1999. január 26.
(XI. évfolyam, 20. szám)

Országos általános sztrájk várható február 15-tôl — jelentette ki az Emil Constantinescu államelnökkel folytatott megbeszélés után Pavel Todoran, a Frãtia szakszervezeti tömb elnöke. A cél „felhívni a politikai pártokat az összefogásra, az országnak a válságból való kitaszítása érdekében". Akkor leszünk elégedettek, ha a kormány tagjai bemutatják a parlamentnek a fejlesztési programokat, az elfogadja és megszavazza Románia fejlesztési törvényét" — hangoztatta Todoran. A Cotroceni-ben tartott találkozó után az Országos Szakszervezeti Tömb (BNS) elnöke, Matei Brãtianu azt nyilatkozta, hogy nem kizárt csatlakozásuk ehhez a tervezett tiltakozó megmozduláshoz, ugyanakkor jelezte, hogy kérte az államfôt, lépjen közbe a kormány a parlamentben és az igazságügyben tapasztalt visszaélések megállítása érdekében. A zsil-völgyi bányászakcióval kapcsolatban Brãtianu elmondta, nem szabad azt hinni, hogy minden rendezôdött.

Hétfôn megegyezés született egy olyan a hármas protokoll megkötésérôl, amely meghatározza minden miniszter feladatát a reform folytatásában és felelôsségüket az el nem végzett feladatokért — jelentette ki Bogdan Hossu, a Cartel Alfa elnöke. Az elsô ilyen jellegû tárgyalások elôre láthatóan kedden kezdôdnek. Szerinte a Zsil-völgyében kialakult helyzetért mindkét fél felelôs, a bányászok soraiban tapasztalt feszültség elmérgesedéséért az ipari, a szállításügyi és a volt belügyminiszter a hibás. A bányászok részérôl viszont nem kívánta megnevezni a felelôsöket.

A ma folytatódó tárgyalásokon a kormány részérôl részt vesz Radu Vasile kormányfô, Decebal Traian Remes pénzügy-, Radu Berceanu ipari és kereskedelmi, Alexandru Athanasiu munkaügyi és társadalomvédelmi, illetve Traian Bãsescu szállításügyi miniszter. A szakszervezeti vezetôk a tárgyalásokba a további szakszervezeti tömörülések bevonását kérték az államelnöktôl, hogy ezzel is enyhítsék a zsil-völgyi bányászok tiltakozó megmozdulása utáni helyzetet.

Az RMDSZ Megyei Képviselôinek Tanácsa (MKT) határozatának értelmében február 6-án kerül sor az idei tisztújító küldöttközgyûlésre. A körzeteknek január 25-ig kellett megtenniük javaslataikat a megyei elnöki tisztségre. A következô személyeket jelölték: Boros János, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének jelenlegi elnöke, Buchwald Péter alprefektus, Kónya-Hamar Sándor képviselô, Molnos Lajos, Pálffy Károly városi tanácsos és Somai József.

Boros János lapunk kérdésére elmondta: vállalja a jelölést. Buchwald Péter alprefektus egyelôre nem zárkózik el a jelöléstôl, de az elkövetkezôkben még tárgyalnia kell azokkal a körzetekkel, akik javasolták erre a tisztségre. Megtudtuk: az alprefektusi és a megyei elnöki tisztség nem összeegyeztethetetlen.

Kónya-Hamar Sándor képviselô és Molnos Lajos a Szabadságnak nyilatkozva elmondták, hogy vállalják a jelölést. Pálffy Károly városi tanácsost nem sikerült elérnünk. Somai József megkeresésünkre azt válaszolta, hogy elvállalná a jelölést, de egyéb feladatai miatt nem fogadhatja el. Azonban a továbbiakban is részt szeretne venni a megyei szervezet tevékenységében.

P. A. M

Boros János megyei elnök 1999. február 6-án, szombaton 10 órai kezdettel összehívja az RMDSZ Kolozs megyei tisztújító küldöttközgyûlését az Egyetemiek Háza nagytermébe a következô napirendi javaslattal:

— a megyei elnök beszámolója a szervezet kétéves tevékenységérôl; az Ellenôrzô Bizottság beszámolója; hozzászólások, vita; a Megyei Képviselôk, az Ellenôrzô, a Szabályzatfelügyelô és az Etikai Bizottság megválasztása; a megyei elnök megválasztása.

A szerkesztôségünkbe eljuttatott közlemény emlékeztet: a Megyei Képviselôk Tanácsa (MKT) határozata szerint az MKT tagjain a megyei elnökségen és a Megyei Önkormányzati Tanács (MÖT) tagjain kívül, a küldöttek számának területi leosztása az 1996. évi választások alkalmával a szervezetünkre leadott szavazatok arányában történik. A befizetett tagsági díjak arányában a küldöttek száma arányosan növekszik.

A megyei szervezettel társult szervezetek az MKT-tagokon kívül még két-két küldöttel jelöltetik magukat.

A gyûlésen szintén szavazati joggal vesznek részt megyei kormánytisztségviselôink, polgár- és alpolgármestereink, a megyei és a városi tanácsosok is, valamint húsz községi tanácsos, akiket a MÖT választ meg.

A megyei elnöki tisztségre legalább két körzet jelölése szükséges, ebbôl az egyik lehet társszervezet is.

Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke hétfôi sajtóértekezletén kijelentette: elképzelhetônek tartja, hogy az illetékes szervek lépjenek a Nagy-Románia Párt törvényen kívül helyezését illetôen, hiszen erre minden okuk meglehet. Elég csak C. V. Tudor szenátor pénteki, parlamenti felszólalására gondolni, amely nemcsak a büntetôt törvénykönyv uszításra vonatkozó cikkelyeit meríti ki, hanem megszegi a párttörvényt is. Diaconescu szerint azonban C. V. Tudor semmiben sem volt elrugaszkodottabb, mint máskor, a gond az, hogy eddig Romániában meglehetôsen sajátosan, szelíden értelmezték a demokráciát, és sok esetben a jogos felelôsségrevonás elmaradt. Akkor viszont, amikor a jogállam léte forog veszélyben, sürgôsen lépni kell — tette hozzá.

Mint ismeretes, Valeriu Stoica igazságügyminiszter kijelentette: amennyiben bebizonyosodik, hogy a Nagy-Románia Párt állt a múlt heti bányászakció mögött, törvényen kívül helyezik a pártot. Eddig — mondotta — máris két olyan sokatmondó bizonyíték áll az igazságszolgáltatás rendelkezésére, mint a bányászokhoz intézett felhívásuk, illetve az NRP forradalomra bujtogató közleménye.

Valeriu Tabãrã, a Román Nemzeti Egységpárt elnöke szerint bármilyen pártot, és így az NRP-t is törvényen kívül lehet helyezni, amennyiben az megszegte saját statútumát, politikai programját. Véleménye szerint azonban egy pártot nem lenne szabad teljes mértékben azonosítani az olykor felelôtlen vezetôivel.

Teodor Melescanu, a Románia Alternatívája Párt elnöke is úgy látja, hogy megfelelô bizonyítékok birtokában bármelyik politikai formáció törvényen kívül helyezhetô. Melescanu ugyanakkor kérni fogja nemcsak a Tudorék, hanem a kormány felelôsségének is a kivizsgálását a bányászakciók elmérgesedésében.

Eckstein-Kovács Péter szenátor lapunknak elmondta: — Egy parlamenti pártnak a törvényen kívül helyezése távolról sem egyszerû dolog, hanem komoly bizonyítékokkal kell rendelkezni arról, hogy az illetô politikai formáció a demokratikus berendezkedés és az alkotmányos elôírások ellenére vagy megdöntésére szervezkedik. Ez a döntés alkotmánybíróságra tartozik A szenátor viszont naivitásnak nevezte azokat az indítványokat, amelyek Miron Cozma „ligájának" terrorista szervezetté való nyilvánítására vonatkoznak. Csakis az egyéni felelôsségrevonás jöhet szóba mind Miron Cozma, mind más bányászvezér esetében — mondotta.

Sz. K.

Az erdôk helyzete 1996 óta több ízben is a hatalmon lévô kormánykoalíció szakítópróbájának bizonyult. A Demokrata Párt az erdôk állami kihasználása mellett kardoskodik, a koalíció többi pártja pedig a régi tulajdonjogok visszaállítását szorgalmazza. A 169-es törvény gyakorlati alkalmazásához — amely az erdôk tulajdonba helyezésérôl is rendelkezik — újabb törvényre lenne szükség. Ennek elfogadása azonban hosszú hónapok óta várat magára.

A gazdák idôközben leadták kérvényeiket az erdôk visszaigénylésére: minden faluközösség tudja, hol voltak a magán-, illetve a közbirtokossági erdei. A Romsilva alkalmazottai az elmúlt két évben ravasz húzással — a szakszerû erdôkitermelés leple alatt — azokat az erdôrészeket termelték ki, amelyeket a törvény értelmében jogos tulajdonosainak kellene visszaszolgáltatni. A visszaélések lajstroma tehát könyvnyi anyagra rúg, amit jelenleg egyetlen hivatalos szerv sem orvosol.

A visszaélések olyan méretet öltöttek, hogy kivizsgálására április elején a honatyák külön bizottságot hoztak létre. Az RMDSZ részérôl a bizottság tagja Garda Dezsô lett, akit a panaszok kivizsgálási lehetôségeirôl és a jogorvoslásról kérdeztem.

— A képviselôházba rendkívül sok panasz érkezett, fôleg olyan panaszok, amelyeket az erdészeti hivatal nem volt hajlandó orvosolni. Mi több, a panasztevôk jártak pórul. Két esetet említenék. A gyergyócsomafalviakhoz, miután az erdészeti igazgatóságon elpanaszolták, hogy erdeiket pusztítják, kiszállt a kivizsgáló bizottság, hogy a panasztevôket — akik többsége termelôszövetkezeti nyugdíjas — százezer lejre büntesse. A fellebbezésre a prefektus és a rendôrparancsnok is kijött, és ôk is helyben hagyták az erdészeti hivatal visszaélését.

— Miért büntették meg a gazdákat?

— Egyszerû, banális kihágást találtak. Az 1996-os erdészeti törvény rendelkezése szerint a kivágott fát nem szabad pucolatlanul hagyni. Igen ám, de az embereket a saját udvarukon büntették meg, ott, ahol mindenki úgy tárolja a fát, ahogyan éppen akarja. Ez magánlaksértés! A helyzet pikantériája: amikor a képviselôház részérôl kiszálltunk terepre, kiderült, hogy több száz, több ezer tonna fa pusztul kidöntve, mert az erdészet emberei nem pucolták meg... Elôször tehát saját magukat kellett volna megbüntetni. Az erdészek törvénytelenségeit a legmagasabb szintekig támogatják, a megyétôl a minisztériumig... A másik esetet Gyergyóremetérôl említeném, ahol az elôzô törvény alapján visszaadott erdôrészek faállományát az erdészeti hivatalon keresztül, a rendôrség közremûködésével, gyakorlatilag ellopják az emberektôl, a polgármesteri hivatal hallgatólagos beleegyezésével. Számos olyan esetrôl tudok, amikor a rendôrség által elkobzott faszállítmányok törvénytelen úton továbbvándoroltak a fafeldolgozókhoz... Ez a jelenség Erdély-szerte észlelhetô.

— A törvényhozási bizottság az adatok feldolgozása után milyen lépéseket tett a visszaélések megállítására?

— Az országos erdészeti igazgatóság leváltását követeltük, ami igen nagy erôfeszítésbe került. Én ebben oroszlánrészt vállaltam. Nagyon sok vád ért, hogy vezetô beosztású magyar embert is leváltottunk. A leváltás ellenzôi azt már nem vették figyelembe, hogy Domokos Dénes úr elsôsorban a székelyföldi, de Erdély más, magyar tulajdonú erdeit is nagy igyekezettel játszotta át a volt miniszterelnök, Nicolae Vãcãroiu unokatestvére cégének, vagy más olyan vállalkozásoknak, amelyek nem a saját közösségünk érdekeit szolgálják. Ezt követte a Hargita megyei erdészeti igazgatóság vezetôségének a menesztése. Bebizonyítottam visszaéléseiket, amelyekért a hazai törvények szerint is súlyos börtönbüntetést kellett volna hogy kapjanak — olyan mérhetetlen károkat okoztak az országnak. Kértem a kormány kivizsgáló bizottsága helyszínelését, akik a maguk során is igazolták vádjaimat. Érdekes módon a menesztett erdészeti vezetôk ellen nem indult semmilyen bûnvádi eljárás, miközben egyszerû emberek ellopott szekér fáért 5–10 év börtönt kapnak... Az igazságtalanság mértéke elképesztô: törvényhozóként azon csodálkozom, hogy jogállamnak nevezett országban a huszadik század végén miként juthattunk ilyen mély mocsárba?

— Az ön által elkészített jelentés az erdészeti visszaélésekrôl több lapban is megjelent. Milyen visszhangja volt?

— Valóban, részletes jelentésem több lapban, közöttük magyarul az Erdélyi Naplóban is megjelent. Kormánykörökben is részletesen ismerik, személyesen Radu Vasile miniszterelnök is tud róla. Ennek ellenére senki nem mer határozott lépést tenni a bûnügyek feltárására. Amikor a parlamenti kivizsgáló bizottság Hargita megyében folytatott vizsgálatot, a prefektúra végig ellenünk dolgozott, takarni akarta a visszaéléseket. Ennek ellenére Domokos Dénest leváltották, de ez egymagában nem jelentett gyökeres változást az erdészeti hivatalok munkájában. Az új országos és a megyei vezérigazgató mindent elkövet a változás érdekében, azonban ennek a maffialáncolatnak a nyúlványai sokkal magasabbra érnek, üzelmeiket igen nehéz megállítani. Itt sok milliárd lejes visszaélésekrôl van szó, amelynek igen tág haszonélvezôi tábora van.

— A 169-es törvény utórendelkezései elfogadásának késleltetése és az erdészeti visszaélések között lát-e egyenes összefüggést? E visszaélésekhez mennyi közük van azoknak a pártérdekeknek, amelyek az erdôk magántulajdonba helyezése ellen harcolnak?

— Parlamenti beszédeim után mindig a Demokrata Párt képviselôi háborodtak fel, és panaszkodtak az RMDSZ vezetôségénél, követelve, hogy beszédeim hangvétele legyen enyhébb. Az „elégedetlenkedôk" táboráról nagyon sok példát mondhatnék: ezeknek a hirtelen meggazdagodott, multimilliárdos egyéneknek nagyon jó a mai állapot, hiszen akadálytalanul lehet a zavarosban halászni. Az erdôterületekrôl hivatalos papírral elszállítanak bizonyos famennyiséget, de a valóságban ennek öt-tízszerese kel útra. Magas rangú emberek gyors meggazdagodásának vagyunk tanúi: a fatolvajok is jól járnak, mert egy éjszaka 5 milliót is kereshetnek, a fát értékesítô maffiahálózat pedig busás hasznot vág zsebre. Itt mindenki jól jár, kivéve a falut, amelyik létalapját, a zöld aranyat veszíti el. 10–20 év múlva az emberek el kell hogy vándoroljanak, más megélhetés után kell hogy nézzenek.

— Mi a helyzet a 169-es törvény második részét a törvényhozás elé terjeszteni hivatott egyeztetô bizottság háza táján, amelyiknek ön is tagja?

— A két ház mezôgazdasági szakbizottságaiból összehozott egyeztetô bizottság üléseirôl soha nem tudtunk úgy felállni, hogy össze ne vesszünk. Ezeken az üléseken gyakorlatilag semmi eredményt nem sikerült elérni. A Propact bukaresti nagygyûlésén — amelyre buszt béreltem, hogy a Gyergyói-medencébôl is gazdákat hozassak fel tiltakozni — sokan fölszólaltak, és követelték az évek óta késlekedô tulajdonjogi rendezést. Örültem ennek a megmozdulásnak, mert hittünk benne, hogy siettetni fogja a törvényhozói munkát. A tervezet végül is benne van a törvényhozói körforgásban. Vasile Lupu képviselô azt kérte, hogy két bizottság véleményezze a szöveget. Az ellenzék és az állandó bizottság azonban négy szakbizottságot jelölt ki erre a célra, ami több idôt vesz igénybe. Én bízom abban, hogy Vasile Lupu hozzáállása elô fogja segíteni a törvényhozói munka felgyorsítását. A parasztpárt úgynevezett Mihalache-szárnya — amely legelkötelezettebb híve a régi tulajdonjog visszaállításának — határozottan síkraszáll a koalíciós egyezségek betartásáért, így remény van rá, hogy a 169-es törvény alkalmazását hamarosan megszavazza a törvényhozás. Itt arról van szó, hogy a Demokrata Párt által is aláírt egyezséget be kell tartani még akkor is, ha jól tudjuk: e megegyezés ránk vonatkozó részeit igazából soha nem tartották be.

— Van-e más lehetôség a közbirtokossági erdôk visszaszolgáltatására?

— Jómagam dolgoztam ki a közbirtokossági törvényt, aminek szakbizottsági tárgyalásával igen nehéz helyzetbe kerültem, ugyanis a tanügyi szakbizottságnak vagyok a tagja. Amikor ezt a törvényt a bizottságban tárgyalták, nem lehettem jelen, mert számunkra halaszthatatlan tanügyi kérdésekben kellett döntenünk. Noha törvénytervezetem elnyerte a kormány támogatását, a képviselôházba jutva a tervezet négy hónapon át hányódott, nem került tárgyalásra. Távollétemben a törvényhozási tanács — amely lényegében konzultatív szerv — igen negatívan értékelte a törvénytervezetet: durva, magyarellenes szöveget csatolt hozzá. A tervezet a szükséges három szakbizottság részérôl csak a mezôgazdaságinak a véleményezését kapta meg. A jogi szakbizottságban húzták az idôt, és éppenséggel Stoica igazságügyi miniszternek a „hozzájárulásával" sikerült többször is levenni napirendrôl.

— Mekkora a közbirtokossági törvénytervezet parlamenti támogatottsága?

— Amikor a 169-es törvénynek a közbirtokossági erdôkre vonatkozó szakaszát a Demokrata Párt elfogadta, az volt a kikötése: csak abban az esetben szavaz mellette, ha a közbirtokossági erdôk használatáról külön törvény fog rendelkezni. Ekkor szántam el magam, hogy a törvényt megszövegezzem, lévén hogy történészként sokat foglalkoztam a székely közbirtokosság múltjával. A törvény kidolgozásakor az RMDSZ részérôl a román törvényhozás jelenleg legjobb gazdasági szakembereit, Vida Gyulát, Pécsi Ferencet és kiváló jogászunkat, Kovács Csabát kértem meg, hogy segédkezzenek. A parasztpárt részérôl Iancu urat, az alkotmánybíróság titkárát kerestem meg, és nyilván másokat is, akik a terület szakértôi, hogy nehogy ezt valaki egyéni kezdeményezésemnek könyvelje el. Tudtam, hogyha ez a törvény az RMDSZ színeiben kerül terítékre, rögtön leszavazzák, ezért azt akartam elérni, hogy Vasile Lupu írja alá. Aláírására nyolc hónapig vártam! Végül is Vasile Mihnea parasztpárti képviselô — a tagság beleegyezésével — aláírta a törvénytervezetet, és ezzel pártja hivatalosan fel is vállalta. A törvénytervezetet a Nemzeti Liberális Párt is támogatja. A demokraták szóban ugyan támogatták, de szavazáskor másról gyôztek meg. Az ellenzékiek elutasítják. Szerencsére támogatást kaphatok a Kárpátokon túli erdôterületek közbirtokosságainak vezetôitôl, akik szintén szorgalmazzák a törvény elfogadását. Azt is tudni kell, hogy a közbirtokosság az erdôk mellett legelôkkel, épületekkel, sôt gyógyfürdôkkel is rendelkezett. Közbirtokossági tulajdonban volt a Gyilkos-tó, Borszék, Tusnádfürdô, sôt Kovászna is. Hasonló a helyzet Vrancea, Râmnicu Vâlcea és Pitesti környékén is, ahol szintén komoly vagyonokat koboztak el a román közbirtokosságtól. A törvény elfogadásának semmiképpen nem lehet etnikai jelleget adni. Remélem, hogy tavaszra sikerül kiharcolni a plénum elôtti vitát is.

— A Demokrata Párt folyamatosan azzal érvelt, hogy a visszaadott erdôket a tulajdonosok meggondolatlanul kitermelik, ezért az erdôk tulajdonjogának visszaállítását az erdészeti törvény elfogadásától tették függôvé. Ez a törvény végül is kormányrendelet formájában jelent meg. Jelent-e ez lényeges elôrelépést az erdôvédelem területén?

— A törvénytervezet, sajnos, másfél évig ült Victor Ciorbea úr fiókjában. Október 28-tól van érvényben, sürgôsségi kormányrendeletként. Ez azért fontos elôrelépés, mert már külön említi az állami, a magán-, a községi, a közbirtokossági és az egyházi erdôket. A tulajdonba helyezést ez a törvény már megvalósítottnak tekinti. Az maradt hátra, hogy a 169-es törvényt a gyakorlatban is alkalmazzák. Az erdészeti törvény nagy pozitívumának tartom, hogy kimondja: az új tulajdonosoknak kell megszervezniük az erdôk védelmét. Ôk döntik el, kit alkalmaznak, ki fogja az erdôket ôrizni. A Székelyföldön mégis azt szeretném, hogy az erdészeti hivataloknak legyen ellenôrzési joga, mert bizony elég sok magánember is lop, és ezt intézményesített keretben lehetne megállítani. Igazából az a megoldás, ha a gazdaközösségek maguk szervezik meg az erdôôrzést, maguk döntenek az erdôk kihasználása felôl. Az igazi veszély, hogy az erdôkitermelô maffia ráteszi a kezét az új magánerdôkre, és bagatell összegért felvásárolja az emberektôl. Ezt kell megakadályoznunk!

— Látszólag minden rendben, hiszen törvények sora szavatolja az erdôtulajdon védelmét. Mégis mit tehet az a faluközösség, ahol ennek ellenére folyik az erdészeti vállalatok immár illegálisnak minôsíthetô kitermelése azokból az erdôrészekbôl, amit vissza kell adni jogos tulajdonosának?

— A 112-es törvény tiltja ezekben az erdôrészekben a fakitermelést. Nagy gondok a Székelyföldön vannak, ahol óriási a famennyiség, és emiatt itt történik a legtöbb törvénysértés. A törvény nyilván büntetéseket helyez kilátásba, bûnvádi eljárásra van lehetôség, csakhogy a politikai ellenállás, a nepotizmus országszerte olyan erôs, hogy hiába indítanak bûnvádi eljárást, mert a hasonszôrû cimborák az illetôt kimentik, a törvényt képtelenség alkalmazni! Visszaélések esetén azonban az erdészeti hivatalt felelôsségre lehet és kell vonni. Példa erre a Kolozs megyei Sztána esete: 53 sztánai lakos keresetet nyújtott be a parlamenti kivizsgáló bizottsághoz. A vád szerint az erdészeti igazgatóság 15 hektárnyi területet termelt ki, és a fát elvitte. A helyszínre én szálltam ki. A 18-as földtörvény értelmében sem kapták vissza egy hektárig terjedô erdeiket. Az igazgatóság érdeklôdésemre próbált magyarázkodni, de nem tudott meggyôzni. Az erdôterületet 1996-ig termelték ki. A gazdákkal olyan egyezségük volt, hogy addig nem helyezik erdeiket tulajdonba, amíg a végleges, 169-es törvény szerint nem adják vissza a többi erdôt is. Közbelépésünkre a két fél között olyan protokollumot sikerült aláíratni, hogy a gazdák visszaadásra kerülô erdeibôl többé ne történjék kitermelés, a ritkítás faanyagát pedig a jogos tulajdonosok kaphassák meg. A székelyföldihez hasonló visszaélésekkel azonban máshol nem találkoztam. Amióta több magas beosztású erdészeti vezetôt sikerült leváltani, a visszaélések is érezhetôen csökkennek.

Makkay József

Milyen esélyei lehetnek a becsületességnek, a tisztaságnak, a szerelemnek egy kegyetlen, háborúba fulladó világban? — veti fel a kérdést Shakespeare Troilus és Cressida c. színmûve, melyet Tompa Gábor rendezésében az érdeklôdôk újra megtekinthetnek a Kolozsvári Állami Magyar Színházban. Az elôadás díszlettervezôje Both András, jelmeztervezô Dobre Kóthay Judit, zene Iosif Hertea. A fôbb szerepekben Senkálszky Endre érdemes mûvész, Csíky András, Boér Ferenc, Nagy Dezsô, Dehel Gábor, Jancsó Miklós, Bács Miklós, Salat Lehel, Bogdán Zsolt, Hatházi András, Kardos M. Róbert, Madarász Loránd, András Lóránt, Dimény Áron, Orbán Attila és Laczó Júlia játszanak szerdán, január 27-én este 7 órától.

kedden 9 órakor az Unifolk Kft. meglátogatásával folytatódik. 10 órától beszélgetés a kézimunkáról Szentimrei Judittal és Orbánné Forrai Erzsébettel. Délután 3 órától gyakorlat: varrástechnikák elsajátítása és szövôgyakorlat.

Szerdán 9 órától A székelység története (dr. Egyed Ákos elôadása), 10-tôl Az udvarhelyszéki varrottasok mintái és öltéstechnikái (Gagyiné Bíró Katalin és Cs. Gergely Gizella), 15 órától varrástechnikai és szövôgyakorlatok.

— Miért rendezett tûzijátékot a polgármester?

— Mert pártja is a tûzzel játszik.

-fi

• Baleset történt vasárnap reggel Tordán az Andrei Muresanu úton: Raul Ciprian Constanta (19) túl gyorsan vezette CJ–03–TLB rendszámú, 1310-es Dacia gépkocsiját a síkos úton, megcsúszott, kisodródott az úttestrôl és elgázolta Marian Vâtcãt (72). A nyugdíjas férfit bal lábszárcsonttöréssel kezelik a tordai kórházban.

• Munkabaleset színhelye volt péntek délelôtt Körösfô: L. J. (16), a bánffyhunyadi Hareti Kft. alkalmazottja a cég szemétszállító traktorának utánfutó csatlakozójára próbált felmászni. Megcsúszott, a jármû alá került és az utánfutó kereke áthaladt rajta. Nyílt fejsebbel és koponyaalapi töréssel szállították kórházba.

• Adócsalással, hamisítással és hamisított okirat tudatos felhasználásával vádolják Paul Angelo Georceanut (32), a Viorom Kft. tulajdonosát és ügyintézôjét. 1997–98-ban 64 hamis bizományi áru forgalmazását igazoló számlát állított ki 4 magánszemély nevére, az eladás nyomán származó pénzt (107 millió 226 ezer lej) pedig kivette a pénztárból. Az államkasszának 15 millió 441 ezer lej kárt okozott. Szabadlábon védekezhet.

• Csalás vádjával indítottak eljárást a Piatra Neamt-i Sorin Vasile Greseanu (45), a Vasco Kft. tulajdonosa és ügyintézôje ellen. Tavaly augusztusban a Sinteromtól vásárolt árut, amelyet a szerzôdés értelmében két részletben kellett volna fizetnie. Az azonnal fizetendô elsô részlethez 135 millió lejrôl szóló kifizetési megbízást állított ki, amelyet a bank fedezethiány miatt visszautasított. Szabadlábon védekezhet.

• Szeszes italt és édességet loptak január 23-ról 24-re virradóra a dési Clarus Impex Kft.-tôl. A rendôrség Daniel Cristian Rusu (23) és Albert András (27) személyében azonosította a tetteseket, akik az ablakot betörve hatoltak be az üzletbe. A 750 ezer lejes kár még nem térült meg teljesen, D. C. R. nevére 30 napos latartóztatási parancsot állítottak ki, A. A.-t szabadlábon vizsgálják.

(pja)

— Azzal gyanúsítják a Nagy-Románia Pártot, hogy államcsínyt akart kiprovokálni a bányászjárással. Brikleni úr, mit gondol, nem maguktól sztrájkoltak a bányászok?

— Maguktól sztrájkoltak, de a meneteléshez máshonnan ihletôdtek.

— Honnan, ha Miron Cozma kilépett a pártból?

— Ihleni kilépés elôtt, kilépés közben és párton kívüliként is lehet. Ha én mesterdetektív volnék, épp a kilépést tartanám fölöttébb gyanúsnak. Bár, ha meggondolom, hogy minden harmadik bányász nem is bányász...!

— És a bányászjárás leszerelésében a miniszterelnök mibôl inspirálódott?

— Az egyesülési hórából: hai sã dãm mina cu minã...!

(-is-)

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége keretén belül mûködô TEST Alapítvány 1999. március 13-án negyedik alkalommal rendezi meg Hargitafürdôn az Erdélyi Magyar Iskolák (EMI) Téli Testnevelés és Sporttalálkozóját. A találkozó célja a Bolyai Nyári Akadémia szellemének érvényesítése a résztvevô tanulók és tanárok körében.

A sporttalálkozó iskolák közötti sífutó és mûlesikló csapatverseny általános és középiskolások számára. Benevezési határidô: 1999. március 1. Benevezni írásban vagy telefonon lehet, az iskolaigazgatók aláírásával és pecséttel ellátott listán, amit az RMPSZ címére várnak — UCDMR 4100 M.-Ciuc, Toplita utca 20. szám, Hargita megye. A megmérettetés két korosztályban történik: V–VIII. és IX–XII. osztályban tanuló diákok jelentkezhetnek. Mûlesiklásban korosztályonként 1 lány és 1 fiú, sífutásban szintén 1 lány és 1 fiú, valamint egy kísérô tanár alkotja egy-egy iskola csapatát. A versenyzôk gyengébb minôségû felszereléssel is versenyezhetnek, ezt a szervezôk figyelembe veszik. A mûlesikló- és futóversenyen minden résztvevô pontokat kap teljesítménye alapján. Az egyénenként összegyûjtött pontok összesítése adja a csapat pontszámát. A legjobb eredményeket elérô iskolák díszoklevelet és tárgyi jutalmakat kapnak. A részt vevô csapatok utazási költségeit az adott iskolák állják, a szállást, étkezést, szervezési és díjazási költségeket pedig a TEST fedezi. Érkezés 1999. március 12-én 17 óráig, az RMPSZ székházához, ahol este 19 órakor technikai gyûlésre kerül sor. Érdeklôdni lehet az RMPSZ-nél, telefon: 066/171-377.

A megválasztása óta eltelt két esztendôben végzett tevékenységét elemezte a Barabás Miklós Céh vezetôsége a január 23-án tartott közgyûlésen. Az elnök Jakobovits Miklós beszámolója az eredmények mellett — az 1997-es nagyszabású marosvásárhelyi kiállítások és katalógus, a sepsiszentgyörgyi Barabás Miklós-emlékkiállítás, részvétel külföldi táborokban és a budapesti Art Expón, a céh havi Hírlevelének a megjelentetése — a hiányosságokról, nehézségekrôl is szólt. Ezek többnyire olyan pénzügyi és adminisztrációs kérdések, amelyek javarészt felemésztik a vezetôség idejét. Amint azt a tagok nehezményezték is, a céh elsôdleges feladatául szolgáló szakmai vitákra, mûvészeti kérdések megbeszélésére viszonylag kevés idô jut.

M. Bayer Katalin mûépítész ismertette az Andrásy Zoltán festômûvész jóvoltából a Barabás Miklós Céh használatába került Farkas utcai épület felújítási munkálatainak jelenlegi állapotát. A székház részét képezi a templom és a romkert szegélyezte felbecsülhetetlen értékû mûemlékegyüttesnek, s ilyenformán egyben szimbolikus értékû is.

A továbbiakban a közgyûlés új tagokat nevezett ki az idôközben különbözô okok miatt megüresedett vezetôségi funkciókba.

Az összejövetel anyaországi meghívottai, Butak András és Szurcsik József, az MKITSZ (Magyar Képzômûvészeti és Iparmûvészeti Társaságok Szövetsége) elnöke, illetve az Európai Mûvészek Tanácsának magyarországi képviselôje elsô alkalommal látogattak Kolozsvárra azóta, hogy 1998-tól a Barabás Miklós Céh is tagja az MKITSZ-nek. A két neves mûvész és mûvészeti szervezô azokról a lehetôségekrôl tájékoztatta a jelenlevôket, amelyeket a 28 színvonalas képzômûvészeti társulást tömörítô ernyôszervezet tagjainak biztosít. Szóltak az Európa felé való nyitás szükségességérôl és elônyeirôl. Hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a mindent elárasztó kétes értékû amerikai kultúrinvázió megfékezésére Európának is szüksége van ránk, a mi mûvészeti és mûvelôdési értékeinkre. Az MKITSZ tagja az Európai Mûvészek Tanácsának, amely különleges figyelemmel kíséri a regionális szervezeteket. Ilyenformán adott esetben a BMC is számíthat európai támogatásra.

Abodi Nagy Béla és Kós András, a BMC tiszteletbeli elnökei hangsúlyozták: az európai nyitás örvendetes, de nem szabad megfeledkeznünk a mi sajátos helyzetünkrôl, nekünk itthon is cselekednünk kell. A mostani szervezet a régi Barabás Miklós Céh jogutódja és szellemi örököse. Ennek tudatában kell tevékenykednie.

N. J.

Hétfôn Kolozsváron bemutatkozott az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, a nagyvilágban egyszóval mormonoknak ismert felekezet. Romániai missziójuk vezetôje, Robert F. Orton, a Soros-alapítványnál tartott sajtóértekezleten hitük alaptanait és az ezeket tartalmazó, most elsô ízben román nyelvre lefordított szent írásukat, Mormon Könyvét mutatta be.

Ez a vallás Krisztus elôtti idôkbôl gyökerezik, követôi a feltámadást és annak feltételeit a múlt században Amerikában élt Joseph Smith prófétájuk feljegyzései alapján kezdték el terjeszteni. Ô volt az, aki egyiptomi nyelvrôl angolra fordította ezt a testamentumírást. Amerikában sokáig meghurcolták ennek a tannak követôit, sok viszontagságon mentek át, míg sikerült kiépíteniük mai nagyon jól megszervezett, törvényesen elismertetett és tehetôs egyházukat. Központjuk Utah állam fôvárosa, Salt Lake City, ahol Amerika legnagyobb magánegyetemén harmincezer misszionáriust képeznek ki. Vallásuk nem tagadja a más vallások tanait, mindenki felé nyitott. Tagjaik havi jövedelmük egytized részét bocsátják a köz javára, amibôl a rászorulók részesednek. Romániába 1991 óta 3–4 millió dollár értékben küldtek ruha- és gyógyszersegélyeket. Az egész világon hatvanezer misszionárusuk dolgozik, híveik teljes létszáma meghaladja a 10 milliót. A mai amerikai parlamentben tizenöt honatya mormon vallású. Romániában 14 ezer hívüket tartják számon, Kolozsváron harmincöten vannak. És oszlassunk el egy róluk elterjedt tévhitet: 1890 óta betiltották híveik között a poligámiát.

Ö. I. B.

Vremir Mátyás kiállítása nyílt meg a hét végén a Korunk szerkesztôségében. A fiatal mûvész munkáit Heim András méltatta. Majd Király Farkas olvasott fel verseibôl. Pandrea Eugen Aloisio sajátos hangszeren, egy ajkai közé szorított falevéllel muzsikált, nagybôgôn kísérte Hollandus József Ferenc.

címû nyugdíjas matinéra újra zsúfolásig megtelt a Györkös Mányi Albert Emlékház. Sebesi Imre mutatta be a meghívottakat, Pusztai Kató kiváló korcsolyabajnoknôt és László Ferenc sportújságírót, akik önmagukról és e nemes sportról beszéltek. Sebesi Karen Attila színmûvész és Molnár Levente színinövendék szavalt. Sebesi Imre a teakultuszról, Horváth Piroska (kazettáról) a kacagásról tartott elôadást.

A szokásos, igen gazdag belpolitikai körkép folytatásaként több oldalnyi hazai gazdasági hírt böngészhet az olvasó. A Hátrányból elôny? címû cikk a székelyföldi bányák távlatait latolgatja; Neményi József Nándor a bányászjárás kapcsán a reform esélyeirôl cikkez; Marketing a kisvállalkozóknak sorozat pedig a 12. részhez jut el. További címek: Feketelyukas gazdaság; Amortizációs és felértékelési újdonságok; Az átszervezés átszervezése; Nemzeti érdek — egyéni jogok; Csituló infláció.

A zsil-völgyi bányászok sztrájkja nyugtalanságot keltett országszerte, növelve a bizonytalanságérzetet. A sztrájk mint az elégedetlenség kinyilvánítása, megszokott a piacgazdaságban, kapitalizmusban. Történészek szerint sztrájkok voltak már az ókorban is, a középkorban, de szervezetten csak a XVIII–XIX. században bontakoztak ki a szakszervezetek irányításával. Sztrájk szervezôdhet egy üzem keretében, egy egész iparágban, egész országra kiterjedhet. Politikai sztrájkokat a XIX. század végén és a XX. század elején a szociáldemokrata és szocialista pártok szerveztek, s különös tevékenységet propagált az anarcho-szindikalizmus. A fasizmus és más diktatúrák idején a sztrájkjog szünetelt.

Magyarországon a besztercebányaiak már 1525–26-ban szerveztek munkabeszüntetést. Nagy bányászsztrájk volt Tatabánya környékén 1919-ben, 1922-ben és 1924-ben, a salgotarjániak beszüntették a munkát 1926-ban, pilisvörösváron 1928-ban, a pécsiek 1928-ban majd 1944-ben sztrájkoltak. A zsil-völgye nyugtalan vidék volt a múlt század végén is: Petrozsényben 1892-ben, Aninán 1897-ben volt sztrájk (habár nem tartozott a zsil-völgyiekhez, befolyásolta az ottani bányatevékenységet). Petrilán az elsô nagy sztrájk 1906-ban zajlott le, de a legerôteljesebb és egyben véres (30 halott) 1929-ben. A zsil-völgyiek „lázadni" merészeltek a Ceausescu-érában is, amikor megmozdulásukat országszerte szimpátia kísérte. Ugyanaz nem mondható a kilencvenes évek botrányos fôvárosi bányászjárásairól, melyeknek a politikai töltet mellett voltak anarchikus jellegû mozzanatai — törtek, zúztak, dúltak, ütlegeltek, fütyülve a közbiztonságra és a törvényes rendre. Nyugtalanságot országszerte nem maga a sztrájk keltett, hanem Miron Cozma és C. V. Tudor paktuma, az utóbbi zavargásokra biztató „nyílt levelei". A bányászvezérnek „kikiáltott" M. Cozma megígérte ugyan, hogy ez alkalommal szerszámtalanul vonulnak be a fôvárosba, de mindenki tudja, nem nehéz zúzásra, ütlegelésre alkalmas eszközöket szerezni, fôleg, ha Vadim hívei is segítenek ebben; akiknek — az sem kizárt — készleteik vannak lôfegyverekbôl is.

Szükséges megismételni: nem a sztrájkkal van baj, hanem annak jellegével, a civilizált fogalomhoz való viszonyulásával, politikai és anarchikus elemekkel kevert lebonyolításával, a jogos gazdasági követelések képtelenekkel keverésével, vezetôjük azon igyekezetével, hogy összetûzéseket provokáljanak. A bányászok magatartását nem lehet az övével azonosítani — nagy részük a tömegpszichológia áldozata.

A sztrájkokra vonatkozó jogszabályok nemzetközi viszonylatban sem mondhatók tökéletesnek — igaz, maga a demokrácia is tökéletlen. Ez abból is látható, hogy egyes sztrájkokat akkor nyilvánítanak jogellenesnek, mikor azok már javában folynak. Miért nem lehet jogilag kötelezôvé tenni, hogy egy sztrájk törvényességét vagy törvénytelenségét a sztrájkszervezôk (szakszervezetek) és a törvényhatóság illetékesei a sztrájk beindítása elôtt megvitatnák és eldöntenék? Tudjuk, hogy a demokrácia nem létezhet korlátok nélkül, a szabadság nem torzulhat szabadossággá, ahogyan C. V. T. és M. C. értelmezik, hogy nekik minden szabad. A sztrájktörvény is feltételez bizonyos korlátozásokat, például az olyan tiltakozási formák gátlására, melyek sértik az emberi jogokat. „Via est vita" — mondták a régiek; tartsuk tiszteletbe mi is. A Vasutasok Szakszervezete is sztrájkra készül. Vitathatók az egészségügyiek sztrájkjai is. Van, aminek állandóan mennie kell...

A bányászoknak igazuk van abban, hogy a kormány nem készítette elô idôben és kellôképpen a reformokat. Különösen a szociális kérdések rendezésében. Az elôzô kormány ígéretekkel, kedvezményekkel azt a hiú reményt táplálta bennük, hogy e bányákat nem zárják be. Nincs igazuk abban, hogy elhanyagolják, veszélyeztetik azokat a bányákat is, amelyek tovább tevékenykedhetnének, követeléseik közé teljesíthetetleneket is betettek. Engedték, hogy vezérük a legszélsôségesebb párt diverzionista (e jelzôt nem én találtam ki!) vezérével paktáljon, aki saját politikai célja érdekében kész aláásni az állambiztonságot, lefékezni a reformokat, külföldi befektetéseket (az érdeklôdô üzletemberek máris menekülnek), veszélyeztetni a közbiztonságot.

Az állami intézményrendszer, sajnos, amint azt államelnökünk elismerte, gyenge, engedékeny, felületes, elnézô azokkal szemben, akik azt hiszik, nekik itt minden megengedett. Késlekedtek a szükséges intézkedésekkel. Nehogy most arra ébredjenek, hogy már késô...!

Veres József

Csak egy olyan országban, mint Románia, történhetett meg az, hogy titkosnak minôsítsék azt a megállapodást, amely véget vet egy ország-világ figyelmét felkeltô zavargássorozatnak.

Szintén csak észak-balkáni sajátosság, hogy semmi sem az, aminek bejelentik, csak legfeljebb félig. A titok nem titok, a nyíltság még kevésbé nyílt: a bányász-szakszervezeti vezérek és a kormányfô vezette küldöttség közötti coziai titkos tárgyalások eredményérôl is egyre több részletet szivárogtatnak ki a részvevôk. És lehetôleg egymásnak ellentmondó elemeket is.

Abban minden nyilatkozó egyetért, a kolostor falai között született megállapodás lényege, hogy az igazi megoldást 30 nap múlva egyeztetik, miután sikerült a kitermelô vállalatnak és a szakszervezeteknek a veszteségek leküzdését célzó programmal elôhozakodniuk. Az sem titok, hogy a bányászok egyik fô követelése, a Dâlja- és Bãrbãteni-bányák bezárásának az elodázása legalább egy hónapig elhalasztódott. A másik fô kérés, amiért a „fekete sereg" képes volt nekiindulni Bukarestnek, azaz a béremelés, már egymásnak ellentmondó híreszteléseket szült. Amíg a tárgyalásokon résztvevô ipari és kereskedelmi államtitkár, Nicolae Stãiculescu szerint az Országos Kôszén Társaság átszervezésével és költségvetésének átgondolásával nem zárható ki a bányászok fizetésemelése — és egyes központi lapok nem hivatalosan tudni vélik, hogy ez akár 30 vagy a kért 35 százalékot is elérheti —, a „fegyverszünetet" kötô másik kormánytag, Decebal Traian Remes állítja, hogy béremelésrôl szó sem esett a tárgyalásokon.

Az egyezség titkosságáról még csak annyit, hogy amennyire hír ma a polgárháború, államcsíny rémébôl alig ocsúdók számára, hogy milyen áron sikerült véget vetni egy ilyen méreteket öltött zavargásnak, annál kevésbé lesz érdekes egy hónap múlva. Addig sok víz lefolyhat még a Zsilen, és az idônyerés a munkahelyük veszélyeztetésének elodázását tapasztaló bányászok, de a bizonyítani, komolyabb megoldást találni készülô kormány számára is szusszanásnyi idôt jelent, amely után azonban elvileg bármi következhet.

A kormány elsô látásra több okból elítélhetô lenne. Azért, hogy mégha ideiglenesen is, de elfogadta a bányászok fôbb követeléseit, amelyek a társadalom szélesebb rétegei szerint sem méltányosak. Elfogadta azt, hogy maga a miniszterelnök menjen tárgyalni, ráadásul éppen a büntetett elôéletû, kétes múltú Miron Cozmával. Veszélyeztette reformprogramját, amelytôl annyi minden függ (gazdaságunk talpraállítása, külföldi megítélés és segítség).

Ha azonban figyelembe vesszük, hogy olyan tömeges és véres erôdemonstrációt fékezett meg a coziai egyezség, amelyet másképp megakadályozni már csak komoly erôvel, esetleg fegyverrel lehetett volna, akkor azt jelenti, hogy a kormány a kisebbik rosszat választotta. Dönthetett volna úgy is, hogy a szükségállapot adta lehetôségek közepette a hadsereggel veresse szét a lázongó tömeget, amely Râmnicu Vâlceába érve már rég nem csak bányászokból állt.

Valószínûleg a helyi lakosság rokonszenvezô megnyilvánulásai miatt is jobbnak látszott azonban elkerülni azt, hogy fölösleges módon mártírok szülessenek. Annyi feszültség övezi amúgy is a kormányt, hogy áldozatok kitermelése, ráadásul éppen az elégedetlenkedôk sorából, elôreláthatatlan vihart kavart volna, amely végül elsöpri az amúgy sem szilárdságával dicsekedhetô kormányt. Keményen ellenállni a bányászhadnak a Zsil-völgyében kellett volna. Nagy hiba volt a Zsil-szorosból kiengedni ôket. Otthonuktól néhány kilométerre könnyebb lett volna hazatérésre késztetni ôket ugyanennyi idôn belül anélkül, hogy a kormány engedményeket tett volna nekik.

Most már minden azon fordul meg, hogy kinek dolgozik az idô az elkövetkezô szûk hónapban. A bányavállalatnak jut ideje felkészülni az átszervezésre, de a bányászoknak is új tiltakozások kigondolására. A kormány pedig a jelek szerint annyi kibúvót hagyott magának a coziai egyezségbôl (a követelések teljesülnek, ha lesz rá pénz, ha kidolgozzák rá a tervet stb.), hogy elvileg bármely irányba léphet a rövid béke után.

Ezért a coziai egyezség hamarabb nevezhetô fegyverszüneti egyezménynek, mintsem békekötésnek.

Érvényességi idejébôl pedig maradt még huszonhat nap.

Balló Áron

Téli vasárnap. Csend. Havas táj fehér hangulatához klasszikus költemények sorai illenének. „Hull a hó és hull a szépség... Élni ilyen környezetben / ó milyen szép, ó be jó! (...) Nincs puhább e látomásnál..." (Gábor Andor) Csakhogy: „benne gázol ronda népség, / rajt sem egyensúly, sem épség". Ezért aztán mindhiába hull a hó, hull a hó; a riasztó csendben inkább Babits fekete országát álmodom én is: ahol „minden fekete, de nem csak kívül: / csontig, velôig fekete (...) fekete öröm, fekete gyász (...) fekete kelme s fekete elme / fekete arc és fekete gond..."

Az államcsíny mégis sikerült — mondja Cristian Tudor Popescu a képernyôn. — Megtudtuk, hogy néz ki a román állam.

Alig telt el egy nap, s mintha mi sem történt volna. „O putinã schimbare de viziune" — hangzik. Mit jelent (na, vajon mit jelenthet nálunk) ez a kis szemléletváltozás? A pár száz sebesült, áldozat után?

Talán azt, hogy a pénzügyminiszter úr a coziai kolostorban együtt imádkozik a zsoldosvezérrel? Romániában ez hozta meg a csendet és a lelki békét?!...(Mit szól hozzá, Domnu Caragiale?)

Elítélni az erôszakot — szajkózza tovább a jogállam. De az erôszakot elkövetôket már nem? Ôk a régi fölénnyel nyilatkoznak, és nekilendülnek, hisz új meglepetéseket tartogat számukra az élet.

Persze, számunkra is. Ha egy újságíró, mondjuk, azt kérdezné a miniszterelnök úrtól:— Milyen érzés bûnözôkkel poharazgatni?...Ha az ön fia feküdt volna kómában, akkor is okos (vagy óvatos) lett volna — avagy a törvény alkalmazását sürgetné s tartaná elsôrendû feladatának?

*

Egy nyugati kormányfô vajon épp így és ennyit szorongatná a közönséges törvénysértôk — zsarolók, bérencek — kezét, és buzgón, versengve vetné velük a keresztet?

A kísértô kérdések, gondolatok (mert fekete az anyag rejtett lelke) belevesznek a sminkelt tájkép fehérségébe.

„Hogy ne volna rendbe minden:
ne is legyen róla szó...
. . . . . . . . . . . . . . .
hulla, hulla, hulla...hó!"

Lászlóffy Csaba

Az elnök mint az összes testületek elnökségei elnökeként elhatározta, hogy az ügy terítékre kerülésének felgyorsítása érdekében az elnökség összeül és megvitatja. E bölcs és józan döntés hatására az ügyvezetô elnök is úgy döntött, hogy összeülnek és megvitatják, mire a megyei elnökségek és tanácsadó testületek is úgy találták helyesnek, ha ôk is összeülnek és megvitatják. A mély demokratizmus szellemében az operatív tanács és a különbözô intézmények, csoportok, csoportosulások ügyvezetô elnökeit is arra ösztönzik, hogy összeüljenek is megvitassák. Az elnöki bizottság meghatalmazott elnökei, a propagandával és a pénzelhárítással foglalkozó elnöki bizottságok elnökei is úgy döntöttek, hogy jó lesz, ha összeülnek és megvitatják. Ebbôl fakadón a parlamenti és szenátusi frakció sem tehetett másként, „konszenzusban" úgy döntetett, hogy összeülnek és megvitatják. Nem maradhatott ki belôle a kisebbségvédelmi bizottság elnöki testülete sem, akik a dolog sürgôsségére való tekintettel azonnal úgy döntöttek, hogy összeülnek és megvitatják. A különbözô tájegységek szüreti báljainak szervezô bizottságai is idôszerûnek találták a döntést, és ezért úgy döntöttek, hogy összeülnek és megvitatják.

Ilyen létfontosságú helyzetben nem maradhatott tétlen az elnökség tiszteletbeli elnöke sem, aki úgy döntött, hogy megküldi a központnak saját elnöki döntését, amelyben tudomásukra hozza, hogy az elnökség is összeül és megvitatja. Az ügyvezetô elnök tájékoztatta a tiszteletbeli elnökség elnökét, hogy ô is tudni szeretné a tiszteletbeli elnökség elnökének azon döntésének okát, hogy miért ülnek össze és mit vitatnak meg? Ezért az elnök tisztelettel kéri a tiszteletbeli elnökség elnökét, hogy szíveskedjék megküldeni a döntésének indoklását, mely elv és akarat szerint ülnek össze és vitatják meg? A tiszteletbeli elnökség tiszteletbeli elnöke megküldte hát a maga döntésének döntô magyarázatát, az elnöknek, akinek tájékoztatásából az ügyvezetô elnökség elnöke tudomásul vette a tiszteletbeli elnök arra vonatkozó döntését, hogy ôk is összeülnek és megvitatják. Most már csak egyeztetni kellett a különbözô bizottságok, albizottságok elnökeinek az elnökség, az ügyvezetés, a tiszteletbeli elnökség, s a többi elnökség elnökeivel, és mindenki mással a részleteket, amelybôl remélhetôleg elképzelhetô, hogy valahol, valamikor valóban összeülnek és megvitatják.

László György

A tanügyi szakszervezetek ideiglenesen felhagynak követeléseikkel, mert az oktatásügyi minisztériumnak marad pénze a fizetésekre és bizonyos beruházások folytatására annak nyomán, hogy 5454 milliárd lejjel bôvítették az 1999-es állami költségvetésnek oktatásügyi minisztériumi részesedését. „Egyelôre elértük célunkat" — jelentette ki a Mediafaxnak Aurel Cornea, a Tanügyi Dolgozók Szabad Szakszervezete Szövetségének elnöke. „Attól függôen, hogy mit fogad el a szenátus, döntünk majd a tiltakozásunk felújításáról." A tanárok nem kapnak tizenharmadik fizetést, sem olyan juttatásokat, amelyeket az állami alkalmazottakra vonatkozó törvény elôír.

A diákszövetségek országos szövetsége levélben tájékoztatta Radu Vasile kormányfôt: amennyiben nem kezdeményez párbeszédet a diákszervezetekkel, a tanév második felétôl japánsztrájkot hirdetnek. Marian Costache szóvivô közölte, hogy a tavaly novemberi sztrájkjuk nyomán a kormányfô és a szövetség között aláírt egyezmény legtöbb pontját megszegték. Akkori követeléseik között szerepeltek: a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 4%-ának oktatásra való fordítása, a tandíjak törlése, a tanulmányi körülmények javítása, az ösztöndíjak számának növelése, a szállítás ártámogatása stb. A diákok a kormányfôvel közösen szeretnék orvosolni követeléseiket.

A Román Nemzeti Egységpárt nem szavazza meg az idei költségvetést, ha a tanügynek, a katonaságnak, az egészségügynek és a mezôgazdaságnak nem utalják ki a szükséges összegeket — szögezte le hétfôi közleményében Valeriu Tabãrã pártelnök. Ugyanakkor kéri az államelnököt, halassza a jövô év elejére a ház- és telekadó növelésére vonatkozó sürgôsségi rendelet alkalmazását. Amennyiben a hatalom elutasítja javaslatait, az egységpárt a szóban forgó adók megfelezését fogja támogatni a parlament költségvetési-pénzügyi bizottságaiban — hangzik az RNEP közleménye.

A Világbank Romániáért és Bulgáriáért felelôs igazgatója múlt héten szerdán Bukarestbe érkezett, ahol a gazdasági reform világbanki támogatásáról tárgyal ezekben a napokban is az ország vezetôivel.

A Világbank küldöttségének bukaresti tárgyalásait rendkívül nagy várakozás elôzte meg. Andrew Vorking-et azonnal fogadta Emil Constantinescu államfô is. Vorking egy új egyezmény megkötésének lehetôségérôl tárgyalt. Ennek sikerétôl függ jórészt az is, hogy Románia megalapozottan számíthat-e újabb készenléti hitelre a Nemzetközi Valutaalaptól. A két nemzetközi pénzintézettel folytatott tárgyalások kimenetele dönti majd el, hogy helyreáll-e Románia hitele a nemzetközi pénzpiacokon.

Radu Vasile miniszterelnök a Zsil-völgyi sztrájkoló bányászokhoz intézett üzeneteiben többször is hangsúlyozta, hogy Romániának ebben az évben majd 3 milliárd dollárt kell visszafizetnie a korábban felvett kölcsönök után. Ekkora adósságszolgálatot még soha nem kellett teljesíteni Romániának. Pénzügyi szakértôk szerint erre nemzetközi hitelének helyreállítása nélkül aligha lesz képes.

A Világbank melegen üdvözölte azt, hogy a kormány tavaly októbertôl kezdve komoly lépéseket tett és tesz a gazdasági reform felgyorsítása érdekében. A biztatás jeleként fél évvel meghosszabbította Románia számára a mezôgazdaság szerkezetátalakítását támogató ASAL-programot, Vorking Bukarestbe érkezése elôtt pedig 10 millió dollár kölcsönt hagyott jóvá a román szociális fejlesztési program számára. A kölcsönrôl szóló megállapodást a múlt héten írták alá Bukarestben.

A Nemzetközi Valutaalap késôbbi, egyelôre nem pontosított idôpontra halasztotta a román kormánnyal tervbe vett tárgyalások megkezdését. Az ANVA küldöttségének az eredeti tervek szerint tegnap kellett volna megérkeznie Bukarestbe.

Az ANVA azt követôen döntött a Romániával folytatott tárgyalások elhalasztásáról, hogy a Zsil-völgyi bányászok megindultak Bukarest ellen. John Hill, a Nemzeti Valutaalap romániai képviselôje úgy fogalmazott, hogy „csak a román féltôl függ", mikor kezdôdhetnek meg a tárgyalások. A nemzetközi pénzintézet a jelek szerint arra vár, hogy a román törvényhozás elfogadja az 1999-re szóló költségvetési törvényt, melynek szigorát ugyancsak kérdésessé teheti a bányászok követeléseinek teljesítése.

A kormány már hónapok óta szeretne megállapodást kötni a Nemzetközi Valutaalappal egy új készenléti hitelrôl. A pénzintézet közölte, hogy hajlandó „utolsó kísérletet" tenni Romániával, de csak szigorú feltételek mellett.

A Nemzetközi Valutaalap a privatizáció felgyorsítását, a veszteséges állami vállalatok, bányák bezárását, a bankszektor átalakítását sürgeti. A feltételek között szerepel, hogy az idei költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 2 százalékát, a külkereskedelmi mérleghiányt 1 milliárd dollárral kell csökkenteni. A költségvetés hiányát tavaly a GDP 3,6 százalékában határozták meg, a külkereskedelmi mérleghiány pedig el fogja érni a 3 milliárd dollárt.

A valutaalap nem ért egyet azokkal a könnyítésekkel sem, amelyeket a törvényhozás szavazott meg a külföldi befektetôk számára.

Románia számára létfontosságú lenne a valutaalappal kötött újabb megállapodás, hiszen ebben az évben mintegy 2,9 milliárd dollárt kell küladósságai után törlesztenie, s ennek külsô források nélkül aligha képes eleget tenni. Ha sikerül a Nemzetközi Valutaalappal megállapodásra jutni, akkor ettôl a pénzintézettôl, illetve a Világbanktól és az Európai Uniótól mintegy 1 milliárd dollár kölcsönre számíthat, valamint ismét kijuthat a nemzetközi tôkepiacokra.

Tavaly többszöri halasztás után az a megállapodás született, hogy a tárgyalásokat január 10-én kezdik meg Bukarestben. Ezt a román fél kérésére január 25-re halasztották.

A költségvetési törvény tervezetének vitája még csak most kezdôdött a parlamenti bizottságokban, elfogadása aligha lehetséges február közepe

elôtt.

Az oktatásügyi minisztériumnak a kisebbségi oktatás felügyeletével megbízott hivatala, elemezve a piacgazdaság törvényei szerint szervezôdô tankönyvkiadás mechanizmusának mûködését a román nyelvrôl magyar nyelvre átültetett tankönyvfordítások minôségével kapcsolatban, a közvélemény tudomására hozza az alábbiakat:

Köztudott, hogy az új tantervek alapján megírt alternatív tankönyvek viszonylag hosszadalmas versenytárgyalás eredményeképpen kerülhetnek a nyilvánosság elé. Habár a versenytárgyalás az oktatásügyi minisztérium szakosított osztálya és a Világbank „közös" szervezésének eredménye, az említett minisztérium érintett osztályainak ellenôrzési lehetôsége egyáltalán nem szabályozott, illetve egyenesen korlátozott a szakvéleményezési/jóváhagyási folyamat során. A nemzeti kisebbségek nyelvére lefordított, román nyelven megírt tankönyvek — a kiadóvállalatok szabadpiaci függetlenségének köszönhetôen — csak kinyomtatásuk után jutnak el a minisztérium illetékes szerveihez, mintegy kész tények elé állítva azokat. Ily módon kerülhetnek be a terjesztési hálózatba olyan tankönyvek, mint a Radical Könyvkiadó gondozásában megjelent, a 6. osztályok számára (ki-)fordított alternatív matematika tankönyv. Az említett eset is egyértelmûen jelzi azt, hogy szabályozni kell az elôzetes lektorálások módját.

Az oktatásügyi minisztérium szóban forgó hivatalai lépni fognak az ügy megoldása érdekében.

Javasolni fogjuk, hogy más nyelvre átültetett román nyelvû tankönyvek esetében minden megbízott kiadóvállalat kötelezô módon juttassa el a lefordított kéziratot egy — az illetô nyelvterületen elismert szakemberekbôl álló, — általuk felhatalmazott szakbizottsághoz (pl. Erdélyi Tankönyvtanács) — véleményezés végett.

Továbbá, az eddigiek során hibásan átültetett és megjelentetett kiadványok azonnali bevonását is szorgalmazzuk, ellenkezô esetben pedig élni fogunk az érvényben lévô törvények nyújtotta lehetôségekkel a kiadóvállalatokkal szemben, hisz célunk és egyben legfôbb feladatunk nem lehet más, mint egy minôségi kisebbségi oktatás megteremtése, illetve fenntartása — tudtuk meg az oktatásügyi minisztérium kisebbségi fôosztályától.

Új, Kisinyov polgármesterétôl átvett ötlettel rukkolt elô a városháza szokásos hétfôi sajtóértekezletén Gheorghe Funar polgármester: ha a városi tanács is úgy akarja, minden hónap végén félmillóval kívánják díjazni az aranylakodalmat megért kolozsvári illetôségû, egymáshoz hûséges házaspárokat. A pénzjutalom mellett a kitartó párok hûségoklevelet is kapnak, mi több, nevüket leközlik a polgármesteri hivatal lapjában is. A polgármeseter nem válaszolt arra az újságírói kérdésre, hogy milyen módszerekkel kívánják ellenôrizni a házasok egymás iránti hûségét.

K. O.

A sajtónak nyilatkozva Dorin Ceatarâs, a közmûvesítési vállalat igazgatója elmondta, hogy sajnálatos módon egyes lakóterületeken még mindig alacsony a víznyomás, a tömbházak felsôbb emeletein pedig egyáltalán nem folyik a víz. Ugyanakkor komoly vízveszteségek vannak azon oknál fogva is, hogy a csôrendszer elavultsága, a berendezés kiöregedése miatt csökkent a gyalui víztisztító kapacitása. A vállalat szakmunkásait naponta többször bevetik a rendszeres csôtörések megjavítására, több utcában napokig szünetel a vízellátás. Ceatarâs ugyanakkor meghökkentô dolgot közölt az újságírókkal: Kolozsváron 200 utcában nincs csatornázás.

A rendellenességeket az állami és a városi költségvetésbôl kiutalt összegekbôl próbálják orvosolni. Az igazgató kiemelte: a városi tanács határozata alapján kirótt vízadó sokat segít a vállalat munkáján. Beszámolt arról, hogy ezekbôl a pénzekbôl 20,11 km-es hosszúságú csôrendszert sikerült kicserélniük. Ugyanezekbôl az összegekbôl 13,6 km hosszúságú csatornázást terveznek végrehajtani. Az Európai Fejlesztési Banktól és a PHARE-programon keresztül kapott hatalmas kölcsönökbôl a gyalui víztisztítót, a Monostor és Hajnal negyedi szivattyúállomást rehabilitálják. Az igazgató szerint a közeljövôben reális esély van a vízellátás javítására és a csatornázás kiszélesítésére a városban.

K. O.

Értesülésünk szerint több közintézmény felszólítást kapott a városházától, amelyben arra kérik ôket, hogy tudassák a polgármesteri hivatallal, mikor készültek és mikor helyezték el az intézmény nevét feltüntetô táblákat.

Minodora Fritea, a városháza ellenôrzô testületének vezetôje felvilágosított: nem magyar táblák ellen indított akcióról van szó, a testület csupán arra törekszik, hogy az újonnan felszerelt táblák mihamarabb építkezési engedélyt szerezzenek a polgármesteri hivataltól. „Ha a törvény által elôírt 5–10 napon belül nem kérik az engedély kiállítását, kérni fogjuk a táblák azonnali eltávolítását" — mondta Minodora Fritea.

K. O.

Az utcai pénzváltóknál a forint 52/54, a márka 6700/6820, a dollár pedig 11 400/11 550 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]