1999. május 14.
(XI. évfolyam, 109. szám)

Csütörtök délután rendkívüli ülést tartott a kolozsvári városi tanács. Napirend elôtti felszólalásában Mikó Lôrinc RMDSZ-városatya arról próbálta meggyôzni kollégáit, hogy a polgármester által elôterjesztett újabb állásfoglalás-tervezetben foglaltak nem a városi tanács hatáskörébe tartoznak, tehát le kell venni a napirendrôl. Mint ismeretes, kilencedik napirendi pontként a polgármester azt javasolta a városatyáknak, hogy ítéljék el „az RMDSZ azon követelését, hogy a közalkalmazottakat a magyar nyelv használatára kényszerítsék". A tanács elvetette az RMDSZ-tanácsos javaslatát.

Bánkódhat Dorel Visan, a Nemzeti Színház igazgatója. Annak ellenére, hogy tiltakozásképpen le akart mondani díszpolgári címérôl, és a mûvészek utcai felvonulását helyezte kilátásba, a színház alkalmazottai ezúttal sem jutottak lakáshoz. Az ellenzéki (RMDSZ, Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, Nemzeti Liberális Párt) tanácsosok úgy vélik, hogy a sorozatos sértések miatt a színházigazgatónak elôbb bocsánatot kell kérnie, s csupán ezután lehet szó a lakáskiutalásokról.

A tanácsosok elfogadták a Közterület Fenntartó Vállalat szabta alaposan megnövelt árakat. Ennek értelmében például egy utcai villanyégô kipróbálása és ellenôrzése csekély 58 939 lejébe kerül az adófizetô polgárnak.

Rövid idôn belül manzárdolhatják a tömbházakat. Az erre vontakozó napirendi pontnál Boros János RMDSZ-tanácsos elmondta: hasonló jellegû határozat két ízben is született, értelmetlen ebben a kérdésben újból dönteni. Bucur Ildikó RMDSZ-tanácsos lapunknak elmagyarázta: a tömbházak legnagyobb része magántulajdonban van, a tanács nem határozhat arról, hogy épít oda valamit, vagy sem. „Nem rendelkezhetünk arról, hogy a manzárdok felépítése után ki költözhet be. A tetôbeépítéshez valamennyi lakástulajdonosnak a beleegyezése szükséges, megoldást tehát egy társulási szerzôdés képezhet. Ennek a határozattervezetnek nincs jogi hatása, csupán propaganda" — mondta a tanácsosasszony.

Lapzártakor a tanács 70 millió lejt szavazott meg a Gyermekpalotának és 10 milliót az 1989. decemberi forradalom mártírjainak állítandó mûemlék ötletbörzéjére. A polgármesteri állásfoglalás-tevezetet a tanács nem vitatta meg

Kiss Olivér

Több mint száz személy elbocsátását tervezik az Electrosigma Kereskedelmi Társaságnál — nyilatkozta a Szabadságnak Elena Szasz szakszervezeti vezetô, aki a vállalatban kialakult helyzetrôl tájékoztatta lapunkat.

Megtudtuk: az Electrosigma vezetô tanácsa az 1997/9-es kormányrendelet alapján hozta meg a döntést, amit elsôsorban gazdasági és technikai okok miatt tartott szükségesnek. A szakszervezeti vezetô hangsúlyozta, hogy amióta az új tulajdonos átvette a vállalat vezetését, egyetlen rendelésre sem tett szert.

Mint ismeretes, az Electrosigmát a Monetko Kft. vásárolta meg, amely az Alimentara Kereskedelmi Társaság tulajdonában van. Az Electrosigma vezetô tanácsának tagjai Muresan Ioan, az Alimentara menedzsere, Pászkányi Zoltán Árpád, Muresan Lidia, Moldovan Lidia, Moldovan Iuliu és Pop Adrian.

A szakszervezeti vezetô elmondta: az Electrosigmának jelentôs anyagi befektetésre és rendelésekre lenne szüksége. A száztizenegy személy elbocsátásának az lenne a következménye, hogy a villamossági mûhelyben

alig három, míg a mechanikai mûhelyben tizenhat személy dolgozna, ami megnehezítené a munkát.

Elena Szasz felkérte Bogdan Hossut, az Alfa Kartel szakszervezet elnökét, hogy a bukaresti Állami Vagyonalapnál ellenôrizze: a vállalat adás-vételi szerzôdésben létezik-e az alkalmazottak elbocsátására vonatkozóan valamilyen kikötés.

Ioan Muresan, az Alimentara menedzsere a román sajtónak cáfolta, hogy szó lett volna az alkalmazottak elbocsátásáról. Szükségesnek tartja azonban a termelés újraindítását. Jelenleg két milliárd lej értékû késztermékkel rendelkeznek, amit azonban a rossz minôség miatt nem tudnak eladni.

Papp Annamária

Ebben az évben 3 200 000 dollárt utal ki a Nyílt Társadalomért Alapítvány (amely 1997-ben alakult, és a Soros alapítványhálózat része) annak a programnak a keretében, amely a helyi hatóságok, közigazgatási intézmények mûködésének hatékonyabbá tételét, ezáltal pedig a lakosság érdekének jobb kiszolgálását tûzte ki céljául. A három évre tervezett, már tavalytól elindított programról tegnap számoltak be a Prefektúra nagytermében, ahol jelen voltak az érdekelt és érintett kolozsvári intézmények és igazgatóságok képviselôi.

Cristian Pop programmenedzser, hogy a kételyeket eloszlassa elmondta, nem New Yorkból küldték az ötletet, a programot a helyi igényeknek és sajátosan romániai körülményeknek megfelelôen dolgozták ki. Támogatni szeretnék a fejlôdést, korszerûsödést a közigazgatás, jog, felsôoktatás és orvosi ellátás terén, a fentebb említett pénzösszeg ezekre a területekre összpontosul. Programjuk középpontjában a közigazgatás áll. Megmutatkozott ugyanis az az igény, hogy ezek az intézmények korszerûbb technikai berendezésekkel mûködjenek, a hivatalnokok több szempontból felkészültebbek legyenek, bizonyos eljárások leegyszerûsödjenek, a közönségszolgálat hozzáférhetôbbé váljon, az intézmény valóban a lakosság érdekét szolgálja. Mindezek megszervezésére, elérésére az intézmények (helyi tanácsok, polgármesteri hivatalok, igazgatóságok) anyagi támogatást igényelhetnek az alapítványtól, amelyet pályázat formájában nyerhetnek el. A program nem pénzel olyan tevékenységeket, mint az ingatlanvásárlás, építkezés vagy épületjavítás, huanitárius célból történô élelmiszer- vagy gyógyszerbeszerzés, tudományos kutatómunkák, a közintézmények általános tevékenysége (ez utóbbit az állami költségvetésbôl tartják fenn). És — a különféle megbélyegzés elkerülése végett — nem jelentkezhetnek támogatásért szakszervezetek, pártok, vallási felekezetek, kereskedelmi társaságok. Hasonló találkozót és megbeszélést az ország több helységében tartottak már. A visszaélések elkerüléséért pedig szigorúan ügyelnek arra, hogy egy pályázatra valaki ne szerezhessen több helyrôl érkezô támogatást. (Nyomtatványokat és a pályázatok kitöltéséhez segítséget az alapítvány kolozsvári székhelyén, a Tebei utca 21. szám alatt kérhet minden helyi érdeklôdô.)

A Kolozsváron eddig anyagi támogatásban részesedett programok között szerepel a polgármesteri hivatal, prefektura és egészségügyi igazgatóság alkalmazottainak szervezett különféle tanfolyamok, a munkaügyi igazgatóságon felszerelt elektronikus feliratozás (a munkanélküliek számára fontos tudnivalókról), a megyei tanácsnak pedig tízezer dollárt utaltak ki egy közönségszolgálattal foglalkozó, korszerûen felszerelt iroda létesítésére, mondotta Cãlin Mãgurean az alapítvány kolozsvári kirendeltségének képviselôje. Megjegyezte, hogy bár céljuk az együttmûködés és partneri kapcsolat kialakítása, egyes intézmények különféle elôítéletekbôl tartózkodók az alapítvánnyal szemben.

(újvári)

A Román Nemzeti Bank bejelentette, hogy visszavonta az Albina Bank mûködési engedélyét, és csôdeljárást indított a pénzintézet ellen.

Az RNB csütörtökön közzétett közleménye szerint a bank igazgatótanácsa megállapította, hogy az Albina Bank végérvényesen fizetésképtelenné vált, kötelezettségei meghaladják tôkéjét, és a bank pénzügyi talpraállítására nincs esély.

A kis bank pénzügyi gondjai az év elején kezdôdtek, amikor nem tudott eleget tenni fizetési kötelezettségének. Az Albina Bankot április elején az RNB saját felügyelete alá vonta.

Az utóbbi napokban Bukarestben és a bank több vidéki fiókjában, így Kolozsváron is rendre tüntettek a betétesek, pénzüket követelve. A törvények a bankbetétek visszafizetését 35,4 millió lejig garantálják, de a garantált visszafizetés csak azután kezdôdhet, ha a bajba jutott pénzintézettel szemben megkezdik a csôdeljárást.

Az RNB közleménye hangsúlyozta: a bank saját hatáskörén belül mindent megtesz a jogi eljárás gyorsításáért, hogy a betétesek minél hamarabb a pénzükhöz jussanak.

Az Albina Bank csôdjének bejelentésével egy idôben ismét hosszú sorok keletkeztek a második legnagyobb román kereskedelmi bank, a Bancorex pénztárai elôtt. A szintén súlyos pénzügyi helyzetben lévô bank tevékenységét átszervezik. Egyelôre olyan döntés született, hogy a magánszemélyek Bancorexnél kezelt lej- és valutaszámláit a Román Kereskedelmi Bank veszi át.

Tegnap délelôtt 10 és 12 óra között a bôrgyógyászati klinika udvarán az orvostanhallgatók figyelmeztetô sztrájkjára került sor. A megmozdulást fôként a végzôsök kezdeményezték, de részt vettek az alacsonyabb évfolyamok hallgatói is. A tiltakozást többek között az váltotta ki, hogy a rezidensbizottság — anyagi okokra hivatkozva — elhatározta, az idei végzôsök részére nem biztosítja a szokásos egyéves gyakornokságot. A kötelezô gyakornoki évet Romániában három esztendôvel ezelôtt vezették be, az európai példát követve. Svédországban például a gyakornokság másfél év, Angliában és Németországban egy-egy év. A diákok úgy érzik, szakmai felkészültségük szempontjából szükséges lenne a gyakornoksági idô.

Az orvosképzés elsô szakasza a hatéves egyetem. Ezt egyéves gyakornokság követi, amelynek végén rezidensvizsgára kerül sor Bukarestben. Az elôzô évek végzôsei sorában is elégedetlenséget váltott ki ez a vizsga, a szállás, ellátás, utazás költségeit ugyanis maguknak a vizsgázóknak kell állniuk, ugyanakkor a vizsgakörülmények sem voltak megfelelôek. Ezekhez most az is hozzájárul, hogy az egyéves gyakornokság megszüntetése által a rezidensvizsga idôpontját elôrehozták. Így a 2000. év vége helyett még ez év december 6-ára tûzték ki az új idôpontot. Hosszas egyeztetések után a diákok képviselôinek annyit sikerült elérniük, hogy ez január 16-ra tolódjék, ám a licensztôl eltérô, hatalmas ismeretanyagot igénylô, sors- és karrierdöntô vizsga újabb idôpontja is túl korai — vélték a tüntetô diákok.

Bajaik miatt az orvostanhallgatók Alexandru Ciocsiut egészségügyi államtitkárt okolják. Bár konkrétan nem kérték menesztését, helyébe javasolnák Irinel Popescu professzort, a minisztérium Továbbképzô Központjának vezetôjét.

Az orvostanhallgatók követelései a rezidensvizsga tartalmi és szervezési vetületeire is kiterjednek. Elsôsorban szükségesnek vélik egy megfelelô összetételû, állandó bizottság felállítását, amelynek joga és kötelessége legyen a vizsga megszervezése. A diákok azt szeretnék, ha ennek a vizsgának legalább olyan fontosságot tulajdonítanának, mint az érettséginek: idôben összeállított bibliográfiával, átfogó, reprezentatív tételekkel, egyértelmû, problémafelvetô feladatokkal, és ami nagyon fontos, elôre meghatározott, állandó vizsgaidôponttal.

— Pénteken Temesváron országos egyeztetésre kerül sor, s amennyiben kéréseinket nem kezelik az azokat megilletô komolysággal, feltett szándékunk kedden általános sztrájkba lépni — mondta Sorin Laza, a Romániai Orvostanhallgatók Országos Egyesületei Szövetségének elnöke.

Kerekes Edit

Nem a legkellemesebb látványban lehet részük azoknak a vendégeknek, idegen turistáknak, akik a fellegvári Belvedere (Transilvania) Szállodában szeretnének éjszakázni. A szálloda mögött, az ejtôernyôs torony közelében ugyanis az egykori erôdítmény árkát és környékét szeméthulladékok lepik el. Esôs idô esetén még siralmasabb a kilátás. Jóllehet már hónapok óta néz így ki a környék, senki nem tett semmit a szeméthulladékok eltakarítása érdekében. Sajnos, városunkban nem ez az egyedüli hely, ahol hasonló állapotok uralkodnak.

P. A. M.

Rájöttem, miért nem jöhetett el Kolozsvárra a katolikus egyházfô. Mert ebben az esetben a pápamobilnak szalonképes utcákat és fôteret kellett volna varázsolni, a stadiont romjaiból feltámasztani. A várost elárasztották volna az idegen zászlók és emberek, egyéb veszélyforrások, a békés helybelieknek pedig eszükbe jutottak volna a dicsô emlékû Caritas-féle idôk, amikor külföldrôl is szépreményû pénzhívôk sereglettek Kolozsvárra. De a kincses város már a múlté, most az a kérdés, hogy a majdani fôtéri gödörtömés nyomába mi léphet, ami fajsúlyban méltóképpen pótolhatná a hiányt. Mondjuk, a helyhatósági választási kampány idején.

Hátha éppen az útburkolatnak használhatóvá tétele, vagy talán egy újabb fôtérdúlás? És akkor, 2001-ben a pápa bízvást ellátogathatna hozzánk, felavatni a görög katolikus nagytemplomot, meg hirdetni egy kis megbékélési szellemiséget. Azt már, persze, a soron következô polgármester mandátumának idején.

Ö. I. B.

AZ ÉRTÔL AZ ÓCEÁNIG TÉGED KERESTELEK címmel Ady Endre szerelmes verseibôl készült összeállítást mutat be a Horváth Béla Stúdiószínpad szombaton, május 15-én este fél héttôl, a Heltai-alapítvány pinceklubjában. A belépés ingyenes. Mindenkit szeretettel várnak.

HAJDU ATTILA FOGORVOS, amatôr képzômûvész komputergrafikáiból és installációiból nyílik tárlat a Mûvelôdés folyóirat és a Báthory Alapítvány szervezésében május 14-én, pénteken déli 12 órakor a Györkös Mányi Albert Emlékházban.

KEDVES KOLOZSVÁRI VÁLLALKOZÓK!
Cinkostársakat keresünk a május 23-án bemutatásra kerülô, Láng Zsolt: A RÚKMADÁR címû gyermekelôadásunkhoz. Mivel kis nézôinket érintô meglepetésrôl van szó, melyet nem tárhatunk a nyilvánosság elé, kérjük az érdeklôdôket, bôvebb felvilágosítás végett jelentkezzenek a 193-469-es telefonszámon.
Támogatásukat elôre is köszöni az elôadás létrehozóinak nevében a rendezô, Hatházi András.

MOLNÁR VILMOS-EST
Egyéves kihagyás után újraindulnak az irodalmi esték Kolozsváron. Az elsô meghívott Molnár Vilmos, aki új kötetét, Az értelmetlen csodát mutatja be május 14-én, pénteken este 7 órakor a Szentegyház utcai Insomnia kávéházban. Moderátor: Sántha Attila.

NÉPDALVERSENYT szerveznek május 19-én, szerdán du. 3 órától a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban. Minden szépen éneklô tanulót szeretettel várnak.

EUGENIU COSERIU egyetemi tanárt Kolozsvár díszpolgárává avatják ma 14 órakor a városháza üvegtermében.

— Miért bukott meg az Albina Bank?

— Azért, mert a herék mind elherdálták azt, amit a méhek összehordtak.

-fi

A család és a mindennapi gondok fogalma szinte már elválaszthatatlanul összenôtt. A családi konfliktusokat, a gyermeknevelési problémákat vagy éppenséggel a családtagok személyes problémáit nem minden esetben sikerül az intim családi környezetben megoldani. Mindazok számára, akik külsô beavatkozás nélkül nem boldogulnak, segítséget nyújt a Kolozsvárott, Mócok útja 16/4. szám alatt mûködô CSALÁDTERÁPIÁS KÖZPONT .

Dr. Kónya Ágnessel az AGAPE Életvédô Alapítvány orvos-igazgatójával beszélgettünk.

–Mikor jött létre a központ?

— 1997 októberében, az AGAPE Életvédô Alapítvány keretében, az Európai Közösség PHARE–LIEN programjának a támogatásával. Célja segítséget nyújtani a családoknak gondjaik rendezésére. A családterápia egy olyan módszer, amelynek alapja a család és a terapeuta közötti beszélgetés.

— Hogyan léphetnek kapcsolatba önökkel az érdekeltek?

— Telefonon (430-382) vagy személyesen kereshetnek fel minket, hétköznap 12–15 óra között. Ekkor kitöltünk egy egyszerû ûrlapot a család adataival, majd egy megbeszélt idôpontban kerül sor a „kezelés" megkezdésére. Egy ülés idôtartama egy–másfél óra. A kezelési folyamat hossza a probléma súlyosságától függ. Ritka az olyan eset, amikor elégséges egy találkozás. A beszélgetésekre háromhetente kerül sor. A tapasztalat azt mutatja, hogy egy-egy családdal átlag négy–hat találkozás szükséges, de elôfordulhat az is, hogy a terápia több hónapig eltart.

— Kik foglalkoznak a családokkal?

— A nálunk dolgozó családterapeuták olyan orvosok vagy pszichológusok, akik továbbképzésben részesültek. Ez távképzéssel történt. Írországból vendégtanárokat hívtunk, akik azóta is rendszeresen járnak hozzánk. A gyakorlati képzésre viszont ott került sor, hiszen ezt csakis családterápiás központban lehetett elsajátítani.

— Melyek a leggyakrabban elôforduló problémák, amelyekkel önökhöz fordulnak?

— Jellemzôbb, hogy fiatal szülôk jönnek gyermeknevelési kérdésekkel, iskolai elômenetellel kapcsolatos problémákkal. Ezek hátterében meglehet, hogy egyéb gond (pl. házastársak közötti nézeteltérés) húzódik. Vannak olyanok, akik önértékelési zavarokkal, kapcsolatteremtési nehézségekkel küszködnek, amely gyakran gyermekkorban elszenvedett bántalmazás és elhanyagolás következménye. Ezek kezelésére esettôl függôen családterápiát, egyéni beszélgetéseket vagy csoportos tanácsadást ajánlunk.

— Igénylik-e és kapnak-e visszajelzéseket?

— Ezt nagyon fontosnak tartjuk. Már a második ülésen megkérdezzük a családtól, hogy mit tudtak az elôzôbôl hasznosítani. A családterápia végén pedig egy kérdôívet töltenek ki, amelyre elég pozitív dolgok szoktak kerülni. Hat hónap elteltével telefonon érdeklôdünk hogylétük felôl.

— Anyagi szempontból mennyibe kerül a családterápia?

–Kezdetben, amíg a PHARE-program támogatását élveztük, teljesen ingyenes volt . Jelenleg a Nyílt Társadalomért Alapítvány támogat, de mivel több családdal dolgozunk, mint amennyinek a költségeit a támogatásból fedezni tudnánk, minden családtól bizonyos hozzájárulást is kérünk. A hozzájárulás összege az illetô család lehetôségétôl függ. A nehéz anyagi helyzetben levô családok költségeit továbbra is száz százalékban fedezi az alapítvány.

— Mûködik-e hasonló jellegû központ máshol is az országban?

— Tudomásom szerint országszerte kevés szakember van, aki családterápiás képzéssel rendelkezne. Kollégáink saját munkahelyükön (kórházak, rendelôk) is alkalmazzák ezt a módszert. Kifejezetten családterápiás központról nem tudok.

Külön újdonságként megemlíteném videoberendezésünket, amelyhez a Nyílt Társadalomért Alapítvány segítségével jutottunk. E berendezés lehetôvé teszi, hogy egy szomszédos helyiségben több terapeuta élôben figyelemmel kísérhesse a beszélgetést. Ez részben segít a terápiás munkában, de ugyanakkor elôsegíti a módszert tanulók gyakorlati képzését is. Ehhez természetesen minden esetben kikérjük a családok beleegyezését, amit általában meg is kapunk.

A családterapeuta a párbeszéd eszközével a családban levô erôforrásokat igyekszik mozgósítani annak érdekében, hogy a család mielôbb megoldást találhasson saját problémáira.

Simon Melinda,
Vincze N. Melinda

A Babes–Bolyai Tudományegyetem osztrák lektorátusának a szervezésében dr. Franz Metz romániai származású német zenetörténész tartott elôadást ifj. Johann Strauss zenéjének délkelet-európai vonatkozásairól.

Közismert tény, hogy a klasszikus operettremek, a Jókai-történetre írott Cigánybáró cselekményének helyszíne a temesi Bánság. Aki eddig nem tudta volna, most azt is megtudhatta, hogy a zeneszerzô már fiatal éveiben rendszeresen muzsikált a nemzetiségek bécsi mulatóhelyein. Korai rokonszenveit Szerb négyese, Pesti csárdása is tükrözi. 1847 ôszén 29 tagú zenekarával délkelet-európai portyára indult, Újvidék, Pancsova, Temesvár, Arad, Nagyszeben, Kolozsvár, Brassó, Bukarest voltak az állomásai. Kolozsvárt nem aratott különösebb sikert, Brassóból egyenesen kitoloncolták, Havasalföld fôvárosa ellenben valósággal hódolt neki. Az uralkodó kész lett volna udvari operaigazgatóvá és karnaggyá kinevezni. Strauss hálából Román Nemzeti Himnuszt komponált (elveszett) és román táncdarabok sorozatait; az elôadó ez utóbbiakat hangfelvételekrôl mind meg is szólaltatta. Megtudtuk, hogy a Kék Duna keringô nem Bécset dicséri, ahogyan általában tartják, hanem egy Baján keletkezett költemény ihlette, amelyben „a kék Duna" és a „szôke Tisza" találkozásáról van szó. Voltak ugyan Straussnak forradalmi megnyilvánulásai (Metternichnek is jelentettek róla ilyesmit Bukarestbôl), de alapjában császárhû volt. Mûveibe olykor más országok és nemzetek himnuszait is bele-beleszôtte. Lényegében idevág az Éljen a magyar címû gyorspolka is, amelyet Metz doktor úr szintén teljes terjedelmében elhangoztatott, és amelynek a vége felé a Rákóczi-induló motívumait hallani dicsôítô feldolgozásban. Ez a híres mû 1867-ben keletkezett, a kiegyezés alkalmából.

Idôsb Johann Strauss a Császárváros zeneszerzôje volt, fia mûvében minden Duna menti ország megszólal — hangsúlyozta Metz doktor úr.

Elôadását mintegy tízen, legfennebb tizenötön hallgattuk, holott a téma kolozsváriak ezreire tartozik, és a hangfelvételek egyike-másika a legnagyobb hallgatottságú rádióadók mûsoraiba kívánkozik. Kérdésünkre, hogy Straussról gyûjtött dokumentumanyagát nem foglalná-e össze könyv formájában is, szomorkás volt a válasz: hol az a kiadó, amely egy ilyesmit megjelentetne?

László V. Ferenc

Május 15-én, szombaton de. 10 órakor, a Grigorescu negyedi Todutã Emlékházban muzikológiai szimpóziumot rendeznek dr. Angi István, dr. Hilda Iacob, Mihai Ghircoiasiu, Aurica Sorescu és dr. Dan Voiculescu részvételével. Ugyanott mutatják be S. Todutã: Lucrãri pianistice címû könyvének II. kötetét.

Május 16-án, vasárnap este 6 órakor Ninuca Osanu-Pop Todutã-mûveket ad elô zongorán. A kétnapos rendezvényt az S. Todutã Alapítvány szervezi. A belépés díjtalan.

A Mûegyetem Bástya (Daicoviciu) utca 13–15. szám alatti Alexandru Domsa Termében díszdoktorrá avatják ma 13 órakor Jurgen Hesselbach mérnök-doktort, a Braunschweigi Egyetem professzorát.

A Muncii úti építészeti kar A113-as termében tiszteletbeli professzori címet adományoznak Hanfried Kerle és Hans-Werner Hoffmeister mérnök-doktornak, a Braunschweigi Egyetem professzorának, Dudás Illés mérnök-doktornak, a Miskolci Egyetem, valamint Danyi József mérnök-doktornak, a Kecskeméti Mûegyetem professzorának.

F. A. Kolozsvár: A munkanélküliségi segély lejárta után milyen jövedelemmel rendelkezhetek ahhoz, hogy jogosult legyek a továbbiakban a segély utáni támogatásra?

Válasz: Azok a személyek, akiknek lejárt a munkanélküliségi segélyük, és nem rendelkeznek létfenntartási eszközökkel, az elôzô segély törvényes határidejének a lejártától számított 18 hónapon át pótjuttatásra jogosultak. Ehhez a következô feltételek szükségesek: az illetô (és családtagjai) ne bírlaljon mezôgazdasági földterületet (a törvényben elôírt, úgymond kizáró jellegû nagyság 20 ezer, illetve 40 ezer négyzetméter, az övezettôl függôen), valamint a keresetük a törvényes adólevonással ne haladja meg családtagonként az országos minimális bruttó alapfizetés 60%-át, havonta.

...a mesében: jöttem is meg nem is, láttam is meg nem is, áthallottam is meg nem is Varga Gábor Tábornokok címû színmûvében. Pedig ékes-szép magyarul íródott a darab, gondosan lekerekített mondatokkal, hosszan tartó párbeszédekkel átszôve, ami kiváló tulajdonság, ha azt vesszük, hogy a mai drámaszövegek a népiesség címén általában együgyûek, a közvetlenség okából közönségesek, a nyelvhelyesség és magyarosság szempontjából pedig mintha csak hottentottából fordították volna ôket. Varga Gábor mûve világos és tiszta, „nincsen benne nagy modernség", túltömörítés, absztrakt érthetetlenség. Abban reménykedem viszont, hogy a klasszikus teljesség ilyetén igénye nem zárja ki a bizonyos mértékû és jellegû jelképes áthallások jelenlétét. Amennyiben ugyanis a nézônek nehezen, vagy sehogyan sem sikerül az idézett történelmi események mai napra, a jelen élethelyzetbe való átigazolása, a pszichodrámából nem marad egyéb, mint rideg tényfelsorolás. Ez pedig, történjék bár a magyar nemzeti öntudat legmagasabb hôfokán, akkor is a tények összegzése marad, és annyi drámaiság sincs benne, amennyit a szemünkbe tehetnénk. Szeretném tehát azt hinni, hogy az említett át- és belehallások nem a saját túlfûtött fantáziám szüleményei. Mint például az, a szerintem egyáltalán nem erôltetett párhuzam, amelyet az osztrák hatalomnak felesküdött becsületes szerb katona tehetetlensége, és a hazai kormányban „szolgáló" RMDSZ-képviselôk helyzete között lehetne vonni. A hûséges hadfit ugyanis, bármely tisztességesen és megbízhatóan teljesítette feladatát, feletteseinek a más nemzetiségûvel szembeni bizalmatlansága megakadályozta abban, hogy elvtestvérének és barátjának, Damjanich tábornoknak segítségére lehessen. Ez irányban tett minden erôfeszítése abban merült ki, hogy a halálraítéltnek, kivégzése hajnaláig a mostoha börtönviszonyokhoz képest emberibb bánásmódot biztosítson. A cselekvésképtelenség eme, valóban drámai erejû megjelenítésébôl számomra félreérthetetlen bizonyossággal az derül ki, hogy amiképp a szerb bajtárs, bár a hadseregben elfoglalt pozíciója ezt megengedte volna, képtelen volt nemzettársának felmentést kieszközölni, akképp lehetetlen egy pártnak térden álló helyzetbôl országot kormányozni. Mi több, a romániai magyar szövetség nemcsak mint politikai szervezet van térdre kényszerítve, de még a nemzeti kisebbség handycapjeit, koloncait is magán viseli. A hatalommal együttmûködônek, bármekkora árat fizetne is érte, nem áll módjában a saját feje után intézkedni. Damjanich számára az a tény, hogy valaki az osztrák hadseregbôl az ô személyes érdekeit képviseli, nem jelentett többet, csupán az életben maradás lehetôségét a megsemmisülés pillanatáig. Varga Gábor darabjában ez is csak addig megengedett, amíg az osztrák parancsnok a kivégzendôk életéért való közbenjárást jogtalan követelésnek nem minôsíti. Eltúloznám a jelképmegfejtést, ha a szerb tiszt akkori szorult helyzetét az RMDSZ mai társadalmi állapotához viszonyítanám? A szerzô szempontjából lehet hogy igen, egyáltalán nem biztos, hogy írás közben erre gondolt. Nekem viszont, ha csak a magyar kisebbség követeléseinek jogos vagy jogtalan volta miatti vitákat tekintem is, arra kell gondolnom, hogy a mi érdekképviseletünk sincs ennél jobb helyzetben. Az uralkodók hangulata, érdekeiket követve, gyakran változik, jóindulatuk percek alatt megtorló haraggá válhat fôleg akkor, ha hirtelenében nem találnak mást, aki „elvigye a balhét". Addig viszont, amíg esetleg erre is sor kerül, a kötelességtudó felesküdtekkel minden munkát el lehet végeztetni, még a piszkosat is. És az ilyen irányú tevékenység rendkívül hálátlan. Mert hogyan is lehetne valódi politikai és gazdasági vezetô az, akinek nem áll módjában ellenôrizni terveinek megvalósulását, sôt, a véghezvitel érdekében egy icipici rendeletet sem hozhat. Nem csoda hát, ha egy idô után képviselôink lelkesedése megcsappan, csoportjuk megoszlik. Például olyanokra, akik, ha a darabbeli Damjanich szavaival élünk: „megtanultak alkalmazkodni" (hisz a hatalommal szembeni jó magaviselet mindig hoz valamit a konyhára), és azokra, akik minden rájuk kiszabott feladatot — még azt is, amelyre elveik szellemében különben nem vállalkoznának — elvégeznek, mert nincs más választásuk.

Hazai uralkodó nemzetünk tehát annyira bizalmatlan volna velünk szemben, miszerint, bár az egyezség nem így szólt, semmiképp sem engedi át nekünk a kormánypálca egyik végét? Igen, ezt állítom, de azt is, hogy sajnos, oka van a gyanakvásra. Varga Gábor mûvében ugyan szó sem esik errôl, de ha a negyvennyolcas forradalom ismét terítékre került, ideje megkérdezni: az együtt küzdô nemzetek sorából miért hiányzott épp a román? Rossz nyelvek szerint azért, mert bálványozott Kossuth Lajosunk állítólag kijelentette, hogy ezzel a „szedett-vedett népséggel" nem tud mit kezdeni. No már most, tegyük fel, hogy nem ezt mondta. Tárgyalópartnere viszont, aki nem volt más mint a magyar kultúrát (például Liszt Ferencet) mélységesen tisztelô Nicolae Bãlcescu, akkor is nagyon megsértôdött valamitôl. A dolgok kimenetele mindenképp az lett, hogy az orosz hadsereg úgy átvonult Erdélyen, mintha csak egy segesvári majálisra készülôdtek volna. Hogy miképpen alakul a forradalmi helyzet akkor, ha Bãlcescuék részt vehettek volna benne, azt nehéz hic et nunc eldönteni. A baj ott van, hogy Kossuthék keserû piruláját ma nekünk kell lenyelni. Ugyanis, a velünk azóta is együtt élô nemzet tagjai ez okból annyira megbántódtak, hogy még most, államalkotó korukban is tartják a haragot. (Teljesen pártatlanul szemlélem így a dolgokat, mert egy olyan echt osztrák nagymama állt a rendelkezésemre, aki gróf Leiningen pipáját addig ôrizte kegyelettel, amíg a magyar unokák — diót nem törtek vele.)

Ezenközben még olyasmi is eszembe ötlött, ami a szerzônek végképp nem. Tüskés, kevéssé behízelgô bírálatai miatt nem szívesen hallgatott Tôkés László püspökünk már kormányalakításkor felhívta az illetékes RMDSZ-vezetôk figyelmét arra, hogy amint említettem, térden állva sem kormányozni, sem jogokat követelni nem lehet. Mivel azonban nevezett próféciái oly kellemetlenek, akár a bibliai Jeremiásé, ráadásul sohasem közli azokat szôrmentén, ôt sem hallgatja szívesen senki. Sôt, minél kínosabb témákat feszeget, annál magasabbra csapnak körülötte a rágalom hullámai. Remélem azért, hogy a trágyaverem, amibe az ószövetségi Jeremiást rosszízû jövendölései miatt vetették, még messze áll tôle. Nem mintha a legutóbbi szexbotrány nem érne fel egy közepes minôségû pöcegödörrel. Sôt, lehet, hogy rosszabb. De mikor jönnek rá végre a pletykakeverôk, hogy ezzel a módszerrel még egy neves közéleti szereplôt sem sikerült lemondatni? A „juhok pásztorát" pedig még annyira sem sikerülhet, mert arra a legfelsôbb szervek vigyáznak. De térjünk vissza saját juhainkhoz.

Miért nem lehet a Damjanich bajtársának politikai státuszából nemzetet menteni? Például azért nem, mert a konacionalitás hízelgô jelzôje, amivel a parlament elnöke nemrég az erdélyi magyarokat illette, bármilyen jól hangzik is, nem takar politikai tényeket. Ha takarna, rég sort lehetett volna keríteni néhány, 1998 elôtt elkövetett hiba kiigazítására. Melyik jogállamban történhet meg ugyanis az, hogy milliók erôszakkal elkobzott vagyonát, annak jogos visszaszolgáltatása helyett, a hatalom aprópénzen elárverezi? Ugye, hogy csak egy diktatúrában! És melyik igazságszolgáltatás szellemében vénülhetne meg Bánffy gróf és neje egy hét négyzetméteres szobában, miközben birtokait a volt cselédei a zsebpénzükbôl megvásárolhatják? (Még jó, hogy a bánffyhunyadi kastélyt nem a teheneknek adták el, ugyanis azok laktak benne!) Bizony, sok száz ezer Bánffy-típusú magyar él ma Erdélyben, s az ô szempontjukból a magyar demokrata szövetség teljesen hiába ül ott, ahol ül.

Azon tépelôdöm, hogy a Varga Gábor által jelképesen fülbe súgottakat vajon nem volna-e célszerûbb „...a fôtereken szétkiabálni"? Személyesen is ismerek olyan kemény fiúkat, akik ezt meg merik tenni. Nem elsôsorban Tôkés Lászlóra gondolok (sôt, az is lehet, hogy jobban tenném, ha egyáltalán nem gondolnék rá, ugyanis jóindulatúan figyelmeztettek: ha még sokat lelkendezem, egyszercsak azon kapom magam, hogy velem is hírbe hozzák. Mert egyesek láttak bennünket a folyosón beszélgetni!). Egyszóval nem a püspök úr az a szókimondó egyén, akitôl most azt várom, hogy amint a dadogós teszi a vakkal, midôn a gödör felé gyalogolni látja, „..á..á..álljt!" kiáltson a szakadék felé sietô bekötött szemû magyarokra. Ezt ô akkor is megteszi, ha nem várom el tôle. Égetô szükségünk volna viszont még valakire, aki, ha szorul a hurok, sem bújik el senki szoknyája mögé, hanem lelkiismeretesen tovább kiabál, és majd csak akkor legyint lemondó szomorúsággal, ha már úgysincs mit tenni, mert a gödör tele van. Keressünk talán egy drámaírót erre a feladatra?

Mert, szó se róla, szép dolog így, elegánsan, vörösbársony székeken ülve, választékos szóhasználattal és öltözékben elsiratni a magyar múltat és jelent! De a jövôvel mi legyen? Szeretnék végre egy olyan színdarabot, operát, tévéjátékot, daljátékot, bûvészmutatványt vagy akár horrort látni, amiben nem azon nyöszörgünk, hogy minô keserû sors az osztályrészünk, ahol nem az aradi vagy egyéb vértanúságunk okán hívjuk tetemre a nagyvilágot, és ahol legalább utalás történik arra nézve, hogyan kellene valamivel többet cselekedni, és egyre kevesebbet panaszkodni.

Lehet, hogy ünneprontó vagyok, de nem arra a mûvészi mondanivalóra vágyom, amit a Tábornokok közvetít. Az efféle mûalkotás, bármily aprólékos gonddal volna kidolgozva, azt sugallja: sorsüldözött, jogfosztott, szerencsétlen alakok vagyunk, akiket mindenki becsap, elhagy, kirabol, akik Mohácstól negyvennyolcig mindenkivel szemben minden csatát elvesztettünk. Nos, ha így történt, ha nem, ma már igazán nem érdemes rágódni ezen. Különösen egy olyan mûben nem, melynek annyi köze van kortárs magyarságunkhoz, amennyit én most belemagyarázok. Múltba révedezô, szimbolikus busongások helyett ezért jobb szeretek olyanokkal eszmecserét folytatni (szerencsém van, naponta megtehetem), akik az igazságot nem jelképesen a fülünkbe súgják, hanem egyenesen a szemünkbe mondják. Lehet, hogy az irodalomtörténet kerekére fölragadt salakinformációként hangzik, de úgy érzem, csak elefántcsonttorony-mûvészet az, ami nem a holnapnak szól. Varga Gábor Tábornokok címû színdarabja is csak azért nem ilyen, mert arról, amit ô ott leírt, nekem mindez eszembe jutott.

András Enikô

Nem is hinné el az ember, hogy eltelt két esztendô, s elérkezett az újabb, immár a hatodik RMDSZ-kongresszus ideje. A szombaton és vasárnap ülésezô fórum ez alkalommal a Székelyföldön, Csíkszeredában tanácskozik. Már hetek óta zajlik RMDSZ-berkekben, a civil társadalmi szervezetekben, értelmiségi körökben és baráti társaságokban a vita a szövetség jövôjérôl, felépítésérôl, mûködési szabályzatáról. Vitáznak arról, hogy miképpen kellene módosítani az alapszabályt és a programot, s errôl csaknem valamennyi érdekcsoportnak más a véleménye. Félelmek fogalmazódtak meg azzal kapcsolatban, hogy a kongresszus paragrafusvitákba fullad majd bele, s ennek köszönhetôen nem lesz elegendô idô lényeges kérdések tisztázására.

A szövetség felépítése gyakorlatilag a kezdetektôl vita tárgyát képezte. Vannak, akik úgy vélik, végleg át kellene térni az államszerû struktúrára. Ezek szerint le kellene mondani a kongresszusról, amelynek hatáskörét a szövetségi „miniparlament" venné át. Ám ennek leendô szerkezete nincs megfelelôképpen tisztázva. Egyesek legfelsô fórumként a belsô választások nyomán létrejövô Szövetségi Képviselôk Tanácsára (SZKT) esküsznek, mások pedig azt szeretnék, ha a szövetség legfôbb döntô szerve az SZKT és a közéleti és egyházi személyiségeket, civil társadalmi szervezetek vezetôit tömörítô Szövetségi Egyeztetô Tanács valamilyen hibridje lenne. Vannak, akik az RMDSZ-t pártként képzelik el a jövôben. Megint mások a sikeres építkezés érdekében a politikai és a társadalomszervezési funkciók szétválasztását javasolják.

Az alapszabályzat módosításakor a kongresszusnak mindezekre a kérdésekre választ kell találnia, az alternatívák közül a legmegfelelôbbet kell kiválasztania. Csakhogy ez cseppet sem ígérkezik könnyû feladatnak, hiszen a szervezeten belüli csoportok, platformok, pártok, szervezetek más-más álláspontokat és érdekeket képviselnek. De olyan gyakorlati kérdésekben is döntést kell majd hozni Csíkszeredában, mint például az, hogy a szövetségi elnököt az új SZKT vagy pedig továbbra is a kongresszus válassza meg (netán ezentúl, a belsô választások alkalmával, személyérôl közvetlenül a tagság döntsön), hogyan alakuljon az RMDSZ különbözô testületei és hivatalai közötti viszony, meddig terjedjen a területi szervezetek önállósága és az egyes testületek hatásköre. Ezek bizonyára egyesek szemében roppant fontos ügyek, azonban látnunk kell, hogy az álkérdések szintjén tulajdonképpen egyik sem emelkedik felül.

Még az sem tétje ennek a kongresszusnak, hogy az SZKT által elfogadott napirendtervezet szerint szövetségi elnököt kellene választania. Két személy pályázik erre a tisztségre: Markó Béla, aki 1993 óta vezeti a szövetséget és Kincses Elôd, a Maros megyei RMDSZ-szervezet elnöke. Markó a folyamatosságot képviseli, az eddigi szövetségi politizálás folytatását ígéri, Kincses a megújítást, az eredeti program célkitûzéseihez történô visszatérést szorgalmazza. Markót az ún. mérsékeltek támogatják, Kincses ezek ellentáborára, az ún. radikálisokra támaszkodik, szavával fogalmazva, a „Fidesz-korú fiatalokra" (azaz szintén kizárólag a szövetség egyik szárnyára), bár ezt azzal a kijelentéssel próbálja ellensúlyozni, hogy ô „a pragmatikus radikalizmus" híve.

A hatalom–ellenzék megoszlás egyébként nem lenne baj, hiszen hatalom és ellenzéke nélkül a demokrácia nehezen képzelhetô el. Ez eddig is többé-kevésbé eredményesnek bizonyult a szövetség politizálása terén, hiszen a hatalmon lévôk nem egy esetben éppen az ellenzékiek hatására árnyalták elképzeléseiket, mint ahogyan arra is volt már egy-két példa, hogy az ellenzékben lévôk fogadták el a hatalmiak érvelését.

A napirend valóban azt sugallja, hogy a szervezeti struktúra megújítása, a célkitûzések részleges újrafogalmazása és a szövetségi elnök megválasztása a kongresszus három fô tétje. A hogyan tovább talán szóba se kerül... Sajnos, az ezzel kapcsolatos dolgainkról a fórumot megelôzô idôszakban is nagyon kevés szó esett. Például arról, hogy milyen stratégiát kellene az RMDSZ-nek kialakítania a 2000-ben esedékes parlamenti és elnökválasztások távlatában. Maradjon a jelenlegi koalícióban utolsó csatlósnak, mert mi úriemberek vagyunk, s mindig minden ôrültség mellett az utolsó leheletünkig kitartunk? Vagy pedig lépjen ki idejekorán, s ezzel esetleg növelje a román koalíciós partnerek jövô évi választási esélyét is? Merthogy van rá remény, hogy jövôre, a választások idôszakában ismét hátrány lesz a magyarokkal egy bárkába utazni. S arra is reflektálni kéne, hogy újabban Iliescuék azt hangoztatják: „mindenkivel" hajlandók lennének a választások után szövetkezni.

Még ennél is kevesebb szó esett arról, hogy hogyan kellene viszonyulnia a romániai magyarságnak az elmúlt két és fél év tapasztalataiból kiindulva a kisebbségi jogok és az önálló magyar egyetem ügyéhez. Arról is gondolkozni kéne, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetet hogyan kellene okosan kihasználni a várva várt jogok biztosítása érdekében. Arról, hogy a magyarság visszafordíthatatlanul elszegényedett Romániában, s a legtöbb helyen kiszorult abból a nagy osztozkodásból, amelyet privatizációnak neveznek. Arról, hogy az RMDSZ-nek az elmúlt években gazdasági, szociális, önkormányzati, ifjúsági és általában véve közösségi stratégiája nem volt. A vállalkozó, az egyszerû ember, a nyugati forrásokra pályázni akaró vidéki polgármester, az útkeresô fiatal hiába kereste fel a különféle villákban lezserkedô szövetségi kiskirályokat. Abból neki sok elônye nem származott.

A jelek szerint nincs sok esély arra, hogy mindezen kérdések a kongresszuson terítékre kerüljenek, s a vitákból valamilyen átfogó, elôremutató koncepció alakuljon ki. Tulajdonképpen a kongresszusi küldötteken múlik az, hogy a szervezeti és szabályzati bürokrácia útvesztôiben feneklik majd meg a vita, vagy pedig a nemzetiségi építkezés sarkalatos kérdéseinek elôremutató megtárgyalásával ér véget. Rajtuk múlik, s ôk bizonyára tudják, hogy tôlük a romániai magyarság nem elvtelen személyeskedéseket, kicsinyes intrikákat, nem súlytalan és tét nélküli vitákat vár, hanem létkérdéseinek megoldását. S nem utolsósorban az egység megôrzését.

Tibori Szabó Zoltán

Kolozsvár magyar lakosságának rohamos fogyása miatt egyre több magyar óvodai csoportot kénytelen a tanfelügyelôség felszámolni. Amint azt Constanda Jolántól, az óvónôkért felelôs Kolozs megyei tanfelügyelôtôl megtudtuk, nem csak a fokozódó magyar gyermekhiány kényszeríti erre a lépésre a tanfelügyelôséget.

— Egyre több fiatal szülô szerint, mivel az óvodai oktatás nem kötelezô, a három–négy éves gyereket óvodába iratni fölösleges pénzkidobás — mondta a tanfelügyelô. — Nemcsak az a baj, hogy sok magyar szülô a közeli román napközibe-óvodába iratja gyerekét, hanem az is gond, hogy sehova nem iratja! Rendkívüli módon megnôtt az utcára kicsapott 3–6 éves gyerekek száma, akik házkulccsal a nyakukban csatangolnak a tömbházak között. Sok az olyan szülô, aki nem tudja, milyen elônyöket jelent az óvodai oktatás. Itt tanulnak meg például együtt élni a gyerekek: megtanulják azt, hogyan is mûködik a társadalom! Ennek érdekében tavaly szeptemberben a Szabadságban felhívást intéztem a szülôkhöz, és volt is valamelyes foganatja. Az idén már most, nyár elején fel szeretném hívni a szülôk, nagymamák, családi barátok és rokonok figyelmét: az óvodai oktatás adta lehetôségek ki nem használása olyan dolog, aminek az egész társadalomra komoly kihatása van. Szeptembertôl például — részben gyerekhiány, részben a szülôk érdektelensége miatt — kénytelenek vagyunk újabb három magyar óvodai csoportot megszüntetni! Ily módon befejezi pályafutását a Hárompüspök (Engels) téri óvoda (a két csoportban összesen alig voltak tizennégyen), és a volt távolsági buszállomás (Tãsnadului utca) mögötti 49-es óvoda is. Felhívom viszont a szülôk figyelmét arra, hogy ebbôl a körzetbôl a 46-os (Kossuth Lajos utcai) óvoda szeretettel várja a gyerekeket. Itt két nagyon tehetséges óvónô foglalkozik a kicsikkel: tavaly egy második magyar csoporttal is gyarapodtak. A Tehnofrig mögötti (25-ös) napközi otthon magyar csoportja szintén megszûnik ôsztôl. Ez a harmadik felszámolás elôtt álló magyar óvodai csoportunk. Gondjaink vannak az 1-es (Creangã utcai) óvodával is. Itt 1992-ben létesítettük a második magyar csoportot — ez szûnik most meg. Nemrég derült ki, hogy az 58-as óvoda magyar csoportja megmarad: az 1-esbôl kimaradókat ide kell irányítani.

— Az életszínvonal csökken, és a szülôk egyre nehezebben tudják kifizetni a napközi otthon költségeit. Ha anyagilag nagyon rosszul állnak, gyerekeiket írassák négyórás óvodába! Négyórás csoportunk van a Monostor negyedben is (63-as óvoda), a volt Móricz Zsigmond utcában (47-es), a Méhes utcában (51-es)... Ez utóbbiban két magyar csoport is van! Ne hagyják óvodáskorú gyerekeinket délelôttönként az utcán csatangolni. Az óvodákban minden gyerek számára van hely! A tanfelügyelôségen bárkinek rendelkezésére állok tanáccsal. Keressenek fel bizalommal!

Szabó Csaba

A Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara április 29-én megtartott közgyûlésének általános választásán tisztségbe került új vezetôségi tanács közleményben fejezi ki álláspontját az esemény után napvilágot látott különbözô, a szavazás tisztaságát kétségbe vonó véleményekkel kapcsolatban.

Szerintük a szavazás a törvényes elôírásoknak megfelelôen zajlott le, a 804 küldött az alapszabályzat tiszteletben tartásával választott vezetôséget. Az a 21 jelölt, aki írásban jelezte kilépési szándékát, illetve az a kérés, hogy a közgyûlést megismételjék, a kamara történetében új elemként jelentkezett. Az utóbbi változat érvényesítésével jogi ûr keletkezett volna, hiszen a régi vezetôségi tanács, mandátumának lejártával, lemondott, és az intézményt hetekig nem kormányozta volna senki. A napirend megváltoztatása vagy bôvítése különben is a közgyûlés egyöntetû jóváhagyásával lehetséges. Az éjszakába nyúló közgyûlésen a teremben maradt 241 tag, észlelve a beindult manôverezést, új számlálóbizottságot választott. Az eredmény értelmében 17 jelölt érte el a leadott szavazatok 50+1 százalékát, és ezzel bekerült a vezetôségi tanácsba.

A közlemény szerint az alapszabályzatot a volt elnök és a régi vezetôségi tanácstagok nem tartották tiszteletben, amikor a közgyûlésrôl indokolatlanul távoztak. A kamara elöljárói azt szeretnék, ha véget érne az alaptalan vádaskodás és a továbbiakban a hasznos munka kötné le a kamara vezetôségének idejét, amellyel valamennyi Kolozs megyei vállalat érdekeit szolgálnák.

Egyre aggasztóbb hírek röppennek fel a kórházak gazdasági nehézségeirôl, ami természetesen maga után vonja a beutaltak kezelési és ellátási lehetôségeit. Ezzel a témával kapcsolatos körkérdésünkre a III. Számú Sebészeti Klinika részérôl dr. Puia Cosmin válaszolt: „Jóllehet vannak adósságaink, ennek ellenére mégis optimális körülményeket tudunk biztosítani betegeink részére. Eddig még senki nem kényszerült arra, hogy maga kelljen megvegye a kezeléshez szükséges gyógyszereket".

A kolozsvári megyei kórház részérôl Petran Ovidiu válaszolt kérdésünkre: „Sajnos a tavalyi költségvetésnek, mely nem volt kielégítô, az idén csak 78 százalékát kaptuk meg. Ebbôl az összegbôl nagyon nehéz gazdálkodni. Az adósságaink nagyok, de igyekszünk úgy ellátni betegeinket, hogy ne legyen okuk panaszra. A gyógyszerellátás terén vannak kirívó esetek, ha például a páciensnek nagyon drága külföldi gyógyszerre van szüksége, mely meghaladja a költségvetésünk kereteit. Az ilyen esetekben, sajnos, a beteg kell hogy beszerezze a megfelelô gyógyszert."

A Mócok úti gyermekkórházban Baciu Vladimir a következôket mondta: „A gyermekkórház éppen olyan nehézségekkel küszködik, mint az ország bármely kórháza. A tavalyi költségvetésnek az idén csak a 80 százalékát utalták ki számunkra: sok az adósság, de vannak megértô partnerek, akikkel együttmûködünk, mint például a Napopan, az Avicola vagy a Napolact, akik elnézik nekünk a három–négy hónapos késést.

A legjobb híreket a TBC-kórháztól kaptuk. Elegendô gyógyszer van, sôt az antibiotikus ellátás is megfelelô, a koszt sokkal jobb, mint más kórházakban. Itt viszont az infrastruktúrával van baj. A mûszereket illetôen nagy hiányosságok vannak... Talán az egyetlen kolozsvári kórház, ahol nincs ultrahangos készülék, ezért a betegeket ilyen jellegû vizsgálatokra folyamatosan más kórházakba kell küldeni. Az épület már rég tatarozásra szorult, a hat hónapra beköltözött idegsebészet immár két éve tartózkodik néhány fontos épületében a kórháznak. Az adminisztratív gondok mellett a kórház jó hogy néhány hónapig még el tudja látni a beutaltakat, akik több hónapos kórházi kezelésre kényszerülnek.

(horváth)

Május 20-án, csütörtökön, 10–18 óra között a fântânelei gyûjtôtónál teljes kiürítési gyakorlatot tartanak. Másodpercenként 50–90 köbmétert engednek le a zárógátnál. A Polgári Védelem Kolozs Megyei Felügyelôsége figyelmezteti a helyi lakosságot és az odalátogató kirándulókat, hogy a balesetek elkerülése végett ne tartózkodjanak a Meleg-Szamos medrében vagy a tarnicai tó felsô végében. A különleges fejleményeket a Szamos–Tisza Vízügyi Igazgatóságnál, a Kolozs megyei Vízierômû Központnál, a megyei rendôrségnél, a polgári védelmi szerveknél vagy a helyi tanácsoknál kell jelenteni.

Megyeszerte nehéz idôket élnek a kisipari szövetkezetek. A szamosújvári „Meseriasul" sem jelent kivételt, de a Kis-Szamos menti kisiparosok azért képesek tartani a lépést a gazdasági piac követelményeivel. Ha csökkentették is a szolgáltatási egységek számát, növelték a kiviteli piacot. Többek között lábbelit készítenek egy olasz cég számára. Csupán a tavaly 796 ezer dollár értékben szállítottak cipôt Olaszországba. A 250 nôt foglalkoztató cipôrészlegen állandóan van munka, és egyelôre nem áll fenn az a veszély, hogy leálljon a termelés.

A Szamosújvári Kisiparosok immár 20 éve szállítanak készruhát a németországi Hummelsheim cégnek.

Erkedi Csaba

• Szabadlábon védekezhet a sikkasztás vádja ellen a dési Daniela Vasile (28), lakóközösségi ügyintézô. Az aprólékos ellenôrzés során felfedezték, hogy 1997 febuárjától közel 30 millió lejt „tüntetett el" két év alatt. A kár megtérítése folyamatban van.

• Nagyszabású közlekedésrendészeti akciót foganatosítottak a napokban Kolozsvárott: a szabályzatok áthágásait (ittas vezetés, hajtási jogosítvány nélküli vezetés, mûszaki hibás gépkocsik, gyalogos- és kerékpárforgalom) követték a legnagyobb figyelemmel. Egy híján 90 gépkocsit ellenôriztek, 34 büntetést (3 millió 50 ezer lej értékben) róttak ki. Ebbôl 22 esetben sebességtúllépést, 9-ben pedig a mûszaki hibákat büntették; 4 jogosítványt és 9 forgalmi engedélyt vontak be.

• Más jellegû rendészeti akciók is voltak Kolozs megyében, amelynek során csak Kolozsvárott 102 büntetés (13 millió 775 ezer lej értékben) „lelt gazdára". Ebbôl 15-öt az 1991/61-es törvény (amely a társadalmi együttélést szabályozza), 16-ot az 1996/105-ös törvény (lakosságnyilvántartás), 11-et az 1996/18-as törvény (javak ôrzése), 43 közlekedési rendszabály, 14 pedig az 1990/12-es törvény (illegális kereskedés) megszegéséért.

Tordán 18 közlekedési büntetést (másfél millió lej) róttak ki, 2 hajtási jogosítványt és 4 forgalmi engedélyt vontak be.

Gyaluban 6 kihágást tapasztaltak és 2 hajtási jogosítványt vontak vissza. Egy esetben 6 köbméter fát koboztak el (1 millió 680 ezer lej értékben) — tulajdonosa nem tudta igazolni a fa eredetét, 200 ezer lejre büntették.

(póka)

Az utcai pénzváltóknál a forint 59/64, a márka 7800/8200, a dollár pedig 14 500/15 000 lejbe került.

Csütörtökön a képviselôházban újabb tisztségek kerültek fel azok közé, amelyek esetében közérdekû információk kérhetôk bizonyos személyeknek a Szekuritátéval fenntartott kapcsolatairól. Így leellenôrizhetôk az ügyvédek és jegyzôk, alapítványok és egyesületek központi és helyi vezetôi, forradalmárok, az 1989-es események résztvevôi, politikai elemzôk. Hosszas vita bontakozott ki az egyházfôk és lelkészek esetében. Javasolták, hogy ôk maradjanak ki a listáról, mert esetleges lejáratásuk az egyház népszerûségének, hitelének csökkenését eredményezné, ám ezt a javaslatot végül mégis elvetették.

Információkat szolgáltatnak még politikai pártok, nem kormányzati szervezetek, a hadsereg vezetôi, szakszervezetek vezetôségi tagjai, posták és távközlési igazgatóságok igazgatói és vezetô beosztásban lévô alkalmazottai, egészségügyi igazgatóságok vezetôi, pszichiáterek és törvényszéki orvosok. A listáról kimaradtak a belügyi hírszerzô szolgálatok dolgozói, valamint a diplomáciai és konzulátusi személyzet.

A pápa romániai látogatását megelôzôen a belügyminisztérium II. János Pál életét veszélyeztetô fenyegetésekrôl szerzett tudomást, nyilatkozta csütörtökön Gheorghe Apostol ezredes, a belügyminisztérium Szervezési és Mozgósítási Igazgatóságának vezetôje. Ezeket a veszélyforrásokat még idôben felfedezték, így a rendfenntartó erôk készen álltak arra, hogy bármikor, bármilyen jellegû merénylet esetében hatékonyan közbelépjenek.

Ôszentsége II. János Pál pápa bukaresti látogatása idején semmiféle különleges incidens vagy az egyházfô életére törô ügyködés nem történt.

Constantin Degeratu tábornok május 14-én és 15-én hivatalos látogatást tesz Magyarországon, Végh Ferenc vezérezredes meghívására — áll a nemzetvédelmi minisztérium csütörtöki közleményében.

A látogatás célja a kétoldalú katonai együttmûködés fokozási módszereinek felkutatása a reformfolyamatok meggyorsításának, a két ország fegyveres erôinek korszerûsítési és átszervezési körülményei között.

Ez alkalommal mûszaki és más jellegû dokumentumokat írnak majd alá a román–magyar zászlóalj létrehozásáról, amelyenek békefenntartási küldetést szánnak.

Május 14–15-én az ukrajnai Lvov (Lemberg) városa ad otthont a közép-európai államfôk újabb találkozójának. Az elnöki találkozók története 1993-ig nyúlik vissza, amikor a Salzburgi Fesztivál megnyitása alkalmával az osztrák, a cseh, a magyar és a német államfô több más európai politikus társaságában kötetlen és közvetlen, a protokollszabályoktól mentes párbeszédet folytatott az ôket leginkább foglalkoztató kérdésekrôl. A találkozó osztatlan sikert aratott, és ötletet adott a további összejövetelek megszervezéséhez. Salzburg óta már öt hasonló tanácskozás volt.

1994 áprilisában a csehországi Litomyslben került sor a második eszmecserére, melyen az eredeti négy résztvevôhöz a lengyel, a szlovák és a szlovén államfô is csatlakozott.

Az államfôk 1995. május 26–28-i fórumán a keszthelyi Festetics-kastélyban már az olasz köztársasági elnök is részt vett.

1996. június 7–8-án a délkelet-lengyelországi Lancut városában találkozott negyedszer, és a térség helyzetérôl, a kapcsolatok fejlesztésének lehetôségeirôl cserélt véleményt kilenc államfô, köztük Leonyid Kucsma ukrán elnök is.

1997. június 6–7-én a szlovéniai Portorozsban megrendezett találkozó fô témája a következô volt: „Nemzetállam vagy polgári állam — Közép-Európa és Európa lehetséges jövôje". A nyolc részvevô egyetértett abban, hogy minden európai nemzet az egyesült Európához tartozik, s a földrésznek az együttmûködés térségévé kell válnia.

Legutóbb, 1998. január 23–24-én a „Szepesség Gyöngyszemének" nevezett Lôcse volt az elnöki találkozó színhelye. „A polgári társadalom — az egyesült Európa esélye" címû eszmecserén már 11 államfô fejtette ki véleményét, miután a bolgár, a román és az ukrán elnök is meghívást kapott.

Az idei, 1999. május 14–15-i találkozón az elnökök a hivatalos téma szerint az európai integrációról, a regionális együttmûködésrôl, illetve annak humán dimenziójáról tárgyalnak, de természetesen idôszerû nemzetközi kérdésekrôl, így várhatóan a koszovói helyzetrôl is szó lesz.

Leonyid Kucsma ukrán elnök meghívására eddig nyolc államfô jelezte részvételét a Tudomány és Technika Palotájában lezajló kötetlen eszmecserén: Göncz Árpád magyar, Thomas Klestil osztrák, Petar Sztojanov bolgár, Václav Havel cseh, Aleksander Kwasniewski lengyel, Roman Herzog német, Milan Kucan szlovén és Emil Constantinescu román elnök.

A négy nagy szakszervezeti központ vezetôi Radu Vasile miniszterelnökkel, a hatalmon levô pártok vezetôivel, és a parlamenti vezérszónokokkal kívánnak találkozni, hogy megtudják: van-e még egyáltalán politikai támogatása a jelenlegi kormánynak. A kérés csütörtökön a Victoria-palotában hangzott el, miután a szakszervezetiek a kormányfô két tanácsosával találkoztak.

A szakszervezetek amiatt elégedetlenek, mert annak ellenére, hogy a miniszterelnök megtette a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a szakszervezetek javaslatát beépítsék a munkakonfliktusokat szabályozó törvénybe, egyes kormánypárti szenátorok mégis ezek ellen szavaztak.

A szakszervezetek képviselôi pénteken fognak a miniszterelnökkel újból találkozni.

A belügyminisztérium a költségvetés kiegészítését kéri a jugoszláviai menekültek támogatására — jelentette ki csütörtökön Carmen Vasile belügyi szóvivô. Elmondta: a belügyminisztérium több módosítást terjesztett elô az 53. sürgôsségi kormányrendeletet illetôen, és a költségvetés 114 316 milliárd lejjel való kiegészítését kérte a jugoszláviai menekültek támogatása érdekében. A menekült ügyosztálynál jelenleg 353 Jugoszláviából érkezett személyt vettek nyilvántartásba.

Nyilvánosságra hozták annak a nemrég elfogadott sürgôsségi kormányrendeletnek a mellékletét, amely a magyar, német, zsidó, görög, szerb, szlovák és ukrán közösségektôl vagy egyházaktól 1940-tôl különbözô jogcímeken államosított épületekre és telkekre vonatkozik. Amint arról a Kissebségvédelmi Hivatal igazgatója, Bartunek István tájékoztatott, a gyulafehérvári katolikus érsekség három, a szatmárnémeti, nagyváradi és temesvári katolikus püspökség két-két, az erdélyi, illetve a királyhágómelléki református egyházkerület ugyancsak két-két, az unitárius és az evangélikus egyház pedig egy-egy ingatlannal szerepel. Így, többek között, visszakerül eredeti tulajdonosához a gyulafehérvári Katolikus Teológia épülete, a kolozsvári Református Kollégium, a kolozsvári Unitárius Püspökség székhelye, a temesvári Római Katolikus Középiskola, a szatmárnémeti Római Katolikus Konviktus, a nagyváradi Szent József kórház, a dévai ferences rendház, a zilahi református Mûvelôdési Ház, valamint a marosvásárhelyi Leánygimnázium.

A sürgôsségi kormányrendelet alkalmazására bizottságot hoznak létre, amelynek tagjait a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal, az Igazságügyi Minisztérium és az érdekelt kisebbség szervezete jelöli ki. A bizottság megvizsgálja a tulajdonjog átruházása gyakorlati kivitelezésének módozatait. A jelenleg közhasználatban levô épületek esetében a tulajdonos és a használó határidôs szerzôdésben rögzíti a bérleti feltételeket. A bizottság hatásköre kiterjed újabb visszaszármaztatási kérések megvizsgálására is. Ha ezeket jogosnak ítéli, javasolja a sürgôsségi kormányrendelet mellékletének kiegészítését, amit a kormány, a rendeletbe foglalt felhatalmazás alapján, egyszerû határozattal megtehet.

— Szenátor úr, Ön, mint az Európa Tanács litvániai jelentéstevôje, hogyan értékeli a monitorizálási tevékenységet?

— A kilencvenes évek elején az Európa Tanács Közgyûlése olyan országokat fogadott be soraiba, amelyek csupán részlegesen teljesítették a felvételi követelményeket, de felszólította ôket, hogy rövid idôn belül teljesítsék a belépéskor vállalt feltételeket. Az ET a monitorizálási rendszer, a három fôbôl álló jelentéstevô csapat segítségével ellenôrizte az ígéretek betartását. A bizottság feladata az volt, hogy egy szintre emelje a régi és az újonnan elfogadott tagországokat. Jelentéstevôként állíthatom, hogy ez jó mechanizmusnak bizonyult, gyümölcsözônek mondható a jelentéstevôk munkája, ugyanis kisebb vagy nagyobb mértékben, rövidebb, illetve hosszabb távon szinte valamennyi ország teljesítette a vállalt kötelezettségeket.

— Pár nappal ezelôtt az Európa Tanács Közgyûlésén elôterjesztett és egyöntetûen elfogadott, a titkosszolgálatokról szóló jelentésének felemás volt a hazai visszhangja. Hazaérve a román kollégák véleményt változtattak?

— Elfogadása pillanatától jelentésem az Európai Tanács ajánlásává vált. Akik megkérdôjelezik, azok magával az Európa Tanáccsal és nem az én jelentésemmel szállnak szembe. Csodálkozom, hogy a román küldöttség tagjainak egy része itthon bírálta ezt az ajánlást. Azok a román kollégák, akik részt vettek a gyûlésen, a jelentés mellett voksoltak. Ott mellette szavaznak, itthon pedig kritizálják. Ez nem más, mint egyes kollégák által tanúsított kétszínûség. Ez az országra nézve is ártalmas.

Kiss Olivér

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]