mindazáltal megtörténhet, hogy politikai megjelenésében ez így fog festeni: különösképpen a személyes vonatkozásokban. De nem mi vagyunk partikuláris irányvonal, hanem a mostani vezetés hajlott el egy olyan egyoldalú politikai platformosodás — hogy ne mondjam: klikkesedés — irányába, amelynek a szemszögébôl úgy néz ki, mintha mi velünk történt volna ez a sajnálatos elhajlás. Tény, hogy ki kell igazítani azt a pályát, amelyre az RMDSZ jelenlegi szûk körû vezetôségében lévô elit terelte az erdélyi magyarságot. Vagy velük, vagy nélkülük. Mert míg a tagság légüres térbe került, a politikai elit felkatapultáltatott Bukarestbe, s nem sok köze van ahhoz, ami a magyar néptömegek hétköznapjaiban folyik.

— Ez a fórum néhány nappal a budapesti Orbán–Vasile találkozó után zajlik, szintén néhány nappal azt követôen, hogy ön is tárgyalt Budapesten Orbán Viktorral, és néhány nappal azelôtt, hogy ismét lesz magyar–magyar csúcstalálkozó. Hogyan köti ön össze ezt az eseménysorozatot?

— Befolyásolni szerettem volna Orbán Viktornak a román kormányfôvel való tárgyalásait. Ezért hétfôre bizalmas találkozásban állapodtunk meg. Egészen szokatlan módon lépett közbe a román diplomácia, és visszautasító magatartást tanúsított az iránt, hogy én a Radu Vasiléval való találkozás elôtt találkozhassak Orbán Viktorral. Különféle megfontolásokból arra kértem a miniszterelnök urat, hogy fogadjon szerdán. Nem akartam azt, hogy a román fél az én fejemre olvassa a kormányfôi találkozás sikertelenségének egyik vagy másikelemét. A miniszterelnök úr az egészen szokatlan diplomáciai közbenjárás nyomán azt mondta, hogy ha már ez így történt, akkor a bizalmas találkozásnak adjunk nyilvánosságot szerdán. Több mint egy órán át munkatársaival együtt beszámolt a kormányfôi találkozó valamennyi részletérôl. Így aztán valóban tájékozott vagyok ezekben a kérdésekben. A bizalmas találkozás elmaradása ellenére, a tanácsaimat írásban eljuttattam. Sajnálattal vettem észre, hogy ezek is, mint megannyi magyarországi próbálkozás, a verbalitás szintjén maradtak, mert Radu Vasile szinte úgy ôrizkedett a konkrétumoktól, mint ördög a tömjénfüsttôl. Semmit nem akart aláírni, semmibe nem akart érdemben belemenni. Folyik tovább az az ígérgetô politika, amelyet tíz éve olyannyira megszoktunk.

— Tájékoztatta-e budapesti tárgyalásai elôtt Markó Béla szövetségi elnököt terveirôl, tárgyalási szándékról, illetve a tárgyalások után azok eredményeirôl, részleteirôl?

— Már túlhaladott az az állapot, amikor ennek az igénynek meg tudnánk felelni. Annyira eltávolodtunk ugyanis az utóbbi idôben, hogy a kommunikációnak ez a természetes formája nem tud megvalósulni. Ha írok egy levelet Markó Béla elnök úrnak, ô nem válaszol rá. Az RMDSZ-szabályzat elôírja, hogy minden fontosabb tárgyalóküldöttségbe az RMDSZ tiszteletbeli elnöke bevonandó. Ezt az elnök úr már évek óta nem gyakorolja. Tehát nem tartanak be semmilyen normát, semmilyen szabályzati elôírást. Még az operatív tanácsokra megkapom a meghívót, de semmilyen más tájékoztatást nem kapok, még az RMDSZ-sajtófigyelôt sem. Ilyen körülmények között nincs jelentôsége ennek, hogy elôzetesen vagy utólagosan... Mindezáltal minden általunk kiadott nyilatkozatot vagy közleményt elküldünk az RMDSZ szövetségi elnöki irodájának és az ügyvezetô elnöki hivatalnak. Ez esetben még nem volt idôm semmilyen tájékoztatást nyújtani, mert egész nap utaztam, hajnal felé érkeztem meg, s még átgondolni sem volt idôm sûrû budapesti programomat, nemhogy le is jegyezzem. Persze, a magyar–magyar csúcsra készülve szükség lesz egyeztetésre, hiszen úgy tudom, Markó Bélával ketten kaptunk erre hivatalos meghívást. Butaság volna, ha elôtte nem egyeztetnénk a véleményünket.

— Mit vár a magyar–magyar csúcstalálkozótól?

— Nem kevesebbet lehet a magyar csúcstól elvárni, mint a magyar–magyar kapcsolatoknak az intézményesülését. Úgy látom, a magyar kormány megtalálta a legitim intézményes magyar kapcsolatok kialakításának a módját. Legitim kereteit kell tehát létrehoznunk az intézményes magyar–magyar együttmûködésnek, amelyet függetleníteni kell az ilyen-olyan kormányok kényétôl-kedvétôl. Olyanfajta legitimitás ez, mint az interparlamentáris unióban a finnugor frakciónak a felállítása, vagy a frankofón államok együttmûködése. A parlamenti együttmûködés keretébe, az európai politikai kapcsolatok rendszerébe beilleszthetô a valamennyi magyar nemzeti közösség parlamenti képviseletének az együttmûködése. Másfelôl annak fontosságát hangsúlyoznám, hogy az 1996 ôszén, a pápai csonka csúcson megszakadt folyamat folytatódik. Erre annál inkább szükség van, mert az RMDSZ kezdett komolytalanná válni. Miután ugyanis a szövetség SZKT-határozatban állt ki a magyar–magyar kapcsolatok intézményes kiépítése mellet, a magyar miniszter által vezetett román kisebbségvédelmi hivatal, egyetértve Tabajdi Csaba volt magyar államtitkárral, az RMDSZ hatályos határozatait felülbírálták. A többi határon túli magyar közösség magyar–magyar kapcsolatok iránti elemi igényét pedig évekig semmibe vették. Ezt én a volt magyar kormány hátráltató befolyásának s a határon túli többségi kormányok hátrányos befolyásának tulajdonítom. Végre egyenesbe kerülnek a dolgok. Jobb is nyíltan vállalni magyarságunkat és együttmûködésünket, mint valamely összmagyar kárpát-medencei konspiracionista gyanúsítás vádja alá esni. Vállaljuk magunkat!

— A fórumokról milyen fô tanulságokat lehet majd a kongresszusra átvinni?

— Hogy sokkal bátrabban kell kezdeményezni. Aztán az RMDSZ-nómenklatúra kialakulásának az áldatlan voltát húznám alá. A közképviseleti és érdekvédelmi szervezetünkbôl, amely százezreket tudott felsorakoztatni maga mögé, egy szûk körû elit által uralt párttá váltunk, amely nem tudja betölteni a maga által kitûzött célokat és funkciókat. Ezen változtatni kell, lehetôleg úgy, hogy a politikai pártképviseletet differenciált módon le kellene választani a közképviseleti funkciókról. Ez egyébként régebbi elgondolás, de a felgyûlt tapasztalatok alapján most éppen ideje meg is valósítanunk.

— Van olyan elképzelés, hogy a Szövetségi Egyeztetô Tanács funkcióját át kell értékelni, az egyházak és a civil társadalom képviselôinek nagyobb beleszólást kell biztosítani az RMDSZ-döntésekbe. Errôl mi a véleménye?

— Fontos volna az egyházak képviseletének a bevonása, figyelembe véve, hogy a romániai magyar közösség életében talán az egyházaknak van a legnagyobb legitimitása. Kár volna a gyengébb legitimitású RMDSZ-szel kiszorítani a történelmi gyökerû, szerves legitimitást. Azt valahogy be kell kapcsolni a magyar politikai életbe, természetesen a közképviselt és érdekvédelmi polgári társadalom szintjén.

— Az RMDSZ kormányzati szerepének felülvizsgálatáról beszélt. A budapesti kormány eddigi megnyilvánulásaiban folyton azt hangsúlyozta, hogy Magyarország számára fontos az RMDSZ részvétele a jelenlegi koalícióban...

— Össze kell vetnünk a román–magyar alapszerzôdés idején létezett FIDESZ-t a mostani FIDESZ-szel. Egyértelmû, hogy ilyen szempontból, a FIDESZ, mint kormánypárt, bizonyos fokig kényszerpályára került. Nem viselkedhet ellenzéki pártként, hanem alkalmazkodnia kell az adott államközi kapcsolatok rendszeréhez, amelyek a nemzetközi viszonylatokba is szervesen beágyazódtak. Nyilvánvaló, hogy kormányzati tényezôként a FIDESZ-nek és a volt ellenzék pártjainak a mozgástere leszûkült. Ezért ma már másképp kell viszonyulniuk ezekhez a kérdésekhez. De magam is azt állítom, hogy ha már megvan az alapszerzôdés, akkor annak kereteit nem létezônek tekintenünk nem szabad, hanem maximálisan ki kell használnunk az alapszerzôdés adta lehetôségeket. Azt hiszem, a FIDESZ ilyen szempontból, ebben a viszonyrendszerben tekinti az RMDSZ kormányzati szerepvállalását a maga fenntartásaival. Azonban amíg az RMDSZ ebben a tekintetben nem nyilatkozik, nem teszi lehetôvé, hogy a magyar kormány bírálja felül ezeket a viszonyokat. A magyar kormánynak következetesnek kell lennie ahhoz az elvhez, hogy nem akar többet és mást, mint az RMDSZ.

— A csernátoni fórum több résztvevôje, közöttük ön is, bírósági idézést kaptak. Milyen eljárásról van szó?

— Az általam kapott idézô csak akkor vált értelmezhetôvé, amikor többen egybevetettük tapasztalatainkat, és rádöbbentem: tucatnyi ember kapott hasonlót. A dokumentum nem tartalmaz semmilyen eligazítót az idézés tárgyát illetôen. Az udvarhelyi polgármester viszont megérdeklôdte, mirôl van szó, és azt a felvilágosítást kapta, hogy Alsócsernáton ügyében idézték meg. Csak arra következtethetünk tehát, hogy valamennyiünket ugyanebben az ügyben idéztek meg, hiszen egyforma levelezôlapokon, ugyanoda hívnak. Eszerint tanúknak hívnak egy olyan ügyben, amelyrôl semmit sem tudok.

Lejegyezte:
Tibori Szabó Zoltán

Az RMDSZ-ben szükség van jelentôs szerkezeti változtatásokra, de ezt nem a népgyûlések módszerével kell megtenni, nem a népgyûléseken elfogadott dokumentumok és programok segítségével — hangsúlyozta az MTI-nek telefonon adott nyilatkozatában Markó Béla, az RMDSZ elnöke.

RMDSZ-fórumokra, minél nagyobb nyilvánosság elôtt zajló találkozásokra minden módon szükség van. Ám az kell, hogy ezeken a fórumokon és találkozókon valóban az RMDSZ-tagság, maga a magyar közösség szólaljon meg, és „ne arra használjuk ezeket a találkozókat, hogy mi próbáljunk ott közfelkiáltással különféle programokat és elképzeléseket elfogadtatni" — folytatta a szövetségi elnök.

Markó Béla szerint a folyamatos RMDSZ-munka eltorzításáról van szó, amikor a csernátoni, az érmihályfalvi vagy a nyárádszeredai fórum körül akkora „felhajtás" van. „Tôkés püspök úrnak nem kellene azt hinnie, hogy ha ô találkozik valahol az ottani közösség képviselôivel, akkor az egy Európára szóló esemény. Az egy ugyanolyan fontos esemény, mint azok a találkozók, amelyeken mi hétrôl hétre rendszeresen jelen vagyunk" — szögezte le az RMDSZ elnöke.

Amint az várható volt, nagy visszhangot kapott a hétfôi román lapokban a Nyárád menti Fórum.

A Curentul elsô oldalán, A radikálisok „intifádája" címmel számolt be a talákozóról, utalva arra, hogy a fórum egyik résztvevôje hozzászólásában „a palesztinok vagy Dél-Tirol példáját" említette a romániai magyarság helyzetének megoldására.

A lap Tôkés Lászlótól azt idézte, hogy a romániai magyarság számára az autonómia „a túlélés kulcsa", és ezt „akár konfliktusok árán is" el kell nyerni. „Elsô alkalommal vettek figyelembe a jogok elnyeréséért a politikai eszközökön kívül más módot" — hangsúlyozta a Curentul.

A Curentul úgy látta, hogy a most megindított kampány tovább radikalizálódhat, mivel az RMDSZ radikális szárnyát erôsítették a megyei RMDSZ-szervezetekben elért legutóbbi választási sikerek. Ha ebben a helyzetben az RMDSZ vezetése szankciókkal lépne fel a radikálisokkal szemben, csak azok népszerûségét növelnék a romániai magyarság körében.

Az Adevãrul szintén elsô oldalán közölt tudósítást a Nyárád menti Fórumról. Mint a lap tudósítója írta, Tôkés László frontális támadást indított, és kijelentette: „Ha a romániai magyarságot arra kényszerítik, hogy mondjon le nemzeti hovatartozásáról, távozik az országból, de azzal a földdel együtt, amelyen él".

A lap értékelése szerint a fórumnak „egyáltalán nem az RMDSZ megújítása volt a célja, hanem (az összejövetel) annak a kampánynak a része, amellyel az RMDSZ tiszteletbeli elnöke azt készíti elô, hogy a szövetség májusi kongresszusán megdöntse az RMDSZ jelenlegi vezetését".

A Cotidanul címû lap arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben a magyarországi vezetôk enyhítenek a hangnemen, Nyárádszeredán azt fogalmazták meg, hogy „a romániai magyarságnak olyan vezetés kell, amely nem a többség általános érdekeit, hanem kizárólag csak a magyar kisebbség alapvetô érdekeit veszi figyelembe". A lap szerint a nyárádszeredai fórumot „a hatóságoknak — ha felelôsséggel kezelik a kérdést — vészriadónak kell tekinteniük".

A Sanitas szakszervezet Kolozs megyei fiókja szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében tájékoztat, hogy a február 22-re bejelentett általános sztrájkot késôbbi idôpontra halasztja. A figyelmeztetô sztrájkról viszont nem mondtak le, erre február 15. és 22. között kerül sor. A Sanitas azért döntött úgy, hogy egyelôre elhalasztja az országos munkabeszüntetést, mert az influenzajárvány következtében nôtt a kórházba beutalt betegek száma, továbbá a szakszervezet újrakezdte a tárgyalásokat a kormány képviselôivel.

Az új román gazdaságfejlesztési szervezet létrehozásáról szóló rendelkezés 1998. december 31-én látott napvilágot a Hivatalos Közlönyben. Alelnökének, a kolozsvári Kerekes Gábornak a kinevezése pedig 1999. január 13-án történt. Vele készült az alábbi beszélgetés.

— Mivel foglalkozik a Román Fejlesztési Ügynökség?

— Információkat nyújt a Romániában befektetni szándékozó külföldieknek. Mi a román kormány részérôl próbáljuk összefogni a szálakat. Most például a Renault héttagú küldöttségével való tárgyalások kapcsán, amely rengeteg kéréssel, problémával szállna be a Dacia gépkocsigyár privatizációjába. Vannak szállítási gondok, vámproblémák stb., több minisztériumot érintô kérdések, ezeket a vetületeket mind nekünk kell összefognunk. Kidolgozunk egy munkadokumentumot, amely három-négyszáz oldalnyi, ezt állandóan igyekszünk szintetizálni. Most az a cél, hogy a Renault aláírja. Mi csak árakról, stratégiáról, elvekrôl nem tárgyalhatunk.

— Milyen apparátussal dolgozik az ügynökség?

— Százkilencven embert bírna meg, de nincs hozzá gazdasági fedezet. Már az elején nagyon kellemetlen és kényszerû intézkedéssel kezdtük: leépítéssel. Jelenleg százhúsz fô dolgozik a három vezérigazgatóság keretein belül. Egyik vezérigazgatóság a külföldi befektetôk vonzásával foglalkozó elméleti osztály, amely stratégiával, elmélettel szolgáltat adatokat ahhoz, hogy felépítsünk egy elképzelést. A másik ügyosztály a konkrét megvalósításokkal foglalkozik. A privatizálást szeretnénk felgyorsítani, áttekinthetôbben és kevesebb átlátszósággal és bürokráciával hozni tetô alá. A harmadik pedig az adminisztratív ügyosztály.

— Az ügynökség létrehozásában milyen szerepet játszott az alkalmazottak politikai hovatartozása?

— Az algoritmus itt is mûködött. De szerencsés helyzet áll fenn. Az elnök, például, egy Sorin Fodoreanu nevezetû öntudatos úriember, aki nem politikus, bár megvan a maga politikai opciója, és azt vállalja. Az Ilia Holdingnál dolgozott, sok tapasztalatot hozott magával. Jó csapat verôdött össze az ügynökségnél, és ez nem lehet a véletlen mûve. Mert ha egy országnak nincs egységes gazdasági stratégiája, ha nem tudjuk, honnan indulunk és hova akarunk eljutni, milyen eszközeink vannak erre, akkor az egész olyan, mintha az ablakon a szobába eresztenél egy madarat és az ott össze-vissza csapkodna.

— Térjünk még vissza a Renault-ra. Tényleg sikerül az üzletkötés?

— Mi a tárgyalással az utolsó száz méternél tartunk. Ez az elsô komoly kihívás számunkra, amellyel bizonyíthatunk.

— Melyik lesz a következô ilyen méretû üzletkötés?

— A Scania a brassói tehergépkocsigyár iránt érdeklôdik. Ôk hivatalosan még nem kötelezték el magukat. A szándéknyilatkozat elôkészítéséhez most szolgáltatunk adatokat. A gyár sorsáról egy-két héten belül határoz az igazgatótanács.

Ördög I. Béla

Az erdélyi római katolikus püspökök levélben kérik a pápát, hogy romániai útja során látogasson el Erdélybe is.

A február 8-i keltezésû levélben, amelyet a bukaresti apostoli nuncius közvetítésével juttattak el a Szentszékhez és a Vatikáni Rádió szombati magyar adása útján hoztak nyilvánosságra, az öt római katolikus püspök örömét fejezi ki a katolikus egyházfô látogatása kapcsán, ugyanakkor aggodalmának ad hangot azon nem hivatalos hír miatt, hogy talán csak a fôvárost, Bukarestet keresi fel.

Az erdélyi püspökök fôleg két nagy központra gondolnak: Balázsfalvára a görög katolikus hívek, valamint Csíksomlyóra a római katolikus hívek tekintetében.

Románia 12 egyházmegyéjébôl 10 Erdélyben van: mind az öt görög katolikus egyházmegye, a 4 római katolikus egyházmegye és az örmény katolikus kormányzóság — indokolják felhívásukat az erdélyi püspökök.

Erdélyben 2 millió katolikus él:

1 111 525 görög katolikus és 888 577 római katolikus, vagyis a romániai katolikusoknak 84,62 százaléka. Az ókirályságban, ahol Bukarest is van, a két római katolikus egyházmegyében csak 362 507 római katolikus hívô él, vagyis a romániai katolikusok összességének 15,33 százaléka — idézték az adatokat az 1998-as pápai évkönyvbôl.

„Ha a pápa nem tudná meglátogatni Erdélyt — mindkét csoportot —, nagy csalódást okozna a híveknek, akik a kommunista rendszer alatt hitükért és a pápa iránti hûségükért szenvedtek" — hangoztatta a Gyulafehérváron kelt levélben Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, Tempfli József nagyváradi, Sebastian Kräuter temesvári és Reiser Pál szatmárnémeti püspök, valamint Tamás József gyulafehérvári segédpüspök.

Nagy Bandó András

A kolozsvári bejegyzésû Tonic Média Alapítvány 1998-ban jött létre.

Elsô ilyen rendezvénye a Zenés családi kabaré címû elôadás, amelyet 1999. február 21-én, délután 5 órától a Béke téri Diákmûvelôdési Házban tartanak. Ennek díszvendégei Magyarországról: Nagy Bandó András, a nagy hírû humorista, és lánya, a közismert Csinibaba színésznô, Nagy Natália. Közremûködik Belloni (Ledniczky Béla) bûvész, Bogdán István és Sebesi Karen Attila színmûvészek. Részt vesznek jeles közéleti személyiségek és politikusaink is. Meglepetésekre, jókedvre számíthatunk mindnyájan! Belépôk a Kolozsvári Állami Magyar Opera jegypénztáránál és a Zortec üzletben (a Sora üzletház mellett) igényelhetôk.

KÖNYVVITELI ÉS INFLÁCIÓSZÁMÍTÁSI TANÁCSOKKAL látja el az RMKT Kolozs megyei szervezete az érdeklôdôket február 18-án, csütörtökön du. 6–7 óra között a Kövespad (Pietroasa) utca 12. szám alatti székházban.

NÉPDALKÖRVEZETÔK III. ORSZÁGOS KONFERENCIÁJÁT rendezi meg 1999. április 9–11-én a Magyar Mûvelôdési Intézet és a Vass Lajos Népzenei Szövetség. A konferencia teljes költsége 10 ezer forint. A szállás 2–4 ágyas szobákban, 5 étkezést biztosítanak. (A szakmai költségeket a résztvevôknek kell állniuk.) Érdeklôdni a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány címén lehet 10–16 óra között. Jelentkezni 1999. február 28-ig a következô címen lehet: Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, 3400 Cluj-Napoca, str. Clinicilor 18. Telefon: 064/190-096, 064/190-811. Fax: 064/190-811.

MARIA MATEAN-MÃRGINEAN festészeti tárlata nyílik meg február 16-án délután 2 órakor a Képzômûvészek Szövetsége Szentegyház utcai galériájának (I. Maniu 2–4.) zsebtermében.

— Hol tart legtovább a farsang?

— A politikában. Ott egész évben alakoskodnak.

-fi

• Pénteken a kolozsvári idegsebészeten meghalt a január 29-rôl 30-ára virradó éjjel, Kodorban elkövetett rablási kísérlet egyik áldozata. Amint arról február 2-i lapszámunkban beszámoltunk, a Pop házaspárnak sikerült ellenállnia a rablási kísérlet elkövetôjének, aki dolgavégezetlenül — azaz pénz nélkül — hagyta el a házat, de csak miután dühében összeverte a két idôs embert.

A 81 esztendôs Leontina halálát tüdôgyulladással párosult agyvérzés okozta. Ennek következtében megváltozott a rabló tettének büntetôjogi besorolása: a 25 esztendôs szentmargitai Marius Dãnut Moldovan az áldozatnak a rablást követô elhunyta miatt számíthat 15-tôl 25 évig terjedô börtönbüntetésre. A büntetlen elôéletû, foglalkozás nélküli fiatalembert február elsején rablási kísérlet miatt helyezték 30 napos elôzetes letartóztatásba.

• Önkezével próbált véget vetni életének Daniela Dãnuta Tãmas, a csütörtök esti, szamosújvári gázrobbanás szenvedô alanya. Amint azt szombati lapszámunkban írtuk, a 32 esztendôs, két kiskorú gyermekét maga nevelô nô Rózsa utca 3/24. szám alatti tömbházlakását kevéssel este 9 óra után gázrobbanás rázta meg, amelynek következtében 2 millió lejes kár keletkezett.

Pénteken du. fél 3-kor járôrszolgálatot teljesítô altisztek kiáltásokra figyeltek fel a Rózsa utca I3-as tömbháza közelében. Behatoltak a 24-es lakásba, ahol a nô a fürdôszoba gázcsövére fölakasztva agonizált. A mentôsök és a kórházi orvosok gyors közbelépésnek köszönhetôen Tãmas megmenekült a haláltól.

Utólag kiderült, hogy azért szánta rá magát a végzetes cselekedetre, mert eladta a lakását, s miután már másnap el kellett volna költöznie, s nem volt hova menjen.

• Közlekedési baleset színhelye volt pénteken az aranyosgyéresi 1 Decembrie 1918 utca. Gheorghe Ulpe (49), a petrozsényi Transutil cég tulajdonát képezô 1300-as Dacia sofôre nem a hóval borított útnak megfelelô sebességgel vezette jármûvét, amely kisodródott, és összeütközött egy kisteherszállítóval. A Tg. Ocna-i sóbánya BC–05–SAL rendszámú 12-es TV-jét Sorin Viocan (31) vezette.

A balesetben Iuliu Bercean (63), a Dacia 63 esztendôs utasa szenvedett könnyû sérüléseket.

(turós)

Vasárnap lapunk „fiatal csapata" (idézet Kisjancsi József helybeli polgármestertôl) kalotaszegi olvasóinkkal találkozott. Az ott feltett kérdések, felvetett javaslatok és elhangzott dicséretek bizonyítják: a Szabadság jelen van életükben, és azt a jövôben is szeretnék megôrizni maguknak.

Balló Áron fôszerkesztô bemutatkozó szavai után a megjelentek véleménynyilvánítása következett. Akadt olyan, aki a lapot mindennapi kenyerének nevezte, akinek tetszik a krónika-, a vélemény-, a sportoldal, a nyelvmûvelés rovat, általában a sokoldalúság, és az 1848–49-es szabadságharcról szóló sorozatot kivágja, dossziéban ôrzi. Volt, aki több jogi tanácsadást vár, és volt, akit az érdekelt, mennyiben támogatja a román értelmiség a Sabin Gherman révén ismertté vált erdélyi önállósulási gondolatot? Más a tudományos-ismeretterjesztô oldalak elmaradását tette szóvá. Hogy miért kell az RMDSZ-nek ilyen kormányban részt vennie? Erre mi sem tudtuk a választ. Kalotaszentkirályon (és környékén) öt magyarországi tévéadó fogható és ezt a Szabadságban megjelenô tévémûsor sem hagyhatja figyelmen kívül. Tanulságos, hogy sokan a falu tehetôsebbjei közül nem fizetnek elô, de amikor a Szabadság az adózási újdonságokkal lekörözte a Hivatalos Közlönyt, ôk futkároztak a legizgatottabban a lapszám után.

Az a falu, amely a század elején a Pesti Naplóra való elôfizetéssel, könyvújdonságok iránti érdeklôdésével büszkélkedhetett, méltán várja el tôlünk, hogy saját igényeit figyelembe véve tartsunk ki mellette. A Szabadság a jövôben igyekszik eleget tenni ennek a feladatnak is.

Ö. I. B.

• Megjelent a Románia vámtarifája 1999 kiadvány. Floppyn kapható az exporttámogató központban, fôleg importáló vállalatok figyelmébe ajánlják.

• A kamara szakmai továbbképzô központja a következô tanfolyamokat szervezi: kereskedelmi bank és börze szerepe az átmeneti üzletkötések kockázatának menedzselésében (febr. 16–19. között); angol nyelv (közép szint, febr. 19–márc. 30.); angol nyelv (kezdô szint, febr. 22–ápr. 11.); eladói képességfejlesztés (febr. 23–26.); alkotókészség és stratégia a reklámszakmában (febr. 25–26.).

Szerkesztôségünk 17-én, szerdán du. 6 órakor jutalmazza februári elôfizetôinket támogatónk, az Apáczai Csere János Líceum (Király — Brãtianu — u. 26.) 2. emeleti dísztermében. A következô díjakat sorsoljuk ki: 1. tányéros földi tv-antenna, az Intersat fôdíja, 2. utazótáska, a VSA adománya, 3. 50 000 lejes vásárlási utalvány a Chilly-Willy használtruhaboltba, 4–5. viaszosvászon asztalterítô és csempe-lehúzóskép, a Tapet-Center ajándéka, 6–10. Takács Gábor: Jerusalem, Jerusalem! címû könyve, az Écriture Kiadó gondozásában, 11–15. édességcsomag a Fundy termékeibôl, 16–18. kertészeti csomag, a Dan Magdun Gazdabolttól, 19–24. 3–3 csomag száraztészta, a Superpast felajánlása, 25–29. Kiss János: Eszeveszett illúziók, avagy tanúnak jelentkezem címû kötete, és hanglemez a Tar Koppány Zsolt Alapítványtól, illetve Dusa Ödöntôl.

A fenti idôpontban és helyen sorsoljuk ki a Szabadság és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin januári rejtvénypályázatára helyes megfejtéseket beküldôk jutalmait is: 1. videokazetta, 2. CD, 3–4. Szabadság-elôfizetés, 5–6. mûsoros hangkazetta, 7–11. hanglemez, 12–16. jutalomkönyv.

Önkéntes sorshúzóinkat cukorkával jutalmazzuk, a közönségnek kisebb meglepetéseket sorsolunk ki fenti támogatóink jóvoltából, és nem utolsósorban válaszolunk olvasóink kérdéseire!

Mindenkit nagy szeretettel vár

a szerkesztôség

• A Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége rendszeresítette a szakmai jellegû találkozókat. Februártól minden hétfôn délután 6 órakor gyûlnek össze a tagok kerekasztal-megbeszélésre, aktuális gazdasági-jogi kérdések áttekintésére, véleménycserére — és természetesen új üzleti kapcsolatok kialakítására. Minden hónap utolsó hétfôjén pedig tematikus megbeszélést tartanak, amelyekre esetleg a Kolozsvárra különben ritkábban bejáró vidéki tagok is gyakrabban ellátogathatnak.

A szerencsés véletlen úgy hozta, hogy már az elsô ilyen találkozón minden megjelent kisvállalkozó legalább egy megrendelést kapott valamelyik társától. A Proka Service Kft.-t képviselô Kálmán Sándor, akinek cége árnyékolástechnikát, garázsajtókat, ajtó- és ablakszigetelést gyárt, alig két hete iratkozott be az RPVSZ-be, és ezen az elsô összejövetelen máris üzletet köthetett egy szintén kolozsvári fémmegmunkálóval, egy harmonikaajtó és szigetelés megrendelése erejéig. Aki viszont, éppen a Rajka Péter Vállalkozók Szövetsége révén, lehet, hogy egy munkanélkülivé vált személyében már megtalálta az általa régóta keresett öntômunkást. Sokan kereskedelmi ügynököket keresnek, és hála az egyre fejlôdô információközvetítésnek, lehet, hogy szerencséjük lesz.

• „Hírôs Pack ’99" címmel április 8–11. között csomagolástechnikai kiállítást és konferenciát szervez Kecskeméten a Bács-Kiskun Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány. A kiállítás ideje alatt szakmai konferenciát tartanak, „A csomagolás, mint a marketing alapvetô eleme" vezérgondolat jegyében és három kategóriában (élelmiszerek, fogyasztási cikkek, innovatív megoldások) csomagolási versenyt is szerveznek. Erdélyi vállalkozóknak a részvételi szándékot február végéig kell jelezni a Rajka Péter Vállalkozók Szövetségénél (Kolozsvár, Dacia u. 3., tel.: 064/130-466).

Ö. I. B.

A folyóirat februári száma György Attila: Az Oriflamme, Papp Sándor Zsigmond: (a 34-es járat) és Szakács István Péter: Halálhíradó címû, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány pályázatán II., illetve III. díjat nyert novelláit közli. Tóth Mária novellájának címe: Emocionális kaland. Verset Szepesi Attilától, Balázs Imre Józseftôl, Karácsonyi Zsolttól és Király Zoltántól olvashatunk. Kukorelly Endre naplójegyzeteit és Bogdán László: Barbara címû kisregényének 2. részét is tartalmazza a lap. A Disputa rovatban Balázs Imre József, Demény Péter és Lászlóffy Csaba fejti ki véleményét. Bernády György 1919–1920-as pályaképéhez szolgáltat adalékokat Sebestyén Mihály. Szabó László Deák Sárosi László Az Igazság Szája címû, a budapesti Littera Nova Kiadónál 1998-ban megjelent kötetét, Szabó Á. Töhötöm pedig Barabás László: Forog az esztendô kereke címû, a marosvásárhelyi Mentor-Custos Kiadónál ugyancsak 1998-ban napvilágot látott könyvét ismerteti.

hogy a Nyárád menti Fórum nyilatkozata nagy sikernek minôsíti „az Alsócsernátoni Fórumon megnyilatkozó közéleti személyiségek" vezetôvé választását az RMDSZ néhány megyei szervezete tisztújításán. Mi tagadás, sikertelen világunkban iszonyatos nagy szükség volna sikerekre is. De ez a sikervágy juttatja eszünkbe azt is: vajon nem lett volna jobb, helyesebb (sikeresebb!), ha a hosszabb idôtartamú közönséges hétköznapokon MUNKÁLKODÓ személyiségeket választanak inkább? Számunkra úgy tûnik, hogy a Szamosnál nagyobb folyót is lehetne rekeszteni nyilatkozókból, sajnos, az a baj, hogy munkálkodókból van mindig összehasonlíthatatlanul kevesebb...

(-is-)

A bányászok megmozdulása még egyszer megmutatta (ha még kellett), mit kell sürgôsen kiküszöbölni társadalmunkból, ahhoz, hogy a „demokratikus rendszer" kifejezés ne csak mint üres szólam legyen, amely az alkotmányban szerepel. A bányászoknak és a hozzájuk csapódott gyanús alakoknak elôbb a sárba kellett taposniuk a rend ôreit, hogy a hatalom ráébredjen, milyen ingoványos talajon építkezik, mely bármikor elsüllyedhet a mocsárban.

„Némely ember a többiek urának gondolja magát, de még inkább szolga, mint amazok" — írta J.-J. Rousseau A társadalmi szerzôdés címû mûvében. Ezt a megszívlelendô gondolatot elsôsorban olyanoknak kellene az agyukba vésniük, mint Miron Cozma, aki csupán eszköz azok kezében, akik a kommunista, diktatórikus eszméket az anyatejjel együtt szívták magukba. Cozma, szerencsétlenségére, a börtönben valószínûleg nem Rousseaut tanulmányozta, hanem Hitler Mein Kampf-ját, mert másképp a nagy francia filozófus következô gondolatára is rábukkant volna: „Az erôszak nem szülhet jogot, és csak a törvényes hatalomnak vagyunk kötelesek engedelmeskedni". Nem szeretnék általánosítani, de félek, hogy ezt az egyszerû

igazságot a bányászok még sokáig nem fogják megérteni. Nem csoda, hiszen a ’90, ’91-es „virágültetésekért" senkit nem vontak komolyan felelôsségre.

A coziai kiegyezés titokban tartása számomra érthetetlen. Már olyan spekulációk is napvilágot láttak, miszerint Radu Vasile kormányfô 100 százalékos (!) béremelést ígért volna a bányászoknak. Természetesen mindenki más és más egyezményrôl beszél, annak függvényében, kinek az érdekeit képviseli. Elképesztô, amit I. Diaconescu, a parasztpárt elnöke mondott: neki fogalma sincs, hogy R. Vasile miben egyezett meg Miron Cozmával. Ha hallgatott volna, legalább bölcs marad.

Civilizált országokban terroristákkal, túszejtôkkel nem szokás kompromisszumokat kötni. Viszont, azt is be kell látnunk, hogy az adott helyzetben a hatalomnak nem volt más választása. Említett mûvében Rousseau világosan megfogalmazza, hogy „a kötelesség és az érdek egyaránt arra készteti a két szerzôdô felet (jelen esetben a kormányt és a szakszervezeteket), hogy kölcsönösen támogassák egymást; s ugyancsak nekik igyekezniük kell, hogy e kettôs viszonylatban egyesítsék az ebbôl folyó elônyöket". Ha ezt az igen egyszerû képletet mindkét fél szem elôtt tartaná, talán a reformok területén is elôbbre jutnánk.

Nem tudom mi történik majd, amikor a bányászok „turizmusuk" idejére nem kapnak fizetést. Ha maradt még egy csöpp józan eszük, Cozmát fogják elôvenni. A szomorú igazság az, hogy az államkassza üres (ezért szeretné Remes úr a bôrt is lehúzni rólunk), a szakszervezetek pedig kezdik türelmüket veszteni. A potenciális külföldi befektetôk csak tátják a szájukat, mikor látják, hogy a kormány úgy változtatja a törvényeket, mint ôk a nyakkendôjüket.

Amíg a bányász búcsújárás tartott, barátaimmal együtt izgatottan lestük a fejleményeket.

Az események szinte mindenkire ugyanúgy hatottak. Majdnem mindenki arra az álláspontra helyezkedett, hogy legalább gyermekeink érdekében, minél messzebb kell menekülni ebbôl az áldemokráciából. A lehetô leghamarabb. Olyanok véleménye volt ez, akik ma sem éppen földönfutók, és társadalmi helyzetük sem utolsó. Sohasem voltam a nagy szavak híve, de ezek után engedtessék meg, hogy féltsem az RMDSZ-t. Ha a dolgok nem változnak, tíz-tizenöt év múlva egyszerûen nem lesz kit képviselnie. „Az ember szabadon született és mégis... láncon van" — írta Rousseau kétszáz évvel ezelôtt. Ehhez csak annyit lehet hozzátenni: nem mindegy meddig.

Nánó Csaba

A szerencse ezúttal Isten hajlékában, az égbe nyúló, kecses tornyú ôsi Cozia kolostorban jött fel. A coziai mise vagy gyertyagyújtás sem az egyiket, sem a másikat nem hozta ki gyôztesként. De Bukarest népe (és sajnos), az éppen ülésezô parlament megszabadult egy újabb bányászjárástól és következményeitôl. A kolostori gyertyagyújtás az elméket is megvilágította-felvilágosította, a két ellenfél (vagy csak funkciói miatt egymással szembenálló ember) kezet nyújtott egymásnak, és a tárgyalás után mindketten mehettek hazafelé, tarsolyukban a gyôzelmet is jelenthetô megegyezéssel vagy annak lehetôségével.

És miközben a Zsil-völgyi bányászokat a kocsik hazafelé, a bányák és családjaik felé vitték, fiatalkori bányajárásaim jutottak eszembe.

*

Ifjú rádiós koromban sokszor leereszkedtem a (számomra) félelmetes mélységekbe, a föld gyomrába.

Jártam szemet vakító hófehér sótermekben Marosújváron és Dés környékén, bemerészkedtem fekete mennyezetû, nehéz levegôjû Zsil-völgyi szénbányákba, és megfordultam az északi Fernezely mélységeiben, ólombányában, ahol elítéltek, rabok sokasága dolgozott.

De engem nem a „Bányaszellem, sátán, kincs királya" (Petôfi) érdekelt, hanem maga a bányász, akit minden idôk rabszolgájának és talán éppen ezért minden idôk hôsének néztem. A bányász számomra a föld mélyébe leszállt, ott keserves munkával, napi halálveszéllyel szembeszálló élô erô, a föld lelkiismerete volt, akinek jelszava, köszöntése, imája, miatyánkja ennyi: „Szerencse fel!"

Velem egyidôs vájároktól kérdeztem lent, a fejtésben: mit érez a föld mélyén?

Egyik azt mondta: semmit!... esetleg a nehéz levegôt, meg valami félelmet... Teszem, amit tenni kell, és alig várom, hogy munka után napfényre kerüljek.

A másik, egyéves férj és néhány hetûs apa egyszerûen válaszolt:

— A feleségemet és a kisfiamat akarom újra látni, karjaimba zárni!

Most a televízió képernyôje elôtt ülve, már hetvenen túl Mikó Ervin sorait idézem: „A völgy alján, a szürke meddôhányók tövében, ahol kitátja fekete torkát a föld, szinte hallani, amint mélyeket lélegzik a bányatelep. A tárnák, a felvonók, a bánya szája már jó félórája ontja szüntelenül az embereket. Az éjszakai váltás jött fel most a bányából, kormosan, szénporosan. Az aknákból csattogva fordulnak ki a szénnel megrakott csillék, mint a megbolydult méhkas zúg, zakatol körülöttünk a nagy föld alatti üzem."

Bizonyára így zúgott, zakatolt ez a föld alatti üzem most is, míg a fejesek rá nem jöttek, a tárnák jórészt kimerültek, a felhozott szén elég gyenge minôségû, és többe kerül a kitermelés, mint amennyit a szén ér.

És megkezdték a bányászokat nagyösszegû, de kicsit érô pénzzel kifizetni: nézzenek más pénzkereseti lehetôség után. De ôk csak ehhez értenek! Ebbôl lett a konfliktus. Ezt nyergelték meg külsô erôk.

Két dolgot azonban ma már tudunk: egy idôre legalábbis vége a bányászjárásnak (bár ez sem biztos, mint ahogy semmi sem biztos Romániában), és hogy továbbra is kilátástalan az ország jövôje. Miért? Mert lent nem dolgoznak jól, és fent nem menedzselnek jól. Úgy néz ki: újabb és újabb megmozdulások, tiltakozások várhatók, hisz ez a kormánycsapat és fôleg a koalíció tagjai többet marakodnak, mint amennyit tesznek az ország érdekében.

A romániai magyar kisebbség is ebben él, sôt, tolja is a reménytelenség szekerét. És közben egyre fogyunk. Lehet, ezután még többen mennek el innen, oda, ahol élni lehet, ahol nincs olyan nagy különbség az üres szép szavak és a tettek között. Ha mást nem, de ernyedtség elleni Viagra példáját a bányászoktól is vehetnénk, mert ôk még tudnak harcolni és tudják, hogy mindenért meg kell küzdeni!

Valamikor, régen jártam Kopetin Géza sztahanovista bányász lónyai otthonában, a kis, kertes házában. Nyugodtabb volt az élete, mint Miron Cozmáé. És ôk nem készültek egyszer sem Bukarestbe, bár egyszer majdnem bezárták a bányába Ceausescut. Hiába, a bányászokkal számolni kell. Vajon meddig? És még kikkel kell számolni ezen a tavaszon?

Mikor lesz kevesebb ígérgetés, szóvirág, parlamenti képviselô és politológus Romániában? És mikor fognak dolgozni a földeken, az üzemekben? Mikor jön be hozzánk gazdaságilag Európa, és mikor megyünk mi be politikailag Európába?

Íme, 1999 kérdései. Ahogy a bányászokkal szembenézett a kormány, jó lenne, ha ugyanolyan szerencsével nézne szembe a munkások, a munkanélküliek, az iskolások, a nyugdíjasok kérdéseivel is. Szóval, ha okosan elôre menne az ország.

Szerencse fel!

Kovács Ferenc

A Román Televízió 1-es mûsorának pénteki különkiadásában Emil Constantinescu elnök egyebek mellett azt is elmondta, hogy tisztségénél fogva ô nem beszélhet költôi metaforákban, neki mindenekelôtt a törvényeket kell tiszteletben tartania és tartatnia, minden vitás kérdésnek meg kell vizsgálnia a színét és visszáját is.

Mindez megnyugtató is lehetne, ha az újságírói kérdésekre adott válaszainak többsége „nem úgy van"-okkal kezdôdne, s nem igyekezne, mint elôdei, kincstári optimizmust sugallni. Elnöki magasságból és az ország adottságai és feltételei alapján, bizonyára úgy látszódhat, hogy nem olyan rémes a helyzet, ahogyan a létbizonytalanság és kilátástalanság szemüvegén át a lakosság többsége látja — azok, akik a téves, rossz és még mindig állami tulajdonra alapozó gazdaságpolitika következetlenségeit és következményeit végsô soron elviselik és elszenvedik, akiknek — nincs mese! — az összetört cserepek árát is fizetniük kell! Mert valóban joggal kérdi az elnök: ha éppen olyan rossz volna a helyzet, mibôl épül országszerte a kacsalábon forgó paloták sokasága?

Nem tudhatom, mennyire sikerült elnökünknek szívhez szóló szövegével optimizmusba ringatnia hallgatóságát, bennem mindenképpen kételyek maradtak, pedig a jobb, könnyebb megértés és plaszticitás érdekében az elnök úr metaforikus példázattal hozakodott elô. El kell ismernem, képes beszédét valóban meggyôzônek tartottam, és akár lehengerlônek is mondhatnám, ha nem volna benne — mint a metaforákban általában — némi hézag is.

A rendszerváltás, átalakítás roppant nehézségeit illusztrálandó, hasonlította ezt a feladatot egy régi, elavult, használhatatlan ház átalakításához. Úgy kell újjávarázsolni ezt a házat, hogy közben lakóit nem lehet a javítás idejére kitelepíteni — pedig mennyivel könnyebb lehetne úgy! —, s csak akkor hívni haza ôket, amikor az átalakítás teljesen befejezôdött.

A példabeszéd igazságát egyáltalán nem nehéz átlátni.

Ám, ha nem akarunk mi is az elnök hibájába esni, azt is hozzá kell tennünk, hogy egy kunyhó felújításához sem elegendô csak a szándék kinyilvánítása! Emellé még nagyon sok minden szükséges. Többek között az átalakítást mindenkinek, akit érint, akarnia is kell! Az már magától értetôdik, hogy elképzelés és konkrét terv nélkül akarni sem lehet. Ráadásul, mert a ház lakóit valóban nem szabadságolhatják, nekik is igen pontosan ismerniük kell, mire vállalkoznak, mi a feladatuk ebben az egészben, milyen kellemetlenségekkel, nehézségekkel, kényelmetlenségekkel, áldozatokkal jár az átalakítás, és meddig tart ez az egész hercehurca?

Vajon a román társadalom tisztában volt vele, mire is vállalkozott? Vagy, hogy mire vállalkoznak a nevében? Az egyre gyakrabban hallható nosztalgiázás: „akkor jobb volt!", bizony az ellenkezôjére, a tájékozatlanságra utal.

Az elnöki példázatnál maradva, elkerülhetetlenül föl kell tennünk a kérdést: az átalakítás tervét megelôzte-e egy bontás-terv? Mert hiszen nincs olyan átalakítás, amely bontás nélkül elvégezhetô! Márpedig ebben az átalakításra váró hazai „házban" korhadt, elhasznált, szétmáló, hibás, az épület biztonságát veszélyeztetô volt majd minden! Felleltározta valaki ezeket? De ami még ennél is fontosabb: kicseréltek bár egy téglát?

Kérdéseink egyáltalán nem költôiek! Minthogy a válasz is egyértelmû: minden és mindenki a helyén maradt! Senkit és semmit sem találtak korhadtnak, elhasználtnak, alkalmatlannak, veszélyesnek, bomlasztónak. Vonatkozik ez elsôsorban az átalakításra váró ház (rendszer!) nem is metaforikus fôbérlôire, tartószerkezeteire!

Egyáltalán nem túloz az elnök úr, amikor azt mondja: az átalakítás roppant nehéz. Valóban így van. De minden átalakítás nehéz. Ám ahogy itt történt, nemcsak nehéz, de szinte lehetetlen is! Ha egy összeomlás elôtt álló házban nem cserélik, selejtezik ki az elhasználódott elemeket, akkor, mert csak elfedni tudják ideig-óráig az iszonyatos repedéseket, ettôl a ház nemcsak ugyanolyan lakhatatlan marad, de összeomlása minden bizonnyal elkerülhetetlen!

Nem volna ésszerû ezt az átalakítást elölrôl kezdeni?

Kiss János

— Polgármester úr, Ioan Piso, a Történelmi Múzeum igazgatója levelet intézett a városi tanácshoz, amelyben azt ajánlja, hogy mihamarabb tömjék be a fôtéri, illetve a Karolina téri gödröket, ugyanis az idôjárás viszontagságai és a szemetet beledobó járókelôk veszélyeztetik a leletek épségét. Önnek mi a véleménye az igazgató ajánlatáról?

— Egy demokratikus társadalomban mindenkinek joga van a véleménynyilvánításra. Ha más szakértôk és a városi tanács is egyetért Ioan Pisóval, akkor figyelembe veszem véleményüket. A Történelmi Múzeum igazgatóját meghívjuk arra a tanácsülésre, amelyen elôterjesztem az ásatások üveggel való lefedését elôirányzó részletes városrendezési tervet. Nyugaton nem földdel, hanem üveggel fedik le a felszínre hozott leleteket. Ezt láttam Bécsben és Kölnben is. De arról értesültem, hogy Magyaroroszágon is hasonlóképpen járnak el a római kori tárgyakat feltárt ásatásokkal. Ioan Pisónak az a véleménye, hogy földdel kell betömni az árkokat. Azon csodálkozom, hogy a mexikóiak, peruiak, kínaiak vagy az egyiptomiak nem hallották Ioan Piso eme érdekes ötletét. Ez utóbbiaknak a piramisokat kellett volna földdel lefedniük.

— Ioan Piso ugyanakkor arra kéri a tanácsot, hogy bírálja felül a Traianus oszlopa másának felépítését célzó tervét, a talapzat ugyanis veszélyeztetné a római leleteket.

— Nem tudom, Pisót miért zavarja Traianus oszlopa. Az igazgató úr tagja volt annak a bizottságnak, amelyik elfogadta az oszlop felépítésének helyét kijelölô határozatot. A Iosif Constantin Drãgan professzor által vezetett bizottságban rendkívüli személyiségek és értékes emberek vannak, és szem elôtt tartom döntésüket. Azt hittem, hogy Ioan Piso demokrata és elfogadja a többség döntését. A határozatot többségi szavazattal hozták, és be kell tartani. A bizottság nem fog többé összeülni ebben a kérdésben.

Lejegyezte:
Kiss Olivér

A polgármesteri hivatal szokásos hétfôi sajtóértekezletén elhangzott: a Széchenyi téri vásárcsarnok földszinti helyiségét egyelôre nem nyitják ki, ugyanis Ioan Lupas környezetvédô ülésvezetô még nem írta alá az erre vonatkozó tanácsi határozatot. Mint arról már beszámoltunk, csütörtöki ülésén a kolozsvári városi tanács az Alimentara tulajdonában levô földszinti helyiség erôszakos megnyitásáról döntött. Több tanácsos hevesen tiltakozott az ülésvezetô azon intézkedése ellen, hogy a név szerinti szavazáskor tartózkodókat vonják le a voksolók számából. Ilyen módon ugyanis a határozatot 12 mellette és 4 ellene szavazattal elfogadta a tanács.

Gheorghe Funar polgármester szerint az ülésvezetôt egy maffiózó csoport megfenyegette és ezért nem meri aláírni a határozatot. Funar nem volt hajlandó megnevezni kikbôl áll a csoport. Elárulta viszont, hogy a csoport egyik tagja sorozatosan tájékoztatja a fejleményekrôl. Annak ellenére, hogy a kérdéses módon elfogadott határozatban szereplô, a helyiség kinyitására vonatkozó határidô lejárt, a polgármester szerint nincs szükség egy újabb határozatra, amely egy új határidôt szabjon meg. Funar megoldást talált arra, hogy helyettesítsék az ülésvezetô hiányzó aláírását: a helyhatósági törvény 28-as szakaszának értelmében 12 tanácsos kézjegyével hitelesítheti a tanácsi határozat elfogadását.

Kiss Olivér

Ioan Muresan, az Alimentara kereskedelmi társaság igazgatótanácsának elnöke levélben fordult Emil Constantinescu államelnökhöz a Széchenyi téri vásárcsarnok földszinti helyiségének ügyében. Kifejti: az Alimentara magáncég, amelynek több mint 9000 részvényese van. Az 1991/834-es számú kormányhatározat értelmében a cég betáblázta aktívumait, a privatizáció során pedig az alkalmazottak vásárolták meg a többségi részvényeket. Az igazgató sérelmezi, hogy Gheorghe Funar, Kolozsvár polgármestere és a Nagy-Románia Párt fôtitkára nem tartja tiszteletben a magántulajdont. Muresan arról tájékoztatja Constantinescut, hogy a városháza és az Alimentara közti súrlódások akkor kezdôdtek, amikor Sabina Funart, a polgármester feleségét nem választották újra felügyelônek.

Ioan Muresan arra kéri Emil Constantinescu államelnököt, hogy elemezze a történteket és nyújtson védelmet a cég számára.

K. O.

Minodora Fritea, a kolozsvári polgármesteri hivatal ellenôrzô testületének igazgatónôje kijelentette: sajnálja, hogy a lapterjesztôk nem jelentek meg az általa kezdeményezett tegnapi találkozón. Hozzátette: a könyv- és lapterjesztôk alapítványának, a közigazgatási bírósághoz beadott óvása ellenére hét végén a városháza felügyelôi újabb büntetéseket róttak ki. Titus Jude jogász, a polgármesteri hivatal titkára elmagyarázta: azonnali hatállyal csupán akkor függesztenek fel egy városi tanácsi határozatot, ha a prefektus emel ellene óvást. Egyébként a városháza még nem kapott hivatalos értesítést a per beindításáról.

K. O.

A Legfelsô Bíróság hétfôn 18 évi börtönbüntetésre ítélte Miron Cozmát, a Zsil-völgyi bányászok vezérét az 1991. szeptemberi bányászjárás miatt. A bíróság Cozmát az államhatalom aláaknázása érdekében kifejtett felbujtó tevékenységéért ítélte el. Ezért a bûncselekményért 15 évet kapott, további három évet pedig a súlyosbító körülményekért. A Legfelsô Bíróság a bányászvezért hét évre eltiltotta bizonyos civil jogok gyakorlásától is, miután pedig büntetését letölti, Petrozsény és Bukarest területére öt évig nem léphet. Az ítélet jogerôs, azt tíz napon belül eljuttatják az ítélôtáblához, amelynek kötelessége annak érvényt szereznie. Cozmát a petrozsényi rendôrségnek kell letartóztatnia.

Emanuel Zervoudakis, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) romániai fôtárgyalója már pénteken megérkezett Bukarestbe, hogy esetleges újabb hitelekrôl tárgyaljon a hazai illetékesekkel. Romániának új készenléti hitelre van szüksége ahhoz, hogy fizetni tudja külföldi adósságait. Idén az országnak mintegy 2,8 milliárd dollárt kell törlesztenie.

Az IMF küldöttsége már megérkezése után megkezdte a tárgyalásokat a kormánnyal, ám a pénzügyminiszterrel hétfô reggelre tervezett tárgyalást hétfô estére halasztották. Traian Remesnek részt kellett vennie a büdzsé parlamenti vitáján, és azt remélte, hogy a törvényhozás még hétfôn este megszavazza a költségvetést. Ezért kérte a halasztást. (Lapzártáig a büdzsét a parlament nem szavazta meg.) IMF-illetékesek szerint a tárgyalások olyan gazdasági programra összpontosítanak, amelyet a készenléti kölcsön támogathatna. A tárgyalások várhatóan február 26-ig tartanak.

Február elején a kis- és középvállalatok váratlanul felszólítást kaptak a gázmûvektôl egy olyan dokumentum aláírására és annak saját költségükön való visszapostázására, amelyben kötelezik magukat arra, hogy a januárban elfogyasztott földgáz ellenértékét importáron elszámolva törlesztik. A kérdés tisztázására a gázmûvek termelési osztályáról Deac Viorica a következôket mondta:

— Eddig nem alkalmazott eljárásról van szó. Mivel a hazai termelés nem fedezi a szükségleteket, a fogyasztók eredeti szerzôdését kiegészítô irattal látták el, amelyet elküldtünk minden jogi személyiséggel bíró fogyasztónkhoz. Ebben leszögeztük, hogy az elôzetesen megállapított havi kvóta túlteljesítésekor a pluszfogyasztást behozatali áron kell megfizetni.

— Mekkora ez az árkülönbség?

— Körülbelül 200 lej köbméterenként.

— Januárban miért nem alkalmazták ezt a módszert?

— Mert decemberben még nem volt ilyen mértékû túlfogyasztás.

— Mi történik azokkal a cégekkel, amelyek nem hajlandók aláírni és visszaküldeni ezt a kötelezvényt?

— Mi az alá nem írást hallgatólagos tudomásulvételnek tekintjük. Ha pedig nem törlesztik adósságukat, kénytelenek leszünk beszüntetni a gázszolgáltatást.

Ö. I. B.

Jeles nap volt február 13. a Beszterce-Naszód megyei cegôtelkiek számára, ugyanis állatkiállítást szerveztek a faluban. A szervezôk aggodalma, miszerint a síkos út miatt nem fognak eljönni a gazdák, alaptalannak bizonyult: már a délelôtti órákban több mint 50 állatot vezettek fel a falu fôterére az állattenyésztôk, hogy a nagyszámú közönség elôtt mérettessék meg munkájuk.

A bíráló bizottság elnöke dr. Szántó Árpád, az RMGE megyei elnöke volt. A zsûriben részt vett Antal Imre, a Bioterra egyesület elnöke is. A bizottság számunkra érthetetlen okokból két kategóriába, az 5 hektáron aluli és a 10 hektárnál nagyobb területtel rendelkezôk csoportjába osztotta a versenyzôket. Az 5 hektáros birtokosok csoportjában Kiss János nyert román tarka tehenével: jutalomként az Erdélyi Gazda havilaptól egy zsák táplisztet kapott. A tízhektárosok csoportjában Bálint Zoltán Red Holstein tehene lett az elsô, ô csak dicséretben részesült.

A bemutatott állomány nem volt kimondottan kiállítási kondícióban: a nehéz mezôgazdasági év miatt a cegôtelkiek szénáját is tönkre tette a sok esô, a gabonát megdézsmálták az árvizek. Az új évet, tavalyi gondjaik ellenére, mégis bizakodással várják, mondotta a rendezvény kitalálója és fô szervezôje, Faragó István református lelkész.

A lovaknál már nem tartották szükségesnek a vagyoni „diszkriminációt": az idôsebb gazdák szekérbe fogva, a fiatalabbak nyereg alatt vezették fel állataikat. Elsô díjas lett Orbán Sándor páros fogata, aki 300 ezer lejt érô vegyszeres csomagot kapott; a második díjon Szabó Zoltán és Máthé Imre osztoztak.

Nagy érdeklôdés követte a farsangi felvonulást, ugyanis ilyen emberemlékezet óta nem volt a faluban. A karavánt cigányszekér nyitotta, rengeteg, sötétre festett gyerekkel. Ôket az ifjú pár fogata követte, két beöltöztetett legény. A rezesbanda húzta a hangulatos zenét, igaz, foghíjas felállásban, mert a baptisták nem vettek részt a „világi" rendezvényen. Kéményseprôk, kovácsok tányéroztak, de sok pénz nem gyûlt. Közben egyházi esketésnek lehettünk tanúi, több száz helybéli és vendég gyûrûjében.

A gazdanapot farsangi bál zárta, ahol a tombola fôdíja — a Bioterra egyesület jóvoltából — egy kanmalac volt, amelyet eredeti elképzelés szerint (ha túléli a mai válságos idôket) tenyészállatnak szántak. Az Erdélyi Gazda számos ajándékcsomaggal támogatta a bált. A farsangi rendezvény mindenképpen igen hasznos kezdeményezés, hiszen több mint 40 vénlegény van a faluban....

Bódis András

Amikor néhány évvel ezelôtt, nyakamban kisfiammal, betoppantam az egykori fôtéri Cosbuc könyvesboltba, igencsak elcsodálkoztam azon, hogy csomagolják a könyveket, méghozzá úgy, mint akik költözni szeretnének. Magyari Eszter, a könyvesbolt akkori üzletfelelôse, könnyes szemekkel adta meg a választ — pakolás közben: vége! Vége a könyvesboltnak, és ezzel vége az egykori Wolphard-Kakas-háznak, amely otthont adott ennek. Aki megvette: a Dacia Felix Bank. Mindketten tudtuk: a könyvesbolt akkori raktára, az erdélyi reneszánsz talán legszebb gyöngyszeme, a Zodiákus terem örökre el fog tûnni a kolozsváriak elôl.

Most, 1999 decemberében újra könyvcsomagolás közben találtam Magyari Esztert. Most nem költözött, hanem berendezkedéshez készült: Kolozsvár egyik legelegánsabb könyvüzletének — a jövendôbeli mamutkönyvesháznak — polcait igazgatta. Nem Wolphard fôbírónk 16. századi termében (melynek boltvállköveire a csillagászati állatöv 12 hónapjelvényét, boltozatára pedig a Kakas-címert faragtatta ki egykoron a fôbíró), hanem a Szentegyház utcai egyik villamossági üzlet helyén nemrég megnyílt Gaudeamus könyvesboltban.

— A gondolat, miszerint Kolozsvár megért arra, hogy egy olyan többnyelvû mamutkönyvesházzal bírjon, mint amilyenre a Gaudeamust tervezzük, a székelyudvarhelyi Artimpex cég vezetôinek, András Veronikának és Jenônek a fejében született meg — mondta Magyari Eszter, az új könyvesbolt vezetôje. — E cég — amely eddig csak szállítója volt a kolozsvári könyvpiacnak — felmérte a város könyvigényét, és bátor lépésre szánta el magát. A város értelmiségi rétegében, valamint az egykori polgári jellegét visszanyerni készülô városban bízva megnyitotta a Szentegyház utcai Gaudeamust... a bukaresti székhelyû — kolozsvári fiókkal rendelkezô — Kriterion Kiadóval együtt. (Ôk szállítják a román nyelvû és a Romániában kiadott magyar nyelvû könyveket.)

— Gondolom, egy ilyen kultúrvárosban, ahol a magyar könyveket is árusító könyvesházak igazán nem hemzsegnek, hamar segítségre leltek...

— Bizony nem... Hónapokon keresztül kerestünk otthont jövendôbeli könyvesboltunknak. Érdekes módon senki nem óhajtott erre a célra bérbe adni helyiséget. Általában arra hivatkoztak — magyar és román ingatlantulajdonosok egyaránt —, hogy manapság a könyv nem cikk, és hogy a vállalkozás bukáshoz fog vezetni. Szerencsére az Artimpex vezetôi egészen különleges beállítottságúak — a magyar könyvek terjesztését szívügyüknek tekintik —, így nem törte le ôket a hûvös kolozsvári fogadtatás: december 3-án megnyílt Kolozsváron a Gaudeamus könyvesbolt. Végül a Modex bérlô cég albérlôjeként tudtuk megvetni lábunkat Kolozsváron: ezért nagyon hálásak is vagyunk nekik. Különben könyvesboltunk egyik sajátossága az, hogy „erôszakmentes", azaz nem árulunk olyan jellegû könyveket, amelyek erôszakra nevelnek. És ez nagyon fontos dolog, hiszen az ilyen jellegû könyvek forgalmazásával egy-kettô be tudnánk törni a „könyvesboltpiacra" — ezen az áron viszont nem akarjuk ezt... Mi inkább a kolozsvári polgárság józan ítélôképességében bízunk. Fôleg szépirodalmi, mûvészeti és gyerek-, illetve ifjúsági könyveket árulunk: a könyvraktárunk 40 százaléka magyar, 40 százaléka román és 20 százaléka idegen nyelvû. Ezoterikus irodalmat is árulunk. Nemsokára megkezdjük a könyvfelhozatal bôvítését: a mamutkönyvesházba — melyet a hátsó helyiség berendezésével fogunk majd létrehozni — egyenesen Angliából, meg más országokból fogjuk hozni a könyveket. Könyvek világa 120 négyzetméteren: ez lesz nemsokára a Gaudeamus.

— Hány könyvbemutatót tartottak már itt?

— Körülbelül tízet. Ez is jelzi, hogy Kolozsvár — annak ellenére, hogy a sajtó szinte semmit nem írt eddig rólunk — felfedezett bennünket... És ez nagyon jó érzés...

Magyari Eszter szeme még most is könnybe lábad, amikor az egykori Zodiákus teremrôl kérdezem. Mi lett vajon a 16. századi címerekkel? Betonba öntötték? Kinek kellett volna az egykori kolozsvári fôbíró házát megvédenie? Miért nem lehetett a Zodiákus terembôl irodalmi kávéházat csinálni? Miért nem volt erre magyar vállalkozó?

És mindkettônk száján ott a ki nem mondott kérdés: most is csak akkor fog vajon felfigyelni Kolozsvár e könyvesbolt rejtett értékeire, amikor a bátor vállalkozók már pakolni kényszerülnek, mint egykoron a Cosbuc könyvesbolt?

Szabó Csaba

Ban Sorin Constantin, Bánffyhunyad alpolgármestere tájékoztatott arról, hogy mind a nemzetközi fôút, mind a kisebb falvakba vezetô utak járhatóak. Jóllehet a Királyhágón akadálytalan a közlekedés, minden autótulajdonosnak ajánlják a hólánc használatát, hiszen a hóhelyzet óráról órára változik. Ugyanúgy szükséges a hólánc használata Magyarbikal, Zsobok, Magyarvalkó, Magyarókereke felé is. Azok, akik Jósikafalva (Béles) és Fehérvölgye (Albac) irányába utaznak, kötelesek hóláncot szerelni a jármûvükre.

A polgármesteri hivatal alkalmazottai állandóan figyelik az idôjárás-jelentést, és fel vannak készülve az újabb havazások során beálló akadályok elhárítására. A polgármesteri hivatal három kft.-vel is szerzôdést kötött, hogy szükség esetén minden rendelkezésükre álló erôgépet bevessenek a hóeltakarításhoz. A rendôrség folyamatosan tájékoztatja a polgármesteri hivatalt a kalotaszegi utak állapotáról.

Péntek László

Az utcai pénzváltóknál a forint 53/54, a márka 7000/7150, a dollár pedig 12 200/12 400 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]