1999. január 8.
(XI. évfolyam, 5. szám)

Kisebbségi törvény elfogadását sürgetik a romániai németek, mivel véleményük szerint egy ilyen jogszabály jótékony hatással lehetne a Romániában élô többség és a kisebbségek kapcsolataira.

A törvény szükségességérôl Eberhard-Wolfgang Wittstock, a Romániai Németek Demokratikus Fórumának közelmúltban megválasztott új elnöke beszélt, akit szerdán fogadott Emil Constantinescu.

A találkozó után az RNDF elnöke hangsúlyozta, hogy a törvény azért is fontos lenne, mert „a román közvélemény már nem olyan toleráns a kisebbségekkel szemben, mint amilyen az 1989-es fordulatot követô elsô években volt". Wittstock felhívta a figyelmet arra, hogy a kisebbségi törvény tervezetét a kormány mellett mûködô kisebbségi hivatal már elkészítette, s azt jóváhagyta a romániai Nemzeti Kisebbségek Tanácsa.

A romániai németek szervezetének vezetôje kérte Emil Constantinescut, hogy az államfô lehetôségeinek megfelelôen segítsen a kommunista rendszer idején elkobzott tulajdon visszaszolgáltatásában is. Wittstock egyben felhívta az elnök figyelmét arra a visszásságra, hogy a román állam megadóztatja azt a térítésmentes anyagi segítséget, amelyet

Németország nyújt a romániai németeknek annak érdekében, hogy szülôföldjükön maradjanak.

Újságírók kérdéseire válaszolva Eberhard-Wolfgang Wittstock elmondta, hogy a romániai németek álláspontja változott a Petôfi–Schiller multikulturális egyetem tervével kapcsolatban: immár a németek is támogatják az egyetem alapítását, mivel az lehetôséget adna a romániai német fiataloknak, hogy felsôfokú tanulmányaikat is anyanyelvükön folytathassák.

Az Erdélyben élô német közösség létszámának rendkívül gyors csökkenésérôl, a német közösség eltûnésének veszélyérôl nemrég tekintélyes cikk jelent meg az The Economistban, amelyet a román lapok idéznek. Az újságcikkben ismertetett statisztika szerint 1939-ben 250 ezer német nemzetiségû élt Erdélyben. A hetvenes években számuk mintegy 180 ezer volt. Ceausescu ekkor 70 ezer németet „eladott" az NSZK-nak, azaz jelentôs összeg lefizetése ellenében engedélyezte kivándorlásukat. Ceausescu bukását 110 ezer német nemzetiségû élte meg Erdélyben, közülük újabb 70 ezer az 1989-es fordulatot követô két évben távozott. Jelenleg a Romániában élô német közösség kevesebb mint 17 ezer fôt számlál.

A negyedik napja sztrájkoló zsil-völgyi bányászok csütörtökön nagy felháborodással elutasították azt a megállapodást, amelyet szakszervezetük vezetôi Viorel Cataramãval, a szenátus gazdasági bizottságának elnökével írtak alá, és úgy döntöttek, hogy folytatják a tiltakozást. Leszögezték, hogy az általános sztrájkot akkor sem függesztik fel, ha egyeztetô tárgyalások kezdôdnének.

Csütörtök hajnalra megállapodásra jutott a bányászok képviselôivel Viorel Cataramã, a szenátus gazdasági bizottságának liberális elnöke, de a megállapodás értékét alaposan csökkenti, hogy azt nem írta alá Miron Cosma szakszervezeti vezetô. Cosma úgy vélte, hogy az egyezség tartalmaz ugyan pozitív elemeket, de összességében számára az nem elfogadható, ezért nem írta alá a protokollt.

Tegnap Miron Cosma közölte, hogy lemond az esetleges további tárgyalásokon a bányászok küldöttségének vezetésérôl. Ez megkönnyítheti a párbeszéd folytatását, mert a korábbi bukaresti bányászjárások vezetésében hírhedtté vált szakszervezeti elnökkel, aki a közelmúltban a Nagyrománia Párt vezetôségébe is bekerült, sem Radu Vasile kormányfô, sem Radu Berceanu ipari miniszter nem hajlandó tárgyalóasztalhoz ülni. A sztrájkolók úgy döntöttek, hogy delegációjukat szakszervezeti központjuk ügyvezetô elnöke vezeti majd.

A szerdai békésebb hangulat után a bányászok csütörtökön ismét hevesen tiltakoztak a kormány reformintézkedései ellen. A bányabezárások beszüntetését és bérköveteléseik teljesítését követelik, meg azt, hogy a miniszterelnök személyesen tárgyaljon velük. Addig is folytatják tiltakozó felvonulásaikat Petrozsény utcáin, de azzal már nem fenyegetôznek, hogy maguk mennek Bukarestbe.

Amint arról tegnapi lapszámunkban tudósítottunk: Cataramã tárgyalásaitól különben elhatárolta magát nemcsak a kormány, hanem a szenátus és a Nemzeti Liberális Párt is.

Victor Babiuc honvédelmi miniszter tegnapi sajtóértekezletén kifejtette: abban az esetben, ha egy esetleges bukaresti „bányászlátogatás" alkalmával a rendôrség képtelen megbirkózni a jövevényekkel, a törvényes elôírások értelmében a katonaságnak jogában áll közbelépni.

***

A bányaiparban foglalkoztatott alkalmazottak egy része érdekeltnek mutatkozik a bezárt szénbányák koncesszióban történô átvétele iránt — adták hírül a kormányhoz közel álló, ám magukat megnevezni nem kívánó források. Az érdekeltek azonban kemény feltételekhez kötnék a bányák átvételét. Ezek között szerepel a korábbi tartozások, büntetések és kamatok eltörlése és a személyzetnek az elbocsátott bányászok körébôl történô, ám kormányzati beleszólást mellôzô kiválasztása. A bányaipar alkalmazottai által történô bányakoncesszió lehetôségét az 1997/22. számú kormányrendelet december végén módosított változata lehetôvé teszi, de ebben az elônyben csak az elbocsátottak részesülhetnek, és kizárólag a bezárt bányák esetében. Ezek a korábban felhalmozott adósságoktól megszabadulva, ingyenesen kaphatják meg a szóban forgó bányákat, és az ilyen esetekben az elbocsátásokért járó végkielégítések összegét a költségvetés törzstôkeként az újonnan alakult kereskedelmi társaság számlájára utalná át. A rendelet értelmében ez esetben az állam továbbra is biztosítaná a szénkitermelésre megítélt szubvenciót, mivel az új társaságok költségeiket nem tudnák önerôbôl fedezni.

Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter erre a kormányrendeletre építve ajánlotta a Zsil-völgyében sztrájkoló bányászszakszervezeteknek, hogy vegyék át a bezárásra kijelölt bányákat. Miron Cosma bányászvezér az ajánlatra válaszolva kijelentette, hogy a bányászok átvennék a petrozsényi Országos Szénbánya Társaságot, ám csakis akkor, ha a parlament által elfogadott törvény eltörli azok korábbi adósságait, az új tulajdonosok pedig továbbra is élveznék az állami szubvenciókat és az elônyös kamatú hiteleket.

— Az elsô félév utolsó három hete — mondta Stanca Constantinescu, az Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezetének megyei elnöke — rendkívüli nehézségek elé állítja a pedagógusokat. A reformtanév értelmében e három hét alatt ki kell értékelni az elsô félév munkáját — ez pedig szinte emberfeletti munkát jelent. Ennek ellenére a fizetések ismételten késnek, a decemberi elszámolások még el sem kezdôdtek. Vidéken nincs elôleg, csak elszámolás: a falvakon tanítók ily módon még egy lejt sem kaptak decemberre! Traian Decebal Remes pénzügyminisztert mintha egyáltalán nem érdekelné a dolog: olyanokat üzen nekünk, hogy nincs pénz, meg hogy privatizáljuk magunkat... Kedden Bukarestben összeül tanácskozni a három nagy tanügyi szakszervezet: ott fogjuk eldönteni, hogyan tovább. Nem kaptuk meg a tizenharmadik fizetést sem; a zóna-pénz sem jutott el azokhoz, akiknek jár. A tanügyi költségvetéssel kapcsolatos huzavonával sem értünk egyet: Traian Remes „munkamódszere" alapján ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy csak augusztusig futja fizetésekre... Az évbôl hátramaradt hónapokat ki fogja fizetni? Ily módon le fognak állni a tanügyi jellegû befektetések is: az áradások sújtotta iskolák várhatnak majd a segítségre... Arról nem is beszélve, hogy pénz nélkül nem lehet tanügyet reformálni. Álláspontunk tehát a következô: ha a kormány így bánik velünk, akkor nem maradt más, mint bojkottálni az elsô félév lezárását.

Szabó Csaba

A megyei pénzügyi igazgatóság szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében a következôkre hívja fel az érdekelt cégek figyelmét: az 1998/50. sürgôsségi kormányrendelet 23. szakaszának 5. bekezdése alapján, az élelmiszeripari etilalkoholt, szeszesitalt, dohány- és kávéterméket elôállító, importáló és az ezekkel kereskedô cégek csupán a jogszabály elôírásai alapján kibocsátott kereskedôi engedély alapján tevékenykedhetnek tovább.

A Pénzügyminisztérium 1999. január 7-i 15093. számú körlevele értelmében mindazok a cégek, amelyek január 10-ig benyújtották az engedélyezéshez szükséges iratokat, a tényleges engedély kibocsátásáig folytathatják tevékenységüket az 1999. január elôtt használatos nyomtatványok felhasználásával.

Ahhoz, hogy biztosítsák az iratok átvételét, a városi pénzügyigazgatóságok szombaton és vasárnap, tehát 9–10-én is rendes munkanapi program szerint folytatják tevékenységüket (7.30–15 óra között).

Az RMDSZ javaslatára Bara Gyula volt munkaügyi államtitkárt kinevezték államtanácsosnak a miniszterelnöki hivatalba.

Az RMDSZ vezetése ugyanakkor Lányi Szabolcs volt iparügyi államtitkárt jelöli az újonnan létesített Tudományos-mûszaki és Újítási Hivatal elnöki tisztére. Birtalan József volt közlekedési államtitkárt is szintén a most létrehozott Kis- és Középvállalatok Ügynökségének alelnöki posztjára jelöli.

A leköszönt esztendô bûnügyi helyzetképe kevésben különbözik az 1997-esétôl — szögezte le az intézménye tavalyi munkáját kiértékelô Grigore Blaga fôfelügyelô. A 8196 személy által elkövetett 11 824 bûncselekmény közel 18 százalékos növekedésrôl árulkodik, de igazán számottevônek csak a gazdasági és pénzügyi „fejezet" számít. Itt ugyanis 55,5 százalékos növekedést mutat a statisztika, míg az összes többi esetben mindössze 80-nal emelkedett a kivizsgálást igénylô törvénytelenségek száma.

Utóbbi a rendôri munka hatékonyságának növekedését és a megelôzô tevékenység sikerét bizonyítja, hiszen közismert, hogy az Erdély gazdasági életében meghatározó szerepet játszó „tehetôsebb" Kolozsvár (és környéke) mindig is vonzotta a bûnözôket. Kolozs megyében a gondok is sokrétûbbek, s ezért a bûnözési rátának (1627 százezer lakosra) jóval az országos átlag (1765) alá szorítása nagy sikernek számít.

Tavaly például 425 élet és testi épség elleni bûncselekményt jegyeztek, ami az elôkelô 32. helyre küldi megyénket, az országos átlagnál (102) jóval alacsonyabb (62!) értékkel. 1998-ban tízzel csökkent a gyilkosságok (11), kettôvel a gyilkossági kísérletek (12) és tizenhárommal a rablások (101) száma, de jó eredménynek számít a „csak" 19 súlyos testi sértés is.

A legnagyobb sikerként azonban mégis a kivizsgált gazdasági és pénzügyi bûncselekmények számának látványos növekedését (4014 az 1997-ben jegyzett 2582-höz képest) könyvelik el, hiszen az utóbbi években egyre inkább a nyomozói munka próbakövének számít ezek fölgönyölítése és a bizonyító eljárás lefolytatása. A szakosztály éberségét bizonyítandó 5924 nemzeti vagyon ellen elkövetett bûncselekmény, 904 csalás, 200 sikkasztás, 426 adócsalás és 64 csempészés került terítékre. A környezetvédelem szempontjából (is) beláthatatlan következményekkel járó erdôvétségek növekvô „népszerûségérôl" árulkodik a 343 eset (’97-hez képest plusz 229!), valamint az elkobozott 2230 köbméter faanyag és 3641 karácsonyfa.

Status quo a korrupciós bûntények száma (206) terén: a megvesztegetés (37), megvesztegetés elfogadása (78) és befolyással való ûzérkedés (84) „mûfajában" 112-en, fôleg közhivatalnokok jeleskedtek.

A bûncselekmények elkövetôinek mindössze egyharmada származik falusi környezetbôl, 43 esetben pedig éppenséggel külföldi állampolgárnak gyûlt meg a baja a bûnüldözô szervekkel. Minden kilencedik bûnözô kiskorú és minden huszadik róvott múltú. Tavaly 845-tel több esetben sikerült az in flagranti. A 272 106 pénzbírságból 6,7 milliárd lej folyt be az államkasszába, s 3 milliárd az elkobozott tárgyak értéke. A törvénysértôk 3,1 kg arannyal, 19,8 kg ezüsttel, 11,38 kg higannyal és 58,676 kg vadkenderrel lettek szegényebbek, nem is beszélve az 51 386 dollárról és 35 000 márkáról.

A közlekedésrendészetiek szigorának (is) köszönhetôen kevesebben vesztették életüket balesetben, a bevont hajtási jogosítványok és forgalmi engedélyek száma meghaladja a 25 ezret. Több, mint 50 ezren vétettek a sebességkorlátozó elôírások ellen, és 2315-en ültek ittasan a kormány mögé. Tavaly közel 20 ezren folyamodtak hajtási jogosítványért, de végül az igénylôk fele sem felelt meg a megszigorított vizsga elvárásainak.

A becsületbíróságok és ítélôbizottságok hajthatatlannak és példásan szigorúnak bizonyultak a törvénysértô rendôrökkel szemben: 57 eset került jegyzôkönyvbe. Tíz visszaminôsítés, 21 tartalékba helyzés és ugyanannyi esedékes elôléptetés elhalasztása mellett három rendôr felmondás utján kérvényezte tartalékba helyezését. Érdekes, hogy a leggyakrabban a közlekedésrendészeti szabályok ellen vétenek a rendôrök: ittasan vezetnek, és nem egyszer balesetet is okoznak. Idén a személyzetpolitika a törvények ismerete és azok elôírásainak megfelelô alkalmazása, állandó továbbképzés, és a polgár igényeivel szembeni szolgálatkészség növelését veszi alapul.

Az alkalmazottak törvénytelenségei mellett a fôfelügyelô fájó pontként említette az 5357 megoldatlan ügyet és a mai napig is hiányzó 217 (ellopott) jármûvet. 1998 legérdekesebb bûnesetének az októberi vadkender-ügyletet, leghíresebb bûnözôinek pedig a Dacia Felix Bank pár levitézlett vezetôjét, „Hossut és társait" véli.

A rendôr jogi helyzetét szabályozó nagyon fontos törvények éppen tegnap kerültek a kormány tárgyalóasztalának napirendi pontjai közé, de ebben a kérdéskörben a fôfelügyelô még egy óvatos becslés szintjén sem kívánt nyilatkoztni.

T. J. L.

Az ünnepekkor tapasztalt tormaáradat után igencsak megcsappant a tormaárus a piacokon. Természetesen, ezzel együtt a torma ára is megugrott, bár logikusan gondolkodva talán — a kisebb kereslet hatására — csökkennie kellett volna. De hát nálunk minden fordítva történik, még akkor is, ha csak a torma napi árfolyamáról van szó.

Persze, azt sem felejthetjük el, hogy ugyanazon a napon, amikor tormát akartam venni, bevezették az eurót. Igaz, hogy pár száz kilométerrel nyugatabbra, de hát úgy látszik, hogy hatása nálunk is érzôdik. A torma árfolyamában. Mert csak ezzel magyarázhatom a kötegenkénti ötezer lejes árat, ami, ha jól utánaszámolunk, azt jelenti, hogy egy euró alig 2,4 köteg tormát ér. Vagyis majdnem egy német márkát. Lehet, hogy ez lesz a Balkánon lakók közös pénzneme, az eurótorma?

Balázs Bence

A Kolozs megyei RomTelecom illetékesei szerint a telefonelôfizetôk negyven százaléka nem lépi túl a havi száz ingyenes inpulzust, amelyet a bérletfeltételek tartalmaznak. Ez fôleg a nyugdíjasokra érvényes. De akadnak olyanok, elsôsorban a keresô nôk körében, akik korlátlanul használják a telefont, mert azt gyógyeszköznek tekintik.

— Mivel fenyegetôznek a bányászok?

— Azzal, hogy újra munkába állnak.

-fi

A kábeltelevíziós társaság január 1–31. között szerzôdésfelújításra hívta bérleteseit. Bázsa Jolán igazgatónô szerint: a régi típus elavult, annak hiányosságait igyekeznek most kiküszöbölni. A szerzôdés új formájában jobban szolgálja a bérlô érdekeit. Így a bérleti díj csökkenhet a valutaárfolyam esésével. Eddig csupán a növekedést szabályozták, a nyugdíjasok pedig kedvezményesen vehetik igénybe a szolgáltatásaikat. Az új és régi szerzôdésváltozat tartalma között nincs lényegi különbség, a módosítások többnyire formaiak, megfogalmazásbeliek.

A szerzôdés csak személyesen köthetô, fizetni is csak így lehet.

A szolgáltatások nem változnak, a programszerkezeti változásokat a felmért igények, illetve az egyes mûsorok nézettségi fokát figyelembe véve eszközlik.

Aggodalomra tehát semmi ok: a szerzôdés lényegi feltételei nem változtak, továbbra is — remélhetôleg — zavartalanul váltogathatjuk tévénk csatornáit.

Illyés Ágota

A Kolozs megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal az ajándékok hónapjában végzett ellenôrzései során 138 kihágási jegyzôkönyvet vett fel (76-ot az élelmiszerek, 37-et a nem élelmiszerek és 25-öt a szolgáltatások terén), 99 esetben összesen közel 81 millió lej értékben szabott ki büntetést. A forgalmazásból véglegesen kivont áruk értéke meghaladta a 35 millió lejt. A legtöbb minôséggel kapcsolatos kihágást a tejtermékeknél tapasztalták: 2278 kg ilyen természetû termék bizonyult romlottnak vagy lejárt szavatosságúnak. Az ellenôrzésekkel párhuzamosan a lakosság részérôl 70 bejelentés érkezett és ezek közül 45-öt találtak megalapozottnak.

D. P., Kolozsvár: Munkabalesetkor kell-e rendelkezni minimális szolgálati idôvel a rokkantsági nyugdíj megítéléséhez?

Válasz: Azok, akik munkabaleset, szakmai megbetegedés vagy tuberkulózis következtében részben vagy teljesen elvesztették munkaképességüket, rokkantságuk idôtartamára nyugdíjban részesülnek, szolgálati idejüktôl függetlenül. A munkabalesettel azonos elbírálás alá esnek a munkahely megközelítése vagy a hazatérés közben a normális útvonalon és idôszakban bekövetkezett baleset is. (1990/70. számú törvényrendelet)

Román Kereskedelmi Bank, Kolozsváron: Malom/Baritiu 10–12., magánszemélyeknek h.–p. 8–17 óra között, jogi személyeknek 8–17; fiókintézmények Tordán, Aranyosgyéresen, Désen, Alsójárában. Agrárbank: Kolozsváron (Fô tér 7., h.–p. 8.30–12.30, Horea 5., h.–p. 8.30–13.30 és 15.30–18), Tordán (Római tér 15B, h.–p. 8.30–12), Szamosújváron (Szabadság tér 2., h.–p. 8–12, 14–18); Désen (Bábolna tér 18., h.–p. 8.30–12.30, 13–16.30; sz. 9–13); Bánffyhunyadon (Horea 23., h.–p. 8–12, 15–17); Mócson (Fô utca 42., h.–p. 8.30–13). Román Külkereskedelmi Bank: Kolozsváron (Dózsa 8., h.–p. 8.30–18; Fô tér 10., h.–p. 10–18, sz. 9.30–12), Tordán (Római tér 14., h.–p. 9–14). Ion Tiriac Bank: Kolozsváron (Cometei 1–5., h.–p. 9–14.30). Banc Post: Kolozsváron (Eminescu 2., h–p. 8.30–12.30; 13.30–19; sz. 8.30–13; Dózsa 33. és Bocskai /A. Iancu tér 17., h.–p. 8.30–13); Tordán (Republicii 24., h.–p. 8.30–12.30; 13–14.30); Désen (Mioritei 2., h.–p. 8.30–12.30; 14–18); Szamosújváron (Crisan 16A, h.–p. 8.30–11.30; 12.30–14.30). Banca Româneascã: Kolozsváron (Zola 3., h.–p. 8.30–14.30). Bankcoop: Kolozsváron (Mátyás/M. Corvin 4., h.–p. 8–13.30); Tordán (Eminescu 1.); Désen (Iorga 5.); Szamosújváron (St. cel Mare 1.); Bánffyhunyadon (Luceafãrului 1.). Román Fejlesztési Bank: Kolozsváron (Fô tér 7., Pitesti 7.); Tordán (1 Dec. tér 29.); Szamosújváron (Kolozsvári utca 71.) h.–p. 8.30–12. Vallások Nemzetközi Bankja: Kolozsváron (Pata/Titulescu 2., h.–p. 8.30–18; sz. 8.30–12); Bánffyhunyad (Horea 5.); Egeres (Gyár u. 281., h.–p. 8–14). Bukarest Bank: Kolozsváron (Unio/Memorandumului 1., h.–p. 9–13; 14–16). Albina Bank: Kolozsváron (Cipariu tér 15., h.–p. 8.30–13.30; 14.30–18.30; sz. 9.30–13). Transilvania Bank: Kolozsváron (Deák Ferenc/Eroilor 36., magánszemélyeknek, h.–p. 8.30–18; sz. 9.30–12; Budai Nagy Antal/Dorobantilor 3., jogi személyeknek, h.–p. 8.30–18, sz. 9.30–12; Kalányos/Primãverii 11A, h.–p. 8.30–13); Désen (Május 1., h.–p. 8.30–15). Napoca Népbank: Kolozsváron (Unio/Memorandumului 12., h.–p. 8.30–19).

Ha hinni lehet a terveknek, Kolozsváron az idén a CUG környékén ökológus szemétégetô épül. Egy amerikai–kanadai konzorcium 15 millió dolláros befektetésébôl, amely tíz évre szóló 8%-os kamatú kölcsönbôl épülne, és negyvennégy új munkahelyet jelentene. „Melléktermékként" a háztartási hulladék égetésébôl évente 33 millió kWh villamos áramot, 15 ezer Gkal hôenergiát és 10 ezer tonna járdaszegélyt állíthatnának elô. A polgároknak viszont a mostanihoz kiadáshoz képes kétszer annyit kell majd fizetniük a szemét elszállításáért. A beruházás megtárgyalása szerepel a városi tanács januári munkaprogramjában.

Nagy volt a forgalom tegnap délben a fôtéri Gy. Szabó Béla Galériában. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Püspöki Hivatala ugyanis 183 képzômûvészt kért fel arra, hogy alkotásaikkal támogassák a Makovecz Imre tervezte temesvári Új Ezredév Református Központ felépítését. A felszólítás élénk visszhangra talált, s mintegy száz munka, festmények, grafikák, szobrok, plakettek és textíliák, amelyekbôl január 9-én, szombaton délután öt órakor nyílik tárlat, már be is érkezett a kiállítóhelyiségbe. A munkák begyûjtése a mai nap is folytatódik. Az adományozók között olyan rangos alkotók szerepelnek, mint, többek között, Cs. Erdôs Tibor, Feszt László, Miklóssy Gábor, Veresspál, Teodor Botis, Simon Endre, Plugor Sándor, Gaál András, Vetró András, Nagy Enikô, Ioan Sbârciu, Szederjessy András, Kákonyi Csilla, Palkó Ernô.

A szombaton nyíló tárlat mintegy bevezetôje a január 23-án este hat órakor, a magyar színházban sorra kerülô, mûsorral egybekötött aukciónak. Az érdeklôdôknek két hét áll rendelkezésükre, hogy megtekintsék a kalapács alá kerülô mûalkotásokat. De természetesen a vásárlási szándéktól függetlenül is érdemes megnézni az ugyancsak rangosnak ígérkezô bemutató kiállítást. Az árverésre kerülô munkák iránt nagy az érdeklôdés, és remélhetôleg olyan sikeres és eredményes is lesz az aukció, mint 1990-es magyar színházbeli elôdje.

A gyûjtés egyébként nemes célt szolgál, hiszen a szórványvidéknek számító, de jelenkori történelmünk szempontjából is nevezetes Temesváron teremt új otthont a kultúrának.

Németh Júlia

A Mûvelôdés óévet záró decemberi száma már az új évet sejtetôen fiatalosra sikeredett. Nem csupán a Kórustár rovatból olvasható-énekelhetô Lengyel József–Gáspár Attila-féle Újévi Ének miatt. De még csak a Székely Himnusz keletkezése körüli rendkívül érdekes és értékes nyomozás legújabb eredményeinek a közlése nyomán sem, amely Gábor Dénes hozzáértését dicséri. Hanem elsôsorban a második életévébe lépett, javarészt fiatalokból álló ippi mûvésztábor áldásos tevékenységének a részletes ismertetésével, amelyet, többek között, nem kisebb szaktekintély, mint a festô, Szabó Vilmos is hosszasan méltat. Az IPP ART kolozsvári bemutatkozása egyébként szintén sikeresnek bizonyult, akárcsak a csoport egyik tehetséges fiatal tagjának, Szatmári József Ottónak az egyéni tárlata. A lapot a 2. IPP ART alkotótáborban készült munkák reprodukciói illusztrálják. A felvételeket Essig József és Lôrincz Gyula készítette. De ugyancsak kimerítô beszámolót olvashatunk a Marosvásárhelyen megrendezett s a fiatalok körében különösképpen népszerû 6. Alter-native Nemzetközi Rövidfilm Fesztiválról, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékének szentelt 4. Partiumi Honismereti Konferenciáról és egy történelmi dráma utóéletérôl. Bartók-mûvek Nagy István mûsorán a címe Benkô András írásának. S még néhány önmagáért beszélô cím a tartalomból: Halál és temetés Almásmálomban, Kalotaszeg népi építészete a 18. században, Kutyahúsból bárányflekken, valamint Tartalomjegyzék és névmutató az 1998-as évre.

(n. j.)

— No, látja — böki mellemnek a mutatóujját Brikleni úr —, hiába hôbörgött a hó miatt, hogy a polgármesteri hivatal nem takaríttatja el a havat az utakról, a járdákról, meg hogy a jegesedés miatt bárki elcsúszhat, és lábát, karját törheti. Ugye, hogy nekik volt igazuk! Minek is izgulnának, lám, a hó nélkülük is elolvadt!

— És a szemét?

— A szemét? Maga mindenbe beleakad! A szemét nem csúszik.

(-is-)

’89 decembere után Romániában az újságok, folyóiratok robbanásszerû megsokszorozódásával párhuzamosan a nyomdaipar is látványosat fejlôdött. De a hôskorszaki fellendülést hamarosan a megtorpanás követte. Manapság az életszínvonal romlásának, az ország bizonytalan gazdasági állapotának, a fogyasztóközönség elvárásainak változása és a nagyvilág ellentmondásos hatásainak következtében jogosan merül fel a kérdés: hogyan tovább, újságnyomtatás? Többek közt erre kerestük a választ Kerekes Gáborral, napjaink legsikeresebb kolozsvári nyomdájának, a Garamond Rt.-nek a társtulajdonosával.

— Induláskor a Garamond Nyomda semmilyen szakmai háttérrel nem rendelkezett. Csupán lelkes fiatalokból álltunk, egyikünknek sem volt nyomdai képesítése. Akkor elôlegezett bizalmat nekünk a Szabadság, és bízta ránk a napilap kinyomtatását. Ez öt éve történt. Erre a közös kezdésre és a mai napig fennálló együttmûködésre mi nagyon büszkék vagyunk — vallja Kerekes Gábor.

— Ezek szerint menet közben kellett megtanulni a szakmát, tökéletesíteni a tudást. Honnan sikerült újdonságokat ellesni?

— Kéthetes Soros-ösztöndíjjal az Egyesült Államokban jártam, ahol láttam, hogy az U. S. Today-t éjszaka, a nagy földrajzi távolságok miatt, Amerika több városában egy idôben nyomtatják. Ebbôl jött az ötlet, hogy mi is próbálkozzunk hasonlóval. Mert addig nálunk a központi lapok jó esetben reggel 9-re érkeztek Kolozsvárra. Idôjárási gondok miatt vagy más okokból Szatmárnémetibe, Nagyváradra csak másnap. Az elsô, erre a módszerre fogékony újság a Ziua volt 1995 augusztusában. Akkoriban még telefonvonalon valósult meg, modemmel, az adatok 5–7 órán keresztül, rengeteg kínlódással érkeztek el hozzánk. Mi az egészet referenciamunkának fogtuk fel. Rá két évre a România liberã és az Adevãrul fordult hozzánk, erdélyi terjesztésre szánt példányaikat mi nyomtatjuk. Ki kellett várni a technika fejlôdését és azt, hogy az árak elérhetôbbekké váljanak. Az adatátvitel ma már mûhold révén valósul meg. A betáplált adatok nyomdánk számítógépében azonnal megjelennek, ahogyan azokat Bukarestben begépelik.

— És hogyan tovább, helyi lapnyomdászat?

— Egy Kolozsvár nagyságú város mai viszonyok közt egy komoly nyomdát képes eltartani. Olyan kevés a példányszám, hogy a hét-nyolc napilapot is egyetlen éjszakai váltás kinyomtatja. Régen, amikor háromszor-négyszer nagyobb volt az összpéldányszám, akkor is egyetlen nyomda mûködött a városban. Azóta a vásárlóerô visszaesett, hiába létezik többféle lap. Csak a fogyasztói szokások változtak. Ez nálunk a régióban általános tendencia. 1990–1992-ben Kolozsváron még a helyi lapok példányszáma meghaladta a 60–70 ezret. Akkoriban nagyobb volt az információéhség, és olcsóbb az újság. Ez mostanra letisztult, kialakultak a preferenciák, és a leesett létszámú olvasótábor nagyon nehezen nô számszerûen. Az újságoknak meg kell küzdeniük minden egyes új olvasóért. Reméljük, a visszafejlôdés megállt, és ezután az olvasók száma gyarapszik.

— Lehetséges-e a választék további bôvítése?

— Sietnünk kellett a központi újságok nyomtatását megszerezni, mert nyomógépünkön nagyon gyorsan lehet kis- és közepes példányszámú újságokat nyomtatni, de ezen a gépen folyóiratot, autóbuszjegyet, ötszáz példány felett könyvet is érdemes elôállítani. Mindent, ami egy nyugati szakembernek eszébe sem jutna. Kezdetben a nyomógépünk kapacitásának felét sem használtuk ki. Néhány éve hihetetlennek tûnt, hogy valaha napilapot színesen kérjenek. Ma egyre többen térnek rá. Nemcsak az olvasók igénylik, hanem a reklámozók is. Romániában kevés az erre felkészült nyomda.

— Mi a szakma számára a legfôbb kihívás?

— Például az, hogyan lehet egy részleteiben nem automatizált, aránylag jó gépet hatékonyan kihasználni. És ez a gép messze túlhaladja azt a szintet, amelyhez az olvasók, a szerkesztôségek, a reklámozók azelôtt hozzászoktak. Van Kolozsváron egy magasnyomó gép, amit annak idején még Hitler ajándékozott Mussolininek, aztán háborús kártérítésként elkerült a Szovjetunióba, onnan a Scânteia Házba hozták, majd Kolozsvárra. És ezen ’94-ig nyomtattak minden helyi lapot, így a Szabadságot is. Ehhez képest az ofszet-rotációsgép két klasszissal jobb. Ezen nyomjuk 1994 elsô napjaitól kezdve a Szabadságot is. Most viszont mindenki többet vár. Nem arról van szó, hogy az ólomkorszakhoz viszonyítjuk a mai újságokat, hanem hogy ezen a technológián belül a maximumot kell nyújtani.

— A termék ára szempontjából mennyiben meghatározó, hogy az elôállítására több szellemi értéket kell fordítani, mintha csúcstechnológiát használnának?

— Jelenlegi nyomdai árakon Romániában nem lehet csúcstechnológiát használni. Egyelôre, sajnos, ez nem téma.

— Mi várható a közeljövôben?

— Az újságnyomtatás egy ország gazdaságának barométere. Elôrejelzés. Ha nô a példányszám, az oldalak száma, a színek száma, akkor azt jelenti, hogy pozitív folyamatok indultak be a gazdaságban. A reklámozó, ha igényes reklámot akar, nô a színek száma, csúcsminôséget kér (grafika, színek, nyersanyag, papír — Finnországból, Kanadából, Németországból stb.). A következô lépésben a lapban betétek fognak megjelenni — fényesen, nem újságnyomó technikával. Ez viszi elôre a lapot.

— Mennyiben befolyásolja a klasszikus újság sorsának alakulását a Világháló térhódítása? Egyáltalán veszélyezteti-e megszûnéssel vagy csak részben zavarja?

— Két elmélet van. Az egyik szerint az Internet olyan világhatalom, amely a nyomtatott információ jelentôségét csökkenti. Ezelôtt négy-öt évvel mindenütt így mondták. De, hál’ istennek, nem vált valóra. Minden újság felismerte az Internet fontosságát, és oldalakat közöl ott. A Szabadság hazai úttörôje volt ennek a folyamatnak. A tapasztalat az, hogy a Világháló nem helyettesíti a nyomtatott sajtót. Nagyon jó, amikor célfeladat megoldására koncentrálva adatot kell elôkeresni. De nem tudod olvasni autóban, vonaton, repülôgépen, egy csésze kávé mellett. Az emberek szokásaikban általában konzervatívak. Igaz, akadnak olyanok, akik, ha az ipar kihoz egy csodamasinát, és senki sem tudja, mire használható, nekik mégis azonnal kell belôle. De a fogyasztók nagy részének szokásai lassan változnak. Az emberek ragaszkodnak a papírhoz, annak illatához, tapintásához. Több érzékszervnek nyújt pozitív ingert, mint a számítógép.

— Erôsödik-e a helyi sajtó pozíciója?

— Nyomdai szempontból azt látjuk, hogy világviszonylatban a jövô a helyi újságoké. A központi lapok nagyjából ugyanazokat a híreket hozzák, mint a tévé, a rádió híradói. Nehéz velük versenyezni. De az embereket jobban érdekli, hogy mi történik közvetlen környezetükben, az utcájukban, a településükön. Mert van egy egészséges lokálpatriotizmus. Nálunk két irányzat alakult ki. Egyiket a Monitorul meg a Ziarul de Cluj képviseli: több megyében próbálnak helyi lapot beindítani. Vannak közösen szerkesztett oldalai és vannak helyi szerkesztésûek. A reklámok között egyesek minden lapban megjelennek, mások csak a helyi változatban. A második modell, amikor egy központi napilap próbál helyi oldalakat létrehozni. Helyi szerkesztôséggel, nagyon erôs törzsanyaggal és 2–4–6 oldalnyi helyi hírrel. Ilyen a Ziua. Nyugaton már sokan így gondolkoznak, például a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Mozgatórugójuk mindenütt a reklám, amely felismerte, hogy nagyobb sikere van, ha saját vásárlóit földrajzilag tudja azonosítani. A legmodernebb újságnyomó technika olyan, hogy az újságcsomagoláson ott a címzés, belül pedig személyesen megszólítva az elôfizetô. Ez, persze, rengetegbe kerül a reklámozónak. Az olvasók egy részére hat ez a fogás, mások viszont úgy érzik, intimitásukat sértik vele.

— Milyen évként könyveli el 1998-at a Garamond?

— Fôleg a második félévben sikerült mûszakilag fejlôdnünk. A lapok technikai okokra nem panaszkodhatnak, hogy nincs elôrelépési lehetôségük. Úgy érezzük, talán megmozdult valami. Nô az érdeklôdés, ami inkább megsejtése egy jobb jövônek.

— Hány embert foglalkoztat most a Garamond?

— Negyvenet. Nyugaton ez kis-közepes nyomdavállalatnak felelne meg. Nagyon jó, fiatal gárda nôtte ki magát. Mindenikük itt látott életében elôször nyomdát. Egymást segítô csapat, jól érzik magukat. A munkaerôelvándorlás jelentéktelen. A nevükben is kívánok boldog új évet a Szabadságnak és olvasóinak, egyre növekvô példányszámot és minél hosszabb együttmûködést!

Ördög I. Béla

Szentnek, zsarnoknak, de legalább Hasfelmetszô Jacknek kell lennie az ember hiú fiának-lányának, ha dicsôségre, hírnévre, esetleg a történelem lapjaira kerülés biztosította halhatatlanságra vágyik. Nem mondok újat azzal, hogy minden a véletlenen múlik. Mert a leggondosabb tudatossággal eltervezett hûhócsapó forgatókönyvek is pillanatok alatt meghiúsulhatnak, s ahelyett, hogy egy-egy figura dicsnimbusza hatalmasodna, sztárok feje hull a porba. Másrészt így válhatnak ki egyesek egy csapásra a névtelen homályból — akár akaratukon kívül.

Így lett szinte világhírû Ceausescu, s — bocsánat, hogy alig néhány szó távolságra a tirannus nevétôl említem — ezért ismerik a Föld legtávolabbi csücskében is Teréz anyát. Lady D erényei dacára örökké szürke figura maradt volna, ha történetesen nem Charles herceg veszi feleségül. S ha — merem állítani — nem ért volna oly tragikus véget, az sem kizárt, hogy a trónörökös exférjtôl távol letöltött további évek csak ártottak volna a piedesztálra helyezett Hamupipôkének.

A megfelelô pillanatban a megfelelô helyen lenni — így lesz valakibôl világhírû színmûvész, sikeres topmodell vagy éppen örök idôkre homályba merülô megbélyegzett tehetségtelen. Megcsúszni egy banánhéjon — ma még a csúcson, holnap már a szemétdombon: így múlik el a világ dicsôsége.

Magyarországon a magyar vasutasok jelentôs része napok óta sztrájkol. A tét a fizetésemelés. Közben ellehetetlenült a helyzet a vasúti közlekedésben, a szomszédos országokban is gondot okoz a részleges munkabeszüntetés. Ám a felek ragaszkodnak eredeti követeléseikhez, illetve ajánlataikhoz, s így nem tudnak együtt egy fülkében tovább utazni. Jókai-regénybe illô romantikus fordulat: általános megdöbbenést keltve, az eredménytelen egyeztetô tárgyalások második éjszakáján, alig 48 évesen, váratlanul elhunyt Sipos István, a Magyar Államvasutak vezérigazgatója. Biztosan nem is álmodta, hogy halála valamikor ekkora felfordulást okozhat, azt meg végképp nem, hogy a sajtó tele lesz nekrológjával, s a miniszterelnöktôl a köztársasági elnökig mindenki mélyen lesújtva értesül és nyilatkozik a tragédiáról. Ha történetesen nincs sztrájk, simán átsiklik e haláleset fölött a társadalom. A véletlenen múlt, hogy nem a sztrájk elôtt vagy után, nem nyugdíjasként, lényegesen kisebb népszerûségtôl övezve távozik a másvilágra Sipos István.

Százszázalékos támogatással választották szakszervezeti vezérükké Miron Cosmát a bányászok — állítja a népszerûségét foggal-körömmel menteni próbáló bányászmegváltó. Annak idején várakozáson felüli kedvezményeket értek el bukaresti hadjáratukkal a zsil-völgyiek — Miron Cosmával az élen. Mindig minden kérésüket teljesítette a hatalom — hála Miron Cosmának. Aki nagyon jól tudja, hogy bányászai nélkül annyit ér, mint egy tábornok hadsereg nélkül. Egyelôre még ellenôrizni tudja a tömeget, amely valódi földre szállt istenként bízik benne. S Cosma tart tôle, mi lesz, ha most nem tud kicsikarni mindent a kormánytól. Mert a bányászok megszokták, hogy mindenbôl a maximum jut nekik, s nem biztos, hogy megelégednek kevesebbel. Már ajándék lónak is megnézik a fogát: nem elég, hogy felajánlották nekik a bányákat — ingyen —, az összes adósságok eltörlésével együtt. Ôk továbbra is kérnek az állami támogatásból, elvégre ôk is adózó polgárok. Szomszéd, adok neked százezret, te adj nekem egymilliót!

Nemtudomka kisütötte: alapít egy céget. Gyártani fog kutyagumit. Ó, milyen kár! Nincs elég tôkéje. Mitévô is legyen? Megvan: kivonul az utcára és sztrájkolni kezd: az állam igenis juttasson neki egymillió dollárt, mert ô kutyagumit szeretne gyártani. Na jó, ha nagyon akarják, zabhegyezéssel is foglalkozhat. De csak, ha szépen megkérik. És akkor Nemtudomka felébredt. És mikor ráébredt, hogy felébredt, bölcsen megkönnyebbült.

Vajon a bányászok fel tudnak ébredni, úgy igazán? Kell valami, ami felrázza ôket. Mert mostohagyermekei ôk a sorsnak, s helyzetük lényegesen nehezebb, mint a reform többi áldozataié. Viszont szemük elôtt valósult meg egy-két bányász életképes ötlete. S minél többen lesznek a kátyúból kikászálódni próbálkozók, annál kevésbé lesz népszerû Cosma. Hacsak most végképpen el nem bukik. Mert már túl sok vaj van a fején. S a tömeg pillanatok alatt szétmarcangolhatja. Elég egy banánhéj. S elmúlhat a Miron Cosma dicsôsége is.

Kerekes Edit

„Két gésa utazik a vonaton. Az egyik Gárdonyi gésa, a másik Jókai mór."

(az év abszurdja Kukorellytôl)

Hodilá gyomra már órákkal azelôtt izgalomban volt. Hiába, a ritka esemény nem volt semmiség, és megfelelôen készülni kellett rá. A gyomornedvek a hír hallatán megkezdték a munkálatokat. Készenlétbe helyezték a különbözô enzimeket, ôrhelyükre kerültek a savak, és a gyomor izmai maximális koncentrációt értek el pontosan a megfelelô idôpontban.

Hodilá lelkiállapota is gyomrához hasonlóan feszült volt attól a pillanattól kezdve, mikor kiszimatolta, mi is készülôdik a konyhában. Idegességét tudatosan próbálta csillapítani, és minden igyekezetével próbált úrrá lenni azon vágyán, hogy a konyhába rontson, és minden logikus érvet és a szakácsnôt félredobva felhabzsolja az étket.

Végül mégis ütött az óra, és Hodilá a helyzetnek megfelelô ünnepélyességgel ült asztalhoz. A gôzölgô korhelyleves már várta az asztalon, és izgalma ekkor valóban a tetôpontra hágott.

Az elsô korty bemelegítônek volt jó, a félig megtöltött kanálból csak annyit csúsztatott le vágyakozó nyelôcsövén, hogy beinduljon a mechanizmus. A második kanáltól kezdôdött a valódi élvezet. A szájába vett adagot kis ideig benntartotta, kissé megmozgatta nyelvét, hogy annak minden ízlelôbimbója érzékelje a mennyei örömöt. És most már alig tudta megállni, hogy ne habzsolja a levest. Idônként egy-egy káposztaszál az ajkán maradt, miután beszívta, az ottmaradt lé kellemesen csípte, és az érzést csak a következô kanál íze nyomta el. Minden korttyal egyre jobban érezte a kellemesen kesernyés füstölt ízt, a tejföldarabkák idônként elôkerülô üdítô hûvösségét. Mikor egy-egy füstöltkolbász-darabka került keze, illetve kanala ügyébe, elôször csupán üresen rágta, s mikor kiszedte zamatát, akkor töltötte rá a levet. Mindezt szüntelenül ismételgetve boldogsága mérhetetlenné vált, szíve és gyomra boldog örömtôl repesett. Hodilá extázisának az üres tányér alján kegyetlenül koccanó kanál vetett véget.

Hodilá tragédiáját a következô kérdésre adott megfellebbezhetetlen, nemleges válasz teljesítette be: van még?

Gyenge Zsolt

A Collegium Transsylvanicum Alapítvány versenyvizsgát hirdet az irodavezetôi állás elfoglalására. Követelmények: számítógépes szövegszerkesztési (alap)ismeretek, jó kommunikációs készség, megfelelô román nyelvtudás. A versenyvizsga 1999. január 25-én, hétfôn reggel kilenc órakor lesz. Az önéletrajzot és a rövid jelentkezô levelet az alábbi címre lehet postázni január 22-ig: 3400 Cluj, str. Horea 112/41. További információk a 137-831 vagy a 127-027-es telefonszámokon a reggeli órákban, illetve e-mailen a pallzita@coltrans.org.soroscj.ro címen nyerhetô.

A Babes–Bolyai Tudományegyetemen január 18. és február 14. között zajlik a vizsgaidôszak. A kreditrendszerben tanulók minimum 30 kreditet kell hogy összegyûjtsenek két egymást követô félévben. Ha ez nem sikerül, akkor az egyetemmel kötött szerzôdésben lévô tantárgyat ismételni kell, és a kötelezô tevékenységet (ez karonként változó, jelenthet laborórákat, de kurzusokat is) fizetni kell. Az összeg is karonként változik, és elérheti a 2–3 millió lejt. A nem kreditrendszeresek esetében az elsô pótvizsga ingyenes, de ha ez sem sikerül, akkor a kreditrendszerbe buknak vissza.

A Mûszaki Egyetem kreditrendszeres elsôévesei január 28-án, míg a többiek 21-én kezdik a február 17-ig tartó szessziót. Ha valaki 2 vizsgán bukott meg, akkor nem kezdheti el a következô évet.

A Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémia elsôévesei február elseje és február 12. között vizsgázhatnak, míg a többiek január 25. és február 8. között járulhatnak a tanárok színe elé. Az újravizsgázni kényszerülôk 100 ezer lejt juttatnak az egyetem pénztárába.

A Iuliu Hatieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen az I–III. évesek január 10. és február 19. között szesszióznak. Idéntôl az egész egyetem áttért a kreditrendszerre, így a továbbjutók a megszerezhetô 60 kredtibôl 52-vel kell hogy rendelkezzenek. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy két jelentéktelenebb vizsgájuk maradhat el.

Az Agrártudományi Egyetemen január 23. és február 21. között tehetnek tudásukról tanúságot. Ha ez nem sikerül, az újravizsgáztatásért fizetniük kell.

Vass Enikô

Van egyszerû társadalom és civil társadalom. Van egyszerû forduló és van ezredforduló. Aztán vannak veszélyek, amelyek leselkednek. Végül pedig vannak civil szervezetek, amelyek mesterkednek. Ôk azok, akik feldobják a következô témát: Lehetôségek? Kihívások? Civil szféra az ezredfordulón!

Körülbelül ez a cím, amelyben arra kéretik minden kedves érdeklôdô, hogy e „jól csengô" konferencián megjelenjen f. év, f. hó 15–16-án a Bethlen Kata Diakóniai Központban. Mielôtt bárki is egy újabb „évrôl évre szürkülôdiákrendezvényre" gyanakodna — ami nem hagyja labdába rúgni a színvonalasabb témákat —, igyekezzék bizalmatlanságát eloszlatni. Ez egy még soha nem látott, mamutrendezvénynek indul — mely szeretné végre egy fedél alatt összehozni a romániai magyar civil szféra közel 700 mûködô szervezetét. Társszervezôként olyanok szerepelnek a KMDSZ neve mellett, mint az EMKE, EMT (Erdélyi Magyar Mûszaki-Tudományos Társaság), RMKT (Romániai Magyar Közgazdász Társaság) és a Pro Professione Alapítvány.

Neves személyiségek fognak majd elôadni tudományos, mûszaki, természettudományos, valamint környezetvédelmi kérdésekrôl, ezenkívül mûvelôdésrôl és oktatásról, mûemlékvédelemrôl, gazdasági és szociális problémákról. A változatos elôadások, viták közül azokat szeretnénk itt és most kiemelni, amelyek kifejezetten nekünk, rólunk szólnak. (Ez az a témakör, ami az ifjúsági kérdések címû fejezetbe tartozik.) Célja az ifjúsági szervezeteket minél inkább bevonni a civil társadalom alakításába, megkóstoltatni velünk a lobbyzás fortélyait, az érdekérvényesítés technikáit és, ami a legfontosabb, az anyagi támogatókkal való együttmûködés segítését. Hogyha érdekelnek az olyan kényesebb témák is, mint a: megélhetés és itthonmaradás vagy a magyar nemzetstratégia és az abortusszal kapcsolatos rendelkezések, akkor semmiképpen ne hagyd ki ezt az alkalmat. Szorítanak az újsághasábok, ezért az lesz a legjobb, ha magad gyôzôdsz meg a lángoló vita élénkségérôl. Csak a moderátorokra vigyázz — és a tûzoltófelszerelésre!

Szakács Zsuzsanna, civilben

A képzés felelôs szerkesztôje Kondert Annamária, az OMDSZ tanügyi referense, aki néhány titkot árult el a produkció hátterérôl.

— A hallgatók ott-tartózkodásuk idejére szállást kapnak (Budapesten a Márton Áron Kollégiumban, vidéken az illetô tanintézmény bentlakásában) és némi zsebpénzt. Ez havi tízezer forint. Az ELTE társadalomtudományi karára jelentkezôk ezenfelül 7000 forint hallgatói normatívát kapnak. A többi tanintézménnyel egyelôre nem sikerült még megegyeznünk hasonló juttatásról. A részképzés költségeit a Magyar Oktatási Minisztérium állja.

— Mennyi idôt kell legalább és lehet legfeljebb a magyar tanintézményben tölteni?

— A minimális idôtartam egy hónap, a maximális három. A képzés tartama ezek között az idôpontok között (márciustól májusig) bármennyi lehet.

— Hány pályázó mehet most Magyarországra?

— A minisztérium nem helyszámot, hanem hónapszámot határoz meg. Tavaly 120 hónapnyi tartózkodást oszthattunk szét a pályázók között a tavaszi részképzés alkalmával, idén nem tudom egyelôre, mennyit kapunk. Mindenesetre a hónapok (nem arányosan) három kategóriában pályázók között oszlik el: mûszaki, orvosi és egyéb.

— Van esélye annak, aki már volt ilyen képzésen, arra, hogy újból részt vehessen rajta?

— Ha ugyanabban a kategóriában pályázik, akkor nem. Ellenben, ha páldául második egyetemen tanul, és annak szakterületén pályázik, akkor természetesen ô is benyújthatja pályázatát. Azonban csak akkor van esélye, ha nincs túljelentkezés. Csak utolsó évesek vehetnek részt a képzésen. Csak nagyon indokolt esetben fogadjuk el utolsó elôtti tanulmányi évben levô diák jelentkezését.

— A szükséges iratok között szerepel a fogadólevél is, mely kell hogy tartalmazza az irányító tanár nevét. Mi van azokkal, akiknek nem sikerült ismeretséget kötniük egyetlen tanárral sem, vagy még egyáltalán nem vettek részt magyarországi oktatáson?

— Nos, ennek a diáknak is van esélye arra, hogy eljusson a részképzésre. A KMDSZ irodájában megvan az 1999-es magyarországi felsôoktatási felvételi tájékoztató, ahonnan ki lehet keresni azt a szakot, melyet szívesen meglátogatna a diák. A tájékoztatóban megvan valamennyi szak címe. Csak egy levelet kell küldeni az illetô dékáni hivatalba, ahol kijelölik azt a tanárt, aki foglalkozik majd a pályázóval.

— Miért zárták ki a magánegyetemeket és a kutatóintézeteket a fogadóintézmények sorából?

— Mint mondtam, a magyar oktatási minisztérium fedezi a képzés költségeit, mely költségekbe beletartozik az irányítótanárnak juttatott munkadíj is. A magántulajdonú felsôoktatási intézmények tanárai mind pénzügyi, mind adminisztratív szempontból más kategóriába tartoznak, mint az állami tanintézmények tanárai. Valószínûleg ezért határozta el a minisztérium ennek a megszorításnak az alkalmazását.

Zsugán Gyula

A Mikó András emlékére rendezett könyvbemutató idôpontja (1998. december 16.) nemcsak a tehetséges, tragikusan korán elhunyt M. A. halálának elsô évfordulója — de egy híján tíz éve tanulhatjuk saját bôrünkön, mit is jelent a sajtószabadság, a sajtóetika; mit, hogyan lehet és mit nem szabad leírni, ha a cikkírót puszta botránykeltésnél magasabb szempontok vezérlik.

Áhoj, András — megjelent 1998. december 18-án a Campusban, „hodilá" szignóval. A cikk — felületes szemlélôdô számára — rendhagyó beszámolónak tûnhet az említett könyvbemutatóról, de a stílus, az enyhén szólva kifogásolható hangnem, a levegôbe pufogtatott viccelôdések gondolkodóba ejthetik az olvasót a szerzô valós szándékait illetôen. Érdemes megfigyelni, mi mindent lehet egy alig több mint húszsoros írásba belesûríteni.

1. Bizonyára túlzás lenne a cikkírótól elvárni, hogy — legalább hasonló horderejû írásai esetén — írja ki a becsületes nevét. Alighanem olvasatlanságom a hibás, ha nem ugrik be azonnal, ki rejtôzik a „hodilá" mögött, de feltámadhat az olvasóban a gyanú: vajon a szerzô vállalni is óhajtja, amit írt, ha már nem írta alá tisztességesen?

2. Az olcsó szellemeskedés és a célján túllôtt irónia — hagyományosabb gondolkodású olvasó számára — egy M. A. emlékére tartott rendezvény kontextusában kegyeletsértésnek tûnhet, ami talán mégsem szerepelt a cikkíró eredeti elképzelései között.

3. Nem tudom, honnan veszi a szerzô azt az erkölcsi alapot, hogy M. A. szülei, volt munkatársai, barátai és szövegei gondozójának „háta mögött" Mikó Andrással „összekacsintson", olyasmit sugallva, hogy ha M. A. élne, akkor a rendezvényt méltatlannak tartaná. (Milyen könnyû Mikó András fejével gondolkodni M. A. halála után.)

4. A „nekirohantak a pódiumnak" nem szorul kommentárra.

5. A szerzônek magánügye, mennyire ért az atomfizikához. A két színésznövendéknek (akik egyébként egyáltalán nem állították, hogy ôk Mikó András, lévén, hogy a színész rendszerint csak szerepet játszik, és ezt a legátéltebb alakítása közben sem felejti el) ugyancsak magánügyük, hogy mennyit értettek M. A. szövegeibôl. Ami bírálat tárgya lehetett volna: a felolvasás mûvészi színvonala, ez viszont — írása alapján — már gyanítható, hogy meghaladná a cikkíró kompetenciáját.

6. Volt még Orbán János Dénes bevezetôje, Egyed Emese méltatása és Visszhang-kórus, valamint M. A. édesanyjának a visszaemlékezése. Legalább ez utóbbira való tekintettel lehetett volna más módot, hangnemet, esetleg cikkírót találni a könyvbemutató értékelésére.

7. Az „utóirat" még az írás többi túlkapásának fényében is igen rossz viccnek tekinthetô.

Nem ringatom magam abban az illúzióban, hogy éppen a válaszcikkek, a sajtópolémia fogják megtisztogatni a diákújságírást eme „fiatalosan eredeti" vadhajtásaitól. A felelôs újságírást helyettesítô „újságírósdiról", az infantilizmus hóbortjáról is csak remélhetem, hogy nem fogják sokkal túlélni a következô stafétaváltást. Arra számíthatok csupán, hátha a többi diáklapnál (eddig legalábbis) árnyalattal színvonalasabb, mértéktartóbb Campus szerkesztôi elgondolkodnak, meddig érdemes elmenni egy jó poén kedvéért.

Lehet, hogy a sajtószabadság szellemében a Campusnak magánügye, miképpen emlékezik (vagy feledkezik) meg egy M. A.-könyvbemutatóról. Az is lehet, hogy szalonképesebb beszámoló nem talált volna az évrôl évre szürkülô diákrendezvények miatt hirtelen eluralkodó dekadenciához (habár eléggé tisztességtelennek tûnik a gólyabálok ellaposodása miatt épp a könyvbemutatón elverni a port). De egy hodilá-írománnyal való „kegyeletlerovásnál" még a hallgatás is szerencsésebb választás a diáklap színvonalon tartása szempontjából.

Bíró Zoltán

Évek óta decemberben élénkül meg igazán a székelyudvarhelyi sportcsarnok, amikor elôbb a erdélyi magyar diákság legjobb focistái, majd kosarasai mérik össze tudásukat. Az elôbbiek az OMDSZ és az Udvarhelyi Fiatal Fórum rendezésében immár 9., az utóbbiak pedig a TMD-nek és az Udvarhelyi MADISZ-nak köszönhetôen 6. alkalommal léptek pályára a kupáért és a dicsôségért. Sajnos, ezúttal mintha sokkal kevesebben lettek volna kíváncsiak a mérkôzésekre, különösen a kosarasok hiányolták megszokott szépszámú közönségüket. Úgy tûnik, az udvarhelyi közönség nem tudja megemészteni a hazai csapatok sikertelenségét.

Kolozsvár csapatai régen szerepeltek ilyen jól, s ez elsôsorban a focisták érdeme, akiknek sikerült megtörni az öt éve tartó temesvári hegemóniát. Úgy tûnik, a temesvári diáksport is lassan a brassói sorsára jut, amely az idén már egyik sportágban sem indított csapatot! Helyüket a nagyváradiak vették át, akik két döntôs helyük mellett egy-egy egyéni díjat is hazavihettek.

A focistáknál 1992 után végre ismét kolozsvári siker született: a Zöld Trabant három negyedik hely után felgördült a csúcsra. Sôt, az FC Bolha is elcsípte a harmadik helyet, ráadásul a legjobb nyolc között éppen a harmadik kolozsvári együttest, az újonc PTI-t búcsúztatta.

A döntôig magabiztos gyôzelmekkel menetelô Zöld Trabant akár a drámai finálét is már a rendes játékidôben megnyerhette volna, de a váradiak két perccel a lefújás elôtt egyenlítettek, így a torna történetében elôször 7 méteresek döntötték el a gyôztest.

A Zöld Trabant eredményei: 3–2 a Temesvári Góbékkal, 3–1 a Marosvásárhelyi More Bestiarummal, 7–2 az Udvarhelyi UFF-al (csoportmérkôzések), 4–1 a Bukaresti Dö Gájsszal (negyeddöntô), 2–1 a Bolhával (elôdöntô) és 8–7 (rendes játékidôben 3–3) a Nagyváradi Öcsisajttal (döntô). A 3. helyért: Bolha–Temesvári BSE 7–2. A torna legjobb játékosa Nemes Zoltán (Zöld Trabant), gólkirálya pedig Erdei János (Nagyvárad, 9 találat) lett.

A bajnokcsapat kerete: Török Zoltán és Kovács Péter (kapusok), Tonk Márton, Tonk Sándor, Venczel Géza, Irsay László, Nemes Zoltán, Langviser Zsolt, Deák Ferenc, Bodor László, Barta Zoltán, Kopasz Róbert és Kovács Tibor.

A kosártornán a címvédô kolozsvári csapat néhány meghatározó játékosa nélkül is látványos játékkal, a vártnál biztosabban védte meg címét, mert az ellenfelek teljesítménye alulmúlta az elôzô évit. A Denverbôl Piros Kutyákká vedlett együttes a csoportküzdelmekben aratott három fölényes gyôzelem után az elôdöntôben és a fináléban már 20 ponttal is vezetett, a két szorosabb eredmény néhány elsietett csere, illetve egy korai kipontozódás és váratlan sérülések következménye. Ám a siker egyetlen percig sem volt kérdéses, mert a megszokott húzóemberek mellett a cserejátékosok is remekül játszottak. A torna sikere a Roseal, az Infopres, az Ikos Conf, a Manova Plus és a Hiob Roumanie önzetlen támogatásának is köszönhetô.

A Piros Kutyák eredményei: 97:61 a Nagyváradi Green-góval, 85:48 a Csíkszeredai C-Softtal, 99:83 a Sepsiszentgyörgyi MYOB-bal (csoportmérkôzések), 99:92 a Marosvásárhelyi BBC-vel (elôdöntô) és 98:94 a Green-góval (döntô). A torna kosárkirálya Vízi Sándor lett 154 ponttal, míg legjobb játékosnak Bóta Kálmánt (Green-go) választották.

A másik kolozsvári együttes, a Zsoj nem tudta megismételni tavalyi 4. helyét, mert a csoportban aratott egyetlen gyôzelem kevés volt a továbbjutáshoz. A harmadik helyet a rendezô Sörpikék csapata szerezte meg, a BBC felett aratott 71:68-as gyôzelmével.

A bajnokcsapat tagjai: Vízi Sándor, Grünwald György, Bocsárdi Alpár, Zsigmond Zoltán, Beke-Szabó István, Szabó Zoltán, Baloga István, Sántha Gábor, Bukur Mihály, Grauer Botond és Kardalus Tibor (csapatkapitány).

G.

Kedves Bíró Zoltán! Olvasatlanságára való tekintettel jelzem, hogy Hodilá nem szignó, hanem egy fiktív figura, akinek a nevében különbözô jegyzeteket szoktam írogatni. A szóban forgó jegyzetet (!) azért írtam megint csak az ô nevében, mert András jól „ismerte" Hodilát.

A „szerzônek" eszébe se jutott kacsintgatni Andrissal, és meggyôzôdése, hogy Andris nem méltatlannak tartotta volna a rendezvényt. Egyszerûen rosszul érezte volna magát. Iszonyúan rosszul. De hát, hogy ezt bírónk és bírálónk észrevegye, ismernie kellett volna M. A.-t.

Az atomfizika iránti érdeklôdésem, sajnos, még mindig nagyobb, mint a színinövendékeké András versei iránt, akik lelketlenül, ritmusukból, értelmükbôl és érzelmeikbôl teljesen kiforgatva olvasták (!) fel a szövegeket.

Mint említettem, jegyzetrôl volt szó, és azon a bizonyos olvasatlanságon segítene, ha utánaolvasna a mûfaji meghatározásnak. Akkor ugyanis egybôl rájönne, hogy a jegyzet nem tudósítás, a kimaradt eseményeket ennek fényében kellett volna értelmezni.

Az est legmegrázóbb pillanatának tartom Egyed Emese megmozdulását, hiszen mi, András barátai, mindig csak rá gondolunk, és elfelejtjük, hogy még valaki, akár egy potenciális nagy tehetség, meghalt vele együtt. Erre hívtam fel a figyelmét annak, akinek füle volt rá.

Csakhát meg kéne tanulni, hogy nem mindent szó szerint kell értelmezni, megeshet, hogy a dolgoknak mögöttes értelme van. Megeshet, hogy nem rágunk mindent az olvasók szájába. Nagyon utáltam, hogy ezúttal meg kellett ezt tennem, de jelzem, nem a Campus olvasóit tartom hülyének. A magyarázat csak Önnek szól.

Figyeljen csak, mondta Hodilá Bíró Zoltánnak, ha a valódi névre kíváncsi, nézze meg a másik Hodilá-írás alján, ugyanebben a számban. Keressen!

Alig múlt el az egyik Tudományos Diákkonferencia, itt a másik. Ezúttal Temesváron és ezúttal mûszaki. Négy témában lehet pályázatot írni: számítástechnika (automatizálás, számítástechnika és távközlés); gépészmérnöki (finommechanika és robotika); építészet (utak–hidak–vasutak, ipari és mezôgazdasági épületek, belsôépítészet) és vegyészmérnöki (szerves és szervetlen anyagok technológiája). Jelentkezni február 18-ig lehet a Temesvári Magyar Diákszervezetnél (1900 Temesvár, Diana 9A/10., tel.: 056/195-545. Jelentkezési lapok a KMDSZ-nél.

És még mindig

a reálosoknak. A Francia Kulturális Központ pályázatot hirdet kétéves franciaországi tanulmányokra olyanok számára, akik az egyetemen nagyon jó eredményeket értek el matekbôl és/vagy fizikából. Akit érdekel a dolog, a franciaországi tanintézménynél kérhet bôvebb felvilágosítást, legkönnyebben az international@polytechnique.fr elektronikus postacímen, vagy a http://www.polytechnique.fr honlapon. Január 15-ig lehet jelentkezni.

És ezúttal a közgázosoknak

Január 8-án este 7 órától az Apáczai-líceumban a KMDSZ közgazdász-klubja rendkívüli közgyûlésre ül össze. A napirendi pontok: tisztújítás, programok megbeszélése, új rendezvények.

Januári FIKE-mûsor

A Fôiskolás Ifjúsági Keresztény Egyesület elsô idei bibliaóráját január 13-án tartja, a téma a VI. parancsolat: Ne ölj! (2 Móz. 20, 13). Január 14-én az Újszövetség világának népei sorozatban zsidó estre kerül majd sor, elôadások: Az újszövetségi kor zsidó társadalma, illetve Jézus zsidó szemmel. A filmvetítés (Izrael és fôvárosa) után héber zenehallgatás következik, de ne felejtsük el a pászka- és a Kármel-hegyi borkóstolást sem.

Jurátuskör

lesz január 11-én hétfôn este 8 órától a Fürdô/Pavlov utca 21. szám alatt. Meghívott elôadó: Haller István. Elôadásának címe: Kisebbségi jogok a nemzetközi dokumentumokban.

Ha kedd, akkor Belgium

És ha Belgium, akkor filmklub(Öedipus Quartett). Megfigyeléseink szerint sokakba már annyira beidegzôdött ez a dátum, hogy kedden hat után automatikusan errefelé indul el a lábuk (ôk pedig követik a jó példát). Szóval kedden. Szóval fél hétkor. Várunk akár karikás szemekkel is, január 12-én, Juraj Hertz: A hullaégetô címû filmjére, 19-én a Picasso kalandjai forog (Tage Danielsson), 26-án Szomjas György Roncsfilmje következik. Február 2-án — Gothár Péter: Megáll az idô címû filmjével fejezôdik be a BÖRLESZK-hónap a Quartettben.

A Morgan Stanley Bank bejelentette a romániai villamos áramot elosztó szektor magánosítási és átalakítási programjaiban való részvétel iránti érdeklôdését. A bank képviselôi ezt a Radu Vasile kormányfôvel folytatott megbeszéléseken közölték. A Morgan Stanley-csoport ügyvezetô elnöke, Sir David Walker kijelentette, hogy Románia számára az energetikai szektor szerkezeti átalakítása és az ágazat korszerû menedzsmentjének kialakítása a jelenlegi helyzetben rendkívül fontos lenne. A bankcsoport részt kíván venni a romániai kis- és közepes vállalatok fejlesztésének finanszírozásában is.

A kormányfô üdvözölte a neves pénzintézet érdeklôdését, és kifejtette, hogy Románia számára jelenleg roppant fontos a nagy nemzetközi befektetôk részvétele a reformfolyamatokban.

A Morgan Stanley-csoport törzstôkéje 1997 végén 13 milliárd dollárt tett ki, aktívumai pedig 102 milliárd dolláros értékre emelkedtek. A csoport fôképp a pénzügyi aktívumok és az értékpapírok terén mûködô menedzsmenttel, illetve hitelprogramokkal és tranzakciókkal kapcsolatos tevékenységet folytat.

Románia ez idáig több mint egymilliárd dollárt nem használt fel a Világbank által megítélt kölcsönökbôl — jelentette ki a bukaresti Ziarul financiar címû napilapnak és a PRO TV-nek adott nyilatkozatában François Ettori, a nemzetközi pénzintézet hazánkért felelôs képviselôje. Mint mondotta, ennek oka a romániai bürokrácia, a programok hiánya és a nehézkes jogszabályok volt.

A pénzügyi szektor és a vállalatok szerkezeti átalakítására szánt 280 millió dolláros FESAL-hitelkeretbôl például Románia csak 100 millió dollárt hívott le, de sokkal rosszabb az arány az energiaszektor reformjára biztosított 110 millió dolláros összeggel, amelybôl csak 7 millió dollárt használtunk fel. Nem sokkal jobb az ipari fejlesztésre megítélt hitelek igénylése sem: az 1998-ben elkülönített 175 millió dollárból 56 milliót kértünk ki. Ez utóbbi keret esetében a Világbank idén könnyített a feltételeken annak érdekében, hogy a lehívható hitelek segítségével a romániai bankok a kis és nagyon kis nagyságú vállalatok fejlôdését segíthessék — jelentette ki Ettori.

A világbanki képviselô bejelentette, hogy január 20-án Bukarestbe érkezik Andrew Vorkink, a pénzintézet Romániáért felelôs igazgatója. Vorkink a szerkezeti átalakításra nyújtott hitelprogram és a világbanki támogatás általános feltételeirôl kíván tárgyalni a kormánnyal.

A Román Fejlesztési Bank (BRD) részvényeseinek közgyûlése úgy döntött, hogy a pénzintézet igazgatótanácsának elnöki tisztségében továbbra is Bogdan Balthazar maradjon. A BRD 41 százalékos részvénycsomagját az Állami Tulajdonalaptól (FPS) nemrég a francia Société Générale bankház vásárolta meg. A franciák 135 millió dolláros vételárat fizettek, ami részvényenként 20,15 dolláros árat jelent. A FPS-vel kötött szerzôdés értelmében a szerdai közgyûlés 20 százalékos törzstôke-emelést hagyott jóvá, ami azt jelenti, hogy szintén 20,15 dolláros egységáron a bank további 3 244 080 részvényt bocsát ki.

A határozat szerint a törzstôke-emelést január 14-ig kell végrehajtani. Amennyiben a volt magántulajdon alapok örökösei, a SIF-nek nevezett befektetési társaságok, mint kisebbségi tulajdonosok, meghatározott idôn belül nem élnek elôvételi jogukkal, a Société Générale megvásárolja a részvényeket, hogy a FPS-vel kötött szerzôdés szerint többségi tulajdonossá váljon. Ha a SIF-ek azonban nem mondanak le elôvásárlási jogukról, a FPS-nek további 10 százalékos részvénycsomagot kell a franciáknak eladnia.

A franciák csakis azt követôen fizetnek a részvényekért, ha a bank 51 százalékos tulajdonosaivá váltak, s megszerezték a Román Nemzeti Banktól és a Versenytanácstól a szükséges jóváhagyásokat. Ennek ellenére, a hétfôi közgyûlésen a bank igazgatótanácsának tizenegy helye közül a Société Générale emberei hat helyet szereztek meg. Román részrôl az elnök mellett tagjai maradtak a testületnek Petre Bunescu és Ioan Niculescu alelnökök, illetve Radu Stroe kormányfôtitkár és Cornel Nica, a SIF Muntenia elnöke. A többségi részvénycsomag tulajdonjogának bizonytalansága miatt azonban az új igazgatótanács csak azt követôen veszi át a bank fölött a hatalmat, hogy a franciák a pénzintézet részvényeinek 51 százalékát birtokolják.

A valuta, a lej leértékelôdése tavaly elmaradt az infláció ütemétôl, úgy, ahogy azt a Román Nemzeti Bank tervezte.

A bank az új évre is kiszámítható leértékelôdést ígér, de az ország gazdasági helyzete miatt fennáll az a veszély, hogy az emberek a legkisebb jelre elveszítik bizalmukat a lejben, és akkor Romániára is a Bulgáriában, majd Oroszországban kitört pénzügyi káosz vár — hangsúlyozzák pénzügyi és bankszakemberek.

Tavaly november végéig a lej árfolyama 25,9 százalékkal csökkent az amerikai dollárral és 30,93 százalékkal a német márkával szemben, miközben az infláció üteme ebben az idôszakban 32,6 százalék volt. 1997-ben a lej értékvesztése szintén elmaradt az inflációtól, míg ez utóbbi 151 százalék volt, az árfolyamesés csak 90 százalékos.

A bank tavaly az év végén 40–50 millió dollárt adott el, hogy stabilizálja a lej árfolyamát, de az idén még nem lépett közbe. A BNR azt tervezi és ígéri, hogy a nemzeti valuta árfolyamának csökkenése az idén 30–31 százalék lesz, ami az üzletembereknek és a befektetôknek lehetôséget ad arra, hogy hosszabb távra is számolhassanak üzleti terveikben.

— Az árfolyam csökkenése a biztos tényezô. Egy olyan országban, ahol a reálgazdaság nem támasztja alá a nemzeti valutát, az import 40 százalékkal haladja meg a kivitelt, és amelynek igen komoly adósságtörlesztést kell teljesítenie, nem is lehet másként — hangsúlyozta szakembereket idézve szerdai számában a Ziarul financiar címû gazdasági napilap.

Az Azi címû lap arra figyelmeztetett, hogy az árfolyam csökkenésének mértéke az, ami egyáltalán nem biztos. A BNR számítása a legderûlátóbb lehetôség. Viszont bármilyen elhibázott gazdasági lépés, az ország fizetésképtelenségérôl szóló hír, a gazdasági összeomlás rémének rebesgetése azonnal pánikot okozhat, és az emberek rögtön megpróbálják a lejben ôrzött megtakarításaikat devizába menekíteni.

— Ha az optimista forgatókönyv nem válik valóra, akkor az árfolyam alakulása bármilyen lehet. Ebben az esetben már nem lesznek határok, az általános pánikhoz elegendô lesz egyetlen lépés. Ezt csak azzal lehet elkerülni, ha a kormány komolyan veszi reformígéreteit — idézte a lap Mugur Isãrescut, a Román Nemzeti Bank kormányzóját.

A kormány arra kérte a Nemzetközi Valutaalapot, hogy szakértôit a tervezetthez képest néhány héttel késôbb, csak január végén küldje el, mert egyelôre nincs mit tárgyalni az idei évi költségvetésrôl.

A kormányszóvivô szerdán azt mondta, hogy a küldöttséget január végére várják Bukarestbe, amikor várhatóan már elfogadta az 1999. évi költségvetési javaslatot a parlament gazdasági bizottsága.

A nemzetközi pénzintézet szakértôi eredetileg január 10-én tervezték megkezdeni bukaresti tárgyalásaikat, amelyeknek egyik fontos témája a balkáni országnak nyújtandó új készenléti hitelmegállapodás elôkészítése lett volna.

Románia idén komoly kihívás elé néz, mivel több mint 2,2 milliárd dollárnyi külföldi adósságot kell törlesztenie. Bukarestben azt remélik, hogy az NVA készenléti hitelének összege világbanki és európai uniós kölcsönökkel együtt eléri majd az 1 milliárd dollárt — jelentette a Dow Jones.

A pénzügyminiszter bejelentése szerint ezentúl nem ECU-ban, hanem euróban számítják ki az üzemanyagok után fizetendô jövedéki adót. Traian Decebal Remes elmondta, hogy a következô kormányülésen javaslatot fog elôterjeszteni az 1998/50. számú kormányrendelet megfelelô módosítására. Amennyiben a kormány a javaslatot elfogadja, a jövôben minden fajta benzinre és gázolajra a január elsejétôl bevezetett új európai fizetôeszköz árfolyama szerint állapítják meg a kifizetendô jövedéki adót. A miniszter bízik abban, hogy javaslatát a kormány elfogadja.

Románia 1997–2000 közötti részvételérôl az Észak–Dél Transzeurópai Autósztráda-programban írt alá törvényt Emil Constantinescu államfô tegnap. Az európai programban az uniós tagállamok mellett részt vesz több közép-kelet-európai ország kormánya, közöttük a román is. A részleteiben immár kidolgozott tervezet szerint kontinensünk új autósztrádája Észak-Németországból indulna. Ausztria, illetve Magyarország átszelése után a nemzetközi mûút — Román javaslatra — Nagylaknál érkezne az országba. Román területen kettéválva, átszelné a Déli-Kárpátokat. Az egyik ág Bulgária és Törökország felé folytatódna, a másik ág Konstancán érne véget.

Megfigyelôk szerint a román elképzelés Erdély legnagyobb részét hátrányos helyzetbe hozná, hiszen az autópályán megközelíthetô országrészekben telepszik meg a külföldi tôke.

Az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségének tegnap délutáni tanácskozását követôen Markó Bélától azt kérdeztük: mi a valóságalapja a román médiákban felröppentett híreknek, amelyek Hajdú Gábor egészségügyi miniszter menesztésérôl szólnak?

— Az Ügyvezetô Elnökség ülésén is megállapítottuk: valójában reformellenes támadásról van szó. Azt támadják, aki leggyorsabban, leghatározottabban alkalmazni kívánja a reformintézkedéseket, elsôsorban az egészségügyi biztosító pénztár létrehozatalával. Az RMDSZ minél mélyrehatóbb reformot kíván az egészségügyben. Arról nincs szó, hogy ezt a tárcát fel akarnánk adni: Hajdú Gábor továbbra is élvezi támogatásunkat.

— A koalíciós partnerek részérôl kérte-e valaki a magyar miniszter menesztését?

— Ezt koalíciós partnereink nem kérték! A demokrata, illetve a liberális párt részérôl nem is fogalmazódtak meg kritikák: a parasztpárton belülrôl hangzottak el elégedetlen vélemények Hajdú Gáborral kapcsolatban, de nem a parasztpárt elnöke részérôl. Egészségügyi szakemberek fogalmaztak meg a sajtó felé mindenfajta támadást. Ez irányított kampány: belesulykolni a közvéleménybe, hogy cserérôl, váltásról van szó, holott ez szóba sem került.

Makkay József

Annak ellenére, hogy a városatyák a helyhatósági törvényben megszabott határidô elôtt nem kapták kézhez a szükséges iratokat, csütörtök délutáni ülésén a kolozsvári városi tanács megvitatta az általános városrendészeti tervét. Romulus Zamfir építészmérnök, a tanács városrendészeti bizottságának elnöke a bizottság tagjainak észrevételeit tolmácsolta a városháza vezetôségének és a tervet elkészítô bukaresti tervezôintézet képviselôinek. A tanácsosok kifogásolták: az általános városrendészeti terv nem fektet kellô hangsúlyt a környezetvédelmi, közlekedési, valamint a különbözô ingatlanok tulajdonjogi kérdésére. Zamfir ugyanakkor figyelmeztetett: egyes lakónegyedek neve hibásan jelenik meg a tervben. Speranta Coldea független tanácsosasszony javasolta: a tervnek a tömbházak helyett a magánházak építésére kéne összpontosítania. A város egészséges fejlôdésének alapja, hogy a telkek magánkézbe kerüljenek, s mindenki maga építhessen magának lakást, mondta a tanácsosasszony. Gheorghe Funar polgármester nehezményezte: a városrendezési terv nem jelöli meg azokat a helyeket, ahova az általa beígért 25 ezer lakást fogják építeni.

Pálffy Károly RMDSZ-tanácsos szerint a tervet egy kolozsvári tervezôintézetnek kellett volna elvégeznie és nyilvánosságra hoznia, hogy a lakosok tudják, mirôl van benne szó, és megtegyék esetleges észrevételeiket. A monostoriak, mondta a tanácsos, a város belterületének kiterjesztésével próbálják megszerezni a Sapca Verdének nevezett, Kolozsvár és Szászfenes közti területeket. Egy másik gond, hogy a Kisbács és a Kolozsvár közti terület helyzete tisztázatlan. — Állandóan tologatják a helységnévtáblát, ugyanis a dolognak komoly anyagi vonatkozásai vannak. Ha a tábla a helyén lenne, akkor a helyi adótörvény életbelépésekor a Kisbács belterületén levô élelmiszeripari vállalatok a községnek fizetnék a telekadót, és ez meghaladná a község eddigi költségvetését — mondta Pálffy Károly.

Kiss Olivér

Az utcai pénzváltóknál a forint 49/52, a márka 6700/6800, a dollár pedig 11 250/11 450 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]