1999. május 5.
(XI. évfolyam, 101. szám)

Annak ellenére, hogy két évvel ezelôtt a Mûemlékek és Történelmi Emlékhelyek Bizottsága eldöntötte, hogy a fôtéri ásatási kutatóárkokat fokozatosan fel kell tölteni, a napokban újra felkavarodtak a kedélyek a fôtéri ásatások sorsával kapcsolatban. Az árkok földdel való befedése már jónéhány hónappal ezelôtt — további kisebb-nagyobb kutatásokkal-terjeszkedésekkel párhuzamosan — megkezdôdött.

A hét elején felgyorsultak ezek a munkálatok, és ez lépni kényszerítette a polgármestert: mivel ily módon a Traianus-oszlopterv füstbe megy, perrel fenyegette meg az Erdélyi Történelmi Múzeumot. Az ok: a polgármester szerint a gödrök betöméséhez építkezési engedélyre van szüksége a múzeumnak. Jól értesült források szerint a „nézeteltérések elsimítását" a ma Kolozsváron tartózkodó Ion Caramitru mûvelôdésügyi miniszter vállalta fel. A lakosság egy részének nyugtalanságát az is fokozta, hogy kedden délben például azért állt órákig a Fô téren egy létráját az ég felé nyújtó tûzoltóautó, hogy a jövendôbeli Traianus-szobor magassága és a környezô házak viszonyát tanulmányozhassák.

— A tûzoltóautó létrájáról nem tudok semmit — nyilatkozta Ioan Piso, az Erdélyi Történelmi Múzeum igazgatója —, azt viszont állítom: a Traianus-oszlop másolatának elkészíttetése, és felállítása a Fô téren egy rendkívül ízléstelen ötlet! Legalább Traianus császár akaratát — miszerint az oszlop helye Róma legyen — tartsák tiszteletben a városgazdák! Nem igaz az, hogy a múzeum nem kérte a városi tanács támogatását annak érdekében, hogy feltölthesse az árkokat; legutóbb februárban fordult ezzel a kéréssel múzeum a városatyákhoz. Mi történészek, régészek vagyunk, nem politizálunk. Hagyjanak bennünket dolgozni! 1998-ban befejezôdtek az eddigi kutatóárkok tudományos vizsgálatai; mint látszik, hozzá is fogtunk a feltöltéshez, a végsô cél a tér régi arculatának visszaállítása — Traianus-oszlop nélkül. Azzal is kell viszont számolni, hogy a kutatások — a megvizsgált árkok feltöltése után vagy ezzel párhuzamosan — folytatódnak. Ami abból áll, hogy helyenként— szükség szerint — tágítjuk a munkafelületet. A múzeumigazgatónak nem volt tudomása arról, hogy Caramitru mûvelôdésügyi miniszter kolozsvári látogatásának egyik célja a felmerült nézeteltérések elsimítása. Piso abszurdumnak nevezte azt, hogy a polgármester építkezési engedélyt kér a múzeumtól ahhoz, hogy az árkokat befedhessék.

Szabó Csaba

Ion Caramitru mûvelôdési miniszter szerdán Kolozsvárra látogat, hogy részt vegyen a Constantin Brâncus munkáiból kiállított tárlat megnyitásán. Itt-tartózkodása alatt megbeszélést folytat Liviu Malitaval, a mûvelôdési minisztérium Kolozs megyei szervezetének fôtanácsosával is. Kelemen Hunor mûvelôdési államtitkár szerint a miniszternek nincs szándékában találkozni Gheorghe Funar polgármesterrel, ami azonban a kiállítás alkalmával valószínûleg nem kerülhetô el. Caramitru ugyanakkor tárgyalni szeretne a minisztériumhoz tartozó intézmények vezetôségével is.

A múlt heti közgyûlés óta Gheorghe Muresanu személyében új elnöke van a Kolozs megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamarának, akit a román–magyar üzleti kapcsolatokról kérdeztük.

— A Kolozs megyei kamarának tagjai érdekeinek a szolgálatába kell állnia. Ezért természetes, hogy a nagyváradi, a szatmárnémeti és a temesvári kamarákkal együtt szorgalmazzuk a magyarországi kapcsolatokat, hiszen Erdély nem hiában játszik szerepet az ország déli és keleti régiói és Magyarország között. A nyelvi és rokonsági kapcsolatoknak köszönhetôen itt könnyebb az üzletkötés. A magyarországi üzletemberek ezt a vidéket elônyben részesítik, itt könnyebben teszik magukat ismertekké.

— Milyen termékek uralják a magyar–román üzleti kapcsolatokat?

— Elsôsorban az élelmiszerek képezték a legfôbb cseretémát. Különösen az importtevékenységünkre volt ez jellemzô, hiszen a vámkedvezmények ezt segítették elô. Szerbiával, például más a helyzet. Ott is nagyon jó minôségû élelmiszereket termelnek, de mivel nem volt velük megfelelô egyezségünk, és ráadásul a háború is közbejött, nem fejlôdhetett szorosabb kapcsolat. Ugyanez a helyzet Bulgáriával, Ukrajnával is. Magyarország számukra rendkívül fontos partner, és nekünk támogatnunk, ápolnunk kell ezeket a kapcsolatokat. Kolozs megyében március végén a beruházók listáján Magyarország az ötödik helyen állt 373 céggel (88 termelô, 164 belkereskedelmi, 87 szolgáltató, 16 külkereskedelmi, 18 építôipari) és 3974 ezer dolláros össztôkével. Persze, nem titok, hogy Németország fontosabb, mert ablak számunkra az Európai Unióra nézve. Ausztria szintén, hiszen földrajzilag közeli ország. Történelmileg szemlélve Ausztria volt a 60-as években az európai és keleti kereskedelem központja. Ott gyûltek össze az izraeliek, az arabok, mindenki, aki a Közel-Kelettel akart kereskedni. Azóta ez a „központ" Budapestre tevôdött át, anélkül, hogy Bécs veszített volna jelentôségébôl. Én remélem, a jövôben ez keletebbre költözik. Jelenleg — mint modottam — a behozott tôke és a cégek számarányát tekintve Magyarország az elsô, maga után utasítva Luxemburgot, Olaszországot, Németországot és Ausztriát is.

Ördög I. Béla

Viorel Marin, az Országos Malom- és Sütôipari Vállalatok Romániai Egyesületének elnöke szerint jelenleg 550 000 tonna búza található a falusi gazdaságokban, silókban és az állami lerakatokban együtt, ami a legjobb esetben csak a következô aratásig elég. Az OMSVRE adatai szerint magánsilókban és -lerakatokban kb. 100 000 tonna búza van még. Ha ehhez hozzávesszük az állami tartalékban levô 300 000 tonnát, akkor egyértelmû, hogy nemsokára importálni kell, ez pedig a kenyérárak növekedéséhez vezetne — jelentette ki Marin a Mediafaxnak adott nyilatkozatában.

A Szabadság azon kérdésére, hogy Kolozs megye hogy áll a búza- és a liszttartalékok viszonylatában, a Bácsi Malom igazgatója, Popnet Gheorghe maga is igazolta, hogy a helyzet egyáltalán nem rózsás. Létezik egy lerakatnyi búza, ami tíz napra elég. Megrendeltek ugyan egy 2000 tonnányi szállítmányt, de ez legfennebb május végéig tart ki. Hogy utána mit fognak tenni, azt maguk sem tudják a nyilatkozta lapunknak az igazgató. Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter hétfô esti sajtónyilatkozatában cáfolta, hogy gond lenne a búzatartalékokkal.

Gáspár Miklós

Szeptember 1-jén fog kezdôdni az 1999–2000-es tanév — jelentette be Andrei Marga tanügyminiszter. Az egyetemi oktatás esetében az évkezdés az egyetemek szenátusainak döntésétôl függ. A megadott intervallum: szeptember 1— október 10. Az új iskolai tanév 34 oktatási hétbôl (170 oktatási nap) fog állni. A tanügyminiszter megjegyezte, hogy a 2000–2001-es tanévben 36-ra nô az oktatási hetek száma, és így ily módon lényegesen megközelítjük majd a nyugati tanévbeosztást.

Az 1999–2000-es tanév két félévbôl fog állni: az elsô szeptember 1-jétôl január 28-ig, a második február 7-tôl június 15-ig fog tartani. Az elsô félév két vakációjának idôpontja és idôtartama: október 23–31 között, illetve december 18 – január 9 között. A félévközi vakáció január 29. és február 6. között fog beköszönteni. A második félévben két hét vakáció lesz; mivel erre az idôszakra esik a húsvét, az iskolák autonóm módon döntik el, hogyan sáfárkodnak a hetekkel. A tanügyminiszter hangsúlyozta: az iskoláknak sokkal nagyobb autonómiája lesz az 1999–2000-es tanévben a vakációs hetekkel való gazdálkodás terén.

A tanügyminiszter mosta kezeit az áprilisi tanári fizetések-elôlegek késése ügyében. Hangsúlyozta: a késést a Pénzügyminisztériumot érintô procedurális újdonságok idézték elô.

A KOLOZSVÁRI PROTESTÁNS TEOLÓGIA Akadémiai esték rendezvénysorozatának következô elôadását Kelemen Attila teológiai tanár tartja Van-e út a gyilkosságtól a megbocsátásig?; Testvértörténetek a Genezisben címmel 1999. május 6-án, csütörtökön este 7 órai kezdettel a teológia dísztermében. Az elôadást követôleg kérdéseket lehet feltenni. Mindenkit szeretettel várnak.

OLASZ EZÜSTMÛVESSÉG címmel nyílik kiállítás május 6-án déli 12 órakor a Történelmi Múzeum idôszakos kiállítótermében a Mûvelôdési Minisztérium, az Országos Dokumentációs és Mûvelôdési Központ, valamint az Olasz Mûvelôdési Intézet szervezésében.

KENNETH EDWARDS professzort, az Európai Rektorok Tanácsának elnökét a Babes-Bolyai Tudományegyetem díszdoktorává avatják ma délben 12 órakor az egyetem központi épületének nagytermében (Aula Magna).

A KOLOZSVÁRI SIGISMUND TODUTA MÛVÉSZETI LÍCEUM 9-es, 10-es és 11-es diákjai Bach-, Cardoso-, Vivaldi-, Cavallini- és Kleine-mûveket adnak elô ma este 7 órakor a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium dísztermében.

A HABSBURG BIRODALOM URALMÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI A XVIII. SZÁZADBAN címmel dr. Sándor László tart elôadást május 6-án, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének székházában (Párizs utca 17.).

REIKI TALÁLKOZÓT SZERVEZNEK május 6-án a Kossuth Lajos utca 9. szám alatt. Ezt követôen I–II. fokozatos reiki tanfolyamot szerveznek (május 7, 8, 9-én). Érdeklôdni a 167-588-as telefonszámon lehet.

VÁLASZTMÁNYI GYÛLÉST TART az RMDSZ hidelvi szervezete május 6-án, csütörtökön du. 6 órától. Ugyanitt könyveket kölcsönöznek a tagoknak.

A LEGJOBB KOLOZSVÁRI FOTÓRIPORTER címmel indít versenyt a Pro Fotográfia Kulturális Alapítvány. A pályamunkákat május 7-ig lehet beadni a Szentegyház (I. Maniu) utca 4. szám alatti K. L. Fotógalériába. A pályázati feltételeket május 3-i lapszámunkban ismertettük.

ÁNGYÁN MARGIT, SIÓFOKI TERMÉSZETGYÓGYÁSZ, KINEZIOLÓGUS tart ingyenes elôadást a kínai gyógyászaton és az öt elem tanán alapuló új regenerációs, harmonizáló gyógymódról május 8-án, szombaton de. 11 órától a Gh. Sincai Líceumban.

A SZENT MIHÁLY-PLÉBÁNIA TITKÁRSÁGÁN lehet feliratkozni naponta 9–13 óra között azoknak, akik társas autóbusszal szeretnének május 22-én részt venni a csíksomlyói búcsún.

Április utolsó napján került sor a Kamarazene-Fesztivál záróhangversenyére a Filharmónia Kamarazenekarának közremûködésével, karmester a luxemburgi Radu Pantea volt.

Pont száz évvel ezelôtt, 1899-ben halt meg Ernest Chausson francia zeneszerzô, akinek nagy élvezettel hallgattuk ritkán játszott Hegedûre és zongorára írott versenymûvét vonószenekari kísérettel. Chausson mûve magába foglalja a francia muzsika erényeit: érzékeny, finom hangzás, eredeti melódiaszövés jellemzi, de nem nélkülözi a mû az erôteljes részleteket sem. A négytételes versenymû sokban emlékeztet a francia muzsika nagymesterére, César Franckra. Ernest Chausson mûve színvonalas elôadókra talált Dorina Mangra (hegedû) és Cipriana Gavrisiu (zongora) személyében, akik beleéléssel, lendületesen, helyenként sok finomsággal igazi francia muzsikát valósítottak meg, amelyhez nagymértékben hozzájárult a jól szereplô vonós kamarazenekar és Radu Pantea biztos karmesteri teljesítménye.

A mûsor második felében Mozart 1785-ben komponált csodálatos C-dúr zongoraversenye hangzott el, méghozzá Érdi Tamás, a fiatal, de már nagy hírû magyarországi vak zongoramûvész elôadásában. A 467 Köchel-számú zongoraverseny megkapó melódiáit, briliáns mozgalmasságát e mûben a megszokottnál nagyobb fúvósgarnitúra teszi még színesebbé. Mit mondhatunk Érdi Tamás játékáról? Zongorázásának gyöngyözô billentése, a versenymû hangulatváltásai — vidámsága vagy melankóliája — úgy hangzottak, akárha magát Mozartot hallottuk volna játszani. Könnyed játéka különleges érzékenységû. A ráadásul játszott Chopin Nocturne a romantika melegségével hatott, jó ízlésû frazírozással.

A mûsort záró Wagner-mûvet, a Siegfried-Idyllt, 1870-ben fia születésének megünneplésére írta. A tôle szokatlan intim kamarazenekari hangzást az apai szeretet ihlette, de belekombinálta a Siegfried zenedráma néhány motívumát, így a kürtök erdei vadászatot jelképezô hangjait és a fuvola madárcsicsergését.

Ha nemrégen egy fiatal karmester elôadásában kifogásoltam a Siegfried-Idyll elnyújtott elôadásmódját, ezúttal Radu Pantea elképzelése megvalósította a mû pasztorális szépségét, bizonyítva, hogy Richard Wagner a kamarazenében is maradandót tudott alkotni. Fiatalsága dacára Radu Pantea már kiforrott, nagy kifejezôerejû karmester; ô is megérdemelt volna egy virágcsokrot, amit ez alkalommal csak a szólistáknak nyújtottak át.

Morvay István

A 75 éve elhunyt Bálint Benedek emlékét idézi a kézdivásárhelyi Ambrozia könyvkiadónál Borcsa János szerkesztésében napvilágot látott tetszetôs kötet. A szülôfaluban, Szentkatolnán emlékülést rendeztek a mûvész tiszteletére, s javarészt az ott elhangzott elôadásokból állt össze a gazdagon illusztrált könyv.

„Bálint Benedek grafikusi, fametszôi mûvészetének kiteljesedése az Osztrák–Magyar Monarchia virágkorára tehetô, és a millenniumi Budapesten bontakozott ki, iparmûvészeti munkásságát viszont immár periférián, Erdély legkeletibb városában, Kézdivásárhelyen fejtette ki, de a szakma elismerését, illetve a sikert ugyancsak a fôvárosban és Erdély történelmi centrumában, Kolozsvárott vívta ki" — írja róla Borcsa János.

Különleges életút, különleges mûvészi pálya elevenedik meg a kötet lapjain. A kitûnô rajzoló, Bálint Benedek mindvégig a fametszés elkötelezettje maradt. Ahogy Murádin Jenô írja: „Vállalta ezt a pászmát mûvészet és mesterség között annak tudatában, hogy önmegvalósításának lehetôségei eleve szûkre szabottak lesznek. A fametszet akkor még nagyonis praktikus grafikai ágazat volt, a nyomdai dúckészítés kézenfekvô eszköze." S ha mûvészi ambíciói kezdetben túlmutattak is ezen, amint arról Gozsdu Elek elbeszéléséhez készített illusztrációi árulkodnak, pályájának további alakulása egyértelmûen szolgálatnak tekinthetô. Elkészítette például, többek között, az éppen Párizsban élô Munkácsy Mihály nagyméretû alkotásainak fametszetes változatait, hogy hozzájárulhasson magyarországi népszerûsítésükhöz. Majd visszatér szûkebb pátriájába, a Székelyföldre és kézdivásárhelyi tanárkodása idôszakában minden idejét és erejét a fafaragásnak szenteli. Ugyanakkor kiterjedt népmûvészeti gyûjtôtevékenységet is folytat. Életének utolsó, békéscsabai évei szinte teljesen ismeretlenek, aminthogy azt sem tudni, mi lett mintarajzaival, fametszetes dúcaival.

A kötet a Bálint-kutatások elsô fázisát rögzíti. A mûvészettörténészek feladata lenne a továbblépés.

N. J.

Öt ország tizenöt mûvészét látta vendégül két hétig Csongrád városa. Az ausztriai, svédországi, jugoszláviai és anyaországi mûvészek mellett Erdélyt a kolozsvári Veresspál, a marosvásárhelyi Porzsolt Borbála és a baróti Incze Mózes képviselte. A mûvészek meglátogatták a környezô falvakat, ismerkedtek a táj nevezetességeivel, kitûnô ihletforrásul szolgáló természeti szépségeivel. A két hetes táborozás mûvészi termését az április 30-án megnyílt kiállítás összegezi, amely egy hónapig tekinthetô meg a Csongrádi Galériában.

A rendezvény sikeréhez nem kevesebb mint tizenhét szponzor járult hozzá. Nem véletlen hát, hogy a résztvevôk munkáit rendkívül színvonalas albumban is megörökítették.

A szervezôk az akvarellszimpóziumot kétéves idôközökben szeretnék megrendezni.

(n. j.)

A dési AMICITIA Baráti Társaság A csodaszarvas nyomában címmel rendezi meg május 8-án, szombaton 10–14 óra között a dési Római Katolikus Plébánia dísztermében az elsô országos rovásírás-versenyt. 16–18 óra között a Magyar Házban Sándor József László történész A hunok története, Ráduly János rovásírás szakértô pedig Székelyföldi rovásírásos emlékek címmel tart elôadást. Mindenkit szeretettel várnak.

Az Etnikai Kapcsolatok Kutatóközpontja — mint ismert — az RMDSZ megbízásából közvélemény-kutatást végzett. (Ez a kutatóközpont a Babes–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszéke mellett mûködô intézet.) Ezzel kapcsolatban Neményi Ágnes, aki a kutatást végzôknek formálisan kollégája a BBTE szociológia tanszékén, váratlanul, kéretlenül, szakmai hozzáértés látszatával sértô minôsítésekkel (csalás és hazudás, illetéktelenség, hozzá nem értés stb.) illette a kutatást magát és a résztvevôket a Szabadságban. (Lásd április 20-i, illetve a május 1-jei számok 3. oldalát.) Erkölcsi kárt okozott, szakmai hitelt rontott, személyeket sértett meg, a vele partnerként viselkedô újságírót és a laikus közönséget félrevezette. Valószínû, hogy káros félreértés vagy politikai elvakultság áldozataként tette mindezt.

A szóban forgó kutatás, amelyben a tanszékünknek bizonyos, azt vállaló, a megbízó által megkeresett tagjai vettek részt, a szakma rutinját és ismérveit tekintve helyes volt. Az eredmények nyilvánosságra hozatala is szokványos volt, a szakmában legtekintélyesebb nemzetközi szervezet, az ESOMAR (Közvélemény- és Piackutatók Európai Társasága) szabályait és ajánlatait is tekintve helyesen történt. (A Neményi Ágnes által hiányolt adatok közül, azokat, amelyek a szabályok szerint is közölnivalók, nyilvánosságra hozták, a sajtóban általában megjelentek, ha egy részüket maga a Szabadság nem is közölte.)

A közvélemény-kutatás elvégzéséhez egy jó értelemben vett rutin szükséges, magának a kutatásnak az elpolitizálása — jóllehet politikai jelenségeket érint — felesleges, céltévesztett, értelmetlen, egy gyakorlati dolog eldramatizálását jelentheti. Maguk a Neményi Ágnes által megfogalmazott szövegek, akár az április 20-i interjúban, akár a május 1-jén megjelent írásban, egyszerû és egyértelmû olvasatban valószínûsítik, hogy a szövegezônek alapfokú ismeretei hiányoznak a szóban forgó területrôl. Bizonyossággal kijelenthetô, hogy a bennük megfogalmazottak szakmailag érvénytelenek vagy tárgytalanok. A laikus közönségnek tudnia kell, hogy ez alapfokon megállapítható. Nem véleményünkön vagy érzelmeinken múlik, hanem a szakmabeliek számára nyilvánvalóság.

Az újságírót és a közönséget valószínûleg zavarba hozza az, hogy a támadó az illetékesség látszatát keltô címekben lép fel: doktori cím, szociológia szakos egyetemi elôadótanár. Ennek a magyarázata méltányossági okokból szerintünk nem tartozik a napisajtó laikus nyilvánosságára; csak azt szeretnénk megjegyezni, hogy olykor kivételesen az említett címek megtévesztôk lehetnek. A szakmának körültekintôen, de határozottan le kell majd a maga mezônyében vonnia a következtetéseket ebbôl az esetbôl. Tudjuk — mert egyetemrôl van szó —, hogy a felsôoktatás területén is kérdéseket vet fel ez a tulajdonképpen önmagától nyilvánosságra került inkompetencia. Ám ez jelenleg önmagában a magyar tannyelvû szociológiai oktatás összességét tekintve nem jelent olyan kárt, hogy most, a felsôoktatási politikánk és az egyetemi „bonyolult" adminisztráció jelenlegi helyzetében egyelôre napirendre kerülhessen. Türelemre intve, ezt üzenjük tisztelettel diákjainknak is.

A közönség ugyanakkor joggal kérdezheti meg, hogy kinek van igaza, hiszen az ellennyilatkozók szintén az illetékesség címén lépnek fel. Ezért választottuk azt a megoldást, hogy a BBTE szociológia szakának magyar részlegén dolgozók közül valamennyiünk nevében nyilatkozunk. Nincs kedvünkre mindez: fájdalommal és sajnálattal tesszük. Emlékeztetjük a közönséget: nem mi akartuk.

Reméljük, hogy immár utoljára, a magyarázkodásra való kényszerülés rossz ízével még egyszer a következô tényeket közöljük általában a közvélemény-kutatások, illetve az egyetemi-szociológusi közösségünk hétköznapi dolgairól:

1. A kutatásoknak rendszerint megrendelôi és kivitelezôi vannak. Tehát majdnem minden ilyen kutatás „valakiknek a megbízásából" történik. A megbízás ténye megszokott, nem titok, nem kell külön „gyanítani". A közvélemény-kutatás — tekintve költségességét — rendszerint egyszerûen szolgáltatás, de legtöbbször a tudományos felhasználás lehetôségét kínálja. Ez olyan, mint amikor egy orvos leleteinket elemzi (pl. vér.), és amellett, hogy megállapításokat tehet egészségi állapotunkról, a maga kutatási céljaira is használhatja a mûveletet. Így (is) szaporodik a tudomány.

2. A kutatások pénzbe kerülnek; áruk széles skálán mozog. Elég csak arra gondolni, hogy tucatnyi számítógép kell, keresztül-kasul kell utaznia sok embernek majdnem egy idôben az országot. Magukat a kutatókat és munkatársaikat is megfizetik: abban egyetérthetünk, hogy a maguk tudásából és munkájából igenis pénzt kereshetnek. Ez sem titok, ezt sem kell külön „gyanítani".

3. Amúgy nem túl gyakori kalózcégeket, imposztorokat és kontraszelekciós idôkbôl örökölt álszakértôket leszámítva a kutatók nem érdekeltek az eredmények manipulálásában, fôleg egyetemi környezetben pedig ezt leplezni sem nagyon lehet. Nem éri meg. A megbízóknak pedig lehetôségük van mérlegelni, hogy kire bízzák a kutatást mint szolgáltatást.

4. A kutatások módszerei és eredményei konkrét kritériumok szerint minôsíthetôk. A kutatás helyénvalóságát nem beállítódás, politikai vagy egyéb vélemény szerint döntik el.

5. A BBTE szociológusai az ismertté vált kivétellel kellô szinten értenek egy közvélemény-kutatás megszervezéséhez. Ez dicsekedés íze nélkül kimondható: ugyanis egyszerû, rutinos dologról van szó. Ugyanis egy, a diákoknak nagyrészt már elsô évben tanított tudnivalóval diplomás szociológusnak nincs értelme dicsekedni. A szükséges és eddig lehetséges tapasztalat pedig megvan a BBTE szóban forgó szakán. Másképpen nem létesítettek volna kapcsolatot velünk e területen az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a szegedi József Attila Tudományegyetem, vagy kifejezetten ilyen céllal a szakma terén igen tekintélyes német viszonyokkal rendelkezô Pázmány Péter Katolikus Egyetem szakmai testületei. Ezek révén kapcsolati lehetôségünk van immár akár a Noelle-, Neumann- vagy a Converse-iskolákkal, melyek a legjobbak közvélemény- és politikaszociológia területén az egész világon. A szociológia tanszéken egyébként távolról sem csak közvélemény-kutatással foglalkoznak. Megnyugtató, hogy magyarországi mércével, onnan jövô, egyébként nem udvariaskodó természetû szakemberek szerint is több területen jól állunk. Idehaza sem rossz a megítélésünk, ami bátorít bennünket. Az egyetemi közösség is már megértette, hogy ha a szociológusok sajátosan és árnyaltan is gondolkodnak bizonyos kérdésekrôl, nem jelenti azt, hogy nem akarnak magyar egyetemet. Vendégtanári programunk ismert az egyetemen, a diákok értékelik. Hadd tegyük mi mindehhez hozzá: számos kezdeti, indulási nehézség, nyíltan vállalandó hiba, sôt mulasztás, tévedés, túlterheltség mellett érvényes ez.

A nyilatkozatot fogalmazta: Magyari Tivadar adjunktus; közléséhez nevével hozzájárult Neményi Ágnesen kívül a tanszék magyar nyelven oktató összes tagja: Horváth István, Magyari Nándor László (levélben járult hozzá), Mezei Elemér adjunktusok, Péter László gyakornok, Veres Valér doktorandus.

Nincstelenek hosszú sora menetel egy ismeretlen cél felé. Fejük felett nincs fedél, batyujukban nincs élelem. A kis, alig pislákoló reményükön kívül mindent elvettek már tôlük. Nézem ôket a tv képernyôjén, és tûnôdöm rajta, mitôl olyan ismerôsek, hisz sosem láttam ôket. De ismerem fájdalmukat, hisz a jaj az minden nyelven jaj, és az ég felé emelkedô gyermeki kéz mindenkor az anyját keresi, még akkor is, mikor már réges-rég nincsen mellette.

Beszélgetek „túlélôkkel". Survivor. Ez a hivatalos elnevezése azoknak akik bár megjárták a poklok tornácát, nem pusztultak el, hanem visszatértek. Sem éhen nem haltak, sem oda nem fagytak egy szál rabcsíkos vászonruhájukban a hóban az órák hosszat tartó apellek alatt, se nem pusztultak el a gázkamrákban, mert a Sors akaratából történetesen balra szelektálták ôket érkezéskor és nem pedig jobbra.

Mennyit képes egy ember elviselni? Mert a mondás szerint — ne mérj, Uram, annyit reá, amennyit egy ember képes elviselni... Mert az sok. Nem tudni hol az a küszöb, amikor a kín már elviselhetetlen, és hol van az a határ, amíg még el lehet viselni a dolgokat?

Kérdem tôlük, a túlélôktôl — mert interjút készítek velük, tehát kénytelen vagyok feltenni a legkényesebb kérdéseket is. Édesanyjukkal kapcsolatban melyik élmény hagyott legmélyebb nyomot lelkükben.

— Az elválás pillanata! — válaszolják rendületlenül és egybehangzón.

— Mit mondott? Vagy mit mondtál te?

— Semmit. Akkora volt a zaj és olyan feneketlen a felfordulás, hogy az ember a saját hangját sem hallotta. De nézett!!!... És itt elcsuklik a hang. A hetvenedik évén túl levô beszélgetô- partner sír. Rázza a zokogás. Az emlék intenzitását a közben eltelt ötvenöt év távlata sem tudta meggyengíteni.

Anyámat operálják. A sebész, aki mûti, barátom, kollégám, évtársam. Kiváló csellista is azonkívül, hogy elôadótanár a sebészeten. Nézem gyönyörû hosszú ujjait, ahogy biztosan, pontosan, szépen, „lege artis" végzi a végzendôket. Innen fentrôl a karzatról, az üvegtetôn keresztül követem (mint a diákok, mikor nincsen vakáció) a mûtétet. De most nyár van, én egyedül vagyok. Nyitva a hasfal. Nuni barátom magasra emelt szikéjével szemrehányóan néz fel hozzám hófehér maszkja felett: — Hát ilyenkor kell elhozni egy beteget? — látszik mondani. — Mit csináljak? — tárom szét karjaim. — Eddig nem volt diagnózis. A pancserek félrekezelték és én Kolozsváron élek. Csak legfeljebb félévente látogatok haza...

Két hónap elteltével apám hívat haza.

Értek a szóból. Erre a találkozóra készülni kell.

Elmegyek hát az itthoni szülészetre, annak fôorvosához, családunk nagy barátjához.

— Morfium kéne!

— Természetesen, fiam. Majd szerzek Evelyntôl.

Én várok, és közben idegesen topogok a kórházfolyosó cementjén. Öt percen belül már jön is vissza, és hoz egy nagy maréknyit Morfeusz álmot hozó, fájdalmakat enyhítô balzsamából.

— Nesze, tedd el úgy, hogy meg ne lássa senki, mert ez mindhármunknak az állásába kerülhet.

Én ötvenéves vagyok, orvosbarátom majdnem húsz évvel idôsebb nálam.

— Köszönöm neked, Emil, nagy szolgálatot tettél, hálás vagyok érte.

El sem hagyja kezemet, úgy mondja: — Másodéves orvostanhallgató voltam, amikor anyámmal végigcsináltam ezt a tragédiát. Nagyon át tudom érezni a nehézségét azoknak a napoknak, amelyek elôtt állasz...

Áll a hófehér hajú, impozáns megjelenésû derék ember a rideg folyosón, szép kék szemei visszatekintenek a múltba — és patakzanak a könnyei.

A szülészeten elkötik a köldökzsinórt és elvágják, de elszakadni csak akkor szakad el, mikor az anya meghal.

Csak csont és bôr és szenvedés, jutnak eszembe a költô szavai. Mikor már nem marad meg semmi, csak az akarat, amely azt mondja: tarts ki! Nem csak „pathos" van, tanítja Szentgyörgyi, fájdalom, amit el kell viselni, létezik a „pónosz" is, a beteg küzdôkészsége, az akarat, ellenállni, csak azért is! De nincs olyan mély kút, amely ki ne merülne egyszer. Mikor már nincs honnan energiát felhozni, akkor jut szerephez az orvosi kegyesség és szerez érvényt magának az örök hippokratészi elv: Sedare dolorem opus divinum est. A fájdalmak enyhítése Istennek tetszô cselekedet...

Dániel Károly

Három olyan pedagógiai esemény is volt a napokban Kolozsváron, amelynek történései azt jelzik, kezdenek új szelek fújni a tanügyi berkekben. Elôször: a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége egyik nemrégi rendezvényére nemcsak eljött a tanfelügyelôség egyik képviselôje, de aktívan részt is vett a magyar pedagógusok tevékenységén. Jégtörés volt ez a javából! Másodszor: a legutóbbi egyetemi díszdoktoravatáson, az egyetem nagytermében arról beszélt az egyik rektorhelyettes, hogy ennek az egyetemnek az ôse a Báthory István-féle fôiskola volt! Harmadszor: Andrei Marga — az elôbbi esemény napján — részt vett a Báthory-líceum Báthory-napok megnyitóján, és szorgalmasan tapsolgatta a kisdiákok Erdély történelméhez kapcsolódó szavalatait. Ha csak felületesen nézzük a dolgokat, úgy tûnik, e három esemény megerôsíti azt az egyes oktatáspolitikai berkekben megfogalmazott feltevést, miszerint a kormány egyik legintelligensebb embere, Andrei Marga elôbb-utóbb kénytelen lesz Kolozsvár oktatási bástyái mögé visszavonulni annak érdekében, hogy az egyre erôsödô reformellenesség hullámait ideig-óráig viszaverhesse.

Három ilyen kolozsvári bástyája van a tanügyminiszternek: a Babes-Bolyai Tudományegyetem — melynek európaizálódása örökre Andrei Marga nevéhez fog kapcsolódni — és a román, illetve magyar középiskolák. A három közül az utóbbi a legújabb keletû bástya — a tanügyminiszter szemében szinte csak a napokban szilárdult meg. E harmadik bástyának meghódítása jelzi: a „másképpen" tanító, évszázados iskolák hangulatát átélô, mindig is reformpárti magyar pedagógusokra igen nagy szüksége van manapság az újító kedvû tanügyminiszternek. A magyar pedagógusok még a tanügyi sztrájkok lényegét is másképpen — érettebben — szemlélik, mint román társaik zöme. Ez azért is fontos Marga számára, mert a közeledô általános sztrájk idején nem lesz mindegy sem a tanügyiek, sem az ország számára, hogy milyen szinten, és mennyire fog megbénulni az oktatás. Hogy lesznek-e majd olyan szövetségesei, akik megértésére — egy adott pillanatban — számíthat. Nyilvánvaló az is: az újra, reformra mindig is fogékony kolozsvári és általában az erdélyi magyar pedagógusok árulásától (attól, hogy egyszer csak átállnak a visszarendezôdés mellett lándzsát törôk táborába) soha nem kell tartania sem a tanügyminiszternek, sem megmaradt szövetségeseinek; bármikor felsorakoztathatja ôket az írástudatlanok boldog otthonának számító Gorj meg Arges megye „tanügyi potenciálja" ellensúlyozására. Persze: semmi sincs ingyen a világon. Ahhoz, hogy Andrei Marga biztosan maga mellett tudhassa az erdélyi magyar pedagógus társadalmat, „engedményeket" kell tegyen. Minden valószínûség szerint az említett három pedagógiai esemény is ezen „engedmények" közé tartozik. Lehet, persze, a dolognak más magyarázata is: nincs kizárva például, hogy a magyar középiskolák kimagasló teljesítményei, és a lassan országos elismerést kivívó iskolán kívüli tevékenységek (Napok) meggyôzték a társadalmat arról, hogy a magyar középiskolák igen fontos támaszai a tanügyi reformnak. Az is lehet, hogy a romániai magyar oktatás színvonala, tanárainak hozzáállása oly lényegesen hozzájárult a pedagógiai berkekben is burjánzó magyarok iránti bizalmatlanság csökkenéséhez, hogy a három esemény egymástól függetlenül valósult meg, jelezve: egyre jobban értékeli a román társadalom a magyar oktatás „másságát".

Kétségtelen: jólesnek a pedagógusfülnek az ilyenszerû gondolatfûzések, következtetések. Az igazsághoz viszont az is hozzátartozik, hogy e három „magyarbarát" megnyilvánulás ellenére igen sokan maradtunk továbbra is gyanakvóak. S lehet mi, a gyanakvók ugyanarra gondolunk: vagy kirakatpolitikáról van szó, vagy már annyira elvesztette szövetségeseit Andrei Marga, hogy kénytelen „magyar segítséghez" fordulni népszerûségi kvótájának emelése érdekében.

És nekünk egyik változat sem kedvez igazán.

Szabó Csaba

Immár egy éve annak, hogy Jegenyén, Kalotaszeg egyetlen színtiszta katolikus falujában emlékmûvet állítottak a falu nagy szülöttjének, Kájoni Jánosnak. Május másodikán, vasárnap délelôtt a falu ünneplôbe öltözött apraja-nagyja igyekezett a szépen felújított Szent Mihály-templomba, hiszen a jegenyei római katolikus plébánia, valamint a Pro Kalotaszeg kulturális Egyesület vezetôsége mindenkit szeretettel várt a Kájoni János emlékének szentelt ünnepi szentmisére. Megnyitó beszédében Müller Tamás fôtanácsos a polihisztor, tudós, író és zeneszerzô Ferenc-rendi barátra emlékezett, egyben dr. Czirják Árpád érseki helynök üdvözletét is tolmácsolva. Trucza Sándor plébános elôadásában az 1629–1687 között élt Kájoni János életútjának fontosabb mozzanataira emlékezett. Mint mondotta, Kájoni János a ferencesek csíksomlyói rendházában az „anyaházban" kezdte mûködését. Csíksomlyón, Szárhegyen, Mikházán szolgált felváltva a szükségnek megfelelôen, egyszerû misézô barátként, de volt rendfônök a Szent István custodiában. Annak ellenére, hogy a kutatások egyöntetûen Jegenyét jelölik meg Kájoni szülôfalujaként, vannak, akik megkérdôjelezik ezt a tényt, de ez idáig nem tudták bebizonyítani az ellenkezôjét. Pécsi L. Dániel, Jegenye tiszteletbeli polgára rámutatott arra a lehetôségre, amelyet Kájoni személye rejteget a román és magyar nép közötti barátság elmélyítésére, hiszen mint mondotta: a tudós pap román ortodoxként született, de a magyar kultúrának lett olyan kimagasló munkása, akit a magyarság büszkeséggel vall sajátjának. Pécsi L. Dániel tolmácsolta dr. Hallz Józsefnek, az Illyés Közalapítvány és a Rákóczi Szövetség elnökének üdvözletét, aki váratlan betegsége miatt nem lehetett jelen a jegenyei és a Riszeg-tetôi rendezvényeken. Az ünnepi szentmisét a Fucks Ferenc egyetemi elôadótanár vezette kórus mûsora tette színesebbé. Mise után koszorúzási ünnepség kezdôdött a templom elôtt álló Kájoni-emlékmûnél, ahol Pintér József tanár Jegenye rövid történetét ismertette. Ezt követôen a helybeli fiatalok egy csoportja Kájoni-éneket adott elô, miközben Bánsági György és dr. Németh Etelka Dorog város (Magyarország) képviseletében elhelyezték az emlékezés koszorúit. Ugyancsak koszorút helyeztek el a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület, a bánffyhunyadi RMDSZ, az Illyés Közalapítvány, a kôrösfôi RMDSZ, a Rákóczi Szövetség, valamint a körösfôi Rákóczi Kulturális Egyesület képviselôi is. Végül Trucza Sándor plébános mondott köszönetet a Pro Kalotaszeg K. E. vezetôinek azért az erôfeszítésért, amellyel sikerült a kis katolikus Jegenyét bevonni a kalotaszegi mûvelôdési élet vérkeringésébe.

Péntek László

A szamosújvári helyi tanács szokásos havi gyûlésén a rendôrség parancsnoka terjesztett elô jelentést. A rövid, de sok hasznos adatot tartalmazó beszámolóból megtudtuk, hogy az elemzett idôszakban a Szamos menti kisvárosban nôtt a bûncselekmények száma, mindannak ellenére, hogy a rend ôrei igyekeztek eleget tenni az egyre igényesebb követelményeknek. A 21 tanácsos megtudhatta, hogy az utóbbi hónapokban 1091 pénzbeli bírságot róttak ki különféle törvénysértésért. Sajnos, az általában békés és nyugodt légkörû vidéki városban a lopások is egyre gyakoribbak. Csupán az idei esztendô eddig eltelt idôszakában 53 lopást jegyeztek fel a rend ôrei. Ebbôl huszonhatot „sikeresen" oldottak meg a rendôrök, azaz idejében kézre kerítették a tetteseket. Néhány esetet éppen most vizsgálnak.

Nôtt a kihágások száma a közlekedés terén is. A helyi tanács áprilisi gyûlésén 789 bûntettet említettek, de számos rendellenesség okozott még „fejfájást" a rendôrség közlekedésrendészetének. A szamosújvári rendôrök az utóbbi hónapokban 65 hajtási jogosítványt vontak be. Kissé sok ez egy kisvárosban... tehát van alapja a szamosújvári tanácsosok nyugtalanságának, a város utcáin és a környék útjain bôven akadnak problémák.

A szamosújvári helyi tanács legutóbbi gyûlésén a tanácsosok és meghívottak hat közérdekû kérdést tárgyaltak. Többségük városrendezési és -fejlesztési probléma, amelyek majd minden havi találkozón terítékre kerülnek. Szó esett a helyi szegények étkezdéje további mûködésérôl, illetve a mezôgazdasági idénymunkálatok menetérôl. Idôszerû tennivalók, amelyek nem kerülhetik el a szemfüles szamosújvári tanácsosok figyelmét.

Erkedi Csaba

• Nemi erôszak bûntettérôl érkezett bejelentés május 2-án este 11 órakor a kolozsvári rendôrséghez. R. R. C. 16 éves tanuló elmondása szerint ugyanaznap a diákotthonban megtámadta és megerôszakolta egy fiatalember. A rendôrség hétfôn már azonosította és ôrizetbe vette a tettel alaposan gyanúsítható George Claudiu Cãliant (21), az ügyészség azonban egyelôre úgy döntött: szabadlábra helyezi. Cãlian munkanélküli, büntetett elôéletû, nôtlen, törvényes keret nélkül lakik Kolozsvárott. A vizsgálat folytatódik.

• Közúti ellenôrzô akciót foganatosítottak Kolozs megyében a múlt hónap végén, amelynek során különösen a gépkocsik technikai felszereltségére, a sebességkorlátozások betartására, valamint a gyalogosforgalomra figyeltek leginkább. Kolozsvárott 243 gépkocsit ellenôriztek, 34 büntetést róttak ki (3 millió 460 ezer lej értékben) — ebbôl 1–1 gyalogos és kerékpáros, a többi gépkocsivezetô. Két hajtási jogosítványt és hét forgalmi engedélyt vontak be. Tordán 8 büntetést róttak ki 3 millió 300 ezer lej értékben, míg Nagyiklódon 9 büntetést 2 millió 100 ezer lej értékben.

(póka)

Az utcai pénzváltóknál a forint 56/59, a márka 7800/8000, a dollár pedig 14 600/14 900 lejbe került.

Tony Blair brit miniszterelnök hétfôn este Macedóniából Bukarestbe érkezett. Blair személyében elsô alkalommal látogatott brit miniszterelnök Romániába. A vizit mindössze néhány órát tartott: a vendég találkozott Emil Constantinescu államfôvel, tárgyalásokat folytatott Radu Vasile miniszterelnökkel, és beszédet mondott a parlament két házának együttes ülésén.

Andrei Plesu külügyminiszter hétfôi nyilatkozata szerint a brit miniszterelnök romániai látogatása is igazolja azt, hogy a Nyugat nem csak konjunkturális érdeklôdést mutat Délkelet-Európa iránt. Plesu szerint a tárgyalások fô témája a koszovói válság elemzése, a válságból kivezetô utak megvitatása. Emellett külön hangsúlyt kap majd a konfliktus befejezése utáni helyzet értékelése, az, hogy Románia és a Jugoszláviával határos többi állam milyen szerepet játszhat az újjáépítésben — mondta Plesu.

A parlamentben elmondott beszédében Tony Blair kijelentette: Nagy- Britannia támogatni fogja az Európai Unió decemberben sorra kerülô csúcstalálkozóján azt a javaslatot, hogy Romániát hívják meg a csatlakozási tárgyalásokra, és azt szeretné, ha minél rövidebb idôn belül tagja lenne a NATO-nak. A brit miniszterelnök nagyra értékelte a jugoszláv válsággal kapcsolatos román álláspontot. Véleménye szerint Románia sikeresen oldott meg számos történelmi kérdést szomszédaival — Ukrajnával és Magyarországgal —, és a „térségben példaértékû módon sikerült kezelnie a nemzeti különbözôségeket".

A nemzetközi közösség kárpótolni fogja a Jugoszláviával határos államokat.

A parlament rendkívül nagy tapssal fogadta a brit miniszterelnöknek azt a kijelentését, hogy senki nem vonja kétségbe a román határokat, és senkinek nem lesz joga ezt tenni. Tony Blair hangsúlyozta, hogy a térségbeli válság nagy árat követel Romániától és a Jugoszláviával határos többi államtól. A nemzetközi közösség, az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap segítséget fog nyújtani ezeknek a gondoknak a megoldásához, és Románia továbbra is számíthat támogatásra gazdaságának átalakításához.

A brit miniszterelnökkel folytatott tárgyalások után Radu Vasile úgy nyilatkozott, hogy ez a látogatás új szakaszt nyitott a brit–román kapcsolatok történetében. — Nagy-Britannia támogatja a balkáni térség újjáépítésének tervét, és ebben a tervben Romániának helyet kell kapnia — hangsúlyozta Radu Vasile, hozzátéve azt, hogy az újjáépítési terv részleteit a Bonnba összehívott nemzetközi konferencián dolgozzák majd ki.

A Romániában mûködô vaskapui erômûnek köszönhetôen Kelet-Szerbiában nem szakadt meg az áramszolgáltatás — írta kedden a jugoszláviai NATO-bombázások okozta áramszünetrôl szóló beszámolójában a Curentul.

Kiemelte, hogy Szerbiának ezt a részét „a hetvenes években Romániával közösen épített vaskapui vízierômû látja el árammal".

Slobodan Milosevics jugoszláv elnök rendszere a „kommunizmus utolsó tevékeny bástyája" Európában — jelentette ki Andrei Plesu külügyminiszter.

Plesu, akit a román sajtó egy része többször vádolt „egy baráti és szomszédos ország" elleni NATO-akció támogatásával, úgy vélte: a „belgrádi politikai vezetôk szégyellhetnék magukat, amiért egy véres (koszovói) etnikumközi konfliktus hátterében állnak, több száz ezres menekülthullámot váltottak ki és a kommunizmus utolsó tevékeny bástyája maradtak" (Európában).

A külügyminiszter hangsúlyozta azt is, hogy az 1989-es romániai forradalom a „Le a kommunizmussal" jelszó alatt ment végbe. — Románia Koszovóval kapcsolatos álláspontja ugyanezen jelszóhoz kötôdik, és közvetlenül összefügg az 1989-es forradalommal — tette hozzá Plesu.

Martonyi János magyar külügyminiszter sajtónyilatkozata szerint azok a feltételezések, amelyek értelmében a NATO számára Magyarország lenne a legalkalmasabb felvonulási terület a szárazföldi csapatok koszovói inváziója esetén, alaptalanok, a NATO-stratégiában jelenleg nem is szerepel ilyen terv. De még ha ez a stratégia esetleg megváltozna is, Magyarország akkor sem tudja rendelkezésre bocsátani területét, és határozott nemet mondana. A külügyminiszter közlése szerint a magyar kabinet arra számít, hogy a NATO ezt az álláspontot éppen úgy elfogadja, mint a koszovói válság idején választott „magyar utat".

A magyar diplomácia vezetôje elmondta, hogy Magyarországnak egyrészt azért kell különleges módon cselekednie, mert az egyetlen NATO-állam, amely Jugoszláviával határos. Másrészt azért, mert a határon túl, a Vajdaságban élô körülbelül 350 ezer magyarra bizonyos körülmények között hasonló sors várna, mint amit a koszovói albánoknak kellett megtapasztalniuk. Emiatt Magyarország még a friss NATO-tagságából adódó fegyelem címén sem hajlandó akár egyetlen katonáját is átküldeni déli határán — mondta.

Martonyi szerint a NATO megértette, hogy a vajdasági magyarok veszélyeztetése nemcsak Magyarország problémája, hanem kockázatot jelentene az egész nemzetközi közösségre. A légitámadásoktól szenvedô vajdasági magyaroktól azonban szemrehányásokat kapott Magyarország, ôk ugyanis túsznak érzik magukat, s úgy vélik, hogy Budapest cserbenhagyta ôket. A külügyminiszter hangsúlyozta azt is, hogy a magyarországi magyarok osztják a vajdaságiak félelmeit, s ezért Budapest mindig arra kéri a NATO-t, hogy kímélje a vajdasági polgári célpontokat. A miniszter hozzátette: a Vajdaság teljes tehermentesítése azonban azzal a következménnyel járna, hogy a szerbek erôösszpontosítási tereppé tennék a tartományt.

Magyarország a koszovói válságot nem akarja összekötni a kisebbségi problémákkal, mondjuk a Vajdaság autonómiájának kérdésével. Martonyi szerint ezeket a problémákat a válság lezárultával, egy általános rendezés keretében kellene megoldani. Határváltoztatásokra egyáltalán nem gondol Budapest. Csurka István MIÉP-elnök erre vonatkozó spekulációit a miniszter „komolytalannak és veszélyesnek" minôsítette.

A koalíciós pártok vezetôinek keddi találkozóján elemezték az RMDSZ-nek a tanügyi, a köztisztségviselôk jogállását szabályozó, valamint a helyi közigazgatási törvénnyel kapcsolatos elégedetlenségét.

A megbeszélést követôen Markó Béla szövetségi elnök kijelentette, hogy a találkozón a koalíciós pártok között létrejött jegyzôkönyv tiszteletben tartását kérte, amit a kollégák meg is ígértek. Ennek ellenére a szövetségi elnök hangsúlyozta, hogy ki kell várni a parlament jóváhagyását.

Markó továbbá elmondta: a koalíciós pártok vezetôi úgy döntöttek, hogy tárgyalni fognak a pártok parlamenti frakcióival a három törvény elfogadásához szükséges szavazatarány megszerzése érdekében.

Ion Diaconescu szerint a keddi találkozó egyfajta „bíráskodás" volt az RMDSZ támasztotta problémák kapcsán. A parasztpárt elnöke kiemelte, hogy a legfontosabb problémákat sikerült megoldani, és tévesnek ítélte meg az RMDSZ elégedetlenségét.

Diaconescu megjegyezte: a kongresszus közeledte miatt teljesen érthetônek tartja az RMDSZ hozzáállását, hiszen a szervezetnek most nagyon "szigorúnak" kell lennie annak érdekében, hogy elnyerje a szövetség radikális szárnyának a támogatását is.

Markó Béla kedden a szenátusban cáfolta azt, hogy lemondtak volna az anyanyelvi felsôfokú intézmény létesítésérôl. A szövetségi elnök elmondta: megállapodás született arról, hogy a törvénybe olyan elvi kitételt építsenek be, amely lehetôvé tegye anyanyelvû csoportok, tagozatok és karok több változatban történô létrehozását, mert egy felsôoktatási intézmény létesítése külön törvény alapján történik, amelyet a parlamentnek meg kell szavaznia.

Mircea Ionescu-Quintus, a Nemzeti Liberális Párt elnöke kijelentette: megegyezés született a köztisztségviselôk jogállásáról szóló törvénytervezetet illetôen, hogy azokban a helységekben, ahol a nemzeti közösségek aránya meghaladja a legkevesebb húsz százalékot, a köztisztviselôk között legyen egy olyan személy, aki ismeri az illetô nemzeti közösség nyelvét.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]