1999. május 25.
(XI. évfolyam, 118. szám)

Kolozs megyében közel húszezren vettek részt tegnap az ország négy legnagyobb szakszervezeti tömbje által meghirdetett 24 órás figyelmeztetô sztrájkban. Mint ismeretes, a szakszervezeti vezetôk azért döntöttek a tiltakozó megmozdulások kirobbantása mellett, mivel a tucatnyi ígéretek ellenére a kormány nem teljesítette a követeléseket. A tiltakozó megmozdulásokhoz csatlakoztak a Kolozs megyei román és magyar mûvészeti intézmények is. Ezek jelképes néma felvonulást szerveztek azzal a céllal, hogy felhívják a közvélemény figyelmét a mûvészek megalázott, méltóságon aluli helyzetére.

Hétfôn több nagy Kolozs megyei vállalatban szünetelt a tevékenység. Az Alfa Kartell Kolozs megyei szervezetének elnöke, Grigore Pop tájékoztatott, hogy a tiltakozó megmozdulásban a szakszervezet közel húszezer tagja vett részt. Kolozsvár nagyobb vállalatai közül a Clujana, a Február 16, a Cug és az Electrometal sztrájkolt. A szakszervezeti vezetô elmondta: a jövô héten elemezni fogják, hogy a tiltakozó akció mennyire bizonyult hatékonynak, és ennek függvényében döntenek majd afelôl, hogy kirobbantják-e vagy sem az általános sztrájkot. „Egyelôre azonban úgy tûnik, hogy magunkra maradtunk. Kollégáink ugyanis nem nagyon örülnek a sztrájk gondolatának"— mondta Pop.

A CNSLR-Frãtia Kolozs megyei szervezete nem csatlakozott a tiltakozó akciókhoz. Tont Florentina, a szakszervezet elnöke azzal magyarázta távolmaradásukat, hogy a CNSLR-Frãtiaban tömörülô szakszervezetek jelen pillanatban nem küzdenek nyílt munkakonfliktussal. A CNSLR-Frãtia Kolozs megyei fiókja összesen 78 vállalatot tömörít. Ezek közül a legnagyobbak a Tehnofrig, az Iris, a Sinterom, a Libertatea, az Unimet, a kereskedelem és az egészségügy.

Az Országos Szakszervezeti Tömb Kolozs megyei szervezete sem vett részt a sztrájkban. Az OSZT többek között a nyomdaipari dolgozókat, illetve az Armãturát, a Sanexet, az Unireát, a Conelt, a posta- és a telefonközpontot tömöríti. Teofil Lungu, a szakszervezet elnöke kérdésünkre elmondta: azért nem csatlakoztak a sztrájkolókhoz, mivel túl rövid volt az idô a tiltakozó akció megszervezésére.

Az egészségügyi dolgozók szintén figyelmeztetô sztrájkot tartottak, de nem szüntették be a tevékenységet. Stefan Roman, a Sanitas helyi szervezetének elnöke kijelentette: amennyiben ezek után sem emelik meg az egészségügyben dolgozók bérét, meghatározatlan idôre sztrájkba kezdenek: beszüntetik a munkát a Járványkórházban, a Véradóközpontban, a TBC Kórházban, a Higiéniai Intézetben, a Megyei Egészségügyi Igazgatóságon és a Gyermekkórház bizonyos részlegein.

Hétfôn két órakor a kolozsvári Nemzeti Színház elôtt gyülekeztek a mûvészeti intézmények képviselôi, akik közül egyesek jelmezt viseltek.

A felvonuláson körülbelül százan vettek részt. Jelen voltak a Kolozsvári Nemzeti Színház, az Állami Magyar Színház, az Állami Magyar Opera, a Tordai Állami Színház színmûvészei, szólisták, kórustagok és balettáncosok. Dorel Visan, a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója felszólalásában a romániai mûvésztársadalom gondjaira hívta fel a figyelmet. A sajtó kérdésére elmondta: "Egyszerû jelképes tiltakozó felvonulásról van szó azért, hogy ezentúl a hatalom jobban oda figyeljen a mûvésztársadalom nehézségeire, és nyitottabbak legyenek a párbeszédre". A Bocskai (Avram Iancu) térrôl a tömeg a prefektúra elé vonult, ahol Verdi Nabucco címû operájából a "Rabok Kórusának" dalát énekelte el. A következô állomás a polgármesteri hivatal egykori épülete volt. Itt újból elôadták a gályarabok énekét. A felvonulás a Román Nemzeti Színháznál zárult. Körkérdésünk útközben készült.

Csulak Sándor, az Állami Magyar Színház gazdasági igazgatója: — A felvonulás egybeesik az országos szintû megmozdulásokkal. A tiltakozó akció megszervezésére mindenekelôtt az életszínvonal drámai zuhanása és a megélhetetési gondok miatt került sor. Az állam által nyújtott anyagi támogatás mûködésképtelenné teszi az intézményeket. A mûvésztársadalom átlagfizetése alig nyolcszázezer lej. Ebbôl a pénzbôl nem lehet megélni. Nem beszélve arról, hogy a színészek jó részének nincs lakása. Ezek a problémák hozták ki az embereket az utcára.

Kardos Róbert, színmûvész: — Azzal a céllal jöttünk ide, hogy kollégáinkkal szolidarizáljunk. Reméljük, hogy sikerült felhívnunk a hatalom figyelmét a mûvésztársadalom problémáira. Míg egy parlamenti képviselônek több millió lejes fizetése van, addig a színészeknek és a mûszaki személyzetnek alig pár százezer lej a jövedelme. Nagy igazságtalanságnak tartom a kultúra elhanyagolását.

Szabó Bálint, operaénekes: — Elsôsorban fizetésemelést, jobb szervezést, a mûvészek életének könnyebbé tételét követeljük. A kultúra támogatása a kormányprogramból teljesen kimaradt.

Albert Júlia, színmûvész: — Elsôsorban szolidarizálni szeretnénk kollégáinkkal. Sajnos, a kultúrát nem értékelik ebben az országban. A színházak már évek óta se lakást, se anyagi támogatást nem kapnak.

Papp Annamária

Hétfôn délután a kolozsvári polgármesteri hivatal kistermében Hajdú Gábor egészségügyi miniszter a Kolozs megyei tanács egészségügyi bizottságának képviselôivel, valamint az ország több mentôszolgálatának vezetôjével találkozott. A miniszter többek között arról számolt be, hogy a kormány által garantált 120 millió dolláros világbanki kölcsönbôl ebben az évben 42 millióhoz juthat az egészségügyi minisztérium. A mentôsök szakszervezeti képviselôi azt kérték, hogy az összeg felét a mentôszolgálatok kapják. Továbbá arról számoltak be, hogy a Világbank képviselôinek jelenlétében május 11-én a kormány helyi közigazgatási fôosztálya találkozót szervezett. A cél az volt, hogy a marosvásárhelyi Arafat és Radu Pop orvosok által vezetett alternatív mentôszolgálat a kormány által garantált világbanki hitelekhez jusson. A találkozón több megyei tanácselnök is részt vett. Hajdú Gábor hangsúlyozta: egészségügyi vonalon a kormány által garantált hiteleket az általa vezetett egészségügyi minisztérium engedélyezi.

A Szabadságnak nyilatkozva Hajdú Gábor elmondta: „Anélkül, hogy meghívták volna az egészségügyi minisztérium képviselôjét, a május 11-én tartott megbeszélésen a résztvevôk többek között a mentôszolgálat rehabilitációjára tervezett világbanki pénzek sorsát tárgyalták. Olyan kijelentések hangzottak el, amelyek nincsenek összhangban az egészségügyi minisztérium álláspontjával és célkitûzéseivel. A pénz sorsáról hozandó döntés tekintetében nem kerülhetik meg a minisztériumot" — hangsúlyozta a miniszter.

Kiss Olivér

A tanügyiek általános sztrájkja — mint azt Lucia Cojocaru, az Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezete Kolozs megyei fiókjának alelnöke elmondotta — azért nem követi lépésrôl lépésre a négy nagy szakszervezeti tömb sztrájkstratégiáját, mert a pedagógusok már kirobbantották ezt, de a bányászjárás miatt megszakították. — A négy nagy tanügyi szakszervezet — a FSLI (ide tartoznak a kolozsvári pedagógusok is), a FEN, az Alma Mater és a Spiru Haret — vezetôi május 20-án megegyeztek, hogy amennyiben a kormány nem tartja be a tanügyiekkel kötött szerzôdést (az azóta híressé vált október 28-ai protokollumról van szó) június 1-ig, a tanügyiek újrakezdik abbahagyott általános sztrájkjukat június 7-én — mondta az alelnök. — A pedagógus szakszervezetek vezetôi hosszasan tanácskoztak a sztrájk kirobbantásának napjáról; végül úgy döntöttek, hogy a nyolcadikosok képességvizsgáját (június 1–5.) még lebonyolítják, de az eredményhirdetés napját (június 8.) már nem várják meg.

Szabó Csaba

Amint azt Repta Mirceától, a Panegrano kenyérgyár árszabályozási irodájának munkatársától megtudtuk, termékeiknek ára aránylag 100–200 lejjel emelkedett. Így az egykilós fehér kenyér ára 4000 lej, a 900 grammos fehér kenyéré 3900 lej, a 800 grammos fehér kenyéré 3700 lej, a másfél kilós fehér kenyér 6500, az egykilós félbarna kenyér 3800 lejbe kerül.

K. E.

A posta nem emelte belföldi szolgáltatásainak díjszabását, viszont változtatott a külföldi küldemények tarifái esetében. Egy 20 grammnál kisebb súlyú levélre 7300 lejes bélyeget kell ragasztani. A továbbiakban: 20–50 g között 12 200 lej, 50–100 g között 17 ezer lej, 100–250 g között 34 700 lej, 250–500 g között 66 400 lej, 500–1000 g között 115 700 lej, 1000–2000 g között 188 400 lej. A legnagyobb megengedett súly két kilogramm. Egyszerû és képes levelezôlapok postázása 4700 lejbe kerül. Nyomtatványok új postai díja: 20 grammig 3450 lej, 20–50 g között 5650 lej, 50–100 g között 7700 lej, 100–250 g között 14 500 lej, 250–500 g között 25 600 lej, 500–1000 g között 43 300 lej, 1000–2000 g között 60 700 lej, 2000 g fölött minden kilogrammért 30 200 lej. Kis csomagok postázási költségei: 100 grammig 7700 lej, 100–250 g között 14 500 lej, 250–500 g között 25 300 lej, 500–1000 g között 43 400 lej, 1000–2000 g között 60 800 lej.

Kerekes Edit

Az 1999. április 8-án elfogadott 40-es számú sürgôsségi kormányrendelet értelmében nô a lakbér — jelentette be a polgármesteri hivatal szokásos hétfôi sajtóértekezletén Valer Suciu, a lakásügyi osztály vezetôje. A lakbéreket 1973 óta nem módosították.

A sürgôsségi kormányrendelet értelmében az állami intézmények, közigazgatási egységek, oktatási intézmények, a hivatalosan bejegyzett pártok, szakszervezetek, nem kormányzati szervezetek lakásbérleti szerzôdését öt évre meghosszabbítják. A hajdani tulajdonosoknak visszaszolgáltatott ingatlanokban lakó személyek lakbérleti szerzôdését legtöbb három évre, az állami tulajdonú garázsok esetében pedig a szerzôdést öt évre hosszabbítják meg.

Fontos megjegyezni, hogy a bérleti szerzôdést csupán a bérlô kérésére hosszabbítják meg. Az osztályvezetô szerint eddig az 5300 bérlôbôl csupán 10% adott le írásos kérést. Amennyiben a lakók nem nyújtanak be kérvényt a lakbérleti szerzôdés meghosszabbítására, ennek lejártakor a városháza kilakoltathatja ôket.

A törvény szerint kiszámított lakbért a csütörtöki tanácsülésen elfogadásra váró területi felosztás szerint véglegesítik. Az A zónában a beszorzási alapérték 3,5, a B-ben 2,5, a C-ben 2,00, a D-ben pedig 1,50.

Ezután egy négyzetméter lakható területért (szobákért) 2000 lejt, az elôszoba, konyha, éléskamra, fürdôszoba és mellékhelyiség négyzetméteréért 800 lejt, a szárítók, pincék négyzetméteréért pedig 450 lejt kell fizetni. A házbér értékébôl levonnak 15%-ot, amennyiben alagsori, félemeleti vagy tetôtéri lakásról van szó, 10%-ot a víz, közmûvesítés, villanyáram nélküli lakások esetében. Az udvarok, kertek bérleti díja 100 lej/négyzetméter. Az osztályvezetô elmondta: a sürgôsségi kormányrendelet értelmében a lakbérek ezerszer nônek. Ennek alátámasztására egy példát is említett: Az A zónában levô, 50 négyzetméteres lakható területtel, 10 négyzetméter konyhával, éléskamrával, valamint 10 négyzetméter szárítóval rendelkezô lakás esetében a lakbér a következôképpen alakul: 50 m² x 2000 lej x 3,5 = 350 000 lej + 10 m² x 800 lej x 3,5 = 28 000 lej + 10 m² x 450 lej x 3,5 = 15 750 lej. A teljes összeg tehát: 350 000 (lakható területért) + 28 000 lej (konyha, éléskamra stb.) + 15 750 lej (szárítóért, mosókonyháért, teraszért) = 393 750 lej.

A lakbér nem haladhatja meg a család havi nettó jövedelmének a 25%-át abban az esetben, amikor a családtagonkénti jövedelem szintje nem éri el az országos átlagbér összegét.

Grigore Dejeu alpolgármester elmondta: javasolni fogja a városi tanácsnak az A zóna kiterjesztését a Donát és a Mãrãsti negyed egy részére.

Kiss Olivér

TAKÁCS GÁBOR Tizenöt erdélyi mûvész címû könyvét Kántor Lajos mutatja be május 26-án este 6 órakor a Györkös Mányi Albert Emlékházban. A mûvészi mûsorban közremûködik Boér Ferenc színmûvész. A kötetben szereplô mûvészek munkáiból kiállítás nyílik, amely munkanapokon 10–13 óra között tekinthetô meg.

A DAS FREIE ORCHESTERKOLLEG (Németország) május 26-án este 7 órai kezdettel a filharmónia termében koncertezik. Mûsoron karmesterük, Robert Dycke szerzeménye, Schumann hegedûversenye és Schubert Befejezetelen szimfóniája.

A TÁRSADALOMTÖRTÉNETI SZEMINÁRIUM rendezôsége tájékoztatja az érdeklôdôket, hogy a nyári vizsgaidôszak miatt a vitaindító elôadásokat tartó egyetemi tanárok idôbeosztása bizonytalanná vált, s ezért a szeminárium tevékenységét május 26-i kezdettel f. év szeptember közepéig felfüggeszti.

Az ôsztôl újból beinduló szemináriumokon a baloldali és jobboldali diktatúrák, a megosztott világ, az államszocializmus bukása, valamint a XXI. század kihívásai kerülnek megvitatásra.

A Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete
KÖZÖS EME- ÉS EKE-RENDEZVÉNYEK
DR. BALOGH ERNÔ és dr. TULOGDI JÁNOS tudományos, oktatói és közéleti munkásságát méltatják azon az emlékünnepélyen, amelyet az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az Erdélyi Kárpát-Egyesület közösen rendez május 28-án, pénteken du. 5 órai kezdettel a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

A KOLOZSVÁRI WALDORF ISKOLA szeretettel meghív minden érdeklôdôt május 24–28. között tartandó nyílt iskolai tevékenységeire 8 és 18 órák között.

E Nyílt Kapuk Hete, szombaton 10 órai kezdettel, gyermeknapi ünnepéllyel zárul.

ARGUS VISION 1999 elnevezéssel szombat délután fotókiállítás nyílt meg Nagyváradon. A Román Fotómûvészek Szövetsége (AAF) égisze alatt harmadik alkalommal rendezett fotóbiennáléra 170 alkotó több száz munkáját küldte el. Felvételünk a Körösvidéki Múzeum nagytermében, a fotótárlat megnyitásával egybekötött díjátadáson készült. A díjazottak, Szabó Alexandru (Nagyvárad), Moritz Eugen (Kolozsvár), illetve Szabó Claudiu (Nagyvárad) munkájuk elismeréséül a fotómûvész szövetség egy-egy plakettjét vehették át.

Csíkos Rolland

— Milyen a figyelmeztetô sztrájk?

— Ugyanolyan, mint amikor dolgozunk: csak tesszük magunkat.

-fi

Péntek esti hangverseny. A vendégszólista bájos, fiatal, japán zongoramûvésznô; nem elôször koncertezik városunkban. A közönség tehát régi jó ismerôsként várja-fogadja, amikor finom mosolyával szerényen meghajol a zongora mellett. Majd leül és játszani kezd. Mindenki lélegzetét visszafojtva hallgatja és csodálja brilliáns játékát. De elhangzik az utolsó akkord, a mûnek vége. Felharsan az elismerô, tetszésnyilvánító taps. A pódium felé egy szôke, hajsátorát magabiztosan rázogató hölgy közeledik. Kezében virágcsokor. A zongoramûvésznô mosolyogva várja, már nyújtja is kezét feléje, a hölgy azonban széles ívben kikerüli ôt, és a virágot a karmesternek nyújtja. Egy pillanat töredékére mintha megszakadt volna a taps, álmélkodó-neheztelô morajlás fut végig a hangversenytermen, majd újra felerôsödik a szûnni nem akaró tapsorkán. A mûvésznô értetlenül állt még egy pillanatig, aztán egy rövid idôre távozott. Visszatértekor ismét mosolyogva leült a zongorához és közönségét egy miniatûr ráadással köszöntötte.

Azóta is találgatom, hogy a szôke hölgy vajon milyen meggondolásból választotta éppen ezt a pillanatot csokrának átadására, hiszen azt megtehette volna az utolsó mû elhangzása után is, amikor csak a zenekart és karmesterét dicsôíti a közönség?! És azon is gondolkodom, hogy filharmóniánknak vajon nagy anyagi megerôltetés lenne egy-egy protokoll virágcsokor, amivel meghívott vendégeit köszöntse?

Kulcsár Gabriella

A német tantárgyverseny 1999-es országos szakaszán Kolozs megyét a következô diákok fogják képviselni:

IX. osztály: 1. Varga Krisztina — Báthory István Líceum; 2. Silaghi Laura — Gheorghe Sincai Líceum; 3. Kovács Borbála — Gheorghe Sincai Líceum; X. osztály: 1. Simon Bianca — Gheorghe Sincai Líceum; 2. Stefan Rane — Gheorghe Sincai Líceum; XI. osztály: 1. Kádár Beáta — Kolozsvári Unitárius Kollégium; 2. Chintoan Mihai — George Cosbuc Líceum; XII. osztály: 1. Szalai Varga Júlia — George Cosbuc Líceum.

Május 21-én délután került sor a Szabédi-napok keretében megtartott tudományos ülésszak második részére, melyet dr. Cseke Péter beszéde nyitott meg. Bevallása szerint az ülésszak két célt szolgált: elsôsorban számba venni a meglévô írói kincseket, megtudni, hogy mit is jelentenek ezek számunkra, másodsorban, hogy mi történt az erdélyi irodalomban. Ezt követôen a meghívottak kaptak szót.

Dr. Dávid Gyula erdélyi helyzetképet festett a magyar irodalmi örökség pusztulásáról. Arról, hogy milyen volt a hagyatékok helyzete a múlt rendszerben, milyen veszélyeztetettségeknek voltak ezek kitéve (nem megfelelô térbeli elhelyezés, a kutatói munka akadályozása, a hagyatékok eltüntetése olyan személyek által, akik féltek ezeket birtokukban tartani). Elmondta, hogy ennek következménye az a helyzet, ami mai napig kialakult. A Szabédi-ház szerepkörét Balázs Imre József ismertette. Véleménye szerint az emlékház, a már meglévô hagyatékok mellett, további írói hagyatékok befogadására is képes lenne megfelelô fejlesztéssel, s nemcsak egyszerû ôrzôhely kellene hogy legyen, hanem látványos estek színhelye is.

Zuh Imre a nagyszalontai Csonkatoronyban berendezett Arany János Irodalmi Múzeum mûködésének száz évét elevenítette fel, azokat a pusztulásokat és pusztításokat, amelyek a múzeumot ez idô alatt érték. György Béla, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, a Spectator hagyaték sorsáról beszélt, elmondva, hogy a gazdag hagyatékot a témák sokasága, a mûfajok változatossága jellemzi, de, sajnos, a hatalmas életmû szétszóródott, közgyûjteményekbe és magánszemélyekhez került. Véleménye szerint a már tízéves kutatómunkáját a hagyaték feldolgozása után megjelenô Spectator monográfia tenné teljessé.

A tudományos ülésszak utolsó felszólalója, Nagy Pál, beszédében kiemelte, hogy Szabédi és Bözödi neve sok szálon összekapcsolódott. A két rokon lélek a ráció és az ész megszállotjai voltak. Elmondta, hogy a Bözödi hagyaték is, annyi más hagyatékhoz hasonlóan, szétszórva található napjainkban. Említést tett az író emlékházának létezésérôl, s arról, hogy Bözödön a négyosztályos általános iskola viseli a nevét.

Az elôadásokat követôen egy erdélyi magyar irodalomtörténeti múzeum létrehozásának fontosságáról folytattak eszmecserét a meghívottak. Az elsô nap eseményeit Szabédi László sírjának megkoszorúzása zárta. A sírnál Gálfalvi Zsolt, A Hét fôszerkesztôje, a Romániai Magyar PEN Klub elnöke emlékezett a költôre.

Május 22-én a Szabédi-emléktábla megkoszorúzásával zárult a kétnapos rendezvénysorozat a Gh. Lazãr utcai Szabédi-emlékházban. Dr. Kötô József államtitkár, az EMKE ügyvezetô elnöke méltatta a negyven éve tragikusan elhunyt költô munkásságát, elmondva azt is, hogy az idei Szabédi-napok alkalmával talán sikerült az erdélyi magyar irodalomtörténeti múzeumot is megalapozni.

Végezetül dr. Kántor Lajos azon reményét fejezte ki, hogy a Szabédi hagyaték egy élô gyûjtemény lesz, bárki hozzáférhet, kutatók és diákok olvashatják majd és értelmezhetik, s hogy a Szabédi-ház e századvégi kutatómunka színhelyévé válik.

Simon Melinda
Vincze Melinda

A finnországi svéd írók az 1800-as évek végéig az egységes svéd nemzet alkotóinak tekintették magukat, és így fogták fel ezt akkori olvasóik is. Finnország több mint 600 éven át a nagy svéd birodalom részét képezte, s ezzel a svéd nyelv ott is a közigazgatás, az intelligencia nyelvévé vált. És meg is maradt hivatali nyelvnek, vezetô kultúrnyelvnek akkor is, amikor Finnország az orosz cár pórázára került. Az ország 1918-ban nyerte el függetlenségét. Ekkor vált a finn — mint immár többségi nyelv — elsô államnyelvé. A finnországi svédekben valójában csak akkor tudatosult a kisebbség fogalma.

De ez a mintegy háromszázezernyi közösség ritka önérzetességgel ragaszkodik nyelvének, kialakult értékrendszerének megôrzéséhez, és erôs kisebbségnek számít. Finnország hivatalosan is kétnyelvû. A svéd nyelv státusát és a svéd lakosság nyelvi jogait az alkotmány szövegében külön is rögzítették. Mind alap- és középfokon, mind a szakoktatás területén biztosítják számukra a svéd nyelvû iskolákat, ezekben, persze, a finn is kötelezô tantárgy, és ugyanúgy az egyetemeken, fôiskolákon is folyik svéd nyelvû oktatás. Több napilapjuk és rendszeresen megjelenô folyóiratuk is van, két svéd rádióadójuk, tv-részlegük és svéd színházaik. Még saját pártjuk is van, ennek nôi jelöltje legutóbb kis híján az ország miniszterelnöke lett.

Mindezt a jeles irodalomtörténész, Maria Sandin tollából tudjuk meg. Maria Sandin a finnországi svéd irodalmi folyóirat, a Horisont fôszerkesztôje. A finnországi svéd irodalomban a költészet az uralkodó, de a kilencvenes évek elején új erôre kapott a próza is, színesebb, változatosabb, kötetlenebb lett. Jávorszky Béla korábban már közreadott belôle egy kisebb válogatást. A Minoritates Mundi sorozat újabb darabja most kilenc szerzôt mutat be (Fehér éjszakák. Finnországi svéd írók, Mentor Kiadó Marosvásárhely, 1999) Mervel Ferenc fordításában. A kötet érdekessége, hogy a kötet anyagát maguk a szerzôk válogatták. Néhányuk Skandinávián kívül is ismert, így Solveig von Schoultz és Tove Jansson, még inkább Bo Carpelan, aki néhány éve nyerte el az Északi Tanács irodalmi nagydíját.

„A svédországi irodalom és a mi kisebbségi irodalmunk ugyanazon irodalmi hagyományokban gyökerezik, rengeteg közös vonása, párhuzama, érintkezési pontja van, s ezért is igen természetesnek tûnne, ha íróinknak — a finnországi svéd írószövetség mintegy 200 tagot tart számon — Svédországban is nagyobb teret nyitnának, hathatósabb gyakorlati segítséget nyújtanának mûveik terjesztésére — írja Maria Sandin. — Sajnos, nem így van, s ez nem csupán holmi nyelvhasználati tényezôkön múlik. Svédország még mindig kissé ’felülrôl’ kezel bennünket: régi, rangos íróinkat egyszerûen besorolták a svéd klasszikusok közé, új irodalmunkkal pedig meglepôen keveset törôdnek."

Hát ez nekünk, erdélyi magyaroknak valahogy... ismerôs, nemde. Van-e kitörési lehetôség? Van. „Legutóbb Monika Fagerholm üstököse tûnt fel az ottani (a svéd, sz.m.) láthatáron, mikor két regénye — a Csodálatos nôk, lenn a víznél (1994) és a Díva (1998) váratlanul megjelent az egyik svéd kiadónál." Az elôbbi esetében viszont, állapítja meg Maria Sandin, biztos lapról van szó, ugyanis a regény eddig már tíz nyelven került kiadásra, ami egyedülálló eset a finnországi svéd irodalom történetében.

A finnországi svéd könyvkatalógus címjegyzéke szerint évente átlagosan 80 szépirodalmi mûvet adnak ki, ezekbôl néhány második vagy harmadik kiadás. Meglepô a verseskötetek nagy száma. Az 1998-as könyvkatalógus nem kevesebb mint 30 címet tart nyilván.

A Minoritates Mundi sorozat eddig megjelent köteteti: Légyott északi fénnyel (Skandináv elbeszélôk), Vágtató lovak (XX. századi katalán költôk), Kék fjord, ezüst sirály (Skandináv költôk antológiája), Fehér éjszakák (Finnországi svéd írók).

B. D.

Mikor elôször futólag beleolvastam András Szabolcs egyik Szabadságban megjelent írásába, arra gondoltam, hogy lám, milyen jó, napilapjaink is kezdtek tudományos ismeretterjesztéshez nevezhetô anyagoknak teret adni. Ám hamar rájöttem, hogy e cikksorozat három utóbbi része (nem áll szándékomban az elsô három résszel foglalkozni, melyeknek témájához kevésbé tudok hozzászólni) egyszerû ismeretterjesztésnél többre törekszik, bár az nem volt egyáltalán világos, hogy mi is pontosan a célja. Miután hiába vártam, hogy a cikkekben lépten-nyomon felbukkanó hibákra és hamis információkra valaki válaszoljon, úgy érzem, elég fontos témák kerültek itt terítékre, és nem árt, ha megpróbálok tisztázni a tévedések és hamis érvelések közül néhányat.

A cikksorozat három legutóbbi részének címe(i) — „A demokrácia korlátai", valamint „Demokrácia és tudomány" (Szabadság, XI. évfolyam, 66., 73. és 94. szám) — félrevezetôek, mert az írásokban kevés szó esik demokráciáról és/vagy annak a tudományhoz való viszonyáról. Ehelyett András Szabolcs meglehetôsen véletlenszerû és logikátlan sorrendben, homályos megfogalmazással eszmetörténeti villanásokat közöl. Megtudhatjuk például, hogy a „Felvilágosodás volt az oka annak, hogy az emberiség lelke sivár lett, tudata megnyomorodott", a felvilágosodás vezetett a „kommunista diktatúrák szörnyûségeihez", és Voltaire-t meg Rousseau-t tehetjük — legalábbis részben — felelôssé Sztálin és társai tetteiért. A XVII. század e „rossz" fordulatától a szerzô egykettôre Marxhoz és Engelshez ugrik, akiknek elméletén „erôsen látszik Darwin hatása". Itt kezd körvonalazódni érzésem szerint A. Sz. fô mondanivalója: „az emberiség lelkének sivárságát", tudatának „megnyomorodását" az evolúcióelmélet és annak széles körû elfogadása okozta. Ez a „képtelen" elmélet, sajnos, „ma is él", és ez a „létért való küzdelem jelszava, önzésünk motivációja", amelyik „mélyen áthatja gondolkodásunkat"; ideje volna, hogy az ilyen „ingatag receptek" helyett, melyek „az állati viselkedést igyekeznek indokolni", teret adjunk „értelmes, alternatív vélemenyeknek". Ez a lényege A. Sz. írásainak, ô azonban mintha óvakodna attól, hogy ezt világosan és egyértelmûen megfogalmazza.

Érdekes módon az evolúcióelméletet minden földi bajért felelôssé tevô szerzô több alkalommal is a „tudományos gondolkodás" fontosságát hangoztatja. Nos, manapság az evolúciót tagadó tudományos gondolkodás nem létezik. Tetszik, nem tetszik, az evolúció tény, és ezt ma egyetlen komoly biológus vagy paleontológus sem kérdôjelezi meg. Az összes ma létezô élôlény a Prekambriumban létezô formákból fejlôdött ki, egy folytonos, megszakítatlan folyamat eredményeként. Azt állítani, hogy a Föld csak tíz- vagy százezer éves, és hogy a mai élôvilág egy pillanat alatt jött létre, addig szervezetlen anyagból, nemcsak a biológia minden eredményének mond ellent, hanem semmibe veszi az összes fizikai világra vonatkozó ismereteinket. Aki az evolúciót tagadja manapság, az tagadja a fizika, kémia, csillagászat, geológia és biológia eredményeit egyaránt. Választanunk kell tehát: vagy elfogadjuk a tudományos gondolkodást és a tudomány által alkotott képet a Világegyetemrôl, Földrôl, magunkról, vagy — ahogy Feyerabend, a tudományellenességérôl híres német filozófus mondja: „everything goes", azaz „minden szabad", minden megismerési forma egyenrangú, és a tudomány nem több, mint a nyugati kultúra egyik terméke, „szociális konstrukciója", amelyik semmivel sem jobb például a New Age-rajongók miszticizmusánál.

De lássuk csak, pontosan mit is ért evolúción A. Sz. „Az evolúció posztulátumai szerint az élet folyamatos változáson ment át az idôk folyamán az egyszerûtôl az összetettig." Nem egészen így van: annak ellenére, hogy hosszú idô kellett, amíg a bonyolult többsejtû élôlények megjelentek a Földön, az evolúciós változás nem mindig vezet az egyszerûtôl az összetett irányába. Egy ma élô elefánt semmivel sem „összetettebb" vagy fejlettebb, mint néhány millió évvel ezelôtt élt ôsei. Ráadásul a mai — tulajdonképpen a mindenkori — élôvilágban számbelileg messzemenôen uralkodnak a legegyszerûbb élôlények, a baktériumok. De menjünk tovább. „A környezet változásai idézték elô a mutációkat." Hamis, ilyesmit legfeljebb Lamarck állított, a mai biológusok szerint a mutációk véletlenszerû másolási hibák, melyeket legfennebb gyakoribbá tehetnek bizonyos környezeti tényezôk (pl. radioaktivitás). „A mutációt szenvedett egyének a létért való küzdelem során könnyebben alkalmazkodnak. Ez a természetes szelekció" — folytatja A.Sz., végképp elárulva, hogy nem sokat ért az evolúcióelméletbôl. A mutációk nagy többsége ugyanis semmi jót nem jelent egy élôlény számára, és legtöbb esetben a mutációt szenvedett élôlény ezért nem is alkalmazkodik könnyebben; ahogy Richard Dawkins mondja: „honnan az ördögbôl tudhatná egy mutáció, hogy mi lesz jó egy állat számára, s mi nem?". A pozitív hatásokkal járó mutációk csak ritkán fordulnak elô — viszont ôk képezik az evolúció nyersanyagát. A mutációk által biztosított változékonyságon túl az evolúcióhoz a szelekcióra is szükség van, és a szelekció az, ami egy adott szerv tökéletesedéséhez vagy alkalmazkodásához vezet.

A. Sz. ugyan nem árulja el, hogy melyek azok az „értelmes alternatív vélemények", amelyeknek teret kellene adnunk az „iskolában és minden egyéb fórumon"; jellegzetes módon csak az evolúcióelmélet és általában a tudomány állítólagos hibáit és tévedéseit illusztrálja, de nem derül ki, mit javasol helyettük. Egyébként is: tudományos alternatíva az evolúcióra nem létezik. Az evolúció pontos folyamatainak ugyan nem minden részlete ismert, és szakmai berkekben viták folynak például a különbözô típusú mutációk relatív fontosságáról, az élôvilág fejlôdésének állandó vagy többé-kevésbé változó sebességérôl, arról, hogy a természetes szelekció csak faji szinten mûködik-e, vagy magasabb taxonokat is befolyásol stb., de ezek a viták mind az evolúció tényébôl indulnak ki.

Vegyük csak közelebbrôl szemügyre, hol hibázik A. Sz. szerint a tudomány. A legerôtlenebb példa a texasi dinoszaurusz- és emberi lábnyomok esete, az ún. „tudományos kreacionisták" klasszikus vesszôparipája. Egy dinoszaurusz-lábnyom melletti és vele egyidôs, autentikus emberi lábnyom valóban romba döntené az ôslénytan és rétegtan eredményeinek jó részét. Egy ilyen felfedezés a legrangosabb tudományos lapok címlapjain kapna helyet, ha azok a nyomok valóban emberi lábnyomok lennének. A. Sz. azonban magától értetôdônek veszi, hogy Roland T. Bird paleontológus téved, mikor csalásnak nevezi az emberi lábnyomokat, sôt, tulajdonképpen ô a csaló. Nos, aki egy kicsit is jártas a témában, az tudja, hogy egy paleontológusnak számtalan módszer és kritérium áll a rendelkezésére, hogy eldöntse egy nyomfosszília valódiságát. Ha R. T. Birdnek a leghalványabb gyanúja is felmerül, hogy az emberi lábnyomok valódiak, további vizsgálatokat végez, és ha ezek után is meggyôzôdik valódiságukról, akkor ma ô lenne az ôslénytan új forradalmának elindítója, s — talán — az evolúcióelméletre elsô komoly csapást mérô tudós. De a nyomok igenis csalásnak bizonyultak. „Akármilyen tetszetôs vagy fontos egy elmélet, nem változtathatjuk meg miatta a tapasztalati tényeket" — vonja le a következtetést A. Sz., és ez így is van, de ennek illusztrálására a lehetô legrosszabb példát választotta. És tegyük hozzá: bár létezik „rossz" tudomány, amelyik néha még rangos szaklapok hasábjaira is befurakodik, az esetek döntô többségében a kutatók nem változtatják meg a tényeket és nem csalnak. Ha azt teszik, elôbb- utóbb rajtakapják ôket.

Látszólag csak távolról kapcsolódik az evolúció témájához a katasztrofizmus kontra uniformitarianizmus vita, amit A. Sz. ugyancsak taglal (bár nem nevezi nevén), és — nem nagy meglepetés — a katasztrofizmus pártjára áll. Egyetlen geológus sem állítja manapság, hogy katasztrófák nem léteztek a földtörténetben; egyre többen felismerik, hogy ritka, de rendkívül erôteljes katasztrófák alapvetôen megváltoztathatják az élôvilág fejlôdéstörténetét. A legjobb — de egyesek által még vitatott — példa erre a Kréta idôszak végi meteorit- vagy üstökös-becsapódás, amelyik a dinoszauruszok és sok más élôlénycsoport kihalását okozták. Ez azonban sem az evolúciót, sem a lassú geológiai folyamatok szerepét nem zárja ki. A. Sz. azonban teljesen félreérti az uniformitarianizmust: szerinte „primitív" az a modell, amelyik föltételezi, hogy évmilliókig minden változatlan maradt". Nos, egy ilyen modell valóban primitív és buta lenne, de ez a modell nem létezik, egyetlen józan ember sem állítja, hogy „évmilliókig minden változatlan maradt". A vita arról szól, hogy az évmilliók alatt végbemenô gyökeres változások nagyjából folyamatosan és emberi mércével mérve nagyon lassan mennek-e végbe, vagy hirtelen ugrásokba, nagy katasztrófákba sûrûsödnek. Minden jel arra mutat, hogy a válasz erre a kérdésre: is-is. A. Sz. a Duna medrének kialakulásáról, feltehetôen a gyors változások fontosságára hozott példája, elnézést, de hülyének tekinti az összes geológust meg geográfust. Talán nem voltam elég figyelmes a fizika-, kémia- meg geológiaórákon („tanultuk fizika- meg kémiaórán!" — figyelmeztet A. Sz.), de a „nagy nyomáson, cseppfolyós, száz fok fölötti savas oldat" által kialakított Duna-meder számomra nem is a science fiction, hanem — A. Sz. szavait használva — a „horror és a fantasy" szférájába tartozik.

Darwin elméletét nem minôsíti az, hogy az utóbbi másfél század során ki és hogyan használta fel, általában minden tudományos alap nélkül, szociológiai elméleteiben vagy akár politikai programjában. Az evolúcióelméletnek nincsenek erkölcsi vonatkozásai; a gének „önzôsége" egyaránt vezethet önzô és önzetlen cselekvésminták kialakulásához a gének gazdáiban. Az evolúcióellenes propaganda nem hajlandó különbséget tenni a darwini evolucionista biológia és a XIX. századi Herbert Spencer-féle evolucionista filozófia között. Nem Darwin, hanem Spencer hangsúlyozta a létért folyó küzdelmet, és ô fogalmazta meg a „legjobbak túlélése" („survival of the fittest") szóösszetételt (az más kérdés, hogy még ennek a — múlt század végére már jórészt visszautasított — filozófiának is inkább a ’szélsôséges’ kapitalizmust, mintsem a kommunizmust lehetne a számlájára írni). A darwini evolúcióelmélet mindig is a — természetes szelekció révén történô — környezethez való alkalmazkodást hangsúlyozta.

A tudományos gondolkodás tanítása — ebben egyetértunk A. Sz.-szel— valóban fontos. Iskolákban és egyetemeken nem a memorizálásnak, száraz adathalmazok, táblázatok elsajátításának kell dominálnia; a lényeg a kritikus, független gondolkodásra való bátorítás. Ehhez olyan tanárokra van szükség, akik jártasak a tudományokban, és képesek egyszerûen, közérthetôen és érdekesen elmagyarázni sokszor bonyolult jelenségeket és elméleteket. Nekik kell, A. Sz.-t parafrazálva, az egészet érteni és összefogni. Ez, írásaiból ítélve, A. Sz.-nek nem egészen sikerült.

Sylvester Zoltán
Stanford, Kalifornia

Milyen gyönyörûen rajzol ez a gyermek! — kiált fel elragadtatottan nagymama. S az odasietô fiatal anyuka elismeri, hogy nem csak az elfogultság buggyant ki nagyiból: abban a rajzban tényleg van valami. Sôt, ott díszeleg az aláírás is: Pistike. Az ellenôrzôben viszont ott éktelenkedik a tanító néni vádló bejegyzése: Pistike figyelmetlen, írásórán rajzolt! S ott az elégtelen négyes is. „Pedig az iskolában éppen most tanulják a betûket, s ha kisfiam nem figyel, nehézségei támadhatnak késôbb. Igaz ugyan, hogy már nagycsoportos korában minden betût ismert, de az iskolában figyelni kell. Egyébként is, a tanító néninek igaza van" — alkudozik magában anyuka, s komoly beszélgetésekkel próbálja rávenni Pistikét a további iskolai rajzincidensek elkerülésére. És a rajzolás miatt állandóan büntetett Pistike egy idô után abbahagyja kedvenc idôtöltését.

Aztán a szépen rajzoló Pistikékbôl unott matematikusok, a gyerekeket szeretô Mónikákból elégedetlen szakácsnôk, remekül barkácsoló Zoltánkákból középszerû pedagógusok lesznek. Mert valamikor valaki ezt tartotta a legjobb megoldásnak, kétségtelenül kizárólag Pistike–Mónika–Zoltánka saját jól felfogott érdekében.

’89 után megsokasodtak a lehetôségek, újabbnál újabb kapuk nyíltak meg a fiatalok elôtt, s ezzel egy idôben a választás is egyre nehezebbé vált. Már a nyolcadik osztály elvégzésekor olyan fontos döntésre kényszerülnek a diákok, amelyre legtöbbjük még nem elég érett, amelynek fontosságát leggyakrabban nem érzik, amelyre a környezet nem képes egyénre szabott megoldást kínálni. Mert a szülô sokszor nem ismeri gyermekét, s a tanár, osztályfônök nem ismeri diákját.

Amikor a kisgyerek elsôs lesz, a szülô — aligha tudatosan — csemetéje nevelésének terhét részben az iskolára hárítja. Természetesen, segítenek a kisdiáknak a tanulásban, ám ez is csak ideig-óráig megy, mert a szülôk, esetleg az elfoglalt anyukát-apukát ebben is helyettesítô nagyszülôk megértését egy idô után már meghaladja az iskolai feladatok bonyolultsága. Így a legtöbb család számára rejtély marad a gyermek tehetsége, csupán osztályzatai révén tájékozódnak némileg teljesítményérôl. Ekkor sem azt mondják: milyen jó matekes ez a gyerek, hanem inkább így szólnak: jól tanul ez a gyerek. És igazuk van, mert nemcsak matekbôl, hanem irodalomból, idegen nyelvbôl, fizikából is jeleskedik, és tornából meg kézimunkából is csupa kitûnôje van. Ugyanúgy, mint több társának. Mégsem lesz belôle tornászbajnok. Matematikus sem. Mert bár az osztályfônök, a tanárok gyakran megdicsérték szülôi értekezleteken, az iskola a diák egyetlen teljesítményét sem erôsítette meg. Egyetlen fogódzót sem adott a választáshoz. Iskoláink nem tudják kiszûrni: ki miben tehetséges. Pedig valamiben mindenki tehetséges, csak egyesek sokára fedezik fel magukban azt a valamit. Mások soha.

Legtöbbet az iskola segíthetne. Fôként az elsô nyolc esztendôben. Fokozottabban kellene a tanároknak tanítványaikra figyelni, megfelelôen irányítani, a legjelentéktelenebbnek tûnô jelet is észrevenni. Nem könnyû munka, de hálás. Mert a pedagógusok egy sikeres élet forrásaivá válhatnak. Ôk menthetnek meg egy-egy tehetséget a szûk közösségnek, a világnak. Mert lehet, hogy a számára unalmas írásórák alatt rajzolgató Pistike évtizedek múlva megrajzolta volna Mona Lisa társát, vagy azt az ûrhajót, amely újabb naprendszerekbe juttathatta volna el az állandóan kutató embert. De a rajzolás miatt állandóan büntetett Pistike valamikor örökre abbahagyta kedvenc idôtöltését.

Mint az a varrónô, aki sokkal szívesebben lenne óvónô, de soha senkinek nem tûnt fel, iskolai foglalkozásokon, szünetekben, közös kirándulásokon, családi összejöveteleken mennyi szeretettel és ösztönös hozzáértéssel foglalkozik a kisgyerekekkel. Vagy az a menedzser, aki minden szabad percét a kertjében tölti, szôlôt nyes, rózsáit dédelgeti, öntözgeti a málnabokrokat, de akinek családja annak idején szentségtörésként fogadta óhaját: mezôgazdasági szakiskolába szeretne felvételizni. Pedig a varrónô csak saját és a szomszédok gyerekei körében, a menedzser fái-bokrai-virágai között érzi magát igazán elemében.

Divat-e a líceum? Státusszimbólum vagy létszükséglet? Esetleg a sznobság jele? Kétségtelen, hogy annak, aki általános mûveltséget óhajt, eltökélt szándéka egyetemet végezni, tárgyi tudásra törekszik, líceumban a helye. Annak viszont, aki jelét adja, hogy ügyes asztalos, kômûves, esztergályos, szakács válna belôle, az erôltetett líceumi felvételi csupán azonnali vagy késôbbi kudarcot, csalódást jelenthet. Kétségtelenül értékes a líceumi oktatás, még akkor is, ha néha botladozó, iránykeresô. Ugyanakkor tény, hogy a magyarok körében — szintén aligha tudatosan — a megmaradásra való törekvés megteremtette a líceumi képzettséghez való ragaszkodás hagyományát.

Nehéz felvenni a harcot a beidegzôdések, szokások ellen, a szülôk ama törekvése ellen, hogy hajdani valóra nem váltott álmaikat vakon utódaikra kényszerítsék, azzal a jónak vélt rossz hozzáállással, hogy meg sem halljuk gyermekünk szavait, amikor jövôjérôl beszél, hiszen mi jobban tudjuk mi a megfelelô választás számára. Pedig aligha tudjuk, hiszen nem figyelünk. Pedig a tanárok is aligha tudják, hiszen nem figyelnek. Pedig sokszor még maguk az érintettek is aligha tudják. És így ad életet minden nemzedék újabb és újabb pályatévesztetteknek. Akik nem találják helyüket ebben a világban. Akik elégedetlenek önmagukkal, életükkel. Akik nem érzik a szeretettel végzett munka megtartó erejét. Akik máshol keresik a boldogságot. Akik kivándorolnak.

Kerekes Edit

A kolozsvári Néprajzi Múzeumban szombaton reggel 9 órától nyílt a fazekasok kiállítása. A városunkban hagyományszámba menô rendezvényre az ország különbözô részeirôl vártak résztvevôket. Kolozsvárt Bãlan Zamfira képviselte, a korondiakat János Tudor, Máthé Dénes, Nagybányáról, Sãcel (Máramaros), Obârsa (Hunyad), Curtea de Arges (Vâlcea), Horezu (Vâlcea) falvakból is érkeztek. Legszebb számban kerámia- és agyagedényt Máramaros megyébôl hozták. A mesterien díszített, hagyományosan égetett agyag- és kerámiatárgyak mellett modern, absztrakt tárgyak, figurák, öntött vázák is voltak.

A 2 napos vásár-kiállítást az Erdélyi Néprajzi Múzeum igazgatója, dr. Graur Ioan köszöntötte, aki többek között így szellemeskedett: Bukarestbôl jövet a vonaton egy reumás fájdalmakkal küszködô biológus figyelmeztet: Kolozsváron esô lesz. Honnan tudja, hogy esô lesz? Érzi — válaszolta a biológus. A napos idô ellenére — babona ide, babona oda — a katonaság a kiállított tárgyak fölé sátrat emelt.

— Bár a legrégebbi mesterségek egyike — mondta dr. Graur Ioan —, nehéz napjainkban ezt a szakmát ûzni, amely nem csupán mesterség, hanem tehetség, szeretet, alkotni akarás és hagyomány ötvözete. Nem is lehet valutáért eredeti, mesteri alkotásokat készíteni.

Dr. Ion Opris a Román Kulturális Alapítvány részérôl bejelentette, hogy június 23-án a washingtoni néprajzi kiállításon 120-an képviselik országunkat — közülük 6 fazekasmester.

Szôcs Andrea Enikô

Azonosították a Szamosba fulladt holttestet. Május 20-án, Zsukon találtak rá egy idôs férfi tetemére. Boncolás után megállapították, hogy nem természetellenes körülmények közt szenvedett ki. Stefan Sãbãdâsnek hívják, 70 éves, kissomkúti illetôségû. Pszichológiailag labilis volt, február 12-én tûnt el az ergoterápiás kezelésrôl.

(póka)

• Nem az esôs útviszonyoknak megfelelôen vezette péntek este a SJ–01–JSK rendszámú Citroën Vissa gépkocsiját a ketesdi illetôségû Ion Tomos (30). Kissebes terüléten belerohant egy szabályosan közlekedô szekérbe, a baleset következtében T. T. (66), a szekeres, súlyosan megsérült, a sebészeten kezelik; az anyagi kár 5 millió lej.

• Szabálytalan elôzés okozta a péntek esti Szamosújvár bejáratánál történt balesetet. A 2–BN–1604-es rendszámú Mercedes vezetôje, a besztercei Cornel Leahu (56) rosszul számította ki a túlsó sávon érkezô Renault 21 Nevada távolságát és frontálisan ütközött a BN–01–WZB rendszámú gépkocsival. A Mercedes sofôre súlyosan, a Renault 21-es utasa, R. M. (36) könnyebben megsérült.

(pja)

Holnap, Tordán, megszólalnak a szirénák. Nem kell azonban megijedni, csak a háromévenként szervezett általános próbariadóról van szó, amely felkészít az esetleges kémiai-biológiai légitámadás elleni védekezésre.

A gyakorlat délelôtt tíz óra harminc perckor kezdôdik. Pontosan 10 órakor 2 percig megszólalnak a riasztóberendezések. Ez idô alatt megállítják a forgalmat. A nagyobb épületekben — amelyek megfelelnek a biztonsági elôírásoknak (iskolák, gyárak stb.) — tartózkodó személyeknek le kell majd vonulniuk a óvóhelyekre. Ez az állapot fél tizenegyig tart. Ettôl kezdve déli 12 óráig rutinellenôrzések folynak, majd 12 óra 30 perckor a polgári védelem gyakorlatot végzô szakemberei megbeszélik a tapasztalatokat, eredményeket.

Sipos Árpád

Amint arról szombati lapszámunkban tájékoztattunk, az aranyosgyéresi Sodronyipari Vállalat tegnap délelôtt hét órától csatlakozott a huszonnégy- órásra zsugorodott általános sztrájkhoz: öt termelô részleg teljesen beszüntette a munkát, míg az áruforgalmi részlegek dolgozóinak 30 százaléka dolgozott. Emellett az aranyosgyéresi huzalgyár szakszervezete március óta nyílt munkakonfliktust tart fenn.

— A nyílt munkakonfliktus abból a helyzetbôl adódott, hogy márciusban szakszervezetünk sztrájkba lépett, ám akkor követeléseinknek csupán egy részét tudták teljesíteni — mondta Muresan Aurel szakszervezeti vezetô. — Mi viszont, az alkalmazottakkal együtt, megértéssel kezeltük a dolgokat, és a sztrájkot felfüggesztettük — tehát nem szüntettük be. Márciusban helyi jellegû volt tiltakozásunk, az elmúlt héten viszont csatlakoztunk a Metarom szakszervezeti szövetség országos szintû sztrájkjához, amelynek célja nagyjából azonos a mi márciusi sztrájkunk célkitûzéseivel.

A szakszervezetek figyelmeztetô sztrájkja ma délelôtt hét órakor véget ért ugyan, ám a kohászat szintjén a munkakonfliktus nem oldódott meg. A Metarom szerdán dönti majd el, milyen további lépéseket kíván tenni az ügyben — jelentette ki a szakszervezeti vezetô.

Az ország kohászati kombinátjai — és ezen belül az aranyosgyéresi Sodronyipari Vállalat — szakszervezetének és dolgozóinak fô követelését az ágazat számára országos átszervezési terv kidolgozása képezte, amely megmenthetné a fémipart.

Kerekes Edit

Vasárnap a kolozsvári I. Számú Nôgyógyászati Klinikán elsô ízben hajtottak végre mesterséges megtermékenyítést. Eddig az országban csak Bukarestben és Temesváron végeztek ilyen jellegû mûtéteket. A kolozsvári premiert dr. Ioan V. Surcel egyetemi professzor vezette le. A professzor mellett egy németországi orvoscsoport is részt vett Heidelberg városából, ugyanis a mesterséges megtermékenyítéshez szükséges felszerelést nagyrészt e város kórházától kapta a klinika. Vasárnap három páciensen hajtották végre a mesterséges megtermékenyítést. Ezek olyan esetek, ahol természetes úton nem jöhet létre a megtermékenyülés. Mindhárom páciensnél a spermadonorok a férjek voltak. Maga az eljárás három fázisból áll: az elôkészítési idôszak, a sperma és a nôi petesejt begyûjtése, majd a megtermékenyült petesejt visszahelyezése a méhbe. Szakemberek véleménye szerint az eljárás sikere 20–30 százalékos, és fennáll annak a lehetôsége, hogy a mesterséges megtermékenyítés eredményeként ikrek jönnek a világra. A szükséges hormonális kezelés 15–20 millió lejbe kerül. A további költségeket a kórház állja, páciensenként 500 német márka értékben.

H. Gy.

A bánffyhunyadi városi tanács, a polgármesteri hivatal és a helyi mûvelôdési ház közös szervezésében május 24–30. között a kalotaszegi városban kulturális napokat tartanak. Az egyhetes rendezvénysorozat keretében komolyzenei elôadás, népzenei verseny, irodalmi est, vetélkedôk, bicikliverseny, színházi elôadás, szabadtéri rockkoncert és különbözô gyermekmûsorok között válogathatnak az érdeklôdôk.

Szerdán délután 17 órakor a Kós Károly Mûvelôdési Egyesület és a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület közös szervezésében külön mûsor tekinthetô meg a városi mûvelôdési házban.

A Báthory István Líceumban immár hatodik éve mûködik a Római Katolikus Gimnázium. Két végzôs osztályt bocsátott eddig útra ez az intézmény. A harmadiknak, az idei 27 fôs XII. á-nak Káptalan Erna az osztálynevelôje.

— Ôsztôl új tantervvel indul az iskola IX. osztálya — mondta a tanárnô. — A tantervváltozás lényegét abban látjuk, hogy a humán jellegû tantárgyak mellé oly módon sorakoztattuk fel a gyakorlati életben alkalmazható reál tárgyakat — például a kémiát, biológiát és fizikát —, hogy a kilencedikesek heti óraszáma nem haladja meg a 33-at. Ôsztôl a kilencedikesek heti két órában tanulják a németet, fizikát, kémiát, biológiát, történelmet, matematikát, informatikát, éneket és vallást, egy órában latint, a földrajzot és a tornát, négyben pedig a magyart, az angolt és a románt. A legnagyobb óraszámváltozás a latin nyelvnél állt be: ezt heti egyre csökkentette le az iskola.

— Ön a Báthory-líceumban és a Római Katolikus Gimnáziumban egyaránt tanít. Mi a különbség egy XII. á-ás és egy XII. A-s fiatal diákélete között?

— Erre nagyon nehéz válaszolni. Talán az, hogy az intenzívebb vallásórák és a templom hatása jobban érzôdik az alfásokon. Talán egy kicsit melegebb lelkûek... Vasárnap és ünnepnapokon kívül heti egyszer, csütörtökön reggel hét órakor egy fôleg fiatalok számára tartott szentmisén — általában gitáros misén — vesznek részt. A más vallásúak számára természetesen nem kötelezô a szentmisén való részvétel. Ôket is elvárjuk viszont Szent Mihály-napkor.

— Ösztöndíjrendszer létezik-e?

— Természetesen. A nyolcas általánost elérô diákok számára a gimnázium ösztöndíjat biztosít.

Sz. Cs.

A június 1–5. között lezajló képességvizsgák során a magyar nyelv és irodalom tételeken kívül minden más román nyelven fog a Kolozs megyei tanfelügyelôséghez érkezni. A fordítást a vizsgáztató-felügyelô bizottság magyar szaktanára fogja elvégezni. Ez azt jelenti, hogy a magyar nyolcadikosok vizsga-várakozási ideje sokkal hosszabb lesz, mint román társaiké.

— A képességvizsga nemzeti jellegû, akárcsak az érettségi, így mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy minél kevesebb ember tudjon a tételekrôl — mondta Kötô József tanügyminisztériumi államtitkár. — Biztonsági okok miatt nem lehetett a tételek magyar változatát már a minisztériumban elkészíteni, hiszen akkor nem egyetlen ember, hanem 15 tudna a tételekrôl. Nyilvánvaló, hogy a kiszivárgás lehetôsége így rendkívüli módon megnône. Jövôre viszont tervbe vettük azt, hogy a kisebbségi iskoláknak kidolgozzuk központilag anyanyelvükön a tételeket. Két lehetôség van tehát: vagy megtaláljuk a fordítás biztonságos módszerét, vagy külön tételeket dolgozunk ki a kisebbségieknek. A tételeket tartalmazó borítékok a napokban fognak eljutni a megyei tanfelügyelôségekhez, ahol páncélszekrénybe kerülnek. A vizsgák idejének elérkeztekor a nemzeti televízión keresztül értesülnek majd a vizsgáztató bizottságok arról, hogy hányas számú borítékot kell felbontani. A megyei tanfelügyelôségeket utasítottuk, hogy azok számára, akik a kisebbségek nyelvén tanulnak, kötelezô lefordítani a tételeket. A fordítást meg lehet oldani megyei szinten (a tanfelügyelôségeken), vagy a vizsgáztató-felügyelô bizottság által.

— Kolozsváron csak a tantermekben fogják meglátni a fordításra váró tételt a vizsgáztató-felügyelô magyar szaktanárok — mondta Török Ferenc fôtanfelügyelô helyettes. — A tanfelügyelôségen a fordítás kivitelezhetetlen.

Szabó Csaba

Alexandru Gheorghiu, a szamosújvári börtön közismert festôje újabb kiállítás elôtt áll. Ma, kedden délben, 12 órai kezdettel, a brassói „Mûvész" képtárban, a fogház lakója jelenlétében, kerül sor immár ötödik egyéni kiállításának megnyitójára. A brassói Mûvészeti Múzeum a hazai Börtönigazgatóság és a Román Rádió szervezésében megrendezett mûvészeti esemény nagy érdeklôdést keltett a Cenk alatti városban. A börtön falai között festegetô Alexandru Gheorghiu ötven képpel jelentkezik a brassói közönség elôtt, többségük tájkép.

Alexandru Gheorghiu brassói születésû és 16 évre van elítélve gyilkosságért. A kiállítás május 31-ig tart nyitva.

Erkedi Csaba

A fogalmat tisztázandó, tudni kell azt, hogy Verdi minden mûvében kiemelt szerepet szánt a kórusnak: nem passzív kommentátora a cselekvésnek, hanem tevékenyen részt vesz a történésben. Verdi alkotómûvészetének elsôsorban elsô, de második szakaszára is jellemzô a nagy lélegzetû kórustételek beiktatása a mûbe. Ha a magánénekesekkel egyenlô terjedelmû és jelentôségû szerepet szán a kórusnak, akkor beszélünk kórusoperáról. Ez természetesen nem csak Verdi sajátja, hiszen ez késôbb a verizmusban teljesedik ki igazán. De maradjunk Verdinél. Az Ernani, Macbeth, Rigoletto, Trubadúr, Álarcosbál, Aida — és még sorolhatnám — többé-kevésbé önálló szerepet szán az énekkarnak. Ezek a nagy együttesek csak látszólag statikusak. A mindenkori rendezô feladata, hogy a színpadon a tömeget úgy mozgassa, hogy az hiteles szereplôvé váljon. Ezt találóan fogalmazta meg Kürthy András, mikor azt vallja, hogy a kórusból a rendezônek a dolga kihozni azt, amirôl talán nem is tudják, hogy benne van. A kórusopera — így a Nabucco is — komoly, összekovácsolódott, technikailag és zeneileg egyaránt felkészült együttest feltételez, kellô rugalmasságot és képlékenységet, ami a színpadi mozgást-mozgatást illeti.

A Nabucco a karigazgató számára igazi feladatot jelent: az énektechnikailag nehéz részek kidolgozása, a kisebb-nagyobb csoportok homogenizálása akusztikai szempontból, a fizikai erônlét fenntartása, dinamikai követelmények megoldása — mind a karigazgató feladata. És ekkor még nem beszéltünk a tisztán zenei vagy elôadásbeli felkészítésrôl. Számomra nagyon fontos, hogy a karmesterrel és a rendezôvel egy hullámhosszon kommunikáljunk. A Nabucco esetében azon túl, hogy felszabadító operának nevezik, én mint a hit és remény zenei-mûvészi megfogalmazását élem meg, ennek a tudatát igyekszem felébreszteni és életben tartani a zsidók jeleneteiben. Ebben az igyekezetemben elsôsorban Verdi segít, aki — például — a rabok kórusában a bibliai zsidó gyülekezeti énekek mintájára a fohászt nagyrészt unisonoban képzeli el. A jelenet színpadi megfogalmazása a Kürthy-féle rendezésben magáért beszél.

A Nabucco sok munkát jelentett. Bár jelen esetben nem beszélünk új zenei betanulásról, éppen ezért a magam szempontjából nem igazán örültem az intézmény választásának. A régi beidegzôdéseket nehéz kiirtani, ezért a zenei újrafogalmazás sokkal nehezebb. Az új rendezés megkívánja a tömegjelenetek árnyaltabb megfogalmazását, ami kétszer akkora együttest feltételez, mint a mi énekkarunk. Ennyire, sajnos, nem futja, csupán megnövelni sikerült valamennyire az énekkari létszámot. Ezért a megoldás helyenként kompromisszumos, majdnem azt mondhatnám, hogy jelzésértékû. Ezért természetesen nem a rendezô a hibás, a partitúra ezt követeli meg. Ez a kompromisszum azonban feltétlenül befolyásolja a hangzás homogenitását, dinamikáját. Így én magam eleve nem lehetek maradéktalanul elégedett az eredménnyel, bármilyen ügyszeretetrôl és komolyságról — és hozzátenném —, tehetségrôl tesz tanúbizonyságot a kórus.

Nem tartom szerencsés ötletnek a kolozsvári Állami Magyar Opera énekkarát a milánói Scalaéval összehasonlítani. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni egy kisebbségi kultúrintézmény lehetôségeit vagy lehetetlenségeit. Az ország gazdasági helyzetébôl fakadó tényezôk eleve visszautasítják a párhuzamot.

Végezetül annyit: várjuk közönségünket, várjuk a szakkritikát, hiszen az értô, objektív bírálat nemcsak értékmérô, de impulzust adó is. Ennek hiányában csak saját viszonyítási rendszerünkre támaszkodhatunk, ami a maximális rálátás mellett is szubjektív marad. Nézzék-hallgassák meg tehát minél többen az új Nabuccót, amely elsôsorban közönségünkért születik.

L. A.

Az ôsbemutatót (1842. március 9.) követôen a Nabucco Milánóban a szezon végéig nyolcszor került még színre, s a következô évadnak is legbiztosabb sikere maradt: augusztustól decemberig 57 alkalommal adták elô.

*

A külföldi premierek sem várattak sokat magukra: a bécsi bemutatót maga Gaetano Donizetti vezényelte 1843-ban; 1844-ben Berlinben és Korfu szigetén, 1845-ben Párizsban, Hamburgban, Algírban, 1846-ban már Koppenhágában és Konstantinápolyban játszották a Nabuccót.

*

1846-ban új név tûnik fel a Nemzeti Színház színpadán, Giuseppe Verdié, akinek két operáját, az Ernanit és a Nabuccót egy Pesten vendégszereplô olasz Stagione mutatja be a magyar közönségnek. Az új muzsika Erkel Ferencet is magával ragadja, aki valósággal apostolává szegôdik. Nyilván az ô szorgalmazására már 1847. január 2-án sor kerül a Nemzeti Színház elsô magyar nyelvû Verdi-bemutatójára, a Nabucodonozorra, melynek szövegkönyvét Egressy Béni fordította. A két fôszerepet Füredi Mihály és Schodelné énekelte. A darab még a bemutató évében 10 elôadást ért meg, s a Nemzeti Színházban összesen 36-szor játszották.

*

Kolozsváron a Nabucco elôször a szebeni „dalmû-társaság" német nyelvû elôadásán hangzik fel 1851. május 15-én, mint azt a kolozsvári Egyetemi Könyvtár színlapgyûjteménye bizonyítja. Az elsô magyar nyelvû elôadást Mezei Vilmos neves baritonista jutalomjátékaként tartották, 1858. december 7-én. A színház akkori igazgatója a vállalkozó szellemû, jó üzleti érzékkel rendelkezô Havi Mihály volt, aki a legtöbb darabot röviddel a budapesti bemutató után Kolozsvárott is színre vitte. Nem tudjuk biztosan, ki volt az elôadás karmestere, errôl nem tesz említést a színlap.

A Nabucco 141 év elôtti bemutatójának hangjegyeit színházunk könyvtára megôrizte. Ezek lúdtollal másolt kéziratos kották, archív értékûek.

*

A Nabucco kolozsvári 1858. december 7-i bemutatójáról a Kolozsvári Közlöny 1858. december 9-i számában olvashatunk: „Kedden, december 7-én, amint elôre jelentettük Mezei V. úr javára adatott »Nabucodonozor«, opera Verditôl, színpadunkon most elôször. A czímszerepet Mezei, Ismaelt Folinus, Zachariást Baráti, Fenenát Singer Róza k. a., helyes felfogással, s jól begyakorolva adták. Abigail szerepében Ferenczi Izabella k. a. mind játékával, mind szép és erôteljes énekével megragadta a közönséget. A nôi és férfikar is dicséretet érdemel; valamint az érdemes katonai zenekar, mely mind végig szép szabatossággal játszott, s a dalmû gyönyörû nyitányában zajos tapsokat aratott. Általában Nabucco, az eddig itt elôadott dalmûvek közt leginkább sikerült, s ki kell emelnünk a szerény Singer Róza k. a.-t, ki utolsó felvonásbeli imaáriáját, szép tiszta hangon, s nagy gördülékenységgel énekelte, mintegy biztosítván minket arról, hogy mint még fiatal kezdônek pályájához szép reményeket köthetünk. A színház tele volt, s jó indulatú közönségünk a tapsokban s kihívásokban nem fösvénykedett. A jutalmazott koszorúkkal s virágcsokrokkal tiszteltetett meg."

*

Az Állami Magyar Opera az 1967–1968-as évadban Verdi sorozata keretében mûsorra tûzte a Nabuccót, ami egyben országos bemutatónak számít. Az opera színreállításán csaknem egy fél éven át dolgozott az együttes. A bemutató elôadásra 1968. július 11-én került sor Hary Béla zenei elôkészítése és irányítása mellett. Az opera rendezôje Szinberger Sándor, díszlettervezôje Silviu Bogdan, jelmeztervezôje Schrantz-Kunovits Edit. A kettôs (hármas) szereposztás a következô volt: Nabucco — Mester József, Vida Viktor, Alexandru Fãrcas; Izmael — Borbély Ferenc, Szilágyi Ferenc; Zakariás — Kovács Attila, Mátyás Jenô; Abigél — Albert Annamária, Trenka Éva; Fenéna — Tôzsér Júlia; Fôpap — Bretán Endre; Abdallo — Szaday Géza; Anna — Thúry Erzsébet. A kritika egyértelmûen kiemelte a Debreczeni Károly vezette kórus teljesítményét: „A Nabucco igazi fôszereplôje valójában a kórus. A híres, külön számként is sokszor hallható kórus-himnuszon kívül sok és jelentôs zenét szánt még Verdi a kórusegyüttesnek. Debreczeni Károly karigazgató munkája és a kórus ôszinte átélésbôl fakadó, vivôerejû éneklése a legnagyobb elismerésre méltó. Régen hallottuk az Állami Magyar Opera kórusát ennyire egységes hangzásúnak, ilyen szép színektôl vibrálónak. Az elôadás egyik legnagyobb és legkellemesebb meglepetésének bizonyult" — írja Terényi Ede: Hódolat Verdi zenéjének címû cikkében (Igazság, 1968. júl. 21.)

T. J. L.

Budapesti tanulmányok után a milánói Ricordi-ház védnöksége alatt Olaszországban folytatta tovább tanulmányait. 1985-tôl 1992-ig a budapesti Magyar Állami Operaház tagja: 1985-tôl ’87-ig rendezôasszisztens, 1987–88 dramaturg, 1988–1992 fôtitkár, majd mûsorigazgató.

Dolgozott a milánói Teatro alla Scalában és a Reggio Emilia-i Teatro Romolo Valliban. Számos nemzetközi énekverseny zsûrijének tagja. 1991-óta a kolozsvári Állami Magyar Opera állandó vendége, ahol Verdi Simon Boccanegra és Macbeth címû operáinak rendezése mellett (1992, ill. 1994) Venczel: Mátyás a vérpadon címûrockoperájának ôsbemutatóját állította színpadra. 1996-ban hozta létre az Opera Viva fesztivált, melynek keretében 1998 júniusában a kolozsvári Állami Magyar Opera társulata Verdi Macbeth címû operáját játszotta a Thalia Színházban.

Madarassy István mûvészetének lényegét Dávid Katalin mûkritikus-mûvészettörténész fogalmazza meg: „Madarassy István alkotásai egyéni hangú, magateremtette ideát követô mûvészrôl tanúskodnak. Ötvösként végzett a Budapesti Iparmûvészeti Fôiskolán, de kezdettôl két irányban tevékenykedik. Az egyik a par excellence ötvösmûvészet, amely az ember környezetének belsô építését szolgálja a gazdag mûfajú tárgyak egész sorával. Térelválasztók, padlóvázak, tálak teszik szebbé a mindennapi életet, a lakáskultúra modern, sokszínû lehetôségével. Ezek bár használati tárgyak, de a látvány elsôsorban esztétikai önnállóságukkal szembesíti a nézôt. Nem elég csupán egy interieur részeként tekinteni ôket, hanem önállósultan, egyéni személyes létük elismerését követelik meg használóiktól. És ez már utal Madarassy mûvészetének másik szférájára, amelyben az ötvösség már csupán technikai eszköz ahhoz, hogy megteremtse szobrait. A mûvész ugyanis épp oly erôteljesen és elismertséggel vesz részt a kortárs magyar szobrászat kialakításában, mint az ötvösmûvészetben. Térplasztikái és dombormûvei az egyetemes mûvelôdés jelképeit fogalmazzák meg, és ezek között különös szerepet kap az ember örök reményének szimbóluma, az életfa. Tematikájából azért emelhetjük ki ezt a motívumot, mert mint szakrális archetípus, ôsidôktôl hordoz eszméket és történelmet, és kifejezi Madarassy mûvészetének alapgondolatát: az élet örök folyamatának reményét."

Madarassy István 1974 óta állít ki csoportos és egyéni tárlatokon Budapest rangos galériáiban és Németország, Izrael, Hollandia, Olaszország és Ausztria kiállítási termeiben egyaránt. Találkozása az operaszínpaddal új lehetôség mûvészete kiteljesedése útján. Díszletei, díszletelemei mintegy szintézisei eddigi alkotómunkájának abban az értelemben, amelyben eddigi technikai megoldásait gyümölcsözteti a játéktér megteremtésében. A színpadot csodálatos elôfüggöny (cortina) választja el a nézôtértôl, amelyen helyet kap mûvészetének egyik alapmotívuma, az életfa. Errôl a következôképpen vall: „A fa számomra mint lételem vagy életelem fontos szerepet tölt be. Az elôfüggönyön megjelenô fa tehát az életet szimbolizálja. A két cortinán a fák ágainak vége kezekben végzôdik, mely lehet a remény, de a könyörgés szimbóluma is. A fa-szimbólumnak a kiteljesedése a Finaléban ölt testet — ezt egy rézdomborítású fa képében jelenítettem meg »az élet örök reményének« szimbólumaként. Szerintem a Nabucco mondanivalója magába foglalja a fent említett megoldásnak a lehetôségét. Kürthy András rendezôvel élmény együtt dolgozni, élmény részt venni egy ilyen darab megteremtésében. Élményt jelent számomra a kolozsvári vendégszereplésem, amelynek alkalmából sok kedves ember vendégszeretetét élveztem, örvendhettem gondoskodásuknak. Most elôször tapasztaltam meg Erdély »misztériumát«."

A nagyszebeni Radu Stanca Színház díszlet- és jelmeztervezôje. 1959-ben végzett a kolozsvári Ion Andreescu Képzômûvészeti Fôiskolán gobelin szakon. Tôsgyökeres nagyszebeni, 1960-tól az ottani színházhoz szerzôdik. A fôiskolán nagy hatást gyakoroltak rá tanárai, Walter Widmann és id. Cseh Gusztáv. Alkotói pályáját Trude Schullerus indítja el.

Mint dekoratív- és alkotómûvésznek számos kiállítása volt bel- és külföldön. Kiállít nagyméretû batik-kompozíciókat, égetett zománcékszereket, képi kompozíciókat; közismertek spárga- és szizálkompozíciói. Gyakran szerepel tárlatokon grafikával és akvarellel is.

Több mint száz színdarabhoz tervezett jelmezei között szívesen emlékezik a Shakespeare: Szentivánéji álom bemutatójára tervezett munkájára, amelyet a németországi Altusried város színháza számára alkotott.

A Nabbuco a 133. bemutatója, egyben az elsô opera , amelyhez jelmezeket tervez, bár a zene nem idegen közeg számára — maga is kitûnô zongorajátékos.

Jelmezei korhûek, színesek, színvilága összehangolt. Jelmezeinek súlyát fokozni tudja a drámai szituációnak megfelelôen, ezzel is aláhúzván a drámai csúcspontokat. Munkájáról ô maga így vélekedik: „A Nabucco régi álmom volt. Nagyon régen vágytam már egy ilyen nagy feladatra. A jó jelmeztervezônek le kell tudnia gyôzni a nagy színtombolások kényszerét, egységes színvilágot kell hoznia. Ez különösen akkor fontos, mikor nagyszámú szereplô van a színpadon. A Nabucco körülbelül 250 jelmeztervet igényelt. Hogy ez mekkora munka, gondolom, nem kell ecsetelnem. A társulattal hamar megbarátkoztam, az az érzésem, mintha mindig itt dolgoztam volna. Külön örömet jelent számomra, hogy együtt dolgozhattam Kürthy András rendezôvel és Madarassy István ötvös- és szobrászmûvésszel."

Ha az új Nabuccót megszereti a közönség, ehhez a megfelelô súllyal hozzájárulnak majd Bodor Mária jelmezei is.

Az utcai pénzváltóknál a forint 59/62, a márka 8200/8400, a dollár pedig 15 200/15 500 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 8270/8350, az amerikai dollár 15 300/15 450, az olasz líra 8,27/8,40, az osztrák schilling 1160/1220 lejbe kerül.

Hétfôi sajtóértekezletén Ion Diaconescu parasztpárti elnök pontosította Radu Vasile kormányfô hét végi kijelentését, amelynek értelmében könnyen elôfordulhat, hogy a jövôre esedékes parlamenti választásokat elhalasztják 2001 nyarára. Diaconescu szerint erre csakis abban az esetben kerülhet sor, amennyiben olyan döntés születik, hogy sokkal elônyösebb, ha a parlamenti választásokat nem egy idôben tartják az elnökválasztással. Az alkotmány lehetôvé teszi ugyanis, hogy a parlamenti választásokra az elnökválasztásokat követô fél éven belül kerüljön sor.

Diaconescu ugyanakkor elmondta: véleménye szerint nem idôszerû Románia alkotmányának módosítása, jelen pillanatban ugyanis elsôsorban a gazdaság fellendülését célzó intézkedések gyakorlatba ültetésére kell összpontosítani. A pártelnök természetesen nem veti el a valamikori alkotmánymódosítás gondolatát, véleménye szerint elsôsorban a gyakorlatilag ugyanolyan hatáskörökkel rendelkezô szenátus és képviselôház szerepének módosítására kell törekedni. Az a tény, hogy mind a szenátus, mind pedig a képviselôház ugyanolyan logika alapján mûködik, értelmetlen, és rendkívül nehézkessé teszi a törvényhozási folyamatot — mondotta. Ismeretes, mind a parasztpárti, mind a liberális honatyák részérôl történtek kezdeményezések az alkotmány módosítására. Diaconescu nem kívánta kommentálni Constantin Dudu Ionescu parasztpári belügyminiszternek azt a hét végi mangáliai szemináriumon elhangzott javaslatát, amelynek értelmében olyan módosítási javaslatot is elô kellene terjeszteni, amely korlátozná az államelnöknek az alakotmány adta beleszólási jogát a parlament munkájába.

Petrisor Pelu parasztpárti kormánytanácsos kijelentette, a kormány megállapodott a szakszervezetekkel a konfliktust áthidaló megoldásban.

Az a tény, hogy a szakszervezetek elfogadták a tárgyalások folytatását, haladékot nyújt a kormánynak, e haladék a reformot meggyorsító intézkedések meggyorsításához szükséges.

A szakszervezetek meggyôzôdhettek, hogy egyes törvények kidolgozását nem rosszindulatból odázták el, s a törvények gyakorlatba ültetése a parlamenti procedúrák lassú üteme miatt késik. A koalíciós vezetôk biztosították a szakszervezetieket a támogatásuk felôl a négy nagyobb szakszervezeti szövetséggel megállapodott tervezetek parlamenti megvitatásában — hangsúlyozta Pelu.

Mind Radu Vasile miniszterelnök, mind pedig Ion Diaconescu parasztpárti elnök teljesen kizárta annak lehetôségét, hogy Theodor Stolojan „felvételt nyerjen" a kormányba. Vasile úgy nyilatkozott: elképzelhetetlen és megengedhetetlen, hogy olyan személyek kerüljenek be a „hátsó ajtón" kabinetjébe, akik 1996-ban nem nyerték el a választók bizalmát. A kormány személyi összetételére csakis a kormánykoalíció pártjai tehetnek javaslatot. Vasile nem hiszi, hogy Stolajánból, alkalomadtán, miniszterelnök-helyettes lehet. A kormányfô sietett megjegyezni, hogy nem személyes büszkesége az, ami kizárja az együttmûködés lehetôségét.

Diaconescu is határozottan leszögezte: semmi olyan „kombinációra" nem kerülhet sor, amely a koalíció stabilitása megbomlásának a látszatát keltené, és biztosította a Vasile-kabinetet pártjának feltétlen támogatásáról.

Maga Zoe Petre elnöki tanácsos is úgy nyilatkozott: Emil Constantinescu többször is kifejezte támogatását a jelenlegi kormány iránt, és maga sem tartaná célszerûnek a jelenlegi struktúra megbontását.

A parasztpárt szokásos hétfôi sajtóértekezletén Remus Opris, a KDNPP szóvivôje beismerte, hogy vannak nézeteltérések Constantinescu államfô és Vasile miniszterelnök között, de ezeknek nem kell aggodalomra okot adniuk. Véleménye szerint létezhetnek olyan politikai erôk, amelyeknek érdekében áll megrontani ezt a kapcsolatot, és elhinteni a bizalmi válság, a kormány instabilitásának gyanúját a lakosság körében. Opris szerint az a híresztelés pedig végképp nélkülöz minden alapot, amely szerint Constantinescu miniszterelnök-helyettesi funkciót szán Theodor Stolojánnak. A parasztpárt értesülései szerint Constantinescu csupán az ország gazdasági problémáit hányta-vetette meg Stolojánnal. Az exkormányfô tapasztalt szakember, akinek tudását jól lehetne kamatoztatni abban a parlamenti pártokból, a szakszervezetek és a civil szféra képviselôibôl álló országos tanácsban, amely Constantinescu elnök kezdeményezésére a reform elômenetelét lenne hivatott elôsegíteni.

Hírügynökségi jelentések szerint Constantinescu elnök hétfôn személyesen is cáfolta, hogy a Stolojánnal folytatott tárgyalások mögött más érdekek is meghúzódnának, mint a közös aggodalom az ország silány gazdasági helyzetéért.

Mint ismeretes, az elmúlt héten olyan sajtóhírek röppentek fel, amelyek szerint Emil Constantinescu, aki konzultációra hívta hivatalába Theodor Stolojánt, nem bánná, ha az egykori kormányfôbôl miniszterelnök-helyettes válna azzal a feladattal, hogy a Világbanknál szerzett tapasztalait gyümölcsöztetve maga irányítsa a nemzetközi pénzintézetekkel folytatott tárgyalásokat.

Ion Iliescu volt román államfô a The Washington Postban megjelent cikkében amellett kardoskodott, hogy a NATO-nak távol kellene tartania az oroszokat a Duna vidékétôl, illetve a Balkántól, és nem lenne helyes dolog lehetôvé tenni, hogy orosz katonák is részt vegyenek a koszovói béke fenntartásában.

Iliescu szerint a nemzetközi erôben való esetleges orosz részvétel destabilizáló tényezô lenne a balkáni térségre nézve. „Ne adjatok utat az oroszoknak, hogy visszatérjenek Délkelet-Európába. Ne kényszerítsétek Romániát és más országokat arra, hogy megnyissák határaikat és fôútvonalaikat a Koszovóba tartó orosz csapatok és harckocsik elôtt" — inti a NATO-t Iliescu, akit annak idején sokan túlzottan is szoros moszkvai kapcsolatokkal vádoltak. (Iliescu a cikkben arra is kitért, hogy ô Moszkvában tanult, tudja, hogy az orosz emberek éppúgy vágynak a békére, mint mások, de az orosz politikai elit iránt nincs bizalma.)

Nem teljesen világos, hogy a szerzô a cikkben mely irányból akarta voltaképpen „elôzni" a mai román hivatalos külpolitikát. Egyfelôl azt írta, hogy „a megnövekedett orosz jelenlét nagyon megnehezítené a térség országai számára, hogy független módon kövessék és juttassák kifejezésre saját alapvetô biztonsági érdekeiket". Másfelôl viszont úgy folytatta a gondolatmenetet, hogy „a holnap Oroszországa ellenséges lesz velünk szemben, ha érdekeltségünket fejezzük ki egy újabb NATO- és EU-bôvítési fordulóban".

Ezt az ellentmondást Iliescu a következôképpen kívánta feloldani: „Mint Délkelet-Európa legnagyobb országa, mi Romániában sokkal inkább azt részesítenénk elônyben, ha a NATO mirajtunk keresztül — és nem minket megkerülve — kötne békét Jugoszláviával. Ahelyett, hogy egy ellenséges szomszédot (értsd: Oroszországot — a tud. megj.) erôltetnek rá törékeny térségünkre, miért nem adnak esélyt nekünk, hogy esélyt adjunk a békének, és távol tartsuk az orosz csapatokat a Dunától?"

Ion Diaconescu, a Kereszténydemokrata Parasztpárti elnök sajtóértekezleten kijelentette, hogy támogatja a pártok választási küszöbértékének öt százalékra való emelésének javaslatát.

A választási törvény módosítása kapcsán Diaconescu kifejtette, hogy pártja még nem elemezte, így nem tud véleményt nyilvánítani róla. Szerinte csupán a parlamenti választások halaszthatóak el (az alkotmány értelmében 6 hónappal), de ezzel kapcsolatosan csak a politikai pártok vezetôivel való elôzetes konzultálás után döntenek.

Bankok privatizációs tanácsadói jelentkezését várja a kormány a TAROM magánosításához.

A TAROM privatizálását két részletben képzelik el: az elsô szakasz a vállalat felbecsülését és az eladási lehetôségek feltárását fedi, majd a második szakasz a tényleges eladásé. Nem csupán a légiközlekedést lebonyolító vállalatrész eladásáról van szó, hanem a karbantartó, az üzemanyagot kiszolgáló és más vállalatrészek együttes értékesítésérôl — írta a Rompress. A társaságnak jelenleg 31 repülôje van, dolgozóinak száma 2900 fô, és összesen félszáz külföldi várost szolgál ki járataival. Tavalyi forgalma értékben elérte a 148 millió dollárt.

Az RMDSZ stratégiája elfogadhatatlan, Románia nem lehet a magyar kísérletek gyakorlóterepe — jelentette ki Adrian Nãstase, az RTDP elsô alelnöke.

Nãstase pártja hétvégi temesvári tanácskozásán úgy fogalmazott, hogy az RMDSZ csíkszeredai kongresszusán „nem európai, Amerika-ellenes megfogalmazások hangzottak el". Különösképpen az RMDSZ Reform Tömörülés nevû platformjának elnöke, Toró T. Tibor ellen kelt ki, akit — mint mondta — „azért küldtek éppen ide, Temesvárra, hogy megbontsa a városban és a megyében a toleranciát, az etnikumok közti harmóniát".

Szintén a hét végén Corneliu Vadim Tudor osztatlan sikert aratott az NRP brassói tanácskozásán, amikor kijelentette: „Ha az RMDSZ megszerzi az autonómiát Hargita és Kovászna megyékben, már másnap megszakítjuk az áram- és vízszolgáltatást, elvesszük még a levegôt is, hogy megfulladjanak".

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]